Egyházközségi Híradó (JN 1,14) december Karácsony hava XVI. évf szám

Átírás

1 Az Aszódi Római Katolikus Egyházközség időszaki tájékoztatója december Karácsony hava XVI. évf szám (JN 1,14) Az egyik legcsodálatosabb eseményről emlékezünk meg karácsonykor. A mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus születéséről. Mondhatjuk, hogy arról, amikor ő belépett a mi világunkba, azaz testé lett. Ő nem csak egyszerűen megszületett, vagy, ahogy egyesek gondolják, hogy akkor kezdte meg létezését, hanem Ő testet öltött, belépett a mi anyagi világunkba. Otthagyta a menny dicsőségét és emberré lett, egy lett közülünk. Ő már létezett a földi születés előtt is. Ő az örökké létező Isten, a Szentháromság második személye. Nekünk, keresztényeknek szüntelen a szívünkben kell, hogy hordjuk az Úr Jézus Krisztust. Mégis az Egyház rendelt néhány napot, amikor megemlékezünk a mi Urunk születéséről. Ezeken a napokon Ő még közelebb akar jönni hozzánk. Még jobban meg akarja ragadni a szívünket, és be akarja tölteni lelkünket békéjével és kegyelmével. Ezt azonban csak akkor teszi, ha hagyjuk, és őt az első helyre helyezzük a szívünkben. Krisztus nem megszületik a szívünkbe, hanem belép oda, mégpedig úgy, ahogy belépett ebbe a világba mint a mindenható Isten. Ő az első helyen akar lenni szívünkben, a vezető helyen, mert Ő, a hatalmas Isten. Ő irányítani szeretné az életünket, és nem meghúzódni szívünk egyik szélső zugában. Ha nem lehet, és életünkben nem töltheti be a vezető szerepet, akkor ő nem marad ott. Vigyázzunk, hogy az ünnepre való készülődés, a sürgésforgás, a sütés-főzés, az ajándékok és a jó hangulat megteremtése, el ne foglalja szívünket. Nehogy

2 fontosabbá váljon az ünnep az ünnepeltnél. Vannak akik még templomba se mennek, mert most készülődni kell, nincs idő az imádkozásra, nincs idő meghitt közösségbe lenni Istennel és egymással. Vajon ez helyes? Ez nagyon rossz dolog, mert az ilyet Isten gyűlöli. Isten gyűlöli az olyan ünnepet, ami nem tiszta szívből származik, és aminek nem Ő a központja, azt gyűlöli. Izaiás próféta fogalmazta meg ezt így: Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek... Hogy tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeiteket? Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket. (IZ 1,13k) Ne ünnepeljünk úgy, mint a világ. Ne feledkezzünk el Jézus Krisztusról, mert ő róla szól ez az ünnep, és nem a karácsony fáról, és még nem is az ajándékozásról, hanem egyedül Jézus Krisztusról, aki Isten megtestesült szeretete. Őrizzük meg a mi Krisztus Urunkat, a szívünk első helyén, az ünnep forgatagában is. Inkább az ünnep forgataga váljék az ünnep csendességévé, amikor elcsendesedünk, és minden figyelmünket a mi Urunkra szegezzük azzal a vággyal, hogy őt lássuk, őt érezzük, s ő töltse be szívünket, életünket, ünnepünket. Ő legyen számunkra minden mindenben, még ebben a szép ünnepben is. Ő tündököljön az ünnep éjszakáján. Mert: Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. (Kol 1,18) Áldott és bensőséges karácsonyi ünnepeket kívánok szeretettel mindenkinek! István atya JJóónnaakk leennnni l i JJóó!! Azz Eggyyhháázzkköözzssééggi i Hírraaddóó kkaarrááccssoonnyyi i sszzáámáánnaakk meeggjjeel leennéésséétt aa Kaattool likkuuss Kaarri ittáásszz Asszzóóddi i SSzzeerrvveezzeettee ttáámooggaattttaa december

