- 1 - NNCL v1.0 EVELYN MARSH. Az orvosi eskü BUDAKÖNYVEK. Mocsári Erika, 1999 ISBN

Átírás

1 NNCL v1.0 EVELYN MARSH Az orvosi eskü BUDAKÖNYVEK Mocsári Erika, 1999 ISBN Kiadja a Budakönyvek Kft. és az Anuket Kiadó Bt. Felelős kiadó a Budakönyvek vezetője Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató Megjelent: 16,07 A/5 ív terjedelemben - 1 -

2 Prológus Már két éve kötöttek házasságot Helenával. A nő szépsége lenyűgözte a fiatalembert, képtelen volt ellenállni vonzásának. A szülei, a barátai többször figyelmeztették, amikor elmesélte, hogy feleségül kéri a táncosnőt, hogy ennek nem lehet jó vége. Ám a szerelem vak, s a fiatal közgazdász élvezte a lány báját, kedvességét, jókedvét és önfeledt szexualitását, racionális szempontok a döntésében nem kaptak helyet. A bankban a kollégái is több ízben próbáltak utalni arra, hogy Athénben sokan ismerik Helenát, aki a Seneca nevű mulatóban éjszakánként nemcsak táncol, hanem a vendégeket időnként másképp is szórakoztatja. Ám a szóbeszéddel, a célozgatásokkal a szerelmes férfi mit sem törődött, s Helena megesküdött, hogy új életet kezd, miután terhessége harmadik hónapjába lépett. Házasságuk kezdetén, a kislány megszületése után egy ideig Helena valóban megváltozott, igyekezett jó háziasszony lenni, s a csöppséggel is megfelelően törődni. Azután, ahogy múltak a hónapok, az asszony megunta a háztartást. Bár hetenként három alkalommal egy idősebb asszony járt segíteni, s délutánonként egy lány vigyázott a gyermekre. Mégis, a fiatal nő egyre erősebb vágyat érzett a múltja iránt. Kezdte gyűlölni az általa polgárinak nevezett életet, vonzotta a fény, a csillogás, a mulató leírhatatlan hangulata. Így először csak délutánonként, majd egyre gyakrabban esténként is betért a Senecába, hogy régi társnőivel találkozzon. A férfi, amikor a bankból hazaért és felesége nem volt otthon, ellátta a gyermek körüli teendőket. Az idő Helena számára megállt, s keserűen érezte, hogy az élete kettétört a házassága miatt, és kénytelen a mindennapok szürkeségébe temetkezni. Szóvá tette ezt a férjének, aki nem fogta fel, képtelen volt megérteni, hogy az ő kincse, a virágszála - ahogy nevezte az asszonyt - miért vágyódik el a gyermekétől és a férjétől? A bankban elismerték a férfi tudását és szorgalmát, így rövid idő alatt kinevezték a hitelosztály vezetőjévé. Ezután lényegesen többet keresett, s minden pénzét a családjára költötte. Ám Helenának ez sem volt elegendő, egyre több és változatosabb hazugságokat talált ki, hogy esténként megszabaduljon kötelezettségei alól. Egyik délelőtt a bankban áramszünet volt, s a munkatársakat néhány órára elengedték, csak délután kellett mindannyiuknak visszamenniük. A férfi boldogan sietett Helenához, aki reggel közölte vele, hogy a bejárónő megbetegedett, így ő marad otthon egész nap a kislánnyal. Először telefonon akarta jelezni, hogy hazamegy, de azután úgy gondolta, hogy nagyobb lesz a meglepetés, ha betoppan. A lakásba érve halkan kinyitotta az előszobaajtót. A hálószoba felől kacagást és nyögdécselést hallott. Benyitott. A lába földbe gyökerezett. Nem tudott megszólalni a látványtól. Helena anyaszült meztelenül feküdt egy férfival a franciaágyban, szeretkeztek és közben az asszony önfeledten kiabálta. - Szeretlek kedvesem, olyan élvezetet nyújtasz, amit eddig soha nem tapasztaltam. A férfi állt és csak néhány másodperc múlva fogta fel a történteket. A szerető átölelte az asszonyt, s ekkor jött rá a férj, hogy a jóképű, gazdag üzletembert a bankból már régóta ismeri. A milliomos gyakorta megfordult náluk, pénzét befektetések formájában kamatoztatta. A férj nem habozott. Odarohant a szeretkezőkhöz, s megpróbálta leütni a csábítót. Azzal hirtelen felindulásában nem számolt, hogy a férfi sokkal erősebb, mint ő. Dulakodni kezdtek, a milliomos felugrott, a földre dobott nadrágjából előhúzott egy Browning pisztolyt és a férjre szegezte. Ám az sem maradt tétlen, ráugrott a fegyveres támadóra, megpróbálta kiütni kezéből a fegyvert. A pisztoly ebben a pillanatban eldördült és három golyó repült ki a csőből. A lövedékek azonban nem a férjet érték, hanem a közben az ágyról felugró Helenát, aki óvatlanul a szeretője elé állt, mintegy védeni akarta a támadástól. Ez lett a végzete. A golyók az asszony mellébe fúródtak. Másodpercek alatt elvérzett és meghalt. A szerető, mint a kámfor eltűnt, s a férj zokogva borult a halott asszony fölé és suttogta. - Bocsáss meg, imádtalak, nem akartam... te voltál a szemem fénye... szeretlek... szeretlek... ne hagyj el... - ölelte át a már vérben fekvő testet. A szomszédok a lövések hallatán hívták a rendőröket, akik a zokogó, remegő férjet a meztelen női holttest mellett találták, nem messze tőle a pisztolyt... A másik szobából egy kicsinyke lány, aki még csak totyogott, jött be a hangzavarra. Látszott rajta, hogy álmából ébredhetett fel, megijedt és bömbölni kezdett. Az egyik szomszédasszony felkapta és átvitte magához. A bírósági tárgyalás nem tartott sokáig. Az ügyész egyértelműen bizonyította, hogy a férj volt a tettes, a körülmények, a megtalált pisztoly, amelyen nem volt ujjlenyomat a vádlottra tereltek minden gyanút. A szeretőt senki nem látta soha, nem ismerték még a szomszédok sem. A férj ugyan bizonygatta a gyilkos személyazonosságát, de a megjelölt személynek tökéletes alibije volt az ominózus időszakra, így tanúként sem szerepelt. A súlyos ítélethez az is hozzájárult, hogy a vádlott ügyvédje sem hitt a férfi ártatlanságában, s a két hónapig elhúzódó tárgyalássorozat után életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki rá! Az előre megfontolt szándékot elvetették. A bírói pulpituson a kalapács csattant és kihirdették az ítéletet. A fogoly, amikor kivezették a bírósági tárgyalóteremből, egyre csak azt kiabálta. - Nincs igazság! Ártatlan vagyok! Mindenért megfizetek a bűnösnek! - 2 -

3 - 3 - "Az okos ember ismeri lehetőségének határait, alá tudja rendelni magát a sorsnak és méltósággal viseli a csapásokat. A boldogságban pedig nincsenek fokozatok, mindenki maga érzi mi teszi boldoggá, de az tény, hogy ahány emberi lény, annyi szenvedés és egyben öröm tölti be a napjait." (kitióni Zénon, filozófus) A virágok bódító illata lengte körül a művészien kialakított kertet és a benne húzódó lugast, ahol vesszőből font hosszú asztal, karosszékek szolgálták a kényelmet. Katerina feje fölé mimózafa ága borult, mintegy védelmet nyújtva a meleg ellen. Órák óta fel sem állt, készült az utolsó vizsgájára, amelyet két hét múlva kellett letennie. Már gyermekkorában vonzódott az antik kor művészeteihez, a különböző műemlékekhez. Így, szülei ellenkezését legyőzve beiratkozott Athénban az egyetemre, és ha sikerül az utolsó vizsgája, valamint a már félig elkészült szakdolgozata, megkapja a diplomáját. - Te jó ég! Milyen nehéz ez az anyag! - Az ion stílust már számtalanszor átfutotta, de a VII. és a VIII. századbeli volutás oszlopfőinek ismertető jegyeit még mindig összetévesztette. - Most abbahagyom egy kicsit - döntötte el. - Elfáradtam, sétálok egyet, utána folytatom. - Letette a jegyzeteit, és a könyveit becsukta. Már éppen indult a ház felé, amikor mint az üstökös az égen, elébe robbant a húga, Barbara. - Drága nővérkém, teljesen meghibbansz, ha ebben a hőségben ezt a hajszát tovább folytatod! Apácskánk is a minap mondta nekem, aggódik érted, olyan nyúzott vagy. Nem is értem, mit szeretsz a régi alkotásokon, no meg az ásatásokon... nekem minden kődarab olyan egyformának tűnik. - Ne beszélj szamárságokat, Barbara! A régmúlt idők leheletét, a korok szellemét közvetítik. A kövek, a szobrok tanulmányozása, a művészeti ismeretek elsajátítása rengeteg élményt nyújtanak nekem. - Eredj már! Ez mind olyan handabanda! Képtelen vagyok felfogni, miért választottad ezt a szakot? Apánk vagyonából, ha életünk végéig nem dolgozunk, akkor is jócskán megélünk. De te, mindig magasabbra törsz, időnként olyan fennköltnek érezlek, csak tudnám mi a jó mindebben számodra? - Jaj, Barbara úgy utálom benned azt, hogy nem vágyódsz semmire, az életben nem akarsz többet elérni, mint amid van. Csak a szórakozásnak, sportolásnak szenteled a napjaidat. Leérettségiztél, ezzel részedről befejezted a tanulást. A törekvést nem ismered. Valójában mit fogsz kezdeni magaddal, erre válaszolj! - Semmit. Miért is kellene? Elfelejtetted, hogy Leszbosz leggazdagabb emberének a lánya vagyok, apácskánk imád, még a gondolataimat is lesi. Elég csak kiejtenem a számon amit szeretnék, s ő azonnal megveszi nekem. - Látod húgocskám ez így igaz. De nagyon sivár lelkivilágra vall, ha valakit az kielégít, ha minden földi jót megkaphat. Igazad van, hogy apánk soha semmit nem kérdőjelez meg, amit te akarsz. Talán ettől is lettél az utóbbi időben olyan nagyképű, lekezelő és fellengzős. Már megbocsáss Barbara, de ez a meztelen igazság! Nem szépítettem semmit! - Soha nem értesz meg engem, Katerina! Apánk olajligetei kimondhatatlanul sokat érnek, nem beszélve a földjeiről, az ingatlanjairól és a különféle üzleti érdekeltségeiről, amelyek megszámlálhatatlanul sok drachmát hoznak a konyhára. Te pedig olyan szamár vagy, mindezt a földi jót sutba dobod a művészettörténész és régész diplomáért. Ne gondold egy percig sem, hogy apácskánk boldog a te magasröptű elveidtől, s nem törődsz semmivel a saját becsvágyadon kívül. - Rendben van Barbara, ne vitatkozzunk tovább. Úgysem értjük meg egymást. Már ezerszer beszéltünk minderről, de te képtelen vagy elfogadni a szívem vágyát. Te húgocskám, csak pénzben számolsz. Az alkotások, a művészetek hidegen hagynak. Miként vagy képes csak és kizárólag racionálisan gondolkozni. Ha finoman fogalmaznék, azt mondanám, hogy pénzimádó lettél! Én is szeretem a jólétet, de vannak magasztosabb célok, értékek, eszmék, amelyeket nem lehet aprópénzre váltani. - Te szamár! Az idealizmusod gyakorta már valóban elviselhetetlen számomra. Mindenki megvet azért, hogy ilyen álszent módon elmerülsz a tanulmányaidba és ezenkívül semmi máshoz nem konyítasz, fogalmad sincs mi történik a világban körülötted, s azt sem tudod mit jelent a mindennapi kenyeret előteremteni! Soha, de soha nem voltak anyagi gondjaid. Az egyetemet is úgy végezted el, hogy apácskánk mindent elrendezett körülötted. A havi zsebpénzedet, amely nem volt kevés, mindig megkaptad, soha nem szenvedtél szükséget semmiben. Mindezt csak azért mondom, hogy ne fölényeskedj velem! - Na most már elég! Éppen te tartasz erkölcsi prédikációt nekem! Neked sem kellett, drága húgocskám, ez ideig nyomorban vergődnöd. Száz szónak is egy a vége, te egy lusta, kényelmes csaj vagy, akinek soha, de soha semmiféle ambíciója nem volt és irigyled, hogy én elvégeztem az egyetemet. Még ahhoz is lusta vagy, hogy egy könyvet a kezedbe vegyél... - Ejnye, ejnye! Már elfelejtetted azt a régi kószi mondást, hogy a megdolgozott pénz, kétszer annyit ér, mint az öledbe hullott arany. Katerina, álszent nőszemély vagy, mindig is az voltál! - Látszik kedvesem, hogy úgy mint korábban, most sem értjük meg egymást. Mintha más és más

