Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető

Átírás

1 Elméleti bevezető

2

3 Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető Az egészség nagy kincs, az egyetlen, amely arra érdemes, hogy ne csak verejtéket, fáradtságot, vagyont vesztegessünk reá hiszen nélküle az élet csak szánalmas botrány (Montaigne) Egészségünket ma minden eddiginél jobban befolyásolja, hogy az ember természeti, társadalmi, személyes, érzelmi, szellemi környezetét az utóbbi évtizedben fokozódó gyorsasággal változtatta meg. A magyar népesség egészségi állapotára jellemző kedvezőtlen adatok mind a testi-, mind a lelki egészség területén észlelhetők. A kedvezőtlen egészségmagatartás erősen összefügg a szocializációs folyamat problematikus voltával. Az egészség megőrzése és az egészségfejlesztés minden bizonnyal a jelenünk egyik legnagyobb kihívása, s egyben feladata lesz. Ezért az egészségfejlesztés érdekében óhatatlanul szükséges a társadalmi felelősségtudat, az egészségfejlesztő beruházások növelése, a működő partneri kapcsolatok megszilárdítása és kiterjesztése, a közösségi és egyéni képességek fejlesztése, valamint az ehhez szükséges infrastruktúra biztosítása. Ebben óriási lehetőségük és felelősségük van az ifjúságsegítőknek. Az Európai Unió tagjaként az egészségfejlesztés kiemelt feladatként fogalmazódik meg Magyarország számára is, fő célkitűzés a lakosság (jelen esetben a fiatalok) életminőségének javítása. A hazai stratégiai koncepciókban a fő célok megfogalmazása mellett az egészség megőrzésében fontos szerepet játszó helyszínek megerősítése (települések, iskolák, munkahelyek), a társadalmi intézmények támogatása (jogszabályi környezet, intézményi átalakítás, családok támogatása az egészséges életmód kialakításában, iskolák képzési programjainak népszerűsítése), valamint az egészséget károsító hatások (dohányzás, alkohol, drog*) visszaszorítása, az egészséges életmód feltételeinek biztosítása szerepel, mint feladat. * Illegális drogokként értelmezve. L1/3

4

5 Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető Az egészség fogalma Az egészség a WHO klasszikussá vált meghatározása szerint nem csupán a betegség hiánya, hanem a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota. Emellett az egészség nem statikus állapot, sokkal inkább viselkedés, magatartás, folyamat, amely az egyensúlyteremtést célozza, azaz a személyiség, mint dinamikusan fejlődő nyílt rendszer adekvát válasz-készlete a valóság mindennapos kihívásaira. Az egészség tehát fizikai, pszichés és szociális egyensúly a szervezet és környezete között (WHO, 1946). Az egészség területei: biológiai egészség: a szervezetünk megfelelő működése lelki egészség: személyes világnézetünk, magatartásbeli alapelveink, illetve a tudat nyugalmának és az önmagunkkal szembeni békének a jele mentális egészség: a tiszta és következetes gondolkodásra való képesség emocionális egészség: az érzések felismerésének, illetve azok megfelelő kifejezésének a képessége szociális egészség: másokkal való kapcsolatok kialakításának egészsége Az egészséget meghatározó tényezők Egészségünket meghatározza makro- és mikrokörnyezetünk, a társadalom berendezkedése, szociális érzékenysége, továbbá személyi kapcsolataink és öröklött tulajdonságaink. Nemcsak a természeti katasztrófákat (árvíz, szökőár, ózonlyuk, földrengés, stb.), a környezeti ártalmakat, a fertőző betegségeket kell elkerülni ahhoz, hogy megőrizhessük egészségünket. Az emberi magatartás és tevékenység következtében létrejövő egészségkárosító hatásokat is csökkenteni kell, mint például a zajt, a vibrációt, az élelmezési, táplálkozási és egyéb higiénés ártalmakat, vagy az önveszélyeztető magatartásokat is. L1/5

6 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv Az egészség forrásai mindazok a külső és belső tényezők, melyek az egyént korának, nemének, földrajzi helyének és társadalmi helyzetének figyelembevételével hozzásegítik egészsége optimalizálásához. Az egészségvédelem közösségi, állami koordinált tevékenység, amely nemcsak az egészségügyre korlátozódik, hanem államigazgatási, törvényi, intézményesített feladat, magába foglalja az egészségmegőrzést, az egészségnevelést. L1/6

