Az Európai Unió területi helyzete és kilátásai

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Az Európai Unió területi helyzete és kilátásai"

Átírás

1 Az Európai Unió területi helyzete és kilátásai aktualizált változat, 2011 A Területi Agenda 2020 háttérdokumentuma

2 Az Európai Unió területi helyzete és kilátásai aktualizált változat, 2011 a területi tervezésért és területfejlesztésért felelős miniszterek informális miniszteri találkozóján elfogadott Területi Agenda 2020 háttérdokumentuma május 19. Gödöllő, Magyarország Készítette az Európai Unió területi helyzete és kilátásai dokumentum aktualizálásáért felelős szövegező csoport Az aktualizálási munkálatokat koordinálta a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a VÁTI Nonprofit Kft. 2

3 A szövegező csoport tagjai: Ole Damsgaard (SE) Philippe Doucet (BE) Drahos Zsuzsanna (HU) Gere László (HU) Illés Iván (HU) Marek Jetmar (CZ) Tomasz Komornicki (PL) Isidro Lopez (ES) Péti Márton (HU) Prokai Réka (HU) Radvánszki Ádám (HU) Ricz Judit (HU) Salamin Géza (HU) Volker Schmidt-Seiwert (DE) Peter Schön (DE) Somfai Ágnes (HU) Sütő Attila (HU) Tomay Kyra (HU) Liesl Vanautgaerden (BE) Jacek Zaucha (PL) Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) közreműködésével 3

4 ELŐSZÓ Erős Európának erős régiókra és azok erős integrációjára van szüksége. Az elmúlt több mint 50 évben Európa aktív szemtanúja egy olyan, országai között a szolidaritás nevében tett példátlan összefogás kibontakozásának, melyet egy közös cél hívott életre: megteremteni az európai polgárok szoros egységét, ahol a harmonikus fejlődést gazdasági, szociális és területi kohézió övezi. Az EU azon állandó területi vonatkozású célja, hogy csökkentse a különböző térségek fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeit és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradását - legyen szó a növekedés és foglalkoztatás vagy az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés stratégiájáról nagy eredményeket ért el, de Európának céljai hatékony eléréséhez ezen túllépve is figyelembe kell vennie a területi szempontokat. Mindannyian érezzük, hogy napjainkban Európa mérhető területi hatásokkal bíró globális kihívásokkal szembesül. A gazdasági világválság, az éghajlatváltozás, az olyan demográfiai és társadalmi folyamatok mint az elöregedés és vándorlás, a régiók egyre fokozódó kölcsönös társadalmi-gazdasági összekapcsolódása, vagy éppen a biológiai sokféleség csökkenése mind-mind hatással vannak az európai területek fejlődési útjaira, noha mértékük a földrajzi adottságok, a gazdasági struktúrák és a sérülékenység függvényében különböző. Európa nemcsak néma szemtanúja az eseményeknek, hanem megoldásokat kereső, cselekvő részese. A tagállamok és partner országok elkötelezettsége, hogy megosszák kompetenciáikat és egyesítsék erőiket a területi szempontok fontosságának hirdetésére, s ezzel visszaállítsák Európát a fenntartható fejlődés útjára, a területi kohézió terén tett együttműködésükben mutatkozik meg. Ennek első lépését a területfejlesztési miniszterek tették meg, amikor 2007-ben elfogadták az Európai Unió Területi Agendáját, s a területi dimenziónak politikai jelentőset adtak. Az Európai Unió területi helyzete és kilátásai, melyet most a kezében tart, az Európai Unió Területi Agendájának háttérdokumentumául szolgált 2007-ben; és mai felülvizsgált formájában is, amely átfogó elemzést nyújtva ad szilárd alapot a megújított Területi Agenda 2020-hoz. Felhívja a figyelmet Európa területi sokszínűségére, szembesít bennünket területi különbségeivel és sajátosságaival, erősségeivel és potenciáljaival, gyengeségeivel és korlátaival, fejlődési folyamataival és lehetőségeivel, mellyel irányt mutat kihívásokra adandó válaszokban és a lehetőségek kihasználásában a területi szempontok figyelembevételéhez. Megalapozott tudásra van szükségünk, hogy megfelelő döntést hozhassunk a jövő szakpolitikai színterén, és a legteljesebb mértékben figyelembe vehessük a területi szempontokat minden szakpolitikában. Régióink sokfélék, mindegyikük rendelkezik olyan a potenciállal, mely kiaknázandó és mellyel erősítheti Európát az intelligens, fenntartható és befogadó növekedésre épülő hosszú távú fejlődés útján. Dr. Fellegi Tamás Nemzeti Fejlesztési Miniszter 4

5 TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ... 4 BEVEZETŐ A TERÜLETI KÉRDÉSEK ÚJRAGONDOLÁSA Miért szükséges Az Európai Unió területi helyzete és kilátásai c. dokumentum felülvizsgálata? A területi szemlélet szerepe a tervezésben A területi kohézió fogalma TERÜLETI FEJLŐDÉST BEFOLYÁSOLÓ TRENDEK A globalizáció fokozott hatása Európa területeire A globális gazdasági és pénzügyi válság hosszú távú hatásai Európára Az EU integráció kihívásai és a régiók növekvő egymásrautaltsága határon átnyúló és szomszédsági együttműködések A különböző térségeknek más és más demográfiai és társadalmi kihívásokkal kell megküzdeniük Lassú változások az elérhetőségi és közlekedési viszonyok által befolyásolt összeköttetési egyenlőtlenségekben Klímaváltozás: területileg eltérő hatások és sérülékenység Az előtérbe kerülő energetikai kihívások veszélyeztetik a területi versenyképességet Bölcs környezetgazdálkodás, mint a kiegyensúlyozott fejlődés kulcseleme Sokszínű és sebezhető kulturális örökség EURÓPA VÁLTOZÓ TERÜLETI SZERKEZETE Európa főbb területi struktúrái Nagyvárosok és várostérségek A vidékies területek sokszínűsége Európa fő földrajzi térségeinek (zónáinak) lehetőségei és kihívásai A SZAKPOLITIKÁK HOZZÁJÁRULÁSA A TERÜLETI FEJLŐDÉSHEZ JELLEMZŐK ÉS AJÁNLÁSOK Horizontális közösségi politikák Kohéziós politika a területi kohézió elve és a hely-alapú megközelítés térnyerése Városfejlesztés az európai szakpolitikákban jelentős területi hatás a multiszektorális jellegzetességek eredményeként Integrált tengerpolitika egy eszköz a tengeri területek nyitására a fenntartható fejlődés irányába Ágazati és egyéb területi vonatkozású szakpolitikák Közös Agrárpolitika: a területi kohézió irányába mutató területi hatások továbbfejlesztendők a kohéziós politika céljaival párhuzamosan Energiapolitika a területi dimenzió növekvő jelentősége Klímaváltozási politika a klímapolitika egyre jelentősebb szereppel bír, és elősegíti a mitigációs és adaptációs intézkedéseket Európa régióiban Közlekedéspolitika eltérő kihívások a régi és új tagállamokban Környezetpolitika a környezeti integráció hozzájárul Európa fenntartható fejlődéséhez Versenypolitika a szabályozás elsősorban a területi fejlődésre és a gazdasági, társadalmi összetartásra hat K+F politika a tudás, szakértelem, és teljesítmény fenntartható, versenyképes előnnyé alakításának fontos eszköze Közös halászati politika a felmerülő kihívások komolyabb területi megközelítést igényelnek Társadalompolitika a hátrányos helyzetű és sérülékeny társadalmi csoportok területi koncentrációja miatt a szociálpolitikának figyelembe kell vennie a területi dimenziót TERÜLETI TÁVLATOK Az európai trendek alapján körvonalazódó kihívások Úton a Területi Agenda prioritásai felé A területi kohézió megvalósításának útjai Rövidítések

