EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ B ö j t m á s h a v a

Átírás

1 XIV. évfolyam 3. szám (155.) 2012 március S E P S I S Z E N T G Y Ö R G Y I EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ B ö j t m á s h a v a Boldog Meszlényi Zoltán ( ) mártírhalált szenvedett segédpüspök A tavasz igéretét lobogtatja meg ez a megkezdett hónap. A hosszú, hideg, rideg tél után megjelent az első tavaszi üzenet, a hóvirág. Őseink ezt a hónapot bőjtmás havának nevezték, mert legtöbbször a bőjt már februárban elkezdődött, s így a bőjt második hava a március volt. Számunkra ünnepekkel, emlékekkel van teletűzdelve ez a hónap. Március 8-a a Nők nemzetközi napja. Azokra a nőszemélyekre emlékezünk, akik közöttünk jártak, küzdöttek, harcoltak a székely családok megmaradásáért. De a most körünkben élő nőket is köszöntjük, akik a modern élet mai kihívásaival harcolnak, s reméljük Isten segítségével diadalmaskodnak azokon a gubancokon, amelyek életük útját nehezítik, vagy akadályozzák. A Boldogságos Szűz Anya legyen példaképük, vezérük és oltalmazójuk. A Zoltánokat is ezen a napon köszöntjük. Nagy keservük volt mindig, hogy nekik nincs égi pártfogójuk. A Gondviselő Isten gondoskodott a közelmúltban, hogy a vértanú püspököt, Meszlényi Zoltánt a boldogok közé iktatták. Helytállása, egyházához, nemzetéhez, a keresztény elvekhez való hűsége példaértékű, nemcsak a Zoltánok számára, hanem minden magyar számára is. Március idusa megdobogtatja a hazát, szülőföldet szerető magyar szíveket. Talpra magyar, kiáltott bele a szunnyadó lelkekbe Petőfi. S ma is visszhangzik felhívása itt az ideje, hogy felébredjünk az álmunkból, s kezdjük el élni Isten fiainak szabadságát. Ez a hónap egyházközségünk jeles hónapja, hisz védszentünk és égi pártfogónk szent József ünnepe fémjelzi azt. Azt hiszem a templomépitő ősök nem választhattak volna méltóbb égi pártfogót és védőt, mint akire a Menynyei Atya is a szent Család védelmét bízta. Búcsú ünnepünk egy nagy hála, köszönet, tisztelet lesz az égi védő iránt, s azzal a kéréssel könyörgünk, miként a Kisded Jézust kiragadtad a legnagyobb életveszélyből, úgy védjed meg most Isten szentegyházát, templomunkat, családjainkat, népünket, a világot, az ellenséges fondorlatoktól, és minden bajtól. A száztízedik búcsút ünnepeljük március 19-én. E zen a napon múltunkat Isten irgalmába, jelenünket szeretetébe, s jövőnket gondoskodására bízzuk. Március hó minden napja közelebb visz a nagy ünnephez, a húsvéthoz. Kérjük Istent vigyen közelebb a lelki feltámadáshoz is. Szabó Lajos plébános

2 Figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzdít- suk egymást (Zsid 10,24) A Szentatya nagyböjti üzenete Kedves Testvérek! A nagyböjt ismét alkalmat ad arra, hogy a ke - resztény élet középpontjáról elmélkedjünk: a felebaráti szeretetről. Ez ugyanis alkalmas időszak, hogy Isten igéje és a szentségek segítségével megújulva folytassuk hitbeli utunkat, személyesen és közösségileg egyaránt. Ezt az utat az imádság és a megosztás, a csönd és a böjt jellemzi, miközben várjuk, hogy átéljük a húsvéti örömet. Ebben az évben a Zsidókhoz írt levélből vett rövid bibliai részlet fényében szeretnék felvetni néhány gondolatot: Figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást (Zsid 10,24). Ez a mondat egy olyan szentírási szakaszba illeszkedik, amelyben a szent szerző arra buzdít, hogy bízzunk Jézus Krisztusban, mint Főpapban, aki elnyerte számunkra a megbocsátást és utat nyitott nekünk Istenhez. Krisztus befogadásának gyümölcse egy olyan élet, amely a három isteni erény szerint fejlődik: azaz igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal (22. vers) közeledünk az Úrhoz, ki - tartunk rendíthetetlenül reménységünk megvallásában (23. vers), és a testvérekkel együtt folytonosan a szeretetre és jótettekre törekszünk (24. vers). Azt is kijelenti, hogy ennek az evangéliumi életformának a megtartásához fontos a részvételünk közösségi liturgikus és ima-összejöveteleken, amelyek az eszkatologikus célra, az Istennel való teljes közösségre irányítják figyelmünket (25. vers). A 24. versnél állok meg, amely néhány szóban értékes és mindig aktuális tanítást ad a keresztény élet három aspektusával kapcsolatban, me - lyek: a másik emberre való odafigyelés, a kölcsönösség és a személyes életszentség. 