Carly Phillips Viharos szilveszteréj 1. FEJEZET Colin Lyons a nevelqapja betegágya mellett ült. Miután értesült Joe szélütésérql, azonnal visszatért

Átírás

1 Carly Phillips Viharos szilveszteréj 1. FEJEZET Colin Lyons a nevelqapja betegágya mellett ült. Miután értesült Joe szélütésérql, azonnal visszatért Dél-Amerikából. Colin korábban a választásokról szóló riporton dolgozott, most pedig a pénzmosással és a kábítószerkereskedelemmel kapcsolatban folytatott kutatásokat. Ott forró volt a helyzet, itt viszont a csendes betegszobában ült, és a táncoló hópelyheket bámulta az ablakon keresztül. Szabadságra ment, hogy itthon átvehesse Joe kedvenc újságját, amíg az öregúr felépül a szélütésbql. De kénytelen volt megállapítani, hogy Corinne megelqzte. Joe már a szélütés elqtt sem érezte magát igazán jól, de ahelyett hogy Qt értesítette volna, teljhatalmat adott az Ashford Times ügyeiben második feleségének, Corinne-nak. És az újság most a csqd szélén áll. Colinnak összeszorult a gyomra a bqntudattól, amiért nem volt ott, amikor Joe-nak szüksége lett volna rá. Ennél is nagyobb baj, hogy az apja a rossz egészségi állapotát nem tartotta elég fontosnak ahhoz, hogy szóljon neki. Újra az ágyra pillantott. Az orvosok teljes felépülést ígértek, és Joe már lényegesen jobban is érezte magát. Attól persze nagyon messze volt még, hogy vezethessen egy szerkesztqséget. - Tudod te egyáltalán, hogy Corinne az újságodat bulvárlappá silányította? - Colin szavai szerencsére nem hatoltak el az alvó Joe tudatáig. - Van egy rovat azzal a címmel: Ki kivel? - Partnerközvetítés idqsebbek számára. Nem csupán azt vetette Corinne szemére, hogy az újságból lassan bulvárlapot csinált, hanem azt is, hogy hirdetések híján csaknem teljesen lenullázta a bankszámlájukat. A csqd szélére vitte az újságot, és aztán ostoba módon azt hitte, egyedül meg tud állni a lejtqn. Az elsq lépés az volt, hogy alkalmazta Emma Montgomeryt, a nagyanyja legjobb barátnqjét. Colin hátradqlt. - Emma jót akar, de a kerítési kísérleteivel egyértelmqen túl messzire megy. Jó, karácsony van, de muszáj neki titokban fagyöngyágat akasztania az ivóvíztartály fölé? Már az elsq szerkesztqségi napomon csókot nyomott a számra Marty Meyers! Marty volt Joe asszisztense. Mindenki tudta róla, hogy meleg, és tarlós kapcsolatban él. Visszatekintve Colinnak mosolyognia kellett a mulatságos jeleneten. Az újság helyzete mindenesetre kevésbé volt mulatságos, de elhatározta, hogy ezt nem fogja Joe-nak elárulni. Biztosan késleltetné a gyógyulását, és Q úgyis kézbe vette már a dolgot. Hitelt kért Joe régi barátjától, Rontól, és minden tqle telhetqt meg fog tenni, hogy visszaszerezze az újság jó hírnevét és biztos anyagi hátterét. Corinne-nal zöld ágra fog vergqdni, de ez idqbe telik. Ron Gold megértette, de az újság legnagyobb hirdetési ügyfele nem. A Fortune's Inc., ez a konzervatív befektetési vállalat az év végéig várt Corinne-tól írásos megerqsítést arról, hogy minden kockázatos újítás" megszqnik, és helyreállnak a régi állapotok. Máskülönben vissza fogják vonni minden olyan hirdetési megbízásukat, amelyet az új évben terveztek, és ezzel az Ashford Times

2 elveszítené a legnagyobb bevételi forrását. Akkor Ron hitele sem segíthetne rajtuk. Colinnak tehát szilveszterig maradt ideje, de fogalma sem volt, hogyan érhetné el a célját ilyen hamar egy olyan nqnél, akire nem hatnak az észérvek. - Helló, Colin! - Corinne libegett be nehéz parfümfelhq kíséretében a szobába. - Hogy van a beteg? - Az ágyhoz lépett, és végigsimított Joe homlokán. Férje iránti gyengédsége mit sem változtatott azon, hogy Colin ridegnek és önzqnek tartotta. - Alszik. A nq bólintott, lecsúsztatta a válláról kosztümkabátját, és ezzel látni engedte mély dekoltázsát. Colin az órára nézett. Még csak három óra volt. - Fárasztó napod volt a szerkesztqségben? - Nem, fantasztikus volt! - Corinne szeme felragyogott. - Várj csak, amíg elolvasod Rina elsq írását! Colin tudta, hogy Rina Lowell, az Ashford Times legújabb alkalmazottja az Izgalmas és kívánatos rovatot írja. Ezenkívül olyan nq, akit Colin elragadónak talált... Világos, szép bqre volt, és nem sminkelte magát. Colinnak tetszettek az olyan nqk, akik jól érzik magukat a bqrükben. A haját konzervatív kontyba tqzve viselte, amelyet Colin nagyon is szívesen kibontott volna, hogy lássa, amint a haja a vállára hull - lehetqleg a meztelen vállára. Fekete keretes szemüveget hordott, kissé rekedtes hangja volt, és enyhe New York-i akcentussal beszélt. NQies domborulatait bq szabású pulóver és nadrág alá rejtette. Colinnak sejtelme sem volt, mi bújik meg a csomagolás alatt, de felébredt a kíváncsisága. - Áruljam el, mirql szól Rina írása? - zavarta meg a gondolatait Corinne. - Rajta! Biztos vagyok benne, hogy ez lesz a nap csúcspontja. - A szexrql... Ez igazán tág terület - folytatta Corinne, aki a férfi szarkazmusát vagy nem vette észre, vagy egyszerqen nem vett róla tudomást. Corinne-nak az új munkatárs miatti öröme szinte kézzelfogható volt, és Colin eszébe juttatta, miért kell távol tartania magát Rina LowelltQl. P az ellenség! Részt vesz abban az ámokfutásban, amely Corinne új stratégiájához tartozik. - És te úgy gondolod, ez eladható lesz? - kérdezte kényszeredetten. Corinne beletúrt szqke hajába. - Hát persze. Teljesen új célcsoportot fog megszólítani. Colin bizonytalanul csóválta a fejét. A nqben még nem tudatosodott az újság katasztrofális pénzügyi helyzete, bár Q átadta neki az életmentq csekket. - Corinne, az emberek azért vásárolnak újságot, mert híreket akarnak olvasni. - Hírek mindenhol vannak - legyintett Corinne. - A tévében, a rádióban, még az interneten is. Hírekért vegyék meg a Boston Globe-ot! Én mást kínálok nekik. Colin válaszolni akart valamit, de mostohaanyja zavartalanul folytatta: - Elismerem, rossz rajtot vettem, de Emmával és Rinával a fedélzeten egyenesbe jövünk. Az embereknek eleinte furcsa lesz az átállás, de a végén meg fogom nyerni Qket. Colin tehetetlenül szorította össze a száját. Corinne nem hajlandó szembenézni az igazsággal: szexszel nem lehet komoly újságot eladni! Nem arról van szó, hogy Colinnak bármi kifogása lenne a szex ellen. EllenkezQleg -

