PÁLYÁZAT Szegedi Nemzeti Színház

Átírás

1 PÁLYÁZAT a Szegedi Nemzeti Színház Főigazgatói munkakörének betöltésére Balikó Tamás Január hó 2-án

2 Tartalom 1. Felirat mágia személyes bevezető 2. Tagozati egyensúly 3. P. R. - Marketing tétel 4. Műszaki elképzelések 5. Műsorterv 6. Beavató színház 7. A színház és a fiatalok 8. Gazdasági tétel 9. Együttműködések 10. Önéletrajz 11. Invocatio és zárás 12. Dokumentáció 2

3 1. Felirat mágia személyes bevezető Tizennyolc évig vezettem a Pécsi Nemzeti Színházat. Száztizenhat éve olvasható homlokzatán a felirat aranyozott, kőbevésett betűkkel : Magyar Nemzeti Színház. Ezt a három szót tizennyolc évem alatt egyetlenegyszer sem hagytam figyelmen kívül. A munka, amit színházvezetőként végez az ember, folyamatos. Sikerek és kudarcok, próbálkozások, vágyak, blöffök, megszenvedett eredmények, váratlan örömök folyamatossága között sosem felejteni : Magyar Nemzeti Színház. Ez a három szó kötelez. Magyar Ez a hazánk, a nyelvünk, a kultúránk. Fiatal színészgenerációk nyelvbe zárt provinciális világmegváltása, idősödő nemzedékek hagyományőrző ragaszkodása, a középkorosztály fájdalmas vagy kirekesztő identitáskeresése, mind mind a magyar nyelv. Naponta újul. Viaskodunk az utca egyre hígabb, egyre vulgárisabb de kézenfekvő és közérthető nyelvi célratörései, sokszor bravúros szófacsarásai és a klasszikus, veretes, sokszor rímbeszedett, felemelő textusok között ezer és ezer átmenetet kutatva a szent költészettől a trágárságig. És hol vagyunk még a kódoktól. Hiszen a magyar színháztörténet túlnyomórészt a verbalitás története. Bár tudjuk és gyakoroljuk a hatásmechanizmusok komplexitását, a látvány, ritmus, dinamika, nonverbális kommunikáció és egy sereg eszközön át, mégis be kell látnunk a szövegközpontúság a legmarkánsabb felülete színházkultúránknak. A legnyilvánvalóbb út, ahogy az ige testté lesz. Ugyanakkor sosem szabad eltekinteni attól, hogy a szöveg csak szolga. A gondolat szolgája. A színházi élményben két jelenség ismerszik meg a legkézenfekvőbben. A gondolat és a hiánya. De a gondolat is csak egy rávezető út, egy motívum, szakasz és összetevő a végső élményhez, a katarzishoz. A színházi élmény meg kell rendítsen. A szívnek nincs esztétikája. A gondolati színvonal, az igényes és aprólékos elemzés arra szolgál, hogy ezt a megrendülést kitépjük az olcsóság hatásvadász jelenségei közül. Hogy TUDJUK és ÉRTSÜK is amit ÉRZÜNK. És mindezt magyarul. A 3

4 magyar az anyanyelvünk. Mindez, amit eddig leírtam a prózai színház keretei közé szorítva érvényes és elsődleges. A pécsi színház megtanított arra, hogy a tiszteleten és rácsodálkozáson túl mennyit lehet tanulni azokból a színpadi műfajokból, melyek a mozgást, zenét és a nonverbális hatásaikat használják gondolataik és érzéseik kifejezésére, vagyis milyen erjesztő, izgalmas és hasznos olyan színházban élni és keresni a kitörési pontokat, ahol igényes és színvonalas szuverén társulatok élhetnek együtt a prózai színházat, a táncszínházat és az operai és zenés színházat illetően. Ha tovább szeretnénk lépni a korszerű színház irányába, mindenképp ki kell használni a műfajok egymásra való hatását. Nemzeti Persze ellenszenves számomra minden csoport, nép, csapat, együttes, közösség, amely az identitását az übermenschre alapozza, mégis a valahová tartozás kényszere az egyik legerősebb érzelmi motivációnk. Büszke vagyok a nemzetemre. Egy nemzet olyan erős, amennyire be- és elfogadó tud lenni. Archimedes törvénye itt is hat. Büszke vagyok a nemzetemre. Ezer év történelme, diadalok, szenvedések, árulások, háborúk, forradalmak, opportúnus politikák, kártékony vezetések, ostoba döntések, felemelő pillanatok és nagyszerű időszakok történelme. A mienk. Egy felnőtt ember világnézete folyamatos. Ahogy a világot nézi. Divat mostanában az emberek elfordulása és undora nyomán kijelenteni szakmám köreiben a politikával összefüggésben a teljes intaktságot. De lehet-e? Munkánk, alkotói fázisaink végtermékei nyilvánosak. Ha akarjuk ha nem, közszereplők vagyunk. Véleményformáló tényezők. A politika legmagasabb rendű formája a morál. A világirodalom morálisan elkötelezett. Nem lehet intaktnak maradni, mert ez azt jelentené, hogy megszűnik az igazságérzet és az empátia. Ezek nélkül pedig bajosnak látom belefogni bármilyen alkotói tevékenységbe, amelynek alapja a személyesség, a humánum és a szenvedély. Büszke vagyok a nemzetemre. Akkor is, ha médiaköntösbe bújt rosszakarók hasznot kívánnak húzni a megosztottságból és gyakrabban sikerül nekik, mint amit szó nélkül viselni tud egy értelmes, érzékeny ember. 4

