Kreatív társadalom. Csepeli György. Az ember mint kreatív lény

Átírás

1 Csepeli György Kreatív társadalom Az ember mint kreatív lény Az ember kreatív lény. Kreativitásunk záloga nemünk legnagyobb találmánya a nyelv, melynek hiányában nem válhattunk volna azokká, akikké váltunk. Bár sokféle nyelven beszélünk, valószínűleg igaza van azoknak, akik egyetlen, a homo sapiens-re specifikusan jellemző nyelvi kompetenciát feltételeznek. Az állítás bizonyítéka, hogy bárhol, bármikor, bárkitől született gyermek bármilyen nyelvet képes megtanulni, amennyiben fiziológiailag ép és szociálisan súlyos deprivációktól mentes. Ismert már az a génhiba, mely lehetetlenné teszi a nyelv elsajátítását. Ha egyszerre több nyelvet beszélnek a gyermek környezetében, akkor a gyermek egyszerre több nyelvet is képes lesz megtanulni. A nyelv generatív rendszer, mely adott számú szabály segítségével, adott számú szótárból válogatva új mondatok végtelen számban történő generálására képes. A beszélő ezáltal kiszabadul az itt és a most alternatívátlanságából. Mondatai nyomán lehetséges és lehetetlen világok nyílnak meg abban a beszélő közösségben, ahol ezeket a mondatokat mások megértik, tovább mondják és kiegészítik. A nyelv az ember számára szellemi világgá (Welt) tágítja a fizikai környezetet (Umwelt), miáltal lehetővé válik a problémák felismerése, megoldása, a bevált megoldási módok áthagyományozása. A nyelv révén válik felismerhetővé a közösség számára a kreativitást igénylő helyzetek felismerése s egyben a megfelelő közös cselekvési sémák létrehozása, melyek kijelölik a cselekvés céljait és eszközeit. A nyelv bázisán fejlődik az adott nyelven beszélők közössége, mely a maga módján szerkeszti meg a világot, sajátos magától értetődőségeket, értékeket, normákat szabva, megteremtve az adott csoport időben folyamatos kulturálisan érvényes társadalmi valóságát. Az eszköz és a gép Az antik gyökerekre visszanyúló nyugati kultúra a múló időben élő, cselekvő, tragikus hős világát teremti meg. Kezdetben volt a szó és az eszköz, melyek révén lehetővé vált a természeti valóság átalakítása, a társadalmi élet alapvető színtereinek kialakítása, az életben 1

