Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Átírás

1 A Farkasréti Általános Iskola diáklapja január február március Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág Csilingel a kis gyöngyvirág. Fehér a ruhája, meghívja a virágokat tavaszesti bálra. Öltözködik az orgona, lila a ruhája, kivirít a kankalin, a szegfű és a mályva. A vadrózsa rájuk nevet, bolondos a kedve, a rigó is füttyent egyet: hej, mi lesz itt este! Táncra perdül a sok virág, illat száll a légben, őrt állnak a gesztenyefák, illemtudón, szépen. A szellő is megfürdik a virágillatárban, s arra ébredünk fel reggel: napsugaras nyár van. Kismarton Zsuzsanna rajza

2 2 téli köszöntő Iskolaújság Kedves születésnapos Iskolánk! Születésnapod alkalmából szeretettel köszöntünk. 82 gyertya, 82 év. Mennyi emlék, öröm és bánat kapcsolódik ezekhez az évekhez! Életedből idézünk fel egy-egy pillanatot, majd az osztályok által szerkesztett köszöntőkkel kívánunk neked nagyon boldog születésnapot. "Az iskola helyét eredetileg a Tömös utca túlsó oldalára tervezték, a parcellázás után azonban a mostani helyét tartották jobbnak. Iskolánk 1930-ban épült, február 19-én nyílt meg négy osztállyal, 127 tanulóval Télen vaskályha duruzsolt a termekben A tornateremben vasárnaponként misét tartottak a faoltár előtt Az első tanári kar öttagú volt 1940-ben az épületet megszállta a katonaság 1944 áprilisában megkezdődnek az első légitámadások A visszatérő Juhászékat szomorú látvány fogadja: az épület tetejét lebombázták, az ablaküvegek kitörve Megkezdődik az újjáépítés 1955-re nyolcosztályosra bővült az iskola, a tanulók száma 441 főre gyarapodott 1961-ben építették a ma már csak réginek nevezett szárnyat, 1965-től áttérhettek a csak délelőtti tanításra ban a régi nevet felváltja az új elnevezés: Farkasréti Általános Iskola Aztán újabb építkezések kezdődtek: uszoda, tornatermek, korszerű szaktermek, ebédlő, háztartástan terem, gyönyörű könyvtár, az udvaron fedett társalgók, hangulatos zsibongó, jól záródó ablakok, 2008 tavaszán öko-iskola lettünk " Az iskolám Ez a legjobb iskola, van itt minden csoda. Van itt sok osztály, és sok jófej tanár. Van itt egy uszoda, és jó benne a vízilabda. Sok a terem, ezért jó a kedvem. Boldog szülinapot kíván a 3. c osztály Iskolánk Nyolcvanhárom éves lettél, minden gyereknek te kellettél, jó minden reggel arra kelni: de jó lesz iskolába menni! Minden reggel ott vár a sok gyerek, és már felelni is merek! Nem vagyunk tökéletesek, de sok puszit küldünk neked. 5. b Az iskola 83. születésnapja Kisdiákok vigyorognak, boldog születésnapot, ISKOLA! Szorgalmasan tanulgatnak, számról számra jól haladnak, nem kerülik az iskolát, vígan jönnek napról napra, táskájuk bepakolva. Nemcsak munka, játék is kell, így lesz boldog minden ember. 2. c

3 2013. január-február-március kulturálódás 3 Különleges múzeum nyitotta meg kapuit 2012 őszén. Ez a Tutanhamon Múzeum, ahol a gyerekek játszva ismerkedhetnek meg a fáraók életének rejtélyeivel, érdekességeivel, hangulatával. Egyórás program keretében, korhű kosztümökbe öltözött segítőkkel igazi egyiptomi élmény vár az idelátogatókra. Mumifikálás, fáraók beiktatása, színjátszás és annyi egyéb tarkítja a látogatást. Ide ment el az 5.a osztály. Amikor megérkeztünk, két lány fogadott bennünket. Először Egyiptomba mentünk. Megbeszéltük az istenek nevét, a szent állatokat, és mindenki mondott egy dolgot, amely kapcsolódik Egyiptomhoz. Azután eljátszottunk egy balzsamozós jelenetet, én voltam Neftisz. A második jelenet arról szólt, hogy Neftisz elérkezett Oziriszhez, az alvilág istenéhez, aki eldöntötte, hogy a hercegnő a pokolba kerüljön, vagy a halhatatlanságot kapja-e meg. Mikor Egyiptommal végeztünk, elmentünk a Babilon központba, ahol több játékot is kipróbálhattunk. Mikor szerencsésen hazaértünk, még hógolyóztunk. A nap végére nagyon elfáradtam. Pozsonyi Anna 5.a Amikor odaértünk, bementünk egy folyosón, ahol volt egy recepció és egy ajándékbolt, aztán továbbmentünk egy kocka alakú terembe, amelyet egy átlátszó fal választott el a buborék teremtől. Először nem értettem az elnevezést, de aztán rájöttem, hiszen minden játékban volt valami buborék. Aztán egy darabot adtunk elő, amelyben Zsófi, Nusi, Ádám, Boti, Berci és Marci szerepelt. És "mumifikáltunk" egy hercegnőt. A második darabban Aoife, Ati, Orsi, Vidra szerepelt. Én egy kicsit szomorú voltam, mert nem voltam benne egyik darabban sem. Aztán bementünk a Babilon centerbe, ahol klassz játékok voltak. Nekem egy építkezős játék tetszett a legjobban. Mikor hazaértünk, sajnáltam, hogy eljöttünk, mert nagyon jól éreztem magam. Réti Dóri 5.a A következő előadásban pedig legnagyobb örömömre én is szerepeltem, én voltam a halott múmia, és azt kellett eljátszanom, hogy elmegyek Oziriszhez, aki eldöntötte, hogy a pokolba vagy a mennyországba kerülök. A többiek voltak az esküdtszék, mindenféle kérdést tettek fel. Szerencsére a mennyországba kerültem, nagyon jó volt. Lementünk egy emelettel lejjebb, ott olyan volt, mint a Csodák Palotájában. Majd átmentünk a Buborék terembe. Annyira jó volt, én azt élveztem a legjobban. Nagyon szeretem a buborékokat!!! Az egészet nagyon élveztem. Murphy Aoife 5. a Múzeumi nap A múzeumi látogatás előtt a kakaó felfedezéséről és magáról a növényről projecteket