7 Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető Egészségmegőrzés, fejlesztés Az ENSZ definíciója szerint az egészség megőrzése olyan fogalom, amely az egészséget elősegítő életmód, és az ezt ösztönző társadalmi, gazdasági, környezeti és személyes tényezők támogatását öleli fel. Vagyis az egészséget szolgáló magatartásnak két alapvető formája van: az egyéni (tanácsadás, nevelés, klinikai beavatkozás) és a közösségi (egészséggazdasági, társadalmi, kulturális, természeti és technikai feltételek javítása). (Wikipédia 2010.) Az egészségfejlesztés olyan folyamat, amely képessé teszi az embereket arra, hogy fokozzák kontrolljukat egészségük felett, illetve javítsák azt. A jóllét állapotának elérése érdekében az egyén vagy csoport legyen képes azonosítani és megvalósítani célkitűzéseit, kielégíteni szükségleteit és/vagy megváltoztatni környezetét, vagy megküzdeni azzal. (Ottawai Charta) Az egészség megőrzésének, a betegségek elkerülésének egyik fontos eszköze az egészségtudatos magatartás az egyén szemlélete, viselkedése, tevékenysége annak érdekében, hogy minél tovább és minél egészségesebb maradhasson. L1/7

8

9 Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető Az egészségmegőrzés területei A magyar lakosság egészségi állapota ma rendkívül kedvezőtlen képet mutat. Az egészségi állapotunk összes mutatója rosszabb az EU átlagnál (Kopp Skrabinski 2007). Az átalakuló közép- és kelet-európai országokra az utóbbi évtizedekben jellemző morbiditási és mortalitási krízis hátterében a legelismertebb nemzetközi kutatócsoportok eredményei szerint a lelki, magatartási tényezők szerepe alapvető (Cornia Panicia, 2000; Marmot, 1996, 2004). Ennek oka visszavezethető az általánosan egészségtelen életmódra: a helytelen táplálkozás a mozgásszegény életmód a dohányzás és az alkoholfogyasztás szerhasználat, drogfüggőség a stressz, a teljesítménykényszer/ vagy kilátástalanság okozta pszichés problémák a hatékony egészségre nevelés hiánya az egészségtudatos magatartás hiánya A megelőzés (prevenció), testi és lelki egészségvédelem magába foglalja mindazon törekvéseket, melyek az egészség fejlesztését, megőrzését, illetve egészségkárosodás esetén az egészség mielőbbi visszaállítását, a károsodás további súlyosodásnak kivédését szolgálják: mindazon tevékenységek sora amelyek a személyiséget és kapcsolati rendszereit fejlettebbé (adaptívabbá és magasabb szervezettségűvé) érettebbé, a társas/társadalmi szerepeinek betöltésére alkalmasabbá teszik a fizikai és pszichés (eredetű és következményű) zavarok, megbetegedések, magatartászavarok megelőzése Az elsődleges megelőzés (primer prevenció) a betegség első megjelenésének megakadályozására, az egészség megőrzésére irányul. A betegségeket előidéző L1/9

10 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv tényezők korai felismerésére és elkerülésére irányuló tevékenység, ami a veszélyeztetettségre hajlamosít. (Ide tartozik például az egészséges táplálkozás, az aktív szabadidő-eltöltés a mindennapos testmozgás, a személyi higiéné, a lelki egyensúly megteremtése, a harmonikus párkapcsolat és családi élet kialakítása, fenntartása, a családtervezési módszerek, az egészséges és biztonságos környezet kialakítása, az egészségkárosító magatartásformák elkerülése, a járványügyi és élelmiszer biztonság megvalósítása, stb.) Célja, hogy csökkentse egy adott betegség rizikófaktorait az egészséges emberek körében. Fontosabb, olcsóbb és legtöbb esetben könnyebb a betegségek megelőzése, mint azok kezelése. A másodlagos megelőzés (szekunder prevenció) korai felderítés (szűrővizsgálatok), hatékony kezelés, amellyel megelőzzük a betegségek krónikussá válását és a szövődmények kialakulását. A harmadlagos megelőzés (tercier prevenció) a kialakult szövődmények kezelése, az idült állapot súlyosságának csökkentését célozza, például hatékony rehabilitáció segítségével. Az egészségmegőrzés során fontos arra törekednünk, hogy már a primer prevenció szintjén hatékony egészségnevelő munkát tudjunk kifejteni. Modern társadalmunkban igen divatossá vált az egészséges életmód, mint téma. Testünk azonban nem lehet egészséges, ha az egyik kulcsfontosságú része: a lélek nincs megfelelő állapotban. Ha lelkünket problémák, gondok gyötrik, az egy ideig tűr, és mikor túlterhelődik, kibillen egyensúlyából, huzamosabb stresszterhelés válik okává a lelki egyensúly felborulásának. Az anómiás lelkiállapot a társadalmi tőke, a bizalom és a kölcsönösség igen súlyos hiányával jár együtt (Skrabski, 2003). Társadalmi szinten fontos, hogy ne csak téma legyen az egészséges életmód, hanem az egészségtudatos magatartás egyéni életvitelünkben is gyakorlattá váljon. L1/10

