TÁM TÁMOGATÓ SZOLGÁLTATÁS. Készítették: Arany Amália Helmeczi Erika Kanyik Csaba Dr. Szabó Miklós. Szociális és gyermekvédelmi szabályozók

Átírás

1 TÁM TÁMOGATÓ SZOLGÁLTATÁS Készítették: Arany Amália Helmeczi Erika Kanyik Csaba Dr. Szabó Miklós TÁM.doc Létrehozás dátuma: /1. oldal

2 Tartalom 1. Bevezetés Támogató szolgáltatás célja Kapcsolat a többi normatív szabályozóval Európai kitekintés A támogató szolgáltatás működésének általános feltételei Meglévő hazai szabályozások Dokumentáció A támogató szolgálat általános tevékenysége, feladatai A támogató szolgálat általános tevékenysége Személyi segítő tevékenységei Speciális szállítás tevékenységi köre Információnyújtás-tanácsadás Problémafelvetések, ajánlások Fogalmi megközelítés TÁM.doc Létrehozás dátuma: /2. oldal

3 1. BEVEZETÉS A szociális alapszolgáltatásokat tekintve a Támogató Szolgálat a legfiatalabb szolgáltatási formák közé tartozik, hiszen mindösszesen 3 év tapasztalat áll a rendelkezésre az eddigi működését figyelembe véve. Először 2003-ban nyílt lehetőség arra, hogy törvényi keretek között, az állam által elismert és finanszírozott formában végezhették hiánypótló munkájukat azok a szervezetek, akik mindaddig pályázati forrásból, adományokból, és egyéb más bevételekből valósították meg tevékenységüket. A szolgáltatók jellemzően a non-profit szektorban tevékenykedő szervezetek köréből kerültek ki. A normatív háttér kialakítását megelőzően modellkísérleti program keretében a már működő szolgálatokat monitorozták, tapasztalataikat mind szakmai, mind pénzügyi szempontból górcső alá vették. A szolgáltatások intézményesítése során azonban nem sikerült a meglévő értékeket úgy megmenteni, hogy az ügyfelek és a szolgáltatók ne szenvedjék el ennek káros hatásait. E röpke 3 év alatt a Támogató Szolgálatokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések folyamatosan és koordinálatlanul változtak, nem sikerült olyan szabályzói háttér kialakítása, amely segítette volna a szolgáltatók munkáját. Szakértői munkánk során az első és legfontosabb megállapításaink közé tartozott az a tény, hogy a szakmai fejlődés legnagyobb gátját a jogszabályi diszharmónia okozza. Ennek a diszharmóniának legnagyobb vesztesei az ügyfelek, akik az állandó jogszabályi változások következtében kiestek, vagy kiesnek a szolgáltatás célcsoporti köréből. A változtatásoknak nem volt az a célja, hogy az ügyfelek számára magasabb színvonalú szolgáltatást nyújthassanak a szolgálatok, hanem mindig pénzügyi megszorítások miatt hoztak korlátozó intézkedéseket és bürokratikus változtatásokat az érintett irányító minisztériumok. Munkacsoportunk nem kívánja elemezni és feltárni a jelenlegi jogszabályi elégtelenségeket. Ha erre vállalkoztunk volna, akkor tekintélyes gyűjtemény állna a rendelkezésünkre. Úgy gondoljuk, hogy ezek megoldása, új jogszabályi környezet kialakítása nem a mi kompetenciánk és nem a mi feladatunk. TÁM.doc Létrehozás dátuma: /3. oldal

