Bevezető. A nagyanyámnak négy elemije volt.

Átírás

1 Bevezető Bevezető Mered-e kimondani: SIKERES vagyok? Nagyanyám bölcs asszony volt. Mindig nagy szeretettel beszélgetett velem a cseresznyefa árnyékában nyaranként. Gyönyörűen énekelt, és olyan szép volt még öregen is, mint a a mesék tündér-hercegnői. Rengeteg könyvet olvasott, néha még ebédet főzni is elfelejtett. Az útleírásokat, regényeket kilóra hozta haza a könyvtárból. Sokszor felolvasott belőlük. Egyik nyáron az Odüsszeiát találta meg, és falta gyermeki izgalommal. A nagyanyámnak négy elemije volt. A nagyanyám vitt el először az Operába. A Bohéméletre. Elmesélte, miről szól majd a darab. Néhány részletét elénekelte. Felkészített az élményre. A nagy napon ünneplőbe öltöztetett, maga selyemblúzt húzott, és földig érő szoknyát, tisztelete jeléül a Háznak és az előadásnak. Akkoriban nagy divat volt a paróka. Valódi hajból készült az igazán minőségi darab. Neki az volt: minőségi. Mindenből. Kevés tárgya volt, de azokat megválogatta. És elindult lakkcipőben, pézsmabundában, hímzett bársonyridiküllel az Operába. A nagyanyám takarítónő volt. Az volt, aranyom, mert bármilyen okos volt is, nem tanulhatott a harmincas években, lévén, hogy dédapám szisztematikus eltökéltséggel elitta az asztalosműhelyt, beszorultak hatan egy ócska bérszobába. Hát, november 1

2 Bevezető nem sok lehetőség adódott. Szalagnál dolgozni a gyárban. És hercegről álmodozni, aki majd kirepíti paripáján ebből a kopár világból. Herceg helyett csak a nagyapám jött. Irigyelt partinak épp nem volt mondható. Kereskedősegéd volt, vagyontalan, és ráadásul zabigyerek. Összefogtak. Volt egy-egy álmuk, amit közössé álmodtak, éjszakákon át tervezve, beszélve. Napközben mindenki tette a dolgát. Sokszor nélkülöztek, mert félretettek. Félretettek az álmukra. Öt év múlva nagyapámnak saját üzlete volt, és volt egy kis kertes házuk is. Nagyapám megteremtette, nagyanyám gazdálta a pénzt, és szépen gyarapodtak. Aztán egyik napról a másikra nem volt semmijük újra. Pedig nagyapám nem ivott, és nagyanyám se verte el a vagyont. Csak államosultak. Mit tehetett az én tündér nagyanyám a négy elemijével? Fogta a vödröt, a rongyot, és takarított. A nagyanyám mindig mosolygott. Énekelt, mesélt és mosolygott. És sosem hallottam panaszkodni. Bevallom, én nem is tudtam, hogy takarítónő. Csak jóval a halála után derült ki számomra. Amikor munkába ment, mindig kosztümben ment el. A haja ondolálva, cipője ragyogott. Még a piacra is így öltözött fel. Úgy hívtuk: Aranyalma. A lakásukkal szemben fatelep volt. Előtte várakoztak fuvarra a lovas kocsik, bakjukon a nap előrehaladtával egyre pityókásabb fuvarosokkal. A nagyanyám délután ment takarítani, amikor az irodisták már elhagyták a gyárat. Ekkorra a szeszszint már magasra szökött az urakban. Kilépett a kapun aranyszőke hajjal, rozsdabarna kabátkában, hernyóselyem sállal. Az egyik fuvaros arra nézett épp, és elkurjantotta magát: No, nédd, az Aranyalma! Aranyalma volt a nagyanyám egy csöppet sem vidám vagy színes élettérben, amit egy közötti élet adhatott egy iskolázatlan, vagyontalan nőnek Magyarországon. Volt egy álma, és valósággá tette. Majd elvették tőle ezt a tárgyiasult valóságot. De az az övé maradt, november

