A határvonalak meghúzásának fontossága. Antiszemita jelenségek Magyarországon 1998 és 2006 között. Csőke Zoltán

Átírás

1 A határvonalak meghúzásának fontossága Antiszemita jelenségek Magyarországon 1998 és 2006 között I. Rész Csőke Zoltán Bevezetés Az antiszemita gondolkodásmód a 19. század utolsó harmadában jelent meg Magyarországon. Azóta eltelt egy bő évszázad, nem túlzás tehát azt állítani, hogy a zsidóellenes előítéleteknek komoly hagyománya alakult ki hazánkban. A legtöbb európai országban szintén a nemzeti kultúra részévé vált az antiszemitizmus, mindez azonban nem adhat fölmentést senki számára, ahogy természetesen igazolást sem. Az antiszemitizmusról alighanem sohasem beszélhetünk majd múlt időben. Ez persze az intolerancia egyéb megnyilvánulási formáival kapcsolatban is kijelenthető, ám Heller Ágnes szerint A zsidók elleni koncepciós pernek ( ) van egy kitüntető sajátossága. Kétezer éve folyik. [1] Hozzátehetnénk ehhez, hogy minden bizonnyal kétezer év múlva is folyni fog, de maradjunk inkább az eredeti állításnál, mindenekelőtt ugyanis azt kell tisztáznunk, hogy miért mindig a zsidóságot találják legalkalmasabbnak a vádlott szerepére. A kisebbséget a többség mindig előítéletek szemüvegén keresztül látja. Zavarja a kisebbség, mert annak életformája megkérdőjelezi saját életformájának természetességét, igazságát, mert folyamatosan arra figyelmezteti, hogy másként is lehet gondolkozni, hinni, élni. Az ebből a létbizonytalanságból származó szorongást vetíti ki a kisebbségre. ( ) Amíg a keresztények kisebbségben voltak, ők játszották el a bűnbak szerepét. Miután a kereszténység többségi vallássá vált Európában, az ellenük irányuló előítélet is megszűnt. Azaz a koncepciós perek időben korlátozottak voltak. Nemzeti kisebbségek is lehetnek előítéletek áldozatai, de míg másutt ők élnek többségben, így az ellenük irányuló előítélet térben korlátozott. Csak egyetlen példát ismerünk az európai történelemben egy olyan kisebbségre, mely évezredeken keresztül mindenütt kisebbség maradt, sosem vált többséggé, ugyanakkor nem is szűnt meg létezni, s nem olvadt be teljesen éppen ellenkezőleg: markáns különállásával mindig jelen volt és van. Ez a zsidóság. Mivel örök kisebbség és mindenütt kisebbség, nemcsak mindig bűnbak lesz és marad, hanem a rá vonatkozó előítéletes sztereotípiák is felhalmozódnak, hogy generációról generációra továbböröklődjenek. ( ) A zsidóság [ ] olyan kisebbség, melynek nincsen hatalma. Egyes zsidók ugyan el-elnyernek hatalmi pozíciót, de a zsidóság, mint masszív kisebbség soha. S így voltaképpen senki sem tart tőlük. Akitől félünk, azt tiszteljük is, akitől nem félünk, annak a hátán is táncolhatunk, s még azt is a nyakába varrhatjuk, hogy ő a világ tulajdonképpeni ura. [2] Egy demokratikus társadalomnak egyértelműen ki kell nyilvánítania, hogy melyek azok a normák, amelyeket követendőnek tart. A racionális érvelés hatástalansága miatt[3] a legcélravezetőbbnek az elfogadhatatlan megnyilvánulásokat hangoztatók társadalmi nyilvánosságból való azonnali kizárása tűnik, ha ugyanis az antiszemitizmus a közmegegyezés értelmében szalonképtelennek számít,

2 képviselői eredménytelenül próbálkoznak annak közbeszédbe való beemelésével. Arról ugyanis egy pillanatra sem szabad megfeledkezni, hogy törekvéseik egyértelműen arra irányulnak, hogy nézeteiket a társadalmi problémákra adható lehetséges válaszok egyikeként jelenítsék meg.[4] A szólásszabadság ettől függetlenül mindenkit megillet, még azokat is, akik visszaélnek vele, ám egy társadalom antiszemitizmussal szembeni immunitásának kialakulásához annak egyértelművé tételére van szükség, hogy ki és mikor követ el normasértést. Szilágyi-Gál Mihály szerint Azt kell megértenünk, hogy azok a dolgok, amiket nem kellene mondani annak ellenére, hogy elvileg mindent kellene mondani, amit az ember mondani akar miért más szavak, mint azok, amelyekre azt mondjuk, hogy bárki bármikor mondhatja. [5] Heller Ágnesnél pontosabban aligha lehetne megfogalmazni, hogy miért fontos az antiszemita jelenségek szüntelen figyelemmel kísérése: A holokauszt Európában történt meg, itt mindenütt megtörtént, és ugyanakkor ez sehol másutt nem történt meg. A világháborúkban Európa osztozik Ázsiával, Afrikával, Amerikával és Ausztráliával. De ami a holokausztot illeti, az egészen európai. S ezért lesz a zsidósághoz való viszony az a bizonyos lakmuszpapír, amely hűen megmutatja a mai ( ) Európa arculatát. [6] Az államszocializmus meglehetősen sokáig elhúzódó összeomlása alapvető társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális változásokat eredményezett. Az alkotmányos forradalom megteremtette az emberi jogok érvényesülésének lehetőségét; a többpártrendszer kialakulása véget vetett az állampárt egyeduralmának; a tervgazdálkodás csődjét fölváltották a piaci mechanizmusok; a sajtó, a szólás és a vélemény szabadsága többé nem ütközött korlátokba. A rendszerváltó évek eufóriáját azonban hamarosan a demokráciából való kiábrándulás és a szocializmus létbiztonsága utáni nosztalgia váltotta fel, az átalakulás ugyanis a társadalom széles rétegei számára elsősorban az életszínvonal csökkenését jelentette. Sokan ráadásul idegenkedni kezdtek a közélettől, mivel nem tudtak megbarátkozni a gyakran meglehetősen éles, ám egy demokráciában mégis természetesnek mondható vitákkal. Az újságírók korábban általánosnak mondható megbecsültségének vége, valamint a minőségi napilapok példányszámának csökkenése egyértelművé tette, hogy sokan egészen másmilyennek képzelték a szabad nyilvánosságot. A közéleti szerepet vállaló értelmiségiek rövidesen kénytelenek voltak megtapasztalni, hogy a szabad véleménynyilvánítás a leírt és kimondott szó törvényszerű leértékelődésével jár együtt. Egy diktatórikus rendszerben ugyanis, amikor legföljebb a sorok között lehet üzenni, egy publicisztikának, vagy egy nyilvános helyen elmondott beszédnek tétje van. Demokratikus viszonyok között viszont mindenki érvényt szerezhet meggyőződésének, amiben az éppen hatalmon lévők jogszerűen senkit sem akadályozhatnak meg. Ebből pedig az következik, hogy a vélemény szabadságának útjában álló korlátok megszűnése magát a véleményt teszi a korábbinál kevésbé értékessé. Amit tehát egy totalitárius rendszerben a ritkasága miatt nagy becsben tartanak, arról egy demokráciában a természetessége miatt tudomást sem fognak venni. A szavak jelentősége következésképpen nem csupán attól függ, hogy ki fogalmazza meg őket; legalább ennyire meghatározó az is, hogy milyen társadalmi környezetben hangzanak el. Kertész Imre minderről a következőképpen ír egyik esszéjében: ( ) a zárt társadalom megszűntével egy jelentős értelmiségi réteg ( ) elvesztette világát. A szabadság nagy színjátékát ( ) összeomlásként élte át. ( ) talán először történt meg vele, hogy fölöslegessé vált. Ő, aki tökéletesen eligazodott a zárt társadalom hatalmi útvesztőiben, most ( ) a szabadsággal állt szemben ( ). Semmit sem értünk, ha ( ) nem értjük meg ( ) a fölösleges értelmiségi rettenetes, a betegségig fokozódó egzisztenciális szorongását. Réges-régi pszichózisok gyötrik: klausztrofóbia, xenofóbia, paranoiás üldözési képzetek mindaz, amit a totalitárius hatalom, és a vele való kompromisszumok ( ) fejlesztettek ki benne. Most mindehhez még a tér hirtelen kitágulása is társul, az érzés, hogy magára hagyták, egyedül van. Mindenki összeesküdött ellene, pusztul nemzete, osztálya ő, egyedül ő ismeri a

