evilág Az információs társadalom folyóirata Szerzôink Tartalom / Contents

Átírás

1 evilág Az információs társadalom folyóirata A szerkesztôbizottság elnöke: Varga Csaba (a Stratégiakutató Intézet elnöke) A szerkesztôbizottság tagjai: Csorba József Horváth Pál Kállay Kristóf Lajtha György Laufer Tamás Maradi István Turok Margit Veress József ôszerkesztô: Mezô Margit arany.kiado@axelero.hu ômunkatárs: Galvács László galvacsl@vnet.hu Munkatárs: Kolin Dóra Lapigazgató: Janás erenc janas.ferenc@axelero.hu Kiadja: az evilágok-ok Kft. A kiadást gondozza az Aranykönyv Kiadó Szerkesztôség: 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Tel.: / 9324-es mellék Tel.: / 9324-es mellék Tel. és fax: arany.kiado@axelero.hu Az online szerkesztôség munkatársai: Garamvölgyi Katalin Szilágyi Péter Megrendelhetô a szerkesztôségnél és a kiadónál Megvásárolható: Írók Boltja, Bp. VI. Andrássy út 45. HU ISSN (nyomtatott) HU ISSN (online) Készült az ER O Kht. Nyomdaüzemében Igazgató: dr. Kovács Zoltán elelôs vezetô: Horváth László Tartalom / Contents Csepeli György: Régi és új szociálpolitika György Csepeli: Old and New Social Welfare Dombi Gábor aragó Judit: Kortalanul, határtalanul Gábor Dombi Judit aragó: Without Age, Without Limits Dancsó Tünde: Az idôskori informatikai képzések módszertana Tünde Dancsó: The Methodology of the Training in Informatics at an Old Age Magyar Informatikai Charta Hungarian Charter of Information Technology Társadalmi szerzôdés az információs társadalomért Interjú Beck Györggyel Social Contract for the Information Society an Interview with György Beck Az Inforumról orum of the Hungarian IT Organizations for Information Society Mayer Erika: elhasználóvédelem az információs társadalomban Erika Mayer: User Protection in the Information Society Újvári Mária: Unoka Nagyszülô Informatikai Versenyek Mária Újvári: Grandchildren Grandparents Contests in Informatics Antoni Györgyi: IT-mentor Túl a starton Györgyi Antoni: IT-Mentor Beyond Dawn Csapó Endre: Látássérültek a digitális szép új világban Endre Csapó: The Visual-Impaired in the Brave New Digital World Mecsné ullajtár Ildikó: A hallássérültek és az ICT Ildikó ullajtár: The Hearing-Impaired and the ICT Elindulni a digitális szakadékon átívelô pallón Interjú Csepeli Györggyel Setting Out on the Plank Spanning the Digital Gap an Interview with György Csepeli Lajtha György: A szakadék György Lajtha: The Abyss Kormányzati programok a romákért Government Schemes for Gipsies Vég Olga Noémi: Budaörs, az informatikai mintaváros Olga Noémi Vég: The Paradigm of the City of Informatics: Budaörs Internetes oktatási program Educational Program on the Internet A cikkeinkben szereplô állítások a szerzôk álláspontját tükrözik, azok nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztôség véleményével. Köszönjük az Informatikai Érdekegyeztetô órumnak az e számunk összeállításához nyújtott segítségét. Az illusztrációkat a Szájjal és Lábbal estô Mûvészek Kiadója bocsátotta rendelkezésünkre. Címlapon Nagy Rózsa alkotása. Szerzôink Dr. Csepeli György szociológus, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium politikai államtitkára Dombi Gábor újságíró, informatika-politikai tanácsadó, az Informatikai Érdekegyeztetô órum fôtitkára, az Internet-Szolgáltatók Tanácsa Tanácsadó Testületének titkára, az Infopoly Alapítvány az Elektronikus Demokráciáért elnöke aragó Judit szociológus, szociális munkás, a Kisebbségi és Emberi Jogi Alapítvány munkatársa Dancsó Tünde fôiskolai adjunktus, Kodolányi János ôiskola, PhD hallgató, SZTE BTK Neveléstudományi Doktori Iskola Dr. Mayer Erika ügyvéd, az Inforum-Informediátor Informatikai elhasználóvédelmi Iroda vezetôje Újvári Mária kulturális menedzser, humán menedzser, a Nemzeti Digitális Adattár referense, az Unoka Nagyszülô Informatikai Verseny szervezôje Antoni Györgyi, az Informatikai Érdekegyeztetô órum ügyvezetô igazgatója Csapó Endre számítástechnikai rendszerprogramozó, Pesti Központi Kerületi Bíróság (17 évesen veszítette el a látását) Mecsné ullajtár Ildikó, a Hallássérültek Rehabilitációjáért Küzdôk Egyesülete elnöke Dr. Lajtha György villamosmérnök, tanácsadó, Magyar Telekom Kiss Gábor okleveles mûvelôdésszervezô, programgazda, Budapesti Mûvelôdési Központ Vég Olga Noémi újságíró, Budaörs Város Önkormányzatának sajtófônöke

2 ókuszban: a digitális esélyegyenlôség evilág Régi és új szociálpolitika 1 Az információs korszak adta technológiai lehetôségek kihasználása a hatékony, transzparens és rugalmas társadalomszervezés lehetôségét ígéri. Ezen belül a szociálpolitika által befogott társadalmi szféra nyeresége még nagyobb lehet, mivel az új technológia bevezetése és alkalmazása révén a szociálpolitikai problémák teljesen új szemléletû megközelítései, új beavatkozási módok válhatnának lehetségessé, melyek révén közelebb kerülhetnénk a társadalmi integráció óhajtott céljához. Szociálpolitika akkor és ott válik szükségessé, ahol személyek olyan életvezetési problémákkal küzdenek, amelyeket saját erejükbôl ideiglenesen vagy tartósan nem képesek megoldani. Az életvezetési problémákkal küszködô személycélértékei és eszköz-értékei a társadalom értékkészletéhez képest leszûkülnek, s ennek következménye a marginalitás, a kapcsolathiány és a kirekesztettség. Mindezt súlyosbítja a domináns kultúra szempontjából értékhiányosnak minôsülô szubkultúra kialakulása, ami lehetetlenné teszi, hogy az érintett személy saját felismerései alapján változtathasson életén. Ráadásul a szubkultúra az életvezetési problémák nemzedékrôl nemzedékre történô átörökítôdését eredményezi. A szociálpolitikai beavatkozásoknak mindamellett tiszteletben kell tartaniuk a személy autonómiáját, és a lehetô legszûkebb határok között irányulhatnak az értékhiányos állapotok felszámolására, számítva a beavatkozás címzettjeinek aktív részvételére. Az életvezetési problémák legnagyobb része az anyagi javak elégtelenségébôl származik, ami lehetetlenné teszi a személy számára, hogy saját életét a maga által óhajtott irányban alakítsa. Az anyagi javak elégtelensége kényszerpályára sodorja a személyt, ami tartóssá válva tanult tehetetlenséget idéz elô. Ha a tanult tehetetlenség kialakult, belsô erôik felismerése és aktivizálása helyett a külsô erôk jutnak domináns szerephez a személyek attribúciós készletében. Az eredmény paternalizmus, kiszolgáltatottság és tehetetlen várakozás, melyek a szubkultúra részeivé válnak. A társadalmi integráció alapja az anyagi javak megszerzése, birtoklása és forgatása. A szociálpolitikai beavatkozásokra akkor van szükség, ha a személy bizonyosan kívül marad az anyagi javak forgalmi körén, vagy azon belül van, de életvezetése szempontjából elégtelen eszközökhöz jut. Jelenleg nincs olyan egységes, az ország minden lakosára kiterjedô nyilvántartás, melynek alapján megnyugtatóan meg lehetne állapítani, 1 Elsô közlés: ITTK, Információs Társadalom folyóirat, 2006/2. 1. táblázat: A szociálpolitikai beavatkozások érintettjei hogy az ország polgárainak halmazán belül kik azok, akik anyagi eszközeik elégtelensége vagy testi fogyatékosságaik folytán minden kétséget kizáróan szociálpolitikai beavatkozás alanyai. A szociálpolitikai beavatkozások érintettjei Ismeretesek persze azok a kategóriák, melyek mentén nagy valószínûséggel elôfordul az anyagi eszközök hiánya, ami életvezetési problémákat eredményez. Elsôként említendôek a munkanélküliek. Akinek nincs munkája, joggal úgy érezheti, hogy nincs helye a társadalomban. Speciális élethelyzet a testi vagy lelki fogyatékosság, mely szerfelett megnehezíti az olyan életvezetést, ami az anyagi javak megszerzése által biztosítja az anyagi javak forgalmi körében való részvételt, s ily módon kiváltja a szociálpolitikai intézkedést. Hatalmas populáció az idôsek csoportja, amely nyilván szelektív szociálpolitikai megközelítést igényel, hiszen önmagában az idôs kor nem feltétlenül kell, hogy az egyén számára kezelhetetlen életvezetési problémákat okozzon. Kitüntetett figyelmet igényelnek a krónikus betegségekben szenvedôk, legyen betegségük testi vagy lelki természetû. A gyermekvállalás terheinek enyhítése szociálpolitikai feladat, amely annál erôteljesebben jelentkezik, minél több gyermek nevelésérôl van szó. Külön eset a természetes szülôk gondoskodását nélkülözô gyermekeké. Újabb keletû, de a jövô szempontjából jelentôs csoport a menekülteké, akiknek a társadalmi beilleszkedését szociálpolitikai intézkedésekkel kell segíteni. Megfelelô adatok hiányában lehetetlen pontosan megmondani, hogy mekkora az a kör, melynek tagjai a felsorolt kategóriák hatálya alá esve a szociálpolitikai beavatkozások közegét képezik. Becslések alapján azt mondhatjuk, hogy a kör taglétszáma 3 millió körül lehet. Csoportok Létszám Munkanélküliek (KSH, 2005.) ogyatékosok (KSH, 2001.) Idôsek (KSH, 2005.) Krónikus betegek (mentális-, szenvedély-, testi betegségekben szenvedôk) n.a. Sokgyerekesek (3-nál több gyermeket nevelô családok) (KSH, 2005.) Menekültek 2002: fô 2003: fô 2004: fô (BM KSH) április

3 evilág ókuszban: a digitális esélyegyenlôség A szociálpolitikai beavatkozások érintettjeit az életvezetési problémák jellege szerint osztályozva két nagy csoport különböztethetô meg. Az egyik csoportba azok tartoznak, akiknél nem remélhetô olyan változás, melynek következtében az életvezetési problémák enyhülnek vagy eltûnnek. E csoport esetében a gondozás, az ápolás, a szintentartást biztosító segítségnyújtás az egyetlen lehetôség. A szociálpolitikai közeg másik szegmense esetében jók az esélyek arra, hogy az életvezetési problémák az érintettek bevonásával, aktív szociálpolitikai eszközök alkalmazásával jelentôs mértékben enyhüljenek, és arra sincs feltétlenül szükség, hogy az érintettek feladják szubkultúrájuk értékeit. A változásmenedzsment eszköztárának elemei az információ, a kommunikáció, a terápiás attitûd és a fejlesztés, ami anyagi javak juttatását is magában foglalja. Hagyományos és új szociálpolitika A hagyományos szociálpolitika elsôsorban jogi és bürokratikus eszközök segítségével valósítja meg a beavatkozásokat. Ezek az eszközök megmerevítik a szociálpolitika közegét. Azt teszik láthatóvá, amit a jogszabályok láthatónak minôsítenek, megfelelô intézményeket és intézkedéseket rendelve a láthatóvá tett, beavatkozásra méltónak minôsített problémákhoz. Elônye ennek a rendszernek a normativitás és az intézményesítettség. Hátránya a rendszernek, hogy szükségképpen lemarad az élet forgataga mögött, kirekesztve az új szempontok felmerülése folytán ellátásra szorultakat. A hagyományos szociálpolitikai beavatkozás címzettje az egyén, akinek a társadalmi beágyazottsága, közösségi státusza és kapcsolatrendszere nem esik számításba, jóllehet pontosan ezek azok a tényezôk, amelyek eldöntik, hogy az adott szociálpolitikai beavatkozás célirányos-e vagy sem. Annak érdekében, hogy a szociálpolitikai beavatkozások pénzügyi kihatásai ellenôrzés alatt maradjanak, a mindenkori kormányzat központilag dönti el a beavatkozások által érintettek körét és a rendelkezésre álló anyagi eszközök volumenét. A helyi szempontok ebben az esetben óhatatlanul hátrányba szorulnak. A hagyományos szociálpolitikai intézkedések alapvetô eszköze a készpénz, amit a jogszabályban megadott mértékben rendszeres idôközökben folyósítanak a központi költségvetésbôl finanszírozott, különbözô szociálpolitikai problémák kezelésére szakosított intézmények. Elônye ennek a megoldásnak a kiszámíthatóság, hátránya viszont az ellenôrizetlenség. A változásmenedzsment eszköztárának elemei az információ, a kommunikáció, a terápiás attitûd és a fejlesztés. Az új szociálpolitika a beavatkozások érintettjeinek közösségét célozza meg, a lokális, testre szabott és komplex megoldásokat részesíti elônyben. Bár a hagyományos szociálpolitika is ismeri a készpénzjuttatáson kívüli, szolgáltatás nyújtására szorítkozó beavatkozásokat, a bürokratikus megközelítés miatt nem jut kellô szerephez az aktivitás és az önsegítés. Az igények pontos felmérését a szolgáltatást nyújtó intézmények önmozgása és a központi forrásokért vívott harca helyettesíti. Az új szociálpolitika sem nélkülözheti a jogi és intézményi kereteket, azonban a mûködést teljesen másféleképpen képzeli el. Ennek a szociálpolitikának ugyanis az a lényege, hogy a szociálpolitikai beavatkozásokra fordított összegek hasznosulását, megtérülését is szem elôtt tartja, és elônyben részesíti azokat a technikákat, amelyek a szociálpolitikai beavatkozás érintettjeit életvezetési problémáik megoldására, enyhítésére motiválják. Annak a körnek az esetében pedig, ahol az érintettek rehabilitációja nem várható, az új szociálpolitika a gondozásra, ápolásra hívatott szervezetek egymásközti versenyét teremti meg annak érdekében, hogy az érintettek a lehetô legmagasabb színvonalú ellátásban részesüljenek. Ugyanennek az elvnek kell áthatnia a szociálpolitikai szolgáltatásokra szakosodott intézmények mûködtetését is. Az új szociálpolitika a beavatkozások érintettjeinek közösségét célozza meg. Ennek következtében a lokális, testre szabott és komplex megoldásokat részesíti elônyben. Nagyon fontos eleme ennek az új megközelítésnek, hogy a beavatkozás címzettje és a beavatkozás forrása között szerzôdéses viszony keletkezik, ami mindkét fél kölcsönös elhatározását és döntését tartalmazza annak érdekében, hogy a beavatkozás indító okát képezô, általában az életvezetésre is visszaható szociálpolitikai probléma megoldódjék. A cél tehát a probléma belátható idôben történô megoldása. Ha ez nem sikerül, konfliktus keletkezik, amely alkalmat ad a szerzôdés nem teljesítésének hátterében rejlô okok feltárására, a megoldás közös megtalálására. Szerzôdés nemcsak a szociálpolitikai szolgáltatást nyújtó intézmények vagy szervezetek és az egyének között köthetô. A szerzôdés létrehozható az érintettek csoportjai között is, bevonva ôket mint közösségeket a tagjaikat kollektívan sújtó életvezetési problémák kezelésébe. A hagyományos és az új szociálpolitika öszszehasonlítását a 2. táblázat mutatja be. A szociálpolitikai piac A közpénzekbôl finanszírozott szociálpolitikai közeg két nagy csoportját tehát a változásrezisztensek és a változás-menedzsmentre alkalmasak képezik, de mindkét csoporton belül igen árnyalt, nehezen egységesíthetô alcsoportok különböztethetôk meg. A társada április 3