5 És egy személyes vallomás. Folyamatos világnézetünk létrejöttét rengeteg hatás befolyásolja. Apám karaktere, édesanyám szeretete, az Isten léte, az olvasott könyvek, szenvedélyes és meghitt beszélgetések, eszmecserék, amelyek életre szóló nyomot hagynak, sorsom állomásai, elkövetett hibák, buta jóakarat lépremenése, bűnök, téveszmék bolyongásai, a munka, az élet csodás ajándékai és az ízlés. Én vagyok az ízlésem. Az ízlésem én vagyok. Ennél fontosabbat mondani színházcsinálói szándéknyilatkozat kapcsán számomra alig lehetséges. Büszke vagyok a nemzetemre. Már csak az várat magára sorsom alakulásában, hogy a nemzetem is büszke lesz e rám. Színház A hatás befogadás végtelen és csodálatos terepe. Hatalmas felelősség, játék, mámor, türelem és gyötrelem. Ha nem szereti valaki feltétel nélkül a szakmáját, ha nem imádja maradéktalanul a színházat, akkor lehetetlen kibírni az állandó utazást a megítélés révén a diadal és kudarc naponta ismétlődő hullámvasútján. Rengeteg féle színház létezik és működik sikeresen. Egy adott színház esetében kötelező figyelembe venni az adottságokat. Az értékteremtés és értékőrzés folyamatos dilemmájában a korszerű élő színház létrejöttéért folytatott erőfeszítéseket meg kell határozza a múlt, a hagyományok, feladatkör, szokásjogok, a közönség összetétele és elvárásai. De mindig és állhatatosan nap mint nap haladni a progresszió, az élő, valóságos problematikát érintő, esztétikájában megnyerő és meglepő úton, hogy művészi vállalásunkat ne húzza vissza a sok alku, nemtörődömség, lustaság, legyintgetés, mert azonnal fertőz a poros, idejétmúlt, múzeumi holt színház kliséje. Úgy kell vezetnünk közönségünket, hogy szinte ne is vegyék észre, hogy vezetve vannak, mert a mai kultúrmocsokkal túlbombázott közönség különös érzékenységet mutat az igénytelen szervilizmus iránt. Tehát felértékelődik a tematika, a mottó, lehetőség szerint minden műfajban, hogy mi is az a feszítő kérdés, amellyel foglalkoznunk kell. A műsortervről beszélek. Évek kellenek szerencsés esetben, hogy egy szellemi alkotó műhely kiérdemelje azt a figyelmet, 5

6 melynek mentén érzékelhető és értékelhető ez a tematikai mottó. Ugyanakkor megítélésem szerint egy ilyen jellegű és jelentőségű kulturális erőd, mint a Szegedi Nemzeti Színház, mégis követni kénytelen bizonyos értelemben egy népszínházi jelleget. A kínálatban minél szélesebbre nyitott olló, a célcsoportokat illetően. Ezek között is különös jelentőséggel bír az ifjúsági illetve gyermekközönség érdeklődése. Különösen fontosnak tartom az alkotóművészek személyét, hogy szinte a saját generációjukból való törekvő rendező vagy rendezők szólítsák meg az egyetemista vagy egyetemista korú érdeklődőket az ő nyelvükön szólva hozzájuk, hogy értő és izgalmas kapcsolat alakulhasson ki. Ugyanúgy a gyermekek nyelvén szólni tudó igényes és szeretettel teli alkotók éljék meg valóságos művészi feladatnak a kicsik színházbajáró szokásainak kialakítását, hiszen lelkes és őszinte közönségükből válik majd a jövő közönsége is. Az evolúció győz a revolúció fölött. A társulatépítés sajátos és hosszantartó munka. Sok értékes művészt ismertem meg a szegedi társulatból. Emlékeim is messzire nyúlnak vissza. Hiszen itt kezdtem pályámat, az idők folyamán azóta is vissza visszatértem színészként és rendezőként is egyaránt. Mondhatom, személyes kapcsolatom is van a szegedi társulattal. Értékes társulat. Bár együttesen szemlélve tagadhatatlanul vannak hiányosságai korosztályos, zsáner, képzettség és átgondoltság tekintetében. Egy lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. 2. Tagozati egyensúly Miközben a színház, különösen egy háromtagozatú színház rendkívül összetett működési anomáliákat hordoz magában, a végeredmény, a mérce mégis maga a produktum. Az előadás. A néző és a színpadon végbement, komponált események találkozása. Ezért pályázati munkám ezen fejezetében eltekintek a gazdasági-, műszaki,- marketing,- szervezési teendők 6