6 BEVEZETŐ Az Európai Unió Területi Agendáját (TA) 2007-ben, a német EU-elnökség ideje alatt fogadták el a lipcsei informális miniszteri találkozón a tagállamok területi tervezésért és területfejlesztésért felelős miniszterei. A TA-val együtt elkészült egy helyzetfeltáró háttérdokumentum Az Európai Unió területi helyzete és kilátásai (TSP) címmel. A Területi Agenda felülvizsgált verzióját 2011-ben a magyar EU-elnökség idején rendezett miniszteri találkozón fogadták el. A változó körülményekhez alkalmazkodva a TA felülvizsgálathoz kapcsolódóan a TSP aktualizálásáról is döntés született, egyaránt építve a 2007-es verzió érvényét megőrző megállapításaira, illetve a 2007 óta fellépő változásokra. A 2009 májusában, a főigazgatók prágai találkozóján elfogadott célkitűzés kimondta, hogy a felülvizsgálati folyamatnak fel kell használnia a TA 2007 dokumentum értékelésének eredményeit, valamint az Első Akció Program megvalósításának tapasztalatait, így nyújtva háttérdokumentumként releváns alapot a felülvizsgált Területi Agenda elkészítéséhez. Fontos hangsúlyozni, hogy az aktualizált TSP-t a miniszterek nem vitatták meg, a dokumentum csupán megfelelő háttérinformációkkal szolgál az Európai Unió területi és ágazati helyzetképéről és folyamatairól óta fontos események és folyamatok tanúi lehetünk, amelyek befolyásolják az egész EU, valamint a tagállamok, városaik és régióik jövőbeli fejlődését. E jelenségek és trendek vizsgálata kulcsfontosságú szerepet játszott a TSP felülvizsgálata során. Emellett a dokumentum aktualizálása arra is lehetőséget adott, hogy a területi fejlődés azon szegmensei is feltárásra kerüljenek, amelyekre a korábbi anyag nem fektetett kellő súlyt. A főbb közösségi szakpolitikák is változásokon mentek keresztül, amelyeket figyelembe kell venni a TA felülvizsgálata során, így az aktualizált TSP különös figyelmet szentelt ezeknek a témaköröknek. Mivel a TSP 2007 megállapításainak túlnyomó része mind a jelenre, mind az elkövetkezendő évtizedre is érvényes, az aktualizálás során a korábbi dokumentum aktuális és releváns megállapításai változatlanul szerepelnek a fejezetekben. Néhány esetben, ahol az adatok elavultak vagy megváltoztak a körülmények, a megállapítások is aktualizálásra kerültek. Azokat az újabb kérdésköröket és jelenségeket tekintve, amelyek jelentős hatással vannak a gazdaság és a társadalom területi struktúráira, az aktualizált TSP új tartalommal bővült, így többek között érinti a pénzügyi és gazdasági válság, valamint a kilábalás területi hatásait, a globalizáció fokozódó hatását és ennek előrejelzését, a területi integráció kérdését az EU bővítése után, a demográfiai egyenlőtlenségekből fakadó kihívásokat, valamint az energiaárak gyakori ingadozását, az energiabiztonság kérdését, illetve a megújuló energiák és energiahatékonyság témakörét. A 2007-es verzió tartalmának elavult és már nem releváns részei nem kerültek be az aktualizált dokumentum végső verziójába. Az aktualizált TSP első fejezete A területi kérdések újragondolása bevezetőül szolgál és szorosan összefügg a TA első fejezetével. Ez a fejezet az aktualizálási folyamat szükségességének indokairól számol be. Az okok közé sorolhatók az előző bekezdésben említett változó európai trendek és a változó európai szakpolitikai környezet. Az utóbbihoz kapcsolódóan az egyik legfontosabb előrelépésként említhető a területi kohézió megjelenése a Lisszaboni Szerződésben - pontosabban a területi kohéziónak a szerződés egyik fő céljaként való nevesítése. A fejezet a TA2020 és az Európa 2020 Stratégia közötti kölcsönös kapcsolattal foglalkozik, hangsúlyozva, hogy míg a területpolitikának hozzá kell járulnia az Európa 2020 Stratégia céljainak eléréséhez, addig az Európa 2020 Stratégia megvalósításának elő kell segítenie a területi kohéziót. Fontos kérdés a Területi Agenda és a várospolitika közötti kapcsolat, azaz a városi dimenzió erősítésének igénye a kohéziós politikában. Ehhez a két szakpolitika közti kölcsönös koordinációra van szükség. A változó szakpolitikai környezet további fontos eleme a 2013 utáni kohéziós politikához vezető út. Az európai léptékű viták hozzájárulnak ehhez a reform folyamathoz, hangsúlyozva az ágazati politikák területi irányultságának, valamint az ágazatközi szemlélet fontosságát, amelyek kulcsfontosságúak a területi kohézió erősítésében. Az 6

7 említettek mellett a hely-alapú fejlesztési megközelítés minél szélesebb körű alkalmazása és az adott térségekre szabott beavatkozások funkcionális területi egységekben való megvalósítása is előtérbe kerül. A fejezet a területi kohézió fogalmának és annak fejlődésének körüljárásával zárul. Ezek szerint a területi kohézió az EU elérni kívánt szebb jövőjét szimbolizálja. A területi kohéziónak alapvető szerepet kell betöltenie a területi optimum elérésében a különböző ágazati politikák integrálása és koordinálása által, valamint a különböző fejlesztési paradigmák, mint a fenntarthatóság, felzárkóztatás és regionális versenyképesség harmonizálásán keresztül. A területekkel való bölcs gazdálkodás jelentősége is említésre kerül. A második fejezet bemutatja az EU területi fejlődését befolyásoló legfontosabb trendeket. A kifejezetten tényfeltárásra épülő fejezet tematikus bontású, leíró alfejezeteket tartalmaz - egy-egy alfejezet egy adott témával (pl. a globalizáció fokozódó hatása, a globális gazdasági és pénzügyi válság hosszú távú hatásai, határmenti és tágabb szomszédsági kapcsolatok); illetve ágazattal (pl. demográfiai és társadalmi kihívások, elérhetőség és közlekedési helyzet, klímaváltozás, energetikai kihívások, környezeti kérdések, sokszínű és sebezhető kulturális örökség) foglalkozik. A fejezet által feltárt trendek és folyamatok (a harmadik fejezet tartalmával együtt) szolgálnak alapul a felülvizsgált Területi Agenda kihívásainak meghatározásához. A tematikus alfejezetek területi vonatkozásait szintetizáló 3. fejezet (Az EU változó területi szerkezete) fontos szerepet tölt be a dokumentum területi tartalmának erősítésében. A fejezet bemutatja a kontinens főbb térszerkezeti dimenzióit a lassan változó, meglehetősen szilárd centrum-periféria viszonyrendszertől kezdve az észak-dél és kelet-nyugat különbségeken át a város-vidék kapcsolatok sokszínűségével bezárólag. Emellett a fejezet a városrégiók főbb kihívásaira is kitér, valamint bemutatja a rurális térségek típusonként eltérő lehetőségeit és problémáit. A fejezet tartalmaz egy az átfogó vizsgálatok eredményeként létrejött területi szintetizáló alfejezetet is, amely azonosítja és röviden jellemzi Európa nagy földrajzi régióit. Ezek rövid bemutatása mellett az alfejezet e földrajzi zónánként összegzi a tematikus (ágazatorientált) fejezetek üzeneteit az Európa főbb régióiként eltérő főbb kihívásokra adandó területileg releváns válaszok azonosítása érdekében. Ezen földrajzi régiók megjelenése az anyagban felfogható a helyalapú megközelítés egy magasabb területi szinten való alkalmazásának. A tematikus közösségi szakpolitikák hozzájárulása és területi tartalmuk erősítése alapvető fontossággal bír az európai terület kohézió megteremtésében A 4. fejezet A szakpolitikák hozzájárulása a területi fejlődéshez két csoportra osztva mutatja be az uniós szakpolitikákat. Az első csoportba kohéziós politika, városfejlesztési politika és integrált tengerpolitika az ágazatokon átívelő (horizontális) politikák tartoznak. A második csoport inkább az ágazati jellegű közösségi politikákat foglalja magában (KAP, energia-, klíma-, közlekedés- verseny-, K+F és halászati politika, környezet és szociálpolitika). Minden szakpolitika esetében a jelenlegi és a potenciális területi hatásaik, valamint a területi tartalmuk erősítésére tett javaslatok kerülnek bemutatásra. Ez a fejezet meglehetősen részletes, ugyanis a TA2020 ágazati politikák számára megfogalmazott általános üzeneteinek fontos kiegészítőjéül szolgál. Az 5. fejezet Területi távlatok köti össze valójában az aktualizált TSP és TA2020 dokumentumokat, összegezve a tematikus alfejezetekben és a területi fejezetben felmerült főbb területi kihívásokat. Ezek alapján mutatja be a felülvizsgált TA prioritásai felé vezető utat, valamint a területi kohézió elérését biztosító eszközöket és módszereket, a közösségi és a tagállami szint szereplői számára. A TSP aktualizálását a Területi Agenda felülvizsgálatára kialakított Munkacsoport által létrehozott szövegező csoport végezte. A csoport a főigazgatók 2009-es prágai ülésének iránymutatása alapján végezte munkáját, a Munkacsoporttal folyamatosan egyeztetve. A tematikus trendelemző, illetve szakpolitikai fejezetek több lépcsőben, folyamatos alakítás eredményeként kerültek aktualizálásra. A végső verzió a szövegező csoport tagjai munkájának eredménye, tartalmazva egyúttal a Munkacsoport, Területi Kohéziós 7

8 Kontaktpontok Hálózatának, a területi tervezésért és területfejlesztésért felelős főigazgatók márciusi, budapesti találkozójának és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség észrevételeit is. 8

