A Nyugat-Mecsek bükkösei Beech woods in the Western Mecsek Hills [Helleboro odori-fagetum (A. O. Horvát 1959) Soó & Borhidi in Soó 1960]

Átírás

1 e A c t a N a t u r a l i a Pa n n o n i c a e-acta Nat. Pannon. 5: (2013) 11 A Nyugat-Mecsek bükkösei Beech woods in the Western Mecsek Hills [Helleboro odori-fagetum (A. O. Horvát 1959) Soó & Borhidi in Soó 1960] Kevey Balázs Abstract: Kevey B.: Beech woods [Hellebo ro o dori-fagetum (A. O. Horvát 1959) Soó et Borhidi in Soó 1960] in the Western Mecsek Hills. In the absence of high peaks and plateaux, climatically zonal beech woods are absent from the Western Mecsek Hills. Because the highest parts of the hills reach only the zone of oak-hornbeam forests, beech woods only appear extrazonally on northfacing slopes and in deep valleys. I carried out a phytosociological analysis of 50 vegetation samples obtained from these beech woods. As a consequence of their extrazonal situation, the stands do not host genuine montane elements. There are several species (Actaea spicata, Dentaria enneaphyllos, Oxalis acetosella, Ruscus hypoglossum) that are rather characteristic of cool, mesic forests (Eu- Fagenion). Species typical of the order Fagetalia are also abundant, however. The occurrence of several species mainly distributed in the Illyrian or sub-mediterranean regions (Aremo nia agrimonio ide s, Asperula taurina, Chaerophyllum aureum, Helleborus dumetorum, H. odorus, Lathyrus venetus, Luzula forsteri, Polystichum setiferum, Ruscus aculeatus, R. hypoglossum, Scutellaria altissima, Tamus communis, Tilia tomentosa) indicates that the stands are under rather strong influence of sub-mediterranean climate, although the frequency of these species is somewhat lower than their frequency in the more southerly Villány Hills. These beech woods are placed in the sub alliance Prim ulo vulgaris-fagenion Borhidi 1963 em. Borhidi in Borhidi & Kevey Key words: Syntaxonomy, Western Mecsek Hills Landscape Protection Area, sub -Mediterranean forest community, SW Hungary. Author s address: Kevey Balázs, 1) Pécsi Tudományegyetem, Növényrendszertani és Geobotanikai Tanszék; 2) Pécsi Tudományegyetem, Szőlészeti és Agrobotanikai Tanszék; H-7624 Pécs, Ifjúság u. 6. Hungary. keveyb@ttk.pte.hu Bevezetés A Mecsek bükköseiről Horvát (1972) 40 cönológiai felvételt közölt. Táblázatában 24 felvétel származik a Nyugat-Mecsekből. Később Morschhauser (1995) egy vegetációkeresztmetszetet mutat be a Tubesről, feltüntetve rajta a bükkösök elhelyezkedését, majd cönológiai felvételeinek szintetikus eredményeit közli. Magam a tetőerdők (Aconito anthorae-fraxinetum orni) összehasonlító elemzése kapcsán közöltem 20 felvételt a Misina-Tubes hegyvonulat bükköseiről (vö. Kevey & Borhidi 1998). Horvát tanár úr munkásságát (7. ábra) folytatva e bükkösökből 1976 és 2011 között 89 cönológiai felvételt készítettem. E felvételi anyagból választottam ki azt az 50 felvételt, amely alapján jellemzem a Nyugat-Mecsek bükköseit. Anyag és módszer Kutatási terület jellemzése A Nyugat-Mecsek geológia felépítése változatos. Központi tömbjét mészkő, homokkő és vegyes összetételű konglomerátum képezi. Komlónál andezit is a felszínre bukkan, míg az alacsonyabb régiókat többfelé lösz fedi (Vadász 1935; Lovász & Wein 1974). A hegység hűvös és párás mikroklímájú, északias kitettségű (ÉNy, É, ÉK, K), enyhe (5-10 fok) és meredekebb (20 25 fok) lejtőin, valamint völgyoldalain nagy kiterjedésű bükkösök találhatók (vö. Horvát 1946, 1958, 1972). A vizsgált állományok 180 és 550 m közötti tengerszint feletti magasság mellett találhatók. Az alapkőzetet többnyire félnedves és üde, barna erdőtalaj borítja. Megfigyeléseim szerint a bükkösök négyféle termőhelyi viszonyok mellett jöttek létre. Egyrészt hegygerincek kőtörmelékes, sekély erdőtalajain. Másodszor patak menti hegylábaknál, kőtörmelékes lejtőhordalék talajokon. Harmadszor északias lejtők mély szelvényű, erősen kötött, kissé kisavanyodó, erdőtalajain. Végül megtalálhatók ugyancsak északias lejtők viszonylag sekélyebb, de laza, morzsalékos szerkezetű erdőtalajain (vö. Kevey 2012). A kutatásokat a TÁMOP A-11/1/KONV pályázat támogatta e-acta Naturalia Pannonica 5 ( ), HU ISSN