7 kifejtésétől, röviden a háttérmunkától, annak fontosságának részletes taglalásától. Ezen a ponton a művészeti munkáról, az előadások folyamatosan magas színvonalú létrehozásáról- és életben tartásáról, a társulati alkotói lét minőségéről, illetve az ezzel kapcsolatos elképzeléseimről, hitvallásomról szándékozom megnyilatkozni. Ebben az összefüggésben nincs jelentősége, hogy a Szegedi Kortárs Balett együttes gazdaságilag önálló egységként dolgozik a színházon belül, mint ahogy annak sem, hogy a színházi zenekar mostanra megszűnt az opera tagozat része lenni, és a Szimfonikus Zenekar látja el a színház zenés feladatait. A lényeg a mindenkori előadás, a folyamatosan- és kiszámíthatóan magas művészi színvonal. Mielőtt belekezdenék a konkrét elképzelések, a művészeti koncepció kifejtésébe, fontosnak tartom, hogy kitérjek a három tagozat szoros szimbiózisban történő együttélésének kérdésére. Akár volt- és van alapja a tagozatok között meglévő harmónia hiányának, az ezzel kapcsolatos szóbeszédnek, engedjék meg, hogy részben kívülállóként, aki egyébként 18 éven át vezetett egy háromtagozatú színházat, kifejtsem az ezzel kapcsolatos észrevételeimet. Az opera hihetetlen múlttal rendelkezik Szegeden. Vaszy Viktor nevének említése éppen ebben a városban teljesen fölösleges, mindenki tisztában van vele, hogy a szegedi operajátszás múltját ő pezsdítette fel, ő teremtette anno újjá, meghatározva ezáltal a jelent és a jövőt. A szegedi opera az egész magyar színházi- és különösen a zenés színházi közéletben elsőrangúként elismert, kimondott- vagy nem kimondott státusza mindenképpen a legerősebb a Magyar Állami Operaház után. A Szegedi Kortárs Balett együttes önálló művészeti- és gazdasági egységként dolgozik a Nemzeti Színházban, mindazonáltal hosszú idő óta tartó, töretlenül magas színvonalú teljesítménye nemcsak Szeged városának, de a teátrum jó hírnevének hordozója szerte az országban, és határainkon túl. Idén negyed évszázados munkássága méltán emelte az ország kiemelkedően nagyhírű táncegyütteseinek sorába. Nagyon fontosnak tartom, hogy miközben a próza és az opera esetében folyamatosan vezetőváltások 7

8 mentek végbe, Juronics Tamás a Kortárs Balett megalakulása óta a társulat vezetője, frontembere. A színház prózai tagozatának munkássága hosszú évek távlatában hullámzónak mondható. Voltak méltán elismert, országszerte jó hírnevet arató időszakai ennek a tagozatnak, amikor nemcsak egy-egy jól sikerült, vagy éppen kiváló előadás fémjelezte a szegedi színház színészeinek, rendezőinek, vagy az aktuális tagozatvezetőnek a munkásságát, hanem a társulat összteljesítménye volt stabilnak, magas színvonalúnak mondható. Sajnos úgy érzem, ki kell mondanom összességében ez a tagozat nem nyújtott az elmúlt évtizedekben ugyanolyan töretlenül magas színvonalat, mint ahogy ez a szegedi opera és a balett esetében egyértelműen megállapítható. Ennek véleményem szerint nem feltétlenül a szándék hiánya, vagy a társulat színészállományának gyenge mivolta volt az okozója, hanem sok olyan jelenség, amely nem segítette a szegedi drámajátszást, beleértve természetesen a tagozathoz tartozó egyéb műfajú előadások (operett, musical) elvárhatóan izgalmas, szakmailag magas szintű létrehozását. Sokat emlegetik a tagozatok között meglévő ellentéteket, de meggyőződésem, hogy ezeket a negatív anomáliákat sosem a művészek generálták, hanem a színház tagozatvezetőinek széthúzása, rivalizálása. Több olyan korábbi időszakkal lehetne példálózni, amelyet Szeged szerte jól ismernek, sőt a sajtón keresztül az esetenként botrányossá duzzadt ellentét országosan is köztudottá vált, de nem szeretnék ezekről a múltbeli hullámvölgyekről konkrétan megnyilatkozni pályázatomban. Ez részben az akkori művészekkel szemben sem lenne elegáns, különösen, ha adott esetben sokan jelenleg is tagjai a Szegedi Nemzeti Színháznak, részben a gyengébb, vagy éppen túl zajos korszakok analizálása nem célravezető, és nem is ildomos. Sokkal fontosabbnak tartom a jelen pozitívumait- és negatívumait mérlegelni, a jövő Szegedi Nemzeti Színházának művészi teljesítményét ennek eredményeként erősíteni. A prózai tagozat tevékenysége- és teljesítménye bizonyos értelemben nehezebben kiszámítható, a megfelelően magas szintű művészi munka fenntartása, annak stabilitása bonyolultabb kérdés, mint a másik két terület esetében. Nem beszélve arról, hogy a mindenkori igazgatóváltások a próza színvonal-ingadozását sokkal könnyebben eredményezik 8

