Köszönetnyilvánítás. Édesanyámnak

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Köszönetnyilvánítás. Édesanyámnak"

Átírás

1 Rob Thurman ÉJVILÁG Rob Thurman Éjvilág Nightlife Első kiadás 2008 Borítófestmény: Chris McGrath Fordította: Takács Gergely Szöveggondozás: Czene István Műszaki szerkesztő: Massár Mátyás Kiadja: Tuan Kiadó Felelős kiadó: Hidegföldi Gyöngyi Tünde és Mórocz Tibor ISBN Minden jog fenntartva. Utánnyomás, továbbá bármiféle optikai, akusztikai és elektronikus feljegyzés, tárolás és közreadás még részleteiben is csak a kiadó írásos beleegyezésével lehetséges. Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

2 Köszönetnyilvánítás Sok embernek szeretnék köszönetet mondani: elsőként és legfontosabbként, kitűnő szerkesztőmnek, Anne Sowards-nak; a rengeteget gályázó ügynökömnek Wanda Cooknak; Chris McGrath és Ray Lundgren hozzáértő művészeti és design csapatának; a csodálatos sorozatszerkesztőmnek Michele Alpernnek; írótársamnak Marának, a két webmesternek Bethnek és Terrynek, jó barátaimnak Mikey-nak és Lynnek; a gonosz ikerpárnak, Shannonnak és Rivernek; és végül, de nem utolsósorban a Falkának Édesanyámnak

3 A jó öreg fater Hangot hallottam az ablak felől. Nem volt rémisztő; nem volt természetfeletti. Igazából még csak ijesztő sem. Csak egy udvarias kis koppantás. Egy-kettő. Gyengéd, visszafogott. A barátod még nyárról, a legjobb haverod a suliból... csak épp erre járt, vágod? Tele jóindulattal és jóleső ismeretséggel. Hé tesó, mit csinálsz? Úgyhogy gyanútlanul felnéztem az ágyam végénél terpeszkedő ablakra. A másodperc törtészére elfelejtettem, hogy nem voltak barátaim, mióta elköltöztünk. Nem ismertem senkit errefelé, és nem is lakott senki a közelben, aki csak úgy erre mászkált volna. Kivéve a családomat. Ott állt az ablak előtt, a szórt, de mégis világos holdfényben. Egyik sápadt, vékony ujjú kezét az ablakon nyugtatta. Keskeny, elnyújtott arc bámult rám odakintről, szájában ezernyi tűhegyes foggal és egy olyan ragadozóvigyorral, akár a rókáé, aki most szabadult be a tyúkólba. Mandulavágású szeme tompa vérvörös fénnyel izzott. Hegyes fülek simultak rá a koponyájára, haja pedig ami olyan finom volt, mint az árvalányhaj koronaként csillogott a levegőben. Az egyik ujjával megint megkocogtatta az ablakot, a körme fémesen koppant az üvegen, azután megszólalt. A hangja épp olyan volt, mint egy kígyóé, az ázott üvegen keresztül. Csak egy szót szólt. Mindössze egyet. De az tökéletesen elég volt. Enyém...

4 Emberek... képesek a legelképesztőbb szarságokra is. Ja, ja, tudom. Nem éppen a legszalonképesebb megfogalmazás. De talán megbocsáthatóvá válik a dolog, ha figyelembe vesszük, hogy egy késpengével a hasamban jutottam erre a megállapításra. Bár, azt kell mondanom, hogy nem fájt annyira, mint vártam. Igazából egyáltalán nem éreztem fájdalmat. Csak hűvös volt... hűvös és zsibbasztó, mintha jéghideg vízzel lett volna tele a hasam. Végül egy másfajta, jóval melegebb folyadék érintése az ujjaimon döbbentett rá, hogy mindez nem így van. Vér. Az én vérem. Sajátommal megszorítottam a markolatot tartó kezet. A vér elborította mindkettőnk karját. Tényleg megtette... leszúrt. Nem mintha ez lett volna a legőrültebb része a dolognak. Messze nem ez volt. Nem, az igazán őrült, holdra-vonyítóan elmebeteg eleme az egyenletnek az volt, hogy eddig annyira, de annyira igyekezett elkerülni mindezt. De hát nem tetőtől talpig ilyen volt az én tesóm? Őszinte, hűséges, körüllengte a becsületesség szaga. Túl jó, ahhoz, hogy biztonságban érezhesse magát. A pokolba is, túl jó ahhoz, hogy én biztonságban érezzem magam. Nahát mondtam bánatosan. Nézz csak oda. Aztán a térdeim összecsuklottak alattam, én meg rájuk zuhantam, könnyedén lecsúszva a pengéről a mozdulat közben. Ereztem, ahogy az acél újra csókot lehel a bőrömre, azután már csak az üresség, ahogy elzuhantam. Elengedtem a kezét, és összekulcsoltam ujjaimat a hasamon tátongó sebhely előtt. Fura volt érezni a vér melegét, miközben majdnem megfagytam. Felnéztem az enyémhez hasonlóan a téli égbolt szürkéjét idéző szemekbe. Még egy erőltetett félmosolyt is sikerült az arcomra csalni. Tévedtem. Mégis volt elég vér a pucádban, hogy megtedd. Jó neked bátyus. A penge kihullott a kezéből, és pont olyan fémes csendüléssel ért földet, mintha harangoztak volna. Mi van? Semmi szuvenír? kérdeztem kíváncsian. A szavak összefolyva, nehezen jöttek elő a számból, egyre lassabban és elhalóan. Pont, mint én. Elhalóan, méghozzá elég gyorsan. Akár a hajnali köd a felkelő nap első sugarainál. Egy megtörten zuhanó madár. Egy sötét valami, ami menekülne a napvilág elől. Francba, ezeket le kellett volna írnom. A haldoklás előhozza belőlem a költőt. Hallottam, ahogy döngő, és furcsán végletes hangon, ami azzal fenyegetett, hogy a fejünkre omlasztja az épületet, bezárul a kapu. A falak megrázkódtak, földtől a plafonig repedések futottak végig rajtuk, odafentről pedig műanyag és acél kezdett záporozni. Ha már menned kell, legalább látványosan tedd. Lépned kéne, Kiscsirke. Ránk szakad az ég. Meséből vett szavak, de vágtak, mint a ragadozók karmai. Nem voltak mélyek, nem voltak tele jelentéssel, de hasítottak, annyi szent. És mint minden jól nevelt ragadozó, én is úgy akartam távozni, hogy érezzem rajtuk a vért. De persze nem futott el. A hősök sosem tesznek ilyet. És a jelek szerint testvérek

5 között sem dívik az ilyesmi. Kezek kulcsolódtak össze körülöttem, aztán úgy repültem fel egy vállra, mint egy teli liszteszsák, még arra se maradt időm, hogy behúzzak neki egyet. Persze ehhez feltételeznünk kéne, talán maradt bennem annyi erő, hogy ökölbe tudjam szorítani a kezemet. A feltételezésekkel viszont az a helyzet, hogy általában nem jönnek be. Aztán már rohant, én meg ott zötykölődtem fel-alá a vállán. Mögöttünk dühöngő szörnyetegeket láttam, ahogy a most már áttörhetetlenül bezárt kapu felé rohannak. Ezúttal tényleg nem volt kiút, és ezt ők is tudták. Egy pillanat alatt az összes keskeny arc, minden lávarögként izzó, vérszomjas tekintet melyből csak úgy sütött a mérgező, fekete gyűlölet, ránkszegeződött. Akár az óceán, úgy vetették ránk magunkat, hullámokban özönlő gyilkos szándék. A szörnyetegek nem viselik túl jól a csalódást. Nekem aztán tudnom kéne. Egy vagyok közülük. A legtöbb gyerek nem sokáig hisz a tündérmesékben. Ahogy elérik a hat-hét éves kort, a sarokba vágják Hamupipőkét és a cipő fetisizmusát, a Három kismalacot és a deviáns építészeti megoldásaikat, Piroskát meg az állatkínzó vadászokat elfelejtik őket, aztán továbblépnek. És lehet, hogy ennek így kell lennie. Ahhoz, hogy túlélj a mai világban, el kell felejtened a meséket, a hiú ábrándokat. Az egyetlen baj az, hogy ezek nem mindig hiú ábrándok. A mesék néhány eleme talán túlságosan is valóságos, túlzottan is igazi. Lehet, hogy nincs Piroska, de az biztos, hogy van Nagy Gonosz Farkas. Nincs Hófehérke, de Gonosz Mostohából van elég. Nincsenek nevetségesen szőke kistestvérek, de gyerekeket zabáló boszorkány... az igen. Ó, igen. Szörnyetegek járnak közöttünk. Mindig is voltak, és lesznek is. Azóta tisztában vagyok ezzel, amióta az eszemet tudom, csakúgy, mint azzal, hogy én is egy vagyok közülük. Jó, igazából csak félig, de ez lényegtelen. Függetlenül attól, hogy miféle csúfságokat örököltem a belsőmben, kívülről pont úgy nézek ki, mint egy átlagos ember. Ami azt illeti, Niko rohadt gyakran a szememre is veti, hogy több emberi vonásom van, mint amennyi életösztön szorult belém. Soha nem felejtett el emlékeztetni, hogy bármennyire is borzasztó nagyok a problémáim, még mindig a tejfölösszájú kisöccse vagyok. Ha bajba akartam keverni magam, előbb rajta kellett keresztülmennem. Nikóban egy egész cserkészcsapat veszett el bár az is igaz, hogy az ő cserkészei mesterien kezelték halálos fegyvereiket. Nikóban, függetlenül a hegyes, éles izék iránti vonzódásától egy cseppnyi idegen vér sincs. Mondjuk az is igaz, hogy a saját értékrendem szerint az apja a legmesszebb állt attól, amit embernek lehet nevezni, de a dolgok technikai értelmében annak számított. Semmirekellő rohadék. Niko lehetett vagy kéthetes, amikor a drágalátos apuci úgy döntött, hogy olajra lép. Talán ha háromszor látta egész életében. Igazi szülői törődés, annyi szent. Háromszor. A francba is, ennél én többször találkoztam a saját faterommal! Ja, én havonta legalább egyszer láttam a saját apámat. Figyelt engem. Nem

