A középnek mondott Európa

Átírás

1 A középnek mondott Európa kolofon.indd :17:18

2 kolofon.indd :17:18

3 Catherine Horel A középnek mondott Európa A Habsburgoktól az európai integrációig AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST kolofon.indd :17:18

4 Cet ouvrage publié dans le cadre du Programme d aide à la publication (P.A.P.) Kosztolányi bénéficie du soutien de l Institut français/ministère français des Affaires étrangères et européennes, de l Ambassade de France en Hongrie et de l Institut français en Hongrie. Ez a mű a Francia Intézet/Francia Kül- és Európaügyi Minisztérium, a Magyarországi Francia Nagykövetség és a Budapesti Francia Intézet támogatásával a Kosztolányi Könyvtámogatási Program (P.A.P.) keretében jelent meg. A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Catherine Horel: Cette Europe qu on dit centrale. Des Habsbourg à l intégration européenne Paris, Beauchesne, Fordította Ferch Magda A fordítást az eredetivel egybevetette és szakmailag ellenőrizte Kiss Gy. Csaba Romsics Ignác ISBN Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u Első magyar nyelvű kiadás: 2011 Beauchesne Éditeur, 2009 Hungarian translation Ferch Magda, 2011 Akadémiai Kiadó, 2011 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary kolofon.indd :17:18

5 Nadine-nak horel2.indd :18:49

6 Európa, amit középnek nevezek Milan Kundera Írásművészetem intellektuálisan Franciaországé, de kulturálisan a közép hatalmas szellemi térségéé is. Eugène Ionesco horel2.indd :18:49

7 Tartalom Előszó a magyar kiadáshoz (Romsics Ignác) Előszó ELSŐ RÉSZ: Közép-Európa történeti fejlődése. Központ és perifériák 1. A felvilágosodástól a népek tavaszáig ( ) Közép-Európa politikai földrajza a bécsi kongresszus után , avagy a nemzet felfedezése A Kelet kísértése ( ) Közép-Európa fejlődése a nemzetközi kapcsolatokban A nemzetiségi kérdés Közép-Európa egysége és sokfélesége A centrumtól a periféria felé ( ) Közép-Európa új térképe Tervek Közép- és Kelet-Európa egyesítésére A Kelet Európája Europe de l Est ( ) Ausztria újjászületése Közép-Európa szovjetizálása A lázadás mint közép-európai jelenség Közép-Európa újjászületése ( ) Magyarország a demokratikus átalakulás élén Csehszlovákia: kétsebességes átmenet Szlovénia és Horvátország: visszatérés Közép-Európába MÁSODIK RÉSZ: Elképzelések Közép-Európáról 1. Közép-Európa belülről nézve A Nyugat gyógyíthatatlan nosztalgiája horel2.indd :18:49

8 Az elutasított Kelet Öngyűlölet Ausztria helye és képe A kulturális transzferek A terület határai és a róla alkotott képzetek A nemzeti sztereotípiák Közép-Európa kívülről nézve Közép-Európa európaisága Mitteleuropa: német vagy osztrák elképzelés? Ahogy az oroszok látják: pánszlávizmus és szlavofília Ahogy a franciák látják Ahogy az olaszok látják Ahogy a történészek látják HARMADIK RÉSZ: Közép-Európa politikai kultúrái 1. Nemzeti liberalizmus vagy liberális nacionalizmus? A föderalizmus mítosza előfutárai A föderalizmus mint a Habsburg Birodalom megmentője A föderalizmus 1914 után Közép-Európa átrajzolása a két világháború között Föderalizmus a két totalitarizmus között A szociáldemokrácia és az ausztromarxizmus Az agrárszocializmus A keresztényszocializmus Közép-Európa sajátos fasizmusai Egy másik mítosz: a harmadik út Az ellenzékiek szerepe és Közép-Európa újrafelfedezése Zárszó Irodalom Névmutató horel2.indd :18:49

9 Előszó a magyar kiadáshoz A német és az orosz nyelvterület, illetve a Baltikum és a Földközi-tenger közötti területsáv évszázadok óta 24 nagy és több kisebb népcsoport otthona. A középkori cseh, magyar és lengyel királyságok összeomlása után ezek tagjai hosszú időn át három nagy multietnikus politikai egység, az Oszmán, a Habsburg és az Orosz Birodalom alattvalói voltak. Az elmúlt két évszázadban ismét alaposan átalakult a térség politikai térképe. A nagy birodalmak helyén kisebb és nyelvi-kulturális szempontból homogénebb politikai szerveződések zömmel nemzetállamok jöttek létre. Ezek száma ma Koszovót nem számítva éppen 20. Eközben az együttélés belső formái is többször átalakultak. Az első világháború után létrejött új királyságok és köztársaságok parlamentarizmusát az 1930-as években csaknem kivétel nélkül jobboldali diktatúrák vagy autoriter rendszerek váltották fel, amelyeket a második világháború után szovjet típusú diktatúrák követtek. Az es rendszerváltozások óta viszont mindenütt a liberális demokrácia különböző formáival kísérleteznek a régi és az új államok. Nem meglepő, hogy ezek a sokrétű és mélyreható változások a professzionális történetírás 19. századi létrejötte óta folyamatosan foglalkoztatják a historikusokat. A szakma specializálódásának következményeként már a 20. század elején létrejöttek a régió történetére szakosodott tanszékek, kutatócsoportok és folyóiratok, amelyekhez azóta több új csatlakozott. A második világháború utáni évtizedekben nem akadt olyan nagyobb európai vagy amerikai egyetem, ahol ne működött volna legalább egy régiónkra szakosodott intézet. A Kelet- és Közép-Európával foglalkozó angol, német és francia nyelvű folyóiratok száma ugyancsak tetemes. A térségünkre szakosodott franciaországi kutatásoknak három központja alakult ki. A még 1795-ben létrehozott École des langues orientales vivantes népszerű nevén: Langues O főleg nyelvoktatással foglalkozott. A finnugor nyelvek oktatását magára vállaló tanszék jóval a szláv nyelvi és irodalmi tanszékek után 1931-ben jött létre, és első vezetője Aurélien Sauvageot, a budapesti Eötvös Collegium korábbi francia lektora volt. Bár más néven (Institut national des langues et civilisations orientales, röviden: INALCO), de az intézmény ma is működik. A tekintélyes Collège de France-on belül az 1840-es évektől oktattak régiónk múltjával és jelenével összefüggő tárgyakat. A téma első előadója a romantikus lengyel költészet nagy alakja és 9 horel2.indd :18:49