9 eredményezték az elmúlt évtizedekben, mint ez akár a balettnél, akár az operánál tapasztalható volt. Még egy fontos tényező: Ez a tagozat nyújtja a legtöbb előadást, és természetesen az ezeket megelőző próbaidőszakokat, majd a bemutatókat. Ennek megvan a természetes ökonómiája, nyilvánvaló, hogy nagyobb előadásszámban kell a nézőket kiszolgálnia, mint a másik két területnek. Akik adott esetben az ellentétek szításában részt vesznek vagy részt vettek a múltban, könnyen felhasználhatják ezt a körülményt, és könnyen hangoztathatják a prózai tagozat prioritását, a másik két tagozattal szembeni kiváltságait. Ez ellentétben látszó a fenti megállapításommal, miszerint a másik két tagozat (beleértve a balett-et is, hiszen fennállásának kisebb részében dolgozik a tagozati státuszon kívül) harmonikusabb a hosszú távú működés vonatkozásában, de ezek komplex körülmények, így a két megállapítás közötti ellentét, csupán látszólagos. Összességében a legfontosabb feladatnak azt tartom, hogy miközben a prózai tagozat munkásságát jelentősen megerősítsem, még a látszatát is elkerüljem annak, hogy ez a másik terület rovására menjen. Mindent el fogok követni annak érdekében, hogy a tagozati rivalizálásról szóló valós vagy alaptalan hírek, mendemondák megszűnjenek. És most hadd fejtsem ki kicsit részletesebben a három művészeti területtel, annak munkájával kapcsolatos elképzeléseimet, egyben egy előzetes műsortervvel szolgálok, amely természetesen elsősorban a prózai tagozat munkáját illeti. Ennek okairól az alábbiakban referálok. Opera: Előzetes megállapodásunk szerint Gyüdi Sándort kérem fel a tagozat művészeti-szervezési irányítására. Megbeszélésünk során elmondta, hogy ő maga is beadja pályázatát a színház főigazgatói tisztjének elnyerésére, de abban az esetben, ha a Tisztelt Közgyűlés mégis az én személyem mellett dönt, nagyon szívesen vállalja a közös munkát az elkövetkező időszakban. Válasza számomra nagyon megnyugtató és megtisztelő volt, és engedjenek meg egy személyes jellegű megjegyzést maga a beszélgetés igazán korrekt, baráti hangnemben zajlott. Az operaelőadások műsortervét azért nem tudom jelen pillanatban pályázatomban megjeleníteni, mert ez ebben a szituációban összeférhetetlen lenne. Ha Gyüdi Sándor lesz július 1-e után is a 9

10 Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, nyilván a saját elképzeléseit fogja megvalósítani, de ha a döntés szerint én leszek, és a tagozatvezetői státuszát megőrzi, ugyanazt a programot fogja, fogjuk megvalósítani a jelenlegi tervei alapján. Azt azonban elképzelhetetlennek tartom, és teljesen életszerűtlennek, hogy Sándor a rendelkezésemre bocsássa az opera es évadját érintő elképzeléseit. Teljesen természetes, hogy a pályázati elbírálást követő szakaszban közösen valósítjuk meg az ő előzetes teveit, és nekilátunk a szervezési-előkészítési munkáknak. Ezt a fenti gondolatmenetemet azzal az észrevétellel kívánom megerősíteni, hogy éppen a tagozatok közötti harmónia egyik alappillérének látom ezt a megközelítést. Művészi értelemben teljes szuverenitást kívánok biztosítani az operatagozatnak, természetesen a lebonyolításban, a szükséges előkészületi, egyeztetési munkákban a tisztemnél fogva részt veszek. Nincs kétségem afelől, hogy Gyüdi Sándor szakmai tapasztalata, az operai és zenei téren szerzett rutinja megnyugtató, nyugodtan támaszkodhatok rá, azzal a biztonsággal, hogy elsősorban anyagi jellegű- túlzásokba nem fog esni, illetve, hogy nem kényszerít ennek megakadályozására, amely óhatatlanul konfliktushoz vezetne. Véleményem szerint nem mellékes körülmény, hogy a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójaként, az ebben a tisztségben elvégzett 18 éves munkám során az operajátszás terén megszereztem a megfelelő tapasztalatokat, számos operaelőadást rendeztem, nem csak anyaszínházamban, hanem hazai- és külföldi teátrumokban. Azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy a jelenlegi szegedi magánénekesek jelentős részével volt alkalmam munkakapcsolatba kerülni. Összességében: Úgy vélem, bár a zenei képességem, és képzettségem természetesen nem vetekedhet egy szakképzett zenészével, mégis elmondhatom, hogy jól ismerem az opera műfaját. Kérem, ne vegyék szerénytelenségnek ezt a kijelentésemet. Gyüdi Sándorral, és az általa vezetett tagozattal, harmonikus és eredményes munkát tudok végezni, ezt a kijelentésemet alapos megfontolás, és pozitív benyomások összessége előzi meg. Balett: Különös, és mégis reális státusza van a színházon belül a Szegedi Kortárs Balettnek. Ennek oka, hogy gazdasági szempontból kinőtte 10

