ÉRTÉKPAPÍR '95 (1995) Készítette. Gárdos, Benke, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda

Átírás

1 ÉRTÉKPAPÍR '95 (1995) Készítette Ügyvédi Iroda

2 KÖSZÖNTŐ Az elmúlt években óriási mértékben megnőtt az értékpapírok szerepe a hazai gazdaságban. A központi költségvetés, az önkormányzatok, a pénzintézetek és a vállalatok jelentős mértékben értékpapírok kibocsátása útján finanszírozzák magukat; egyre több, meghatározó gazdasági szerepet betöltő társaság részvényei vannak nyilvános forgalomban; és az értékpapírok különböző formákban a stratégiailag legfontosabb gazdasági folyamatnak, a privatizációnak is eszközei. Az értékpapírok szerepének bővülésével párhuzamosan nő a piacot működtető értékpapír-forgalmazó cégek és a Budapesti Értéktőzsde jelentősége is. Az értékpapírok funkcionálásában is tükröződik a magyar gazdaság és társadalom általános helyzete. Mint a korszerű társadalmakban megkívánt sok más intézménnyel kapcsolatban, az értékpapírokról és az értékpapírpiacokról is elmondhatjuk, hogy nálunk is léteznek, sőt jelentős mennyiségi fejlődés is bekövetkezett, azonban még nem eléggé alakultak ki a kívánatos működési szabályok, magatartási követelmények, üzleti szabályok. A modern magyar értékpapírjog első generációs szabályozása vegyes képet mutat. Találhatunk benne szabályokat a múlt századból, az ötvenes évekből és a közelmúltból. Az újabb szabályok között is vannak olyanok, amelyek előreláthatólag értékpapírjogunknak tartós elemei lesznek, és olyanok is, amelyek már megszületésükkor idejétmúltak vagy egyszerűen csak végiggondolatlanok voltak. Úgy érezzük, hogy az értékpapírok és az értékpapírjog fejlődésének első, extenzív szakasza lezárult, a következő szakaszban már minőségi továbblépésre, konszolidációra van szükség. Továbblépés előtt azonban hasznos lehet megállni, visszatekinteni, és felmérni, hogy hol is tartunk. Az immár hagyománnyá váló Karácsonyi Füzetünkben vázlatosan összefoglaljuk a magyar értékpapírjogot, abban az átmeneti állapotban, ahogy az most, az év végén található. Abban a reményben, hogy bizalmukkal megtisztelve a jövőben is igénybe veszik jogi szakértői szolgáltatásainkat, kívánunk valamennyi olvasónknak és ügyfelünknek Boldog Karácsonyt és eredményes Újévet. Budapest, december Ügyvédi Iroda

3 AZ ÉRTÉKPAPÍROKRÓL ÁLTALÁBAN Az "értékpapírjog" az értékpapírpiacot szabályozó jogi normák, jogszabályok összessége. Az értékpapírpiacon dolgozó szakemberek számára szükséges, hogy a vonatkozó rendelkezéseket mind a polgári jog, mind a polgári eljárás jog, sőt még a büntető jog egyes elemein keresztül is megismerjék. Emiatt az értékpapírjog témakörébe tartozik a Ptk. általános részéből többek között a szerződés érvényességének és érvénytelenségének kérdése, a szerződések tartalma, létrejötte, megszűnése, a követelések elévülése, a Ptk. különös részéből az adásvétel és annak különös nemei, elhatárolása a cserétől és az ajándékozástól, a megbízás, a bizomány és az értékpapír fogalma. A polgári eljárásjog területéről az okiratok fogalma, fajtái és az értékpapírok megsemmisítésének eljárása bír jelentőséggel. A polgári jog egyéb területeiről az értékpapírjog témakörébe tartozónak tekintjük az egyes értékpapírokra vonatkozó anyagi jogi szabályokat és az ún. Értékpapírtörvényt, amely az értékpapírpiac eljárási normáit összegzi, kiemelve az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet szerepét. Az értékpapír fogalma Az értékpapírok fogalma jogi szempontból több elemből tevődik össze: a) az értékpapír alapjogviszonya általában pénzkövetelés, ezen kívül lehet dologra vonatkozó tulajdonjog vagy más jog, illetve tagsági jog is, b) az értékpapír a kibocsátó (kiállító) feltétlen és egyoldalú kötelezettségvállalását tartalmazza, c) értékpapírnak csak az minősül, aminek kiállítását (kibocsátását) a jogszabály lehetővé teszi, d) értékpapírnak csak olyan okirat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik, e) értékpapírt bemutatóra vagy névre szólóan lehet kiállítani, f) az értékpapír átruházásának módjára - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a váltóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, g) az értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - csak az értékpapír által, annak birtokában lehet, h) jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az értékpapír átruházásával az értékpapírból eredő valamennyi jog átszáll az új birtokosra függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett. Ad a) A Ptk. szerint az értékpapír alapjogviszonya - pénzkövetelés vagy - tagsági jog, vagy - dologra vonatkozó tulajdonjog vagy más jog. Pénzkövetelésről szól a váltó, a csekk, a kötvény, a letéti jegy. Dologra vonatkozó tulajdonjogról és zálogjogról szól a közraktári jegy, míg tagsági viszonyból eredő jogosultságról szól a részvény. Megjegyezzük, hogy bizonyos értékpapírok alapjogviszonya e hármas tagolás szerint nem feltétlenül definiálható, ilyen pl. a kárpótlási jegy.