3 végtére is férfi! Bár már alig tudott visszaemlékezni az utolsó szexuális együttlétére... A sok utazgatás lehetetlenné tette, hogy hosszú távú kapcsolatot tartson fenn, a jelentéktelen kalandok pedig még csak nem is szórakoztatták. Régebben tett egy komoly próbát. Amikor még egy tévés hírcsatorna szerkesztqségében dolgozott, megnqsült. De a felesége nem tartotta sokra a hqséget, és megcsalta Qt, mindjárt két férfival, ráadásul hosszú ideig. Amikor kiderült, Colin elvált és munkahelyet váltott, azóta külföldi tudósítóként dolgozott szerte a világon. - Megyek, igyekszem elkapni Joe orvosát - mondta Corinne, és az ajtóhoz ment. - Jó. Én itt maradok, amíg vissza nem jössz. Joe és elsq felesége, Nell akkor vette magához Colint, amikor meghaltak a szülei. Tizenkét évesen fárasztó gyerek volt, aki mindent jobban tudott, és állandóan ellenkezett. Joe és Nell azonban nagyon megértq volt. IdQt és szabadságol adtak neki, otthont nyújtottak számára, és késqbb örökbe fogadták, habár tudták, a fiú soha nem fogja elszánni magát arra, hogy anyunak és apunak szólítsa Qket. Szeretetet és otthoni adtak neki. Valami hasonlói akart most Colin Joe-ért tenni. Ezért is kényszerítette magát, hogy boldoguljon Corinne-nal. Sosem értette, mi indíthatta Joe-t arra, hogy feleségül vegyen egy nqt, aki tökéletes ellentéte Nellnek. - Megjöttem - susogta Corinne. Két dobozt tartott a kezében. - Hoztam neked kólát. És ha visszamész a szerkesztqségbe, nézd meg Rina írását! Ígérem, nagy hatással lesz rád. Colin kényszeredetten bólintott, és elborzadva gondolt valamiféle házassági hirdetésekre, lelki segély-rovatokra és cikksorozatra arról: Mit akarnak igazából a férfiak? Kiment a betegszobából, és idegesen nekitámaszkodott a falnak. Corinne már közölte vele, nem hiszi, hogy a Fortune 's Inc. lemondja a hirdetéseit. Annyira meg volt gyqzqdve új stratégiájának sikerérql, hogy egy másodpercre sem tudatosodott benne, sokak megélhetése és Joc teljes vagyona forog kockán. Hogy az ördögbe tudná észhez téríteni? - töprengett Colin. Beletúrt a hajába. Rina! Igen, ez az! Rina olyan munkatárs, akiben Corinne nyilvánvalóan megbízik. Ha jól emlékszik, a nq még Corinne családját is ismeri. Talán Rina Lowell lehetne az a személy, aki felnyitja az asszony szemét. Feltéve, hogy Colin a maga oldalára tudja állítani. Ehhez azonban valamennyi idqt el kell töltenie vele. Mivel a nq már az elsq napon felkeltette az érdeklqdését, ez nem fog nehezére esni. Colin megpróbálta elnyomni a bqntudatát. Rina amúgy is elveszítené az állását Corinne alkalmatlansága miatt. Ha azonban Q, Colin meg tudja gyqzni, hogy az intézkedései minden érintett számára a legjobbak, akkor Rina talán szívesen rábeszélné Corinne-t, fogadja el a nyilvánvalóan elqnyös megoldást. Ellenszolgáltatásként Q pedig hozzásegítené egy ajánlólevéllel Rinát valami új, neki való álláshoz. Colin nagyot sóhajtott. Senki nem teheti tönkre az újságot, amelyet a nevelqapja hozott létre! Rina derqsen figyelte, hogyan próbál meg a házmester Emma utasításainak megfelelqen rögzíteni egy fagyöngyágat. Az idqs hölgy titokban már elhelyeztetett néhány ágat az újság nagy szerkesztqségi szobájának legkülönfélébb zugaiban, és

4 mindennap újabbakkal toldotta meg. Az egész természetesen lapzárta után, ötkor történt, amikor a legtöbb kolléga már hazament. - Kicsit még balra, nem, jobbra! - Nyolcvanéves létére Emma meglepqen agilis és energikus volt. Rina csak feltételezte, hogy nyolcvan, merthogy az idqs asszony soha nem beszélt a koráról. - Mi a véleménye, Rina? - akarta tudni Emma. - Jöjjön, és nézze meg innen! Mivel Rina tudta, hogy az idqs hölgy addig nem hagy neki nyugtot, amíg nem teljesíti a kérését, befejezte aznapi munkáját a számítógépen, és mellé állt. - Jó helyen van - kommentálta a dolgot, és a házmesterre pillantva hozzátette: - Nem akarja kipróbálni? Lefogadom, hogy Emma szívesen fogadná a csókot. A jóember a szemét forgatta, az asszony pedig mosolygott. - Kicsivel több ünnepi hangulatot, ha kérhetem! - Aztán bólintott. - Hát jó, rögzítse az ágat azon a helyen! Az ág pontosan Colin Lyon íróasztalának a széke fölött volt. A férfi visszatérése némi felbolydulást okozott a szerkesztqségben. Nem számítottak rá, hogy valaha is visszatér, és most még a hírrovatot is vezette. De senki, még Corinne sem hitte, hogy sokáig marad. Rina szélesen mosolygott. - Szép kis alak maga, Emma! Az idqs asszony elégedetten dörzsölte a kezét. - Csak azt ne mondja, hogy nem szeretné a fagyöngy alatt elkapni egy csókra azt a férfit. Ó, dehogynem! Méghozzá szíves örömest. De ezt Rina semmilyen körülmények között nem akarta a kerítqkirálynq orrára kötni. Elboldogul majd egyedül is, ráadásul pillanatnyilag a lehetq legkedvezqtlenebb az idqpont ilyesmire. A rovatában éppen azt akarta kideríteni, mit akarnak igazából a férfiak. Nem volna jó, ha Emma most beavatkozna a magánéletébe. MásfelQl tagadhatatlan, hogy Colin érkezése felvillanyozta. Elragadó kék szemével, sqrq fekete hajával és férfias illatával bizsergq borzongást váltott ki Rinából. És a nqi megérzés, valamint az a tény, hogy többször látta Colint Qfelé nézni, azt súgta, a férfi is érzi a sistergést kettejük között. Emma érdeklqdve nézett rá. - A hallgatás is válasz. - Jaj, ugyan már, Emma! Ne piszkáljon! Az idqs nq nevetett. - Maga igazi kihívás, drágám. Én pedig rajongok a kihívásokért, és szeretek keríteni. És magát mi hozza lázba, kedvesem? - Nem sok minden - ismerte be Rina. A férje halála után bqntudat gyötörte. A férfi egy üzleti út után a szakadó esqben hazament hozzá ahelyett, hogy logikus módon még egy éjszakát a szállodában töltött volna. Rina még ma is önmagát okolta a balesetért. Hosszú ideig nem hitte, hogy az élet még kínál valamit a számára. De a gyász és a töprengés idqszaka után eladta tetqtéri lakását New Yorkban, és elhatározta, hogy valahol új életet kezd. Ügyvédi asszisztensi munkáját nem akarta folytatni, mert az soha

5 nem tette boldoggá. Törte a fejét, milyen munka nyújtana számára örömet. Mindig is érdekelték az emberi viselkedés mozgatórugói: például mi indít valakit arra, hogy belemenjen egy kapcsolatba egy másik emberrel. Mint Emma, Q is foglalkozott már kerítéssel, és összehozta a bátyját, Jake-et a feleségével, Brianne-nel. Elhatározta, az emberekhez való veleszületett érzékét, valamint a gyerekkorában felfedezett íráskészségét fogja hasznosítani. És most saját rovata lett! - De amióta Ashfordban vagyok, új lehetqségek nyíltak meg elqttem - derült fel az arca. Kit érdekel, hogy meg kellett mozgatnia néhány követ ezért az állásért? Corinne édesapja ugyanabban az idqsek otthonában lakott, mint Rina szülei. Corinne édesapja természetesen sokkal idqsebb volt, mint Rina szülei, de Floridában mindig találni golf- vagy bridzspartnereket. Amikor Rina megtudta, hogy Corinne átvette az újságot a férjétql, telefonált az édesanyjának, aki beszélt Corinne-nal, és Rina megkapta az állást. Természetesen tudta, hogy csak akkor tarthatja meg, ha megállja a helyét. De keményen elszánta magát, hogy így lesz. - Ó! Még több hallgatás! - szakította félbe a gondolatait Emma. - De ha közölni akar valamit, én örömmel meghallgatom. - Maga nagyon kíváncsi, Emma. - Rina szeretetteljesen nézett új barátnqjére. - És kifejezetten figyelmes hallgatóság. - Ha az ember olyan sokáig él, mint én, megtanul egyet s mást - válaszolta az asszony. - És most szeretnék többet hallani a rovatáról. Említettem már, hogy csodálom a rámenqsségét? - Ma még nem - felelte Rina. Emma felvett egy ceruzát, és a radíros végével kopogott az íróasztalán. - Férfit találni manapság sokkal költségesebb, mint az én fiatalkoromban. Régebben az ember egyszerqen megcsipkedte az arcát, ma be kell szereznie a megfelelq pirosítót. Régebben az ember zsebkendqket használt, ma pedig a push-up melltartók a menqk. - Alaposan szemügyre vette Rinát. - És bár maga természetes szépség, egy kis kencefice segíthetne kiütni a nyeregbql a konkurenciát. Rina csak mosolygott. - Mit akarnak igazából a férfiak? - tette fel a kérdést Emma. - Soha nem fogjuk megtudni, mert nem fogják elárulni nekünk. - Én egyáltalán nem azt akarom, hogy elárulják nekem - vetette ellen Rina. - Az a szándékom, hogy a megfigyelqképességem segítségével magam jöjjek rá. És itt nem csak a külsqrql van szó. Arról is, ahogyan egy nq viselkedik, beszél vagy mozog. - Szemléltetésül finoman ringatni kezdte a csípqjét. - Több mozgást! - követelte Emma. Rina erre utánozni kezdte Britney Spearst, hogy az irigységtql még egy húszéves is elsápadt volna. Az egyik mqszaki szerkesztq a helyiség túlsó végében hangosan tapsolt. Rina meghajolt. - Látja? A testbeszédnek hatása van. A kérdés csak az, mi a fontosabb: a testbeszéd vagy az intellektus. Nem olyan nqt akar-e egy intelligens férfi, akivel a reggelinél elbeszélgethet?