10 egyben a párizsi lengyel emigráció egyik vezéralakja, Adam Mickiewicz volt. S végül a Sorbonne-on belül 1923-ban cseh támogatással létrejött a ma is működő Institut d études slaves, amely nevének megfelelően elsősorban a szlávok történetével és kultúrájával foglalkozik. A magyar nyelv oktatása ettől függetlenül zajlott a párizsi egyetemen. A fenti intézetek és a különböző párizsi és vidéki történelmi tanszékek napjainkra számos Kelet-Európa-szakértőt neveltek. Ezek egyike Catherine Horel. Catherine Horel (1966) az 1980-as évek végén szerzett történelem szakos diplomát a Sorbonne-on. Szakdolgozatában az es francia magyar kapcsolatok történetével foglakozott. Doktori fokozatát ugyanitt szerezte meg 1993-ban a magyarországi zsidóság reformkori történetének témaköréből írott munkájával. A későbbiekben térben és időben egyaránt kiszélesedett érdeklődése. A francia, angol és magyar mellett kitűnően megtanult németül és olaszul is, valamint elég jól csehül, szerb-horvátul és oroszul. Műveinek sorában ezért ma már nemcsak a magyar, hanem a cseh és a horvát történelemmel foglalkozó könyvek és tanulmányok is szép számmal találhatók. A 19. század mellett elmélyedt a 20. század, ezen belül az es rendszerváltás történetében is. Bár évek óta a francia tudományos központ (C.N.R.S.) kutatási igazgatója, széles körű ismereteit számos európai egyetem is kamatoztatta. Anyaegyetemén kívül, ahol elsődlegesen a doktori képzésben vesz részt, a strasbourgi, a bécsi és a leuveni katolikus egyetemen egyaránt oktatott. Természetesen többször megfordult Budapesten is; legutóbb a Collegium Budapest ösztöndíjasaként. Ez a kötete, amelyben a lengyel, cseh és szlovák, osztrák, magyar, szlovén és horvát területek 1815 és 2004 közötti múltjának politika- és eszmetörténeti szempontú áttekintésére vállalkozott, és amely francia nyelven 2009-ben jelent meg, eddigi kutatásai eredményeinek nagy ívű összefoglalása. A politika- és eszmetörténeti szempontokon belül a szerzőt elsősorban a soknemzetiségű térség önazonosságának dilemmája és ehhez kapcsolódóan állami megszervezésének lehetőségei, mindenekelőtt a föderalizmus kérdésköre érdeklik. Ebből adódóan munkájában diplomáciatörténeti fejezetek váltják egymást a politikai ideológiák elemzésével, a pártok történetével, és helyenként társadalom-, illetve mentalitástörténeti megfigyelésekkel. Mindezt nem német alapossággal, a szakmonográfiákra jellemző szigorú logika, alaposság és gazdag forrásfelhasználás tradícióit, hanem az angolszász és a francia esszéirodalom könnyedségének, merészen asszociatív építkezésének és oldott hangvételének hagyományát követve és a túltengő lábjegyzetekből adódó nehézkesség veszélyeit elkerülve adja elő. Könyve ezért nemcsak a szakembereknek, hanem a régió elmúlt kétszáz évének története iránt érdeklődő értelmiségi olvasóknak is bízvást ajánlható. Romsics Ignác 10 horel2.indd :18:49

11 Előszó Közép-Európa országai, miután csatlakoztak az Európai Unióhoz, jogosan gondolkodtak el azon, mi a helye ennek a térségnek az európai kontinensen belül. Amikor felmerül a kérdés, hogy hol húzódnak az egyesült Európa határai és ambícióinak korlátai, Közép-Európa újra periferiális helyzetbe került. A közép-európai országok (Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország és Szlovénia) május 1-jei csatlakozása az unióhoz az európaiságról szóló vitára inspirálta ezeknek az országoknak az értelmiségi köreit és közvéleményét. Azt mindenki elismeri az unió ban és azon kívül is, hogy ez a régió Európához tartozik, geopolitikai természetén azonban még el kell gondolkodni. Európa e részének a meghatározása is problémát jelent, és nincs megegyezés a határairól sem. A centrum, a közép fogalma jelentősen változik aszerint, hogy Európa melyik pontján állunk. Az érintett országok nagyon nem szeretik ezt az elnevezést, mert úgy érzik, félretolja vele őket a Nyugat, pedig ők mindig arra igyekeztek. A centrum térségének a határai is mozognak, még akkor is, ha nyugati és déli körvonalai biztosabban rögzültek. Mai felfogásunkat tagadhatatlanul meghatározza a hidegháború időszaka, amely a szó szoros értelmében kitörölte Közép-Európát Európa térképéről, pedig a két háború között nagyon is ott volt, különösen a franciák felől nézve. Egyes szerzők egyébként abból az alapelvből indulnak ki, hogy csak Nyugat-Európa (Europe occidentale) és Kelet-Európa (Europe orientale) létezik. A centrumot újra a Kelet Európája (Europe de l Est) kifejezéssel egybemosott perifériára száműzték, 1 pedig ezek az országok épp ellenkezőleg a Nyugathoz közelinek akarják látni magukat. A keleti határt északról Oroszország és a Szovjetunió volt tagköztársaságai, délről a Balkán és az ortodoxiához tartozás határozza meg. Az Adria déli határvonalként szolgál, ugyanakkor ez az egyetlen tengeri kijárat is. Közép-Európa nem azonos a mediális Európával, amely, amint a neve jelzi, a balti országoktól a Balkánig futó vonalat rajzolja ki. Yves Lacoste 1988-as meghatározása szerint 2 Németország Közép-Európához tartozik, az újraegyesülés után még 1 Schmale, Wolfgang: Die Europäizität Ostmitteleuropas. Jahrbuch für europäische Geschichte 4 (2003), Lacoste, Yves: Éditorial: Europe médiane? Hérodote 48/1 (1988), horel2.indd :18:49