állítottunk össze. A munkálkodás közben megtudtuk, hogy a kakaó a mályvafélékhez tartozik, gyümölcse a kakaóbab. Dél- Amerika esőerdőiben az Amazonas és az Orinoco közelében honos. Több faj fája akár 15 m magasra is felcseperedhet, de az ültetvényeken a kakaófa nem nő magasabbra 3 m-nél. Érdekesség, hogy a kakaó termése adta az ötletet a Coca-Cola palackjának egyedi formájához. A kakaó behozása Európába vagy Cortez vagy Kolumbusz nevéhez fűződik, de az biztos, hogy a spanyolok hozták be a kakaót Európába, és innen került tovább Afrikába, Ázsiába. A 17. századig csak itták ezt a finomságot, napjainkban azonban már leginkább csokoládéként esszük. Február 12-én a múzeumi nap alkalmából mi a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeumba mentünk, szakadó hóesésben. A múzeum épületét a Dugovics Titusz tér, a Tanuló utca és a Kiskorona utca fogja közre. Mikor megérkeztünk az épületbe, leraktuk a kabátokat az ingyenes ruhatárba. Ezután bevezettek minket egy terembe, ahol egy hölgy elmondta, hogy a Csoki Mánia elnevezésű interaktív foglalkozáson fogunk részt venni, ahol többek között bonbonokat is készítünk majd. A foglalkozáson először a bonbon díszdobozát készítettük el. Közben néhányan elballagtak a konyharészlegbe, ahol elkészítették a csoki előállításához szükséges alapanyagokat. Miután a díszdobozkák megfelelő állapotba kerültek, jöhetett a csokis foglalkozás. Először ostyalapra kellett írni vagy rajzolni valamit. Miután ezzel elkészült mindenki, jöhetett a várva várt pillanat: a bonbon készítése. Ki kellett menni a konyhai részhez, ahol a tányérodba csoki alapot tettek. Miután ezen előkészület befejeződött, mindenki nekiveselkedett összegyúrni a csokijait. Mikor ezzel készen lettünk, ráöntöttük a csoki krémet. A kész művekből legtöbbünk egyet belakmározott, a többit pedig hazavitte a szeretteinek. A foglalkozás végeztével Ildikó néni indítványozta, hogy nézzünk még meg egy rövid kiállítást a magyarországi kereskedelem kialakulásáról, ám annyira elevenek voltunk, hogy inkább úgy döntött, hogy visszamegyünk az iskolába. Így is történt. Juhász Péter 6. a

4 4 kulturálódás Iskolaújság Láthatatlan kiállítás Képzeld el, hogy kialszik minden fény, és teljes sötétségbe borul a világ körülötted, amelyben csak a tapintás, hangok és illatok segítségével tudsz tájékozódni. Milyen érzés az, amikor látás nélkül kell eligazodni a mindennapi életben. Ezen a kiállításon megtapasztalhatod, hogyan tudsz boldogulni a városi közlekedésben, milyen fűszer kell az ételedbe, milyen ruhát vegyél fel aznap A látogatókat világtalan emberek vezetik végig a teljes sötétségbe boruló terepen. A hetedik a és b osztály ezt a kiállítást látogatta meg. Ennek a kiállításnak azért ez a neve, mert a vakok világáról szól. Kisebb csoportokba osztottak bennünket, így mentünk egy teljesn sötét helyre, mintha mi is vakok lennénk. Mindenkinek volt egy vezetője, aki születése óta nem lát. A kiállításnak van egy látható része is. Itt megismerkedtünk a Braille-írógéppel. A láthatatlan részén egy sötét helyiségben voltunk, ahol ki kellett tapogatnunk az utat, átsétáltunk egy fahídon az erdőben, hallgattuk a madarakat, voltunk fürdőszobában és konyhában is. Ez egy tanulságos és érdekes nap volt szerintem, nekem nagyon tetszett. Sándor Réka 7.a Szerintem egy kicsit többet is maradhattunk volna a különböző helyszíneken, hogy mindenki tovább tanulmányozza a dolgokat, de én annak is örülök, hogy egyáltalán ott lehettem. Eddig is tudtam, legalábbis gondoltam, hogy szörnyű lehet vaknak lenni, ennek a kiállításnak a segítségével meg is tapasztalhattam egy nagyon kicsi időre. Traumberger Lenke 7.a Weöres Sándor: A vak A fehér szín milyen lehet? mint sima ablaküvegen, ha végighúzom a kezemet. A kék mily képzelet? mint távoli búgó zene, ha lágyan tölti fülemet. És a lila? mint édesség vagy ánizs íze, muskotály és vanília. S a sárga? talán falusi udvaron kisrécék hápogása. A barna? ha földön fekve mozdulok, s göröngy nyom oldalamba. A zöld? illatos réten heverek, elevensége teletölt. Hát a piros? mint húsomban a fájdalom, szúrós és nyilalós. S a fekete? mint tompa csönd közel és messze, se éneke, se üteme. Látogatás a Mesemúzeumba Ma, február hatodikán az ellátogattunk a Mesemúzeumba. Mindannyian izgatottan vártuk, hogy milyen lesz, mivel a mese szóba elég sok minden belefér. Sárkányok, tündérek, hercegnők és a többi hős. Busszal utaztunk, méghozzá egy igazán tömöttel. Mikor leszálltunk, mintegy öt perces séta után megláttunk egy mesemúzeumos feliratot. Benyitottunk és egy kevésbé megszokott dolgot vettünk észre. A múzeum kupolás tetején nem volt üveg. Onnan csöpögött a víz. Bementünk egy terembe, ahol olyan kis székek voltak, amelyeknek hátulján különböző meserészleteket láthattunk. Pl.: Hófehérke, A hét kecskegida Én az utóbbira ültem. Bemutatkoztunk a foglalkozást vezető néniknek, és kaptunk egy cetlit a nevünkkel. Utána Mátyás királyról gyűjtöttünk össze dolgokat, például azt, hogy mi volt a serege neve, ki volt a felesége. Ezután olyat játszottunk, hogy leültünk egy körbe és valaki beállt a kör közepébe. Mondott valamit, és akire igaz volt, az fölállt és helyet cserélt valakivel. A végén megnéztük, hogy piros, zöld, sárga vagy kék színű-e a székünk karfája. E szerint csoportosultunk. Minden