MÁSODIK ESÉLY VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ

Átírás

1 MÁSODIK ESÉLY VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ A kutatást a Nemzeti Felnőttképzési Intézet támogatta 1106 Budapest, Fehér út 10. Molnár D. László SzocioMed Kft Budapest Szent Imre h u 52. Tel: FAX: M: molnar@sociomed.hu Budapest Bevezetés Az egész életen át tartó tanulással kapcsolatban kutatási cél a kialakult vélemények és a lakossági attitűdök megállapítása, annak feltárása, hogy milyen okokkal magyarázható az aktív és folyamatos tanulást elfogadó, illetve elutasító vélemények kialakulása az egyes célcsoportokon belül, továbbá a vizsgálati eredmények alapján javaslatok kidolgozása az egész életen át tartó tanulás népszerűsítésével kapcsolatos lehetséges kormányzati teendőkre. A vizsgálni kívánt problémák magukban foglalják, hogy mi motiválja egyes társadalmi rétegeket az egész életen át tartó tanulással kapcsolatban, hogyan oszlanak meg az attitűdök társadalmi rétegenként, földrajzi megoszlásban és generációnként. Milyen objektív lehetőségei vannak az egyes társadalmi rétegeknek a továbbképzésre és átképzésre. Hogyan viszonyul egymáshoz a munkaerőpiaci keresleti és kínálat a képzettség vonatkozásában. Mindezek milyen kormányzati intézkedéseket tesznek szükségessé. A vizsgálni kívánt problémák megoldásának hipotézisei: Az egész életen át tartó tanulás iránti hajlandóság valószínűleg magasabb értéket mutat az alacsonyabb életkorú, magasabb képzettségű és társadalmi státuszú rétegekben, a gazdaságilag fejlettebb területeken élőknél. Ugyanakkor minőségi különbség van a különböző gazdasági területeken hozzáférhető tovább- és átképzési lehetőségek között. Minőségi és mennyiségi különbség van a különböző gazdasági területeken hozzáférhető elhelyezkedési lehetőségek között.

2 Ezek a különbségek megnövelik az egyébként is meglévő társadalmi, földrajzi eltéréseket a munkaerőpiac kínálati és keresleti oldala között. Az önerősítő folyamatot, pozitív feedback-et ellensúlyozandó kormányzati lépésekre lenne szükség az adott területen az egész életen át tartó tanulás iránti hajlandóság növelésére, tekintettel az egyes társadalmi, illetve piaci szegmensek sajátosságaira és a velük való kommunikáció eltérő csatornáira és módozataira. A kutatás módszere A kutatás 1000 fős országos reprezentatív többlépcsős rétegzett mintán kérdőíves survey módszerrel történt személyes lekérdezéssel. A minta kiegyensúlyozott régió, a település nagysága és korcsoport szerint, a többi szempont szerint pedig a véletlen kiválasztás biztosítja a reprezentativitást. A minta megoszlása régió szerint a lakosság arányát követve viszonylag egyenletes (%): 1 Közép-Magyarország 28,0 2 Közép-Dunántúl 11,8 3 Nyugat-Dunántúl 8,8 4 Dél-Dunántúl 10,4 5 Észak-Magyarország 11,9 6 Észak-Alföld 16,0 7 Dél-Alföld 13,1 A minta korcsoport és nem szerint egyenletes megoszlású. Az alkalmazott statisztikai módszerek magukban foglalják a kereszttáblák elemzését chi-négyzet statisztikával, a szóráselemzést alkalmaztuk a csoporton belüli és csoportok közötti átlagok és szórások összehasonlításához. A statisztikai szignifikanciát jelző p érték 0,05-nél kisebb értéke szignifikáns különbségre, eltérésre, illetve összefüggésre utal. Az egész életen át tartó tanulás A megkérdezettek fele (49 %) hallott már az egész életen át tartó tanulást szolgáló programokról. Közülük a legtöbb (25 %) a TV-ben, 19 % a munkahelyén, 16 % a újsághirdetésben, 15 % rádióban, 15 % interneten, 14 % ismerősnél, családban hallott róla. 10 %-a prospektuson látta, 9 %-a munkaügyi központban szerzett róla tudomást, 4 %-a plakáton és 3 %-a egyéb helyen hallott róla, illetve látott ezzel kapcsolatos információt. 1

3 Az összes megkérdezett 59 százaléka gondolja úgy, hogy szüksége van egész életen át tartó tanulásra szervezett formában. Az indokok között első helyen szerepel a szaktudás fejlesztése (42 %), 36 %-nál a könnyebb elhelyezkedés, 34 %-nál a jövedelmezőbb munka reménye, 28 % a saját személyiségét szeretné ezúton fejleszteni és 24 százalékuk az önbecsülése növekedése érdekében tanulna. Ugyancsak 24 százalékuknál a munkahelyi előrelépés a fő motiváló tényező. 17 % szerint az érdekesebb munka érdekében van szüksége továbbképzésre, míg 12 %-ot a külföldi munkavállalás lehetősége érdekli. 11 % gondolja úgy, hogy a könnyebb munka megszerzése érdekében van szüksége tanulásra és csak 10 %-ot motivál a jobb helyre költözés esélye, 8 %-ot a szabadidő értelmes eltöltése, 3 %- ot a családtag végzettségéhez való felzárkózás. További 3 %-nál pusztán a végzettséget igazoló papír megszerzése a fontos, és csupán 1 %-uk az, aki a munkavállalás idejének későbbre halasztása miatt gondolja úgy, hogy célravezető a számára bekapcsolódni valamilyen továbbképzési formába. Az összes megkérdezett 20 százaléka gondolja határozottan úgy, hogy nincs szüksége egész életen át tartó tanulásra szervezett formában, további 21 százaléka bizonytalan ennek megítélésében. A nemleges válaszok indokaként megjelölt körülmények között első helyen szerepel az időhiány (9 %). További fontosnak ítélt akadály a továbbképzés költsége (7 %). Szintén 7 % gondolja úgy, hogy az ilyen továbbképzés csak papírt adna, illetve nem segítené a munkahelyi elhelyezkedését (7 %). 6 % életkora miatt vonakodik az ilyen képzésben való részvételtől, 6 % szerint nem juttatná magasabb jövedelemhez, nagyon fárasztó (5 %), nem segítené a munkahelyi előrejutást (4 %). Ugyancsak 4 %-uk arra panaszkodik, hogy munkahelye nem támogatja, illetve családja nem támogatja a továbbtanulási szándékát (4 %). Csak 2 % tartja akadálynak, hogy a képzések helyileg távol esnek a lakóhelyétől. Kevéssé érthető, hogy megkérdezettek között az éves emberek 17 százaléka miért véli úgy, hogy életkora miatt nincs szüksége az egész életen át tartó tanulásra. Bár a népi mondás szerint jó pap holtig tanul, azonban jó néhányan úgy vélik, ők már befejezett emberek, hiszen elég idősek ahhoz, hogy ne tanuljanak tovább. Összesen 32 főt számláló éves embercsoportról van szó, melynek tagjai ezer megkérdezett közül így válaszoltak, s akiknek 20 százaléka főiskolát vagy egyetemet végzett, és 59 százaléka aktív kereső főállású alkalmazott. Ráadásul a megkérdezett éves korcsoportban is volt 5 fő, valamint a éves korcsoportban is 15 fő (6 %), akik szintén túl idősnek gondolták magukat ahhoz, hogy tovább képezzék magukat. A szubjektív jövedelmi helyzettől nem függ az, hogy annak drágaságára hivatkoztak akkor, amikor megindokolták, miért nincs szükségük az egész életen át tartó tanulásra. Például az átlagosnál a szubjektív megítélés szerint 2