6 voltak apa-fiú beszélgetések, nem kaptam meghívót, hogy találkozzam a szörnyunokatesókkal, egyáltalán, nélkülözött mindenféle interakciót. Csak egy árnyakba burkolózó figura a sikátorból, séta közben. Vagy egy keskeny, alig kivehető vonalú sziluett borotvaéles fogakkal az ablakom előtt éjszakánként. Persze, nem volt rajta névtábla, ami azt hirdette volna, hogy Apu, és nem hagyott nekem szülinapi ajándékokat, természetellenesen hosszú, karmos kezekkel megkötött masnival sem. Semmiféle bizonyítékom nem volt arról, hogy ő lett volna a démoni énem donorja. De most komolyan, ne izélgess már! Ha az anyád egyfolytában azzal jönne, hogy egy undorító torzszülött vagy, akit egy olcsó motel fürdőszobájában kellett volna elvetnie... akkor azért benned is felmerülhet a gondolat, hogy mi másért követne téged egy ilyen szörnyeteg? Viccesen hangzik, de az a szörnyeteg jobban érdeklődött irántam, mint amennyire a saját anyám valaha is fog. Az eltelt évek alatt egészen hozzászoktam az árnyak között járkáló valamihez. Néhányszor megpróbáltam közelebb kerülni hozzá kíváncsiságból, vagy csak morbid halálvágyból, ki tudja? De mindig eltűnt, beleolvadt a sötétségbe. Általában megkönnyebbültem. Egy dolog volt félig szörnyetegnek lenni, egészen más tészta volt viszont magadhoz ölelni ezt a kevéssé virágillatú örökséget. Aztán ahogy elmúltam tizennégy, minden megváltozott. Már nem kerestem a szörnyeket. Futottam előlük. Igazából futottunk, Niko és én. Négy évig ami inkább tűnt negyvennek csak rohantunk. Addig csináltuk, amíg ez lett az életformánk. Niko nem ilyen életet érdemelt volna. De figyelt rám, amikor mindezt elmondtam neki? Lószart! Dehogy figyelt. A bátyámnak hivatásává vált, hogy vigyázzon rám. És még mások beszélnek minimálbéres, juttatások nélküli melóról. Igazából a mostani munkám is pont ilyen, gondoltam komoran. Visszanyomtam a felmosót az ütött-kopott vödörbe, és megforgattam a büdös, szürke vízben, aztán kivettem és visszacsaptam a hasadozott fapadlóra. Egészen elképednél, ha tudnád, mennyit képes néhány tajtrészeg ember rókázni. Én kivoltam, amikor először láttam. Most már csak azon csodálkoztam, hogy milyen sokáig tart feltakarítani. Egész ironikus volt, hogy a hamis személyazonosság, ami tizenkilencből huszonegy éves embert csinált belőlem, most arra kényszerített, hogy hányást takarítsak, ahelyett, hogy magam produkálnám azt. Cal, leléptem! Zárj be helyettem, kérlek! Csak egy bágyadt pillantást engedtem meg magamnak a vállam fölött. A jó öreg Zárj be helyettem Meredith. Benne mindig megbízhattál. Ha azt akartad, hogy végül aztán mindenképpen faképnél hagyjanak. Oké, oké. Intettem neki, hogy menjen nyugodtan. Egy nap majd a képébe vágom, hogy maradjon itt, és végezze el a saját munkáját, de úgy gondoltam, hogy az a nap majd akkor jön el, amikor egy olyan toppot vesz fel, ami kevésbé szűk, és egy

7 kicsit hosszabb szabású. Akarod, hogy kikísérjelek? Nem, a pasim odakint vár. Megcsavarta rövid varkocsomat, miközben elindult az ajtó felé. Holnap találkozunk! Aztán már el is tűnt, hosszú vörös haja és tökéletes alakja még sokáig kísértett a bár ürességében. Meredithnél minden a külsőről szólt. Olyan szenvedéllyel faragta magát, mint egy művész. Nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán van-e fogalma arról, milyen színű a haja vagy ami azt illeti a mellbősége valójában. Ő volt a plasztikai sebészet által elérhető jobb élet élő, sétáló és beszélő reklámja. És attól függetlenül, hogy 99 százalékban mű, rohadt jól nézett ki. A róla való fantáziálás egészen feldobta az okádék feltakarításának halálosan unalmas perceit is. Igazából nem bántam, hogy nekem jutott a zárás. Azok után, hogy egész este kiszolgáltam, jólesett egy kis csend és nyugalom. Kezdtem úgy érezni, hogy az egész estés felszolgálás egy bárban, rombolja a jó bulik iránti megbecsülésemet. A részeg emberek kezdték elveszíteni a varázsukat; a rohadt életbe, lassan már viccesnek sem találtam őket. Csak néhányszor kell végignézned, ahogy egy totál kész pacák lezuhan a bárszékről, és betöri a fejét, aztán már nem vicces a dolog. Na jó, nem annyira vicces. A bár pillanatnyilag csendes volt. Jóleső csend volt, az a fajta, amely úgy ölel körül, mint egy puha takaró, amit egy olyan bolt kirakatában láttál, aminél még azt sem engedheted meg magadnak, hogy besétálj a bejáraton keresztül. Jó volt... békés. Ugyanakkor veszélyes is, és Niko szétrúgta volna a seggemet, ha azonnal nem veszem észre az ilyesmit. Egyedül, zavartan, mindez egy beszélősétáló célpontot varázsolt belőled. Szökevény voltam, űzött vad, és ezt egyetlen másodpercre sem felejthettem el. Sok mindent kihullott már az agyamból a hosszú út alatt, de ez sosem. Elraktam a felmosót, bezártam a krimót, és fél öt felé már az utcán találtam magam. A késői óra ellenére New York utcái most sem voltak teljesen üresek, mindössze kevésbé zsúfoltak... kevesebben jártak az utakon. Mivel az októberi szélnek és a hidegnek már foga volt, összehúztam magamon a kopott bőrdzsekit, amit egy használtruha-kereskedésben szedtem össze, a kínai negyedben huszonöt dolcsiért. Egy lepukkant ember lepukkant kabátja volt, de nekem csak az számított, hogy bele tudjak olvadni vele az éjszakába. Zsebre dugott kézzel, Niko egyik halálos kis ajándékát szorongatva sétáltam hazafelé. Nem volt túl messze, kábé öt háztömbnyire a D. sugárúttól. Messze nem a város legkellemesebb környéke, de mi sem voltunk éppen a város legkellemesebb lakosai. Nyitva tartottam a szememet, és feszülten figyeltem, mint a nyuszi, aki kiszagolta a farkast. Mondjuk hogy kicsit magamat is fényezzem, elég éles fogakkal megáldott nyuszi voltam. Arról nem is beszélve, hogy akkorát tudtam rúgni, mint egy ló. Ezúttal azonban sikerült úgy hazakeverednem, hogy egyetlen karmos, lángoló szemű izé sem akarta a