11 magát a Szegedi Nemzeti Színház tagozati helyzetéből, mégis le kell szögezni, hogy munkájuk nagy részét a színház falain végzi a balett-társulat, és Szeged városának őket érintő fenntartói támogatása, valamint a Központi Költségvetésből érkező összeg a színház éves jóváhagyott költségvetésén keresztül érkezik. Tiszteletben tartom a teljes szuverenitását ennek a kiváló együttesnek, de azt is tiszteletlenségnek érezném, ha pályázatomban nem tennék velük kapcsolatosan egyetlen megjegyzést sem. Nyilván a megfelelő szervezési egyeztetés mellett, jó munkakapcsolatot kialakítva, a Kortárs Balett továbbra is öregbíteni fogja a Szegedi Nemzeti Színház, és Szeged városának jó hírnevét. Ezért a magam részéről mindent meg fogok tenni. Próza: Meggyőződésem, hogy megfelelő szakmai irányítás mellett ennek a tagozatnak is komolyabb, lenyomatosabb munkát kell felmutatnia. Anélkül, hogy bírálnám a jelenlegi tagozatvezető és művészeti vezető munkáját, különösképpen nem a főigazgatóét, meglátásom szerint a jelenlegi vezetői felállásban nincs esély a látható színvonal-emelkedésre. Talán túl agresszívnek tűnik ez a kijelentésem, de a legmélyebb tisztelet mellett sem akarok mellébeszélni. Mivel nemrégiben volt alkalmam rendezni a színházban, szereztem némi rálátást a viszonyokban rejlő hiányosságokra. A társulaton némi apátia uralkodik, és ez nem feltétlenül a fizetések lehetetlenül, és a megélhetést veszélyeztető alacsony mértékének problémáinak tudható be. Természetesen ennek korrigálására nincs komoly lehetőség, de amit lehet, azt mindenképpen meg fogok tenni. Azonban azt látni kell, hogy az operatagozat lényegesen nagyobb létszámú tagjai teljes joggal emelnék fel a hangjukat a kis létszámú prózai tagozat bérrendezése miatt. Egy vezetőnek ezzel együtt elemi kötelessége, hogy a lehetőségek keretein belül a dolgozók elégedettségi szintjén próbáljon javítani. Mindazonáltal és itt visszautalnék a fenti észrevételemre a baj összetettebb. Valami hiányzik!!!! Az a pici plusz, hogy ezzel a közkeletű kifejezéssel éljek. És a mi szakmánkban ez egy olyan nehezen megfogalmazható többlet, ami a mindennapok kreativitásán, a jó gondolatok, alapötletek véghezvitelén múlik. A néző, a célszemélyek ezrei ezt pontosan nem érzékelik nem is dolguk de azt érzékelik, hogy mi ömlik le a 11

12 színpadról. Meggyőződésem, hogy az általam elképzelt alkotói kettősnek komoly esélye lesz ezen a helyzeten változtatni. Korognai Károly a prózai tagozat vezetőjeként megfelelő partner lesz ebben a munkában. Kiváló rendezőnek tartom, több alkalommal volt lehetőségem vele dolgozni egyébként színészi minőségében is -, de ami talán ennél is fontosabb, hogy remek társulatszervezői- és vezetői képességekkel rendelkezik. A Szegedi Nemzeti Színházban 1999 és 2003 között kiváló társulatot hozott létre, országos hírű előadások születtek a vezetői munkássága alatt. Később a Veszprémi Petőfi Színház művészeti vezetőjeként szintén elismerést szerzett, majd a Kassai Thália Színház művészeti vezetőjeként hasonló érdemeket mutatott fel. Eközben számos színházban dolgozott, elsősorban rendezőként. Úgy gondolom, hogy mindemellett szegedi helyismerete, a színház minden négyzetméterével való személyes kapcsolata, a társulat szinte valamennyi dolgozójával meglévő kontaktusa, a városban meglévő ismeretsége sokat fog segíteni nekem. De talán ami a legfontosabb, - hogy magamat idézzem az a társulatszervező- és társulatvezető képesség, amivel rendelkezik, és amit igazán kevesen tudnak felmutatni. Amit még fontosnak találok megemlíteni: döntésemben az is befolyásolt, hogy magam is elsősorban prózai területen dolgozom, így ketten ennek a tagozatnak a színvonal-emelkedését meg tudjuk oldani. Én ebben a vezetői kettősben látom a lehetőséget. Van egy kardinális kérdés, amit szeretnék tisztázni. Minden pályázati procedúra, és az azt megelőző helyezkedés során az egyik fő kérdés, hogy az új vezető (vezetők) végeznek-e tisztítást a társulat soraiban, hozzák-e a saját embereiket. Ez a felvetés természetesen elsősorban a prózai társulatot érinti. Előre kijelenthetem, hogy ilyen nem fog megtörténni. Korognai Károllyal történt egyeztetésünk alapján az elképzelésem, hogy egy évadot mindenképpen a meglévő társulattal dolgozunk, azt követően csakis olyan társulatépítő lépéseket fogunk végrehajtani, amelyek minden színház esetében megszokottak. Egyszóval nagyobb létszámú leépítést, és a társulat összetételén végrehajtott módosítást nem tervezünk. Úgy látjuk egyébként, hogy erre nincs is szükség, alapvetően jó a társulat összképe. Nyilván vannak kevésbé tapasztalt, és vannak kiemelkedő képességű színészek, de ez semmiben sem tér el a valamennyi színházban tapasztalható helyzettől. 12