3 Bevezető hogy egyszer már elérte. Aztán az álmát újra valósággá tette, egy olyan formában, ahogy már tőle többé nem vehette el senki. Sem ember, sem korszak. Szerinted sikeres ember volt a nagyanyám? Nem kell most válaszolnod, előbb olvass tovább novemberi számunkban! A Különvélemény rovatban most két cikket közlünk. Az egyiket Vidi Rita tollából, aki azt vizsgálja a tőle megszokott alapossággal és meghökkentő szókimondással, mi a siker, és mi nem az. A másikat magam írtam arról, mi a l e g n a g y o b b siker. (Mihez képest? Ugye?) Ha a bemelegítésen túl vagy, jönnek a szakterületi sikerszemináriumok: az Egészség rovatban most Kiss Bernadett cikke kapott helyet az aromaterápiáról, nagyon sok gyakorlati tanáccsal fűszerezve. (Ahogy már Minervától megszokhattad.); Dusik Andrea pénzügyi tanácsadó cikke most nemcsak pénzügyi, hanem életvezetési támogatást is nyújt számodra; Skultéty Andrea FengShui tanácsadó cikkéből arra kaphatsz választ, mi köze Poirot-nak Nógrád megyéhez, és hogyan jön ez a szél (feng) és víz (shui) harmónia-művészetéhez; a Vezetés és Vállalkozás rovatokat szokás szerint Rita töltötte meg tartalommal. Az elsőben a vezetői gyakorlatról olvashatsz, nem technikai, hanem lelki szempontból, a másodikból végre megtudhatod annak a titkát, hogy mi különbözteti meg a sikeres vállalkozást a sikertelentől. Te mit gondolsz? Rita cikkében igen szokatlanul közelít a témához. Egyetértesz? Vitatkoznál? Várjuk a véleményed erről vagy bármiről, amit a Minervában olvastál a minerva@hosnok.hu címen; az e havi könyv olyan emberekről szól, akik soha semmit sem úgy november 3

4 Bevezető csináltak, ahogy a többség szerint tenniük kellett volna, és ennek ellenére, vagy épp ezért sikeresek lettek. Fergetegesen sikeresek; a Rekeszizom masszázsszalonban most Kelemen Kata saját önmegvalósításának szívderítő történetét osztja meg velünk; az IT-rovatból azt tudhatod meg, hogyan érheted el azt a vágyott állapotot, hogy telnek-múlnak a hetek, és a számítógépeden nem megy tönkre semmi; Márton Anikó abban segít, hogy a környezeted védelmében is sikereket érhess el. Olyan lehetőségeket, civil kezdeményezéseket gyűjtött össze számodra, amelyek a közösségi támogatás erejével segítenek abban, hogyan is indulj el, vagy ha már elindultál, miképp lépj tovább azon az úton, amely életterünk megóvását célozza. Mit hagytam ki? Igen! Nem csodálom, hogy hiányolod Mátyás Anita tündér-boszink varázstábláját. Hogy gondolhattad, hogy ebben a hónapban elhagyjuk?! Tanulmányozd, használd, hogy a támogató rezgések erejével elérd a célodat! És most... kérlek... varázsolj magadnak néhány szabad percet, órát, és olvass! Majd válaszold meg a kérdést, hogy sikeres ember volt-e a nagyanyám! Aztán tedd fel magadnak a kérdést: Merem-e kimondani: SI- KERES vagyok? Szeretettel: Hantos Gyöngyi felelős szerkesztő november

5 Bevezető A sikerről szóló számot írták: Dusik Andrea Amit egy nő igazán akar, azt mindig el is éri. Amit igazán birtokolni szeretne, azt meg is szerzi. Korunkban ez annyit változott, hogy ezen az»akarom-listán«az első helyre a nőknek Neked is a saját vagyon megteremtését kell tenniük. Minél többen és minél előbb ismerjük fel az önálló vagyonteremtés szükségességét, annál magabiztosabban élhetjük meg jelenünket, tervezhetünk, és vághatunk neki a jövőnek. Mert Te is akkor leszel szabad, ha van saját szobád és saját pénztárcád. Ehhez adok a Minervában praktikus mit-és-hogyan ötleteket. Hantos Gyöngyi A Lady User számítástechnikai blog háziasszonya és a Minerva Capitoliuma felelős szerkesztője. Mostanában egyre többször kérdezem magamtól és kérdezik tőlem: Ha a pénz nem számítana, ha azt tehetnéd, azzal foglalkozhatnál, amit igazán szeretsz, mit csinálnál? Először magamnak sem mertem bevallani, másnak még úgy sem: Olvasnék. Igen, olvasnék: szépirodalmat, szakirodalmat, útleírást, bármit... A család szerint betűmániám van. A villamosról kitekintve olvasom a feliratokat és utcanévtáblákat, ha épp nem könyvet olvasok, mert az mindig van nálam, hogy hasznosítsak minden várakozásra egyébként eltékozolt élet-percet. Olvasok a konyhában főzés közben, és valószínűleg azért nem vezetek szívesen autót, mert aközben nem tanácsos olvasgatni. Átolvastam az iskolai szüneteket, a pad alatt rejtegettem az olvasnivalóm órákon, tökélyre fejlesztve a könyválcázás tudományát november 5