4 - 2 - Ad b) Az értékpapír feltétlen és egyoldalú kötelezettségvállalás. Amennyiben tehát a felek szerződést kötnek, azt hiába foglalják értékpapírformába, nem minősül értékpapírnak. Ugyanígy amennyiben az értékpapír kibocsátója a kötelezettségvállaláshoz feltételt fűz, ez az okirat értékpapírnak a feltétel kikötése miatt nem tekinthető. Ad c) Jogi szempontból csak az minősül értékpapírnak, aminek kiállítását (kibocsátását) jogszabály lehetővé teszi. Ennek megfelelően egy okirat nem attól válik értékpapírrá, hogy megfelel a Ptk. egyéb előírásainak, hanem attól, hogy jogszabály tartalmazza a kibocsátás lehetőségét. Ad d) Csak az minősül értékpapírnak, ami tartalmazza a jogszabályi kellékeket. Valamennyi, az egyes értékpapírokról szóló jogszabály tételesen felsorolja azokat a tartalmi kellékeket, amelyeket az értékpapírokon fel kell tüntetni. Bármelyik így meghatározott kellék hiánya azt eredményezi, hogy a kiállított okirat nem lesz értékpapír, és átruházásához nem kapcsolódnak a Ptk.-ban előírt jogkövetkezmények. Ha tehát például a névre szóló részvény előoldaláról hiányzik az első tulajdonos neve, úgy a kiállított okirat - külsejétől, előállítási technikájától függetlenül - nem minősül értékpapírnak, és átruházásával nem szállnak át a társaságban fennálló tagsági jogok. Ad e) Az átruházhatóság szempontjából a Ptk. a névre és a bemutatóra szóló értékpapírokat ismeri. A bemutatóra szóló értékpapírok átruházása az értékpapír egyszerű átadásával történik. A névre szóló értékpapírok átruházására lehet alkalmazni a váltó átruházására vonatkozó szabályokat. Ez azt jelenti, hogy a névre szóló értékpapírok átruházása általában az értékpapír hátoldalára vezetett hátirat, forgatmány útján történik. Az általános átruházó nyilatkozat szöveg a következőképpen szól: "Ezt a részvényt az előlapján feltüntetett valamennyi joggal együtt átruházom... részére. Aláírás" A váltóforgatás szabályai alapján a névre szóló értékpapírok mind üres, mind pedig teljes forgatmánnyal átruházhatók. A forgatmány teljesnek minősül akkor, ha abban mind az új tulajdonos (forgatmányos) neve, mind pedig az átruházó aláírása szerepel. A forgatmány üres akkor, ha a forgatmányból az új tulajdonos neve nem derül ki. A váltószabályok szerint a forgatmánynak nem kelléke az átruházó nyilatkozat keltezése. Ugyanakkor a váltó szabályai alapján az átruházó puszta aláírása is az értékpapír üres forgatmánnyal történő átruházásának minősül. Az üres forgatmánnyal ellátott értékpapír mind egyszerű átadással, mind pedig a forgatmány kitöltésével és újabb teljes vagy üres forgatmánynak az értékpapírra történő rávezetésével átruházható. A névre szóló értékpapírok esetében fontos szabály, hogy az első tulajdonos nevének az értékpapír előlapján szerepelnie kell és az értékpapír átruházásához legalább az első tulajdonosnak az értékpapír hátoldalán szereplő aláírása (üres forgatmány) szükséges. Amennyiben azonban az értékpapír tulajdonjoga nem átruházás, hanem egyéb ok - például öröklés - folytán változik, úgy a részvény átruházására nem forgatás útján, hanem egyéb cselekményekkel (a tulajdonjog átszállásának igazolásával) kerül sor.

5 - 3 - Ad f) A hatályos Ptk. előírja, hogy értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni - külön törvényi előírás hiányában - csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. E szabálynak megfelelően amennyiben egy értékpapír nem kerül egyáltalán előállításra, úgy az abban foglalt jogok, kötelezettségek teljesítése megtagadható, és az abban foglalt jogok átruházására, megterhelésére nincs jogi lehetőség. A birtoklás fogalmát azonban a bírói gyakorlat nem kizárólag a klasszikus, közvetlen birtoklásként értelmezi, hanem elfogadja az értékpapír letétkezelő útján történő közvetett birtoklást is. Ez a gyakorlat vezethet el a későbbiek során az immobilizáció intézményéhez, amelynek keretében az értékpapírok ugyan léteznek, azonban azokat fizikailag nem mozgatják, hanem a központi értéktárban kerülnek elhelyezésre és központi nyilvántartásra. Tekintettel arra, hogy a Ptk. a névre szóló értékpapírok váltó módjára történő átruházását írja elő, a teljes immobilizáció megvalósulása során a törvényi szabályozásnak is módosulnia kell. Ad g) Az értékpapírok átruházásának különlegessége, hogy itt nem érvényesül a polgári jogban egyébként általános nemo plus iuris elve, amely szerint senki több jogot nem szerezhetne annál, mint amennyivel az átruházó rendelkezett. Az értékpapírok esetében ugyanis a teljes alaki legitimáció érvényesül: jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az értékpapír átruházásával az értékpapírból eredő valamennyi jog átszáll az új birtokosra függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett. Eszerint amennyiben az értékpapír átruházásra kerül, nem az átruházó által bírt, hanem az értékpapírból eredő jogok szállnak át az új birtokosra. Ezt megerősíti egyébként a Ptk. egy másik szabálya is: akire bemutatóra szóló értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. E szabály miatt fontos, hogy az értékpapírból kitűnjön valamennyi, az értékpapírból eredő jog, így az értékpapírra vonatkozóan harmadik személy javára fennálló elővásárlási jog, vagy kötvény esetén harmadik személy készfizető kezességvállalása. Jogi szempontból értékpapírnak kizárólag a fentiek szerint meghatározott "dolgok" minősülnek. Az értékpapírok fizikai megjelenése, előállítása Az értékpapír fizikai megjelenésében lehet egyedi és lehet sorozatpapír. Egyedi értékpapír a váltó és a csekk, vagy a közraktári jegy; sorozatban kiállított értékpapír pedig a részvény, a kötvény, a kincstárjegy, a letéti jegy, a vagyonjegy, a szövetkezeti üzletrész és a befektetési jegy. A sorozatban kibocsátott értékpapírok Az Értékpapírtörvény szerint sorozatban kibocsátott értékpapír, amely az alapjául szolgáló jogviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket több azonos részre osztva testesíti meg. A sorozatpapíroknál a róluk szóló egyedi jogszabályok általában külön is megfogalmazzák az előállítási kötelezettséget. A továbbiakban a sorozatban kibocsátott értékpapírokkal kapcsolatos formai kérdéseket tárgyaljuk. Az értékpapírok külseje A hagyományok alapján - elsősorban a háború előtti tapasztalatokra támaszkodva - az értékpapír általában két részből áll a) köpeny részből, amely maga a tényleges értékpapír, és b) a szelvényívből, amely az esetleges kapcsolódó vagyoni jogok érvényesítéséhez nyújt lehetőséget.

