2. a z Ál l k a p o c s é s a f o g a k anató m iai é s r ö n tg en o ló g ia i v iz s g á l a t a.

Átírás

1 A BARLANG ŐSEMBERE 99 Ezekutón feleslegesnek tartom, hogy az egyes csontokra vonatkozólag nyert eredményeket még egyszer ismételjem. Végül még csak azt említem itt meg, hogy a Homo primigenius orrának ez a most már több lelet s gyermekkoponyákkal is bizonyított erőteljes fejlettsége a Homo primigenius filogenetikai helyzetét is új megvilágításba helyezi. Л neandervölgyi emberrassznak távolról sem volt olyan primitív, majomias orra, mint régebben képzelték, a Homo primigenius tehát nem primitív, hanem progresszív rasszalak ; a mai emberfajtáknak s általában a Homo sapiensnek nem közvetlen őse, hanem az emberi törzs-* fának több jelleg tekintetében egyoldalúan differenciált oldalhajtása. D r. B a r t u c z L a j o s. 2. a z Ál l k a p o c s é s a f o g a k anató m iai é s r ö n tg en o ló g ia i v iz s g á l a t a. írta : S z a b ó J. I. A Z Á L L K A P O C S R É S Z L E T L E ÍR Á SA. A talált állkapocs sajnálatosan hiányos. Az állkapocsnak megvan a középrészlete (symphisistájék), mellyel egy kis darabon a jobb állkapocsfél margói részlete függ össze (a jobb állkapocsfél egészében hiányzik), megvan ezenkívül és a középső résszel jól összeilleszthető bal állkapocsfél egész vízszintes ága és a felhágó ág íövi részlete, de erről a részről is hiányzik az angulus tája, a proc. condyloideus és proc. coronoideus, valamint az incisura semilunarist alkotó csontrészek. Szakszerű vizsgálatra az áll* kapocs meglevő részei két darabban kerültek : külön a középső rész (lásd : I. tábla, 16 ábra és II. tábla, 16 ábra) és külön a bal állkapocsrész (lásd: I. tábla, la ábra és II. tábla, la ábra), melyről kitűnt, hogy e rész is előzetesen két részből illeszfefeít össze : az összeillesztés vonala a II. nagyőrlő disztális felületéről indul el és merőleges vonalban halad az állkapocs margójáig, mint azt a röntgenfelvétel külö* nősen jól mutatja (lásd: V. tábla, la ábra). Az oldalsó állkapocsrészben a II. kisorlőtől a III. nagy* őrlőig, az állkapocs középdarabjában a 6 frontfog (szemfogtól szemfogig) és a jobb I. kisőrlő foglalnak helyet. Hiányzik állkapocsrészleteinkből tehát a bal I. kisőrlő és a jobb II. kisőrlő. A lelőhelyről külön előkerült 3 nagyőrlőfog kétségtelenül ugyanebből az állkapocsból származó jobboldali nagyőrlők (lásd : III. tábla, 1. és 2. ábrát), melyekhez tartozó állkapocsrészletek elpusztultak, esetleg napvilágra hozataluk alkalmával tönkrementek. Az állkapocsrészlctekef gondosan összeállítva és a 3 különálló nagyőrlőf a sorba beillesztve tettük legelsősorban vizsgálat tárgyává (lásd: Ш. tábla, 3 6. és IV. tábla, 1 2. ábrát). A legfeltűnőbb ezen az állkapcson is, éppen úgy, mint a hasonló geológiai időszakból napvilágra került állkapocsleleteken (Heidelberg, Krapina, Bariolas stb.) az állcsúcs teljes hiánya. A symphisis*íáj faciális felszínén a középvonalban a récens európai állkapocs kiemelkedő, háromszögletű, erősen előreugró területe (protuberantia mentalis) helyén (lásd : I. tábla, 26 ábra) leletünkön szintén háromszögletes, de csak alig kiemelkedő terület a feltűnő, melynek magassága a középvonalban kb. 12 mm, legnagyobb széles* sége a háromszög alapján kb. 2 0 mm. Ha oldalnézetben figyeljük meg az állkapocs testét oly helyzet* ben, amikor az alveolus szélét a vízszintes síkban tartjuk, úgy az első pillanatra feltűnő, hogy a symphisis tájéka, illetve a symphysis vonala előrefelé irányuló kifejezett domborulatával lefelé és hátrafelé mutat. (Lásd: IV. tábla, 5. ábra.) Ebbe az ívbe helyeződnek el az alsó frontfogak is, éppen úgy, mint a heidelbergi