6 Bevezető Megszereztem pár képesítést (tanár, informatikus-könyvtáros), szakmai blogot indítottam, hogy alibim legyen a folytonos olvasásra. Jut eszembe! A felelős szerkesztő is olvas. Úgyhogy azt csinálom, amit igazán szeretek. És kívánom minden HősNőnek, hogy megtalálja és csinálja azt, amit valóban szeret! Kelemen Kata kétgyermekes anyuka, végzett jogász és majdnem-végzett közgazdász. Jelenleg otthon lévő gyakorló káoszmenedzser, sok-sok elvégzetlen feladattal, néha kivégzett idegrendszerrel. Utálja a Nem értem, miért van ekkora kupi, amikor egész nap itthon voltál! mondatot, de szereti elalvás előtt összedörzsölni a talpát. Rendrakásból elégséges, de öniróniából ötös. Vagyis ötös alá. Mert mindig van hová fejlődni... Kata a Minerva témáinak könnyed oldalát mutatja meg, hónapról hónapra. Kiss Bernadett Egy kislány és egy kisfiú anyukája, független szülésfelkészítő Magyar szakos tanárként és néprajzkutatóként végeztem; hat évvel ezelőttig mindkettőt tanítottam egy gimnáziumban. Aztán megszülettek a gyerekeink, és minden szempontból megváltozott az életem. A szívem csücske leginkább a szülés lett, és a segítség a szülésre való felkészülésben. A gyerekeink szép, háborítatlan születése után kezdtem el ezzel foglalkozni. Néhány éve ismertem meg az illóolajokat is (éppen a szülés körüli időszakban), és itthon a családban én is egyre többet használok közülük, sikerrel. Az Illóolajok.hu oldalnak a létrehozásával és szerkesztésével azt szeretném, ha mások is rátalálnának erre a kellemes, nagyszerű és hatékony gyógymódra november

7 Tartalomjegyzék A családunkban egy gyógyíthatatlannak hitt betegség során találtam rá a GNM-re, az Új Medicinára is, amely kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy minden betegségünket, elváltozásunkat megelőzi egy lelki megrázkódtatás. Illetve, hogy minden betegségnek pontosan meghatározható lelki oka van. Ez az ismeret is hozzásegített ahhoz, hogy még inkább értékeljem az illóolajokat, amelyek mindegyike a lélekre, az agyra, így pedig a testünkre is hat. Márton Anikó a Tudatos Lét című online magazin főszerkesztője 2009 nyarán érlelődött meg a gondolat, hogy szeretnék egy olyan zöld oldalt, ami még nincs. Bár van sok oldal, ami környezetvédelemmel, fenntartható fejlődéssel, alternatív gondolkodásmóddal foglalkozik, azt tapasztaltam, hogy ezek vagy nagyon technikai jellegű információs portálok, vagy nagyon egy téma köré csoportosítják a tematikájukat. Én szerettem volna egy olyan átfogó képet, talán inkább gondolkodásmódot, szemléletet mutatni és képviselni, ami mindenki számára érthető, és bár van benne építészet, technika is, mindez más megközelítésben. Az oldal tematikája, cikkei tudatos gondolkodásra, életvitelre serkentenek: mindennapi életünk, tetteink, gondolataink átgondolására, és szükség esetén megváltoztatására. Valamint bemutatják azokat a programokat, lehetőségeket, amelyek elérhetőek, alkalmazhatók. Idealistaként abban hiszek, hogy sikerül megváltoztatni az emberek gondolkodását, negatív gondolatait, és sikerül a Földet és a jövőt is élhető létként meghagyni a jövő nemzedékének. Hiszem és tudom, hogy jó dolgot kezdeményeztem, és minél több emberhez jutnak el az információk, lehetőségek, akár az én oldalamon keresztül, akár más hasonló oldalakról, annál nagyobb esély van a fenntarthatóság irányába haladni november 7

8 Bevezető Nem vagyok borúlátó, és nem a pesszimizmus a jellemző rám, de ahogy ásom bele magam egyes témákba, szakelőadók anyagát látom, olvasom, nagyon ijesztően hat néhány dolog. Sokszor érzem, hogy egy annyira irányított világban élünk, felfoghatatlan fejlődést értünk el, és sodor, sodor magával a lendület. Ennek mindenképpen megálljt kell parancsolni. És nem, ez nem azt jelenti, hogy jajjj, de jó lenne ismét úgy élni, mint éve, hajnalban kijárni a földekre, és kapálni, kaszálni, libát tömni stb. Az én meglátásom és véleményem az, hogy nagyon nem jó ez a mostani világ, és vissza kell térni a természetközeli élethez. Tiszteletben kell tartani, hogy a Föld bár óriási kincsek és energiák birodalma, ha rosszul bánunk vele, ha kihasználjuk, ha csak elveszünk ezekből a kincsekből, de vissza nem juttatunk semmit, akkor jelenlegi formájában össze fog omlani az élet. Ezért kell tenni mindenkinek, hogy ez ne történjen meg. Mátyás Anita Már gyerekkoromban is a növények és az emberek érdekeltek legjobban. Rajzoltam, festettem őket, írtam róluk. Gyógyító vagy kerítésmászó akartam lenni... (a szomszédnak csudaszép őszibarackjai voltak) Van sok szakmám és végzettségem. Voltam telefonközpontos, metró-segédvezető, villamosvezető, bolti eladó, és sok-sok évet dolgoztam a vendéglátásban is. Gyerekkorom óta tanulom a csontkovácsolást és a gyógynövényismeretet. Később kezdtem el foglalkozni ólomüvegezéssel, üvegfestéssel, bioenergiával, ásványokkal, számmisztikával, névelemzéssel, tarot-val, pozitív gondolkodással Elvégeztem a Darnel Tréninget, az Agykontroll tanfolyamot, a Táltos Iskolát, és mindenféle ezoterikus tanfolyamot, mind-mind olyat, ami az önfejlesztés, a lélek és a test gyógyulásának és öngyógyítás beindításának lehetőségét adta november