11 Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető Az életminőség Az életminőség, mint fogalom sajnos nem mindig jól értelmezett a társadalom nagy része számára. Sokan el vagyunk foglalva azzal, hogy minél több anyagi javat megszerezzünk, amivel tulajdonképpen nincs is probléma, hiszen ez a létbiztonságot szolgálja, amely nélkül ma már nagyon nehezen lehet megélni. A probléma csupán akkor van, ha elfelejtjük, hogy nem mi vagyunk a tárgyakért, hanem azok a mi kényelmünket szolgálják. Megkönnyítik életünket, kényeztethetjük magunkat ezek segítségével, a tárgyak vannak mi értünk. A jó életminőség fogalomkörébe az is beletartozik, hogy: harmóniában vagyunk környezetünkkel, a körülöttünk élő emberekkel, családunkkal, képesek vagyunk jó döntéseket hozni, tudjuk, mi tesz minket boldoggá, el tudjuk érni céljainkat, meg tudjuk valósítani önmagunkat képesek vagyunk olyan jellemvonásokat elsajátítani, ami segít, hogy olyan emberré váljunk, akik lenni szeretnénk, tudjuk, miből nyerhetünk energiákat, melyekkel feltöltődhetünk, tudunk krízishelyzeteket kezelni, konfliktusokat megoldani, problémákkal megbirkózni, szeretni önmagunkat és a körülöttünk élő, számunkra fontos embereket. A példák még sok száz oldalon sorolhatóak, ezek mindig egyéni igényektől függenek, azonban minden egyes pont valamiben egyezik: a lelki jólét, az életünk magas színvonalához elengedhetetlen (Tar 2010). L1/11

12

13 Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető Módszertani elemek Javasolt minél korábbi életkori szakaszban elkezdeni az egészségtudatos, egészségmotivált magatartás kialakítását, és ezt mindig az adott életkor sajátosságaihoz kell illeszteni. Az egészségnevelés módszereiben jelen kell lennie az egészség állapotáról, a társadalom és az egészség viszonyáról szóló információgyűjtésnek. Biztosítani kell az információ feldolgozás, a feldolgozott információk alapján történő döntéshozatal, a döntés alapján eltervezett egyéni és közösségi cselekvések végrehajtása módszereinek a bemutatását. Az egészségnevelés eredményességéhez az szükséges, hogy ezeket a módszereket a fiatalok minél többször, valós globális-, helyi- és egyéni problémákkal, értékekkel kapcsolatban maguk alkalmazzák. (pl.: szemétgyűjtési akciók a közvetlen lakókörnyezetben, graffitimosó napok a belvárosban stb.) Pl. serdülőkorban ajánlott módszerek az egészségnevelés számára: interjúk, felmérések készítése a fiatalok közvetlen partnerei (család, iskola, barátok) és az egészség viszonyáról, serdülőkori önismereti csoport-foglalkozások, kortárssegítők képzése, problémamegoldó gyakorlatok, értékeléssel, szituációs játékok, részvétel a helyi egészségvédelmi programokon, sport, kirándulás, egészségnap(ok) rendszeres szervezése, érveléstechnikai gyakorlatok az életvezetés szolgálatában (hatékony kommunikáció elsajátítása), környezetvédelmi tevékenységek kialakítása (pl. faültetés), a szabadidő hasznos, értelmes eltöltésére irányuló programok szervezése, az egészséges életmódra nevelés iskolán kívül történő megjelenítése, stb. L1/13