3 Jónaakk lleenni i jjó: :: a Karittássz asszódi i sszervezettének munkájjáróll Első helyen a segítő szeretet kell említenem! A Karitász mindenhol ott van teremtett világunkban, ahol katolikusok élnek. Ők hozzák létre a helyi szervezeteket és ők működtetik. Ez a segítő nagy család egymásra is figyel, hogy mindenütt és mindenkor segíthessen a bajba jutottakon! Nekünk nem kell utaznunk, mert helyi szervezeteinken keresztül segítünk. Így gyorsak lehetünk és tájékozottak. Tizenketten dolgozunk az aszódi csoportban! Talán nem véletlenül vagyunk ennyien, hiszen a rászorulók apostolai vagyunk Májusban csoportunk tagja, Urbán Lajosné kézzel hímzett zászlót adományozott a csoportnak, amit Gyurkovics István atya áldott meg. Szakszerűek viszont akkor lehetünk, ha képezzük magunkat, tanulunk mások értékes tapasztalataiból. Ezért vettünk részt Vácon az Egyházmegyei Karitász szervezésében zajlott általános alapképzésen szeptember 29-én (Kommunikációs tréning) és október 20-án (Krízis intervenciós alapképzés). Ahogyan évek óta megszokhatták már egyházközségünk tagjai, idén is volt Napsugaras ősz, ahol az idősekkel találkoztunk egy délutánon. Egész évben figyeltünk a rászorulókra, segítettünk pénzzel, élelemmel és ruhaneművel. November 17-én a Váci egyházmegye Karitász csoportjaival részt vettünk a Szent Erzsébet zarándoklaton Sárospatakon. Jó volt látni, hogy több mint 600 önkéntes volt jelen! Ha már zarándoklat: ott voltunk az első Galga Menti Élő Rózsafüzér Zarándoklaton is! Együtt dagasztottuk a sarat és a pihenőkön fogadtuk zarándoktársainkat. Megint készülünk a Karitász adventi vására: apró és hasznos kézműves ajándékokat készítünk és árusítunk, hogy a befolyt összegből a rászorulókat segíthessünk. Klamár Klára csoportvezető Aggódjunk a holnap miatt? A hívek anyagi helyzetének nehezedése érezhető az egyházközség pénztárcáján is, itt is újra és újra fontolgatni kell a költségek csökkentésének lehetőségeit. Így merült fel, hogy talán az egyházközségi Híradó terjedelmét is csökkenteni kellene, így spórolva a papír- és nyomtatópatron-költséggel. Ehhez viszont a mondanivalónkat, ami a Szentlélek áldásainak köszönhetően igen gazdag, szigorúan csak az egyházközség eseményeire kellene korlátoznunk. Összedugtuk a fejünket néhányan, a szerkesztőség tagjai. Idézőjelben írom a szerkesztőséget, mert nem hivatalos szervről beszélünk, hanem önkéntesekről, akik szívüket-lelküket, tudásukat és idejüket adják ingyen és bérmentve az újság szolgálatába, vallva, hogy amit szeretettel megosztunk másokkal, az százannyira szaporodik, legyen az akár hit, vallásos tapasztalat vagy élmény. És erre jutottunk: nagy baj lenne, ha a fürdővízzel kiöntenénk a gyereket is. A Híradó az december 3

4 evangelizációnak igen fontos eszköze, mert olyanokhoz is eljut, akik talán templomba nem is járnak. Nekünk, akik Jézus útján akarunk járni, ezt kell szem előtt tartanunk: "Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! " (Mt 6,31-34) A mi dolgunk az evangélium hirdetése, és ha ezt hitelesen tesszük, hiszem, hogy nem kell aggódnunk az anyagiak miatt. Bátran állíthatom, hogy a környék legszínvonalasabb, és "leglelkesebb" keresztény kiadványáról van szó, és ha ezt a kedves hívek is így gondolják: kérem, hogy támogassák önkéntes adománnyal az újság előállításának költségeit. Akik írják, eddig sem kértek, ezután sem fognak munkájukért fizetséget kérni, akárhány munkaórát fektetnek is bele. Ne csapjuk be a templomajtót a Szentlélek orra előtt, hanem örüljünk a talentumainknak, és hirdessük büszkén az evangéliumot! "A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy" (Jn 3,8) ne szabjunk neki gátat, nekünk fog gyümölcsözni. Lorencz Klára Szívünk, lelkünk most kitárjuk, Utad Jézus veled járjuk. Kérünk, mélyen belevéssed Szíveinkbe szenvedésed.! (Hozsanna 78. ének) Mi, 21. századi emberek a hétköznapokban túl sokat mozgunk. Rengeteg az ún. hiperaktív ember. De az életünk során nagyon ritkán adódik, hogy lelkileg is kimozduljunk. Kevés az a lélekemelő pillanat, amikor rádöbbenünk: sokkal többre vagyunk hivatva annál, mint amire képesnek hisszük magunkat. Kell egy cél, kell egy közeg, ahol nem fontos: honnan jöttünk, kik vagyunk? Ahol csak az emberségünk számít, mert van Valaki, aki csak a szívünket nézi. Ilyen lehet az Isten országában Aki június 29-én reggel útra készülődött, hogy elinduljon Aszódról Máriabesnyőre, a Mária-úton rövidesen átélhette ezt a Földön oly ritkán tapasztalható jó érzést. Az idő szép volt (Ki emlékezett már a tavalyi 38 fokos hőségre?) A kemény mag már harmadszor örült egymásnak: javítós családok, az aszódi ismerősök, a máriapócsiak De itt voltak az első fecskék : a 12 szívhordozó új december