2 maradáshoz szükséges munka megszervezése. Az élőszó segítségével létrehozott tartalmak rögzítése és nemzedékről nemzedékre történő átörökítése a közös emlékezet révén történt. Az átörökítés során kiválogatódtak a legjobb megoldások, a figyelmet és képzeletet leginkább lenyűgöző fordulatok. Az eszközök létrehozásának és alkalmazásának technológiája már ebben a korszakban is magas szintű művészetet, építészetet eredményezett, ami nem jöhetett volna létre a fizikai világra vonatkozó praktikus ismeretek valamint az emberre vonatkozó mitikus tudás nélkül. Az élőszó hatalma hamarosan kiegészült az írás adta hatalommal, ami lehetővé tette az emlékezet tehermentesítését, és a nemzedékről nemzedékre átörökítendő információk mennyiségének radikális megnövekedését. Tökéletesedett a természet adta valóság átalakítása kulturálisan meghatározott társadalmi valóságként. Az eszközök kiegészültek a gépekkel, amelyek nem függetlenül a rendelkezésre álló információ mennyiségének megnövekedésétől diverzifikálták a munkát, s megnövelték a munkavégzés intenzitását. A gépek történetében benne van az emberi kreativitás története. A gépek nemcsak a munkavégzést változtatták meg. A gépek létrehozása, továbbfejlesztése, új gépek megalkotása szaktudományok egész sorának megjelenését idézte elő. A gépek működésének logikája hatott a társadalomszervezésre. A nagy társadalmi szervezetek működési sémája ugyanarra a szerkesztési és hatékonysági elvre épült, mint a gép működése. A bürokrácia társadalmi gépezetté vált, melynek emberek voltak az alkatrészei. Ennek ellenére az ideálisan megvalósított bürokratikus gépezetek minden szubjektív elfogultságtól mentesen, a szervezeti leírásban megjelölt célok megvalósítása érdekében lélektelenül működtek. Az egyre tökéletesedő gépek hihetetlen mértékben megnövelték az ember hatalmát a természet felett, akár a rombolás, akár a teremtés képességét vesszük figyelembe, teljesen átalakítva a kulturálisan formált környezetet. A nyugati civilizáció keretei között kibontakozó modernitás varázstalanította a természetet. Európában és Amerikában racionális, szekularizált, individualizált nemzetállamok jöttek létre, amelyek között megindult a harc a világ birtoklásáért és újrafelosztásáért. Nem volt olyan racionálisan elgondolható tevékenység, melynek elvégzésére ne jöttek volna létre gépek. Gép gép után következett. Egyre tökéletesebb és fejlettebb gépek jelentek meg a termelésben, a közlekedésben, a szolgáltatásban, sőt a háztartásokban is. Hiába lettek a gépek egyre tökéletesebbek, szerkesztésük és működésük elvei nem változtak. Az ember mint tervező, gyártó és használó kívül maradt a gépen. Nem volt gép, mely átment volna a Turing teszten.(1) A számítógép és az internet Radikális változást hozott az ember-gép viszonyba, s ezáltal a technológia és a társadalom viszonyába a személyi számítógép, melynek feltalálása Neumann János nevéhez 2

3 fűződik. Ez a gép a gépek történetében először képes volt olyan műveletek elvégzésére, amelyekre korábban csak az emberi agy volt képes. Megfelelő szoftverrel ellátva a hardver intelligenssé vált. A számítógép számolt, emlékezett s később szövegírásra is alkalmassá vált. Az igazi áttörést a számítógépek egymáshoz kapcsolódása jelentette. Az egymással összekapcsolt számítógépek használói nem egyszerűen egymással kommunikáltak, hanem a gépeiken tárolt információkat is kicserélhették. A következő lépés az internet megjelenése volt, melynek révén az egymással kapcsolatban álló számítógépeken tárolt információ közös elektronikus térbe került. Megállíthatatlanná vált az információforgalom, melynek mindenki részesévé vált, aki számítógépe révén rákapcsolódott a hálózatra és ezáltal belépett a közös információforgalom terébe. Az egyre intelligensebbé váló hardver-hálózat elérhetőségét fokozza a mobil hálózati infrastruktúra, amely lehetővé teszi, hogy bárki, bárhol, bármiről információt adjon és szerezzen, ha egyszer rákapacsolódott a hálózatra. Az idegsejtek közötti kapcsolatok az agyban és az egymással kommunikáló számítógéphasználók közötti kapcsolatok az interneten meglepően hasonló alakzatot mutatnak. 1. ábra. Az agy és az internet Az agy térképe Az internet térképe A kreatív osztály Az emberi kreativitás esélyeit ez a kommunikációs hálózat megsokszorozza. A modern társadalmakban a munkamegosztás szerint képzett foglalkozási csoportok között egyre nagyobb arányt foglalnak el a kreatív foglalkozások, s ennek megfelelően a képzés szerkezete is módosul. Ha nem is csökken az eszköz-és gép centrikus szakmák aránya, de változik az általuk képviselt tudás, melyben egyre nagyobb teret hódit az informatikai elem. E folyamattal párhuzamosan teljesen új szakmák keletkeznek. Az új információs technológia, a 3

