, 's az ölyűk vijjongása a" szikla-éleken; a' kietlen tekintetű

Átírás

1 P e s t e n csötörtökön october ló j^ i M e crje le n tá r s á v a l e g y ü t t h e te n k é n t k é ts z e r v a sárna p és r s ö tö r tü k ö n. F é l é v i f i i j j a lie ly h e ké pe kkel 5 f t. b o rité k ta la n n l; postán ( i f t pengűbeu. B *nlape# tiek é viicrye d en kén t im \á h lia lln a p é ld á n y t. A ' f o lu u r a t n a k c-tryes s z á m a, ta ir y k é pe 12 k r. p. p, ELBESZÉLÉS. A. ~ t( t if a. (Angol novella.) E g y középkorú földm űvelőnek abbeli ké re lm é re, Látogatnám- meg egyetlen f i j á t, lóra ültem, vele 4 5 ó rá n yi távolságra fekvő hegyes hónába lovaglandó. M indenek e lő tt ú ti tá rs a m a t, m in t a1 w alesi őslakosok e g y ik igen nagy és pedig legbecsesebb osztályának a za jtó l félre lakó ju h - és m arhatenyésztőknek m in tá já t k e ll röviden leírnom. T a rtó zkodó magaviseleté a sötét zá rkó zo ttsággal v o lt hatá ro s, in ig szivjegét a" beszélgetés fe l nem olvasztó. Ö ltözetét maga készitette -gya pjú-öltö ny és idom talan kalap té v é ; külsején valam elly pongyolaság tiin t- fe l, a magános élet szokásaira m u ta tó ; öltözetén több helyen látszottak a m ohnak zöld fo ltja i ; m in th o g y azonban szép, jó l te rm e tt fé rj fiú v o lt, és m agaviseletéből a közönséges pórnevelésnél több iniveltség tü n t- k i, lényén vala m e lly m e ste rké ltle n, sajátságos s még is ném ileg csudálatos m éltóság ö m lö tt-e l. A w alesi földm űvelő hangjában és tekintetében valam i érzékenyitő "s je le n tő kom olyság v a n, m e lly hihetőleg a m agánynak és hónuk sajátságos alkotásának következm énye. A herczegség távulabbi ős la kain, m e llye k százados fá k sötétlő árn yáb a n, vö lg y tekenőiben, égbe meredő s majdnem a keményen zsu- pozott házfödelekre hajló szirte k a la tt fe k iis z n e k, valam i hajdani- la g tem plom i ünnepély bélyege lá tszik. A " vad szik lá k k ö z tt tanyázó bagoly huhogása é je n te, a csudálatos alakú s borzasztó szrrt-n y i- lások k ö z tt rohanó bérezpatak harsogása; a libueznak a W a le sie k szerencsétlenséget jó sló m adarának éles visitósa fenyéren, 's az ölyűk vijjongása a" szikla-éleken; a' kietlen tekintetű láp iszapjaival és szeleivel, a zajos v ilá g tó l távulesés, o lly k ö rü lm é n y e k, in e llye kn e k a hónukat oda nem hagyó W a le sia k szelleme és kedélyére m ulhatlanul h a tn iok k e ll. B irkásom nevezzük ig y hosszas haladás után egy kiszáradt bérezpatak medrében, m ellyet it t udvariságból útnak neveznek, illy hajlékba vezerett. R övid párbeszédünk, m e lly m egérkezésünk e lő tt szövedék k ö z tiü n k, ném ileg meg fo g ja az olvasóval ism ertetni Beynon Dávidot, Llandefelach örökösét.