4 ókuszban: a digitális esélyegyenlôség evilág 2. táblázat: Hagyományos és új szociálpolitika Hagyományos szociálpolitika bürokratikus individuális központi juttatásos problématartósító lom szociálpolitikai beavatkozásra szoruló közege egyetlen hatalmas piac, ahol a keresletnek nincsenek racionális módon meghúzható határai. Ugyanakkor és ezzel szemben a kínálatot a költségvetés korlátai keményen behatárolják. A szociálpolitikai piac több mint metafora. A kifejezés azt jelenti, hogy a szociálpolitikai beavatkozásokra szánt százmilliárdos nagyságrendû összegek elköltése nemcsak kiadást, hanem közvetve és közvetlenül jelentkezô hasznot is jelent. Ez a szemlélet a jelenlegi kiadás-centrikus szociálpolitikával szemben egy jóval hatékonyabb, és így ugyanabból a költségkeretbôl jóval több rászorulón segítô szociálpolitika lehetôségével kecsegtet. A szolidaritás kultúrája Új szociálpolitika diszkrecionális közösségi lokális szerzôdéses problémamegoldó A feladat elsô szinten a kereslet és a kínálat összhangjának megteremtése, ami sosem lehet tökéletes. Sokat segíthet az összhang megteremtésében a szolidaritás kultúrája, ami Magyarországon a társadalom móriczi értelemben vett barbarizmusa folytán sok kívánnivalót hagy maga után. A szolidaritás nem merülhet ki katasztrófahelyzetek áldozatainak megsegítésében, amit a segítségnyújtás okán érzett pszichológiai komfortérzet, majd passzivitás követ. A társadalomban nap mint nap történnek a média ingerküszöbét el nem érô katasztrófák, amelyek mellett nem mehetünk el sem irgalmatlanul, sem közömbösen. Sokan élnek folyamatos katasztrófa-helyzetben. Az életvezetési problémák egy része enyhíthetô lenne már az együttérzés, a kommunikáció, a közösségi életbe való bevonás révén is. A szolidaritás kultúrája azt jelenti, hogy a társadalmi normák nem teszik magától értetôdôvé a marginalizációt, a kirekesztettséget, a társas magányt. A szolidaritás kultúrája a helyi közösségek egymásra figyelését, a bajba jutottak idôben történô megtalálását, a civil szolidaritás pénzbe nem kerülô láthatatlan intézményeinek kiépülését jelenti, kiegészülve a magukban az érintettekben jelentkezô kollektív önsegítô hajlandóságokkal. A szolidaritás nem merülhet ki katasztrófahelyzetek áldozatainak megsegítésében. Informatika és szociálpolitika Az új szociálpolitika megvalósításához a szélessávú adattovábbító infrastruktúra, az új médium, az internet, valamint a széles körben behálózott társadalom kivételesen hatékony eszközrendszert biztosít, feltéve, hogy a szociálpolitikai piac aktorai és kliensei képesek és hajlandók ezekkel a lehetôségekkel élni. Meggyôzôdésem, hogy az információkezelés és a kommunikáció új technológiái nélkül az új szociálpolitika eszközrendszere nem alkalmazható. Valószínû, hogy az új médium, az internet a civil szolidaritás számára is jelentôs inspiráló erô. A modern adatgyûjtés, adatmenedzsment és adatbányászat módszerei lehetôvé teszik a szociálpolitikai piac keresleti oldalát képezô többmilliós állampolgári csoport tagjainak pontos azonosítását, valamint a velük és általuk létrehozott szociálpolitikai tranzakciók nyomon követését és értékelését. A módszer adott. Az adatbázis felépítése során ármegjelöléssel együtt azonosítani kell a központi költségvetésbôl finanszírozott beavatkozásokat, hozzájuk rendelve az egyes beavatkozások érintettjeit. Az érintettek leírása során rögzíteni kell az összes lényeges változót, amelyek lehetôvé teszik a kliens szociálpolitikai státuszának meghatározását. Az adatbázis karbantartása és folyamatos megújítása a munka részét képezi. Létre kell hozni a Nemzeti Szociálpolitikai Adattárházat. Egy létesítendô Szociálpolitikai Portál révén az Adattárház szolgáltatásainak jogosultsági szintek alapján hozzáférhetôvé kell válniuk a szociálpolitikai beavatkozások végrehajtói és címezettjei számára. A portál egyben a teljes szociálpolitikai piac szereplôinek kommunikációs színtere, mely mind a kínálati oldal, mind a keresleti oldal számára pontos, naprakész információkat és kapcsolati felületeket biztosít. A portál támogatja a a napi 24 órán át hívható Call Center mûködését, mely azok számára elsôdleges jelentôségû, akiknek nincs internet-hozzáférésük. Involváló szociálpolitika A XXI. századi informatikai eszközök alkalmazásában rejlô kivételes lehetôségek kiaknázása révén a különbözô beavatkozási profilok mentén keletkezett célcsoportok szerzôdéses viszonyokon alapuló szociálpolitikai ellátása során elôtérbe kerülnek azok a beavatkozások, amelyek az önállóság, az önrendelkezés, a saját élet problémáin való felülkerekedés elvére alapozódnak, bevonva és a szociálpolitika aktív ré április

5 evilág ókuszban: a digitális esélyegyenlôség szesévé téve a szociálpolitikai intézkedések alanyait. Ilyen a január 1-jével bevezetett bébikötvény, amely kiszámíthatóvá és tervezhetôvé teszi a megszületett gyermekek felnôttkori életkezdését. A kötvény mintájára elképzelhetô az életpálya 18 év alatti kritikus szakaszhatárainak finanszírozását lehetôvé tetô kiegészítô kötvények rendszere is. Közösségi szociálpolitika Térben közel élô, egymással kapcsolatot tartó közösségek szociálpolitikai támogatása céljából közösségi betétszámlák létesítése is elképzelhetô lenne, melyek fix részének kamatait a közösség oszthatná el. A kamatozás mellett a közösségi betétszámlák arra is módot adhatnának, hogy a közösség tagjai megtanulják, miként lehet befektetni, miként lehet adott pénzmennyiséggel úgy gazdálkodni, hogy az a szokásos banki kamatnál nagyobb hasznot hozzon. Jelenleg egy és ugyanazon személyhez, illetve családhoz számos egymással párhuzamosan mûködô intézmény szolgáltatásai jutnak el, szakosítva. eltétlenül indokolt lenne olyan közösségi házak létrehozása, ahol az életvezetési problémákkal küszködô személyek egy helyen juthatnának hozzá a segítséghez. A jogi, gyámügyi, pszichológiai, nevelési és munkavállalási problémák együttes kezelése növelheti a hatékonyságot már csak azáltal is, hogy ezek a problémák többnyire együttesen, kölcsönös ok-okozati viszonyban fordulnak elô. A közösségi házak digitális szolgáltatások színterei is lehetnek, ahol rendszeres közösségi digitális tartalomszolgáltatásra kerül sor, és szakképzett IT mentorok, digitális népmûvelôk állnak a szûkebb lakóhelyi közösség rendelkezésére. Családi szociálpolitikai számla Érdemes lenne a szociálpolitikai intézkedések által érintett valamennyi család számára egy szociálpolitikai betétszámlát biztosítani (a hozzá tartozó kártyákkal együtt), amelyet oly módon lehetne megkonstruálni, hogy takarékoskodásra, beosztásra, a háztartás ügyeinek racionális lebonyolítására ösztönözzön. A családok szociálpolitikai számláin keresztül történô készpénztámogatások összege szocializációs értéknövelô szolgáltatások igénybevétele esetén nôhet. Ilyen lehet a gyermekek rendszeres idegennyelv-tanulása, informatikai képzése, informatikai eszközökhöz való juttatása, sporttevékenysége, külföldi utaztatása és a megfelelô életkorukban gépjármûvezetôi képzése. A szocializációs célú szociálpolitikai beavatkozások stratégiai célja a szülôk ösztönzése annak érdekében, hogy gyermekeik versenyképessé és a középosztályi státusz megszerzésére alkalmassá váljanak. Diszfunkcionális az a szociálpolitika, ami nem ösztönöz intergenerációs társadalmi mobilitásra. Intergenerációs társadalmi mobilitás nélkül tovább örökítôdnek az életvezetési problémák. A családi szociálpolitikai számla egyben arra is lehetôséget ad, hogy az érintett családokkal kötött szerzôdés alapján a számla fedezetet nyújtson a mindennapi életvitel szempontjából életfontosságú szolgáltatások (gáz- és áramszolgáltatás, épületfenntartás, lakbér, telefon, internetelérés stb.) költségeinek részben vagy egészben történô fedezésére. Aktorok A szociálpolitikai kínálat eszközrendszerét nem mûködtetheti egyetlen központi, monopolhelyzetben lévô szolgáltató. A központi költségvetés által biztosított forrásokért a szociálpolitikai szolgáltatóknak versengeniük kell, hogy betölthessék a szociálpolitikai piac meghatározó szegmenseiben vállalt szerepüket. A szolgáltatók lehetnek szociális biztosítók, nonprofit szervezetek, egyházak, szociális ellátottak szövetkezetei és professzionális segítô szervezetek. A költségvetési források meghatározott részét elnyerô szolgáltatókat szerzôdés kötelezi arra, hogy a szolgáltatásaikra vonatkozó adatokat eljuttassák a Nemzeti Szociálpolitikai Adattárhoz. Ezáltal a rendszer átláthatóvá és ellenôrizhetôvé válik. Megvalósul a hatékonyság és az ügyfélelégedettség mérése. A szolgáltatókkal kötött ellátási szerzôdések meghatározott idôre szólnak, ami kiiktatja az elkényelmesedést, és utat nyit az innovatív, változásokra érzékeny szociálpolitikai szolgáltató szervezetek számára. Az új szociálpolitikai rendszert nem lehet az egész országban egyetlen lépésben bevezetni. Ugyanakkor az sem lehetséges, hogy az új rendszer egy-egy területen együtt éljen a régi rendszerrel, mivel a két rendszer mûködésének elôfeltevései kizárják egymást. A regionális önkormányzatok megszervezôdését követôen célszerû lenne a régiók számára pályázatot hirdetni, rájuk bízva, hogy vállalkoznak-e az új rendszer bevezetésére. Az új rendszer bevezetésére vállalkozó régiókban sokévi tapasztalatra lesz szükség, ahhoz, hogy a tapasztalatok értékelését követôen a kormány eldöntse, javasolja-e vagy sem az országgyûlésnek a jelenlegi szociálpolitikai rendszer megváltoztatását. Csepeli György Indokolt lenne olyan közösségi házak létrehozása, ahol az életvezetési problémákkal küszködô személyek egy helyen juthatnának hozzá a segítséghez április 5