4 világban élnénk, az értékrendünk sem hasonló. De ami tény az tény, ahogy itt nálunk az a régi szóbeszéd járja, a sajnálatért nem kell fizetni, míg az irigységért nagy árat kell leróni. Hát... valahogy nálad ez így van húgocskám... Azt hiszem, a lelked mélyén irigykedsz azért, amiért nekem sikerült mindkét szakot egyszerre elvégeznem az egyetemen, míg te itthon csupán szórakozó kisasszony lettél. Sem jelened, sem jövőd nincs, pusztán apád árnyékában élvezed a gazdagságot. Majd később találsz egy gazdag pasast... férjhez mégy... ennyi és nem több! Gyerekeket szülsz... az egész életed szürkeségben, semmittevésben múlik el. Ez számomra nem vonzó, mert az alkotás öröme, a megismerés, a tudás vágya hiányzik belőled. Ha neked így megfelel, nekem valójában semmi közöm hozzá! De azt előre megjósolom, hogy életed végén úgy érzed majd, hogy a sivárság mindent beborít körülötted. - Fejezzük be Katerina, veled most sem lehet értelmesen és okosan beszélni. Te egy más világban élsz, ahova én nem kívánkozom. - Ezzel Barbara sarkon fordult és otthagyta nővérét. Adam Kane már két hete szervezte Athénban az egyetem közreműködésével és segítségével a kószi régészeti feltárások előkészítését. A harmincnyolc éves tudós Skóciából érkezett ide, nemzetközi pályázat elnyerése révén. Az elmúlt évek során hat expedícióban vett részt a világ különböző pontjain. Adam ambiciózus férfi volt, akinek életét betöltötte a hivatása. Még harmadéves egyetemista korában beleszeretett évfolyamtársába Eva Tylorba, aki nem az eszével, szorgalmával és eredményeivel tűnt ki társai közül, hanem páratlan szépségével. Az egész évfolyam szerelmes volt a lányba és próbálták elcsábítani, ám Eva Taylor Adamot választotta a sok hódoló közül. Egyéves ismeretség után feleségül ment a fiatalemberhez, azzal a megállapodással, hogy mindketten befejezik az egyetemet és megpróbálnak később közös munkahelyet találni. Kezdetben nem is volt semmi baj a házasságukkal, azonban Adam egyszer a feleségét rajtakapta az évfolyamtársával. A férfi ekkor teljesen összeomlott. Ehhez hozzájárult az is, hogy időközben a fülébe jutottak pletykák Eva kicsapongásairól. Így közös megegyezéssel elváltak. Adam ezután magába fordult és kizárólag tudományos előrehaladásának szentelte életét. Igaz, harmincnyolc éves korára számos futó kalandja akadt, ám a válása óta elkötelezni nem akarta magát, bár igyekezett Eva képét kitörölni lelkéből. Néha hallott volt feleségéről, aki közvetlenül a válásuk után ismét férjhez ment a glasgow-i Néprajzi Múzeum igazgatójához. Adamot a véletlen hozta össze Daisyvel. Az égővörös hajú szépség egy csapásra meghódította a régészt. A lánynak szépen, ízlésesen berendezett, bőséges árukínálattal rendelkező régiségüzlete volt. Daisy lelkében arra vágyódott, hogy a férfi megkérje a kezét, ám mindez késett. Közben Adam megnyerte a kószi régészeti feltárások vezetői beosztását s Daisy belátta, hogy ezt nem utasíthatja el. Kapcsolatuk kellemes volt, akkor találkoztak, ha mindkettőjüknek ideje és vágya volt az együttlétre. Mielőtt a férfi elutazott a megbízás teljesítésére, Daisy tudta, hogy Adam visszatér hozzá. Bár a hírt, amelyet magában tartott nem mondta el, még akkor sem, amikor kedvesétől elbúcsúzott. Bizonyos volt abban, hogy Adam az övé marad egy életre. Már késő este volt, amikor a férfi még mindig a jegyzeteket pontosította az ásatások menetéről és a beosztásokról. A kutatócsoport rajta kívül három görög szakemberből állt, akikkel hosszasan egyeztette az ásatási terveket. Adam Kane kellemes modorával, széles körű műveltségével és szaktudásával a régészeket azonnal meghódította. Mielőtt bármiben is döntött volna, véleményüket kérte, s a részletes programok összeállításánál minden kolléga javaslatát meghallgatta és ha ésszerű volt, figyelembe vette. A reggeli napfény megvilágította a Hiltonban kivett lakosztályát, ahol hajnal óta ismét a terveken dolgozott. A jóváhagyás szerint nyolc kószi munkást alkalmazhatott, továbbá három segédszemélyzetet és két asszonyt, akik ellátják a csoportot, gondoskodnak az étkezésükről, a lakásaik takarításáról és mindenről, amire a férfiaknak szükségük lesz. Összerakta jegyzeteit, s már éppen készülődött a reggelihez, amikor kopogtak az ajtaján. - Hello Adam, elnézést a korai zavarásért, de tudtam, hogy te már hajnalban fent vagy, s indulás előtt kellene még néhány dolgot... - Gyere csak beljebb Andreas, foglalj helyet, rendelhetek neked egy kávét? - Kösz, azt elfogadom, mert én is kora reggel óta a feljegyzéseket forgattam, s erről szeretnék beszélni veled, tudod ezek mind az ottani életünkkel kapcsolatos kérdések. - No, halljam! Mivel te kószi születésű vagy, nagyon jól ismered a helyi viszonyokat. Andreas elővette a papírjait és belekezdett mondanivalójába. - Sok helyen megfordultam és jó néhány üres ingatlant megnéztem. Valójában csak egyetlen olyan komplexumot találtam, ami megfelelő lenne. - Messze van az ásatásainktól? - Nem. Ez gyakorlatilag még a fővároshoz tartozik, egészen a szélén van egy bekerített kétezer négyzetméteres terület. Hat különálló kisméretű ház áll rajta. Mindegyikben egy szoba, hall, előszoba, konyha, fürdőszoba és egy csöpp kis terasz van. Úszómedence, szauna található a szépen gondozott kertben. - Mondd csak, nem lerobbant az ingatlan? - Dehogy! Két éve építette a tulajdonos, de féléve meghalt, s mindeddig az örökösök vitatkoztak az anyagiakon. Végül megállapodtak, hogy bérbe adják az egészet és osztoznak a befolyt összegen. Az egyik ügynökség árulja. Nekem valójában azért tetszik, mert a feltárástól, vagyis Asklipiiontól mintegy négy kilométerre fekszik, de mégis a fővárosban van. Az ügynökség ajánlott terepjárókat is bérletre. Nem - 4 -

5 elhanyagolható az sem, hogy a házacskák egy helyen vannak, de mindenki külön elvonulhat pihenni. A személyzet részére pedig kialakíthatnánk az egyik lakóterületet. - Az összeg belefér a keretünkbe? - Hogyne, még alkudnom sem kellett sokat, és ha egyetértesz velem, a terepjárókat is kibérelem. Mindenesetre megígértem az ügynökségnek, hogy telefonon még ma választ adok. - Rendben, tedd azt. Mondd csak, milyen városka ez a Kósz, a szigetet kedvelik a külföldiek? Én valójában csak a régészeti témákkal foglalkoztam eddig, nem sokat tudok az ottani életről. - A sziget népszerűsége a repülőtér megépülése óta nőtt meg látványosan. Bár ma még Kósz város nem tartozik a legfelkapottabb helyek közé, de évről évre nő a turisták száma. A halászkikötő felé pedig a rakpart mentén jachtok és elegáns vízi járművek ringanak. A mellékutcákban egymást érik a bárok és a kis üzletek. Szerintem Adam, tetszeni fog neked a sziget, és a fővárosa is, amely a görög szigetek között is fekvése és tájai miatt szinte egyedülállónak mondható! Az emberek pedig igazi görög vendégszeretettel fogadják az idegeneket, amit te magad is tapasztalsz majd. De azzal is számolni lehet, hogy nyáron a tengerpartot ellepik a napozás szerelmesei és az új szállodák megtelnek. A sziget közlekedése azonban nem megoldott. - Ezt hogy érted? - Gyakorlatilag Kószon rendszeres és megbízható tömegközlekedés nincs. - Ez nem világos. Akkor a településeket hogyan lehet megközelíteni? Vagy mindenkinek autója van? Bár ezt kétlem. - Kevés az autó, elsősorban autóbuszok szállítják a falvakba az embereket, a fővárosban is autóbuszok közlekednek, no meg taxik. Gondot jelent az ott lakók számára, hogy az autóbuszjáratoknak sem pontos menetrendjük, sem kijelölt megállóhelyük nincs, vagy csak alig. Ez a derűs, vidám hangulatú sziget sok szépséget és élményt nyújt, azonban a szolgáltatások, a közlekedés még nem a mai élet követelményeinek megfelelő. Képzeld el, csak a fővárosban és egy-egy tengerparti szálloda körül épültek szupermarketok, kocsikölcsönzők és minden egyéb olyan szolgáltatás, amely a külföldiek kényelmét kielégíti. Az egész sziget, majd meglátod, egy kicsit a régmúlt leheletét idézi. Kósz görög maradt, annak ellenére, hogy már az időszámítás előtti 197-től római fennhatóság alatt állt és váltogatva 1945-ig különböző hatalmak hódították meg és uralkodtak rajta. Mussolini idejében például a szigeten az oktatás csak olaszul folyhatott, a kisebb és nagyobb gazdaságokat olasz telepesek eltulajdonították, s így a görög parasztok saját földjeiken éhbérért dolgozhattak. Szóval sok viszontagságot megért ennek a kis szigetnek a lakossága, de mégis fennmaradt és az antik kultúra nyomai is megtalálhatók. A fővárosban lépten-nyomon ókori maradványokra bukkanhatunk. A szépen helyreállított amfiteátrumot időnként szabadtéri színháznak használják. A Régészeti Múzeum figyelemre méltó gyűjteményében az időszámítás utáni III. századból való padlómozaikokat és szobrokat csodálhatunk meg. - Alig várom, hogy megérkezzünk, felkeltetted a kíváncsiságomat. - Akkor telefonálhatok Kószra az ingatlan ügyében? - Természetesen, s azt is közöld, hogy három nap múlva érkezünk, fogadjanak fel néhány takarítót és legyen rendben minden. Egyébként tizenegy órakor találkozom a dékánnal, akinek még egy jelöltje lenne, egy fiatal nő, aki szeretne a nyári szünetben nálunk dolgozni. Szerintem ennek semmi akadálya, hiszen az ENSZ-től kedvező anyagi támogatást kaptunk, s nem kell gondolkoznunk azon, hogy ha szükséges további szakembereket alkalmazhatunk. Igaz, hogy a megbízás egy évre szól, de én nagyon reménykedem, hogy addig elvégezzük a feltárásokat. Szerencse, hogy itt, az athéni egyetemi kollégák olyan készségesek és mindenben segítenek, már ami az előkészítést, a vázlatokat, a rajzokat, a felméréseket illeti. Így azt hiszem minden rendben lesz, kérlek intézkedj az indulásról. Ma délelőtt megkapom a repülőjegyeket is, s talán jó lenne, ha holnap délelőtt még egy utolsó megbeszélést tartanánk az egyetemen. - Rendben, mindenkinek szólok. Mondjuk délelőtt tizenegy megfelel? Beszélek a munkatársakkal. - Hogyne, nekem jó, gyakorlatilag csupán néhány részletkérdést szeretnék még tisztázni. Utána indulás Kószra. Az Ipokkrate streeten lévő magánklinika kicsi volt, ám mindennel felszerelt. Nemcsak a műszerezettsége volt kitűnő, hanem orvosi gárdája is elsőrangú. A létesítményt két évvel ezelőtt alapította Marcos Virgin sebész. Váratlan örökséghez jutott korinthoszi nagybátyja elhunytával, így régi álmát valóra váltotta. Azonban, miután az örökölt pénz nem volt elegendő a telekre, az épületekre, a berendezésekre, a banktól hosszú lejáratú kölcsönt vett fel. A klinikát a főváros keleti részére építtette, ahol árnyas fák, rendezett sétányok ölelték körül az épületet. Marcos Virgin Kószon született. Apja Marmariban halász volt, s szülei fogukhoz vertek minden garast, hogy fiúk Athénben elvégezhesse az orvosi egyetemet. Emellett nagybátyja is rendszeresen támogatta tanulmányait. Athénben megszerezte a sebész szakvizsgáját is, és négy évvel ezelőtt jött haza a szigetre szülei nagy örömére. Marcos kezdetben az általános gyógyászati központban dolgozott. Itt a fogászattól a belgyógyászatig, a sebészettől az ideggyógyászatig, nőgyógyászatig és szülészetig minden szakterület egy-egy kisebb épületben kapott helyet. Az egészségügyi komplexum a polgármesteri hivatalhoz tartozott. Marcos nehezen szokta meg az athéni sebészeti klinika légköre és felszereltsége után ezt a teljesen más rendszert. Már éppen azon törte a fejét, hogy újból visszamegy Athénbe, s megpróbál ott elhelyezkedni, amikor nagybátyja meghalt és végrendeletében őt tette meg örökösévé, így jómódú ember lett. Klinikáját Periklészről nevezte el. Amióta elkészült és átadásra került a létesítmény, igyekezett - 5 -

6 igencsak kiváló szakembereket alkalmazni s velük szoros szakmai és baráti kapcsolatot épített ki. A kis klinikát Virgin doktor tulajdonképp a sebészeti munkára létesítette, mégis alkalmazott egy nőgyógyász-sebészt, Kostis Palió doktort, aki fiatal volt ugyan, csak három éve szakvizsgázott, de rendkívül ambiciózus volt és főnökei szerint páratlan tehetséggel rendelkezett a nőgyógyászati operatív beavatkozások terén. Miután Virgin doktor tervei szerint szülészet nem szerepelt a klinika profiljában, úgy vélte Palió doktor éppen a neki megfelelő ember lesz. Még csupán reggel hét óra volt, de Marcos már ellenőrizte a sebészeti kiírásokat, a főnővérrel együtt összeállították a beszerzendő gyógyszerek listáját. Donata Ziparini, noha csak huszonhárom esztendős volt, mint főnővér kiválóan látta el teendőit. Szamosz szigetéről érkezett ide, onnan levélben jelentkezett. Marcos régi ismerőse ajánlotta. Miután Donata eljött Kószra bemutatkozó beszélgetésre, a sebésznek azonnal megtetszett a magabiztos fellépésű lány, aki egy évig a szamoszi sebészeten dolgozott. Donata minden szavából áradt az érdeklődés a nővéri munka iránt, s mint később kiderült valóban remekül összefogta a kisegítő személyzetet. Néhány hét alatt fegyelmet és rendet teremtett az osztályon, s mindenben Marcos fő támasza lett. A férfi most is tűnődve nézett a sudár alakú éjfekete hajú lányra, akinek arcát még érdekesebbé, vonzóbbá tette kissé mandulavágású szeme. Fehér köpenyében is kirajzolódott karcsú dereka, formás alma alakú melle, nyúlánk combja. Egész megjelenése, habitusa határozottságot, de egyben szexualitást sejtetett. Donata halkan szólalt meg. - Nagyon kellemetlen nekem, hogy a gazdasági intézőnk már napok óta keres, de te soha nem értél rá a számára. - Jaj, ismered milyen tudálékos, aprólékos pasas, minden csekélységet tőlem kérdez meg. Csak tudnám, ha nekem kell döntenem a pénzügyekben, akkor őt miért alkalmazom? - Marcos, most nem apróságról van szó. - Hanem miről? - A banktól ismét felszólítást kaptunk, hogy elmaradtunk a törlesztéssel, s ha nem fizetjük meg a jelzáloghitel esedékes részét, akkor foglalnak itt a klinikán. Ez pedig borzasztó lenne! - Tudtam arról, hogy kicsit késünk a fizetéssel, de nem gondoltam, hogy ennyire zűrös a helyzet. Kissé elszámoltam magam, amikor a kölcsönt felvettem. - Nézd Marcos, én megértelek. Mindenből, mármint a gépekből, a felszerelésekből, a berendezésekből a legmodernebbet, a legjobbat vásároltad. A tíz szobából álló klinikánk berendezése azt hiszem megállná a helyét a legmodernebb nyugat-európai kórházban is. De sajnos az is tény, hogy ezek a felszerelések itt a szigeten nem térülnek meg, vagy csak hosszú távon. Az emberek bejönnek a kis falvakból, településekből, gyakorta a közeli szigetekről és csupán az ellátást, a gyógykezelést, a műtétet igénylik és nem a magas színvonalú komplex egészségügyi szolgáltatást. Ha végignézed az elmúlt hónapokban beérkezett betegeket, a műtéteket, a kezeléseket, azonnal látod, hogy a legtöbben néhány nap után, ahogy jobban lettek, igyekeztek haza. - De hát én ezt végleg nem értem. Mint te is tudod a biztosítóval szerződést kötöttünk s az emberek nyolcvan százalékának fizetik a költségeit. Akkor meg hol a probléma? - Hát itt van a kutya elásva. A falusi orvosok a betegeket inkább az olcsóbb kószi egészségügyi létesítménybe utalják, ahol mondjuk a műtétet kevésbé kiváló felszereléssel, de mégiscsak elvégzik, de a biztosítónak nem kell sokat térítenie. Nem tudom pontosan a részleteket, csak annyit, hogy valamilyen módon a falusi orvosok abban érdekeltek, hogy a betegeket olcsóbb egészségügyi intézetbe utalják. Van ugyan néhány paciensünk, aki mindenképpen ragaszkodik hozzánk, s nem a biztosító fizet, hanem ő sajátmaga, de ez igencsak ritka. Néhány gazdag kereskedőre, bankárra gondolok. Ha megnézem a statisztikát, bizony kevés akad belőlük. - Jelenleg hány kórtermünk üres? - kérdezte aggódó tekintettel az orvos. - A tíz teremben csak tizenhat beteg fekszik, néhányan műtétre várva, míg mások egy-két nap múlva hazatérnek. Megoldást kell találnod. - De mit? Beleugrottam a modern gépek vásárlásába, s most tessék... A csőd szélére jutok... vagy jutottam... - Próbálj baráti kölcsönt szerezni, mert a bank könyörtelen... - Hát... nem is tudom... Leszboszon lakik egy régi jó ismerősöm. Vassilis Castellónak, az ottani legnagyobb földbirtokosnak tettem egy baráti szívességet... Megígérte, hogy bármikor számíthatok rá... - Akkor beszélj vele. Hátha segít. Nem szabad elkótyavetyélni a klinikádat! De előtte tájékozódj a pénzügyi zűrökről a gazdasági intézőnktől. Lehetséges, hogy én nem jól mondtam el a dolgokat. - Rendben Donata, ha megtalálod, légy szíves küldd be hozzám. Igazad van, lépnem kell, nem hagyhatom annyiban, hogy a gyönyörű klinikámat elvegyék tőlem... Marcos Virgin előszedte fekete jegyzetfüzetét, amelyben a kölcsönök visszafizetését írogatta fel. Rájött, hogy a banknak teljesen igaza van, valóban jelentős az elmaradása. Ebben a pillanatban kopogtak az ajtaján és a kissé zömök alkatú, kopaszodó, kerek arcú, malacszemű Petros Sueli lépett be. Görnyedt testtartása arról árulkodott, hogy megszokta az egésznapi ülést. Petros látszatra lényegesen többnek tűnt koránál. Negyvenhat esztendős volt, megjelenése legalább hatvan esztendőt sugallt. - Jó reggelt Marcos, az összes papírjaimat elhoztam, szeretném veled tisztázni milyen lépést tegyek a banknál. Mint tudod, e pillanatban elmaradtunk harminc millió drachma visszafizetésével, s ismét - 6 -