9 Bevezető A Minerva Capitoliumában a számmisztika minden napra kiszámolható, segítő rezgéseinek kihasználására, és a rossz napok elkerülésére szeretném felhívni a figyelmet. Skultéty Andrea FengShui tanácsadó Életem legfőbb vágya az anyagi függetlenségem megteremtése. A FengShuira mint módszerre tekintek, mely támogat célom elérésében. Rengeteg erőt merítettem belőle, hogy negyvenéves nőként, két évtizednyi biztos alkalmazotti létből a bizonytalan vállalkozói világba lépjek. A FengShui nem más, mint a józan paraszti ész ősi, sokrétű hasznot hozó tudománya. Egyszerűen imádom! Hosszú szakértői tapasztalatom alapján elmondhatom: lépésről lépésre haladva céljaink felé minőségi életet élhetünk a tudatos térrendezést használva. Arra törekszem, hogy a FengShuit minél szélesebb körben ismertessem meg, elsősorban azokkal a nőtársaimmal, akik hajlandóak cselekedni saját boldogulásuk és boldogságuk érdekében. Hálás vagyok a klienseimnek, mert hozzásegítenek saját célom eléréséhez, így én adva kapok. Vidi Rita A HősNők.hu és a Minerva Capitoliuma főszerkesztője Rita már kislány korától a könyvek és az olvasás bűvöletében élt, később pedig már a magyar Agatha Christie-nek készült. De aztán az élet egy óriási vargabetűvel ajándékozta meg: korán férjhez ment, gyereket szült, majd kétkezi munkásként dolgozott egy autóipari cégnél. Később minőségbiztosítási tanácsadóvá lépett elő, és a minőség javítására, a folyamatos fejlődésre való állandó törekvés rányomta bélyegét az életére is. Rita mindig, mindenben a jobbat kutatja, majd a közérthetőbbé tételt célozza meg. Két könyve jelent meg: a Hagyd a dagadt ruhát másra! a női időgazdálkodásról szól, hogy a nők könnyebben és egyszerűbben találják meg az életükben a harmóniát; a Hogyan váltsuk valóra vágyainkat? célkitűzést és megvaló november 9

10 Bevezető sítást egyszerűbbé tevő könyv pedig a célok megvalósításának eddig eltitkolt láncszemeit tárja a női olvasók elé. A Minerva Capitoliumát is azon nők számára hozta létre, akik már érzik a saját tudatosságukat, de szeretnék egyszerűen, közérthetően, hasznos tanácsokkal tűzdelve megkapni a folyamatos fejlődésükhöz szükséges inspirációt november

11 Bevezető Tartalomjegyzék Mered-e kimondani... (Bevezető) 1 A sikerről szóló számot írták 5 Tartalomjegyzék (itt vagyunk most) 11 A siker értelme 12 A legnagyobb siker 30 Illóolajok 35 A siker 48 Mi köze Hercule Poirot-nak Nógrád megyéhez? 62 Ki viszi át a vezetőt? 69 Mi különbözteti meg a sikeres vállalkozást Könyvajánló Fenegyerekek munkában 78 Önmegvalósítás 81 Hurrá, ma nem tettem tönkre semmit! 84 Számmisztika varázstábla 89 A valóság tükrében 92 Előzetes 98 Jegyzetek, ötletek, felismerések 100 Impresszum november 11