6 ókuszban: a digitális esélyegyenlôség evilág Kortalanul, határtalanul Új és nagy generációk az interneten 1 Az internet-korszakba belenôtt gyerekek és fiatalok egyedül, legfeljebb a kortársaikkal ültek a számítógép elé. A számítógép olyan újdonságként jelent meg a társadalom széles rétegeinek életében, ami a korábbi ismeretátadási úttól eltérô volt: a tudás és a jártasság nem a szülôktôl, az idôsebb generációktól került át hozzájuk, hanem éppen fordítva. A kilencvenes évek fiatalsága a számítógép kezelését tízéves kora körül sajátította el, szüleit jóval megelôzve. ôk gyakran a gyerekektôl lesték el használatát, ahogyan késôbb internetezni is tôlük tanultak. A családokban az iskolás gyerekeket segítô eszközként bukkan fel a számítógép, az internet pedig a felsôoktatásban tanuló ifjak kedvéért költözött a be a családba. A kormányzat a Sulinet hálózat kiépítésével felmenô rendszerben képzelte el a társadalom bevezetését az információs társadalomba, az idôsebb korosztályokat magára hagyva. Otthoni számítógép híján a gyerekek internetes szocializációja az iskolában, a barátoknál vagy az internet-kávéházakban, a teleházakban történt, ezért a család nem tudta, honnan és miféle hatás éri ôket. A felnôttek az internettel szemben így erôsen negatív érzelmeket mutattak. Számukra az internet és a PC maga volt az új ördög, a lelkeket megrontó mumus, ami elveszi a figyelmet a tanulástól, a játéktól, a társaságtól és a családtól (nem is beszélve a családi tévénézésrôl). A számítógéppel felnôtt korban találkozók sokáig féltek a géptôl, a leggyakrabban hangoztatott véleményük az volt, hogy nem akarják a PC-t tönkretenni. A rendszerváltó korosztályokat, akik ben érett felnôttként léptek be az új(rarendezôdô) világba, sokkolta az internet megjelenése. Ez ugyanis egy újabb alkalmazkodási feladatot jelentett számukra: elsô reakcióként nem tudtak mit kezdeni egy újabb civilizációs, kulturális változással s inkább annak tagadását, regresszív elutasítását választották. A tiltás után nem a tûrés következett, hanem egy óriási szabályozhatnék, s felelôs állami hivatalnokok azzal töltöttek el értékes hónapokat az életükbôl, hogy arra keressenek választ, miképpen lehet máris szûk lehetôleg szigorú állami felügyelettel merevített határok közé kényszeríteni az internetes tevékenységeket, és ellenôrizni, mi folyik az interneten otthon és a munkahelyeken. Az újabb eszközök elterjedésével hála a modernizálódó hivataloknak, vállalkozásoknak a szülôk riadalma lassanként alábbhagy. Közben egyértelmûvé válik, hogy egy óriási kör nem, Egy óriási kör nem, vagy csak nehezen, sok-sok segítséggel szokja meg az információs korszak csodáit, ez pedig az idôsek köre. vagy csak nehezen, sok-sok segítséggel szokja meg az információs korszak csodáit, ez pedig az ötven éven túliak és az idôsek Magyarországon 3,5 milliós köre. Kik az idôsek? Az idôskor fogalmának meghatározásához használhatunk objektív és szubjektív kritériumokat. Az objektív kritériumok legfontosabbika a gazdaságilag aktív kor vége, a nyugdíjba vonulás éve, amely Magyarországon 2009-re mindkét nem esetében egységesen a 62 év lesz. Az Európai Unió és az Európa Tanács statisztikái az idôskort a 65 évnél idôsebbekre vonatkoztatják, míg a hazai statisztikák a nyugdíjkorhatár folyamatban lévô emelése miatt az idôskort általában a 60. évnél húzzák meg. Az idôskor szubjektív jellemzôi közé tartozik az egyes emberek saját magukról, erejükrôl és általában az öregségrôl alkotott képe, s ez nagymértékben meghatározza, hogy öregedésükhöz hogyan tudnak alkalmazkodni. Nem feltétlenül a naptári évek szerint idôsödünk, hanem az egész életutunk határozza meg, mikortól tartjuk magunkat idôsnek. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet Életünk fordulópontjai címû, fordulóján készült adatfelvétele szerint az öregség jellemzôi közül 60%-unk gondolta elsôdlegesnek, hogy valaki nem tudja ellátni magát, másokra van utalva. A válaszadók 50%-a vélte úgy, hogy az számít idôsnek, aki szellemileg leépült, 48% válaszolta, hogy a megromlott egészségi állapot az idôskor fô jellemzôje, és 37% szerint az idôskor eljöttének feltétele a betöltött 65. életév. Az idôskor meghatározásának legfontosabb fontosságú tényezôje mindenképpen a gazdaságilag aktív, illetve inaktív lét. A gazdasági aktivitás feltételei pedig az egyén munkaerô-piaci esélyei. A munkáltatók azonban a munkaerôpiacon a éveseket részesítik elônyben, ez a szûk korosztály az aktív keresô és fogyasztó csoport. 40 éves kor fölött nehéz új munkát találni, 50 fölött még nehezebb, azért is, mert már túl idôsnek tartják általában magukat ahhoz, hogy új dolgokat tanuljanak. Az idôs embereket a társadalmi kirekesztettség jóval inkább veszélyezteti, mint fiatalabb társaikat. izikai, egészségi állapotuk megromlott, jövedelmük alacsony(abb), és ez életük végéig változatlan marad. A munkahelyrôl való kilépéssel, gyermekeik elköltözésével eltávolodnak a társadalmi hálózatoktól. Megnövekedett sza- 1 Elsô közlés: ITTK, Információs Társadalom folyóirat, 2006/ április

7 evilág ókuszban: a digitális esélyegyenlôség badidejükben az utazást, a kultúrafogyasztást szûkös anyagi helyzetük limitálja. A közvélemény a fölöslegessé váltak, eltartottak, inaktívak kategóriájába sorolja ôket. Az Eurobarometer 2003-as diszkrimináció-kutatása az etnikum, faj, vallás, szexuális beállítódás, valamint életkor és fogyatékosság alapján történô diszkrimináció mértékét vizsgálta. Az eredmények szerint a válaszadók 5%-a élt át negatív megkülönböztetést az életkora miatt, ami a legmagasabb arány az összes többi megkülönböztetési alap közül. Az emberek azonban sokkal nagyobb arányban voltak faji és etnikai alapú diszkrimináció szemtanúi (22%), mint kor (6%), vallás (9%) vagy fogyatékosság (11%) alapján. A munkaerôpiacon viszont az egyik legelterjedtebb nézet az életkor alapján történô megkülönböztetés. A válaszadók 71%-a állította, hogy az ötven év fölöttieknek kevesebb az esélyük az elhelyezkedésre. Ez a szellemi (87%) és testi (77%) fogyatékosság után a legelterjedtebb diszkrimináció-forrás sokkal magasabb arányú, mint az etnikai (62%) alapú megkülönböztetés. Az idôs emberekkel szembeni intolerancia kiterjed a fiatalabb korosztályokra is, fôleg, ha munkapiaci esélyekrôl, foglalkoztatásról van szó. A társadalomtudósok legújabb kutatásai szerint bizonyos területeken már a 35 év felettiek is gyakran idôsek. Abból kiindulva, hogy az emberek tovább élnek, továbbá hogy késôbb és kevesebb gyereket szülnek, tehát társadalmaink öregszenek, az ilyen korai hátrányos megkülönböztetés ijesztô. Ma az Európai Unióban több példaértékû kezdeményezés létezik arra vonatkozóan, hogyan lehet az idôs embereket a kirekesztettségtôl megóvni, illetve ôk maguk mit tehetnek. Nyugati szomszédainknál sokan aktívan részt vállalnak a civil szervezetek munkájából, számosan vállalnak önkéntes munkát. Az idôsek bevonása a saját közösségükért végezhetô önkéntes munkába többszörös hasznot hozhat. Egyrészt gazdagodik a szolgáltatások köre, továbbá az idôseknek jót tesz a pszichikai, mentális stimuláció, amelyet az új kapcsolatok, helyzetek, feladatok hoznak. Elégedettség, hasznosság érzését váltja ki bennük a közösségi munka, az önkéntes munka alacsony költségeirôl mint társadalmi haszonról nem is beszélve. A másik fontos eszköz a kirekesztettség megelôzésére az élethosszig tartó tanulás. Kirekesztettség helyett befogadás A társadalom is erôsödhet az interneten megjelenô, tapasztalatokon alapuló ismeretanyaggal, véleményekkel, amelyeket az idôsebbek publikálnak. Az idôsek a digitális kirekesztettség által leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportot alkotják. Nyugat-Európában a 80 év feletti népesség nagyobb hányada internetezik, mint Magyarországon a 60 év fölöttié. Az internet az idôsebb korosztály számára talán még fontosabb lehet, mint a gyermekeknek. Az információs társadalom újrarendezi a társadalmi erôforrásokhoz, az információkhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Az Európai Tanács eeurope programja ezért is hangsúlyozza az úgynevezett e-befogadási (e-inclusion) programok fontos elemeként az e-kormányzat, az e-szolgáltatások fejlesztésének fontosságát. A társadalom jelentékeny részének élete válhat könnyebbé, ha a szükséges ismeretek és szolgáltatások gombnyomásra válnak elérhetôvé, s mivel nem egyoldalú befogadásra kárhoztat, mint a televízió, ezért a társadalom is erôsödhet az interneten megjelenô, tapasztalatokon alapuló ismeretanyaggal, azokkal a véleményekkel, amelyeket az idôsebbek publikálnak. Az internet az új kommunikáció helye is, ahol levélben, csevegô-szobákban zajlik az élet, s ahová a belépô nemcsak a fiataloknak engedélyezett. Közösségek, levelezô hálózatok jönnek létre, barátságok és szerelmek születnek ebben a korosztályban is. A felmérések szerint az elektronikus információhoz történô hozzáférés minden életkorban a mindennapokat teszi egyszerûbbé. Az internet segíti az idôseket, hogy a külvilágtól ne szakadjanak el, lépést tartsanak a változásokkal. Az internet használatának eredményeként nem függenek többé annyira saját családjuktól mint a szociális támogatás egyetlen forrásától. Négy európai internetezôbôl hárman (78%) úgy gondolják, hogy életüket megváltoztatta az internet. Legtöbbjük úgy véli, hogy tájékozottságot (97%), a közszolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést (95%), társadalmi elfogadottságot (93%), jobb kapcsolattartási lehetôségeket (91%) és idômegtakarítást (80%) biztosít használata. Az Eurobarometer 2001-es felmérése arra is fényt derített, hogy az internet-használók 93%-a gondolja azokról, akik nem használják a világhálót, hogy fontos lehetôségeket hagynak kihasználatlanul. Napjainkra a nem-használók felénél már a digitális kirekesztôdés jeleit is lehet tapasztalni. Míg azonban Európában minden harmadik ember használja az internetet (és közülük minden tizenkettedik nyugdíjas), ez Magyarországon csak minden huszadikról mondható el. Az Unióhoz újonnan csatlakozott tagállamok 55 év feletti polgárainak átlagosan mindössze 3,2 százaléka tekinthetô internet-felhasználónak, miközben az új tagországok lakosságának átlagosan 31 százaléka használja az internetet. Az idôsek a digitális kirekesztettség által leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportot alkotják. Az idôsek nagy részének ugyanis már nem volt alkalma aktív korában elsajátítani korunk írástudását, a digitális írástudást április 7