8 véremet venni nálam ez már jó éjszakának számított. Niko és én egy régi bérházban laktunk, ami elég lepattant volt, de azért mégsem egy totális romhalmaz. Persze ez függ attól is, hogy mit nevezünk romhalmaznak. A bejárat egykor talán biztonságosan zárható volt, legalábbis azt hiszem, de mostanság általában néhány milliméternyire nyitva tátongott, mint egy öregember foghíjas szája. Morogva, a bajszom alatt káromkodva másztam fel a lépcsőn a hetedikre. Lift az nem volt; a háziúr láthatóan nem tartotta kötelező olvasmánynak az építési szabályzatokat. Nem mintha számított volna. Ha lett is volna, valószínűleg úgyis éppen tropa, a lift meg egyébként sem az a hely, ahol csapdába akarsz esni. Egy fémdoboznyi garantált halál valakinek, aki folyamatosan menekül, mondogatta időnként Niko. És mivel a bátyámnak abszolút nem volt tehetsége, se hajlama a túlzások iránt, ezért inkább elkerültem a felvonókat. Elképzelni, hogy mi ereszkedhet le a tetőn keresztül, vagy mászhat be a padlóról nem volt éppen a legszívmelengetőbb dolog a világon. Végighaladtam a folyosón az ajtónkig, bedugtam a kulcsot a zárba, majd benyitottam egy tökéletesen sötét szobába. Ujjaimmal kitapogattam az elhasznált műanyag villanykapcsolót, és felkattintottam. Nem történt semmi. Kiégett a körte, gondolhatná bárki a helyemben. Én nem. Azonnal kibújtam a kabátomból. A bőr surrogása már azelőtt árulómmá válna, hogy egyáltalán megmozdulnék. Hagytam, hogy amilyen halkan csak lehet, lecsússzon a földre, aztán lépésről lépésre elkezdtem araszolni a fal mentén. Még a pólómon keresztül is éreztem a tapéta hidegét, ahogy felkúszik a gerincem mentén, miközben minden erőmmel füleltem. Semmit nem hallottam, még egy láb surranását sem, még egy sima kilégzést sem. De valami volt a sötétben. Erre akár mérget is vettem volna. Kissé lejjebb guggoltam, és elkezdtem kaszálni magam előtt a tintaszerű sötétséget. Nem volt jó ötlet. Egy medvecsapdánál is erősebb marok ragadott meg, a csuklómnál fogva. Úgy elrántott a faltól, hogy gyakorlatilag úsztam a levegőben. Valami gyomorszájon vágott, mire megpördültem, és keményen a földhöz csapódtam, a levegő fájdalmasan robbant ki a tüdőmből. Satuszerű szorítást éreztem a nyakamon, aztán sziszegő hangot hallottam: Utolsó kívánság Halott Ember? Felköhögtem, lassan teleszívtam a tüdőmet levegővel, aztán rekedten és vontatottan válaszoltam. Hogy te mekkora seggfej vagy Niko. Komolyan találnod kéne egy másik hobbit.

9 Az én hobbim, hogy téged életben tartsalak. Mivel láthatóan neked nem kenyered. Élesen tapsolt, és a lámpák nyomban felizzottak. Csodás. Tapsra felkapcsoló lámpáink is vannak. Még jobb, hogy rávilágítsanak a szégyenemre. Összevontam a szemöldökömet, és bosszúsan belekaptam az arcomba lógó szőke hajzuhatagba. A családom egyik fele odakint van, és megpróbál elkapni, hogy bedobozolhasson, vagy még rosszabb. Olyan nehéz lenne neked abbahagyni ezt a játékot? Igen, nehéz lenne. Gépies mozdulattal a válla mögé csapta a haját. És az is biztos, hogy Clouseau felügyelő jobb tanítvány lenne, mint te. A kezét nyújtotta felém, és közben élesen megkérdezte: Egyébként elmondanád pontosan, hol is van az a kés, amit a múltkor adtam neked? Elfogadtam a kezét, és hagytam, hogy talpra segítsen. A kabátzsebemben. Niko szürke szeme a falnál lévő bőrtócsára meredt, sápadt szemöldöke pedig csendes rosszallással szaladt a magasba. Na ja, de azzal, hogy ott maradt, legalább nincs bennem a kísértés, hogy valami kortárs műalkotást csináljak a csontos seggedből. Ez ám a fenyegetés mondta szárazon. Biztosra veszem, hogy te vagy a cserkészlányok réme. Kényes mozdulatokkal leporolta fekete garbóját és a farmerét. Zárd be az ajtót Cal. Ne könnyítsük meg a Grendelek dolgát még jobban, oké? A nevek vicces dolgok. Jelentést hordoztak magukban... bármennyire is tagadtad, bármennyire is próbáltál hinni benne, hogy csak szeszélyből választották őket. A Grendelt éppenséggel Niko találta ki. Nem elég, hogy egy szőke Bruce Lee, mellé még kicseszettül okos is. Hatodikban egyszer elolvasta a Beowulfot, aztán máris elnevezte az üldözőimet Grendeleknek. Én akkor még csak elsős voltam, öt évvel fiatalabb, mint Niko, szóval számomra abban az időben nem sokat jelentett. De aztán maradtak Grendelek; végül is a szörnyetegek azok szörnyetegek, nem? Tegyük hozzá, most már csak három évvel voltam fiatalabb a tökös bratyómnál. Na, miket tudok? Caliban Ez is egy rohadt jó név. Kedves dolog ezt adni egy gyereknek, nem? Lehet, hogy anyám egy egyszobás penészes bérlakásban lakott egy tetoválószalon fölött. Lehet, hogy jövendőmondásból élt, és lehúzott minden egyes naiv, elkeseredett vagy egyszerűen csak balfék idiótát, mint más egy üveg olcsó bort szokott. De az biztos, hogy rohadtul jól ismerte Shakespeare-t. Caliban a Viharból, egy boszorkány és egy démon gyermeke. Félig szörnyeteg... az életre kelt rémálom, ami megront mindent, amihez csak hozzáér.

10 Fúúú, kösz mutter! Te aztán tudod, mitől érzi magát különlegesnek egy srác. Bezártam az ajtót, és átbandukoltam a fürdőszobánkba, közben odavetettem Nikónak: Miért vagy még mindig ébren? Ilyenkor már minden jó kis nindzsának ágyban a helye, hogy gyilkos kis cukorfalatokról álmodozzon. Niko beletörődőén felsóhajtott, miközben összekaparta a dzsekimet a padlóról. Most a sok-sok késének egyikének hegyéről lógott egészen addig, amíg át nem dobta a szebb napokat látott kanapénkra. Nem teljesen gyilkos cukorfalatok. Niko ajka szórakozottan megvonaglott. Utánam jött a lepkefingnyi előszobán keresztül, aztán lezser kecsességgel a falnak dőlt, és összekulcsolta a kezét a mellkasa előtt. Ráadásul becsúszott egy extra testőrmeló is. Egy huszadrangú Broadwayszínésznőcske, aki azt hiszi, hogy egész hadseregnyi kiéhezett szexmániás pasi üldözi mindenhová. Nagyon fárasztó volt. Képzelem. Gúnyosan rá néztem, miközben a mosdókagyló fölé hajoltam. Alig, hogy kihúztam a gumit a hajamból, a hosszú fekete szálak mind az arcomba hullottak. Nyomtam egy egészséges adag fogkrémet a fogkefémre, és nekiláttam a súrolásnak, meg a buzgó köpködésnek. Nikónak laza összeköttetése volt egy ügynökséggel, ami szerte a városban biztonsági - és testőröket szerzett azoknak, akiknek szükségük volt ilyesmire. Az ügynökség valójában egyetlen fószerból állt, rohadt sok kapcsolattal, aminek csak egy része volt legális. De a fizetség egész jó volt, ráadásul mindig a pult alól jött. Nincs adó. Nincs hatóság. Nincsenek nyomok a Grendeleknek. Nem mintha úgy képzeltem volna el egy Grendelt, mint aki csokornyakkendőben mászik felfelé a céges ranglétrán a nyugdíjazását várva. Ugyanakkor viszont a nem voltak hülyék, és kihasználták az embereket, akik ellenben kellően ostobák voltak és hagyták, hogy kihasználják őket. Niko csendesen nézte, ahogy befejeztem a fogmosást, megtöröltem a számat, és levettem a pólómat. Vetettem rá egy aggodalmas oldalpillantást. Oké, mi baj? Ha egész életedben ismertél valakit, akkor nem kell, hogy neonbetűkkel égjen a feje felett a felirat, hogy baj van. Egy múló árnyék a tekintetében, egy fokkal jobban összeszorított száj valami zavarta őt. Habozott egy ideig, de aztán halkan kimondta. Ma láttam egyet. Három szó. Csak ennyi kellett, hogy kicsússzon a lábam alól a talaj. Csak három istenverte szó. Hirtelen nagyon bizonytalanná váló ujjakkal kezdtem babrálni a pólómmal. Oh! Világos és érthető, mint mindig. Lecsaptam a vécéülőkét, bevágtam a mosdóba a felsőt, aztán leültem, és elkezdtem kioldozni a cipőfűzőmet. Niko lassan beljebb lépett, a jelenlétével próbált megnyugtatni.