2 100 SZABÓ állkapcson. Bizonyos különbség azonban mégis mutatkozik a heidelbergi lelet és a mi leletünk között e részleten is, mert a leletünkön közvetlenül a metszők alatt egy csekély behorpadás mutatkozik, hason* lóan a récens európai emberen e területen mutatkozó előrefelé konkáv felülethez (lásd IV. tábla, 3., 4., 5. ábrát és az alábbi diagrammot). 1. ábra. Az állkapocs p ro filp ro je kció ja. (a ap az alveolaris szél vízszintesben) récens európai.... heidelbergi lelelünk. Ha az egész középterületet egyes anatómiai adottságban tekintjük és egyrészt a heidelbergi, más* részt a krapinai leletekkel, valamint a récens állapotokkal összehasonlítjuk, úgy kétségtelen a különbség külö* nősen a récens állapotokhoz viszonyítva, de bizonyos különbség mutatkozik a heidelbergi és a krapinai leletekkel szemben is. Az a benyomásunk, mintha az anatómiai megjelenés bizonyos lépést jelentene az áll* csúcsképződés felé, úgy ahogy azt H rdlicka1 is felteszi. A z állkapocs margója lefutásának részleteire nem térhetek ki és nem hasonlíthatom össze sem az eddigi hasonló geológiai korból származó leletekkel és az idevonatkozó récens viszonyokkal, mert lele* tünkön a margó igen hiányos és rekonstrukciójára alap nincs. A foramen mentale a bal állkapocs víz* szintes ágán jól kivehető : egyetlen tátongó, tölcsérszerű nyílás a csontfelszínen, amely hátra és felfelé menedékesen kifutó, meziálisan és aláfelé éles csontfallal határolódik el (lásd: I. tábla, la ábra). E töl* csérszerű nyílás az I. állandó nagyőrlő meziális gyökere alatt helyezkedik el, tehát lényegesen hátrább, mint a récens európainál (lásd I. tábla, 2a ábra), ahol az I. és II. kisőrlő gyökércsúcsai alatt, vagy esetleg a II. kisőrlő gyökércsúcsa alatt van és valamelyest hátrább, mint pl. a heidelbergi állkapcson, ahol a II. kisőrlő és az I. nagyőrlőt elválasztó sövény vonalában található. A foramen mentale tölcsérszerű 1 A les H r d liík a : The Skeletal Remains oí Early Man Smithsonian Miscellaneous Collections. Vol. 83., p. 267.

3 ANATÓMIAI ÉS RÖNTGENVIZSGÁLATOK 101 vízszintesen elliptikus nyílásának felső széle az I. nagyőrlő zománccement határától 17 mm-nyire, alsó széle 22'5 mm-nyire van. A z alveolus széltől a tölcsér felső széle 14'5, alsó széle 2 0 mm-nyire esik; a nyílás átmérője a merőlegesben 5'5 mm, hossza a vízszintesben 8'5 mm. A foramen távolsága az állkapocs margójától meg nem határozható, mivel e helyen ez az állkapocsrészlet hiányzik. A foramen mentale leletünkön is fel- és a disztál felé nyitott, ami kétségtelenül hominid jelleg. Az állkapocs magassága és vastagsága egyes pontokon, ott, ahol azt leletünkön mcghatározn módunkban volt, a következő : Ms mögött C és Prm, közt jobboldalt A középső incisivusok közt a középvonalban heidelb. leletünk recens heidelb. leletünk récens heidelb. leletünk recens 3 J2 í magassaga.... p. 3 1 о rs < и ТЭ» c l 'S g V vastagsága T 3 f Ezekből az adatokból is kiderül, hogy az állkapocs teste lényegesen kisebb, mint a heidelbergié és közelebb áll a récens európaihoz. Feltűnő és különösképen értékelendő az a differencia, mely leletünkkel a récens viszonyokat összehasonlítva jelentkezik az állkapocs középső darabjának margóját illetően, ha azt alulnézetben vizsgáljuk. (Lásd: III. tábla, 5. ábra.) A récens csonton e terület tulajdonképen él képében jelenik meg (lásd: III. tábla, 4. ábra), mely azután ugyanilyen formában folytatódik a vízszintes ág margójában. Ez az él tulajdonképen az állkapocs bukkális és linguális felületének találkozása. Leletünkön ez széles terület, melyet pontosan a középvonalban egy csontprotuberancia két részre oszt: egy jobb- és baloldalira. A fenni említett terület szélessége a középvonalban 10 '9 mm és fokozatosan szűkül a jobboldali I. nagyőrlő tájáig, ahol kiemelkedő vaskos tarajjá változik. Az egész terület felfelé, az alveoláris szél felé valamelyest domború. Ez a körülmény okozza, hogy az állkapcsot vízszintes síkra helyezve, amikor az állkapocs a nagyőrlő fáján már valóságos éllé szűkülő margó területen és a középe vonali protuberancián nyugszik, a vízszintes sík és az állkapocs bazális része között hézag marad, mely a szemfog fáján a legnagyobb (körülbelül 5 mm) és azt a benyomást kelti, mintha itt egy darab ki volna vágva. A symphisis táj linguális felülete legnagyobb részében hiányzik, úgyhogy annak leírását nem adhatjuk. A állkapocs felhágó ágaira nézve is nagyon kevés a közölni valónk. Leletünkön a jobboldali felhágó ág teljesen hiányzik (lásd III. tábla, 6 ábra), a baloldalon is csupán csak egy részlete van meg (lásd: IV. tábla, 1 2. ábrát). Jól kifejezett c területen a trigonum postmolare ( K l a a t s c h ), az a terület, melyet némelyek fovea retromolarisnak neveznek s melyet a III. nagyőrlő fogmeder szélétől orálisan és faciálisan elinduló és a felhágó ágra folytatódó két csonfléc fog közre s mely csonflécek azután a felhágó ágra folytatódva, a III. nagyőrlő mögött kb. 1 cm-nyire hegyes szögben futnak össze. A felhágó ág