8 ókuszban: a digitális esélyegyenlôség evilág Az internethasználat legfôbb gátja a számítógép hiánya (44%). A második leggyakrabban hangoztatott ok az érdeklôdés hiánya (37%), a harmadik az internetezés magas költsége (22%), a negyedik pedig a hozzáértés hiánya (16%). Az információs és kommunikációs eszközök felhasználásában kialakult különbségeket meghatározza a háztartások mérete és bennük az idôskorúak, a tanulók száma, továbbá a gazdaságilag aktív és inaktív tagok száma. Minél nagyobb és minél vegyesebb korosztályú egy háztartás, annál nagyobb valószínûséggel van internet-elôfizetésük, minél nagyobb az aktív keresôk aránya, annál valószínûbb az otthoni internet-hozzáférés. Nagymértékben befolyásolják továbbá az információs és kommunikációs eszközök használatát a háztartások szerzett és felhalmozott erôforrásai (a háztartás vagyoni és jövedelmi pozíciója) és a háztartás infrastrukturális környezete (a település mérete és földrajzi régiója). Óriási aránytalanság figyelhetô meg ugyanis a településtípusok között a nagy sávszélességû internetelérési lehetôségek terén. Míg a magyar lakosság egyötöde él 2500 fônél kisebb lélekszámú településen, addig az itt élôk mindössze 3 százalékának van lehetôsége szélessávú (ADSL) technológia használatára. A társadalmi státus és az értékválasztások a fogyasztási szokásokban is megmutatkoznak. Az információs és kommunikációs eszközök használatát meghatározza a korcsoport, az iskolai végzettség, a szakképzettség, számítástechnikai felkészültség és a kulturális tôke is. További befolyásoló tényezôk a személyközi kapcsolathálót alkotó rokonok, barátok, ismerôsök és munkatársak használati szokásai. Az információs és Az információs társadalom újrarendezi a társadalmi erôforrásokhoz, az információkhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést. kommunikációs eszközök használata az egyén munkaerô-piaci részvételétôl, s ezen belül attól is függ, hogy milyen gazdasági szektor résztvevôje, milyen jövedelemmel rendelkezik, és szellemi vagy fizikai munkát végez-e. Az eszközökkel kapcsolatos fogyasztási szokások pedig attól függnek, milyen presztízse van ezeknek az eszközöknek. A potenciális felhasználónak nyitottnak kell lennie a technológiai újdonságok iránt, kompetensnek kell éreznie magát az eszközök használatában, és érdeklôdnie kell az újdonságok iránt. A digitális szakadék áthidalása A szegregált információs társadalomban szakadék képzôdik a digitális írástudók és az írástudatlanok között. Akik nem tudják hasznát venni a technológiai fejlôdés nyújtotta elônyöknek, tartósan kiszorulnak a gazdaságnak (és a társadalomnak) azokról a növekvô területeirôl, amelyeken az infokommunikációs eszközök használata olyan alapkövetelménnyé vált, mint az ipari forradalmat követôen a hagyományos írni-olvasni tudás. A digitális szakadék egyik legérintettebb csoportja az idôseké. Az aktív életvitel megôrzése, a helyi közösségekben való szerepvállalás, a társadalom vérkeringésében való részvétel feltétele lesz a modern információs és kommunikációs technológiák ismerete és használata. Nemcsak a társas kapcsolatok, a fogyasztás és az ismeretszerzés egyre növekvô része történik az interneten keresztül, hanem az egészségügyi és szociális szolgáltatások igénybevétele is. Egy digitálisan kettészakadó társadalomban a lemaradók képtelenek lesznek a többséggel és a demokratikus intézményekkel való párbeszédre, nem tudnak hozzájutni az új gyógyászati segédeszközök alkalmazásához sem. Ezért az Európai Unió iránymutatásokkal és jogi eszközökkel, a tagországok pedig aktív cselekvési tervekkel és programokkal próbálják a szakadékot áthidalni. A digitális szakadékok keletkezése és elmélyülése egy olyan új jelenségre utal, amelynek a társadalmi rétegzôdés szempontjából is jelentôsége van. A modern információs és kommunikációs technológiai eszközök terjedése kumulatív módon hat a meglévô társadalmi hátrányok generálódására. Az információs társadalom újrarendezi a társadalmi erôforrásokhoz, az információkhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Ezt a mai ötvenesek egy szûkebb rétege már felismerte. Nyugdíjas éveikben teljes életet szeretnének, egészségesen kívánnak élni, utazni, nyaralni, sportolni, szórakozni, vásárolni és dolgozni április

9 evilág ókuszban: a digitális esélyegyenlôség Az idôseket informatikára oktató helyeken álladó túljelentkezés tapasztalható. Az e-befogadás stratégiájának két fô eleme: egyrészt az információs társadalom adta lehetôségek kihasználása a hátrányos helyzetû csoportok érdekében, másrészt az akadályok elhárítása. akarnak, elvágyódva beszûkülô anyagi lehetôségeik komor falai közül. Azt is tudják, hogy ha megôrzik aktivitásukat, akkor szellemileg és testileg késôbb érik ôket a betegségek, hosszabban, szebben élhetnének. ôk azok, akik mind többen és mind bátrabban szeretnék felhasználni a számítógépet, ôk is szeretnének internetezni, mert megszokták a munkahelyükön, vagy mert éppen ott nem volt rá lehetôségük. Ezért van az idôseket informatikára oktató helyeken álladó túljelentkezés. Ezeken a kurzusokon a városlakó értelmiségi nôk vannak többségben, talán azért, mert a férfiaknál érdeklôdôbbek, aktívabbak, jobb kommunikációs készségeik vannak és nyitottabbak a szervezett programokra. Az elmúlt évek adatai szerint a PC ellátottsági mutató a legidôsebbek csoportjában növekedett a legdinamikusabban. Az otthoni internet-hozzáférést tekintve az elmúlt években azt tapasztalhattuk, hogy a évesek igyekeztek felzárkózni a fiatalabb korcsoportokhoz. A 60 évesnél fiatalabb korcsoportok konvergenciájával ellentétben a legidôsebbek lemaradása stabilizálódott az utóbbi években. Számtalan gyakorlati példa és tudományos kutatási eredmény mutat rá az információs és kommunikációs eszközök egyenlôség-teremtô szerepére. Ezért elengedhetetlen az eszközök értelmes gyakorlati használatában segítséget nyújtani képes humán infrastruktúra fejlesztése is. Napjaink informatikai, társadalom- és szociálpolitikájának az egyik központi kérdése éppen ez. A legfontosabb feladatnak a digitális írástudás elterjesztését, az arra való esélyeknek a növelését kell tekinteni. A október 8-án az Európai Tanács által elfogadott közlemény a legátfogóbb európai szintû állásfoglalás az e-befogadás, az információs társadalom által kínált lehetôségek kihasználása mellett a szociális integráció érdekében. A közlemény alapját az e-inclusion jelentés alkotja, melyet az ESDIS (Employment and Social Dimension of the Information Society) elnevezésû, magas szintû összeurópai kutatócsoport készített. Az e-befogadás stratégiájának két fô eleme van: egyrészt az információs társadalom adta lehetôségek kihasználása a hátrányos helyzetû csoportok érdekében, másrészt pedig az akadályok elhárítása az információs társadalom mindenki számára elérhetôvé tétele érdekében. Az európai e-befogadás irányvonalának legfôbb elemei a következôk: megfelelô online tartalmak és szolgáltatások létrehozása (hozzáférhetôség és érthetôség, a közérdekû oldalak minôségbiztosítása, interaktív e-kormányzati szolgáltatások a hátrányos helyzetû csoportok számára, az önkéntes online szolgáltatások fejlesztésének elôsegítése); a helyi közösségek megerôsítése online szolgáltatásokon és hálózatokon keresztül (online közösségek létrejöttének segítése, különösképpen a hátrányos helyzetû városi közösségek és az elszigetelt területeken élôk szükségleteinek kielégítése érdekében); IKT munkalehetôségek megvalósítása a hátrányos helyzetû csoportok számára (távmunkahelyek teremtésén, elismert alapfokú számítógép-kezelôi vizsgák megszerzésén és fogyatékkal élô munkavállalók alkalmazásán keresztül); a társadalom figyelmének felkeltése az információs társadalom kínálta lehetôségek iránt; az informatikához való hozzáférés elôsegítése és megfizethetôvé tétele; a digitális mûveltség megszerzésének elôsegítése a hátrányos helyzetû csoportok számára; e-hozzáférhetôség: a fogyatékkal élô emberek számára a technikai akadályok leküzdése; az összes érintett fél együttmûködésének megteremtése a regionális és helyi szervezetek (szociális partnerek, civil társadalom, PPP) bevonásával. Az integráló információs társadalom Az integráló, befogadó információs társadalomnak elô kell segítenie az emberek és a közösségek életminôségének javulását; a társadalom minden tagja számára lehetôséget kell biztosítania, hogy hozzájárulhasson a tudásalapú társadalom kialakításához; integráló hatású információs lehetôségeket kell kínálnia, hogy az állampolgárok minden demográfiai csoportból egyformán kapcsolatba léphessenek az e-kormányzattal, és ezáltal hatékonyabban részt vehessenek a demokratikus folyamatokban; végül pedig fel kell ismernie a közösségi és önkéntes csoportok jelentôségét a célok elérése szempontjából. Napjainkban három idôs emberbôl kettô (70%) úgy gondolja, hogy a média az informatikát egyértelmûen a fiatalokkal kapcsolja össze. Az internet elérhetetlensége miatt minden második megkérdezett idôs ember (48%) a gyártókat hibáztatja azért, hogy az idôsek igényeit, szükségleteit nem veszik figyelembe a tervezésnél, az eszközök formai kialakításánál. Majdnem minden második idôsebb ember gondolja úgy, április 9

10 ókuszban: a digitális esélyegyenlôség evilág Az interneten kevés az idôsebb emberek számára releváns vagy hasznos információ. A leghatékonyabb az összehangolt kezdeményezés lenne. hogy lépést tart a technológiai újításokkal, és ezt a korosztályt ugyanígy fele-fele arányú megosztottság jellemzi abban a tekintetben, hogy reménytelenül öregnek érzik-e magukat a számítógéppel való megbarátkozáshoz. Nagyjából minden harmadik idôs ember (31%) van kitéve a lemaradás kockázatának. ôk azok, akik bezárkóznak, nem használnak számítógépet, és nem is tervezik azt megtanulni. Majdnem ugyanilyen népes a technológiailag nyitottak tábora (29%): ôk azok, akik bár nem használnak semmiféle információs technológiát, nyitottak, és kifejezték hajlandóságukat a tanulásra. A kései kezdôk (13%) csoportja már túl van az információs technológiával való alapvetô ismerkedésen, de lehetôség vagy érdeklôdés hiányában tudásukat csak ritkán alkalmazzák, így gyakorlati tudásuk is csak alapszintû. Természetesen az idôsek között is vannak, akik szívesen, gyakran és nagy rutinnal használják a legújabb információs technológiai újításokat, berendezéseket, ôk az élvonalbeli kezdeményezôk (27%). Az ô számítógép-használati hajlandóságukat szintén számos tényezô befolyásolja: az iskolázottság foka, az életkor és a jövedelem, továbbá az aktivitás foka is jelentôs. A befolyásoló tényezôk a férfiak elônyét mutatják, a fennmaradó különbségeket a hallással és mozgásszervi betegségekkel kapcsolatos problémák jelentik. Európa azonban nem mutat egyenletes képet ebben sem. Hollandia, Dánia és Svédország vezet, ezekben az országokban 35% feletti a rendszeresen internetezô idôsek aránya, 40%-uknak otthoni hozzáférésük van. Ezzel szemben Írország, Görögország, Spanyolország és Portugália, de még ranciaország is jelentôs digitális kihívás elôtt áll: az idôsebb generációk körében a hozzáférés 15% alatt van, és az internetet rendszeresen használók aránya ( ranciaország kivételével) nem haladja meg az 5%-ot. A társadalomban való részvétel, az integráció pozitív értelmezése a kulturális, technikai folyamatokhoz való kapcsolódást is jelenti. Nem kapcsolódni az információs technológia világához nem egyszerûen azt jelenti, hogy valaki nem fér hozzá bizonyos online szolgáltatásokhoz, hanem azt is, hogy elesik a társadalmi kapcsolattartás egyik legfontosabb új lehetôségének kiaknázásától. A jelen társadalmában egyre nagyobb a kockázata annak, hogy az idôsödô emberek lemaradnak. Az Európai Unióban válaszul a társadalom idôsödésének kihívásaira egyre inkább elôtérbe kerülnek az idôsebb generációk érdekei és igényei. Az ô integrálásuk az információs társadalomba tehát várhatóan egyre fontosabb szerephez jut az EU politikai mindennapjaiban is. Az EU elsôsorban a foglalkoztathatóság imperatívusza miatt igen fontosnak tekinti az ötvenes éveikben járók e-oktatását, ahogy ezt az Európai oglalkoztatási Stratégia esetében láttuk. Az ápolásra szorulókat pedig az információs technológia fejlôdése alkalmassá teheti önálló, mégis biztonságos életvitelre, a saját háztartásukban. Amennyiben a kormányzatok partnernek tekintik az idôseket, az aktív öregség politikájának megvalósítása révén az idôsek, nyugdíjasok is a társadalom hasznos tagjai tudnak maradni. Korlátok és programok Egy német és holland kezdeményezésû kutatási program számba vette az idôsek elôtt álló akadályokat. A technológia költségvonzata jelenti az elsô akadályt. Sokszor elôfordul azonban, hogy az idôsebb emberek nem is érdeklôdnek az információs technológia iránt, mert nem látják hasznát, saját életükre vonatkozó relevanciáját. Tehát az elsô lépésként el kell csábítani, fel kell kelteni érdeklôdésüket. Számottevô akadály, hogy az interneten kevés az idôsebb emberek számára releváns vagy hasznos információ, a kifejezetten nekik kifejlesztett honlap is. Sokszor az önbizalmuk hiányzik, ezért a kifejezetten idôseknek szóló oktatóprogramok és rendezvények segíthetik ôket, hogy a saját sebességükkel haladva bátorságot gyûjtsenek a digitális világban való eligazodáshoz. Az idôsek számítógép-használatának és internetezésének strukturális hozzáférési akadályai is lehetnek, például az angol nyelv ismeretének hiánya, vagy a felszerelések konstrukciója sem veszi figyelembe az ô igényeiket, szükségleteiket. A gyártóknak és a fejlesztôknek is részt kell tehát venniük az alkotó folyamatban, hogy a világ mindenki számára megnyílhasson. Az európai példák azt mutatják, hogy a leghatékonyabb az összehangolt kezdeményezés lenne: a politikai döntéshozói szinttôl a civil szervezeteken keresztül az üzleti életig. A civil, magán és kormányzati kezdeményezéseket három fô csoportba oszthatjuk. Elsôt az aktív öregség idôspolitikai kategóriájába tartozó programok alkotják. Az aktív részvétel ösztönzésével és az idôsekrôl alkotott kép megváltoztatásával különbözô kormányok és szervezetek már ma is törôdnek. A programok második csoportjába a nagyon idôs embereknek kifejlesztett egészségügyi szolgáltatások és a hosszú távú, tartós ápolás technikai újításai sorolhatók. Különféle speciális videotelefonok, kamerák és az idôsek mozgá április