11 A parkban láttam. Este, kocogás közben. A park ismételtem érzelemmentesen. Logikus. A Grendelek, legalábbis amennyire mi ismertük őket, nem igazán kedvelték a városokat; jobban érezték magukat a vidéki környezetben, mint amilyenek az erdők, a patakok, meg a komor hegyek. De New York egy kicseszett nagyváros volt. Az összes hely közül, amiben eddig megfordultunk, itt volt a legnagyobb esélye annak, hogy beleszaladunk valami szörnyetegbe, legyen az Grendel, vámpír, ghoul, goblin... bármi. Egy Grendel a Central Parkban, hát nem ettől szarod tele a gatyádat? Ugye? Szóval megyünk, vagy maradunk? Niko eltűnődve dobolt a mosdókagylón. Egy-kettő. Szerintem maradjunk, legalábbis amíg nem szúrunk ki még többet. Nem hiszem, hogy ennek az egynek bármi köze is lett volna hozzánk. Lett volna? Beletúrtam a hajamba, és gyanakvó pillantást vetettem rá. Nem vagyok angol szakos Nik, de nekem ez rohadtul múlt időnek tűnt. Nahát, tényleg! értett egyet velem szelíden. Kiszedte a mosdóból a pólómat, és a kezembe nyomta. Menj aludni. Kezdem én az őrködést. Szóval megint itt tartunk. Az első évben szinte vallásos áhítattal csináltuk, miután visszatértem... akárhonnan. De aztán hál' istennek visszaváltottunk egy sokkal lazább rendszerre. Akkoriban állandó alváshiánnyal küszködtem. Márpedig imádtam aludni. De hát ez a tinédzser definíciója, nemde? Egy két lábon járó kómagép, kielégíthetetlen étvággyal. Márpedig az, hogy megvonták tőlem az istenadta jogomat az éjszakánkénti tíz óra alvástól, nagyon morcossá tett. Elfintorodtam, aztán bólintottam. Oké, négy óra múlva ébressz fel! Keményem ledobtam magam az ágyra, belecsavartam magam a takarómba, és már aludtam is. Ezt a képességet soha nem kellett megtanulnom. Bárhol és bármikor el tudtam aludni. Hasznos tulajdonság, ha az egész életedet azzal töltöd, hogy szörnyetegek elől menekülsz. Ha néhol el tudsz aludni egy-két percre, időnként az a legtöbb, amire vágyhatsz. Másfelől viszont az alvás álmokkal járt. Azok pedig rémálmokat jelentettek. Vagy emlékeket. Amennyire én tudom, a kettő szabadon felcserélhető. Volt néhány visszatérő lepedőszaggató darabom, és biztos, hogy Nikónál is akadt pár. Persze részéről tagadta mindezt, az ő tökéletesen kiegyensúlyozott elméjében nem volt hely ilyen tudatalatti limlomoknak. Takarodjatok tőlem gonosz mumusok; Én Niko, a Csodálatos szólottam hozzátok! Niknek megvolt az a képessége, hogy még a legnagyobb szarságot is képes volt költőien előadni. Ja ja, én elég gyakran vettem részt körutazáson Rémálom városban, és eddig még senkit sem sikerült meggyőznöm ennek az ellenkezőjéről... köztük magamat sem. Az álom mindig ugyanaz maradt. Talán ennek figyelmeztetésül kellett volna szolgálnia, esélyt adhatott volna, hogy felkészüljek hogy nekigyürkőzzek a dolognak.

12 De ez persze sosem történt meg. Mindig ugyanúgy kezdődött, azzal az édes érzéssel, hogy valami szép és reményteli fog következni. Hát nem kibaszás? Még azelőtt felébredtem, hogy letelt volna a négy óra. Kalapáló szívvel ültem fel az ágyban, annyira leizzadva, ami még egy maláriásnak is becsületére válna, ráadásul úgy fogtam a lepedőmet, mintha az lett volna az utolsó dolog, ami megóv attól, hogy fejjel előre a pokolba zuhanjak. Átvetettem a lábamat az ágy szélén, és gyakorlat szülte hatékonysággal kerestem és találtam meg a kislámpa kapcsolóját. Fény ömlött szét a szobában, de néhány árnyék még így is megmaradt. Itt és ekkor viszont még egy is sok volt. Azonnal felpattantam, és felkapcsoltam a fali kapcsolót is. Mindig, amikor megvolt rá az esély, hogy meglássunk egy Grendelt. Minden egyes rohadt alkalommal. Álmomban megint tizennégy voltam. Egy vásott, de a többinél semmivel se rosszabb kölyök. Néha ittam. Néha loptam a boltból. Egyszer-kétszer lógtam a suliból is. A szokásos szarságok. De nem bunyóztam. Soha. Asszed rosszul értetted? Joe Junior, akinek az apja alkoholista? Baszd meg az előítéleteidet! Próbálj meg te egy vödörnyi szörnyeteg-dns-el rohangálni fel-alá. Lehet, hogy te azon aggódtál, hogy túl gyakran ragad a kezedhez a sörösüveg, én viszont az ellen küzdöttem, hogy ne tépjem ki a napköziben előttem ülő seggfej dobogó szívét. Ilyesmi ugyan nem történt, de sosem tudhattad. Én sosem tudhattam. A lehetőség mindig ott volt, akár éreztem a nyomait, akár nem. Nem hagytam kétséget efelől. Nem hagyhattam. Az a nap azonban más volt. Jól indult. Sőt, rohadt jól. Niko új munkát talált, ráadásul szerzett egy saját lakást is, költözni kezdtünk. Elkezdtünk továbblépni. Niko elsőéves volt az egyik állami főiskolán; állami ösztöndíjjal. Persze többet is kihozhatott volna magából. Sokkal többet. De közel akart maradni az otthonunkhoz. Közel hozzám, a nyaka körül repdeső démoni albatroszhoz. Ezt a hasonlatot inkább megtartottam magamnak. Szerettem annyira a zrityómat ahhoz, hogy megpróbáljam egy darabban tartani, márpedig Niko boldogan szétrúgta volna, ha megtudja, miket gondolok. De a francba is, anyám szajkózta egyfolytában ezt. Márpedig ha valaki, akkor ő aztán ismerte a démonokat. Végül is meghágott egyet. Anyám, Sophia Leandros nem különösebben sajnálta, hogy távozni akartam otthonról. Nem tengett túl benne az anyai ösztön, még emberi gyermeke iránt sem. Pont olyan volt, mint azok a műsorok a tévében, amik a fogságban tartott és ott nevelt állatokról szóltak. Azok az anyák soha nem láttak még születő kölyköt, soha nem volt saját porontyuk, és fogalmuk sem volt róla, hogy mégis mit kellene tenniük, ha egyszer mégis összehoztak egyet. Csak undorodva megszimatolták néhányszor a virnyákoló kis dögöt, vetettek rá egy hitetlenkedő pillantást, majd hátat fordítottak, és már ott sem voltak. Soha többet nem néztek vissza. Néha elképzelem, hogy a nővér még le sem mosta rólam a vért a születésem után, amikor anyám már az utca túloldalán lévő kricsmi felé tartott. Ugyanez volt a helyzet Nikóval is. Lehet, hogy elfogadhatóbbnak tartotta, azok

