2007. január. A Poverello Alapítvány tájékoztatója. Tisztelt Olvasó!

Átírás

1 A Poverello Alapítvány tájékoztatója január Tisztelt Olvasó! Isten és Ön iránti hálatelt szívvel vetem e sorokat papírra. A hálához örömöm párosul, hiszen az Ön szeretete és áldozatkészsége, valamint a Poverello Alapítvány munkatársainak és önkénteseinek erőfeszítéséből át tudom nyújtani Önnek az Alapítvány Értesítőjének az első számát. Az örömnek azonban nem az a fő oka, hogy sorokat tartalmazó papírt kap kezébe nevére címezve, mert valamilyen módon bekapcsolódott Alapítványunk tevékenységébe (ha pedig nem névre szólóan jutott e tájékoztatóhoz, akkor remélem, hogy a következő számot már Önnek is névre szólóan küldjük, mert időközben társul hozzánk), hanem az, amiről ezek a sorok tanúskodnak, beszámolnak. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nem csatlakozik hozzánk. A sorokat olvasva meglátja adományának, támogatásának, munkájának, imájának eredményét. Mindig is vallottam, sok kicsi sokra megy. A mindennapi kenyerünk is sok apró búzaszemből válik éltető eledellé. Ha a szemeket egyenként eldobálnánk, mondván, hogy egy szemmel nem sokra megyünk, rövid időn belül tapasztalnánk a lesújtó következményeket. Mindenki, aki bekapcsolódott munkánkba, biztosította a maga búzaszemét, a lelkiismerete és anyagi, valamint más lehetőségei szerint a legközelebbi munkatársak pedig sütötték a kenyeret, hogy éltető táplálékká váljon. Nem elfogultságból beszélek nagy eredményről. Egyszerűen csak szem előtt tartom a tényeket. Alapítványunk alig múlt kétéves a járni tanulás éveit éli de máris cselekszik. Kettő, illetve három területen a nagy akadályok ellenére is folyamatosan valósítja meg célkitűzéseit. Kezdtük a drogrehabilitációval 2004 novemberében, 2006 novemberében pedig megnyitottuk gyermekvédelmi programunk keretében az első gyermeknapközit. Közben az Önhöz hasonló jószívű embereknek köszönhetően gyűjtöttük és gyűjtjük az olyan használati cikkeket, amelyek egy-egy háztartásban már nem kellenek, de jól megőrzött, használható állapotban vannak. Ezeket továbbítjuk utána egyéni rászorulóknak vagy olyan intézményeknek, ahol szükség van rájuk. Az elmúlt karácsonykor elmélkedtünk arról, hogy megmutatkozott Istenünk emberszerető jósága. Istenünk csak egyszer jött el közénk emberi alakban. A többit ránk bízta. A történelemben mi vagyunk az ő szíve, az ő keze, az ő lába, az ő szeme egyszóval: szeretetét rajtunk keresztül továbbítja az embereknek. A mennyország kulcsát az emberré lett Megváltó művével együtt a szeretet-tettei képezik. Jézus mondta: Bármit is tesztek egyiknek a legkisebbjeim közül, nekem tettétek. Az igazi boldogság kulcsa után epedő személy emberszeretővé válik. Ez mutatkozik meg Önnél, és ez fog megmutatkozni azoknál is, akiknek eddig még nem volt elegendő erejük ahhoz, hogy a boldogság igazi forrásához közeledjenek. Mert a tárgyak, a pénz vagy a bennünket körülvevő dolgok nem tesznek boldoggá, hanem csak az, amit önmagunkból adunk. A boldog ember másért él. Az ő szívében szeretet él, és ezt adja másoknak. Ebben az adakozásban a rászoruló Ember a fontos. Mint ahogyan Istenünk sem a szőkékért, barnákért vagy egészségesekért illetve csak egyfajta bőrszínű emberért jött a világra, úgy a mi szeretetünk is kiterjed mindazokra, akiket ő szeret. Dr. Harmath Károly OFM a Poverello Alapítvány kuratóriumának elnöke Elérhetőségeink: Poverello Subotica Vladimira Đanića 21 Villámposta: poverello@tippnet.co.yu Honlap: Telefon és fax: (024) Főkoordinátor: Varga Regina A Tau közösség és drogfüggőség referense: Brajer Greta Lurkóház: Csík Ildikó, felelős nevelő Dömötör Szilárd, gazdasági ügyintéző