4 jóval alacsonyabb jövedelmi helyzetűek 7 százaléka, az átlagosnál alacsonyabb jövedelmi helyzetűek 8 százaléka, az átlagos jövedelműek 9 százaléka és az átlagosnál kissé magasabb jövedelműek 5 százaléka vélte úgy, hogy a képzések nagyon drágák, azért nincs szükségük az egész életen át tartó tanulásra. Az elmúlt 5 évben felnőttképzésben részt vevők demográfiai összetétele A éves korosztályhoz tartozó, tehát aktív életszakaszukban lévő megkérdezettek 37 százaléka vett részt az elmúlt öt éven belül felnőttképzésben. Közülük 65 % egyszer, 19 % kétszer, 16 % háromszor vagy többször vett részt képzésben. A 37 százalékos részvételi arányt akár magasnak is tekinthetnénk, amennyiben a mennyiségek káprázatának foglyaként nem vennénk észre egyrészt, hogy a felnőttképzés mennyire sokrétű, minőségben, időben, költségben eltérő összetételű. Másrészt az sem derül ki e szám alapján, hogy a társadalomban való jobb boldogulást előmozdító felnőttképzésben a társadalmi rétegek viszonylag egyenlő arányban vesznek részt, vagy pedig nagyon egyenlőtlen arányban, kirekesztve ennek áldásaiból a gazdasági helyzet, illetve információhoz hozzájutás szempontjából hátrányosabb helyzetű társadalmi csoportokat. A felnőttképzésben való részvétel társadalmi megoszlása nemcsak a társadalmi igazságosság szempontjából vizsgálandó fontos, kényes kérdés, hanem a részvétel megoszlása a társadalom versenyképességét is befolyásolhatja. Mielőtt ezeket a kérdéseket és a további összefüggéseket tüzetesebben megvizsgálnánk, tekintsük először az alapvető demográfiai szempontokat. A felnőttképzésben részt vevők demográfiai összetétele A éves korcsoportba tartozó és felnőttképzésben részt vett megkérdezettek átlagosan 37,2 (szórás 10,0), a képzésben részt nem vettek 38,6 (szórás 11,3) évesek, a különbség nem szignifikáns. Most csak a képzésben részt vetteket tekintve jóllehet úgy tűnik, hogy az első két korcsoportban nagyobb a férfiak részvételi aránya a képzésben, és a harmadikban ez a tendencia megfordul, a negyedikben pedig kiegyenlítődik, valójában nincs szignifikáns különbség a nem és a kor szerint (1. ábra). 3

5 1. ábra. Képzésben részt vettek megoszlása korcsoport és nem szerint (p=0,643; %) Férfi Nő % Ez vonatkozik magának a minta egészére is, vagyis egyenlő arányban vannak képviselve a férfiak és a nők, valamint az egyes korcsoportok a mintában, ami a mintavétel megfelelőségét igazolja vissza (2. ábra). A felnőttképzésben részt vevők végzettsége és nyelvismerete 2. ábra. Minta korcsoport és nem szerinti megoszlása (%; p=0,355) Férfi Nő % A képzésben résztvevők körében a megkérdezettek közel fele, 43 százaléka főiskolai vagy egyetemi végzettségű, 54 százaléka legalább szakmunkásképző iskolával vagy érettségivel rendelkezik. 4

6 A felnőttképzésben részt vevőknek tehát 43 százaléka felsőfokú végzettségű, ugyanakkor ez a éves korcsoportban az összes megkérdezett 20 százaléka. A felnőttképzésben részt vevőknek csupán 16 százaléka nem rendelkezik érettségivel, míg a éves korcsoportban az összes megkérdezett 40 százaléka. Látható, hogy a felnőttképzésben résztvevők aránya az adott iskolai végzettségű csoport saját társadalmi súlyánál lényegesen nagyobb a magasabb és lényegesen alacsonyabb az alacsonyabb iskolázottságú csoportokban (1. tábla). 1. tábla. Felnőttképzésben való részvétel az iskolai végzettség szerint (kiemelve: a várt értéktől különösen eltérő megfigyelések) (%) FELNŐTTKÉPZÉSBEN ISKOLAI VÉGZETTSÉG Nem vett részt Részt vett (37 %) (63 %) Felsőfokú Nem rendelkezik érettségivel Mindezt akár természetesnek is vehetnék azok, aki úgy gondolják, hogy a képzés a magas, elsősorban felsőfokú iskolai végzettségű társadalmi rétegek privilégiuma. Kérdés azonban, hogy mi történik akkor, ha a középfokú végzettségűek, továbbá a szakmunkások és szakiskolát végzettek, valamint a legfeljebb 8 általános iskolát végzettek a vártnál lényegesen kisebb arányban vesznek részt a felnőttképzésben. Társadalmi méretekben mi történik, ha az autószerelők, a vízvezetékszerelők, a villanyszerelők, a titkárnők, az egészségügyi szakdolgozók és a többi, felsőfokú képzettséget nem feltétlenül igénylő szakmákban hosszú távon nem elegendő arányban vesznek részt a felnőttképzésben. A közvetlen szakmai, továbbá munkavédelmi, tűzvédelmi, minőségbiztosítási, nyelvi és egyéb képzésben. Hogyan befolyásolja ez a lakosság ellátását például a különböző szakmunkák elvégzése során, és az ország versenyképességét? Mi történik továbbá, ha az amúgy is leszakadó társadalmi rétegek a képzésben nem vesznek részt megfelelő arányban? Ez utóbbi kérdést a későbbiekben a munkanélküliek körében is megvizsgáljuk. A képzésben részt vevők között a szakmunkásképzőt vagy szakiskolát végzettek aránya 13 százalék, míg a éves korcsoportban az összes megkérdezett 23 százaléka. A képzésben részt vevők között a legfeljebb 8 általános iskolát végzettek aránya 3 százalék, míg a éves korcsoportban az összes megkérdezett 10 százaléka. Az eddigi eredmények úgy összegezhetők, hogy a felsőfokú végzettségűek vesznek részt kiemelkedő arányban felnőttképzésben. 5