4 hálózatos társadalomszerveződés és a hálózatalapú tudás átrajzolja az emberrel foglalkozó hagyományos szakmák térképét is. Az értelmiség elméletek új generációjába illeszkedik Richard Florida elmélete a kreatív osztályról. Az osztály kiterjedését egy-egy társadalomban a kreatívosztály-index mutatja meg. Ez az egyszerű index azt az arányt fejezi ki, melyet a kreatív munkakörben foglalkoztatottak foglalnak el a munkát végzők összességében belül. A kreatív munkakör fogalmát Florida a hagyományosan értelmiséginek nevezett réteggel azonosítja. Az értelmiség a tudás termelésére, közvetítésére és alkalmazására szakosodott réteg, melynek jelentősége a modern ipari társadalomban a technológiai fejlődés következtében megnőtt. Az ipari forradalom ugyanakkor a réteg homogenitását megtörte, szétválasztva a humán és a reál értelmiség csoportjait egymástól. Az információs társadalom technológiai innovációi mélyreható változásokat eredményeznek a világ egészében, felgyorsítva a modernizáció során megindult globalizációs folyamatokat. A hagyományos ipari társadalmi struktúrák eltűnnek, légiesülnek a nemzetállami határok, felgyorsúl a migráció, enyhül a migráció nyomán keletkező kisebbségekre nehezedő asszimilációs nyomás. A hálózatalapú társadalom- és tudásmenedzsment globális és lokális kihívásokat generál, melyekre a létrejött új paradigmán belül keresi a megoldást. A kreatívosztály-index azt mutatja meg, hogy egy-egy ország munkaképes populációján belül összesen mekkora arányt képviselnek a mérnökök, az orvosok, a tanárok, a jogászok, a közgazdászok, az élő és élettelen természet valamint a társadalom, a jog, a gazdaság, az emberi psziché kutatói, a művészetek művelői (írók, zeneszerzők, képzőművészek, előadóművészek, lelkipásztorok). Florida ezekhez a klasszikus értelemben értelmiséginek tekintett csoportok mellett a kreatívosztály indexbe beleveszi még azokat is, akik az állami, önkormányzati, üzleti és non-profit szféra vezetői posztjait töltik be. Ez a populáció a maga teljességében nyilván nem nevezhető kreatívnak. Florida eljárását az igazolja, hogy a társadalmi működés hatékonysága és az innováció szempontjából lényeges kreativitás nyilván inkább jellemzi ezt a populációt, mint a kimaradtakat. 4

5 1. Táblázat. A kreatív foglalkozásokat végzők, illetve vezetők aránya %-ban a világ 29 országában Forrás: Ságvári, B., Dessewffy, T. A kreatív gazdaságról-európa és Magyarország a kreatív korban. Budapest: Demos o. A kreatív osztályként azonosított értelmiség részaránya együtt jár az adott országban egy főre jutó GDP nagyságával. Ságvári és Dessewffy (2006) klaszteranalízist végzett, melynek eredményei azt mutatják, hogy a gazdag országokban magasabb a kreatív osztályba tartozó munkaképes személyek aránya mint a szegény országokban. 5

6 1. ábra. A kreatív foglalkozásokat végzők aránya és az egy főre jutó GDP együttjárása Forrás: Ságvári, B., Dessewffy, T. A kreatív gazdaságról-európa és Magyarország a kreatív korban. Budapest: Demos o. Az élbolyban három országcsoport található. Az első csoportba került Finnország, Nagy- Britannia, Hollandia, Belgium és Irország. A második csoport országai sem tekinthetők szegénynek. Ide tartozik: Dánia, Németország, Svédország, Spanyolország, Norvégia, Svájc, Egyesült Államok. Társadalomszerkezeti szempontból az élbolyba tartozik Olaszország és Ausztria. Az élboly országaihoz képest szegényebb országokban kisebb a kreatív foglalozást betöltők aránya is. A negyedik csoportban van Magyarország, Görögország, Portugália, Ciprus, Málta és Bulgária. Az utolsó, ötödik csoportban találjuk Észtországot, Litvániát, Lettoszágot valamint Romániát és Törökországot. 6