2 Fiatalok mentése a kábítószer hálójából A mag az Irgalmas Atya közösség tagjai november 11-én (2006 virágvasárnapjáig voltak a közösségünkben) A támogatók ajándékainak köszönhetõen saját sütésû kenyér az asztalon Az étkezési ima nemcsak hálaadás a mindenek Teremtõjének, hanem könyörgés is a jótevõkért Megerõsítést jelent minden szentmise (a Domus Pacis Angyalos Boldogasszony-kápolnájában) Amikor 2004 júliusában megalapítottuk a Poverello Alapítványt, a kuratóriumi gyűlésen meghatároztuk tevékenységi területeinket. Céljainkat négy csoportba osztottuk: 1. az emberbaráti segítségnyújtás, azaz emberbaráti tevékenység, 2. a ferences szellemiség terjesztése, 3. az ökumenizmus, valamint az emberek közötti béke és 4. a környezetvédelem. Már kezdetben láttuk, hogy környezetünk nem szentel kellő figyelmet korunk és társadalmunk egyik nagy csapására, a kábítószerfüggőségre. Ennek ellenére dicséretes módon léteznek különböző kezdeményezések, amelyek a megelőzést tartják céljuknak. Ennek fontosságát mi sem vonjuk kétségbe, de mi úgy döntöttünk, hogy a konkrét, bajba jutott személyekkel való törődést választjuk. Amikor megismerkedtünk a MondoX, valamint később a Cenacolo közösségekkel, ez arra ösztönzött bennünket, hogy a szerbiai történelmi egyházak közül elsőként november 11-én beindítsunk egy drogrehabilitációs közösséget, a Poverello- Tau közösséget. Sem a kezdet, sem a A Tau közösség abból a meggyõzõdésbõl jött létre, hogy a kábítószerélvezõ egzisztenciális válságban szenvedõ személy, ezért a közösség olyan légkört teremt, amely az élettel való megbékéléshez vezet (pl. eszményk kiemelése, önmaga és mások tisztelete). későbbi működtetés nem volt és jelenleg sem könnyű vállalkozás. Ezzel a tevékenységünkkel tulajdonképpen a lehetetlent próbáljuk lehetővé tenni. A szakemberek ajkáról gyakran elhangzik, hogy a drogfüggővel már úgy sem lehet mit kezdeni, számára nincs mentség. Bennünket azonban éltet az a meggyőződés, hogy Isten senkit sem hívott véletlenül erre a világra, hanem egész szeretetével minden egyes személyt átölel, valamint biztat bennünket a zsidó népi bölcsesség egyik mondása, amely szerint ha egy embert megmentettél, megmentetted az egész világot. A fent említett közösségek tapasztalataiból viszont azt is látjuk, hogy minden nehézség, kudarc, újrakezdés ellenére van értelme a sokszor szélmalomharcnak tűnő küzdelemnek. Az induláshoz nélkülözhetetlen segítséget nyújtott Svetozar Kraljević ferences atya, a međugorjei Irgalmas Atya (Milorsdni Otac) közösség lelki vezetője és a felügyelete alatt működő közösség tagjai. A nagy távolság és más szervezési okok miatt azonban kétszeri átszervezés után 2006 szeptemberétől önállóan működtetjük a közösséget. Módszerünk Amikor egy szenvedélybeteg valamelyik hozzátartozója, vagy ritkábban maga a beteg hozzánk fordul, megkezdődik az előkészület. Az előkészületi találkozókon részletesen megtárgyaljuk és tájékoztatjuk az érintetteket arról, miben áll a közösségi gyógyítás. Az előkészü májusáig a Tau közösség házának közvetlen közelében fekvõ Domus Pacis Ferences Lelkigyakorlatos és Közösségi Ház adott otthont a gyógyulást keresõ fiataloknak