csapat kapott egy Mátyás királyos mesét, amit elő kellett adni. Megkerestük minden történetben a Hunyadi király főbb tulajdonságait. Ezután a fiúk felfedezték, hogy a mosdó előtt van egy olyan felirat, hogy: Ahová a király is gyalog jár. Átsétáltunk egy másik helyiségbe, ahol egy nagy trónszék helyezkedett el. Itt meghozhattuk első törvényünket (többségünknél valószínűleg egyben az utolsó is). Volt ott napelemes autó, rövidebb tanítás, törvény arra, hogy mindenkit meghallgassunk, mosolygás, tehát minden, amit el tudtok képzelni. Ezután Kati néni (a múzeumban dolgozik) bevezetett minket egy újabb szobába, ahol az volt a feladat, hogy méretre vágott párnákat kellett a rajtuk lévő szöveg alapján párosítani a falon lévő alakokkal. Továbbhaladtunk és egy amolyan rejtélyterembe léptünk. Ki kellett tapintanunk három tárgyat (egy kard, egy patkó és a harmadikra nem emlékszem), meg kellett találnunk a rózsaillatú üveget, átvezetni a királyfit az akadályokon, hogy a királylányhoz jusson. Egy létrán felmászva egy nagy griffmadárnak a tojását találtuk, melyre, ha rátettük a kezünket, sárgásból átváltott világos pirosra. Lemászva újra a trónterembe értünk, ahol meg kellett küzdeni a sárkánnyal, ami abból állt, hogy egy gép különböző helyeken piros fényeket villantott fel, és ott gyorsan meg kellett érinteni a felületet. Jól szórakoztunk. Ekkor a programnak vége lett, és elsétáltunk a buszmegállóba. Ráadásul ez a nap pont a szülinapom volt. Fischer Johanna 5. b

5 2013. január-február-március Hogyan tovább? 5 Hetedikesek figyelmébe ajánljuk Egy nyolcadikos gondolatai a felvételi után Először is: a felvételit komolyan kell venni, nem szabad csak úgy mellékesként kezelni. Tudom, hogy egy idő után zavaró tud lenni, hogy mindenki ezzel foglalkozik, esetleg sokszor rád pirítanak, hogy miért nem gyakorolsz. Ezeken a pillanatokon túl kell lépni, nem szabad lustának lenni. Én csak tudom! Hatodikban is megpróbáltam a felvételit, de nem sikerült valami fényesen. Akkor még nem vettem komolyan, nem értem meg rá. Sokszor megbántam, hogy nem hallgattam anyukámra és nem gyakoroltam eleget. Tanulságos lecke volt számomra. Most nyolcadikra sokkal jobban felkészültem, és ez meg is látszott az eredményemen. Felkészülés: Az iskolában minden évben tartanak a tanárok felvételi előkészítőket, érdemes bejárni, mivel az órákon kitérünk a különleges feladattípusokra, begyakoroljuk az addig tanult anyagokat, ha bárkinek valamilyen, megoldással kapcsolatos problémája akad, azt megbeszéljük, elmagyarázzák nekünk. Egy ilyen előkészítőn mindig lehet újat tanulni, amivel gazdagíthatjuk tudásunkat, felkészültségünket. Megéri korán kelni! A sulin kívül javaslom, hogy egy gimnáziumi előkészítőre is jelentkezz, hisz ott középiskolai tanárok tartják az órákat, ezáltal fel tudod mérni, milyen szinten állsz a többi, korodbeli gyerekhez képest, kicsit megtapasztalod, hogyan oktatnak a gimnáziumi tanárok. Érdemes abba a középiskolába jelentkezni előkészítőre, ahova majd menni szeretnél! Az előkészítők mellett a gyakorlást otthon is folytasd, nézd át az előző év felvételi feladatait! Persze soha nem késő elkezdeni ismételni, de azt tanácsolom, ha nem is nyártól, de legalább év elejétől fogj bele. Ha naponta megcsinálsz egy régi matek és magyar felvételi feladatsort, biztosan fel leszel készülve. Ezeket a feladatokat többször is megoldhatod, persze nem egymás után. Így rutinosabb leszel. Ha ráadásul a tehetséggondozó feladatsorokba is belepillantasz, nem lesz gondod. A felvételiket úgy állítják össze, hogy a feladatok először könnyebbek, majd egyre nehezebbek. Ha valami nem jut azonnal az eszedbe, ne szöszmötölj rajta sokat, inkább ugord át, csináld a többit, majd a végén, ha marad időd, visszatérsz rá. A magyarban az utolsó feladatra, a fogalmazásra mindenképp hagyj legalább tíz percet, hidd el, kelleni fog! A matekban írd le a számolásaidat, gondolatmenetedet, mert ha nem is tudod a végeredményt vagy rosszul számoltál, ezekért részpontokat kaphatsz. Hogy a felvételi előtti napon mit csinálsz, abban nem tudok tanácsot adni. Van, aki már csak pihen, elmegy a barátaival moziba, egyesek otthon maradnak, és még egyszer átnéznek néhány dolgot: ez teljesen tőled fog függni. A lényeg, hogy jól érezd magad. A felvételi napján próbálj megnyugodni, ne izgulj, légy biztos magadban, hiszen te mindent megtettél. Az izgalom ronthat a teljesítményeden. Ha nagyon nem megy a felvételi, ne ijedj meg, valószínűleg a többiek is nehéznek találják. A felvételi írása közben zárd ki a külvilágot, ne nézd a többiek arcát, csak a feladatokra figyelj. Összegezve: a legfontosabb, hogy GYAKOROLJ, GYAKOROLJ, GYAKOROLJ!!! Sok sikert és jó eredményeket kívánok! Németh Panka 8.a Vendégségben Biztosan sokan tapasztaltátok, hogy angolórákra egy fiatal lány társaságában érkezik a tanár. Ő mesél magáról, arról, hogyan is került hozzánk a világ másik tájáról. My name is Julia, I'm brazilian, nineteen years old and I'm a volunteer in an AIESEC program to help hungarian students improve their english skills. My first impression of Hungary came through my host family... And what an impression! They are kind, caring and loving people. The day after meeting them I went for my first day at school, and here I could confirm what I