5 növendék, a Szt. Jobb Zarándoklat leendő résztvevői, és egy Bagtól velünk tartó zarándokcsapat, akik előző nap a Tápió mellől indultak el felénk. Az idei létszám már 86 fő volt. A legjobb időt futottuk most, szinte el sem hittük, milyen hamar beértünk Máriabesnyőre. Útközben még fagyiztunk is Domonyvölgynél, ami kicsiknek és nagyoknak egyaránt jólesett. Besnyőn a zarándoklat történetében először a Székelykapun át, beharangozva vonultunk fel a kegytemplomhoz, ahogy rendes búcsúsokhoz illik. Ez alkalommal az altemplomban kaptunk kedves beköszöntő szavakat és idegenvezetést az izgalmas sírkamrában. Utána természetesen a szentmisén is részt vettünk a csömöri Cursillós-zarándokokkal együtt. Tele örömmel, élménnyel, sok-sok szíves szóval, önzetlen szeretetmegnyilvánulással gazdagodtunk megint mi, mindannyian, akik ott voltunk. Hála Istennek, hála Máriának és az Ő útjainak, amelyeken a szívek-lelkek kitárulnak és minden rossztól távol kerülnek És hogy mindez nemcsak nekünk a szívügyünk : nemrégiben jött a hír, hogy a Szívek zarándoklata Aszódtól Máriabesnyőig a Mária-úton bekerült a Mária-út hivatalos eseménynaptárába. Ettől fogva sok-sok magyar és határontúli zarándoktestvérre is számíthatunk. Adja Isten, hogy így legyen! Lakos Mária Lujza ő Hogyan lehet a mai, a globalizáció és a neoliberalizmus által erősen befolyásolt nemzetközi kapcsolatokat megélni, formálni? Hiszen ezek a hatások az élet minden területén megnyilvánulnak: politikai túlkapásokban. A mai modern teológiai kutatásoknak és diskurzusoknak témája és célkitűzése e szimbolikus rendszerek erőszakos mivoltának felfedése, és a felszabadításteológia révén a vallás ellenálló, gyógyító és jövő formáló hatásának megvilágítása. E törekvésnek kínált fórumot ez év augusztusában a teológiai kutatásban érdekelt nők nemzetközi egyesületének, az ESWTR-nek összeurópai konferenciája is Drezdában. Címe megegyezett e cikkével, célja pedig az volt, hogy a teológia és a vallástudomány területén fogalmazzon meg társadalomkritikát és jelöljön ki egy kutatási irányvonalat, elsősorban a nők diszkriminációjának megszüntetésére irányuló feminista teológia számára. A helyszín megválasztása nem volt véletlen. Menekülni az elnyomás elől vagy maradni? Harcolni és vértanúvá válni, vagy erőszakmentesen ellenállni? Ezekre a kérésekre nem találhatnánk avatottabb válaszadókat, mint éppen a drezdaiakat. A második világháború vége felé, február 13-ról 14-re virradó éjszaka a szövetségesek három hullámban végrehajtott december 5