2 G42.Kegyelm ed ö z v e g y, D á v id, ha jó l tudom?* W alesban az.,.nr'- cziinet e lh a g yjá k a" m egszóllitásnál és nevek m ellől. E j, no, nem éppen ; azonban egyre megy. Feleségem é l ; hanem bátyjával nem legjobb egyességben éltem m ár házasságom e lő tt; azóta pedig még roszábban é le k ; ez czivódásokra, a roszat még inkább n e velő kre, adott a lk a lm a t, s íg y házi békesség kedvéért kü lö n vá ltunk. E k k o r sokáig czivódtunk, rn e llyikiin kh ö z jusson P éterkém. M in d kettő n kn é l nem lehete, s én nem tudtam, nem akartam nélkülözni. N ekem egy vérrokonom sem él m á r; övéi közül még többen é ln e k ; ig y gondolám ő inkább n é l kü lö zh eti, m in t én. A zóta a" gyerm eknek apja "s a n yja voltam egyszersm ind; ölemben hordám, ágyamban aludt; a hegyekre velem jö t t a* ju h o k u tá n ; a hóban utánam m ászott.66, S a" gyerm eket még fo lyvást k é ri kegyelm ed neje?6 Egészen bele van bőszülve ; néhányszor izentem m ár n e k i, hogy sa jnálom ; azonban, m in t h a llo m, egy fic z k ó b a n, k i már összekelésünk e lő tt nyalakodott k ö rü ltfe, vigasztalót ta lá lt. T öbbször gondoltam u g y a n, hogy a k is Péter kedvéért jó lenne ism ét összehuzódnunk, hogy azon esetre, ha m e g h a lo k, tulajdon anyjánál ne jusson idegenek k ö z é ; de m ióta ezt m eghallám, felhagytam szándékommal.66 Szobába léptem kor egy halvány, sz e lid, s okos te kin te tű kedves g yerm eket láttam elnyúlva az ágyon, m e lly betegsége, az idegláz veszélyes á lla p o fjá ró l Íté lv e, könnyen halálos ágyává ieendhete. Szörnyű és lesújtó csapásoknál igen hajlandó a lé le k a v a ló színűséget lehetőleg tá vo zta tn i; de ha egyszer a bizonyosság e boldog hitetlenséget m egsem m isité, a föltétlenes kétségbeesésre o lly v illá m g y o rs, o lly esztelen az átm enetei, m in t az azt megelőzö tt makacs rem ény lés v o lt. Innen k ö v e tk e z e tt, hogy m időn D á vid e lő tt lija betegségét veszélyesnek n y ilv á n itá m, szemei k ih ó ly a - g o so d ta k, s vonásain vad fájdalom je le i tü n te k-fe l. P illa n a tig meredten á llo t t, m in t kószobor ; másodszor kérdé, hogy csakugyan meg k e ll-e lijá n a k h a ln i, s feleletem et be nem v á rv a : o Isten 1 Is te n! m it tegyek?66 szivrendifő kiáltással gyerm ekéhez ro h a n t, m intha a m é g előnek tekintetében csak m ár nehány pillanatig kéjelghetne; néma halálos gyötrelem m el fö lé h a jo lt, s emésztő fájd alm a it végre egy könytengerben le h elé-ki. Nem akarván hiú rem énynyel ke cse g te tn i, azt mondám n e k i, hogy bizonynyal fo g ja tu d n i, m iképp más emberekhez hasonlag lija is halandó?