7 A legalább középfokú nyelvismeret az iskolai végzettség általában egymással párhuzamosan együtt jár egymással a megkérdezettek körében. Míg a szakmunkásképzőt, illetve szakiskolát végzettek aránya a képzésben részt vettek körében 13 százalék, a legalább egy középfokú nyelvismerettel rendelkezők aránya 2,3 százalék. Ezzel szemben a felsőfokú végzettségűek aránya a képzésben részt vettek körében 10 százalék, és a legalább egy középfokú nyelvismerettel rendelkezők aránya szintén 10 százalék (3. ábra). Az iskolai végzettség és a nyelvismeret közvetlen kapcsolatának vizsgálata feltárja, hogy a szakmunkásképzőt vagy szakiskolát, vagy ennél is kevesebbet végzettek 18 százaléka, a szakközépiskolát vagy középfokú technikumot végzettek 34 százaléka, a gimnáziumot végzettek 55 százaléka, a főiskolát vagy felsőfokú technikumot végzettek 55 százaléka, és az egyetemet végzettek 97 százaléka véli úgy, hogy legalább egy idegen nyelvet ismer középfokon. Jóllehet ez nem jelenti feltétlenül a középfokú nyelvvizsga meglétét, azért föltehető, hogy e mögött az alapfokúnál több idegen nyelvi megértés és beszédkészség van, tekintettel arra, hogy ebben az esetben a felnőttképzésben részt vettek szűkebb csoportjáról van szó. Statisztikailag szignifikáns összefüggésről van szó, tehát a felnőttképzésben részt vettek körében az iskolai végzettség és a nyelvismeret szorosan összefügg egymással (4. ábra; p=0,000). % ábra. Iskolai végzettség és középfokú nyelvismeret aránya a képzésben részt vettek körében (%) ,3 0,5 8 általános Szakmunkásk./szakisk. 23 Szakközép./kpfokú techn. 7,8 18 Gimnázium 9,9 33 Főiskola/felsőfokú techn. 18,5 Iskolai végzettség Nyelvismeret 10 Egyetem 9,7 6

8 % ábra. Középfokú nyelvismeret és iskolai végzettség közvetlen összefüggése a képzésben részt vettek körében (%; p=0,000) Több általános Szakmunkásképző vagy szakiskola Szakközépiskola vagy középfokú technikum Gimnázium Főiskola vagy felsőfokú technikum 3 Egyetem Nyilvánvaló, hogy olyan kis országban, mint hazánk, nem lehet várni, hogy minden fontos írást magyarra fordítsanak. Az autószerelő műhelyben a fontos mérőműszerhez adott szoftver helyes használatához éppúgy, mint a villanyszerelőknek szóló leírások értelmezéséhez, továbbá az irodai szoftverek használatához is gyakran szükség van némi nyelvismeretre. Az eredmények alapján a éves, felnőttképzésben részt vett, egyetemi végzettségű emberek között a legmagasabb az idegen nyelvismeret: 97 százalékuk ismer legalább egy nyelvet középfokon. A felnőttképzésben részt vett szakmunkásképzőt vagy szakiskolát, illetve szakközépiskolát vagy középfokú technikumot végzett éves emberek körében a legalább középfokú idegen nyelvismeret a megkérdezetteknek már csupán százalékára korlátozódik. Még a felnőttképzésben részt vett gimnáziumot, illetve főiskolát vagy felsőfokú technikumot végzett éves emberek körében is az idegen nyelvismeret százalékuknál hiányzik, ami a gyakorlatban korlátozott munkavégző képességet jelent. Túlzással élve ugyanis aki ma Magyarországon nem tud idegen nyelvet, gyakorlatilag bizonyos foglalkozási ágakban akár életveszélyt okozó, máskor vagyoni hátránnyal fenyegető funkcionális analfabétának tekinthető. Az Európai Unióhoz való csatlakozásnak köszönhetően ugyan alapvető minőségbiztosítási, fogyasztóvédelmi kritérium a forgalomba hozott eszközökhöz magyar nyelvű leírás mellékelése, mégis a gyakorlatban nem ritkán nem nélkülözhető az idegen nyelv ismerete. Számos esetben az idegen nyelv ismeretének hiánya megakadályozza az internet használatot és a legalapvetőbb új szakmai ismeretek megszerzését. Az idegen nyelv ismeretének hiánya szintén megakadályozza a más országbeliekkel való kommunikációt. Külföldre utazáskor pedig közvetlen életveszélybe vagy anyagilag fenyegetett helyzetbe kerülhet az idegen nyelvet nem ismerő turista, amennyiben fontos üzeneteket képtelen megérteni. 7

9 A felnőttképzésben részt vevők alkalmazási státusza, a munka jellege A főállású alkalmazottak hajlanak elsősorban a felnőttképzésben való részvételre. Miközben a főállású alkalmazottak a megkérdezett éves korcsoportban 58 százalékban szerepeltek, a felnőttképzésben részt vettek (37 %) között részarányuk kiemelkedően magas, 66 százalék (p=0,000). Más szóval az elmúlt 5 évben felnőttképzésben részt vett éves emberek csaknem kétharmada (66 %) főállású alkalmazott. Megfordítva, a éves főállású alkalmazottak 42 százaléka vett részt az elmúlt 5 éven belül felnőttképzésben, miközben a részállású alkalmazottak 36 százaléka, az alkalmi munkások 25 százaléka, a pályakezdő munkanélküliek 21 százaléka, a másfél évnél rövidebb ideje munkanélküliek 49 százaléka, a másfél éve vagy régebben munkanélküliek 28 százaléka, a éves nyugdíjasok 15 százaléka, a háztartásbeliek, GYES-en, GYED-en lévők 34 százaléka vett részt képzésben (5. ábra). % ábra. Elmúlt 5 éven belül képzésben való részvétel a jelenlegi munka szerint (%) Nem vett részt 50 Részt vett Főállású alkalmazott Részállású alkalmazott Alkalmi munkás Pályakezdő munkanélküli Munkanélküli 0-1,5 éve Munkanélküli, 1,5- éve Rokkantnyugdíjas Saját jogú nyugdíjas Háztartásbeli GYES, GYED Vállalkozó Egyéb A éves munkanélküliek körében a másfél évnél rövidebb ideje munka nélküliek névlegesen az átlagnál nagyobb arányban vettek részt felnőttképzésben, azonban az eredmény statisztikailag a mintavételi hibán belül van, statisztikailag nem szignifikáns. A pályakezdők és a másfél évnél hosszabb ideje állástalanok valamivel kisebb arányban vettek részt az elmúlt 5 év során továbbképzésben, mint a munkanélküliek egésze, statisztikailag azonban ez sem szignifikáns. A éves korcsoportban a munkanélküliek közül a pályakezdő munkanélküliek és a másfél évnél régebb óta munkanélküliek is statisztikailag nem szignifikáns mértékben a várt arányoknál enyhén kisebb mértékben vettek részt a felnőttképzésben. Egyedül a másfél évnél rövidebb ideje munkanélküliek 8