4 102 SZABÓ belső oldalán jól kivehető az előrefelé erős lingulával határolt canalis mandibularis felső nyílása (lásd : II. tábla, la ábra). Feltűnő e területen az, hogy a szöglet, melyet a felhágó ág elülső széle az alveolus szél síkjával alkot, sokkal tompább, mint a heidelbcrgi állkapcson, vagy akár mint esetleg a récens európai emberen (lásd: II. tábla, 2a ábra). A felhágó ágnak ez a tompább ütközése a vízszintes ág alveolus szélével, oka már most annak, hogy a foramen mandibulare hátrább esik a fogsor diszíális végétől (esetünkben a jobb III. moláris disztális felületétől). Ez a távolság réccns emberen kb mm, leletünkön 30'2 mm (lásd: 2 3 ábra). 2. ábra. A foram en m andibulare helyzete récens állkapcson. 3. ábra. A foram en m andibulare helyzete leletünkön. A z a benyomásunk, hogy ez a körülmény is amellett szól, hogy leletünk morfológiai tulajdonságaival inkább a krapinai leletekhez áll közelebb, mint a hcidclbergihez. Ha igaz az, amint azt S c h o e t t e n s a c k 1 állítja, hogy a heidelbcrgi lelet az emberi csontváz morfogenézisében a legtávolabb eső, akkor a mi leletünk kétségkívül ennél sokkalta fiatalabb; más oldalról semmi esetre sem vélném azt, hogy a heidelbergi lelettel képviselt fajtasághoz (race) tartoznék. II. A Z Á L L K A P O C S FO G A I. À bal I. kisőrlő és a jobb II. kisőrlő hiányzik, a szabadon talált jobb nagyőrlők kétségen* kívül leletünk állkapcsához tartoznak. A fogak lerágottak: a metszőéit, illetve a szemfogak csücskeit alkotó zománc eltűnt és felszínre került a dentin szövete. Az őrlőkön erősen lerágottak a bukkális csücskök, kevésbbé a linguális csücskök (lásd: III. tábla 6, és IV. tábla 2. ábrát). Ha a réccns ember korának meghatározásáról volna szó, úgy azt a fogak abráziós felületeire való tekintettel év közé kellene helyeznünk. A fogak clhelycződése a sorban miben sem külön* bözik a récens európai viszonyoktól; a fogív alakja pontosan meg nem határozható, mert a tört részek összeállítására alap nincs. Legfeljebb annyit jegyezhetünk meg, hogy a középdarabban erősen prognáf* állású frontfogak elhelyezkedésének íve a réccns állapottól el nem tér, továbbá, hogy a hátsó állkapocs* S choettensack : Der Unterkiefer des Homo Heidclbergensis, Leipzig : Verlag W. Engelmann.