6 - 4 - Az értékpapír köpeny része is két részből áll, az előlapból és a hátoldalból. Tekintettel arra, hogy a névre szóló értékpapírok esetében a hátoldal mindig az átruházó nyilatkozatok (forgatmányok, hátiratok) feltüntetésére szolgál, az értékpapír kellékeként a jogszabályban meghatározott valamennyi elem az értékpapír előlapján szerepel. Az értékpapírhoz kapcsolódó egyes vagyoni vagy egyéb jogok gyakorlására és érvényesítésére a gyakorlat a szelvények alkalmazásával válaszolt. A szelvényív az értékpapírhoz kapcsolódó, általában az értékpapírral megegyező nagyságú olyan irat, amely az egyes vagyoni jogok gyakorlására szolgáló egymástól elkülöníthető szelvényeket (pl. részvénynél osztalékszelvényeket, kötvénynél kamat- és törlesztőszelvényeket) tartalmaz. A szelvények előállítása ugyanakkor - mivel ezt a kérdést nem rendezi jogszabály - jogi szempontból nem kötelező. Az értékpapírok előállítása A sorozatban kibocsátott értékpapírok előállítása során ma két fontos követelménynek kell eleget tenni: a) az értékpapírnak rendelkeznie kell a jogszabály által előírt tartalmi kellékekkel, és b) az erre vonatkozó biztonsági szabályok betartásával, az erre engedéllyel rendelkező nyomda kell hogy végezze az előállítást. Ad a) Az értékpapírokon feltüntetendő jogi kellékeket az egyes értékpapírokról szóló egyedi jogszabályok tartalmazzák. A kellékek általában az alábbiak: - az értékpapír neve, - az értékpapír sorszáma, - az értékpapír névértéke, - a kibocsátó neve (székhelye, képviselője), - a kibocsátás célja, a kibocsátáshoz szükséges felhatalmazás, - az értékpapír típusa (névre vagy bemutatóra szóló), - átruházási korlátozás (ha van ilyen), - névre szóló értékpapír esetén az első tulajdonos neve, - az értékpapír által biztosított jog, az érvényesítési feltételek, - e jog biztosítéka (ha van ilyen), - a kiállítás (esetleg a kibocsátás) helye és napja, - a kibocsátó aláírása. Ad b) A sorozatban kibocsátott értékpapírok előállításának szabályait szeptember 1-je óta rendezi jogszabály. E jogszabály valamennyi sorozatban kibocsátott értékpapír előállítására vonatkozik, nem csupán a nyilvánosan forgalomba kerülő értékpapírokra, sőt tárgyi hatálya alá vonja a pénzintézetek által kibocsátott - értékpapírnak nem minősülő - forrásgyűjtő papírokat (értékjegy, pénztárjegy stb.) is. Sorozatban kibocsátott értékpapír előállításának minősül a nyomdai úton történő előállítás vagy felülbélyegzés. Értékpapír előállítására csak az a nyomda jogosult, amely rendelkezik az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletnek (a továbbiakban: Felügyelet) - a Nemzetbiztonsági Hivatallal egyetértésben megadott - erre vonatkozó engedélyével. Az engedélyt az a nyomda kaphatja meg, amely rendelkezik az értékpapírok gyártásához szükséges technikai - személyi feltételekkel, a megfelelő ismeretekkel, és amely képes biztosítani a gyártási folyamat és az előállított értékpapír biztonságát, valamint tevékenységéért képes anyagilag is helytállni.

7 - 5 - Emiatt például a nyomdának legalább 100 millió forint saját vagyonnal és káreseményenkénti legalább 50 millió forintos felelősségbiztosítással kell rendelkeznie, zártláncú technológiai-szervezeti rendszerrel, megfelelő belső ellenőrzési apparátussal, őrző személyzettel, továbbá biztosítania kell a selejt- és hulladék anyagok zártrendszerű megsemmisítését. A Felügyelet az értékpapírok előállítására vonatkozó szabályzatot dolgoz ki, amelyet kizárólag a feltételeket teljesítő nyomdák rendelkezésére bocsát. Az engedéllyel rendelkező nyomdákat a Felügyelet nyilvántartja, ellenőrzi és nevüket legalább félévente egy alkalommal közzéteszi hivatalos lapjában, az Értékpapír és Tőzsde című lapban, valamint a Pénzügyi Közlönyben. Az értékpapír előállíttatására kizárólag a kibocsátó jogosult. A kibocsátó keresi meg az engedéllyel rendelkező nyomdát, és megrendeli az értékpapírok kinyomtatását. Az azonos jogokat megtestesítő értékpapírokat (tehát: azonos kibocsátású, névértékű, sorozatú, típusú, fajtájú értékpapírokat) azonos kivitelben kell előállítani. A nyomda a megrendelés elfogadása után elkészíti az értékpapír formai, esztétikai és védelmi tervét (az értékpapír biztonsági leírását), amelyet átad elfogadásra a megrendelőnek. A biztonsági leírást a megrendelő benyújtja a Felügyelethez engedélyezés végett, a Felügyelet engedélye nélkül a nyomda az értékpapírt nem állíthatja elő. A Felügyelet az engedélyt az államigazgatási eljárás szabályai szerinti rendben, a Nemzetbiztonsági Hivatal Szakértői Intézetének szakvéleménye alapján hagyja jóvá. Az értékpapírból a nyomda - a megrendelő igényének megfelelő számú - mintát készít, továbbá 1 darab érvénytelenített példányt minden sorozatból fajtánként, címletenként megőriz. A nyomda őrzi továbbá az értékpapír terveit és a gyártási tervet. A nyomda őrzési kötelezettsége esedékességgel rendelkező értékpapírok esetében a lejárattól számított 10 év, lejárat nélküli értékpapírok esetén az előállítástól számított 25 év. Az értékpapír utánnyomására szintén csak nyomda, méghozzá az eredeti értékpapírt előállító nyomda jogosult. Az utánnyomással szemben támasztott követelmény, hogy az a korábbival azonos megjelenésű és minőségű legyen. Az értékpapír toldatára vonatkozóan (amely a névre szóló értékpapírok esetében a betelt hátoldal folytatását szolgálja az átruházó nyilatkozatok elhelyezésére) a jogszabály előírja, hogy azt az értékpapírhoz tőle el nem választható módon kell illeszteni. A külföldön előállított értékpapírok Magyarországon akkor hozhatók forgalomba, ha megfelelnek a Felügyelet szabályzatában előírt biztonsági előírásoknak. Az értékpapírok felülbélyegzése Az értékpapírok fizikai megjelenése esetén, életük során szükségessé válhat az, hogy az értékpapíron feltüntetett információt a kibocsátó módosítsa. Ennek egy formája lehet a felülbélyegzés, amelyet a Társasági törvény abban az esetben ismer, ha a részvénytársaság alaptőkéjét az alaptőkén felüli vagyon terhére emeli fel, az egyes részvények névértékének felemelésével. Eszerint a felülbélyegzés úgy történik, hogy a korábban kibocsátott részvényen nagyobb névértéket tüntetnek fel, a cégjegyzés szabályai szerinti aláírás mellett. A felülbélyegzés igénye azonban más esetekben is felmerül a részvények élete során: ha a társaság alaptőkéjének csökkentését a részvény névértékének csökkentésével hajtják végre, vagy ha a bemutatóra szóló részvényt névre szólóvá átalakítják át (típusváltozás).