10 vesznek tehát részt a vártnál enyhén, statisztikailag nem szignifkánsan nagyobb mértékben a felnőttképzésben. Gyakorlatilag a munkanélküliek a éves korcsoportba tartozók átlagánál statisztikailag nem nagyobb mértékben vesznek részt a felnőttképzésben. Az eredmény arra utal, hogy a munkanélküliek szűkebb és tágabb környezetük együttes hatására, és főleg saját maguk döntése eredményeként magukra maradtak abban, hogy képzettségük megváltoztatása, továbbfejlesztése révén kiszabaduljanak a munkanélküliség fogságából. Apró jel van a másfél évnél rövidebb ideje munkanélküliek enyhén fokozott részvételére a felnőttképzésben, amely azonban kétszeresen is visszaesik a másfél évnél régebb óta munkanélküliek és hasonlóképpen alacsony a pályakezdő munkanélküliek körében. Nem nagyon látszik a felnőttképzés területén tett kormányzati intézkedések hatása a munkanélküliség csökkentése érdekében ezen a területen. Márpedig a munkanélküliség különböző formáinak a csökkentése érdekében hozott intézkedések általában nem kis részben a kormányzati feladatok közé szoktak tartozni. Foglalkoztatási szempontból a felnőttképzés feladata végül is nem a munkaügyi problémák közvetlen megoldása, hanem az emberek felkészítése arra, hogy a lehetőségeket meg tudják ragadni képzettségük révén, és jobban megfeleljenek a társadalmigazdasági kihívásoknak. Feltűnő a saját jogon vagy hozzátartozói jogon vagy rokkantsági nyugdíjasok alacsony részvétele a felnőttképzésben. Az összes éves megkérdezett között 7-8 százalék volt nyugdíjas, túlnyomórészt rokkantsági nyugdíjas, viszont a felnőttképzésben részt vett évesek között csupán 3 százalék volt a nyugdíjas. A éves nyugdíjasok 15 százaléka vett részt felnőttképzésben az elmúlt 5 éven belül. A éves rokkantsági nyugdíjasok 14 százaléka, a éves saját jogú vagy hozzátartozói jogú nyugdíjasok 17 százaléka vett részt felnőttképzésben az elmúlt 5 éven belül. Feltételezhető, hogy az 56 éves és idősebb nyugdíjasok között a felnőttképzésben való részvétel még ennél is jóval kisebb arányú. Az elöregedő nyugati társadalmakban az időskorúak képzése viszont nem elsősorban a társadalom számára szükséges és elvégzendő szakmunkák mennyiségének növeléséhez és minőségének javításához kapcsolódik. Az idősek számára holisztikus elgondolás, hogy a tanulás csökkenti a társadalmi izoláltságot, az elmagányosodást, javítja a mentális funkciókat, ezen belül a memóriát, s különösen javítja az életminőséget. Ezekben a társadalmakban a tanulni kívánó idősek számára kis összegű ösztöndíjat ajánlanak föl. Ausztráliában például az idősek két hétre fejenként 62,4 Ausztrál dollárt kaphatnak, amelyre pályázhatnak. Az idősek a gazdaságilag fejlett országokban kiterjeszthetik az aktív életükben megszerzett tudásukat, rendkívül érdekes előadásokat hallgathatnak meg, és az oktatás helyszínére elutazva új ismeretségeket köthetnek, új barátokra tehetnek szert. Magyarországon viszont 9

11 a felmérés adatai alapján a még nem is idős éves nyugdíjasok már nem kívánnak komolyan részt venni a felnőttképzésben, többségük nem gondolja, hogy szüksége van az egész életen át tartó tanulásra, és nem is tervezi, hogy részt vegyen benne. Nem csoda, hiszen maga a képzési rendszer sem támogatja különösképpen a nyugdíjasok részvételét a felnőttképzésben sem az információ bősége révén, sem pedig anyagilag. A jelenlegi törvényi szabályozás sokkal inkább hangsúlyozza az új gazdasági kihívásokra adandó válaszok és a munkalehetőségek kihasználásának fontosságát, amint az a felnőttképzésről szóló évi CI. Törvény szövegéből is kitűnik.... meghatározott szakmakörökben ingyenes legyen az első, az 50 évesnél idősebbek számára pedig a második szakma megszerzése, amennyiben van garantált munkalehetőségük. A rendszerváltozás átmeneti időszakában talán keveseknek tűnt föl, hogy az oktatási rendszer részének tekintett felnőttképzés az idősebbek és a nyugdíjasok számára valójában az egészségügyi ellátó rendszer gyógyító-megelőző részének tekinthető. A felnőttképzés az idősek és a nyugdíjasok számára sok esetben az egészség fenntartásának, megjavításának az eszköze, amely a magány, az elszigeteltség, a mentális hanyatlás, továbbá különböző módokon a káros és önsorsrontó magatartásformák ellenében is hat. Ebben az értelemben a nyelvtanulás hangúlyozottan ide sorolható, mely elősegíti az interneten való jobb tájékozódást azoknak a generációknak a tagjai számára, akik kénytelenek voltak zárt társadalomban élni, megfosztva a nyitott társadalmakban szokásos nyelvtanulási lehetőségektől, nevezetesen a természetes nyelvi közegben élés és tanulás lehetőségétől. És ez hamarosan, az erőltetett népesedéspolitika, a Ratkókorszak gyermekeinek nyugdíjba vonulásakor növekvő problémát jelent majd. A részállású alkalmazottak, a nyugdíjasok, a háztartásbeliek, a GYES-en, GYED-en lévők és vállalkozók viszonylag kisebb arányban, 1 és 9 % között szerepelnek az elmúlt 5 évben felnőttképzésben részt vettek körében. Megfordítva, a éves részállású alkalmazottak 36 százaléka vett részt az elmúlt 5 éven belül felnőttképzésben, miközben az alkalmi munkások 25 százaléka, a háztartásbeliek, GYES-en, GYED-en lévők 34 százaléka vett részt képzésben. Ha a jelenleg vagy legutóbb végzett munka jellegét tekintjük, akkor a mezőgazdasági fizikai, segéd-, betanított és szakmunkások, sőt a vezető állású fizikai munkát végzők is viszonylag alacsony arányban vettek részt képzésben, míg a beosztott szellemi státuszban dolgozók kiemelkedő arányban tanultak tovább, még a vezető beosztású szellemi munkát végzőkhöz képest is (2. tábla). 10