4 Munkacsoporttagjaink abban megegyeztek, hogy az általunk készített szakanyag csupán irányelveket fog tartalmazni, ami a csoportban dolgozó szakemberek közös konszenzusos véleményét tükrözi. A különböző fejezetekben leírásra került megállapítások, javaslatok nem követik minden esetben a jelenlegi szabályzók alapján kialakított fogalmakat, de nem is erre törekedtünk Támogató szolgáltatás célja Az évi III. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján: 65/C. (1) A támogató szolgáltatás célja a fogyatékos személyek lakókörnyezetben történő ellátása, elsősorban a lakáson kívüli közszolgáltatások elérésének segítése, valamint életvitelük önállóságának megőrzése mellett a lakáson belüli speciális segítségnyújtás biztosítása révén. (3) A támogató szolgáltatás feladata a fogyatékosság jellegének megfelelően különösen a) az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása (speciális személyi szállítás, szállító szolgálat működtetése), b) az általános egészségi állapotnak és a fogyatékosság jellegének megfelelő egészségügyiszociális ellátásokhoz, valamint a fejlesztő tevékenységhez való hozzájutás személyi és eszközfeltételeinek biztosítása, c) információnyújtás, ügyintézés, tanácsadás, a tanácsadást követően a társadalmi beilleszkedést segítő szolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása, d) a jelnyelvi tolmácsszolgálat elérhetőségének biztosítása, e) segítségnyújtás a fogyatékos személyek kapcsolatkészségének javításához, családi kapcsolatainak erősítéséhez speciális, önsegítő csoportokban való részvételükhöz, f) egyes szociális alapszolgáltatási részfeladatok biztosítása a fogyatékos személyek speciális szükségleteihez igazodóan, g) segítségnyújtás a fogyatékos emberek társadalmi integrációjának megvalósulásához, valamint a családi, a közösségi, a kulturális, a szabadidős kapcsolatokban való egyenrangú részvételhez szükséges feltételek biztosítása, TÁM.doc Létrehozás dátuma: /4. oldal

5 h) a fogyatékos személy munkavégzését, munkavállalását segítő szolgáltatások elérhetőségének, igénybevételének elősegítése. Támogató szolgáltatás célcsoportja Mindazon fogyatékos személyek (mozgássérült, látássérült, hallássérült, értelmisérült, halmozottan sérült, autista személyek), akik a fogyatékosságuk jellegéből, annak mértékéből adódóan hátrányt szenvednek egészséges embertársaikhoz képest a társadalmi beilleszkedés tekintetében, valamint abban az esetben, ha mindennapi életvitelük csak hiányzó képességeik pótlásával, segítség igénybevételével lehetséges. Koncepció, szükségesség Jelenleg a fogyatékos emberek száma közel 600 ezer fő. Túlnyomó többségük mozgássérült, testi fogyatékos személyek, arányuk 43,6%, a vakok és gyengénlátók aránya 14,4%, értelmi fogyatékosoké pedig 21% hallás-, és egyéb fogyatékos személyeké is 10-10%. Mind gazdasági aktivitás, mind pedig a képzés, munka, az élet szinte minden területén lemaradás tapasztalható a nem fogyatékos embertársaikéhoz képest. A fogyatékos emberek az alkotmány és a törvények rendelkezései alapján a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit meg illető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. Hátrányaik enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása, illetve a társadalom szemléletmódjának alakítása ügyében a támogató szolgáltatás az egyik legfontosabb szociális szolgáltató szervezet. A támogató szolgálatok tekintetében a fogyatékos személyek társadalmi integrációjának szintjét alapvetően három tényező együtthatása határozza meg: a) a társadalmi kirekesztést erősítő körülmények: maga a fogyatékos állapot, illetve annak súlyossága, az alacsony iskolázottsági szint, a kevés jövedelem, a tartós munkanélküliség stb. b) a társadalmi beilleszkedés érdekében a fogyatékos személy, a fogyatékos személy családjának és közvetlen környezete, valamint TÁM.doc Létrehozás dátuma: /5. oldal