13 után, hogy végül is teljesen ember, de őt sem árasztotta el szeretettel és gyengédséggel... csak egy kicsit kevesebb ellenérzéssel. A mondás szerint, tökéletesen készen álltam, hogy magam mögött hagyjam a múltat. Boldogan hagytam volna hátra a sötétnél is sötétebb hegyeket és árnyas erdőket, amik ezernyi dolgot rejtegethettek. A Grendelek sosem zavartak minket az évek során; csak figyeltek. Bent a városban jobb volt a helyzet, ott csak időnként bukkant fel néhány. Sőt, ami azt illeti, csak egyetlen egy mászkált be utánunk apuci drága, le merném fogadni, de az idő múlásával ez is megváltozott. A fater elkezdte magával hozni a barátait is, amikor jött, hogy engem kukkoljon. De idekint vidéken, szinte minden nap láttam egyet-egyet. Néha, miután a nap már lenyugodott, legalább annyi vérvörös szempár úszott a sötétben, mint ahány szentjánosbogár röpködött föl alá. Picsába... igazából... rohadtul ijesztő volt. Nem számított, hogy egész életemben ismertem őket. Már egy-kettőnek a jelenléte is rossz dolognak számított. Ha viszont már többen voltak, mint amennyit meg tudtál számolni, az elég volt, hogy a levegő megfagyjon és apró darabokra törjön a tüdődben. Ja, a városban faszábban éreztük magunkat, de miután Sophia eljátszotta az utolsó kártyáját is azzal, hogy a vedelés miatt elvesztette az összes ügyfelét, ráadásul beleszaladt néhány kellemetlen adósságba, a vidékre költözés hirtelen nagyon csábító lehetőséggé lépett elő. Tehát megpattantunk, hogy egy boldogabb életet éljünk. Boldogabb élet alatt értsd azt, hogy egy lepukkant lakókocsiban csöveztünk egy darabka földön, rohadt messze mindentől, még a legközelebbi szomszédtól is. Arról fogalmam se volt, hogy kié a föld vagy a lakókocsi. Abban sem vagyok biztos, hogy Sophia tudta. De olyan hatodik érzékkel találta meg, amit többévnyi potyázás, átverés és piti tolvajlás csiszolt tökéletessé. Majdnem két hónapot csücsültünk ebben a bádog Tadzs Mahalban. Szerencsére nyáron költöztünk ide, ugyanis lövésem se volt arról, hol van a legközelebbi középiskola, de még ha tudtam volna is, esélytelen, hogy bármilyen busz idáig kijött volna értem. De ez volt az utolsó napom ezen szemétdombon. A cuccom utolsó darabjait pakoltam be minden idők legjobb minőségű szemeteszsákjába, amikor Niko, aki eddig az ágyamon súlyzózott elfintorodott. Őszintén Cal, azt nem akarhatod magaddal hozni. Caliban javítottam ki automatikusan. Nemrégiben eldöntöttem, nem akarom, hogy többet Calnek hívjanak. A Caliban szörnyeteget jelentett, márpedig én az voltam. Nem állt szándékomban elfelejteni mindezt, akár egyetlen percre sem. Lenéztem a kezemben tartott trikóra, és sértetten felhorkantam. Miért ne? Ez a kedvencem. Egyfolytában ezt hordom. Pillanatnyilag ejtette a névdolgot. De nem voltak illúzióim afelől, hogy véglegesen feladta volna. Általában adott egy kis időt, és ha az nem tett helyre, akkor hátulról a nyakamba ugrott, amikor a legkevésbé vártam, hogy ő rázzon gatyába. Biztos, hogy nem én voltam az egészséges elméjű gyerekek

14 mintapéldánya, de Niko ezt nem volt hajlandó elfogadni. Visszatért a trikótémára, és közelebb hajolva átnyomta a mutatóujját a ruha egyik vállán lévő lyukon. Aha, észrevettem. Láthatóan oszlásig imádod. A színéről meg ne is beszéljünk. Lila? Mi bajod van a lilával, he? Begyűrtem a trikót a zsákba, és figyelmeztető pillantást vetettem Nikóra. Ha szeretni akarsz, szeresd a trikómat is. Csak minden normális érv a világon, ráadásul ezt a kifakult izét elég bajos dolog színnek nevezni. Inkább hívnám vizuális erőszaknak. Elfintorodtam. A főiskolás kölyök, meg az ő puccos szavai. Éppen elkezdtem bekötni a táska száját, amikor üvegcsörömpölést hallottunk a másik szobából. Anya felébredt állapítottam meg tényszerűen. Nem hittem volna, hogy maradt még bármi törékeny ezen az istenverte szemétdombon. Egy kéz landolt a vállamon, szilárd és megnyugtató szorítás. Jó ideje most először nem ráztam meg morogva a vállamat, mint minden önérzetes, önelégült tizenéves, aki utálja, ha úgy bánnak vele, mint egy csecsemővel. Egyszerűen magamba szívtam a pólómon átszivárgó melegséget. Biztos csak egy tányér. Könnyebb eltörni, mint elmosogatni, nem? Kihúztam egy újabb szemeteszsákot a dobozból, miközben az előbb említett kéz a hajamba túrt és kíméletlenül megrántotta. Abból kiindulva, ahogy te mosogatsz, ez talán még jótékony tettként is felfogható. Felállt, és ellépett mellettem az ajtó irányába. Előre, a harc sűrűjébe ismét! sóhajtott kimerülten. Pakolj tovább. Kábé egy óra múlva lelépünk. Aztán hagytuk, hogy a Ne nézz hátra! felszólítás megdolgozzon a pénzéért. Miközben befejeztem a csomagolást, hallottam Niko nyugodt és Sophia elmosódó hangját a konyhából. Igazából minden egyes kiejtett szót tisztán hallottam, hiszen a kicseszett konyha csak három méterre lehetett tőlem. Még mindig itt vagytok? jött a teljesen közömbös hang. Egykor talán füstös, kék selyemhez hasonlított, mostanra azonban már csak egy koszos műszálas valami maradt a helyén, szakadozott szélekkel, tele olcsó whiskeynyomokkal. Azt hiszem, ez volt az egyik oka, amiért olyan sikeres jósnő volt egykor. Az emberek nem arra figyeltek, hogy mit mondott, hanem arra, ahogyan mondta. Még a legelcsépeltebb Találkozol majd egy magas, sötét idegennel mondat is titokzatosan és elbűvölően hangzott, ha azt Sophia Leandros mondta. Vagyis hangzott egykor. Örököltem a hangját. Meg tintafekete haját és a szürke szemét is. De az olajos sötét bőrt bebuktam. Sápadt voltam, Grendel-sápadt. Anyám egyszer végignézett

15 rajtam, amikor olyan nyolcéves lehettem. Fura pillantás volt, tele ellenszenvvel elkeverve némi kelletlen büszkeséggel. Szörnyeteg vagy, de legalább egy gyönyörű példány. mondta. Csodás. Egy gonosz, görnyedt izé vagyok, csini ezüst karácsonyi szalaggal átkötve. Már nyolcéves koromban se tartottam ezt különösebb elismerésnek. Miközben éppen néhány könyvet szedtem össze, hallottam Niko hangját beúszni a szobába. Megyünk, amint Cal cuccait berámoltuk a kocsiba. Nem tarthat sokáig. Tartott egy kis szünetet, aztán érdeklődés nélküli hangon hozzátette: Veled minden rendben lesz? Minden átélés nélküli kacajt és pohárban koccanó jégkockák csörrenését hallottam. Nélküled és a démonfattyú nélkül? Basszus szívem, a dolgok nem is alakulhatnának jobban. A következő, amit észrevettem, hogy ott állok a szűk ajtónyílásban, és az anyámat bámulom... egy jó kiállású asszonyt, akinek a szaporítószerveit már a születésekor el kellett volna távolítani. Ott ült a hullámosra kopott asztal előtt, kezeit összekulcsolva egy pohár száján. Fekete, ősz szálak nélküli haja a vállára omlott, onnét pedig egy szebb napokat, sőt éveket is látott vörös selyemköntösre. Hideg, acélként csillogó szemével Nikót tanulmányozta, miközben kiitta a poharát. Hol a pénzem? Csendesen figyeltem, ahogy Niko előhúz egy kötegnyi bankjegyet, és leteszi őket az asztalra. Már a legelső munkája óta adott pénzt Sophiának, pedig akkor még csak tizennégy volt. Tőlem is ugyanezt várta el, de idekint semmi melót nem lehetett fogni. S mivel túl fiatal voltam ahhoz, hogy vezethessek, még ha találtam is volna, nem volt esélyem, hogy eljussak odáig. Összekaparta a pénzt, és kecses ujjaival átszámolta őket. Csak így tovább cicuskám, vagy a minden lében kanál kis szörnyetegünk legközelebb hazajön velem. Remélem, ezzel tisztában vagytok. Egy pillanatig elidőzött rajtam a tekintete, aztán inkább visszaolvadtam a hálószoba sötétjébe. Nem tudom, Niko miért nem hagyott fel azzal, hogy a fizetése nagy részét neki adja, főleg miután lelépett a főiskolára és a koleszbe. De persze aztán minden leesett. Sophia sarokba szorított minket, mivel csak tizennégy voltam. Nem kellett, hogy elengedjen a bátyámmal, és a törvény is az ő oldalára állt. Lövésem nem volt, Niko hogy a francba fizetett még egy lakást is, s közben szinte az összes pénzét hazaküldte. Még úgy is elég nehezen jöttünk ki, hogy én időnként találtam valami melót, és besegítettem itt-ott. Nagyon nehezen. De a kollégiumi szoba... része volt az állami ösztöndíjnak. Azért nem kellett fizetni. És még öccsök sem voltak. Az ágyon ülve még egyszer végignéztem a poggyászon. Ebben a pillanatban az összes zsák láncnak tűnt, különösen nehéz koloncoknak, amik csak azért voltak,