12 inkább. 3 A történészek gyakran folyókkal határolják körül Közép-Európát. Vagy kizárólag a Dunát veszik számításba, ami lehetővé teszi, hogy idesorolják Németországot és a Balkán egy részét (Szerbiát, Romániát, Bulgáriát), olykor egyszerűsített változatban visszaidézve a dunai Monarchia elnevezést, amelyet gyakran használtak a Habsburg Birodalomra; vagy más folyókat is, például a Visztulát, hogy Lengyelországot is bevehessék ebbe az együttesbe. 4 Az északi határt Lengyelország alkotja, amely múltjából következően Németországtól és Oroszországtól is távol tartja magát, tehát, mindent egybevetve, igazi közép-európai ország. A régiót története és a közép birodalmához tartozása, európai változatban, társadalmainak Nyugat felé törekvése ellenére két, ha nem is fenyegető, legalábbis potenciálisan veszélyes politikai rendszerüktől függetlenül hatalom, Németország és Oroszország közötti térré teszi. Egyes keleti vonzalmakról (sőt a lengyelek esetében őszinte szlavofíliáról) tanúskodó lengyel vagy magyar eszmeáramlatok soha nem tudtak versenyezni a Nyugat iránti vonzalommal. Németország nyugtalanító ugyan, de lenyűgöző is kultúrájával, technikai fejlettségével, azaz korszerűségével a 19. század végén éppúgy, mint az 1930-as években, ellentétben Orosz országgal, amelynek egzotizmusa csak a felvilágosodás korának emberét csábította. Éppígy, ha Németország Közép-Európához tartozása törvényszerű, Oroszország kizárása belőle egyenesen evidencia. 5 Közép-Európa nyugati határának kitűzése tehát attól függ, milyen helyet jelölnek ki Németországnak: a francia értelmezés általában kizárja ebből a régióból, hogy megtegye nyugati országnak, és harcba szálljon vele az európai főhatalomért. A német Mitteleuropa szó, amelyet gyakran használtak Franciaországban a téma 1980-as évekbeli újrafelfedezése óta, nem azt jelenti, ahogy a franciák értelmezték: a kifejezést a nagyközönség számára a Pompidou központban megrendezett A vidám apokalipszis: Bécs című kiállítás hozta újra divatba, és az Osztrák Magyar Birodalomra utalt. Márpedig az, amit a német világban a Mitteleuropa szóval határoznak meg, Közép-Európa német változatának felel meg. E tekintetben általában Friedrich Naumannra hivatkoznak, aki iskolát teremtett a két 3 Barbier, Bernard: L Europe centrale. Une définition géographique. In L Europe centrale. Réalité, mythe, enjeu XVII e XIX e siècles. (Les Cahiers de Varsovie, 22.) Warszawa, 1991, 32. A mediális, köztes Európa témájáról lásd még a Centre d étude de l Europe médiane Antoine Marès vezette munkáit az Inalcóban (Institut national des langues et civilisations orientales) (Cahiers du Centre d études sur l Europe médiane); továbbá Michel, Patrick (szerk.): L Europe médiane. Au seuil de l Europe, Paris, Lásd Gérard Beauprêtre előszavát: L Europe centrale. Réalité, mythe, enjeu XVII e XX e siècles 8., egy amerikai folyóirat meghatározását idézi: Orbis, A Journal of World Affairs (Foreign Policy Research Institute, Philadelphia); szovjet Nyugat (Észtország, Lettország, Litvánia, Moldávia, Nyugat-Ukrajna) Balkán Fekete tenger (Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Albánia) és a két nagy folyó, a Visztula és a Duna sávja (Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország). 5 Schöpflin, George: Central Europe: Definitions Old and New. In Schöpflin, George Wood, Nancy (szerk.), In Search of Central Europe. Cambridge Oxford, 1990, horel2.indd :18:49