12 Különvélemény Különvélemény A siker értelme Vidi Rita írása Egyszer volt, hol nem volt egy első gyermekét váró anyuka. Ez az anyuka saját bevallása szerint is borzalmasan önbizalomhiányos, és ebből kifolyólag abszolút sikertelen ember volt. Nem végzett semmiféle iskolát, nem volt jól kereső állása, ha épp nem várt volna gyereket, fogalma sem lett volna aktuálisan, hogy mi értelme az életének. Férjnél volt, szerették egymást, de a férje sem tudta kihúzni őt az apátiájából. Naphosszat csak ült az ablaknál, és faarccal bámult kifelé. Ez az anyuka eldöntötte, hogy a gyerekét önbizalommal teli, sikeres emberré fogja nevelni. Miközben bizonygatta magának és a környezetének ennek a remek tervnek a realitását, a szemében mérhetetlen szomorúság lakott. Ő is tudta, hogy olyan nehéz feladatra vállalkozott, amire csak egy anya vállalkozhat: bár önmagának fogalma sincs, mi az, hogy siker, mert sosem tapasztalta meg a siker élményét, de eldöntötte, hogy a születendő gyermekének minden lehetőséget megad. Hogy gyermekének ne legyen olyan nehéz élete, mint amilyen neki volt Vajon sikerülni fog a terve? Mennyi esélyt adsz ennek a nőnek arra, hogy sikeressé tegye a gyermekét, holott neki magának fogalma sincs a sikerről? november

13 Különvélemény A siker olyan, mint a boldogság. Mindenki számára mást jelent, mindenki másképp fogalmazza meg magának, mindenki más jelentést tesz mögé, és mindenki másképp értékeli. Annyi biztos csak, hogy a siker mint szó mindenki számára ismerős, de ha arra kérnélek, hogy fogalmazd meg egy mondattal, mi a siker, úgy, hogy az más számára is elfogadható definíció legyen, akkor biztosan vért izzadnál, mire létrehoznád az egy és igaz meghatározást, ami mindenki számára értelmes, mindenki számára elfogadható. Tudod mit? Próbáld is meg most azonnal! Hátul, a jegyzeteknél írd fel egy mondatban, hogy MOST mit jelent számodra a siker, hogyan fogalmaznád meg egy mondattal. Ne cifrázd, ne cirkalmazd! Nem akadémiai székfoglalóra van szükség, hanem egyetlen átfogó mondatra. Mire ennek a számnak a végére érsz, látni fogod, mennyi mindenre nem gondoltál, és mennyi minden másra gondoltunk mi. Garantálom, hogy lesz egy pár felismerésed, rádöbbenésed, ugyanakkor sok-sok viszszaigazolásod. A siker mint szükséglet Bár nem így terveztem, úgy tűnik, Maslow a szükségleti piramisával egyetemben minden Minerva-számban fel fog végül bukkanni november 13

14 Különvélemény Ha a nagyon alapvető, mindenki számára egyértelmű meghatározást vesszük elő a siker az, amikor sikerül valamit elérnünk, sikerélményünk van, elismerésre méltóak vagyunk a magunk és mások szemében is, akkor nagyon gyorsan sikerül a Maslow-piramis az elismerés igénye elnevezésű szekciójába elhelyezni a sikert. Mondhatjuk azt, ugye, hogy a siker az, amikor elismernek bennünket? (Vigyázat: éppen készülök Téged befelé vinni az erdőbe, kezeld fenntartással, amit most olvasol!) Igényünk van az elismerésre, szükségünk van arra, hogy észrevegyék, ha csinálunk valami jót, vagy esetleg figyelmeztessenek, ha valami roszszat tettünk Ugye, ez eddig rendben van? Biztos? Naná, hogy nincs rendben! Ha ez ilyen egyszerűen működne, ha a siker egyszerűen csak egy szükséglet lenne, mint az éhségünk leküzdésére az étel, vagy a hőérzetünk hatására a ruha iránti igény, akkor nem lenne most miről beszélni. Ha a siker egyszerű szükséglet lenne, akkor bár változatosan mint az ételek, ruhák sokasága, de mindenképp ki tudnánk elégíteni, és nem lenne miről beszélni. Csakhogy a siker nem szükséglet, hanem annál sokkal elvontabb, sokkal bonyolultabb, éppen ezért sokkal nehezebben elérhető, egyesek számára pedig egyenesen elérhetetlen dolog. A siker olyan, mint a vállalkozás. A vállalkozások fellendítésére sincsenek egyedüli és kizárólagos módszerek, rengeteg mindenen múlik, hogy nyereséges lesz-e vagy veszteséges. Két, teljesen egyforma cég is lehet végül egymásra nem is hasonlító november