had seen about hungarians. The staff and the children are very patient and thoughtful. Also, the children are often very curious about my culture and lifestyle. There were a few times when the kids went on day trips and I had a great time being with them. It was very nice being able to see a dance play, for example. The arts courses also interest me a lot, and whenever I can I take part in them. As for the english classes, it's very unique to be able to see children that have hungarian as their mother language learning english. I'm very happy to see it happen because speaking english was one of the greatest girfts I've had. Communicating and sharing ideas with people from all over the world is the thing I value the most, and I f e e l v e r y g l a d t h a t I c a n h e l p o t h e r s w i t h t h a t s k i l l a s w e l l. I'm enjoying my experience and the beautiful city of Budapest, and hopefully I'll be able to come back to this wonderful country in my lifetime. Júliának hívnak, 19 éves vagyok, Brazíliából érkeztem, és az AIESEC program keretében önkéntesként segítem a magyar diákok angolnyelv-tanulását. Első benyomásaimat Magyarországról a fogadó családomon keresztül szereztem. És milyen benyomásokat! Kedves, féltő, szeretnivaló emberek. Ez a benyomásom a magyarokról megerősödött az első tanítási napon. Tanárok és diákok egyaránt nagyon figyelmesek és türelmesek velem. Egyébként a gyerekek nagyon érdeklődőek hazám kultúrája és az ottani életem iránt. Néhány alkalommal kísértem osztályokat, és remekül éreztem magam, a balett előadás különösen tetszett. Nagyon kedvelem a művészeti órákat, ha csak tehetem, részt veszek rajtuk. Az angolórákra visszatérve: érdekes dolog magyar anyanyelvű diákokat látni, amint egy idegen nyelvet elsajátítanak. Számomra az angol nyelv tudása az egyik legnagyobb ajándék. Nagyszerű dolog, hogy bárkivel tudok kommunikálni és örömmel tölt el, hogy ebben másoknak is segíthetek. Élvezem az itt töltött időt, a gyönyörű várost, és remélem, hogy életem során egyszer még visszatérhetek. Köszönjük Júliának a gondolatokat, Rigler Kati néninek a fordítást.

6 6 feleltetés Iskolaújság Mi a kedvenc: Aki válaszol: Száz Petra - étele: Mostanában rákaptam a spenótra, nyáron a grillzöldségeket szeretem és a mákos nudlit kipukkanásig. A rántott húst is írtam volna, de már elkezdődött a böjt, és ilyesmit most nem eszem húsvétig. - itala: Nővéremnél szertartásosan teázgatunk, beszélgetve az élet nagy dolgairól, pszichológiai kérdésekre keresgélve a választ. Megkedveltette velem a teát, tejszínnel és mézzel iszom, higgyétek el, nagyon finom! - színe: A kék, lehet királykék, pávakék...láttátok már a kocsimat J - állata: A ló és a kutya állnak a szívemhez legközelebb. - évszaka: Egyértelműen a tavasz! - könyve: Szabó Magdától a Sziget-kék. - filmje: Szeretem a könnyed, nevetős filmeket, de az elgondolkodtató, felkavaró alkotásokat is. A lényeg, hogy a műfajában jó legyen. - Meséljen a gyerekkoráról, családjáról! Hol nőtt fel? Idézzen fel egy-egy jó, illetve rossz élményt is! - Törökszentmiklóson születtem. Hárman vagyunk testvérek, van egy nővérem, Orsolya, és egy öcsém, Attila. Nagyon különleges, szabadon gondolkodó személyek, nyitott elmével, magas intelligenciával, páratlan humorral. Pedagógus családból származom, nagypapám híresen jó, megbecsült, mindenki által szeretett és tisztelt iskolaigazgató volt. Édesapám ragyogó elme, a matematika doktora, az ELTE docense. Édesanyám óvónő és angol szakos tanító. Talán többen emlékeztek még rá, hogy itt a Farkasrétiben sokatokat tanított még pár éve, most pedig az Arany melletti óvoda vezetője. A legvidámabb nyaraim Szenttamáson, a Törökszentmiklós melletti angol telivér tenyészetben voltak. Kibicajoztunk reggel, egész nap játszottunk a lovak közt, este meg hazatekertünk- persze mindig szembeszéllel. Törökszentmiklóson jellemzően nem volt kerítés a házak közt, de gyakran még az utcafronton sem, így az egész zsákutcát nagymamánál egy hatalmas játszótérnek tekintettük, ahol a fákról szilvát ettünk, hunyóztunk (mifelénk a bújócska neve ez volt), este meg szalonnát sütöttünk. Kitekertünk a Tisza-partra, csúszdát tapasztottunk agyagból, és mire hazaértünk, Nagymamám hideg málnás tejjel várt minket. Mesebeli volt! Szerettem Budapesten általános iskolába járni, nagyon vidám osztályom volt, tartott tőlünk az egész suli, de legalább jól tanultunk. A napközit kipróbáltam, egyáltalán nem kedveltem, de szerencsére anyukám délután otthon volt, így mindig haza tudtam menni. - Mi az, amit egyáltalán nem szeret? - Tűrhetetlennek tartom és megbocsáthatatlannak, ha az állatokkal szívtelenül bánnak, és ezeket a csodálatos, de sajnos gyakran kiszolgáltatott lényeket méltatlan módon tartják. Mélységesen megvetem, és börtönre ítélném azt, aki bántja őket. Nem szeretem a stílustalanságot és a lecsót. - Petra néni milyen tanuló volt, melyik tantárgyat szerette a legjobban, melyiket a legkevésbé? - Általános iskolában nagyon jól tanultam, egy-két négyes is csak ritkán csúszott be. Imádtam a testnevelés órákat és a tanárnőt, Dalma nénit is. Érdekelt a környezetismeret (akkor így hívták) és szerettem a matekot, mert logikus. Jól írtam helyesen. Nekem még kötelező volt oroszt tanulni. Legalábbis tanítottak, de nem tanultam. Úgy emlékszem, senki sem szerette, bár tudom, hogy ez általában nem mentség. Egy mondókán kívül nem emlékszem semmire. - Ha egy lakatlan szigeten kellene eltöltenie egy évet, miket vinne magával feltétlenül? A helyszínen hogyan fogna hozzá a magányos élethez, milyen körülményeket teremtene, hogy jól érezze magát? - Alapvetően nem szeretek egyedül lenni, jólesik beszélgetni az emberekkel. Ha mégis úgy alakulna, pihenésnek fognám fel, nagyon sokat olvasnék, írnék meséket és rajzolnék. Az állataimat vinném magammal. - Mióta tanít Petra néni a Farkasréti Általános Iskolában? Honnan jött hozzánk, mivel foglalkozott előtte? Hogy érzi magát nálunk? Meséljen el egy emlékezetes él-