2 12 Kevey: A Nyugat-Mecsek bükkösei Alkalmazott módszerek A cönológiai felvételek a Zürich-Montpellier növénycönológiai iskola (Becking 1957) hagyományos kvadrát-módszerével készültek. A felvételek táblázatos összeállítása, valamint a karakterfajok csoportrészesedésének és csoporttömegének kiszámítása az NS számítógépes programcsomaggal (Kevey & Hirmann 2002) történt. A felvételkészítés és a hagyományos statisztikai számítások kissé módosított módszerét korábban részletesen közöltem (Kevey 2008). A SYN-TAX 2000 program (Podani 2001) segítségével bináris cluster analízist (Method: Complete link; Coefficient: Baroni- Urbani & Buser) és ordinációt végeztem (Method: Principal coordinates analysis; Coeffi-cient: Baroni -Urbani & Buser). A fajok esetében Király (2009), a társulásoknál pedig Borhidi & Kevey (1996), Borhidi (2003), ill. Kevey (2008) nómenklatúráját követem. A társulástani és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (Oberdorfer 1992; Mucina et al. 1993; Kevey 2006, 2008; Borhidi et al. 2012) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtam, de figyelembe vettem az újabb kutatási eredményeket is (vö. Borhidi 1993, 1995; Horváth F. et al. 1995; Kevey ined.). Eredmények Fiziognómia A vizsgált gyertyános-tölgyesek az állomány korától függően m magasak, felső lombkoronaszintjük erősen záródó (80 95%). Állandó (K IV- V) fajai a Fagus sylvatica mellett csak a Carpinus betulus. Konszociációt (A-D: 4-5) csak a Fagus sylvatica képez. Mellette egyéb elegyfák is előfordulnak: Acer campestre, A. platanoides, A. pseudo-platanus, Cerasus avium, Fraxinus excelsior, Quercus cerris, Q. petraea, Q. robur, Tilia cordata, T. platyphyllos, T. tomentosa, Ulmus glabra. Az alsó lombkoronaszint viszonylag fejletlen. Magassága m, borítása pedig 5 30%. Főleg alászorult fák alkotják, de egyikük sem fordul elő nagyobb tömegben. Állandó (K V) fajai a Fagus sylvatica és a Carpinus betulus. A cserjeszint fejletlen, vagy teljesen hiányzik. Magassága 1 3 m, borítása pedig 1 15%. Viszonylag állandó (K IV) faja csak a Fagus sylvatica, s elsősorban a lombkoronaszint fáinak fiatal egyedei képezik (Acer platanoides, A. pseudoplatanus, Carpinus betulus, Fraxinus excelsior, Tilia cordata, T. platyphyllos, T. tomentosa, Ulmus glabra stb.). A valódi cserjék közül viszonylag leggyakoribb a Crataegus laevigata, de egyéb cserjék (Cornus sanguinea, Daphne mezereum, Staphylea pinnata stb.) igen ritkák. A csekély borítás miatt nagyobb tömegben előforduló cserje e szintben nincs. Az alsó cserjeszint (újulat) borítása 1 25%. Állandó (K IV-V) fajai az Acer campestre, a Cerasus avium, a Fagus sylvatica, a Hedera helix, a Rubus hirtus és a Tilia tomentosa. Fáciesképző faj e szintben nincs. A gyepszint borítása szélsőséges értékeket is mutat (10 100%). Állandó (K IV-V) fajai a következők: Ajuga reptans, Allium ursinum, Ane-mone ranunculoides, Arum maculatum, Asarum europaeum, Cardamine bulbifera, C. enneaphyllos, Carex pilosa, C. sylvatica, Euphorbia amygdaloides, Galanthus nivalis, Galeobdolon luteum, Galium odoratum, Geranium robertianum, Helleborus odorus, Hepatica nobilis, Lathyrus vernus, Melica uniflora, Mercurialis perennis, Moehringia trinervia, Mycelis muralis, Polygonatum multiflorum, Pulmonaria officinalis, Ranunculus ficaria, Ruscus aculeatus, R. hypoglossum, Tamus communis, Viola reichenbachiana. Az alábbi fajok képeznek fáciest (A-D: 3-5): Allium ursinum, Cardamine bulbifera, C. enneaphyllos, Carex pilosa, Circaea lutetiana, Festuca drymeja, Galeobdolon luteum, Galium odoratum, Melica uniflora, Oxalis acetosella. Fajkombináció Állandósági osztályok eloszlása Az 50 cönológiai felvétel alapján a társulásban 15 konstans és 22 szubkonstans faj szerepel az alábbiak szerint: K V: Allium ursinum, Arum maculatum, Cardamine bulbifera, Carex pilosa, Carpinus betulus, Fagus sylvatica, Galeobdolon luteum, Galium odoratum, Hedera helix, Helleborus odorus, Lathyrus vernus, Polygo-natum multiflorum, Pulmonaria officinalis, Ruscus hypoglossum, Viola reichenbachiana. K IV: Acer capestre, A. platanoides, Ajuga reptans, Anemone ranunculoides, Asarum europaeum, Cardamine enneaphyllos, Carex sylvatica, Cerasus avium, Euphorbia amygdalodes, Galanthus nivalis, Geranium robertianum, Hepatica nobilis, Melica uniflora, Mercurialis perennis, Moehringia trinervia,