6 - Nem. A férfiak ékszert akarnak a karjukra. - Jaj, ugyan már! Ennyire felületesek csak nem lehetnek. - A férfiak olyan nqt akarnak, akit büszkén mutogathatnak. Ilyen a férfibüszkeség, kedvesem. - Hm. Így van. - Rina utálta elismerni, de elhunyt férjének szintén ez volt a felfogása. Házasságkötésük után a férfi megszüntette Rina állását az ügyvédi irodájában, és olyan fényqzq életet kínált neki, amelyért bármelyik nq megirigyelte volna. Ennek fejében tökéletes úrinqt akart, aki tudott reprezentálni, és el tudta látni a háziasszonyi teendqket. - Az ok pedig, hogy három hónap után maga még mindig egyedül van ebben a városban, ott keresendq, hogy semmit sem tesz a jó külseje hangsúlyozásáért. - Emma a lány elqnytelen kontyára tette a kezét, és elmosolyodott. - Tudom - bólintott Rina elégedetten. - Elnézést, de akkor nem értem... - Emma zavartan rázta a fejét. - Corinne azért vett fel, hogy a rovatom új lendületet adjon az újságnak. Ezt úgy akarom elérni, hogy a saját élményeimrql számolok be az olvasóknak. Ezért tehát csendes, átlagos nqként igyekeztem bemutatkozni a városban. Emma elgondolkodva biggyesztette le az ajkát. - Meséljen tovább! - Az elsq naptól kezdve figyeltem, kutattam, és feljegyeztem a férfiak reakcióit erre a nqtípusra. - A visszafogott, smink nélküli lány a bq szabású ruhában nem keltett különösebben nagy érdeklqdést. Bár Colin Lyon pillantásai némileg kárpótolták. - Most lépésrql lépésre meg fogom változtatni a külsqmet és a viselkedésemet, majd megfigyelem, hogyan reagálnak a férfiak a változtatásra. így elsq kézbql fogok beszámolni az olvasóimnak arról, mit akarnak a férfiak. - Ez tényleg profi dolognak hangzik - vélte Emma. - Minden elismerésem! Magát ugyanabból a fából faragták, mint engem! Ami az emberek és a kapcsolatok iránti érzéket illeti, én is afféle Qstehetség vagyok. Gondoljon csak Loganre és Catherine-re! - utalt gazdag unokájára és annak szeretett feleségére. - Meg aztán Grace-re és Benre. Bárcsak ne New Yorkban laknának! - folytatta Emma kissé szomorúan. - Logant és Catet szombaton este a karácsonyi ünnepségemen meg fogja ismerni, de Grace-t bizony New Yorkban kell meglátogatnia, ha legközelebb arra jár. Rina gyanította, hogy mindkét unoka jól elboldogult volna Emma segítsége nélkül is, de tagadhatatlan, hogy az asszony közremqködése nélkül aligha ismerték volna meg a páijukat. - Akkor tehát véletlenszerqen teszi majd próbára a férfiakat? - tudakolta Emma. Rina bólintott. - Mindenkit, egészen a tejesemberig tesztelni fogok. A pizzafutár egyébként kifejezetten édes. - Bár a fiú eddig kevéssé érdeklqdött Rina iránt, hamarosan itt lesz az ideje, hogy megváltoztassa a külsejét, és akkor... Számára ebben a dologban nem csupán újságírói debütálásról volt szó, hanem egyszersmind a társasági életbe való visszatérésérql is. Újra kész volt flörtölni, és kipróbálni a férfiakra gyakorolt hatását. A legjobb az volt,

7 hogy a mindennapjait fel tudta használni a kutatás alapjául, mivel közvetlenül a szerkesztqség bejárata mellett volt egy kávézó. Ezenkívül gyakran elkísérte Francescát, a röviden csak Frankie-nek hívott szomszédasszonyát a kedvenc bárjába. Rina egy csodaszép házban lakott a tengerparton, amelyet Corinne ajánlott neki, és a lakása Frankie-é fölött volt. Már az elsq nap barátnqk lettek. Frankié kedvenc foglalatossága abból állt, hogy mesélt a - legtöbbször katasztrofális végq - randevúiról. A nqk kicserélték a tapasztalataikat, és Rina egyik ötletet a másik után kapta a rovatához. Az elsq sorozatot már az elejétql a végéig eltervezte, és az elsq írásai piszkozatban készen álltak. Ez azt jelentette, hogy immár a magánéletére összpontosíthatott. Évek óta nem beszélt meg találkát egy férfival, és bár hosszú távú kapcsolatra még nem állt készen, de végre újra szórakozni akart. - Van már elképzelése, ki legyen az elsq kísérleti nyúl? - tudakolta kíváncsian Emma. Rina, aki nem csak a rovatára gondolt, elmélázott, melyik férfit engedné be szívesen az ágyába. - Egy sötét hajú, kék szemq pasira vágyom - válaszolta álmodozva. - Egy figyelmes férfira, aki lesi minden kívánságát. - Szép jó napot a hölgyeknek! Mintha csak megidézte volna, a sötét hajú, kék szemq Colin Lyons hirtelen ott állt mellette. Belélegezte a férfi arcszeszének fanyar illatát, és bizsergést érzett a gyomrában. Colin látványa azonnali kémiai reakciót indított el a testében, ami nyilvánvalóan rövidzárlatot okozott az agyában. - Hahó, Colin! Egyenesen a kórházból jössz? - kíváncsiskodott Emma, aki tudta, hogy a férfi minden délután meglátogatja Joe-t. Colin bólintott. - Hogy van szegény Joseph? - kérdezqsködött tovább Emma. - Mindennap egy kicsit jobban. - Az jó. Tudom, hogy Corinne nagyon aggódik - kapcsolódott be Rina udvariasan a beszélgetésbe. - Van néhány dolog, ami miatt Corinne-nak tényleg aggódnia kell - mormolta Colin, és Rinához fordult. - De köszönöm az érdeklqdését. Meg fogom mondani Joe-nak, hogy gondol rá. Ahogy lenni szokott, a férfi figyelmessége újabb remegést váltott ki Rina gyomrában. - ElsQsorban Emma érdeklqdött iránta - emlékeztette Colint, hogy elterelje magáról a figyelmet. Joe biztosan szívesebben hallja, hogy Emma aggódik az egészségéért, mint egy munkatárs, akit nem is ismer. - Igen, ez igaz. De maga is érdeklqdött, és Joe családja nevében szeretnék ezért köszönetet mondani. A férfinak markáns arcvonásai voltak, ezenkívül gödröcskéi és sugárzó mosolya, amitql még sármosabbnak hatott. A borosta az arcán meg az állán, a tengerészpulóver és a kifakult farmer kalandorhoz illq külsqt kölcsönzött neki. - Tetszik, amit lát? - kérdezte pimaszul Colin, és összefonta a karját széles mellkasán.

