DIANNE DUVALL. Dianne Duvall. Immortal Guardians sorozat 1. A SÖTÉTSÉG HAJNALA rajongói fordítás

Átírás

1

2 DIANNE DUVALL Dianne Duvall Immortal Guardians sorozat 1. A SÖTÉTSÉG HAJNALA rajongói fordítás 2

3 A SÖTÉTSÉG HAJNALA A sorozat további kötetei: Dianne Duvall - Immortal Guardians - Book 2. - Night Reigns (2011) Dianne Duvall - Immortal Guardians - Book 3. - Phantom Shadows (2011) 3

4 DIANNE DUVALL A mű eredeti címe: Dianne Duvall - Immortal Guardians Book 1. Darkness Dawns A fordítás alapjául szolgáló művek: Dianne Duvall - Immortal Guardians Book 1. Darkness Dawns Dianne Duvall - Immortal Guardians Düstere Zeichen Fordították: Anikó detty Enn Eszta Frea Kinga Lea Linda Nitty reggaelady24 runyka SilverSky Spencer Tinajsz Lektorálta: Anikó 4

5 A SÖTÉTSÉG HAJNALA SARAHNAK, Ő CSAK EGY EMBER VOLT. A teste még jobban megkeményedett, mikor eszébe jutott hogyan gyorsult fel a szívverése, amikor hozzáért. Sarah pulzusa most már lassú és állandó volt, miközben a vére továbbra is csábította, hívta őt, hogy jöjjön, elégítse ki éhségét. Ahogy hallgatta ezt a csábító pulzálást, a saját pulzusa gyorsult fel. Roland felcsúsztatta a kezét a hátán, beletúrt vastag fürtjeibe, és ujját a pulzáló vénára szorította. Vajon milyen íze lenne? Édes, mint a mosolya? Vagy csípős, mint a szája? Ha inna belőle, enyhítené a fájdalmat? Vagy még inkább lángra lobbantaná? A teste küzdött, hogy meggyógyítsa önmagát. A vér utáni vágya szinte kettéhasította. Roland érezte, hogy agyarai megnyúlnak. Csak egyetlen korty. Sarah alszik. Sosem tudná meg. 5

6 DIANNE DUVALL 1. fejezet Fordította: SilverSky Harsány sikoltás törte meg a hajnali csendet. Sarah Bingham félelemmel telve nézett körbe a réten, a tarkóján minden szőr felemelkedett. Az ég feketéből grafitszürke lett, a napkelte hírnöke nem sokat enyhített a körülvevő homályban. Az észak-karolinában eltöltött kilenc hónap alatt, sokszor hallott furcsa állati hangokat, de egy sem volt ennyire félelmetes, már-már emberi. Az nem lehetséges - gondolta. Kint élt a tanyán, sehol egy szomszéd a közelben. Miközben megpróbálta lerázni nyugtalanságát, egy lapáttal a kezében tovább ásott a keretben. Forgatta a földet, újra és újra megismételve a műveletet, ami végül egy veteményeskertet eredményez majd. Az évszakra nem annyira jellemző meleget szerette volna elkerülni ebben a korai, hajnali órában, de már most izzadsággyöngyök csillogtak homlokán, miközben próbált megküzdeni a száraz földdel. Oh, igen. Egy-két óra, és hulla fáradtan dől majd ágyba. Nesze neked álmatlanság. Az iskolának vége. A diákjai mind hazamentek. Ma éjjel aludni fog, még ha bele is hal. Először hangos vicsorgó, morogó hang szakította meg a körülvevő csendet, majd ágak recsegése, ropogása. Erősen megragadta a fanyelű ásóját, és szemrebbenés nélkül bámulta az előtte elterülő széles aljnövényzetet. A lombok mozogni kezdtek, mintha valaki tördelné őket. A szíve vadul dobogott mellkasában. Oh, a fenébe! Léteznek medvék észak-karolinában? Az ágak és levelek, mintha hirtelen felrobbantak volna, közülük egy hatalmas sötét valami tartott feléje, olyan gyorsan mozogva, hogy 6

7 A SÖTÉTSÉG HAJNALA nem tudta volna megmondani, mi is az. Félelmében eldobta az ásót, és védekezően maga elé emelte a karjait. Nehéz valami ütődött neki. Lábaival a levegőben, fenékre esett, két-három métert csúszva a földön. Ágak, és száraz föld sértette fel a kezét, ahogy megpróbálta védeni magát. Valami megvágta a jobb könyökét, mire azonnal fájdalom töltötte el. Hasra fordulva felemelte a fejét, így egy pillanatra még látta, amint a fák kettényílnak, majd elnyelik azt a valamit, ami nekiütközött. Csend telepedett a rétre. Összerezzenve kezét az oldalára szorítva, lábra tápászkodott. A morgás és ágrecsegés megint felhangzott, ezúttal hangosabban. Az adrenalin szintje az egekbe szökött, vadul dobogó szívvel felkapta az ásót, és magasba tartotta, mint egy baseballütőt. Nem tudta, mi is lehetett az a valami, de ha visszajönne, akkor tuti kiüti. - Merre mentek? - kérdezte egy hang. Sarah megugrott, és a fák közé pillantott, oda ahonnan a hangot hallotta. - Arra felé. Egyenesen előre. Ne veszítsd el őket! Két árnyék mozgott a bokorban, gyorsan abba az irányba amerre az a valami eltűnt. Csak egy pillanatig látta, mielőtt a lombok elnyelték volna őket, és úgy tűnt, azok nem vették őt észre. A hosszú ujjú zöld pulcsi, és fekete nadrág miatt, beleolvadt a környezetébe. A morgás megszűnt. Akárcsak az ágak recsegése. Sarah egy óvatos lépést tett hátrafelé. Majd még egyet. - Oh, ember! - mondta az egyik. - Azt hiszem, mindjárt odahányok. - Ne légy már olyan nyuszi. Mi a fene történik itt? Azok a fickók egy medvét üldöztek vajon? Mert medve kellett, hogy legyen, vagy nem? hang. - Nem fogod megölni? - kérdezte egy másik hang. - Hagyom, hogy a nap végezzen vele - sziszegte egy másik mély 7

8 DIANNE DUVALL - Mit akarsz, mi mit csináljunk? - kérdezte egy újabb hang. - Maradjatok, amíg véget nem ér - parancsolta a harmadik hang, enyhe angol akcentussal, - aztán hozzátok el, ami marad belőle. Sarah továbbra is hátrált a kertje felé, igyekezve, nehogy bármi zajt csapjon, és észrevegyék, hogy ott van. Vajon kit kellene hívni, ha gyanítod, hogy valakik vadállatokat kínoznak? 911? Állatmenhely? - Elment már? - suttogta az első hang. - Igen - válaszolt a második. - Biztos vagy benne? - Igen-igen. Elment. - Haver! Ez volt a legklasszabb dolog, amit életemben láttam. - Hát nem megmondtam neked? Az állatok kínzása nem az első lépés a sorozatgyilkosság felé? - Hé, mit művelsz? - kérdezte az első hang. - Levágom róla a ruháit. Sarah megdermedt, jeges borzongás futott végig rajta. A ruháit? nap. - Haver, ez annyira buzis. - Nem vagyok buzi, seggfej. Csak látni akarom, mit tesz vele a - Oh. Király! - Vedd le a csizmáját. Egy ember? Az nem lehetett egy ember, ami ledöntötte a lábáról. Az hatalmas volt, morgott, és túl gyorsan mozgott, ahhoz, hogy ember legyen. Mégis úgy tűnik, mintha az áldozatuk ember lenne, nem pedig egy állat. És állítólag még nem végeztek vele. Megfordult és három lassú lépéssel közeledett a házhoz, azzal a szándékkal, hogy hívja a 911-et. 8