6 az érdekképviseleti és szolgáltató szervezetek erőfeszítései; c) a társadalmi befogadás eszközei: a fizikai és kommunikációs akadálymentesítés, a szolgáltatások hozzáférhetőségének biztosítása. A három tényező együtthatásának eredményeként az állapítható meg, hogy napjainkban Magyarországon a fogyatékos személyek társadalmi integrációjának szintje alacsony, tehát egy nagy, sérülékeny társadalmi csoportról van szó. Nem lehet elfelejtkezni ugyanakkor a fogyatékos személyek hozzátartozóira nehezedő feladatokról sem (a fogyatékos személyek 22,7%-a él egyedül, 57%-a másodmagával, 10,5%-uk többedmagával él). A fogyatékos személyek 17%-a születése óta szenved fogyatékosságban, nagyobb arányuk tartós betegség következtében válik fogyatékossá. A fogyatékosság illetve az azzá válás változást okoz az embernek önmagáról és a környezetének róla alkotott véleményében. A fogyatékos személy (különösen, ha élete során válik fogyatékossá) az esetek többségében lelki válságba kerül. A krízis helyzet egyénenként változó súlyosságú és időtartamú. Ez az állapot gyakran zavart okoz a személyes kapcsolatokban és kapcsolatkészségekben is. A KSH kutatói években végzett felmérései szerint az emberek ma Magyarországon egyre zárkózottabban élnek. A kutatók azt állapították meg, hogy a családi, baráti kapcsolatok hálója az utóbbi években ritkult, lazult. A felnőtt férfiak és nők százaléka azonban heti rendszerességgel találkozik a tőle külön háztartásban élő szülőkkel. A barátokkal, kollégákkal, ismerősökkel ápolt kapcsolatok az úgynevezett gyenge kötések kategóriájába sorolhatók, pedig érzelmi és gyakorlati szempontból (ide tartozik a szabadidő közös eltöltése, a munkahelyi gondok megbeszélése) egyaránt fontosak. Az utóbbi esztendőkben mind szélesebb körben tapasztalható individualizálódás azonban elért már idáig, így ezek a kötődések mind szegényesebbek lettek. Mind a férfiakra, mind pedig a nőkre igaz, hogy az ezredfordulón több időt töltöttek egyedül, mint másfél évtizeddel korábban. Ezek az adatok az izoláció fokozottabb veszélyére irányítják rá a figyelmet a fogyatékos ellátás területén is. Ezért fontos a segítségnyújtás a fogyatékos emberek társadalmi integrációjának megvalósulásához, valamint a családi, a közösségi, a kulturális, a szabadidős kapcsolatokban való egyenrangú részvételhez szükséges feltételek biztosításáról, a családi, baráti, közösségi kapcsolatainak erősítéséhez. TÁM.doc Létrehozás dátuma: /6. oldal

7 1.2. Kapcsolat a többi normatív szabályozóval A támogató szolgáltatáshoz kapcsolódó szolgáltatási standardok, irányelvek, protokollok: I. Strukturális standardok 1. Felvétel, elbocsátás (FEB) 2. A szolgáltatáshoz kapcsolódó dokumentáció (DOK) 3. A szolgáltatásokat igénybevevők jogai, tájékoztatás, adatkazalés (ETA) 4. Vezetés, igazgatás (VEZ) 5. Humán erőforrás-menedzsment (HEM) 6. Dolgozói/munkatársi jogok, egészségvédelem, kockázatkezelés (DEK) 7. Minőségmenedzsment, minőségfejlesztés (MIN) 8. Kommunikáció, információ, marketing (KOM) 9. Épületek és berendezések működtetése és biztonsága (ÉBM) 10. Rendszer-együttműködés (REN) II. Szolgáltatási standardok/irányelvek: 11. Otthoni vagy családi önálló életvitelt segítő szolgáltatások (NAP) - Szociális alap- és nappali szolgáltatások 12. Ápolás-gondozás-fejlesztés (ÁGF) 13. Rehabilitáció (REH) 17. Rászorultak elérése (RÁSZ) 23. Információszolgáltatás ((INF) - Igénybevevő szerint protokoll/irányelv-csoportok: 26. Fogyatékossággal élő emberek és krónikus betegek részére nyújtott szolgáltatások (FOGY) III. Eredmény standardok: 34.Szolgáltatást igénybevevő szerinti (szolgáltatási) eredmények (SZER) 35. Felhasználói/hozzátartozói elégedettség (FHE) TÁM.doc Létrehozás dátuma: /7. oldal