3 643 Halandó! k iá ltó e j, igen is jó l tudom ; és hála Is tennek, én is az v a g y o k! K ülönben eiviselhetném -e most az életet ennek tudása nélkü l? S zelíd, o k o s, türelm es, jő gyerm ek v o lt, m in d e n kit tis z te it, s engem, durva e m b e rt, a n yja ként szeretett! O, u ra m! m i hasznom most m ind ebből. A dná é g! ne v o lt volna o lly jó, ne szeretett volna annyira. B á r egy hibájára tudnék emlékezni; de most minden módos tekintete szemem e lő tt lebeg; most, m időn azon ponton á llo k, hogy m ind ezt soha többé ne lássam, minden te tte s mozdulata éles késként dúl szivemben. O o rvo s! legyen ellenemben tü re lm e s; én e lh a gya to tt ember v a g y o k ; s e szobában nincs a p a k ív ü le m! N in c s, k i velem, vagy é r ttom érzene! M id ő n másodszor mentem k is betegem hez, hagymázban ta lá l tam. A tébolynak valam elly kedves tárgyon m utatkozó je le i még legnyugodtabb kedélyre is iszonynyal hatnak; a szegény fe íin g e rü lt érzelm ű birkásra nézve pedig Medúza fe jjé vá lt lija hagym áza, m e lly majdnem az atyánál is bálványozott fiáéhoz hasonló agy-szédelgést szült. A 5 gyerm ek hagymázában azt képzelé, hogy hegytetőn van a ju h o k m e lle tt; a m egrém ült apa szinte boszúsan ig ye kezett az ellenkezőről m e g győzn i, m intha erővel akarta volna a távozni k é szülő elm ét fe lta rtó z ta tn i, s állandósítani amaz idő e lő tt k ife j le tt sze lle m e t, m e llyre o lly büszke v o lt, s m e lly most egy a h! talán ö rö k éj homályában tébolygott. A természet ellen küzdő atyának m inden lélek-aggodaloni és szivreható buzgósággal e jte tt szavára csak egy m ódos, de üres m osoly v o lt a válasz: egyszer azonban a kie tle n m ellből k is z o ru lt lélekrázó hangok eszméletre hozni látszának a szenvedőt; m ert k a ra it fölem elni e rő k ö d ö tt, m in te g y le tö rle n i akaró a reá h u llo tt k é n y e k e t, a m ilye ket e kedves és érzéke nyitő m ozdulat álta l még inkább m egindított. E je t napot tö ltö tt a szenvedélyesen gyöngéd atya álo m ta la n u l, é h e n, h a lvá n yan, elsoványodva a kis beteg ágya m e lle tt, lángoló kezecskéit kezében ta rtv a, az irtózatosan lázad; ti té r verését k ín o san szám lálva, s őrködve minden pillanata fe le tt a fé lig h unyt sze m e knek, m ellyek sugára tulajdon élet-sugár a is vo lt. H a D ávidot kevésbbé szeretik cselédei, m in t szerették, m in den m unkát heverni hagyta k volna, valam int ő maga is, a legfáradhatlanahb s mcgelőzőbb betegápolást k iv é v e, m inden kötelességről s m unkáról m egfeledkezett; m ert m iután ő sem m ire, m i a k is ágy körén k iv ü l tö r té n t, gondolni nem a k a rt, a napi foglalatosságok legszükségesbjéré emlékeztetés is boszontotta. O azt látszék ké p ze lni, hogy az iszonyú fordulatpontnál (c r is is ), m e lly tő l jövendő a