8 - 6 - Az új szabályozás alapján felülbélyegzésre kizárólag az értékpapír névértékének (részvény esetében az alaptőke csökkentése vagy felemelése, vagy egyéb alapszabálymódosítás folytán), vagy típusának megváltozása (névre szóló értékpapír bemutatóra szólóvá alakítása és viszont) esetén van lehetőség. Az ettől eltérő tartalmú, továbbá a rendelet vagy a Társasági törvény rendelkezéseibe ütköző felülbélyegzés az értékpapírt érvénytelenné teszi. A felülbélyegzés elvégzésével csak a nyomtatási engedéllyel rendelkező nyomdát lehet megbízni. A megrendelésre csak a kibocsátó jogosult. A felülbélyegzést megfelelő, a hitelesség szempontjából jól ellenőrizhető biztonsági festékkel vagy tintával kell a papírra felvinni. Immobilizáció és dematerializáció A fizikailag előállított értékpapírokkal kapcsolatos gondok szerte a világon arra ösztönzik az értékpapír-forgalmazókat, hogy megkíséreljék az értékpapírok fizikai forgalmát csökkenteni és így csökkenteni az értékpapírok fizikai megjelenéséből fakadó költségeket és nehézségeket is. Ugyanakkor értelemszerűen az értékpapírok fizikai rendszerét kiváltó új rendszernek mindazt biztosítania kell, amit a fizikailag előállított értékpapír biztosított: az értékpapír által a tulajdonosának nyújtott biztonságot, a legitimáló hatást, az értékpapír átruházásához kapcsolódó átruházó hatást, stb. A fenti feladatok megoldására két út alakult ki: a) az immobilizáció és b) a dematerializáció. Ad a) Az értékpapírok immobilizációja azt jelenti, hogy az értékpapír fizikailag előállításra kerül, azonban általában egy nagy összevont címletben, amely elhelyezésre kerül valamilyen központi értéktárban (Elszámolóház, Depo), és erről a letétbe helyezett értékpapírról vezetnek az értékpapír-forgalmazók, illetve a bankok értékpapírnyilvántartási számlákat, amelyeken az értékpapírok tényleges forgalma bonyolódik. Ebben az esetben tehát a szabályozásnak nem kell megbirkóznia az értékpapír "papírtalanodásának" ellentmondásával, hiszen itt az értékpapír megvan, fizikailag tapintható, csak éppen senki sem igényli. Ad b) Az immobilizáció meghaladása a dematerializáció annyival, hogy az egy nagy összevont címlet előállításának költségét is meg kívánja takarítani, hiszen az immobilizált értékpapír sem kerül ki a forgalomba. Ebben a rendszerben azonban az értékpapír elveszti valódi papír jellegét és csupán a bankjegy - számlapénz párhuzamhoz hasonló értékpapír - számlán létező értékpapír (értékpapírszámlakövetelés) formájában létezik. E rendszer már megkívánja a szabályozás nagyfokú garanciáit is, hiszen itt a központi letétkezelő (a Jegybankhoz hasonlóan) értékpapír "teremtési" képességgel rendelkezik. Az értékpapírok megsemmisítése Tekintettel arra, hogy az értékpapírokban foglalt jogok kizárólag az értékpapír birtokában érvényesíthetők, nagy a jelentősége az értékpapír fizikai meglétének, birtoklásának, megjelenésének (előállításának) és fizikai valamint jogi megsemmisítésének. Az elveszett értékpapírok jogi megsemmisítése A fentiek miatt nyer különös jelentőséget az az eljárás, amely az elveszett értékpapírok jogi megsemmisítésére irányul. Ezt az eljárás Magyarországon a közjegyzők folytatják le.

9 - 7 - Az eljárás lefolytatására kizárólag akkor van lehetőség, ha az értékpapír nincs meg. Amennyiben az értékpapír megvan, és annak fizikai megsemmisítése iránt kívánnak intézkedni (pl. bemutatóra szóló részvények kicserélése névre szólóvá), úgy ez az eljárás nem alkalmazható. Az értékpapír megsemmisítési eljárás a következőképpen folyik le: a megsemmisítési eljárást az értékpapír kiállítója, utolsó birtokosa vagy az értékpapírban meghatározott teljesítési hely szerint illetékes közjegyzőnél lehet kezdeményezni. A megsemmisítést az utolsó birtokos, valamint az kérheti, akit az értékpapír alapján valamely jog illet, vagy kötelezettség terhel, tehát a kibocsátó, kiállító is. A bejelentésnek tartalmaznia kell: - a kiállító főbb adatait (név, cím) - az értékpapír lényeges tartalmát (másolat is csatolható) - elő kell adni és valószerűsíteni kell a kérelmezési jogosultságot. A bejelentés alapján a közjegyző hirdetményt bocsát ki, amelyben az értékpapír adatain túl felhívást intéz az eljárás alá vont értékpapír birtokosához, hogy a hirdetménynek a közjegyző működési területén illetékes bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztésétől számított egy éven - okirat, takarékbetét esetén ( ide tartoznak a szürke papírok is) egy hónapon belül - belül nála mutassa be, egyébként semmissé fogja nyilvánítani az értékpapírt. A hirdetményről a kifüggesztésen kívül értesítést is küld a közjegyző a kérelmezőnek, az értékpapír kiállítójának és az általa ismert egyéb érdekelteknek. A közjegyzőnek kérelemre módjában áll, hogy meghagyja az értékpapír alapján fizetésre kötelezettnek, hogy további rendelkezésig az értékpapír alapján fizetést ne teljesítsen (letiltó végzés), vagy ha időközben esedékessé vált a fizetés, akkor azt bírósági letétbe helyezze el. Ennek a meghagyásnak az időbeli hatálya maximum 30 nappal haladhatja meg a megsemmisítési eljárás megszüntetését, ha az abból az okból következik be, hogy időközben előkerült és a közjegyző részére bemutatták a megsemmisítési eljárás alá vont értékpapírt. Ez az idő elegendő arra, hogy az érdekeltek bírósághoz forduljanak, és ott ideiglenes intézkedést kérjenek a letiltás alatt levő értékpapír vonatkozásában, ha vitatott köztük, hogy kit illet meg az értékpapírban foglalt jog, követelés. A hirdetményi határidő tehát 1 (egy) év, amelynek során a) vagy az értékpapírt megtalálják, bemutatják a közjegyzőnek, aki az eljárást megszünteti. b) vagy az értékpapírt nem mutatják be a közjegyzőnek. Ebben az esetben a közjegyző az értékpapírt semmissé nyilvánítja (megsemmisítő végzés). Ez azt jelenti, hogy az értékpapír a továbbiakban - akár fizikailag létezik is valahol - jogi szempontból nem minősül értékpapírnak. Bár a jogszabály erről nem rendelkezik, van olyan értelmezése, amelynek alapján az értékpapír megsemmisítő végzésben a közjegyző rendelkezik arról, hogy a végzés alapján a letiltást kezdeményező olyan helyzetbe kerüljön, hogy élvezhesse az elveszett értékpapírból származó jogokat: a) amennyiben az értékpapír már lejárt, úgy a végzés alapján hozzájuthasson a már lejárt összeghez,