7 Tehetség, technológia, tolerancia A kreatívosztály index értékét alapvetően meghatározza, hogy az adott ország lakosságában mekkora arányt képviselnek azok, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Florida ezt a komponenst az adott ország tehetségpotenciáljaként azonosítja, tehetség alatt értve a felsőfokú végzettség során mért és elismert képességek összességét. Az információs társadalom viszonyai között a tehetség potenciál csak akkor válik társadalmi szervező- és mozgatóerővé, ha beépül a világot átfogó kommunikációs hálózatba, melynek létrejötte, kiterjedése, alkalmazása és fejlődése, az adott ország technológiai fejlettségétől, műszaki kultúrájától, kutatásra és fejlesztésre, innovációra fordított forrásainak nagyságától függ. A politikai, gazdasági, kulturális, vallási szervezetek globális versenyében azok állják meg a helyüket, akik képesek arra, hogy a tehetségpotenciált az IKT technológia adta lehetőségek kiaknázása révén ígéretből valósággá váltsák. A technológiai komponenst Richard Florida a GDP-ből a kutatás-fejlesztésre fordított összegek nagyságával valamint az innovációra való képességgel méri. Az innovációs képesség mérése során kiemelt súlyt kapnak a biotechnológia, a nanotechnológia és az információs technológia területein bejegyzett szabadalmak. Ezek azok a területek, ahol a kreativitás utat törve magának az élet egészét átható, a társadalmi kapcsolatok teljességét átalakító, a gazdaság növekedésére közvetlenül ható új termékek és szolgáltatások jelennek meg. A technológiai komponens mérésére nyilván más módszerek is kínálkoznak. A következőkben bemutatjuk az Economics Intelligence Unit által készített nemzetközi felmérés eredményeit, amelyek az információs társadalom fejlettsége szerint mutatják az országok rangsorát. 7

8 2. ábra. Az Economist Intelligence Unit rangsora az egyes országok között az információs társadalom fejlettségi állapota szerint. (The 2006 e-readiness rankings) Dánia USA Svájc Svédország Egyesült Királyság Hollandia Finnország Ausztrália Kanada Hong Kong Norvégia Németország Szingapúr Ausztia Újzéland Írország Belgium Dél-Korea Franciaország Bermuda Japán Izrael Tajvan Spanyolország Olaszország Portugália Észtország Szlovénia Görögország Egyesült Arab Emirátusok Chile Magyarország Csehország Lengyelország Dél-Afrika Szlovákia Malayzia Litvánia Mexikó Lettország Brazilia Argentína Jamaica Bulgária Törökország Szaúd-Arábia Thaiföld Venezuela Románia Peru Kolumbia Oroszország India Jordánia Egyiptom Fülöp-szigetek Kína Ecuador Sri Lanka Nigéria 9 8,88 8,81 8,74 8,64 8,6 8,55 8,5 8,37 8,36 8,35 8,34 8,24 8,19 8,19 8,09 7,99 7,9 7,86 7,81 7,77 7,59 7,51 7,34 7,14 7,07 6,71 6,43 6,42 6,32 6,19 6,14 6,14 5,76 5,74 5,65 5,6 5,45 5,3 5,3 5,29 5,27 5,03 4,86 4,77 4,67 4,63 4,47 4,44 4,44 4,41 4,3 4,25 4,22 4,14 4,04 4,02 3,88 3,75 3, Forrás: Economist Intelligence Unit o. Florida elméletének legérdekesebb, igazi szociológiai felfedezésnek tekinthető eleme, hogy a tehetség-potenciál és a technológia egymásra találása csak akkor eredményezi kreatív osztály kialakulását, ha az egymás fizikai közelségében élő, a kritikus tömeget meghaladó kreatív személyek nyitott, befogadó, toleráns kulturális környezetet teremtenek maguknak, melyben nincs helye semmiféle előítéletnek, dogmatizmusnak, törzsiesen felfogott identitásnak. 8