4 644 boldog vagy boldogtalansága fü g g, minden kéz és fe jn e k segítsége nélkülözhetlen ; dühösségbe hozta m ásoknak gondossága, k i k i t t még a tehén-fejes s etetésre g o n d o lta k, k ik az a jtó e lő tt fe jn i szok o tt tehenek bőgését h a llo ttá k, k ik a ju h o k n a k cserénybe hajtá sáról meg nem feledkeztek ; a" jö v ő vagy je le n re ü g yelés, más tá rg yra gondolás vagy bár m i egyéb, m in t n y ö g ő, kinosan fo rg o lódó bálványa irá n ti figyelem, a" kedves tá rg y megvetése, képtelenségnek tetszett n e k i; valam elly szem, sziv s kéznek övé n é lke - vésbbé rettegő aggálya, őrködése, ápolása a drága beteg irá n ti figyelm etlenségnek te k in te te tt volna. A llandefelachi Ínséges napok után öröm m el szemlélőm a lá badozó fiacskát apja oldalánál heverészni egy napsütötte hegylejtőn, m e lly a ka n ka lin s harangvirágokkal koszorúzott ér p a rtjá ig n y u ltle ; a íiűcska já tékszere kkel v o lt körü lh a lm o zva, m e llye ke t a szomszéd városból hoztak n e k i, csakhogy a gyógyszereket rendesen vegye-be. E g y idő m úlva ism ét a völgybe mentem. E gybevetett k a ro k k a l, elm élyedve, sőt m ondhatni sötét eszm ékkel tépelődve s elzuzva láttam az atyá t magára té b o ly o g n i, m ig a kis P éter rim ánkodva k ia b á lt u tá n a, hogy állna -m eg; m e rt még nincs elég ereje vele versenyezni. A z atya végre m e g á llt; de m in t k iv e h e tő m, in kább abbeli szégyenből, hogy a kisded irá n ti figyelm etlenségét meg találnám lá tn i, m in t fija csengése s majdnem szemrehányó kérelm e á lta l m egindítva. Soha sem fogom feledni azon nekem akkor m agyarázhatlan, szomorú s változó k ife je z é s t, m e lly a tekintetem m el ta lá lko zott D á vid arczán v o lt o lvasható; soha sem feledem, m in t habozott, m in t késlekedett az ölébe kéredző fiú n a k a szokott ugorj-fel-t m o n d a n i; m in t szégyenlé fija irá n ti megváltozott s m iké n t m e g válto zo tt! magaviseletének észrevétetésé t: h o lo tt fija most is szép, sőt szebb v o lt, m in t valaha: m ert a betegségből fennm aradt halványság összeolvadván egy bizonyos barátságosság és szende módossággal, talán a k is lábadozóban o lly bőven ta lá lko zo tt szellem és kedély gyü m ölcseivel, egészen sajátságos kifejezést adtak az arcznak.,m it véte tt az én kis b a rátom, D ávid? kérdém vizsga szem e kke l csak nem valam i nagyot?5 és P éternek nagy, k é k, beszélő szem ei, inellyekben k é t könyű rezgett, kö nyörgőieg az atyán ak k o m o r, ke m é n y, kin te lje s arczára fo rd u lv á n, szintén azt Játszanak kérdezni. Vétett? Isten mentsen-meg a ttó l, f i ú ; sem m it éppen sem m it. O nem vé te tt uram, ő most is o lly j ó, s z e lid, m in t v o lt.55 A m egörvendett P éter egy k is, vad k a k u k fűvel be

5 615 nő tt emelkedésre lépett, a tyja k a rja ib a repülendő ; de m ind hiúban ; m ert a m egfoghatlan fé rj fi ti k a ra it, m e llye ke t a' k is könyörgő felé m ár fé lig k ite rje s z te tt, ism ét lesülyesztvén, vontatva m orm ogá: szegény g y e rm e k! szegény, k is boldogtalan! s ezután k ü lönös iélektávozással föld re t i l t, m intha ró la m, gyerm eké ről s a világon m indenről m egfeledkezett volna!, A z t h itte m, D á v id, hogy kelm ed szive vérzeni fo g o tt volna e szép szem eknek könybe lábasztásával t- és a kisdedet ajánd é k s csókkal iparkodtam v ig a s z ta ln i, az atyai elm ulasztott nyájasság némi pótlásául. H irte le n szökött ez fel vigasztalhatlan merengéséből, és tompán, de renditő hangnyom attal ezeket szaporázá: H á t n e m vérzik az én szivem? nem elég könyet hullattam é n? U ra m, minden csep k é n y é rt, m elíyet kegyetlenségem