1. Figyeljünk egymásra : felelősség a testvér iránt Az első szempont az egymásra való odafigyelésre szóló felhívás: az itt használt görög szó a katanoein, amelynek jelentése jól megfigyelni, figyelmesnek lenni, tudatosan nézni, észrevenni 2 va lamit. Megtaláljuk az evangéliumban, amikor Jézus hívja a tanítványokat, hogy nézzék az ég madarait, amelyek nem fáradoznak, de a gondoskodó és előzékeny isteni gondviselés mégis odafigyel rájuk (vö. Lk 12,24); másutt pedig azt mondja, hogy mielőtt a testvér szemében észreveszik a szálkát, vegyék észre saját szemükben a gerendát (vö. Lk 6,41). Ezt a szót megtaláljuk a Zsidókhoz írt levél egy másik részében is, mint felhívást, hogy nézzük hitvallásunk követét és főpapját, Jézust (vö. Zsid 3,1). Az ige tehát a buzdítás elején arra hív minket, hogy másokra szegezzük te kintetünket, mindenekelőtt Jézusra, és hogy fi - gyeljünk egymásra, ne legyünk részvétlenek, kö - zömbösek a testvérek sorsa iránt. Gyakran ugyanis ez az ellentétes magatartás érvényesül: a kö - zömbösség és érdektelenség. Ezek önzésből fa - kadnak, amely a magánszféra tiszteletben tartásának látszatát ölti magára. Ma is erővel visszhangzik az Úr szava, amely mindannyiunkat arra hív, hogy gondját viseljük a másik embernek. Is ten ma is azt kéri tőlünk, hogy testvéreink őrzői legyünk (vö. Ter 4,9), olyan kapcsolatokat teremtsünk, amelyekre jellemző a kölcsönös gondoskodás és a figyelmesség a másik javára, az ő teljes javára. A felebarát iránti szeretet nagy parancsolata megkívánja és sürgeti azt, hogy a saját felelősségünk tudatában legyünk azok iránt, akik hozzánk hasonló teremtmények és Isten gyermekei. Annak a ténynek, hogy minden ember testvérünk, akik sok esetben a hitben is testvéreink, arra kell elvezetnie minket, hogy a felebarátainkban valódi hasonmásunkat (alter ego) lássuk, akit Isten végte- (folytatása a harmadik oldalon)

3 (folytatás a második oldalról) lenül szeret. Ha ezzel a testvéri tekintettel nézünk másokra, akkor a szolidaritás és az igazságosság, valamint az irgalmasság és az együttérzés természetes módon fakadnak majd szívünkből. Isten szolgája VI. Pál pápa kijelentette, hogy a világ ma főleg testvériséghiányban szenved: A világ beteg. Baja nem annyira az, hogy kiapadtak a segélyforrások, vagy hogy ezeket egy kisebbség fölözi le, hanem az, hogy hiányzik a testvéri kötelék az emberek és népek között. (Populorum progressio kezdetű enciklika [1967. március 26.], 66) A másik iránti figyelem azt jelenti, hogy a jót kívánjuk számára minden szempontból: fizikai, er kölcsi és lelki szempontból. Amellett, hogy a kortárs kultúra látszólag elvesztette a jó és a rossz iránti érzéket, határozottan ki kell jelentenünk, hogy a jó létezik és győzedelmeskedik, mert Isten jó és jót osztogat (vö. Zsolt 119, 68). A jó az, ami felkelti, védi és előmozdítja az életet, a testvériséget és a közösséget. A felebarát iránti felelősség azt jelenti, hogy azt akarjuk és azt tesszük, ami neki jó, arra vágyunk, hogy ő is megnyíljon a jó logikájára. A testvér iránti törődés azt jelenti, hogy felnyitjuk a szemünket arra, amire szüksége van. A Szentírás óv minket attól a veszélytől, hogy szívünk megkeményedjen egyfajta lelki érzéketlenségtől, amely vakká tesz minket a másik szen - vedése iránt. Lukács evangélista Jézusnak két o - lyan példabeszédét írja le, amelyek egy-egy példával bemutatják ezt az állapotot, ami kialakulhat az ember szívében. Az irgalmas szamaritánusról szóló történetben a pap és a levita közömbösen továbbmennek az úton fekvő ember mellett, a - kit rablók fosztottak ki és vertek össze (vö. Lk 10, 30-32). A dúsgazdag ember történetében a gazdagságban eltelt ember nem veszi észre a szegény Lázár helyzetét, aki éhen hal az ajtaja előtt (vö. Lk 16,19). Mindkét esetben az odafigyelésnek, a szerető és együttérző tekintetnek az ellenkezőjét látjuk. Mi akadályozza ezt az emberséges és szerető tekintetet a testvér iránt? Gyakran az anyagi gazdagság és túltelítettség, de az is, hogy saját ér - dekeinket és aggodalmainkat minden elé helyezzük. Sosem szabad képtelenné válnunk az irgalmas szeretetre a szenvedő iránt, sosem szabad, hogy szívünk annyira tele legyen saját dolgainkkal és problémáinkkal, hogy süketté váljon a szegény ember kiáltása előtt. Viszont éppen az alázatos szív ből és a szenvedés személyes megtapasztalásából fakadhat egy belső megnyílás az együtt érzésre és az empátiára: Az igaz megérti a kisemberek ügyét, a gonosz azonban nem ismer megértést (Péld 29,7). Így válik érthetővé azok boldogsága, akik sírnak (Mt 5,4), azaz mindazoké, akik ki tudnak lépni önmagukból, és megindítja őket mások fájdalma. A találkozás a másik emberrel és szívünk megnyitása az ő szükségleteire, al kalmat ad az üdvösség és a boldogság megtapasztalására. A testvérre való odafigyelés magában foglalja a lelki javáról való gondoskodást is. És itt szeretnék emlékeztetni a keresztény élet egy o - lyan aspektusára, amely úgy tűnik, feledésbe me - rült: a testvéri figyelmeztetés (correctio fraterna) az örök üdvösség távlatában. Napjainkban az em - berek általában eléggé fogékonyak azokra a gondolatokra, amelyek a másik ember testi és anyagi jólétével való törődésről és a karitatív szeretetről szólnak, de szinte egyáltalán nem esik szó a testvérek iránti lelki felelősségről. Nem így az első szá zadok egyházában és a hitben valóban érett kö - zösségekben, ahol nemcsak a testvér testi egészségét viselik szívükön, hanem a lelki egészségét is az örök élet távlatában. A Szentírásban olvassuk: a bölcset fedd meg, az majd szeret érte! Adj ta - nácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását (Péld 9,8-9). Maga Krisztus parancsolja, hogy figyelmeztessük a test- (folytatása a negyedik oldalon) 3