3 e-acta Nat. Pannon. 5 (2013) 13 Mycelis muralis, Quercus petraea, Ranunculus ficaria, Rubus hirtus, Ruscus acule-atus, Tamus communis, Tilia tomentosa. Ezen kívül 14 akcesszórikus (K III), 24 szubak-cesszórikus (K II) és 79 akcidens (K I) faj került elő (1. táblázat, 1. ábra). Az állandósági osztályok fajszáma tehát az akcidens fajoktól az akcesszórikus elemekig csökken, majd a szubkonstans fajoknál ismét lényegesen magasabb, végül a konstans fajoknál újra kevesebb. Karakterfajok aránya Mint általában a bükkösökben, a Nyugat- Mecseken is a Fagetalia jellegű elemek játszanak vezető szerepet, hisz 48,0% csoportrészesedést és 61,2% csoporttömeget mutatnak (2. táblázat; 2. ábra): K V: Allium ursinum, Arum maculatum, Cardamine bulbifera, Carex pilosa, Carpinus betulus, Fagus sylvatica, Galeobdolon luteum, Galium odoratum, Hedera helix, Lathyrus vernus, Polygonatum multiflorum, Pulmonaria officinalis, Viola reichenbachiana. K IV: Acer platanoides, Anemone ranunculoides, Asarum europaeum, Cardamine enneaphyllos, Carex sylvatica, Cerasus avium, Euphorbia amygdaloides, Galanthus nivalis, Hepatica nobilis, Mercurialis perennis, Moehringia trinervia, Rubus hirtus. K III: Acer pseudo -platanus, Circaea lutetiana, Dryopteris filix-mas, Festuca drymeia, Hordelymus europaeus, Isopyrum thalictroides, Oxalis acetosella, Stellaria holostea, Ulmus glabra, Veronica montana. K II: Aconitum vulparia, Aegopodium podagraria, Athyrium filix-femina, Carex digitata, Corydalis cava, Epipactis helleborine, Gagea lutea, Lilium martagon, Milium effusum, Primula vulgaris, Sanicula europaea, Tilia platyphyllos. K I: Actaea spicata, Cardamine impatiens, Corydalis solida, Daphne mezereum, Galeopsis speciosa, Glechoma hirsuta, Knautia drymeia, Lathraea squamaria, Luzula pilosa, Paris quadrifolia, Ranunculus lanuginosus, Salvia glutinosa, Scilla vindobonensis, Stachys alpina, S. sylvatica, Vinca minor. Valódi bükkös karakterfajok a Mecseken nincsenek, bár néhány faj mutat némi Eu- Fagenion jelleget: K V: Fagus sylvatica, Ruscus hypoglossum. K IV: Dentaria enneaphyllos. K III: Oxalis acetosella. K I: Actaea spicata. Csoportrészesedésük 2,9%, csoporttömegük pedig 22,2%. (2. táblázat). A Nyugat-Mecsek bükköseinek sajátos karakterét az Aremonio-Fagion csoportba sorolható szubmediterrán és illír jellegű fajok adják (némelyikük Quercion farnetto jelleget is mutat): K V: Helleborus odorus, Ruscus hypoglossum. K IV: Ruscus aculeatus, Tilia tomentosa, Tamus communis. K II: Aremonia agrimonioides, Lathyrus venetus, Primula vulgaris, Rosa arvensis. K I: Asperula taurina, Chaerophyllum aureum, Helleborus dumetorum, Knautia drymeia, Luzula forsteri, Polystichum setiferum, Scutellaria altissima. Csoportrészesedésük 5,4%, csoporttömegük pedig 1,2% (2. táblázat; 3. ábra). A száraz tölgyesek karakterfajai (Quercetea pubescentis-petraeae, Orno-Cotinetalia, Orno- Cotinion, Quercetalia cerridis, Quercion farnetto stb.) a bükkösökben nem játszanak meghatározó szerepet, arányukra mégis érdemes felfigyelni. A Nyugat- és Kelet-Mecsek bükköseiben e növények aránya igen hasonló, a Villányi-hegységben viszont lényegesen magasabb (2. táblázat; 4. ábra). Sokváltozós statisztikai elemzések eredményei A mecseki bükkös asszociációból (Helleboro odori -Fagetum) korábban a Villányi-hegységből (Kevey 1987) és a Kelet-Mecsekből (Kevey 2012) közöltem részletes cönológiai táblázatot. E felvételi anyagot a Nyugat-Mecsek bükköseivel összehasonlítva cluster-analízist (5. ábra) és a főkoordinátaanalízist (6. ábra) végeztem. E vizsgálatok eredményeként úgy tűnik, hogy a Nyugat- és Kelet- Mecsek bükkösei között nagy hasonlóság áll fenn. A Villányi-hegység bükkös felvételeinek nagyobb része a dendrogramon (5. ábra) és az ordinációs diagramon (6. ábra) külön csoportot képez, de a felvételek kisebb része a Nyugat- és Kelet-Mecsek bükkösei közé elegyedik. Megvitatás Borhidi (1961) klímazonális térképe szerint a Nyugat-Mecsek a gyertyános-tölgyes zónába tartozik, ugyanis hazánkban a szubmontán bükkös zóna 600 és 700 m tengerszint feletti magasság felett kezdődik, ezért a Mecsek viszonylag alacsony hegyei miatt zonális bükkösök nem jöttek létre. Mivel a cönológiai felvételek kivétel nélkül 600 m tengerszint feletti magasság alatt készültek, továbbá északias kitettségű lejtőkön, valamint hűvös, párás mikroklímájú völgyekben találhatók, előfor-