3 let nem meghatározott ideig tart, hanem személytől függ, hiszen az ember nem sorozatgyártás terméke, mindenki másmilyen. Az előkészület idején két fontos dologról kívánunk meggyőződni: hajlandó-e a kábítószerfüggő elfogadni egy ilyen rehabilitációt, és a szülő vagy a hozzátartozó akar-e együttműködni velünk. Amennyiben mindkettőről meggyőződtünk, akkor a jelölt a végső döntés előtt próbanapokat tölt a közösségben, hogy lássa, mit vállal. A szülők feladata nem szűnik meg fiúk elhelyezésével a közösségben. A közösség nem vállalja át szülői hivatásukat. Velük rendszeres havi lelkinapot tartunk, hogy ők is gyermekükkel együtt tovább növekedjenek emberségükben, rájöjjenek, min kell változtatni, mit tettek rosszul, és hol kellene megtalálni a megfelelőbb cselekvés forrásait. A közösség tagjai különböző személyiségformáló tevékenységet folytatnak. Mivel a szenvedélybeteg értékrendje helytelen, a közösségi cselekvések keretében épít ki magában új értékrendet. Tulajdonképpen átrendezi életét, s a cél az, hogy olyan erőssé váljon, hogy a közösségi élet után mindig egyértelműen nemet tudjon mondani a szernek, amitől függött. A szenvedélybeteg nem fizikailag, hanem elsősorban pszichikailag függ a drogtól, alkoholtól A gyógyítás időtartamát előre nem tudjuk. Ajánlatos az öt év tartózkodás a közösségben, de átlagban legalább három év szükséges. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ennél rövidebb idő nem hozza meg a kellő eredményt. Sokan beszélnek és félnek attól, hogy a közösség tagjai spártai módon élnek. Ha a kábítószerfüggő oldaláról nézzük a dolgot, akkor ez igaz. A közösségben például meg kell tanulnia lemondani (nincs drog, alkohol, dohányzás a tv is csak meghatározott időközökben); rá kell szoknia a pontos napirendre; meg kell tanulnia elfogadni és tisztelni a másikat olyannak, amilyen; dolgoznia kell, hogy ráébredjen az alkotás örömére és az ember egyik életfeladatának szükségességére; gyakran kell végeznie egyénileg vagy a közösség előtt önvizsgálatot, hogy meglássa erényeit és gyengeségeit, részt kell vennie a napi imán és bibliai elmélkedésen. E téren hálásak vagyunk azoknak a lelkipásztoroknak, akik besegítettek a lelkiség elmélyítésébe: Marko Forgić, Marinko Stantić atyáknak, valamint a jelenleg is besegítő helyi plébánosnak Palatinus István és Harmath Károly atyáknak. A személyiség visszaállításának különbözõ szakaszaiban meg kell tanulni kezelni az emberi kapcsolatokból származó nehézségeket, az önértékelést, az egyéni jellem értékelését, a bizonytalanság legyõzését, meg kell tanulni dönteni az életeszmények és az elvek mellett. Mindezek és a közösségben alkalmazott más módszerek a kábítószerfüggő számára kíméletlennek tűnnek, mert ő rászokott a maga hamis és hazug világára, amelyben csak önmagának és saját kényelmének élt. A valós világról már akkor lemondott, amikor a bódító szerek mellett döntött. A visszatérés pedig igen fájdalmas és hosszú folyamat. Közösségünk egy Horgos melletti bérelt tanyán székelő, állandóan növekvő közösség. Tagjai maguk irányítják életüket a helyi felelős közösségvezető és Brajer Greta úrhölgy, külső referens vezetésével. A közösséggel kapcsolatos minden kérdéssel elsősorban hozzá fordulnak az érdekeltek (belépési szándék, a közösség barátainak vagy jótevői- Kezdetben volt a gaz és rendetlenség (2004 kora õsze) majd következett a hófehér tél (2005 tele) amikor még csak kíváncsiskodók és lelkes támogatók látogatták a házat amelyben megkezdõdtek a belsõ munkálatok (némi segédlettel) hogy az eredeti állapotot tiszteletben tartva bõvítésekkel és átépítéssel lakhatóvá váljék a ház a közösség számára