13 háború között, hogy igazolja Németország jelentős német népcsoportok jelenlétén alapuló politikai és gazdasági terjeszkedésének politikáját. 6 Közép-Európa francia meghatározása viszont, amely az első világháborúból és az Osztrák Magyar Monarchia nemzetiségei melletti elkötelezettségből öröklődött, éppen a Németország ellen irányuló francia befolyási övezetet jelenti. A német nyelv Ostmitteleuropáról beszél, amikor a Németországtól keletre fekvő térségre utal. Ezt a kifejezést fordították le szó szerint (East Central Europe) angolra a második világháború idején a Nagy-Britanniába és az Egyesült Államokba emigrált kelet-európaiak. Egyik fő propagálója a lengyel Oskar Halecki, ő fordította franciára, és a kelet-közép Európája összetétel meghonosításával próbálkozott, mérsékelt sikerrel. Meghatározását, amely a hidegháború első éveiben keletkezett, ez az időszak és az ő lengyelsége határozta meg, mivel kiindulópontja a Jagellók lengyel litván királysága. 7 A francia iskola Ernest Denis és Louis Léger szlavistára alapoz, és Louis Eisenmannra, az Osztrák Magyar Monarchia jogász és történész specialistájára, valamint földrajztudósokra: Élisée Reclus-re és főleg Emmanuel de Martonne-ra, akinek igen jelentős hatása volt a háború után. A Közép-Európa kifejezést is földrajztudósok írták le először franciául, Auguste Himly 1894-ben és Étienne Fournol ben. Martonne egyetemes földrajzában, 8 a Közép-Európának szentelt kötetek előszavában Németországot (amely egymaga egy egész kötetet elfoglal), Svájcot, Ausztriát, Magyarországot, Csehszlovákiát, Lengyelországot és Romániát sorolja ide. Kizárja belőle a Balkánt, amelyet a mediterrán félszigettel együtt tárgyal. Ezt a nézetet osztja André Tardieu is, aki Vidal de la Blanche Géographie universelle-jének IV. kötetében beszél Közép-Európáról, és ugyanezeket az országokat nevezi meg. Közép-Európa nem egy szó. Kontinensünk egyik részére ismerünk benne, amely nem annyira tömbszerű, mint a Kelet Európája, nem annyira megosztott, mint a félsziget- Európa (Olaszország) és a periféria (Spanyolország és Portugália, valamint a Balkánfélsziget), nem annyira korán indult fejlődésnek, mint az utóbbi, de kétségtelenül előbbre tart, mint a Kelet Európája; az etnikai bizonytalanságból következően hosszú ideje bizonytalan politikailag, különböző hatások találkozóhelye, hatásoké, amelyek harmonikusabban olvadnak össze az óceáni Közép-Európában (Franciaország és a Brit-szigetek), és szélesebb körben terjednek a kontinentális Európa keleti részén; heves tekintélyi és éghajlati ellentétek régiója, ahol a fajtán és a környezeten alapuló helyi egyéni jellegek jobban tudatosulnak, mint Kelet-Európában, és tartósabbak, 6 Naumann, Friedrich: Mitteleuropa. Berlin, Halecki, Oskar: Borderlands of Western Civilization. A History of East Central Europe. New York, Magyarul: A nyugati civilizáció peremén. Kelet-Közép-Európa története. Budapest, Łukasiewicz, Sławomir: L apport fédéraliste de l historiographie d Oscar Halecki. In Kłoczowski, Jerzy: L Europe du Centre-Est dans l espace européen. Entre l Est et l Ouest. Lublin, 2004, Martonne, Emmanuel de: L Europe centrale, Géographie universelle IV. Paris, horel2.indd :18:49

14 mint a félsziget-európában. 9 Jacques Ancel hat évvel később szűkebben értelmezi a dunai Európát. Szerinte ez földrajzi kifejezés, és annak az inkább geopolitikai együttesnek a meghatározására használja, amelyet Habsburgiának nevez. Ez az új Közép-Európa Ausztriát, Magyarországot, Csehszlovákiát, Romániát és Jugoszláviát foglalja magában, abban az értelemben, ahogy Martonne használja: Közép-Európa nemzeteinek feltámadását ünnepli a német Mitteleuropa pángermanizmusával szemben. 10 A földrajztudósok általában négy vagy öt zónára osztják fel Európát: finn skandináv Észak-Európára, a végtelen kelet-orosz területekre, a mediterrán félszigetekre, Nyugat- és Közép-Európára. Ez az utóbbi három nyugatról kelet felé vezető párhuzamos szalagból áll: a nagy Német lengyel síkság, a hercini hegységrendszer középmagas hegyei és medencéi, az Alpok és a Kárpátok magas hegyláncai és nagy árkai. Az átmenetet délkelet felé Erdély biztosítja, amely Közép-Európa utolsó előretolt területe ebben az irányban. A földrajztudósok Közép-Európán belül két kisebb együttest különböztetnek meg: a német térséget (Németország, Ausztria és Svájc); valamint a lengyel cseh magyar térséget. 11 Völgyekkel és folyókkal tagolt, feldarabolt domborzattal van dolgunk, amelynek nincs igazi belső egysége, és nincsenek vitathatatlan külső határai. Közép-Európa tehát inkább kulturális és történelmi fogalom. Az igaz, hogy földrajzi szempontból inkább Kelet-Európával (Europe orientale) állítható szembe, mint az európai kontinens többi részével, de Paul Valéry kifejezésével megjelenhet úgy is, mint az ázsiai földrész kis nyúlványa. 12 Közép-Európa a franciák szellemi konstrukciója lesz német politikájuk szolgálatában. Közép-Európa nagyon is létezik tehát mint a nemzetközi kapcsolatok tétje, de ez már 1918 előtt is igaz volt, ha nem is így nevezték: Közép-Európa az 1815-ös bécsi kongresszus eredményeként létrejött európai összhangban, koncertben az Osztrák Birodalmat jelentette. A térség geopolitikai egysége bizonyos kulturális egységet is indukált, amelynek a birodalom és dinasztiájához tartozás az alapja, noha a birodalmon belül sokszínűség uralkodott. A nemzetek koncertje több mint egy évszázadon keresztül azon igyekezett, hogy ne hallja meg a Közép-Európából érkező disszonáns hangokat, és az 1848-as kakofónia zavart keltett a kancelláriákban. Míg egyesek a régió újrameghatározásán gondolkodtak persze német uralom alatt, a nagyhatalmak egyetértettek abban, hogy fenn kell tartani osztrák Közép-Európát. Ausztria létének szükségessége nem újdonság Európában, de Franciaország számára az egyesítés felé menetelő porosz Németország semlegesítésének garanciája lett. Franciaország hagyományosan Habsburg-ellenes, mégis úgy dönt, hogy jobb híján megóvja 9 Idézi Marès, Antoine: La vision française de l Europe centrale, d un prisme à l autre, du XIX e au XX e siècle. In L Europe centrale. Réalité, mythe, enjeu, XVII XX siècles Foucher, Michel: L Europe centrale, actualité d une représentation à géométrie variable. Uo Barbier, B.: L Europe centrale Uo horel2.indd :18:49