8 - Igen, nagyon - válaszolta Rina, aztán legszívesebben leharapta volna a nyelvét. De már késq volt. SegélykérQen nézett Emmára. Az asszony Colin felé biccentett, és azt mondta: - Meg kell bocsátanod Rinának, kicsit meg van zavarodva. És ezt tényleg nem lehet rossz néven venni tqle. - Hogyhogy? - tudakolta erre Colin. Emmához beszélt, de nem vette le a szemét a lányról. Az idqs asszony nagyot sóhajtott. - Ó, ti fiatalok! Soha nem szánjátok rá az idqt, hogy körülnézzetek, és megcsodáljátok a dekorációt... Colin értetlen képet vágott. - Nézzetek fel, gyerekek! Fagyöngyág alatt álltok - fuvolázta Emma, és széles mosollyal a mennyezetre mutatott. Miközben Colin követte Emma pillantását, Rina elnyomott egy sóhajt. Beleesett az asszony csapdájába. - Nos, Colin? - kérdezte az idqs hölgy, miközben megfogta a kézitáskáját, és menni készült. - Tartod magad a hagyományhoz? Rina tapasztalatból tudta, hogy az élet ritkán kínál második esélyt az embernek. Colinnal egy fagyöngyág alatt állni egyedülálló alkalom. Annyit beszélt már az új életérql, és most erqs volt a kísértés, hogy végre a tettek mezejére lépjen. - Igen. Azt én is nagyon szeretném tudni - vetette oda bátran Colinnak. Aztán kicsit közelebb hajolt a férfi érzéki szájához. - Meg meri tenni? 2. FEJEZET Rina a szeme sarkából látta, hogy Emma kisurran a szerkesztqségi szoba ajtaján. - Elment - mondta Colin ugyanolyan döbbenten, mint amilyennek Rina érezte magát az események hirtelen fordulata miatt. A férfi hangja kissé rekedtes volt. - És az itt maradottakat némiképp felkavarva hagyta hátra - tette hozzá Rina. - Szóval ezt maga így hívja. - Colin tetqtql talpig végigmérte. A lány nem tudta, mit keres, de az volt az érzése, hogy a férfi a kék szemével a bensqjébe lát. Talán olvas a gondolataiban? Akkor tudnia kell, hogy Q nagyon komolyan veszi ezt a hagyományt. És idqközben arra is kíváncsi lett, milyen volna, ha csókot kapna a fagyöngy alatt Colintól. A férfi a vállára tette a kezét, mire Rinának melege lett. A gyomra liftezett az izgalomtól, miközben egyre nqtt benne a vágy, hogy megcsókolja Colint. A férfi levette a nq szemüvegét, és az íróasztalra tette. - Tudja, hogy aranyló pöttyök vannak a szép barna szemében? Rina megnyalta kiszáradt ajkát. A férfi követte a mozdulatot a tekintetével. TQsgyökeres New York-iként Rina megszokta, hogy megkapja, amit akar. És azt akarta, hogy az új élete most kezdqdjön. Bár alig ismerte Colint, mindent el akart venni, amit a férfi hajlandó adni neki. - Tudnia kell, hogy én soha nem hagyom kihasználatlanul a fagyöngy alatti csók lehetqségét. - Magának meg azt kell tudnia, hogy állok elébe minden kihívásnak - válaszolta a férfi,

9 utalva Rina kérdésére. - Ezenkívül nem szegülök szembe a hagyománnyal - suttogta, mielqtt lehajtotta a fejét, és súrolta a szájával a nq ajkát. Játékosan felfedezte Rina puha, meleg ajkát, majd a nyelvével lágyan követte a szája vonalát. A lány önkéntelenül szétnyitotta az ajkát, és a nyelvük egymáshoz ért. Az érintés, a férfi íze és illata sokáig elfojtott vágyakozást ébresztett fel a nqben. Rina megborzongott, a férfi pedig megszorította a vállát, ami elárulta, hogy a csók rá sem maradt hatástalan. De aztán Rinában az elqvigyázatosság kerekedett felül, és abbahagyta a csókolózást. A tekintetük találkozott. Rina hátrált, és remegq ujjakkal megérintette az ajkát. - Ez jólesett. Nem ez volt az a szó, amelyet Rina használt volna. Zavartan pislogott. - Vagy nem így érezte? - kérdezte Colin, és mosolygott. Rina azt kívánta, bárcsak Q is ilyen könnyedén venné. Ártatlan mosolyt erqltetett az ajkára, miközben a férfira nézett. - De, jólesett. Emma csapdába csalt minket, mi pedig úgy reagáltunk, mint a felnqttek, akiket fagyöngy alatt kapnak el. - Ha jólesik valami, akkor az ember újra akarja csinálni. - A férfi tekintetében még mindig meglepqdés bujkált. Rina elvette a kabátját a székrql, Colin pedig elqrelépett, és segített neki felvenni. Már-már gyengéden igazította el a gallérját, és az ujjaival közben súrolta a lány nyakát. - Köszönöm - lehelte Rina. - Ezer örömmel. Anélkül, hogy újra a férfi sugárzóan kék szemébe mert volna pillantani, a lány fogta a táskáját, elköszönt, és az ajtóhoz sietett. - Rina, várjon! A nq dobogó szívvel fordult meg. - Mi történt? - Itt felejtett valamit. Rina sietve elvette a szemüvegét, és kilépett a hideg éjszakába. A jeges szélben, amely lehqtötte az arcát, könnyebben tudott gondolkodni. A csók által a kísérlete izgalmas lökést kapott. Még mindig szándékában állt nyomozást folytatni a rovata számára. Az elképzelése egy kalandról mind valóságosabb lett. Colin megigézte és izgatta, de Q a hírek szerint olyan ember volt, aki sehol sem marad meg sokáig. Ha Rina hosszú távra keres társat, akkor Colin az utolsó a sorban. De a férje halála óta amúgy is elveszítette a hitét az életre szóló kapcsolatokban, ami tökéletes megoldássá tette a kalandot. Colin pedig megfelelq partner ehhez. Colin hátragurult a székével, feltette a lábát az íróasztalra, és Rina Lowell után nézett. Váratlan alkalmat használt ki, hogy megcsókolja a lányt, de nem lett volna szabad megtennie. MindenekelQtt azért nem, mert ki akarja rúgni. Joe és az újság állt most nála az elsq helyen - és mégis ezek voltak az utolsók,

10 amelyekre csók közben gondolt volna. Nem számolt azzal, hogy a lány így elvarázsolja. Az elsq pillanattól kezdve, ahogy belépett a szerkesztqségbe, és meglátta Rina csípqjének ringását, már nem csupán a nq természetes szépsége, hanem erotikus kisugárzása is rabul ejtette. Rinának is éreznie kellett ezt a váratlan és nyugtalanító vonzást kettejük között, máskülönben nem viharzott volna el ilyen hanyatt-homlok. Rina Lowellt csókolni a legtisztább élvezet volt, és az esze óvta attól, hogy összekapcsolja a munkát az élvezettel. De nem maradt más választása... Nem ez volt az elsq munkanapja, Rina mégis legalább olyan izgatott volt, mint akkor. Ma kétféle küldetéssel indult útnak: elkezdte a kísérlet elsq szakaszát, és meg akarta tenni az elsq lépést Colin elcsábításához. A nap úgy kezdqdött, ahogy az összes többi. ElsQ célja a kávézó volt az Ashford Times szerkesztqségi helyisége alatt. Mivel Ashford tehetqs város volt az Atlanti-óceán partján, a kávézó kínálata számos divatos italból állt. A tulajdonos, egy jó megjelenésq, harmincas évei közepén járó férfi minden vendéget ugyanazzal a személytelen mosollyal üdvözölt. Rina már többször megpróbált beszédbe elegyedni vele, de a férfi soha nem állt kötélnek. A lány úgy hallotta, a tulaj a vonzó nqknek extra adag karamell- vagy vaníliaöntetet tesz a kávéjukba. Rinának viszont ezért eddig mindig fizetnie kellett. Ma csak pár kisebb változtatást hajtott végre a külsején, mivel karácsonyig még fokozni akarta a hatást. Úgy gondolta, érdekes volna megfigyelni, hogy már egy kevés rúzs és szemhéjfesték meg másik frizura befolyásolja-e a férfiak viselkedését. ErrQl akart írni legközelebb a rovatában. - Tessék! - A kávézó tulajdonosa tisztára törölte a pultot, és Rinára nézett. - Mit óhajt? Rina megrebegtette a szempilláit. - Adja nekem egyszerqen azt, amit a legjobban készít. - Félrehajtotta a fejét, így elqrebukott a copfja. Ugyanezt a fejmozdulatot tesztelte már, amikor még kontyot viselt. Ma azonban a copf közvetlenül az egyik melle fölött himbálózott. A tulajdonos fél könyékre támaszkodott, és áthajolt a pulton. KözelrQl nézve Rina ízlése szerint túl sima képe volt. Neki a sötét hajú, rámenqs férfiak tetszettek, akiknek a csókját még órákig érezte az ajkán, és akik belopóztak az éjszakai álmaiba. - Dave specialitása a csokis kapucsínó - magyarázta a férfi büszkén. - Ez valószínqleg azt jelenti, hogy magát Dave-nek hívják. - Rina sugárzó mosolyt kényszerített magára egy olyan férfi kedvéért, aki alapjában véve közömbös volt neki. - Adjon egy extra adag csokisat! Öt perccel késqbb egy normál kapucsínó áráéit extra nagy csokis kapucsínóval az egyik kezében és egy feketekávéval a másikban, valamint egy szombat esti randi meghívással lépett ki ismét a hólepte járdára. Szerencsére akkor volt Emma karácsonyi összejövetele, így jó oka volt elhárítani a randit. Rina belépett a szerkesztqségbe. Átvágott a nagy termen, és azonnal észrevette, hogy Colin már a helyén ül, de még nem áll elqtte a kávésbögre. A férfi a postáját nézte át, és bosszúsan mormolt maga elé. Még rosszkedvében is átkozottul jól nézett ki. És ez nem csak a külsején múlt: a fekete bqrkabáton, a széltql borzolt haján vagy az éberen figyelq kék szemén. BelülrQl jött. Egész lénye és mozgása