9 1 A TERÜLETI KÉRDÉSEK ÚJRAGONDOLÁSA 1 A területi tervezésért és területfejlesztésért felelős miniszterek a 2007-es német EU elnökség idején tartott Lipcsei találkozójukon fogadták el a közös Területi Agendát, az EU területi fejlődését orientáló szakpolitikai dokumentumot. A Területi Agenda tartalmának alapját tulajdonképpen Az Európai Unió területi helyzete és kilátásai (Territorial States and Perspectives of the European Union TSP) c. dokumentumban foglalt megállapítások képezik. Ezen utóbbi dokumentumnak a Területi Agenda felülvizsgálatával párhuzamos aktualizálásáról is döntés született Lipcsében, azon célból, hogy összehangolt és a folyamatosan változó körülményekhez is alkalmazkodó Területi Agendát fogadjanak el az illetékes szakminiszterek a magyar EU Elnökség idején. Ennélfogva jelen dokumentum aktualizált változata Az Európai Unió területi helyzete és kilátásai -nak: amellett, hogy tartalmazza a máig érvényben lévő megállapításokat, reflektál a 2007 óta történt változásokra is. 1.1 Miért szükséges Az Európai Unió területi helyzete és kilátásai c. dokumentum felülvizsgálata? Változó európai trendek Az Európai Unió területi helyzete és kilátásai c. dokumentum megvitatása, valamint a Területi Agenda 2007-es elfogadása óta számtalan tényező utalt arra, hogy szükséges az európai területi fejlődési folyamatok felülvizsgálata. Az elmúlt három évben számos olyan fontos esemény történt, amely minden bizonnyal befolyásolja az EU és tagállamai, és az egész világ jövőbeni fejlődését is. A területi folyamatoknak új mozgatórugói jelentkeztek, miközben más tényezők jelentősége nőtt. A TSP aktualizálása szükségszerűen ezen kérdéskörök figyelembe vételével történt meg, mindazonáltal lehetőséget is ad arra, hogy a területi fejlődés olyan szegmensei is bemutatásra kerüljenek, amelyek a korábbi verzióban nem kerültek elemzésre. Továbbá, mintegy válaszul az európai trendekre, az alapvető szakpolitikák is változóban vannak, amelyeket ugyancsak figyelembe kellett venni a Területi Agenda felülvizsgálata során. Ezek az új fejlemények igen különböző jellegűek, és egy részük csupán közvetett területi hatással bír. Nem minden fontos változás került részletes bemutatásra, csupán azok, amelyek várhatóan hatással lesznek a gazdaság és a társadalom területi szerkezetére. Az Európai Unió területi helyzete és kilátásai 2007-es verziójának túlnyomó része továbbra is érvényes a jelenlegi és a következő évtizedben is. A pénzügyi és gazdasági válság 2008-tól kezdve, összetett kihívásaival együtt a rendelkezésre álló erőforrások területileg eltérő hozzáférhetőségével Európában, fontos változásokat idézett elő a piaci erőkön keresztül a területi struktúrákban. Bár a válságból való kilábalási folyamat hossza egyelőre még bizonytalan, a változásoknak lesznek hosszú távú hatásai. Emellett a szakpolitikai cselekvések lehetőségei/hatókörei is megváltoznak a különböző társadalmi-gazdasági tényezők következtében, amelyek befolyásolják a régiók kilátásait, valamint a belső és külső kapcsolataikat, ennélfogva pedig az európai területi struktúrákat is. Az EU bővítését követően a területi integráció tovább haladt előre a régebbi és az újonnan csatlakozott tagállamok között, valamint az EU új külső határai mentén elhelyezkedő szomszédos területek irányába. Az elmúlt években az energiaárak hihetetlen gyors emelkedése okán az energiabiztonság, a megújuló energia és az energia hatékonyság kérdésköre az érdeklődés homlokterébe került. Az energiapiaci változások számos komoly területi következménnyel járnak, mind az energiafogyasztás, mind az energiaszektor települési tényezőit illetően. 1 Szerzők: Radvánszki Ádám, Salamin Géza, Ricz Judit, Illés Iván, Marek Jetmar 9

10 Az Európában tapasztalható demográfiai egyensúlytalanságok által okozott problémák mértéke egyre nő. Egyes térségekben az öregedés és az elnéptelenedés, máshol pedig a bevándorlás valamint a túlnépesedés komoly hatást gyakorol a társadalmi-gazdasági fejlődésre, speciális szakpolitikai beavatkozások szükségességére hívva fel a figyelmet. A globalizáció erősödő hatásai és ezek jövőbeli következményei az Európai Uniónak a világgazdaságban játszott szerepére irányítják a figyelmünket. Az EU-n belül a területi politikáknak szembe kell nézni a világkereskedelem és a helyi piacok közötti egyensúly kérdéskörével, hiszen míg előbbi a külső forrásokat biztosítja a városok és a régiók fejlődéséhez, addig utóbbi a fenntartható fejlődés irányába hat Változó európai politikai kontextus A területi kohézió megjelenése a Lisszaboni Szerződésben A 2009 decemberében hatályba lépett Lisszaboni szerződés a területi kohéziót legfőbb célkitűzései között nevesíti. A szerződés megállapítja, hogy az Unió elő kell mozdítsa a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolidaritást. (EUSz 3. cikk). A területi kohézió azonban további pontosítást igényel, a következők szerint: Az Unió a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére kell törekedjen. Kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az állandó természeti vagy demográfiai hátrányokkal jellemezhető régiókat. (EUMSz, 174. cikk) A gazdasági, társadalmi és a területi kohézió területén a végrehajtás tekintetében a tagállamok és az EU között a hatáskörök megoszlanak, (EUSz, 5c) s ezen téren az Unió és a tagállamok is alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktust. A tagállamok e hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az Unió a hatáskörét nem gyakorolja. Ez erősebb alapot nyújt a területi kohézió elérése érdekében tett közös fellépésért, azonban a szubszidiaritás elvét tiszteletben kell tartani, ami azt jelenti, hogy az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók. (EUSz, 5. cikk) Az Unió szakpolitikái tevékenységeiben továbbra is folytatni kell a területi kohézió céljainak elérése irányába tett erőfeszítéseket; a tagállamok pedig a saját gazdaságpolitikájukat a területi kohéziót szem előtt tartva kell koordinálják és végrehajtsák. (EUSz, 175) A területi szemlélet teszi sikeressé az Európa 2020 Stratégiát Az Európa 2020 Stratégia a 21. század kihívásaihoz igazodva új megvilágításba helyezi az európai szociális piacgazdaságot, s ehhez kapcsolódva határozza meg az EU szakpolitikák kereteit. Az EU 27 tagállamának ezen új stratégiája azt mutatja, hogy miként válhat az EU egy intelligens, fenntartható és befogadó gazdasággá, amelyet a magas szintű foglalkoztatottság, a termelékenység és a társadalmi kohézió jellemez. Mivel a fejlesztési lehetőségek régiónként eltérőek a meghatározott célok valamennyi dimenziójában, így az Európa 2020 Stratégia sikeressége a területi szemlélet figyelembevételén múlik. Bár az Európa 2020 Stratégia nem tartalmaz kifejezetten a területi kérdéskörrel foglalkozó fejezetet, találhatunk egy pár inkább véletlenszerűen elhelyezett hivatkozást ezen témában; illetve az anyag a maga egészében jelentős hatással lesz az európai területi fejlődésre. A Területi Agenda és az Európa 2020 közötti kapcsolatnak kölcsönösnek kell lennie: a területpolitikának egyrészt hozzá kell járulnia az Európa 2020 Stratégia céljainak a megvalósításához, míg az Európa 2020 Stratégia végrehajtása a területi kohézió erősítésének irányába kell hasson ahogyan ezt a Tanács is megerősítette. Viszont ahhoz, hogy a Stratégia végrehajtása a leírtak szerint megvalósuljon, a nemzeti gazdaságpolitikák határozott koordinációjára van szükség. A Stratégia céljainak európai és nemzeti szintű megvalósulását a Bizottság fogja koordinálni és ellenőrizni. Szükséges 10