6 légitámadása valósággal lerombolta Drezdát. A brit és amerikai repülőgépek összesen több mint hétezer tonna bombát dobtak a városra, amelynek belső, mintegy 12 négyzetkilométernyi területe teljesen elpusztult. Azután jöttek az NDK-évek, amikor családokat választott el a vasfüggöny, barát a barátot, szomszéd a szomszédot súgta be a Stasinak, a keletnémet ÁVOnak. De mialatt a berlini fal még javában szedte az áldozatait: a szabadságra vágyó, de a határőrségen, szögesdróton fennakadó szökevényeket, Drezdában egy csendes forradalom érlelődött. Ez a békés forradalom 1988-ban kezdődött egy ökumenikus nagygyűléssel, melyen 19 egyház illetve gyülekezet képviselői vettek részt. Tanácskozásukról közös közleményt adtak ki, melyben elkötelezték magukat a hátrányos helyzetűek és elnyomottak jogainak védelmére, a béke erőszakmentes eszközökkel való szolgálatára, és Földünk élővilágának védelmére. Közleményüket április 30-án, Drezdában átadták egyházaik vezetőségének. Ami különösen drámai számomra ebben a nyilatkozatban: a németül fogalmazott dokumentum zárszava egy héber szó: Schalom egy zsidó köszönés, mely szó szerint békét jelent, mint köszönés pedig annyit tesz: béke veled, veletek. Ez a szó talán az egész dokumentumnál mélyebben fejezi ki annak lényegét: hogy a résztvevők, egyházaik nevében is, kinyilvánítják, hogy mindnyájan, vallási, nemzeti, társadalmi hovatartozástól függetlenül egy Atya a gyermekeinek vallják magukat, akik ajándékba kapták Tőle a Földet, hogy együtt tegyék azt a béke Édenkertjévé. Hamarosan a gyakorlatban mutathatták meg a drezdaiak, mit is értenek a béke erőszakmentes szolgálata alatt október 4-én haladt át Drezdán a prágai NSZK-nagykövetségre menekült NDK-s disszidenseket Nyugatra szállító vonat. A drezdaiak egy része a vonatra kapaszkodva követelte, hogy őket is menekítsék ki, más részük egy emberként az NDK állampolgárok kiutazási jogáért tüntetett az állomáson. Ekkor még a rendőrség és a tűzoltóság vízágyúk bevetésével oszlatta fel a tömeget, de innentől kezdve az eseményeket már nem lehetett megállítani. Hétfőnként, egyidőben a keletnémet nagyvárosokban, békés tüntetések zajlottak. Mindegyik hétfői demonstráció a templomban kezdődött, egy közös imádsággal. Majd gyertyákkal a kezükben vonultak a tüntetők végig a városon, reformokat, a határok megnyitását és szabad választásokat követelve. És november 9-én megnyílt a berlini fal, márciusában pedig megvalósultak a szabad választások! Mi hát a szabály? Hogyan szolgálhatjuk Jézust, aki Út, Igazság, Élet? Félreértelmezett alázattal és kereszthordozással? Vértanúsággal? Harccal, forradalommal? Hogyan kell hát kiállnunk a felismert Igazság mellett? A szocializmus története azt mondja nekem: mindennek meg van a maga ideje és helye Isten tervében. Ideje van a forradalomnak és a vértanúságnak. Szerepe van azoknak, akik elmenekültek, és fontos szerepe van azoknak is, akik maradtak. És eljön az ideje, mert mindig eljön, hogy a láncok lehulljanak, és az elnyomottak új életre virradjanak. Ha mi ezeket a sorsfordulókat Istenben, imádságban tudjuk megélni, Ő, aki a történelem Ura, meg fogja nekünk mutatni, hol van a mi helyünk a történetben. Ha pedig a szüleim nem maradtak volna itthon 1956-ban, én ma nem lennék itt, hogy tanúságot tegyek szabadságvágyról, ellenállásról és új horizontokról. Lorencz Klára december