3 megváltó szót, de senki sem hallgat rá. Tetejében elvitatják eddig cáfolhatatlan előjogát, kiváltságait. Országát kiárusítják, idegenek kezére játsszák, sőt máris idegenek gyakorolják benne a hatalmat. Az idegen fogalma különösen fontos szerepet tölt be képzetei közt, hiszen ő maga vált idegenné egy merőben új helyzetben, melynek az a specifikuma, hogy csupa racionális válaszokat és tetteket igénylő kihívásokat indít hozzá. Ő, a fölösleges értelmiségi nem erre van fölkészülve, ő ahhoz szokott, hogy minden megoldást sürgető, valódi kérdést az ideológia hentesbárdjával csapjon agyon (kiemelések az eredetiben Cs. Z.). [7] A megváltozott helyzettel tehát az értelmiségiek közül sem tudott mindenki egykönnyen megbarátkozni. Ahogyan ez hasonló történelmi helyzetekben korábban is többször megtörtént már, sokan a zsidóságban vélték megtalálni kudarcaik magyarázatát. A rendszerváltást követően váratlanul és jelentős mértékben fölerősödött antiszemitizmus azonban nem volt előzmények nélküli, hiszen az államszocializmus, a közhiedelemmel ellentétben, korántsem volt mentes a zsidóellenességtől. Sem állami, sem társadalmi szinten. Az államszocializmus évtizedei alatt hivatalosan nem létezett antiszemitizmus. Ez bizonyos értelemben így is volt, hiszen a nyilvánosság előtt valóban nem lehetett zsidóellenes véleményeket hangoztatni, ám a társadalom mélyrétegeiben ennek ellenére továbbra is jelen volt a zsidóellenesség. A kényes témák szőnyeg alá söprése, bizonyos dolgok tabuvá nyilvánítása megszokottnak számított a rendszerváltást megelőzően. A zsidósággal kapcsolatos témák közbeszédből való száműzése gyakorlatilag egészen a nyolcvanas évek kezdetéig lehetetlenné tette a zsidótörvények meghozatalával kezdődő és a zsidónak nyilvánított magyar állampolgárok deportálásával, meggyilkolásával végződő eseményekért viselt felelősség vállalását. Elsősorban tehát a múlt kibeszéletlensége, és az önvizsgálat elmaradása okolható azokért az elfojtásokért, amelyek végül nehezen gyógyítható társadalmi neurózisok kialakulásához vezettek.[8] A szembenézésre részben azért nem kerülhetett sor, mert a hatalom a negatív, identitástipró társadalomlélektani közérzet fenntartásában volt érdekelt,[9] amit úgy érhetett el a legkönnyebben, hogy megakadályozta a huszadik századi magyar történelem elfogulatlan bemutatására irányuló törekvéseket. Ilyen körülmények között Bibó István igyekezete, amely a múlt bevallására irányult, nem találhatott követőkre.[10] Az államszocialista propaganda mindig is előszeretettel hivatkozott arra az állítólagos erkölcsi fölényre, amely a szocializmust a kapitalizmustól egyértelműen megkülönböztette. Ehhez képest elgondolkodtatónak tűnik, hogy ( ) az antiszemitizmus a szovjet tömb egyes országaiban időrőlidőre anticionista retorikába csomagolva az állami politika része volt. ( ) Az ötvenes években Magyarországon is politikai perekbe torkolló»cionista«ügyeket kreáltak,[11] később pedig a belügyi szervek állandó megfigyelés alatt tartották a különféle zsidó intézményeket és a zsidó felekezeti élet egyes személyiségeit. A kijelölt hatóságok ( ) intézkedési terveket dolgoztak ki olyan politikai kérdésekben, amelyek összefüggésben álltak vagy a pártállami logika szerint összefüggésbe hozhatók voltak a ( ) zsidósággal. Jóllehet a hivatalos politika a nyilvánosság előtt ragaszkodott a zsidóság vallásfelekezeti definíciójához, a zsidókkal és a zsidó intézményekkel kapcsolatos párt- és állami dokumentumokban mindennapos a zsidóság nemzetiségként, nemzeti kisebbségként vagy etnikai csoportként való kezelése, és az ennek megfelelő intézkedések mérlegelése. A kommunista politika tehát még akkor is állandóan újrateremtette a»zsidókérdést«és az ehhez kapcsolódó fogalmakat, ha a nyílt antiszemitizmust ( ) nem tolerálta. [12] Ennek ismeretében azon sem lehet különösebben csodálkozni, hogy a párt- és kormányzati szervek

4 ( ) pontosan számon tartották a látókörükbe került személyek zsidó származását, és ha ebben bármilyen szempontból kockázatot láttak, kizárólag a származásuk alapján sújtották diszkriminatív intézkedésekkel az érintetteket. [13] A rendszerváltás tehát nem abban az értelemben jelent cezúrát, hogy előtte nem volt antiszemitizmus, utána viszont igen. A különbség a két időszak nyilvánosságában keresendő amíg ugyanis a rendszerváltást megelőzően nem sikerült hallhatóvá válnia az antiszemita beszédnek, a rendszerváltást követően annál inkább. Tévedés volna azonban mindebből arra a következtetésre jutni, hogy a szólásszabadság korlátozása megoldaná a problémát. Már csak azért sem, mert nem létezik olyan jogszabály, amit ne lehetne valahogy megkerülni a mai antiszemiták többsége egyébként is kódolt nyelvet használ. Bizonyos kifejezések használatának büntethetősége tehát nem vezetne eredményre, hiszen minden valószínűség szerint könnyen találnának helyettük olyanokat, amelyekre nem vonatkozik tiltás. Alighanem súlyos hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy azok a fórumok, ahol az antiszemita beszéd megjelenik, nem feltétlenül ugyanannak a nyilvánosságnak a részei; hiszen magától értetődik, hogy egyértelmű különbség van a nyilvánosság egyik főszereplőjeként nyilván tartott napi- vagy hetilap rendszerint kódolt, valamint egy szűk réteg frusztrációjának hangot adó folyóirat többnyire kódolatlan zsidóellenessége között. Az antiszemitizmus esetében természetesen nem lehet még elfogadható és már elfogadhatatlan megnyilvánulásokról beszélni, ám a két nyilvánosság összemosását, az időnként tagadhatatlanul megfigyelhető hasonlóságok ellenére, mindenféleképpen szerencsésebb elkerülni. Ennek legegyszerűbb módja a centrumban és a periférián zajló antiszemita beszéd egymástól való egyértelmű megkülönböztetése. A kettő között az a leglényegesebb eltérés, hogy az előbbi potenciális közönsége a szélesebb nyilvánosság, az utóbbi ezzel szemben jóval korlátozottabb érdeklődésre tarthat számot. A különböző neofasiszta újságokban közölt írások a vizsgált időszakban tartalmuk ellenére[14] nem jelentettek igazán komoly veszélyt a demokratikus rendszer számára. Egyrészt az alacsony példányszám és az ebből következő korlátozott hozzáférhetőség miatt, másrészt azért, mert akik ezeken a helyeken publikálnak, jórészt teljesen ismeretlenek a közvélemény előtt aminek következtében hatásuk is elenyészőnek mondható. A centrum antiszemitáinak már jóval nagyobb esélyük van arra, hogy mondanivalójukkal hatást gyakoroljanak az emberek gondolkodására, a nyilvánosság legitim fórumainak használata ugyanis bizonyos mértékben nézeteiknek is legitimitást biztosít. Ha a zsidóellenes tartalom szabadon, bizonyos médiumok akaratlan vagy nagyon is tudatos támogatása révén eljut azokhoz, akik hajlandóságot mutatnak a társadalmi problémák zsidósággal összefüggésbe hozott értelmezésének elfogadására, akkor értelmi szerzői elérték céljukat. A határvonalak meghúzásának fontosságát tehát nem lehet elégszer hangsúlyozni. A kódolt antiszemita beszéd természetesen továbbra is jelen van, ami azonban egészen más jellegű probléma, mint mondjuk a holokauszt tagadása vagy relativizálása, ezeknek a törekvéseknek a leleplezése ugyanis viszonylag egyszerű, egy kódolt szöveg igazi jelentését viszont csak az értheti meg, aki képes dekódolni azt. A helyzet paradoxona tehát az, hogy az antiszemiták által használt nyelvet azoknak is el kell sajátítaniuk, akik nem kívánnak egy nyelven beszélni velük.