4 (folytatás a harmadik oldalról) vért, ha az bűnt követ el (vö. Mt 18,15). A testvéri figyelmeztetésre használt ige elenchein ugyanaz a szó, amely a megintés prófétai, keresztényekre jellemző küldetését jelöli egy olyan nemzedékkel szemben, amely szemet huny a rossz felett (vö. Ef 5,11). Az Egyház hagyománya az irgalmasság lelki cselekedetei között tartja számon a bűnösök megintését. Fontos, hogy újra felfedezzük a ke - resztény felebaráti szeretetnek ezt a dimenzióját. Nem szabad hallgatni a rossz láttán. Azoknak a ke - resztényeknek a magatartására gondolok itt, akik az emberekre való tekintettel vagy egyszerűen ké - nyelemből inkább alkalmazkodnak az általánosan uralkodó mentalitáshoz, minthogy figyelmeztetnék testvéreiket azokra a gondolkodás- és cselekvésmódokra, amelyek ellenkeznek az igazsággal és nem követik a jó útját. A keresztény számonkérést azonban sosem az elítélés vagy a vádaskodás lelkülete mozgatja; mindig szeretetből és irgalomból történik és a testvérek javával való igazi törődésből fakad. Pál apostol kijelenti: Testvérek, ha valakit botláson értek, ti, akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél! (Gal 6,1). Individualizmussal átitatott világunkban újra fel kell fedeznünk a testvéri figyelmeztetés fontosságát, azért, hogy együtt haladjunk előre az életszentség felé. Az igaz is hétszer elesik (vö. Péld 24,16), írja a Szentírás, mindannyian gyengék vagyunk és vannak hiányosságaink (vö. 1 Jn 1,8). Nagy szolgálat tehát egyrészt másoknak segíteni, másrészt engedni, hogy nekünk segítsenek eljutni igaz önismeretre, hogy jobbá tegyük saját életünket és helyesebben járjunk az Úr útján. Mindig szükség van olyan tekintetre, amely szeret és kijavít, ismer és elismer, megkülönböztet és megbocsát (vö. Lk 22,61), a - hogy ezt Isten tette és teszi mindannyiunkkal Egymásra : a kölcsönösség ajándéka A többiek megóvása ellentétes azzal a mentalitással, amely az életet pusztán földi dimenziójára korlátozza, nem a végső célja távlatában tekint rá, és az egyéni szabadság nevében bármilyen er - kölcsi döntést elfogad. Egy olyan társadalom, mint a mostani, érzéketlenné válhat a testi szenvedésekre és az élet lelki és erkölcsi igényeire is. A keresztény közösségben azonban nem szabad így lennie! Pál apostol felszólít, hogy azt keressük, ami a békességre és kölcsönös épülésünkre szolgál (Róm 14,19), törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére (uo. 15,2), és ne saját hasznunkat keressük, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek (1 Kor 10,33). Ez az alázat és szeretet lelkületéből fakadó kölcsönös fi - gyelmeztetés és buzdítás a keresztény közösség életének része kell, hogy legyen. Az Úr tanítványai, akik az Eucharisztia által egyesülnek Krisztussal, közösségben élnek, a - mely egymáshoz köti őket, mint egyetlen Test tagjait. Ez azt jelenti, hogy a másik hozzám tartozik; életének és üdvösségének köze van az én életemhez és üdvösségemhez. Ezzel a közösségnek egy nagyon mély alkotóelemét érintjük: létünk összekapcsolódik mások létével akár a jóban, akár a rosszban; a bűnnek és a jótetteknek egyaránt van társadalmi vonatkozásuk is. Az Egyházban, Krisz tus titokzatos Testében alakot ölt ez a kölcsönösség: a közösség szüntelenül bűnbánatot tart és gyermekei bűneinek megbocsátását kéri, u - gyan akkor folytonosan örül és ujjong is az erények és a szeretet megnyilvánulásaiért, amelyek áthatják. A testben a tagok törődjenek egy- (folytatása az ötödik oldalon)

5 (folytatás a negyedik oldalról) mással (1 Kor 12,25), hangsúlyozza Szent Pál, hiszen egyetlen testet alkotunk. A testvérek iránti szeretet, melynek egyik kifejeződése az alamizsna tipikus nagyböjti cselekedet az imádság és a böjt mellett ebben a közös összetartozásban gyö kerezik. A legszegényebbekkel való konkrét törődés által is kifejezheti minden keresztény, hogy részese az egyetlen Testnek, az Egyháznak. Az egymás iránti kölcsönös figyelem azt is jelenti, hogy felismerjük azt a jót, amit az Úr véghezvisz másokban és megköszönjük velük együtt a kegyelem csodáit, amelyeket a jó és mindenható Isten folytonosan művel gyermekeiben. Amikor egy keresztény észreveszi a Szentlélek működését a másikban, nem tehet mást, mint örül és di - csőíti a mennyei Atyát (vö. Mt 5,16). 3. Hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást : együtt haladni az életszentség útján A Zsidókhoz írt levélnek ez a kifejezése (10, 24) egyrészt arra ösztönöz, hogy gondolkozzunk el az életszentségre szóló egyetemes meghíváson és a lelki életben való folyamatos előrehaladáson, másrészt hogy a nagyobb karizmákra vágyjunk, és egyre nagyobb, gyümölcsözőbb szeretetre tö - re kedjünk (vö. 1 Kor 12,31-13,13). A kölcsönös egymásra figyelés célja, hogy egyre nagyobb, tettekben megnyilvánuló szeretetre ösztönözzük egymást, úgy mint a hajnal pirkadása, mely egy - re világosabb, míg fényes nap nem lesz (Péld 4,18), várva azt a napot, amelyben sosem jön el az alkonyat, mert Istenben élünk. Életünk ajándékba kapott értékes idejének célja, hogy Isten szeretetében felfedezzük és véghezvigyük a jótetteket. Így maga az Egyház is növekszik, fejlődik egészen addig, míg eljut majd Krisztus teljessége életkorának mértékére (vö. Ef 4,13). A növekedésnek e dinamikus távlatában helyezkedik el buz dításunk: ösztönözzük egymást kölcsönösen, hogy jótetteket vigyünk végbe és eljussunk a szeretet teljességére. Sajnos mindig jelen van a kísértés, hogy lanyhák legyünk, hogy elfojtsuk a Lelket, hogy vonakodjunk kamatoztatni a talentumainkat, a melyeket saját magunk és mások javára kaptunk (vö. Mt 25,25). Mindannyian kaptunk lelki vagy anyagi kincseket, amelyek hasznosak az isteni terv beteljesítése, az Egyház java és egyéni üd - vösségünk szempontjából (vö. Lk 12,21; 1 Tim 6,18). A lelki mesterek emlékeztetnek arra, hogy aki a lelki életben nem halad előre, az visszaesik. Kedves testvérek, fogadjuk el a mindig aktuális felhívást, hogy törekedjünk «a keresztény élet magas fokának elérésére» (II. János Pál, Novo millennio ineunte apostoli levél [2001. január 6.], 31.). Amikor az Egyház bölcsességében elismeri és kihirdeti egyes példamutató keresztények boldog vagy szent mivoltát, akkor azzal az is a célja, hogy vágyat ébresszen az ő erényeik követésére. Szent Pál buzdít: a tiszteletadásban előzzétek meg egymást (Róm 12,10). Egy olyan világban, amelynek szüksége van arra, hogy a keresztények megújulva tegyenek ta - núságot a szeretetről és az Úrhoz való hűségükről, mindenki érezze annak sürgető szükségét, hogy megelőzzük egymást a szeretetben, a szolgálatban és a jótettekben (vö. Zsid 6,10). Ez a felhívás különösen hangsúlyos a húsvétra való ké - szülés szent időszakában. Miközben szent és gyü mölcsöző nagyböjtöt kívánok, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására bízlak benneteket és mindenkire szívből adom apostoli áldásomat. XVI. Benedek pápa forrás: Magyar Kurir Könnyű dolga lenne Jézus Egyházának, ha megrekedne egy szociális társulat vagy egy kulturális egyesület, esetleg egy nevelési ta - nácsadó iroda szintjén. Sokak elképzelése en - nél nem is mutat többet. Racionálisan meg - oldani a gondokat, emberi erőfeszítéssel úrrá lenni a nehézségeken. Ez lenne csak igazán a földi paradicsom, a megcsinált mennyország. Persze tévedés és hiba mindig csúszik a rendszerbe, amire nincs észszerű magyarázat. A materializmus és a racionalizmus által túlhajtott embernek is szüksége van a dolgok értelmét keresni. A tettek és a dolgok mögöttesét, a mozgatót fellelni, mert a mit teszek - nél fontosabb a miért, Jézus követőjeként pedig a kiért teszem a jót. Várnai Péter 5

6 Józsefről hosszabban csak a két gyermekségtörténet beszél (Mt 1-2 és Lk 1-2; 3,23). Máshol csak futólag említik, mikor Jézusról a nép véleményét idézik az evangélisták: Nem József fia ez? (Jn 6,42; Lk 4,22; Jn 1,45) Az evangéliumok egyébként hallgatnak róla. Jézust így nevezték meg: József fia Názáretből s ez megfelelt az általános zsidó szokásoknak. Názáretben tehát úgy ismerték Józsefet, mint Jézus atyját. Azon sem lehet csodálkozni, hogy János kétszer is megemlíti József nevét, hiszen Mária hosszabb ideig élt szülei házában (Szaloménál), s biztos, hogy Józsefről nem - egy szer beszélgettek. Az ál talános elnevezés a nép körében mégis csak any nyi volt Jézusról, hogy a Názáreti Jézus. József nem játszott szerepet Jézus nyilvános működésében, ebből arra következtethetünk, hogy még mielőtt Jézus tanítani kezdett volna, József már meghalt. Nézzük csak, mit mondanak el a gyermekségtörténetek Józsefről. Názáretben lakott, de Dávid házából és nemzetségéből származott (Lk 2,4). Ez a kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy a dávidi család jelentősebb ágához tartozott. Jegyességre lépett a fiatal, dávidi származású Máriával, az akkori szokások szerint éves kora között. Még mielőtt a házasságkötésük megtörtént volna, Máriát áldott állapotban találta. Megrendült, az - tán egy álomban felszólítást kapott, hogy vegye csak feleségül Máriát, és vállalja a születendő gyermeket. Atyai szerepe abban nyilvánult meg, hogy a Jézus nevet ő adta a gyermeknek. Mindkét gyermekségtörténet úgy mutatja be 6 SZENT JÓZSEF Józsefet, mint aki az apa helyén áll Jézus életé - ben. Lukács többször nevezi őt Jézus atyjának: Atyja és anyja elcsodálkozott, szülei, atyád és én (2, ). Jogilag József Mária férje volt, de Jézushoz való kapcsolata nem ilyen egyszerű. Nem volt apa a biológiai értelemben, de Mária a nyilvánosság előtt nem tudott más apát megnevezni gyermeke számára, mint Józsefet, részben mert az apaság a biológiai származáson kívül az adopciós kapcsolatot is felölelte, részben, mert egyszerűen nem