12 2. tábla. Felnőttképzésben való részvétel a végzett munka jellege szerint (kiemelve: a várt értéktől különösen eltérő, statisztikailag szignifikáns megfigyelések) (%) FELNŐTTKÉPZÉSBEN MUNKA JELLEGE Nem vett részt Részt vett (37 %) (63 %) Mezőgazdasági fizikai 2 1 Segédmunkás 5 1 Betanított munkás 16 5 Szakmunkás Vezető állású fizikai 5 3 Beosztott szellemi Vezető szellemi Egyéb 9 10 Összesen Az eddigi eredmények úgy összegezhetők, hogy a éves, felsőfokú végzettségű, beosztott szellemi munkakörben dolgozók vesznek részt a leginkább kiemelkedő arányban a felnőttképzésben, nevezetesen ők alkotják a résztvevők 50 százalékát. Ezzel szemben a felnőttképzésben a éves korcsoporton belül a mezőgazdasági fizikai, a segéd-, betanított és szakmunkás rétegek vesznek részt statisztikailag szignifikánsan alacsonyabb mértékben a felnőttképzésben, mint amennyi a saját csoportjuk súlyának megfelelő volna. Ebből lényegében az következik, mint már korábban említésre került, hogy éppen a képzésre leginkább rászoruló rétegek maradnak ki belőle, illetve részvételük nem megfelelő. Örvendetes ugyan, hogy a beosztott szellemi dolgozók folyamatosan és kiemelkedően részt vesznek felnőttképzésben, azonban rajtuk kívül még számos más társadalmi csoportnak nagy szüksége volna erre. A felnőttképzésben részt vevők jövedelmi helyzete A jövedelmi helyzet szubjektív megítélése alapján a felnőttképzésben való részvétel az átlagosnál kissé alacsonyabb vagy jóval alacsonyabb jövedelmű csoportban szignifikánsan alacsonyabb, az átlagos jövedelmű csoportban viszont a többieknél kiemelkedően nagyobb a továbbtanulási hajlandóság. Az átlagosnál kissé magasabb vagy jóval magasabb jövedelmű csoportban viszont a továbbtanulási hajlandóság teljesen átlagos. 11

13 ábra. Elmúlt 5 éven belül részvétel felnőttképzésben a jövedelemnek az átlaghoz viszonyított szubjektív megítélése szerint (%; p=0,002) % Részt vett Nem vett részt 0 Átlagosnál jóval alacsonyabb (std.res.=-2,3) Átlagosnál kissé alacsonyabb (std.res.=-2,3) Átlagos (std.res.= 3,3) Átlagosnál kissé magasabb (std.res.= 1,3) Átlagosnál jóval magasabb (std.res.=-0,8) Mindazok, akik jövedelmi helyzetüket az átlagosnál jóval alacsonyabbnak ítélik, egyben lakóhelyüket munkalehetőség szempontjából erősen visszafejlődőnek látják, akik az átlagosnál kissé alacsonyabb jövedelműnek tartják, azok visszafejlődőnek ítélik lakóhelyük környezetét, míg az átlagosnak gondolt jövedelműek lakóhelyüket is helyben maradónak tartják a munkalehetőség szempontjából. Az átlagosnál kissé vagy jóval magasabb jövedelmi helyzetűek viszont lakóhelyüket fejlődőnek ítélik meg. Az elmúlt 5 évben legfontosabbnak tartott képzés Említésre került, hogy a megkérdezettek 37 %-a vett részt az elmúlt 5 éven belül felnőttképzésben, s közülük 65 % egyszer, 19 % kétszer, 16 % háromszor vagy több alkalommal. Ezen belül az elmúlt öt évben legfontosabbnak tartott képzés tartalmát tekintve a különböző számítógép-kezelő tanfolyamok, ezen belül ECDL vizsgák, WEB-tervező, szoftverüzemeltető, rendszergazda, továbbá pedagógiai és gyógypedagógiai továbbképzések, nyelvtanfolyamok, kereskedelmi képzés, idegenforgalmi képzés szerepelnek a leggyakrabban. Ritkábban, de még mindig elég gyakran szerepelnek a gépjárművezetés, marketing, környezetismeret, környezetvédelem, a minőségbiztosítás, mérnöki tevékenység, élelmiszeripari ismeretek, szociális gondozás, egészségügyi, dajka, masszőr ismeretek a felnőttképzésben való részvételben. Viszonylag ritkábban egyéb ismeretek megszerzése iránt is van érdeklődés, így a megkérdezettek megemlítették, hogy az elmúlt öt évben részt vettek animációs filmkészítő, illetve asszisztens tanfolyamon, továbbá bankárképzésben, valamint 12