9 A SÖTÉTSÉG HAJNALA - Hé, Bobby! - szólalt meg a második hang. - Szúrtál már le valakit? Sarah megdermedt. - Nem. - Ezt figyeld. Buff Buff - Haver! Bassza meg! Irányt változtatva, amilyen gyorsan csak tudott, Sarah átlopakodott a tisztás másik felére. Sajgó keze megfeszült a lapáton, homlokán izzadság gyöngyözött. A félelem keserű ízt hagyott a szájában, de összeszorított fogakkal egy lépést tett előre. Ez nagy hülyeség, Sarah, nagy hülyeség! Hisz csak egy zenetanár vagy, nem a rendőrség! De túl sok időbe telne a rendőröknek, míg ideérnek. Olyan messze lakik a várostól - Ki akarod próbálni? - Nem fognak kiakadni, ha fölvagdossuk? - Nem, ha még akkor is lélegzik, mikor feljön a nap. És ha nem is, kit érdekel? Honnan tudnák meg? Az erdő nem volt olyan sűrű, mint először gondolta. Pár lépés után Sarah már a szélén állt. Egy kis szerencsével az ágak elrejtik őt, gondolta, majd nyugtalanul kilesett az előtte elterülő rétre. Furcsa szag ütötte meg az orrát. Három férfit látott. Egy pedig, akinek az arcát nem láthatta mivel takarásban volt, háton feküdt a földön. Azt viszont ennyiből is meg tudta állapítani, hogy meztelen volt. A karjait testétől távol, valami a földhöz fogta, de hogy mi, nem láthatta a magas fű miatt. A lábai össze voltak kötözve. A gyomnövények miatt nem látott tisztán, de azokat is mintha lefogta volna valami. Egy kifakult farmert, és sárga pólót viselő alak terpeszkedett a földön fekvő férfi lábai közt, háttal Sarahnak. Mellette egy barna hajú 9

10 DIANNE DUVALL férfi állt, és az előttük elterülő meztelen férfit bámulta. Noha csak egy pillanatra látta az arcukat, Sarah gyanította, hogy húsz év körüliek lehetnek. A szőke hirtelen felemelte mindkét kezét a magasba, és egy zsebkéssel teljes erejéből lesújtott. Buff A meztelen férfi összerándult és fájdalmasan felnyögött. A barna izgatottan felkiáltott. - Haver. Ez annyira király! A félelemtől reszketve Sarah kilépett a fák közül, közelebb lopódzott, majd meglendítette a lapátját. A szőke a társára nézett. - Akarod te is Puff Sárga pólós oldalra dőlt, és mozdulatlanul elterült a földön. A második hitetlenkedve nézett a társára, majd Sarah felé fordult.pontosan abban a pillanatban, mikor Sarah újból meglendítette az ásót. Puff És pofán találta. - Auuuh! Ó-ó! Pár lépést tántorgott hátra, átkozódni kezdett, majd újra előre lépett. Puff Ez már megtette a magáét. A férfi szemei fennakadtak sápadt arcában, és összerogyott. Mikor Sarah a meztelen férfira pillantott, gyomra felfordult és egy pillanatig azt hitte, hogy rosszul lesz. Tényleg földhöz volt szögezve. Egy T alakú, hegyes, ujjnyi vastagságú tárgy szögezte le a földhöz, mélyen belevágódva a húsába, mozdulatlanságra kényszerítve ezzel. Ugyanolyan akármik szúrták át mindkét tenyerét, szintén a földhöz szögezve. Olyan volt, mintha megfeszíteni akarták 10

11 A SÖTÉTSÉG HAJNALA volna, de mivel nem volt kellő szerszámuk ahhoz, ehelyett a földhöz szögezték. - Oh, a fenébe - suttogta önkéntelenül. Ha a karók látványa nem lett volna elég, két szúrásnyom volt látható a gyomrán, hála a szőke fickónak. Két mély szúrás, amiből patakként ömlött a vér, le a férfi izmos karján és lábán. Szédüléssel küzdve, Sarah a férfi arcára tekintett. A harmincas évei közepén járhatott, és a fájdalomtól összeszoruló állkapcsa ellenére nagyon jóképűnek tűnt. Rövid fekete haj, szintén fekete szemöldök. Egyenes orr. Átható barna szemek, amelyek kíméletlenül rászegeződtek, miközben megpróbálta lefeszíteni saját ujjait az ásó nyeléről. Kényszeríttette magát, hogy közelebb lépjen a férfihoz. Fogait összeszorítva Roland figyelte, amint a nő leguggol melléje, és az ásót elérhető közelségbe, maga mellé teszi. Mikor az az átkozott szőke leszúrta, hallotta, hogy valaki közeledik, de azt hitte, hogy egy újabb vámpír szolga, aki majd csatlakozik a másik kettőhöz. Összegyűjtve kevés energiáját, ami még maradt benne, épp arra készült, hogy telepatikusan rávegye a seggfejt, hogy saját magát szúrja le. Mikor a kölyök végre megdermedt, majd leguggolt mellé, akkor vett észre mögötte egy Bugs Bunnys baseballsapkát viselő nőt. Nem lehetett több mint egy méter ötven centi magas, és negyvenöt kg. Miközben a nő felkapta a pólóját, és azt a vérző sebére szorította, Roland érezte, hogy a nő egész testében remeg. Ki lehet ez a nő? Kockáztatta a saját életét, hogy megmentse az övét. Miért? - Köszönöm - sikerült kinyögnie, miközben a fájdalom beléhasított, amit a nő akaratlanul is okozott azon igyekezetében, hogy rajta segítsen. Bólintott, nagy mogyoróbarna szemeit rá függesztve. - Nekem. nekem hívnom kell a 911-t. Van magánál telefon? - kérdezte remegő hangon. - Nincs. A vámpírok, akik lecsaptak rá, - akik túlélték 11

12 legalábbis - kifosztották. DIANNE DUVALL Sarah ránézett az egyik eszméletlen fickóra. - Talán közülük valamelyiknek van. Ha nincs, hazarohanhatok, felhívhatom őket és vissza - Arra nincs idő - szakította félbe a férfi, érezve a gyorsan közelgő hajnalt. - Én extrém fényérzékenységben szenvedek. A nő összeráncolta a homlokát. - Az olyan, mint egy allergia az erős fényre? - Igen. Ha még mindig itt vagyok, amikor a nap felkel, a fájdalom, amit most érzek, a százszorosára nő. Sarah elnézett felette az egyre világosodó láthatárra, csinos arcán döbbenet ült. - Kérlek, mond, hogy csak viccelsz. - Nem viccelek. - Komolyan mondod? - Nagyon is. A jelenlegi állapotomban a nap valószínűleg megöl. - De én akarom mondani te Mit tegyek? - Szabadíts ki. - Hogyan? Fém karók vannak a kezedben. - Húzd ki őket. Sarah arca elsápadt. - Hogy mit? Roland nem hibáztathatta a tétovázásáért. Ő maga sem rajongott az ötletért, de inkább ez, mint hogy megsüljön. - Kérlek. Próbáltam én magam is, de nem sikerült. Sarah ránézett a kezére, nyilvánvaló rettegéssel. - Nincs más kiút. Nyelt egy nagyot, közelebb húzódott és letérdelt a kezét két lába közé fogva. 12

13 A SÖTÉTSÉG HAJNALA Roland megdermedt, amikor Sarah megfogta a T vízszintes részét. Mintha lángok csaptak volna fel benne, égetve az egész karját. Azt hitte, elég jól palástolja fájdalmát, de csak addig, amíg meg nem hallotta Saraht szabadkozni. - Sajnálom. Sajnálom. Óvatosan megrázta a fejét, de még az is pokolian fájt. - Csak húzd ki. A lány bólintott, egy kicsit zöldesre vált az arca, de azért meghúzta. A karó meg sem mozdult. Ajkait összeszorítva, ismét megpróbálta, végül megmozdult, egy centit kijjebb jött, aztán újból megakadt. Megállt, riadtan a fákra nézett, amik kezdtek ragyogni a nappali fényben. - Túl mélyen van. - Próbáld újra - biztatta, hangjából olyan nyugalom áradt, amit nem igazán érzett. Rendes körülmények között elbírna egy kisebb érintkezést a hajnali fénnyel, mindenféle következmény nélkül, de ennyi sérülés mellett, az most nagyon veszélyes lenne, leginkább halálos. Sarah felguggolt, megint meghúzta a karót, ezúttal a combizmai is besegítettek. Rolandon borotvaéles fájdalom söpört végig, amely egyre csak növekedett, de igyekezett segíteni. Amennyire csak tudta, bicepszét megfeszítve megpróbálta felemelni karját a földről. Végül a karó kijött, és Sarah majdnem hátra esett a lendülettől. Roland felemelte a kezét, majd nagyra nyílt szemekkel nézte azt. A karó, ami még mindig keresztülszúrta a kezét, majdnem félméteres volt. A lába felé intett. - Kiszedem a másikat, amíg te kiszabadítod a lábam. Sarah bólintott, majd a szőke fickó felé fordult, idegesen kutatta szemével a földet. - A csípőm mellet van - mondta Roland, feltételezve, hogy a nő, a kést keresi. Sarah szeme Roland csípőjére siklott, kihagyva ágyékát, majd 13