15 Különvélemény Mint ahogy a szétválasztott egypetéjű ikrek sem hasonlítanak majd felnőtt korukban annyira egymásra, mintha együtt hagyták volna őket. Mert rengeteg minden hat ránk, emberekre is és minden másra is itt a Földön. A siker mint eredmény Sokkal közelebb áll a siker igazságához a szükséglet irányából megfogalmazott definíciónál az alábbi meghatározás: A siker eredmény, a siker a cél megvalósulása, a sikerek a célok megvalósulásai. A sikeres emberek azok, akik rendszeresen és ismétlődően elérik a céljaikat. Akkor is fel lehet fedezni bizonyos szisztémát a sikerességükben, hogy ha ők maguk nincsenek is ennek tudatában. Általában valamit mindig jól csinálnak, és ha mégis egyszer-kétszer rosszul sülne el a dolog, akkor abból tanulnak, és legközelebb még jobban koncentrálnak a sikerre. A siker szinonimái: gyümölcs, eredmény, győzelem, elsőség, diadal, érvényesülés, feltűnés, dicsőség. A sikertelenség szinonimái: bukás, csőd, kudarc, fizetésképtelenség, krach, tönkremenés, összeomlás, felsülés, eredménytelenség, balsiker, fiaskó. Sikeresnek lenni nem kiváltság, nem szerencse, nem születési előny, nem a sors keze, nem a véletlenek összejátszása. Sikeresnek lenni könynyű, ha tudjuk, hogy mi a siker, mi a sikerhez vezető út, és tisztában vagyunk azzal, hogy egyáltalán mi vár, mi várhat bennünket az út végén. A siker nincs a génjeinkbe kódolva, nem örököljük szüleinktől, viszont annál inkább eltanulhatjuk tőlük, és persze másoktól is november 15

16 Különvélemény A siker relatív. Mint a boldogság. A siker éppen ezért valamiféle bennünk rejtőző kódrendszer összessége kell, hogy legyen, mert ahhoz, hogy sikeresek lehessünk, elengedhetetlen, hogy mi magunk érezzük, azok vagyunk. Sokszor megkeresnek azzal, hogy meséljek a sikereimről, akár konkrét események kapcsán, akár csak úgy általánosságban véve, az egész munkásságomat tekintve, amire én mindig ártatlan bociszemekkel, nagyokat pislogva nézek és visszakérdezek: Miért? Sikeres lennék? Aztán persze rájövök, hogy hát hogyne lennék sikeres, hiszen mindenki az! De amikor mások szembesítenek vele, az teljesen más szituáció, és ebből kifolyólag teljesen más reakciót vált ki belőlem, mint mikor a nap végén gondolatban megveregetem a saját vállamat, mert mondjuk sokat haladtam az írással, vagy valami mással. Most például körömlakktól foltos, nem éppen divatosan kopott farmerban, vastag, rózsaszín zokniban, melegítőfelsőben, csapzott hajjal és nyakig taknyosan írom ezeket a sorokat. Rám nézve ugyan ki feltételezné, hogy sikeres vagyok? Pedig amikor ennek a cikknek a végére érek, sikeresnek mondhatom magam, mert elértem a célomat, elértem a kitűzött eredményt. Akár látszik a dicsőségem egy kívülálló számára, akár nem. Sikeres vagyok, mert eredményeim vannak. A siker mint NEM szükséglet Ha már kijelentettem, hogy a siker nem szükséglet, akkor azért azt nézzük meg, hogy pontosan miért is nem az. Tudod, a tudományban is létezik egy olyan tézis, mely szerint egy állítás akkor tekinthető bizonyítottnak, ha az ellenkezőjét is bebizonyítjuk. Mint a matematikában a tétel és ellentétel fogalma november

17 Különvélemény Azt mondtuk, hogy a siker nem szükséglet, mert ha az lenne, akkor nagyon egyszerűen akár pénzzel megvásárolt módon vagy ajándékba kapva ki lehetne elégíteni. A Maslow-piramis tetején csücsülő önmegvalósítás az bizony szükséglet, és nagyon könnyen ki is lehet elégíteni, például kreatív tevékenységgel. Bármilyen kreatív tevékenységet végezve közelebb kerülünk az önmegvalósításhoz, mert maximálisan kihasználjuk a képességeinket. De a siker nem áll össze ilyen egyszerűen: hiába érünk el eredményeket, hiába érezzük a sikerélményt, a dolog annyira bonyolult, hogy magunktól nagyon ritka az, hogy rájövünk, az életünk minden perce egy sikerélmény. A siker sokkal általánosabb, mint az önmegvalósítás, és ezért sokkal nehezebb észrevenni is, ebből kifolyólag sokkal nehezebb és komplexebb kielégíteni is. Tehát tétel: A siker nem szükséglet. Ellentétel: Minden szükséglet kielégítése siker. Nézzük csak meg a piramis alján terpeszkedő legfontosabb, legsúlyozottabban megjelenő szükségleteinket, a fiziológiai, fizikai szükségleteinket: étel, ital, levegő, hideg ellen ruha, meleg ellen árnyék, eső ellen fedél és így tovább. Gondolj csak bele: manapság nem nagy kunszt enni, inni, levegőt venni, ruházkodni, árnyékba húzódni, fedéllel a fejünk fölött élni. Hiszen a legtöbben legalábbis itt, nálunk, Magyarországon beleszületünk a fizikai szükségleteink kielégítésébe. Úgy születünk, hogy a szükségleteink legalapvetőbbjei ki vannak elégítve. Amikor elérünk a felnőttkor küszöbére, és megismerkedünk a saját lábunkra állás élményével, akkor derül ki először számunkra, hogy az, hogy van fedél a fejünk felett, az konkrétan egy sikersztori. Akkor derül ki, hogy minden, amit természetesnek hiszünk az életünkben, egyáltalán nem természetes, és főleg nem állandó november 17