16 hogy visszahúzzák a bátyámat a sötétbe. Végül otthagyta a sulit, hogy másodállásban is dolgozhasson. Muszáj volt. Lehet, hogy kurva okos volt, de neki is ugyanannyi órából állt a nap, mint másnak. Csak ugyanannyi lehetősége volt az életben, mint másnak. Magamhoz húztam a legközelebbi zsákot és elkezdtem kicsomózni a műanyagot a tetején. Hirtelen egy kéz kulcsolódott a csuklómra, és olyan erővel szorította össze, hogy kénytelen voltam elengedni a szemeteszacskót. Eszedbe se jusson, vagy a cuccaidat rakom előre, és téged teszlek a csomagtartóba! érkezett Niko higgadt hangja, amely mögött rohadtul ideges volt. Szinte mindig kordában tartotta a haragját, más talán észre sem vette volna, én viszont igen. Megéreztem. És ahogy visszaemlékszem, soha az életben nem irányult ellenem. Soha. Ezúttal sem. Nem maradsz itt. Semmi esetre sem. Kérlelhetetlen tekintettel nézett rám, aztán elengedte a karomat, és újra összecsomózta a zsákot. Minden rendben lesz Cal. Jól megleszünk. ígérem. Ebben azért annyira nem voltam biztos, de egy valamit tudtam: Niko nem hagy cserben. Egy éven keresztül kénytelen voltam beérni azzal, hogy hetente egyszer találkoztunk, hétvégenként, amikor el tudtam szökni Sophiától. Egy éven át tervezgettünk és spóroltunk. De az év elmúlt és most, talán túlélhetjük. Lehet, hogy csak egy kis hitre volt hozzá szükség. És ha bennem nem volt elég, tudtam, hogy Nikóban maradt elég mindkettőnk számára. Igazán? kérdeztem egy csöppet kevesebb szkepticizmussal, mint szerettem volna. Nem számított. Niko úgyis átlátott volna rajta. Igazán ismételte, miközben egy leheletnyit felhúzta az ajkát. Na persze a minden rendben alatt azt értem, hogy megírod a leckédet, rendesen és tisztán tartod a lakást, átsegíted az öreg néniket az úttesten, és ugrasz minden egyes szavamra... Folytatta volna, de nehéz egy párnával az arcon beszélni. És az álom itt kezdett rosszra fordulni. A kocsival indult minden. Nem akart beugrani. Hát nem szívás? De. Meglepődtem? Nem különösebben. Ilyen az élet. Ismeritek a mondást? Ha az élet citromot ad Nos, ha ad, akkor rögtön fel is dughatod magadnak oda, ahová nem süt be a nap, mert az is biztos, hogy soha nem fogsz látni egy cseppnyi limonádét sem. Niko majdnem négy órát buherálta a verdát, mire a matuzsálem motor hajlandó volt beindulni. Lecsapta a motorháztetőt és intett, hogy állítsam le a gépet. Miközben visszasétált az ablakhoz, a kezét az én egykori ócska pólómba törölte. Azt hiszem jobb, ha itt töltjük az estét, és csak reggel indulunk el mondta rezignáltan. Megy, de nagyon utálnám, ha félúton, az éjszaka kellős közepén robbanna le. A hosszú séta csak az egyik rossz, ami történhet velünk. Felszisszentem, és tenyeremmel rácsaptam a volánra. Bassza meg! morogtam, és néhány centit lejjebb csúsztam az ülésen.

17 Nos, igen, kétszázötven dolcsiért ma már nem azt kapod, mint régen kommentálta a helyzetet elmésen Niko. Vettünk volna inkább egy Jaguárt. Úgyhogy igyekeztünk elütni az időt reggelig. Nem kellett volna, hogy számítson; csak még egy éjszaka. De kiszállni Niko ősöreg kocsijából, és visszagyalogolni a szakadt lakókocsihoz nos nem ez volt életem legfelemelőbb élménye. Pont olyan volt, mint amikor már majdnem megfulladsz, aztán valaki kihúz a csónak egyik oldalánál csak azért, hogy a másikon újra bevágjon. Más szavakkal, egy rakás szar volt. De azért megpróbáltam helyén kezelni a dolgokat. Még egy éjszaka, csak egyetlen az egész életemből nem számított túl sokat. Megpróbáltam ezt még néhányszor elismételni magamnak, miközben fogat mostam a miniatűr fürdőszobában. Nem oltottam fel a villanyt. Annyiszor kapcsolták már ki az áramot, hogy a legtöbb dolgomat a sötétben is el tudtam végezni. Amikor azonban lehajoltam, hogy kiöblítsem a számat a tenyerembe folyó vízzel, mintha megláttam volna valamit a tükörben. Valamit a hátam mögött, egy árnyat az árnyak között. Nik? Hátrapördültem, de ott nem volt semmi, csak egy elhasznált törölköző a szárítón. A gonosz szövetszörny bosszúja... bú! Fújtam egyet magamra, aztán elindultam, hogy ledőljek aludni. Lefeküdtem a matracnak álcázott huplihalomra, és megpróbáltam elaludni, kevés sikerrel. Meglepő. Hamarosan, elunva, hogy ezúttal sem tudok megmenekülni a valóság elől, felráztam a párnámat, megfordultam és egy időre letettem az alvásról. Hallottam Niko lassú, szabályos légzését a másik szobából, ahol a kanapén horpasztott. Alszik, mint aki kómába esett ez volt az én bátyóm. Komolyan elgondolkoztam, hogy szerzek egy fazék meleg vizet és utánajárok, hogy igazak-e a legendák, de ekkor egy másik legenda ütötte fel ocsmány fejét. Egy sötétebb legenda, ami beárnyékolta az egész életemet. Ezúttal úgy tűnt, hogy elunta az árnyékban bujkálást. Hangot hallottam az ablak felől. Nem volt rémisztő; nem volt természetfeletti. Igazából még csak ijesztő sem. Csak egy udvarias kis koppantás. Egy-kettő. Gyengéd, visszafogott. A barátod még nyárról, a legjobb haverod a suliból csak épp erre járt, vágod? Tele jóindulattal és jóleső ismeretséggel. Hé tesó, mit csinálsz? Gyanútlanul felnéztem az ágyam végénél terpeszkedő ablakra. A másodperc törtészére elfelejtettem, hogy nem voltak barátaim, mióta elköltöztünk. Nem ismertem senkit errefelé, és nem is lakott senki a közelben, aki csak úgy erre mászkált volna. Kivéve a családomat. Ott állt az ablak előtt, a szórt, de mégis világos holdfényben. Egyik sápadt, vékony ujjú kezét az ablakon nyugtatta. Keskeny, elnyújtott arc bámult rám odakintről, szájában ezernyi tűhegyes foggal és egy olyan ragadozóvigyorral, akár a rókáé, aki most szabadult be a tyúkólba. Mandulavágású szeme tompa