volt megfelelő kifejezés arra a kapcsolatra, ami József és Jézus kö - zött volt. Hogy az em - berek egyszerűen Jó - zsef természetes fiának tartották Jézust, ezt sem Mária, sem József nem tudta megakadályozni. Mi azonban szeretnénk, ha lehet, a József és Jé - zus közötti kapcsolatról valami többet, pontosabbat tudni. Józsefet Jézus ne - ve lőapjának nevezzük. Amit ez a kifejezés tartalomként hordoz, igaz, de túlságosan keveset mond ebben az esetben. Talán többet tudunk meg a gyermekségtör - té netek családfáiból (Mt 1., Lk 3. f.). Ábrahámtól Dávidig megegyezik a két családfa, a továbbiakban azonban csak két név: Szalatiel és Zorobábel egyezik. A névjegyzék szerint még Jó - zsef közvetlen ősei is különböznek. Sajnos nem lehet a problémákat azzal megoldani, hogy Máté József családfáját, Lukács meg Máriáét közli. Lukács is Józseffel fejezi be a családfáját, és nincs lehetőség arra, hogy Máriáéval kapcsoljuk, bármennyire biztos, hogy Mária családjában is megvolt a családfa. Valószínű, hogy Lukács Jó - zsef családfáját úgy adja vissza, ahogyan forrásai - ban megtalálta. Ebben a változatban is fordultak (folytatása a hetedik oldalon)

7 elő adopciók, ahogyan Szalatielnél és Zorobábelnél látjuk. Hasonlóképpen magyarázható, hogyan lehet Máténál Jákob, Lukácsnál Héli a közvetlen elődje Józsefnek. Valószínűleg Héli volt József vér szerinti apja; a gyermektelen Jákobnak, hogy családja továbbszármazhassék, fiává kellett fo - gadnia valakit, s ez éppen a dávidi családból származó József volt. Erről az örökségről azonban néhány dolgot el kell mondanunk. A Máténál olvasható családfa, amelyben majdnem negyvenszer ismétlődik a nemzette, a mi fülünkben meglehetősen unalmasnak és mo - notonnak hat. Nem így azoknak, akik egy kicsit jobban ismerik a zsidó gondolkodást és jártasak a zsidó történelemben. Nekik föltűnik, hogy a nemzette nem ugyanazt jelenti mindenütt. Né - hol közvetlen leszármazást, másutt közvetett szár mazást jelöl generációk kihagyásával, ismét másutt adopciós kapcsolatot. Ezen utóbbi esetben azonban a dávidi családban törvényszerű volt, hogy a gyermekké fogadott szintén dávidi családból származzék, legalábbis, ha a királyság örökléséről volt szó. Hiszen isteni ígéretre alapuló trónjogosultsága volt ennek a családnak: Így szól az Úr: Nem fogy el Dávid házából az utód, aki Izrael házának trónján üljön (Jer 33,17). Ha nem volt test szerinti leszármazott, örökbe fogadtak egy fiút, aki az öröklésben semmiben sem kü - lönbözött a természetes gyermektől. Ilyen örökbefogadásokat a Máté által leírt csa ládfában föl lehet fedezni. Jekoniás királyt azzal büntette Isten, hogy saját fiát kizárták a trónöröklésből (Jer 22,30). Jekoniás nemzette Szalatielt, tehát azt jelenti, hogy Jekoniás gyermekévé fogadta őt, hogy mégis legyen trónörököse. Szalatiel ismét nemzette Zorobábelt. A Biblia királynemzetség-tábláiból viszont tudjuk, hogy Zorobábel Jekoniás vér szerinti unokája volt, valamelyik fiának gyermeke és nem Szalatielé. Szalatiel ezzel az adopcióval újra visszaszármaztatta a trónöröklés jogát Jekoniás utódaira. Mindez bepillantást ad arra, mennyire komolyan vette a dávidi család a trónöröklést. Évszázadokon át őrizték, és Máté föl tudta dolgozni József családfájában. Máté a családfa közepén (2,6-11) azoknak a nevét hozza, akik Dávid és Salamon után Izraelben örökölték a királyságot. A babiloni fogsággal Dávid háza elveszítette hatalmát, de tagjai jog szerint továbbra is a trón örököseinek tekintették magukat. Máté a harmadik részben azok nevét sorolja föl, akikre a jog szerint szállott volna a trón. Ez a trónigény jelentette a dávidi örökség egyik oldalát. A családfa első részében (2,2-6) ellenben azok szerepelnek, akik Dávidot Ábrahámmal kötik össze. Ez adja a dávidi örökség másik oldalát. E másik oldal nem az Izrael fölötti uralomra vonatkozik. Ábrahámtól származik Izrael, de ne - ki nem volt királyi trónja. Az ő öröksége az az isteni ígéret volt, hogy rajta keresztül áldatik meg a föld minden nemzetsége, azaz megkapta a Meg váltó ígéretét, még ha nagyon sokáig tartott is, amíg ezt világosan fölismerték. Máté a névjegyzék első harmadában azokat a személyeket sorolja föl, akik az Ábrahámnak tett ígéretet örökölték. Ez az ősibb és szentebb örökség később összekapcsolódott az Izrael fölötti tényleges, vagy legalább jog szerinti uralkodás örökségével. Az Ábrahámtól származó örökség alapján az örökség hordozói a Megváltó ősei lettek, a Dá - vidtól eredő örökség alapján pedig a trón várományosai. Az egész sor Jézusban fejeződik be, akit Krisztusnak (Felkentnek, Messiásnak) neveztek. Jézus közvetlen elődje az örökségi sorban Jó - zsef. Politikailag jelentéktelen, és szegénysége mi att törzsének gazdagabb családjai között eléggé megvetett volt. És mégis Máté genealógiája szerint József lett korának összes dávidi leszármazottai között az, akinek az előző korok szent öröksége jutott. Nemcsak a dávidi trón jogos igénye, hanem az a kiváltság is, hogy ha nem is vér szerinti apja, de elődje és nevelője legyen a Messiás-Megváltónak. Ezen örökség továbbadásánál pedig teljesen mindegy volt, hogy valaki vér szerinti apja-e a gyermeknek, vagy csak adopciós alapon nevezik apjának. Igazában József sem egyik, sem másik nem volt. Kapcsolata Jézussal annyira egyedülálló, hogy Máté fontosnak látta, hogy erről a kapcsolatról többet is mondjon. Ezért vezeti tovább Jézus családfáját: Jézus születése pedig így történt (1,18). József nem édesapja Jézusnak, hi - szen Jézus emberségét Isten csodával szólította (folytatása a nyolcadik oldalon) 7