7 felszólítottak az adósságunk rendezésére. Ha nem... - Ne folytasd! Tisztában vagyok a következményekkel. Arról beszélj, meddig kell teljesítenünk ezt anélkül, hogy a klinikán lefoglalnának bármit? - Legkésőbb egy héten belül. De ezt a dátumot is annak köszönheted, hogy jó barátaim vannak a kószi Kereskedelmi és Hitelbankban. Ha kívánod részletezem a dátumokat és az elmaradt törlesztéseket. - Nem, köszönöm. Minden világos előttem. Az lenne a legjobb, ha a teljes kölcsönt, a kettőszázmillió drachmát, amiből csupán húszmilliót utaltunk át, visszafizetnénk. Tehát száznyolcvanmillió drachmát kellene adnunk, ebben nem szerepelnek a kamatok. Jól mondom, Petros? - Igen, ez így stimmel. De hát ennyi pénzt nem lehet szerezni... Vagy talán mégis? De honnan? Más pénzintézethez nem fordulhatunk? Vagy Athénban sikerül az egyik bankkal megállapodnod? Ezt nem nagyon hiszem, miután azonnal biztosítékot és referenciát szereznek be innen Kószról. Már csak egy segít, mégpedig az, ha valaki zsebből kölcsönözne neked. Nem akarlak megbántani Marcos, de elképzelni sem tudom, hogy akadjon ilyen balek. Hiszen a klinikád csodálatos, de kevés a beteg és drágák a szolgáltatások. Elismerem, hogy mindenből a legjobbat, legkorszerűbbet akartad, de ez nem jött be. Lassan, de biztosan a tönk szélére jutsz, ha nem tudsz pénzt szerezni... - Drága barátom, ne aggódj, emiatt fájjon az én fejem. Egyre kérlek, a banknál intézkedj, hogy az egyheti haladékot okvetlenül tartsák. A pénzt pedig mindenáron megszerzem. Leszbosz tizenegyezer olajfájáról híres sziget. Az olajliget háromnegyede a Castello család tulajdona. Így Vassilis Castello a sziget lakosainak munkát biztosít, de egyben korlátlan úr is. Arról már nem szólva, hogy érdekeltsége van a főváros, Mitilini két kikötőjében, a Molynos üdülőhelyeiben, elsősorban hangulatos kis szállodáiban és tavernáiban, valamint a Loutra Eftalos hévízforrásairól ismert fürdőhelyeiben, és még számos szupermarketben, vendéglőben. Se szeri se száma azoknak a létesítményeknek, amelyek tulajdonosa Vassilis. Elsősorban a gazdagságának és hatalmának köszönhetően kialakult benne egy olyan érzés, mintha mindenki felett állna és a szava mindenben döntő. Ez a habitus rányomta bélyegét mindennapjaira, az emberekkel kialakult kapcsolataira. Egyetlen kivétel volt az életében, a kisebbik lánya Barbara, akire szinte úgy tekintett, mint egy földre szállt angyalra, és gondolkodás nélkül minden kívánságát teljesítette. A vadóc természetű makacs teremtést valósággal imádta. Talán azért is, mert kettőjük természete sokban hasonlított, és kapcsolatuk nem a megszokott szülő és gyermek közötti volt. Barbara már kiskorában is zsarnokoskodott az anyján, nővérén és az egész környezetén. Mindezt Vassilis elkönyvelte azzal, hogy lánya erős egyéniség. Közben nem vette észre, hogy Barbara időnként alakoskodó, kapzsi, kissé hazudozó alkat, aki saját érdekeiért mindenre képes. Most is Vassilis, a dolgozószobájában az íróasztala előtt ült és egy tervezetet készített elő újabb földvásárlásra, amikor Barbara belépett és a nyakába borult. - Drága apácskám, mostanában olyan elfoglalt vagy, alig látlak, és nekem annyira hiányzol - telepedett a férfi ölébe, s mint a macska dorombolni kezdett. - Egy kis apróságot szeretnék tőled kérni, de csak akkor teljesítsd, ha nem okoz gondot. - Aranyvirágom, mi lenne az? - csókolta meg az arcát. - Úgy vágyódom egy Ferrari után! A kocsim állandóan lerobban és a kanyargós hegyi utakon sokszor félek. - Te jó Isten! Miért nem szóltál előbb? Nyilván, valami baja van az autódnak, azonnal elküldetem szerelőhöz. - Apácskám, ne fáradj. Már voltam vele, de azt mondták, hogy kissé lehajtottam, így jobb lenne túladni rajta. - Kicsikém, hiszen még egy éves sincs! - De hát tudod, szeretek mászkálni a szigeten, s valami konstrukciós hibája lehet. Persze, ha nincs pénzünk a világért sem akarom, hogy... - Ugyan már! Azonnal megrendelem Athénből a Ferrarit és gondolom, egy barátom segítségével, akinek jó kapcsolatai vannak az autógyártókkal, két héten belül itt lesz. De arra kérlek, ne mászkálj a régi Audival. Küldd le a szerelőhöz és adja el. Nem engedem, hogy bármi bajod essen! - Nem fogadhatom el ezt a nagylelkű ajánlatodat. No meg Katerina is kiakad az új kocsimtól. - Eredj már, a nővéred soha nem volt irigy rád, pedig te sokkal többet kaptál, mint ő. Igaz, neki nem is volt igénye semmire. Olyan, mintha nem is az én lányom lenne. Csak a tudomány érdekli. - Apácskám, ígérd meg, hogy nem szólsz addig senkinek, amíg meg nem érkezik a járgány. Még anyánk is néha ferde szemmel néz rám. Tudod jól, hogy ő Katerinát szereti, engem folyton-folyvást kritizál. De hát én nem vagyok egy olyan széplélek, mint a nővérem. - Rendben, aranyvirágom. Megrendelem a Ferrarit, de nem szólok senkinek, ígérem. Most jobb, ha magamra hagysz, mert egy barátomat várom Kószról. - Ki az illető? - Nem ismered, egy sebész, aki nekem nagyon régen segített egy ügyben... - Hány éves? - Hát, körülbelül olyan harmincnégy-harmincöt lehet, de nem tudom pontosan. - Csinos? - Jaj, de szamár vagy! Honnan tudjam én, hogy egy lánynak ki és miért tetszik? - Egy kicsit hadd maradjak még! Legalább megismerem a pasast. Hogy hívják? - Marcos Virgin

8 Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, s a fiatal orvos belépett. - Jó napot kívánok, Vassilis. Korábban jöttem, a hajó hamarabb ért Leszboszra. - Kedves barátom, gyere beljebb, íme a lányom, az én aranyvirágom, Barbara Castello - mutatott a csinos fiatal teremtésre. A kölcsönös üdvözlések után Vassilis a lányhoz fordult. - Légy szíves intézkedj. Virgin doktor itt marad egy napig nálunk, az ebédet egy órára kérem. - Már olyan régen láttalak Marcos, gondolom neked is sok megbeszélni valód van velem - fordult felé. - Barbara, küldess nekünk kávét, üdítőt és néhány szendvicset. Valószínű, hogy a doktor úr megéhezett az úton. Ebédnél találkozunk - szólt a lányához Vassilis, s mintegy ellentmondást nem tűrve a sebészhez fordult. - Gyere, üljünk ide a sarokba, itt kényelmesebb mutatott az öblös bőrfotelokra. - Mesélj, mi járatban vagy nálam? Azt hallottam, hogy Kószon saját sebészeti klinikát nyitottál. Marcos részletesen beszámolt a klinika létrehozásáról, az örökségről, amelyről azt hitte elég lesz a létesítményhez, majd a bankkölcsönről szólt, s arról is, hogy képtelen fizetni. - Mondd csak barátom, előzetesen nem végeztél felméréseket a megtérülésről? - Dehogynem. De azt hittem, hogy a modern kezelések, a legújabb műszerezettség sok embert vonz majd hozzánk. De tévedtem, mert nem vált be a számításom. Vassilis még számos jogi és anyagi természetű kérdést tett fel, amelyekre az orvos csak nagyjából tudott válaszolni. Castello eltöprengett a hallottakon, s kissé zord tekintettel méregette az előtte ülő férfi makacs arcát. - Mondd csak barátom, s hogyan, milyen módon gondoltad, hogy én segíthetek? Esetleg kölcsönt szeretnél? Rendelkezésedre állok, de sajnos azt vissza is kell előbb-utóbb fizetni. Azt hiszem ez nem a legjobb variáció. De soha nem felejtem el, hogy annak idején segítettél nekem, s megszervezted annak a féleszű barátnőmnek az abortuszait. Kétszer is megtetted, amit lehetett, amikor elvittem hozzád Athénba. Ma sem tudom elképzelni mi lett volna velem, ha a feleségem, Glória rájön a félrelépéseimre. Mert tudod Marcos, ahogy nálunk mondják, amiről nem tud az ember, az nem is fáj. Egy pillanatig sem ringattam magam abban a hitben, hogy Glória feddhetetlen férfinak tart, mármint a nőkkel kapcsolatban. De soha semmire nem jött rá, így a huszonhat éves házasságunk alatt megbízott bennem - mosolyodott el az ősz hajú, nyílt tekintetű, égszínkék szemű férfi. - Most pedig már - legyintett a kezével -, elfutott felettem az idő, nemrég töltöttem be az ötvenötödik évemet. - Ejnye, ejnye Vassilis, te nem változol. Szerintem ma is megfordulsz egy-egy lebbenő szoknya után, főként ha csinos lábat takar. Ebben a pillanatban lépett be Glória Castello, aki sokkal idősebbnek nézett ki, mint a férje. Hosszú, földig érő fekete szoknyát viselt, hozzá égszínkék blúzt, őszes haját kontyba feltűzve hordta. Vonásai görög mitológiai szépségekre emlékeztették Marcost, még akkor is, ha az idő nyomot hagyott az arcán. - Drágám, engedd meg, hogy bemutassam neked vendégünket, Virgin doktort. Athénban végezte az egyetemet és ott kezdte praktizálását is. Kósz szigetén saját sebészeti klinikája van. Régóta ismerem a fiatalembert - ölelte át Vassilis vendége vállát -, többször meghívtam hozzánk, de eddig nem jött el. Most örülök, hogy itt van, és vendégül láthatom. - Én is örülök - nyújtotta keskeny, karcsú kezét az asszony. - Egyébként, ha megengeditek tálaltatok, nem akarom, hogy tönkremenjen a finom ebéd. Az ebédlő rusztikus bútorokkal volt berendezve. Vassilis az asztalfőn foglalt helyet, mellette Barbara, míg a másik oldalán a felesége. - Katerina később ebédel anya, szokás szerint ő mindig kitalál valamit magának. Most úszni ment, befejezte a tanulást, és még nem éhes. Jellemző rá, soha nem képes alkalmazkodni hozzánk - sóhajtott a lány, mint aki sajnálja, hogy nővére nincs jelen a családi ebéden. Az előétel feta, a finom juhsajt és hozzá görög saláta volt. Majd pasticcio, makarónifelfújt következett, utána moussakát, a híres görög specialitást tálalta a feketeruhás, fehérkötényes szolgáló. Mindezt keftedes, a húsgombóc és sült padlizsán követte. - Elnézést a szerény ebédért - fordult a vendéghez Glória, - de nem tudtam, hogy vendégünk lesz, mert akkor többfélét készíttettem volna a szakácsnővel. - Ez így is remek, csodálatos íz harmóniák találhatók az ételekben. Ilyen kitűnő ebédet régen ettem! - Ami igaz, igaz, a szakácsnőnk kiváló képességű asszony és valóságos művész. Már közel húsz éve velünk él, családtagnak számít - szólt közbe Vassilis. A gyümölcsből és a fagylaltból már senki nem evett, a férfiak átvonultak a házigazda dolgozószobájába és konyakozás kávézás közben Castello rátért elgondolására. - Azt hiszem Marcos, azzal segítenék rajtad, ha mint résztulajdonos kifizetném a klinikára felvett kölcsönt, amit később törlesztenél, sőt még forgótőkét is bocsátanék rendelkezésedre. Hogy ez pontosan mekkora tulajdonhányadot jelent azt nem tudom, de az ügyvédem átmegy hozzád Kószra, s mindent elrendez. Ne félj, nem kívánok beleszólni a klinika vezetésébe, nem értek hozzá és időm sincs. Ha később fellendül a betegforgalmad, visszavásárolhatod a részed. Marcos egy pillanatra meglepődött, majd örömmel fogadta az ajánlatot. Azonnal végiggondolta, hogy így megszabadul az állandó nyomástól, amelyet a pénzhiány jelentett és többet foglalkozhat a betegeivel. - Ez nagy segítség nekem. - Ne is folytasd. Kezet rá, megkötöttük az üzletet. De most menjünk le a kertbe, Barbara már vár - 8 -