4 A Tau közösség nem gyógyszerek alkalmazásával akar segíteni, hanem közösségi terápiával, hiszen a Tau Közösség az Élet közössége: felkínál minden segítséget, ami motiválhatja a belépõt. Közösségben jobban ízlik a falat A házszentelés ( ) külön élmény volt mindenki számára Az épületegyüttes látképe a gazdasági udvarból (bal épület: ebédlõ, konyha, élelmiszerraktár, szoba jobb épület: fûtõház, WC-k és zuhanyozók, hálószobák, iroda szemközti épület: imaszoba, vendégszoba és az épületeket összekötõ fedett átjáró) Amíg nem nõnek nagyra a halak, addig a szárazon is jó (2006 októbere) különösen a kis Stella, a jövendõbeli házõrzõnk társaságában) elõtérben jelenlegi konkurenciájával). nek látogatása, riportok vagy interjúk készítése a szülők és hozzátartozók bizonyos ideig nem látogathatják gyermeküket, hogy nyugalomban tudjon önmaga felé fordulni és önmagán dolgozni). A közösség törekszik arra, hogy megteremtse az anyagi feltételeket a mindennapi élethez. A kívülállónak viszont tudnia kell, hogy a kábítószer-függőség betegség. A beteg embertől pedig sohasem várhatjuk el, hogy önellátó legyen. Szüksége van a mi segítségünkre. Anyagi téren is, hiszen a beteg fiatal betegsége alatt idegileg és anyagilag is tönkreteszi a családját. Az már nem tud segíteni, vagy legjobb igyekezete ellenére is csak korlátozott mértékben. Társadalmi szinten még nincs megoldva az effajta gyógyítás támogatása pedig a gyógyítás egy közösségben sokkal olcsóbb a hagyományos, de sajnos rendre eredménytelen orvosi kezeléstől s ezért mi kizárólag jótevőkre, szponzorokra számítunk. Olyan emberekre, akik szentnek tartják az életet, és szívügyüknek az Embert. Nem soroljuk fel mindazokat az intézményeket és egyéneket, akik eddig is segítettek, mert biztosan valakit kifelejtenénk január 28- án a közösség számára felújított ház felszentelésekor külön diplomával köszöntük meg a szabadkai Fidelinka pékség, a horgosi Egészségház, a zimonyi Lipaks, a Dél-bácskai börtönigazgatóság, a Vojvodinašume adományait. A ház lakhatóvá tételéhez a Tartományi Egészségügyi és Szociális Kérdésekkel Foglalkozó Titkárság és a Cor Unum pápai segélyszervezet, a belgrádi Apostoli Nunciatúra révén, nyújtott jelentősebb anyagi eszközöket, amelyeket berendezésre és építésre használtunk fel. Ezért Őexcellenciája, Eugenio Sbarbaro urat kértük fel, hogy szentelje meg a felújított épületet. A ház védőszentjévé Isten szolgáját, II. János Pál pápát választottuk. Ha akarjuk, ha nem a jövőre is gondolnunk kell. A közösség létszámbeli gyarapodása új kihívások elé állít bennünket. Reméljük, hogy belátható időn belül a közösség már meg tudja termelni az élelmiszert (a múlt év decemberétől az adakozóknak köszönhetően például baromfit és aprójószágot nevelnek), de gondot jelentenek a különböző kiadások (tisztálkodószerek, bérlet, villany, szerszámok, bérek stb.), amelyek nélkül nem maradhatunk fenn. A helyiségek bővítését tervezzük, mert júliustól már ebbe a házba nem tudunk újabb tagokat felvenni, a ház befogadóképessége jelenleg csupán személy! A II. János Pál-ház épületegyüttesének látképe a Domus Pacis oldaláról (keletrõl) Az ebédlõ egykor és ma Zsaklina: tejgyár a csõd szélén de így is marad már valami egy kis házi készítésû túróra.