8 létbe. De József nem is fogadta gyermekévé Jé - zust. Újra csak Isten az, aki József fiává tette Jé - zust, amikor Mária méhében fogant, abban a Má - riában, akire egyedül Józsefnek volt joga az el - jegyzés címén. Az angyal álomban világosította föl arról, hogy Jézus apja lesz, és neki kell majd nevet adnia Mária fiának. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg. S bár helyzete hasonló volt az adoptív apáéhoz, mégis több volt ennél. Az adopció régen is, most is az örökbe fogadó akaratától függ, és nem vérségi, hanem jogi apa-fiú, vagy apa-gyermek viszonyt hoz lét - re. József és Jézus kapcsolata viszont egyedül Istentől származott. A hasonlóság annyiban áll fenn, hogy egy dávidi trónvárományos csak dávidi ivadékot adoptálhatott: József Dávid utóda volt, és Jézus a szintén dávidi családból való Má - ria fia. De hogy Jézus az ábrahámi és dávidi örökség birtokosa legyen, ezt nem kaphatta Máriától; Mária nem adhatta azt, amije nem volt. Tőle Jé - zus csak a vér szerinti dávidi származást kaphatta, a szent örökséget Józseftől kellett kapnia. Ez az örökségátadás automatikus volt: mikor József meghalt, Jézusra szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Ebből az következik, hogy József Jézus számára sokkal több volt, mint egyszerű nevelőapa. A szó szoros értelmében nagy üdvtörténeti szerep jutott neki. Az ő közvetítésével lépett kapcsolatba üdvtörténetileg Jézus az Ószövetséggel, mivel en nek az ószövetségi üdvrendnek a lényege az áb rahámi örökség volt. Jézus átvette Józseftől ezt az örökséget, amennyiben ő lett az ószövetségi üdvrend beteljesedése. Máté genealógiájából ez a gondolat is kitűnik, de számunkra idegen módon. Ennek kifejezésére Máté szimbolikus számokat használ. A családfa fölsorolását a következő megállapítással zárja: Ábrahámtól Dávidig 14 nemzedék, Dá vidtól a babiloni fogságig 14 nemzedék, s a babiloni fogságtól Jézusig 14 nemzedék (1,17). A 14-es szám önmagában nem volt szimbolikus jelentésű, de mint a 7-es, a szent szám megduplázása, (14 = 2 x 7) a számmisztikában hangsúlyt, aláhúzást jelent. Máté ezért alkalmazza a 14-es számot. Szent számok voltak a 3-as és a 7-es, 8 (folytatás a hetedik oldalról) nem mint számok, hanem mint szimbólumok jelentették a Szentet, a Tökéletest, az Istenit. Nem járunk messze az igazságtól, ha a háromszor megismételt 14-es számban az abszolút tökéletesre, az Istentől szándékolt Teljességre gondolunk. Jézus az Ószövetség üdvtörténetének ab - szolút zárópontját, beteljesedését jelenti. Más be - teljesedés nem lesz, más Messiás-Megváltót nem várhatunk. Máté a 14-es szám alkalmazásával még egy másik módon is utal erre a beteljesedésre. A zsidóknál sokáig csak a mássalhangzókat írták le, a magánhangzókat nem, s nem voltak külön számjegyeik, hanem a mássalhangzóknak számértéke is volt. A Dávid szó mássalhangzóinak számértéke: d = 4, v = 6, d = 4, tehát = 14. A nevek számértékére érzékeny Máté bizonyára nem kerülte el ezt a lehetőséget, hogy a 14-es számmal így is kihangsúlyozza az Ószövetség zárópontjának, Jézusnak dávidi eredetét. Ezzel még egy gondolatot kimondtunk. Jézus mint a nemzetségtábla záró tagja többé nem egyszerűen egy láncszem a sok közül egy genealógiában, aki továbbadja az Ábrahámtól és Dávidtól származó örökséget, hanem Ő maga az örökség. Jézus, aki a kezdet és a vég, már nem abban az értelemben lesz leszármazottak ősévé, mint a genealógia tagjai voltak, hiszen Ő maga a megígért és várt Megváltó, aki személyesen hozza a világnak a megígért üdvösséget. Igaz, hogy Ő Dá vid trónjának utolsó örököse, de messze fölötte áll minden politikai játéknak. Vallási-szellemi és egészen természetfölötti módon lesz az egész teremtés királyává, és uralmának nem lesz vége! Benne beteljesedett az Ábrahámnak tett ígéret: benne nyert áldást a föld minden népe. A nyugati Egyház legtöbb naptárának tanúsága szerint a 10. század óta március 19-én ünnepelték Szent Józsefet. Róma is ezt a napot vette át, és először 1479-ben, majd 1621-ben vették föl az általános naptárba. Mindenható Istenünk, ki hűséges szolgád, Szent József gondjaira bíztad a gyermek Jé - zust, és oltalma alá helyezted a Megváltás mű - vét, ké rünk, add meg Egyházadnak, hogy hűségesen őrizze misztériumaidat és szüntelen mun kálkodjék a világ üdvösségéért! Ámen.