7 2013. január-február-március feleltetés 7 ményt, amely itt történt ebben az iskolában! - A főiskolai gyakorlatomat töltöttem itt, Györgyi néninél. Anyukám is itt tanított, és én is itt maradtam, mert boldog voltam, hogy gyerekekkel foglalkozhatok, és ilyen szép helyen, ilyen jó állásom van. Ennek már lehet vagy 7 éve. Néha olyan osztály jön össze, ahol sokat tudunk nevetni, néhány gyereknek igazán eredeti a humora. Van, hogy délután eszembe jut valamelyik ilyen megjegyzés, és hangosan felnevetek. A táborok voltak a legemlékezetesebbek mindig. Egyszer az egész 8. évfolyammal mentünk kirándulni, amikor a büfékocsiba beültem néhány lánnyal beszélgetni. Gyanúsan sokat álltunk egy állomáson már, mikor Kriszta néni felhívott, hogy hol vagyunk. Amikor meghallotta, majdnem elájult, mert kiderült, lecsatoltak minket a vonatról! Szinte minden kiránduláson eltévedek, azon már csak nevetni lehet, hogy mi sül ki belőle. Korábban dolgoztam lovardában, elkezdtem két iskolát is, szerepeltem néhány reklámfilmben, de a tanítóképzőben az első tanítási gyakorlaton megéreztem, hogy én ezt fogom csinálni, mert nagyon megszerettem a gyerekeket, és ők is engem. Lovastáborokat már a főiskola alatt szerveztem, és mindig olyan vidáman sikerül nyaraltatni a gyerekeket, hogy 10 éve folyamatosan viszek csoportokat. - Ha egy jó tündér teljesítené három kívánságát, miket kívánna? - Mi mást mondhatnék? Világbékét! Egészséget, egészséges életet mindenkinek! A harmadik kívánságom az lenne, hogy legyen még 100, de a legfontosabb, hogy legyen minden ember jó! - Szabadidejében mit csinál legszívesebben? Van-e valamilyen hobbija? Tudjuk, hogy Petra néni nagyon szereti a lovakat. Mesélne nekünk erről bővebben? - Igen, a lovak az életem, ez nem csak hobbi. Sokat foglalkozok állatokkal. Van 3 kutyánk (kettő mentett), egy mentett macskánk, és egy lovam is van, de nem tudok itt megállni. Szeretnék még lovakat tartani, és egy tanyát üzemeltetni. Végre szeretnék egy saját mesés birtokot a lovastáboroknak, lovasoktatásnak, születésnapoknak, esetleg erdei iskoláknak. Igazi kis udvart malacokkal, tyúkokkal, ahonnal reggel a tojást be lehet hozni, a kakas kukorékol és a gyerekek is kikerülnek egy kicsit a természethez közelibb életbe a zárt városi terükből. Gyakran hazaviszek eltévedt, kóbor kutyusokat és szerencsére vagy megkerül az eredeti aggódó gazdi, vagy sikerül újat találni nekik. Öcsém már le is tiltotta a híreket rólam a facebookon, annyi kutyamentős képet osztok meg. Jelenleg a Testnevelési Egyetemre járok, Lovaskultúra Oktató szakra, ahol alkalmam van minden szakágból (díjugratás, díjlovaglás, íjászat...) az ország legjobb oktatóival, világszinten elismert edzőkkel dolgozni. Nem könnyű az egyetem mellett dolgozni, meg háztartást vezetni, edzésekre járni, a magánéletemmel és a saját lovammal is foglalkozni. Néha elég sűrű, de meg kell oldani, mert olyat tanulok, ami nagyon érdekel! Biztosan sokan tudjátok azt is, hogy szeretem a sportokat, kite, wakeboard, edzőterem, tenisz, strandröplabda, bármi jöhet, de ezeket csak kiegészítő sportként űzöm. - Miért éppen az angol nyelvet választotta? Ha nem tanár lenne, milyen foglalkozást űzne a legszívesebben? - Az angolt a filmek, slágerek miatt kezdtem el tanulni, az orosz nyelv után a szabadságot jelentette. A lovas szakmában helyezkednék el, vagy lovaglást tanítanék, vagy egy híres ménesben dolgoznék, vagy a lovastáborokra helyeznék még nagyobb hangsúlyt. - Petra néni szerint milyen lesz egy iskola, a tanítás ötven év múlva? - Valószínűleg rengeteg technikai dolgot fognak használni, akár teljesülhet is a gyerekek álma, és közvetlenül a fejükbe kapják majd az információt, a megfelelő helyen kezelve az agyat, beépítik a tudást a fejükbe. De drágáim, azt üzenem, amíg nem így van, szánjátok rá az időt, és üljetek le tanulni! - Mit üzen a felnövekvő gyerekeknek tanulásról, értékrendről, az élet nagy kérdéseiről? Van-e valamilyen kedvenc bölcs mondás, amely különösen fontosnak bizonyul Petra néni életében? - Szeretném, ha mindig helyén lenne a szívetek, és ez nem mindig könnyű, nehéz világban éltek. Törekedjetek a jóra. Tudom, nehéz kamasznak lenni, de a család a legfontosabb, velük össze kell tartani, ez nem kérdés. Egy Michael Jackson szám az, a Man in the mirror, ami legjobban megfogalmazza azt, ami a jövő egyetlen lehetséges járható útja: a változást, amit szeretnél, egy jobb világért, azt saját magaddal, magadban kezdd el! Hiszem, ha mindenki így gondolja, és ő maga helyesen cselekszik, akkor elhozza a várt változást a jövőben! Köszönjük a beszélgetést!