szemeiből k is a jto l, ezerek fo ly nak az enyim ekből éjente sötét magános hosszú, álm atlan éjszakákon át. 0 nem hálótársam többé ; o, m ár nem többé és soha többé! U ra m, ha valaha v a la k i szemeiből a lé le k k in vér- k ö n yű ke t s a jto lt, úgy én vért s írta m! A tépett kebel fájdalm ának e vad kitörése közben a patakra függeszté nagy könyes szem eit; beszéde inkább egy szenvedélyes m agány- m in t hozzám in té ze tt párbeszédnek te ts z é k, noha nekem f e le lt; kis szünet m úlva s irt, reszketett m in t a g y e rm e k, s nyugodt hangon ig y beszélt: A d ta volna ég, hogy ism ét e g y ágyunk v o ln a, s a z a fö ld le n n e! hogy a s i r b a n;, halottas üngben, egymás m e lle tt pihennénk, m in t h ajdan! O, fia m! fia m! M illy boldog voltam volna még csak rö vid k é t hét e lő tt téged h a ln i lá tn i, e lk é k ü lt a jk a id ró l h a lá lt s z ív n i, s oldalad m e lle tt örök álm ot alun- n i o ig e n! akkor még m ondhattam volna : aludj édesen g ye rm e ke m! D e most, o m o s t! i t t megszűnt s z á lln i, és sötéten, de még is, m in t kivehetém, fé l pirulással te kin tvén reám, jelenlétem á lta l m integy eszméletre hozatva m e g rá zko d é k, s fe l- k iá lta : M ik e t beszélők ö n, egy idegen e lő tt! {F o ly t, kov.') KÜLÖNFÉLE. T ré fafü zé r. yennek kellene lenni a* divatnak lányaink köztt? A társasá g ban, m i t a n ő k k e d v e in e k s a k a r n a k, csa k a l va n d iv a tb a n ; de h ogy m it a k a rja n a k s m it k e d v e lje n e k, az a fé r fia k tó l fü g g. WESSELÉNYI. * * «Rég óta kisérem figyelemmel e lap divatczikkeit, s még nem lehetek szerencsés bár egy Ínyem szerinti közleményt találni a számtalan, napnegyedenként változó, párisi, bécsi, s tudj* Isten még hova való divatviseleti

6 (jfö le p k e -h ire k tengerében. A z t k e ll hinnem, szerkezö u ra t egészen m egbúvóle k pe sti te tszetős s z é p e in k ; v a g y tán m egvesztegető a nemes sza b ó c z é li, h o g y e n n yire el tuda m e rü ln i] a szegény nem zetet ma holnap tö n k re sie tte tő d iv a tv is e le te k közlésében.., De ugyan nem g o n d o lta -e m e g, h o g y h a v a la m e ly ik szépünk keg yed m inden d iv a tk é p e - s h íre ih e z ó h a jta n á ( s van -e, k i ne?3 szabni v is e le té t, b izonyosan a' R o th s c h ild -c s a lá d kincse is a lig lenne a rra e lég? N em g o n d o lta -e m e g, h o g y m indezzel a bold og h á zi élet s írjá t k é s z íti? Á m én független minden női befolyástó l fo rd ítn i szeretnék e veszély e s dolgon, "s ez o kb ó l hevenyészem e c z ik k e c s k é t a,d i v a t - ró l. R ö vid le s z e k, m e rt gondola tim e lté rn e k az eddigi u d varia s ú t r ó l, s fé lő, é rin te tle n m arad c z u k o rta la n sze lle m i csem egécském S z ó llju n k te h á t ez alka lo m m a l csak általánosan, csak eszm eadólag v a la m it: Jaj hazám szép ei, én szerintetek nagyon e lfo g u lta n, gyepes ag ygyal vélekedem a mai m agyar egyetem es d iv a tró l! C sak néhány szó, s fogalm a to k leend ostobaságom ról : E lő s z ö r i s, m i a nevelési d iv a to t, v a g y divatnevelést ille ti. N o de e r rő l igen ke vé s m ondanivalóm v a n ; m e rt ez nem zetünk három osztá lyában az alsónak teljesleg