9 bennünket, remélem Katerina is megérkezett végre, őt is bemutatnám neked. Mondd csak Marcos, ugye nem rohansz vissza a klinikádra? - Hát, legkésőbb holnap otthon kell lennem, s az út sem két perc. - Emiatt ne aggódj, a helikopterem, majd átvisz Kószra, legalább ma kikapcsolódsz és szórakoztatod a lányaimat is. A délután remekül telt el a testvérek és az orvos számára. Katerina kissé visszafogott volt megnyilvánulásaiban, míg Barbara önfeledten ugrált ki-be a vitorlásból. Marcost lenyűgözte a fővárostól délre fekvő csodálatos öböl, amelynek partját fenyőerdők és olajligetek övezték. Maga a látvány is szemet gyönyörködtető volt, nem szólva arról, hogy az öböl északi részén a Castello családnak egy kétszintes, hófehér márványból épült nyaralója volt. A kert végében a csónakház állt. Itt kapott helyet egy motorcsónak, néhány evezőshajó, kerti szerszámok és különféle búvárfelszerelések. - Tudod Marcos - tért át önkéntelenül is a tegezésre Barbara -, itt lakik apám két embere, az úgynevezett csónakmester, aki időnként ápolja a hajókat, valamint egy gondnok, aki rendben tart mindent. Mi a nővérkémmel csak ritkán jövünk ide, miután ő állandóan a könyveibe temetkezik, még akkor is, ha vakációra hazajön. - Ugyan már - vált kissé élesebbé Katerina hangja. - Képtelen vagy megérteni, hogy egyszerre végzek két szakot az egyetemen s ez baromian megterhelő. - Mesélj már, ki akarta ezt így? Ha jól emlékszem, te voltál a ludas. - Ne veszekedjünk, jó? A vendégünket ne terheljük családi viszályainkkal. - Katerina - fordult a lányhoz Marcos. - Ne haragudj rám, de megértem, hogy a húgod aggódik érted. Valóban sokat vállalsz, s nem tudom, hogy megéri-e. A lány is azonnal letegezte az orvost s így válaszolt. - Nézd Marcos, már kislánykoromban is érdekelt a régészet és a művészettörténet, örülök, hogy rövidesen befejezem a tanulmányaimat. Ahhoz nem lett volna energiám, hogy külön-külön éveket fordítsak a két diploma megszerzésére. Elismerem, hogy ez így nem volt könnyű, de már a végén járok. Majd mindhárman kifeküdtek a sziklás partra és élvezték a napfény és a szellő simogató erejét. Kis idő elteltével Marcos szólalt meg. - Én még soha nem jártam ezen a szigeten, de a földrajzi adottságai egészen különlegesek. - Nemcsak a természeti szépsége, hanem a régmúlt idők lehelete is, amely mindent megérint, ami itt van - szólalt meg halkan Katerina. - Ezt hogy érted? - Tudod Marcos, a mi szigetünk nevével egy kis gond van. - Micsoda? - Hát barátom, a világ legtöbb részén a leszbikus szónak, az antik világ legnagyobb költője, Sapphó által különleges jelentése van, mivel a költőnő erotikus szenvedélyétől átitatott verseket írt leánytanítványairól. Sappho, aki egyébként férjnél volt és egy lánya is született, itt élt a szigeten a VI. században. Majdnem olyan nagyra tartották lírikus verseiért, mint Homéroszt. Emlékét a mitilini vízparton fehér márványszobor őrzi. - Mitiliniből - folytatta Katerina - esténként libasorban kifutnak a halászhajók, békésen megférve a kikötőben a teherszállító, valamint az erre járó görög tengeri hajókkal. Képzeld el Marcos, nyáron át lehet hajókázni a törökországi Ayvalikba és néhány órás városnézés után visszahoznak ide a szigetre. A nap sugarai, ahogy telt az idő egyre kellemesebbé váltak, s mindhárman úgy érezték, hogy a hőség ereje csökken. - Ússzunk még egyet, utána megmutatjuk Marcosnak a szigetet - szólt kedvesen Barbara. - Anya kérte, hogy nyolcra érjünk haza, akkorra készítteti el a vacsorát. Mondd csak Marcos, apával megállapodtál? - Már megbocsáss Barbara, de fogalmam sincs miről beszélsz. - Jaj Marcos, ne legyél ilyen álszent! Neked pénzre van szükséged, apának pedig nem gond, hogy beszálljon a klinika adósságának törlesztésébe. A részleteket nem tudom, de azt véletlenül hallottam, amint az ügyvédjével beszélt. Ez a megoldás mindenkinek jó, megszabadulsz az óriási gondtól - nézett bájosan Barbara az orvosra. - Apánk nem szőrösszívű, kicsinyes ember, és mindenben a segítségedre lesz. A vacsora felséges volt, s mindannyian jóízűen falatoztak a sok különlegesség között válogatva. - Marcos, gyere be a dolgozószobámba - szólt az étkezés végeztével Vassilis -, néhány szót kell még váltanunk. Reggel hétkor indul veled a helikopterem. Katerina kissé félszegen kezet nyújtott a vendégnek, biztosítva arról, hogy mindig boldogan látják, míg Barbara a fülébe súgta. - Éjjel bemegyek hozzád, hagyd nyitva az ajtót! A kávé és a konyak mellett megállapodtak a részletekben, abban, hogy Castello ügyvédje három napon belül átviszi Kószra a végleges szerződés szövegét, s a banktartozást azonnal kiegyenlíti. Még néhány apró kérdést tisztáztak, utána az orvos elköszönt és a szobájába ment. Már lezuhanyozott, bekapcsolta a televíziót, amikor halkan kopogtattak az ajtaján. Kinyitotta, Barbara állt ott halványzöld hálóingben és köpenyben. - Bejöhetek? - Persze, gyere beljebb, csak már olyan késő van. - Nem tudtam elszabadulni a drágalátos családomtól, de most itt vagyok, s ez a fontos. - Átkarolta a férfit és forró csóközönnel árasztotta el testét. - Kívánlak, drágám! Olyan a tested, mint egy Apollóé, birtokolni akarlak, s mindent megszerezni, amit - 9 -

10 csak lehet. Ez az éjszaka a mienk! Apámtól hallottam, hogy holnap visszarepülsz Kószra. A kéjmámor hatalmába kerítette a fiatal nőt, lassan, óvatosan leengedte a köntösét, majd hálóingét vette le, és ott állt a férfi előtt anyaszült meztelenül. Teste csábító volt, bőre alabástrom árnyalatú, karcsú alakja azonnal megbabonázta az orvost. Átkarolta és óvatosan az ágyra fektette, majd nyelvével végigszáguldott a dimbes-dombos hajlatokon, közben Barbara halkan nyögdécselt, élvezve és egyben várva a nagy pillanatot. Mellét óvatosan csókolgatta, közben érezte, hogy a lány sürgeti a befogadás pillanatát. Már Marcos sem tudott megállni, s a két vágyakozó test egymásba olvadt, mámorosan zuhantak a mélybe. Néhány perc elteltével Barbara ismét felkeltette az orvos vágyát, akivel újból együtt rohantak a szédült extázisba. Hajnalodott, amikor Barbara megcsókolta a férfit s így szólt. - Drága Marcos! Ez az éjszaka felpezsdítette a vérem! Csodálatos élmény volt veled. Remélem rövidesen ismét találkozunk. Ugye, eljössz hozzánk? - Hogyne, mielőbb szeretnék veled lenni, s most, hogy apád a klinika társtulajdonosa lett, erre minden ürügyem megvan. De tudod drága Barbara, e pillanatban rengeteg dolgom van otthon, s talán az sem járhatatlan út, hogy te meglátogass. - Persze, hogy nem. Katerina úgyis visszamegy Athénbe, én pedig egyedül maradok a szüleimmel. Ne félj, mindent elrendezek s hamarosan nálad termek Kószon. A férfi magas volt és szikár testalkatú. Lassan, megfontolt léptekkel haladt a forgalmas Plakán. Huszonöt év után most először járt Athén utcáin. Minden furcsa és szokatlan volt számára. Megszomjazott. A Szintagma téren beült az egyik kis kávézóba. Sört rendelt. Kortyolgatta a hideg, zamatos italt. Testét kellemes bizsergés járta át. Rágyújtott. Fontolgatta, hogyan és miként lépjen. A börtön falai között eltöltött hosszú évek során azt hitte, ha egyszer kiszabadulhat onnan, minden könnyűvé válik. Ám tévedett. Egyszerűen képtelen volt felfogni, mit jelent a hőn áhított szabadság. Még csak ízlelgette a kitárult világot. Az emberek csomagokkal a kezűkben sétálgattak a forgalmas téren. Néhány fiatal szerelmespár összebújva haladt el a kávézó előtt. Behunyta szemét és újból a börtöncellát látta maga előtt. Az első napok újraéledtek emlékezetében, a borzalmak borzalma, a gyilkosok, a kábítószeresek, a homoszexuálisok világa. Ebből kellett kitörnie. Néhány hónap múlva a börtönigazgató áthelyezte az irodába, amikor tudomást szerzett végzettségéről. - Így már könnyebb lett az életem, de esténként akkor is meg kellett birkóznom a démonnal... állandóan kísértett. Azután peregtek az évek, s én lassan megszoktam azt a világot, ahonnan nem volt menekülés számomra... Életfogytiglanra ítéltek! De én győztem! Enyhítették a büntetésem. A börtönigazgató támogatott... De még nem fejeztem be!... Most én következem... Megkapja, ami jár neki, szenvedni fog! Valószínűleg már meg sem ismer. A hajam ősz lett, huszonöt év nagy idő! Változik az ember... különösen a börtönben! Még egy sört rendelt, majd elkezdte írni a tennivalóit. - Gondosan kell mindent megszerveznem, nem csúszhat hiba a számításomba... Egyik elítélttől kapott egy címet, ahol az összes szükséges papírt beszerezheti, még jogosítványt is... Utána megy a bankba. Az évek alatt minden fillért félretett, amit keresett. Így jelentős összeg volt a birtokában. - Két napig maradok a fővárosban, utána irány bosszúm valóra váltása. Alexandros Albius sebész főorvos kesztyűjét, sapkáját, ruháját ledobta a műtő előtti kis szobában és sietős léptekkel haladt a folyosón, amikor megpillantotta Marcost. - Már vártalak, kíváncsi vagyok, mit intéztél Leszboszon? Arról suttognak, hogy pénzügyi gondjaid vannak és elképzelhető, hogy bezárod a klinikát. Ettől mindannyian idegesek vagyunk, mert mi tagadás, jó fizetést adsz az embereknek és a létesítmény igencsak modern és jól felszerelt. Senki nem vágyakozik innen el. - Nem is kerül erre sor, gyere a szobámba és megbeszéljük. Virgin doktor nagyon kedvelte a főorvost, nemcsak szakmai tudását tartotta nagyra, hanem az emberi kvalitásai is vonzották a negyvenhat esztendős férfihoz, aki Athénból érkezett Kószra. Feleségétől tizenöt évi házasság után elvált, s Marcos éppen akkor kérte fel a főorvosi teendők ellátására. Albius nem sokáig meditált, élt a lehetőséggel. Volt felesége megkönnyítette döntését, miután még a válóper után is, állandóan zaklatta féltékenységi jelenteivel. Így örült, hogy a fővárostól jó messzire, egy csöppnyi szigetre kerülhet. Három évre írta alá a szerződést a klinikával, s úgy tervezte, utána esetleg visszatér Athénba. Kedvelte Virgin doktort, aki gyakorta kikérte a véleményét egy-egy vitatható eset kapcsán. Amellett mint tulajdonos és sebész soha nem szólt bele a főorvosi teendőkbe. Alexandros Albius szabad kezet kapott, s kitűnően látta el feladatát. Marcos aprólékosan beszámolt a banki hitelekről, s a törlesztés és a kamatok visszafizetésének nehézségeiről. Majd rátért Vassilis Castello ajánlatára. Alexandros figyelmesen hallgatott. Kis ideig elgondolkozott, azután csak annyit kérdezett. - Mondd, megbízol Castellóban? Nemigen hiszek az önzetlen segítségben, lehetséges, hogy a klinikára fáj a foga, de ezt nem közölte veled. - Nem hiszem, gazdag ültetvényes, annyi a pénze, mint a pelyva, s ráadásul sem ő, sem a családtagjai közül senki nem orvos. Így feltételezni sem tudom, hogy azért segít, hogy később rátegye a kezét a létesítményre. - Rendben, rendben, de azért az elkészített szerződést jól nézd át, sőt egy jogásszal is ellenőriztesd. Jobb félni, mint később a bajt magadra zúdítani. De lehet, hogy csak én aggályoskodom, és valóban a segítő szándék vezérli. - Mindenesetre megállapodtunk, hogy a közeljövőben átjön, megnézi a klinikát és hozza az egyik