8 8 maszkabál Iskolaújság Első felsős farsangunk Február 1-jén került sor a felsős farsangra. Idén minden osztálynak egy országot kellett kiválasztania és bemutatnia. Voltak, akik bemutatták Írországot, Franciaországot, Mexikót, Görögországot, többen Hawaiit választották. Mi Olaszország voltunk. Elsőnek a Legyetek jók, ha tudtok című olasz dalt tanultuk meg olaszul. Először kicsit furcsa volt, de aztán belejöttünk. Az előadásunkban volt igazi olasz focicsapat, Angyalvár, Sóhajok hídja, pizzai ferde torony, gondola énekléssel. Az utolsó előtti pillanatkép egy étterem volt. Itt pincér vitte a kávét, pizzát, a szakács pedig a spagettit kavarta a belőlünk, gyerekekből alkotott fazékban. A végén pedig leültünk és felmutattuk a csizmánkat. Miután minden osztály előadta a jelenetét, Imola néni megkezdte a tombolát. Csak néhány nyeremény talált gazdára, mert perceken belül kezdődött az eredményhirdetés. Az osztályunkból mindenki nagyon izgult, de megérte, mert Petra néni végül kimondta, hogy az 5.b osztály győzött. Az első három helyezett tortát és cukrot kapott. Ezek után a nagy tornateremben disco, a kis tornateremben játékok és karaoki, a földrajz teremben pedig büfé volt. Egy kis idő múlva folytatódott a tombola, sok szép nyereményt lehetett szerezni, például tollat, kártyát, az Auguszt cukrászdába kupont és még sok mindent. A disco nagyon hangulatos volt. A mi osztályunk rengeteget táncolt. A felsős diákok közül néhány fiú jelentkezett dj-nek. A zene mellé fények is kerültek. Fél kilenckor ért véget a mulatság. Nagyon jó volt az idei felsős farsang. Vavrek Zsanka 5.b A 6.a osztály farsangja Ez a farsang olyan volt, hogy minden osztálynak egy országot kellett kiválasztania és azt bemutatni. Mi,6.a osztály Görögországot választottuk. A készülődés elég hosszúra sikeredett, mert az ötletes jelmezeket (amik nagy része otthon készült) elég nehéz volt felvenni. Ha ennyi lett volna a készülődés, akkor még jó lett volna. Azonban egyszer csak Zsani megjelent egy bőrönddel a kezében. Nem értettük, mit keres itt az előbb említett tárgy. Zani kinyitotta és eléggé meglepődtünk, hogy egy bőröndnyi sminket hozott el magával! Rögtön nekiálltunk magunkat és egymást sminkeli, hajsütőzni. Mire mindenki teljesen elkészült, eltelt 25 perc. És akkor még el sem kezdődött a farsang. A készülődés után még egyszer elpróbáltuk a táncot, majd fél ötre lementünk a tornaterembe. A mulatság hamarosan el is kezdődött. Először az 5.a lépett fel,ezt követte az 5.b és így tovább. Az 5.c-nél nagyon elkezdtünk izgulni, és mivel még verset is mondtunk,mindenki magában ismételgette a sorokat. Jaj, én is eléggé izgultam. Amikor felszólítottak minket, gyorsan beálltunk a helyünkre és kezdődött is a felvonulás. Úgy volt, hogy Marci egy kisfiú volt, aki Görögországban járt, és egy naplót olvasott fel. Először bejelentette, hogy az Olümposzon járt. Erre egyesével előre léptünk (istenek) a mikrofonhoz és mondtuk a versikét. Ezután következett az olimpia. 4 fiú és Ildikó néni kiállt az 5 karikával. Ezután a görög ételek következtek, Pati és Fanni a zsűrinek is vitt finom falatokat, szerintem ez nagyon ötletes volt. Majd jött az, amitől mindenki, de leginkább a fiúk féltek. A tánc. Zsani tanította be a fiúknak (és a lányoknak is, de lehet, hogy az könnyebb eset volt). Nem volt könynyű dolga, az biztos. Le a kalappal előtte, mert mindenki hibátlanul eltáncolta, ami egyébként a próbákon szinte sohasem ment. És most, hogy élesben ment, most sikerült!!! Amikor az egésznek vége lett, mindenki felvonult az osztályba. Nagyjából 40 perc múlva visszamentünk, mert eredményhirdetés következett. Hátulról visszafele mondták az eredményt, így mindig izgultunk, nehogy mondják az osztályunkat. Végül másodikak lettünk, az 5.b előzött meg minket, ők tényleg jók voltak. Megkaptuk a nekünk járó jutalmat: dobostorta és egy csomag Maoam. A tortát megettük, a Maoam-ot eltettük későbbre. Ezután átöltöztünk és kezdődött a disco. Szerintem nagyon jó este volt, ez talán életem egyik legjobb farsangja!!! Jó lenne, ha máskor is ilyen jól érezném magam!!! Ambrus Csenge 6.a