9 John Henry Newman: Bűnbánati ima Uram, eléggé megismertem már, milyen borzasztó a bűn rabszolgasága. Ha távol vagy, bárhogy is igyekszem, nem tudok helytállani, akaratosságom, gőgöm, érzékenységem és önzésem uralkodnak felettem. Napról-napra növekednek bennem és végül ellenállhatatlanok lesznek. A régi Ádám mind erősebb lesz bennem és végül rabságba ejt. Sok rossz dolgot ismerek, mégis megteszem, végül még én panaszkodom keservesen, hogy rabjuk lettem és nem tudok velük szakítani. Micsoda zsarnokság a bűn! Súlyos teher, megbénít és lenyom, és mi lesz a vége? Drága érdemeidért, mindenhatóságod erejével erre kérlek, Uram, adj életet, szentséget és erőt. Szentséges Isten, engedd, hogy erős legyek! Halhatatlan Isten, tégy kitartóvá! Szent, erős, halhatatlan Isten, könyörülj rajtam! Modern boldogságok Boldogok, akik mosolyognak és jó reggelt kívánnak azoknak, akiknek oly hosszúak magányos, álmatlan éjszakáik. Boldogok, aki barátságos szavakkal fordulnak embertársaik felé. Boldogok, akik nem szólnak meg másokat sem nyíltan, sem titokban. Boldogok, akiknek éles a szemük és nem a látszat szerint ítélkeznek. Boldogok, akiknek jó a hallásuk és meghallják embertársaik kéréseit. Boldogok, akik segítő kezüket mások felé nyújtják. Boldogok, akiknek türelmes a lábuk és elkísérik a szenvedőket. Boldogok, akik nem fukarkodnak a szavakkal és finom selymüket másokra borítják. Boldogok, akik szeretetük hatalmával megjelenítik Jézus Krisztust, mert övék a mennyek országa. Nem az álmok, nem a képzelet országa, hanem az itt és most születő mennyország, amely az örök élet kezdete a Földön. Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott Mikor a bűntől meggyötörten A lelkem terheket hordozott, Egyszer csak könnyebb lett a terhem, Valaki értem imádkozott Valaki értem imádkozott. Talán apám,anyám régen? Talán más is,aki szeret, Jó barátom vagy testvérem. Én nem tudom,de áldom Istent, Ki nékem megváltást hozott, És azt,aki értem csak Egyszer is imádkozott 9

10 K ü l d t o v á bb?! Az alábbi imát egy nagyon ked ves barát - nőm től kaptam, aki túl a negyedik x-en mert kockáztatni, hitt a csodában, és bejött neki. Ez az én 7x7 másodpercem. Semmi esetre sem akarom félbeszakítani. Azt mondták, hat. Csak ismételd az imát, és várd a hatást. Isten csodá ját.»uram, szeretlek, és szükségem van rád. Jé - zus nevében költözz a szívembe, és a családoméba, az ott honomba és a barátaiméba. Ámen!«Oszd meg ezt az üzenetet 7 emberrel, és holnap csoda törté nik... Valószínűleg már te is kaptál müvelt, keresztény ismerő seidtől ilyen vagy ehhez hasonló tartalmú leve let, amely végén ott a figyelmeztetés: ne szakítsd meg a lán cot! Azonnal küldd el ennyi és ennyi személynek, és küldd vissza annak is, akitől kaptad. S meglátod, valami csoda történik... Egy levél pél dául arra szólít fel, hogy összpontosíts a következő mondat ra: lsten akarata sosem vezet olyan helyre, ahol az isteni kegyelem nem vigyáz rád. A levél írója kéri, hogy a mellékelt imát ( Uram, sétálj át a házamon, és vidd el minden aggodalmamat és betegségemet, és kérlek, vigyázd és gyógyítsd meg a családomat, a nevedben ) továbbítsd 12 embernek, természe te - sen a levélírót is beleértve. S ha ezt megteszed, életedben áldást ígér: új munkahelyet, lakást, há - zasságot vagy anyagi sikert. Természetesen elvárja tőled, hogy ne szakítsd meg a láncot, hanem továbbítsd a levelet egy meghatározott számú is merősödnek, barátodnak. Ez lesz a próba, hogy életedben Isten-e a legfontosabb. Ki milyen céllal fogal mazza meg az ilyen leve leket? Továbbítsa-e őket a keresztény ember? kérdeztük dr. Magyar Lóránt orvost, aki nemcsak mentálhi giénés szakember, hanem állandó diakónus Zentán. A fenti üzenetek, imák nagyrészt egész - ségesek, építő jellegűek, de az a körítés, amelylyel övezik, már okkultizmus, ille tőleg a mágia egy formája (mágia: meghatározott emberi cselekvés által beavatkozni a szellem világába, a - melyben nem tulajdoní tok abszolút hatalmat a teremtő Istennek, hanem őt is alárendelem bizonyos szellemi törvényeknek az ima azonban nem mágikus formula!). Ez a fajta szellemi köd, amely be csomagolva vannak ezek az üzenetek, szorongást váltanak ki, és kényszeres erővel hatnak ( Mi lesz velem, ha nem küldöm tovább? ), különösen, ha valami fenyegetés is társul hozzájuk (pl. Ha nem küldöd tovább, akkor rossz dolgok fognak veled történni, vagy akkor neked nincs szíved ). Amit az ember elhisz, annak hatása alá kerül, abba az irányba mozdul ( legyen a te hited szerint Mt 8,13) ezért veszélyesek a jós latok, a fenyegetések, az átkok. Úgy is mondhatnánk: amit hiszel, azzá leszel. Mindezek függvényében hatá rozottan jelentem ki, hogy ezek az üzenetek, a körítésük miatt nem Istentől valók, hanem a gonosz, a sátán eszközei ne tévesszen meg a vallásos köntös (tudjuk, hogy a hazugság atyja páratlan utánzó és szemfényvesztő). Nem kell őket továbbítani, és nem is kell őket komolyan venni, sőt nem kell őket elolvasni sem! Amint észrevesszük, hogy körlevélről van szó, a legjobb, ha azonnal kitöröljük őket. Imádkozzunk, valljuk meg az abszolút és sze rető Istenbe vetett hitünket, aki semmiféle fenyege téssel vagy kényszerrel nem akar terhelni bennünket őbenne nyer nyugalmat a szívünk. (-ria) Forrás: Hitélet 10