7 A GÉZ, azaz a Galga menti Élő-rózsafüzér Zarándoklat (2013. szeptember 14.) Csak Isten tudja, hogyan születik meg valaki fejében, szívében az ötlet, hogy szervezzen egy zarándoklatot? Csak Isten tudja, hogy miként van az: a térképen az útvonal, ami 7 települést köt össze, éppen egy rózsafüzért formáz? Mindez talán kevésnek tűnik ahhoz, hogy a GÉZ a Galga menti Élő-rózsafüzér Zarándoklat létrejöjjön, de tanúskodom róla: ezek voltak az első momentumai annak a csodálatos eseménynek, ami példátlanul sok embert mozgatott meg a Galga mentén szeptember 14-én. A hónapokig tartó előkészületek a különböző plébániákon történtek. Itt nem voltak problémák, csak megoldások. Mindenki, akit bevonzott az ügy egy szívvel-lélekkel vállalta a feladatokat és tette a dolgát: legyen egyházi méltóság, nyomdász, tanár, egyetemi hallgató, vállalkozó, vagy néprajztudós Reméltük, a nemes cél, hogy: imádkozzuk körbe a Galga mentét a Hit Évében sokak szívét megdobogtatja majd. De azt álmainkban sem gondoltuk volna, hogy az egész nap szakadó eső ellenére közel 200-an fognak velünk tartani! Szaniszló atyának jutott a zarándoklaton a legfontosabb feladat és szolgálat: ő volt a felelőse az imádságos lelkületnek és a lábak lendületének. Hála istennek és neki, hogy mind lélekben, mind időben eljutottunk a célig: megmutathattuk településeink hitben és szeretetben való erejét, összefogását. A plébániák közösségei és karitász csoportjai mindenhol csodálatos vendégszeretettel várták, etették-itatták a zarándokokat. Köszönjük Istennek ezt a napot, ezt az élményt, papjainkat, vendéglátóinkat és zarándoktestvéreinket, - és bízunk abban, hogy ezentúl, minden évben útra kelünk egymás és a magunk sebeit bekötözni ezzel a GÉZ-zel LML december 7

8 Karácsonyi üzenet 29 fokban Kétezer éve elhangzott a parancs: szeressétek egymást. Ha Jézus ma élne, nem ezt mondaná, hanem azt mondaná: szeressétek egymást, mert ELVESZTEK! (Gertrud la Forst) Nyár volt Egy lelkigyakorlatra utaztam Budapestre, egyedül, sok csomaggal, örömteli várakozással: jó lesz találkozni Ővele újra azon a szent helyen, ahova évek óta vissza-visszajárok A vonaton kevesen utaztunk. Felszálláskor, a szemem sarkából észrevettem a három fiatalt. nagy bevásárlótáskáikkal előrementek az egyterű vonatban. Az első állomás után jött a kalauz. Az én jegyemet lekezelte. Néhány szót is váltottunk a szép időről. Akkor ért oda a fiú a kalauzhoz. Halkan közölte, hogy az a helyzet: nincs pénzük vonatjegyre, kéri a csekket. Már láttam ilyet, de meglepett, ez most milyen diszkréten, udvariasan történt. Mintha a kalauz is megértőbb lett volna a halk, alázatos hangtól. De tette a dolgát: elővette a füzetét. Egyszerre csak egy hang szólalt meg bennem: olyan jóravalónak tűnik ez a fiú - Kalauz úr! szóltam mennyibe kerül a jegy? - Három ember, három ezer válaszolta. - Tudja mit? Én kifizetem. A fiú elvörösödött. - Hölgyem, ez nagyon sok pénz, mi ezt nem fogadhatjuk el! - Hát nekem sincs sok, de most tudok adni. válaszoltam és elővettem a pénztárcámat. A kalauz kinyomtatta a jegyeket. A fiú megköszönte, láthatóan nagyon zavarban volt. Kb. két perc telet el, én a könyvembe mélyedtem újra, amikor egyszer csak a fiú társaságában lévő két lány állt meg az ülésem mellett. - Nagyon szépen köszönjük! mondták kedvesen. - Szívesen mondtam. Nagyon meglepett és jólesett, ahogy láttam szerény segítségem örömét és háláját az arcukon. Majd jó utat kívánva elköszöntek tőlem. Már Rákos értünk, amikor a lányom hívott telefonon, hogy késni fog, nem tud kiérni elém a keletibe. Öt csomagom volt és csak két kezem. Rám tört az aggodalom: - Istenem, hogy jutok át a csarnok túloldalára, ahol autóval várnak? És ebben a pillanatban megint megjelent a két lányka, a kezükben egy nagy zacskó barackkal. - Még egyszer nagyon szépen köszönjük, hogy kifizette a jegyünket. Nincs másunk, fogadja el a barackot és fogyassza egészséggel! Felnevettem: - Nahát lányok, éppen rossz hírt kaptam, mert nem tudnak elém jönni a vonathoz, és itt vagyok ezzel a sok csomaggal egymagam! - De hát mi szívesen segítünk! kacagtak fel, és előrementek, hogy szóljanak a fiúknak is. Mire beért a vonat a pályaudvarra, elosztottuk a csomagokat. Vidáman, beszélgetve bandukoltunk, a sok utast kerülgetve. A fiú egyre mellém furakodott: - Maga ugye a Javítóban dolgozik? Én ott láttam magát. Tudja, én egy rövid ideig voltam csak Aszódon, évekkel ezelőtt, aztán átszállítottak Debrecenbe. Nevetgélve, közös ismerősöket emlegetve tartottunk a csarnok túloldalára. Egyszer csak jött szembe a lányom december