11 lányát, Barbarát. - Te jó ég, Marcos! Elpirultál... csak nem zúgtál bele a csajba? - Dehogy! Hiszen csak egy napig voltunk együtt. De meg kell mondanom neked Alexandros, hogy Barbara kellemes, jó humorú teremtés, aki fiatal kora ellenére megfontoltnak tűnik. Bár valóban nem ismerhettem meg ilyen rövid idő alatt, de az első benyomásom igen kedvező róla. A testvére, Katerina már nem ilyen szimpatikus, befelé húzódó lány, akit nemigen érdekel a mindennapi élet, a régmúltba temetkezik... Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón és Donata főnővér lépett be. - Elnézést a zavarásért, de összeállítottam a műtéti beosztást, és szeretném, ha a főorvos úr jóváhagyná - fordult Albius doktor felé. - Ma még sűrű napunk lesz, mert délelőttre négy operációt írtam fel. A laboratóriumi leleteket a helyére raktam, gondolom, a főorvos úr mielőbb látni kívánja azokat. Mikor lesz a nagyvizit? - kérdezte. - Félóra múlva - válaszolt szinte egyszerre a két orvos. Adam a repülőtérről taxiba ült és egyenesen a szállodájába, a Hotel Óceánba indult. Amikor belépett a márvánnyal díszített hallba, a csodálkozástól alig jutott szóhoz. Minden hófehér volt, középen szökőkút, mellette antik szobrok és kényelmes fotelok, márványasztalok díszítették az óriási helyiséget. A recepción igen barátságosan fogadták és egy londiner azonnal felkísérte első emeleti tengerparti lakosztályába, amely két szobából állt és előtte legalább tíz méter hosszú erkély húzódott. Néhány perc múlva a csomagok is megérkeztek, s egy fiatal szobalány hideg ásványvizet és Ouzót hozott. - Uram, szállodánk örömmel üdvözli önt, és az italt fogyassza egészséggel. Kecses mozdulattal letette az asztalra a tálcát és távozott. A régész megdöbbent a vendégszeretet, a mérhetetlen udvariasság láttán. - Úristen! Nyilván félreértés történt, s azt hiszik, hogy egy arab milliomos érkezett ide. - Azután elvetette a gondolatot, miután eszébe jutott, hogy az útlevelét otthagyta a recepción. Töltött az italból, majd leült az erkélyre és elmerülten nézte a csapkodó hullámokat, amelyek szépséget és nyugalmat árasztottak. Kis idő elteltével felhívta az ügynökséget és megállapodtak, hogy Papandrosz úr egy óra múlva érte jön, s ha a létesítmény megfelelő, aláírják a szerződést. Közben Adam lezuhanyozott, átöltözött, s mikor elkészült látta, ideje lemennie a portára, vendége perceken belül megérkezhet. Kissé kövérkés, karikalábú, ősz hajú férfi lépett be a forgóajtón és egyenesen Adamhoz lépett. Bemutatkozott, majd udvariasan közölte, hogy kocsija a parkolóban áll és elkalauzolja a régészt a helyszínre. - Ha megfelel önnek az ingatlan, arra kérem, majd menjünk az irodámba és írja alá a szerződést. A részleteket a helyszínen megbeszélhetjük, körülbelül negyedóra, húsz perc múlva odaérünk. Ahogy a tengerparton suhantak, Adam lenyűgözve figyelte a modern szállodákat, s megdöbbent, hogy köztük szántóföldek, elhanyagolt területek éktelenkednek. - Látom uram meglepődött - szólt a középkorú férfi. - Tudja, valójában itt két esztendővel ezelőtt kezdődött meg a tengerparti rész kiépítése. Az igaz, hogy a szállodák körül rend és tisztaság uralkodik, de sajnos ma még sok olyan terület van itt, amely nem került eladásra, így rendezetlen. De az egész sziget abban reménykedik, hogy a közeljövőben újabb szállodák, apartman házak épülnek és ez a rész sem lesz ilyen lerobbant állapotban. Ahogy közeledtek a főváros felé, az utcák szűkebbek lettek, ám a házak gondozottabbak, a kisebb terek virágokkal díszítve szemet gyönyörködtettek. Az is furcsa volt Adamnak, hogy hemzsegtek a motorbiciklivel és kerékpárokkal közlekedők, ám semmiféle közlekedési szabályt nem tartottak be. Amikor megérkeztek Kósz város keleti részére, Adam úgy érezte, mintha vidéken járna. Ezen a részen minden csendes volt, amellett ápolt és gondozott. Papandrosz úr leállította a kocsiját a kapu előtt, kinyitotta és betessékelte a vendéget. - Itt a kert elején ez a kis betonbeálló van, ez a kocsik tárolására szolgálhat. Nálunk az időjárás miatt igen kevés a garázs. De nem hiszem, hogy ez a kutatócsoportnak hiányozna, hiszen egész nap a helyszínen lesznek. Az ügynökség vezetője aprólékosan mindent megmutatott Adamnak, aki megelégedéssel nyugtázta, hogy a csoport számára ennél ideálisabb lakóhelyet nem találhattak volna. A házakat csupán ki kell takarítani, miután a szobákban teljes bútorzat volt, s aki akarja egy-egy terítővel, dísztárggyal felszerelheti az otthonát. De ez így teljesen tökéletes állapította meg magában Adam. - Ugye megfelel, uram? - fordult hozzá az ügynökség vezetője. - Arra kérem, nézze még meg a kert többi részét s remélem minden rendben lesz. Ha bármire szükségük lenne, természetesen beszerezzük, de úgy gondolom, hogy a kollégái a saját ízlésüknek megfelelően kívánják kialakítani a lakhelyüket. - Ugye, a szerződést egy évre szólóan készítették el? Már csak az tisztázatlan, hogy a személyzetünk számára a hátsó ház elegendő lesz-e. - Igen. De, bármilyen ezzel kapcsolatos igényt, készségesen kielégítünk. Mint a kollégája említette a személyzetnek csak kis része marad itt éjszakára, így nem hiszem, hogy probléma lenne az elhelyezésük. Még egy bő órát nézelődtek, majd bementek az irodába, ahol Adam szó nélkül aláírta a bérleti szerződést. - Uram, meghívhatom a kószi házamba ebédre? - szólt Papandrosz úr, a feleségem néhány görög specialitást készített és vár bennünket. Tudja - tette hozzá mosolyogva - itt nálunk déli egy órától délután négyig kihalt minden, az üzletek, irodák, bankok bezárnak. Utána kezdődik az élet, éjszakába nyúlik. Ugye, elfogadja a meghívást?

12 - Boldogan, esetleg még néhány részletkérdést megbeszélhetnénk. Holnap reggel érkeznek a kollégáim, szeretném, ha addig a terepjárókat is megkapnánk és a házak is rendben lennének. - Természetesen, kitakarítva, mindent elrendezve várja majd az expedíciót az ügynökségünk. Kimegyünk többen a repülőtérre a vendégek elé, segítünk, hogy mielőbb elhelyezkedjenek a házakban. Ha jól tudom a személyzet is készen áll a fogadásra. A hűtőket még ma délután feltöltik. A tisztelt kollégája megbízta az embereket mindezzel, pénzt is adott az élelmiszerek, italok, gyümölcsök beszerzésére. Nyugodjon meg uram, teljesítjük a kéréseit. Remélem, hogy kellemesen töltik a szigetünkön az idejüket, no arról nem is szólok, hogy sikerülnek a feltárások. Az ügyvéd által átadott szerződés igencsak korrektnek tűnt Marcos Virgin számára. A főorvost is megkérte, hogy olvassa el a szöveget, mert késő délután érkezik Vassilis Castello a lányával. A sebész főorvos többszöri olvasás után átnyújtotta a tervezetet Petros Suelinek a gazdasági vezetőnek, aki megkönnyebbülten sóhajtott, hogy végre megszűnik az állandó feszültség a bank és a kórház pénzügyei között. - Tudod Marcos, állati szerencséd van, hogy Castello úr beszállt a klinika anyagi feltételeinek biztosításába. Mint résztulajdonosnak, a szerződés is rögzíti - csak és kizárólag a pénzügyekbe van beleszólása - s ezt igencsak kedvezőnek tartom. Végre a nyomasztó tehertől megszabadultunk és te is kizárólag a munkádra koncentrálhatsz. Ez pedig gondolom a számodra is fontos. Egy ügyvéd barátomhoz átszaladnék, neki is megmutatnám a papírokat, de megítélésem szerint minden rendben van. - Akkor valójában az én tulajdonom hetven százalék és Castellóé harminc, ha jól értelmezem ezt a bonyolult jogi megfogalmazást. - Ez így van - bólintott rá Petros -, de azt se hagyd figyelmen kívül, hogy emellett még forgótőkénk is marad. - Rendben, én is úgy látom, hogy Castello igencsak lojális volt velem, de miután fogalmam sincs a jogi formulákról, örülnék, ha átvinnéd a barátodhoz és konzultálnál vele. A lényeg az, hogy három óra múlva itt vannak a vendégeim, s addig mindent tisztázni kell, mert akkor lesz a hivatalos aláírás az ő ügyvédjük jelenlétében. Nem szeretném elkótyavetyélni a klinikát, de a kölcsönök, a kamatok súlya akkora nyomást jelent, amellyel lehetetlen megbirkóznom. - Marcos, add ide az összes papírt és egy órán belül itt vagyok, az ügyvéd barátom vár engem. De azt hiszem minden rendben lesz. Alexandros halkan sóhajtott és kollégája felé fordult. - Tudom, nagyon nehéz órákat élsz át, de hidd el nekem, jobb lesz számodra is, ha ettől az állandó feszültségtől megszabadulsz. Reménykedem, hogy Castello úr nem szól bele a kórház irányításába. - Látod barátom, abban biztos vagyok. Még egy darabig tervezgették a jövőt, mármint azt, hogyan lehetne több beteget bevonni a kezelésbe, amikor kivágódott az ajtó és Petros jött vissza. - Képzeljétek, az ügyvéd barátom azt mondta, hogy minden rendben van, Marcos, aláírhatod a megállapodást. Nem veszítesz gyakorlatilag sokat, mert az valóban nem számít, hogy a harminc százalék résztulajdon Castello úré. A mellékletek és a részletek is rendben vannak. - Na gyertek, ebédeljünk akkor, mert nemsokára megérkeznek a vendégeim, s azt akarom, hogy mindketten jelen legyetek az aláírásnál, sőt tanúként szereplejetek. Barbara a szokásosnál is jobban törődött külső megjelenésével. Halvány árnyalatokkal sminkelte ki magát, szolid sötétkék nadrágkosztümöt vett fel fehér blúzzal, amely még lányosabb külsőt kölcsönzött neki. Átment apja dolgozószobájába és kedveskedve szólt. - Apácskám én elkészültem, mikor indulunk? - Azonnal, anyádnak szólok, hogy egy kis időt a szigeten töltünk, legalább ennyi kikapcsolódásom nekem is lesz. Egyébként is kedvelem Marcos Virgin doktort, szimpatikus fiatalember. Látom, neked is tetszik, hiszen nagyon disztingváltan öltöztél fel. Drágaságom, ugyancsak csinos vagy, nem gondoltam, hogy az én szemem fénye ennyire kislányos megjelenésű tud lenni. Olyan vagy, mint egy gimnazista... - Jaj, dehogy! Csak szeretném, ha jó benyomást tennék Marcosra, tetszik nekem ez a fiatal orvos, de hidd el apácskám semmi több. Egyébként sem sokszor jártam még Kószon és szeretnék körülnézni egy kicsit. Remélem te is úgy gondoltad, hogy néhány napig maradhatunk. - Ha te ezt szeretnéd, én benne vagyok. Katerina úgyis egész nap tanul, készül a vizsgájára, nem hiányzunk majd neki. Neked bevallom Barbara, örülök, hogy a nővéred végül is rövidesen megkapja a diplomáját, már kislánykora óta érdekelte a régmúlt művészete és a régészet. Rájöttem, hogy sokkal jobb, ha azt csinálja amit szeret, mintha rákényszeríteném az akaratomat. Csak arra lennék kíváncsi, hogy te, kicsikém mit tervezel? Azt látom, hogy tanulni nem... de akkor... - Férjhez megyek, gyerekeim lesznek. Nem kívánok többet az élettől, de jelenleg elsősorban élvezni szeretném a fiatalság örömeit. Ugye ez nem hiba? - csimpaszkodott apja karjaiba Barbara. - Eredj már, te szamár! Persze, hogy ez az életfelfogás nem bűn, anyád is a háztartást irányította és benneteket nevelt. A férfi dolga a pénzszerzés. Megértelek kincsem, te nem vagy olyan, mint Katerina, de ez nem baj. Azt szeretném, ha megtalálnád az igazi férfit és boldog lennél az életben, több kívánságom nincs. Gyakorlatilag már mindent elértem, amit akartam, - csak az unokákra vágyódom... - Apa, azért ne túlozd el a dolgokat. Mindössze ötvenöt éves vagy és még számos kalandod lehet! Hiszen eddig is volt, csak nagyon diszkréten csináltad, anyánk soha nem jött rá. - Te mindezt honnan tudod?

13 - Nekem megvannak a jó hírforrásaim... a szép fiatal lányokat szívesen vitted az ágyadba. De félre ne értsd, én nem ítéllek el ezért, hiszen anyánk nem egy szexbomba! - Ejnye Barbara, hogy beszélsz? - Csak az igazat mondom, de mindezt te jobban tudod, mint én. Nincs abban semmi rossz, ha valaki szereti a nőket, s főleg akkor nem elítélendő, ha ilyen óriási vagyona van, mint neked. Minden csaj boldogan sétál az ágyadba... - Hagyjuk abba kislányom, ez már nem az a téma, amit veled kívánok megvitatni. Negyedóra múlva indulunk, addig készülj el. Marcos szobájában összegyűltek az érdekeltek. Vassilis Castello az ügyvédje által előkészített papírokat szignálta, majd az orvos is kézjegyével látta el. A megállapodás korrekt volt, senki nem talált benne kifogásolnivalót... A mellékletek és a hozzátartozó feljegyzések és kiegészítők aláírása után Marcos üdítőt, apró süteményt és kávét hozatott az irodájába, s mindannyian megkönnyebbülten beszélgettek. - Ne félj barátom - fordult az orvos felé Castello -, nem fogok beleszólni a klinika életébe, hiszen nem is értek hozzá. De remélem ezzel a megállapodással rendbe jönnek a pénzügyeid és a gyógyításnak szentelheted az életed. - Apácskám, ne legyél ilyen fennkölt, ne felejtsd el, Marcos fiatalember, s a munkáján kívül más is érdekelheti - nevetett fel kedvesen Barbara. - Na menjünk az ebédlőbe, hozattam néhány üveg Ouzót, Metaxát és többféle leszboszi bort is, légy szíves Marcos hívd össze a munkatársaidat, hogy bemutatkozzam nekik. Ez csak amolyan formaság... nincs jelentősége... de szeretném megismerni az embereket... - Már megbocsáss Vassilis, de a műtéteket nem hagyhatjuk abba, csak azokat a kollégákat hívhatom meg, akik éppen szabadok. - Én is úgy gondoltam. Egyébként három napig maradunk Barbarával Kószon, s ha egyetértesz vele, holnap estélyt rendezünk a város tisztségviselői és a klinika dolgozói számára. A polgármesterrel már mindezt egyeztettem. Marcos ledöbbent. Nem értette, mire jó ez az egész felhajtás. Valójában nem kívánta a nyilvánosság elé tárni anyagi gondjait, s azt sem, hogy kénytelen volt a tulajdonjog egy részét eladni. De nem tehetett semmit, mert tisztában volt vele, hogy Castello mindenre kiterjedően és körültekintően szervezte meg a fogadást s felmerült benne, hogy ezzel barátjának hátsó gondolata volt. Azután elkergette sötét sejtéseit s beleegyezően bólintott a másnapi programra. - Marcos, légy szíves állíts össze egy listát, kit akarsz meghívni a munkatársaidon kívül. Ma még mindent elintéztetek. Ne legyél már olyan búvalbélelt, hiszen ez a tranzakció a te érdekeidet szolgálja. A klinikádnak is kell egy kis propaganda, hogy a jövőben többen keressék fel, esetleg más szigetekről is. De ezt nyugodtan rám bízhatod, később nem lesz gondod erre, a titkárom majd mindezt elrendezi. Valóban lehetetlen állapot, hogy egy ilyen kiválóan felszerelt klinika, remek orvosi gárdával csak félgőzzel működjön. A mai felgyorsult világban ez megengedhetetlen. - De apácskám - szólt közbe Barbara -, Marcos orvos és nem tud foglalkozni a hírveréssel, a propagandával. Ezt nem várhatod el tőle. Evelina Antimare asszisztens, aki a laboratóriumi teendőket eddig lelkiismeretesen látta el, most igencsak elmerengett, hogy az új tulajdonos mennyiben és hogyan szól majd bele a tevékenységükbe. Gondolatait megosztotta a belépő Cesaro Kanaris sebész gyakornokkal, akivel két hónapja együtt jártak és a későbbiekben össze akarták kötni életüket. Evelina kiváló munkaerő volt, s ezt mindenki tudta a klinikán. A főnök egyik kedvenc munkatársa lévén sokkal előbb értesült a dolgokról, mint a többiek. Marcos szakmailag és emberileg igencsak megbízott a huszonhat esztendős Evelinában, aki feladatai mellett állandóan képezte magát és a legújabb külföldi laboratóriumi vizsgálatokkal is naprakészen tisztában volt. Az asszisztens két nyelven beszélt a görögön kívül, s ez is hozzásegítette, hogy a külföldi szaklapokat ha ideje volt, rendszeresen böngészte, igyekezett elsajátítani az új módszereket. Tervei között szerepelt, ha sikerül összegyűjtenie jelentős bankbetétet, elvégzi az orvosi egyetemet. Bár tudta, hogy elszaladt felette az idő, de abban reménykedett, hogy rövidesen összerakosgatja a szükséges pénzt, és utána Athénben beiratkozik az orvosi karra. Időnként kételyei támadtak arra vonatkozólag, hogy kissé idős már a diákok közé beülni, azután mindig megvigasztalta magát, hogy ha az ember tanulni akar, az sohasem késő. Cesaro is erősítette benne ezt a hitet, s soha nem ellenezte a lány ambícióit, sőt növelte tudásszomját. Most is, a gyakornok híven kiállt amellett, hogy ha Evelina szorgalmasan felkészül a felvételire, meggyorsíthatja az egyetemet és esetleg évente két évfolyamot is elvégezhet. - Drágám - ölelte át a fiatal orvos -, erre már volt példa. Egy kicsit nagyobb önbizalomra van szükséged, ennyi az egész. Kiváló asszisztens és laboráns vagy, ezt senki nem tagadja. A főorvos és a klinika tulajdonosa is ennek adott kifejezést, amikor félév alatt háromszor emelték a fizetésedet. Ugye belátod, hogy ez nem véletlen. - Persze... persze - tétovázott a lány -, de valahogy nekem nem tetszik az új tulajdon megosztás. Igaz, nem sokat tudok a jogi ügyekről, de azt hiszem a jövőben nem dönthet egyedül Virgin doktor semmiről sem. Ezt pedig nem jónak, sőt kifejezetten hibásnak tartom. - Én sem lelkesedem érte, de azt is megértem, hogy Marcos képtelen volt egyedül megoldani az anyagi gondokat. - Igazad van Cesaro, de én igencsak kedvelem a főnökünket és aggódom érte... - Ejnye, ejnye... féltékeny leszek rá - majd hirtelen mozdulattal forrón megcsókolta, magához