18 vérvörös fénnyel izzott. Hegyes fülek simultak rá a koponyájára, haja pedig ami pont olyan finom volt, mint az árvalányhaj koronaként csillogott a levegőben. Az egyik ujjával megint megkocogtatta az ablakot, a körme fémesen koppant az üvegen, azután megszólalt. A hangja az ázott üvegen keresztül tökéletesen olyan volt, mint egy kígyóé. Csak egy szót szólt. Mindössze egyet. De az épp elég volt. Enyém... A lávarögökként izzó szemekben több büszkeség volt, mint amennyit az anyáméból valaha is kiolvastam. Persze az is lehet, hogy nem büszkeség, hanem veszett kapzsiság honolt a tekintetében. Rohadt sok Grendellel találkoztam már az évek során, de ilyet még soha nem láttam. Soha még ilyen közelről nem pillantottam meg a meztelen mohóságot a tekintetében, bőrének sápadt simaságát, sosem hallottam még a rendkívül idegen suttogást. Úristen, az anyám meghágta ezt? Nyelni próbáltam, de a nyál megült a számban, ahogy szép lassan az összes izmom felmondta a szolgálatot, és azon nyomban túlfőzött spagettivé változott odabent. A tekintetemet nem tudtam elszakítani az övétől, tüdőmből szakaszosan tört elő a levegő. Az egyetlen dolog, ami még ment, az a légzés volt, bár már az is csak akadozva sikerült. A Grendel bólintott, és reszelős hangján ismét megszólalt. Enyém. Öntelt és kárörvendő. És még mindig nem tudtam megmozdulni. Ez a valami, ez a szörnyeteg magáénak akart, és én még a kibaszott kisujjamat sem tudtam megmozdítani. Egészen addig, amíg sápadt kezével át nem szakította az ablakot, és össze nem kulcsolta azt a torkomon. Hegyes karmok vájódtak a húsomba, satuként szorítva össze a nyakamat. Ebben a pillanatban fedeztem fel magamban újra a mozgás képességét. Kétségbeesetten üvöltve hátravetettem magam. A Grendel folyékonyan követte minden egyes mozdulatomat. Keményen, vékony testalkatát meghazudtoló súllyal érkezett a mellkasomra. Simán nyomott annyit, mint én. Aprócska mandulaszemek világítottak néhány centire az arcomtól, miközben lassan levegőt vett. Megpróbálta kivenni az illatomat, szaglászott engem. Vér a véremből. Hús a húsomból. Sóhaj a sóhajomból. Melegséget éreztem végigcsorogni a nyakamon, ahogy a lény vigyorogva a fülemhez hajolt. Itt az ideje hazatérni. Ezúttal nem üvöltöttem. Sikítottam. Nem lehet szavakba önteni a rémületet, amit akkor éreztem. Nekifeszültem a torkomat szorító kéznek, és felhúztam a térdemet, hogy lerúgjam magamról a dögöt. Meg se moccant, még egy centit se. Sőt, amikor másik kezével megragadta a lábamat, olyan érzés volt, mintha medvecsapdába léptem volna. Aztán egy pillanat múlva a levegőbe emelt és

19 elhajított. Átrepültem azon, ami egykor az ablak volt, éreztem, ahogy üveg és fémdarabok marnak belém. Durván értem földet, minden levegő kiszorult a tüdőmből. Zihálva próbáltam levegőt venni, miközben sikerült nagy nehezen a hátamra fordulni. Odafent a csillagok ragyogó táncot jártak a holddal. Egy pillanatra elvesztem ebben a látványban, a gondolataim lassúak voltak, mintha mézbe ragadtak volna. Aztán hallottam, hogy Niko a nevemen szólít. Általában nyugodt hangja most drótkerítésként szaggatott, tele fájdalommal és haraggal. Késpengeként vágott át a fásultságomon, hatására lassan sikerült félig ülő helyzetbe tornáznom magam. A világ lassan forgott körülöttem, de még mindig láttam a lakókocsit. Bizony láttam, bár abban a pillanatban a bármit megadtam volna, hogy ott és akkor inkább vakuljak meg. Sophia az anyám, ott állt az ajtóban. Egy pillanatra, egy időből kiragadott percre pont olyan hűvösen gyönyörű volt, mint egykor rég. Aztán lángra kapott. A hálóruhája vörös és arany selyemfodrokat vetve égett a testén. A bőre elkezdett megolvadni és elszenesedni, miközben a haja is lángra kapott. Azt hiszem, talán sikoltott, de lehet, hogy az én voltam. Aztán eltűnt, visszazuhant a tomboló infernóba, ami egykor a lakókocsink volt. A sikolyok megmaradtak, most már biztos voltam benne, hogy belőlem jönnek. Sophia eltűnt, de Niko... Nikót sehol sem láttam. Nem láttam, és már nem is hallottam sehol. Ellöktem magam a földtől, és lassan térdre küzdöttem magam. Járni nem tudtam, de mászni igen. Úgyhogy mászni kezdtem. Alig fél métert haladtam azonban, amikor kezek kulcsolódtak a karomra, a lábamra, a hajamba és visszarántottak. Grendelek voltak mindenhol, rajtam, csapatokban ugráltak el a lángoló kocsitól, sebeket tépve a bársonyos éjszakába. Rugdosni és ütni kezdtem azokat, akik visszatartottak a lakókocsitól; miközben Niko nevét ordítottam egészen addig, amíg be nem rekedtem. Mellettem két Grendel valamit csinált a levegővel. Hosszában felszakadt, hamuszürke csíkokban vonaglott nem messze tőlem. Kinyúlt és kiszélesedett egészen addig, amíg egy lyuk nem jött létre magában az éjszakában. Még mindig a bátyám nevét sikítottam, ahogy elkezdtek vonszolni felé. Még mindig hívtam, pedig tudtam, hogy meghalt. Tudtam, hogy a testvérem, az egyetlen ember, aki szeretett, aki egy fikarcnyit is törődött velem most eltűnt. Nemcsak értem, hanem miattam halt meg. Feladtam. Nem volt értelme tovább küzdeni. Megpróbáltam; nem tudtam legyőzni őket. Nem tudtam elmenekülni előlük. Most pedig... már nem is akartam. Vérem érkezett a zümmögő hang, ahogy továbbvonszoltak előre. Az én ivadékom. Az enyém. Csontfehér bőr ért a homlokomhoz, miközben a karmok még mélyebbre vájtak a karomba. Nem is lyuk volt. Inkább egy ajtó. Egy ajtó a pokolba. Apuci, hűen a szavához egyenest keresztülvitt rajta. Lehet, hogy álmodtam, de nem csak egy egyszerű álom volt. Mindez megtörtént. Szerencsére, vagy nem szerencsére, attól függ, honnan nézed,

20 semmire nem emlékszem abból, ami a kapun való átlépésem után történt. Nikónak kellett elmesélnie később. Nem halt meg. Ez nagy dolog volt a szememben, nem érdekelt mennyire igyekezett mindig elsiklani efölött. A legnagyobb dolog. Sikerült kimásznia egy ablakon a lakókocsi hátuljában. Kicsit megpörkölődött, szerzett néhány vágást az üveg miatt, de túlélte. Rohanvást megkerülte a lángoló kocsit, csak azért, hogy lássa, amint engem átcipelnek a kapun. A szakadás bezárult mögöttem és a Grendelek mögött, egyedül hagyva Nikót. Én eltűntem; Sophia elpatkolt, csak ő maradt meg egy kupac olvadt fém és műanyag, ami egykor az otthonunk volt. Ő nem ment el. Nem vágódott be a kocsijába és húzott el. Nem végzett számadást és jött rá, hogy már semmit sem tehet anyáért, vagy értem. Inkább maradt. Isten tudja miért. De ott maradt, teljesen egyedül. Se a zsaruk, se a tűzoltók nem jöttek ki. Azt hiszem, annyira messze laktunk mindenkitől, hogy észre sem vették a tüzet. Niko leült a fűbe oda, ahonnan eltűntem, és várt. Két napon keresztül várt és virrasztott. Nem adta fel a reményt. A legelső naptól kezdve. Úgyhogy annyira nem volt meglepő dolog, hogy várakozott. Az igazán meglepő az volt, hogy visszajöttem. Két nappal később, ugyanazon a helyen, szinte ugyanabban a pillanatban a sötétség kiokádott magából. Bénán és meztelenül estem a fűbe, egy lihegő, vicsorgó halom szemét. Úgy morogtam, mint egy veszett farkas, miközben Niko térdre hullott mellettem. Valószínűleg kiharaptam volna egy darabot a karjából, ha a zavarodottság nem csavart volna szoros lepedőbe. Aztán végül felismertem őt. Még így kiütve is csak néhány másodpercbe telt. Nikónak ugyanez egy kicsit tovább tartott. Számára mindössze két nap telt el. Számomra két év. Persze ez csak egy tipp volt. Akárhová vittek is magukkal a Grendelek, az idő ott biztos szabadságon volt. Egyértelműen idősebbnek látszottam most, hogy visszatértem. Egykor rövid hajam most a vállamig ért; nőttem néhány centit, a vállam szélesebb lett. Talán egy kicsit meg is erősödtem. Ezek szerint volt némi haszna is a pokolbéli víg napjaimnak. Viszont egyetlen pillanatra sem emlékszem, azok után, hogy átszambáztam azon a kapun a Grendelekkel együtt. Semmire. Az ott töltött idő annyira sötét és feneketlen volt, hogy még azt sem tudnám biztosan állítani, hogy egyáltalán ott voltam. Ha fizikailag nem változtam volna meg ennyire, azt mondanám, semmi sem történt. Az emlékezetkiesés annyira átfogó volt, hogy alig vettem észre ha egyáltalán eltűnt valami. Ha nekem gondjaim voltak, hát Nikóra mindez tízszeresen állt. Egyetlen borzalmas este alatt elvesztette az anyját és a testvérét. Jó, oké, Sophia soha nem kapta meg az Év Anyja kitüntetést. Isten a tudója, még boldogok is voltunk, hogy elköltözhetünk, és magunk mögött tudhatjuk végre. De abban reménykedni, hogy soha többet nem látsz valakit, vagy a halálát kívánni, két különböző dolog. Vannak jó és rossz halálnemek; szénné égni egy lángoló lakókocsiban, nos az egy teljesen külön kategória. Aztán visszatérek én, egy

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Boldog új évet! (Happy New Year!)