14 DIANNE DUVALL visszanézett rá. Sápadt arca kipirult, gyorsan felkapta a kést, és a bokájához fordult. Ha nem szenvedett volna annyira Roland, elmosolyogta volna magát. Így csak boldog volt, hogy még mindig van, amivel pirulásra késztette. Egy pillanatig, mikor a gyerek levágta róla a ruhákat, Roland attól tartott, hogy ki akarja herélni. Mikor a nő kezdte elvágni a köteleket, Roland felsőtestével a másik, még leszögezett keze felé fordult. Bár kezében a csont, izom és ín mindegyike sérült volt, kényszeríttette magát, hogy kihúzza a második karót is. - Láttam egyszer a tv-ben - szólalt meg Sarah óvatosan - egy adást olyan gyerekekről, akik ebben a betegségben szenvedtek, mint te. Hetente egyszer összegyűltek egy parkban zárás után, hogy játszanak és beszélgessenek. Roland küzdött, hogy rá figyeljen, miközben megpróbálta kihúzni a karót a földből. Nem érezte magát ennyire gyengének mióta nos, mióta kilenc évszázaddal ezelőtt átváltozott. - Az odavezető úton a gyerekek speciális védőruhát viseltek, sisakkal meg mindennel, mert még a szembejövő autók fénye is káros volt számukra. A te bőröd is ennyire érzékeny? - Igen - vicsorogta, és a karó végre kijött a földből. Lihegve, mozdulatlanul feküdt, megpróbálta kizárni a fájdalmat. Hirtelen a kés megcsúszott Sarah kezében, és belevágott a bokájába. - Sajnálom - suttogta. Roland megrázta a fejét. Nem a nő hibája volt. A kötél annyira szoros volt, hogy még ő maga sem tudta volna elvágni anélkül, hogy megvágta volna a saját bőrét itt-ott. A kötél a bokáján engedett, majd végül teljesen lehullott. Sarah eldobta a kést és elkezdte húzni a karót annyira, hogy Rolandnak sikerült kihúzni a lábát. Mikor felült, a szúrt seb a hasán égni kezdett. Elakadt a lélegzete, miközben a nő az oldalához sietett. Néhány másodpercenként vetett egy nyugtalan pillantást a horizontra. 14

15 A SÖTÉTSÉG HAJNALA Elkapta a kezéből még mindig kiálló karót, és húzni kezdte kifelé, de Sarah megállította. - Ne! Ha kihúzod, mindenféle mocsok, sár, bogár, baktérium, és isten tudja még mi, a sebbe fog kerülni. És a karó lehet, hogy még az elvérzést is megakadályozza. Hagyd, hogy a mentősök szedjék ki majd később. Előrehajolt, arcát a mellkasához préselte és karjait köréje fonta. Roland annyira megdöbbent, hogy egy egész percbe telt, míg rájött, csak lábra akarja segíteni. Nem sikerülhetett persze, hisz legalább kétszer annyit nyomott, mint a nő, de értékelte az igyekezetét. Bokája, és minden egyes porcikája tiltakozva sikoltott az erőfeszítés ellen, miközben feltornázta magát. Amint sikerült talpra állni, a nő melléje siklott, és egyik karját a válla alá csúsztatta. Alig ért az álláig olyan picike volt. - Tudsz járni? Bólintott, és hagyta, hogy a fák közé vezesse. A fák árnyékai kellemes hűs levegőt nyújtottak, és kicsit lehűtötték felforrósodott bőrét. Annak ellenére, hogy siettek, piciny segítsége mindent megtett azért, hogy védelmezze az ágaktól, amik különben még több fájdalmat okoztak volna, ha a nyitott sebhelyekhez érnek. Még a földön levő ágakra és tüskékre is figyelmeztette, mivel mezítláb volt. Mikor kiértek a fás terület széléhez, Roland meglátta az előttük elterülő tisztást, és átkozódni kezdett. A nő alsó ajkába harapott, és bocsánatkérő pillantást vetett rá. - A tisztás túlsó felén lakom. Menjünk a hosszabbik úton, és maradjunk a fák árnyékában, vagy sikerül átjutnod a tisztáson? A fenébe. Muszáj biztonságos helyre jutnia, mielőtt kiterül. - A tisztáson keresztül. Sarah nem hezitált. Csupán elindult, és segített állva maradni, amikor megbotlott. A végére majdnem kocogtak már. - Csak én látom úgy, vagy tényleg kezdesz leégni. - Nem csak te látod úgy. Még pár másodperc, és hólyagozni 15

16 kezd a bőre. DIANNE DUVALL Sikerült elérniük a túloldal fáit, ahol Sarah megint figyelmeztette az ágakra. Roland egy kis kertes házat látott, amelyet megelőzött egy kis fedett, és sűrűn árnyékos udvar. Az megvédheti az erős napfénytől, amíg elérik a hátsó bejáratot, gondolta. - Még egy kicsit bírd ki - suttogta a nő kifulladva, és a dereka köré fűzött karját bátorítóan megszorította. Keresztül a füvön. Fel a lépcsőn. Egy rövid szünet az ajtó előtt, amíg megtalálta a kulcsokat, és kinyitotta az ajtót. Aztán már bent is voltak egy nagyon szűk mosókonyhában, az ajtó biztonságosan becsukva mögöttük. Mindketten megkönnyebbülten felsóhajtottak. - Hogy hívnak - kérdezte Roland. - Sarah Bingham. És téged? - Roland Warbrook. Köszönöm, hogy megmentetted az életem, Sarah. 16

17 A SÖTÉTSÉG HAJNALA 2. fejezet Fordította: Eszta Még mindig a karjai alatt gyűrődve, Sarah bevezette őt egy kicsi, de makulátlanul tiszta konyhába. - Kik voltak azok a fickók? Miért csinálták ezt veled? Sebes lábát a hideg, fa padló lehűtötte. Roland nem válaszolt, helyette inkább bement a szomszédos nappaliba. Átlagos méretű, és két részre volt osztva. Egyik fele tornafelszerelésekkel volt berendezve. Egy hasizompad, egy futópad, egy szobabicikli és egy Total Gym edzőpad állt ott. A másik felében volt egy fekete, japán matrac, egyszerű piros és fehér ledobott párnákkal, egy kávézós üvegasztal, hozzátartozó házimozi rendszerrel, és egy magas, fekete, könyves szekrény büszkélkedett, ami tele volt DVD-vel, VHS kazettákkal és könyvekkel. Fekete függönyök takarták az ablakot, amelyek a reggeli fény beszűrődését akadályozták meg. Számos modern festmény, ami a fehér falat díszítette, azonnal megtetszett neki. Logikai sorrendben voltak, kovácsoltvas keretben elhelyezve a szobában. Egy tucat, vagy még több szobanövény, számtalan színben, a szobának meleg, lakályos érzetet adott. Sarah elment mellette és benyomott egy ajtót, a picike fürdőszobába. Mikor felbukkant, egy halom törölközőt tartott a kezében. Egyet kivéve mindet az ágyra dobta. Az utolsót - egy nagy fehéret -, kirázott, ahogy közeledett a férfi felé. Tekintetük találkozott, majd félrepillantott, amint újra elöntötte a pír az arcát. Közel állva hozzá, körbetekerte a törölközőt az alfele körül és begyűrte a végét a csípőjéhez, maláj-stílusban. - Köszönöm. - Nincs mit. - Aggodalommal felbámulva rá, gyengéden megragadta a könyökét. - Gyere, ülj le. 17