18 Különvélemény Az étel, az ital, a tiszta levegő, ezek mind-mind valaminek az eredményei, tehát valaminek a sikerei. Csakhogy manapság nem dicsőség előteremteni az ételt, hiszen csak be kell nyúlni érte a spájzba vagy a hűtőbe. Nem dicsőség előteremteni az iható vizet, mert csak meg kell nyitni a csapot. Hopp, lehetséges, hogy pont olyan helyen laksz, ahol nem iható a csapvíz? Akkor számodra máris nyilvánvaló, hogy miről beszélek: NINCS természetes, magától értetődő állapot és szükséglet-kielégítés az életünkben, mert minden valaminek az eredménye, nem csak úgy odateremtette a Jóisten. Valakik megdolgoztak érte, valakik erőfeszítéseket tettek, valakik terveztek és végrehajtottak, valakik kiviteleztek. Lehet, hogy épp Te voltál az, lehet, hogy valaki más. A lényeg: minden szükségletünk kielégítése még a legalapvetőbbeké is sikertörténet, és valakinek sikerélményt nyújtott. Ezért a bizonyításért persze nem kapom meg a Nobel-díjat, de remélem, a Te fejedben sikerült némiképp szétválasztanom a sikernek hitt dolgokat a valódi sikerektől. Minek van? Ha ilyen jól kifundáltuk, hogy tulajdonképpen minden siker, még az is, hogy süt a fejünk fölött a nap, és van hova behúzódni előle az árnyékba, akkor mi szükségünk van mégis sikerre? Miért teper mindenki a sikerért? Miért rendelték meg többen a Minervát csakis azért, mert tudták, hogy ez a szám a sikerről fog szólni? Nézz csak magadba egy pillanatra, hogy megleld a választ: Te magad miért akarsz sikeres lenni? Valószínűleg azért, amiért az összes többi ember: vegyük alapul az elterjedt nézetet, miszerint a siker egyenlő a gazdagsággal, fényűzéssel, luxussal, gondtalansággal, anyagi bizton november

19 Különvélemény sággal. Mindenki ezekre vágyik. Mindenki egy kicsit jobbra, többre, szebbre vágyik, mint amennyije/amije van most jelenleg. Természetesen nemcsak anyagiakban mérik az emberek a sikereiket, hanem szellemi, lelki fejlődésükben is, bár az végletesen ritka, hogy ezt valaki megfogalmazza magának, netán le is írja. Ha az új sikerdefiníciót nézzük a siker nem más, mint elérni a céljainkat, akkor egy önmaga farkába harapó kígyóval találjuk egy alomban magunkat, ugyanis a célok megvalósítása legalább olyan elvont a többség számára, mint a siker vagy a boldogság fogalma. Sokan arra is képtelenek, hogy elkülönítsék a célokat az eszközöktől, nemhogy még összeegyeztessék a sikert a célok megvalósulásával. Egy részlet a Hogyan váltsuk valóra vágyainkat? című könyvemből, a társadalmi bizonyíték elvéről: A társadalmi bizonyíték elvének erejével te is többször találkozhattál életed során. A legdurvábban tömegben jelentkezik. A közvélemény figyelmének középpontjába akkor került Amerikában, amikor egy nőt 38 szemtanú szeme láttára szurkált halálra a volt barátja. A támadást többször nekifutva hajtotta végre a férfi, először csak a lakásba tört be, majd elmenekült. Aztán visszatért, megverte a nőt, majd megint elmenekült. A szomszédok ekkor már az utcán álltak, és figyelték az eseményeket. A férfi harmadszor is visszatért, az utcán üldözte a nőt, majd megölte. 38 szomszéd és járókelő nézte végig az eseményt, anélkül, hogy bárki rendőrt vagy mentőt hívott volna. Az eset óriási megdöbbenést keltett, és a szakértők nagyon gyorsan kijöttek a farbával: a városokban olyannyira elsivárosodtak már az emberek lelkileg, hogy egy ilyen borzasztó esemény sem tudja már kibillenteni őket a fásultságukból. De aztán jött két pszichológus, akiket nem hagyott nyugodni a dolog, ők megkeresték a tanúkat, és megkérdezték egyenként: miért nem segítettek az áldozatnak? november 19