4 14 Kevey: A Nyugat-Mecsek bükkösei dulásuk extrazonálisnak tekinthető. Az állandósági osztályok eloszlása a Nyugat-Mecsek bükköseinél hasonlóan alakult, mint a Kelet-Mecsek esetében (vö. Kevey 2012). Mindkét tájnál az akcidens (K I) fajok mellett nem a konstans (K V), hanem a szubkonstans (K IV) elemeknél jelentkezik egy második maximum. A Villányi -hegység bükköseinél (Kevey 1987) mindez fordítva van, ugyanis ott lényegesen több a konstans (K V), mint a szubkonstans (K IV) elem. E jelenség két okra vezethető vissza. Egyrészt a Nyugat- és Kelet-Mecsek kiterjedése lényegesen nagyobb, mint a Villányi-hegységé, ezért a cönológiai felvételek is egymástól sokkal távolabb készültek, mint a jóval kisebb alapterületű Villányi-hegységben. Másrészt a Mecsek geológiai felépítése sokkal változatosabb, mint a Villányi-hegységé, ahol a bükkösök egyöntetűen mészkő alapkőzeten találhatók. A Mecsek bükkösei ezzel szemben a mészkő mellett különböző szilikátos alapkőzeteken (fonolit, trachidolerit, homokkő, konglomerátum, kovás mészkő) is megjelennek. E változatos termőhelyi viszonyok következtében az állományok faji összetételében nagyobb különbségek jöttek létre, amely a konstans fajok számának némi csökkenését eredményezte (1. táblázat, 1. ábra). A vizsgált bükkös állományokban több szubmediterrán-illír elterjedésű növényfaj is található (Aremonia agrimonioides, Asperula taurina, Chaerophyllum aureum, Helleborus odorus, H. dumetorum, Lathyrus venetus, Luzula forsteri, Polystichum setiferum, Ruscus aculeatus, R. hypoglossum, Scutellaria altissima, Tamus communis, Tilia tomentosa stb.), amelyek a társulást megkülönböztetik a Dunántúli-középhegység bükköseitől (Daphno laureolae-fagetum). E szubmediterrán-illyr jelleg a Nyugat-Mecseken valamivel erősebben jelentkezik, mint a Kelet-Mecseken, viszont a Mecsektől délre fekvő Villányi-hegység bükköseiben figyelhető meg a legerősebben (2. táblázat; 3. ábra). Mindez az észak-dél irányú földrajzi távolsággal hozható összefüggésbe. A Quercetea pubescentis-petraeae fajok magasabb aránya a Villányi-hegység bükköseiben azzal magyarázható, hogy e hegység gyakorlatilag egy síkságból (Dráva-sík) emelkedik ki, amelynek száraz, kontinentális jellegű klímája (zárt tölgyes zóna) szinte ráhúzódik az amúgy is kis kiterjedésű, alacsony és mikroklimatikai szempontból kevésbé változatos hegységre. A Mecsek ezzel szemben jóval nagyobb kiterjedésű, magasabb csúcsokkal és mélyebb völgyekkel rendelkező hegység, ahol a sokkal változatosabb mikroklimatikai viszonyok (gyertyános-tölgyes zóna) kedvezőbb feltételeket kínálnak a bükkösök kialakulásához (vö. Borhidi 1961). A sokváltozós analízisek (5-6. ábra) során a Nyugat- és Kelet-Mecsek, valamint a Villányihegység bükköseiből készült cönológiai felvételek nem alkotnak élesen elkülönülő csoportokat. Ugyan a dendrogramon (5. ábra) és az ordinációs diagramon (6. ábra) kisebb-nagyobb homogénnek tűnő csoportok figyelhetők meg, de inkább a három tájegységről származó felvételek keveredése jellemző. Mindez azt bizonyítja, hogy a Villányihegység és a Mecsek bükkösei ugyanazon erdőtársulásba, a Helleboro odori-fagetum-ba tartoznak. Az asszociáció helye a növénytársulások rendszerében az alábbi módon vázolható: Divízió: Q u e r c o - F a g e a J a k u c s 1967 Osztály: Querco-Fagetea Br.-Bl. et Vlieger in Vlieger 1937 em. Borhidi in Borhidi et Kevey 1996 Rend: Fagetalia sylvaticae Pawłowski in Pawłowski et al Csoport: Aremonio-Fagion (I. Horvat 1938) Borhidi in Török, Podani et Borhidi 1989 Alcsoport: Primulo vulgaris-fagenion Borhidi 1963 em. Borhidi in Borhidi et Kevey 1996 Társulás: Helleboro odori-fagetum (A. O. Horvát 1959) Soó et Borhidi in Soó 1960 [Syn.: Querco-Carpinetum fagetosum A. O. Horvát 1946 (36. ); Fagetum mecsekense A. O. Horvát 1959 p.maj.p. (34. ); Helleboro odoro-fagetum mecsekense (A. O. Horvát 1959) Soó et Borhidi in Soó 1962 (34. )].