5 Mindenekelőtt azonban azt kell tisztázni, hogy mi az antiszemitizmus, illetve azt, hogy ki tekinthető antiszemitának. Bibó István meghatározása szerint ( ) az antiszemiták ( ) számára a zsidókkal kapcsolatos tapasztalatok oly élességgel és egyoldalúsággal jelentkeznek, hogy a belőlük származó általánosítások egész szemléletüket betöltik és őket a teljes valóság érzékelésére képtelenné teszik. Antiszemita alatt ( ) azokat kell értenünk, akikben a zsidók különböző veszedelmes tulajdonságairól, mohó és csaló vagyonszerzéséről, erkölcsileg és politikailag destruktív voltáról, bosszúállásra és hatalmaskodásra hajlandóságáról egy összefüggő kép alakult ki és rögződött meg. Az antiszemita ( ) a társadalmi valóság egy darabjáról görcsösen megrögződött, torz képet hordoz magában (kiemelések az eredetiben Cs. Z.).[15] A továbbiakban ezt a meghatározást tekintem irányadónak. Tanulmányom kizárólag az közötti antiszemita megnyilvánulásokat tekinti tárgyának, a rendszerváltástól 1998-ig tartó időszakot ugyanis Novák Attila korábban már vizsgálta.[16] Az első fejezet az elmúlt nyolc év politikatörténetéről kíván vázlatos áttekintést adni. Erre azért van szükség, mert a zsidóellenes előítéleteket érdemes a közéleti eseményekkel összefüggésben vizsgálni. A második fejezetben a politikai antiszemitizmusról lesz szó, vagyis a különböző pártokhoz, illetve a politizálással foglalkozó álcivil szervezetekhez köthető zsidóellenességgel. A harmadik fejezet az antiszemitizmus tipológiájával, a negyedik a határesetekkel, vagyis az egyértelműen antiszemitizmusnak nem nevezhető megnyilvánulásokkal foglalkozik. Sajnos külön fejezetet érdemel a holokauszttagadás és -relativizálás, a náci és nyilas reprintirodalom, valamint a temető- és emlékműrongálás is. A tanulmányom végén található függelékbe a hazai antiszemitizmus vizuális megnyilvánulásaiból válogattam. 1. Vázlatos magyar politikatörténet Miután 1998 választási év volt, a hazai politikai élet szereplőinek hangneme még a megszokottnál is élesebbé vált. Február közepén a parlament hozzájárul, hogy az Irak ellen esetlegesen fellépő nemzetközi erők használják a magyar légteret és a kijelölt hazai repülőtereket. A képviselők támogatják azt is, hogy egy legföljebb ötven főből álló egészségügyi alakulat részt vegyen az ENSZ-határozatok érvényesítését szolgáló nemzetközi akcióban. Március utolsó napján megkezdődnek Brüsszelben a hivatalos tanácskozások Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásáról. A parlamenti pártok többsége elutasítja a Magyarok Világszövetségének javaslatát a határon túli magyarok alanyi jogon járó állampolgárságára. Április végén Orbán Viktor a korábbi nyilatkozatoknak ellentmondva lehetségesnek nevezi a Fidesz összefogását az FKGP-vel, szerinte ugyanis pártjában a kisgazdákkal szemben nincs érzelmi

6 ellenállás. A választások első fordulóját követően Deutsch Tamás kijelenti, hogy nem lesznek tárgyalások a Fidesz-MPP és az FKGP között, hiába szeretné ezt Torgyán József. Az FKGP ettől függetlenül arra kéri jelöltjeit, hogy a második fordulóban lépjenek vissza az esélyesebb ellenzéki, jórészt fideszes képviselők javára. Deutsch Tamás szerint a MIÉP-nek soha nem lesz módja arra, hogy bármiféleképpen támogassa a Fideszt. Az amerikai elnök május 21-én aláírja a Magyarország, Csehország és Lengyelország NATOfelvételéről szóló törvényt. Torgyán József kifogásolja, hogy a Fidesz nyilvánosan elhatárolódik a kisgazdákkal kötendő koalíciótól, miközben a kulisszák mögött nem ez történik. Deutsch Tamás határozottan cáfolja, hogy egyeztetnének az FKGP-vel egy esetleges koalícióról. A parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt a választásokon öt pártnak sikerül elérnie Fidesz (148 mandátum), MSZP (134), FKGP (48), SZDSZ (24), MIÉP (14), de végül hat párt jelöltjei jutnak képviselői helyhez, az MDF ugyanis 17 egyéni mandátumot szerez. Május végén Szájer József, a Fidesz alelnöke közli, hogy pártja nem támogatja Csurka Istvánnak azt a törekvését, hogy a MIÉP tizennégy képviselővel frakciót alakíthasson a parlamentben. Áder János Fidesz-alelnök szerint az Alkotmánybíróságnak kell majd döntenie arról, hogy lehet-e képviselőcsoportja a MIÉP-nek. Június közepén Áder János házelnök-jelölt bejelenti, hogy a kisgazdák négy miniszteri tárcát kapnak a polgári kormányban. Az Alkotmánybíróság június 15-én úgy dönt, hogy a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos szavazati arányt meghaladó MIÉP tizennégy képviselője megalakíthatja parlamenti frakcióját, és alkotmányellenesség miatt meg kell semmisíteni a Házszabálynak azt a rendelkezését, amely ezt legalább tizenöt főhöz köti. Orbán Viktor hivatalosan is kormányalakítási megbízatást kap Göncz Árpád köztársasági elnöktől. Néhány nappal később a Fidesz és az MDF elnöke aláírja a miniszteri tárcák elosztását rögzítő koalíciós szerződést. Véglegesítik a Fidesz és az FKGP koalíciós szerződésének szövegét is, amely szerint két évvel később a köztársasági elnök személyére a kisgazdapárt tehet javaslatot, a Fidesznek pedig vétójoga van. A hónap végén aláírják a Fidesz és az FKGP koalíciós megállapodását. Az új kormány megalakítását követően nagy vihart kavar a miniszterelnök bejelentése, miszerint az előző kormány idején titokban adatokat gyűjtöttek fideszes politikusokról és hozzátartozóikról.