14 benzinkútkezelő, B kategóriás futballedző, anyakönyvvezető képzésben, aranykalászos tanfolyamon. Kevesen boncmesteri, civil referens, cukrász, EU integráció, gyógyszerismeretek, gyors- és gépíró, minősített hegesztő, HR, kontrolling, ipari alpinista, jogi, mérlegképes könyvelő, mezőőr, mixer tanfolyamon is részt vettek. A megkérdezettek kis része részt vett multiplikátor képzésben, munkavédelmi oktatásban, műköröm-készítő képzésben. Ismét mások a műszaki ellenőr, művelődésszervezés, napenergia képzés, nehézgépkezelés, pénzügyi-számviteli ügyintézés, raktárkezelés, recepciós munka kapcsán vettek részt felnőttképzésben. Nem maradt ki a sorból a Reiki IV, a rendőrségi szakosító, a roma menedzser, a sport menedzser, a személyiségfejlesztő és pszichológus, a személy- és vagyonőr, a talpmasszázs, a targoncakezelés, a tűzoltó zászlósképzés, a tűzvédelem, a valutaváltás, a varrás, a veszélyes áruszállítás, a veszélyes hulladék megsemmisítés, a villámvédelmi felülvizsgálat, a villanyszerelés és nehézáram átkötés, a virágkötészet és a vitorlás tanfolyam sem. Az elmúlt öt évben legfontosabbnak tartott felnőttképzés szintjét tekintve a képzés az esetek 29 százalékában alapfokú, 37 százalékában középfokú, 28 százalékában felsőfokú és további 6 százalékában egyéb, feltehetőleg nem egyértelműen besorolható vagy ismeretlen szintű volt (3. tábla). 3. tábla. Milyen szintű volt a képzés - Elmúlt 5 évben legfontosabbnak tartott képzés, amiben részt vett (%) % 1 Alapfokú 29,4 2 Középfokú 36,6 3 Felsőfokú 27,7 9 Egyéb 6,3 Összesen 100,0 A felsőfokú képzés volt az, amelyben a megkérdezettek a legtöbb alkalommal vettek részt a felnőttképzés keretén belül. Miközben az alap- és középfokú képzésben átlagosan 1,55-1,59 alkalommal, a felsőfokú képzésben átlagosan 2,6 alkalommal vettek részt az elmúlt 5 év során (p=0,041). Mindez arra utal, hogy nem csupán a éves, felsőfokú végzettségű, beosztott szellemi munkakörben dolgozók vesznek részt a leginkább kiemelkedő arányban, 50 százalékban a felnőttképzésben, hanem azon belül is a felsőfokú képzéseknél a leggyorsabb a forgási sebesség. Mindez még inkább a társadalom számára szintén nagyon fontos alap- és középfokú képzések igénybevételének lemaradására hívja föl a figyelmet. 13

15 Az elmúlt 5 évben legfontosabbnak tartott képzésben kezdeményezés részvételre Az elmúlt öt évben legfontosabbnak tartott felnőttképzésben való részvétel az esetek 54 százalékában saját kezdeményezésre történt, 37 százalékában a munkahely kezdeményezésére. Önmagában ez az adat is figyelemre méltó, hiszen az egyéni kezdeményezések fontosságát mutatja. Az egyéni kezdeményezések jelentősége a felsőfokú képzéseknél a legnagyobb (64 százalék), ezután következnek a középfokú képzések (57 százalék) és végül az alapfokú (42 százalék) képzéseknél a legalacsonyabb. A munkahely ösztönzése az alapfokú képzéseknél a legnagyobb (47 százalék), ezután következnek a középfokú képzések (30 százalék) és végül a felsőfokú (33 százalék) képzéseknél a legalacsonyabb ennek a formának a jelentősége. A munkaügyi központok szerepe a képzésre ösztönzésnél a középfokú (12 %) és alapfokú (8 %) képzéseknél számottevő, a felsőfokú képzéseknél szerepük csupán 1 százalék. (7. ábra) 7. ábra. Ki vagy mi indította a képzésre a képzés szintje szerint (%; p=0,006) 100% 3,9 7,8 0,8 12,0 1,1 2,1 80% 60% 46,6 30,4 32,6 40% 20% 0% 64,2 56,8 4 Egyéb 41,7 3 Munkaügyi Központ 2 Munkahely 1 Saját kezdeményezés 1 Alapfokú 2 Középfokú 3 Felsőfokú Az elmúlt 5 évben legfontosabbnak tartott képzés helyszíne Az elmúlt öt évben legfontosabbnak tartott felnőttképzés helyszíne az esetek 44 százalékában a megkérdezett személy lakóhelyének településén, kerekítve 55 százalékában lakóhelye településén kívül, és 1,5 százalékában külföldön volt. Elég sokan vállalták tehát az utazással járó fáradalmakat. A képzésre az út átlagosan 2 óráig (szórás: 1,59) tartott. Azoknak, akik vállalták az utazást 46 százaléka átlagosan fél-egy órát töltött utazással, 10 százaléka mintegy másfél órát, 19 százaléka két órát, 25 százaléka pedig két és fél órát vagy még többet is eltöltött azzal, hogy eljusson a képzés helyszínére. 14

16 Az elmúlt 5 évben legfontosabbnak tartott képzés által nyújtott szakképesítés és a képzés formája Az elmúlt öt évben legfontosabbnak tartott felnőttképzés az esetek kétharmadában, 67 százalékában szakképesítést nyújtott. A szakképesítés magában foglalta a bolti eladó, illetve pénztáros vagy boltvezető tanfolyamot, az adósságkezelési tanfolyamot, a különböző, ezen belül alapfokú számítógépkezelői tanfolyamokat, az angol középiskolai tanári képzést, az áruforgalmi ügyintéző, bankár, banki asszisztens, bármixer, baromfifeldolgozó, betanított varrónő, biztonsági őr, bonc-, kórboncmester, cukrász, dajka, differenciáló nevelési, diplomás ápoló, diplomás óvónő, élelmezési vezető, emelőgépkezelő, falusi turizmus, fejlezstő pedagógus, felszolgáló, felülvizsgáló, fizioterápiás szakasszisztens, gondozó, gyermekés ifjúságvédelmi, gyógymasszőr, gyógypedagógus, hitoktató, idegenforgalmi ügyintéző, informatikus, ingatlanközvetítő és értékbecslő, ipari alpinista, jogi, kereskedelmi, kortársoktató, közbeszerzési pályázatíró, középfokú edző, középfokú számítógépkezelő, középiskolai magyartanár, közművelődési, közoktatás vezető, közösségi gondozó, kútkezelő, külkereskedelmi ügyintéző, lakatos műszerész, logopédus, mérnök-informatikus, minősített hegesztő, munkavédelmi technikus, műkörmös, műszaki ellenőr, művelődésszervező, nehézáram átkötő, nehézgépkezelő, nehézgépszerelő, OKJ számítógépkezelő, illetve szoftverüzemeltető, óvodapedagógus, óvodavezető, önsegítő csoportvezető, pedagógus, PR szakreferens, programozó, raktárkezelő, recepciós, rendezvényszervező, rendőr, roma menedzser, szabász, szakápoló, szakmunkás, szállítmányozási ellenőr, szociális gondozó, szociális munkás, szociálpedagógus, talpmasszőr, tanító (német), targoncakezelő, technikus, tolmács, ügyfélszolgálati munkatárs, üzletvezető, vagyonőr, vegyvédelmi, vendéglátóipari üzletevezető, vezető és virágkötészet területeket. A képzés az esetek 96 százalékában személyes részvétellel történt, 3 százalékában távoktatásban, 1 százalékában pedig levelező formában. A képzésekben tehát túlnyomó többségben a személyes részvétel volt jellemző. Nyilvánvaló, hogy ezen a területen a jövőben jelentős elmozdulás várható a távoktatási formák javára. Az elmúlt 5 évben legfontosabbnak tartott képzés költség- és időigénye, finanszírozása Az elmúlt öt évben legfontosabbnak tartott felnőttképzés során a megkérdezettek 6 százaléka 1 hónapnál kevesebbet töltött tanulással szervezett formában, 19 százaléka 1-3 hónapot, 21 százaléka 4-6 hónapot, 16 százaléka 7-12 hónapot, 20 százaléka 1-2 évet, és 18 százaléka 3-5 évet. Nem meglepő, hogy az alapfokú tanfolyamokkal kapcsolatban a megkérdezettek szervezett formában 15