20 Különvélemény Mire az összes tanú szinte ugyanazt mondta: nem gondoltam volna, hogy ekkora a baj! A következő kérdésre, hogy MIÉRT nem gondoltak arra, hogy baj van, az volt a válasz: a többiek (többi nézelődő, közelben lévő) sem reagáltak, gondoltam, nekem sem kell. Ez a társadalmi bizonyíték elve: mielőtt cselekednénk, szétnézünk, hogyan csinálják mások. Ha látunk valamit, önkéntelenül is másolni kezdjük akár veszélyes dolgot is!, mert az evolúciós túlélési mechanizmus erre biztat bennünket. Ha a zebracsordában elkezd rohanni egy csordatag, akkor a többiek is futásnak erednek. Nem nézik meg, miért, bőven elég az, hogy egy társuk cselekszik. Ez őket is cselekvésre ösztönzi. Csináltak olyan teszteket, hogy a gyalogátkelő helyen a piros jelzés ellenére ha elindul egy személy, akkor a mögötte, körötte állók automatikusan követik. Nem a jelzésre figyelünk, hanem a többiekre! Ez a hatás vakon másoljuk a többieket még fel is tud erősödni, ha a másolandó félben önmagunkra ismerünk, vagy tiszteletteljes benyomást tesz ránk az illető önmagunkra ismerünk, ha az öltözéke, viselkedése hozzánk passzoló, tiszteletteljes a szemünkben, ha jól öltözött, vagy egyenruha van rajta. Ez a mechanizmus az időspórolás és a túlélés miatt alakult ki, és maradt meg máig az emberben. Tehát elméletileg ennek hasznosnak kellene lennie. Ugyanis másolni többnyire energiát és időt spóroló feladat. Lenne. Ha nem a másolást használná mindenki, ugyebár, hanem tényleg lennének példaértékű cselekedetek és emberek a szűkebb és tágabb környezetünkben a HősNőkön azért is dolgozunk egyébként, hogy legyenek ilyen etalonok. A rossz másolását te is láthatod a környezetedben: az utóbbi néhány évben gombamód szaporodnak a lakások felújításai, energiatakarékos megoldások kivitelezései. Hitelből. Az egyik elkezdi, terjeszti az igét persze, egy folytatja, majd egyre többen folytatják, mígnem már ciki lesz kimaradni. Aztán ezek a házak november

21 Különvélemény gyorsan eladóvá válnak felénk, itt a környéken, 15 ilyen házat tudok mutatni, mert nem bírják a terheket a tulajdonosok. Borzasztó! Néhány héttel ezelőtt két alkalommal is megbizonyosodhattam a társadalmi bizonyíték mindennapi jelenlétéről, olyan emberekre való hatásáról, akik véleményem szerint ennél azért erősebbek! A TED konferencián ültünk egy baráti körrel, és a TED konferenciák világkörüli állomásain az a jellemző, hogy a hús-vér előadók mellett videókat is bejátszanak, nagyon híres emberek TED-es előadásaiból (további infók: A felvezető házigazda úriembert megtapsolta mindenki, majd következett egy fantasztikus előadás a belső motiváció fontosságáról, videóról. A végén csak én tapsoltam! 300 ember csak ült a 18 perces, fantasztikus előadás végén. Na, de sebaj, jött a következő előadás. Még fantasztikusabb, még intenzívebb, még érdekesebb előadás. A végén ketten tapsoltunk. Én és a mellettem ülő srác. A harmadik videó végén már legalább 5-en tapsoltunk, de a mellettem ülő srác nem! Ránéztem a fiatalemberre, aki mellesleg kedves ismerősöm, és ezt mondtam: Ne csináld már, miért a többséggel haladsz? Nem nekik van igazuk! A negyedik videó végén már szórványosan, legalább 30-an tapsoltunk, holott nem volt jobb a videó, mint az előzőek. Ez a tendencia egyre erősödött, ahogy jöttek egymás után a videók. A nap délutáni részében, minden videó végén, mindenki tapsolt. A harmatgyenge videó végén is. De ez csak egy érdekes eset. A következő erősített meg abban, hogy erről itt és most írnom kell. Nemrégiben Soma-koncerten voltunk a baráti körömmel. Nagyon jó számot nyomtak Somáék, és a zenekar egyik tagja jelezte a nézőközönségnek, hogy lehet ám ütemesen tapsolni! El is kezdtük egy páran, nagyon jó volt a hangulat, csak éppen ültünk, és sokan még eszegettek, iszogattak is közben. Tehát nem volt átütő tapsolási kedv a közönségben. Azt vettem észre, hogy az emberek elkezdtek tekingetni ide-oda, hogy mi a helyzet, mit csinálnak mások! november 21