13 3. P. R. - Marketing tétel Nem véletlenül kapta pályázatomban ez a terület a P. R. Marketing megjelölést. A P. R. (Public Relations Közkapcsolatok) nemcsak egyik meghatározója, hanem sarkköve egy jól működő, professzionális színház kielégítő működésének. E nélkül a marketing, az értékesítés nem tud kellő hatékonysággal létezni, megfelelő minőségben és mennyiségben eljutni a nézőkhöz, a város- és vonzáskörzetének lakosságához. A különböző síkon történő kapcsolatépítés- és fenntartás elemi szükségszerűség. Ez természetesen napi aktivitást igényel, újabb és újabb ötleteket, a már jól működő, bevált csatornák folyamatos ellenőrzését, ápolását igényli. Sokat vitatott kérdés, hogy a kultúra árucikk-e, avagy nem. Nos, a válasz számomra egyértelmű igen. Más kérdés, hogy ez az árucikk nem csupán egy megfelelő reklámmal megtámogatott értékesítendő portéka, hanem annál sokkal összetettebb gondolkodást igénylő kérdés. Egységbe forrottan, koordinált módon kell működnie a színházi háttértevékenység valamennyi szegmensének. A jegy- és bérletértékesítésen, a reklámon, a sajtókapcsolatokon túl bármennyire furcsán hangzik ebben a hajóban együtt kell eveznie a műszaki, az adminisztrációs- és első helyen a művészeti, nem kevésbé a gazdasági vonalnak. Nem szabad külön egységekként, párhuzamosan egymás mellett dolgozó részekként kezelni a színház különböző munkaterületeit, hanem egy bár szerteágazó, rendkívül sokrétű, de mégis homogén egészként kell irányítani. A Szegedi Nemzeti Színház közkapcsolati munkájának erősítése, minőségjavítása meglátásom szerint az alábbi területekre fókuszálva érhető el: - Még mindig messze nem kielégítő a színház-látogatottság mértéke az egyetemi hallgatóság részéről. Bizonyos törekvések vannak természetesen, és ez örök alaptéma minden egyes színházi direkció munkája során, de úgy érzem az egyetemi diákság felé megnyilvánuló kapcsolatteremtő szándék rutinszerű, nem pulzál, nem elég intenzív ne kerüljük ki ezt a talán nem túl jól hangzó kifejezést nem elég agresszív. Napi, heti szinten kell 13

14 frissíteni, fenntartani az egyetem irányában megnyilvánuló P. R. tevékenységet. Nem elég a bérlethirdetés, a plakátkihelyezés, az egyetemi lapban történő megjelenés, sokkal aktívabb, személyes- és folyamatos kapcsolati munka szükséges. Ebbe be kell vonni a főigazgatón, a marketingvezetőn, a művészeti vezetőn és a tagozatvezetőkön kívül az éppen aktuális rendezőket, díszlet-, jelmeztervezőket, zenei vezetőket, de a színészeket, énekeseket, a színház valamennyi művészeti területén dolgozó alkotókat. Kihelyezett előadásokat kell tartani. Természetesen olyan izgalmas szellemi alkotásokra gondolok, amelyek elérik az egyetemistákat, felkeltik e körben az érdeklődést. Ha ezekkel a módszerekkel közel tudunk kerülni az egyetemi fiatalsághoz, a jövő értelmiségi rétegéhez, több potens jegy- és bérletvásárlónk lesz. Ennek nemcsak gazdasági pozitívumai vannak, de fontos ifjúságnevelő hatása is. Nemcsak meghallanunk, de kérnünk is kell az egyetemisták véleményét, akárha azok egy része kritikai hangnemben fogalmazódik is meg. - Az ifjúság irányában történő aktívabb kapcsolatteremtésnek a középiskolások szintjén is fokozottabban kell történnie. Olyan, a színház által eddig nem használt csatornákat is be kell vonni, mint például az Ifjúsági Ház, vagy a SZIN. Még akkor is, ha utóbbi kifejezetten nyári program, ki kell vonulni egy-egy olyan előadással, amely eléri az ott megjelenő ifjúságot. Összességében el kell oszlatni azt a Nemzeti Színházzal kapcsolatos, az ifjúság részéről érzékelhető látásmódot, hogy idejétmúlt, szellemileg, kulturálisan lassan mozduló, begyöpösödött a kőszínházban látható kínálat. - A legkisebb nézők, a gyerekek, illetve az iskolák felé megnyilvánuló kapcsolattartás kielégítőnek mondható, rendelkezik a megfelelő automatizmusokkal, itt nem is az intenzívebb P. R. munka erősítésére kell koncentrálni, hanem az előadások minőségére. Szép kiállítású, nagy sikerre számot tartó gyerekelőadásokat kell tartanunk, nem szabad csupán letudni a legkisebbeknek szánt kínálatot. Ezzel együtt a beavató színház létrehozása, és első sorban az általános iskolákban - széles körben történő működtetése rendkívül fontos kérdés. 14

15 - A valós, hatékony városszerte kifejtendő P. R. - munkának van egy rendkívül fontos területe: a helyi cégekkel-, azok vezetőivel fenntartott kapcsolat figyelmesebb kiépítése- és folyamatos ápolása. Miközben a TAO - befizetés célzott lebonyolítása a színházakat gazdaságilag pozitívan érintette az utóbbi években, a valós, korábban aktívabb ilyen irányú kapcsolatteremtés némileg ellaposodott. Ma már a cégek nemcsak a sport-, de a színházak irányában is keresik ennek a támogatási formának a felhasználását, de ez a közös érdekekre épülő lehetőség nem eredményezheti azt, hogy a cégekkel való kapcsolat mechanikussá, érdeklődésmentessé váljon. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a helyi cégek összességében nagy létszámú dolgozóinak tábora nemcsak különböző vállalatokhoz, vállalkozásokhoz, cégekhez tartozó embertömeg, hanem civilben a város lakosságának jelentős részét teszik ki, akik szegedinek vallják magukat, fontos nekik a helyi közélet, adott esetben a kulturális, színházi közélet minősége. - Szeged nagyon nagy létszámú földrajzi konglomerátummal büszkélkedhet. A környékbeli falvakkal, azok polgármestereivel, a helyi művelődési házak vezetőivel aktív kapcsolatot kell fenntartani. Kihelyezett előadásokkal, az ennek eredményeként létrejövő intenzívebb kommunikációval sokat lehetne segíteni az ezekeken a településeken megnyerhető nézők számának a növelésén. - Amennyiben a Szegedi Szabadtéri Játékok új vezetése partnernek mutatkozik a közös lehetőségek kihasználását illetően, a Szabadtéri hirdetési felületeit a saját programkínálatunk terjesztésében fel tudnánk használni. Például: valamennyi értékesített jegy mellé a színház következő évadi műsortervét, bérlet- és jegyvásárlási lehetőségeit mellékelnénk. Természetesen ez az együttműködés fordított irányban is fenntartható lenne, miszerint a színház reklámcsatornáit a Szabadtéri rendelkezésére bocsátanánk. Úgy érzem, mindkét oldalon komoly gazdasági- és tartalmi hozadéka lehetne egy ilyen kooperációnak. Meglátásom szerint ezek azok a területek, ahol a közkapcsolatok javításával a nézőszám emelkedését érintően komoly eredményeket lehetne 15