5 e-acta Nat. Pannon. 5 (2013) 15 Természetvédelmi vonatkozások A Nyugat-Mecsek mint tájvédelmi körzet óta áll védelem alatt. Szubmediterrán-illír jellegű bükkösei hazai vegetációnk értékes mozaikjait képezik. Az 50 felvételből 29 védett növényfaj került elő: K V: Helleborus odorus, Ruscus hypoglossum. K IV: Galanthus nivalis, Hepatica nobilis, Ruscus aculeatus, Tamus communis. K II: Aconitum vulparia, Aremonia agrimonioides, Epipactis helleborine, Lathyrus venetus, Lilium martagon, Primula vulgaris. K I: Aruncus dioicus, Asperula taurina, Chaerophyllum aureum, Cephalanthera longifolia, Daphne mezereum, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, Epipactis helle -borine, Helleborus dumetorum, Neottia nidusavis, Phyllitis scolopendrium, Platanthera bifolia, Polystichum aculeatum, P. setiferum, Scilla vindobonensis, Silene dioica, Stachys alpina. E növények közül különösen jelentősek azon szubmediterrán elemek, amelyek az Aremonio-Fagion csoport karakterfajai (Aremonia agrimonioides, Asperula taurina, Chaerophyllum aureum, Helleborus dumetorum, H. odorus, Lathyrus venetus, Polystichum setiferum, Ruscus aculeatus, R. hypoglossum, Tamus communis). Magyarországon legújabb ismereteink szerint (vö. Kevey 2003; Kevey & Tóth 1998) a Chaerophyllum aureum csak a Nyugat-Mecseken, a Stachys alpina pedig csak a Nyugat- és Kelet-Mecseken fordul elő. Összefoglalás Jelen tanulmány a Magyarország délnyugati részén levő Nyugat-Mecsek bükköseinek (Helleboro odori-fagetum) társulási viszonyait mutatja be 50 cönológiai felvétel alapján. Magas hegyek, ill. platók hiányában a Nyugat-Mecsek a gyertyánostölgyes zónában foglal helyet, ezért zonális bükkösei nincsenek. Az északias kitettségű lejtőkön és völgyekben azonban extrazonálisan megjelennek a bükkösök. Állományaikban ezért valódi montán elemek nincsenek, s mindössze néhány faj rendelkezik némi Eu-Fagenion jelleggel: Actaea spicata, Cardamine enneaphyllos, Oxalis acetosella, Ruscus hypoglossum. Tömegesek a Fagetalia elemek. Az asszociáció viszonylag erős szubmediterrán hatás alatt áll, amelynek bizonyítéka egyes szubmediterrán-illír fajok előfordulása (Aremonia agrimonioides, Asperula taurina, Chaerophyllum aureum, Helleborus dumetorum, H. odorus, Lathyrus venetus, Luzula forsteri, Polystichum setiferum, Ruscus aculeatus, R. hypoglossum, Scutellaria altissima, Tamus communis, Tilia tomentosa), bár ezek valamivel kisebb gyakoriságot mutatnak, mint a Mecsektől délre fekvő Villányi-hegységben. Az asszociáció a szüntaxonómiai rendszer Primulo vulgaris-fagenion Borhidi 1963 em. Borhidi in Borhidi et Kevey 1996 alcsoportjába helyezhető. Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejezem ki Horvát Adolf Olivér egykori tanáromnak, akitől számos hasznos tanácsot és útbaigazítást kaptam. Rövidítések: A1: felső lombkoronaszint; A2: alsó lombkoronaszint; AF: Aremonio-Fagion; Agi: Alnenion glutinosaeincanae; Ai: Alnion incanae; AQ: Aceri tatarici-quercion; Ar: Artemisietea; Ara: Arrhenatheretea; Ate: Alnetea glutinosae; B1: cserjeszint; B2: újulat; BrF: Bromo-Festucion pallentis; C: gyepszint; Che: Chenopodietea; Cp: Carpinenion betuli; CU: Calluno-Ulicetea; ECp: Erythronio-Carpinenion betuli; Epa: Epilobietea angustifolii; Epn: Epilobion angustifolii; EuF: Eu-Fagenion; F : Fagetalia sylvaticae; FiC: Filipendulo-Cirsion oleracei; GA: Galio-Alliarion; ined.: ineditum (kiadatlan közlés); MoA: Molinio- Arrhenatherea; Moa: Molinietalia coeruleae; NC: Nardo-Callunetea; OCa: Orno-Cotinetalia; OCn: Orno- Cotinion; Pna: Populenion nigro-albae; PQ: Pino-Quercetalia; Pru: Prunetalia spinosae; Qc: Quercetalia cerridis; Qfa: Quercion farnetto; QFt: Querco-Fagetea; Qpp: Quercetea pubescentis-petraeae; Qr: Quercetalia roboris; S: summa (összeg); Sea: Secalietea; s.l.: sensu lato (tágabb értelemben); Spu: Salicetea purpureae; TA: Tilio platyphyllae-acerenion pseudoplatani; Ulm: Ulmenion; US: Urtico- Sambucetea; VP: Vaccinio-Piceetea.