8 36. Társadalmi/közösségi elégedettség és érdekképviseletek elégedettsége (TKE) 37. Dolgozói/munkatársi elégedettség (DOE) 38. Tulajdonosi/fenntartói elégedettség (TFE) 2. EURÓPAI KITEKINTÉS A fogyatékosság alternatív definícióinak a fogyatékos emberek érdekében hozott intézkedésekre gyakorolt politikai vonzatai igen nagy jelentőségű azok számára, akik érdekeltek a fogyatékos embereket szolgáló közös cselekvés jövőjében. A fogyatékosságot meghatározó definíciók és kritériumok, amelyeket a nemzeti törvények és más szabályozói szintek rögzítenek, nagymértékben különböznek egymástól. A diszkrimináció-ellenes jogszabályokban használatos definíciók általában elég tágak, és potenciálisan kiterjednek a kisebb fogyatékossággal élő emberekre is. Ezek a törvények inkább a diszkriminatív cselekményre koncentrálnak, mint a személy egészségi állapotára. A szociálpolitikában használatos definíciók ennél megszorítóbb értelműek, hiszen abban a folyamatban használják őket, amelynek során a szűkös forrásokat elosztják azok között, akiknek rászorultságát elismerték. A képességcsökkenésre támaszkodó definíciók, amelyek a fogyatékosság egészségi állapothoz, sérüléshez kapcsolódó százalékos mértékének megállapítására a fogyatékosságot a munkaképtelenségi juttatások és járadékok, valamint foglalkoztatási kvótarendszerek szempontjából határozzák meg. A munkakörnyezeti személyes problémák elemzése is megtalálható a munkaképtelenségi leírásokban (akár a személy korábbi munkahelyével, akár az általánosabb értelemben vett munkaerő-piaci követelményekkel összefüggésben), ugyanakkor számos gondozással és támogatással kapcsolatos intézkedés (pl. gondozási biztosítás) a személy mindennapos tevékenységei folytatásához szükséges képességekre koncentrál. Az európai tagállamokban a munkaképtelenség megközelítése nem a károsodottságról vagy korlátozottságról készített pillanatfelvételen alapul, hanem magában foglalja a rehabilitációs lehetőségek folyamatos felkutatását és megfelelő foglalkoztatási intézkedések meghozatalát. A fogyatékos embereket érintő foglalkoztatáspolitika a kvótarendszerek kivételével általában nagyfokú rugalmasságot tanúsít a fogyatékosság definíciója tekintetében, ennél fogva az TÁM.doc Létrehozás dátuma: /8. oldal

9 egészségi állapotot más olyan tényezőkkel együtt veszi figyelembe, mint például a szaktudás és az iskolázottság, amelyek szintén befolyásolják a foglalkoztatási kilátásokat. A különféle szakpolitikákhoz a fogyatékosság különféle definíciói tartoznak, és azok a kísérletek, amelyek arra irányulnak, hogy a szakpolitikák széles körében ugyanazt a definíciót használják, korlátozott jelentőségű definíciók alkalmazásához vezetnek, ami azt jelenti, hogy a szakpolitikai intézkedések csak kevéssé célirányosak lehetnek. Az a tény, hogy a használhatóság biztosításához a definíciók sokaságának alkalmazása szükséges, felveti a fogyatékosságpolitika koherenciájának fontosságát. Az egyes embereket az egyik szakpolitika fogyatékosnak tekinti, a másik nem, és ennek eredményeként az intézkedésben hézagok keletkeznek. Külföldi példák a jogosultság megállapításához Általánosan tapasztalható az a tény a külföldi gyakorlati példákat tekintve, hogy a szolgáltatásokra való jogosultsági meghatározásokat nem a szolgáltatók végzik. Erre van egy megfelelő szakértői háttér bevonásának lehetősége, akik a megállapításokat végzik. Az adható támogatások formája országonként változik, vagy pénzbeli, vagy természetbeni szolgáltatási csomag-, amit a fogyatékos személy a szolgáltatás megvásárlására fordíthat. Bizonyos szempontokat figyelembe véve a bevont szakértők személyi állománya a következő szakemberekből állhat: - orvosokból, ápolókból, foglalkoztatási szakértőkből, rehabilitációs terapeutákból, szociális munkásokból, multidiszciplináris munkacsoportokból és/vagy tisztviselőkből és adminisztratív munkatársakból. Fontos szempont az, hogy rendelkezésre álló szakemberek megfelelő szakképzettségűek, és szakmai gyakorlatban résztvevők legyenek. A személynek és körülményeinek együttes vizsgálata Mind a foglalkoztatási, mind a mindennapos tevékenységek ellátásához adott támogatások esetén a döntnöknek lehetősége van, hogy az adott személyt megfigyelje a szóban forgó munkahelyi vagy otthoni tevékenységek végzése közben. A jövedelempótlás terén nincs ilyen nyilvánvaló megfigyelési terep, a döntnök azonban figyelembe vehet olyan sajátos tényezőket is, mint a vizsgált személy munkavégzési előélete, iskolai végzettsége és szakképzettsége, egyéb személyes és társadalmi körülményei. A fogyatékos személy szerepe. A jövedelempótlás területén a fogyatékos személynek azon kívül, hogy beadja a kérvényét és együttműködik a vizsgálatban, mint annak alanya általában TÁM.doc Létrehozás dátuma: /9. oldal