10 - 8 - b) ha az értékpapír még nem járt le, úgy a kibocsátótól az elveszett értékpapírral megegyező jogokat biztosító másik értékpapírt igényelhessen. Más vélemény szerint az eljárás lényege nem az, hogy az elveszett, megsemmisült értékpapírokban foglalt vagy okiratokkal igazolható követelés, jog jogosultjának személye megállapításra kerüljön, tehát az eljárás e vélemény szerint nem reprodukálja az elveszett, megsemmisült értékpapírokat, hanem érvényteleníti őket. Ha elő is kerül, az már nem értékpapír, legfeljebb bizonyítékként használható fel egy olyan jogvitában, ahol az adott értékpapírban korábban megtestesült követelés a jogvita tárgya. A megsemmisítés biztonságot jelent az értékpapír utolsó birtokosának és főleg az értékpapírban megjelölt kötelezettnek, hogy ha később a megsemmisítést követően előkerül a volt értékpapír, akkor az azt bemutató személy nem követelheti az értékpapír felmutatásával a teljesítést. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az értékpapírba foglalt követelés, jog is megszűnt volna az értékpapír megsemmisítésével, csak azt, hogy az másképp érvényesíthető. Ugyanúgy nem jelenti azt a megsemmisítés kimondása, hogy az értékpapír utolsó feltételezett, akár a megsemmisítési eljárást kezdeményező birtokosa jogosult lenne az értékpapírban foglalt követelésre, jogra. E vélemény szerint ugyanúgy nem jogosult a közjegyző arra sem, hogy a megsemmisítési eljárás során vagy annak befejezésekor a semmisség kimondásával együtt megjelölje az értékpapírban foglalt jog, követelés jogosultját. Ugyanis a közjegyző eljárása e vélemény szerint nem azt állapítja meg, hogy ki a jogosultja a megsemmisített értékpapírban foglalt jognak, követelésnek, hanem csak azt, hogy függetlenül attól, fizikailag létezik-e és előkerül-e az eljárás alá vont értékpapír, a továbbiakban azt nem létezőnek kell tekinteni. Az értékpapírok fizikai megsemmisítése Az értékpapír fizikai megsemmisítésére lehet szükség a lejárt és visszafizetett kötvény, a névérték-változás miatt bevont és becserélt részvény esetén. Az értékpapírokat fizikailag nem szabad megsemmisíteni a bennük foglalt jogok és kötelezettségek megszűnését követő 1 éven belül. A jogszabály szerint a) hitelviszonyt megtestesítő értékpapír esetében a kötelezettség megszűnése a lejárat idejét és a tőke illetve a kamatok teljes visszafizetését, b) tagsági jogot megtestesítő értékpapír esetében a kibocsátó minden kötelezettsége és az értékpapír tulajdonosa minden jogának megszűnését jelenti. Tagsági viszonyt megtestesítő értékpapír csere útján történő bevonása esetén megsemmisíthető a csere meghirdetett határidejétől számított 1 év elteltével is. A beváltott, bevont értékpapírokat érvényteleníteni kell. Az érvénytelenítés feltűnő és anyagpótlással nem javítható lyukasztással, vagy feltűnő és eltávolíthatatlan "ÉRVÉNYTELEN" szövegű perforációval történik, a sorszám felismerhetőségének megtartása mellett. Az érvénytelenítést a kibocsátó vagy megbízottja teljesíti. Az érvénytelenített papírokat a fizikai megsemmisítésig - legalább a fenti határidőig - a kibocsátó vagy megbízottja őrzi.

11 - 9 - Az érvénytelenített értékpapírok fizikai megsemmisítésére legkorábban a fenti határidő elteltét kerülhet sor. A megsemmisítés bizottság jelenlétében történik, a megsemmisítés megtörténtét pedig közjegyző tanúsítja. Az érvénytelenítést igazoló bizottság tagjai: a) a kibocsátó cégjegyzésre jogosult vagy írásban meghatalmazott képviselője, b) a megsemmisítést végző szervezet képviselője, c) az engedéllyel rendelkező letéti hely képviselője, ha a kibocsátó az értékpapírt letétben tartja. Az értékpapírok fizikai megsemmisítése égetéssel, bezúzással, vagy ezekkel biztonsági szempontból egyenértékű más módszerrel történhet. A megsemmisítési eljárásról a közjegyző jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza a) a megsemmisített értékpapírok megnevezését, darabszámát, névértékét, sorozat- és sorszámát, névértékének összesítését, valamint a kibocsátó nevét, b) a megsemmisítés idejét és a megsemmisítés megrendelésének számát és keltét, c) a megsemmisítési eljárásnál jelenlévők nevét, beosztását, d) a megsemmisítés helyét és az alkalmazott technológiai eljárást, e) a bizottság tagjainak hitelesítő aláírását. A közjegyző a fenti eljárásáért a vonatkozó jogszabály szerinti díjazásban részesül. Az értékpapírok csoportosítása Az értékpapírokat - az adott állam szabályozásának speciális vonásaitól eltekintve - meghatározott szempontok alapján csoportosíthatjuk. A szempontok szerinti feldolgozás elősegíti az újonnan megjelenő értékpapírok elhelyezését az értékpapírok nagy családjában: Az értékpapírban foglalt jog (alapjogviszony) szerint a) pénzkövetelésről szóló értékpapírok (váltó, csekk, adósságlevél, kötvény) b) részesedésről szóló értékpapírok (részvény, vagyonjegy, szövetkezeti üzletrész c) áruval kapcsolatos tulajdonjogról vagy más jogról szóló értékpapírok (közraktári jegy) Átruházási lehetőség szerint a) bemutatóra szóló értékpapírok b) névre szóló értékpapírok (rekta papír) [átruházása engedményezéssel] c) rendeletre szóló értékpapírok [a hitelezői jogok átruházása forgatással] Hozam szerint a) nem kamatozó értékpapírok (diszkonttal értékesítik: váltó) b) előre meghatározott kamatozású értékpapírok (hitelezői: kötvény) c) változó hozamú értékpapírok, osztalékpapírok (részvény) d) átmeneti formájú értékpapírok (- változó kamatozású kötvény - átváltható kötvény) Lejárat szerint a) rövid futamidejű értékpapírok (futamidejük nem haladja meg az 1 évet) (kereskedelmi váltó, kincstárjegy) b) közép futamidejű értékpapírok (futamidejük 1-5 év közötti) (kötvények, letéti jegy)