14 szorította a karcsú lányt. - Este felmegyek hozzád, ha jól láttam a kiírásokat, mindketten szabadok vagyunk. Alig várom, hogy érezzem a tested forróságát. - Rendben, gyere, de arra kérlek siess, mert Donata már közölte velem, hogy egyik ismerősével vacsorázni megy és csak éjszaka jön haza. Így legalább zavartalanul együtt lehetünk. - Drágaságom, nem értelek miért zavar, ha a kolléganőd, aki egyben barátnőd is, otthon van a másik szobában? Nem először történik ez így, a legtöbbször, ha együtt töltjük az éjszakát Donata is otthon van. - Igaz Cesaro, de akkor is zavar, hogy a barátnőm a másik szobában van. Jó lenne, ha legalább neked lenne külön lakásod, és nem a klinika egyik garzonjában laknál. Főleg az a gondom, hogy melletted van Virgin és Albius doktorok lakása is. - Na és? Attól még eljöhetnél, már sokszor javasoltam, de te nem akartál. Félsz, hogy valaki megtudja a kapcsolatunkat? Abban ne reménykedj, hogy a kollégák nem sejtenek semmit, csak nem vagy ennyire naiv? - Hát... nem szeretem a pletykát... bár tudom, a barátnőm hallgat, érte tűzbe tenném a kezem. - Akkor este átmegyek hozzád, sietek. Barbara selymes bőre fénylett a vízcseppektől. Marcosszal együtt zuhanyoztak a vad szeretkezés után, s most felfrissülve ízlelgették gyöngyöző testüket, felfedezve a mágikus vonzalmat, amely egyre szorosabbra fűzte kapcsolatukat. Marcos a karjaiba kapta és a hatalmas franciaágyra helyezte. Barbarának ismét melege volt, s a takarót egyetlen mozdulattal lehajította, és teste csábítóan hívogatta a férfit. Hosszú, sima lábai végignyúltak az ágyon, karjával pedig melleit simogatta. Szeretkezésük előtt leengedte hosszú haját, amely most szétterült a párnán és tündérszerű külsőt kölcsönzött neki, olyan volt, mint egy angyal. Marcos ráfeküdt és csókjaival borította, elfeledkezve a világról. Képtelen volt betelni Barbara vonzásával, amely sugárzott a mozdulataiból. - Imádlak Barbara - hajtotta fejét a lány mellére, aki újból felkeltette férfiasságát. - Nem hagylak pihenni, az éjszaka a miénk. Annyira vágyódtam utánad Marcos, szenvedélyed elragad, mint a tájfun. A lány szomjas volt és az asztalkán lévő pezsgőből töltött magának, lassan kortyolgatta a habzó italt. Marcos megborzongott, tűzbe hozta a karcsú test látványa, kiszáradt torka és orra. Reszkető keze alatt álmai asszonyának teste a kéjt sugallta. Áhítattal ismét elkezdte szerelmi játékát, gyengéden dörzsölgetni kezdte először melleit, majd simogatása egyre lejjebb és lejjebb vándorolt. - Marcos, ugye te is kívánsz engem? Én nem tudok betelni delejes cirógatásoddal, ne hagyd abba kérlek, újból és újból élvezni akarom a mámort. Vedd tudomásul, soha, de soha nem engedlek el... imádom a szeretkezésünket, amely az egekbe röpít... Hajnalra fordult az óra mutatója, amikor egymás karjaiba simulva mély álomba zuhantak. Elsőként Marcos ébredt fel és látta, hogy délelőtt tíz óra van. - Jézusom, ennyire elaludtunk! Nekem a bankban kellene lennem... Most mit mondjak, miért késtem el? - Gyorsan megborotválkozott, felöltözött és néhány sort firkantott a papírra Barbarának. Amikor megérkezett a bankba, az ügyvédek és Vassilis Castello már meglehetősen ingerülten fogadták. - Ejnye, ejnye barátom, nem szokás ilyen óriási összeg felvételénél késni, de nyilván megvolt rá az okod - mosolyodott el a férfi, mert eszébe jutott, hogy lánya - mint a portás közölte - egy férfival tért haza. Vassilis azonnal rájött, hogy a vendég, csakis és kizárólag Marcos lehetett, így tisztában volt vele, hogy kislánya az orvossal töltötte az éjszakát. - Nem is baj - töprengett magában -, Virgin doktort boldogan fogadnám a családom tagjai közé. Az aláírások után megállapodtak, hogy este a fogadáson találkoznak. Néhány szóval Castello meleg hangon köszöntötte Virgin doktort, aki saját erejéből ilyen kiváló sebészeti létesítményt hozott létre. Majd elbúcsúztak egymástól az esti viszontlátásra hivatkozva. A sebész kocsijával áthajtott a klinikára és a főorvossal egyeztette a napi teendőket. Tisztázták azt is, hogy ki lesz este ügyeletes, míg a többiek részt vehetnek az ünnepségen. Utána sietősen a Hotel Imperialba ment, hogy mielőbb Barbarával ebédeljen, ám amikor belépett a hallba, a portás igen barátságosan köszöntötte és átnyújtott egy borítékot. - Uram, Castello kisasszony hagyta ezt az ön részére és azt üzente, délután jön vissza. Marcos elolvasta a levelet miközben dühösen a kocsijához ballagott. Drága szerelmem, nézelődni mentem, néhány új holmit akarok vásárolni, utána apácskámmal ebédelek. Légy jó, késő délután gyere értem, együtt mehetnénk a fogadásra, ha neked megfelel. Millió csók, Barbara. - Micsoda egy megbízhatatlan csaj - gondolta Marcos -, hiszen nem mondta, hogy vásárolni akar. De hát ilyenek a nők, nem tudnak ellenállni egy-egy ruhának vagy cipőnek! Nem baj - legyintett az orvos -, így legalább a kórházi dolgaimat is van időm elrendezni. Az ólomkristály csillárok nappali fénnyel vonták be a görög szobrokkal és képekkel, valamint gobelin faliszőnyegekkel díszített óriási fogadótermet. Marcos még soha nem járt itt, s amikor belépett karján Barbarával, kissé elszorult a torka és hirtelen felvillant emlékezetében szülei szerény, egyszerű háza, ahol gyermekkorát töltötte. A polgármester és Castello fogadták a meghívottakat, s egy-egy mosollyal, valamint néhány szavas

15 üdvözléssel köszöntötték a vendégeket. Minden olyan káprázatos volt s főként elegáns, és Castello annyira otthonosan mozgott e környezetben, hogy Marcos kissé meglepődött, még soha nem látta ennyire közvetlennek és magabiztosnak. Áradt belőle a gazdagság. A teremből nyílt egy állófogadásra alkalmas helyiség, ahol a megterített asztalok roskadoztak a finomságoktól és a pincérek hada várta a belépőket. Közben a nagyteremben görög specialitásokat, Ouzót, Metaxát, valamint pezsgőt, Santa Helenát, száraz fehérbort, Demesticát kissé édesebb, vörösbort és még megszámlálhatatlan italt kínáltak körbe a pincérek. Akinek ez sem volt elegendő, az választhatott a gyümölcsízű szeszesitalok, a száraz aperitifek és az édes likőrök között. Rövid idő után a hangulat egyre fesztelenebbé vált, s Virgin doktor érezte, hogy Vassilis teljesen úgy viselkedik, mintha övé lenne a klinika. Azonban kis idő elteltével barátja egy finomságokkal teli tállal lépett az orvoshoz s így szólt. - Látom, a munkatársaid élvezik az estét, s a város előkelőségei is jól szórakoznak. Gyere, menjünk át a különterembe, mert azt is kinyittattam, kicsit beszélgessünk. - Nézd kedves barátom, észrevettem rajtad, hogy kissé sértődött vagy, amiért én vagyok az est középpontjában. De hidd el nekem, ezzel csupán azt akarom elérni, hogy a klinikádat minél jobban ismerjék, többen keressék fel. S azt is állíthatom, hogy cselekedeteimet nem a pénz motiválja, hanem kizárólag az, hogy sok beteged legyen és végre úgy érezd, hogy fontos vagy a sziget számára s mindenki elfogadjon, mint szaktekintélyt. Ezt egyébként nemcsak a te érdekedben teszem, hanem a szemem fénye, Barbara miatt is. Ma ebéd közben elmondta, hogy szeretitek egymást és az életeteket rövidesen össze akarjátok kötni. - Már megbocsáss Vassilis, de erről még nem beszéltünk, hiszen alig ismerjük egymást, csupán... - Ne is folytasd! Ismerem a lányom! Akaratos és egyben céltudatos, amit akar azt megszerzi. Te pedig igencsak meghódítottad. De ne félj, én áldásomat adom majd rátok, mert tudom, hogy jó férje leszel az aranyvirágomnak. Marcos torkán hirtelen egyetlen hang sem jött ki. Igaz, forró éjszakát töltött el Barbarával, de házasságra még álmában sem gondolt, s nem is volt biztos benne, hogy a lánnyal kívánja leélni az életét. - Látom, kedves barátom kissé meglepődtél azon, hogy a lányom mindent elmesélt. De ne aggódj, mellettetek állok és segítek nektek. Hiszen Barbara a szemem fénye, bár Katerinát is szeretem, de ő annyira más, mintha nem is az én gyerekem lenne. - Kicsit korainak érzem... - Hagyd! Ne mentegetőzz! Tudom mit jelent a szerelem, s azt is, hogy e pillanatban még nyomaszt az elmúlt hetek pénzhiánya. De most minden megváltozik, ne félj a jövőtől! Együtt tervezzük meg... - Már megbocsáss Vassilis, de azt mondtad, te nem szólsz bele a klinikám működésébe... remélem ezt meg is tartod! - Jaj, ne szamárkodj! Persze, hogy nem. Csak időnként néhány beteget küldök hozzád... ennek igazán örülhetsz... Marcoson egy másodpercig balsejtelem futott keresztül, aztán elhessegette. - Nyilván a sok izgalom, idegesség miatt mindent sötéten látok - morfondírozott. Ekkor lépett a beszélgetőkhöz Barbara. Kedvesen átölelte az orvos vállát. - Drágám, nagyon elhanyagolsz, pedig a bálteremben már szól a zene és táncolnak a vendégek. - Bocsáss meg Barbara, de én nem szeretek és nem tudok táncolni. Helyette igyunk valamit és ennék is néhány falatot. Virgin doktornak még a polgármester is gratulált, hogy társként Castello urat választotta. - Így nem lesz gond a pénz előteremtésével, miután a bankban én is hallottam, hogy a hitelek törlesztéséhez nem volt elég pénzed, Marcos. De hát fiatal ember vagy, s még így is szerencsésnek mondhatod magad, hogy az örökségből ilyen sokra futotta. A barátod, Castello úr nyilván segít a működtetésben is. - Már megbocsáss polgármester úr, de a Periklész Klinika többségi tulajdona jelenleg is az enyém. Később pedig igyekszem majd visszavásárolni a most eladott részemet. - Persze, persze - mosolygott kissé leereszkedően a középkorú férfi, s kézében a pezsgőspohárral a hajógyár igazgatójához lépett. Éjjel két órakor fejeződött be az estély, ahol a meghívottak látszólag önfeledten szórakoztak. Barbara és Marcos együtt mentek a szállodába, arra vágytak, hogy testük összefonódjon a mámoros szeretkezésben. Angela Ciszos már hajnalban felébredt s izgatottan figyelte az órát, amely a kétágyas kórteremben a falon világított. Bár Albius főorvos előző nap hosszan elmagyarázta a műtétet, s azt is, hogy ne féljen a lány, mégis, ha erre gondolt, egész testében reszketett. Hat órakor bejött hozzá Donata nővér, és megkezdte az előkészítést az operációra, miután nyolcra volt kiírva. A műtőben Albius főorvos és Kanaris doktor bemosakodtak, de előzetesen hosszasan tanulmányozták a kivizsgálás során készült röntgenképeket. - Tudod Cesaro - fordult a főorvos kollégája felé -, nem tetszik nekem a vesica fellea mögött az a homályos folt, ami a felvételeken látszik. Igaz, hogy az epekövek okozta árnyékok ezt meglehetősen fedik, mégis valami gyanús nekem ebben a dologban. Na, de majd meglátjuk, kezdjünk neki. Mikor a műtőbe léptek Angela Ciszos már mély narkózisban feküdt a műtőasztalon. Kanaris doktor lejódozta a hasfalat és izolálták a műtéti területet. Az operáció rutinszerűen indult, rétegesen haladtak át a hasfalon, izomrétegen és hashártyán keresztül a máj felé. Mikor az szabadon feltárult, Albius így szólt. - Ráteszek egy lapos peánt a véna cava inferiorra, te pedig Cesaro egy kampóval emeld el a lobus