17 való tanulással az átlagnál szignifikánsan nagyobb arányban töltöttek 1-6 hónap időt, míg a felsőfokú tanfolyamokkal kapcsolatban 1-3 évet (p=0,000). Ezt a képzést leggyakrabban, az esetek csaknem felében a megkérdezettek saját maguk finanszírozták (46 %), további 5 százalékban a család, rokonok, 35 százalékban a munkahely, 13 százalékban az állam, illetve önkormányzat, 1 százalékban nonprofit szervezet, 0,3 százalékban egyház, 03, százalék egyéb szervezet finanszírozta. Nincs kapcsolat a képzés szintje és a finanszírozó között. A képzések az elmúlt 5 évben összesen mintegy (maximum: 2,5 millió) forintjába kerültek a megkérdezettnek, illetve családjának. A képzés átlagosan egyre drágább volt annak szintjétől függően. Az alapfokú képzés átlagosan , a középfokú , a felsőfokú forintjába került a megkérdezettnek, illetve családjának, a különbség statisztikailag szignifikáns (p=0,000). A saját maga által kezdeményezett képzés átlagosan , a munkahely által kezdeményezett képzés , a munkaügyi központ által kezdeményezett képzés forintjába került a megkérdezettnek, illetve családjának, a különbség statisztikailag szignifikáns (p=0,000). A legkevesebbe tehát általában a munkahely, illetve a munkaügyi központ által kezdeményezett képzések kerültek a megkérdezettnek, illetve családjának (68-72 ezer forint), míg a legdrágábbak a saját maga által kezdeményezett képzések (225 ezer forint). Az elsősorban saját maga által finanszírozott képzés átlagosan (szórás: ), a család, rokonok által finanszírozott képzés (szórás: ), a munkahely által finanszírozott képzés (szórás: ), az állam, önkormányzat által finanszírozott képzés (szórás: ), a nonprofit szervezet által finanszírozott képzés átlagosan (szórás: ), az egyház által finanszírozott képzés 0 forintba, az egyéb szervezet által finanszírozott képzés forintjába került a megkérdezettnek, illetve családjának. A legkevesebbe tehát általában az egyház, egyéb, illetve nonprofit szervezet által finanszírozott képzések kerültek a megkérdezettnek, illetve családjának, míg a legtöbbe a saját maga, a család, rokonok, továbbá kisebb mértékben az állam, önkormányzat által finanszírozott képzések kerültek a megkérdezettnek, illetve családjának. Mindez azt bizonyítja, hogy a személyek, illetve családjuk saját kezdeményezésre jelentős terhet vállalnak a képzés érdekében, s ehhez társadalmi szinten hozzáadódik még az állam, önkormányzat által finanszírozott képzésekből az egyénre, illetve családjára háruló teher is. A kérdés az, hogy mindezeknek az erőfeszítéseknek az eredményeképpen milyen eredmények születnek. Az elmúlt 5 évben legfontosabbnak tartott képzés sikeressége Az elmúlt öt évben legfontosabbnak tartott felnőttképzés a megkérdezettek 58 százaléka szerint nagyon sikeres volt, 36 százaléka szerint inkább sikeres volt, 16

18 mint sikertelen, 4 százaléka szerint inkább sikertelen volt, mint sikeres, és 2 százaléka szerint egyáltalán nem volt sikeres. A képzés sikerességének megítélése nem függ a képzés szintjétől (alap-, közép-, illetve felsőfokú). A képzés sikerességének megítélése viszont függ attól, hogy ki vagy mi indította a képzésre részvételre (p=0,006). A felsőfokú képzések esetében a saját kezdeményezésre indult képzéseket ítélték a leginkább sikeresnek. A középfokú képzések esetében a munkaügyi központ kezdeményezésére indult képzéseket ítélték a leginkább sikeresnek. Az alapfokú képzések esetében a munkahely kezdeményezésére indult képzéseket ítélték a leginkább sikeresnek. A szakképesítés szerint a képzések megítélése szignifikánsan különbözik egymástól (p=0,000). Egyrészt a szakképesítést nem nyújtó képzéseket inkább sikeresnek ítélték meg, mint sikertelennek. Másrészt viszont a szakképesítést nyújtó képzéseket nagyon sikeresnek ítélték meg. Nincs összefüggés sem a képzés finanszírozója és a képzés sikerességének megítélése között, sem pedig a saját maga, illetve családja által a képzésre fordított kifizetett összeg és a képzés sikerességének megítélése között. Az elmúlt 5 évben legfontosabb képzést tekintve a képzés a megkérdezett számára személy szerint az alábbi területeken volt a legsikeresebb, illetve legkevésbé sikeres. Leggyakrabban a megkérdezett a képzés által a tudását növelte, majd csökkenő sorrendben fontos volt még, hogy megbecsülése növekedett, munkahelyét megtartotta, magasabb jövedelemhez jutott, munkahelyet szerzett, szakmáját megváltoztatta, végül munkahelyén előbbre lépett, illetve munkahelyét megváltoztatta. A képzés sikerességének megítélése nem függ attól, hogy az elmúlt 5 évben legfontosabb a képzés mely területeken (a tudását növelte, megbecsülése növekedett, munkahelyét megtartotta, magasabb jövedelemhez jutott, munkahelyet szerzett, szakmáját megváltoztatta, munkahelyén előbbre lépett, vagy munkahelyét megváltoztatta) volt sikeres vagy sikertelen a megkérdezett személy számára személy szerint. Képzettség és munka néhány összefüggése A megkérdezettek 23 százaléka szerint az elmúlt 5 évben előfordult, hogy nem kapott meg egy állást, mert nem volt meg a megfelelő iskolai végzettsége, s ez arra utal, hogy a megfelelő képzettség az esetek egy részében fontos az elhelyezkedéshez. A megkérdezettek 7 százaléka szerint viszont az elmúlt 5 évben előfordult, hogy nem kapott meg egy állást, mert azt mondták, hogy túlképzett. Ez is komoly probléma lehet a mai hazai munkaerőpiacon, amely sok esetben elveheti az emberek kedvét a felnőttképzésben való részvételtől. 17