12 c) hosszú futamidejű értékpapírok (futamidejük 5 évnél hosszabb) (kötvény, záloglevelek, államadósság kötvény) d) lejárat nélküli értékpapírok (részvény, szövetkezeti üzletrész, vagyonjegy) Forgalomképesség szerint a) közforgalmú értékpapírok b) meghatározott körben forgatható értékpapírok illetve a) zárt (nem nyilvánosan forgalomba hozott) értékpapírok b) nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok Forgalom és tőzsdeképesség szerint a) Tőzsdén jegyzett értékpapírok b) Előtőzsdén jegyzett értékpapírok c) Harmadik piacon jegyzett értékpapírok d) Szervezett forgalomban nem jegyzett értékpapírok Magyarországon: a) nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok - tőzsdén nem forgalmazott értékpapírok - tőzsdén - jegyzett értékpapírok - forgalmazott értékpapírok b) nyilvánosan forgalomba nem hozott értékpapírok. A kibocsátás iránya szerint a) belföldre kibocsátott értékpapírok, b) külföldre kibocsátott értékpapírok. A kibocsátó szerint a) az állam által kibocsátott értékpapírok (kincstárjegy, államkötvény) b) pénzintézetek által kibocsátott értékpapírok (letéti jegy) c) társaságok, gazdálkodók által kibocsátott értékpapírok (magánkibocsátás) - meghatározott cégformához kapcsolódik: - részvénytársaság - részvény - szövetkezet - szövetkezeti üzletrész - meghatározott tevékenységhez kapcsolódik: - közraktár - közraktári jegy d) bárki (váltó) AZ EGYES ÉRTÉKPAPÍROK SZABÁLYOZÁSA A váltó A váltónak két formája van: a) az idegen váltó, amely fizetési felszólítás: kibocsátója mást - harmadik személyt - hív fel fizetésre, b) a saját váltó, amely fizetési ígéret: kiállítója a saját fizetését ígéri.

13 A váltókellékek A váltókellékek a jogszabály alapján a következők: 1) a váltó elnevezés magában a váltó szövegében, 2) határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás, - ez saját váltó esetében kötelezettségvállalás, 3) a fizetésre kötelezett neve (a címzett megnevezése) - ezt a saját váltó nem tartalmazza, 4) az esedékesség megjelölése, a fizetés ideje, 5) a fizetési hely megjelölése, 6) annak a neve, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni - a rendelvényes (intézvényes) megnevezése, 7) a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölése, 8) a kibocsátó aláírása - saját váltó esetén a kiállító aláírása. A Váltótörvény a törvényes kellékek meglétét csak a váltó érvényesítésekor kívánja meg. Könnyítést jelent a formai kötöttségek alól az a szabály is, hogy a váltó érvényességét nem érinti, ha annak tartalma nem felel meg a valóságnak, továbbá, ha maga a váltó szövege tartalmazza azokat az információkat, amelyek alkalmazásával - törvényi vélelmeket felállítva - a hiányzó kellékek értelmezhetők: 1) Az esedékesség megjelölésének hiánya esetén a váltó nem válik érvénytelenné, hanem megtekintésre szóló váltónak kell tekinteni. 2) Nem telepített váltó esetén a fizetés helyének a címzett neve mellett feltüntetett hely tekintendő (a címzett lakóhelye). 3) A váltó keletkezéséből hiányozhat a kibocsátás (kiállítás) helye, ekkor a kibocsátás (kiállítás) helye a kibocsátó (kiállító) neve mellett megjelölt hely. A váltóátruházás A váltó átruházása a forgatás. Miden váltó a jogszabály alapján - az ún. forgatmány (hátirat) segítségével - átruházható akkor is, ha a szövegében nem szerepel a "rendeletére" kifejezés, kivéve, ha azt kifejezetten megtiltották (ez az úgynevezett rekta váltó). A forgatmány maga a váltónyilatkozat, amellyel a forgató átruházza a váltón alapuló jogait. A forgatmányt a váltó hátoldalára vagy az ahhoz csatolt lapra (toldatra) vezetik rá ("hátirat"). Teljes forgatmány esetén a váltóra ráírják a váltóátruházási nyilatkozatot, melyet a forgató aláír (jogi személy esetén ez a cégszerű aláírást jelenti). A forgatmány azonban akkor is érvényes, ha a forgató pusztán aláírja a váltó hátoldalát (a toldatot); ez az ún. üres váltóátruházás. Az üres forgatmánnyal ellátott váltó továbbforgatása eztán különböző módokon történhet: a) a váltót további kitöltés nélkül egyszerűen tovább lehet adni harmadik személynek anélkül, hogy az átruházó bármit ráírt volna, b) az üres forgatmány alá ismét üres forgatmányt (tehát akár csak a puszta aláírást) lehet rávezetni a váltóra, c) az üres forgatmány alá teljes forgatmányt lehet írni, anélkül, hogy a forgatmányt kitöltötték volna, a teljes forgatmányba pedig már beleírható a forgatmányos neve, d) az üres forgatmányt az új forgató kitöltheti, vagyis előzőjének aláírása fölé beírhatja a forgatmány szövegét. A váltóátruházás csak teljes és feltétlen lehet; a feltételt nem írottnak kell tekinteni. A részleges váltóátruházási kikötés semmis. A forgatmánynak három joghatását szokás megkülönböztetni: 1. az átruházó hatást (a forgatmányos javára), 2. az igazoló (legitimáló) hatást, és 3. a kötelező hatást a forgatóra nézve.

14 Vannak olyan forgatmányok, amelyek eltérnek a tulajdoni (teljes hatályú) forgatmánytól, ilyen a meghatalmazási és a zálogforgatmány. Az utóforgatmány pedig a fizetés hiánya miatti óvás felvétele - vagy a fizetés hiánya miatti óvás felvételére megszabott idő lejárta után - bekövetkező váltóátruházás. Az utóforgatmány csak a közönséges engedményezés hatályával bír. A váltó elfogadása Az idegen váltó címzettje az elfogadással válik a váltó kötelezettjévé. Az elfogadás rendszerint a váltó előlapján történik. Ha az elfogadás a váltó előlapján szerepel, elegendő a címzett (cégszerű) aláírása. Ha az elfogadói nyilatkozat a váltó hátlapján szerepel, az aláíráson kívül szükséges még az "elfogadom", vagy más hasonló értelmű nyilatkozat is. Az elfogadó nyilatkozat csak feltétlen lehet, és nem lehet a váltóban foglaltaktól eltérő tartalmú. Az elfogadó nyilatkozat az elfogadó kötelezettségvállalását összegszerűen korlátozhatja. Az idegen váltót az esedékesség napjáig lehet a címzettnek lakhelyén (székhelyén) elfogadás végett bemutatni. A váltóadósok A váltón alapuló követelés kötelezettjeit váltóadósoknak nevezzük. A váltóadósokat két csoportba soroljuk: a) az egyenes váltóadósok és b) a megtérítési váltóadósok csoportjába. Az idegen váltó egyenes adósa az elfogadó. Elsősorban az elfogadó kötelezettsége, hogy a váltót esedékességkor kifizesse. Fizetés hiányában a váltóbirtokost közvetlen kereseti jog illeti meg az elfogadóval szemben, melynek érvényesítéséhez sem óvásra, sem pedig arra nincs szükség, hogy a váltót esedékességkor vagy az utána következő két munkanapon mutassák be kifizetés végett. Elegendő, ha a bemutatás az elévülési időn belül történik. Ugyanezek a szabályok érvényesülnek a saját váltó egyenes adósával, a kiállítóval szemben. Megtérítési váltóadós az idegen váltó kiállítója és mindkét váltótípus forgatói. A megtérítési váltóadósokkal szemben a váltóbirtokos akkor léphet fel, ha az idegen váltó címzettje a váltó elfogadását visszautasította; vagy a váltót elfogadta, de esedékességkor nem fizetett, illetve ha a saját váltó kiállítója esedékességkor nem fizet. A váltó forgatói egyaránt felelősek a váltó elfogadásáért és a fizetésért, ezt a felelősségüket azonban kizárhatják. Ez a kizárás a "felelősség nélkül", "megtérítési igény nélkül", " visszkereset nélkül", vagy más hasonló nyilatkozattal történik. A váltóadósok egyetemlegesen felelősek a váltóbirtokossal szemben a váltó kifizetéséért. A váltóadósok speciális típusa a váltókezes. A váltókezes kötelezettsége mindig ahhoz igazodik, akiért a kezességet vállalta. A váltókezességet a váltóra írt nyilatkozattal kell vállalni. A nyilatkozatban meg kell jelölni, hogy a kezes kiért kíván felelősséget vállalni. Ha ez nem szerepel a nyilatkozatban, úgy kell tekinteni, hogy a kezességet az egyenes váltóadósért vállalták.