18 DIANNE DUVALL Roland hagyta, hogy az ágyhoz vezesse őt, és lehuppant a meglepően kényelmes párnára. A feje kezdett kegyetlenül lüktetni. - Hívom a 911-et - mondta arrébb lépve, - utána meglátjuk, mit tudok tenni. Roland megragadta a csuklóját. Felszisszent, mikor összeroncsolt keze a mozdulat ellen tiltakozott. A nő felkapta a fejét. - Mi az? - Nem teheted. Sarah homloka összegyűrődött a sapkája alatt. - Mit nem tehetek? - Hívni a 911-et. Pillantása óvatos lett, majd megcsavarta a kezét, hogy kiszabadítsa a csuklóját és hátrált. - Miért? Keresnek a rendőrök? - Nem. Pokolba. Mit kellene mondania? Nagyon régóta nem beszélt már olyan emberrel, aki nem egy zöldségesbeli pénztáros volt. Számára nincs megfelelő magyarázata. Nem mondhatja el neki az igazságot, hogy ő egy Halhatatlan, aki egy általa üldözött vámpír csapdájába esett. Azt fogja róla gondolni Sarah, hogy megőrült. De valami magyarázatot mégis kell adnia. Mi volt az a szarság, amivel Marcus etette az ember barátait? - A CIA-nál vagyok. - Ez volt az! - Ha hívod a 911-et, négy év titkos munkáját vágod tönkre. - CIA? - ismételte kételkedve. Nem hibáztatta őt. Nevetségesen hangzott. Hogy a francba sikerül Marcusnak beadni ezt? - Igen. - Miért tenném tönkre a munkádat, ha felhívnám a 911-et? - A férfiak, akik megpróbáltak megölni, azt gondolták, hogy én egy illegális fegyver díler vagyok, akit üldöz az FBI. Ha... - Honnan tudjam, hogy nem vagy egy illegális fegyver díler, 18

19 akit köröz az FBI? A SÖTÉTSÉG HAJNALA Roland frusztráltan sóhajtani akart. Éhes. A vér szüksége görcsökben tekergett a testében, és a sérülésének fájdalmai belülről karmolták, nem bírt normálisan gondolkozni. - Ha azt kérdezed, hogy van-e azonosítóm, ami igazolja, hogy a CIA-val vagyok. A válaszom, nincs. Nincs, mert nem igazán lehet ilyen dolgot magunkkal vinni, amikor titkos küldetésben vagyunk. Sarah az egész alsó ajkát beharapta. - Feltételezem, ez igaz. - Ha megnyugtat, hívhatom a főnököm, és majd ő megerősíti a személyem. Remélhetőleg Seth, a Halhatatlan Őrzők vezetője gyorsan átlátja a helyzetet, és színészkedik majd. Vagy talán valami jobbal hozakodik elő. Roland képtelen volt megbízni magában. - Fog küldeni valakit, aki kivisz innen valahogy. És kétség kívül ezt fogja felhasználni, hogy megint kiselőadást tartson a Szekundánsok igen fontos szerepéről a létezésükben. A Szekundánsok - ez egy idejétmúlt szakszó, gondolta -, olyan emberek, akik nappal Halhatatlanokat védtek, olyat, mint Ő maga is, és bármikor hívhatóak voltak, amikor szükségük volt rájuk. Ők, és az emberi hálózat többi része, amit Seth szintén elősegített létrehozni, segítettek elrejteni a Halhatatlanok, vámpírok létezését, azzal, hogy a nyilvánosság felé, egy normálisan működő, egyéb szolgáltatásokat nyújtó szervezetnek tüntette fel magukat. Seth kérte, hogy legyen Szekundánsa minden Halhatatlan Őrzőnek, noha Roland ezt makacsul megtagadta. Ez volt az egyetlen olyan kérdés, amiben Seth-tel sosem értettek egyet, pedig senki nem volt, aki ellenmert volna szegülni neki. Ő volt a legidősebb közöttük. A Halhatatlan vezető annyira erős volt, hogy akár napfényben is sétálhatott anélkül, hogy egyáltalán elszenvedne bármilyen mellékhatást. Olyan képességeket birtokolt, ami a legtöbbjükből hiányzott, és amitől még Roland haja is égnek állna. És úgy is volt. Nem egy alkalommal. Amikor ez történt, Roland sosem fogta menekülőre. Bármit, amit Seth kérne, megtenne. Jó sokkal tartozott a férfinak, és nem 19

20 DIANNE DUVALL hezitálna meghalni érte, ha erre lenne szükség. De befogadni egy Szekundánst az otthonába, és meg is bízni benne? Lehetetlen. Tucatnyi, vagy még több szegény jelölt volt, akiket utána küldtek az évek alatt. Az összes, kivétel nélkül maradt...kíváncsian...szabad akaratukból..egészen 24 óráig, amelyet követően elszöktek, és a későbbiek során is, ha belefutottak Rolandba, a félelem miatt vizes lett a nadrágjuk, szóval Seth egy ideje nem küldi őket. Ám ez a dolog továbbra is vita tárgya maradt. Roland nézte, ahogy Sarah átment a szabadidő részen, és megfogott egy fekete telefont. A zsinór mögötte húzódott, amikor visszatért és leült mellé az ágyra. - Nincs mobilod?- kérdezte Roland kíváncsian. Úgy tűnt, hogy már mindenkinek, még a nagymamáknak is van manapság. Kényszeredetten elmosolyodott. - Nincs, így szeretem az agyamat, tumor mentesen és tervezem, hogy így is hagyom, köszönöm. - A telefon társaságok az állítják, biztonságosak. Sarah felhorkant. - És a cigarettagyártók állítják, hogy azok is ártalmatlanok. Szerintem a neurológusra hallgatok, aki nem az árueladásokból profitál, és ő ragaszkodik a vezetékes telefonhoz. Szerencsére Halhatatlanként, nem kellett ilyen dolgokért aggódnia. Mikor fel akarta venni a telefonkagylót, Sarah megállította őt. - Hangosítsd ki. Túl sok riportot hallottam a bűnözőkről, akik rendőrnek adják ki magukat, csak hogy elnyerjék az áldozatuk bizalmát. Szeretném hallani, hogy az vagy, akinek mondod magad. Ezzel egy kicsit trükkösebb lesz. Roland megnyomta a kihangosító gombot, majd tárcsázta Seth mobilszámát. Miközben nézte, Sarah letérdelt elé, levette a baseball sapkáját, 20

21 A SÖTÉTSÉG HAJNALA és gondatlanul beletúrt a hajába. Szép, sötét, csokoládébarna haja, ami élénken elütött az alabástrom bőrétől, ragyogott, finom hullámokban esett a derekáig. - Gyönyörű hajad van - mondta neki, amint Sarah felvett egy eldobott törölközőt, és a hasán lévő szúrt sebre nyomta. Ekkor egy férfias torokköszörülés hallatszott. - Roland? Az nem lehet, hogy elpirult, miközben meghallotta a Halhatatlan vezető hangját a telefonban. Nem pirult el, mióta felhagyott az udvarlással. - Igen - szólalt meg. - Mi most meg miről beszélsz? Az előbb mondtad, hogy szép a hajam. Szeme sarkából Roland látta Sarah sikertelen kísérletét, hogy elfojtson egy mosolyt. - Nem neked mondtam - dörmögte. - Aha. Szóval mi a gond? Sarah előre támaszkodott, hogy suttogjon. - Honnan tudja, hogy valami gond van? Seth válaszolt neki. - Mert csak akkor hív, ha kétségbeesett. Ki az, aki veled van Roland? - Sarah - válaszolt Sarah neki. - Ez megmagyarázza a hívó azonosítót. - És maga ki? - kérdezte. - Seth. - És milyen fajta kapcsolatban áll Rolanddal? Ez semmiképp nem lesz jó. - Esetleg hívjon a főnökének - mondta Seth lassan. - Miért? - Valami történt - vetette közbe Roland, mielőtt Sarah bármit is kérdezhetett volna. - Világos - jött a száraz válasz. - Megsérültél? Lepillantott magára. - Iiiigen. Egy kicsit. 21