7 A kormányfő véleménye szerint az erőviszonyok átalakítására van szükség a médiában, a kultúrában és a gazdasági életben, a polgári társadalom konszolidálása ugyanis csak ezt követően kezdődhet meg. Az Országgyűlés október 14-én hozzájárul ahhoz, hogy a NATO repülő-, szállító- és harci gépei igénybe vegyék a magyar légteret egy esetleges Jugoszlávia elleni katonai akció idején. Az októberi önkormányzati választásokon az összes leadott voks 25,4 százalékát az MSZP, 19,9 százalékát a Fidesz szerzi meg. Budapest főpolgármesterévé harmadszor is Demszky Gábort választják. December 1-jén az ellenzéki pártok kivonulnak a parlamenti ülésteremből, miután a koalíciós pártok leszavazták az MSZP és az SZDSZ által javasolt vizsgálóbizottságok vezetőit. Orbán Viktor szerint a parlament az ellenzék nélkül is működik. Legföljebb nem lesz olyan érdekes. Néhány nappal később Bauer Tamás szabad demokrata képviselő egyik parlamenti felszólalásában náci szellemiségűnek minősíti a MIÉP-et, amiért ízetlen támadásokat intéz és uszít a Magyar Nemzeti Bank elnöke ellen. Magyar Bálint bejelenti, hogy a szabad demokraták az Alkotmánybírósághoz fordulnak, ha a parlament ügyrendi bizottsága nem állapítja meg, hogy Szabó Lukács kilépésével megszűnt a MIÉP-frakció. Eldől, hogy külföldi csapatok továbbra is csak a parlamenti képviselők kétharmadának jóváhagyásával léphetnek be az országba, miután az alkotmánymódosításhoz nem adja hozzájárulását az MSZP és a MIÉP, az SZDSZ pedig a szavazáskor kivonul az ülésteremből. December közepén a parlament ügyrendi bizottsága úgy foglal állást, hogy a MIÉP-frakció létszámának csökkenése nem érinti a képviselőcsoport fennmaradását Január végén Szájer József Fidesz-alelnök azzal vádolja meg az ellenzéket, hogy az ország érdekeit kockáztatva szellemi polgárháborút folytat. Február 9-én az Országgyűlés Magyarország NATO-csatlakozása mellett dönt. A képviselők négy kormánypárti képviselőt választanak az Magyar Televízió kuratóriumának elnökségébe, az ellenzékkel ugyanis nem sikerül megegyezniük. Február 13-án szélsőjobboldali szervezetek az SS-katonáinak kitörésére emlékeznek a budai várban. Két nappal később kiutasítanak az országból huszonhat, jórészt német fiatalt, akik a megemlékezést követően összetűzésbe keveredtek a rendőrséggel.

8 Magyarország március 12-én a NATO teljes jogú tagjává válik. Március 24-én az Országgyűlés hozzájárulását adja ahhoz, hogy a NATO csapatok a magyar légtér mellett a repülőtereket is igénybe vegyék a Jugoszlávia elleni katonai akciók során. A képviselők június közepén jóváhagyják azt is, hogy háromszázötven magyar katona őrzőbiztosító feladatokat lásson el Koszovóban. Az alkotmánybírák nem találják alkotmányba ütközőnek, hogy csak kormánypárti tagokkal alakuljon meg egy kuratóriumi elnökség. Szeptember végén Csurka István azt állítja Demszky Gáborról, hogy a hetvenes években önként jelentkezett besúgónak. A főpolgármester cáfolja a vádakat. November 22-én nyilvánosságra kerül Jeszenszky Géza washingtoni magyar nagykövet Fábry Pálnak, a Pulitzer-emlékdíj alapítójához írott levele, amelyben Jeszenszky goebbelsi módszerekkel és az ország lejáratásával vádol meg tizenhárom korábban díjazott újságírót. A parlament megfigyelési bizottsága a kormánypártok és a MIÉP támogatásával elfogadja azt a jelentéstervezetet, amely megerősíti, hogy a szocialisták és a szabad demokraták kormányzása idején törvénytelen adatgyűjtés folyt fideszes politikusok ellen. Az ellenzék nem fogadja el a jelentéstervezetben szereplő állításokat Pokorni Zoltán oktatási miniszter január közepén azt javasolja, hogy a hazai középiskolák minden tanévben április 16-án tartsanak holokauszt-emléknapot. Horváth Béla kisgazda frakcióvezetőhelyettes szerint a középiskolákban a kommunizmus áldozatairól is meg kellene emlékezni. Az SZDSZ és az MSZP kérelmei nyomán Györgyi Kálmán legfőbb ügyész megállapítja, hogy a parlament a törvény előírásaitól eltérő módon hozta létre a közszolgálati televízió kuratóriumát, így a testület működésének törvényessége is kifogásolható. A legfőbb ügyész szerint a parlamentnek helyre kellene állítania a Magyar Televízió négy kormánypárti tagból álló elnökségének működését. Az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP nem tud megegyezni a Duna Televízió és a Magyar Rádió kuratóriumi elnökségi tagjait illetően. Az SZDSZ és az MSZP kivonulása után az Országgyűlés kormánytöbbsége megválasztja az ORTT elnökét és tagjait, valamint a Magyar Rádió kuratóriumának elnökségét alkotó kormánypárti tagokat. A Duna Televízió kuratóriumi elnökségének kormánypárti jelöltjei viszont nem kapnak a megválasztáshoz szükséges számú szavazatot.

9 Március 6-án lemond posztjáról Györgyi Kálmán legfőbb ügyész. Távozását hivatalosan nem indokolja meg, az ellenzéki pártok szerint azonban lemondása a csonka kuratóriumok megválasztásával lehet összefüggésben. A MIÉP szerint a tiszai ciánszennyezés Románia részéről egyfajta eszköze a háborúviselés új formájának. Az Országgyűlés megválasztja a Duna Televízió kuratóriumi elnökségének kormánypárti tagjait. Az MSZP és az SZDSZ nem vesz részt a csonka testület megválasztásában. Martonyi János külügyminiszter szerint minden valóságalapot nélkülöző a MIÉP elnökének kijelentése, miszerint a Romániából érkező szennyeződések tulajdonképpen az egész magyar élettér elleni támadásnak tekinthetők. Az FKGP országos nagygyűlése Torgyán Józsefet jelöli a köztársasági elnöki posztra, ő azonban nem fogadja el a felkérést arra hivatkozva, hogy neki a vidék életlehetőségeinek megteremtéséért kell küzdenie. Május 3-án Orbán Viktor és Torgyán József közös sajtótájékoztatón jelenti be, hogy az FKGP Mádl Ferenc professzort jelöli köztársasági elnöknek, aki elvállalja a felkérést. Két nappal később a koalíciós pártok több mint ötven képviselője hivatalosan is köztársasági elnöknek jelöli Mádl Ferencet. Eredménytelennek bizonyul az államfőválasztás június 5-i első fordulója a parlamentben. A kormányoldal és az ellenzék egymást hibáztatja a sikertelenségért. Az Országgyűlésnek csak a harmadik fordulóban sikerül megválasztania Mádl Ferencet köztársasági elnöknek. Június 13-án a parlament elfogadja az ügynöktörvény módosítását, kiterjesztve az átvilágítást a bírákra, ügyészekre, továbbá azon pártok vezető tisztségviselőire, amelyek állami támogatásban részesülnek, valamint a sajtó egyes munkatársaira. Miközben Kuncze Gábor napirend előtti beszédében méltatja Göncz Árpád leköszönő köztársasági elnök tevékenységét, a MIÉP képviselői kivonulnak az ülésteremből. Külföldi újságírók előtt a kormányfő annak a véleményének ad hangot, hogy Magyarországnak az Európai Unión kívül is lehet jövője. Zámolyi romák egy csoportja menedékjogot kér Franciaországban, hányattatásukért pedig 130 millió forintra perlik be a magyar államot.