nincs! te h á t nincs alap, s ig y ne b ú s u lju n k, az egész épület k ö n n y e n d ű l; a középnek b á r ne v o ln a! m e rt a fé lm ü v e it, fé ltu d ó s, fé lm ü v é s z, szó va l a féle m b e rn é l veszélyesebb nem le h e t; ám az illy e n m indent jo b b a n tu d m in t m á s, s ig y a te n n i a k a ró k szavá ra nem h a llg a t, m aga pedig öszve dugott k é zze l nem m o z d ít, a k a ró m m o n d a n i, m o z d itja -e lő a hon ja v á t. A felső o s z tá ly d iva tn e ve lé sé t Á sm od i segédév e l ú g y m egráznám, h o g y a rró l minden k ü lfö ld i m a jo m szoká s, idegen hegyes p á v a to ll, g o uvern ante le fo s z o ljé k, s csupán a nem zeti ép,a n ya g és a r a jta a lig serkedő józanság szellcm pelyhei m aradjanak. M á s o d s z o r, m i a társalgási divatot i l l e t i, elég k e g y e tle n le n n é k m ind a három o s z tá ly u n k é t g y ö k ö s tü l k ité p n i, fe lg y ú jta n i, s m ég ham v a it is elle n g e tn i a s z e le k s z á rn y a in ; a m o stani fe s z e lg é s, id é tle n gépiség, n y e lv ü n k e t g y ilk o ló h a rm a d ik szem é lyb e n - beszélés h e ly e tt az egyszerűszép term észe t u ljá n - já r á s t, s jó őse in k á lta l k e le trő l h o z o tt édes T e - t hoznám d iva ib a. H a rm a d s z o r: az ét-divatról is s z ó llju n k v a la m it. M e g vallo m, nagyobb balg a sá g o t nem k é p z e le k, m in t tö m é rd e k pénzen te n g e rtu lró l h o z a tn i bizonyos k e s e rű, m érges n ö vényt, s csak azon o k b ó l, ho gy m e g in t tö m é rd e k p é n z e n, m egint te n g e rtu lró l édesítőt is s z á llítta s s u n k hozzá. É s m ié rt m indezeke t? ho g y csem egézzünk r o s z u l; m e rt az ám a d iv a t, ú g y te szn e k a n a g y u ra k, punctum. N e g y e d s z e r: m i a' viseletbeli divatot ille t i : it t m á r d a w a la g h iri lesz osto basá gom ; h a llju k c s a k! É n a m a i, vala m e n n yi k ü l- és b e lfö ld i d iv a t lap á lta l behozo tt d iv a tv is e le te t egész m a g y a r b iro d a lo m b ó l irg a lo m n é lk ü l s zeké rre ra k a tn á m, s m indenható g ő zönyeke n éppen P a ris b a, am az, egész v ilá g fö lö tt hatalm as p a ra n c s o k a t o s z to g a tó, d iva tá ru s h ö lg y e k u d v a rá ra r ö - pittetném. O tt m á glyát ra kn é k belőle, s valam ennyi diva tko h o ló t lángölébe záratnám, hogy szabadulna í ^ ir meg valahára a fö ld legnagyobb s k e gyetlenebb zsa rn o k á tó l. * Ö tö d s z ö r: m i a gazdasszo nysági divatot n é z i: o m á r a rró l ig a zá n... J a j, ja j, j a j! s e g íts é g! ne té p je n e k o lly a n irg a lm a tla n u l, k e g yele m az Iste nért le lk c im! inkább visszam ondok, inkább m eghazudtolok m ind ent!,..,

7 617 N o csak k é p z e ljé te k szép o lva só n ő im, m íg a fö le b b i s o ro k a t n a iv pathosssl elszavalám irasztalom e lő tt, s m ár tovább (igyekvőm fűzni eredeti gondolatim a t, lá n y te s tv é re im k é t b a rá tn é jo k k a l h á tu l k e rü lő n e k, 's jó l m e g rá n c /ig á - 1 á k fiirte im e t,ostoba firká m é rt1 m in t ők nevezek, s pedig az egész szépnem nevében. M e g k e lle ígérnem e s k ü v e l, h o g y d iv a tró l e lfo g u lt agyam utá n s o h a, soha nem fo g o k Írn i ; m e