11 erqt sugárzott. Rina egy pillanatra megállt, hogy összeszedje a bátorságát, és amikor az ajkába harapott, érezte a rúzs ízét. A szíve hevesebben kezdett dobogni. Fogta a Colinnak szánt kávét, és odament hozzá. A férfi hátradqlt a székén, és a helyiség egyik sarkába meredt anélkül, hogy észrevette volna Rinát. - Mi az oka annak, hogy alig ismerek rá erre a helyre? - mormolta félhangosan maga elé. Komor hanghordozása nem volt jó elqjel Rina számára. Figyelmes pillantással mérte fel a termet, hogy rájöjjön, mi bosszanthatja ennyire Colint. Itt is, ott is egy-egy fagyöngyág lógott le a mennyezetrql, és a sarokban óriási, arany- és ezüstszínnel feldíszített karácsonyfa állt. - Ez igazán rosszkedvqen hangzik. Van valami kifogása a karácsonyfák ellen? - kérdezett rá egyenesen. - A karácsony ellen? Semmi az égvilágon. A fa ellen? Rengeteg! - A férfi megfordult, és Rinára nézett. A lány jobban szerette a saját kezqleg készített karácsonyfadíszeket, de azért nem mutatott rosszul ez a drágán feldíszített fa. - Mi a baja ezzel a szegény, ártatlan fenyqvel? - Ez a sarok mindig a Joe által kivágott karácsonyfának volt fenntartva. - Colin hangjában felháborodás és gyengédség rezgett. - Biztos vagyok benne, hogy Corinne csak jót akart. Talán úgy gondolta, egy ilyen fa is jobb, mint a semmi - kockáztatta meg Rina. - Corinne semmi másra nem gondol, csak a pénzszórásra. Ez volt az elsq alkalom, hogy Rina rosszat hallott az asszonyról, és meg volt döbbenve. Bár nem ismerte nagyon jól Corinne-t, úgy látta, kiáll másokért, különösen az alkalmazottaiért, és nagyon aggódik a beteg férjéért. Colin a fejét rázta. - A, mindegy! Nem úgy gondoltam, ahogy hangzott. - Talán nem, de valami nyilván nyomasztja, amitql meg kellene szabadulnia. - És maga meg akarja hallgatni? - A férfi hangja meglepett volt. Rina bólintott. - Igen, szívesen. - Idegenek voltak ugyan, de a csók a fagyöngy alatt közelebb hozta Qket egymáshoz. A férfi egy pillanatig némán nézett rá. - Volt egy hagyományunk, Joe-nak és nekem - kezdte végül Colin. - Abban az évben kezdqdött, amikor Joe és elsq felesége, Nell magukhoz vettek, miután a szüleim autóbalesetben életüket vesztették. Én akkor tizenkettq voltam. A feltárulkozás nyomán Rina, aki összetartó és boldog családban nqtt fel, mély részvétet érzett. - Sajnálom. Ezt nem tudtam. - Honnan tudhatta volna? Joe és Nell késqbb örökbe fogadott, és mivel ez Joe korábbi életének a része, Corinne feltehetqleg nem szívesen beszél róla.

12 Rina ezt ugyan kétségbe vonta, de Colinnak láthatóan nem volt különösebben jó a viszonya nevelqapja új féleségével. - Örülök, hogy voltak emberek, akik felkarolták. - Én is. - Colin kicsit oldottabbnak tqnt, és Rinának átmelegedett a szíve. Ez mésszé veszélyesebb érzés volt, mint a szexuális vágyakozás, és nem fért össze a jelentéktelen kaland szándékával. - Van kedve mesélni errql a hagyományról? - kérdezte Rina, jobb meggyqzqdése ellenére. Colin felállt és az ablakhoz ment. Rina letette az idqközben kihqlt kávét, és követte. Némán pillantott ki a férfi válla fölött. Fehér karácsony lesz az idén... - Joe a számomra olyan, mint egy apa. Amióta magához vett, minden évben kisétáltunk karácsony elqtt az erdqbe, és megkerestük a tökéletes fát. - Hm. Mi régebben mindig a legolcsóbb fát hoztuk el a legközelebbi bevásárlóközpont parkolójában lévq elárusítóhelyrql. A férfi halkan nevetett. - Mi pedig Férfiak a vadonban-t játszottunk, elmeneteltünk Joe birtokának a végéig, és kivágtuk a saját fánkat. - Colin mindkét kezét zsebre vágta, és az ablak elqtti fákra bámult. - Soha nem hagytunk ki egyetlen évet sem. Rina hallotta a ki nem mondott szavakat, és érezte az ürességet a férfi szívében. Egy rész Colinból még mindig az a kisfiú volt, aki elvesztette a szüleit, és már csak Joe-ban bízhatott. Hirtelen ötlettql vezérelve felemelte a kezét, és vigasztalóan Colin vállára tette. Kéjes izgalom járta át a testét, és hogy megnyugodjék, elqször mélyet kellett lélegeznie. - Corinne azt mondja, Joe kilátásai határozottan jók. Colin egy pillanatra megérintette a nq kezét, hálából az együtt érzq gesztusért. - Igén, így van. De nehéz elviselni, hogy nincs itt. Az utóbbi idqben néhány dolog rosszul alakul. A férfi érintése és hangja Rinában forró, szerelmes éjszakák képeit idézte fel, amelyekben a férfi az Q meztelen bqrét simogatja, és érzéki szavakat sugdos a fülébe. Még soha nem vágyott ennyire a szexre. - Persze nem ugyanaz, de én is tudom, milyen, amikor hiányzik az embernek valaki, akit szeret. A bátyám még mindig New Yorkban él. - Hány testvére van? - Csak Jaké, és higgye el, az, hogy az embernek rendqr a bátyja, rémesen idegesítq az elsq randik során. Colin nevetett. - Valami azt súgja, hogy maga jól meggyötörte. A férfi évqdq, flörtölq szavai Rina eszébe juttatták a megbízatását: a tisztán szakmai feladatot, hogy tesztelje Colin reakcióját, valamint az Q személyes küldetését, hogy elcsábítsa egy kaland erejéig. Az, hogy az odáig vezetq úton érzelmileg is közelebb kerüljön a férfihoz, nem volt része a tervének. - Ó, igen, egy-két alkalommal sikeresen kicseleztem Jake-et - mondta most könnyedén.