6 16 Kevey: A Nyugat-Mecsek bükkösei A Mecsek és Villányi-hegység földrajzi elhelyezkedése a Dél-Dunántúlon M= 1: km 1. ábra. A konstancia-osztályok eloszlása a Nyugat-Mecsek (Kevey ined.: 50 felv.), a Kelet-Mecsek (Kevey 2012: 50 felv.) és a Villányi-hegység (Kevey 1987: 50 felv.) bükköseiben (Helleboro odori-fagetum) 2. ábra. Fagetalia fajok aránya a Nyugat- Mecsek (Kevey ined.: 50 felv.), a Kelet-Mecsek (Kevey 2012: 50 felv.) és a Villányi-hegység (Kevey 1987: 50 felv.) bükköseiben (Helleboro odori-fagetum)

7 e-acta Nat. Pannon. 5 (2013) ábra. Aremonio-Fagion fajok aránya a Nyugat -Mecsek (Kevey ined.: 50 felv.), a Kelet-Mecsek (Kevey 2012: 50 felv.) és a Villányi-hegység (Kevey 1987: 50 felv.) bükköseiben (Helleboro odori-fagetum) 4. ábra. Quercetea pubescentis-petraeae fajok aránya a Nyugat-Mecsek (Kevey ined.: 50 felv.), a Kelet-Mecsek (Kevey 2012: 50 felv.) és a Villányihegység (Kevey 1987: 50 felv.) bükköseiben (Helleboro odori-fagetum) 5. ábra. (lásd 8. old.) A Nyugat-Mecsek, a Kelet-Mecsek és a Villányi-hegység bükköseinek (Helleboro odori-fagetum) bináris dendrogramja. 1/1-50: Nyugat-Mecsek (Kevey ined.); 2/1-50: Kelet-Mecsek (Kevey 2012); 3/1-50: Villányi-hegység (Kevey 1987) (Method: Complete link; Coefficient: Baroni-Urbani & Buser) 6. ábra. (lásd 9. old) A Nyugat-Mecsek, a Kelet-Mecsek és a Villányi-hegység bükköseinek (Helleboro odori-fagetum) bináris ordinációs diagramja. 1/1-50: Nyugat-Mecsek (Kevey ined.); 2/1-50: Kelet-Mecsek (Kevey 2012); 3/1-50: Villányi-hegység (Kevey 1987) (Method: Principal coordinates analysis; Coefficient: Baroni-Urbani & Buser)

8 18 Kevey: A Nyugat-Mecsek bükkösei 5. ábra.

9 e-acta Nat. Pannon. 5 (2013) ábra.

10 20 Kevey: A Nyugat-Mecsek bükkösei

11 e-acta Nat. Pannon. 5 (2013) 21

12 22 Kevey: A Nyugat-Mecsek bükkösei

13 e-acta Nat. Pannon. 5 (2013) 23

14 24 Kevey: A Nyugat-Mecsek bükkösei

15 e-acta Nat. Pannon. 5 (2013) 25

16 26 Kevey: A Nyugat-Mecsek bükkösei

17 e-acta Nat. Pannon. 5 (2013) 27

18 28 Kevey: A Nyugat-Mecsek bükkösei

19 e-acta Nat. Pannon. 5 (2013) 29

20 30 Kevey: A Nyugat-Mecsek bükkösei (Kevey 1987: 50 felv.) 7. ábra. A Nyugat-Mecsek bükkösei Horvát (1972) szerint (grafika: Fazekas Imre)