11 evilág ókuszban: a digitális esélyegyenlôség sát, baleseteit, gyógyszerszedési szokásait figyelô digitális rendszerek tartoznak ebbe a csoportba. A harmadik csoport az e-befogadás maga, a digitális társadalomba való beilleszkedés elôsegítése. Ide tartozik a technikai készségek fejlesztése, az adekvát tartalomszolgáltatás, az újítások az eszközök formai és funkcionális tervezésében és kivitelezésében, valamint a digitális írásbeliség fejlesztése is. Ezek a programok még mind hiányoznak Magyarországon, a korábbi ilyen irányú törekvések elhaltak. A civil kezdeményezések szerepe egyelôre nem több mint figyelemfelkeltés, marketing, annak bemutatása, hogy van lehetôség, esély az élhetôbb, boldogabb öregkorra. A magyar kisvárosok és falvak idôs lakói még távol vannak az információs társadalomtól, de a teleházak segítô tevékenysége már érzôdik: az idôskorúak közül viszonylag többen interneznek a vidéki kisvárosokban, mint a fôvárosban. A teleházak akciói, a Budapesti Mûvelôdési Központ Kattints rá, Nagyi! kezdeményezése, az Informatikai Érdekegyeztetô órum (Inforum) Unoka Nagyszülô Informatikai Versenyei (2003, 2004, 2005) nemcsak segítséget nyújtanak, hanem egyúttal hathatósan jelzik a hiányokat és a szükségleteket is. A társadalmi szervezetek a megoldást nem az állami pályázatokban, hanem az együttmûködésben látják: nem hisznek a közbeszerzés útján vásárolható társadalmi együttérzésben. Hazai kezdeményezések A társadalmi szervezetek a megoldást nem az állami pályázatokban, hanem az együttmûködésben látják: nem hisznek a közbeszerzés útján vásárolható együttérzésben. A magyarországi kistelepüléseken élô idôs emberek körében az elmúlt két évben 4 százalékkal emelkedett az internet-használók köre, miközben a fôvárosban a növekedés csupán 2 százalékos volt. A tendenciák mögötti alapeloszlások azonban nagyon alacsonyak: a fôvárosban a 60 év felettiek 3 százalékának van internetes hozzáférése, míg vidéken ez a szám csak 1 százalék. Ismereteink szerint 200 nyugdíjasklub kapcsolódott be eddig az emagyarország pontok hálózatába. Egy-egy ilyen pont átlagosan embert szolgál ki, így idôs embernek lesz módja az információs társadalom lehetôségeit birtokba venni. A Budapesti Mûvelôdési Központból életre hívott Kattints rá, Nagyi! program a legjobb eredményeket Budapesten, Egerben, Kecskeméten, Miskolcon, Nyíregyházán, Pécsett, Szolnokon, Tatabányán, Szentiványban és egy kis faluban, Szadán érte el ban összesen 1028 nagyszülô korú ember végzett számítástechnikai tanfolyamot, melyeknek a szervezésében elsôsorban a könyvtárak és a teleházak jártak az élen. A kecskeméti Megyei Könyvtár tájékoztatása szerint az elmúlt év során a Nagyinet tanfolyamra 117-en iratkoztak be, közülük 114-en kaptak tanúsítványt. Az összes tanfolyami résztvevô és új tanúsítvány-tulajdonos 59%-a volt nagyszülô. A könyvtárban külön internet-eléréssel rendelkezô számítógépek állnak a tanfolyamot végzettek rendelkezésére. Az Informatikai Érdekegyeztetô órum (Inforum) harmadik éve rendez olyan informatikai versenyeket, amelyen nagyszülôk (dédszülôk) az unokáikkal közösen vetélkednek, játszanak. (A részleteket egy külön cikk ismerteti a 35. oldalon.) Mit mutat a statisztika? 2005 ôszén volt az Inforum harmadik ilyen versenye Budapesten. A résztvevô nagyszülôket a szervezôk egy kérdôív kitöltésére kérték. A kérdéssor feltérképezte a megkérdezetteknek az információs és kommunikációs eszközökkel kapcsolatos attitûdjeit, továbbá azt, hogy a verseny idején volt-e saját számítógépük és internet-hozzáférésük, valamint azt is, hogy otthonukon kívül hozzájutottak-e info-kommunikációs eszközökhöz. A felmérés kiterjedt továbbá arra is, hogy tervezik-e a jövôben eszközök beszerzését vagy korszerûsítését, például áttérnének-e szélessávú internet-hozzáférésre a modemes kapcsolatok helyett. Egyes kérdések az interneten böngészett témákra, kedvenc oldalaikra, az általuk igénybe vett vagy óhajtott szolgáltatá április 11

12 ókuszban: a digitális esélyegyenlôség evilág sokra, valamint az online banki ügyintézésbe vagy a vásárlási lehetôségekbe vetett bizalmukra vonatkoztak. A kérdéssorra válaszoló nagyszülôk 53%-a budapesti, 47%-a pedig vidéki, fôleg városi lakos volt. A válaszadók átlagéletkora 64 év, a legfiatalabb 55, a legidôsebb 84 éves volt. A nemek majdnem egyenlô arányban oszlottak meg: a nôk aránya 53%, a férfiaké 47% volt. A válaszadók között iskolai végzettségüket tekintve magasan felülreprezentáltak voltak a felsôfokú végzettséggel rendelkezôk (62%). A középfokú végzettségûek aránya a megkérdezettek között 35%, a csak 8 általános iskolai osztályt végzetteké pedig mindössze 3% volt. A megkérdezettek 17%-ának a háztartásában nem volt PC, s ezeknek a 66%-a nyilatkozott úgy, hogy a következô év során szándékában áll a számítógép-vásárlás. Az internet-penetráció a kérdezettek körében a következôképpen alakult: a háztartások 36%- ában volt ADSL, 34%-uk pedig modemes internet-kapcsolatot használt. A válaszadók 30%- ának nem volt otthoni internet-csatlakozása, s ezeknek a 42%-a tervezte annak bevezetését. Azok közül, akik otthonról nem tudták elérni a világhálót, a legtöbben gyermekeiknél vagy a munkahelyükön, illetve néhányan idôsek klubjában, esetleg ismerôsnél jutottak hozzá. A modemes internetezôk 71%-a akart széles sávra váltani, a többiek megelégedtek a lassúbb és olcsóbb megoldással. A megkérdezett nagyszülôk átlagosan napi 100 percet töltöttek el internetezéssel. A szórás nagy: volt, aki csak napi 15 percet, mások 6 órát is eltöltöttek a világhálón való szörfözéssel. 26 válaszadó naponta átlagosan 30 percet vagy annál kevesebbet töltött el így. Az idôsebbek leggyakrabban a kultúra, a politika és a tudomány témakörében érdeklôdtek az interneten, ezután a közérdekû információk szerzése következett a népszerûségi listán. Ritkábban tervezték utazásaikat a világháló segítségével, és még ritkábban gondoltak arra, hogy egészségük megôrzésében is segítséget kaphatnak onnan. Amikor arra kértük ôket, hogy nevezzenek meg olyan lapokat, amelyeket minden alkalommal meglátogatnak, akkor legtöbben a Startlapot, az Origót és a Google-t jelölték meg, ritkábban szóba került a Yahoo és az Index is. A rendszeres online újságolvasók aránya 62% volt. Az internet nyújtotta szolgáltatások közül az e- mailezést mindenki igénybe vette, azonban az igénybevett szolgáltatások köre ezen túlmenôen nem mutat széles spektrumot. Akik az elektronikus levelezésen kívül mást is használtak, azok leggyakrabban a hírleveleket jelölték meg, és többen említették a csevegô és egyéb fórumokat A legtöbben a szolgáltatás árának csökkentésében látták a megoldást. Le kell számolni az Öreg néne ôzikéje képpel. is. Elenyészô volt azoknak a száma, akik rádióhallgatásra vagy zene letöltésére is használták a hálót. Természetesen figyelembe kell venni, hogy az internetezôk csaknem egyharmad részét kitevô modemes kapcsolattal rendelkezô felhasználók eleve nem tudtak komolyabb sebességet igénylô szolgáltatásokhoz jutni. A felmérés rávilágított arra is, hogy milyen volt az idôsebb internet-használók viszonya az online banki ügyintézéshez, illetve az online vásárláshoz. A válaszokból az derült ki, hogy 43%-uk esetében elôfordult már, hogy pénzügyeiket és/vagy egyes vásárlásaikat az interneten keresztül bonyolították le, 34%-uk pedig hajlamos volt igénybe venni ezt a lehetôséget. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy pénzügyekben 23%-uk teljesen bizalmatlan volt az internettel szemben. Végül sikerült megismerni a válaszadók véleményét arról is, hogy az idôsebb korosztályban hogyan lehetne minél szélesebb körben elterjeszteni az internet használatát. A legtöbben (59%) a szolgáltatás árának csökkentésében látták a megoldást, és sokan a számítógép-kezelés oktatását és az internet népszerûsítését említették. Megfogalmazódott továbbá az igényesebb tartalomszolgáltatás iránti igény is. A vizsgált minta speciális csoportot alkotott, mivel a versenyen résztvevôk eleve ismerték valamennyire az információs és kommunikációs eszközöket és az internetet. Sokan közülük még dolgoztak, és a felsôfokú diplomák nagy arányából következtetve szellemi munkát végeztek, ami feltételezi a PC ismeretét. 31%-uk használta a munkahelyén az internetet. (A teljes népesség nagyobbik része csak a munkahelyén használja az internetet, és kevesebben tudnak otthon is rácsatlakozni a világhálóra.) A mintában szereplô megkérdezettek tehát sokkal nagyobb elônnyel indultak neki idôs éveiknek, mint velük egykorú, már hosszabb ideje inaktívak társaik. Hátrányban vannak azok, akik nem élnek együtt fiatal családtagjaikkal, és koruknál fogva már nem fogékonyak az újításokra. ôk sajnos a digitális társadalom leszakadóivá válhatnak. Az idôs emberek gondjainak megközelítésében le kell számolni az Öreg néne ôzikéje képpel. A klasszikus nagyi-szerepeknek a mai emberek sem akarnak megfelelni, hiszen ôk a hatvanas évek, a beat-korszak huszonévesei, akik az unokáik vagy a gyermekeik kiszolgálása és a cicagondozás kispolgári idillje helyett a saját életüket szeretnék egészségesen és aktívan végigélni. És ha idôsebb honfitársaink megôrzik aktivitásukat, késôbb érik el ôket a betegségek. Dombi Gábor aragó Judit április

13 evilág ókuszban: a digitális esélyegyenlôség Az idôskori informatikai képzések módszertana Az idôskorú embereknek kevés lehetôségük van az informatikai eszközök használatára, pedig a társadalomnak szüksége lenne az idôsek élettapasztalataira, hosszú idô alatt megszerzett ismereteire. A tudás átörökítése elengedhetetlen eleme a nemzeti értékrend kialakításának és generációkon átívelô továbbfejlesztésének. Egyebek közt ezért is szükség lenne az idôsebb korosztály információs társadalomba való bevonására, aktiválására, elsôként az idôsebb emberek informatikai képzését szolgáló módszertani eszköztár kidolgozására. Az eddig szervezett képzések alapján sok olyan tapasztalat gyûlt össze, amelyek segítenek a következôk szervezésében. Ezen tapasztalatok összegyûjtése és rendezése lehetôvé teszi a csoport céljához igazodó, ugyanakkor személyre szabott tanfolyamok szervezését. A kezdeti hibák elkerülése lehetôvé teszi a hatékonyabb megvalósítást, és segíthet a kritikus pontok feltérképezésében, így annak elkerülésében. A képzéseket a nyugdíjas fórumokon érdemes meghirdetni, a helyi televízióban vagy a helyi újságban. Az interneten ugyanis éppen azokhoz nem juthatna el ilyen módon a hír, akik még nem tudják az eszközt megfelelô szinten kezelni. A csoport létszáma legfeljebb 10 legyen, mert a kezdetekben nagyobb az igény a személyes segítségre. Az oktatónak már ebben az esetben is 10 személyre és 10 számítógép mûködésére, azaz húsz irányba kell figyelnie. A tanfolyamok megszervezésére érdemes alaposan felkészülni, hiszen a idôseknek számtalan egyéni problémája, kérdése lehet, amelyekre azonnal, leginkább telefonon szeretnének választ kapni. A képzés idôtartama A kezdô hallgatók egyszerûen kíváncsiak, érdekli ôket az a másik világ. Az alapszintû képzésre a tapasztalat szerint kb órát kell fordítani, amely optimálisan 8 10 foglalkozást, foglalkozásonként 2 3 órás foglalkozást jelent. Ez alatt az idô alatt meg lehet ismerkedni az alapszabályokkal, a billentyûzet és az egér biztonságos használatával, valamint be lehet vezetni a hallgatót egy internetes böngészô és egy levelezôprogram használatába. Ez az idôtartam elsôsorban a böngészôprogram elemeinek a megismerését, a böngészési és a keresési mûveleteket, a levelezôprogram esetén pedig az alapfokú mûveletek, a fogadás és küldés begyakorlását teszi lehetôvé. Igényfelmérés a tanfolyam elôtt A képzések elôtt nincs szükség igényfelmérésre, a hallgatók ugyanis nem tudják megfogalmazni pontosan, hogy mi az elvárásuk. A kezdô hallgatók egyszerûen kíváncsiak, érdekli ôket az a másik világ, amelyben ôk eddig nem tudtak még részt venni. Már érzékelik, hogy ôk kimaradtak egy hasznos társadalmi jelenségbôl, amelynek a kezdetben csupán egy-egy funkciója nyeri meg tetszésüket. Gyakori eset, hogy valakik az internetet elsôsorban kapcsolatépítésre, kapcsolattartásra szeretnék használni. Az anyagi érdekek itt számítanak, az ingyenes levélküldés és a díjmentes telefonálás lehetôsége olyan vonzerô, amelyért a résztvevôk úgy gondolják, érdemes energiát befektetni, idôt áldozni. A kezdeti önkéntes szándék nélkülözhetetlen eleme a képzésnek. A továbblépés, vagyis az alkalmazások haladó szintû elsajátítása elsôsorban az oktatók motiválási szándékán és a képzés alatt megismert csoporttársak attitûdjén is múlik. A terem berendezése Az idôsebbeknek olyan termet kell berendezni, amelyben megfelelô távolságra helyezkedhetnek el egymástól, és az oktatónak is elegendô helye van arra, hogy a tanulók mellé álljon segíteni. A teremben úgy kell elhelyezni a kivetítôt, hogy mindenki számára látható legyen, és a bemutatáskor se fordítson hátat a tanár a hallgatóknak, mert akkor nem tudja figyelni a hallgatók metakommunikációs jelzéseit. A bemutató alatt az oktató vagy a hallgatósággal szemben helyezkedjen el, miközben a saját monitorát nézi, vagy a hallgatósággal egy sorban üljön, s ekkor ugyanazt a kivetítôt nézzék. A tanfolyami résztevôk vagy olyan sorokban üljenek, amelyekben egyforma irányba nézhetnek, vagy U alakú teremben, a fal felé fordított gépeket helyezhetnek el. Az a terem, amelyben a gépeket sorokban helyezik el, akkor elônyösebb, ha a frontális és az egyéni munkát váltogatni szeretnénk a tanfolyam alatt, mert akkor nem kell a székekkel elfordulni, miközben az elôadást hallgatják. A tanár a terem elején a hallgatókat, a terem végén pedig a monitorokat figyelheti. Az a terem, amelyben a gépeket U alakban helyezik el, akkor elônyös ha elsôsorban egyéni munkát végeznek a hallgatók. Ekkor a hallgatónak a tanár irányába ugyan mindig fordulnia kell, de a tanár gyorsan, egyszer április 13