5 ANATÓMIÁI ÉS RÖNTGENVIZSGÁLATOK 103 részben a nagyőrlők éppen nem a parabola széttérő ívét határozzák meg, hanem úgyláfszik inkább összetérő ívrészletben helyezkednek el. A fentiek folyományakép a fogívekef meghatározó adatokat sem állapíthattuk meg, mert erre irányuló kísérleteink azt mutatták, hogy ezek teljesen a tört darabok összeillesztésének módjától függenek. A fogakról általánosságban ki kell emelnünk, hogy azokon sehol sincs nyoma a szuvasodásnak (éppen úgy, mint nincs hasonló geológiai leleteken sem), valamint nyoma sincs a paradentosisoknak (pyorrhoea) és egyenesen feltűnő az, legalább a récens állapotokkal szemben hogy a fogak közt csontsövények magasan a fogak nyakáig: a zománedentin határig terjednek. A fogak az emberi fog karakterisztikumait viselik magukon, ezért azok részletes leírása feleslegesnek látszik. Méreteikre nézve a szokásos és elterjedt méréseket különböző részleteiben a lehetőség szerint elvégeztük és ezeket az eredményeket összehasonlítva, az elfogadottan legrégibb állapotot képviselő, heidelbergi lelet adataival és a récens állapotokkal ( L en h o ssék adatai) a mellékelt táblázatban közlöm. Legyen szabad itt azon meggyőződésünknek adni kifejezést, hogy e mércsikélések értéke felette problematikus ; összehasonlításokra is mint ahogy H r d l ic k a megállapítja alig használható, mert nincsen gyakorlatilag pontosan értékesíthető biztos és közös alapjuk, de meg e mérések tág teret nyújtanak az egyéni megítéléseknek. Többen megkíséreltük pl. e méréseket elvégezni s a nyert eredmények összehasonlításainál kiderült, hogy azok a hibaforrások határait túlhaladták. Ezek az adatok aligha jogosítanak általános érvényű tanulságokra, törvényszerűségekre és nagy fenntartással kell fogadnunk HRDLiCKA-nak megállapításait is, aki pedig a régi mérések pontosságát tagadásba veszi. H r d l ic k a új mérési módszert dolgozott ki és legalább a nagyőrlőkre nézve azt igyekszik bizonyítani, hogy a fogkorona hossza (mezioapproximo-disíoapproximális átmérő) az idők folyamán csökkent, szélessége (bucco-linguális átmérő) ugyanakkor nem változott. Szerinte bizonyos, hogy a tőle fele /szélesség X 100\ állított ú. n. korona index a régi időtől mostanáig csökkenést mutat. hosszúság / H rd lick a megállapításai általában legalább is a nagyőrlőkre vonatkozóan a következők : relatív hossza. 1. Abszolút és relatív méretben általános viszony állapítható meg: a kor nagyságával nő a fog 2. A szélesség sokkal kevesebb változást mutat, mint a hosszúság. 3. Az ember őseinek alsó nagyőrlőire vonatkozólag megállapítható, hogy fajfejlődésileg alacsonyabb* rendű a fog, ha relatíve hosszabb, mint széles : vagyis kicsi a koronaindex. A hosszcsökkenés a fogon elsődleges, az állkapcson másodlagos. A régibb leleteken az őrlő fogak hátrafelé nagyobbodnak (az M 2 nagyobb, mint a M 1( a M 3 nagyobb, mint a M2) újabbakon (modern ember) a viszony fordított. A le le tü n k re v o n a tk o z ó la g tett m é ré s e k H r d l ic k a m e g á lla p ítá sa it ú g y lá tsz ik ig azoljá k, a m in t a zt a tú lo ld a lt k ö zölt táblázat m u ta tja. A fogak gyökérviszonyaira nézve, a fogbélürre, a gyökércsatornákra nézve bizonyos áttekintést nyújtanak a felvett röntgenképek (lásd: V. és VI. tábla). Benyomásunk az, hogy 1., amint azt S choettensack a heidelbergi leletre is kimutattta és összehasonlító számadatokkal is igazolta, a fog* bélürök viszonylagosan az indivídium korához túlságosan tágak, különösen az őrlőkre vonatkozóan (lásd: V. tábla, la ábra és VI. tábla, la ábra) 2., feltűnőek a bal harmadik nagyőrlő gyökérviszonyai, amelyek igen hasonlítanak a krapinai állkapocs rönfgenképéhez. Megállapítható, hogy a fogak gyökerei is, ami azok számait, alaktani sajátságait illeti, lényeges eltérést nem mutatnak a réccns viszonyokkal összehasonlítva.