5 A Tau közösség az Élet közössége. Befogadja az embert bajaival, nehézségeivel, ellentéteivel és be nem teljesült vágyaival. A konyha egykor és ma A gyógyításban nagy hangsúlyt fektetünk: a fegyelemre és a tanulásra A fegyelem nélkülözhetetlen támasz a törékeny, függőségben szenvedő, önirányításra képtelen személy számára. A fegyelem világosan megfogalmazott, szigorú és egyszerű: tilos a kábítószer, az alkohol, a dohány, a pszichére ható nyugtatók, a rádió, a tévé, a telefon, az internet használata. A tanulás értelme a mentális mechanizmus újbóli aktivizálása a több évtizedes megtorpanás után. az alkotásra és a munkára A munka nem gazdasági, hanem nevelő jellegű, ezért a közösség tagjai munkájukért nem kapnak semmilyen anyagi juttatást. az élet felülvizsgálására A közösség tagjai folyamatosan felülvizsgálják életüket. Fontos betartani két alaptörvényt: a tiszteletet és az őszinteséget (ami igazi nyílt, testvéri légkört teremt). a szabadságba vezető útra A szokás rabsága különösen veszélyes rabszolgaság, ezért a közösségben nincs cigarettázás, alkoholfogyasztás, zenehallgatás. az imádságra erős támasz a gyógyulás útján A közösség tiszteletben tartja mindenki vallási meggyőződését, mégis határozottan támogatja azokat, akik hisznek, és akik hitük révén tudják, hogy az imádság kiváló eszköz, hogy az ember újra magára találjon. A táj és házunk látványa pompás de lelkünk is egyre szépül (2007 januárjában) Mit is küldtek az enyémeim? karácsonyi csomagok bontása a társalgóban (2006 karácsonyán) Minden idõ szent, amelyet értékekkel töltünk meg a karácsonyi mise utáni karácsonyi asztal (2006 karácsonyán) Az egyik hálószobánk egykor (2005 telén) és ma, 2007 januárjában

6 A ház nekünk készül, mi is besegítünk Tanácskozás és megbeszélés az elõkészületek folyamán a Családi Kör újságíróinak társaságában A Lurkóházat Böjte Csaba ferences szerzetes szentelte meg november 17-én. A házat Árpád-házi Szent Erzsébet védelme alá helyeztük. Képünk a házszentelést megelõzõ szentmisén készült. Szebb jövőt a gyermekeknek Alapítványunk a múlt év nyarán szinte kész tények előtt találta magát: be kell indítani a gyermekvédelmi programot, mégpedig gyermek napközi otthon megszervezésével. Úgy tartjuk, hogy az életben semmi sem véletlen, és hogy Isten azok elé áll küldetéssel és feladattal, akikről feltételezi, hogy hajlandók vele együttműködni. Böjte Csaba ferences testvér múlt év eleji látogatása Szabadkán felkavarta az itteni vizeket is. Vreckó Marisztella gunarasi tisztelendő nővér levélben kereste fel a Magyarországon a 2004 Év Emberévé választott erdélyi ferencest, aki jelenleg is mintegy másfél ezer védtelen gyermekről gondoskodik Erdélyben, különböző szintű intézmények keretében. A levelezésből tett lett. Szeptemberben a belgrádi apostoli nuncius közvetítésével az Olasz Püspökkari Konferencia adományából megvásároltunk egy házat Dreán, és átalakítottuk a gyermekek napközi otthonává. A magyar gyermekeket felkaroló háznak a Lurkó nevet adtuk. A Lurkóház október közepétől fogadja a rászoruló gyermekeket, akiknek egy része már ott volt és besegített az előkészületi munkálatokba. A kezdeményezésnek nem célja, hogy kivegye a nehéz családi körülmények között élő gyermekeket a rendszerint anyagi gondokkal küzdő családból, hanem hogy segítséget nyújtson a családnak és a gyermeknek egyaránt. Nem tartjuk feladatunknak, hogy az ítélőbíró szerepét játsszuk. Az emberi szívet ugyanis csak az Isten és részben maga az érintett egyén tudja megítélni. Nem is élünk abban az illúzióban, hogy léteznek tökéletes emberi helyzetek. Baj és gond mindenütt és mindenkinek az életében adódhat. Nem ítélni kell, hanem szeretettel felemelni az elesettet. Az ártatlan gyermek nem hibás, ha nehéz helyzetbe került. Másrészt az élet ajándék és feladat. Isten adja, nekünk széppé kell tennünk. A Lurkóházban kisebb-nagyobb rendszerességgel megjelenő gyermeknek segítünk a tanulásban, a higiéniai szokások elsajátításában, a szociális beilleszkedés fejlesztésében és nem utolsósorban a rendszeres táplálkozásban. Az iskolából a ház védencei a Lurkóházban gyülekeznek, majd Buszlia Ibolya szakácsnőnk főztjét majszolják, ezek után Csík Ildikóval, a ház felelős nevelőjének önfeláldozó és lelkes segítségével és felügyelete alatt elkészítik a másnapi házi feladatot. A délutánra marad még egy kis idő játékra, vagy akiknek haza kell menniük, azok hazamennek, hogy szüleiknek segítsenek. A munkamegosztás keretében Dömötör Szilárd a ház gazdasági ügyintézőjeként és külkapcsolati referenseként