15 Ausztriát. A volt Habsburg Birodalommal területileg azonosított Közép-Európa szűk korlátok köré szorított és túlságosan historizált képnek tűnhet, de van benne rendszer, és igazolható mint történeti régió (Geschichtsregion). 13 Összetevői vitathatatlanok: Lengyelország Közép-Európa történelmének főszereplője a középkor óta; még akkor is, ha 1795 után a lengyel területnek csak egy része tartozott a Habsburgokhoz; Csehország és Szlovákia; Magyarország; Ausztria; Szlovénia; Horvátország, a Földközi-tenger vidéke és a Balkán között kapcsolatot teremtő, átmeneti zóna, amelynek fővárosa és öröksége azonban a Habsburg Birodalomhoz kötődik. Erdély is regionális tengely, jelentőségét főleg a magyarok hangsúlyozzák. Mióta a 18. században megszületett az európai összhang, majd a nemzetek összhangjának fogalma, Közép-Európa helyzete többször változott, ahogy a lakóié is a kontinens földrajzi stratégiai fejlődésének és a hatalmi egyensúlynak a függvényében. A felvilágosodás megmutatta, hogy Európa tengelye megváltozott, a középkorra és a reneszánszra jellemző délről északra érvényesülő hatások helyett a következő két évszázadban a nyugat keleti irányúak váltak meghatározóvá. A nyugati írók és gondolkodók műveiben is megnyilvánult az Oroszország és II. Katalin birodalmának szinte ismeretlen területei iránti érdeklődés. Ebben a már keletinek tekintett hatalmas, de viszonylag közeli világban az Osztrák Birodalom köztes világként jelent meg, és meghatározása problémát okoz: vajon a nyugati civilizációnak az orosz oszmán világba benyúló része, vagy épp ellenkezőleg, barbár előretörés? A 18. században nagyon hamar az első megoldás mellett döntöttek, ugyanakkor elismerik, hogy a Habsburg Birodalom elmaradt a fejlődésben. Amint Larry Wolff amerikai történész kimutatta, az orosz és oszmán Kelet-Európa felfedezése nemcsak földrajzi, hanem politikai és szellemi jelentést is ad annak, amit most Közép-Európának nevezünk. 14 Innen rajzolódik ki annak a három Európának az építménye, amelyet Szűcs Jenő medievista határozott meg; de az újkorban a nyugati kereszténység már nem elegendő kritérium az értékeléshez. 15 A határozottan európai, centrum -nak nevezett Európa a törökök fokozatos visszavonulása következtében közeledett a Nyugathoz ahogy 1989-ben, a vasfüggöny lerombolása után is, az oszmán hatalom visszahúzódását a lakosság visszatérésnek tekintette a normális helyzethez. A közép-európaiak fájdalmasan, egyesek az ortodox, mások a muzulmán barbársághoz való visszafejlődésként élik 13 Schmale, W.: Die Europäizität 195. Lásd még Janowski, Maciej: Pitfalls and Opportunities. The Concept of East-Central Europe as a Tool of Historical Analysis. East European Review of History Revue européenne d histoire 6/1 (1999), Wolff, Larry: Inventing Eastern Europe. The Map of Civilization on the Mind of the Enlightenment. Stanford, Szűcs Jenő: Les trois Europes. Paris, (Magyarul lásd Szűcs Jenőnek eredetileg a szamizdatban megjelent Bibó-emlékkönyvbe írott tanulmányát, majd: Vázlat Európa három történeti régiójáról. Történelmi Szemle 1981/3, önálló kötetben: Bp., 1983 a ford.) 15 horel2.indd :18:50