11 annak biztosítása, hogy a területi dimenzió a jövőben megfelelőképp jelen legyen a végrehajtási és a nyomon követési folyamatokban egyaránt. A Sevillai ülésükön a főigazgatók hangsúlyozták a Területi Agenda és az Európa 2020 Stratégia közti kölcsönhatás fontosságát, ami abban öltött testet, hogy A területi szemlélet teszi sikeressé az Európa 2020 Stratégiát néven elfogadtak egy közös nyilatkozatot. Ennek lényegi következtetése, hogy TA 2020 és az Európa 2020 stratégiáknak kölcsönösen kell támogatniuk egymást. A megújított EU Fenntartható Fejlődési Stratégiája (EU SDS, 2006) szintén egy alapvető elemét jelenti az európai szakpolitikai kereteknek, amely a tematikus célok széles körét fogja át (környezetvédelem, társadalmi igazságosság és kohézió, gazdasági jólét, nemzetközi ügyek). Az EU SDS nem kifejezetten a területi kérdésekre fókuszál, hanem holisztikus természetű dokumentum, mindazonáltal fontos vonatkozásokat tartalmaz az EU jövőbeli területi fejlődésére. A Területi Agenda és a várospolitika A 2007-es Területi Agenda elfogadásával párhuzamosan jóváhagyásra került a Lipcsei Charta a fenntartható európai városokról szóló dokumentum (röviden Lipcsei Charta) is a városfejlesztésért felelős miniszterek informális találkozóján, ugyanabban az évben. A területfejlesztés és a várospolitika témakörei erősen kapcsolódnak egymáshoz, ezért biztosítani kell a kölcsönös koordinációt a két szakpolitika között. A városi kérdéskörök kapcsán sorra kerülő tárcaközi egyeztetések során a várospolitika kulcsfontosságú területként van számon tartva. A Lipcsei Chartában megfogalmazott célok végrehajtása érdekében a városfejlesztésért felelős miniszterek 2010 júniusában elfogadták a Toledói Nyilatkozatot, amely kiemeli integrált szemléletének fontosságát a városrehabilitáció és a városfejlesztés terén. A Kohéziós Politikán belül szükséges a városi dimenzió erősítése, illetve a területi és a városi kérdéskörök közötti erőteljesebb koordináció kiépítése, a két szakpolitika közti kölcsönös támogatottság biztosítása érdekében. A megreformált 2013 utáni kohéziós politika felé a vita mérföldkövei A kohéziós politika reformfolyamatát elősegítik a kontinens-szerte zajló viták, melyek eredménye jelentősen alakítani fogja az EU területi fejlődését. A két legfontosabb mérföldkő ezen tekintetben a Kohéziós Politikáról és a Területi Fejlődésről szóló Kirunai Konferencia háttérjelentése, amely a területi kohézióval kapcsolatos viták eredményeit foglalta össze; valamint a jövő Kohéziós Politikájáról szóló, gyakran idézett Barcajelentés, amely a hely-alapú megközelítés szükségességét hangsúlyozza a megreformált kohéziós politikán belül. A kohéziós politika néhány aspektusa kapcsán európai szintű konszenzus látszik körvonalazódni. Először is, úgy tűnik, hogy támogatásra kerül a hely-alapú fejlesztési megközelítés széleskörű alkalmazása, amely az adott térségre szabott beavatkozások kialakítását javasolja a funkcionális területi egységekben. Ezek a változások azt eredményezhetik, hogy kiegyensúlyozottabbá válik a jelenlegi konvergencia és versenyképességi régiók között a pénzügyi támogatások eloszlása; ugyanakkor ezen folyamatok, összetett területi hatásaik eredményeképp a területi kohéziós folyamatok lassulása irányában is hathatnak. Szintén konszenzus látszik kirajzolódni az ágazati politikák területi orientációja erősítésének szükségessége kapcsán, amely az ágazatokon átnyúló megközelítéssel együtt kulcsfontosságú eszköze lehet a területi kohézió erősítésének. 1.2 A területi szemlélet szerepe a tervezésben Az egyes régiók sajátos jellemzőinek, helyi adottságainak kérdésköre, a területi tőke szerepének fontossága az utóbbi években az előtérbe került. Az OECD Területi gazdaság. OECD Területi Kitekintés c. kiadványa (2001) szerint egy térség területi tőkéje különbözik más területekétől és magában foglalja a térség földrajzi helyzetét, kiterjedését, termelési adottságait, éghajlatát, hagyományait, természeti erőforrásait, a lakosainak életminőségét, a városaiban koncentrálódó gazdasági erőt Más összetevői 11

12 nehezen beazonosíthatók, így a szokások, informális szabályok, közös nevezők melyek a gazdasági szereplők közti, a bizonytalan feltételek melletti együttműködéseket segítik elő, vagy a szolidaritás, a kölcsönös segítségnyújtás, az azonos ágazatban működő kisés középvállalkozások közti kapcsolati kultúra (társadalmi tőke). Végül létezik egy megfoghatatlan faktor, valami a levegőben, melyet környezetnek nevezhetünk, ami a különböző intézményi hátterek, szabályok, gyakorlatok, termelők, kutatók és szakpolitika-alakítók összessége, mely lehetővé teszi a kreativitás és innováció jelenlétét és fejlődését. A felsoroltakon kívül a nagyobb európai földrajzi zónák mint pl. Észak-, Dél-, vagy Kelet-Közép-Európa, makrorégiók mint pl. az Alpok, a Mediterrán vagy az Atlanti térség, vagy épp a kisebb kiterjedésű, pl. határon átnyúló térségek közös sajátos területi adottságai is befolyásolják a területi tőke jellegét. A területi tőke és az emberi erőforrások több összetevője (gazdasági, társadalmi, környezeti, kulturális erőforrások, illetve a genius loci, a hely szelleme), beleértve a térség integrációját és kapcsolatrendszerét más területek felé, a termelékenység javításához vezethet, és növekedést generálhat. A területi fejlesztéseket és a területi különbségek mérséklését célzó közpolitikáknak szemben az erőltetett uniformizációval és a sokszínűség csökkentésével mindenekelőtt segíteniük kell az egyes térségeket, hogy azok tovább tudják fejleszteni területi tőkéjüket, a legtöbbet hozva ki saját versenyelőnyeikből, miközben magas szintű életminőséget kínálnak és vonzóvá válnak a magánszektor befektetései számára. A regionális innovációs stratégiák ösztönzése és a térségi területi tőke kiaknázása így alapvető követelmény az egész EU térség globális versenyképessége növekedéséhez. Ugyanez igaz az európai területi együttműködésekre, különösen strukturálisan gyengébb és erősebb régiók közti kapcsolatok erősítése esetében. A kormányzási (governance típusú) megoldások kulcsszerepet játszanak ebből a szempontból. A területfejlesztési politikák logikája szerint a gazdasági növekedés részben a kormányzat különböző szintjei és a különböző szakpolitikák által befolyásolt térszerveződés által, részben a társadalmi trendek, a technológiai fejlődés és a piaci erők által meghatározott. A fent említett gazdasági és egyéb ágazati politikák gyakran nem szándékolt területi hatásokkal járnak, melyek negatív irányban befolyásolhatják a területi fejlődést. A területi fókusszal bíró politikák nem csupán ellensúlyozhatják e hatásokat, hanem a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontok integrálása révén további hozzáadott értékkel járulhatnak hozzá a területi fejlődéshez. A területi politikák fontos eleme a különböző szintű ágazatok, hatóságok, szervezetek, érintettek közti együttműködések ösztönzése, így pl. a magánszektor és a civil társadalom közti partnerség erősítése révén, melyek így fontos szerepet játszhatnak a növekedésben és fejlődési folyamatokban. Ezért a területfejlesztési politikák a térségi területi tőke erősítésének alapvető eszközei. Az európai szintű területi vitákban az utóbbi időkben a területi kohézió kérdésköre erős hangsúlyt kapott. Maga a koncepció alapvetően az EU országai és régiói területi tőkéjének kiaknázását állítja a középpontba. Ugyanakkor a közelmúltban egyéb, különböző interpretációi is felmerültek a területi kohéziónak, ezek között olyanok is, melyek az egyes régiók (pl. hegyvidéki és partvidéki régiók, szigetek, szélsőséges éghajlatú területek stb.) speciális földrajzi sajátosságait, hátrányos tulajdonságait emelik ki. Ez a nézőpont jelenik meg a Bizottság által készített Zöld Könyv a Területi Kohézióról 2 2 Az Európai Bizottság nyílt társadalmi vitát indított a következő közlemény kapcsán: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Zöld könyv a területi kohézióról Előnyt kovácsolni a területi sokféleségből COM(2008) 616. A területi kohézió jelentőségét kiemelték a kohézióra vonatkozó Közösségi Stratégiai Irányelvekben, amelyet az Európai Tanács 2006-ban fogadott el. Eszerint a területi kohézió támogatása annak a törekvésnek a része kell legyen, amely minden európai térségnek biztosítja a növekedési és munkahely-teremtési programhoz való hozzájárulás lehetőségét. Ehhez hasonlóan a vidékfejlesztésre vonatkozó Közösségi Stratégiai Irányelvekben is hangsúlyozzák az EU vidékfejlesztési programjainak hozzájárulását a területi kohézióhoz. 12