9 - Nahát, anya, milyen jó segítőid vannak! Hol találtad őket? - Hát, mondtam nekünk találkozni kellett és mind nevettünk. Este a lelkigyakorlaton elmeséltem a történetet, hogy kivel is találkoztam És azt is, amit évekkel ezelőtt Korzenszky atyától hallottam Tihanyban: a mi világunk azért ilyen, mert mindenki csak rosszat mond a másikról! Meg kéne próbálni, hogy mindenki mondjon egy jót a másikról és ez egyszer összeér és jó lesz a világ! (Kedves Olvasók! Várom a következő történetet!) Lakos Mária Lujza Táborok az Egyházközségünkben Ezen a nyáron is megrendezésre kerültek a szokásos táborok. Volt kétszer egyhetes tábor az alsó tagozatos gyerekek számára a Hitéleti Központban. Ez a két hét ökumenikus szervezésű, vagyis a városban jelenlévő felekezetek tagjai közösen szervezik, és bonyolítják le a programokat. Ezeken a heteken a szegénység volt a téma. A reggeli elmélkedés után kiscsoportokban beszélték meg a témákat, majd kézműves-, és sportfoglalkozásokkal tölthették az időt. A hét folyamán megismerkedhettek még Ausztrália, Franciaország, Korea és Ukrajna nevezetességeivel is. Szerdán pedig kirándulás keretében jártak a Jászberényi Nagytemplomban, és az ottani Állatkertben. Ezentúl az idén is megszerveztük a nagyobbak részére is a tábort. 74-en vettek részt a táborban, aminek a helyszíne az idén Bükkszentkereszt volt. Ebben a táborban a Hit témáját jártuk körbe különböző bibliai szakaszok alapján. A lelki programokon túl gyönyörködhettünk az egész napos túrán a Fehérkő-lápai kilátásban. Számháborúztunk, megismerkedtünk a falu jellegzetes helyeivel. És a kihagyhatatlan métaütő is előkerült minden nap. A programokat sorolhatnánk tovább, de ami ettől sokkal fontosabb, hogy a jelenlévők újból töltődtek lelkileg és testileg. Már most várjuk és szervezzük az újabb találkozókat és a jövő évi tábort december 9