14 ókuszban: a digitális esélyegyenlôség evilág Az oktatott tananyag legyen egyszerû, hétköznapi nyelven megfogalmazott, követhetô, és a megszerzett tudás legyen azonnal hasznosítható. re áttekintheti a számítógépek monitorait, sôt a hallgatók is láthatják egymás gépét. Egészségügyi problémák figyelembevétele Az idôsebbek gyakran szemüveget hordanak, nagyot hallanak, esetleg remeghet a kezük, vagy egyéb egészségügyi problémájuk van. Ezért a tanfolyam kezdetekor fel kell mérni, hogy ki milyen körülmények között tud kényelmesen dolgozni, és ezeket figyelembe kell venni a képzés során. A szemüvegeseket elôre kell ültetni, minél közelebb a táblához vagy kivetítôhöz. Ha tanítási módszert váltunk, akkor idôt kell biztosítani arra, hogy kicseréljék a szemüvegeiket, ha nagyothalló van köztük, akkor mindig úgy beszéljen az oktató, hogy a szájáról is le lehessen olvasni azt, amit mond. A tanítási órák között az elôre megbeszélt idôpontokban megfelelô hosszúságú szünetet kell tartani. Óránként közös testmozgást tarthatnak, vagy a szünetekben kimehetnek felfrissülni a szabadba. Az oktató személyisége Az oktató személyiségével, szakmai tudásával szemben nagy az elvárás. Tapasztalatok szerint jobb, ha a tanár fiatalabb, mint a tanfolyamon részt vevô személyek. Az idôsek szívesebben tanulnak a fiatalabb tanároktól, a velük egykorúakkal szemben fenntartásaik vannak, mert azt képzelik, hogy nemcsak a korosztályuk, hanem a tudásszintjük is azonos. A fiatalabb tanárok tudásában jobban bíznak. A fiatalabb tanároknak a képzés során lassabb tempóra kell váltani, amelyet ösztönösen éreznek. A hallgatók folyamatos visszacsatolást nyújtanak a tanároknak, mert a megszerzett tudást azonnal hasznosítani akarják. A megtanult eljárásokat jegyzetelik, majd otthon begyakorolják, megtanulják. A számítógépes eljárások többsége többféle módon is kivitelezhetô, de a tanítás során elsôsorban a biztonságos megoldást részesítik elônyben, azaz az eljárást az elsô idôkben csak egyféleképpen kell megtanítani, a túlságosan gazdag eszköztár funkcióinak részletes bemutatása, többféle megoldás lehetôségének ismertetése nem bizonyul hatékony tanítási módszernek. Tanítási módszerek Az informatikai ismereteket tartalmazó tanítással szembeni elvárások közé tartozik, hogy az oktatott tananyag legyen egyszerû, hétköznapi nyelven megfogalmazott, legyen követhetô, és a megszerzett tudás legyen azonnal hasznosítható. A tanítás során a frontális módszer és az egyéni gyakorlás módszerének az ötvözése a tanárok részérôl a leggyakrabban alkalmazott és a tanulók részérôl a legjobban elfogadott. A frontális és az egyéni munka ötvözése a tanártól mesterfokú szervezési feladatot igényel, mert tanítás közben állandóan szinkronizálnia kell a csoportot. Jegyzet készítése A hallgatók speciális igénye, hogy a tanult folyamatokat kézírással lejegyezhessék. A tanítást ugyanakkor rettenetesen lelassítja, ha az elvégzett mûveleteket nemcsak a gyakorlatban kell elvégezni, hanem le is szeretnék részletesen, lépésenként jegyzetelni. A tanfolyam hatékonysága ezért az egyes programokban végezhetô eljárások jegyzetként történô kiadásával javítható. Ekkor az elôre kiadott jegyzetet a hallgatónak csak a szükséges megjegyzéseivel kell kiegészítenie, amely az íráshoz szükséges idôt lerövidíti. Elônyös, ha a tanult eljárásokat nem egyszerre kapják meg a hallgatók, hanem mindegyiket abban az órában, amikor azzal foglalkoznak. A jegyzeteket nagy méretû betûkkel, dupla sorközzel készítsük, tartalmilag megfelelô, optimális részletességgel közöljük a tanultakat. Mivel az emberek nem egyforma módon gondolkodnak és nem egyforma alapokkal rendelkeznek, hagyjunk helyet arra, hogy a tanulók kiegészíthessék a tanultakat saját megfigyeléseikkel, amelyek lehetôvé teszik, hogy a jegyzetet a késôbbiekben egyéni tanulásra is felhasználják majd. A tanult eljárások általában többféle módon elvégezhetôk, ezek közül használjuk a legbiztonságosabb megoldást. Kerüljük a nehezen megjegyezhetô billentyûkombinációk vagy az egér jobb gombjának használatát, mert ez utóbbi környezetfüggô, az egér pontos pozícionálását igényli. A tanult eljárásokat inkább a menüpontok használatával tanítsuk meg! A tanfolyamokhoz készültek már kifejezetten az idôsebbek számára íródott jegyzetek, ilyen például az Idôsebbek is elkezdhetik címû sorozat. A kifejezetten idôsebbek részére készült könyvekben a tanfolyami órákon mindig ki kell jelölni az adott tananyagrészt, és annak feldolgozását elôször a hallgatókkal együtt kell elvégezni. Nem érdemes az egész könyvet feladni és elolvastatni, csak kifejezetten a begyakorlott részek feldolgozását kell kérni a tanfolyam résztvevôitôl. Induktív módszer alkalmazása Az eljárások lehetnek speciálisak, amelyek csak egy esetben alkalmazhatók, illetve lehetnek általánosak, amelyek többféle mûveletre is jók. Az április

15 evilág ókuszban: a digitális esélyegyenlôség eljárásokat a tanfolyam során általában konkrét állományokkal próbáljuk ki, majd ezt az ismétlés vagy az egyéni gyakorlat során megismételjük más állományokkal is. Ez a módszer lehetôvé teszi a konkrét mûveletek megértésig történô gyakorlását és az általánosítás megállapítását is. A módszer az induktivitáson alapszik, alkalmazásával a hallgatók lassabban, csak biztosabban, önállóan építhetik fel az eszközök alkalmazásához szükséges tudáselemeket. Az ilyen típusú oktatást alulról felfelé építkezônek is nevezhetjük. Deduktív módszer alkalmazása ordított esetben ismertethetjük az eljárást általánosan, majd ez alapján a konkrét alkalmazások elvégzésére kérhetjük a hallgatókat. Ez a módszer a deduktív tanítási elveken alapszik, alkalmazása idôsebb korban jobb hatékonyságú. A deduktív módszer, azaz az általános eljárás ismertetése, majd az egyedi eljárás egyéni alkalmazása lehetôvé teszi, hogy a megismert elméletet többféle helyzetben alkalmazzák a hallgatók, így biztosabb alapokon nyugvó tudás szerezhetô, amelynek során új tudás nem keletkezik, de annak elemei biztos alapokon nyugszanak. Az ilyen típusú oktatást felülrôl lefelé építkezônek nevezhetjük. Az alkalmazások reproduktív és produktív szintje Általában elôször az oktató mutatja be a végrehajtandó lépéseket, a hallgatók ekkor csak megtekintik, figyelik az eljárásokat. Ha a hallgatók megértették az eljárás lényegét, akkor ezt követôen egyénileg gyakorolhatják. Az oktató eldöntheti, hogy a csoportnak produktív vagy reproduktív feladatot ad. Reproduktív feladat esetén az oktató által bemutatott feladattal teljesen egyezô vagy ahhoz nagyon hasonló feladatot oldanak meg a hallgatók, míg produktív feladat esetén a bemutatott eljárásokon alapuló, de azok továbbgondolkodását igénylô feladatot kaphatnak. Tanári segítségnyújtás A tanárnak fel kell ismernie, hogy ki igényel több segítséget, és annak gyakrabban kell tanácsot adnia. Ez azért lehetséges, mert biztosan lesznek olyanok, akik kevésbé igénylik a segítségét, inkább maguk szeretnének dolgozni. ontos módszertani alapelv, hogy az oktató csak a szükséges mértékben segítse a hallgató által végzett folyamatot, ne oldja meg helyette a feladatot, és fôleg ne diktálja le a megoldás A hallgatónak önálló tapasztalatokat kell szereznie. Az idôsebbek nehezebben vehetôk rá a pármunkára, nehezebben alkalmazkodnak a másik ember tudásszintjéhez. lépéseit akkor, amikor a hallgatónak ezeket már önállóan kellene elvégeznie. Bár a legtöbbször gyorsabb lenne a tanárnak újra elvégeznie a teljes gyakorlatot, de ezt tilos alkalmazni. A hallgatónak önálló tapasztalatokat kell szereznie. Sokkal hasznosabb, ha a tanár tekinti meg a hallgató által végzett gyakorlatot, mert ezzel a módszerrel sikerül azonosítania azt a kritikus pontot, ahol a tanuló elakad, és így valóban egyénre szabott segítséget tud nyújtani. Hangnem, hangsúly, tempó Az eltérô korosztályok miatt a kezdetekben a tanárnak is nehéz megtalálnia azt a hangnemet, stílust, amelyet alkalmazhat az idôsebbekkel szemben, és a diákok is izgatottabbak, ha kérdést kell feltenniük egy tôlük fiatalabb embernek A tanár személyisége, határozottsága az, amely átlendítheti ezen a nehézségen a csoportot. A tanárnak a csoportnak megfelelô optimális tempót kell felvennie. Az alkalmazható gyorsaságot, a lassítás mértékét a tanárok ösztönösen megérzik és jól alkalmazzák. A tipikus hibák elkövetésének megakadályozása Nagyobb tapasztalattal rendelkezô oktatók tisztában vannak azzal, hogy a hallgatók egyes algoritmusok végzésekor hol szoktak hibázni. A tipikus hibák elkövetésének felismerése lehetôvé teszi, hogy már a tanítás során figyeljünk arra, hogy ugyanazokat a hibákat a most tanított diákok már ne kövessék el. Tanítás közben azonban nem szabad az elkövethetô hibákra direkt módon felhívni a figyelmet. Ehelyett ezeken a pontokon lassabban magyarázzunk vagy hangsúlyosabban emeljük ki a szükséges lépéseket, azaz indirekt módon hívjuk fel a figyelmet a lényegesebb pontokra. Ha túlságosan a hibák elkövetésére helyeznénk a hangsúlyt, akkor a tanulókban negatív attitûd alakulhat ki az eszközzel szemben, gátakat építhetünk a használatban. A pármunka és a csoportmunka nehézségei A korszerûbb tanítási módszerek, amelyek fiatalabb korban remekül kivitelezhetôk, az idôsebbeknek szervezett tanfolyamokon körültekintôbb szervezést igényelnek. ôk nehezebben vehetôk rá a pármunkára, nehezebben alkalmazkodnak a másik ember tudásszintjéhez, módszeréhez, és az ismerkedés fázisában nincs igény sem a csoportmunkára, sem a projektmódszer alkalmazására. A hosszú évek alatt kialakult és megrögzött szokások, az idôsebbekre jellemzô április 15