15 Fizetés végetti bemutatás A váltó fizetés végetti bemutatása a váltóbirtokos kötelezettsége. A váltó esedékesség előtti kifizetését a jogosult nem köteles elfogadni, a címzett (kiállító) esedékesség előtt csak a saját kockázatára teljesíthet. Esedékességkor a váltóbirtokos köteles a felajánlott részfizetést elfogadni, a fizető pedig követelheti, hogy a teljesített részfizetésről nyugtát kapjon, és ezt a tényt a váltóra is rávezessék. A váltóbirtokos a különbözet összegére megtérítési igényt érvényesíthet. Amennyiben a címzett megfizeti a váltó összegét, jogosult arra, hogy a váltóbirtokos átadja neki a nyugtázott váltót. A megtérítési igény A megtérítési igény (visszkereset) a váltóbirtokos követelése a váltóadósokkal szemben, ha esedékességkor a fizetés nem vagy csak részben történt meg, illetve esedékesség előtt is, ha a címzett a váltót (akár részben is) nem fogadta el, valamint ha a címzett, illetőleg az elfogadó (saját váltó kiállítója) csődbe jut, ha ellene kényszerfelszámolást rendeltek el, fizetéseit megszűnteti, vagy az ellene vezetett végrehajtás sikertelen marad. A megtérítési igény a váltó minden legitim birtokosa által érvényesíthető, éspedig minden előző - azaz a kibocsátó, a forgatók és a váltókezesek - ellen, kivéve azokat a forgatókat, akik felelősségüket kizárták. Az óvás A fizetés hiánya miatt érvényesíthető megtérítési igény feltétele, hogy a váltót fizetés végett bemutassák (mivel az előzők csak akkor kötelesek fizetni, ha a címzett a fizetést nem teljesítette), másrészt az, hogy ezt a bemutatást és a fizetés nem teljesítését kellő időben felvett óvással igazolják. Az óvás annak közhitelű igazolása, hogy a váltót az ún. egyenes váltóadós esedékességkor nem fizette meg, noha a váltóbirtokos szabályosan bemutatta (fizetés hiánya miatti óvás). Óvást kell felvenni akkor is, ha a címzett ellen (akár elfogadta a váltó, akár nem) végrehajtást kíséreltek meg eredménytelenül, vagy beszűntette a fizetéseit. Ha a címzett nem fogadta el a váltót, és emiatt esedékesség előtt van helye a megtérítési igény érvényesítésének, akkor az óvás nem a fizetés meg nem történtét tanúsítja, hanem azt, hogy elfogadás elmaradt (az elfogadás hiánya miatti óvás). A hatályos váltójogi szabályok szerint a belföldiek közötti váltóforgalomban az óvás magára a váltóra írt és kelettel, valamint a címzett, illetőleg a fizetést teljesítő harmadik személy (bank) aláírásával ellátott nyilatkozattal helyettesíthető (ez az ún. óvást pótló banki nyilatkozat), kivéve, ha a váltó szövegében a kibocsátó közhitelű óvást ír elő. A fizetési hiánya miatti óvást az esedékesség napját követő két munkanap valamelyikén kell fölvenni. Az óvás elmulasztása a megtérítési igény elvesztését eredményezi valamennyi megtérítési váltóadóssal szemben.

16 Az értesítés Az elfogadás vagy fizetés elmaradásáról a váltóbirtokos az óvás - óvás elengedése esetén pedig a bemutatás - napját követő négy munkanapon belül köteles írásban értesíteni az őt közvetlenül megelőző átruházót és a kibocsátót, továbbá ugyanezen határidőben ezek kezeseit. Az értesítés nem feltétele a megtérítési igénynek, elmulasztásához a Váltótörvény csak másodlagos joghátrányt fűz: ha a váltóbirtokos értesítési kötelezettségét elmulasztja, az esetleg okozott kárért felel a váltó összegének erejéig (tehát váltódíj nem követelhető). A megtérítési összeg Az egyenes váltóadós a lejáratkor a váltó névértékét és ha kamat volt kikötve, akkor a kamatot köteles megfizetni. Ha az elfogadó (kiállító) nem fizette ki a váltó összegét (és az esetleges kamatokat), a megtérítési váltóadósoknak a váltó összegén és az esetleges kamatokon felül meg kell fizetniük a) az esedékességtől számított késedelmi kamatot, b) az óvás, értesítési és egyéb költségeket és c) a 3 ezrelékes váltódíjat. A megtérítési váltóadós ennek megfizetése esetén bármelyik előzője ellen fordulhat, az általa fizetett összeg, ennek késedelmi kamata, költségei és a váltódíj követelésével. Az elévülés Az elévülési idő a váltó elfogadójával és a saját váltó kiállítójával szemben az esedékességtől számított 3 év. Ha a váltó bemutatásra szól, és nem mutatták be, a 3 éves elévülési idő a bemutatási határidő lejártától, ha pedig bemutatták, a bemutatástól illetve az óvástól számít. Amennyiben a váltókeresetet valamelyik megtérítési váltóadós, és nem az egyenes váltóadós ellen kívánják érvényesíteni, a) a váltóbirtokos fellépése esetén az elévülési idő az óvástól, óváselengedés esetén pedig az esedékességtől számított 1 év, b) valamely forgató fellépése esetén a többi forgatóval szemben a fizetéstől illetve az ellene érvényesített kereset kézbesítésétől számított 6 hónap. A csekk A csekk kiállítása és alakja A csekk funkcióját tekintve készpénzt kímélő fizetési eszköz. Olyan, pénzkövetelésről szóló értékpapír, amely nem hitelviszonyt testesít meg. A csekk alapjogviszonya ugyanis maga a csekkszámlaszerződés, amelynek alapján a számlatulajdonos pénzt helyez el a bankszámláján, és úgy állapodik meg a bankkal, hogy a számla felett különleges módon, csekk útján fog rendelkezni. E megállapodás alapján a bank csekktömböt bocsát a számlatulajdonos rendelkezésére, ami a jogviszony teljes tartama alatt a bank tulajdonát képezi, ugyanakkor a csekk kibocsátója a

17 számlatulajdonos lesz: a csekkel a számlatulajdonos utasítja a bankját, hogy a számlájáról a csekken meghatározott személynek, az ott meghatározott feltételekkel (összeg, készpénzben vagy átutalással) teljesítse a fizetést.