16 meg mindazt, ami eltávolítja őket nyugati alapjaiktól, jóllehet a szomszédjaik közelebb maradnak hozzájuk, mint távoli példaképeik. A 19. századi önazonosság-építés a nyugati kereszténységbe integrálódott középkori királyságokra tekintettel ment végbe. Minden esetben az volt a célja, hogy bizonyítsa az ország európai civilizációhoz tartozását, és szentek, alapító királyok jelképes alakjait magasztalja. A közép-európai nemzeti önazonosságok megteremtése azonban hogy Anne-Marie Thiesse 16 művét értelmezzük közép-európai összefüggésben nagyon sajátos: már a nemzetállam hiánya miatt is sokkal inkább a véletlenen múlt, mivel vagy teljesen hiányzott az építmény alapja, mint a szlovéneknél és a szlovákoknál, vagy többé-kevésbé a közelmúltban keresendő, amivel a kortársaknak már nincs közvetlen kapcsolatuk, kivéve Lengyelországot, amelynek 1795-ös utolsó felosztása 1848-ban még hatásos hivatkozásként szolgált. Jól meghatározható és a történelemben pontosan megállapítható állami örökség, nemzetinek tekintett dinasztiák, emlékhelyek és konkrét anyagi emlékek (korona, koronázási díszöltözékek stb.) megléte gyökeresen más gondolati kategóriákat indukált a térség lakosai számára, akik azonosultak azzal a közösséggel, amely ezt az örökséget átadta. Ez lényegesen megkönnyíti a 19. századi nemzeti megújulást, még akkor is, ha vannak, akik habozás nélkül hamis dokumentumokat gyártanak, vagy anakronisztikusan eltorzítanak egyes szereplőket és eseményeket. A középkori lengyel, cseh vagy magyar királyságok már soknemzetiségű és sokfelekezetű entitások voltak, amelyek alkotóelemeit azután önmagában is heterogén, új felépítménybe integrálták. Közép-Európa határainak gyakori megváltoztatása a 16. századtól a 19. századig felerősítette ezt a jelenséget, és a hatóságok is ösztönözték geopolitikai és gazdasági okokból: ahogy húzódott vissza a török, úgy népesítették be újra a felszabadult vidékeket a főleg német nyelvű területekről érkező földművesek, de ezt a gyakorlatot a helybéli uralkodók már a középkorban meghonosították. Az Osztrák Birodalom örökös tartományai és országai így néhány kivétellel kulturális, nyelvi és vallási szempontból annyira vegyes területek voltak, hogy nehéz elképzelni őket a két világháború után. Egyes kapcsolódó régiók (Isztria, Erdély, Bánság, Bukovina) és a városok a kulturális sokféleség központjai. Ennek a sokféleségnek és mobilitásnak a mozgatóerői maguk az állam képviselői, általában a németek és a zsidók, akik minden más etnikai nyelvi csoportnál több nyelvet beszéltek. Ez az embermozaik mindenütt kisebbségi csoportokat hozott létre, birodalmon belüli életüket az egyéni és nem a kollektív jogok biztosították, mivel mindenki személy szerint számított alattvalónak. A 19. században viszont, a nemzeti tudat éledése már a kollektív jogok figyelembe vételét követelte, ami a birodalom szerkezetének gyökeres megváltozása nélkül elképzelhetetlen volt a hatalom számára. Az elégedetlenségre négyféleképpen reagáltak aszerint, hogy a csoportnak volt-e ál- 16 Thiesse, Anne-Marie: La création des identités nationales. Europe XVIII e XX e siècle. Paris, horel2.indd :18:50

17 lami múltja: a lengyelek és a magyarok, akiket jelentős számú, nemzeti értékeket őrző nemesség erősített, szívesen fogtak fegyvert; a nemességüktől megfosztott csehek minden energiájukat a nemzet szellemi védelmére fordították; az olaszok, románok és szerbek az irredentizmus felé hajlottak; a szlovákoknak és a szlovéneknek egyedül a kulturális tevékenység maradt. A horvátok esete sajátos, átmeneti helyzetükből következően, amely a délszlávok és Jugoszlávia felé vonzza őket, vagy a függetlenedés felé, amely nem jelenti feltétlenül a birodalom megtagadását. Minden általánosító megoldás tehát csak frusztrációt, fájdalmat és igazságtalanságot gerjeszthet, és szinte minden területen többé-kevésbé kiélezett kisebbségi helyzetet teremt. A kudarcok erősítik össze azt, ami hiányzott a nemzeti érzésből, és mártíromságtudatot fejlesztenek ki, amitől Közép-Európa máig nem szabadult meg. A szorongás a megsemmisüléstől és az áldozattá válástól megvan ezekben a kultúrákban, a nyugati elemzések pedig, köztük a leghíresebb Herderé, csak fokozzák. Ő ugyan megerősíti, hogy léteznek, de elsüllyedéssel fenyegeti ezeket a népeket, sőt a magyarokat azzal, hogy teljesen eltűnnek. 17 A balsors, a tragédia lényegi komponens a régióban élők kollektív tudatalattijában: amint jó néhány gondolkodó kifejtette, Közép-Európa szinte tetszeleg abban, hogy a hatalmak étvágyának áldozata. A nemzeti tudatot ezek a drámai kronológiát meghatározó, kudarcokról szóló képek táplálták a középkortól 1945-ig, de csak ritkán párosultak a helyiek felelősségének távolságtartó elemzésével. Akik a szomszéd hatalmat vádolják, könnyen felmentik magukat saját hiányosságaik alól: a kritika nem volt lehetséges a 19. századi önazonosság-építés időszakában, a kommunista korszakban még kevésbé, mivel a nemzeti kommunizmus és az ideológiai kényszerek megakadályozták a történelmi igazság kutatását. A tét azaz a külső biztonság és Közép-Európa különböző területeinek határai akkor vált igazán jelentőssé, amikor a 13. században megjelent a mongol és még inkább a 16. században a török veszedelem. A fenyegetést mindenki keletinek érezte, nem annyira azért, mert a leggyakrabban kelet felől jött, hanem azért, mert a civilizáció visszaszorításának látták. Közép-Európán birodalmak osztoztak, lényegében érintkezési zóna funkcióját töltötte be a nagy középkori királyságok között, és csak később integrálódott a Habsburg Birodalomba, körülötte más európai óriások vagy olyan területek helyezkedtek el, amelyek később váltak azzá: Oroszország, az Oszmán Birodalom, Velence, a német Reich, amikor a Habsburgok megválasztásának köszönhetően nem része a Szent Német-római Birodalomnak. Minden nemzete őrzi egy vagy több megszálló történelmi emlékét, és ha erről van szó, hosszú ideig leginkább a törökökre hivatkoztak. Hódításaik a Balkánon, majd Közép-Európában eltüntették a középkori királyságok egy részét, azokat, amelyek Közép-Európa nyugati szomszéd- 17 Da sind sie jetzt unter Slawen, Deutschen, Wlachen und andern Völkern der geringere Theil der Landeseinwohner, und nach Jahrhunderten wird man vielleicht ihre Sprache kaum finden. Herder, Johann Gottfried: Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit, Riga Leipzig, 1791, III, horel2.indd :18:50