10 nincs szerepe abban a folyamatban, amelyben eldől, hogy fogyatékosnak minősítik-e vagy sem. A foglalkoztatás területén azonban a fogyatékos személynek messzemenő szerepe lehet a folyamat előrevitelében, az általa kívánatosnak tartott elhelyezésével kapcsolatos preferenciák megjelölésében. A mindennapos tevékenységek ellátása és a független életvitelt segítő támogatások területén a fogyatékos személy saját szükségleteinek meghatározásában különösen fontos szerepet tölthet be. A mindennapos tevékenységek ellátásához adott támogatás odaítélésére alkalmas fogyatékosság-definíció az egészségi állapot és az alapvető feladatok ellátására való képesség közötti kapcsolat megállapításán nyugszik. A mindennapos tevékenységek ellátásához adott támogatások területén az egészségi állapot és az igények közötti összefüggés teljesen természetesnek tűnik. Ha valaki segítségre szorul az önellátás olyan alapelemeiben, mint az étkezés, a mozgás és a személyes higiénia, annak közvetlen oka általában egészségügyi problémákban gyökerezik. Ezekről a dolgokról az emberek, hacsak nem szélsőségesen barátságtalan környezetben élnek (például hajléktalanok) és nem kisgyermekek, rendszerint maguk gondoskodnak. Ezért a tevékenységek e szűk körének ellátásához igényelt segítség felmérése a fogyatékosság felméréseként is értelmezhető. Az európai államokban azonban a mindennapos tevékenységek ellátásához adott támogatásra való jogosultság rendszere sok tekintetben eltér ettől a természetes mintától. Azonban a mindennapos tevékenységek ellátásának támogatás iránti igényre alapozott fogyatékosság-definíció alkalmas a támogatást nyújtó szolgáltatásokra való jogosultság megállapítására. A különböző országok nem pontosan ugyanazt a fogalmat használják a mindennapos tevékenységek ellátásának meghatározásához. Egyes alapvető fogalmak használatának hosszú története van, általában ezek közé tartozik az ülés, lefekvés és felkelés ( helyzetváltoztatás ) képessége, a személyes higiénia fenntartása, az öltözködés és étkezés. Más kevésbé konkrét megfogalmazásokba beletartozik a mozgás- és közlekedés-képesség, a széles értelemben vett társadalmi tevékenységek, mint a házimunka, a háztartás vezetése, a kommunikáció és a társadalmi részvétel más vonatkozásai. TÁM.doc Létrehozás dátuma: /10. oldal

11 Ez utóbbiakat néha úgy emlegetik, mint a Mindennapi Élet Instrumentális Tevékenységeit, hogy megkülönböztessék őket az alapvető mindennapos tevékenységek ellátása tevékenységektől. Vannak egyes helyzetek, amelyekben a szűken értelmezett mindennapos tevékenységek ellátásához felmérést használják az igények széles körével összefüggő juttatások odaítélésére. Például ez a felmérés magába foglalhatja annak megállapítását, hogy az adott személy tud mozogni házon belül ( helyváltoztatás ), de azon kívül nem, noha a juttatás fogalmilag egyaránt kiterjed a házon kívüli és a házon belüli mobilitásra. Láthatjuk, hogy egy - a mindennapos tevékenységek ellátásához - felmérés felhasználható az emberek fogyatékos (vagy súlyosan fogyatékos) kategóriába sorolásához, anélkül, hogy meglenne a természetes kapcsolata azokkal az igényekkel, amelyeket ki kell elégíteni, legalábbis ahogy azt első látásra elképzeljük. A felmérés az igények mutatóit keresi, ahelyett, hogy pontosan megállapítaná annak az igénynek a mibenlétét, amelyet ki kell elégíteni. A nyíltan indikatív megközelítés meghökkentő példája a főzés teszt, amelyet az Egyesült Királyságban használnak arra, hogy megállapítsák a Fogyatékos Életvitel Támogatás alacsonyabb szintű gondozási ellátására való jogosultságot. Ez a teszt azt vizsgálja, hogy az adott személy meg tud-e főzni egy személyre egy főétel fajtát hagyományos konyhai eszközökkel. A teszt magában foglal olyan elemeket, mint a hús kiklopfolása, a zöldségek megtisztítása, forró serpenyőben pirítás, annak felismerése, hogy az étel megfelelően elkészült-e. A teszt szempontjából érdektelen, hogy az illető szokott-e főzni, vagy akar-e főzni; abból a feltételezésből indulnak ki, hogy aki nem tud főzni, az meg akarja tanulni. Az a személy, aki rendszerint mikrohullámú sütőben melegített konyhakész ételeket eszik, ettől még támogatásra jogosult lehet, ha megbukik a főzés teszten, azaz nem képes megfőzni egy főételt. Továbbá nem elvárás, hogy a készpénz-támogatást arra fordítsák, hogy segítséget vegyenek igénybe az ételek elkészítéséhez, vagy a készételek beszerzésének pluszköltségét fedezzék belőle. Általában a készpénztámogatás esetén fennáll az a lehetőség, hogy a pénzt más célra használják, nem arra, hogy támogatást vásároljanak a miden napos tevékenységek ellátásához. A súlyos öltözködési, vagy étkezési nehézséggel küzdő személy, aki arra kapja a támogatást, hogy abból segítséget szerezzen magának e tevékenységek ellátáshoz, megteheti, hogy segítség nélkül küszködik az öltözködéssel és étkezéssel, és a pénzt valami másra fordítja. TÁM.doc Létrehozás dátuma: /11. oldal