14 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv A szakérő-központú egészségnevelés során a szakértők a hagyományos értelemben vett szakemberek az egészség-betegség kérdéseiben. Szakértői szerepüket ugyan továbbra sem vitatja senki, de az már nem állítható, hogy a mindennapi élet, az életmód, az egészség kérdéseiben egyedül ők a szakértők. A modern társadalmakban például az orvos a betegség kérdéseiben valóban szinte az egyetlen szakértőnek számít, az egészség kérdéseiben azonban ez a kizárólagosság már régen megkérdőjeleződött. Pl. orvosok, pedagógusok, védőnők, politikusok mondják meg számunkra, mit is kell tennünk annak érdekében, hogy egészségesek maradjunk. E megközelítés mögött az a feltételezés áll, hogy csupán azért nem élünk egészségesen, mert nem (vagy nem elégszer) mondták nekünk, hogyan is kell azt csinálni. A cél az egyén magatartásának megváltoztatása a külső hatás elvárásai mentén. A szakérő-központú egészségnevelési program fő jellemzője, hogy elsősorban az egészség-betegség fizikális oldalára fordít figyelmet. Módszere az információközvetítés, melyet a szakemberek (az információ birtokában lévők) közvetítenek a célcsoportok számára (tehát azoknak, akikről feltételezik, nincsenek ezen információk birtokában) azért, hogy magatartásukat a helyes irányba tereljék. E programok jellemző sajátossága az is, hogy a programok résztvevőitől többnyire a jelenlétet, az információk befogadását és az ehhez kapcsolódó több-kevesebb aktivitást várják csupán el. A hagyományos egészségnevelés arra a feltevésre épül, hogy az emberek szabadon választhatnak az egészséggel kapcsolatos magatartások között, és kevés figyelmet fordít a társadalmi-gazdasági tényezőkre, az azokból fakadó korlátokra. Az egyéni egészségmotiváció kialakítását, megerősítését célzó programok fő jellemzője, hogy az egészség fizikai, lelki, és társadalmi oldalát komplexen és azonos súllyal kezeli. Ez a megközelítés sokkal szélesebb, mintha pusztán a fizikai egészségre koncentrálnánk. A módszer az ismeret-közvetítésen túl módosítja az egészséggel kapcsolatos beállítódásokat és az egészségmagatartást. Ez a magatartás-befolyásolási folyamat elősegíti azt is, hogy a célcsoport tagjai tisztázzák az egészséggel kapcsolatos értékeiket, fejlesszék az életükkel, egész- L1/14

15 Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető ségükkel kapcsolatos döntési és cselekvési képességeiket, jártasságukat. Ezekben a programokban az egészségnevelés az aktív, tevőleges részvétel elve alapján történik. A program résztvevőinek feladata olyan helyzetet teremteni, amelyben mindenki kifejtheti saját véleményét, álláspontját, tudását, ismereteit (élettapasztalatai alapján), s a résztvevők közösen alakítják, korrigálják e nézeteiket, ismereteiket az egészségesebb élet, az egészségesebb választások irányába. Ez akkor a leghatásosabb, ha a javasolt modelleknek a gyakorlatban való kipróbálására is lehetőségük van. E módszer tehát elsősorban a közösségre koncentrál, s a közösségen keresztül hat az egyénre. Az egyéni egészségmotiváció kialakítását, megerősítését célzó egészségnevelés mindig figyelembe veszi azokat a társadalmi-gazdasági tényezőket, amelyek befolyásolhatják az egészségesebb élet, az életminőség javítására irányuló választásokat, és e lehetőségek között keresi a legcélravezetőbb megoldásokat (Füzesi Tistyán 2000). L1/15