16 ókuszban: a digitális esélyegyenlôség evilág szilárd személyiségjegyek miatt nehezebb megvalósítani az együttes munkát, a közös tanulást. Ezért ha lehet, kerüljük a hallgatók egy számítógép elé ültetését, az egymásra utaltság érzésének kialakítását. A késôbbiekben kialakulhat olyan igény, amely közös gondolkodáson alapszik, és csak a munka megosztásával kivitelezhetô. Ha a megszerzett ismereteket kreatívan alkalmazzuk, a teljes feladat felosztásával, a munka megszervezésével, a részfeladatok kiosztásával, elvégzésével majd a résztevékenységek egésszé kovácsolásával, akkor az így végzett tevékenységnek hatalmas közösségteremtô ereje lehet. Autodidakta tanulás A felnôttkorra jellemzô fejlett olvasási és szövegértelmezési képességek miatt az autodidakta tanulás hatékonyan alkalmazható, de a kezdeti lépésekhez legtöbbször külsô segítség szükséges. Az autodidakta tanulás elônye, hogy lehetôvé teszi az idô egyéni beosztását, a tananyag rugalmas változtatását, a már ismert részek kihagyását, a meg nem értett tananyag megértésig tar ismétlését. Az autodidakta módon tanuló ember sok esetben más hétköznapi tevékenységei miatt azonban felfüggeszti tanulmányait, és azokat addig nem veszi elô, amíg nincs rá valódi szüksége. A módszer további hátránya, hogy az önállóan, kontroll nélkül tanuló személy nincs tudatában az elkövetett hibáinak, nem ismeri fel a hibásan rögzített ismereteket, eljárásokat, valamint legtöbbször nem a legegyszerûbben alkalmazható módszereket ismeri meg, ezért a késôbbiekben is a bonyolultabb megoldásokat gyakorolja. Mentor által támogatott tanulás Az autodidakta tanulásnál említett elônyök és hátrányok miatt az idôskori informatikai képzések legcélszerûbb tanulási formája az erôs belsô motiváción alapuló, állandó külsô mentori segítséggel támogatott, de önállóan végzett tanulás, amely tartalmilag a társadalom által igényelt elméleti alapokra és a gyakorlati alkalmazásokra épül. A társadalom által igényelt képesség, az információs és kommunikációs technológiai eszközök használatát lehetôvé tevô mûveltség az állandó, személyhez kötött külsô támogatás és a belsô hajtóerô ötvözésével sajátítható el. A mentor feladata az egyénre szabott tanulási módszerek tanítása, tanulási technikák átadása, felkészítés az eredményes, hatékony eszközhasználat elsajátítására, az idôgazdálkodásra. Az idôskori informatikai képzések legcélszerûbb tanulási formája az erôs belsô motiváción alapuló, állandó külsô mentori segítséggel támogatott, de önállóan végzett tanulás. A magasabb szinten levôk részére a leghatékonyabb megoldás egy interneten keresztül végezhetô távoktatási forma. Klub, közösségi nap A képzések után az érdeklôdés fenntartására szükséges és elônyös klubokat, közösségi öszszejöveteleket, konferenciákat szervezni. A klubnapok az oktató számára is különleges kihívást jelentenek, mert olyan tartalommal kell készülnie, amely épít az eddig megszerzett technikai képességek alkalmazására, felkelti a hallgató érdeklôdését, és további felhasználásra serkenti ôket. A klubnapoknak szocializációs szerepük is van. Új kapcsolatok teremtésére, a régiek fenntartására, ápolására kínálnak lehetôséget, alkalmasak egy azonos cél érdekében dolgozó közösség kialakítására, amely ebben az életkorban is kiemelten fontos. Levelezési lista Kiváló folytatást nyújt a tanfolyam után a levelezési lista mûködtetése. Lehetôséget ad a tagok közötti kommunikációra, az információcserére. A listát a kezdeti idôszakban és bizonyos idôszakokban mesterségesen kell feléleszteni. Ha a lista gazdája idôszakonként érdekes információkat ír a listára, akkor sikerül azt fenntartani. Különben nagy valószínûséggel a lista elcsendesül, a tagok nem használják. Jó, ha idônként a tagok bizonyos témákat felvetnek és közösen megvitatnak. (Egy, az idôsek számára készült levelezési listát készítettünk a Prímlista honlapján. A listára a regisztrációt követôen az idosinformatika@primlista.hu címen lehet írni.) órum A fórumokon véleményt lehet cserélni, de tudni kell, hogy a fórumok tartalma nyílt, bárki olvashatja és évek múlva sem évül el. Tehát a fórumokon való véleménynyilvánítást jól meg kell gondolni, és csak az idôtálló gondolatokat szabad megírni. A fórumra írt vélemény az ember személyiségét is tükrözi, mert véleménye jelzi az adott témában a hovatartozását. Sok informatív jel azonosíthatja pillanatnyi érzéseit, egészségi állapotát is. Távoktatás A magasabb szinten levôk részére ezért a leghatékonyabb megoldás egy interneten keresztül végezhetô távoktatási forma kidolgozása. A távoktatás elônye, hogy idôben és térben egymástól függetlenül végezhetô, de az eredményesség érdekében szükséges, hogy a tanfolyamot végzôk kapcsolatban legyenek egymással, és legyen olyan személy, tutor, akihez bármikor for április

17 evilág ókuszban: a digitális esélyegyenlôség dulhatnak. A tutori tevékenység azonban csak megfelelô képzés után engedélyezhetô, a tutori tevékenység a kiemelkedô szakmai tudás mellett empátiát és magas szintû szociális kompetenciát igényel. Tanulás egymástól Azoknak, akik idôsebb korban szeretnék elkezdeni az internetezést, nagyon sokszor a fiatalabb rokonaik vagy ismerôseik magyarázzák el a használat alapvetô fogásait. Megfordul tehát a szokásos idôsebb tanári és fiatalabb tanulói életkor, az idôsebbek kérdeznek, míg a fiatalabbak magyaráznak. Ez a szerepkör mindkét félnek izgalmas. A fiatalok gyors gondolkodásmódjuk és technikai képességeik lassítására kényszerülnek, más ember szemszögébôl is átgondolhatják az általuk megszokott eszközök használatát, valódi értelmét, az idôsebbek pedig értelmezik és értékelik a saját élettapasztalataik alapján a hallottakat. Az adaptáció elvégzése mindenképpen szükséges, mert az eszköz öncélú használata hamar feleslegessé válik és törlôdik a memóriából, míg a hétköznapi célok érdekében végzett eszközhasználat azonnal hasznosuló tudássá válhat. A tanultak azonnali alkalmazása megerôsíti a késôbbi önálló használatot, ezért ha már a tanítás során tudunk példát mondani a tanult ismeret hétköznapi alkalmazásához, akkor az megerôsíti a motivációt az elsajátítandó ismeret megszerzése érdekében. Hatékony, célorientált oktatás Ha az oktatás elemeit az igényelt funkciók alapján építjük fel, akkor olyan célorientált programot kapunk, amelynek megvalósítása a tanár számára kihívást teremt, a hallgató számára pedig az igényelt tananyaghoz nagyon közeli tanterv megvalósítását teszi lehetôvé. Természetesen az igények összegyûjtésekor a hallgató nem rendelkezhet elegendô információval a program lehetôségeirôl, egyes funkcióiról, ezért a tanítás során az oktatónak a hallgató elvárásait szükséges kiegészíteni azokkal a gyakran használt eljárásokkal, amelyeknek igénye a hallgatókban nem merülhetett fel, de amelyeknek elvégzését a program lehetôvé teszi. Személyes érdekeltség, sikeres motiválás Az ismereteket és a képességeket együttesen kell rendszerré szervezni, az építkezésnél csak szilárd alapokra lehet építeni, és fel kell tárni az egyes elemek között az összefüggéseket. A résztvevôk elvárásaihoz közeli program a hallgatóban személyes érdekeltséget vált ki, és a tanfolyam tervezésébe való bevonással motivált lesz annak sikeres megvalósításában. Az oktatónak kezelnie kell azt a helyzetet is, ha kezdetben nem merülne fel a tanulással kapcsolatos igény a hallgatók részérôl, ha nincsenek pontos elképzeléseik a tanfolyammal kapcsolatban, csupán általános érdeklôdést mutatnak. Ebben az esetben a tanárnak kell példákat mutatni az informatikai eszközökkel megvalósítható lehetôségekre, amelyek hatásaként a késôbbiekben már a hallgatóknak is támadnak saját igényeik. A program egy részének ismertetése azonban a késôbbiekben már lehetôvé teszi, hogy a hallgatókat bevonjuk a tervezésbe, és ötleteikkel vegyenek részt a tanfolyam anyagának tervezésében, majd az érdeklôdésüknek megfelelô anyag elsajátításában. Az alapfokú képzések után a hallgatók igénylik a folytatást, a haladó szintû tanfolyamok megszervezését is. A magasabb szintû tanfolyamokon egyre nehezebb feladat a szervezés, nehezebben valósítható meg az, hogy ugyanolyan tudásszintû tanulók vegyenek részt azonos csoportokban. Haladó tanfolyamok indításakor ezért elengedhetetlen az igényfelmérés és a tanfolyamok tartalmának pontos leírása. Az informatikai alkalmazások rendszerbe szervezôdése Az informatikai programok az ikonok, menüpontok és billentyûkombinációk által számtalan parancs elvégzésének a lehetôségét kínálják fel. Ezek akkor nyernek értelmet, ha nem önállóan alakulnak ki, hanem használatuk egy teljes rendszerré alakul. Ezért az oktatóknak úgynevezett koncentrikus köröket kell kiépíteni az oktatás során, mert a hallgatók tudása is rétegenként épül és ennek megfelelôen rétegenként építhetô. Az ismeretekkel párhuzamosan fejlesztendôk az úgynevezett géphasználati rutinok, amelyek révén az egyén számítógép használata egyre magabiztosabbá és egyre gyorsabbá válhat. Az állandósult ismeretek hosszabb idô alatt alakulhatnak ki, mert az ezt megelôzô megértés eredményeként jöhetnek létre. Az informatikai eszközök algoritmusszerû használatát a rutinok elsajátítása, gyakorlása teszi lehetôvé, majd erre épülhetnek a készségek és a képességek. Az ismereteket és a képességeket együttesen kell rendszerré szervezni, az építkezésnél csak szilárd alapokra lehet építeni, és fel kell tárni az egyes elemek között az összefüggéseket. A rendszerbe szervezôdés fontosságát jelzi, hogy már az elsô géphasználattól kezdôdôen képesnek kell lennie a hallgatónak egymással összefüggô feladatok elvégzésére. A legritkábban használt beállítási lehetôségeket csak a felmerült problémák után igényelhetik a tanulók, ezért ezeket csak hibák kezelése esetén kell a tanárnak alkalmaznia, és csak az érdeklôdôknek érdemes külön bemutatni április 17

18 ókuszban: a digitális esélyegyenlôség evilág A legfontosabb az algoritmusok megértésének és tudatos alkalmazásának a tanítása, a folyamatok megfigyelése képességének a kialakítása. A módszerek összefoglalása Az elektronikus hálózat használatára való felkészítéskor, az ismeret átadásakor a legtöbb esetben csupán az ismeretek közlése történik meg, amely szerencsés esetben az ismeretek megértésével társul. A második körös visszacsatolás, amelynek során a hallgató és a tanár is az adott igényekhez alkalmazkodik, ma még nagyon ritka jelenség az oktatásban. Az idôskorúak informatika oktatása során ez a módszer azonban jól alkalmazható, a tanítás elemei jól meghatározhatók. Csak a hétköznapi felhasználás során hasznos tudást érdemes megtanítani, a felmerülô igényeket azonnal figyelembe kell venni. A tanulás során építeni kell a diákok elvárásaira, a tanulás megerôsítését a sikerélmény, a megértés kell, hogy övezze. A szoftverekkel való ismertetést érdemes és hasznos, ha elôször a humán oldalról vizsgáljuk meg. Minden szoftverfejlesztés elôre rögzített alapelveken alapul. Ezek az alapelvek az eddigi értékrendet követik, amelyet idônként felül kell vizsgálni, ennek során meg kell érteni, milyen döntéseket hoztak a kivitelezés elôtt és milyen következményeket vonhatnak maguk után a fejlesztések. Kulcsfogalmak feltérképezése Minden oktatási folyamat elôtt meg kell alkotni azokat a kulcsfogalmakat, amelyekrôl mindenképpen beszélni kell, amelyeket a továbbhaladás érdekében meg kell ismerni. A kulcsfogalmak lehetnek ismert vagy ismeretlen fogalmak. Ismert fogalmak tanításakor a megtanítandó fogalmat bele kell szôni az eddig ismert fogalmak hálójába, olyan kapcsolatrendszert kell kialakítani az új és a meglevô elemek között, amely segít elhelyezni a az újonnan megismert fogalom jelentését, és beágyazza azt a régi elemek közé. Ismeretlen fogalom tanításakor nélkülözhetetlen a fogalom hasonló szavakkal való megmagyarázása, körülírása, helyettesítése, hasonlatokkal való szemléltetése. A hasonlatok alkalmazása azonban nem teszi lehetôvé, hogy a fogalom pontos értelmezést kapjon, ezért a hasonlatokat elônyösebb a programhoz közel álló környezetbôl, a valódi funkcióhoz közelebb álló területrôl venni. Az elektronikus kommunikáció Az elektronikus kommunikáció egyik típusa az egy az egynek típusú kommunikáció, amelynek során egy ember kommunikál egy másikkal. Leggyakoribb formája az elektronikus levelezés, az , amelyben egy feladó elektronikus levelet küld a címzettnek. Míg a hétköznapi kommunikációban a beszéd megértését a másodlagos kommunikációs jelek, a metakommunikáció megértése is segíti, mert információt a hangszín, a mimika és a gesztusok is hordozhatnak, addig ez a lehetôség a szöveges dokumentumban nem adott. Ezért az írásbeli kommunikáció nem helyettesíthetô pontosan a szóbeli kommunikációval, mindkettônek megvan az elônye és a hátránya. Míg az elektronikus kommunikáció gyors, olcsó, rögzíthetô, és a késôbbiekben akár az elhangzottak egyeztetésére, igazolására is szolgálhat, addig a szóbeli kommunikáció élménydúsabb személyes kapcsolaton alapul, és a megértést, az információ átvitelét egyéb kommunikációs jelek is segítik. Tanítási javaslatok A téma oktatásakor elsôsorban a fôbb funkciókat érdemes alaposan megtanítani. Nem szabad célul kitûzni a program teljes körû, minden részletre kiterjedô ismertetését. Lehetôséget kell teremteni az elmélet és a gyakorlat megfelelô arányára. Megoldás lehet az is, hogy egyszerre megbeszéljük az elméletet, és ezután térünk át a gyakorlatra, de ennek az eredménye nem olyan hatékony, mintha az elmélet ismertetése után azonnal ki is próbálhatja a gyakorlatban a hallgató az új ismereteket. Az elméletet és a gyakorlatot csak abban az esetben lehet külön választani, amikor a terem foglaltsága nem engedi meg, hogy a elméletet is számítógépteremben tartsuk. Az elektronikus kommunikációval kapcsolatos tananyag elsajátításához a szükséges ismeretek körének kialakításakor kezdetben csupán a levél küldésével, majd fogadásával érdemes foglalkozni, és csak ezek alapos megismerése, begyakorlása után lehet igény esetén áttérni a levelezôprogramban használható speciális funkciók ismertetésére. A bemutatón alapuló gyakorlatok A tanítás ideje alatt egymást váltogatja a tanári bemutató, a demonstráció és a tanulók által önállóan végzett számítógépes gyakorlat. A demonstrációt végezheti egy aktív tanuló is, a tanár útmutatása alapján. Ez utóbbi a tanulót sikerélményhez juttathatja, emlékezetessé teszi számára a bemutatott eljárást, így mélyebben elraktározódik az ismeret is. A tanítás során a legfontosabb az algoritmusok megértésének és tudatos alkalmazásának a tanítása, a folyamatok megfigyelése képességének a kialakítása. Ennek érdekében minél több olyan eljárást kell megtanítani, amelyeket gyakran használunk a hétköznapokban, amelyeknek április