13 c. kiadványban is. Érdemes ezért a következőkben áttekinteni a területi kohézió forgalmának fejlődését és újraértékelni a különböző értelmezéseket. 1.3 A területi kohézió fogalma A területi kohézióról szóló gondolkodás fejlődése A területi kohézió fogalma az Európai Unió Területi Perspektívái (ESDP) és az Európai Kontinens Fenntartható Területfejlesztési Irányelvei c. dokumentumokban foglaltakra épül. A gazdasági és társadalmi kohézió fogalmát azzal egészíti ki, hogy a kiegyensúlyozott és harmonikus fejlődés EU alapcélt területi kontextusba helyezi el. A területi kohézió első hivatalos megfogalmazására a Bizottság tett javaslatot a Harmadik Gazdasági és Társadalmi Kohéziós Jelentésben. Ez alapján került sor a következő lépésre a 2004-es Rotterdami Informális Miniszteri Találkozón, ahol politikai hatáskörét is definiálták. A területi kohézió megjelenése a kulcsfontosságú dokumentumokban növekvő jelentőségére utal. A területi kohézió a as programidőszak kohéziós politikájában a Közösségi Stratégiai Irányelvekben jelenik meg. A területi kohézió meghatározása a Lisszaboni Szerződésbe is bekerült, amely az Európai Unió elsődleges jogforrásának szintje. Végül, de nem utolsó sorban a Zöld Könyv a Területi Kohézióról című dokumentum és annak társadalmi vitája által került ez a téma az előtérbe. A következő bekezdések bemutatják a területi kohézió fogalmának főbb értelmezéseit és ezek jelentőségét a TA 2020 kapcsán. Területi kohézió: egy vágyott szebb európai jövő A Zöld könyv a területi kohézióról - előnyt kovácsolni a területi sokféleségből c. dokumentum szerint a területi kohézió legfőbb funkciója, hogy minden térségtípus harmonikus fejlődése irányába hasson és biztosítsa, hogy ezen térségek lakosai képesek legyenek kihozni a legtöbbet adottságaikból. A területi kohézió egy olyan megközelítés, amelynek célja, hogy a sokszínűséget értékké kovácsolja. Hozzájárul az egész EU fenntartható fejlődéséhez azáltal, hogy feltárja az egyes térségekhez leginkább illő fejlesztési megoldásokat. Azon régiókban, amelyek lemaradtak a fejlődésben, szükség lehet külső beavatkozásra, kiegészítő forrásokra, illetve a fenntartható fejlődésük sajátos módjának megtalálására. Röviden a területi kohézió a harmonikus, kiegyensúlyozott, hatékony és fenntartható területi struktúra kialakulását célozza meg, ahol a különböző területi egységek (régiók, városok, makrorégiók) függetlenül attól, hogy hol helyezkednek el képesek kiaknázni területi potenciáljaikat és elérni az optimális hosszú távú fejlődést, így járulva hozzá az EU területi struktúrájának javításához. Nagyon fontos megérteni, hogy a területi kohézió több szinten releváns, az európai szint mellett a globális, makroregionális, nemzeti, regionális, szubregionális és helyi szinteken is. A területi kohézió fogalmának létjogosultságát az integratív jellege támasztja alá. Ez egy eszköz, amely segítséget nyújt a hálózatok és funkcionális térségek kialakításához. A területi paradigmaváltás erősíti a régiók kölcsönös függőségét, és kiemeli a városok közötti hálózatok létrehozásának, valamint az EU különböző régiói/térségei közötti együttműködés és integráció igényét minden területi szinten. Területi optimum: az ágazati politikák integrációja és koordinációja A területi kohézió a TA 2020 kapcsán két szempontból is fontos kérdés. Egyrészt a régiók, a helyi szint és más térségek közösségi szintű prioritásokhoz (pl. versenyképesség, klímaváltozás stb.) való hozzájárulásának lehetőségeire koncentrál. Másrészt kulcsfontosságú szerepet játszik a területi optimum biztosításában, mivel elősegíti az ágazati politikák beavatkozásainak hosszú távú hatékonyságát, és hozzájárul a helyi lakosság életminőségének javításához. A különböző ágazati politikák területi hatásokat optimalizáló és a köztük lévő koherenciát elősegítő koordinációja jelentősen növelheti sikerességüket, segít elkerülni az egymásnak ellentmondó szakpolitikai intézkedések negatív hatásait minden területi szinten. Az ágazati politikák tervezéséért és végrehajtásáért felelősöknek figyelembe kell venni a TA2020 vonatkozó elveit és célkitűzéseit. 13

14 Számos EU-s szakpolitikának közvetlen vagy közvetett területi hatása van. Érintik az adott térség fejlődésének gazdasági, társadalmi és környezeti aspektusait, a befektetők telephelyválasztási döntéseit, valamint a lakosság hajlandóságát a helyben maradásra. Világos szándék mutatkozik arra, hogy ezek a tevékenységek pontosan a helyi feltételekhez legyenek igazítva, a hatékonyság növelése érdekében össze legyenek kapcsolva és megvalósuljon koordinációjuk más nemzeti, regionális és helyi intézkedésekkel. Ebben a kohéziós politika az integratív, horizontális és többszintű jellegével fontos szerepet játszik. Emellett potenciális eszköze a szakpolitikai intézkedések összehangolásának és koordinálásának. Ez a szempont, amely miatt a szakpolitika szerepe a kohézió harmadik dimenzióját, a területi kohéziót tekintve növekszik. A különböző fejlődési paradigmák harmonizációja A területi megközelítés kulcsfontosságú a különböző fejlődési paradigmák mint a fenntarthatóság, konvergencia (a régiók közötti szolidaritás) és a regionális versenyképesség harmonizálásában. A gazdasági, környezeti és társadalmi igények egyensúlyának paraméterei az egyes térségekben más és más jellemzőkkel bírnak. Harmonizációjuk szorosan kapcsolódik az Európa 2020 Stratégiához. Az intelligens növekedés felfogható általános versenyképességként a helyi potenciálokra és értékekre alapozva a helyi egyedi és fenntartható fejlődési utak megtalálására koncentrálva. A befogadó növekedés a konvergenciához kapcsolható: néhány régiónak külső beavatkozásokra és forrásokra, valamint kiegészítő támogatásra lehet szüksége, hogy megtalálja saját fenntartható fejlődésének útját, hogy erősítse versenyképességét és ösztönözze fejlődését. Végül, de nem utolsó sorban a fenntartható fejlődés fogalma önmagáért beszél. A fenntarthatóság, versenyképesség és társadalmi kohézió optimális egyensúlya így a különböző térségekben valósítható meg az integrált területfejlesztési stratégiák segítségével. Szubszidiaritás, partnerség és többszintű kormányzás a hely-alapú megközelítés támogatásával A területi kohézió megvalósulása felé egy állandó és kooperatív folyamat vezet, amelyben részt vesznek a területfejlesztés különböző szereplői és érintettjei a politikai, adminisztratív és technikai szint képviseletében egyaránt. Az együttműködés ezen folyamatát területi kormányzásnak nevezzük. A magánszférának, a tudományos szférának, a közszférának, a civil szervezeteknek és további szereplőknek kell együttműködnie annak érdekében, hogy jobban kihasználják az európai régiókban zajló jelentős beruházásokat, és hozzájáruljanak az egyes régiók speciális kihívásaira adandó válaszok megtalálásához. Ennek az együttműködésnek a jellegét meghatározza az egyes tagállamok történelme, kultúrája és az országonként eltérő intézményi háttér. Az EU kohéziós politikájának reagálnia kell a régiók és városok területi igényeire és jellegzetességeire, valamint speciális földrajzi kihívásaikra és lehetőségeikre. Ehhez kapcsolódóan a hely-alapú megközelítés amely lényegében a horizontális koordinációban, tényalapú döntéshozatalban és integrált térségi fejlesztésekben testesül meg előtérbe került az európai területfejlesztésben. Ez a megközelítés hozzájárul a területi kohézióhoz, és segítheti a szubszidiaritás elve és a többszintű kormányzás megvalósítását a területfejlesztési politikában. Ugyanis a hely-alapú fejlesztés az egyes helyek speciális értékeire épít és felismeri, hogy a helyi és regionális hatóságoknak fontos szerepet kell kapnia az optimális hosszú távú fejlődés megvalósításában. A területekkel és térrel való bölcs gazdálkodás hozzájárul a területi kohézióhoz A területekkel és térrel való bölcs gazdálkodás is hozzájárul a területi kohézióhoz. A területek befogadó, fenntartható és hatékony használata minden szinten beleértve a tengeri területeket is a területi kohézió kulcsfontosságú eleme, valamint az európai térségek és régiók harmonikus fejlődésének alapfeltétele. A tér jobb kihasználása hozzájárulhat az agglomerációs gazdaságok fejlődéséhez; az általános érdekű szolgáltatások, infrastruktúra és a közjavak megfelelő elérhetőségéhez, valamint a természeti és kulturális értékek megfelelő kezeléséhez. 14