16

17 Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető Az egészségnevelési programok kategóriái Betegség-orientált egészségnevelési programok E programok bizonyos betegségek megelőzésére irányulnak. Így pl. a szív- és érrendszeri, vagy a daganatos betegségek megelőzésére oly módon, hogy azokat a kockázati tényezőket csökkentsék, amelyek az adott megbetegedés kialakulásában jelentős szerepet játszanak. Fontos, hogy egy betegségtípus megelőzésére irányuló egészségnevelési program kialakításánál ne csak külön-külön vegyék számba a programot tervező szakemberek a betegség kockázati tényezőit pl.: a táplálkozásnak például éppúgy szerepe van a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatok, mint a fogászati problémák kialakulásában. Gyakran tapasztalhatjuk azt is, hogy külön-külön szakértő foglalkozik például az egyes betegségek kialakulását megelőző táplálkozási tanácsadással, s csak remélni lehet, hogy az általuk közvetített üzenetek nem mondanak ellent egymásnak. Ami minden ilyen megközelítésben közös, hogy a szakértők uralják e programokat, ők mondják meg mi a helyes és helytelen. A résztvevők (a célcsoport) csupán passzív befogadói (gyakran elszenvedői ) e programoknak, s nincs viszszajelzés, vajon egyetértenek-e a szakértők álláspontjával és az általuk javasolt utak helyességével, azt életszerűnek, megvalósíthatónak tartják-e. (Főként fontos, hagy a saját életútjuk szempontjából beépíthető-e mindennapjaik gyakorlatába!) Az egészség e programokban nem jelenik meg, helyette a betegségek elkerülésén van a hangsúly. L1/17

18 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv Kockázati tényezők elkerülését támogató egészségnevelési programok Ezekben a programokban a fő hangsúly egy vagy több kockázati tényező elkerülésén van, s azon a felismerésen alapul, hogy egy adott kockázat (pl. a mozgáshiányos életmód) többféle megbetegedéshez is vezethet. Ez a modell is szűken értelmezi az egészséget és megvalósításában ugyancsak a szakértők dominálnak. Egészség-orientált programok A cél e programok többségében kettős: javítani az életminőséget, az egészséget, s ezzel együtt megelőzni a betegségeket. Az egészség fizikai, lelki és a szociális dimenzióit egyaránt figyelembe próbálják venni, s ennek megfelelő programokat dolgoznak ki. Ezekben a programokban az elmélet és a gyakorlat megfelelő egyensúlyban van, azaz a résztvevők nemcsak hallhatják láthatják, de ki is próbálhatják az ajánlottakat. Ha pedig ez még jó, kellemes, élvezetes is, könnyebben elfogadják és önkéntesen követik azokat. Így például ha az egészséges táplálkozásról kiderül, hogy az nemcsak feketekenyér és magok fogyasztását jelenti, hanem ízletes, változatos étkezést; sőt az étkezés nemcsak az éhség csillapítására, hanem megfelelő feltételek megteremtésével a család, a barátok jó hangulatú együttlétére is szolgál; ha a mozgás közös programokat, jóleső fizikai aktivitást, s nem csupán verejtéket, fájó izmokat jelent a változtatás is könnyebbnek bizonyul. Ez a modell nem csak az egyénre, hanem a közösségre is koncentrál. Mivel az adott (sok esetben helyi) társadalmi és gazdasági körülményeknek megfelelő programokat dolgoz ki, így szüksége van a közösség tagjainak aktív részvételére mind a programok kidolgozásában, mind azok megvalósításában. A szakemberek tudása nem szorul háttérbe, csupán kiegészül a közösség tagjainak tudásával, tapasztalataival, s e kettőből olyan életmód-modellek formálódnak, amelyek a többség számára elfogadhatóak, megvalósíthatóak. Ezeket a programokat az egészségnevelés közösség-fejlesztési modelljének is nevezhetjük. L1/18