16 elérni. Természetesen pályázatom pozitív elbírálása esetén a kinevezésemig történő időszakban alaposan fel kell mérni a konkrét állapotokat, és a fentiekben lefektetett alapcélkitűzések végrehajtásához szükséges gyakorlati teendőket. 4. Műszaki elképzelések Műszaki dolgozókra vonatkozó elképzelések A színház lelkét, a művészet mellett a 126 éves falak között dolgozó, élő, a kulisszák mögött tevékenykedő műszaki kollégák adják, akik a színházi szakképzés hiányában generációról generációra adják át egymásnak ezt a speciális tudást, a színházi háttérmunkát. Az előadások sikerét komoly mértékben befolyásolja az, hogy a műszak dolgozói mennyire motiváltak és anyagilag ösztönzöttek. Éppen ezért kívánatos lenne, ha minden egyes produkció keretében az érintett vezetők és felelősök egy több szempontra lebontott részletes értékelést, pontozást adnának a produkció műszaki hátteréről, amelyben személyre szabottan értékelnék a műszak tevékenységét, amit aztán figyelembe lehetne venni a fizetéseknél, a jutalmazásnál, és a szerződéskötésnél. Összességében ez lehetne a módszer a műszaki kollégák olyan irányú ösztönzésére és megbecsülésére, mely aztán hatékonyabb munkavégzésre ösztönözné őket. Azt javaslom, hogy ez a módszer, valamilyen formában és konkrét pontrendszerrel kísérve, mindenképpen kerüljön bevezetésre ahhoz, hogy a műszak munkája mindenkor kellően ellenőrizhető és magas színvonalon tartható legyen. 16

17 A színház műszaki irányítása A Szegedi Nemzeti Színház műszakának irányítását a műszak egészéért egy személyben felelős középvezetőre bíznám. A műszaki vezető a felelős minden produkció háttériparának az összehangolásáért. A produkcióra elköltött pénzek számláit ő gyűjti össze, annak tartalmi vizsgálata után adja oda a színház gazdasági vezetésének. A műszaki vezető felelőssége kiterjed: - a teljes produkciós területre - a forrásokkal való hatékony gazdálkodásra - a műszak működtetésének optimalizálására. Az egyes részfeladatok ellátásához indokolatlan további külön vezetők megbízása. E feladatkörök jól definiáltak, és csak az a fontos, hogy egyfelől ezek ellátására kellő tapasztalattal és elkötelezettséggel bíró műszaki dolgozókat bízzunk meg, másfelől pedig az, hogy e meglehetősen szerteágazó feladattömeg ellátásáért a műszaki vezető egy személyben legyen felelős. A takarékosságról A színházi műszak működésében több lehetőség is kínálkozik a takarékosságra a díszlet- és jelmez-készítés racionalizálásán, a működtetés kihasználásának optimalizálásán, az energiatakarékosság, illetve rövid- és hosszú-távú takarékossági koncepción át. A színházi műszak munkáján belül különösen az alábbi három feladatcsoportra hívom fel a figyelmet, mert ezek átszervezésétől várható a legtöbb megtakarítás. 1. A díszlet- és jelmezgyártás kiszervezése vállalkozási formába, külső gyártóval történő kivitelezése és ennek szervezése. Az igazgatóság az adott év műsorterve alapján meghatározná az egyes produkciónak pénzügyi keretét +, - tűréshatárok között. A fentiek betartásáért felelőssé és számon kérhetővé válik a díszlettervező illetve a műszaki vezető munkája, egyben anyagi 17