9 2013. január-február-március olvasókuckó 9 Böszörményi Gyula Itt a farsang Van, hogy az ember gyereke, bármily kicsi, igen nagy rosszaságot tud csinálni. S úgy is tud lenni, hogy az ember gyereke körül feje tetejére lódul a világ, amiért aztán jól meg is büntetik pedig egyáltalán nem tehet a fejtetőre lódulásról! No, éppen ekként járt a minap az én Gergő barátom, aki nem több, mint hatéves. Történt ugyanis, hogy Gergőnek egyik reggel megsajdult a torka, ezért nem mehetett iskolába. Kicsi Gergő, te ma itthon maradsz, őrizni az ágyad mondta az én barátomnak Nagy Gergő, az apukája, s még hozzátette: A nagymama vigyáz majd rád, légy rendes! Mit tehet azonban az ember gyereke, ha a felvigyázó nagyanyó délelőtt leviharzik a boltba? Ágyat őrizni nagyon unalmas dolog, különösen, ha senki nem akarja ellopni az illető bútordarabot. Kicsi Gergő rettenetesen unatkozott, felkelt hát, s bóklászva a csendes lakásban, eljutott egészen a konyháig. Látom ám, hogy mindjárt megpimpósodsz a semmittevéstől! szólalt meg váratlanul egy reszelős hang a szemetes mögül. Kicsi Gergő nem ijedt meg, inkább közel lépett, hogy alaposabban megnézze magának a hang gazdáját. Sutyerák vagyok, a mocsári kobold, jelenleg az eltévedés állapotában közölte a szemetes mögül előlépő kisember. Javaslom, hogy amíg nem találok egy nekem való lápot, addig rendezzünk egy unaloműző farsangot, itt, a konyhában! Már hogyan farsangolhatnánk, mikor nincsenek muzsikusok, táncosok és finomságok? tárta szét a karját Kicsi Gergő, mutatva, milyen unalmasan csendes a konyha. Ezt bízd csak rám! vigyorgott Sutyerák, majd rögvest pattintott az ujjával. Színes-bűvös szikrák röppentek szerte, és amit megérintettek, az nyomban életre kelt. Kicsi Gergő csak leste tátott szájjal, amint a mozsár durrogó ritmust kezdett ütni, vele a tojástartó, teásbögre szintén zenébe fogott. Aztán középre ugrott mind a fakanál, habverő, merőkanál meg a többiek, kiket Gergő felsegített a konyhaasztalra, hogy ott ropják a táncot egymással. Akkora farsangi mulatság kerekedett, hogy a konyha, a lakás, de még a lépcsőház is zengett tőle. Kicsi Gergő beállt a táncolók közé, s úgy ropta, hogy sajgó torkáról egészen megfeledkezett. A mulatozás azonban hirtelen félbeszakadt, ugyanis hazaért nagyanyó. Amint szegény elhűlve megtorpant a konyhaajtóban, a víg társaság minden tagja ott hullott a földre, ahol épp volt. Csak úgy záporoztak, csörömpöltek a kanalak, villák a kövezeten! Mondhatta eztán Kicsi Gergő, hogy Sutyerák volt a hibás, senki nem hitt neki, mivel az eltévedt mocsári kobold sehol nem találtatott. Hát, én csak annyit mondok: farsang környékén jobb vigyázni a beszélő szemetesvödrökkel! KERTÉSZKEDÉS SZAKKÖR Kedves érdeklődő fiatalok! Tavasztól szakkör indul itt az iskolában és a Sas-hegy környékén, ahol megtanulhatjuk, hogyan gazdálkodhatunk okosan, szeretettel a természetben, hogy annak mindenki élvezze a gyümölcseit. Sokat leszünk kint a természetben, a Sas-hegy közelében levő kertekben, így minden alkalommal rácsodálkozhatunk a természet szépségére, és felfedezhetjük, éppen mi a dolgunk. Így lassan megtanulhatjuk: - hogyan kell a gyümölcsfákat, bokrokat metszeni, - hogyan szaporíthatjuk és nevelhetünk új fákat, bokrokat, zöldségféléket vagy éppen virágokat, - mikor milyen munkákkal segíthetjük, hogy szépen nőjenek, és teremjenek, - és végül a kitartóak megláthatják munkálkodásaink gyümölcseit, és hogy azok hogyan válhatnak mindannyiunk javára... - emellett megnézzük, mi mindent tehetünk azért, hogy szebb, rendezettebb lehessen környezetünk. Várunk minden korosztályból olyanokat, akik szeretnek a természetben lenni, az élővilágot megfigyelni és velük együtt dolgozni. Szerda délutánonként lehet csatlakozni, jelentkezni Kismarton Zsuzsannánál. Idén a felső tagozatos évfolyam vetélkedő keretében emlékezett meg az 1848/49-es eseményekről. Petőfi Sándor szavaival indult a megmérettetés. "Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek, nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni meglett embernek." A vetélkedőre minden osztály felkészült egy rövid jelenettel, majd különböző feladatok keretében bizonyította és gyarapította tudását erről az időszakról. A verseny végeredménye a következő: 1. 5.c és 6.b osztály 23 ponttal 2. 5.b és 6.c osztály 22 ponttal 3. 6.a osztály 21 ponttal 4. 5.a osztály 19 ponttal A hetedik és nyolcadik osztályosok versenyében: c és 8.b osztály 30 ponttal 2. 7.a osztály 26 ponttal 3. 7.b és 8.a osztály 25 ponttal

10 10 régi emlékek Iskolaújság Sítábor 1994 Ha február, akkor sítábor. Bizony évek óta szokás már, hogy a februári hidegben útra kel egy csapat a Farkasréti Általános Iskolából. Idén sem történt ez másképpen. Most mégsem az idei sítáborról olvashattok, (ennek több oka van), hanem egy régi beszámolót teszünk közzé, a szülinapos iskolánk múltjából tallózva választottuk ezt az írást. "Péntek délután még javában tart a farsang, de én már lélekben a másnapi indulásra készülök. Elérkezik az este, és a készülődés félelmetes méreteket kezd ölteni: síruha, bakancs, léc, váltóruha, tartalék élelem, teljes készültségű irodai felszerelés. Hajnali kettőre sikerül ájultan álomba zuhannom, de ez a győztes jól