6 104 ANATÓMIAI ÉS RÖNTGENVIZSGÁLATOK heidelbergi ; R = recens ember ; L = leletünk. A fognyak átmérői

7 B artucz : Ösemberleleíek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeonf. 14., Tab. I. T Á B L A M A G Y A R Á Z A T. I. T Á B L A. 1. A subalyuki állkapocs álli része (pars mentalis) jobboldalról. 2. U. a. baloldalról. 3. U. a. alulról (facies basilaris). 4. U. a. felülről (facies verticalis). 5. U. a. élűiről (facies facialis). 6. U. a. belülről (facies lingualis).

8 BARTUCZ: Ősemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. I. Phot,: T. Dömök et Inst. Anthrop. M. kir. Térképészeti Intézet W

9 B artucz : Ösemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. II. T Á B L A M A G Y A R Á Z A T. II. TÁBLA. 1. A subalyuki állkapocs baloldali darabja kívülről (facies facialis). 2. U. a. belülről (facies lingualis). 3. U. a. felülről (facies verticalis). 4. U. a. alulról (facies basilaris).

10 BARTUCZ: Ősemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. II. Phot. : T. Döntők et Inst. Anthrop.

11 B artucz : Ösemberlelefek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeonf. 14., Tab. III. T Á B L A M A G Y A R Á Z A T. III. T Á B L A a, b. A subalyuki atlas két darabja felülről. a, b. A subalyuki atlas két darabja alulról Hátcsigolyatöredék a subalyuki felnőtt csontvázból. Hátcsigolya a subalyuki felnőtt csontvázból. Egyik hátcsigolya tövisnyulványrészlete alulról. 6 T. Manubrium sterni élűiről és hátulról Patella élűiről és hátulról.

12 BARTUCZ : Ösemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. III. Phot.: Inst. Anthrop.

13 B artucz : Ösemberleletek. Gcologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. IV. T À B L A M A G Y À R Â Z À T. IV. T Á B L A. 1. A subalyuki kereszfcsont élűiről. 2. U. a. hátulról A subalyuki bal metacarpus II. felülről és alulról.

14 BARTUCZ: Ősemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. IV. Phot. : T. Döntők et Inst. Anthrop.

15 B artucz : Ôsemberlelefek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. V. T Á B L A M A G Y A R Á Z A T. V. T Á B L A. 1. A subalyuki keresztcsont felülről. 2. U. a. alulról A subalyuki bal hüvelyk proximalis phalanxa.

16 BARTUCZ: Ősemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. V. Phot. : Inst. Anthrop.

17 B artucz : Ösemberleleíek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. VI. T Á B L A M À G Y A R Á Z A T. VI. T Á B L A. 1. a, b. A subalyuki bal metatarsus IV. oldalról. 2. a, b. A subalyuki jobb metatarsus II. oldalról. 3. a, b. A subalyuki jobb metatarsus IV. oldalról. 4. A subalyuki egyik lábujj proximalis phalanxa. 5. a, b. A subalyuki gyermekorrcsont szemben és oldalról.

18 BARTUCZ: Ösemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. Tab. VI. Phot. : Inst. Anthrop.

19 B artucz : ősemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. VII. T Á B L A M A G Y A R Á Z A T. VII. T Á B L A. 1. A subalyuki gyermek koponyája oldalról. 2. U. a. felülről. 3. A subalyuki gyermek felső állcsontja alulról.

20 BARTUCZ : Ösemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. VII Phot. : Inst. Anthrop.

21 B artucz : ösemberlelefek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeoní. 14., Tab. V ili. T Â B L À M À G Y À R À Z Â T. VIII. T Á B L A. 1. A subalyuki gyermek koponyája hátulról. 2. U. a. alulról. 3. A subalyuki gyermek arckoponyája élűiről.