19 Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető A hatékony egészségnevelés tehát olyan közösségi (és ezen keresztül az egyéni) magatartás befolyásolására irányuló tevékenység, melynek célja az életminőség javítása, az egészség megerősítése és a betegségek megelőzése a hiedelmek, a beállítódások és a magatartás befolyásolásán keresztül. Az egészségnevelés e célját hatékonyan úgy érheti el, ha abban segíti a közösségeket/egyéneket, hogy nagyobb kontrollal rendelkezzenek saját életük és egészségük felett. Ehhez pedig valóban szükségük van megfelelő tudásra és olyan jártasságokra, amelyek képessé teszik őket e kontrollra és a megfelelő döntéshozatalra (Füzesi Tistyán 2000). Milyen szerepet kaphat ebben az ifjúságsegítő? Az ifjúság egy talán példanélkülien heterogén csoport. Hiszen különböző nemi vagy etnikai identitású, vallási meggyőződésű, aktív vagy inaktív, tanuló vagy dolgozó, családos vagy egyedül élő személyek tartozhatnak ide, ha a korcsoportnak megfelelnek. Egy ennyire különféle értékekkel és érdekekkel rendelkező csoportot kutatni is nehéz, nem hogy együttesen alanyként, tárgyként vagy eszközként bevonni bármilyen programba. Az ifjúságsegítés és a hozzá kapcsolódó egyéb szakmai területek viszont pontosan ezt próbálják meg. Amikor a különböző szektorok magasabb szinten nem tudnak összeegyeztethető döntéseket hozni, illetve egymás specializációs problémáit figyelembe venni saját döntéseik meghozatalánál, egy általában kortárs segítőnek tudnia kell ezekről a helyzetekről és információkról, és a legkülönfélébb kompetenciákkal és készségekkel kisegítve kell ezeket érthetően közvetítenie (Nagy 2010). Ennek értelmében fel kell készíteni őket arra, hogy képessé váljanak megfelelni a feléjük irányuló elvárásoknak. Az ifjúságsegítőnek az a dolga, hogy olyan értékekhez juttassa a fiatalokat saját döntéseik alapján, nem pedig az ifjúságsegítő döntése alapján, amelyeket önmagukénak tudnak érezni, és amelyek [ ] akár egész életükben elkísérik őket (Földi 2005). L1/19

20 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv Fontos, hogy a tanulási folyamatban csak olyan módszert, technikát alkalmazzunk, amelynek végrehajtatásában biztonságosan mozgunk, amelyekhez megfelelő ismeretekkel, tréneri / képzői gyakorlattal rendelkezünk. Ha a képzési program, a csoportfejlesztés érdekében szükséges, inkább hívjunk be más szakembert, aki rendelkezik azokkal a kompetenciákkal, amiket mi nem, vagy nem stabilan birtokolunk L1/20

21 Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető Egészségtudatos programok, módszerek bemutatása A szakirodalom és saját tapasztalataink alapján meggyőződésünk, hogy az egészségfejlesztés kérdéseit tárgyaló fejezetek (mozgás, táplálkozás, szerfogyasztás, mentálhigiéné, szexualitás és a további témák), és a témákhoz kapcsolódó problémák leginkább nem egyedi tünetek, hanem mindegyik hátterében sok egyéb rendezetlenség, deviancia-probléma áll. Az étkezési probléma mögött állhat mozgásszegény életmód, de önképzavar is. A szerfogyasztás hátterében lehet depresszió, vagy alacsony stressztűrés. Kevés a biztonságos kapaszkodó a fiatalok számára egy egészséges és értelmes életvitel kialakításához. A társadalom által is preferált vagy megvalósított értékek, életformák bizonytalanok, a gyakorlatokban ritkán működőképesek, zavarosak, torzak, sőt olykor elfogadhatatlanok (pl. családi kapcsolatok, fogyasztói magatartás, saját jövőkép bizonytalansága stb.). A fiatalok környezetét alig jellemzi azoknak az értékeknek, magatartásformáknak a megvalósulása, melyekre kamaszkorban a legérzékenyebbek: tartalmas emberi kapcsolatok, őszinteség, bizalom, barátság. Az egészségfejlesztés akkor válik átadható tudássá, ha a témában dolgozó szakemberek értelmes, az intellektust, a pszichét, és a fizikumot igénybe vevő lekötő, kreativitást igénylő programokat kínálnak, amibe kapaszkodót találnak a fiatalok. Tudjuk jól, hogy számos kérdés, melyek a serdülőket foglalkoztatják, csak elvétve merülnek fel az iskolában vagy a családban. Az egészségfejlesztés megközelítésében nem elég, ha csak figyelmeztetjük a fiatalt a veszélyekre. A fejezetekben felsorolt tényekről, veszélyforrásokról naprakész ismeretekkel kell rendelkeznie a szakembereknek, majd a tudás birtokában olyan programokat, előadásokat, tréningeket létrehozni, melyek a megelőzés egy-egy szintjét célozzák meg. Egy depressziós korszakot átélt fiatallal érdemes új célokat, szabadidős tevékenységet, kompetenciáira alapuló jövőképet álmodni, és így megelőzni a lélektani le/visszacsúszást. A szakemberek figyelmét elsősorban az egészséges életmód hiányának hátterében húzódó problémák megoldására, tudatosítására kell fordítaniuk, s ez- L1/21