18 jai és partnerei voltak: Bizánc bukása jelentős szakítás volt; véget ért a keleti kereszténység hatása, amelyből addig a Rómából és a Nyugatról érkező hatásokkal együtt Közép-Európa táplálkozott. Ettól kezdve lett nyugati és latin a vallási hivatkozás. 18 A törökök jelenléte Közép-Európa kapuinál kikényszerítette a régió geopolitikai újrameghatározását, és nyugat felé tolta a területet. A szakadás viszont, amit a török uralom okozott, leválasztotta a szomszédos régiókat, így azok nem ismerték meg a Közép-Európát mélyen érintő nagy művészi és szellemi mozgalmakat: a Balkánon nem volt reneszánsz, reformkor és felvilágosodás. A 18. század két első évtizedére befejeződött a törökök eltávolítása a Habsburg-területekről: Magyarországon és Horvátországnak azon a részén, amelyet elfoglaltak, megjelent a meggyengült késő barokk (főleg Magyarországon, ahol érezhető a protestantizmus hatása), de mindkét terület fogékony volt a felvilágosodásra. A törökök visszahúzódása azonban nem jelentette azt, hogy a meghódított nemzetek visszatérnek a színre. Az állam eltűnését Magyarországon és Horvátországban bizonyossá tette a Habsburg Birodalom fennmaradása. Ebben azonban nem egyedül a törökök vétkesek: a Habsburgok hódításai közül nem mindegyik köszönhető ügyes házasságoknak, gyakran választották a háborúkat, jóllehet ritkán provokálták őket. A cseh királyság megszűnése egy folyamat része volt, amely a fehérhegyi csata 19 előtt kezdődött, ahogy Lengyelország többszöri felosztása is 1772 és 1795 között zajlott, mind a három hatalom fokozatosan növelte területi nyereségét, míg meg nem szüntetette a lengyel királyságot. Az eredmény: egyre erősödő Osztrák Birodalom jött létre, amely igen jelentős helyet kapott a porosz és orosz törekvések között. Elsődlegesen fontossá vált a tenger megközelítése is, amit Velence összeomlása és a törökök visszaszorulása tett lehetővé. A Triplex confinium-ban (Hármashatár: Ausztria, Velence, az Oszmán Birodalom) Ausztria egyedül maradt, és Dalmácia megszerzésével rátalált keleti küldetésére. A térség jelképes vagy képzeletbeli, imaginárius jelentősége 20 fontos a közép-európai önazonosságtudat szempontjából, mind a dinasztikus állam csúcsán, mind az államot alkotó nemzeteknél. Ebből a szempontból a kapcsolat a tengerrel és a Dunával erős nemzeti vagy transznacionális önazonosságtudat-gerjesztő elem. Közép-Európa, amely 1848-ban az állandóság szükségszerű pólusa volt a német és az orosz törekvésekkel szemben, fokozatosan kelet felé csúszott abban az ütemben, 18 Kłoczowski, Jerzy: L Europe du Centre-Est dans l espace européen. Entre l Est et l Ouest. Lublin, 2004, november 8-án a Prága közelében lévő dombon (Bila Hora) ütköztek meg Csehország protestáns királya és a császár csapatai. A király menekül, a cseh nemeseket leverték, és sokukat megölték a harcban. Ezután indult meg a küzdelem a cseh koronáért és a katolicizmus visszaállításáért, ismertebb nevén ez volt a harmincéves háború. 20 Amit Bernard Michel a föld imagináriusának ( l imaginaire du sol ) nevez: Nations et nationalismes en Europe centrale XIX e XX e siècles. Paris, 1995, horel2.indd :18:50