10 A Fidesz-frakció külügyi kabinetje azt javasolja a pártnak, hogy lépjen ki a Liberális Internacionáléból és csatlakozzon az Európai Néppárthoz. A MIÉP kezdeményezi a Fővárosi Közgyűlésben, hogy töröljék Budapest díszpolgárai sorából Sztálint. Demszky Gábor szerint a főváros múltját nem lehet eltörölni. A Fidesz Országos Választmánya elfogadja azt a javaslatot, hogy a párt lépjen ki a Liberális Internacionáléból és csatlakozzon az Európai Néppárthoz. Kiderül, hogy a Miniszterelnöki Hivatal összeállítást készített azoknak az ellenzéki politikusoknak, újságíróknak, szociológusoknak külföldön tett nyilatkozataiból, amelyek szerintük lejáratják Magyarországot Január közepén megérkezik a bíróságra a MIÉP Bárdossy László egykori miniszterelnök halálos ítéletét kimondó népbírósági döntésének perújrafelvételi kérelme. A Mazsihisz másnap mély megrendülésének ad hangot. Nem közeledik a parlamenti pártok álláspontja az ún. státustörvény tervezetéről tartott hatpárti megbeszélésen Mádl Ferenc köztársasági elnöknél. A kormánypártok és a MIÉP támogatja, az SZDSZ elutasítja a tervezetet, az MSZP pedig az egész szöveg ismeretében alakítja ki álláspontját. Aiden White, a Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkára rendkívül súlyosnak ítéli a magyar média helyzetét a közszolgálati televízió és rádió vezetőivel, a pártok képviselőivel és civil szervezetekkel történt találkozását követően. Áprilisban Kövér László kijelenti, hogy nem tartja lehetségesnek sem a MIÉP-pel kötendő koalíciót, sem a nagykoalíciót az MSZP-vel. Április 17-én az Országgyűlés megtartja első holokauszt-emlékülését. Az ülésen a MIÉP képviselői nem vesznek részt. A parlamentben megkezdődik a státustörvény általános vitája. Martonyi János a nemzeti összetartozás törvényének nevezi a javaslatot, a kormánypártok és a MIÉP képviselő méltatják, az MSZP módosításokkal elfogadhatónak, az SZDSZ viszont szemfényvesztésnek tartja a javaslatot, amelyet nem fognak megszavazni. Pokorni Zoltán, a Fidesz újonnan megválasztott elnöke kizárja, hogy a 2002-es választásokat követően pártja koalíciót kössön a MIÉP-pel. Csurka István arról számol be, hogy pártja képviselőjelöltjeinek szerződésben kell nyilatkozniuk

11 arról, hogy nem kábítószer-élvezők, alkoholisták és homoszexuálisok. Május 29-én az Országgyűlés elfogadja a lex Répássyt, amely módosítja a polgári törvénykönyv személyiségi jogok védelmére vonatkozó rendelkezéseit, bevezetve a sajtó-helyreigazítás mellett a válaszadás jogának elnevezett intézményt is. Június 6-án az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elutasítja az Izrael Állam katonai agressziójának elítélésére vonatkozó MIÉP-es indítványt. Mádl Ferenc köztársasági elnök előzetes normakontrollt kér az Alkotmánybíróságtól a lex Répássy néven elhíresült törvényjavaslatról, az ugyanis megítélése szerint alkotmányellenesen korlátozza a sajtószabadságot. Orbán Viktor bejelenti, hogy az európai uniós csatlakozást követő hét évig külföldiek nem vásárolhatnak termőföldet Magyarországon. Június 19-én az Országgyűlés elfogadja a szomszédos államokban élő magyarokról szóló, úgynevezett státustörvényt. Az előterjesztést csupán az SZDSZ-frakció utasítja el. A Fotex Rt. bejelenti, hogy 2,4 milliárd forintért megvenne nyolcvan százaléknyi tulajdonrészt az FTC-ben. A MIÉP nemzetellenesnek tartja, hogy a Fotex Rt. tulajdonába kerül az FTC labdarúgócsapatát működtető cég. A MIÉP elnökségének állásfoglalása szerint a Ferencvárost és a mindenkor a tehetős zsidósághoz kapcsolt MTK-t most ugyanez a cég, a Békesi László által, tehát az úgynevezett reformkommunizmus és SZDSZ-liberalizmus által létrehozott és több szálon tulajdonolt Fotex Rt. Birtokolja. Az FTC-t megszerezte az a mohó, gátlástalan üzletcsoport, amelynek semmi köze sincs a Ferencvároshoz és a magyarsághoz. A magyarországi zsidó szervezetek mélységes megdöbbenésüknek adnak hangot a parlamenti politizálás szintjére emelkedett náci, nemzetellenes és uszító magatartás láttán. Közleményben jelentette be tiltakozását az elhangzottak miatt az Ifjúsági és Sportminisztérium is. Az SZDSZ felszólította a pártokat és a kormányfőt, ítéljék el a MIÉP megnyilatkozásait. Egy magánszemély feljelentése nyomán az ügyészség megindítja a büntetőeljárást Bognár László MIÉP-alelnöknek a Fradi eladása kapcsán tett nyilvános kijelentései miatt. Orbán Viktor miniszterelnök szokásos szerda reggeli rádióinterjújában úgy nyilatkozik, hogy meglepődött a Ferencváros labdarúgó csapatának eladásán, és váratlanul érte a vevő személye is. Szerinte nem normális, nem egészséges, hogy egy bajnokságban szereplő, egymással rivalizáló csapatoknak azonos a tulajdonosa. Az ügyészség időközben megtagadja a nyomozást a Magyar Igazság és Élet Pártja tisztségviselőinek a Fradi eladása kapcsán nyilvánosan elhangzott kijelentései ügyében, mert az Alkotmánybíróság véleménynyilvánítási szabadság korlátaival kapcsolatos határozatai és a Legfelsőbb Bíróság ezzel összhangban álló joggyakorlata alapján megállapítható, hogy a