rt a z z a l, m in t m o n d á k, m a gam - 's a szerkezö u rn á k kipóto lh a tta m k á r t o ko zo k : engem m e g g o m b o stiizn e k, firk á m ' s z é tté p ik ; a ke g ye d la p já t, m in t corpus d e lic tit, e lé g e tik, s o d a h a g yjá k. I l i y érezhető o k o k n a k nem engedni, b á to rsá g le tt vo ln a ; és it t h is tó riá ja, m ié rt s z a k itá m -fé lb e az 5 - ik pontnál m e gkezde tt e z ik k e m e t, s m ié rt fo ly a m odóm idegen Író h o z, h o g y az ő v á lla ira tá m a s z k o d v a, ne e n fe je m után b e - s z é lje m -e l: miilyennek kellene lenni a divatnak lányaink k ö z tt?11 M e rt lá m, ha m á r e g y s z e r m e g te lt czinegefogóm divateszm ékke l, a k á rm i áron k i k e ll ö n tenem ; s ha m e g té p te k, a k ö lc s ö n t visszaadnom de o lly nem esen, s lovag i szellem m el, m iilye n csak k ite lh e tik egy gyöngéd s tite k e t érdem s z e rin t tis z te ln i tudó ifjú tó l. A d o lo g ra ' * «a A lá n y o k n a k, m in t m o n d já k v a g y m o n d h a tn á k, o lly a k n a k ke lle n e le n n iü k, m int sok dolog a világon, hogy legyenek is, s egyszersm ind ne is le g ye n e k. L e n n é n e k a le á n y o k o lly a n o k m in t a hó, o lly tis z tá k ; s vis z o n t ne m in t a h ó, ne o lly hide gek s ne o lly kö n n ye n o lv a d ó k ; c s illa g d á k n a k ke lle n e le n n iü k, o lly v ilá g!ó k -fé n v e s e k -, s fö ld fe le ttie k n e k ; m e gint nem c s illa g - k á k n a k : estve éppen nem ille n é k lá tta tn i m a gukat. O lly a k n a k ke lle n e le n n i ü k, m in t a jó s c h w e iczi s a jt : g y ö n g é d -, s m égis csípősöknek ; és v is z o n t nem m in t a jó s c h w e iczi s a jt, nem ke lle n e a n n yi szem üknek lenni. L e n n é n e k ta v a s z ib o ly á k : szen de-, a lá z a to s a k ; s ism é t ne ta v a s z ib o ly á k : ne csupán v ö lg y - s h a v a s -fe jte k b e n illa to z ó k. H a la c s k á k n a k ke lle n e le n n iü k, o lly h a llg a tó k n a k ; s ism ét nem h a la c s k á k n a k, nem m indig csak fe lü le te n m a ra d n io t. O lly a k n a k kellene lenniük, m int a czitrom, keblükbe re jtő k egy saját csilla g u k a t; s m e g in t nem o lly a k n a k m in t a c z itro m, nem k e s e ritő k senki életé t. L e n n é n e k tis z ta g y é rty á c s k á k, m e lly r k v ilá g u k a t csak házi kö rb e n eng e d ik fé n y le n i; s vis z o n t ne tis z ta g y e rty á c s k á k, c s illá m u k á lta l önm agukat fö le m é s z tő k. O lly a k n a k ke lle n e le n n iü k m in t az im a k ö n y v, m e lly nem csak vasá rn a p k e rü l szentházba ; és ism ét nem o lly a k n a k, m in t az im a k ö n y v : a ra n y m e ts z e t-, feszes v á ll-, s fényes c s a to k k a l é k e s íte tt... í g y, kedves lá n y k á im, eze r d o lg o t s o ro lh a tn é k -e lő, m illy e k k é ke lle n e le n n e te k, s e g ysze rsmind nem lennetek ; hanem m indent egybeszoritva, csupán azt mondom : leg y e te k o lly a n o k, m in t a lá n y o k, tu d n iillik : miilyenek azok voltak; s v is z o n t ne le g y e te k o lly a k, m in t a lá n y o k, t. i. a miilyenek most. N e k te k nem szabad h a so n ló kn a k le n n i amaz c p itte tő h e z, k i hiába való fé n y la k o t em el o rszá g ú t m e llé, hanem a h o z, k i a la k o s o k haszonérdekére r a k a t épületet. ( l'ége következik.') A méh. (O lá h m o nda.) O láh monda s z e rin t a méh ez e lő tt nem fe k e te, hanem fe h é r v o lt. A z é rt h ív já k e nye lve n m ég m ost is albinának (ulílvva) fe h é rn e k. M időn Is te n e v ilá g o t te re m te n i a k a r á, a m e h e t, okossága m ia tt az ördöghöz külde ettől m egkérdezni, jo b b -e egy napot te -