19 A megkérdezettek 31 százaléka szerint az elmúlt 5 évben előfordult, hogy azért kapott meg egy állást, mert megfelelő ismeretsége volt. A megfelelő ismeretség, protekció sok esetben nélkülözhetetlen kelléke az elhelyezkedésnek, amely ismét a felnőttképzésben való részvétel ellen hathat. A megkérdezetteknek csupán 6 százaléka szenvedett hátrány a munkahelyén az elmúlt 5 évben azért, mert nem vett részt elvárt képzésben. A megkérdezettek 7 százaléka szerint az elmúlt 5 évben előfordult, hogy fölöslegesnek bizonyult képzésre kötelezték a munkahelyén. Sajnos az is viszonylag elég gyakran előforduló panasz forrása, hogy az embereket fölöslegesnek tűnő továbbképzésekre kötelezik. A megkérdezettek 34 százaléka szerint az elmúlt 5 évben előfordult, hogy szerette volna magát tovább képezni, de erre nem került sor. Ezekben az esetekben a továbbképzés legfőbb akadálya a képzés ára volt (30 %), másodsorban az időhiány (26 %). További okként szerepelt, csökkenő sorrendben, hogy a munkahelye nem engedte tanulni (15 %), az életkora (9 %), egyéb ok (8 %; betegség, érettségi hiánya, a képzés fölöslegességének érzése, látásromlása, a gyermekek, kevés volt a jelentkező, már elfáradt, már nem hisz benne, most pihen, nem akarta, nem gondolkodott rajta, nem kötelezték, nem tájékoztatták, nem vették föl, nem volt választék, nem volt motiváció, önmagát képzi, terhesség, túlképzett), továbbá az, hogy nem szeret tanulni (7 %), valamint messze volt a képzés helyszíne (3 %), illetve a családja nem engedte tanulni (2 %). Felnőttképzésben részvétel tervezése A megkérdezettek 37 százaléka tervezi, hogy a következő 5 évben részt vesz felnőttképzésben. Tekintettel arra, hogy a éves korosztályhoz tartozó, tehát aktív életszakaszukban lévő megkérdezettek 37 százaléka vett részt az elmúlt öt éven belül felnőttképzésben, a részvételi arány hosszú távon változatlan. Abban az esetben, ha részt venne képzésben, a megkérdezettek számára a jövőben a legfontosabb szempont az, hogy több pénzt keressenek (46 %), továbbá hogy több tudást szerezzenek (30 %), jobb munkát kapjanak (12 %), a munkahelyi elvárásoknak megfeleljenek (11 %). Az egyéb szempontok (1 %) között említésre került az érdekesebb munka, a felelős beosztás, az izgalom, a kihívások, a könnyebb munka igénye, a minőségi változás, a személyiségfejlesztés, a változatosabb munka és a vezető állás megszerzése iránti igény. A tervezett felnőttképzésben a válaszolók kerekítve 44 százaléka heti 1-2 alkalommal venne részt, 23 százaléka havonta 1-2 alkalommal, 18 százaléka csak hétvégén, 9 százaléka akár heti 3-5 alkalommal is, és 6 százaléka félévente néhány alkalommal venne részt benne. Annak érdekében, hogy jobb munkahelye legyen a megkérdezettek 60 százaléka nem változtatna lakóhelyet, 12 százaléka csak a jelenleginél magasabb szintű 18

20 településre költözne (pl. faluból városba), 12 százaléka akár külföldre is költözne, 7 százaléka akár a jelenlegivel megegyező szintű másik településre is költözne (pl. városból azonos szintű városba), 1 százaléka akár a jelenleginél alacsonyabb szintű másik településre is költözne (pl. városból faluba), 8 százaléka nem tudja. Arra a kérdésre, hogy milyen segítségre lenne szüksége ahhoz, hogy részt vegyen valamilyen felnőttképzésben, a megkérdezettek első helyen a tandíjhoz adott pénzbeli támogatást említették (68 %), majd csökkenő sorrendben a lakóhely közelében legyen a képzési hely (56 %), legyen elegendő szakterület a kiválasztáshoz (43 %), pénzbeli támogatás a közlekedéshez (39 %), pénzbeli támogatás a kieső jövedelem pótlásához (38 %), munkaidő után legyen a képzési idő (36 %), jobb tájékozódás (35 %), hétvégén legyen a képzési idő (25 %), családban rá háruló teher csökkenjen (23 %). A megkérdezettek a legszívesebben személyes részvétellel levelező képzésben (31 %), személyes képzéssel esti képzésben (24 %), személyes részvétellel nappali képzésben (15 %), távoktatásban interneten keresztül (8 %), távoktatásban multimedia CD segítségével (4 %), egyéb formában (1 %; például magántanárral) bővítené szívesen képzés útján ismereteit. 14 százalékuk semmilyen képzésben nem venne részt a jövőben, fennmaradó részük (3 %) nem tudott válaszolni a feltett kérdésre. Felnőttképzéssel kapcsolatos információ újságokban A megkérdezettek 32 százaléka nem olvassa el az újságokban a felnőttképzéssel kapcsolatos híreket, rovatokat, további 38 százalékuk ritkábban mint hetente. Hetente olvassa viszont 17 százalékuk és 11 százalékuk naponta. A sajtó útján tájékozódók, a éves korcsoporton belül életkortól függetlenül nagyjából egyforma arányban tájékozódnak a sajtóból a felnőttképzéssel kapcsolatos hírekről. Ugyanakkor elsősorban a kevesebb mint 8 általános iskolát, továbbá a szakközépiskolát vagy középfokú technikumot végzettek mondták saját társadalmi súlyuknál lényegesen nagyobb arányban azt, hogy nem olvassák el a sajtóban a felnőttképzéssel kapcsolatos híreket, rovatokat, míg a főiskolát vagy felsőfokú technikumot végzettek nagyobb arányban hetente vagy ennél ritkábban, de elolvassák ezeket a híreket és rovatokat (p=0,001). 19