12 feljelentésekben kifogásolt kijelentések nem valósítanak meg bűncselekményt. Dávid Ibolya bejelenti, hogy igazságügy-miniszterként mindent meg kíván tenni annak érdekében, hogy legyen egy olyan eljárási megoldás, amelynek révén a sértett bíróság elé tudja vinni a közvádas ügyet még akkor is, ha az ügyész úgy látja, nincs meg az alapja a bűncselekménynek, vagyis a vádemelésnek. Fodor Gábor szerint azzal, hogy Orbán Viktor nem ítélte el az antiszemitizmust, ismételten hitet tett az antidemokratikus normák mellett. Augusztus végén a Fidesz és az MDF aláírja a 2002-es országgyűlési választásokra szóló együttműködési megállapodását, amely szerint közös listát állítanak Fidesz MDF néven. Szeptember 6-án a MIÉP XVI. kerületi lapjában (Ébresztő) kirekesztésre szólít fel Hegedűs Lóránt MIÉP-alelnök Keresztyén magyar állam című írása. Szeptember 11-én New York-ban addig ismeretlen terroristák két eltérített utasszállító géppel berepülnek a World Trade Center két toronyépületébe, amelyek nem sokkal utána összedőlnek. Eltérített gép zuhan a Pentagonra, egy negyedik gép pedig Pittsburgh környékén zuhan le. Szigorú biztonsági intézkedéseket vezetnek be szerte a világon. Orbán Viktor Berlinben a magyar nagykövetség épületében tartott délutáni rendkívüli sajtóértekezletén kijelenti, hogy a támadás az egész szabad világ ellen, így Magyarország ellen is irányult, az Egyesült Államok ugyanis a NATOn belül Magyarország katonai szövetségese. A parlamenti pártok egységesen mély megdöbbenésüknek adnak hangot, összefogást sürgetve a terrorizmus ellen. Csurka István, a MIÉP elnöke az áldozatok iránti részvétnyilvánítása mellett kifejtette, hogy a felelősséget az amerikai globalista politikának is viselnie kell, szerinte ugyanis mindez nem ártatlanul érte az Egyesült Államokat. Orbán Viktor miniszterelnök táviratban fejezi ki Magyarország népe és kormánya nevében legmélyebb szolidaritását, legőszintébb részvétét Amerika népével George W. Bushnak, az Egyesült Államok elnökének a New Yorkot és Washingtont ért terrortámadások kapcsán. A kormányfő jelzi, hogy Magyarország élesen elítéli az Egyesült Államok népe ellen elkövetett barbár és könyörtelen cselekedetet és rögzíti: a megdöbbentő támadás tetteseit fel kell kutatni, és az igazságszolgáltatás elé kell állítani. Martonyi János a parlament támogatását kéri a kormány az Amerikai Egyesült Államok ellen elkövetett terrortámadást követő kül- és biztonságpolitikai lépéseiről szóló javaslatához, amelyben szerepel, hogy az országgyűlés mélységesen és a leghatározottabban elítél minden olyan megnyilatkozást, amely az ártatlan áldozatok életét kioltó, emberiségellenes, esztelen terrortámadás egyértelmű megbélyegzése helyett indokokat próbál keresni erre a barbár cselekedetre. A határozati javaslat kimondaná, hogy az országgyűlés az ilyen megnyilatkozásokat ellentétesnek tartja a Magyarország által vállalt és követett értékrenddel, szövetségesi kötelezettségeivel, valamint az egész emberiség alapvető értékeivel. A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal elrendeli a nyomozást ifj. Hegedűs Lóránt cikke miatt

13 ismeretlen tettes ellen közösség elleni izgatás alapos gyanújával. November 4-én az 1956-os forradalom leverésére és mártírjaira emlékezett az ország. A Nemzeti Panteon 21. parcellájánál tartott koszorúzást bekiabálásokkal és füttykoncerttel zavarja meg a jelenlévők egy része, amikor ellenzéki politikusok rótták le kegyeletüket. Másnap Mécs Imre napirend előtti felszólalásában kifogásolta, hogy a jelen lévő politikai vezetők nem találtak módot arra, hogy elhatárolódjanak a rendzavaroktól. Felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt időszakban a kormány csendestársa volt a szélsőjobboldal, amelyet a kabinet sunyi módon felhasznált hatalma megtartása érdekében. Dávid Ibolya szerint nem Mécs Imrét, hanem az SZDSZ koalíciós kapcsolatrendszerét ítélték el a bekiabálók. Pokorni Zoltán kizárja a MIÉP-pel való koalíciókötés lehetőségét. A Fidesz elnöke szerint pártja sem eddig, sem a jövőben nem kíván együttműködni se jobb-, se baloldali radikális pártokkal. Az MDF nem lép koalícióra a MIÉP-pel jelentette ki Dávid Ibolya is. November 19-én Nancy Goodman Brinker, az Egyesült Államok új budapesti nagykövete aggodalmának adott hangot a magyarországi antiszemita és idegenellenes érzelmek kapcsán. Minden politikai párt vezetőjének kötelessége néven nevezni és világosan elutasítani a gyűlöletbeszédet fogalmazott. Ebben nem lehet helye habozásnak, ez túlságosan fontos Magyarország nemzetközi imázsa számára és a magyar demokrácia szempontjából. A nagykövet szerint az antiszemita és idegengyűlölő kijelentések jelentik számára az egyetlen kellemetlenséget, ami két hónapos budapesti tartózkodása alatt érte, mint mondta, ilyet a világon sehol nem tapasztalt. Az amerikai nagykövet asszony kijelentéseit a kormánypártok túlzónak tartják, a MIÉP határozottan visszautasítja őket. Az MSZP és az SZDSZ osztja véleményét, és ezért főként a kormány megengedő hozzáállását hibáztatják. A református zsinat megerősítve az elnökség korábbi állásfoglalását elhatárolódik ifjabb Hegedűs Lóránt lelkész, MIÉP-es parlamenti képviselő nézeteitől. A zsinat úgy dönt, hogy január elsejétől református lelkész nem lehet politikai párt tagja. Amennyiben politikai párttagságot, országgyűlési képviselőséget vagy külszolgálatot vállal, arra az időre lelkészi szolgálata szünetel. Az Alkotmánybíróság december 4-i határozata szerint alkotmányellenes a médiában kötelező válaszadás közzétételé elrendelő lex Répássy, a kifogásolt törvényi rendelkezésben meghatározott szabályozási mód ugyanis aránytalanul korlátozza a sajtószabadságot és a véleménynyilvánítási szabadságot. A legfőbb ügyészség közösség elleni izgatás gyanúja miatt ifj. Hegedűs Lóránt MIÉPalelnök képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kezdeményezi. A református egyházmegyei bíróság 60 napra felfüggesztette állásából Görgey Géza lelkészt, mert nyilatkozataiban párhuzamot vont a református egyház és a MIÉP között. Demszky Gábor budapesti főpolgármester betilt egy Petőfi Csarnokba tervezett szkinhedrendezvényt. A MIÉP másnap cenzúrázással vádolja Demszkyt.

14 December 22-én Orbán Viktor magyar és Adrian Nastase román miniszterelnök Budapesten aláírja a két kormány közötti egyetértési nyilatkozatot a kedvezménytörvényről és a kétoldalú együttműködés kérdéseiről. A magyarországi évi három hónapos, de meghosszabbítható kedvezményes munkavállalás lehetőségét minden román állampolgárra kiterjesztették Január 1-jén hatályba lép a státustörvény. Január 10-én az Országos Rádió- és Televízió Testület a MIÉP nézeteinek rendszeres hangoztatása miatt megbírságolja a Pannon Rádiót. Február 24-én a kommunizmus áldozatainak emléket állító Terror Háza, március 15-én pedig a Nemzeti Színház nyitja meg kapuit. Pokorni Zoltán véleménye szerint szó sincs a Fidesz-MPP és a MIÉP közötti kormányzati együttműködésről. Az országgyűlési képviselő-választások első fordulójában három párt kerül be a parlamentbe: az MSZP, a Fidesz-MPP MDF MKDSZ Lungo Drom szövetség és az SZDSZ. A két forduló között Pokorni Zoltán bejelenti, hogy elindítanak egy új mozgalmat, amelynek célja, hogy mindenki vigyen magával még egy embert a második fordulóra. A MIÉP visszalépteti harmadik helyen álló jelöltjeit, szavazóit pedig felszólítja a Fidesz-MPP támogatására. Április 18-án az Országos Választási Bizottság elutasítja a szavazatok teljes újraszámlálását kérő beadványokat. Pokorni Zoltán bejelenti, hogy a választási visszaélések miatt Demokrácia Központot hoznak létre. Az országgyűlési képviselő-választások második fordulójában a Fidesz-MPP MDF-MKDSZ Lungo Drom választási szövetség szerez több mandátumot, parlamenti többséget azonban MSZP és az SZDSZ. Május 3-án Szájer József bejelenti, hogy a Fidesz-MPP népi kezdeményezést indít a szavazatok újraszámlálása érdekében, másnap azonban a Legfelsőbb Bíróság elutasít minden, a választások végeredményét megkérdőjelező beadványt. Az Országos Választási Bizottság kihirdeti az országgyűlési képviselő-választások hivatalos eredményét. Három nappal később Mádl Ferenc köztársasági elnök Medgyessy Pétert, az MSZP miniszterelnökjelöltjét kéri fel kormányfőnek Másnap a Fidesz-MPP nagygyűlést tartott a budai Várban. Orbán Viktor kijelenti, hogy a