10 Elsőáldozás Bérmálás Az idén egyházközségünkben május 12-én 18 gyermek járulhatott először szentáldozáshoz, október 6-án pedig 14-en részesültek a bérmálás szentségében. A következő ima erősített bennünket a felkészülés idején, de bízom benne, hogy ezután is meghallgatásra talál: Ima a Szentlélekhez Jöjj, Szentlélek, vezess engem, hogy azt gondoljam, amit gondolnom kell, Azt mondjam, amit mondanom kell, hallgassak, mikor hallgatnom kell, Azt írjam, amit írnom kell, azt tegyem, amit tennem kell. Irányítsd imámat, hogy az emberek javát szolgáljam, Teljesítsem küldetésemet és győzelemre vigyem Isten országát. Ámen. MEGVALÓSULT EGYHÁZI PROGRAMOK: Megrendezésre került a tavaszi és őszi családnap is. Örömmel tapasztaltuk, hogy újabb családok is bekapcsolódnak ilyen formában is egyházközségünk életébe. Tavasszal nálunk került megrendezésre a Galgamenti Ifjúsági Találkozó. A közel 50 fiatal jó hangulatban töltött el nálunk egy tartalmas napot. Az aszódiak pedig megismerkedhettek ennek a közösségnek az értékeivel. A Cursillo közösség is szintén többször tartotta házunkban a találkozóját. Szeptember 14-én egy kis pihenésre adtunk lehetőséget az Galgamenti Élő Rózsafüzér Zarándoklaton résztvevőknek, akik a mostoha időjárás mellett is kitartóan végéig zarándokolták a kijelölt útvonalat. Ismét tartalmas műsoron vehettek részt az idősebb testvéreink a Napsugaras Ősz programján. VÁRHATÓ EGYHÁZI RENDEZVÉNYEK: December 13-án pénteken 16 órai kezdettel kerül sor a Jászolkiállítás megnyitójára, ami január 6-ig tekinthető meg. A nevezések alapján az idén is sok szép munkát várunk. December 14-én délelőtt a Karitász szervezésében kézműves foglalkozás lesz a gyerekek és minden érdeklődő számára. Ezeken túl eddig is és ezután is helyet adunk civil kezdeményezéseknek is, de ezeket itt nem részletezzük. - AME december

11 Vagyis: a szó elszáll nem folytatom a latin közmondást, hogy ne szaporítsam feleslegesen a szót! Annyit teszek hozzá, hogy ne szálljon el mégsem a szó az emberi emlékezet, mint tudjuk véges, mert van, amit le kell írnunk! Többek között az egyházközségünk éves eseményeit, melyek megtörténtek, melyek fontosak No meg sok egyebet: tanúságtételt hitről, hitéletről! Mindazt, ami példa vagy az lehet mások számára. Amiből okulhatunk! Szóval: mégis szaporítom, amit nem kellene! Nem kellene, mert kevés az egyházközség pénze. Ezért nem jelent meg a szeptemberi számunk. Meg azért, mert más, olcsóbb kiadási lehetőség után kellett nézni. Nos, találtunk! Ezután a váci Kucsák Nyomda készíti lapunkat 100 példányban, 16 oldalon, 9000 forintért. Enynyibe kerül egy megjelenés. Szóval: mecénások kerestetnek! Mint látják a kedves katolikus testvérek, az adventi-karácsonyi számunkat a Katolikus Karitász helyi szervezete fizette. Ne gondolják, hogy nekik sok a pénzük. Hiszen, ha úgy volna is, tudnák azt máshová tenni: sok-sok rászoruló van városunkban. Nem folytatom. Keressük a mecénás lelkületűeket, akik szívesen hozzá járulnának egy-egy szám megjelentetéséhez. Nagy László csodálatos sorait morzsolgatom: adjon az Isten/fényeket,/temetők helyett/életet /nekem a kérés/nagy szégyen,/adjon úgyis, ha/nem kérem. Áldott és kegyelemmel teljes Karácsonyt kívánok az aszódi híveknek a lap valamennyi munkatársa és a magam nevében. Klamár Zoltán szerkesztő december 11

12 Templomban: Hétfő, kedd, csütörtök és péntek Szerda Vasárnap és Javító Intézetben: Szombat Domonyban: Vasárnap Ünnepi miserend: december 24. kedd: : Pásztorjáték előadása a gyerekeknek : Domony Szentmise : Aszód Pásztorjáték : Éjféli szentmise a templomban december 25. szerda: Szentmise a templomban Szentmise Domonyban Szentmise a Javító kápolnájában december 26. csütörtök: Szentmise a templomban Szentmise Domonyban december 31. kedd: HÁLAADÁS DOMONYAN Hálaadás a templomban január 1. szerda: ÚJÉV Templom: DOMONY- SZENTMISE Javítóintézeti Kápolna TEMPLOMUNK Szentháromság Templom Aszód, Szent Imre u. 17. KÁPOLNÁNK Jézus Szent Szíve Baross u. 2. Szerkeszti a Képviselő testület megbízásából: Dr. Klamár Zoltán (PhD) Lektor: Pernye-Klamár Sára Számítógépes tördelés: Varga Ilona Készült: Kucsák Nyomda, Vác 100 példány december