16 dextert, hogy jobban lássam a cholecystát. Így is feltűnően dagadt, lesz ebben kő bőven. Az epehólyag csaknem pattanásig teltnek látszott és már tapintásra is érezhetőek voltak az egymáshoz simuló, lapos felszínű kövek. - Miután itt más lehetőség, mint a resectió, fel sem merül - mondta Kanaris doktor -, azt hiszem elegendő lesz ha csak a ductus cysticust fogom le egy kisméretű kocherral -, s már nyújtotta is kezét a műszerért az instrumentáló nővérnek. A ductust lecsípte és a duzzadt epehólyagot megemelte. Albius doktor gyors mozdulattal két lekötést csinált, ollót kért, és átvágta az epevezetéket. Ebben a pillanatban mindketten meglátták az eltávolított hólyag mögül előburjánzó göcsörtös felületű, leginkább karfiolhoz hasonló, kis almányi tumort. - Te jó Isten! - kiáltott fel a főorvos. - Ez volt hát az a halvány árnyék, amit a röntgenen láttunk! Miután letisztították a területet, alaposabban szemügyre vették a tumort. Az az utherus felső részénél, pontosabban a tuba uterinánál helyezkedett el. Albius főorvos habozás nélkül az egyik műtőshöz fordult. - Kérem, keresse meg Palió doktort a nőgyógyászt, azonnal jöjjön a műtőbe, mert szükség van rá. Még tíz perc sem telt el, amikor bemosakodva belépett Palió doktor. - Gyere Kostis, képzeld el egy cholecystectomiát csináltunk, s mikor a hólyagot eltávolítottuk ezt a jól fejlett tumort találtuk a tubán. - Palió mindenekelőtt körültapogatta a daganatot, megvizsgálta a másik petefészket is, azonban ott nyoma sem volt elváltozásnak. - Azt hiszem, ha resecáljuk a jobb oldali ováriumot a tubával együtt, megoldhatjuk a dolgot. Így még mindig marad egy ováriuma amivel teherbe eshet, hiszen ez a lány még nagyon fiatal. A sebész főorvos egyetértően bólintott, míg Palió doktor elektrokautert kért és azzal metszette át a tubát, jóval a daganat alatt. A két sebész elismerően figyelte, hogy szinte egyetlen csepp vér sem távozott a műtéti helyről. Hozzáláttak a seb zárásához, az eltávolított tumort és az epehólyagot is eltették szövettani vizsgálatra. - Szerencséje volt a betegünknek, hogy még sehol nem képződött áttétel - dobta le a köpenyét a műtét befejeztével a nőgyógyász. A délutáni látogatáskor Angelához bejött az apja és az egyik felszolgáló lány is, aki egyben a legjobb barátnője volt. A beteg már nem érezte az altató hatását és halkan ugyan, de már beszélgetni is tudott. Apjának volt a fővárosban a leghíresebb vendéglője, ahova általában vacsorázni jártak a vendégek, miután a tengerparton feküdt, a remek konyha, a színvonalas kiszolgálás és nem utolsó sorban a kilátás lenyűgözte a betérőket. A férfinak az volt a véleménye, hogy a jó görög ételek ízei és a családi hangulat, amelyet megteremtett, állandó telt házat biztosít számára. S ez így is történt, mert csupán három éve nyitotta meg az éttermet, Kószon máris mindenki ismerte és kedvelte. Felesége két évvel ezelőtt meghalt és mindene egyetlen lánya, Angela volt. A húszesztendős teremtés leérettségizett és elvégzett egy kétesztendős vendéglátóipari tanfolyamot. Úgy tervezte, hogy esetleg a főiskolára is jelentkezik, ez utóbbit apja is támogatta, bár Kószon ilyen létesítmény nem volt, ezért Angelának Athénban kellett volna néhány évig tanulnia. Így e pillanatban nem döntöttek a továbbtanulásról. Michaelis megsimogatta kislánya halvány arcát. - Drágám, úgy aggódtam érted, most már túl vagy a nehezén, de még egy ideig itt kell maradnod a klinikán. Beszéltem Albius főorvossal, s örömmel töltött el a hír, hogy a műtét sikerült. Nagyon szeretlek s alig várom, hogy felépülj - csókolta meg lánya homlokát a kissé testes, ötvenhez közel járó férfi. - Amióta szegény édesanyád meghalt, csak te maradtál nekem... - Én is szeretlek apa, de olyan rossz itt feküdnöm a kórházban. - Kislányom, a gyógyulásod érdekében próbálj sokat aludni, a főorvos úr szerint ez rendkívül fontos lenne. A leleteid rövidesen elkészülnek és néhány nap múlva már a kertben sétálhatsz. Ekkor közelebb lépett Edna Sendos, s halk szavakkal próbálta nyugtatni barátnőjét. A lány olyan volt, mint egy északi szépség, hosszú szőke hajával, égszínkék szemével kirítt a görög környezetből. Egy esztendeje került a Kikládok nevű étterembe, ahol mindenki megkedvelte, elsősorban Michaelis, akinek féléve a szeretője volt. Ám kapcsolatukat sikerült eddig titokban tartani, s még Angela sem sejtette, hogy apja és a felszolgáló lány között a szerelem egyre erősödött. A lány teljesen magába bolondította az idősödő férfit, aki minden kívánságát teljesítette. Ám Edna okos volt és csupán apróságokat fogadott el, de gondolatban már elképzelte, hogy rövidesen ő lesz a tulajdonos felesége. Azzal is tisztában volt, hogy ehhez Angela szívét is meg kell hódítania, ezért lassan, de gondosan építette ki barátságát a lánnyal. Egy darabig még beszélgettek, majd látszott, hogy a beteg ismét elálmosodik. - Holnap újból meglátogatunk - puszilta meg lánya homlokát Michaelis. Adam Kane igencsak meglepődött, amikor reggelizés közben egy fiatal lány toppant be hozzá. - Elnézést a zavarásért, de most érkeztem Kószra és azonnal jelentkezni akartam. A nevem Katerina Castello, s az ön vezetésével folytatott kutatásokban veszek részt. Gondolom már tud az érkezésemről. Tessék - nyújtotta át a papírokat, amelyeket az egyetemtől kapott. Adam átvizsgálta az iratokat, s kérdően nézett a friss diplomás új beosztottjára. - Már megbocsásson, de mi itt régészeti feltárásokat végzünk és gyakorlott szakemberekre van szükségünk. Athénben engem úgy tájékoztattak, hogy ön kisasszony, csak nyári gyakorlatra jön hozzánk. - Elnézést, de itt valami félreértésről lehet szó. Tessék - mutatta a megbízólevelet, amelyet az athéni egyetem dékánja állított ki. - Ha jól tudom előzőleg egyeztette ezt önnel, nem értem mi a probléma. Két diplomám van, s azt hiszem mindkettőt hasznosíthatom. Igaz, gyakorlatom nincs, de azért jöttem ide, hogy dolgozzak

17 - A művészettörténészi diplomájával nem sokat kezdhet ennél a munkánál, de valójában ha a dékán úr így döntött, nyilvánvaló oka volt rá - nézett kissé gúnyosan Adam a lányra. - Engedje meg, hogy megkérdezzem. Athénban él? - Nem, dehogy, Leszbosz szigetén, csak a fővárosban végeztem az egyetemet. - Most már végleg nem értem, akkor miért nem azon a szigeten dolgozik, hiszen tudomásom szerint Görögországban számos helyszínen nemzetközi támogatással folynak régészeti feltárások. - Sajnos Leszboszon még nem. Később talán majd apám finanszíroz egy ásatást, de ez még a jövő zenéje. A szigetünk északi részén ugyanis van egy hely, ahol állítólag az időszámításunk előtti ötödik századból temetkezési helyek maradványai, szobrok, fegyverek és különféle használati eszközök darabjai kerültek a felszínre. Ám ezt szakemberek még nem tárták fel, a Gérasz öbölben fekszik. Igencsak remélem, hogy apám tartja az ígéretét és az expedícióhoz ad pénzt. De az nem árt, ha előbb itt kezdek megismerkedni a gyakorlattal az ön vezetése mellett. Az egyetemen nagyon dicsérték a maga képességeit, mint hallottam több nemzetközi kutatásban vett részt ez ideig. Adam hiúságát legyezgette, hogy az új kolléganő félmondattal ugyan, de kifejezte elismerését. - Elnézést Katerina, ugye szólíthatom így, mi az édesapja foglalkozása, hogy egy expedíció pénzügyi fedezetéhez hozzájárulna? - Hát, ezt bizony nem könnyű elmagyaráznom. Leszboszon az olajfaültetvények jelentős hányada az övé, azonkívül szerteágazó üzleti vállalkozásai, pénzügyi befektetései vannak. Egészen pontosan én sem ismerem a bevételi forrásait, de az tény, ha akarja fedezheti a költségeket. - Ez érdekes... nagyon érdekes, azt azonban furcsállom, hogy a saját lányának nem segít. - Félreértett. Most még korai lenne expedíciót szerveznem, szükségem van a gyakorlatra és főként egy nagy tapasztalatú régész irányítására. Ezért is örültem a lehetőségnek, hogy Kószon kezdhetem meg a ténykedésem. Utána majd meglátom, hiszen a diplomáimon alig száradt meg a tinta... - Rendben van, Katerina. Akkor most elkísérem a szállására. Magával együtt összesen öten vagyunk. Mindenki megérkezett már, most éppen rendezkednek. Bemutatom a társaságot, remélem tetszeni fognak egymásnak és jól együttműködünk. Egy ilyen szűk körű csoportnál fontos a közös nyelv és az összetartás. Jöjjön, itt van az egyik terepjáró, azzal mehetünk. Egyébként én is ma költözöm át a szállodából. Rövid ideig autóztak, s megérkeztek a város szélére. A park, a rendezett kert, a hófehéren elővillanó kis házak kellemes érzéssel töltötték el a lányt. - Minden kutatónak jut egy ház, a magáé az enyém mellett lesz, az még üres. Adam kinyitotta az ajtót s már a kis hallban tisztaság fogadta őket. Látszott, hogy az összes helyiséget nemrégiben kitakarították, a levegőben még érezni lehetett a tisztítószerek kellemes illatát. - Majd később megnézheti az uszodát, a szaunát és a kertet. Valóban minden kifogástalan. Mikor kíván beköltözni? - Máris. Béreltem egy autót, most megyek érte, és a repülőtéren hagyott bőröndjeimet elhozom. Később veszek majd saját kocsit, de e pillanatban ez is megteszi. Ha mindent elrendeztem, csatlakozom a társasághoz. Megfelelő így? - Hogyne, délután négy órakor eligazítást tartok a szobámban az ásatások menetéről. Holnap hajnalban már megyünk a helyszínre. Nem riasztja vissza a korai kelés? - Dehogy! Nagyszerű, hogy a munka kezdetétől jelen lehetek a társasággal, s annak is örülök, hogy beköltözhetek a lakásomba, s nem kell hetekig szállodában élni. Nincsenek nagy igényeim, csak annyi, hogy sokat tanuljak, amíg itt dolgozunk. Adam Kane bemutatta a kollégáknak a lányt és megállapodtak, hogy a délutáni eligazítás után körülnéznek a városban. Katerina elköszönt és gyalog indult az autókölcsönzőhöz, amely mintegy negyedórányira volt. Közben elgondolkozott az eddigieken, s valahogy idegennek érezte magát ebben az új környezetben. - Nyilvánvaló, hogy fáradt vagyok és kissé ideges, ez pedig nem jó tanácsadó - gondolta. - Olyan udvariasak és kimértek voltak velem a kollégák, remélem később felenged a hangulat. Lehet, hogy a Castello név a pénz csengését juttatta eszükbe. Bár nem valószínű, hogy apámat és a vagyonát ismernék. De hát mit törődöm én mindezzel, számomra az a fontos, hogy sokat tanuljak itt Kószon. Adam Kane sem volt valami baráti a beszélgetésünk alatt. De mit várok egy idegentől? Valószínűleg azt hiszi, hogy elkényeztetett, gazdag csemete vagyok, apám segítségével és főként pénzével szereztem meg a diplomákat. Micsoda szamárság! Éppen apám volt, aki ellenezte a továbbtanulásomat. Na mindegy, nekem is tennem kell, hogy a kollégák megbecsülését és barátságát megszerezzem. Vassilis Castello éjszakába nyúlóan dolgozott az íróasztala előtt. Átnézte Petros Marcellu intéző pénzügyi papírjait, a számlákat, a bevételeket és a kiadásokat külön is ellenőrizte. Amikor végzett, látta, hogy már éjfél is elmúlt. A dolgozószobájában lévő bárszekrényből töltött egy nagy pohár konyakot. Ízlelgetni kezdte a tervét a Periklész klinikával kapcsolatban. - Ha minden elképzelésem valóra válik - gondolta -, nemcsak a jövedelmem nő, hanem sok embernek teszek szívességet. Ez pedig megtérül... ha nem is most,... később... akkor is jó lesz nekem... Ez a szerencsétlen Marcos nem is sejti, milyen szándékaim vannak!... Mit gondol... talán jótékonysági intézmény vagyok?! Ebben a pillanatban halkan kopogtak az ajtón. - Uram, hozzak egy forró teát? Láttam, hogy ég a dolgozószobájában a lámpa, gondoltam jól esne egy ital. - Italt már ittam, mármint konyakot, de gyere be Maria, vágytam rád... - lépett a tizenhat esztendős mindeneshez a férfi. Vaskos kezével megmarkolta körte formájú melleit, lassan simogatni kezdte, majd hirtelen egyetlen mozdulattal lerántotta róla a fehér blúzt és elétárult a karcsú női váll. Szemvillanás alatt a