22 DIANNE DUVALL Sarah kinyitotta a száját. - Egy kicsit? - ismételte hitetlenül. - Hiszen egy hatalmas heg húzódik a kezeden! Tulajdonképpen, több mint fél méter hosszú. - Roland, jól vagy? - kérdezte Seth, aggodalommal színeződött a hangja. - Igen. - Nem, nincs jól - ragaszkodott hozzá Sarah. - Kórházi ellátásra van szüksége, de nem akarja, hogy hívjam a 911-et. Seth - gondolta Roland, - ha hallasz, azt mondtam neki, hogy a CIA-nál titkos ügynökként dolgozom, mint illegális fegyver díler, és nem hívhatja a 911-et, mert négy év titkos munkáját teszi tönkre. Számos csendes másodperc ketyegett le, mialatt várta és remélte a választ. Ez annyira gyenge. Megkönnyebbülést és meglepettséget tudott Seth igazán kiolvasni a gondolataiból, még ilyen nagy távolságból is. (őrülten erős volt a férfi) Roland azért ellenségesen reagált. Nos, Marcusnak működött. Marcus nem mondja a halandóknak, hogy CIA-s. Ő csak célozgat rá, a következtetéseket ők vonják le. - Bizalmadba fogadtad ezt a nőt, Roland?- kérdezte hangosan Seth. - Igen. Megmentette az életemet. - Akkor fogadja a CIA háláját, asszonyom. Habár, meg kell kérjem, hogy teljesítse a kérését. Ha hívja a mentőket, a rendőrséget is bevonják, és négy év titkos munkája hiábavaló volt. Hitetlenség söpört végig csinos arcán. - Nem hallotta, mikor azt mondtam, hogy fém karókat döftek át mindkét kezén? - Roland, magyarázd meg. Vett egy nagy levegőt, megrándult az arca a törött bordákból eredő fájdalomra. - Követtem egy potenciális vevőt - vámpírt -, és belesétáltam egy csapdába, hat kollégája állt lesben. Hét vámpír, plusz két emberi szolga volt ott. Kinyírtam négy vámpírt és komoly sérüléseket okoztam kettőnek, mielőtt lekaróztak a földre és 22

23 A SÖTÉTSÉG HAJNALA otthagytak a szolgáknak, hogy őrizzenek, amíg a nap fel nem kel. Ha Sarah nem jön, és nem szabadít ki, megsütöttek volna. - Egy rejtekhely - mormolta Seth elgondolkodóan. - Egy nagyon jól előkészített támadás volt. Hallottál már valaha ilyenről? Nem. Láttam, hogy kettesével utaznak, alkalmanként még hárman is, de - amiatt, hogy az őrültség fokozatosan eluralkodik mindenkin - jobban kedvelik a magányt. - Valami nem jó, Seth. Nem hiszem, hogy egy elkülönített incidens volt. Az utolsó vámpír mintát vett a véremből. Úgy tűnt, ez volt a támadás célja. Tudták ki vagyok, hogy egy Halhatatlan, mielőtt szembekerültem a csalivámpírral. Hogy lehetséges ez? Egy másik Halhatatlan volt. Feltételezhetném, hogy egyszerűen csak gondatlan voltál, de tudom, hogy mennyire paranoiás vagy, és mennyire gondosan őrzöd a magánéleted. Az a tény, hogy ennyi vámpír élne együtt, eltekintve a cselszövésektől, és előre megtervezett támadásoktól, ismeretlen. - Szívesen csatlakoznék, és a mélyére ásnék ennek, de nem lehet - mondta Seth, a hangja elkeseredett volt. - Történt valami, ami minden figyelmemet leköti. Roland nem volt meglepve. A Halhatatlan Őrzők vezetője folyamatosan el volt foglalva. - Semmi baj. Majd én utána nézek. - Umm, halló?- szólt Sarah. - Maguk megőrültek? Képtelen lesz bárminek is utána nézni, ha elvérzik az ágyamon. Mennyire súlyos a sebed? Elállítottam a vérzést, de nem gyógyul. Valóban kellene egy kis vér. Kár, hogy nincs egy Szekundánsod, aki tudna vinni neked. Roland csikorgatta a fogait. - Mi David száma? Felhívom és meglátjuk, kölcsön adja- e Darnellt néhány órára. David egy Halhatatlan barát volt, Darnell pedig az ő Szekundánsa. Szerencsére csak néhány órára laknak innen. - David nem tud segíteni. Ő és Darnell itt vannak velem 23

24 Texasban. DIANNE DUVALL Ez habozásra kényszerítette. Míg Roland évszázadokat élt, David évezredeket. A második legöregebb Halhatatlan volt, aki élvezte a hatalmat, amit csak Seth tudott felülmúlni. Davidért küldeni, egyenértékű volt a nagyágyúk hívásával. - David veled van? - Igen. Összeszorította az ujjait, felvette a kagylót és a füléhez emelte. Sarah kezdett tiltakozni, de elhallgatott, mikor Roland csendesen megérintette a vállát, és elnézést kért. - Miféle helyzetről beszélünk, Seth? Szükséged van a segítségemre? - Nincs. David és én elbírunk vele. - Biztos? Félre tudom ezt tenni, és pár óra alatt ott leszek. - Értékelem az ajánlatot, de jobban szeretném, ha ott maradnál és megnéznéd, hogy mit találsz. - Rendben. Sarah összehúzta a száját, felhúzta egyik sötét szemöldökét, és csípősen nézett a telefonra. Visszarakva a kagylót a helyére, Roland visszakapcsolta a kihangosítót. Sarah nem tudta elhinni, hogy a férfi épp felajánlotta, elrepül Texasba segíteni a főnökének - aki egyértelműen egy jó barát volt -, amikor véresen, és olyan sebektől szenvedve ült előtte, amik bárkit hányásra késztetnének, főleg ha olyan gyenge gyomra lenne, mint az övé. De ez volt a hűség. Ez volt az alázat. Ez a két tulajdonság manapság már sajnos nagyon ritka. Kíváncsian tanulmányozta Rolandot. Ha azzal kezdte volna a telefonálást, hogy Hé, Seth, tegyél egy szívességet és mond el a nőnek, hogy CIA ügynök vagyok, még mindig kételkedne. De Seth megerősítette titkos ügynökként a státuszát - valamint, hogy hosszú 24

25 A SÖTÉTSÉG HAJNALA ideje dolgozik az ügyön -, szóbeli célozgatás nélkül, szóval kénytelen hinni neki. távol. Emellett, talán butaság, de hinni akart neki. A férfi egy ujja még mindig a vállán pihent, óvatosan az arcától Hogy tudja megállni? Hogy tud ilyen nyugodtan viselkedni, ilyen borzasztó sebekkel? Ennyire egykedvűen? És mégis mit akart tenni, ha nem áll szándékában felhívni a 911-et? - Ki mást hívhatnék? - kérdezte Roland. Szavaiban angol akcentus volt. - Marcust. Seth akcentusát nem volt könnyű kitalálni. Roland vérrel foltozott homloka ráncba húzódott. - Hogyan tudna nekem segíteni? Marcus Houstonban van. - Többé már nem. Észak-Karolinába irányítottam a múlt hónapban. Greensboron kívül marad. - Tényleg? Úgy tűnt az újdonságnak örült. Sarah visszafordult a törölközőhöz, amit Roland hasához tartott. Levéve azt, látta, hogy a szúrt sebek már nem véreztek. Külsőleg. Belső vérzése lehet? - Ki a Szekundánsa? - Mi az a Szekundáns?- suttogta. Roland lehalkította a hangját. - Ez olyan, mint egy társ, akinek az egyetlen feladata az, hogy fedezzen, amíg te nyomozol. - Oh. - Hol volt ma reggel Roland Szekundánsa? Nem úgy néz ki, mintha bárki is fedezné az ő hátát. Kivéve Saraht. És ő csak most került be a képbe. - Marcusnak nincs Szekundánsa - mondta Seth, - és mielőtt szólnál bármit is, nem is jelöltek ki neki, mert Marcus veszélyes most. Te egyszerűen visszautasítottad, mert antiszociális vagy. Roland haragosan nézett. - Nem vagyok antiszociális. Csak 25