15 Területi kohézió, az Európai Unió Területi Agendája (TA) és az Európai Unió területi helyzete és kilátásai (TSP) Az Európai Unió felülvizsgált Területi Agendája, a TA2020 tekinthető az Európa területi kohézióját elősegítő legfontosabb szakpolitikai keretdokumentumnak. A TA2020 stratégiai iránymutatásul szolgál a területfejlesztés számára, elősegíti a területi dimenzió integrálását a különböző ágazati politikákba a kormányzás különböző szintjein, és összekapcsolja a területi kohézió elveit az Európa 2020 Stratégia céljaival. Ahhoz, hogy a területi kohézió megteremtését szolgáló szükséges mechanizmusokat bemutassa, a TAnak szüksége van a főbb területi struktúrákra és folyamatokra vonatkozó információkra. Az aktualizált TSP a TA2020 tényalapú háttéranyagául szolgál, feltárja az EU területi és ágazati trendjeit és az EU-s szakpolitikák hozzájárulását a területfejlesztéshez. Így megfelelő alapként szolgál a TA2020-ban megjelenő kihívások és a kapcsolódó európai területi prioritások meghatározásához és a területi kohézió megvalósításához. 15

16 2 TERÜLETI FEJLŐDÉST BEFOLYÁSOLÓ TRENDEK 2.1 A globalizáció fokozott hatása Európa területeire 3 Regionális integráció egy globális világban: fejlődés Európa, Ázsia és az Amerikai Egyesült Államok között, míg Afrikával és a Közel-Kelettel a kapcsolatok továbbra is erősítésre szorulnak A globalizáció egy fontos lehetőség, mely segíthet fellendíteni a növekedést és csökkentheti a munkanélküliséget Európa szerte. Az Európa 2020 Stratégia sikere az európai régiók integrációján túl, a szomszédos sőt, a távolabbi világrészekkel való együttműködésükön is múlik. Európa, a NAFTA, India és Kelet-Ázsia mellett egyike a nagy világgazdasági pólusoknak. A három pólus között megjelenő intenzív gazdasági kapcsolatokon túl, összeköttetéseik egyre inkább kiterjednek az újonnan feltörekvő, dinamikus gazdaságokra is. Az Amerika és Ázsia közötti észak-dél irányú gazdasági integráció fejlődése mellett, jelentős gazdasági különbségek és a bizonytalan politikai helyzet akadályozza az észak-dél irányú integrációt Európa és Afrika valamint a Közel- Kelet között. Tény, hogy az európai vállalatokhoz képest, a japán vállalatok négyszer, míg az amerikai vállalatok hatszor többet fektetnek a szomszédos, fejődő régiókba. Hosszú távon, Európa versenyképessége komolyan függ majd a világgazdaságba való beágyazottságán, illetve az ott elért pozícióján. A kialakuló új gazdasági világrendben további erőfeszítésekre van szükség az EU erős pozíciójának fenntartására Mint a világ legnagyobb GDP termelő, külföldi kereskedelmi partnere és legfontosabb külföldi működőtőke befektetés recipiense és exportőre, az EU megtartotta előkelő világpiaci pozícióját. Kimagasló helyen áll a versenyképességi ranglistákon is. Az EU állampolgárok jólététének mértéke továbbra az egyik legmagasabb a világon, mely mindemellett folyamatosan emelkedést mutat. 1. ábra: Gazdasági teljesítmény és társadalmi egyenlőtlenség a világban Forrás: Első ESPON 2013 Szintézis jelentés, Számos, az Unió területén kívüli gazdaság erőteljesebb növekedésének köszönhetően, az EU GDP-ből illetve a kereskedelemből való részesedése az utóbbi időben csökkent. Az EU27-ek decentralizáltságából adódóan, az esetleges kívülről jövő gazdasági vagy demográfiai kihívásokra való összehangolt válaszadás több időt igényelhet, mint más, 3 Szerzők: Jacek Zaucha, Ricz Judit 16

17 hasonló méretű gazdaságok esetében. Egyértelművé vált tehát, hogy bizonyos nemzeti szakpolitikák (pl.: gazdaságpolitika, migrációs politika stb.) szorosabb együttműködést igényelnek. A területiség, mint a fejlődés és a versenyképesség lényeges eleme Az EU intelligens, fenntartható és befogadó növekedése nem csupán a GDP növelését tartja szem előtt. Magába foglalja a területi, társadalmi, környezeti és kulturális megközelítéseket is. Az EU területi sokszínűsége, a mezőgazdasági területek jó minősége, a városok elhelyezkedése és Európa rendkívüli kulturális és természeti vagyona szintén hozzájárul ehhez a szemléletmódhoz. Európa nyelvi és szellemi öröksége megerősíti világviszonylatban is jelentős szerepét és identitását. Az EU továbbra is vezető pozícióban maradhat olyan összetett folyamatokban, mint a policentrikus városszerkezet fenntartása, az integrált tenger- és városfejlesztés elősegítése, integrált városfejlesztés, a tengeri és szárazföldi ökoszisztémák biodiverzitásának biztosítása, a klímaváltozás elleni küzdelem, az emberi jogok védelme, valamint a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem. Az EU-ba érkező bevándorlási hullám: kihívás és lehetőség az EU számára Világviszonylatban az EU a bevándorlók legnépszerűbb úticéljai közé tartozik. Az EU lakosságának 3-4%-a nem európai származású. Legtöbbjük Törökországból, Észak- Afrikából, Afrika további területeiről, Dél-Ázsiából és a Közel-Keletről érkezik. A nemzetközi vándorlás fokozottan elősegíti az EU egyes térségei közötti, munkaerőért folyó verseny mérséklését. Ennek ellenére önmagában nem képes megfordítani a népességcsökkenés és elöregedés aktuális tendenciáját. Bár a vándorlás fontos gazdasági haszonnal járhat, társadalmi szemszögből nézve a bevándorlók jelenlegi beáramlása aggodalomra adhat okot. Területi viszonylatban, a nemzetközi vándorláshoz kapcsolódó kihívások magukban foglalják az érintett városrészek közötti és azokon belüli eltérő mértékű fejlődést, gyors városképbeli és kulturális változásokat, valamint az egyre növekvő szegregáció létrejöttét a különböző közszolgáltatások (különös tekintettel az oktatásra) elérését illetően. A kulturális sokféleség a globalizálódó világ megóvandó fejlesztési tényezője A világviszonylatban kis területűnek számító EU, globális jelentőséggel bíró, változatos kulturális örökséggel rendelkezik. Nyelvi és szellemi öröksége gazdagítja a világ kultúráját. Európa épített környezete, összetett kultúrtáji rendszerével együtt (tükrözve Európa századokon átívelő fejlődésének mértékét és intenzitását) a turisták számára rendkívüli életminőséget és vonzerőt testesít meg, világviszonylatban véve is. A globalizáció ösztönzőleg hat az európai kultúrára. Elősegíti új ötletek és életstílusok elterjedését, értékek és értékrendek kialakítását szolgáló párbeszédek indítását. A globális környezetben azonban az európai kulturális örökség számos formáját az eltűnés veszélye fenyegeti, egyebek mellett a kulturális uniformizálódásnak, a tömegturizmus káros következményeinek, a vidékről városba költözésnek, a migrációnak és a környezetromlásnak köszönhetően. Terület és klímaváltozás szoros kapcsolata A gazdasági globalizáció fokozza a természeti környezetre és a kultúrtájakra nehezedő nyomást, és hozzájárult a klímaváltozás felgyorsulásához. Az EU gazdasági növekedése nemcsak az EU-tagországok környezetét befolyásolja hátrányosan, hanem az EU számára inputot biztosító külső területekét is, amelyek ki vannak téve az EU-ból származó szennyezésnek. A globalizáció hatására erősödik a természeti környezet szétdarabolódása és az ökológiailag aktív területek (pl. tengermedencék) egyre kevésbé képesek szerepük betöltésére, például a megnövekedett mennyiségű üvegházhatású gázok elnyelésére. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás szükségessége felhívta a politika figyelmét az ökológiailag aktív területek környezetvédelmi szerepének fontosságára (pl.: Natura 2000 területek kijelölése). Ezen térségek gyakran periférikus területeken helyezkednek el. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás szükségessége további új lehetőségeket nyithat a 17