12 Ez a lehetőség alapvető kérdéseket vet fel. Egyrészt az önállóság elve azt sugallja, hogy a személynek képesnek kell lennie arra, hogy saját preferenciái szerint használja fel a pénzt. Másrészt, ha a pénzt nem gondozásra költi, akkor felmerülhet a gyanú, hogy az eredeti igényfelmérés nem volt megalapozott, és a pénztámogatást meg kell vonni. Ez a kérdés számos államban különböző módon vetődött fel, és különféle megoldásokhoz és kompromisszumokhoz vezetett. Egyes államok a laissez fair megközelítést követve elfogadták a személyes autonómiát, noha ez vélhetően afelé tendál, hogy egy nem megfelelő juttatási szinttel kapcsolódjon össze. Ausztriában például a gondozási biztosítás felmérése olyan táblázaton alapul, amely specifikus gondozási támogatásokat sorol fel, a hozzájuk tartozó időigény megjelölésével együtt. Elismert tény azonban, hogy az egyes gondozási szintekhez nyújtott készpénztámogatás általában nem fedezi annak a gondozási időtartamnak a költségét, amely pontosan megfelelne a felmérésben kijelölt gondozás-típusnak, illetve formának. Németországban a gondozási támogatás kedvezményezettjei egy szolgáltatáscsomag, vagy készpénztámogatás között választhatnak, mely utóbbinak összege jóval alacsonyabb, mint a csomagban nyújtott szolgáltatás elvi költsége. A készpénzes változat igen népszerű. Egyes kommentátorok szerint ez a nyújtott szolgáltatás minőségére adott elutasító reakció; mások arra a lehetőségre mutatnak rá, hogy a készpénzt nem gondozás megvásárlására, hanem más célokra lehet fordítani. Minden esetre azoknak, akik a készpénzt választják, meg kell nevezniük egy gondozót, és rendelkezés írja elő a megnevezettek ellenőrzését. Megint más országokban arra törekedtek, hogy a fogyatékos emberek preferenciáit a felmérés keretein belül tartsák, és az ellátásokkal megkísérelték összebékíteni az önállóságot és az adminisztratív ellenőrzést. Például Belgiumban a Flemish Fund közvetlen kifizetéseiből származó támogatások odaítélésénél a kérelmező fogyatékosságának mértékét a képességcsökkenésre vonatkozó egyéb információk mellett -a mindennapos tevékenységek ellátásához -táblázat alkalmazásával állapítják meg. Ezt az információt arra használják, hogy a kérelmezőt elhelyezzék valamelyik költségvetési kategóriában. Ezután támogatási terv készül, ami azt jelenti, hogy lehetővé teszik a fogyatékos személy számára, hogy jelezze, hogyan akarja megszervezni az életét. TÁM.doc Létrehozás dátuma: /12. oldal

