1 Te vagy, Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem, Fordítsd felém füledet, * siess, ments meg engem!

Átírás

1 NAGYPÉNTEK Urunk szenvedésének ünneplése Olvasmány utáni antifóna 1 Te vagy, Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem, Fordítsd felém füledet, * siess, ments meg engem! 2 Kiszabadítasz a hálóból, amit nekem vetettek, * mivel te vagy megmentőm. Kezedbe ajánlom lelkemet, Uram, * megváltottál, hűséges Istenem. 3 Ments meg ellenségeim kezéből, * és azoktól, akik üldöznek engem! Ragyogtasd fel arcod szolgád fölött, * irgalmadban ments meg engem! Evangélium előtti ének 1

2 A passió előtt (SzVU 71) 1 Keresztények sírjatok, / Mélyen szomorkodjatok. Keseregjen minden szív, / Aki Jézusához hív. 2 Nincsen abban irgalom, / Hozzád buzgó fájdalom, Aki téged meg nem szán, / Ó Jézus, a keresztfán. A Passió közben I. (SzVU 58) 1 Bűnbánóknak menedéke! / Trónusodhoz eljövünk, Ah! mert máshol nincs üdv s béke, / Jézus, irgalmazz nekünk. 2 Szenvedésed drága árán / Váltottad meg életünk, Ó! ne hagyj el minket árván, / Jézus, kegyelmezz nekünk. A Passió közben II. (SzVU 57) 1 Buzgó szívvel ünnepeljük / Üdvözítőnk kínjait, Szívtörődve elkisérjük / Golgotára lépteit. Ó kegyelmek főkegyelme, / Mely miránk, nagy bűnösökre, Vére által árad itt. 2 Ó nagy Isten, mind az ég, Föld / megdicsőít tégedet, S minden, ami él azokban, / Áldja nagy Fölségedet. De Fiadnak áldozatja / Legfőképpen megmutatja Végtelen kegyelmedet. A Passió közben III. (SzVU 65) 1 Áll a gyötrött Isten-anyja, / Kín az arcát könnybe vonja. Úgy siratja szent Fiát, / Úgy siratja szent Fiát. 2 Gyász a lelkét meggyötörte, / Kín és bánat összetörte, Tőrnek éle járta át, / Tőrnek éle járta át. 2

3 A Passió végén (SzVU 70) 1 Jézus, világ Megváltója, / Üdvözlégy, élet adója, Megfeszített Isten fia, / Szent kereszted szívem hívja. Jézus, add, hogy hozzád térjek, / Veled haljak, veled éljek. 2 Által szegve kezed, lábad, / Átvert tested roskad, bágyad, Mezítelen tépett melled! / Ó siratlak, ó ölellek! Jézus, add hozzád, hogy térjek, / Veled haljak, veled éljek. A kereszthódolat közben (Impropéria=siralomének) 3

4 4

5 Hódolat a szent kereszt előtt Pap: Hívők: Íme a szent keresztfa, rajta függött valaha a világ megváltója. Jöjjetek hát, keresztények, hódolattal hajtsunk térdet! Üdvöz légy, szent keresztfa! A kereszthódolat alatt I. (SzVU 60) 1 Hogyha hozzád járulunk, / Szemünk könnybe lábad, S úgy csókoljuk, ó Urunk, / Drága keresztfádat, Amelyen kegyetlen kínozták szent tested, Amelyet szent kebled drága vére festett. 2 Krisztusnak szent keresztje / Győzedelmi zászlónk, Amellyel megszerezte / Üdvünket Megváltónk. Hitünknek, üdvünknek drága szent jelvénye, Szent kereszt, te jelezd: mily nagy hitünk fénye. A kereszthódolat alatt II. Jesu salvator mundi Latin és magyar A kereszthódolat alatt III. (SzVU 63) 1 A keresztfához megyek, / Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. / S ott talállak, ó szűz Anya, Fájdalom közt bágyadozva, / Tőr veré át lelkedet. 2 Mely gyötrelem volt neked / Isteni szülöttedet Látni szegény jászolban. / S midőn annyi ellenségek Romlására esküvének: / Tőr veré át lelkedet. 3 De midőn ezek felett / Láttad, mennyit szenvedett, Szenvedett az ártatlan; / Láttad őt a Kálvárián, Két lator közt a keresztfán: / Kínodat ki mérje meg! 5

6 4 A nap elsötétedett, / Ennyi kínt nem nézhetett! Borzadván rengett a föld. / Sírt, kesergett, gyászolt minden Az egész nagy természetben; / De gyötrelmed nagyobb volt. A kereszthódolat alatt IV. (SzVU 63) 1 A fényes Istenarcot / Vér s fájdalom fedi: Mint küzde szörnyű harcot, / Hallgatva hirdeti. A főn, mely égi bérre / Százszorta érdemesb, Szúr vad tövis füzére, / Így még dicsőbb, nemesb. 2 Ő Isten Egyszülötte, / Mindenható király; S most győz a düh fellette, / Csúfos halált kínál. Nincs benne semmi épség, / Letört virág a test, S mégis mily égi szépség, / Mit rózsa pírja fest. 3 Alázva, törten állok / A szent kereszt alatt, E könny legyen a zálog, / Mily hőn sirattalak! E könny szívem tanúja, / Hogy már híven szeret, Ó vedd szívedbe újra, / Itt adj örök helyet. Szentáldozás alatt I. (SzVU 118) 1 Krisztus teste és szent vére, / Angyaloknak étele, Elevenen van itt jelen / A kenyér és bor színben. 2 Bár e csodát, hitünk titkát, / Elménk fel nem foghatja; De biztosít az igaz hit, / Melyre Jézus taníta. 6

7 3 A keresztfán haldokolván / Rejlett csak az Istenség; Itt elrejtve és elfedve / Istenség és emberség. 4 Orvosságát, tisztulását / Lelkünk itt feltalálja; E nagy Szentség az üdvösség / Bőséges kútforrása. 5 Szelíd Bárány! a keresztfán / Áldozatunk te lettél; És ezáltal szent Atyáddal / Nekünk békét szereztél. 6 Jézus vére, lelkünk bére, / Az oltáron már nem hull; A keresztfa áldozatja / Itten mégis megújul. Szentáldozás alatt II. (SzvU 82) 1 Királyi zászló jár elöl, / Keresztfa titka tündököl, Melyen az élet halni szállt / S megtörte holta a halált. 2 Kegyetlen lándzsa verte át / Gonosz vasával oldalát. S mely szennyet, vétket eltörölt: / Belőle víz és vér ömölt. 3 Az ősi jóslat itt betelt, / Mit a hű Dávid énekelt: Az Úr, halljátok nemzetek! / Kereszten trónol köztetek. 4 Rajtad tündöklik, drága fa, / Királyi vérnek bíbora. Ó választott jeles faág, / Ki szent testét karoltad át! 5 Világ bűnének zálogát, / Ó boldog ág, te hordozád, Az ellenség gonosz fejét / Megváltónk rajtad zúzta szét. 7

8 6 Ó kereszt, áldunk, szent remény, / A szenvedés ez ünnepén. Kérünk, kegyelmet adj nekünk, / Add vétkünkért vezeklenünk. 7 Szentháromság, dicsérjenek, / Üdvösség kútja, mindenek. Legyen győzelmünk, add meg ezt, / A diadalmas szent kereszt. 8