22 BARTUCZ : Ősemberleletek. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. VIII Phot.: Inst. Anthrop.

23 S zabó : Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. I. T Á B L A M A G Y A R Á Z A T. I. TÁBLA. A Z Á L L K A P O C S L E L E T Ê S R E C E N S E U R Ó P A I Á L L K A P O C S Ö S S Z E H A S O N L ÍT V A K ÍV Ü L R Ő L. 1. ábra. Az állkapocslelet két részlete, amint szakvizsgálat elé került, a) oldalsó részlet, b) középső részlet. 2. ábra. Megközelítően ugyanilyen korú récens európai állkapocs, ugyanilyen részekre bontva. a) oldalsó részlet, b) középső részlet.

24 SZABÓ: Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. I. Phot : T. Döntök. M. kir. Térképészeti Intézet W

25 S zabó : Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. II. T Á B L A M A G Y A R Á Z A T. II. TÁBLA. A Z Á L L K A P O C S R É S Z L E T É S R É C E N S E U R Ó P Á I Á L L K A P O C S Ö S S Z E H A S O N L ÍT V A B E L Ü L R Ő L. 1. ábra. Az állkapocslelet két részlete, amint szakvizsgálat elé került, a) oldalsó részlet, b) középső részlet. 2. ábra. Megközelítően ugyanilyen korú récens európai állkapocs, ugyanilyen részekre bontva. a) oldalsó részlet, b) középső részlet.

26 SZABÓ : Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. II. Phot. : T. Dömök.

27 S zabó : Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. III. T Á B L A M A G Y A R Á Z A T. III. T Â B L À. A S Z A B A D O N T A L Á L T N A G VŐ R L Ő K E G Y M Á S M E LLÉ H E L Y E Z V E. 1. ábra. Felülnézetben. 2. ábra. Oldalnézetben. Z Z Á L L K A P O C S R É S Z L E T Ö S S Z E IL L E S Z T V E K Ü L Ö N B Ö Z Ő N É Z E T B E N. 3. ábra. Előlnézetben. 4. ábra. Megközelítően ugyanilyen korú recens, európai állkapocsrészlet alulnézetben. 5. ábra. A z állkapocslelet összeillesztve alulnézetben. 6. ábra. Az állkapocslelef összeillesztve felülnézetben.

28 SZABÓ: Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. III. % > Phot. : T. Döntők.

29 S zabó : Ánatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. IV. T Á B L A M A G Y A R Á Z A T. IV. T Á B L A. A Z Á L L K A P O C S L E L E T Ö S S Z E H A S O N L ÍT V A A H E ID E L B E R G! E S A R É C E N S E U R Ó P A I Á L L K A P O C C S A L. 1. ábra. Az állkapocslelet összeillesztve oldalnézetben. 2. ábra. A z állkapocslelet összeillesztve felülnézetbcn, a jobboldali nagyőrlők helyükre illesztve. 3. ábra. A heidelbergi állkapocs harántmetszete profilban. 4. ábra. Recens európai állkapocs harántmetszete profilban. 5. ábra. A subalyuki állkapocs harántmetszete profilban.

30 SZABÓ: Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. IV. vv' Phot. : T. Dömök.

31 S zabó : Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. V. T Á B L A M A G Y A R Á Z A T. V. T Á B L A. A Z Á L L K A P O C S L E L E T É S R É C E N S E U R Ó P A I Á L L K A P O C S R Ö N T G E N F E L V É T E L E K ÍV Ü L R Ő L. 1. ábra. A z állkapocslelet röntgenfelvétele kívülről (bukko-linguális irányban) a) oldalsó részlet, b) középső részlet. 2. ábra. Megközelítően ugyanilyen korú, récens európai állkapocs röntgenfelvétele kívülről, a) oldalsó részlet, b) középső részlet.

32 SZABÓ: Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14. Tab. V. 1/a T. Döntők.

33 S zabo : Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont. 14., Tab. V I. T Á B L A M A G Y A R Á Z A T. VI. T Á B L A. Ä Z Á L L K A P O C S L E L E T É S P É C E N S E U R Ó P A I Á L L K A P O C S R Ö N T G E N F E L V É T E L E B E L Ü L R Ő L. 1. ábra. A z állkapocsieíet röntgenfelvétele belülről (linguobukkális irányban), a) oldalsó részlet, b) középső részlet. 2. ábra. Megközelítően ugyanilyen korú récens, európai állkapocs röntgenfelvétele belülről, a) oldalsó részlet, b) középső részlet.

34 SZABÓ: Anatómiai vizsgálatok. Geologica Hungarica, Ser. Palaeont., 14, Tab. VI. 1/a 2 la Phot. : T. Dömök.