Boldog új évet! (Happy New Year!) Boldog új évet! (Happy New Year!) KÜLSŐ - KÜLVÁROSI NÉPTELEN KISUTCA SZILVESZTER ÉJJEL Sötétség, nagy hideg. Az év utolsó napjának zaja ide már nem jut el. A házak fala kopott, részben lemállott róluk

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz.

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz. Van egy hamis adat. Íme: Az igazság fáj. Hídvégi Róbert Ez nem igaz. Persze van egy dolog, ami miatt igaznak tűnik. De nem az. Hogyan is használható? 1. Amitől jól érzed magad, abban igazság van 2. Ha

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus csodái Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj 14 tiszatáj TANDORI DEZSÕ Hitman Hitman nincs a szótárban, a szótárban nincs. De hát ember nem ad lónak olyan nevet, hogy Úgy Jól Ötvenen Túl. Nem ad, öreg, lónak ember olyan nevet, hogy... mondom. Mondja

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Ősi családi kör 2012

Ősi családi kör 2012 Ősi családi kör 2012 Egy ősember(őe) és egy ősasszony(őa) ülnek a tűz mellett és rágcsálnak egy-egy cupákot. ŐA: Jenő te nem fázol? Olyan huzatos ez a barlang. ŐE: Ne morogj! Örülj, hogy fedél van a fejed

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Szinonimák, antonimák

Szinonimák, antonimák Szinonimák, antonimák 1 ) Kezdjük a szinonimákkal A szinonima magyarul rokon értelmű szó. Nyugodtan mondhatja így is, úgy is A szinonimáknak hasonló a jelentése. Emlékszik, milyen szavakkal gratuláltak

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015. RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Gingerli, az időmanó

Gingerli, az időmanó Gingerli, az időmanó Tik-tak, tik-tak, tik-tak. Tak. Tak. Tak. Tik. Tik. Tik. Tak és tik. Tik és tak. Tik és megint tak. És megint tak. És megint tik. Tik és tak. Gingerli az ágyában feküdt, és hallgatta,

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Tudod, mi van ma? Várta, hogy a másik visszakérdezzen, hogy: Nem. Mi? Ma dolgozom utoljára a tűzszerészeknél. Jövő héten áthelyeznek.

Tudod, mi van ma? Várta, hogy a másik visszakérdezzen, hogy: Nem. Mi? Ma dolgozom utoljára a tűzszerészeknél. Jövő héten áthelyeznek. Elmore Leonard: Dinamit (részlet) Fordította: Totth Benedek Chris Mankowski utolsó munkanapja, délután kettő, még két óra van hátra a műszak végéig, amikor befut a riasztás, hogy hatástalanítania kell

Részletesebben

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

AZ A NAP. LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december

AZ A NAP. LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december HD LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december AZ A NAP APRÓ ISTVÁN Az a nap úgy kezdődött, hogy több kilométeres dugóba kerültem az elővárosban. Nem, így akármelyik nap kezdődhet, az a bizonyos

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Hogyan kell használni a SZÓFOGADÓ füzeteket? SZÓFOGADÓ füzetek

Hogyan kell használni a SZÓFOGADÓ füzeteket? SZÓFOGADÓ füzetek SZÓFOGADÓ füzetek A SZÓFOGADÓ füzetek olyan hétköznapi dolgokban szeretnének segíteni neked, amikről nem biztos, hogy tanulni fogsz az iskolában Ilyen témák például a fogmosás, a közlekedés, táplálkozás,

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN A versenyző neve: Forduló: I. Osztály: 3. Az iskola kódja: H- Elért pontszám: Javította: Visszaküldési határidő: Elérhető pontszám: 67p. 2014. november 17. Kedves

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

HA CSAK A HUZAT HIBÁDZIK FARKAS FERENC KÁRPITOS

HA CSAK A HUZAT HIBÁDZIK FARKAS FERENC KÁRPITOS pám körbevitt a mûhelyekbe, bemutatott a szomszédos üzletekben. Ma maximum akkor jön be valaki új, ha kell neki egy csavarhúzó vagy fogó. De akkor sem biztos, hogy bemutatkozik H CSK HUZT HIBÁDZIK KS NC

Részletesebben

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Az áldozatok vére éppen hogy megszáradt, amikor Terry fülét kopogás ütötte meg. Kippkopp, hallatszott

Részletesebben

Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl. Spiketrom

Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl. Spiketrom Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl Spiketrom A csönd ülte meg szobát és az éjjel sötétje. Még érezhető volt a vacsora illata az étkezőasztalon heverő maradékok

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. 8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni

Részletesebben

Erskine Angelika: Lélekmadár

Erskine Angelika: Lélekmadár A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

Itt van! Már megint nem hagy békén a reggel. Itt parancsolgat, és ébresztőt harsog a fülembe, pedig én nagyon álmos vagyok. Na, mindegy! Most kikukucskálok a takaróm alól, hátha mégis éjszaka van és lehet

Részletesebben

Kisslaki László Kipper Róza temetése

Kisslaki László Kipper Róza temetése Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra

Részletesebben

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON Téboly Annának nem volt sok dolga, hiszen rajtam kívül egy teremtett lélek sem volt a presszóban, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen kinek jutna eszébe éppen vasárnap éjjel

Részletesebben

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban?

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? A Jövô diákja Felkelni nehéz dolog, fél hét elôtt sosem sikerül. Az indulásig hátra lévô fél óra arra ugyan elég volna, hogy magamra rángassak valamit, aztán

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

A cigánysoron se felejtenek 2008. October 10.

A cigánysoron se felejtenek 2008. October 10. A cigánysoron se felejtenek 2008. October 10. A minap fekete csuklyások sorozatot lõttek és Molotov-koktélokat dobtak a tarnabodi faluszélen négy házra. Az idõs lakók nem sérültek meg. Még aznap délelõtt

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Tinta Nász Keszi Bálint 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Barcsi Lilla Szilviának, egyetlen igaz szerelmemnek. Epilógus

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT. A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról.

ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT. A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról. ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról. 3 ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT Ő av apukám,

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

Lily Tiffin: A bűnjel

Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Vérfolyásos hívő gondolkozás (mód)otok megújulásával alakuljatok át harc az elménkben dől el

Vérfolyásos hívő gondolkozás (mód)otok megújulásával alakuljatok át harc az elménkben dől el Vérfolyásos hívő Róm 12:1 Kérlek titeket testvérek, Isten irgalmára, adjátok oda a testeteket Isten számára élő, szent, és neki tetsző áldozatul, ez legyen a ti ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, 12:2

Részletesebben

Lipcsei Dániel The Strange Meeting

Lipcsei Dániel The Strange Meeting Lipcsei Dániel The Strange Meeting Ez is olyan nap volt, mint a többi, egy dolgot leszámítva Vége! Végre vége ennek az öt évnek is. A középiskolás öt évnek A végzősök úgy rohantak ki az udvarra, mint az

Részletesebben

(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár-

(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár- (Éva) Ezerkilencszázhatvannyolc augusztusában egy éjjel kimentem a Városligetbe. Nem tudom, miért. Nem volt szokásom éjjel sétálni. A Ligetet különben sem szeretem, ha letérek a főallékról, még nappal

Részletesebben

Valódi céljaim megtalálása

Valódi céljaim megtalálása Munkalap: Valódi céljaim megtalálása Dátum:... - 2. oldal - A most következő feladat elvégzésével megtalálhatod valódi CÉLJAIDAT. Kérlek, mielőtt hozzáfognál, feltétlenül olvasd el a tanfolyam 5. levelét.

Részletesebben

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem Tizenötödik lecke Családi kép Te, Gergely, mindig meg akarom kérdezni, csak elfelejtem: kik vannak azon a nagy képen az ágyad fölött? Ja, azok, azon a régi képen? Az az apai nagyapám családja, még a háború

Részletesebben

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET 13. Ha megnyerte, nehogy vigye! Egyre kevésbé tudok a küldetésemre koncentrálni. Lehet, hogy az illuzionista megsejtette, hogy a nyomában vagyok, és mindenféle

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES festményeket pedig kevés kivétellel mindig megsiratom. De csapodár fajta az ószeres, szerelmes lesz néhány tárgyba, de aztán eladja, utána meg kesereg, miért tette. SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY

Részletesebben