26 magamra akartam maradni. DIANNE DUVALL Sarah biztos kiadhatott valami hangot a meglepettségtől, mert Roland pillantásával találkozott, azután félénken rámosolygott. Szíve egy kicsit gyorsabban vert. Még a vértől, és piszoktól maszatos arcával is vonzó volt. Ekkor Roland összeráncolta a szemöldökét. - Várj. Miből gondolod, hogy Marcus veszélyes? - A viselkedése kiszámíthatatlan lett. Félek, hogy bármilyen Szekundánst helyezek ki mellé, gyorsan halottként végzi majd. Habár Lisette is még a környéken tartózkodik, és nagyon hozzáértő Szekundánsa van. Szeretnéd inkább őt felhívni? - Nem, csak add meg Marcus számát. Sarah engedett a törölköző fogásán, és felvett egy tollat meg egy kis jegyzetfüzetet, amit a kávézóasztalon tartott. Ahogy Seth diktálta a számot, leírta Marcus neve mellé. Roland megköszönte Sethnek. - Ne felejts el felhívni, ha erősítés kell. - Ne aggódj miattam. Csak figyelj. Nézz körül, hogy mit találsz, és vigyázz Sarahra. Sarah gyomra elszorult. Vigyázzon rá? Roland megnyomta a kihangosító gombot, hogy letegye a telefont. Pillantása találkozott az övével. Az igazság ott volt gondterhelt, sötétbarna szemeiben. - Azt gondolja, hogy követni fognak, mert segítettem neked, ugye? Sarah azt hitte elkapott egy villanásnyi megbánást, mielőtt félre pillantott volna, majd le a hasára és a kezére. Mikor beszélt, a hangja csendes, fáradt volt. - Sarah, megtennéd, hogy megtisztítod nekem ezeket a karókat, hogy ki tudjam őket húzni? Nehezen nyelve bólintott, és felemelkedett. Ahogy Roland állt, a fehér törölköző kiengedett és kezdett leesni. Sarah sietősen megragadta, és megmentette a végét a csípőjénél. 26

27 - Köszönöm. A SÖTÉTSÉG HAJNALA Sarah újra bólintott, és odavezette őt a konyha mosogatójához. Annyira udvarias volt a maga mogorva módján. Ettől még jobban szürreálisnak tűnt az egész. Kinyitva a hideg csapot, felvett egy kézi permetezőt s elkezdte óvatosan lemosni a koszt, gyökereket, és a többi mocskot arról a hosszú, tömör fém rúdról, ami kiállt a jobb kézfejéből. Ez nem lehet valós. Semmi sem az. Az erőszakos küzdelem, ami úgy otthagyta ezt a férfit a földön. A két férfin való akaratlan ütése egy lapáttal. A kétségbeesett verseny a menedékhelyért. Roland orvosi ellátásának visszautasítása. Annak megállapítása, hogy ezek az elmebetegek, most Sarah nyomába is eredhetnek. Ez csak egy rossz álom, igaz? Egy azokból a csúnya rémálmokból, amikben tudod, hogy csak álmodsz, és csak fel kell ébredned, de nem tudsz. Roland az összeszorított fogai között szívta be a levegőt, mikor a hideg víz hozzáért a sebéhez. - Öntsek egy kis alkoholt vagy varázsmogyoróval fertőtlenítsem le? - kérdezte. Vonakodott, hogy még jobban bántsa őt. Roland ádámcsutkája fel-le mozgott, és megrázta a fejét. - Szappan és víz jó lesz. Sarah előzékenyen mosogatószert öntött a kezére, és beszappanozta a karót. Nem volt olyan sima a felszíne, mint ahogy gondolta. Inkább horzsolta a bőrét, akár a durva-szemű smirgli, szinte szurkálta. Amint végzett a karó letisztításával és elzárta a csapot, Roland megragadta a vízszintes pult sarkát a tenyerével és megfeszült. - Várj! - gyakorlatilag kiáltotta Sarah. Ránézett, egy izom az állkapcsán megrándult. Összeszorított gyomorral Sarah esedező szemekkel felnézett rá. - Van egy klinika csupán harminc kilométerre innen. Én.. 27

28 DIANNE DUVALL Roland elkezdett rángatózni. Ajkait grimaszban visszahúzta a fogai mögé, egy hosszú állatias üvöltést adott ki, amitől Sarah tarkóján felállt a szőr. Sarah a szájához kapta a kezét, hogy elnyomjon egy rémült kiáltást. Mikor a karó kicsúszott, bársonyos folyadék kezdett kicsorogni abból a hatalmas sebből, amit maga után hagyott, és belecsöpögött a mosogatóba. Sarah letekerve számos papírtörlőt, betakarta és szorosan körbetekerte a kezét vele. - Ez rendben - mondta Roland rekedten, hüvelykujjával tartva a rögtönzött ragtapaszt. - Most a másikat. Újra hideg vizet engedett, és nekilátott a másik karó letisztításának. Az első, ami még mindig nedves volt Roland vérétől, ott feküdt a mosogatóban. Sarah keze remegni kezdett. A többi része is csatlakozott, míg végül az egész teste nem reszketett olyan veszélyesen, hogy azt gondolta talán össze is törik. Miután elzárta a csapot, még több papírtörlőt tekert le, és nézte, ahogy Roland kihúzza az utolsó karót. Roland nyakán az inak már látszottak. Izzadtság gyöngyöződött a homlokán. Már nem adott ki hangot, mikor kihúzta a fémet. Sarah visszatartotta a könnyeit, ahogy betekerte a kezét. Roland nem akarta felizgatni őt. Nem tudta honnan tudja, csak tudta. Látta mennyire megviselte őt az első karó kivétele, és nem akart rontani rajta, így elnyomva, csendben tűrte a fájdalmat. Láthatólag fájdalom sugárzott minden egyes sejtjéből, Roland mégis ránézett Sarah lehajtott fejére. Láthatta, hogy reszket, szempillái gyorsan mozogtak, ahogy küzdött a könnyek visszatartásával. Olyan jól színészkedett eddig. Erős. Bátor. Megcsinált bármit, amit Roland kért tőle, bármilyen nehéz is volt. Látni őt most, ahogy szenved, a nedvesség csillogását a lány sápadt arcán, ez belehasított megkövesedett szívébe. Bámulta őt 28

29 A SÖTÉTSÉG HAJNALA tehetetlenül, nem tudta hogyan tudná megnyugtatni. Nem is emlékezett rá, hogy valaha szembekerült e síró nővel. Legalább is nem olyannal, akit ismert, vagy akivel törődött. Természetesen nem olyannal, aki segített neki, és ekkora kockázatot vállalt. Szipogott egyet, ahogy végzett a keze bekötésével. Képtelen volt visszafogni magát, így Roland kinyúlt, tépett még egy papírtörlőt és figyelmen kívül hagyva annak érdességét, amennyire csak tudta letörölte a vért, és a koszt a mellkasáról. Miután bedobta a mosogatóba a piszkos papírtörlőt, egy kicsit hezitált, majd közelebb húzta Saraht. Körbezárta a karjaival, és zavartan megveregette a hátát. - Ne árts a kezednek - figyelmeztette Sarah. A hangja halk suttogás volt, ahogy fejét nekifektette a mellkasához, és a csípője köré csúsztatta a kezeit. Hihetetlen. Még a könnyeivel küzdve is, Sarah kémlelve figyelte őt. volt. Őt. Egy totális idegent. - Jobban aggódom miattad, mint a kezeim miatt - ismerte be. - Jól vagyok - mondta. - Ez csak egy nagyon idegtépő reggel Roland még szorosabban tartotta. - És még hét óra sincs. Sarah felnyögött. - Ez egyszerűen csak helytelen. Becsukva a szemét, Roland rátámasztotta az állát a fejére, és hagyta, hogy az érzelmei kitöltsék. A nő illata kellemes keveréke volt a baba púdernek és a napvédő krémnek. Meleg teste, hozzányomódva az övéhez, törékenynek tűnt az ő nagyságával és erejével összevetve. Habár vékony volt, semmi esetre sem olyan, mint a sovány modellek és színésznők, amit a férfiak megmagyarázhatatlanul szeretnek. Mellei, amelyek most mellkasát simogatták - megakadályozva őt abban, hogy mérsékelni tudja pulzusát -, csábítóan teltek voltak. Dereka apró, csípője szépen ívelt, combjai karcsúak, de nem botszerűek voltak abban a jól ráfeszülő melegítőnadrágban, amit viselt. 29