tevékenykedik. Rácz Szabó Irén nyugalmazott pedagógus pedig napról-napra, önkéntesként, készségesen besegít Ildikónak, hogy a lurkók minél szebb eredményt tudjanak felmutatni. Bizonyára, hogy mindennek nagyon örül a helyi óvó néni, Csepcsik Veronika, aki mielőtt még sejteni is lehetett volna, szinte imahadjáratba kezdett helyi lelkes baráti körének tagjaival együtt, hogy megfelelő megoldást találjanak a falu nehéz sorsú gyermekei számára. A Lurkóház segítség akar lenni a helybelieknek, s ezért hálásak vagyunk, hogy mind a helybeliek élükön Vreckó Ferenc plébánossal mind az óbecsei községi vezetők mellénk álltak és támogatnak bennünket. Örömünket csak növeli annak megtapasztalása, hogy a jószívű emberek felkarolták az ügyünket. Támogatnak bennünket, és támogatásukkal üzennek, hogy az irigység, az emberi butaság, a segítséget elfogadni nem akarás ellenére is kitartóan végezzük hasznos munkánkat. Meg vagyunk győződve arról, hogy a szeretet győzni fog. A gyermekeknél látható eddigi haladás is már ezt bizonyítja. A gáncsoskodóknak és azoknak a hangja, akik még nem fogták fel, hogy saját gyermekeküknek lehet szebb jövője, el fog némulni. Szebb jövőt akarunk a gyermekeknek, mert akkor a mi jövőnk is szebb lesz. Ebből kifolyólag tovább álmodunk. A Lurkóházat szeretnénk nyár végére kibővíteni, hogy ősztől igazán megfelelő körülmények között tudjanak növekedni lurkóink.

7 A Lurkóház ma Szûkös a hely, s néha egymás bajszát festjük, nem a kifestõket. A Lurkóház már egy hónapja működik Dreán. Délelőtt takarítunk, főzünk, adományokat csomagolunk, én pedig ezen kívül feladatokat készítek az iskolások részére. Meg kellett tanulnom a maguk módján szeretnem a hozzánk ellátogató gyermekeket. Mert két egyformának látszó fehér kavics sem teljesen egyforma Vannak itt szegény sorsú gyermekek, akiket fel kell karolni a tanulásban, éhező csemeték, akik számára a napi kétfogásos ebéd az egyetlen élelem forrása, olyanok, akiknek meleg fürdőre, pár kedves szóra van leginkább szükségük, mert mindeddig a világ árnyékos oldalán hánykolódtak, kis éjjeli látogatók, akik a kapun átugorva érkeznek kényszerű vendégségbe. Én megrakom a tüzet, befűtöm a fürdőszobát, szétnyitom az ágyat, és minduntalan arra gondolok, mit tartogat még az élet a szőke, barna buksi kobakoknak, a szélfútta, sebes arcocskáknak, a töredezett körmű apró kezecskéknek De ahogy meglátom szemükben a fényt, amikor kezet, fogat mosnak, odaülnek az asztalhoz, kérnek, ha kell valami, igen, akkor minduntalan rájövök, nem hiába múlik az idő a dreai Lurkóházban. Kanász marad, kinek nevelője kanász ezt már Csokonai Mihály is tudta. Ezek a gyermekek megérdemlik az esélyt, hogy leendő otthonukban is legyen kézmosás, közös ebéd, asztali áldás, s főleg legyen szeretet, mert ha semmi mást nem sikerül átadnom nekik, legalább a szeretet módját tanulják el. Sőt nem meddő földbe hullott a mag: a fiúk, lányok már tanulnak, törekednek, s haladnak az iskolában is. Mikor egyikük-másikuk leszámol a sikeres ellenőrzőről, felelésről, egy pillanatra elfeledem az előttünk álló telet, az állandóan nyitott kérdéseket, hogy jut-e jövő hónapra is elegendő élelem, hogy lesz-e mit rájuk adnom, lesz-e mivel mosnunk, mosakodnunk. S ahogy a gyermekek a kaleidoszkóp egy-egy szemcséjeként állnak össze színes képpé, a Mikulás-napi műsor verseit mondva, rájövök, hogy valóban apró dolgokon múlnak a nagy kérdések megoldásai. Egy üveg befőtt, egy kis zsák krumpli, néhány fej káposzta, egy zacskónyi ruha, néhány pár lábbeli. Ha csak egy gyermek kap naponta egy váltás ruhát, ha csak a másnapi ebédre jut elég élelem, ha csak a hét végéig fűtünk, már megéri. S ha télire akad tüzelő, hetente ruha, naponta élelem, a gyermekek is egyre inkább olyanok lesznek, amilyenek évek óta lehettek volna: tiszták, mosolygósak, Isten okos teremtményei. A világ minden sarkából visszhangzik: a fiataloké a jövő. A mi dolgunk olyan jelent biztosítani ezeknek is, hogy a megígért jövőhöz egyenlő joguk legyen egyidős társaikkal. A nevelői lakás ugyan kicsi, de az otthon benne működik. Az áram gyenge. A konyha ideiglenes. A gyermekek erről mit sem akarnak tudni. Bíznak, remélnek, s ezerszeres szeretettel hálálnak meg minden jó szót. Csík Ildikó felelős nevelő XII. 6. Álmodunk, imádkozunk és reméljük, hogy a Gondviselés küld jótevõket. A Lurkóház bõvítésének vázlatrajza. Hadd, lássuk, hogy megy a karácsonyi vers! Mi vagyunk a Lurkó lurkói, de nem csak ennyien Nagy a lapát? Ugyan már! Hamarosan én is nagy leszek. Most még csak ennyit tudok segíteni.