22 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv zel párhozamosan olyan tanulási lehetőségeket, módszereket és tartalmakat kínálniuk, melyek elfogadhatóak, elvégezhetőek, és értékesek a fiatalok számára. Nem a hiány, a probléma, hanem az ember, a teljes személyiség kell, hogy álljon a segítő érdeklődésének középpontjában: a fiatalt próbálja megérteni és a változásban támogatni. A szakemberek legfontosabb faladata, hogy képesek legyenek kapcsolatot létesíteni a fiatal korosztállyal, majd valódi érdeklődéssel figyelni rájuk. Az egészségfejlesztéssel foglalkozó programokon olyan légkört kell teremteni a foglalkozás gazdájának, hogy a fiatalnak érdemes legyen bemenni, visszatérni, abban a reményben, hogy új, perspektívákat jelző kapcsolatokat és feladatokat találnak egy változásra kész jövő esélye érdekében (Györik 1996). A továbbiakban az alábbi egészségfejlesztési területekkel foglalkozunk: 1. Az egészséges táplálkozás és energiaegyensúly kialakítása 2. Rendszeres testmozgás 3. Legális és tiltott drogfogyasztást megelőző módszerek és eszközök 4. A lelki egészség védelme és megőrzésére irányuló módszerek 5. A tudatos és biztonságos szexuális életre való nevelés L1/22

23 Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető Az egészséges táplálkozás és energiaegyensúly kialakítása Az egészségmegőrzés folyamatában a testi lelki egyensúly megteremtése a cél: a tanulás/munka és a pihenés, valamint a megfelelő fizikai aktivitás mellett fontos szerepe van a korszerű, kiegyensúlyozott táplálkozásnak is. Étkezési szokásainkat két mechanizmus irányítja: egyik tisztán élettani reflex, a másik lelki mechanizmus, amit a társadalmi-kulturális környezet befolyásol. Ezek játszanak szerepet az éhségérzet létrejöttekor, az étvágy felkeltésekor és a jóllakottság kialakulásakor. Az ember alapanyagcseréjéhez szükséges energiát a táplálkozással nyeri. A napi energiaigényt egyfelől az alapanyagcsere-szükséglet (életkortól, nemtől, adottságoktól, aktuális állapottól jelentősen függő egyéni eltérésekkel, illetve ennek hasznosuló hányada), másfelől a napi aktivitás, életmód határozza meg. Energiaegyensúlyról akkor beszélünk, ha a táplálékokkal bevitt energia és a napi energia igény közel azonos. Számos előidézője lehet az egyensúly felborulásának (kora gyermekkori stresszek, rossz étkezési szokások átvétele, helytelen nevelési elvárások, környezeti pressziók, önértékelési problémák stb.). Eredményét a külső szemlélő leggyakrabban a testsúly-növekedésben észleli, de megjelenik kóros soványság formájában is (bulimia és anorexia). Az evéskontroll problémás személyeket fokozott érzelmi sérülékenység jellemzi, a jó tapasztalatok hiányában elhiszi saját magáról, hogy értéktelen, nem bízik saját belső értékei meglétében. Lázad az érzései, a kialakult élethelyzete ellen, miközben sokszor átmeneti megoldásként evéssel oldja a kedvetlenség érzését. A problémakezelés első lépcsőfoka a testkontroll kérdéskör, ami feldolgozásához részben megelőzési, részben akut problémakezelési gyakorlatok ajánlhatók, amelyek a személyiség érését segítő elemeket is tartalmaznak. Eredményei akkor válhatnak tartóssá, ha pszichés támogatás is társul hozzá. L1/23