15 választások eredménye visszavonhatatlan, majd felszólítja hallgatóságát, hogy alakítsanak polgári köröket. Pintér Sándor belügyminiszter és Ficzere Lajos, az Országos Választási Bizottság elnöke az új Országgyűlés május 15-i alakuló ülésén beszámol az országgyűlési képviselő-választásokról. Jelentésüket az Országgyűlés egyhangúlag fogadja el. Május 27-én az Országgyűlés Medgyessy Pétert választja miniszterelnöknek. Június 18-i vezércikkében a Magyar Nemzet ügynöknek nevezi Medgyessy Pétert, címlapján erre vonatkozó iratot közöl. Az SZDSZ 17 képviselője megvonja a bizalmat a kormányfőtől, az MSZPfrakció viszont támogatásáról biztosítja Medgyessy Pétert. Napirend előtti felszólalásában Medgyessy Péter másnap beismeri, hogy a kémelhárítás tisztjeként dolgozott. Az SZDSZ-frakció többsége, megváltoztatva korábbi véleményét, mégis kiáll a miniszterelnök mellett. A Fidesz-MPP országos elnöksége távozásra szólítja fel Medgyessy Pétert, az MDF pedig a kormányfő múltját vizsgáló bizottság felállítását kezdeményezi. Július 3-án Pokorni Zoltán apja ügynökmúltja miatt lemond elnöki és frakcióvezetői tisztjéről. Július 4-én tüntetők zárják le az Erzsébet hidat a szavazatok újraszámlálását követelve. A Fidesz-MPP és az MDF fővárosi szervezete július közepén megállapodik, hogy az önkormányzati választásokon közös listát indítanak, Schmitt Pál független főpolgármester-jelöltet támogatva. A kormánypártok kezdeményezésére a rendszerváltás utáni kormánytagok nemzetbiztonsági múltját is vizsgálni kezdik. A Mécs Imre által vezetett bizottság tíz érintett személyt talál. Az ellenzéki tagok nem vesznek részt a bizottság munkájában, mivel alkotmányellenesnek tartják működését. A kormányfő múltját vizsgáló bizottság végül jelentés elfogadása nélkül fejezi be munkáját, a kormánypárti és az ellenzéki képviselők ugyanis alapvetően másként ítélik meg Medgyessy kémelhárítói tevékenységét. Mádl Ferenc köztársasági elnök alkotmánysértőnek nevezi a kormánytagok múltját vizsgáló bizottság működését. Augusztus 24-én a Magyar Hírlapban tizenegy olyan személy neve jelenik meg, akiket a bizottság érintettnek talált.

16 Augusztus 27-én a bizottság meghallgatja Péterfalvi Attilát. Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint csak törvényi előírás alapján vagy az egyes személyek beleegyező nyilatkozata mellett volna szabad közzétenni az adatokat. Augusztus 30-án Mécs Imre nyilvánosságra hozza a tíz érintettnek talált személy nevét. Szeptember 25-én a kormányzati szereplők állambiztonsági múltját vizsgáló bizottság szintén jelentés elfogadása nélkül fejezi be munkáját. Október 10-én bejelentik, hogy Kertész Imre kapja az irodalmi Nobel-díjat. December 6-án közösség elleni izgatás vádjával első fokon elítélik ifj. Hegedűs Lórántot. December 13-án lezárulnak Magyarország csatlakozási tárgyalásai az Európai Unióval Januárban nyolc európai kormányfő, köztük Medgyessy Péter, közös állásfoglalásában biztosítja támogatásáról George W. Bush amerikai elnököt Irakkal szembeni politikájával kapcsolatban. Február 3-án az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott bizottság lemondásra szólítja fel Medgyessy Péter miniszterelnököt, mivel 1987 és 1990 között miniszterelnök-helyettesként döntéseihez adatokat kapott a III/III-as főcsoportfőnökségtől. Február 8-án a BRFK tudomásul veszi a Vér és Becsület Kulturális Egyesület Kossuth téren rendezendő demonstrációjának bejelentését. Február 15-én a Mazsihisz és a Vér és Becsület azonos időben, rendbontás nélkül tart megemlékezést a Kossuth téren. Miközben a parlament a köztelevízió kuratóriumi elnökségéről tárgyal, a Fidesz-MPP képviselői elhagyják az üléstermet, az ellenzéki pártok ugyanis nem tudtak megegyezni a kurátorok személyében, így azokról csak a kormánypártok és az MDF jelenlétében született döntés. Másnap a házelnök felkéri az MDF-et, hogy jelöljön további két kurátort a köztelevízió kuratóriumába. A Fidesz szerint így nem lesz törvényes a köztelevízió kuratóriumának megalakulása. Március 18-án Magyarország felkerül az iraki hadműveleteket támogató országok washingtoni listájára. Április 9-én az Európai Parlament megszavazza tíz ország Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia Európai

17 Unióhoz való csatlakozását. Április 12-én, az Európai Unióhoz való csatlakozásról rendezett népszavazáson a választásra jogosultak 45,62%-a jelent meg. A csatlakozást a megjelentek 83,76% támogatta. Április 16-án Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter Athénban aláírja az uniós csatlakozási szerződést. Április 25-én az Egyesült Államok hivatalosan is felkéri Magyarországot, hogy vegyen részt az iraki békefenntartásban. Három nappal később az ellenzéki pártok leszavazzák a magyar katonák Irakba küldésére vonatkozó javaslatot. Az illetékes egyházmegyei bíróságon eljárás indult ifj. Hegedűs Lóránt ellen, mivel nem lehet valaki egyszerre református lelkész és egy politikai párt tagja. Június 2-án az Országgyűlés megszavazza 300 magyar katona Irakba küldését. A Népszava állítása szerint Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke az 1970-es évektől kezdve kapcsolatot tartott fenn a Belügyminisztérium III-as főcsoportjával, sajtóközleményében azonban a rádióelnök cáfolja a vádakat. Később kijelenti azt is, hogy nem tartja magát közszereplőnek, a róla készült nemzetbiztonsági iratok tehát nem hozhatók nyilvánosságra. November 3-án az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánítja a rendszerváltás utáni kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló bizottságot létrehozó parlamenti határozatot. November 27-én a Fidesz-MPSZ csatlakozik a Munkáspárt aláírásgyűjtő akciójához, melynek célja a kórházak privatizációjának megakadályozása. December 24-én a Tilos Rádió részeg munkatársa élő adásban a keresztények kiirtására buzdít. Bár a Tilos Rádió kuratóriumának elnöke elhatárolódik a műsorvezető, a Fidesz-MPSZ és a Fidelitas felszólítja az ORTT-t, hogy vonja meg a rádió műsor-szolgáltatási jogát Január 11-én a polgári körök felhívására demonstrációt tartanak a Tilos Rádió ellen. Egy kisebb csoport a tüntetésen izraeli zászlót éget. A parlamenti pártok elítélik a Tilos Rádió előtti zászlóégetést, amelynek kapcsán a rendőrség közösség elleni izgatás miatt elrendeli a nyomozást.