13 A skandináv államok ebben az irányban haladva számos intézkedést is elfogadtak, például a fogyatékos személyt megtették a gondozó munkaadójává, aki jogosult meghatározni, milyen szolgáltatást és ki nyújtson. A mindennapos tevékenységek ellátásához -támogatás odaítélésének nem fogyatékossági kritériumai: Már megjegyeztük, hogy a támogatás nyújtása más feltételektől is függhet, nevezetesen például bizonyos fajta nyugdíjakra való jogosultságtól. Van két másik fő kritérium, amely érintheti a juttatás odaítélését. A támogatás függhet jövedelem-tesztektől, és lehet a támogatás igénybevételének korhatára is. A korhatárok kérdése: Bőséges példák vannak arra, hogy a fogyatékos minősítést csak bizonyos kor, gyakran 65 év alatt alkalmazzák (a minősítés általában csak 65 éves kor alatt megszerezhető, de ha egyszer valaki megkapta, akkor arra 65 éves kor után is vonatkozik). Dániában például a Szociális szolgáltatásokról szóló törvényben a mozgásképességre, a társadalmi kapcsolatra és a szaktudás fejlesztésére vonatkozóan megfogalmazott jogok korhatárhoz kötöttek Az Egyesült Királyságban a 65 alattiak a mindennapos tevékenységek ellátásához támogatás (fogyatékosok életjáradéka) mindkét elemére, a gondozási és a mozgásképességi elemre is jogosultságot szerezhetnek, míg a 65 éven felüliek ellátása a gondozásra korlátozódik. Egyes államokban az időskorú fogyatékosok igényeit kisebb mértékben elégítik ki, mint a fiatal fogyatékosokét, de nem kifejezetten az igények körében differenciálnak, hanem egyszerűen kisebb összegű ellátásokat adnak. Egyes juttatások esetében ez a helyzet például Franciaországban és Belgiumban. Ezeknek a különbségeknek az egyik magyarázata az, hogy azoknak a szokásos tevékenységeknek a köre, amelyek mindennapos tevékenységeknek minősülnek, az életkortól függően változik. Itt különösen arról van szó, hogy a 65 év felettiek esetében abból indulnak ki, hogy ők már nem dolgoznak, ezért a munkába járáshoz nincs szükségük segítségre. Egyes államokban eleve magasabb szintű szolgáltatással számolnak azok számára, akik dolgoznak, mert számolnak a munkába járással kapcsolatos költségekkel (például az utazással). Dániában a Szociális szolgáltatásokról szóló törvény értelmében adott juttatások az aktív embereket célozzák, a nyugdíjasok a Szociális nyugdíjakra vonatkozó törvény szerinti, TÁM.doc Létrehozás dátuma: /13. oldal

14 kevésbé bőkezű ellátásokat kapnak. Hollandiában nincs korhatár, de a mozgásigényt minden egyedi esetben külön vizsgálják, aminek következtében eltérő szociális normákat alkalmazhatnak a felmérésbe bekerülő idősebb és fiatalabb emberek esetében. A közelmúltban Hollandiában a munkaképes korúakra és az időskorúakra vonatkozó eltérő rendelkezéseket összevonták a WVG (a fogyatékosokra vonatkozó törvény) bevezetésével, amit a fogyatékosokat képviselő érdekcsoportok bizonyos fenntartásokkal fogadtak. Amiatt aggódnak, hogy az időskorúak igényei csökkenthetik a fiatal fogyatékosok számára rendelkezésre álló forrásokat. A Szociális szolgáltatásokról szóló finn törvény is bizonyos mértékig hihetővé teszi az efféle aggodalmakat, ugyanis az sem ír elő korhatárt, és sok bírálat érte amiatt, hogy a források jelentős részét az időskorúak szállítására irányozza elő. Az életkor szerinti megkülönböztetésnek ettől valamelyest eltérő logikája következik abból a szemléletből, amely az egyenlőséget a teljes életre vonatkoztatja. Eszerint az öregekkel és a fiatalokkal szembeni eltérő bánásmódnak nincs morális jelentősége, ha mindenkivel egyaránt törődnek akkor is, amikor fiatal, és akkor is, amikor öreg. Ezzel szemben a nem kompenzált fogyatékosság a fogyatékos személy számára rosszabb életminőséget eredményez, mint amilyen az egész élete során képességei birtokában levő személy életminősége. Ezért fontos különbséget tenni a normális öregedésből fakadó (a széles körben egyformán jelentkező és ezért külön kompenzálást nem igénylő) szükségletek, és a fogyatékosságnak minősülő rendkívüli állapotokból fakadó szükségletek között. Mindazonáltal az európai államokban használt fogyatékosság-fogalomban találhatók a rendes és a kivételes körülmények megkülönböztetéséhez szükséges elemek. A normális öregedés és a fogyatékosság közötti különbségtétel olyan orvosi mutatók alkalmazásával lehetséges, mint például a betegség és a képességcsökkenés. Franciaországban például a munkaképes korú emberek ACTP (kompenzációs segély az egyik a fogyatékosság orvosi megállapítása, a másik az igények felmérése. A PSD (speciális eltartotti járadék) jogosultság vizsgálata az időskorúak esetében csak igényfelmérésből áll. TÁM.doc Létrehozás dátuma: /14. oldal