21 e-acta Nat. Pannon. 5 (2013) 31 Irodalom References Becking, R. W. 1957: The Zürich-Montpellier Schol of phytosociology. Botanical Review 23: Borhidi A. 1961: Klimadiagramme und klimazonale Karte Ungarns. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis, Sectio Biologica 4: Borhidi A. 1963: Die Zönologie des Verbandes Fagion illyricum I. Allgemeiner Teil. Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 9: Borhidi A. 1993: A magyar flóra szociális magatartás típusai, természetességi és relatív ökológiai értékszámai. Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 95 pp. Borhidi A. 1995: Social behaviour types, the naturalness and relative ecological indicator values of the higher plants in the hungarian flora. Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 39: Borhidi A. & Kevey B. 1996: An annotated checklist of the hungarian plant communities II. In: Borhidi A. (ed.): Critical revision of the hungarian plant communities. Janus Pannonius University, Pécs, pp Borhidi A., Kevey B., Lendvai G. (2012): Plant communities of Hungary. Akadémiai Kiadó, Budapest, 544 pp. Horvát A. O. 1946: A pécsi Mecsek (Misina) természetes növényszövetkezetei. Dunántúli Tudományos Intézet, Pécs, 52 pp. Horvát A. O. 1959: A mecseki bükkösök (Fagetum silvaticae mecsekense) erdőtípusai. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1958, pp Horvát A. O. 1972: Die Vegetation des Mecsekgebirges und seiner Umgebung. Akadémiai Kiadó, Budapest, 376 pp. Horvat, I. 1938: Biljnosociološka istraživanja šuma u Hrvatskoj. Glasnik za šumske pokuse 6: Horváth F., Dobolyi Z. K., Morschhauser T., Lőkös L., Karas L. & Szerdahelyi T. 1995: Flóra adatbázis 1.2. Vácrátót, 267 pp. Jakucs P. 1967: Gedanken zur höheren Systematik der europäischen Laubwälder. Contribuţii Botanici Cluj 1967: Kevey B. 1987: A Villányi-hegység bükkösei. The beech-woods of the Villány Mountains, South Hungary. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30 31, : 7 9. Kevey B. 2003: A Chaerophyllum aureum L. magyarországi elterjedése. Die Verbreitung von Chaerophyllum aureum L. in Ungarn. Kitaibelia 8 (1): Kevey B. 2006: Magyarország erdőtársulásai. Die Wälder von Ungarn. Akadémiai doktori értekezés (kézirat). Pécsi Tudományegyetem Növénytani Tanszék, 443 pp fig tab. Kevey B. 2008: Magyarország erdőtársulásai (Forest associations of Hungary). Tilia 14: CDadatbázis (230 táblázat ábra). Kevey B. 2012: A Kelet-Mecsek bükkösei [Helleboro odori-fagetum (A. O. Horvát 1959) Soó et Borhidi in Soó 1960]. e-acta Naturalia Pannonica 3: Kevey B. & Borhidi A. (1998): Top-forest (Aconito anthorae-fraxinetum orni) a special ecotonal case in the phytosociological system (Mecsek mts, South Hungary). Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 41: Kevey B., Borhidi A. & Klujber K. 1998: Belső-Somogy homoki bükkösei (Leucojo verno-fagetum Kevey & Borhidi 1992). Somogyi Múzeumok Közleményei 13: Kevey B. & Hirmann A. 2002: NS számítógépes cönológiai programcsomag. In: Aktuális flóra- és vegetációkutatások a Kárpát-medencében V. Pécs, március (Összefoglalók), pp.: 74. Kevey B. & Tóth I. Zs. 1998: A Stachys alpina L. magyarországi elterjedése. Die Verbreitung der Stachys alpina L. in Ungarn. Kitaibelia 3: Király G. (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, 616 pp. Lovász Gy. & Wein Gy. 1974: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 215 pp. + 1 chart.

22 32 Kevey: A Nyugat-Mecsek bükkösei Morschhauser T. 1995: A mecseki Tubes-hegy vegetációja. Tilia 1: Mucina, L., Grabherr, G. & Wallnöfer, S. 1993: Die Pflanzengesellschaften Österreichs III. Wälder und Gebüsche. Gustav Fischer, Jena Stuttgart New York, 353 pp. Oberdorfer, E. 1992: Süddeutsche Pflanzengesellschaften IV. A. Textband. Gustav Fischer Verlag, Jena Stuttgart New York, 282 pp. Pawłowski B., Sokołowski M. & Wallisch K. 1928: Die Pflanzenassoziationen des Tatra-Gebirges VII. Die Pflanzenassoziationen und die Flora des Morskie Oko-Tales. Bulletin International de l Academie Polonaise des Sciences et Lettres; Classe des Sciences Mathématiques et Naturelles; Série B: Sciences Naturelles 1927: Podani J. 2001: SYN-TAX 2000 Computer Programs for Data Analysis in Ecologi and Systematics. Scientia, Budapest, 53 pp. Soó R. 1960: Magyarország erdőtársulásainak és erdőtípusainak áttekintése. Az Erdő 9: Soó R. 1962: Systematische Übersicht der pannonischen Pflanzengesellschaften V. Die Gebirgswälder I. Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 8: Soó R. 1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I VI. Akadémiai kiadó, Budapest. Török K., Podani J. & Borhidi A. 1989: Numerical revision of Fagion illyricum alliance. Vegetatio 81: Vadász E. 1935: A Mecsekhegység. Magyar tájak földtani leírása I. Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság, Budapest, pp. + 1 chart. Vlieger, J. 1937: Aperçu sur les unités phytosociologiques supérieures des Pays-Bas. Nederlandsch Kruidkundig Archief 47: 335.