18 földre húzta, nem törődve a lány akaratával, pillanatok alatt magáévá tette. - Uram... uram... - hebegte a megszeppent teremtés. - Ebből még baj lesz, ha asszonyom vagy Barbara kisasszony megtudja... - Nem a te dolgod mindez, Maria. Most már mehetsz, szedd össze a ruháid, feküdj le, későre jár. Amikor a lány felöltözött, csak állt a férfi előtt, arca piros lett és suttogta. - Nemcsak a tea miatt jöttem, beszélni szeretnék önnel, gazdám. - Na, ki vele, gyorsan, most már lefeküdnék. - Azt hiszem, hogy gyerekem lesz öntől... - Micsoda? Megvesztél? Elment a józan eszed! Mióta gondolod ezt? Voltál már orvosnál? - Nem, nem, nem! Először el akartam mondani. Ha anyám megtudná, megölne. Nincs senkim akihez fordulhatok. Castello egy kis ideig figyelmesen vizsgálta a lányt, rájött, hogy sürgősen cselekednie kell. - Rendben, holnap intézkedem. Elküldelek néhány napra Kószra, még nem tudom milyen indokkal, de megoldom valahogy. Mindenesetre senkinek ne szólj, bízd rám az ügyet. Most indulj aludni. Vigyázz, nehogy bárki észrevegyen, legyél óvatos. A férfi amikor egyedül maradt, igencsak gondterheltnek érezte magát. Abban biztos volt, hogy Virgin doktor segít neki, de milyen indokkal vigye át ezt a szerencsétlen teremtést a másik szigetre? Már hajnalodott, de még mindig nem jött álom a szemére... A reggelinél feleségének, Glóriának csupán egy odavetett fél mondatot szólt. - Holnap átmegyek Kószra, még van néhány formaság, amit a kórházzal kapcsolatban a bankban intéznem kell. Majdnem elfelejtettem, magammal viszem Mariát is, mert állandóan panaszkodik, hogy szédül, fáj a feje. - Jaj Vassilis mióta törődsz te a ház körüli szolgálókkal? Vagy az anyja kért meg rá? - Igen, igen - kapott a magyarázaton Castello. - Látod ezt elhiszem, olyan szerencsétlen Maria anyja, hónapok óta nem tud dolgozni. Valamilyen izületi bántalmai vannak, így Maria keresetéből élnek, no meg a fia jövedelméből, aki halász. De gondolom, mindezt tudod a családról. Egyébként Katerina már megérkezett Kószra és munkába is állt. Ha átmégy, felkeresheted, odaadom a címet. Küldenék neki néhány hazai finomságot. A nap olyan forró volt, hogy sugarai égették az ásatásoknál dolgozók bőrét. Katerina szalmakalapot viselt, és gyakorta bement a sátorba egy-egy korty üdítőért. Szokatlan volt számára a hőség, a fizikai munka, a sok kíváncsi tekintet, amely követte mozdulatait. A régész kollégák azonnal befogadták a lányt, ám a kisegítő személyzet idegenkedett a női régésztől. - Gyere Katerina - szólt Adam -, találtam itt valamit az első teraszon, amely annak idején orvosi oktatóhely volt. Egy korsónak tűnő tárgy darabjai lehetnek. Légy szíves tisztítsd meg és csomagold be, ezt már hazavisszük a szálláshelyünkre. - A lány boldogan tett eleget a felszólításnak, óvatosan fogta meg és elkezdte a tisztogatást. Kis idő elteltével Andreas Mikilen kiáltott oda a többieknek. - Gyertek, gyertek! Azt hiszem egy fegyverdarabra akadtam, valószínűnek tartom, hogy egy kard része. - Ez lehetséges - lépett kollégájához Katerina -, miután a legrégibb fegyver a kutatások szerint az akháj korból származik és Homérosz leírásai is megegyeznek az akháj fegyverekével. Elsősorban kardot, tőrt, lándzsát használtak. Szerintem ezt a letört darabot, amely egy lándzsa maradványa lesz, nehéz azonosítani, mert igen kis rész maradt meg belőle. - Azért ez nem semmi! - szólalt meg Adam. - Még csak most kezdtük a feltárást s máris találtunk két leletet. Meglátjátok egy esztendő alatt bőven elvégezzük a megbízásunkat. Elképzelhető, hogy már Hippokratész halála után épített szentélyben is itt feküdt ez a fegyverdarab. Este mindannyian fáradtan tértek haza szállásukra, ahol friss moussaka, darálthús padlizsánnal és burgonyával körítve, kalamarakia, panírozott tintahaldarabok és tiropita, sajttal töltött leveles tészta várta vacsorára a társaságot. Az asztalról nem hiányzott a hideg Santa Helena száraz fehérbor sem. A kávét Adam dolgozószobájában fogyasztották el, ahol a légkondicionáló halkan duruzsolt, látszott, hogy mindenki elfáradt és pihenni szeretne. - Feküdjünk le - szólt Adam -, az egész napi szokatlan meló kimerítette mindannyiunkat. Reggel folytatjuk a munkát, öt órára kérem a reggelit. Megfelel ez? Katerina, amint a szobájába lépett, megszólalt a telefon. Anyja hívta fel, hogy közölje, apja másnap Kószra indul és felkeresi őt. - Ugye, apád az ásatásokra menjen, ha jól gondolom, már megkezdtétek a feltárást? - Anya, reggel hattól kint vagyunk, de délután öt óra tájban visszaérkezünk ide a lakhelyünkre. Mondd csak, te miért nem ugrasz át vele? Annyira hiányzol, szeretnélek látni. - Legközelebb együtt töltünk néhány napot, de jobban örülnék, ha hétvégére te jönnél haza. Kószon úgysem érsz rá velem foglalkozni. - Ez így igaz, igyekszem a jövő hétvégén hazanézni. Castello magabiztosan lépett be Virgin szobájába, Mariát kint hagyta a folyosón. Az első néhány szavas udvarias érdeklődés után Vassilis rájött, hogy kár köntörfalaznia, jobb ha egyenesen a közepébe vág és elmondja az igazat. Így is tett. - Arra kérlek Marcos segíts, mert a tizenhat esztendős Maria állapotos, a végén még bajom lesz

19 ebből. No, meg egyébként is, nem kívánom ecsetelni, az egész történethez mit szólna Glória. - Erre talán előbb kellett volna gondolnod! De most először Palió doktort kérem, vizsgálja meg a kislányt. - De, ha mondjuk mégis terhes, ugye segítesz? - Mondd csak, megőrültél, Vassilis? Jól tudod, hogy itt nálunk ez lehetetlen! Az orvos csak akkor avatkozhat a terhességbe, ha a beteg egészsége nem engedi meg a magzat kihordását. Ez pedig, gondolom, ez esetben nem áll fenn. Marcos megkérte kollégáját, vizsgálja meg a lányt. - Castello úrral itt várlak a szobámban. Közben Virgin aláírta a még hiányzó banki meghatalmazásokat, majd néhány szóval vázolta a kórház jelen helyzetét, s azt is, hogy az orvosok nem szeretnék, ha bárki beleavatkozna a gyógyításukba. - Ugyan már barátom, hiszen ezt a kezdet kezdetén megígértem, semmi okuk nincs kollégáidnak az aggodalomra. Ha vért látok, elájulok... Ekkor lépett be Palió doktor, meglehetősen mogorva arccal. Azonnal a lényegre tért. - A fiatal lány a terhesség harmadik hónapjában jár. A laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges vért levetettem, ezek eredményei már délután meglesznek. Soronkívüliséget kértem. A nő jó állapotban van, nem panaszkodik semmire, így remélem nem lesz a szülésnél sem komplikáció. Persze a mi klinikánk csak a nőgyógyászati esetek ellátására alkalmas, így Castello úr, a kislányt, ha itt az ideje, a szülészeti otthonba kell vitetni, vagy esetleg a leszboszi hasonló intézménybe - hadarta egy szuszra a nőgyógyász. Vassilis arca egyre dühödtebb kifejezést öltött. - Már megbocsásson doktor úr, én csak a diagnózis megállapítását kértem, s a tanácsaira nem vagyok kíváncsi! - Elnézést, én nem akartam tanácsokat adni, de mint orvosnak kötelességem... - Köszönöm a segítségét, most hagyjon magunkra minket - szólt ingerült hangon Castello. - Nem értelek Vassilis, így nem lehet viselkedni a kollégámmal! Kostis kiváló szakember, lelkiismeretes, remek kezű sebész-nőgyógyász, jól felkészült. Semmi okot nem adott arra, hogy ilyen minősíthetetlenül kiutasítsd a szobámból. - Rendben, elismerem, hogy kissé modortalan voltam, de a vizsgálat eredménye megrázott. Egyetlen lehetőséged marad, el kell venned a magzatot, mégpedig neked, Marcos! - No ez egy vicc! Annak is rossz! Ha nem tudnád, az abortuszhoz nőgyógyász kell, azonkívül megszegném az orvosi eskümet. - Légy szíves, ne használj ilyen fellengzős kifejezéseket! Kezdjük ott, hogy a sebész is képes arra, hogy elvégezze ezt a beavatkozást. Azonkívül a kislány élete kátyúba jutna, ha egy gyereket kellene felnevelnie. - No és persze, a te dicsfényed, amely körülölel a szigeten, igencsak megfakulna. Nem szólva Barbaráról, Katerináról, s nem utolsó sorban a feleségedről! A vita után csend telepedett a szobára. Majd igen halkan a földbirtokos szólalt meg. - Ne haragudj Marcos, kissé elragadtattam magam. Kérlek segíts! Oldd meg a helyzetet, tedd meg! A jövőm a te kezedben van. Valóban tönkretenne, ha kitudódna, hogy én ejtettem teherbe egy kiskorút. Talán megértesz... beleestem a fiatal teremtésbe, felhevítette vágyaimat... - Nem értelek, Vassilis! Gyakorlatilag egy gyerekről van szó, hogy fektethetted az ágyadba? - Ugyan már, elvesztettem a fejem! Nem utasíthatsz el Marcos! Mi lenne a klinikádból, ha én egyetlen szavadra nem segítettem volna? Mesélj csak erről! Persze, nem kívánom felhánytorgatni, de látom elfelejted a barátságunkat. Most elmegyek a lánnyal egy cukrászdába, de délután visszajövök vele. Addigra határozd el magad! Egyébként Katerina is itt dolgozik az ásatásokon, őt is meglátogatom. Az asztal roskadozott a süteményektől, gyümölcsöktől és a leszboszi borok sokaságától. - Hát ez nem semmi! - szólt Christos Magbelen régész. - Nem gondoltam Katerina, hogy édesanyád ennyi finomságot készít nekünk. Még soha nem ettem ilyen leheletkönnyű gyümölcstortát, mézes felfújtat, amely egészen különleges zamatú. - De a grízsütemény sem kutya! - szólt közbe Andreas Mikilen, aki imádta az édességeket, noha alakján nem látszott. - Mondd csak Katerina, igaz, hogy apád Leszbosz leggazdagabb embere? - kapcsolódott a társalgásba Gabril Mennusku, aki Santoriniben született. - Hát... nem is tudom egészen pontosan... de az tény, hogy a szigetünkön hatalmas olajfa ligetei és kapriültetvényei vannak. Ezenkívül jó néhány üzletben érdekelt, de őszintén bevallom a részleteket soha nem mondta el, s valójában nem is érdekeltek. - Milyen szerencsés teremtés vagy - fűzte hozzá Adam. - Soha nem voltak pénzügyi gondjaid, így azt hiszem valójában nem is értékeled azt a gazdagságot, ami körülvesz. - Megvallom nektek, hogy már gyerekkoromban a régészet és a művészetek foglalkoztattak. Apám eleinte igencsak ellenezte az ambícióimat, de beletörődött, hogy az üzleti élethez semmiféle tehetségem nincs. - A húgod részt vesz a család vállalkozásaiban? - folytatta a kérdezősködést Adam. - Valójában nem, mert őt csak a szórakozás érdekli. De hát apának ő a kedvence, és soha nem szól ezért a kissé léhának tűnő életmódért. Ezután a társaság elővette a jegyzeteit és a következő heti programot állították össze. Hirtelen a kert felől éles sikoltás verte fel a csendet. - Segítség! Segítség - hangzott az esti csendben. Mindannyian az úszómedence felé rohantak, ahonnan a hang érkezett. Ám senkit nem találtak. Alaposan átkutatták a kertet,

20 a közben felébredt személyzet is csatlakozott hozzájuk. - Ilyet még nem hallottam - szólt Adam. - Teljesen érthetően és egyértelműen kiabált valaki. Én férfihangra tippelnék - fordult társaihoz. - Nem tudom, csak a segítség szó maradt meg a fülemben - sóhajtott Katerina. - Talán nem is az udvaron sikoltozott az illető, hanem az utcán. - Meglehet, bár mindannyian erre rohantunk - szólt Andreas. Még egyszer körbenéztek, utána már nem folytatták a vacsora utáni csemegézést és beszélgetést, mindenki elvonult a házába. Katerina lezuhanyozott és bekapcsolta a televíziót. Egy amerikai horrorfilmet vetítettek. - Lehetséges, hogy a szakácsnőnk nézte az adást és onnan jött a sikoly? Ez az egész megmagyarázhatatlan, mindannyian nem tévedhettünk egyszerre. No ezt a szörnyű műsort nem nézem, utálom a horrort, egyébként is fáradt vagyok. Mintha itt Kószon sokkal erősebb lenne a napsugár, mint nálunk Leszboszon. Igaz, az ásatásoknál nem véd semmi a hőség ellen. Nem baj, az a fontos, hogy tagja vagyok a csapatnak és érdekes a munkám. - Foglalj helyet Vassilis - szólt udvariasan Virgin doktor a belépőhöz. - Remélem, jól döntöttél és itt hagyhatom a lányt. Holnap délután visszaküldöm érte a helikoptert. - Azért beszéljünk meg néhány részletet. - Nincs semmi mondanivalóm, nem vagyok orvos, ez a te asztalod. - A vizsgálati eredményekre sem vagy kíváncsi? - Nem. Azt szeretném, ha Maria és én is túl lennénk a kellemetlenségen. - Azért ez túlzás, ez egy kisebb műtét, tehát nem veszélytelen. Egyébként felkértem Kostis Paliót, hogy ő végezze el a beavatkozást és én asszisztálok neki. Ő a szakember. - Nincs kifogásom ellene, de még ma este intézzétek el és a kórházban senki ne tudjon róla. Ne maradjon nyoma. - Nekünk is ez a legjobb. Kollégámmal megbeszéltem, hogy késő esete megcsináljuk a küretet. El kellett mondanom neki az igazságot, mármint, hogy rólad van szó Vassilis, mert különben nem vállalta volna. - Marcos, köszönöm a segítségedet. Jut eszembe, holnap Barbara meglátogat, remélem örülsz neki. Rövidesen találkozunk. Marcos és Kostis későn vacsoráztak a személyzeti étteremben. Mindent előkészítettek, s Mariát elhelyezték az egyágyas szobában. Amikor bemosakodva beléptek a műtőbe, szinte egyszerre sóhajtottak. Palió doktor meglehetősen nehéz szívvel fogott a szokványosnak nem éppen nevezhető kürethez. Az előzetes vizsgálat szerint a lány terhessége harmadik hónapjának végén volt, így mindenképpen számítani kellett a magzat esetleges darabolására. A műszerezésnél erre elő is készült. - Kérek egy nagyobb kacsa-fogót és utána a Hegarokat sorban, de a legnagyobbakat is! - szólt az asszisztáló Marcosnak. Lassan, nyugodt mozdulatokkal kezdte meg a méhszáj tágítását. Mikor a maximum elérése után tükörrel benézett, látta, hogy a foetus már bizony jókora, inkább a negyedik hónapnak megfelelő. - Sajnos teljesen mindegy - gondolta magában innen már nincs visszaút... - Kérek egy hosszú, Mueller féle ollót - morogta. Egy kampóval elkapta a foetus végét és levágott egy jókora darabot belőle. Óriási vérzés indult el, de nem törődött vele, egy újabb kampóval lejjebb húzta a szövetet és még egy darabot kivágott. Még mindig a magzat volt előtte. Most már egy nagyfogú Kocherral kihúzta az egészet, mire egy kicsit csökkent a vérzés. - Négyestől felfelé éles küret kanalakat kérek gyorsan! Gondosan végigment a méhfalon és végigkapart minden szövetmaradványt, amit érzett. Nagy megkönnyebbülésére a vérzés elállt, így hozzáláthatott az uterus tamponálásához. Mikor befejezte a munkáját, folyt róla a verejték, s olyan fáradtságot érzett, mint még talán soha. - Ha egyetértesz Marcos, adjunk neki legalább egy liter csoportazonos vért, ha felvittük a kórterembe, valamint javasolnék K és C vitamint, az antibiotikus kezelés mellett. - Egyetértek veled, mindent elintézünk, de kórlapot ne állítsunk ki. Majd valamilyen magyarázatot adok, ha valaki megkérdezi. Barbara az ásatáson úgy jelent meg, mint egy látomás. Hófehér muszlinruhájában, leengedett, hosszú hajával, bájos mosolyával egy csapásra meghódította a régészeket, beleértve Adamot is. - Átjöttem Kószra, s nem akartam úgy hazamenni, hogy nem látogatlak meg drága nővérkém - ölelte át Katerinát, aki úgy festett mellette, mint a Hamupipőke. A férfiak képtelenek voltak levenni a szemüket a lányról, persze neki mindenkihez volt egy-egy kedves szava, mosolya. - Gyere Barbara - fogta meg nővére a karját -, beszélgessünk a sátorban, gondolom nem azért jöttél, hogy a kollégáimmal fecseréssz. - Jaj, de rosszindulatú vagy drága Katerina! Most is, mint mindig féltékeny vagy rám. De hiába, téged csak az elvont dolgok érdekelnek, s a férfiak nem vonzódnak az ilyen típusú nőkhöz. - Na jó, fejezzük be. Mi újság otthon? - Arról nem sokat tudok mesélni, de a jövendő esküvőmről igen. Hozzámegyek Marcos Virgin doktorhoz és átköltözöm Kószra. - Gratulálok. Mikor lesz az esküvő? - Sajnos nem most. Apácska kikötötte, hogy legalább félévet kell várnom. Nem mondta meg miért,