megérdemelt álma volt, hiszen végül mégiscsak sikerült lebirkóznom azokat a galád pakkokat, mind a húszat na jó, csak hetet. Másnap háromnegyed nyolcra sikerült begördülnöm az iskola elé, ahol már szinte teljes volt a létszám. Avatatlan szemlélő úgy vélhette, hogy a busz csomagterébe már egy gombostűt sem lehet elhelyezni, ennek ellenére szemrebbenés nélkül felsorakoztattam megszámlálhatatlannak tűnő csomagjaimat. Ágota néni már ott volt, és elnéző mosolyából arra következtettem, hogy megérti gondjaim mélységét, hiszen ő is ebben a cipőben jár. Elérkezett a nyolc óra, érzékeny búcsút vettünk szülőktől, testvérektől, rokonoktól. Aztán elmúlt nyolc óra és sajnos egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a buszunk elromlott, vagyis egyelőre nem indulhatunk. Hála azonban András bácsinak, ragyogó és leleményes buszsofőrünknek és szakértő apukák rögtönzött csapatának, kilenc óra felé megint érzékeny búcsút vettünk a fent említettektől és elindultunk A tavaszba. Mert őszintén szólva mindenben bíztam, csak abban nem, hogy havat is fogunk látni. De persze ez csak a vezérkar titka volt, nem baj duruzsoltuk -, majdcsak összeütünk egy kis téli tábort, túrázás, hóvirágszedés Az ifjúságot nem izgatta semmi, élvezték az utazás örömeit: egy kis hazai falat, zeneszó, folyamatos csicsergés, egyszóval a hókérdés senkit sem foglalkoztatott. Megérkeztünk Parassapusztára, útlevelek előkészítve, és máris megérkeztünk Szlovákiába, gurultunk tovább Besztercebánya felé. A ve-

11 2013. január-február-március régi emlékek 11 zérkar vizslató tekintete a távoli tájat kémlelte, némi fehérséget remélve. Hó, hó! rikkantott valaki, és számunkra úgy hatott ez a felfedezés, mint mikor a tengeren hajózók végre megpillantják a szárazföldet. És halljatok csodát, lassan-lassan kezdett kialakulni az összefüggő hótakaró. Fél kettőre végre megérkeztünk utunk céljához, tajovi Lesák Hotelhoz. Itt aztán már tényleg tátva maradt mindannyiunk szája, hiszen igazi téli tájkép fogadott bennünket, és egy nagyon kellemes és hangulatos szálloda. A lehető leggyorsabban kipakoltunk, és mondhatom, sikerült birtokba vennünk a szállást. Kialakult a parancsnoki rezidencia is, melynek lakói: Ildikó néni, Zsuzsa néni, Ágota néni és jómagam, Kriszta néni szerveztük a programokat, és igyekeztünk kialakítani a tábori élet menetrendjét. Természetesnek tartottuk, hogy rendszeres szobaszemlével örvendeztetjük meg az ifjúságot, sőt, igen szigorúan fogunk pontozni. Sejtettük, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni, de úgy gondoltuk, napi félóra a rendért senkinek sem fog megártani. Egyik este, mint mindig az esti programok előtt a vezérkar tagjai, félájultan az egész napos síeléstől és a jó levegőtől, éppen pihengettek, hogy jobban bírják az esti kiképzést, mikor Nyerges Krisztián beóvakodik a szobánkba, kezét tördeli, és érdeklődik, lesz-e este olyan szemle, mint reggel szokott lenni. Hát persze, szemle nélkül nem nap a nap Krisztián égnek emeli a szemeit és fájdalmasan felsóhajt: Istenem Mire Zsuzsa néni csendben, barátilag, megértően, mintegy magának megjegyezte: Szólíts csak ezután is Zsuzsa néninek Még szerencse, hogy feküdtünk, így nem okozott gondot a rötyögés közbeni fetrengés. Hamar teltek a napok: ébresztő, reggeli, pakolás, kis buszozás a jobb síelési terep érdekében. Két kedves síoktatónk, Farkas Robi és Farkas Gyuri bácsi fáradhatatlanul foglalkozott az ifjúsággal. Robi bácsi a kezdőket állította sílécre, Gyuri bácsi pedig a pálya ördögei technikáját tökéletesítette. Eleinte egy-két ifjú titán hadakozott a kötött foglalkozások ellen, de a végén mindenki örömét lelte a versenyekben, és sikerélményt jelentett a technika javulása is. A sítábori programokat az utolsó nap délutáni programja, a sí-show koronázta meg. Nagyon nagy örömöt jelentett a számomra, hogy erre a sífarsangra szinte kivétel nélkül mindenki jelmezt öltött, még a bennünket kísérő szülők is. Gyuri bácsi és Robi bácsi pedig brillírozott, olyan fantasztikus versenyeket találtak ki, melyek csak fokozták a délután varázsát. És a befejezés egy csodálatos esti fáklyás lesikló síelés volt. Először is minden hófehér volt, a pályát hatalmas fenyőerdő szegélyezte, innen siklottak a fáklyát vivő síelők, és a lankás lejtőn kis mécsesekkel kijelölt kapukat megkerülve kígyóvonalban siklottak a völgy felé. Hideg volt, fújt a szél, és közben apró pelyhekben szállingózott a hó. És amint néztem a kis mécsesekkel megvilágított kapuk között lesikló fáklyás menetet, úgy éreztem, ez az igazi boldogság. Nagyon örülök, hogy ott lehettem, és megélhettem ezt a csodálatos estét. Krisztina néni Kismarton Zsuzsanna rajzai