8 648 re m te n i, v a g y tö b b e t? A méh m e n t, s ja v a s la tá t elm ondá az ördögnek, és ra v a s z u l ennek fe jé re tilt. M időn az ö rdög e m egbízást h a llá, ta n á c s k o z ik m a g á v a l, h o g y a zt okosan m e g g o n d o lja, s ig y szo llá magában : ha több nap le n n e, nem v o ln a jó 5 m e rt heve tú l ha la d h a tn á a p o ko l lá n g ja it, s az em berek nem re tte g n é n e k többé tő le. É s fo ly ta tá ism ét nem lenne j ó, h a több nap v o ln a ; m e rt az é jt nappallá v ilá g íth a tn á k, s cselekvé sem n e k a fö ld ö n vége vo ln a. íg y b e s zé lvé n, fe lk iá lt a : jo b b, h a csak egy nap v a n! " E zzel a méh cl a k a rt távozni az ördög fe jé rő l, s fölem elkedvén zúgni k e z d e tt; a k k o r m egism erd az ö rd ö g, h o g y fe jé n ü lt, s m egleste őt. H a ra g ra g y u lv a e f ö lö t t, o lly kem ényen rá v á g o tt te s té re o sto rá va l, h o g y egészen m e gfeke tedé k. E csap ástól ered a méh m o stani e lv á lt a la k ja is. s z á x k y k á r o l y. EMLÉKMONDÁS. Intés. M it mond felöled a v ilá g, Ne gondolj szer fö lö tt vele. Ö rü lj, ha jó t a j ó k, s v a ló t; H a ro szat a rósz s nem v a ló t, T ű rd és ne s z ó llj. H a s z ó lls z, fe lő le d M e g többet m o n d, és mérgesebben. K A Z I N C Z Y F E R E N C Z. Barátság. S z e re tjü k a z o k a t, k ik e t a sors köze lü nkbe v e te tt a n élkül, hogy lelki értékűkről bizonyosak legyünk: de barátságunkat s be- csü lé sü n ke t csak az b ír h a tja, k in e k nemes le lkében fé n yes jö ve n d ő c s irá ja s a rja d. B. JÓSIKA M. u tán M. A z élet e g y kellem esen h a tó é n e k, m e llyb en eg y hang a m á s ik a t v á lt- ja, a'kem ényebbet lágyabb, a'lágyat szelíd. A z élet semmiből tám ad-fel, a' hang lá th a tla n szá rn y a k o n sem m iből re p ü l-k i, s m in t az é le t ism ét sem m ivé lesz. KOVAC8ÚOZI után M. N. Harmatcseppek. A z önelm üség szoká sai m e g kövesü lt g o n d o la to k s érzések. Á bránd a sz ere le m n e k a z, mi a lé g h a jó n a k a g ö z s z e s z, m elly a z t a> fö ld rő l fölem eli. c s e b b i. Tréfarejtvény. A k e re k fö lilg iim b n e k n ry ria d e m bere S zám os szenvedés!m e z e rn y i m e s te re. É venként kínozzák anyám at íüm észe k, N a p o n k é n t ip a r r a l é rd e m lik m ű ré s z e k. Kn m indenik házban k ív á n t vendég v a g y o k, S engem m e g n e m v e tn e k a d ós o rs z á g n a g y o k : D e a sze gé ny p o ro k h áta m o n p a c z k á z n a k, N in cse n n y u g to m t ő le k, n iig szem eim vannak. E g y le ncse m a lo m b an anyagom m e g ő rlik V ég re ham vaim bőr zacskóba tete m e tik IC. H. IC. J. S ze rk e zi Mátray Gábor, halpiaczon, D e n c s-h áz, 8 6 -d ik N yo m ta tja T r a t t n e r - K á r 0 1y i, úri utsza G12.