9 Új Árkádia Társadalmilag számottevő, történelem- és kultúraformáló kreativitás ott keletkezik, ahol a kreatív osztály térben és időben találkozó tagjainak száma eléri a kritikus tömeget. Abszolút számban ezt a létszámot nehéz megadni. A lényeg az, hogy ennek az eredendően kisebbségben lévő csoportnak az adott helyen és időben többségben kell lennie. Volt már ilyen helyekre példa a történelemben (Athén az ókorban, Firenze a reneszánszban, London az Erzsébet korban, Seattle most.) A kreatív hely kisugárzása a divat terjedésének logikáját követi. Központként jelenik meg, mely köré koncentrikus körökben perifériák szerveződnek, melyek közvetítik az megszabbák a modelleket. A központ vonzásának erejét jelzi a tehetségek elszívása a perifériákról. Netokrácia Az internettel a Földön megjelent egy elektronikus kommunikációs hálózat, mely korlátlanul bővülő számú résztvevőt bekapcsolva végtelen mennyiségű információ továbbítására, tárolására és feldolgozására képes. E hálózat megjelenése gyökeresen megváltoztatja a tehetség érvényesülésének feltételeit. Földrajzi értelemben megmaradnak a kreatív osztály helyei, de rekrutációja és hatóköre globális lesz. Az érvényesülés új médiuma nem ismeri az eredendő megkülönböztetést a hatalommal rendelkezők és a hatalom néküliek között. Az információs kor viszonyai minden más, korábbi kor viszonyaihoz képest nyíltabb és tisztességesebb versenyt teremtenek a gazdasági, kulturális, politikai és kapcsolati tőkék megszerzésére, megőrzésére és bővítésére vállalkozók között. A pálya korlátlan mértékben bővül, senkit sem zár ki. Mindenki indulhat a versenyen. A hatalom köreibe való bekerülés technikai, szociológiai és lelki korlátai az internet korszakában is megmaradnak, de leküzdésük sokkal inkább az egyes egyének erőfeszítésétől, akaratától, tehetségétől függ, mint korábban. Bard és Söderquist a netokrácia nevet alkalmazza az internet elitjére. A netokrácia minden korábbi elithez képest sebezhetőbb és támadhatóbb, hiszen nem tudja monopolizálni a pályát, melyen az információ birtoklásáért való verseny folyik. Akié az információ, azé az uralkodó mém, melytől függ a pénz, a hatalom, az identitás, a kapcsolat megszerzése. Dahrendorf a történelem haladását abban látja, hogy egyes emberi életeket lebéklyózó ligaturákat felváltják az opciók, melyek lényege a választás képessége, az akarat, az elszánás, az egyéni küzdés. A tér fix pontjai eltűnnek. Minden ami lényeges, mobillá válik. A netokrácia nomád életet él. A netokrácia szelekciós elvei mintha visszatérnének az ókori görög városállamok társadalmi szervező elveihez, melyek érvényesülése nélkül aligha jöttek volna létre az ókor felülmulhatatlan teljesítményei. Nietzsche mutat rá, hogy modern téveszme, mely szerint az 9