13 - Ezt lefogadtam volna. - A férfi végre feléje fordult. Rina kacéran nevetett. Pirosra rúzsozott ajka mágnesként vonzotta a férfi tekintetét, és a terem hqmérséklete mintha felszökött volna. Küldetés teljesítve, gondolta Rina, de közben nem tudta biztosan, mivel keltette fel Colin érdeklqdését. Nem volt egyszerq a felvillanyozó feszültség ellenére laza beszélgetést folytatnia, de Rina megpróbálta. - Egyszer, amikor szabadságra mentem - mesélte kuncogva -, megkértem, vigyázzon a lakásomra, és közben elhallgattam, hogy még valakit ráállítottam. Amikor arra gondolt, hogyan talált egymásra Jaké és Brianne, egészen megmelegedett a szíve tájéka. Ok ketten élq bizonyítékai voltak annak, hogy két nagyon különbözq ember is élhet boldog házasságban. Jaké hagyta, hogy Brianne megvalósíthassa önmagát, a felesége pedig minden macsó allqrjével együtt is odaadóan szerette Jake-et anélkül, hogy közben elveszítette volna a függetlenségét. - Milyen jó, hogy rendqr! Akkor megtanulta, hogy egy-két lépéssel mindig maga elqtt járjon. - Úgy tqnt, Colin rosszkedve teljesen elmúlt. Rina nagyon remélte, ezt a hangulatváltozást Q idézte elq. - Ó, hát rajtam olyan könnyq átlátni! A férfi tetqtql talpig végigmérte, aztán újra a szemébe nézett. - Nem, nem így van. Valami ma megváltozott. - Újra végigmérte. - Hm, ugyanaz a szemüveg és a szokásos bq pulóver. - Megrázta a fejét, mire Rina visszatartotta a lélegzetét. Részleteket akart. Mit vett észre a férfi? A kis változtatások közül melyik tetszik neki a legjobban? A fenébe, nem volna szabad, hogy ez ilyen fontos legyen! De Colin esetében roppant fontos volt tudnia, mi tetszik neki. - De hát maga riporter! Biztos vagyok benne, hogy rendkívül jó megfigyelqképességgel rendelkezik. Mit lát tehát? A férfi felvonta az egyik szemöldökét, és a mutatóujját könnyedén végighúzta Rina sima, puha arcán. Aztán felfelé fordította a tenyerét, és az ujján ott volt a nq sminkjének a nyoma. - Amit látok, az annyi, hogy nagyon csinos, Rina. De hát mindig az. A bóktól, amely az elqzq napot is magában foglalta, meglódult a lány fantáziája. - Magának nincs szüksége sminkre, hogy kihangsúlyozza, ami amúgy is szép. - Elismerés látszott Colin tekintetében, miközben kissé elqrehajolt, így az ajka csak egy csóknyira volt a nqétql. - Sokkal érdekesebbnek találom azt a kérdést, hogy ez a kis változtatás nekem szól-e. - Azt szeretné, ugye? - válaszolta hetykén Rina. - Nos, a rovatomhoz folytatok kísérletet. Tekintse magát egyszerqen kitqnq megfigyelqképességq alanynak. - Remélte, hogy könnyedebb a hangja, mint amilyennek hallja. Valójában nagyon is Colinra gondolt, amikor kisminkelte magát, és frizurát csinált. - A fickó a kávézóban már egyértelmqen reagált a változásra. Csak azt akartam látni, hogy a maga nemének a többi egyede is ugyanilyen jó jegyet kap-e. Colin felvonta a szemöldökét. - Azt akarja tehát, hogy más férfiakkal versenyezzek?

14 - Igen. Miért ne? - válaszolta Rina ingerkedve. Ismét visszatalált a flörtölés mqvészetéhez, és élvezte. - Mert én nem olyan férfi vagyok, aki szeret osztozkodni. - Colin merev tekintete azt mondta, ezt komolyan is gondolja. Rina lába remegni kezdett. A férfinak mindegy volt, hogy Q sminkeli-e magát, vagy sem - vonzódott hozzá. De ezzel meghamisította a rovathoz végzett kísérlet eredményeit, és teljesen megkavarta Qt! - Kísérjen el szombat este Emma karácsonyi rendezvényére! - mondta hirtelen a férfi. Rina meglepqdött. - KolléganQként, vagy ez egy randi? - Nem akart félreértést. - Nevezze, aminek akarja! Nyolckor magáért megyek. Rina szívesen randevúzott volna vele, de a férfi parancsoló hangneme nem tetszett neki. - Ha magával jelenek meg, nehéz lesz megkörnyékeznem a többi férfit, és oda a kutatási lehetqségem. - Duzzogva biggyesztette le az ajkát. - De hát pont errql van szó! - Colin elfojtott egy mosolyt, és összefonta a mellén a karját. - Azt akarom, hogy velem legyen. Ezenkívül azt mondta, egyedül lesz az ünnepek alatt. Rina tulajdonképpen csak arról beszélt, hogy a bátyja New Yorkban él. Úgy volt, hogy a következq hétvégén eljön szentestére, de ennek ebben a pillanatban nem volt különösebb jelentqsége. - Mivel Joe kórházban fekszik, én magam is egyedül vagyok. Azt akarja talán, hogy magányos legyek az ünnepek alatt? - Colin hunyorítva játszotta ki az aduját. Hogyan utasíthatott volna vissza Rina egy olyan férfit, akinek meg kell birkóznia a nevelqapja szélütésével és Corinne szeszélyeivel? - Na, Rina... - A férfi most szégyenkezés nélkül könyörgqre fogta a dolgot. - Emma unokája a szobatársam volt a kollégiumban. Saját tapasztalatból tudom, hogy a Montgomery család karácsonyi összejövetele minden más ünnepséget elhomályosít. Ezt személyesen meg kell tapasztalnia. De nem egyedül - tette még hozzá gyorsan. Rina gyanakvóan méregette. - Ha megígérem, hogy hosszú ideig egyedül hagyom, és így az összes mit sem sejtq férfit górcsq alá veheti, akkor magáért mehetek nyolcra? Rina nagy levegqt vett. Eddig a pillanatig nem volt a tudatában annak, hogy valóban el akarja hárítani a férfi meghívását. Colin azonban nyitva hagyta elqtte a választást. Megértette az Q ellenvetését, és elfogadta. Ezért aztán jó lelkiismerettel mondhatott igent. Örömmel és izgatottan viszonozta a férfi pillantását, és elmosolyodott, mielqtt válaszolt: - Rendben van. A nyolc óra tökéletesen megfelel. - Na, ennek örülök. - Colin megkönnyebbültnek látszott. - És kérem, legyen pontos! Ez az este alkalmat fog adni arra, hogy további változtatásokat hajtson végre a külsején, és aztán megcsillogtassa bájos lényét Ashford krémje - és Colin - elqtt. A férfi mosolygott.

15 - Feltétlenül. Együttlétünk egyetlen másodpercérql sem szeretnék lemondani. Rina mosolyogva ment az íróasztalához, és közben nem vett tudomást kollégái kíváncsi tekintetérql. Rádöbbent, hogy ebben az emberekkel teli, nagy teremben Qk ketten most elqször teremtették meg a saját világukat: úgy beszéltek egymással, mintha senki más nem lenne jelen. Rina megborzongott. Ha a férfi képes a nyilvánosság elqtt ennyire a bqvkörébe vonni Qt, mi fog történni vele, ha majd kettesben lesznek? Nos, hamarosan lehetqséget kap rá, hogy kiderítse. 3. FEJEZET Rina tehát azt állította, a smink a rovata számára végzett kísérlet része. Hát jó, gondolta Colin. Neki ugyan jobban tetszett a gondolat, hogy ennek inkább hozzá van némi köze. Az elsq naptól kezdve határozottan érezte a lány vonzerejét, de természetesen egyáltalán nem ismerte Rinát. E rövid beszélgetés során azonban sok mindent megtudott róla. Meglepte, hogy a nq érdeklqdést mutatott az Q élete iránt. Aztán meglepte Rina új külseje. A nqnek nem kellett smink ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmét. De Colin nem tagadhatta, hogy levették a lábáról a finom változtatások: a lány puhán csillogó bqre, a csillogóan kihúzott szeme és mindenekelqtt a ragyogó szája. Milyen szívesen megcsókolta volna újra! Amióta arra a csókra ragadtatta magát a fagyöngy alatt, tüzet fogott, és még többet akart. És mióta Rina érdeklqdést mutatott a személye és a problémái iránt, a tiszta élvezet mellett még egy másik érzés is ébredezett benne. Rina volt hosszú idq óta az elsq nq, aki igazán megfogta. Tulajdonképpen azért akarta Emma összejövetelére meghívni, hogy kikérdezze Corinne-ról. De aztán más okból történt: ennek a nqnek semmiképpen nem szabad egyedül töltenie az ünnepeket egy idegen városban - azok után végképp nem, hogy mellette állt abban a rémes pillanatban, amikor Q meglátta Corinne pazarul feldíszített karácsonyfáját. Mikor nyílt Q meg utoljára egy nq elqtt? Julié, a volt felesége bebizonyította, milyen fájdalmas lehet, ha az ember olyasvalakivel osztja meg az érzéseit, aki méltatlan erre a bizalomra. Milyen jó volt, amikor senkinek sem tartozott számadással! Nem volt szüksége pszichiáterre ahhoz, hogy felismerje, utazási láza egyszerqen kísérlet, hogy megszökjön a felesége hqtlensége miatt érzett fájdalom elql. Azóta egyetlen nq sem állt közel hozzá - egészen a mai napig, amikor a fájdalmát váratlanul megosztotta Rinával. A sors iróniája, hogy úgy érezte, a nq jobban megérti, mint Julié valaha is. De meg kell óvnia az újságot az összeomlástól, és nem szabad hagynia, hogy akár Rina kedvessége, akár a vonzó külseje eltérítse a szándékától. A határidq feltartóztathatatlanul közeledett. Mihelyt Joe elhagyhatja a kórházat, az Ashford Timeasnak ismét nyereségesnek kell lennie. - Boldog karácsonyt mindenkinek... - Jellegzetes magas hang töltötte be a termet, és Colin összerezzent, amikor Corinne drága kasmírkabátban végigvonult a szerkesztqségen. - Azért jöttem, hogy mindnyájukat meghívjam a karácsonyi ünnepségünkre - jelentette be az asszony hangosan. Már a hangja is Colin idegeire ment.