8 A begyűjtött segély továbbszállításra vár A szeretet találékony. Batyubál a Poverello céljainak támogatására az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben (2006. május). Csatlakozni akar hozzánk? Részt akar venni egy szívboldogító közös tevékenységben? Szeretné érezni, hogy hasznos ember? Értelmet akar adni életének? Cége van, és tudna segíteni? Csatlakozzon hozzánk, s osszuk együtt a szeretetet és a boldogságot! A szeretet az egyetlen dolog a világon, amely a megosztással nem fogy, hanem növekszik. A szeretetet osztogató ember szeretett emberré válik, a jót osztogató ember jó emberré válik. Megéri. A Poverello Alapítvány igyekszik minél több helységben helyi csoportot alapítani. A helyi Poverello-csoportok különböző feladatokat látnak el: gyűjtenek helyben a rászorulók számára, önkéntes munkát vállalnak az alapítvány céljainak megvalósulása érdekében, imájukkal támogatnak bennünket, pénzadományaikkal előmozdítják az alapítvány munkáját. Elvünk a csoportmunka, ahol mindenki nagyon fontos. Mint az utazásnál: van, aki a mozdonyt vezeti, van, aki a jegyet árulja, van aki a jegyet ellenőrzi, s van, aki utasként ül a szerelvényben, de ott van az is, aki a szerelvény működését ellenőrzi. Ha nincs mindenki a helyén, akkor nem jutunk el a célba. Minden helyi csoportnak van egy koordinátora. A helyi koordinátorok tartják a kapcsolatot a főkoordinátorral. Ha a városában, falujában még nincs Poverello-csoport, és úgy tartja, hogy hasznos lenne, vagy önmagában is érez elég adottságot és bátorságot, hogy megalapítsa jelentkezzen alapítványunk címén. Az Alapítvány tevékenységét támogassuk imáinkkal! Szentmisék folyamán a Poverello munkatársaiért, támogatóiért és védenceiért az újvidéki Ferences templomban. II órakor, II órakor, III órakor, IV órakor, V órakor, VI órakor, VII órakor, VIII órakor, IX órakor, X órakor, XI órakor és XII órakor. Ha nem tud részt venni az istentiszteleten, csatlakozzon hozzánk otthonában. A 2007-es év programjából: Kuratóriumi gyûlés: III. 30-án Szabadkán Jótékonysági batyubál Újvidéken: május 12-én A Lurkóház bõvítése: nyara A Tau közösség napja: IX. 16-án délután a Domus Pacisban Szállás megnyitása a fogyatékkal élõ fiatalok számára: õsze A Tau közösségben élõk szüleinek havi lelkinapja: megbeszélés szerint Bemutatók a tevékenységünkrõl és drogmegelõzési elõadások: megbeszélés szerint Drogmegelõzési programunkból ingyen kapható Alapítványunk címén: Életre születtél, nem rabságra kábítószerfüggõség = amit egy taburól tudni kell (brosúra) Karesz végakarata (DVD). Dokumentumfilm egy tragikus kimenetelû drogfüggõségrõl. Pénzadományát a következõ folyószámlaszámra küldheti el: Poverello ; Svrha uplate: Donacija Természetbeni adományaival kapcsolatban személyesen vagy telefonon keressen fel bennünket.