11 C s í k s z e n t g y ö r g y 1933-ban jelentkezik először a pápai tizedjegyzékben de Sancto Georgio néven ben Chykzenthgewrgh formában fordul elő. Az évi regestrum Zent Gijeorgij néven jegyzi, külön felsorolva tízeseinek kapuszámát ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, György a pápai tizedjegyzék szerint 4 ba - nálist fizet, majd ismét 10 banálist, 1334-ben 6 régi banálist ben Pál, 1580-ban Mihály, 1592-ben Be nedek presbiter a plébános. A régi plébániatemplom a gótikus korban új formát kap. Ebből a korból ma is épen áll a szentély csúcsíves ablakaival, csúcsíves diadalívével és egyszerű gyámköveken nyugvó boltozatával. A csíkszentgyörgyi római katolikus templom A keresztbordák négyzetekbe és három trianguláris zárókőbe futnak. A zárókörök lapjába sugárkörök vannak bevésve, a pajzsokba pedig évszámok festve. Valószínű, hogy a festések mögött címerképek voltak. Az apszis a nyolcszög három oldalával zárul. A hajónak eredetileg lapos famennyezete volt. A mai barokk boltozat fölé nyúló régi oldalfalon a XVI. század elejéről származó freskómaradványok nyomai látszanak. Csúcsíves a sekrestye ajtaja, a torony alatti és a cinteremből a plébániára átvezető ajtó is. A régi déli bejáró kőkerete a cinteremben van. Erődített kőfal veszi körül, melynek építési vagy javítási idejét felirat jelzi: VA: FICZ: GX. A templom régi emléke még két feszület. Az egyik egy kis kereszt (pacificale) 1603 BED BZG felirattal. Szakértők szerint sokkal régibb, mert a corpus a régibb középkori ábrázolást képviseli, a - mikor a felszegezett lábakat egymás mellé he lyezték. A négy sarkán levő domborművek Szent Györgyöt, a ke reszten függő Krisztust, Máriát és Szent Jánost ábrázolják. A másik egy nagyobb fe szü - let a XVI. századból. Ezen a ke - reszt tövéből kinövő állványon Mária-Magdolna és Mária szobra áll, a kereszt hátulján pe dig a szenvedés, valamint a négy e - vangélista jelképei láthatók. Az impozáns templom több régi falut és tízest fogott össze: Ezek: Körisvényfalva, Jenőfalva, Zata, Lac tízes, Gál tízes, Bánk falva. A középkortól tiszta katolikus falu mindvégig megmarad a katolikus vallásban. A XVIII. században katolikus anyaegyház és a múlt század elején is az 1913-ban megjelent Helységnévtár alapján is az. Léstyán Ferenc Megszentelt kövek 11

12 Az Úr hazahívta: Török Ida, Pilbáth Gábor, Orbán Anna, Luka Sándor, Virág Irma, Hlavathy Izabella Etelka, Antal Margit, Albert Csongor László, Józsi Pál. Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Boldog Bátori László Február 27-én Bátori László pálos rendi szerzetesre emlékeztünk. A XV. század első felében élt, a budaszentlőrinci pálos kolostorban, majd a Nagy Hárs-hegy remetebarlangjában. Ő készítette el az első, majdnem teljes magyar nyelvű bibliafordítást. Magyarul írt szentírásmagyarázata Má - tyás király könyvtárába került, ám a török hódoltság korában nyoma veszett. Bátori (egyes források szerint Báthory) László a ha gyomány szerint a Szent István korabeli Gutkeled nemzetségből eredő főrangú család, újabb kutatók szerint egy nyírbátori polgárcsalád sarja volt. Nyír - császáriban született, 1420-ban. Fiatal éveit Kö zép- Szolnok és Kraszna vármegyében töltötte. Itáliában és Franciaországban végezte iskoláit. Ha zatérte után katonáival aktívan részt vett Hu nyadi János oldalán a török elleni harcokban, s él te a főurak ko - rabeli szokványos életét. Szilágysomlyó birtokosa volt. Mikor látta, hogy V. László udvara Hunyadi Já nos árvái ellen fordul, a világból kiábrándulva lé - pett be a magyar pálos rendbe. Szerzetesi életé nek java részét a rend anyaházában, Bu da mellett, a ha - talmas és népes Szent Lőrinc-kolostorban élte le. A kolostor Mátyás uralkodása idején élte fénykorát. Az or szág legnagyobb rendháza volt. Mátyás király is többször fölkereste a kolostort. László a hittudományoknak szentelte életét. En gedélyt kért, hogy kiköltözhessen a közeli Nagy-Hárshegy egy barlangjába. A kolostorral to - vábbra is kapcsolatot tartott, napjait azonban a remeték életrendje szerint osztotta be: imádság, elmélkedés, kétkezi munka. Hunfalvy János szerint húsz évig remetéskedett itt. Elkészítette az első majdnem teljes magyar 12 MAGUNKRÓL MAGUNKNAK nyelvű bibliafordítást. A kötet Mátyás király saját könyvtárában, Corvinái között is helyet kapott, ké - sőbb azonban, a török hódoltság korában eltűnt, akárcsak a latinból fordított Szentek élete című munkája is. Visszatérve a budaszentlőrinci pálos ko lostorba, megromlott egészsége ellenére folytatta az aszketikus és áhítatos életet. Budalőrincen halt meg, február 27-én. A kolostor templomában, a Szent István-oltár előtt temették el. Sírja a kolostorral és a templommal együtt elpusztult a török időkben. A pálos rendben boldogként tisztelik. Egykori barlangját 1911-ben, Bátori-barlang néven nyitották meg ben oltárt is építettek benne. Munkásságát megörökítő fekete márványtáblát helyeztek el, a bejárata előtt kis faházat lé - tesítettek, majd 1931-ben Havran Imre iparművész tervei alapján egy márványoltárt alakítottak ki, amiből mára már csak a márványtábla összetört darabjai maradtak meg. Bátori László pálos rendi szerzetesnek, az első magyar nyelvű Biblia fordítójának nincs emléktáblája a helyen, és a barlangra is csupán egy felirat nélküli vasajtó utal. Magyar Kurír Kedves cursillós tetsvéreim! Szeretettel kivánok áldott nagyböjti szent időt és örömmel közlöm, hogy április között férfi, április között pedig női cursillós hétvégét tartunk Székelyudvarhelyen a Szent Pió lelkigyakorlatos házban. Amennyiben vannak o lya nok, akik már ba rátaitok, a kikről már be széltetek Barátotokkal és akiket el akartok ve zetni Hozzá (BBBB!!), a bejelentkezést megtehetitek a veressildi@gmail.com cí men, vagy a ös mobiltelefonszámon. A háttérleveleket a Dávid Péter Sf. Gheor - ghe, str. Viitorului 2/A/4 címre várjuk. d.c. Dávid Péter EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sep siszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel , egyhazitudosito@gmail.com. Nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO ISSN: