GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. A TARTALOMBÓL:

Átírás

1 IDŐSZAKOSAN MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ AUGUSZTUS SZÁM GYÜLEKEZETI HÍRADÓ A TARTALOMBÓL: SZÓLNI ÉS HALLGATNI IDEJÉBEN TÖKÉLETESNEK HITTEM MAGAM LIGTH CHANNEL TV AZ ÚR HÁZÁBAN EGY CSAPATBAN CÉLPONTOK SZÓLNI ÉS HALLGATNI Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. A GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A BIBLIA TELJESEDŐ JELEK GYŐZELEM A STRESSZ FELETT LEGYEN JOBB A VILÁG HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE

2 tartalom Lelkészi köszöntés Dr. Tokics Imre: A keskeny út... 3 Light Channel TV 4 Művészeti Estek 5 Keresztség 6 Lelki élet Célpont vagy te is 7 Gyülekezet Az Úr Házában 8 Imacsoport Tökéletesnek hittem magam 11 Közösség - Egyház Szólni és hallgatni - idejében 12 Vendégek a keresztségen Elmélkedés Gyülekezeti foszlányok 14 Szükséges, de nem elég 15 Vasárnappal kezdődnek-e a hét napjai? 16 TeGyükMi Köszöntés a keresztségen Végzős hallgatóink 17 Felnőttél-e már gyermekem? Aktuális kérdések A gazdasági válság és a Biblia 18 Teljesedő jelek Globális kormányzást akar a pápa 20 Könyvajánlat Jeremiás, a válság prófétája, A gonosz akkor győz, ha a jó tétlenkedik 21 Egészség Győzelem a stressz felett 22 Szolgálati beosztás 23 Útravaló Sík Sándor: Legyen jobb a világ 24 A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H-1062 Budapest Székely Ber ta lan u. 13. Telefon: (1) terezvaros@adventista.hu Lelkész: Dr. Tokics Imre A gyülekezet vezetője: Dr. Erdélyi Lász ló Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon: A GYÜLEKEZETI HÍRADÓ 1000 példányban megjelenő időszakos tájékoztató. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat. 2 BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus

3 LELKÉSZI KÖSZÖNTÉS A k e s k e n y ú t Melyik az az út, amelyen a Terézvárosi Gyülekezetnek járnia kell a következő félévben? Bonyolult világban élünk, mindennap új és új tapasztalatokra van szükségünk, hogy gyülekezetünk el tudja végezni feladatát. A tegnap szedett manna (Isten csodálatos módon adott élelme a pusztában vándorló népének, Móz 16) nem elégséges a ma feladatainak megoldásában. Minden nap új mannát kell szednünk! Testvérem! Mikor szedtél friss mannát utoljára? A keskeny út az egyház életében azt jelenti, hogy minden lépésünkben és munkánkban az Úrra hagyatkozunk. A keskeny út arra tanítja meg közösségünket, hogy mindazokat az érdemeket, amelyet a múltban szereztünk, el kell vessünk magunktól a még nagyobb érték megszerzése végett. Ugyanakkor nem feledkezhetünk el arról az útról, amelyen Isten vezetett bennünket. Elődeink munkája, elkötelezettsége és öröksége megtalálható gyülekezetünk életében. Tudatosítanunk kell azt is, hogy Isten olyan feladattal bízott meg bennünket, melynek megvalósításához minden erőnkre szükségünk van. Az adventista egyház nem a múlt felé fordul, hanem a jövő felé, a múlt örökségének és tapasztalatainak tudatában. Sokan jártak már előttünk, ha helyes nyomolvasók lennénk, akkor megismernénk elődeink nyomait: itt van Albrecht Józsefé, a másik ott mellette Lenk Lajosé, az a friss nyom pedig Halász István testvéré. Tehát jó úton haladunk testvérek! Menjünk tovább! Megállhatunk egy ideig azért, hogy utána újult erővel folytassuk a menetelést a keskeny út felé. A széles útról mindig vezet egy ösvény a keskeny útra. Vajon szeretünk járni a széles úton? Nem könnyű döntés utat cserélni. A keskeny útra nem lehet modern GPS segítségével rátalálni, mivel oda az ima és az egyszerűség mezején át vezet bennünket Isten. Testvéreim! Nem könnyű elhatározás a keskeny úton való járás, mert sok mindenről le kell mondanunk, ami a régi természetünkhöz tartozik; meg kell változtatnunk értékrendszerünket, gondolkodásunkat. Milyen kár, hogy vannak némelyek, akik visszafordulnak és a széles úton akarják keresni Isten országát! Ők arra sohasem fogják megtalálni, hiába tagjai a gyülekezetünknek. A félig megtért adventista testvéreinknek hiába beszélünk a keskeny útról, ők csak mosolyogva bólogatnak, és más irányba mennek. Nem magunktól találtunk rá a keskeny útra, hanem Jézus vonzott bennünket. És Krisztus közelsége a bennünk való munkája által tesz minket eggyé. A keskeny út elején ott van a szoros kapu. Amit még félretettél a hosszú út alatt, azt a szoros kapunál le kell tenned. Nem azért, mert ezek önmagukban rosszak és értéktelenek lennének, hanem azért, hogy teljes mértékben Istenre tudj hagyatkozni. Igen meg kell állnunk a szoros kapunál, mely a helyes irányt jelzi számunkra. Gyülekezetünk egysége a keskeny úton, a szoros kapunál teljes mértékben megvalósul, ám addig is meg kell mindent tennünk az egységért, meylyet Sátán a leginkább támadni fog. Tudnunk kell, hogy a széles útra bármikor visszamehetünk, de akkor sohasem fogjuk megtapasztalni, hogy mit jelent hazaérkezni Isten országába. A keskeny út és a széles út első szakaszában egymás mellett halad, azonban van egy pont, amikor eltér egymástól és egészen más irányba folytatódik. Jézus azt mondta, hogy az egyiken sokan, a másik úton kevesen járnak. Testvérem, te melyik úton jársz? A széles, vagy a keskeny úton? A kettő közötti különbséget Krisztus a sok és kevés kifejezésekkel szemlélteti. Sokan lesznek majd, akik az út végén így szólnak: Uram, Uram, hát nem a te nevedben prófétáltunk-é? A rövid válasz fájdalmas lesz: nem ismerlek titeket. A széles úton járók elfeledkeznek Jézusról, ezért Krisztus is megfeledkezik róluk. Testvérek! Ne engedjük, hogy a gonosz tőrt és megosztást vessen közénk! Menjünk tovább a szoros kapun át a keskeny úton! Gyülekezetünkben a reformok arra szolgálnak, hogy felkészüljünk a keskeny út megpróbáltatásaira. Hiszen ez nem vasárnap délutáni kellemes kirándulás lesz, hanem életünk legnehezebb útja. Felkészülünk-e rá? Hiszen ezért tartjuk gyülekezetünkben a különböző programokat: az imaórát, a tanítóértekezletet, az egészségügyi tanfolyamokat, a fiatalok az Új kezdet missziót. Ezek mind-mind azért vannak, hogy legyen erőnk feladni azokat a dolgokat, amelyek gátolnak bennünket a keskeny úton való járásban. A hit és az engedelmesség, az egyszerűség, a bizalom egymás iránt vezet el bennünket a keskeny útra. Mit jelent a keskeny út? Isten akaratának felismerését és szabadulást világias természetünktől, az ígéretek elfogadása felé való vándorlást. Ezért nem elméleti kérdések megvitatásáról van szó, hanem a gyakorlati problémák megoldásáról. Újra és újra át kell vizsgálnunk saját szívünket és mindent ki kell vessünk onnan, ami nem Jézustól származik. Halálos veszedelmet jelenthet, ha az évtizedek helyes irányát utunk végén veszítjük el, és eltévedünk a sötétségben. A keskeny út az örök életbe visz, aki elvéti, az pedig a halálba jut. A keskeny út előtt ott van a Jabbók réve, ahol le kell tegyük mindazon értékeket, amelyet e világ szabályai szerint szereztünk, mert ezeket nem vihetjük át a szoros kapun. Vajon vannak-e ilyen értékek a Te életedben is? Ha igen, akkor találkozzunk a Jabbók révénél, mert ezen keresztül vezet az út a keskeny ösvényhez. A keskeny úton való haladás egy különleges szolgálatot jelent Isten és egymás számára. Itt már ne gyengítsük tovább egymást, hiszen számtalanszor feltettük magunkban a kérdést: Isten megbocsátotta-e minden bűnünket? Ne vitatkozzunk tovább, hogy ki a nagyobb! A Mester a legnagyobb! Nem Péter, nem Bertalan, hanem JÉZUS. A keskeny út a lemondás ösvénye. Kész vagyok-e mindenről lemondani, azért hogy elérjem azt a célt, ahol Jézus vár reám? Bár kevesen vagyunk ezen az úton, de mint a Budapest Terézváros Gyülekezet lelkésze, azt szeretném, ha szeretetben és békességben mennénk tovább Dr. Tokics Imre BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus 3

4 LIGHT CHANNEL TV Megkezdte adását a Light Channel TV A SAT-TV-RADIO ( című Interentes honlap, amely a műholdas, a televíziós és a rádiós vétel területéről szóló legfontosabb információkat teszi közzé, május 25-én a következő hírt jelentette be: LIGHT CHANNEL TV néven egy Erdélyből sugárzó keresztény missziós csatorna kezdte meg műsora továbbítását a nyugati 18 fokról C-sávban. Az adó jelenleg csak románul vehető, de tesztel a magyar és a német változat is. A műsort az Intelsat 901 sugározza, a vételhez min. 190 cm-es antennát ajánlanak. Az egyéb vételi adatok: 3,793(L), SR:5000 FEC:1/2 V/A:512/768 (magyar) További információ az adó honlapján: Igen, valóban, igen! Megkezdte adását a magyar nyelvű adventista missziós TV csatorna, amely ma már nem csak teszt üzemmódban sugároz, hanem augusztus 1-jétől programszerűen fogható a 24 órán keresztül sugárzott műsor. A csatorna természetesen az Interenten is látható. Mint korábban már hírül adtuk, ez a televízió egy világszéles hálózat része, amelynek célja, hogy az egész világra, a lehető legtöbb nyelven sugározza Isten üzeneteit. Ezek közül kiemelkednek a Jézus második eljövetelével kapcsolatos bibliai tanítások. A hálózatot David Gates evangélista, a Gospel Ministry International missziós társaság alapítója szervezte meg, és még továbbra is folyamatosan bővíti. A magyar adást Erdélyből továbbítják a műholdra a román és a német nyelvű adásokkal együtt. A német testvérek elkészítettek egy honlapot, amelyen mindhárom adás együtt látható, és kiválasztható az, amelyiket nézni kívánjuk. A honlap címe: Örömmel adjuk hírül, hogy az adás műsorrendjében már az első naptól kezdve szerepelnek a Budapest Terézvárosi Gyülekezetben felvett programok, amelyeket hosszú ideje gyűjtünk és készítünk elő. Gyülekezetünk ugyanis felvállalta, hogy támogatója lesz ennek a missziós tevékenységnek, és a Boldog Élet Alapítványon keresztül megszervezi a műsorok magyarországi készítését. Kitűzött célunk az istentiszteleteink élő közvetítése, amelynek megvalósulásához azonban még nagyon sok munkára és beruházásra van szükség. Az istentiszteleti terem belső átalakítása éppen tervezés alatt van. Isten csodálatos gondoskodása Hosszú idő óta kutatjuk a lehetőségeket arra, hogy kialakítsunk egy saját stúdiót, amelyben a kis létszámigényű műsorokat tudnánk folyamatosan felvenni. (A nagyobb programokat részben a gyülekezeti nagyteremben, részben pedig a már eddig kialakított televíziós kapcsolataink segítségével külső stúdiókban vesszük majd fel.) Sok lehetőség felmerült, de egyik sem valósulhatott meg. Sokat imádkoztunk, mert a LIGHT CHANNEL TV munkatársai úgy gondolják, hogy ezt a programot Isten indította el, és Ő véghez is viszi tervét, ha mi, emberek kitartóan együttműködünk vele. Egyik nap valaki egy régen várt hírrel jött elő: a szomszéd házban kiadó egy lakás, éppen a kapunk mellett. Erre a lehetőségre már régen vágytunk, mert azt gondoltuk, hogy a nagyterem ruhatárát egy szomszédos szobában lehetne elhelyezni, megóvva ezzel az istentiszteleti terem nyugalmát. Azonnal hívtuk a hirdetőket, és mentünk át a szomszédba, megnézni a felkínált lehetőséget. Amikor beléptünk a lakásba, földbe gyökerezett a lábunk: egy teljesen berendezett, kiváló adottságú és minőségű stúdiót találtunk (ruhatár helyett). Amikor felocsúdtunk és elmondtuk ezt a történetet a lakás tulajdonosainak, nekik is egyértelmű volt a véleményük: véletlenek nincsenek! Urunk, segíts tovább ezen az úton, mert mi megyünk veled végig! A LIGHT CHANNEL TV működése - fejlesztések, műsorkészítés a Boldog Élet Alapítványon keresztül támogatható. Bankszámlaszám: A LIGHT CHANNEL (Világosság Csatorna) TELEVÍZIÓ stúdiói Pârscov-ban (Buzău megye), Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Bukarestben találhatók. A magyar nyelvű adások készítésére együttműködési megállapodást kötött a LIGHT CHANNEL TV Egyesület és a Boldog Élet Alapítvány. A társaság tervei szerint további országok kapcsolódnak be a műsorok készítésébe: Szerbia, Szlovákia, Ukrajna, Svédország, Kanada és az USA magyar nyelvű közösségeiben alakítanak ki stúdiókat. Marosvásárhelyi látogatás A LIGHT CHANNEL TV magyarországi adásainak megszervezése érdekében a Boldog Élet Alapítvány két vezetője egy rövid munkalátogatásra Marosvásárhelyre utazott. Dr. Erdélyi László és dr. Szigeti István, amellett, hogy a televíziós feladatokkal kapcsolatos ügyeket végigtárgyalták Forrai Ibolyával, a magyar adás igazgatójával, megismerkedtek a marosvásárhelyi stúdió munkatársaival, sőt még - próbából - néhány beszélgetést is rögzítettek. Ezek után a pénteki és szombati napok a helyi gyülekezetekben történő szolgálatokkal teltek el. Mindhárom magyar nyelvű gyülekezetet meghívta testvéreinket, hogy szolgáljanak Isten Igéjéből, és nem utolsó sorban, beszéljenek egy kicsit a Budapest Terézvárosi Gyülekezet életéről. Nagy öröm volt ez a látogatás, és nagyon hasznos is. Marosvásárhelyi testvéreink lelkesen hallgatták a küldetésünk teljesítésére buzdító igehirdetéseket, illetve a beszámolót gyülekezetünk missziós tevékenységéről, melyeket az elmúlt években végeztünk. Különösen nagy hatása volt a LIGHT CHANNEL TV-vel kapcsolatos vállalásainknak. Ez megmozgatta az ottaniak lelkesedését is és azonnal több felajánlás érkezett a program támogatására. A marosvásárhelyi magyar gyülekezetekkel tovább építjük a kapcsolatot, még ez ősszel ismét látogatást teszünk Erdélyben. 4 BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus

5 MŰVÉSZETI ESTEK Csendes csodák Ne várd, hogy a föld meghasadjon, És tűz nyelje el Szodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák őszi programsorozat október 10. szombat este 6 óra november 28. szombat este 6 óra december 26. szombat este 6 óra Haydn- Mendelssohn egyházzenei est Mint különös hírmondó Babits Mihály istenes versei Tóka Szabolcs és Tóka Ágoston adventi orgonaestje Az őszi részletes programajánlat szeptember elején jelenik meg. Megindító egyszerűséggel fogalmazzák meg Reményik Sándor fenti sorai a május 30-án tartott zenés irodalmi est mottóját. A szebbnél-szebb, színpompás virágokkal borított szószék látványa, szépségével és egyszerűségével méltó keretet biztosított az est idézett alapgondolatának. Dr. Szigeti Jenő bevezetőjében a csendről beszélt: Nem a némaság a csend, hanem szavaink lelke. Az igazságot hordozó szó a gondolkodó csendből származik. A csend a lélek rendje; a megtalált harmónia Isten és az ember, az ember és a társ, az ember és a világ között. A csend a szívben születik, ezért összeszorított ajkaink nem teremnek csendet. Keresztény életünk egyik fő problémája, hogy sokszor nem vesszük észre, menynyi mindent tesz értünk Isten. Körülvesz bennünket a teremtett világ milliónyi titka. Embereket rendelt mellénk Isten, akikben csodák rejtőznek felfedezetlenül, de a szívünkben lévő zaj miatt nem látjuk a csend csodáját. Csak Isten Fiának tengert lecsendesítő ereje képes békét, csendet teremteni. A zaj mindig ürességet takar, a csend pedig a gondolatok virágos kertje. Isten azt akarja, hogy ha ma, vagy holnap kilépünk a zaj világába, ne feledjük otthon Isten halk, szelíd hangját, a csendet, amiben nemcsak Illés életében a Hóreben, hanem a mai zűrzavaroktól agyonkiabált világunkban is Ő jelen van. Valóban: a csend az Úr ajándéka, amelyben megszületnek azok az apró, hétköznapi csodák, amelyeket csak akkor veszünk észre, amikor szívünket betölti ez a tökéletes béke, nyugalom, szeretet: a CSEND. Csodák közt élünk, amikor kimondott, vagy kimondatlan, az Úrhoz küldött, vagy magunkba zárt fohászaink vagy vágyaink megvalósulását látjuk. Nem nagy, látványos dolgokban, hanem egy kedves szóban, mosolyban, amit kapunk, egy régóta hordozott probléma váratlan megoldódásában, egy megfogalmazhatatlan szépségű napkeltében; egy váratlan találkozással Istennel. Krisztus azt ígérte tanítványainak: Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Krisztus mellettünk áll, nekünk csupán a csendes csodákra kellene jobban figyelnünk. Az elhangzó versek, zeneművek hűen tükrözték ezeket a gondolatokat, érzéseket. A műsor előadói F. Dőry Magdolna, Nyári Éva, Nyári István, Tokics Ildikó, Tokics Imréné, Szigeti Gyopár voltak. A zenei művek előadói Szerekován János, Nagy Mónika, Tóth Judit, Simon Beatrix szintén különleges élményt nyújtottak. Az est zenei rendezője Sipos Lajos, rendezője Nyári István volt. Befejezésként Szigeti Jenő bevezetőjének záró gondolatát idézzük: Legyen ma este a zene, az ének, a vers a csend követe, hogy szívünkben szülessenek csendes csodák, hogy lélekben gazdagodhassunk. Ez történt meg május 30-án este a Terézvárosi Gyülekezetben. A tavaszi programsorozat utolsó rendezvényére került sor június 27-én. Az ACAPELLA ÉNEKEGYÜTTES adott önálló estet - Debrenti Enikő vezetésével -, amely kórusszámokból és köztük néhány vers előadásából állt. Az Acapella Énekegyüttes a klasszikus protestáns zenei kultúra darabjait szólaltatta meg, nagy átéléssel, és kimunkált előadásmóddal. A közönség meghatódva fogadta kedvelt darabjait, és az egész este áhítatos légkörben telt el. Az együttes komoly erőfeszítéseket tesz, hogy működése és szolgálata alapot képezzen gyülekezetünk zenei életében. Isten áldja meg szolgálatukat. BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus 5

6 KERESZTSÉG március 21. volt. A csillagászati tavasz első napja. A tavasz a természet újjáéledését hozza, egy tökéletes újjászületést. Ez a nap a mi számunkra is, lányommal, egy valóságos újjászületés volt, hiszen a medencében a hullámok eltemették régi énünket, és felemelkedve egy új ember született bennünk. Ez önmagában is egy hosszú folyamat végállomása volt, ugyanakkor egy új életszakasz kezdete is, egy tisztább, Istent már a magaménak tudó és valló életé. Minden ember vágyik arra a belső békére, amelyet én megtaláltam, amikor Jézust felismertem, megtaláltam és elfogadtam. Aki megtalálja Őt a saját hitén keresztül, és engedi, hogy a Szentlélek által szíve megtisztuljon, annak korábbi szíve átváltozik érző, szerető szívvé. Amikor felismerem azt, hogy jobbá nem önmagam erejéből, hanem csak az isteni erő által válhatok, akkor eljutottam Jézushoz... Akadozik a toll a papíron, miközben arra gondolok, hogy miért van az, hogy amit szívemben már létező érzések és a gondolataim a toll hegyén még sem törnek elő. Bár dadogok, és a szavak a papíron úgy hatnak, mint egy kopár táj, belül érzem, hogy zsong bennem a március 21-i tavasz. Frissítő, boldogító, mámorító érzés, hogy már nem tiltakozom Őellene, nem taszítom el a felém nyújtott kezét, közel engedem magamhoz Jézust. Még éppen csak elindultam azon az úton, amelynek a végén a dicsőséges találkozás képe dereng fel előttem. Tudom, hogy ezek az érzések még csak az ÉN-ről szólnak, pedig Jézus éppen azt szeretné, hogy adjam fel az ÉN-em, kapaszkodna a Ő felém nyújtott kezébe, és közben fogjam meg embertársaim kezét is. Így vezessek mindenkit Őhozzá, hogy minél többen elnyerhessük az örök életet Őáltala. (Andrea) június 20-án ismét keresztségi istentiszteletet tartottunk gyülekezetünkben. Öten határozták el, hogy szövetséget kötnek az Úrral, és még ketten jöttek a Pestszenterzsébeti gyülekezetből is. Új testvéreink komoly felkészülés után csatlakoztak Isten népéhez, elhatározva, hogy é- letüket ezentúl csak Neki szentelik. Nagyon szép bizonyságot tettek a meghallgatáskor tapasztalataikról. Ez a második keresztségi ünnepély volt ebben az évben, és már kitűztük a harmadik időpontját is. Az istentisztelet végén ugyanis tizenhárman jelezték, hogy készek a szövetségkötésre, és velük már meg is kezdődött a felkészülés a szeptember 26-ai következő keresztségi szertartásra. Férjemmel két éve keresztelkedtünk meg. Ekkor első, életünket meghatározó tapasztalatunk az volt, amikor Jézus Krisztus megszólított, magához vonzott és elindított mindkettőnket azonos úton. Így nem hagyott egyikünket sem felemás igában vergődni. Minden pillanatban hálásak vagyunk ezért. Ehhez a tapasztalathoz tekintünk vissza kapaszkodóért életünk nehezebb időszakaiban. A velünk történtek a kisebbik fiúnk életére is hatással volt, van. Őt már megszólította Jézus és remélhetőleg tovább vezeti a megkezdett úton. Szeretnénk ha nagyobbik fiúnk szívét is megérintené az Úr. Szívünk vágya, hogy egykor velük együtt járjunk Jézus követésében. Csodálatos élményt adott a júniusi szombat délutáni keresztség, amikor megtapasztalhattuk a Menny légkörének hangulatát. Az örömöt a szíveinkben, a szeretet érzését egymás és a keresztelt, illetve a barátkozó testvéreink iránt, akik 13 an megvallották, hogy Jézus őket is hívja. Ó bárcsak ehhez hasonló élmények, tapasztalatok történnének velünk szombatról-szombatra, hogy egységben, együtt növekedjen hitéletünk. Adja Isten, hogy így legyen. (Sztrojiny Erzsébet) 6 BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus

7 LELKI ÉLET Célp nt vagy te is Évszázadokon keresztül keresztények próbálták megérteni a szenvedések okát; miért szenved az istenfélő ember? Amikor egy nagy megpróbáltatás közepén találjuk magunkat, a tanult igazságot nehéz megkínzott szívünkre alkalmazni. Sokak számára, akik hosszú ideig tartó megpróbáltatást szenvednek el, kérdések merülnek fel: Uram, mivel bántottalak meg? Van valami az életemben, ami hátráltat abban, hogy meghalld a panaszaimat? Hűséges voltam Igédhez, miért szenvedek hát ilyen végtelenül? A Biblia azt ígéri, hogy Te nem engeded meg, hogy megpróbáltatásunk nagyobb legyen, mint amit el tudunk viselni. Miért vagyok mégis ennyire letörve? Tudjuk a Szen rásokból, hogy előbb-utóbb a megpróbáltatások és viharok elérkeznek mindazokhoz, akik Krisztusnak adták magukat. Sok baj éri az igazat (Zsolt. 34: 2o) Aki az Úr jelenléte után vágyik, és elhatározza, hogy szta szívből, és teljes értelemmel kutatja Igéjét és akaratát, állandóan célpontja lesz Sátán irigységének. A legnehezebb lelki csata a hívő elméjében folyik. Sok hívő keresztény hatalmas gyötrelmeket él át, mert nem képesek túltenni magukat a múltban elkövetett hibáikon, és érdemtelennek érzik magukat Isten áldásaira. Ezért sokan eltávolodnak a gyülekezettől, kerülik a hívők társaságát. Mások pedig a gyülekezetben vívják hitharcukat, és tehetetlenül vergődnek kétségeik között, nem találva lelki megnyugvást Istenben és Igéjében. Évek, évtizedek telhetnek el így. És vannak hívő keresztények, akik Isten jelenlétében élnek napról-napra, mégis életük egy pontján Sátán eléri célját, és langyossá, közömbössé válnak. Sok keresztény hívő úgy el van foglalva az élet gondjaival, terveivel, azok fáradságaival, illetve megpróbáltatásaival, hogy elfogadták helyzetüket, mint változhatatlant. Mikor ilyen hívőkkel találkozunk, csak a problémáikról, bajaikról beszélnek, nem pedig azokról a győzelmekről, örömökről, életüket formáló hitpróbákról, amiken Jézus vezeti át őket. Mindazoknak, akik elfáradtak, lemaradtak, vagy egy helyben állnak, sürgető és határozott üzenet szól: minden hívő életében eljön az idő, mikor dönteni, választani kell: hitedben közömbös, langyos maradsz, vagy átlépsz a vonalon és teljes szívből, odaadással követed Jézust. Amikor vágysz meghozni a helyes döntést, amikor újból hiányzik életedben Jézus közelsége, amikor Isten érdekei a tiéd is lettek, amikor szeretnél mások felé fordulni, hogy hasznukra lehess amikor elhatároztad, hogy teljes odaadással fogsz élni Jézusért; akkor tudd, hogy Sátán célpontja leszel. Minden erővel megtorpanásra, meghátrálása akar rávenni. Ekkor légy bátor és erős! Szíved mélyén még ott van a szikra. És amíg a parázs ég, fel tud lángolni. Ha te keresztény hívő vagy, aki teljes szívből Istent keresi, célpont leszel. Harcolni kell életünk végéig, és addig, amíg Jézus viszszatér. Lesznek nyugalmas időszakok, mikor a küzdelmek időlegesen el fognak tűnni, de amíg ezen a földön élünk, egy állandó lelki-szellemi háborúban élünk. Az idő elérkezett, hogy figyelmünket a jelen megpróbáltatásairól elfordítva Jézusra figyeljünk, kinek kezében van a győzelem kulcsa. Az Ő ígérte mindannyiunké: Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. (Ésa 41:10) A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, milyenek valójában vagyunk. BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus 7

8 GYÜLEKEZET AZ ÚR HÁZÁBAN Asszíria királya azután másokat hozott... és letelepítette őket Samária városaiba, Izráel fiai helyébe... Ekkor azt mondták Asszíria királyának: Azok a népek, amelyeket elhurcoltál, és Samária városaiba telepítettél, nem ismerik az ország Istene tiszteletének módját, ezért oroszlánokat küldött rájuk, s azok most öldösik őket, mivel nem ismerik az ország Istene tiszteletének a módját. Asszíria királya azért ezt parancsolta: Küldjetek oda egy papot azok közül, akiket onnan fogságba vittetek! Menjen el, lakjék ott, és tanítsa meg azokat az ország Istene tiszteletének a módjára! El is ment egy pap azok közül, akiket Samáriából fogságba vittek, és letelepedett Bételben. Ez tanította meg azokat, hogy hogyan féljék az URat. (2Kir 17:24-28) Az ókori világban, amikor a népek több istent imádtak, nem volt gond az asszírok számára, hogy a zsidók istenét is besorolják a többi bálvány közé. Az Úr azonban tanítást akart adni nekik az istentisztelet módjáról, jóllehet nem az volt a célja, hogy az asszírokat zsidókká változtassa. Isten elvárja, hogy az emberek még akkor is a megfelelő formában mutassák ki iránta való tiszteletüket, ha nem hisznek benne. Vajon akkor mennyivel inkább fontos a tisztelet módja azok számára, akik valóban szeretik és imádják az Urat, hisznek benne, követni és szolgálni akarják? Isten tisztelet Isten népét folyamatosan figyelmeztette és tanította Mózes: Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből. 5Móz 10:12 A mai világban mind az Isten, mind a tisztelet fogalma nagyon elhalványult. Ezért nagyon fontos, hogy istentiszteleteink ne formálódjanak a világ szokásai szerint, ne hozzuk be az imádat házába a világ éppen divatos viselkedésmódját, hanem folyamatosan tanulmányozzuk Isten elvárásait az Ő tiszteletével kapcsolatban. A Bibliában a tisztelet fogalma leginkább a szolgálattal kapcsolható össze. A fent idézett bibliavers például az új protestáns fordításban így olvasható:...az URat féljed, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az URat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből. A szolgálatok közül a legszentebbnek kétségtelenül a papi szolgálat volt tekinthető. Ezért is jellemzi az Újszövetség a keresztényeket úgy, hogy Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok (1Pt 2:9) Minden szolgálatunkat, Isten tiszteletének minden megnyilvánulását ezért a papi szolgálathoz kell hasonlítanunk, folyamatosan tanulmányozva és értelmezve annak szabályait. Különösen érvényes ez a közösségi szertartásokra, a gyülekezeti liturgiára, a közös istentiszteleti összejövetelekre, vagyis az Úr házában való magatartásunkra. A JELLEM ÉS AZ ÖLTÖZET Az Atya Isten Nézém - mondja Dániel próféta -, míg királyi székek tétetének, és az öregkorú leüle; ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz... Dn 7:9-10 Jézus És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. Mt 17:2 Angyalok...az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. Mt 28:2-3 Vének És a királyiszékekben látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejökön arany koronák valának. Jel 4:4 Az üdvözültek Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; Jel 7:9 Az üdvözülendők Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. Jel 3:5 Az elkárhozottak Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Mt 22:12 És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait és mindazokat, a kik idegen öltözetbe öltöztek. Sof 1:8 Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skarlátba, és megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával. Jel 17:4 Liturgia Mielőtt az istentiszteleteink külsőségeivel foglalkoznánk, tisztáznunk kell valamit. A tisztelet egy belső lelki hozzáállás, gondolati, érzelmi fogalom. Azonban ugyanúgy, mint ahogyan a hit csak a cselekedetek útján válik láthatóvá, a tiszteletnek is megvannak a külső megjelenési formái, amelyekkel szavak nélkül is kifejezhetjük gondolatainkat, érzelmeinket. A világban ezt illemtannak, protokollnak hívják, a- mely a közösségi életnek egy nagyon fontos összetartó és kifejező ereje. A vallásos életben pedig - az első keresztények óta - az Isten tiszteletére végzett cselekedetek gyűjtőfogalma: a liturgia. Öltözködés A tisztelet külső megnyilvánulásai közül minden bizonnyal az öltözködés a legfontosabb dolog. Két példával is igazolhatjuk ezt: az öltözet mindennél előbb beszél, és a papi szolgálat is egyértelműen az öltöztetéssel kezdődött. Az öltözet mindennél előbb beszél. Amikor a Biblia embereket, angyalokat akar jellemezni, vagy magát Istent bemutatni, először mindig a ruházat leírásával kezdi: És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve. És teste olyan mint a társiskő, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása. (Dán 10:5-6) Amikor egy ilyen leírást olvasunk, a név már nem is látszik fontosnak. Pontosan tudjuk, kiről van szó. De ugyanez érvényes mindenkire, olvassuk el a keretbe foglalt idézeteket. A papi szolgálat is az öltözettel kezdődött. Pap nem végezhetett szertartást, nem mehetett be a templomba a papi ruha nélkül, amelynek minden részletét Isten határozta meg. Te pedig hívasd magadhoz a te atyádfiát Áront, és az ő fiait ő vele az Izráel fiai közűl, hogy papjaim legyenek. 8 BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus

9 GYÜLEKEZET És csinálj szent ruhákat Áronnak a te atyádfiának, dicsőségére és ékességére. És szólj minden bölcs szívűeknek, akiket betöltöttem a bölcsesség lelkével, hogy csinálják meg az Áron ruháit, az ő felszentelésére, hogy papom legyen. (2Móz 28:1-3) A papi öltözet viselésének komoly szabályai voltak, amelyeknek E. G. White szerint egyetlen céljuk volt: Jézus Krisztus makulátlan lényét jelképezni és a menynyei istentisztelet szentségét képviselni. Minden ruhadarabnak, amit a pap viselt, teljesnek, folt és hiba nélkül valónak kellett lennie. A gyönyörű szolgálati ruhákkal jelképezték a nagy előkép, Jézus Krisztus makulátlan lényét. Isten semmi mást nem fogadhat el csak a tökéletességet, ruhában és magatartásban, szóban és lélekben. Isten szent, és a földi istentiszteletnek az ő dicsőségét és tökéletességét kell képviselnie. Semmi más, csak a tökéletesség képviselheti megfelelően a mennyei istentisztelet szentségét. (Jézus élete 611. o.) Jelképez, képvisel A világi hagyományok, amelyek ugyan már szintén megkopni látszanak, ugyanezeket az elveket képviselik. Néhány idézet a világi öltözködésről: Ruha teszi az embert! Az öltözködés egy mindenütt jelenlévő társadalmi kód; Az öltözködés az első tényező, amely információkat közvetít mások számára. Az öltözködés az egyéniség, illetve egy csoporthoz tartozás kifejezésének eszköze. Viseletünk információkat közvetít rólunk hangulatunkról, státuszunkról és szerepünkről, egészen a legapróbb részletekig. Az öltözékednek tükröznie kell személyiséged, vagy legalábbis olyan benyomást kell keltenie, amilyen képet szeretnél magadról kialakítani. Az ápolt tiszta külső, az általános műveltség része, civilizációs követelmény. Ha valaki igényes az öltözködésére, arról feltételezik, hogy az illető a munkáját is igényesen végzi. Az öltözködés mindig az alkalomhoz igazodik. Örök illemszabály: Nem illik úgy felöltözni, hogy megjelenésünk legfeltűnőbb része a ruha legyen. A keresztény egyházi illemtanok közül talán a református hagyományok fogalmazzák meg a legegyszerűbben az újszövetségi öltözködés alapszabályát. Az istentiszteleten résztvevők öltözete legyen egyszerűen ünnepélyes. Sajnos már kihalóban van a templomba járók körében is az a szép szokás, hogy az új ruhát, az új cipőt először az istentiszteletre vesszük fel. Mit fejezhetünk ki tehát öltözetünkkel?: A tiszteletet mások elsősorban Isten, és a testvéreim - iránt, a testvéri közösséghez tartozást, istentiszteleti szándékaink tökéletességét, egyéniségünket, jellemünket, amelynek része kell legyen a tisztelet. E. G. White igen nyomatékosan szólít fel mindenkit arra, hogy a belső lelki fejlődésünket mutassuk be külső jelekkel is: Finomítsátok, finomítsátok, finomítsátok ízléseteket! Az Úr azt szeretné, ha mindnyájan emlékezetetekbe vésnétek, hogy Isten szolgálata tiszta és szent, s azoknak, akik megismerték az igazságot, meg kell tisztulniuk lelkületükben, indulatukban, szívükben, beszédükben, ruházkodásukban és otthonaikban egyaránt... (A Szentlélek eljő reátok: 92. o.) Ízlésünk finomítása addig kell terjedjen, amíg majd örömmel vesszük fel a fehér ruhát, amelyet a megváltottak viselnek Isten színe előtt. Ez a ruha egyforma lesz, pedig a viselői különbözni fognak jellemükben. Az egyéniségünkben megmutatkozó különbözőségeket azonban messze felülmúlja majd egységünk az Isten iránti tiszteletben, és a közösséghez tartozás érzése. Ezeket a ruhákat kell elkészíteniük: a hósent, éfódot, palástot, mintás köntöst, süveget és övet. Az éfódot aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból művészi szövéssel készítsétek! Két egymáshoz érő vállrésze legyen a két végén, hogy összekapcsolható legyen. A rajta levő övet, amellyel megkötik, ugyanúgy, ugyanabból készítsék: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. Azután fogj két ónixkövet és vésd rájuk Izráel fiainak a nevét. Hatnak a nevét az egyik kőre, a másik hatnak a nevét a másik kőre, születésük szerint. Körös-körül aranyfoglalattal készíttesd azokat! Azután tedd a két követ az éfód vállrészeire, az Izráel fiaira emlékeztető kövekül. Készíttess aranyfoglalatokat is, és két színarany láncot. Fonottan készíttesd azokat zsinór módjára, és illeszd rá a sodrott láncokat a foglalatokra! Azután készíttess hósent művészi munkával a döntések közlésére! Úgy készíttesd, ahogyan az éfódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból készíttesd el! Négyzet alakú legyen, kétrét hajtva, egy arasz hosszú és egy arasz széles legyen.foglalj abba foglalatba illő drágaköveket, négy sor követ ebben a sorrendben: rubin, topáz és smaragd, ez az első sor. A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis. A harmadik sor: opál, agát és ametiszt. A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Aranyfoglalatokba legyenek erősítve. A köveken tehát Izráel fiainak a nevei legyenek, a tizenkét névnek megfelelően. Készíttess a hósenra zsinór módjára font láncokat színaranyból! Készíttess homlokdíszt színaranyból, és vésesd rá úgy, ahogyan a pecsétgyűrűbe szoktak vésni: Az ÚRnak szentelt! Fűzd ezt kék bíbor-zsinórra és legyen a süvegen, a süveg elején. 2Móz 28:4-42 Készíttess a hósenra két aranykarikát is, és illeszd a két karikát a hósen két végére! A két aranyzsinórt fűzd a két aranykarikába a hósen két végén! A két zsinór végét erősítsd a két foglalatra, és erősítsd az éfód vállrészének az elejére! Készíttess még két aranykarikát, és erősítsd azokat is a hósen két végére azon a szélén, amely az éfód felé eső részen belül van. Azután készíttess még két aranykarikát, és illeszd azokat az éfód két vállrészére elöl, kissé lejjebb, közel az egybefűzéshez az éfód öve fölött. Csatolják a hósent karikáinál fogva az éfód karikáihoz kék bíbor zsinórral, hogy az éfód öve fölött legyen, és ne csússzék el a hósen az éfódról! Azután tedd a döntések közlésére való hósenba az úrímot és tummímot! Legyenek azok Áron szíve fölött, amikor bemegy az ÚR elé. Azután készíttesd el az éfód palástját, az egészet kék bíborból! Legyen a közepén nyakkivágás, és a kivágáson körös-körül szövött szegélye legyen, mint a mellvért nyílásának, hogy ne szakadjon be. Készíttess a szegélyre gránátalmákat kék és piros bíborból, karmazsin fonálból körös-körül a szegélyére, közéjük pedig aranycsengettyűket körös-körül. Aranycsengettyű meg gránátalma váltakozzék a palást szegélyén körös-körül. Ezt viselje Áron szolgálat közben, hogy hallható legyen a csengés, amikor bemegy a szentélybe az ÚR színe elé, és amikor kijön onnan, hogy meg ne haljon. A köntöst lenből szövesd meg mintásra, és a süveget is lenből készíttesd! Az övet pedig művészi hímzéssel készíttesd! Készíttess nekik gyolcsnadrágot, hogy eltakarják mezítelenségüket: csípőtől a combig érjenek. BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus 9

10 GYÜLEKEZET Ma, amikor a keresztelendők egyforma fehér ruhákban állnak meg az Úr és a gyülekezet előtt, senki sem gondol arra, hogy divatosabban is öltözhetnének. Öröm viselni a fehér ruhát, érezni Isten jelenlétét és a közösség szeretetét, támogatását. Istentiszteletünk tehát kezdődjön azzal, hogy már otthon átgondoljuk, mibe és miért öltözünk fel? Mit akarunk kifejezni, képviselni? Gondoljuk át! Isten belelát a szívünkbe és a gondolatainkba. De az angyalok nem, és a testvéreim sem. Ők először abból következtetnek, amit látnak rajtunk. Az ortodox gyülekezeti liturgiua szerint: A templomba menve, a közös imádságra, maga Isten előtt jelenünk meg, ezért illendően, lehetőség szerint minél ünnepélyesebben öltözzünk fel. Ha a földi intézményekbe és jelentős emberekkel való találkozásra készülve szépen kiöltözünk, mennyivel inkább kell figyelmet fordítanunk külső megjelenésünkre, amikor a Mennyek Királya elé igyekszünk. Hasonlóan fogalmaz E. G. White: Kiváltságunk, hogy ruházkodásunkban és minden más dologban tiszteljük Teremtőnket, aki azt kívánja, hogy ruházkodásunk ne csak csinos, és egészséges, hanem megfelelő és illő legyen. Sokaknak tanításra van szükségük, hogyan jelenjenek meg szombaton az istentiszteleten. Ne jöjjenek Isten jelenlétébe közönséges ruhájukban, amit hétköznap viselnek! Mindenkinek legyen külön szombati ruhája, amit Isten házában visel az istentisztelet alkalmával. Miközben ne alkalmazkodjunk a világi divathoz, mégse legyünk közömbösek külső megjelenésünk iránt. Legyünk csinosak és rendesek, de ne ékesítsük fel magunkat. Isten gyermekei legyenek kívül és belül is tiszták. (Tanácsok a gyülekezetnek 205. o.) Pontosság XVIII. Lajos francia király ismert mondását idézve: A pontosság a királyok udvariassága. A világi protokollban ennek a témának aktualitását és fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Mind a magánéletben, mind a közösségi kapcsolatokban óriási jelentősége van. Kifejeződik benne a másik ember, és az esemény iránti tiszteletünk, megbecsülésünk és egyúttal a saját magunk megbízhatósága is. Minden közösségi kapcsolatban az első megnyilvánulásunk az időpontok tisztelete legyen, amely alapján egész személyünket értékelik. Ne tegyük ki magunkat annak, hogy neveletlen, udvariatlan, komolytalan, szervezetlen emberként ítéljenek meg. Késés, pontatlanság esetén hivatkozhatunk rohanó életünkre, zaklatott, sűrű napirendre vagy közlekedési okokra, de tudni kell, hogy semmilyen hivatkozás nem old fel bennünket a pontosság követelménye alól. Ha azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek mások, akkor nekünk is komolyan kell vennünk magunkat és másokat is. Kulturált embernek tisztában kell lennie azzal, hogy a pontosságnak jelentéstartalma van, s ez erősen befolyásolja a kapcsolattartást. A pontosság azonban az istentisztelet alkalmával nem egy öncélú, csak az órához és perchez való igazodást jelent. A királyi, vagy lovagi etikett szerint, ha egy meghívón pontos időpont van feltüntetve, a díszvendégek, uralkodók, főméltóságok, államfők, kormányfők, hírességek, kiemelt személyiségek után érkezni több mint illetlenség!!! Az ő bevonulásuk pillanatában minden meghívott vendégnek már a helyén kell lennie és utolsó vendégként érkezni a király privilégiuma! Ettől eltérni nagyfokú illetlenség, amely nagyon rossz fényben tünteti fel a szabályok megsértőjét. Istentiszteleteink díszvendége maga a Királyok Királya. Ezért E. G. White szerint is: Minden legyen készen a kitűzött órára, és ha egyesek negyed, vagy fél órát késnek is, ne várjanak rájuk. Ha csak ketten vannak jelen, akkor is igényt tarthatnak Isten ígéretére. Az összejövetelt tartsák meg pontosan a kiszabott időben, akár kevesen, akár sokan vannak jelen. Az istentiszteletek kezdő imáiban mindig megkérjük az Urat, hogy jelenjen meg Lelke által közöttünk. Ha ezt komolyan gondoljuk, akkor ebben az időpontban mindenkinek a helyén kell lennie. Nagyfokú tiszteletlenség Istennel szemben, ha késve botorkálunk a helyünkre, megzavarva a többiek áhítatát is. Hiteltelenné, álságossá válik tiszteletünk, amely miatt állítólag összegyülekezünk az imádság házában. De hasonlóan tiszteletlen dolog az idő előtti távozás is. A már említett ortodox egyházi liturgia egyértelműen parancsolja: A templomot nem szabad elhagyni a Liturgia vége előtt, anélkül, hogy megvárnánk a pap elbocsátását. Vagyis az istentisztelet záró momentumai ugyanolyan fontosak, mint a kezdet. Csend, áhítat Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. Zsolt 46:11 Őrizd meg lábaidat, mikor az Istennek házához mégy, mert hallgatás végett közeledned jobb... Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; Préd 5:1-2 Isten tiszteletének alapvető feltétele és egyben jele is az elcsendesedés. Az imádság házában Isten halk és szelíd hangon szól hozzánk, amelyet nem fogunk meghallani, ha magunk nem csendesedünk el. Ha az Isten házába való belépéskor a hívők igazi tiszteletet éreznek az Úr iránt, és arra gondolnak, hogy az Ő jelenlétében vannak, akkor a csendességben édes ékesszólás fog megnyilatkozni. A suttogást, nevetgélést és beszélgetést, amely nem bűn a közönséges munkahelyen, ne gyakoroljuk Isten imádságának házában. Lelkünket készítsük elő Isten Igéjének hallgatására, hogy fontossága kellőképpen befolyásolja szívünket. Midőn az imádkozók belépnek az öszszejövetel helyére, illő módon tegyék és csendesen foglaljanak helyet. Közönséges beszédet, suttogást és nevetgélést ne tűrjünk meg Isten házában se istentisztelet előtt, se utána. Buzgó, tevékeny kegyeség jellemezze az imádkozókat. (Tanácsok a gyülekezetnek 283. o.) A csendes áhítat tehát nem csak az istentisztelet előtti várakozásra vonatkozik, hanem a szertartások időtartamára is, valamint a prédikáció utáni időszakra. Az egyház szentségi életének legmagasztosabb, mindent meghatározó és megszentelő eseménye az istentisztelet. Ennek külsőségei azért fontosak, mert alapvetően jelzik, hogy különbséget tudunk-e tenni a szent és a közönséges dolgok között. Eldönthetik, hogy tiszta szívből, vagy csak szájunkkal tiszteljük Istent. Dr. Erdélyi László 10 BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus

11 IMACSOPORT Az imacsoportban 2009 nyarán George R. Knight: Tökéletesnek hittem magam című könyvét olvastuk és tanulmányoztuk. Ez a könyv kifejeze en kiscsoportos megbeszélések céljára íródo, ezért jó témavezető volt beszélgetéseinkhez. Az írás által tárgyalt kérdések pedig nagyon aktuálisak, nem csak általában az adven sta hívők számára, hanem ezen belül a mi gyülekezetünknek is. Hadd álljon i néhány idézet a könyvből, amely talán felkel mindenki érdeklődését arra, hogy olvassa el, és testvéreivel beszélje meg ezt a nagyon hasznos és egyben lebilincselő könyvet. Tökéletesnek hi em magam A kulcsfogalom a Krisztus példázatai című könyvben jelenik meg ekképpen: Amikor Jézus Krisztus jelleme tökéletesen kirajzolódik népében, akkor eljön, hogy magához vegye övéit. Sajnos, amikor a hetednapi adven sták ilyen írásokat olvasnak, szeretnék ezt érzelmileg értelmezni. Ugyanezt te em, amikor először olvastam ezeket a szavakat. Megragado ennek szépsége, a lehetőség, hogy elérhetem ezt a magasságot elhatároztam, hogy én leszek az első tökéletes adven sta Jézus óta. Azonnal akcióba léptem. Így egy pár hét múlva el tudtam mondani, hogy mi nem jó, majdnem minden területén az életnek. El tudtam mondani mit nem szabad enni. El tudtam mondani mit nem jó nézni. El tudtam mondani mit nem szabad tenni, majdnem minden területen. És el tudtam mondani miről nem jó gondolkozni, majdnem minden témában. Szakértő le em annak meghatározásában, hogy mi nem jó bárkinek és bármivel kapcsolatban. Abban az igyekezetemben, hogy helyesen étkezzek, 75 kg-ról lefogytam 56 kgra. Egyesek féltek, hogy az egészségügyi reform mia meghalok. A tökéletesség felé vezető küzdelmemben tényleg tökéletes le em. - Egy tökéletes farizeus voltam, mint Pál, mielő a damaszkuszi úton találkozo Jézussal. - Tökéletes szerzetes le em, mint Luther, mielő felfedezte a Római levelet. - Tökéletes metodista le em igyekezetemben, mint John Wesley, mielő Aldersgate-ben megtért volna Az én tökéletességem képtelensége abban nyilvánult meg, hogy minél többet gondoltam rá, annál jobban összpontosíto am a saját személyemre. Nemcsak, hogy mind inkább énközpontúbb le em, de minél jobban igyekeztem, annál inkább lenéztem azokat, akik nem juto ak el még az én magaslatomra. Sajnos, van olyan tökéletesség felé vezető út, amely nagy jelentőséget tulajdonít az ÉN-nek, amely pontosan a BŰN lényege. A tökéletesség felé vezető út sokszor a halál útja. Van egy olyan tökéletesség felé vezető út, amely rombol és nagyon sok adven sta erre az útra lépe, azt gondolva, hogy sikerül a jézusi jellemet elsajá tania. Ez helytelen út. Ember alko a út, nem Isten útja. Az Újtestamentum egyik nagy verse é- rin a legpontosabban ennek a témának a lényegét. Erről ismeri meg mindenki - mondja Jézus - hogy az én tanítványaim vagytok, - ha megtartjátok a szombatot. Vagy: Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, - ha fize tek a zedet. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, - ha megtartjátok az egészségügyi reformot. Nagyon sok adven sta úgy olvassa az Újtestamentumot, mintha így lenne írva. De tulajdonképpen Jézus azt mondta: Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok (Ján13:15) Sok adven sta szem elől téveszte e az Újtestamentumnak ezt a fontos kitételét. George R. Knight a Hetednapi Adven sta Egyház egyháztörténe professzora, és nagyon sok könyv szerzője. Magyar nyelven ezekből a következők jelentek meg és kaphatók: Ellen White kora, E. G. White élete és szolgálata, Ellen White mindennapjai, Hogyan olvassuk Ellen White műveit? (Advent Kiadó), Helyünk a keresztény világban (Felfedezések Alapítvány), Tökéletesnek hi em magam (Blénessy Béla). Nagyon sokan szabályok, és törvények megtartása által próbálják kiérdemelni az üdvösséget (amelyeknek megvan a maga helye az Istennel való kapcsolatban), de elhanyagolják a nagy alapelvet, amely Isten TÖRVÉNYÉNEK alapját képezi. Sokan, abban az igyekezetben, hogy tökéletességre jussanak, saját bűneikre és szabályaikra gondolnak, ahelye, hogy hagynák Istent, hogy közbelépjen az életükbe, ami a BŰNT és a TÖRVÉNYT ille Az adven stáknak meg kell ismerniük úgy a megváltás örömét, mint a nagy hitelvi igazságokat. Ha szívükbe fogadnák Jézust, megmentő igazságaival együ, akkor nemcsak kis i -vel lenne a szívükben az IGAZSÁG, (vagyis a hitelvi igazságok). Én vagyok az Igazság mondta Jézus. (Ján14:6.) Személyesen meg vagyok győződve, hogy az adven stáknak legnagyobb szükségük nem arra van, hogy a hitelvi igazságokat pontról-pontra megvalósítsák, hanem Jézus mélyebb megismerésére és üdvbizonyosságra Ő általa. Szükségünk van az igazságra, és az IGAZSÁGRA. Amikor mindke ővel rendelkezni fogunk, ezek áthatják lényünket, akkor imádatunkban elérjük azt az állapotot - a Szentlélek segítségével -, hogy felrázzuk a világot az ÜZENET szépségével. BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus 11

12 KÖZÖSSÉG - EGYHÁZ S zólni és hallgatni idejében Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. (Karinthy Frigyes) Egy minap kapott levél juttatta eszembe Karinthy ismert verssorait az Előszó-ból. Ha az ember mindkettőt elolvasva szabadjára engedi fantáziáját, maga előtt lát egy panaszost, aki egyszeri nekifutás után, mivel magára maradt a bibliai intelem gyakorlásában, kinyitja a szelepet, és világgá kürtöli azt, aminek szabályszerű elmondását már értelmetlennek látja. Olyan ez, mint amikor egy lövedék gellert kap, és a cél helyett, kiszámíthatatlan irány felé tart. Így lett a levél címe: aggodalom, majd cinkos aki néma, Atyjafiaiért számot ad a testvér. Hozzám már ezzel a sokat mondó ajánlással érkezett a levél: Íme! Az igazság a legegyszerűbb dolog a világon, Csakhogy valamit általában nem veszünk figyelembe. A nép magatartása nem szabálykövető, nem követendő példa. A népet szeretni kell, de a nép után menni nem szabad. A népet vezetni kell. Az Úr nem kényszeríti a népet, csak tanácsolja. Ezzel együtt azonban az is természetes, hogy a nép magatartásának mindig megvan a következménye. Természetes következmény az is, hogy az egyenes, nyílt beszéd helyett, amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni (Lk 12:3). Ez pedig már egy új műfaj. Ez a pletyka. Egy olyan valami, amit az őszinte párbeszéd gyakorlásának hiányával, és gyáva elhallgatással előidéztünk. és az Isten előtti elrendezés is a legegyszerűbb eljárás. Mivel mindenki hallgatott, amikor a levél írója úgy érezte a kötelességét teljesítve megszólalt, ezután már ő is hallgat. Másképpen. Hallgatását hangos szóval tudtul adja az egész világnak. Vagyis mindenkinek meg kell tudnia tételesen felsorolva, hogy ő miért és hol hallgatott. Másokkal együtt. Ez a hallgatás valójában a Karinthy-szindróma: mivel nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek Különös, hogy a kollektív hallgatás miatti csalódottság kiváltja egy emberből az elkeseredett indulatokat, mivel az őrálló ezékieli kötelező szolgálatát és feladatát kiterjeszti az egész népre: És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben (Ez 33:7). Ez nem a szabálykövető magatartás, de ez van. Nem ez az Isten akarata, de ez a törvényszerűség. Isten az élet minden helyzetére megadja a bölcs eligazítást. Ha valahol az emberi magatartásban zárlat keletkezik, jön a következmény. Ez vonatkozik a figyelmeztetésre és a figyelmeztetés fogadására egyaránt. Érvényes az intőre és a megintettre. Egy akármilyen ügy rendezése csak akkor végződhet mindenki számára áldásosan, ha az esemény minden résztvevője követi a bibliai utat. Akárkinél történik a hiba, a rossz folyamatot meg kell állítani. Egy elrontott ügyet bárki rontotta is el nem szabad tovább folytatni. Van, amikor már csak az Úr beavatkozása hozhatja helyre az elrontott dolgokat. Ez mindig a legjobb, de nem biztos, hogy a legjobban esik az embernek. De el kell fogadni. Van, amikor meg kell állni és meg kell keresni a rendezés új kiindulópontját. Ezt feltétlenül meg kell tenni, mert tudnunk kell, hogy az életet és a közösséget megrontó bűnök sohasem évülnek el. Egyetlen bűn sem évül el. A bűnt nem lehet letakarni és abban reménykedni, hogy elhallgatással, az idő fátylat borít mindenre. A bűnök nem évülnek el, hanem megbocsáttatnak vagy megmaradnak az ítéletre. A megbocsátás sem lehet részleges. Vagy teljesen megbocsátotta Isten a bűnömet vagy nem. Ha bűnére az ember bocsánatot nyert, azt észreveszik azok is, akiket érint, akik elszenvedői voltak valamilyen helyzetnek. A megbocsátásnak pedig megvan a bibliai útja. Nincs olyan egyházpolitikus, olyan dörzsölt fiskális, aki a mennyei ítélőszék előtt, kiskapuk során át pert tudna nyerni igaztalan ügyek eltussolására. Több generáció kihalása sem képes annullálni egy bűnt. Nyilván, a (el)hallgatásnak is megvan a filozófiája, olykor hamis teológiája, amely keresi a logikai érveket a mulasztásra. Az ember mindent megtesz, hogy önmaga eljárását igazolja. Ennek eredménye azonban az, hogy nagyon sokszor nehéz eldönteni, kinek van igaza. Pedig az igazság a legegyszerűbb dolog a világon, és az Isten előtti elrendezés is a legegyszerűbb eljárás. Lásd Józsuának, a főpapnak az esetét. (Zak 3.) A dolgok nehézségi foka nem Istennél van, hanem nálunk, embereknél. A legsúlyosabb vétség a bibliai elvek ellen az, amikor az igazságot az ember takaróként használja, igaztalan eljárása igazolására, vagy mentésére. 12 BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus

13 KÖZÖSSÉG - EGYHÁZ Miért is hallgatunk, amikor szükség volna arra, hogy megszólaljunk? És miért beszélünk, amikor hallgatni kellene? Két olyan megnyilatkozás, aminek a nem helyén való alkalmazása súlyos helyzeteket teremt a közösség életében. F. v. Bodenstedt szerint: Két dolog lehet veszélyes mindenki számára, aki a boldogság lépcsőjén akar felfelé haladni: hallgatni, amikor a beszéd ideje van, és beszélni, a hallgatás idején. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az érdekek mentén mérlegeljük, mi a hasznosabb egy adott helyzetben: hallgatni vagy beszélni. A hallgatás lehet a bölcsesség, a lelki érettség kifejezője, de R. L. Stevenson szerint a legszörnyűbb hazugság is. Ellen White szerint pedig: Az igazságnak mások kárára történő elhallgatása: hamis tanúbizonyság. A hamis bölcsesség rengeteg csalfa elméletét találta ki az ember a helytelen eljárásának igazolására: Ne szólj szám, nem fáj fejem! Fájjon ugye, inkább másnak, mert mi azt nem érezzük. Hallgatni arany. Mármint az én számomra, aki hallgatok, amit a másik fizet meg. Vannak, akik az ilyen aranygyűjtéstől már meg is gazdagodtak. A legsúlyosabb helyzet az, amikor valaki, akinek meg kellene szólalni, maga is érintett ugyanazokban, vagy más hibákban. Ilyenkor egy láthatatlan összefonódás meghatározza az emberek magatartását. És ilyenkor hangzik az Úrra való hagyatkozás álságos jelszava: Majd az Úr mindent elrendez! Természetesen, meg kell tanulni a szólás helyes módját is: hogy mondjuk meg? Anélkül azonban, hogy ezt a diakónusi módszert külön vizsgálnánk, meg kell mondani őszintén, hogy az, aki a figyelmeztetést kapta, nagyon ritkán ismeri el, hogy a figyelmeztetés helyénvaló volt. Másrészt pedig, aki ezzel az indokkal halogatja az őrálló feladatának teljesítését, valójában a kibúvót keresi, azzal a gondolattal, hogy aki időt nyer, életet nyer, Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha pedig a Baál, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem. Izrael súlyos lelki válságának idején, Akháb és Jézabel idejében, amikor Illés felszólítja a népet a döntésre, a válasz néma hallgatás volt. Át tudjuk érezni Illés fájdalmát? Tudni illik, hogy a hallgatás is egy felelet. Illés ott áll egyedül, szemben Akháb királlyal és Baál papjainak seregével. Mintha csak azt mondanák az emberek: Beszélj Illés, de mi nem akarunk részt venni ebben a vitában, mert a hatalommal szemben ez veszélyes dolog. Még arckifejezésünkkel sem akarjuk elárulni érzésünket. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem. (1Kir 18:21). Legyünk őszinték önmagunkhoz: nekünk lett volna-e bátorságunk abban a helyzetben felemelni kezünket a tömegben és azt mondani: az Úr az Isten? Amikor a bibliai történeteket olvassuk, helyezzük bele magunkat mindig a különböző szereplők helyzetébe: mi, akkor, abban a helyzetben hogyan viselkedtünk volna? Miért is hallgatunk, amikor szükség volna arra, hogy megszólaljunk? és hátha történik valami. De mi van akkor, ha az történik, hogy valaki a szakadékba esett? Nagy baj, ha az őrálló felelősségének keresésekor és feladatának meghatározásakor inkább a várható következményeket mérlegeljük, ahelyett, hogy a bibliai utat keresnénk. És miért beszélünk, amikor hallgatni kellene? Láthatjuk tehát, hogy a hallgatás vagy a beszéd önmagában nem érdem és nem helytelen magatartás. A hangsúly az idejében időhatározón van. Idejében szólni és idejében hallgatni tudni: Istentől kapott ajándék. Ezen az úton lehet a legmesszebbre jutni. Erdélyi László Idejében szólni és idejében hallgatni tudni: Istentől kapott ajándék. BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus 13

14 ELMÉLKEDÉS Gyülekezeti foszlányok Egyik szombatiskola beszélgetésen felvetődött a kérdés: Vajon miért nem látszik már messziről az a gyülekezeten, hogy egy csapat vagyunk, egy a pálya, ahol egy célért és elszántan küzdünk. Mert abban mindannyian egyetértettünk, hogy bár mint hívők egy közösséget alkotunk, de a csapatszellem egyre inkább hiányzik belőlünk. Mindenki - a maga elképzelése szerint, a maga elhatározásából, akkor és úgy, ahogy jónak látja serénykedik, hogy előbbre vigye az Úr szekerét. És vannak, akik pedig a sorok között nagy lelkesedéssel bátorítják őket, vagy csendben aggódnak a sikerekért. Akkor, hogy is van ez? A gyülekezet nem egy mérkőzés, mint egy focimeccs. Még a gondolat is botránkozást kelthet! Vagy talán mégis érdemes közelebbről megnéznünk ezt a kérdést? A legtöbb sportág csapatjáték, együtt, egymásért küzdő emberek közössége egy közös célért. A szabályok egyértelműek, és betartásuk minden résztvevőt és a csapatot a győzelemhez segíthet. A bíró igazságos és ítél, amely a csapat eredményét és sorsát dönti el. Vannak, akik már magas szinten küzdenek, és csatlakoznak utánuk a kezdők. Van aki még csak ütögetni tud, de szorgalmasan gyakorol, és van, aki már embert próbáló, kemény küzdéshez edzett. Többen pedig mintha nem tudnák, milyen sportághoz csatlakoztak. Ők pingpongozni szeretnének, vagy a kosárlabda remekül menne nekik, de ez nem az. Alapvető probléma, hogy a sportág szabadon választott, de utána a részvétel már nem. Az igazolt játékosok versenye nem kényelmi sport, nem szórakoztató játék és nem egyéni sportág. Csapatmunka, amely szabályszerű küzdést és elkötelezett játékosokat kíván. A játék szépsége az, amikor a játékosok odaadással, minden adottságukat és erejüket odatéve, vállvetve, egymást segítve és kiegészítve küzdenek. Minél nagyobb összhangot hoznak létre, annál könnyebb, szebb és nemesebb a verseny, biztosabb a 14 győzelem. És annál nagyobb örömet és tapasztalatot jelent mindenkinek. juttatni őket, ezért a hozzámért felelősség az övé. A csapat többsége a harc sikeréért küzd, de van jó pár ellenjátékos, aki a résztvevőkre és nem a közös munkára figyel. Azért játszik, hogy őreá figyeljenek, ő legyen a fontos és nem az eredmény. Ott teszi be a lábát a társak elé, ahol csak tudja, és a szabályokat mellőzve saját önálló stratégia szerint mozog a pályán. Ez mindenkit akadályoz, és persze ő sem ér el semmilyen eredményt. Aki tehát másként ügyeskedik, az tulajdonképpen kívül áll a csapaton. A kapitány és a játékosok együtt alakítják a csapat felkészülését, de a kialakított stratégiát mindenki elfogadja és aszerint dolgozik. A csapat-küzdelemben nincs egyéni taktikázás és akciózás, mert ha menetközben bárki is látszólag nagyszerű manővert hajt végre, az egység megbomlik, a csapat szétesik, és elkerülhetetlen a vereség. A pálya mellett figyelnek azok, akik szeretnének bekapcsolódni, de még nem állnak készen, ők még edzenek. A lelátón szép számmal akadnak nézők, némelyek látogatók, jó páran viszont bár elkötelezettek, mégis csak így szeretnek kívülről szemlélődni. Ezt a szerepet választották, és ezzel megelégednek. Persze, vannak olyanok is, akik szakértői a szemlélődésnek, és nagy hanggal kérdezik: miért nem így - miért nem úgy A csapatban még nem vettek részt, viszont nagyszerűen értenek hozzá. A csapat élén pedig a csatárok küzdenek, keményen, elszántan. Igyekeznek egymásra figyelni, összhangban lenni, egymást segíteni. A csapat kapitánya tapasztalt és már bizonyított vezető, a fő stratéga, akinek egyetlen feladata van: egyben tartani a csapatot és akár áldozatok, erőfeletti akadályok ellenére is szabályszerűen célba B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA augusztus Miről is beszélünk most tulajdonképpen? Talán a gyülekezetről? Ó, nem, mégis mennyi hasonlóságot találtunk! A gyülekezet is egy csapat, akik - jó értelemben véve - egy küzdelemben veszünk részt, egy meghatározott, közös célért. Hitéletünk harcai összekapcsolnak a hittársakkal. Sorsunk összefonódik a közös küzdésben az életért, az örök életért, és azért hogy Isten egymás segítségével jobbá formáljon minket. Összekötnek minket a közös hit értékei és szabályai. A nagy küzdelmet tiszta szívből és teljes értelemből, szabadon választottuk. Örömmel vagyunk együtt a lélekben hozzánk tartozókkal, Krisztusért. Vele, érte veszünk részt a küzdelemben. Csapattársakként vagyunk együtt kéz a kézben, még akkor is, ha nem mindenben egyezünk. Megteszszük mindazt, amivel a csapat közösségét erősíteni és támogatni tudjuk, felelősséggel és kötelességgel. Az tesz boldoggá és teljessé, hogy egy csapatban küzdhetünk a világ legértékesebb jutalmáért.

15 ELMÉLKEDÉS És nem azért vagyunk a pályán, hogy a megszokott időben érkezve, a megszokott helyünkön álmosan üljünk a lelátón, mert szombat van. Konstatálva, hogy nagyjából minden rendben van úgy, ahogy annak lennie kell, vagy épp az ellenkezője. A körülöttünk zajló küzdelem nem zavar és nem is nagyon érdekel. Nem a mi dolgunk, harcunk. Hisz, nem mindenkiből lehet csapattag, vagy nem? A csapat majd úgyis elvégzi, amit kell, az a dolga. Ha jó az eredmény, az igen!, ha nem, akkor nem jó a csapat. A gyülekezet nem azért jött létre, mert szép és kimagasló eredményeket akar elérni. Azért jött létre, hogy Krisztus szándékát együtt, mint közösség beteljesítse, s hogy emberek lelkét, életét Krisztushoz vezesse. Ezt a célt azonban a csapat éri el, melyben vannak hátvédek és csatárok, és van, aki a kaput védi minden áron. Egyénileg is lehet eredményeket elérni, de az egy másik küldetés, és nem a miénk, melyre Jézus hívott el minket. A cél elérése összefogott, összetartó csapatot igényel. A küzdelem nehéz, és az ellenség legalább olyan erővel és taktikával vonul fel ellenünk. Az egyetlen esélyünk összezárni sorainkat és csapatként küzdeni. Igen, ez emberileg nézve oly nehéz... mert nincs idő, nincs energia, nincs elhivatás... még nincs őszinte, teljes megtérés. De megannyi dolgunk és kifogásunk közt éppen emberi mivoltunkban nem hivatkozhatunk emberi mivoltunkra. Bár emberi korlátaink közepette küzdünk, a harc nem a miénk. Azé, Akié a győzelem is. És a csapat is. Egy lapon talán mégsem illendő, mégis eszembe jut egy pár éve elhangzott prédikáció, mely erről szólt: Tartsatok össze! Tartsatok össze! Akkor nem a küzdőtérről volt szó, hanem már a legerősebb és legbátrabb csapattagok további, végső meneteléséről, az utolsó méterekről a cél előtt. Sokan voltak, de már csak néhányan araszoltak a szakadékok szélén, a kötélbe kapaszkodók és a célba érkezők, a győzők. Hol vagyok én? Hogy küzdök? Hol tartok... És te? (Morfondius) Szükséges, de nem elég Ez év januárjában egy csodálatos imahétben volt részem Indiában, a Poona Spicer College-ban. Az előadások szünetében kedvem volt kimenni a városba nézelődni, és szemlélni az emberek életét, akiktől az enyém gyökereiben eltért. Egy ilyen séta alkalmával találkoztam egy asszonnyal, aki állandóan kis gyermeke szájára mutogatott, ezt természetesen szavak nélkül is értettem. Egy pénzérmét adtam neki. Hirtelen, a semmiből újabb asszonyok tűntek elő, további éhes kisgyermekekkel. Türelmesen adogattam nekik a pénzérméket, amíg a pénztárcám kiürült. Átszámítva az indiai pénzt, mintegy 60 dollárra rúgott. Másnap egy újabb mama végezte ugyanazt a mutatványt kisbabájával a szálloda közelében. Mivel nem akartam, hogy a tegnapi jelenet megismétlődjön, az előadásom előtt az ipod telefonom fülhallgatóját fejemre tettem és a hangot felerősítettem. Így próbáltam ügyet sem vetni a mamára és az éhes gyermekére. Ez a pantomim játék addig folytatódott, amíg a szállodát elértem. Gyorsan felrohantam a szobámba, az ajtót magamra húztam, később pedig elindultam a College-ba, az evangéliumot hirdetni. Megyek prédikálni? Éppen most utasítottam el egy asszonyt, aki éhes gyermeke számára kéregetett, és most rohanok az evangéliumot hirdetni? Hirdetni az evangéliumot? Minden példázat, minden prófétai vád, minden bibliavers az elnyomásról, a szegénységről és ínségről, visszhangzott bennem. A képmutató ellentét aközött, amit éppen teszek, és amiről beszélni készülök, úgy hatott bennem, mint egy átkos ítélet. Megterhelt lelkiismeretem erősen nyugtalanított, miközben arra vártam, aki elvisz az összejövetelre. Alig egy percen belül egy hat év körüli gyermek szólított meg, hogy megtisztíthatja-e a cipőmet két rupiáért? (Ez kevesebb, mint fél cent.) Mivel cipőm nem fénylett, mert feleségem nem volt velem, aki kipucolta volna, (én pedig ezt valamikor Ronald Reagan idejében csináltam utoljára) azt mondtam, hogy természetesen, kipucolhatja. Mivel az összeget - Clifford Goldstein - keveselltem, továbbá, hogy a lelkiismeretemet is megnyugtassam, adtam neki száz rupiát! Ebben a pillanatban odajött egy másik, öt év körüli kisfiú. A két gyermek átölelte egymást és azt mondták, hogy ők testvérek. Majd ez a második gyerek tökéletes angol nyelven hozzám fordult és azt mondta: Kérem, Uram, én saját cipőtisztító üzletet nyithatnék, ha volna hozzá elég pénzem. Kissé rezignáltan kérdeztem: Mennyibe kerülne ez? Ó, ez nagyon sokba kerülne. Ötszáz rupiába, Uram. Ezután következett egy mondat, amely azóta sem hagy nyugton: Kérem, ez megváltoztatná az életemet! Megváltoztatná az életét? Egy ötéves gyerekről volt szó, akinek még a homokozóban kellene játszani. Mit tehettem? Ha aznap este prédikálni akartam, ha továbbra is a tükörbe akartam nézni, ha lelkemet nem akartam eladni árva tíz dollárért - ami az én életformámat egy cseppet sem változtatja meg, de meggyőződésem szerint ennek a gyermeknek az életét megváltoztatja, - akkor nem maradt számomra más választás: odaadtam a pénzt. Különben a lelkiismeretem végképp nem hagyott volna nyugton. Nemsokára már a prédikációmat tartottam, de nem tudtam szabadulni egy bizonyos értelmetlen érzéstől. Miközben én a szószéken álltam és prédikáltam, kívül az utcán emberek anyák éhes csecsemőikkel, és ötéves, cipőpucoló gyermekek tucatjaival álltak, vártak és kértek...akiken az én beszédem mit sem segített, bármennyi jelenvaló igazság is volt benne. Az ő gyomruk ettől még üres maradt, nem igaz? Nekünk az evangéliumot kell prédikálnunk. Egy üzenetet hirdetünk a világnak, amelyet senki más nem prédikál. Mindezt jól tudom, mindezt hiszem, és életemet ennek szentelem. Mégis, a találkozásom ezzel a gyermekkel, aki ezt mondta: ez megváltoztatná az életemet, felnyitotta a szememet: Mindez bármennyire fontos és szükséges mégsem elég. (Adventecho, júl.-aug. Fordította: Erdélyi László) BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus 15

16 ELMÉLKEDÉS Vasárnappal kezdődnek-e a hét napjai? Irataim rendezése közben egy olyan újságpapírt találtam, amelyik a Jézus Szíve Szövetség szombatonként megjelenő június 27-i számából való. Amint elolvastam, késztetést éreztem észrevételem megírására. Részletek a korabeli cikkből: Különös vita volt arról, hogy vasárnappal kezdődik-e a hét? Néhány nappal ezelőtt az a hír terjedt el a társasági életben, hogy a néhai gróf Apponyi Albertről elnevezett poliklinika az újév alkalmával küldött naptárát a rendőrkapitány feltűnő levél kíséretében küldte vissza a poliklinikának azzal, hogy a hét a poliklinika naptárában is vasárnappal kezdődik. Vallási érzésem is azt diktálja (írta a rendőkapitány), hogy a hét hétfővel kezdődik, s amint a Bibliából is kitűnik, az Isten a hetedik napot rendelte el pihenőül, tehát a hét zárónapja, amelyet Istennek szentelünk, a vasárnap. Sándor Jenő rendőrkapitány úr érdekes indoklásával kapcsolatban kérdést intéztek a katolikus egyház egy vezető tagjához, aki a kérdésssel kapcsolatban a következőket mondta: A katolikus anyaszentegyházban a vasárnap az első nap, amit az egyház Dies Domini, vagyis az Úr napjának nevez és a hétfői nap az egyházi nyelven Feria secunda, vagyis második nap, a kedd Feria tertia, vagyis harmadik nap és így tovább. A szombat pedig a Sabbatum. A Biblia szerint is a teremtés után Isten a hetedik napon szombaton pihent meg, s a vasárnap megünneplése nem a teremtés utáni pihenésre, hanem a Krisztus feltámadására való emlékezés. A rendőrkapitány vallásos meggyőződése a hétfői napnak a hét első napjaként való indoklása vitathatatlanul tévedésen alapszik. A katolikus egyház vezető tagjának magyarázata arról, hogy a vasárnap a hét első napja és nem a hétfő, vitathatatlanul bibliai és ezért helyes is. A római katolikus fordítás lényegében ugyanúgy adja vissza a héber szöveget: Így készült el a föld az ég minden benne valóval együtt. Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent teremtői munkája után. Amennyiben a hétfői napot tesszük a hét első napjává s a szombat napot a hatodik nappá, ezzel elfogadhatatlan megtévesztést cselekszünk. A római katolikus fordítás szerint: a szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Nemcsak a zsidókért van a szombat, hanem minden emberért adatott. Minden teremtményét különleges szombatnapi áldásban akarja részesíteni Isten. Ő kijelentette: Ha... a szombatot gyönyörűségesnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának és megszenteled azt... (Károli ford. 13. vers) Római katolikus fordítás: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban és Én hordozlak a föld magaslatain vers.) Ha helyesen akarjuk megérteni a szombat jelentőségét, semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni Krisztus személyét, aki önmagáról kijelenti: annak okáért az Embernek Fia a szombatnak is Ura. (Márk 2:28.) A római katolikus fordítás 1976-os kiadásban: az Emberfia Ura a szombatnak is. Kérdés az, hogy jogos-e a római katolikus fordítás, mely az Úr napjának nevezni a vasárnapot? Nyilvánvaló, hogy emberi rendelkezésen alapul. A Bibliában sehol sincs arról szó, hogy Isten adott volna hatalmat a szombat megváltoztatására még az Ő földi helyettesének sem. Jézus feltámadásának napját, amely köznyelvben a vasárnapra vonatkozik, a Biblia a hét első napjának nevezi. (Mát 28:1. Luk 24:1, Ján 20:1. Márk 16:1-ben pedig ez van írva: Mikor pedig elmúlt a szombat. Ha a vasárnapot azért kellene megtartanunk ünnepként minden héten mert Jézus feltámadása ezen a napon történt, akkor a pénteki napot is Jézus szenvedésének és halálának ünnepeként kellene megtartanunk, mellyel lehetőséget biztosított minden ember számára, hogy...aki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Ján 3:16) Ezért a végtelen nagy áldozatért nemcsak egy évben egyszer húsvétkor kellene ünnepet tartanunk nem említve az ünnepekhez kötődő mindenféle szórakozás, locsolkodás, az eszem-iszom, és különféle ajándékozás szokásait, melyek elnyomják e napok jelentőségét. Hogyha a hat napon át tartó munkánk után a hetedik napot, a szombatot, mint nyugalomnapot helyes lelkületttel, Isten rendelkezése szerint tartanánk meg, azon a szent napon meg lehetne emlékeznünk Jézusunk váltsághaláláról és dicső feltámadásától és a teremtő Istenünkről is. Hogyan szól a negyedik parancsolat? Megemlékezzél a szombat napról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja, semmi dolgot se tégy...mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját és megszentelé azt. 2Móz 20:8-11 Károli ford.) A római katolikus fordítás szerint: Gondolj a szombatra és szenteld meg. Hat napon át dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte. Joggal vádolja a római katolikus hitoktatás a protestáns vallások tanítóit azzal, hogy bár a protestánsok mindig hangoztatják: a Biblia és csakis a Biblia minden hitigazság alapja ugyanakkor a protestánsok mégsem a bibliai szombatot tartják meg, hanem a római katolikus egyház által szentesített vasárnapot. Tudomásul kellene venni azt, hogy teremtő Istenünk a szombatnapra adott áldásait nem helyezte és nem is helyezi át másik napra, a vasárnapra sem. A szombat az Ő dicsőséges napja. Az újjá teremtett földön az örökkévalóságban, a mennyei Jeruzsálemben is megmarad a szombat istentiszteleti napként. A római katolikus fordítás szerint: Akkor majd szombatról-szombatra minden ember eljön, hogy imádkozzék színem előtt, - mondja az Úr. Természetesen nem jelenti azt a szombat megünneplése, hogy nem szabad jót cselekedni e napon. Isten szent pihenőnapja az emberért rendeltetett: az irgalmasság cselekedetei tökéletes összhangban vannak ezzel a szándékkal. Isten nem kívánja, hogy teremtményei akár csak egy órát is szenvedjenek olyan fájdalmak miatt, amelyeket szombaton, vagy bármely más napon enyhíteni lehet. (E.G.White: Jézus élete) Akik olvasták e rövid tanulmányt, azok számára legyen áldás ez ige: Itt van a szentek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét. (Kárpáti Áron) 16 BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus

17 TEGYÜKMI TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET MUNKÁLKODÓ IFJÚJÁSGA Ebben az évben is több középiskolai diák, illetve felsőfokú hallgató fejezte be tanulmányait. Szeretnénk bemutatni tehát a végzősöket. Elsőként Fekete-Borbáth Melindát kérdeztük terveiről, céljrairól: Van-e olyan érzésed, hogy a tanulmányaid végeztével egy fordulóponthoz érkeztél az életedben? Egyenlőre tanulmányaim végeztével furcsa hiányérzetem van, még nem igazán tudatosodott bennem, hogy ennyi volt, vége. Kettős érzés van bennem: hiányzik, de emellett nagy öröm, hogy megszereztem az első diplomámat. Maga az iskolakezdés is nagy fordulópont volt az életemben, mert végre olyasmit tanulhattam, amire tiszta szívemből vágytam: istenfélő emberektől sajátíthattam el a zenetudományt. Egész más úgy tanulni, hogy a tanároknak is az a célja, hogy Istennek akarjak zenélni és ezt a tehetséget arra felhasználni, hogy másokat is Hozzá vezessek! És ami nagyon fontos, a gyülekezetben is kamatoztassam ezt a tudást. Megtanultam egy fontos leckét: mindig arra törekedni, hogy a legjobbat tudjam adni abból, amim van, amit az Úrtól kaptam, és azt fejleszteni, fejleszteni! Van-e terved, elképzelésed, hogy a szakmádat hogy fogod felhasználni az életben? Levizsgáztam, de úgy érzem, hogy itt még nincs vége! Igazán csak most kezdődik a munkám! Szeretném, ha a zene nem vita tárgya lenne végre, hanem mindenki megértené a lényeget: nem vagyunk egyformák, Isten különbözőnek teremtett, és egyikünk sem akarhatja azt, hogy a harmadik ugyanúgy gondolkodjon, érezzen, értsen, mint én! A zene sem egyformán hat ránk! Ami igazán fontos az az, hogy milyen lelkülettel használom, és mi motivál. Mik a vágyaid, álmaid, amihez ez az iskolai végzettség és szakma segítséget tud adni? A gyülekezetben szeretnék többet foglalkozni a gyermekek zenei nevelésével, mert nagy szükség van erre. Szeretnék egy olyan ifjúsági kórust alakítani, ahol megismerkedhetnek a zenének azzal az ágával, ami a klasszikus irányzat felé mutat, nem csak ifjúsági zene. És ezt zenekarral szeretném összehozni. Ezek nagy álmok, vágyak, de ha az Úr is ezt akarja, akkor megvalósítható. Folytatnám mindenképp a kórusszolgálatot és az 8in1 Együttessel, akikkel terveznénk olyan koncerteket, ahol sok nem hívő fiatalnak szeretnénk bemutatni Jézust. Az iskolában megismertem mindkét zenei irányzatot a komolyat, klasszikusat és a könnyedebb éneket is. Mindkettőnek meg van a maga helye és mindkettőt lehet úgy használni, hogy az Isten szemében utálatos legyen! Mindkettőt! A motiváció a meghatározó! Istennek, vagy magamnak, másoknak akarok tetszeni?! Keith Green egyik dalának szövegével tudom legjobban kifejezni vágyamat: Add, hogy életem egy imádság legyen Számodra. Azt akarom tenni, amit Te kívánsz tőlem. Nem üres szavakat, szent hazugságokat, nem elcsépelt imákat, nem megalkuvást Fe l n ő t t é l - e m á r - g y e r m e k e m? Amikor fiatal voltam és szüleim szeretetében éltem, nem kellett arra gondolnom, hogyha felnövök, milyen dolgoknak leszek kitéve. Csak éltem a mindennapjaimat csendben, szorgoskodtam otthon, és azt éreztem, milyen jó is az én családomban élni. Amikor viszont óvodába kerültem, nagy csalódás ért. Hogy ez mi volt, csak az tudja, aki hasonlót átélt. Hirtelen megszünt a szeretet körülöttem, lett testvérem, akik úgy tekintettek rám, mint vetélytársra, és ahol csak tudtak, mindenben keresztbe tettek, gátolták a kibontakozni vágyó tehetségemet. Ebből nem kérve hazamentem és többé nem akartam közösséget vállalni velük. Nekem szerencsém volt, mert szüleim szeretete olyan nagy volt, hogy megengedték, hogy otthon maradjak. Azon gondolkodtam el egy kora reggel, hogy Krisztus is nem ilyen szeretetet kínál fel nekünk? Az ő atyai szeretete közelségében mindent elérhetünk, támogat bennünket,védelmében nincs irigység, harag és békétlenség. Sajnos a mai világban ezt a támogató szeretetet sokan nem is értik, nemhogy igényeljék életükben. A gyerekek, fiatalok nagyon gyorsan fel akarnak nőni, hogy minél előbb a felnőttek világát éljék - mert félnek a gyerekkortól, mert nem tudnak játszani, nem akarnak közösségben lenni. A mai fiatalnak annyi mindent meg kell tanulnia, és már egész fiatalon felnőttként kell gondolkodnia. Megtanulja, hogy a legfontosabb: nem szabad különböznie a többiektől, csak az számít, hogy tartani tudja a színvonalat, trendi legyen és ehhez meg legyenek a tárgyi, anyagi feltételei. Mi is a jó tulajdonképpen a felnőttségben? Az, hogy bármit megtehetsz, mert egyedül te vagy az, aki felelősséggel tartozol tetteidért. A szerető, védő családi burokból megszületsz és kilépsz a Életbe. És ebben az Világban pedig a Gonosz uralkodik. Igaz, egy idő után észreveszed, hogy a világban semmi sem a szeretetről szól, hanem a verseny, az intrika, a gyűlölködés, a másik eltaposása, a haszonlesés és irigység dominál, tehát rájössz, hogy ez a valódi világ. Ahhoz, hogy felszínen tudj maradni, - hogy ki tudd fizetni a számláidat, a csekkeket és azokat a számlákat, amiket az Ördög nyújt be neked -, mindenben meg kellene alkudj, be kellene áldozd - talán még azt a kis szeretetet is, amit a családból kaptál, - hogy pénzzé tedd, hogy feléld. Ha ide eljutsz, ekkor már egy stresszben élsz, harcolsz a világban maradásért, harcolsz önmagaddal - és fokozatosan elveszítheted a kontrollt. Ezért vigyázz, hogy milyen döntéseket hozol már gyermek és fiatal korodban! A felelősség már most is részben a tiéd! Ha megfogod Jézus kezét, ha az ő tanácsaira, intéseire figyelsz, ő szeretetével megvéd, és elkerülheted ezt az utat. Krisztus mindig megadja a lehetőséget, hogy észre vedd, ha rossz úton jársz. Azt kéri, hogy ha felnőttnek mondod magad, akkor felnőtt fejjel gondod át, merre tartasz, és térj vissza a gyermeki útra, fordulj vissza a gyermeki szívedhez, amiben ott volt a szeretet. Ezzel a szeretettel mindent meg tudsz oldani e világban. Hogy miért kéri ezt? Azért, hogy megértsd mindazt, amit a szüleidtől kaptál, mint én. Ha pedig nem volt részed ebben, akkor fogadd el Krisztust, és vedd észre, hogy ő figyel és vigyáz rád a rohanó életben. BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus 17

18 AKTUÁLIS KÉRDÉSEK A gazdasági válság és a Biblia A gazdasági helyzet, a bennünket körülvevő gazdasági környezet elválaszthatatlanul része az életünknek. Ebben a közegben kell megtalálnunk a megélhetésünket, a boldogulásunkat, és hívő emberekként az Isten szolgálatához szükséges időt és pénzt is. Tehát ha akarjuk, ha nem, mindannyian érintettek vagyunk gazdasági kérdésekben. A VÁLSÁG OKA Köztudott, hogy a világ ma egy pénzügyi eredetű gazdasági válságban van. Ennek szakmai okairól jó elemzéseket olvashatunk például az interneten. A történtek lényege úgy foglalható össze röviden, hogy a hitelintézetek, főként az USA-ban, nagy kockázatot vállalva, bizonytalan fedezet mellett is vállalkoztak hitelek kihelyezésére, nehogy lemaradjanak a versenyben. A másik oldal, a hiteleket felvevők, pedig részben rosszul mérték fel a kockázatot és teljesítőképességüket meghaladó mértékben vettek fel hiteleket, részben pedig már nem csak vélt vagy valós szükségleteik fedezésére vettek igénybe hiteleket, hanem azok olcsósága miatt befektetési céllal is. Végső soron tehát a mindkét oldalon megmutatkozó mohóság és telhetetlenség a válság igazi oka, amire egyébként némely elemzés meglepő őszinteséggel rá is mutatott. A nyerészkedőknek azonban csalódniuk kellett: nem a várakozásaik szerint alakultak a dolgok, a várt hozam helyett a kockázat jött be. Bankok mentek és mennek tönkre, megingott a bizalom az arra amúgy is nagyon érzékeny pénzügyi világban. Nehéz hitelhez jutni, ami viszszaveti a gazdaságot. Ráadásul pontosan az történik, ami hasonló esetekben szokott: Az árat nem azok fizetik meg, akik a helyzetet teremtették és akiké a haszon lett volna, hanem a kisemberek. A nyugati világban közvetve, az állami segélycsomagok formájában, és közvetlenül, a romló gazdagsági helyzeten keresztül, a harmadik világban pedig a még nagyobb nyomorba süllyedéssel. A VÁLSÁG OKA A BIBLIA SZERINT A Biblia is beszél a válságról. Azt állítja, hogy nem most kezdődött, hanem igen régi eredetű, immár 6000 éve tart, az első bűneset óta, és az élet minden területén érezteti a hatását. A gazdasági krízis csak az egyik megjelenési formája, az okai pedig az emberben keresendők, az emberi természetben: Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. (1Tim 6:9) Tehát nem a gazdagság, mint állapot a probléma, hanem a meggazdagodni akarás, amikor a gazdagság céllá válik és hajszolni kezdik, ahogyan most is történt, történik. A fenti igében felsorolt következmények pedig jól megfigyelhetőek a társadalmunkban. Fontos felismerni a valódi okokat, hiszen ennek hiányában rossz irányba indulhatunk, amikor a megoldást keressük. A mostani hatalmas pénzügyi mentőcsomagokat is sokan csak tüneti kezelésnek tekintik, hiszen a kormányzatok egy egyszer már megbukott rendszer újra talpra állításával próbálkoznak kevés sikerrel. A kommunizmus is elkövette azt a hibát, hogy nem vett tudomást az emberi természetben lakó önzésről. Önzetlenségen alapuló társadalmat akartak építeni önző emberek részvételével eleve kudarcra ítélt próbálkozás volt. A kapitalizmus azért bizonyult életképesebbnek, mert nem csak elfogadta tényként az emberi önzés létét, hanem kifejezetten arra épít, épített. Általában megfigyelhető, hogy a problémáink megoldását a társadalmi rendszerek megváltoztatásától várjuk, és nem vesszük észre, hogy a hiba nem a darabban van, amit játszunk, hanem magában a társulatban, bennünk, emberekben. A MEGOLDÁS A BIBLIA SZERINT A Biblia világossá teszi, hogy önzetlen társadalmat csak megtért, önzetlenné vált emberekkel lehet majd építeni, erre pedig csak Isten eljövendő országában kerülhet sor, a jelen földi történelmünk keretei között nem. A mostani életünk csak annak eldöntésére való, hogy valóban ott akarunke lenni, és alkalmasakká válunk-e rá? Isten azonban már itt, a földi életben is szerette volna elejét venni a szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásának az emberi társadalomban, és mindannak, amit az maga után von. A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam. (3Móz 25,23) Izráelben tehát csak a föld használati joga volt eladható egy meghatározott időszakra (a soron következő 50. esztendőig), így nem jöhettek létre nagybirtokok, és nem alakulhattak ki a nincstelen szegények tömegei. Az emberiség azonban egészen más irányba indult el, ezért nincs és nem is lehet tartós megoldás társadalmi szinten a problémáinkra. Lehetséges, hogy átmenetileg úgy tűnik majd, sikerül úrrá lenni a rajtuk, (a megjövendölt békesség és biztonság megoldási képlet 1Thess 5:3 valószínűleg ebben az értelemben is értendő), de a végső válság értelemszerűen a gazdasági összeomlást is magában foglalja majd (ld. Jel 18:11). Mivel nem várható megoldás a földi történelem keretei között, még erőteljesebben vetődik fel a kérdés, hogy mit tehetünk egyénileg abban a közegben, amelyben élnünk kell. A HELYES SZEMLÉLET FONTOSSÁGA Mivel minden, amit teszünk, vagy mondunk, a szemléletünkből táplálkozik, döntő fontosságú, hogy hogyan tekintünk a pénzre és az anyagiak kérdésére. A Biblia szerint nem a pénz a rossz, hanem annak szeretete (1Tim 6:10). A pénz önmagában egy lehetőség, talentum, amivel sok jót lehet tenni (ld. KP o.). Való igaz, hogy nem mindenkinek adatott egyforma mértékben. Van, akinek az a próbája, hogy mit kezd vele, és van, akinek az, hogy hogyan fogadja el és dolgozza fel a hiányát. A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzi. (Péld 22:2). Boldogok lehetünk, ha minkét szélsőségtől mentes az életünk: szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével! (Péld 30:7-9) 18 BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus

19 AKTUÁLIS KÉRDÉSEK Egyértelmű ugyanakkor, hogy a vagyoni helyzet serénység, hozzáállás kérdése is ( drága marhája az embernek serénysége - Péld 12:26), mint ahogy az is, hogy mindannyian felelőséggel tartozunk azért, ahogyan a ránk bízott anyagi javakkal bánunk, gazdálkodunk ( Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velük. (Mt 25:19) Nem az a legégetőbb kérdés, hogy mennyit kaptunk, hanem hogy mit csinálunk azzal, amit kaptunk. (KP 226. o.) Miközben embertömegek életében vált céllá és az élet végső értelmévé a pénzszerzés és gazdagság, Jézus Krisztus határozottan óv bennünket attól, hogy a telhetetlenség sodra magával ragadjon bennünket: Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete. (Luk 12:15) Ehelyett inkább az odafelvalókat keressük (Kol 3:1), a hétköznapi szükségletek tekintetében pedig bízzuk magunkat Isten gondviselésére, ugyanúgy, ahogyan a zsidó nép függött a pusztában a mannától. Jézus Krisztus a hegyibeszéd keretében óvott bennünket az aggodalmaskodástól (Mt 6:25-34), a zsoltáros pedig így ír élettapasztalatáról: Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. (Zsolt 37:25) Fontos, hogy amikor anyagi célokat tűzünk magunk elé, különbséget tudjunk tenni valós és képzelt szükségletek között. A Biblia az élelem és ruházat meglétéről, mint az alapvető emberi szükségletekről beszél, amelyekről Isten gondot visel. A mai világban nagyon sok egyéb dologról is el akarják hitetni velünk, hogy anélkül nem lehet élni. Ne engedjünk ezeknek a befolyásoknak! Ehelyett tekintsünk vissza a történelemben és vegyük észre a jelen globalizált világban is, hogy mennyire nem természetes, menynyire nagy érték, ha van élelmünk és ruházatunk. Az igazi cél a megelégedés állapotának az elérése, megtapasztalása. Mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek. (Fil 4:11) Az igéből azt is megérthetjük, hogy ez a szemlélet, beállítottság tanulható, elsajátítható, és nem velünk született képesség. A FÜGGETLENSÉG ÉRTÉKE A gazdasági, jogi értelemben vett függetlenségünk megőrzésének különösen nagy jelentősége van egy olyan világban élve, ahol ezernyi láthatatlan szál köti öszsze és hozza egymással függésbe a nemzeteket és a tömegeket, akik ezáltal elveszítik függetlenségüket, önállóságukat és cselekvési szabadságukat. Létfontosságú tehát, hogy ne kötelezzük el magunkat se anyagi értelemben (eladósodás, hitelek felvétele, kezesség vállalása), se jogi, se más értelemben. A modern nyugati ember, miközben állítólag szabad, gyakorlatilag észrevétlen módon, közvetett függőség révén veszíti el a szabad mozgásterét. Megszokott életszínvonala, a felvett hitelek törlesztése kényszerként nehezedik rá, és kiszolgáltatottá teszi, amikor döntéseket kellene meghoznia a munkájával, vagy más sorsdöntő kérdésekkel kapcsolatban. Különösen fontos a függetlenségünk fölötti őrködés az értékrend, szokások, erkölcsök tekintetében, amelyek ha nem vigyázunk szinte észrevétlenül szivárognak be életünkbe és felfogásunkba. KORUNK REALITÁSA A globális problémákra (környezeti válság, terrorizmus, gazdasági krízis) sokan globális válaszokat sürgetnek. Ez egyfelől logikus, másfelől aggályos. Soros György például már 2008 őszén attól óvott, hogy a korábbi túlságosan laza pénzügyi szabályozás helyett, ami a válság egyik előidézője volt, most a másik végletbe, a túlszabáylyozás hibájába essünk (jellegzetes emberi magatartás egyéni és társadalmi szinten is, hogy végletből végletbe vándorlunk). Ehhez képest a július 7-én megjelent pápai enciklikában három kulcsfogalommal találkozunk: globális, valódi politikai hatóság, új, erkölcsi alapokon nyugvó pénzügyi rend, a leszerelés elősegítése, a béke és a biztonság szavatolása. A Biblia próféciáinak ismeretében ezek az önmagukban ésszerűnek és kívánatosnak ható igények különleges jelentőséggel bírnak és a végső események közelségét jelzik. Az egyértelmű jelek láttán nincs időnk arra, hogy könnyelműen, felelőtlenül sodródjunk az árral. Fel kell vállalnunk más, visszafogott életszokásokat az uralkodó hedonizmus, életélvezés, tékozlás, pazarlás helyett. Meg kell barátkoznunk azzal, hogy alább kell adnunk a megszokott életszínvonalunkból, igényeinkből. Felül kell vizsgálnunk szükségleteinket előbb-utóbb úgyis rákényszerülünk. Meg kell tapasztalnunk, hogy valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel. (1Tim 6:6 ) Természetesen nem könnyű egy e földi értelemben perspektívák és jövő nélküli korban élni ez a mi korunk emberének osztályrésze. Mégis meg kell barátkoznunk vele, és el kell sajátítanunk az egyszerűbb életvitel, és az igazi célok felismerésének és kiválogatásának a képességét. És becsüljük igazi értéke szerint, hogy nekünk van, lehet reménységünk! Stramszki István HAMAROSAN MEGJELENIK BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus 19

20 TELJESEDŐ JELEK Globális kormányzást akar a pápa A világméretű gazdasági válság leküzdéséhez globális kormányzást tart szükségesnek a katolikus egyházfő kedden közreadott első társadalmi enciklikájában. A Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) kezdetű pápai dokumentum lényegében az ENSZ átalakítását szorgalmazza, amelynek eredményeként valódi politikai hatóság jönne létre. Csak egy ilyen testület lehet képes a válság leküzdésére, a leszerelés elősegítésére, a béke és a biztonság szavatolására, a környezetvédelem ügyének előmozdítására és a migráció leküzdésére - áll XVI. Benedek enciklikájában. A szándékosan a G8-országcsoport olaszországi találkozója elé időzített enciklika súlypontjai a globalizáció témája mellett a fejlődés, a szolidaritás és a szegénység elleni harc. XVI. Benedek az írásban rámutat: a világméretű válság és a globalizáció lehetőséget nyújt arra, hogy a világ igazságosabb legyen. Ehhez a gazdaság civilizálására van szükség, különösen most, a pénzügyi és gazdasági válság körülményei között. Ez alatt azt érti, hogy a nyereségorientált vállalatok mellett legyen hely a szociális célokért küzdő vállalkozásoknak is; a puszta piaci logika mellett érvényesüljön a szolidaritás is a polgárok egymás közötti kapcsolataiban. Ha a profit a közjóra való tekintet nélküli kizárólagos, végső céllá válik, ez azzal a veszéllyel jár, hogy a gazdagság elpusztul, és nyomor keletkezik - figyelmeztet a pápa. Miután az egyes államok önállóan nem képesek sem a válság leküzdésére, sem a globalizáció folyamatának szociális alapú alakítására, szükség van a dokumentum szerint a nemzetközi gazdasági és pénzügyi rendszer egységes átalakítására. Szót emelt a pápa a vallásnak a nyilvánosságból való kizárása ellen is. Az enciklika szerint a vallásszabadság nem jelent egyet azzal, hogy minden vallás egyenlő lenne. Minden vallás meg kell, hogy feleljen a szeretet és az igazság kettős követelményének. (MTI - Népszabadság július 8.) Nagy várakozás előzte meg XVI. Benedek pápa, az Egyház társadalmi tanítását gazdagító enciklikájának megjelenését, s a Szentszék Sajtóirodájában való július 7-i bemutatása után bebizonyosodott, hogy a szociális körlevél felülmúlja a várakozásokat. Az enciklika 6 fejezete és 79 pontja egyrészt szervesen illeszkedik az Egyház évszázados társadalmi tanításának gondolataihoz, másrészt radikálisan újat is hoz, reagálva jelen világunk kihívásaira. Az enciklika központi kérdése az emberi fejlődés, az emberiség aktuális és kívánatos útjaként ábrázolva, amely tart a Végső Cél felé, s amely témát már VI. Pál pápa a Populorum progressio kezdetű 1967-es enciklikájában is a középpontba állított. XVI. Benedek ezt az enciklikát választotta közvetlen kiindulópontjául a Caritas in veritate megírásához, s tette teljessé. A Populorum progressio-ból átvett fő gondolat a teljes emberi fejlődés gondolata ami több mint az anyagi javakban való növekedés, több mint az evolúció, és annak kihangsúlyozása, hogy az emberi kiteljesedés csúcsa az Istennel való kapcsolat. A Caritas in veritate radikálisan veti fel ezt a gondolatot: túl tud-e élni az emberi civilizáció az alapvető vonatkozási pontok megtalálása nélkül, alapvető kérdések, mint pl. az örökkévalóság kérdésének megválaszolása nélkül? Lehetséges-e igazi fejlődés Isten nélkül? A körlevél utolsó két pontja ad explicit választ ezekre a kérdésekre, bennfoglaltan ugyanakkor az egész enciklika. Különös hangsúlyt fektet a pápa a fejlődés integrált, teljes voltára is, ami a nemcsak az anyagi értelemben vett növekedést, hanem az erkölcsi, lelki, transzcendens síkon való fejlődést is jelenti mind az egyes ember, mind a közösség szintjén. Amit hozzátesz elődje gondolataihoz Benedek pápa, az az igazságban értelmezett szeretet, mint hajtóerő az így felfogott fejlődés elősegítésére. A szeretet az igazságban gondolat refrénként átjárja az egész szöveget, felhívva a figyelmet a mondanivaló lényegére, ahoygyan ezt a cím is jelzi. Az egyház társadalmi tanításának legbelső magja mindig is a szeretetre mint a Főparancsban megfogalmazott viszony ember és ember, ember és Isten között való rámutatás volt, de ilyen hangsúlyosan, explicite megfogalmazva most láthatjuk először a társadalmi tanítás pápai körlevelei között. Az emberi kapcsolatok meghatározásában az erkölcsi síkról Benedek pápa fellépett a szeretet rendező elvének szintjére. A szeretet természetesen nem szentimentális érzelem, ami lenne az igazságban való értelmezése nélkül, hanem Jézus Krisztus odaadásával és életáldozatával megrajzolt jóakarat a másik ember felé. Magyar Kurír, (Katolikus napilap) július 13. A pápa is a szigorúbb szabályozás híve [origo] , 16: A világ vezető országai a G8 ülésen fognak tanácskozni, de eközben a Vatikán és XVI. Benedek pápa is hallatja hangját. A pápa kedden adta ki új enciklikáját Szeretet az igazságban névvel és középpontjában a gazdaság válság és annak hatásai állnak. A jelenlegi gazdasági rendszer újragondolására és az egész világra kiterjedő, a globális gazdaságot felügyelő, hatóság létrehozására szólított fel a pápa. Emellett kitért a válság közvetlen hatásaira és arra, hogy hogyan érinti az embereket- A pápa szerint a felállítandó univerzális hatóságnak kellene gondoznia a gazdaságot, talpra állítania az egyes országok iparát, megakadályoznia a válság súlyosbodását és nagyobb egyenlőtlenségek kialakulását. XVI. Benedek hangsúlyozta, hogy egy ilyen intézmény csak törvény által szabályozva működhet, a résztvevő felek önkéntes alávetésével, és hatékony intézkedési jogkörökkel. Az enciklikában a pápa többször is kifejezte, hogy erős fenntartásai vannak a teljesen szabad piac iránt. Szerinte az egyének többzször is visszaéltek a gazdasági folyamatokkal, avval, hogy teljesen kivonták azt az erkölcs fennhatósága alól. Hosszú távon ez a meggyőződés olyan gazdasági, szociális és politikai rendszerekhez vezetett, amik az egyéni és szociális szabadsá-gon taposnak és épp azt az igazságosságot nem valósítják meg, amit ígértek. A profit, XVI. Benedek szerint, csak akkor hasznos, ha az egész emberiség jövőjét szolgálja. A gazdaságban etikára is szükség van, hogy működjenek a dolgok, de ennek az etikának szi-gorúan emberközpontúnak kell majd lennie. 20 BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET HÍRADÓJA augusztus