30 DIANNE DUVALL Apró, szinte gyermeki kezei mozdulatlanul a hátán maradtak, mintha félne megmozdítani, nehogy ezzel bántsa őt. Valószínű ártana is. A háta is tele volt sérülésekkel és zúzódásokkal, mint ahogy testének többi része. Egyszerűen csak nem volt még Sarahnak ideje észrevenni, mit is tettek vele a karók. Roland örült, hogy nem tudja. Ha tudná, akkor nem így ölelné, nem ennyi törődéssel és bizalommal. Mikor is volt az utolsó alkalom, hogy egy nő ilyet tegyen? Biztosan évszázadokkal ezelőtt. Az érzés idegen volt számára. Túl sokszor árulták már el, így Roland már rég feladta a kapcsolatokat. Mikor a cölibátus terhe egyre nagyobbra nőtt, egyszerűen prostituáltakat, vagy olyan nőket keresett, akik csak egy egyéjszakás kalandot akartak, és engedték, hogy kielégítse a szükségleteit. Azok a nők soha nem ölelték így. Csupán két nő karolta őt ennyire gyengéden. És most nem akart arra gondolni. Igazából, sokkal de sokkal bonyolultabbnak találta a gondolkozást. Minden egyes centiméter a testén fájt, csípett, lüktetett, vagy lángolt. Feje szédült. Látása homályosult. A gyomra kavargott. Fura módon, Sarah jelenléte, ölelésének kényelme, segített neki eltávolodni ezektől. Fokozatosan elhalkult Sarah remegése, és könnyei csorgása is. Felsóhajtva elengedte Rolandot, és hátrált egy lépést. Ahogy Roland visszahúzta nagy, sietősen bekötözött kezét, megingott, és megdöbbenve rájött, hogy Sarah tartja és segít neki állva maradnia. Hajának számos tincse belekapaszkodott az ő háromnapos borostájába az állán. Odanyúlva, gyengéden kiszabadította őket. - Sajnálom - mondta Sarah, megtörölve az arcát. - Nem akartam szétesni itt neked. Megrázta a fejét, de megriadt még ettől a kis mozdulattól is, mivel az elérte, hogy dőlt és forgott körülötte a konyha. - Én vagyok az, akinek bocsánatot kell kérnie. Sajnálom, hogy belekevertelek ebbe. Sarah bólintott, kifejezése aggodalommal volt teli. 30

31 A SÖTÉTSÉG HAJNALA Roland kezébe vette a lány arcát, hüvelykujjával simogatta a lágy, nyirkos orcáját. - Nem engedem senkinek, hogy bántson téged, Sarah. Esküszöm. Lüktető szívvel Sarah tartotta buzgó pillantását. Az érintése, a közelsége, izgalomba hozta egy teljesen váratlan módon. Ott állt előtte, bámulatos, sebekkel teli testével, és hirtelen csak arra tudott gondolni, milyen érzés lenne, ha megcsókolná őt. Mi a baj velem? Valami sötét lobbant fel Roland szemében. Egyik hüvelykujja lecsúszott a lány arcáról, az ajkai széléhez, majd lehajtotta a fejét. Sarah lélegzete elállt. Megérzése növekedett. Ajka egy hajszálnyira volt, hogy megízlelje az övét, amikor Sarah hallott egy lágy huppanás susogó hangját. Lepillantott, majd gyorsan újra fel, ahogy rájött, hogy a törölköző, ami Roland csípőjén volt körbetekerve, leesett a padlóra. Sóhajtva, Roland leengedte a kezeit. - Ez egy ilyen nap - mondta olyan fájdalmas bosszúsággal, amitől Sarahnak mosolyognia kellett. Ahogy lenyúlt, hogy felvegye a törölközőt, hirtelen oldalra dőlt, és el is esett volna, ha Sarah nem kapja el. Elvesztette az egyensúlyát. Zihált, ahogy Sarah körbefogta a kezeivel, és megpróbálta őt megtartani. Tántorgott. Sarah pedig vele tántorgott. Jesszus, legalább egy tonna! Egy méter nyolcvannégy vagy egy méter nyolcvanhat centi magas, és lehet vagy négyszáz kiló tiszta izom. Soha nem lenne képes felállítani a földről, ha elájul! Sokkal nehezebbnek találta a támogatását, mikor eldőlt tőle, így felsőtestét odahúzta a sajátjához, majd két lépést tettek hátra. Egész testével megtámasztotta. Siker! Még mindketten álltak. Ezúttal, mikor Roland karja körbezárta őt, figyelmesen elkerülte, hogy a kezével megérintse őt. - Sarah - recsegte Roland. - Igen? Nehezen pislogott, és átnézett a válla fölött. Tekintete 31

32 DIANNE DUVALL elhomályosult. - Ha elájulok, és nem tudsz felébreszteni... Oh, a francba. -...akkor várj, és napnyugta előtt egy órával hívd fel Marcust. - Nem hívhatnánk most? - Nem, ő nem fog... - Roland sötét szeme kezdett befordulni. - Ne, ne, ne! Ne ájulj el itt nekem! El kell jutnunk az ágyig! Lomhán pislogott mikor megrázta őt. Sietősen manőverezve Sarah háttal az ágynak, csoszogva elindult előre, magával vonszolva Rolandot. Tett egy lépést, kettőt, hármat, majd a térdei összecsuklottak, és az egész testsúlya Sarahra nehezedett, a padló felé nyomva őt. Sarah káromkodott, mert képtelen volt tovább megtartani őt, így ahogy erejéből telt, megfordította és ellökte magától olyan keményen, ahogy csak tudta. A nem - igazán - irányított esés miatt, csak félig, háttal landolt az ágyon, és a lábai lelógtak róla. Váó! Ez csupán szerencse volt. - Roland? Megkerülve az ágyat, áthajolt felette és megveregette egyik borostás arcfelét. - Roland? Semmi. Kiütötte magát. Eközben Houston, Texasban két alak állt a Williams Torony tetején, csizmájuk sarka centiméterekre volt annak szélétől. Hatvannégy emelet magasságával az épület kiemelkedett az átlagos, és forgalmas Galleria környékéből. Az állam legmagasabb építményeként dicsőítik, és kívül esik a város lakott területéről. Nemsokára felkel a nap, beragyogva annak számtalan ablakát, az acél és az üveg szerkezetét, úgy, mintha az egy óriási tükörről verődne vissza. A lábánál egy hatalmas patkó alakú fal állt, és víz csillogott a 32