18 Ennek megfelelően a csekk - bár a készpénzhez hasonló megjelenésű lehet, - mégis egyedi értékpapír, hiszen a kibocsátó aláírásával, az általa alkalmanként meghatározott tartalommal jön létre. A csekk kellékei: a) a csekk elnevezés magában az okirat szövegében, az okirat kiállításának nyelvén; b) a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás; c) a fizetésre kötelezett neve (a címzett, aki csekk esetében kizárólag bank lehet); d) a fizetési hely megjelölése; e) a csekk kiállítási napjának és helyének megjelölése; f) a kibocsátó aláírása. Az az okirat, amelyből a fenti kellékek valamelyike hiányzik, nem csekk, kivéve, ha: a) nincs ugyan feltüntetve a fizetési hely, de a címzett neve mellett szerepel székhely, telephely. Külön megjelölés hiányában a címzett neve mellett feltüntetett helyet kell fizetési helynek tekinteni. Ha a címzett neve mellett több hely van megjelölve, a csekk az elsőnek megjelölt helyen fizetendő. b) az előbbi megjelölések hiányoznak, és egyéb utalás nincs, a csekk ott fizetendő, ahol a címzett fő telepe van. c) ha a csekken a kiállítás helye nincs megjelölve. Ebben az esetben a csekket úgy kell tekinteni, mintha a kibocsátó neve mellett megjelölt helyen állították volna ki. A csekk címzettje tehát olyan bank, amelynél a kibocsátónak követelése áll fenn. A kibocsátás alapja pedig olyan kifejezett vagy hallgatólagos megállapodás, amely szerint a kibocsátó jogosult a követeléssel csekk útján rendelkezni. Ha azonban a csekk ezeknek a - háttérjogviszonyra tartozó - előírásoknak nem felel meg, ez az okiratnak mint csekknek az érvényességét nem érinti. Bár a váltó és a csekk szabályozása nagy hasonlóságot mutat, a két instrumentum funkciójának különbözősége miatt egyes intézmények értelemszerűen eltérnek. Ennek megfelelően a csekk szólhat: a) megnevezett személyre, kifejezett "rendeletére" záradékkal (ún. rendeleti záradék) vagy anélkül, ebben az esetben a csekk csekkjogi hatállyal átruházható; vagy b) megnevezett személyre, "nem rendeletre" vagy azzal azonos értelmű záradékkal (ún. negatív rendeleti záradék), ebben az esetben a csekk csekkjogi hatállyal nem ruházható át, kizárólag engedményezés hatályával; vagy c) bemutatóra. Az olyan csekk, amelyen a kedvezményezett nincs megjelölve, bemutatóra szóló csekknek tekintendő. Ha a csekken olyan személy aláírása szerepel, aki csekk-kötelezettséget nem vállalhat, vagy ha azon hamis aláírás, nem létező személy aláírása vagy olyan aláírás van, amely

19 bármely más okból - nem kötelezi az aláírót vagy azt a személyt, akinek nevében a csekket aláírták, ez a többi aláíró kötelezettségét nem érinti.

20 Csekket csak fizetés végett lehet bemutatni, fizetés végetti bemutatása vagy óvása csak munkanapon történhet. Csekk tekintetében elfogadásnak nincs helye. A csekken szereplő elfogadó nyilatkozat nem írottnak tekintendő. A csekk átruházása és fizetése A megnevezett személyre szóló csekk, akár rajta van a kifejezett "rendeletére" záradék, akár nincs, csekkátruházás (forgatmány) útján átruházható. A csekkátruházás csak feltétlen lehet. A csekkátruházáshoz fűzött bármilyen feltételt nem írottnak kell tekinteni. A csekk megtekintéskor fizetendő. Ha a csekk ugyanabban az országban fizetendő, ahol kibocsátották, a csekket nyolc napon belül, ha a csekk más országban fizetendő, mint ahol kibocsátották, azt húsz, illetve hetven napon belül, - aszerint hogy a kibocsátás és a fizetés helye ugyanazon a földrészen vagy különböző földrészeken van-e - fizetés végett be kell mutatni. A csekk a bemutatási határidőn túl visszavonható. A csekk visszavonásának hatálya csak a bemutatási határidő elteltével kezdődik. Ha a csekket nem vonták vissza, a címzett a határidő lejárta után is teljesíthet fizetést. Megtérítési igény A csekkbirtokos megtérítési igényt érvényesíthet a csekkátruházók, a kibocsátó és a többi kötelezett ellen, ha a kellő időben bemutatott csekket nem fizetik ki, és a fizetés megtagadását az alábbi módok valamelyikén igazolja: a) közokirattal (óvás); vagy b) a címzett által a csekkre írt és keltezett nyilatkozattal, amely megjelöli a bemutatás napját; vagy c) leszámoló hely keltezett nyilatkozatával, amely közli, hogy a csekket kellő időben bemutatták, de nem fizették ki. A közokirat formájában felvételre kerülő csekk óvatolásra a közjegyző jogosult. Az óvást vagy az azonos értelmű nyilatkozatot a bemutatási határidő eltelte előtt kell felvenni, illetve kiállítani. A csekkbirtokos attól, aki ellen megtérítési igényét érvényesíti, követelheti: a) a csekk ki nem fizetett összegét; b) a bemutatástól számított évi időarányos 6 (hat) százalékos kamatot; c) az óvás, az azonos értelmű nyilatkozat és az értesítések költségét, valamint az egyéb költségeket; d) a csekk összege után számított 3 (három) ezrelékes ún. csekkjutalékot. A birtokos megtérítési igénye az átruházókkal, a kiállítóval és a többi kötelezettel szemben a bemutatásra megszabott határidő lejártától számított hat hónap alatt évül el. A csekk fizetésére kötelezettek megtérítési igénye a többi ilyen kötelezett ellen hat hónap alatt évül el attól a naptól számítva, amelyen a kötelezett kifizette a csekket, vagy amelyen az ellene beadott keresetet neki kézbesítették. Az elévülést csak a követelés bíróság előtt történő érvényesítése szakítja meg.