16 - Emma Montgomery családja szombat este karácsonyi összejövetelt rendez... - És mindnyájan meghívottak vagyunk - vetette közbe Colin. - Tehát pénzt takaríthatsz meg, ha ott ünnepelünk. Corinne nem vett tudomást a megjegyzésrql. - Mi pénteken este ünnepelünk a Seaside Restaurantban. Minden munkatárs a partnerével együtt szívesen látott vendég - mondta, és ismét az ajtó felé fordult. - Várj, Corinne! - kiáltotta Colin. A nq megfordult. - Hová mész? - tudakolta Colin. - Meg akarom beszélni a menüt a Seaside-ben. - Az asszony a vállára vetette egyedi tervezésq táskáját. - Ezenkívül szeretnék beszerezni apróbb ajándékokat, elismerésül a munkatársainknak. Joe biztosan örülne neki. -Szipogott egyet, és felemelte a kezét, mintha könnyet akarna kitörölni a szemébql. Colin nem tudta megállapítani, hogy valódi vagy megjátszott bánatról van-e szó. Ehhez nem ismerte Corinne-t elég jól. - Nagyobb szívességet tennél Joe-nak, ha a kórházban maradnál. Légy a férjed mellett! - Pillanatnyilag úgy állt a helyzet, hogy délelqtt Corinne-nak kellett a szerkesztqségben lennie, délután pedig Colinnak. - Akkor tqle magától kérdezheted meg, hogy az újság maradék pénzét egy partira szeretné-e költeni - tette hozzá halkan, hogy csak Corinne hallhassa. Az asszony leintette. - Ilyen dolgokkal nem szeretném Joe-t terhelni, amikor minden erejére szüksége van ahhoz, hogy meggyógyuljon. Túl sokat aggódsz. - Te pedig nem eleget! Bért Hartmann felhívott, és emlékeztetett a Fortune s Inc. által megszabott határidqre. Rá kell venned Joe-t, hogy ruházza át rám a teljhatalmat, vagy írásos ígéretet kell tenned, hogy az újság visszatér a régi irányvonalhoz. - Colin tehetetlenül túrt bele a hajába. - A fenébe is, Corinne! Tegyél be végre igazi híreket a lapba! Akkor kihúzzuk az év végéig anélkül, hogy elveszítenénk a legnagyobb hirdetqnket. - Azt már nem! Hiszek az új koncepciómban - válaszolta Corinne, megfordult, és ezzel befejezte a beszélgetést. Ez így volt jó Colin számára is, mert ha a nq tovább beszél, feltehetqleg megfojtotta volna. - Emma - mondta Corinne, miközben az ajtóhoz ment - Colin kicsit stresszesnek látszik. Talán kerítened kellene neki valakit. Colin a szemét forgatta, de Emma csak nevetett. Rina pedig rosszallóan húzta el telt, csillogó ajkát. - Meg vagyok gyqzqdve róla, hogy Colin maga is ki tudja választani a hozzá illq nqt. Colin szélesen elvigyorodott. - Attól fél, Emma netán talál egy nqt, aki eltereli a figyelmemet magáról? Rina felszegte az állát. - Attól semmiképpen sem. Tisztában vagyok vele, mennyit érek. A férfi állta a tekintetét.

17 - Ez tetszik nekem. De ha nem így lenne, akkor sem volna mitql tartania. Ha kitqzök egy célt, nem lehet egykönnyen eltéríteni. De magában be kellett vallania, hogy a cél, miszerint mindent megtesz az újság megmentéséért, olykor háttérbe szorul a vonzerq mögött, amelyet Rina gyakorol rá. Igen, többet akar ettql a lánytól egyetlen csóknál. Hogy mennyivel többet, az majd kiderül. Ha kitqzök egy célt, nem lehet egykönnyen eltéríteni. Ez a mondat még napokkal késqbb is Rina fejében kavargott, mert Colin átható tekintete elárulta, Q a férfi célja. És ma este volt Emma karácsonyi összejövetele, ahol vele randevúzik! Egész héten volt ideje lelkileg felkészülni erre az estére. Pénteken elment Corinne karácsonyi ünnepségére, de Colin nem mutatkozott. A legtöbb férfi, aki megjelent az ünnepségen, foglalt volt, úgyhogy Rina a nqkhöz társult. Meghallgatta a véleményüket arról, mit akarnak a férfiak, mi izgatja Qket a másik nem képviselqiben, és mi tartja ébren hosszú távon az érdeklqdésüket. A legtöbb nq egyetértett abban, hogy a férfiakat ugyan a külsqségek vonzzák, de egy szilárd kapcsolathoz bizonyos belsq értékeket is elvárnak. Ennek ellenére majdnem mindig a külsqségek adták meg egy hosszabb kapcsolathoz az elsq ösztönzést. Rina elsq írása az Izgalmas és kívánatos rovatban csütörtökön Szexepil címmel jelent meg. Amennyiben az eket és telefonhívásokat komolyan lehetett venni, akkor már most nagy hatást tett az olvasóközönségre. BüszkeségtQl eltelve faxolta el Jake-nek és Brianne-nek az írást. A munka kitöltötte a belsq ürességét, és nagyon hálás volt Corinne-nak, hogy megadta számára ezt a lehetqséget. A következq írásnak a Mutasd meg, mit tudsz! címet szánta. Ehhez Rina arra a tapasztalatra támaszkodhatott, amit egyedülállóként, valamint társadalmi kötelezettségeket teljesítq, manhattani férjes asszonyként szerzett. Tudta, hogyan kell felkeltenie egy férfi érdeklqdését maga iránt, ahogy ezt nemrég a kávézó tulajdonosával bizonyította. Beszélgetései más nqkkel további betekintést adtak a témába. Az okos férfi tudja, hogy teret kell adni a nqknek. Colin büszke volt rá, hogy sikerült szombatig kitérnie Rina elql. Ezenkívül nem akart alkalmat adni neki arra, hogy az utolsó pillanatban lemondja a találkát. A lány egy tengerparti kerületben lakott egy kis lakásban, amint azt Emmától megtudta, aki egy rakás útbaigazítás kíséretében titokban megadta neki Rina címét. - Arra az esetre, ha eltévednél - mondta hunyorítva az idqs hölgy. - Nem akarom ugyanis, hogy egész éjszaka összevissza autózz, amikor Rinával is lehetnél. Colin pontban nyolckor csengetett a nq ajtaján. Meglepetésére egy kutya kezdett ugatni, és hallotta Rina vezényszavát: - Norton, ül! Norton? Ez meg miféle név? A lány ajtót nyitott, de még mielqtt Colin észbe kaphatott volna, egy kutya rohanta le, amelyik a hátsó lábára állt, és Colin sípcsontján támaszkodott meg. - Norton, helyedre! - Rina megragadta a kutyát a nyakörvénél fogva. -Bocsánat! Máskor rendesebben szokott viselkedni.

18 Colin nevetett. - Legalább szokott viselkedni. - Lenézett Nortonra. - Sharpei? Rina megpaskolta az állat sötétbarna fejét, aztán megvakargatta ráncos hátát. - Maga ismeri a kutyafajtákat? - kérdezte meghökkenve. A férfi eddig csupán a tévébql ismerte ezt a fajtát, és tudta, hogy meglehetqsen drága. Soha nem nézett volna ki Rinából egy ilyen kutyát, de azonnal megtetszett neki. - Szép állat! A lány mosolygott. - Róberté volt, mielqtt összekerültünk. Most az enyém. Amikor Rina egy másik férfi nevét említette, Colin gyomra összerándult a féltékenységtql. Nem tudott visszaemlékezni, mikor érzett utoljára ilyet. Rina egy férfit hagyott New Yorkban? - Kicsoda Róbert? - szánta rá magát a kérdésre. - A férjem. Colin gyomra megfájdult. - Maga...? - Meghalt - tette hozzá gyorsan Rina. A férfi féltékenysége elpárolgott. - Ó, sajnálom. - Köszönöm. - A lány megsimogatta Nortont, és felegyenesedett. - Ennek már jó ideje. A kutya körbeszaglászta Colin cipqjét, aki lehajolt, és megvakargatta a kutyus füle tövét. Norton erre hanyatt vetette magát, és égnek emelte mind a négy lábát. - Jaj, Norton! Viselkedj! - mondta sóhajtva Rina. - Szereti produkálni magát. Ez olyan kínos! Colin nevetett. Csak most tqnt fel neki, hogy Rina nem visel szemüveget. Hátralépett, hogy megítélhesse a változást. A lány ismét egy kis sminket tett magára, és a szemüveg híján a férfi akadálytalanul belepillanthatott csodaszép, örömtql csillogó szemébe. Amit látott, az nagyon tetszett neki. - Remélem, nincs ellene kifogása, de még sétálnom kell egy kört Nortonnal, mielqtt el tudunk indulni. Aztán majd átöltözöm az összejövetelhez. - A lány repkedq lófarokkal elfordult, felvette a télikabátját, és Norton pórázáért nyúlt. - Jövök én is - ajánlotta Colin. Egy teljes órával késqbb tértek vissza a lakásba. Colin ujjai jéghidegek voltak, és az orra hegye elzsibbadt a hidegtql. - Ezt szándékosan csinálta, ugye? - Micsodát? Másvalakit talán becsapott volna az ártatlan tekintet, Colint azonban a riporterösztönével nem. - Megvárt a kutyasétáltatással, mert pontosan tudta, hogy eltart egy teljes óráig. Azt akarta, hogy megfagyjak. -A bátyám azt állítja, hogy krónikus késq vagyok. Tényleg nem volt szándékos, hogy megvártam a sétával. - Rina a férfira nézett, a szeme sugárzott a jókedvtql. Mindenesetre azért megrándult az ajka, ami elárulta, hogy rajtakapták.

19 - Öt perc alatt készen vagyok. - Soha nem találkoztam még nqvel, aki ilyen gyorsan el tudna készülni, fqleg akkor, ha krónikus késq. A lány nevetett. - Na, csak figyeljen! - Megállt, és elpirult. - Ezt természetesen nem szó szerint értettem. Vagyis egyszerqen csak várjon! És aztán nézzen meg. - Az ajtóhoz ment, amely a nappaliból a szomszédos helyiségbe vezetett. - Norton addig elszórakoztatja. - Aztán eltqnt, és becsukta maga mögött az ajtót. Colin erejét megfeszítve megpróbált másra gondolni, mint hogy Rina a szomszéd helyiségben levetkqzik. Inkább az elgyötörtnek tqnq kutyának szentelte a figyelmét, aki lihegve ült mellette. - Biztosan van itt valahol neked víz. - Colin a konyha felé indult, amely ugyancsak a nappaliból nyílt. Norton követte, és a vizes táljához rohant, amely a konyha sarkában állt. Colin visszatért a nappaliba, hogy jobb betekintést nyerjen Rina Lowell életébe. A könyvespolcon egy egész sor krimit és thrillert talált, valamint egy férfi és egy nq bekeretezett fényképét. A nq átkarolta a férfi vállát. Mivel a férfi határozott hasonlóságot mutatott Rinával, Colin feltételezte, hogy a bátyjáról, Jake-rQl és a feleségérql, BriannerQl van szó. Egy másik fényképen idqsebb pár integetett a kamerába - feltehetqleg a szülei. És végül volt még egy kép magáról Rináról, hátrafésült hajjal, Nortont ölelve. Colin mosolygott. Az Q lakásában nagyon hasonló fényképek voltak. Feltqnt neki, hogy nem látott fényképet a nq halott férjérql, és a kíváncsisága nqttönnqtt. A szoba sarkában komód állt, amelyen kis képkeret látszott. Odament, és mivel a bekeretezett fénykép olyan kicsi volt, hogy egy levéltárcában is elfért volna, s a többiektql távolabb állt, rossz volt a lelkiismerete, amikor a kezébe vette. Rendkívül jó külsejq férfi arcára pillantott. Colin még nem ismerte régen Rinát, de soha nem sejtette volna, hogy egy Armani öltönyös menedzserhez ment férjhez. MásfelQl azt sem sejtette, hogy sharpei kutyája van, aki idqközben csorgó nyállal visszatért a nappaliba. Ez csak azt bizonyította, hogy Rinánál mindig valami váratlannal kell számolnia - és izgatta ez a kihívás. Visszatette a fényképet, és a helyiség közepére ment, pont akkor, amikor Rina belépett a szobába. Egyetlen pillantás elég volt, hogy nagy nehezen féken tartott képzelete meglóduljon. Hogyan csinálja ez a nq, hogy ilyen szexisen néz ki a férfias öltözékében? Colin fekete nadrágot és sportos zakót viselt, alatta magas nyakú pulóvert számára ez volt az ünnepi öltözék netovábbja. Rina ezzel szemben nem a várt ünnepi ruhát viselte, hanem ingblúzt fehér gallérral és piros csokornyakkendqvel, Marlene-nadrágot, amely tökéletesen állt rajta a nadrágtartóval és a fekete körömcipqvel. Az arca alig volt jobban kisminkelve, mint az elqbb, csupán a szemét hangsúlyozta szemhéjtussal és szempillafestékkel, az ajka pedig vörösen csillogott. Colin nem látott semmit a lábából, sem semmilyen mély kivágást, mégis elállt a lélegzete. - Készen vagyok. - Rina az órájára pillantott. - Ráadásul harminc másodperccel korábban.

20 - Kifejezetten jó munkát végzett. - A férfi kinyújtotta a kezét, és Rina feléje indult. - Nagyon köszönöm. Említettem már, hogy maga is nagyon jól néz ki? A férfi megfogta a lány könyökét, és csak most vette észre, hogy idqközben mi változott meg a külsején. - A haja! Sokkal rövidebb, mint ahogy az ember a lófarok miatt gondolná. - Tehát tetszett magának a póthajam? - Kedvemre való volt - válaszolta Colin tömören. A nq odahajolt hozzá. - Hazudós - lehelte halkan a fülébe. Maga szerette a lófarkat! A férfiak szeretik a hosszú hajat. Izgatja a fantáziájukat. - Ezt ki mondta? - Colin karba tette a kezét, és ostobának tette magát. Na jó, jellegzetesen férfi módra reagált, de ezt semmiképpen nem ismerte volna el. EttQl eltekintve azok az érzések, amelyeket Rina kiváltott belqle, függetlenek voltak a ruhájától vagy a haja hosszúságától. - Minden közkézen forgó nqi magazin. - Tényleg? Akkor miért találom a maga félhosszú haját olyan piszokul izgatónak? - Tulajdonképpen most megkérdezhette volna, megfordult-e valaha a lány fejében, hogy az említett nqi magazinoknál kamatoztassa a tehetségét, de pillanatnyilag nem volt abban a helyzetben, hogy olyan dolgokra gondoljon, mint az újság megmentése. Pár lépést tett Rina felé, így a lány most beszorult a fal és Qközé. Rina mellbimbója azonnal megkeményedett, mihelyt hozzáért a férfi testéhez. Colin nagyon is szívesen beletúrt volna ujjaival a puha, lépcsqzetesen levágott hajba, de visszafogta magát, mivel már amúgy is késésben voltak, és ez csak további késedelmet okozott volna. - Maga még egy szentet is próbára tenne -- nyögte ki. - Én nem akarok semmilyen szentet próbára tenni - válaszolta a lány ingerkedve -, csak magát. - És kifejezetten jól csinálja... De kezdqdik az összejövetel - mondta a férfi, hátralépett, és a kezét nyújtotta. - Nem azt mondta, hogy Emma összejövetelét kutatásra akarja felhasználni? A nq bólintott. - De igen. - Nos hát, nem szeretném, ha mérges lenne rám, mert nem tudta elvégezni a munkáját. - Feltétlenül azt akarta érzékeltetni a nqvel, hogy amit tesz, az az Q számára is fontos. Mert hirtelen az is lett, bár a dolgok jelenlegi állását nézve igazán nem engedhette meg magának, hogy tekintettel legyen Rina kívánságaira. 4. FEJEZET Az erotikus töltésq lakásbeli jelenet után a hideg téli levegq jólesq változatosságot jelentett. A táncoló hópelyhek karácsonyi hangulatot teremtettek. Egymás mellett mentek Montgomeryék Tudor-stílusban épült háza felé, miközben a férfi Rina karját fogta. A lány már elqre örült a nagy összejövetelnek, amelyet Emma lelkesen festett le, de most egyfajta déjà vu élménye volt. A díszes ház egykori lakására emlékeztette New Yorkban, amelyet Jaké, a bátyja a sok márványpadló, kristályváza és porcelánfigura miatt