33 sötétségben. A SÖTÉTSÉG HAJNALA Két tiszteletet parancsoló férfi az épület csúcsához közel ment. Ha az utcán lennének, a vasárnapi csökkent forgalom ellenére is magukra vonnák a nem kívánt figyelmet. Az egyik egy méter kilencven centi magas volt, napbarnított bőrrel, derékig érő hullámos fekete hajjal, és olyan gyönyörű nemesi arccal rendelkezett, ami sok nőt megihletett. A másik két centivel alacsonyabb volt, hasonló nemesi arccal, de a bőre olyan sötét volt, mint az éjszaka, és számos toll vastagságú raszta tincs ért le a derekáig. Ő szintén sok női, csodáló tekintetet vonzott, és megdobogtatta azokat a szíveket. Mindketten feketében voltak, bőr ballonkabátot viseltek, és fáradtak voltak a két hosszú napja tartó keresgéléstől. Szemöldökét ráncolva, a magasabb visszarakta zsebébe a mobilját, és megfontolt mindent, amit Roland mondott neki. - A történtek érdekesre fordultak - szólt tiszta egyiptomi akcentussal. - Igen. - David természetfelettivel felerősített érzékeket birtokolt, mint minden Halhatatlan, így hallotta a teljes beszélgetést. Nem csak Seth. - Ez egyedi eset volt, vagy kaptál még ilyen hívásokat? - Ez volt az első. - De Seth belsője azt súgta, hogy ez csak a kezdet volt. - Nem tetszik ez nekem. Mikor bandában vadásznak, hogy megsemmisítsenek minket, azok emberek, nem pedig vámpírok. Soha nem vámpírok. David komoran bólintott. - A változás a levegőben van. Nyugat felé nézett. - Szerinted a Roland elleni támadás összefügg ezzel? Az ez jelentette azt a helyzetet, amit Seth említett Rolandnak. - Nem, ez valahogy más. Durván öt és fél millió ember élt Houston fővárosi részén. Egy bűnözéssel teli lakosság hajlamos számos vámpírt vonzani. Jelenleg fél tucat Halhatatlan vette körül a várost, vigyázva az emberekre, levadászva azokat a vámpírokat, akik áldozatot csinálnak belőlük. Nagyjából egy hónappal ezelőtt, ezek a Halhatatlanok 33

34 DIANNE DUVALL elkezdték hívogatni Sethet - egyesével -, és mondták, hogy valami furcsa érzés van a levegőben. Tanácstalanok, mert nem tudták honnan ered. Seth abban az időben a tengerentúlon volt. A vámpírok kihasználták, hogy az erőszak és a tömeggyilkosság lesújtott Szudánra, így drasztikusan megnőtt ott a jelenlétük. A Halhatatlanok Darfurban és környékén maradtak, ahol az ő irányításával, és kemény munkával féken tartották a vámpírok népességét. Amint elmúlt a vészhelyzet, Seth hajlandó volt otthagyni azt, akár rövid időre is. Addig azt tanácsolta Houstoniaknak, hogy próbáljanak valamit találni, és majd értesítsék őt. De semmit sem találtak. Nem volt semmilyen bejelentés vámpírtámadással kapcsolatban. Semmi bejelentés ember-ember elleni erőszakkal. De az érzés mégis ott maradt. Mikor Seth kérte, hogy adjanak leírást róla, mind ugyanazt válaszolták: olyan érzés, mint amikor körömmel végigkarmolnak egy táblát, de vagy túl alacsony, vagy túl magas frekvencián ahhoz, hogy hallják, mindazonáltal hatott a testükre, és az érzés bennük van, ami nyugtalanságot okoz. is. Minden egyes nap a hang nőttön-nőtt, ahogy az aggodalmuk Seth kíváncsi és nyugtalan is volt, így odarendelt egy másik Halhatatlan Őrzőt, hogy átvegye Sudánban a helyét, majd Houstonba teleportált, hogy leellenőrizze a dolgokat. Seth egyedülállóan, minden Halhatatlan képességet birtokolt, (a Halhatatlanoknak általában egy vagy kettő van) és kombinálta őket, olyan jól, ahogy senki más. Az övé volt a legerősebb erő. Ennek köszönhetően, érkezésekor olyat hallott meg, amit mások nem. Egy nő, fájdalmában, és feltehetően segítségért sikított. A nő telepatikusan kommunikált egy olyan frekvencián, amit a többi Halhatatlan alig érzékelhetett, akik a városban voltak, azok közül pedig senki, mert nem voltak telepaták. Számára ismeretlen nyelven beszélt, ami furcsa volt. Nagyjából az összes nyelvet ismerte, hétköznapit és ősit is egyaránt. Egyáltalán nem volt képes bemérni a helyét, bár úgy gondolta, hogy a nő hallotta 34

35 A SÖTÉTSÉG HAJNALA őt, mert a sikolyai nyöszörgéssé halványultak, amikor megpróbált kommunikálni vele. Tudván, hogy hamarosan megtalálja őt, valaki mással létesített telepatikusan kapcsolatot, olyannal, aki hallhatja őt. Szólt Davidnek. - Ez én vagyok - kérdezte David, mély mézédes hangján, - vagy Roland meglehetősen elfoglalt megmentője? - Ez nem az. Ez valami távolabbi. - Azért remélem, nem vonja el túlságosan Roland figyelmét. Seth megrázta a fejét. - Roland profi. David ajkai grimaszba húzódtak. - És ahogy mondtad, antiszociális. Szegény nő valószínűleg alig várja, hogy megszabaduljon tőle. Ha a rejtélyes nő nem sikított volna a fejében, Seth nevetne. Becsukta a szemét, és próbálta megint bemérni a helyét, miközben a már forró Texasi szellő veregette őt. - Igazad volt - mormolta David a háta mögött. - Ez nyugatról érkezik. Seth kinyitotta a szemét és ránézett a barátjára. - Délnyugatnak megyek. Te menj észak-nyugat felé, és meglátjuk, le tudjuk e szűkíteni. David bólintott. - Egyre gyengül. Hallod? - Igen. Attól tartok meghal, ha nem találjuk meg hamarosan. - Addig keresem, amíg tudom, majd értesítelek, mikor menedékre van szükség. - Az egyik legöregebb és legerősebb Halhatatlanként, David ellenállt több óra napsütésnek. Legtöbben csak percekig képesek ellenállni. - Én folytatni fogom a keresést egész nap. - Pihenned kellene. - Addig nem, míg meg nem találom a nőt. - Rendben van. Jelentkezem, amint tudok. 35

36 - Köszönöm barátom. DIANNE DUVALL Készen állva az újbóli keresésre, a két férfi lelépett a tető széléről. 36

37 A SÖTÉTSÉG HAJNALA 3. fejezet Fordította: Frea Két ujját nekinyomta Roland napbarnított torkának, és Sarah megkönnyebbült, amikor megérezte a lassú, de egyenletes pulzusát. Felegyenesedett és lenézett a férfira. Egyszerre öntötte el az áhítat a gyönyörű, tökéletes teste iránt, és az együttérzés a fájdalmas sebei láttán, amik biztosan szenvedést okoztak neki. Elég kényelmetlennek tűntek. A kanapé másik oldalához ment. Lehajolt, karját a férfi karja alá csúsztatta és felhúzta, amíg a feje néhány centi távolságra nem volt a fém karfától ezen az oldalon, így csak a vádlija lógott le, a másikon. Egyszerű feladat, gondolhatná bárki, mégis beletelt egy fél órába, mire kifulladva, izzadtan végzett. Az összes olyan film, amiben azt látni, hogy a nők eszméletlen férfiakat vonszolnak végig a padlón, majd felemelik őket az autó hátsó ülésére, vagy egy ló hátára dobják őket, csak félrevezetés. A hét hat napján tornázott, súlyokat emelt, de alig tudta megmozdítani két rohadt métert. Az sem igazán segített, hogy a férfi nehezebb volt, mint a kanapé, ami ragaszkodott ahhoz, hogy a férfival együtt mozduljon, amikor megpróbálta felhúzni rá. A lábszára holnapra a szivárvány minden árnyalatában fog játszani. Miután gondosan a férfi feje alá gyűrt egy párnát (a haja annyira puha volt), bement a fürdőszobába és összegyűjtötte az összes elsősegélynyújtáshoz szükséges dolgot, mindent, amit csak talált. Meglehetősen sok volt neki. Amikor ideköltözött tavaly nyáron Texasból, kicsomagolás közben elvágta a kezét egy törött üveggel. (Ha arra gondolt, hogy az a kicsi, de mély seb mennyire fájt, el sem tudja képzelni, hogy Roland mit élhet most át). Nem tudta elállítani a 37