19 19 ahogy a Habsburg Birodalom elvált Németországtól és Itáliától, értelmiségi körei közben továbbra is azt állították, hogy a nyugati példát követik. A két háború között a régió országaiból származó gondolkodók azon töprengtek, mi lehet Közép-Európa helye Európában a Habsburg és az Oszmán Birodalom összeomlása után. A nyugati diplomaták Közép-Európát visszás szövetségnek, rossz okokból megkötött szövetségnek látták, amely arra szolgált, hogy csillapítsa a németek étvágyát. A zónát 1945 után újra eszközül, védőbástyaként használták, és a szovjet tömb perifériája lett. A védőbástyáról többször kiderült, hogy nem elég szilárd: az érintett országokban ban, 1968-ban, 1971-ben és 1981-ben újra felmerült a régió geopolitikai önazonosságának kérdése. A szakítás tehát 1989-ben ebből a szempontból hosszú folyamat része volt: a magyar vagy cseh értelmiségiek és politikusok az első megrázkódtatásoktól kezdve határozottan állították, hogy országuk történelmi szempontból Európához tartozik, és hogy vissza akarnak térni az európai nemzetek közösségébe, amelynek szinonimája ezentúl az Európai Unió. Közép-Európa azonban továbbra is periferiális helyzetben van: a NATO bővítése, majd az európai integráció során ezek az intézmények kelet felé menetelnek. Közép-Európa helyének történeti fejlődése Európában, 18. századi felfedezésétől kezdve nagyrészt folyamatos, különösen a nagyhatalmakkal való kapcsolataiban. A kortársakat azonban a válság pillanatai gondolkodtatják el arról, hogyan lehetne újra meghatározni a régiót geopolitikai szempontból. A felvilágosodás, a napóleoni háborúk, az 1848-as forradalom, az as békeszerződések, a második világháború vége, a szovjet tömb összeomlása, a csatlakozás 2004-ben és a leendő bővítés a szakítás megannyi pillanata. Közép-Európa a nemzetközi kapcsolatok tárgya és nem témája csak nagyon ritkán tevékeny szereplő a helyette döntéseket hozó nagyhatalmi játszmákban, ez volt a helyzet 1848 táján, 1918-ban, a két háború között és 1945-ben. Az, hogy miként látják Közép-Európát magában a régióban és Nyugaton, és hogy milyen transzferek lehetségesek egyikből a másikba, alapvető szempont a régió megértéséhez. Az értelmiség a 19. század fordulója óta gondolkodik Közép-Európa lényegéről. A Habsburg-területeken a nemzeti érzés éledezése óta, két évszázada folyton visszatérő kérdés, hogy mi határozza meg az egyes nemzetek és a régió nyugati, keleti vagy centrum -beli önazonosságát, és mit jelent az osztrák önazonosság amelynek összemosása a német önazonossággal 1938-ban mutatta meg korlátait. Belülről nézve a nemzeti önazonosság és önképviselet gyakran negatív, Kelet és Nyugat hol vonzás, hol erős ellenszenv tárgya, az áldozattudat gyakran vezet komplexusokhoz és bezárkózáshoz, ami felfokozott nacionalizmusban, sőt antiszemitizmusban fejeződik ki. A másikról alkotott kép, mint mindenütt, a történelmi valóságban gyökerező sztereotípiákból áll össze. Kifelé viszont mindenki határozottan európainak és nyugatiasnak akar látszani. Idegen szemmel nagyon sokáig csak utazók látták Közép-Európát, ők saját hivatkozásaik és összehasonlítási szintjeik szerint mondtak véleményt az ot- horel2.indd :18:50

20 tani társadalmakról, és az elbeszéléseikben a térség elé tartott tükör olykor torzított. Annak, ahogyan a németek látják Mitteleuropát, nem szabad elfednie azt, amit Franciaország vagy Olaszország adott eszmékben és reményekben ennek a térségnek, azokkal a tendenciákkal együtt, amelyek Oroszországhoz közelítették a szláv szolidaritáson keresztül. A történészek, az értelmiségiek egyszerre szereplői és gondolkodói Közép-Európa történetének. František Palacký 1848-as fellépése óta sokat dolgoztak azért, hogy megismerjék Közép-Európát, de a mítoszgyártáshoz is hozzájárultak, és olykor inkább politikai, mint tudományos célokra használták fel a történelmet. A nyugati történetírás ahogy a földrajz is a maga alkotta képet terjesztette Közép- Európáról, gyakran geopolitikai érdekeknek megfelelően. A tudomány ritkán elfogulatlan, arra törekszik, hogy a saját nemzetét védje, vagy eszményített, gyorsan nosztalgiába forduló képet adjon a birodalomról. Az igaz, hogy a népek börtönén jóval túltett a két totalitarizmus, és visszatekintő értelmezésekben nyugaton éppúgy bővelkednek, mint keleten, de a viszonyítás nem jelent megbocsátást vagy dicsőítést. Közép-Európa földrajzi helyzete és sajátos kultúrája nagyon változatos politikai gondolkodást teremt: ha nincs nemzetállam, alternatívákkal kell beérni, vagy más működési módokat kell megfontolni. Közép-Európa ezért a szövetségi gondolat, a föderalizmus egyik bölcsője is, nem meglepő, hogy a róla szóló vita bizonyos elemei 1989-ben ismét felbukkantak. Birodalmak vagy nagyhatalmak (Habsburgok, a náci Németország, Szovjetunió) és nemzetállamok váltakozása jellemzi a régió történelmét, politikai élete, nagy eszmeáramlatai (konzervatív, keresztényszocialista, legitimista, szociáldemokrata, kommunista) is ezeknek a változásoknak a függvényében határozhatók meg, de a régió megközelítésében többségükre a folyamatosság jellemző. Az értelmiség szerepe döntő ezen a téren: különböző politikai családokhoz tartozva a 19. század óta nemcsak gondolkodtak Közép-Európa fogalmáról és arról, hogy milyen helyet foglal el ott az országuk, hanem mindezt tágabb európai dimenzióba helyezték, ami az unióhoz csatlakozásban talált igazán jogérvényre. Az 1848-as forradalom volt az eszmék széles körű terjedésének első pillanata, ekkor fogalmazódott meg számos szempont a régió jövőjéről a frankfurti parlament és a morvaországi kremsieri (Kroměříž) országgyűlés vitáiban, a lengyel emigráción belül és Kossuth Lajos környezetében a magyar szabadságharc, majd a száműzetés idején. A század végén a Ferenc Ferdinánd körül kialakult Belvedere-kör és a politikai pártok foglaltak róla állást: különösen érdekes a szociáldemokrácia attitüdje, amely elméletben elutasította az amúgy éppen szárnyaló nemzeti érzést. A két háború között a spektrum kiegészült a közgazdászokkal és a genfi körökkel, itt a magyar Hantos Elemérre gondolok, akiről mindeddig nem készült alapos tanulmány. Arról sem tudunk sokat, miként gondolkodtak az önazonosságról az írók. A kutatók nem foglalkoztak kellőképpen azzal, hogyan látta Közép-Európa jövőjét a nemzetiszocializmus, hajlamosak voltak arra, hogy uniformizálják a hitleri gondolatkört, és 20 horel2.indd :18:50