18 Január 21-i határozatában az ORTT harminc napra felfüggeszti a Tilos Rádió műsorszolgáltatási jogát. Országértékelő beszédében Medgyessy Péter miniszterelnök közvetlen államfőválasztást, 250 fős parlamentet és a pártok által közösen állított európai parlamenti képviselőjelölt-listát javasol. Április 15-én felavatják a Páva utcai holokauszt emlékközpontot. Április 22-én az OVB jóváhagyja a Munkáspárt kórház-privatizációval kapcsolatos népszavazáskezdeményezését május 1-én Magyarország az Európai Unió tagjává válik. Május 17-én Orbán Viktor bejelenti, hogy az iraki fogolykínzásokat követően nem tartja erkölcsileg helyesnek, hogy magyar katonák Irakban missziót teljesítsenek. Kormánydöntés születik arról, hogy nem hívnak be több fiatalt sorkatonai szolgálat teljesítésére. A június 13-i európai parlamenti képviselő-választásokon az Fidesz-MPSZ tizenkettő, az MSZP kilenc, az SZDSZ kettő, az MDF egy képviselői helyet szerez. A Nagy Imre újratemetésének évfordulóján tartott megemlékezésen a kormányfő bocsánatot kér az 1956-ban történtekért A Magyarok Világszövetsége átadja az Országos Választási Irodának azt a 320 ezer aláírást, amelyet a határon túli magyarok kettős állampolgárságának ügyében rendezendő népszavazás kiírása érdekében gyűjtött össze. A miniszterelnök Kovács Lászlót javasolja az Európai Bizottság magyar biztosi posztjára. Medgyessy Péter bejelenti kormányátalakítási szándékát. Csillag István gazdasági miniszter menesztését az SZDSZ nem fogadja el, helyére nem jelölnek mást. Kuncze Gábor elmondja, hogy pártja tárgyalásokat kezdeményez a szocialistákkal, mivel nem éreznek kellő bizalmat a miniszterelnök iránt. Augusztus 19-én Medgyessy Péter miniszterelnök bejelenti, hogy augusztus 27-ével beadja lemondását Mádl Ferenc köztársasági elnöknek, amennyiben az SZDSZ nem erősíti meg iránta a bizalmát. Az MSZP illetékes testületei Gyurcsány Ferencet és Kiss Pétert jelölik a miniszterelnöki posztra.

19 Augusztus 23-án Pető Iván frakcióvezető-helyettes bejelenti, hogy az SZDSZ bizalmatlansági indítványt kezdeményez Medgyessy Péter távozó miniszterelnökkel szemben. Az SZDSZ frakcióülésén ugyanakkor döntés születik a koalíciós együttműködés fenntartásáról. Augusztus 25-én Medgyessy Péter bejelenti lemondását. Az MSZP rendkívüli kongresszusa Gyurcsány Ferencet választja miniszterelnök-jelöltnek. Kuncze Gábor kijelenti, hogy az SZDSZ parlamenti frakciója támogatja Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki jelölését. Mádl Ferenc úgy dönt, hogy Medgyessy Péter további harminc napig teljes jogkörű miniszterelnök marad. A köztársasági elnök csak ezt követően szándékozik új miniszterelnököt javasolni az Országgyűlésnek. Medgyessy közli, hogy nem kíván részt venni a belpolitikai döntések előkészítésében és meghozatalában, ezért Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminisztert bízza meg helyettesítésével. A rendőrség a Magyar Jövő Csoporttal és az SZDSZ - Új Generációval egyeztet, miután mindkét szervezet október 15-ére jelentett be megemlékezést, illetve ellendemonstrációt a Terror Háza elé a nyilas hatalomátvétel évfordulója alkalmából. Az SZDSZ Új Generáció a Terror Háza előtt tartott sajtótájékoztatóján bejelenti, hogy az ügyészséghez fordul a Magyar Jövő Csoport tevékenységének a párizsi békeszerződés alapján történő vizsgálatát kérve. Szeptember 13-án a parlament ügydöntő népszavazást rendel el a kettős állampolgársággal kapcsolatban a Magyarok Világszövetségének kezdeményezése alapján. Közösség elleni izgatás vádjával őrizetbe veszik Bácsfi Diánát, a Magyar Jövő Csoport vezetőjét. Három nappal később az ügyészség önkényuralmi jelkép használata miatt emel vádat ellene. A nemzetiszocialista eszméket valló mozgalmakkal kapcsolatos szeptember 23-i négypárti egyeztetésen a Fidesz-MPSZ a nyilas eszmék elleni közös politikai nyilatkozat meghozatalát szorgalmazta. Szeptember 27-én Mádl Ferenc köztársasági elnök Gyurcsány Ferencet nevezi meg miniszterelnökjelöltként. Szeptember 29-én az Országgyűlés miniszterelnökké választja Gyurcsány Ferencet. Az al-kaida egyik vezetője, Ajman az-zavahri Magyarországot is a megsemmisítendő idegenek között említi. Október 4-én Orbán Viktor bejelenteti, hogy pártja népszavazást kezdeményez a privatizáció leállítása érdekében. Október 11-én a parlamenti pártok közös nyilatkozatban ítélik el a nyilas eszmék újraélesztőit és terjesztőit.

20 Október 12-én az ifjú szocialistáknak a Terror Háza előtt a Magyar Jövő Csoport tervezett tüntetésével kapcsolatos sajtótájékoztatóján Zuschlag János szocialista képviselő a holokauszt áldozatain viccelődik. A Terror Háza előtt az SZDSZ Új Generáció megtartja antifasiszta tüntetését. A Magyar Jövő Csoport tagjai végül nem jelennek meg, vezetőjük tíznapos elzárását ugyanis a másodfokú bíróság is megerősítette. A Fidesz-MPSZ a budai várban emlékezett a nyilas terror áldozataira. Október 17-én Zuschlag János lemond országgyűlési képviselői mandátumáról a Terror Háza előtt október 12-én elhangzott kijelentései miatt. Október 29-én Rómában a huszonöt tagállam állam- és kormányfői aláírják az Európai Unió alkotmányos szerződését. November 2-i napirend előtti felszólalásában Gyurcsány Ferenc a kettős állampolgárság elvetését javasolta a népszavazáson a határon túli magyarok érdekében. A parlament november 8-án megszavazza a kötelező sorkatonai szolgálat eltörléséhez szükséges alkotmánymódosítást. Az Országgyűlés elutasítja az iraki magyar misszió mandátumának meghosszabbítását. Néhány nappal később arról születik döntés, hogy az év végéig hazahívják a magyar katonákat Irakból November 18-án az Európai Parlament megszavazza a Barroso-bizottságot, amelyben Kovács László volt külügyminiszter a vám- és adóügyekért felelős biztosi posztot tölti be. A december 5-i országos népszavazás a kettős állampolgárság és a kórház-privatizáció kérdésében is eredménytelennek bizonyul Januárban a pesti gettó felszabadulásának hatvanadik évfordulója alkalmából emlékező istentiszteletet tartanak a Dohány utcai zsinagógában. A megemlékezésen mások mellett Mádl Ferenc, Gyurcsány Ferenc, Szili Katalin, Boross Péter és Orbán Viktor is részt vesz. Január végén hazaérkeznek Irakból az utolsó magyar katonák is. Február 23-án a Védegylet nevű civil szervezet képviselői sajtótájékoztatón jelentik be, hogy kezdeményezésükre száztíz közéleti személyiség fordul levélben az országgyűlési képviselőkhöz, arra kérve őket, hogy Sólyom Lászlót válasszák meg a köztársasági elnöknek.