18 zöld növekedés és a zöld technológiák irányába, például a szénmegkötési lehetőségek területén. Ez az elmozdulás sokkal inkább az EU-n belül tapasztalható, kevésbé köszönhető a különböző nemzetközi együttműködéseknek (kivéve határon-átnyúló együttműködések). A tiszta energia globális tervezési megközelítést követel A évi Megújuló energiaforrás irányelv minden tagállam számára kitűzi a nagyra törő célt, miszerint az EU energiájának 20%-át megújuló forrásból állítja elő 2020-tól, valamint a közlekedési ágazatban 10%-os lesz a megújuló energia felhasználás. Az említett célok elérése érdekében, területi szempontokat figyelembe véve, szükségessé válik az energiahálózatok transznacionális szintű tervezése, melynek segítségével elérhetővé válnak az EU-n kívüli forrásokból származó tiszta energiák is. A globalizáció felgyorsítja a gazdasági átalakulást A feltörekvő gazdaságokban gyorsan fejlődő technológia és jelentős piaci igények miatt, a globális verseny növeli a gazdasági tevékenységek áthelyezését más, az EU határain kívül eső területekre. A globális verseny nem csak szűken vett értelemben, a vállalatokat érinti a régiók és a városok, mint helyszínek is versengenek és együttműködnek egymással, gazdasági aktivitásuk erősítése érdekében. Leginkább versenyképesek azok a térségek, akik a területi adottságaik felhasználásával és funkcionális hálózatok kialakításával eredményesen képesek fellépni a globalizáció adta kihívásokra. Más esetekben előfordulhat, hogy a globalizáció hatására a különböző városok és régiók nehézségekkel szembesülnek, tovább növelhetve ezzel, az EU-n belüli regionális egyenlőtlenségeket. Egyik esetben sem elhanyagolható a társadalmi egyenlőtlenség, a migráció illetve a klímaváltozás befolyásoló hatása. A globalizáció erősíti a területek társadalmi, gazdasági értelemben vett kölcsönös függőségét Az EU régiók globális gazdasági versenybe való integrációja, valamint az államok és régiók erősödő kölcsönös függősége egyre jellemzőbb folyamat világszerte. A globalizáció megváltoztatja a régiók és városok funkcionális szerepét, összeköt korábban elszigetelt, vagy egymástól függetlenül működő területeket. Például friss virágokat és zöldségeket ma már egyszerűen importálnak Afrikából, ahelyett, hogy a metropolisz térség környékén termelnék őket. Az ír IT szektor fejlődése a lengyel, közepes méretű városokból való kivándorláshoz vezetett. A skandináv bankok likviditási problémáján keresztül, az amerikai pénzügyi válság komoly hatással volt a balti térség országaira. Mindez azt jelenti, hogy Európa bizonyos részein zajló, akár kisebb változások is nagy hatással járhatnak a kontinens egyéb területein. A helyi értékek döntő értékűek a globális versenyképesség szempontjából A globalizáció sokak számára kitágította elérhetőség fogalmát. A globális elérhetőség többé már nem csak a távolság és elhelyezkedés függvénye. Az elérhetőség tágabb fogalma magában foglalja az infrastruktúra minőségének funkcióját (közlekedés és IKT), a létező kapcsolatok gyakoriságát, innovatív gondolkozást, szakpolitika gyakorlását és hálózatteremtést is. Az alapvető nyersanyagokhoz, az ivóvízhez, az élelmiszerekhez és áramforrásokhoz való hozzáférés még inkább fontossá váltak. Ugyanakkor, a belső (helyi) karakterelemek, mint a humán vagy társadalmi tőke, vagy a helyi szellemiség szerepe megnőtt. Globális értelemben elérhetőnek lenni, mindinkább egyet jelent, a közés magánszféra együttműködésével támogatott, jól összehangolt helyi, regionális és nemzeti fejlesztési politikákkal. Mindezekkel párhuzamosan, a globalizáció hatással volt különböző területi folyamatokra is. Például, a változó életmódból fakadóan, a globalizáció felgyorsította a városok terjeszkedését, megnövelte a nagyvárosok túlnépesedését, növelte a környezetre gyakorolt nyomást. Bizonyos esetekben a globalizáció hatására negatív fejlődési folyamatok indultak meg, például a hagyományos társadalmi struktúrák gyengülése és a képzett munkaerő központi régiók felé való elvándorlása a humán tőke gyengülését okozta a peremterületeken. 18

19 A metropolisz térségek fontos szerepet játszanak az EU globális versenyképességének fenntartásában Az EU metropolisz térségei, alacsony arányuk ellenére, a világ legfejlettebb szolgáltatásai és a legújabb high-tech termelési ágazatai számára biztosítanak teret. A méretgazdaságosságból fakadó előnyök elmaradásának kockázata sokkal alacsonyabb az EU-ban mint a világ más részein valamint ezek a térségek további, új tevékenységek befogadására is nyitottak. Ugyanakkor az európai városok globális szintű versenyképességének fenntartása komoly kihívást jelent Európa számára. A felmerült nehézségek közé elsősorban az európai városok strukturális és társadalmi problémái tartoznak. Természeténél fogva a globalizáció hozzájárul a területi polarizációhoz is (pl. az EU központi régióinak egyenlőtlen fejlődése) mindemellett biztosítja új globális integrációs zónák kialakulásának esélyét a skandináv és a kelet-európai metropoliszok körül. Az EU szomszédjai számára előnyösek az EU tovagyűrűző hatásai A közös értékeken illetve az ötletek áramlásán keresztül az EU közvetlen szomszédjai is részesedhetnek a gazdasági globalizációból származó előnyökből illetve az európanizáció eredményeképp kialakuló nyitottságból. Ugyanakkor az EU jólétének tovagyűrűző hatásai korlátozottan képesek csak érvényesülni a fél-perifériális és a világ kevésbé fejlett részein. Példának okáért, a dél-európai irányú gazdasági jólét folytonosságának megszakadása elsősorban nem a Földközi-tenger déli partvonalát érinti, sokkal inkább lehúzódik Észak-Afrika és a Szaharától délre fekvő területek közé. Az EU területi szakpolitika keretének kialakulása a globális összefüggésben A globális kölcsönhatások és folyamatok egyértelmű területi hatásai ellenére, az EU külső, globalizációval foglalkozó politikái főként ágazati irányultságot mutatnak, melyeket a különböző EU-s képviseletek sokszor területi szakértelem nélkül vezetnek. A globális jelentőségű kérdésekre alig akad olyan következetes politikai keret, mely valós területi szempontokat is figyelembe venne. Példa erre az éghajlatváltozás, vagy a fenntartható és versenyképes energiához való hozzáférés esete. A szakpolitika-alakításnál figyelembe veendő megállapítások Európa városai és régiói szembesülnek a globalizáció gyorsulásával járó kihívásokkal: a nemzetközi verseny rákényszeríti őket, hogy világosan meghatározzák sajátos területi előnyeiket és a helyi adottságaikat, valamint, hogy pozícionálják önmagukat az európai térben. A globalizáció területi kihatásai (mint a metropolisz térségek és a kontinentális kapcsolódások egyre fontosabb szerepe, a hosszú távú szállítás és az alapvető infrastruktúra iránti növekvő kereslet, illetve az új, globális integrációs zónák megjelenése) alátámasztják az új típusú, helyi, regionális, nemzeti és uniós szintű fejlesztési politikák szükségességét. Különösképpen sürgető szükség mutatkozik a globális kihívásokra adandó összehangolt válaszadásra. A válaszadás kiterjedhet többek között: a helyi gazdaságok fejlesztésre, ugyanis minél rugalmasabbak a helyi gazdaságok, annál sikeresebbek lehetnek globalizált környezetben; helyi válaszokra a klímaváltozásra, ugyanis a helyi fenntartható rendszerek hozzájárulhatnak globális fejlődéséhez a klímaváltozás következményeinek mérséklésével és a meglévő hatásokhoz való alkalmazkodással; helyi közösségek kulturális és társadalmi összetartó erejével, melynek segítségével az EU jobban pozícionálja önmagát a globalizált világban. A szakpolitikák alkalmazása terén az EU országoknak összehangoltabban kellene kezelniük a globális kihívásokra adandó válaszaikat. Mindez megosztottabb felelősséget jelentene a nemzeti, regionális és helyi vezetés szintjén, valamint a különböző nemzeti szintek és az Európai Bizottság között. Bizonyos törekvések globális szintű összehangoltságot igényelnek. Példának okáért, bár az EU igen sokat tett a klímaváltozás hatásainak kezelése és mérséklése ügyében, ezek az erőfeszítések önmagukban nem elegendőek a problémák kezelésére. A következetes területpolitikai keretek hiánya, globális összefüggésekből szemlélve, komolyabb figyelmet érdemel, különös tekintettel a gazdasági egyenlőtlenségekre, a 19