10 ókori görög városállamok férfivilága az irigység és féltékenység világa. A viszály istene, Erisz egyfelől az embereket tényleg az egymás elleni öldöklő harcra vezérelte, másfelöl azonban ugyanő volt, aki az irigység és féltékenység felkeltése révén nem pusztító viadalra, hanem versengésre ösztönözte az embereket. A verseny görög felfogása nem ismeri a végleges győzelmet. Senki sem lehet biztos a győzelemben, s senki se veszít teljesen. Az erők vetélkedése újra meg újra éled. A nagyság nem a győztes monopóliuma, inkább a győzelem reménye és igérete, mely egyszerre több emberben él, akik kölcsönösen tettre, teljesítményre sarkallják egymást, miközben köcsönösem mérsékelik és fékezik egymást. Minden tehetségnek küzdve kell kibontakoznia, igy parancsolja ezt a hellén népi pedagógia: míg az újabb nevelők azonban semmitől sem riadnak meg jobban, mint attól, hogy az ugynevezett becsvágy elszabadul. Úgy félnek az önzéstől mint magától a gonosztól -kivéve a jezsuitákat, akik, éppúgy mint az ókoriak, hitet tesznek mellette, és bizonyára ezért lehetnek korunk leghatásosabb nevelői. Úgy tűnik, hisznek abban, hogy az önzés, azaz csakis az egyedi lehet a legerősebb hatóerő, a jó vagy rossz jellegét pedig elsősorban azok a célok adják, amelyekre törekszik. De az ókoriak számára az agonális nevelés célja az egész, vagyis az állam jóléte volt. Minden athéninak a versengésben például annyira kellett kibontakoztatnia önmagát, amennyire ezzel Athénnak leginkább használt, és a legkevesebb kárt okozta. Nem létezett mértéktelen és mérhetetlen becsvágy, mint amilyen legtöbb esetben a modern nagyravágyás: ha versenyt futott, gerelyhajításban vagy dalnokként versenyzett, szülővárosa javára gondolt, annak dicsőségét akarta gyarapítani az ifjú, városa isteneinek szentelte a koszorúkat, amiket a verseny bírái megbecsülésül a fejére helyztek. Gyermekkorától fogva ott égett a kívánság minden görögben, hogy saját városa boldogulásához a poliszok harcában eszköz legyen: ez lobbantotta lángra önzését, ez tartotta féken és helyes mederben. Ezért voltak az ókor emberei szabadabbak, mert céljaik közelebbiek és kézzelfoghatóbbak vltak. A modern embernek ugyanakkor mindenütt a végtelen állja útját, mint a gyorslábú Akhilleusznak az eleai Zenon hasonlatában: a végtelenség gátolja, még a teknősbékát sem éri utol (Nietzsche, o.) A polisz elitje és az internet elitje kiválasztódásának rendszere egyként a plurarkia elvén alapul. Ez az elv olyan rendszert eredményez, melyben minden résztvevő a maga sorsának kovácsa, de nem egyedül, hanem közösségi státuszt betöltve, melyet maga vív ki magának. A polisz plurarkiája egyetlen csoport, a szabad férfiak számára biztosította a versenyt, mindenki mást kizárt. Az új plurarkia egyetemes és globális. Az internet közegében nincsenek határok. Az egész világ a verseny terepe. Az új osztály nem lehet más mint kozmopolita, miközben saját magáról nagyon is törzsies metaforkában érezhet és gondolkozhat. A netokráca olvasztótégely. Kizárólag a kreativitás, ujítóképesség, meggyőző 10

11 erő, teljesítmény számít. A világ egyetlen organikus hálózat, ahol sosem ér véget az elsőségért folytatott harc. A verseny a hatalom monopolizálásának vágya, a hübrisz önsors-rontó magánya, másfelöl a gyűlölet és pusztításvágy hátborzongató vadsága között teremt kényes egyensúlyt. Az egyensúly megtalálása korábban a túlélésért küzdő és versengő társadalmi csoportok, nemzetállamok, kulturális érték-közösségek feladata volt. Ma a kihívás globális. (1) A Turing teszten akkor megy át egy gép, ha az emberrel való interakció esetén az ember nem veszi észre, hogy partnere nem egy másik ember, hanem gép. Irodalom Bard, A., Söderquist, J.: Netocracy. The new power elite and life after capitalism. Reuters, Published by Pearson Education Economist Intelligence Unit: The 2006 e-readiness rankings. Florida, R.: The Rise of the Creative Class. New York: Basic Books Nietzsche, F.: Ifjúkori görög tárgyú írások. Budapest: Európa Ságvári, B., Dessewffy, T. A kreatív gazdaságról-európa és Magyarország a kreatív korban. Budapest: Demos