15 Ezzel szemben a gondozási ellátásokról Írországban folyó vitában, a kormány azt hangsúlyozta, hogy nehéz különbséget tenni a fogyatékos és a törékeny egészségi állapotú öregek között, ezért nem törölhető el a jövedelem-teszt a gondozási juttatás odaítélésénél. Egyes rendszerekben a korhatár alkalmazása összekapcsolódik a jövedelem-tesztek használatával, úgy, hogy az öregségi ellátások többnyire a jövedelem-teszttől függnek. Továbbá, a teljes élet figyelembe vételének gondolata ennek a rendszernek az ésszerűsítését igényelheti. Míg a fogyatékosság-politika célja az lehet, hogy a fogyatékos emberek életszínvonalát arra a szintre emelje, amelyet akkor érnének el, ha nem lennének fogyatékosok, addig az öregségpolitika célja ennél jóval szerényebb, még pedig egy elfogadható életszínvonalminimum biztosítása mindenkinek. Jobbára ez a helyzet Svédországban. A Svédországról szóló nemzeti jelentés azt sugallja, hogy igen erős a nyomás a fogyatékossá minősítés iránt a jövedelemteszthez nem kötött juttatások megszerzése érdekében, és a helyi hatóságok erre válaszképpen fokozottabb mértékben folyamodnak orvosi igazolásokhoz. A fentiekben felsorolt példák bemutatását azért tettük meg az általunk készített anyagban, mert szerettük volna érzékeltetni azt a tényt, hogy milyen nehéz mindenki számára megfelelő döntéseket hozni a fogyatékosság és a hozzá kapcsolódó kompenzációk tekintetében, és láthatóvá kívántuk azt is tenni, hogy mennyire bonyolult ennek a kérdéskörnek az országonkénti meghatározása és törvénybe ágyazása, mik a buktatói. 3. A TÁMOGATÓ SZOLGÁLTATÁS MŰKÖDÉSÉNEK ÁLTALÁNOS FELTÉTELEI 3.1. Meglévő hazai szabályozások évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról (és annak módosításai) szociális törvény hatálya (1. Fejezet, II. cím) szociális igazgatás szabályai (I. Fejezet, III. cím) támogató szolgálatok célja, tevékenysége (IV. Fejezet, II. cím) TÁM.doc Létrehozás dátuma: /15. oldal

16 szociális szolgáltatások engedélyezése (IV. Fejezet, VII. cím) Intézményi jogviszony (ellátás igénybevételének módja, annak megszűnése, ellátottak, és szociális szolgáltatást végzők jogai, térítési díjra vonatkozó szabályok, stb.) (V: Fejezet) 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről (és annak módosításai) Általános működési feltételek: (I. Fejezet): általános tárgyi feltételek általános működési feltételek általános személyi feltételek általános szakmai feltételek a támogató szolgálatról (II. Fejezet, 6. cím) szabályzatok (1. számú melléklet) előírt szakmai létszámnormák (2. számú melléklet) képesítési előírások (3. számú melléklet) 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről (és annak módosításai) szociális szolgáltatások működésének engedélyezése és megszűnésére vonatkozó szabályok az állami normatíva támogatás feltételei igénylésének menete eljárás rendje 81/2004. (IX. 18.) ESzCsM rendelet az egyes szociális szolgáltatásokat végzők képzéséről és vizsgakövetelményeiről (és annak módosításai) képzésre vonatkozó szabályok (I. Rész) egyes képzések speciális szabályai (II. Rész) TÁM.doc Létrehozás dátuma: /16. oldal