18 felelőséggel tartoznának az intézmény felé. A konkrét tervelfogadás akkor realizálódik, ha a tervek mögött valós árajánlat készül. Mindkettőjüknek figyelemmel kell kísérni az adott produkció díszletgyártásának folyamatát. 2. Problémát látok abban, hogy a produkciós kellékek és eszközök legyártásának nincs kellően, azaz teljes komplexitásában és sorrendiségében végiggondolt terve. Jelenleg a díszleteket asztalos -, lakatos -, kárpitos -, festőműhelyek, színházi nyelven a tárak készítik. A kellően át nem gondolt gyártási terv eredményeként e tárak gyakran üresjáratban várnak egymásra, majd ha sürget az idő, többletköltséggel járó túlórás hajrát igényelnek. A fentiek következtében és figyelembe vételével lényegesen nagyobb jelentőséget kell adni a tervelfogadási tárgyalásnak. A tervelfogadási tárgyaláson teljes felelősséggel meg kell állapítani a készülő produkció dologi kiadást igénylő körülményeinek pontosítását és tisztázását. Ez vonatkozik a készülő produkció esztétikai, művészi, ízlésbeli zálogára éppúgy, mint bekerülési keretszámaira, gyártási, beszerzési folyamataira éppúgy, mint a határidők betartására. 3. Alapvető fontosságú feladat, hogy a karbantartás ne csak az aktuálisan felmerülő hibák javítására terjedjen ki, hanem, ismerve a hibastatisztikát, az a hibák megelőzésére, a műszak működőképes állagának megtartására koncentráljon (TMK). További lehetőséget látok a racionalizálásra a díszlet-, jelmez- és kelléktár gazdaságosabb üzemeltetésében. Az évek alatt felhalmozódott, már használhatatlan díszletelemeket, tárgyakat, és jelmezeket kiselejtezném. A még használható elemeket, jelmezeket, kellékeket leltárba vetetném digitalizált formában, hogy a díszlet és jelmeztervezők a költségmegtakarítás céljából azokat újrahasznosíthassák. Egy esetleges új díszlet megtervezésénél a díszlettervezőt ösztönözném arra, hogy a meglévő elemek figyelembevételével készítse el terveit, és az adott méretekhez próbáljon igazodni. 18

19 Digitalizált archívumot hoznék létre a színház tárgyi eszközeiről, különös tekintettel a díszlet, jelmez, és kellékekre. Ez a számítógépes archívum egyben leltár is lenne. Ennek működését úgy képzelem el, hogy a rendszerhez csak belépő kóddal lehessen hozzáférni. Az adott felelősök a nyilvántartásban lévő tárgyakat használat esetén onnan virtuálisan is kiemelik, illetve utána visszateszik. Így minden tárgy holléte nyilvántartva lenne. A használaton kívüli elemek, tárgyak felett, amikről ezáltal pontosan lehet tudni, hogy hol vannak, a színháznál dolgozó díszlet-, vagy jelmeztervezők szabadon rendelkezhetnének, vagy azok bérbe adhatóvá válnának. Más színházak számára is hozzáférhetővé tenném az archívumot, egy esetleges partneri kapcsolat reményében. A díszletek megtervezésénél elhanyagolhatatlan alapkövetelménynek tartanám a műszaki állapot és teherbíró képesség figyelembe vételét. Tervezném a tárvezetőkkel való egyeztetést az esetleges feladatok összevonására. Kikérném a véleményüket a változást igénylő kérdésekben azzal az ajánlattal, hogy az így felszabaduló anyagi forrásokat beépíteném a plusz feladatokat ellátó dolgozók bérébe. Gondolok például a takarítás kiszervezésére, amivel kapcsolatban felesleges kiadásnak tartom az állandó előadások alatti ügyeletet. Egy színpadon eltört pohár feltakarítását a műszaki állomány is el tudná végezni, amennyiben abban anyagilag is motivált. A megtakarításokat, amelyekben a dolgozók is aktívan részt vehetnek, a bérek növelésére fordítanám. A dolgozókat érdekeltté tenném a spórolásban. Gondolok itt a fölösleges fűtés, világítás, takarítás finanszírozására. Ha látják, hogy az összes megtakarítás a bérek, illetve jutalmak növelésére fordítódik, abban az esetben ez szemléletváltást eredményez. A takarékosságból, és erőforrásoptimalizálásból származó megtakarítások kezelése értelemszerűen a Gazdasági Igazgató hatáskörébe tartozik. 19

20 Felülvizsgálnám, hogy a jelenlegi gyártáskapacitás, a humán erőforrás valamint az anyagköltségek számszerűleg milyen összeget tartalmaznak. Ehhez kapcsolódik a rezsiköltség ( energia, gépek amortizációja, raktárkészlet, stb.) A jelenlegi műhelyek más irányú hasznosítására is lehetőség nyílhatna. A fenti sarokszám adhatna útmutatót arra, hogy éves szinten milyen költségkerettel gazdálkodhat a színház gyártás tekintetében. A Szegedi Szabadtéri Játékokkal való szoros együttműködés műszaki területen Gondolok itt többek között arra, hogy a Szabadtéri Játékoknak Európa színvonalú lámpaparkja van és szezonon kívül raktárhelységben vannak elhelyezve. A színházi szezon alatt ezeket az eszközöket a színház használhatná, cserébe a próbatermeket térítésmentesen a Szabadtéri Játékok használatába adná a nyári időszakban. 5. Műsorterv Fontosnak tartom, hogy a színházban megmaradjon a repertoár jelleg, sőt erősíteném is azt. Azok, akik vitatják ezt a rendszert, elfeledkeznek arról, hogy a példaként emlegetett külföldi országokban, ahol megszűnt, vagy ki sem alakult e működési forma, ennek főként gazdasági okai voltak. A Szegedi Nemzeti Színházban a darabok repertoáron tartása gazdaságilag is sokkal kifizetődőbb, mint az en-suite rendszer. Nem elhanyagolható az sem, hogy a gazdag repertoár a nézőknek választási lehetőséget biztosít, és a meghatározó előadások műsoron tartásának szellemi hozadéka felbecsülhetetlen érték. S ami a legfontosabb, egy kiegyensúlyozott, de változatos repertoár biztosítja a társulat fennmaradását, valamint azt, hogy a 20