24

25 Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető Rendszeres testmozgás A rendszeres testmozgás, az egészséges életmód nélkülözhetetlen részét képező alapeleme. A kialakult életmód visszahat az egyes ember egészségi állapotára a szó biológiai, pszichológiai és erkölcsi értelmében egyaránt. Az életmód lényegében kialakult szokásrendszer, melyet kezdetben jobban, majd kevésbé befolyásolnak az ember tudatos, akaratlagos folyamatai. A fiatalok passzív monitor előtt töltött ideje mellett/helyett feladatunk segíteni kialakítani egy saját, megfelelő norma szerint összeállított napirendet a tudatosan szervezett, rendszeres öncselekedtetésre. A mozgáshiányos életmód számtalan betegség előidézője lehet. Különös fontosságú, hogy a fiatal korosztály az iskolai testnevelés órák mellett, a délutáni, hétvégi szabadidejében találjon sportolási lehetőséget, amely az egészséges és teljes értékű személyiség fejlesztése érdekében a magatartás megfelelő formálását közvetlenül is biztosítani tudja. A napi rendszerességgel végzett fizikai aktivitás jótékony eredményekkel járhat a személyiség fejlődésében. A fokozott fizikai aktivitás további igényt ébreszt a serdülőkben a mozgásos életvitel iránt, és beépül az életmódjukba, mint a szabadidő eltöltésének egyik lehetséges változata, annak számos jótékony hatásával együtt. A fizikai aktivitás jelentősége az életmódban az egészség szempontjából közismert. Az elmúlt évtizedekben többet változott, különösen a fejlett civilizációjú országokban az emberek élete, mint előzőleg évszázadok alatt. A mozgásos aktivitás fejlesztésén keresztül az életstílus formálható. Ez a befolyás mind pozitív, mind negatív irányba értendő. A mozgás a modern ember életében az egészség legfőbb, s egyszersmind a legolcsóbb biztosítékává vált (Machalikné Hlavács 2005). A beállítódás minősége elsősorban a döntő mértékben benne foglalt szükségletektől függ. A beállítódás minőségétől függően kialakul a személyiségre jellemző domináns magatartási forma. A személyi kompetencia motivációs alapja a biológiai szükségletek, a mozgásszükséglet, az élményszükséglet, az önállósulási vágy, az öntevékenységi vágy. L1/25

26 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv A testmozgás tanításával természetesen hozzájárulunk az egész személyiség fejlődéséhez, azaz a teljes kompetencia készlet alakításához. A sport személyiségalakító hatásának alapja cselekvő jellegében áll. S ha fiatalon megszokottá vált a napi mozgás, akkor később valószínűleg az életvitel elhagyhatatlan eleme lesz. L1/26

27 Megelőzés és egészségfejlesztés Elméleti bevezető Legális és tiltott drogfogyasztást megelőző módszerek és eszközök A év decemberében elfogadott stratégia (Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma kezelésére ) a VII. pontjában Megelőzés, közösségi beavatkozások pillér átfogó célja a kábítószerhasználat megelőzése és csökkentése, a kábítószerek fiatal korosztályt érintő kipróbálásának késleltetése az erre leginkább alkalmas eszközök segítségével. Ezek az eszközök egyrészt az elérés szempontjából fontos színterek: család, iskola, munkahely, szabadidő eltöltés helyszínei, az Internet, a gyermekvédelmi intézményrendszer, a büntető-igazságszolgáltatás intézményei. Másrészt újszerűsége a stratégiának, hogy a közösség tagjainak egyéni veszélyeztetettsége alapján célcsoport-specifikus célkitűzéseket is megfogalmaz. Differenciált célkitűzést igényelnek például az iskola valamennyi diákjára vonatkozó általános megelőző beavatkozások és a szerhasználat kockázata szempontjából már problémás viselkedés jegyeit mutató egyes fiatalok elérését célzó intézkedések. A prevenciós tevékenység során az alábbi szemléleti megközelítéseket szükséges figyelembe venni: A legális és/vagy illegális szerhasználat kialakulásának megelőzése során, olyan alternatívák nyújtására van szükség, melyek révén a pszichoaktív szerhasználat nem minősül vonzó életstílusnak; Ma a leghatékonyabb prevenciós beavatkozásoktól sem várható el, hogy önmagukban megakadályozzák a szerfogyasztást, ugyanakkor az elvárható, hogy a felnövekvő generációk tájékozottsága, személyes hatékonysága a jól megtervezett beavatkozások eredményeképpen növekedjen; Amennyiben a szerhasználat aktuálisan nem megakadályozható, akkor annak minél későbbi életkorra történő késleltetése válhat reális célkitűzéssé; A veszélyeztetett populáció tagjai számára olyan készségfejlesztésre, illetve olyan információ nyújtására van szükség, melyek eredményeképpen mérséklődnek az egyéni és közösségi károk; L1/27