19 evilág ókuszban: a digitális esélyegyenlôség magas a használati értéke. A megtanult eljárásokat elôször be kell mutatni, el kell magyarázni, meg kell értetni, majd lehetôséget kell nyújtani az önálló feldolgozásra, a gyakorlásra. Reproduktív és produktív feladattípusok A feladatok elôször reproduktív típusúak legyenek, azaz a tanár által bemutatott feladatnak csupán a megismétlését kérjük a hallgatóktól. Haladó felhasználók esetén már át lehet térni a produktív típusú feladatok megoldására is. Az ilyen típusú feladatok kitûzésekor nem mutatjuk be azonnal a megoldás menetét, a feladat kitûzése után a hallgatók önállóan dolgozhatnak, majd a feladatra szánt idô letelte után mutatjuk be a lehetséges megoldásokat. Ebben az esetben valószínû, hogy több jó megoldás is születik, így többféle helyes megoldást lehet prezentálni. A bemutatáskor érdemes kiemelni a feladatot helyesen megoldók módszereit. A tanár által ismert megoldás nem minden esetben a legjobb, sôt nem is az egyetlen helyes, ezért lehetôséget kell nyújtani a hallgatókhoz közelebb álló módszerek bemutatására is. Akadálymentes honlapok Az idôsebbek egy része egészségi állapotuk miatt egyben hátrányos helyzetû is. Emiatt a honlapok tervezésekor és készítésekor érdemes és illik figyelembe venni, hogy a vakok, gyengénlátók vagy más képességek hiányában szenvedô emberek is szeretnének a honlapon szereplô információhoz hozzájutni. Magyarországon mintegy ember igényelné az internet akadálymentes böngészésének lehetôségét. A világméretû hálózat honlapjainak alig 20%-a alkalmazkodik a megjelenés elemi ergonómiai, illetve kódolási szabályaihoz, amely lehetôvé tenné a hátrányos helyzetû felhasználóknak a tartalmak elérését. Az akadálymentesítés általánosan a honlapok olvashatóságát, navigálhatóságát, egyértelmûségét, technikailag pedig a HTML leíró nyelv felhasználóbarát alkalmazását jelenti, amely jelentheti a flash animációk alternatív megjelenését, relatív betûméretek alkalmazását, olvasható betûtípus alkalmazását, a tartalomhoz szorosan függô képek nevének megjegyzésként való szerepeltetését, míg a díszítô elemek attribútumainak üresen hagyását, a diagramok, táblázatok összefoglalóinak elkészítését, a táblázatok címsorának kiemelését, a táblázat elemeinek megfelelô sorba rendezését. A honlapok tervezésekor ügyelni kell a szöveg és a háttér színének kontrasztjára, a video-állományok feliratozására vagy leírására. Kerülni kell a keretes (frame-es) A honlapok alig 20%-a alkalmazkodik a megjelenés elemi ergonómiai, illetve kódolási szabályaihoz, amely lehetôvé tenné a hátrányos helyzetû felhasználóknak a tartalmak elérését. A rutinná alakult eljárás erôsebben beépül a felhasználó gondolkodásába. oldalak készítését, ezeket például táblázattal lehet helyettesíteni, vagy egy keret nélküli honlapra kell navigálni a látogatót. Az oldalak felépítésekor elsôsorban a tartalomra, annak megfelelô strukturáltságára kell ügyelni. Az esztétikus megjelenés mellett elsôsorban a megjelenô tartalomra kell koncentrálni. A kreativitás segíthet a honlap egyedi formátumának kialakításában, de az elkészített honlapnak mindenképpen meg kell felelnie a vele szemben támasztott alapelveknek, hiszen a honlap célja általában nem a látogató gyönyörködtetése (bár ez is elôfordulhat, de ritkább esetben), hanem információ közlése, továbbítása, amelyet gyors mûveletvégzéssel, egyértelmû útvonalakon kíván bejárni. A programok használatához szükséges képességek A szoftverek használatához számos egyéb képesség mellett nélkülözhetetlen a fejlett szintû algoritmizáló képesség, amely gyermekkorban sokkal nagyobb hatékonysággal fejleszthetô, idôsebb korban azonban ennek a képességnek már csak a korlátozott mértékû alakítására van lehetôség. ontos a szoftverhasználat következtében kialakult gondolkodási folyamatok azonosítása, a programok hatásainak vizsgálata, a kialakult hatások elemzése, emellett pedig az oktatásban alkalmazott programok alaposabb megfelelôségi vizsgálata. A programok minôsítését nehezíti, hogy nincs tisztán jó vagy rossz program, mindegyiknek vannak elônyei és hibái, ezért csak egységes szempontrendszer alapján valósítható meg a programok minôsítése, amely indokolttá tenné az oktatás céljainak megfelelô szoftverek támogatását is. Gondolkodási eljárások kialakítása A számítástechnikai eszközök és programok használata következtében különbözô gyakorlati rutinok, készségek, képességek, a tanulási módszertôl függôen más és más gondolkodási eljárások, szokások, felhasználói attitûdök alakulhatnak ki. Ezek az eljárások, szokások nagymértékben befolyásolhatják az informatikai eszközök használatának hatékonyságát, ezért nem mindegy, hogy a kezdetek során milyen minta alapján kezdik el az idôsebb emberek a gyakorlati alkalmazást. A gondolkodási folyamatokat az oktatónak a tanítás közben erôsíteni kell. A rutinná alakult eljárás erôsebben beépül a felhasználó gondolkodásába. A rutinná válást támogatja, ha az eljárás elsajátítása nemcsak másolaton alapul, hanem a tanulást önálló ismeretszerzés egészíti ki április 19

20 ókuszban: a digitális esélyegyenlôség evilág A számítógép eszköz jellegû használata azt igényli, hogy a beépített funkciókat rutinszerûen megtanuljuk alkalmazni, mert ezek a rutinok alkotják a késôbbiekben a készségek és képességek fejlettségét. Az egyes funkciók ismerete vezet el azok rendszerbe szervezôdéséhez, a hasonló mûveletek csoportosításához, valamint a rendszerbe nem illô elemek, a kivételek kezeléséhez. Elôször a kezdetben megismert mûveletek rendezôdnek csoportokba, a késôbb megismert mûveletek pedig a már meglevô csoportokba ékelôdnek be. Amennyiben egy-egy elem nem illik a csoportba, akkor azok kivételt alkotnak addig, amíg a kivételek is csoportba szervezhetôk. A negatív attitûd kialakulásának veszélye A számítógéppel szemben bizonyos hatások esetén negatív attitûd alakulhat ki, amelyet a legnagyobb valószínûséggel a kudarc, a sikertelenség, a meg nem értettség okozhat. A pozitív attitûd kialakítása, a siker megszerzésének biztosítása, a tudás lépésrôl lépésre építése, a megértés figyelemmel kísérése tehát az oktató legfontosabb feladata. A programok megismerése A programok funkcióinak megismerése történhet direkt és indirekt módon. Az alkalmazások használatakor a funkció megismerése indirekt módon történik, mert nem az a cél, hogy az öszszes menüpontot, ikont vagy billentyûkombinációt megismerje a felhasználó, hanem erre az egyes funkciók megismerése, egy konkrét feladat megoldása miatt kerül sor. A formális oktatás során még gyakori a direkt módszer alkalmazása, a konkrét program megismerésének célként való kitûzése. Ha ezt a módszert alkalmazzuk, akkor a felhasználó döntési körét leszûkítjük, mert csak azokat a funkciókat ismerheti meg, amelynek az elvégzésére az adott program képes. Ellenkezô esetben azonban akár több program összehasonlítására is van lehetôség, amely az informatikai eszközök felett nagyobb kontrollt és erôsebb szelekciót biztosít. A programhasználat komplex gondolkodásmódot igényel A pozitív attitûd kialakítása, a siker megszerzésének biztosítása, a megértés figyelemmel kísérése az oktató legfontosabb feladata. Miközben egy programmal dolgozunk, számtalan mikrodöntést hozunk. Az elsô döntés az adott program kiválasztása, de fontos döntésnek számít az adott algoritmus alkalmazásának kiválasztása is, és végül az eredményként kapott kimenet alkalmazása, felhasználása. A döntés általában az alkalmazó személy szociális, erkölcsi fejlettségén alapul, ebbôl a szempontból az idôsebb személyek megfontoltabb, biztosabb alapon nyugvó döntéseket hoznak. A program használata tehát minden esetben komplex, több irányú gondolkodásmódot igényel. Minden programnak vannak hasznos és nemkívánatos mellékhatásai. Hasznos mellékhatásnak tekinthetô például az, ha idegen nyelvû programokkal dolgozunk, és ennek eredményeképpen szinte észrevétlenül tanuljuk meg az idegen szavakat, kifejezéseket. A programhibák a legtöbb esetben hátráltatják az informatikai gondolkodásmód kialakulását. A hibásan mûködô programrészek egyrészt az algoritmusok helytelen beidegzôdését okozhatják, másrészt logikátlanságuk, érthetetlenségük miatt negatív attitûdöt kelthetnek a felhasználóban. Megfelelô minôségû sémák kialakítása Mivel a fejlôdés egyik dimenziója a sémák számának mennyiségi növekedése (Mérô, 1989), ezért nagyon fontos az, hogy ezekhez a sémákhoz az oktatás során megfelelô mintákat nyújtsunk, illetve lehetôvé tegyük, hogy az alkalmazók csoport- vagy projektmunka során egymástól is mintákat szerezhessenek. Az informatika oktatás során kialakult sémák bôvítésére leginkább az alkalmazott szoftver nyújt lehetôséget, ezért is fontos elemezni azt, milyen hatással lehetnek a felhasználókra az egyes programok. A programok futása közben megfigyelt tapasztalatok egyrészt segítik a gép mûködésének megértését, másrészt meghatározzák a késôbbi elvárásokat a szoftverekkel szemben, mert a kialakult képzetek beszûkíthetik, korlátozhatják az alkalmazók gondolkodásmódját, kreativitását. A szoftver alkalmazása közben ezért fejleszteni kell a kritikai képességet is, amelyet támogathat az a kommunikáció, amelynek során a felhasználó a program megismerése elôtt elmondhatja az elvárásait, majd a program megismerése után jelezheti, hogy melyik funkcióját tartja várakozáson felülinek, illetve melyik funkció nem felel meg az igényeinek, esetleg milyen elvárása lenne még a programmal szemben. Az analógiás gondolkodás az alkalmazások rendszerbe szervezôdésekor, a megismert programok hasonló funkcióinak megállapításakor alakul ki. Az analógiás gondolkodás fejlôdése a sémák közötti kapcsolatrendszer felfedezésén alapszik. A hasonló funkciójú programok támogatják, erôsítik a sémák kialakulását, míg az eltérô koncepcióval fejlesztett szoftverek a kezdetben megnehezítik a sémákba történô sorolást, a késôbbiekben viszont gazdagíthatják a sémák körét. A gép következetes válaszaival rákényszeríti a felhasználót, hogy értelmezze annak mû április