20 demográfiai kihívásokra, a klímaváltozásra és a fenntartható és versenyképes energiához való hozzáférhetőségre. Amennyiben a jövőben az EU meg akarja tartani vagy erősíteni kívánja világban betöltött pozícióját, területileg sokkal érzékenyebb külpolitikára és fejlesztéspolitikára lesz szüksége. 2.2 A globális gazdasági és pénzügyi válság hosszú távú hatásai Európára 4 A gazdasági válság megállította a területi növekedést és kiegyenlítődést A gazdasági fejlődés Európa néhány periférikus térségében dinamikusabb volt a 2008-at megelőző években, mint a kontinens magterületein. A gazdaságok átstrukturálódtak: az anyag-, energia-, és szállításigényes ágazatok jelentősen lecsökkentek. A szolgáltatások GDP-ből való részesedése jelentősen megnövekedett, a gazdaságok pedig egyre nyitottabbá váltak. Az Unió új tagállamainak többsége valamint régióik gyorsabb ütemben fejlődtek, mint az EU15 országai. Az egy főre jutó GDP alapján 2000 és 2006 között a regionális különbségek Európa szerte 8%-kal csökkentek, jelezve ezzel a konvergenciát az Unió régiói között. A globális válság az Unión belül megszakította a hosszú távú gazdasági növekedés trendjét és a területi kohézió megerősödését. Az a néhány térség, melyeknek a legnagyobb gazdasági kihívásokkal kellett szembenézniük 2008 óta, ezt megelőzően a leggyorsabban fejlődő országok és régiók voltak. Ezek szerint a jelenlegi gazdasági folyamatok Európát a divergencia és polarizáció irányába sodorják; az egyik legnehezebb kihívás visszavezetni Európát az országok és régiók közötti konvergencia útjára. A gazdaságszerkezet függvényében a válság különbözőképp érintette a régiókat Európának nem egy, hanem több, egymással kapcsolatban álló, különböző hosszúságú gazdasági-pénzügyi krízissel kell szembenéznie, többek között: banki és hitelválsággal, a lakáspiac és az építőipar válságával, euróválsággal, kereskedelmi- és foglalkoztatási válsággal. Az európai országokat és régiókat különbözőképp sújtotta a gazdasági krízis, továbbá a helyzetet módosítja, hogy az előbbiekben felsorolt válságformák kombinációi eltérőképp jelentkeztek térben és időben egy adott nemzetgazdaság életében. Ennek megfelelően az egyes országoknak a helyi sajátosságaikat is figyelembe véve kellett, ill. kell válaszokat megfogalmazni a jövővel kapcsolatban. 4 Szerzők: Peter Schön, Volker Schmidt-Seiwert, Radvánszki Ádám 20

21 1. térkép: A munkanélküliségi ráta változása Európa régióiban között Forrás: Eurostat Minél inkább részese egy régió a globális gazdaságnak, annál jobban érintette őt a válság A gazdasági válság rávilágított arra is, hogy mennyire törékeny egyes fejlett országok gazdasága. Sokkal érzékenyebben érintette a válság azokat a régiókat, amelyek hightech iparágakkal rendelkeznek, igen erősen beágyazódtak a globális gazdasági körforgásba, továbbá döntően exportorientált gazdasági tevékenységet folytatnak, mint azt korábban gondoltuk volna. Ezen tőkeigényes és speciális termékeket gyártó iparágakkal rendelkező régiók alkotják az ún. válságérzékeny térségek egy sajátos csoportját. Többek között ide tartoznak a jelentős exportorientációval rendelkező régiók, mint a németországi Baden-Württemberg, a hollandiai Észak-Brabant, vagy Aragon régió Spanyolországban. Őket különösen érintette a zsugorodó globális kereslet, továbbá itt figyelhető meg az európai és nemzeti összehasonlításban a legnagyobb GDP csökkenés is. A gazdasági válságra adott ilyetén érzékeny reakciók azt mutatják, hogy a területi és regionális politika térségre szabott megközelítést igényel a regionális lehetőségek stabilitásához és kibontakozásához; hiszen a diverzifikált regionális gazdaságok 21

22 ellenállóbbak. Azok a régiók, amelyek a globális gazdaságnak és fogyasztási hálózatoknak kevésbé voltak a részesei, a válság hatásait sem érezték olyan markánsan. Ez arra is visszavezethető, hogy a helyi gazdaságra való építkezés rugalmasabb és fenntarthatóbb fejlődést biztosít; azaz a helyi alapú megközelítésmód fontosságának a hangsúlyozása újra napirendre került. Ez a versenyképességi régiók számára is helytálló, amelyek úgy tűnik, visszatérnek a gyors fejlődési pályára. Az államadósság korlátozhatja a nyilvános területfejlesztési politikák alkalmazási hatókörét Az államháztartást és az állami kiadási programokat súlyosan érintette a recesszió. Az átlagos államháztartási hiány elérte a GDP 7 %-át, az államadósság pedig az éves GDP 80 %-ánál is több. Ennek ismeretében a kormányoknak csökkenteniük kell a kiadásaikat. A folyamat eredményeként az állami beruházások valamint a nemzeti és a regionális területi politikák fiskális hatóköre össze fog zsugorodni. Ezt még a Strukturális Alapok társfinanszírozása is befolyásolhatja. Általánosságban elmondható, hogy a válságkezelési stratégiák tagállamokon belül és azok között is roppantul eltérőek, valamint annak a veszélye, hogy a csökkenő költségvetéssel párhuzamosan a szolgáltatások hozzáférhetősége is csökkenni fog. Az innováció és a tudás-alapú gazdaság az európai régiók fellendülésének a motorja / Az európai régiók fellendülése az innováció és a tudás-alapú gazdaság által Az intelligens növekedés a tudás és az innováció-alapú gazdaságfejlesztést jelenti. Az innováció igen fontos tényezője a fellendülésre váró európai gazdaságnak. Az Európa 2020 Stratégia céljainak megfelelően a legtöbb ország törekszik a saját tudásbázisa fejlesztésére, ami elengedhetetlen az innovációképesség fejlesztéséhez. A K+F kiadások területi megoszlása összhangban van a jelentős gazdasági teljesítménnyel bíró régiók elhelyezkedésével, azaz az ilyen jellegű kiadások Európa legurbánosabb részein a legmagasabbak. Alacsonyabb K+F intenzitással főként Kelet-Európában, Görögországban valamint Spanyolországban és Portugáliában találkozhatunk. A K+F felhasználások tekintetében igen nagy különbségeket lehet felfedezni Európában. A K+F kiadások jelenleg nem haladják meg a GDP 2%-át, míg az Egyesült Államokban 2,6%-ot, Japánban pedig 3,4%-ot fordítanak erre. A 3%-os közös célkitűzés eléréséig még hosszú utat kell megtenni az EU államainak, s ettől a céltól az új tagállamok valamint Olaszország, Portugália, Görögország és Ciprus áll a legtávolabb, s csak Svédország és Finnország áll ezen érték fölött. A K+F beruházások forrásai az országok között eltérőek: ott a K+F ráfordítások a legalacsonyabbak, ahol a támogatások java része az állami szektorból származik. A metropolisz térségek valamint a középvárosi hálózatok tudnak a leginkább a K+F tevékenységekre építeni A koncentrált K+F ráfordítások jelentősége a nagyvárosi területeken belül, különösen a fővárosi régiókban jól kimutatható. Franciaország esetében a nemzeti K+F kiadások 45 %-a Ile-de France-ban koncentrálódik. Továbbá ebben a régióban a legmagasabb a K+F ráfordítás mértéke abszolút értékben, regionális szinten az Európai Unión belül. Az újonnan csatlakozott tagállamokban is ezek a (fővárosi) régiók rendelkeznek a legkedvezőbb K+F értékekkel. Pozsony, Budapest vagy Prága hasonló kategóriába tartozik mint Göteborg, Toulouse vagy éppen Lyon, ami egy második nyugat-európai vonalnak tekinthető. Azonban számos fővárosi régiónban számottevően kisebb a K+F ráfordítások jelentősége. Ilyen Róma vagy Athén, amelyek kulturális és közigazgatási funkciója dominánsabb, vagy Barcelona, amely hagyományos ipari, kulturális és turisztikai szereppel bír. Számos középvárosi térség is rendelkezik K+F tevékenységgel, különösen a finn, a német és a holland városok esetében jelentős ez az ágazat. Nem feltétlenül a városok tényleges mérete az ami a K+F klaszterek hatékonyságát meghatározza, hiszen a kis- és középvárosok ill. a rurális területek is nagyon fontos szereppel bírnak a tudás alkalmazásában és az új fejlesztések létrejöttében. Tulajdonképpen a kisebb régiók gyakran sokkal hatékonyabbak és jobban képesek a megújulásra. Ezen kisebb K+F 22

23 térségek a hálózatosodás, a méretgazdaságosság, valamint a kölcsönös előnyök (szinergiák) révén képesek arra, hogy nagyobb K+F alapú régiók versenytársai legyenek. A régióknak különböző lehetőségeik és kilátásaik vannak a növekedésre nézve A befogadó növekedés központi aspektusa a magas foglalkoztatás jellemezte gazdaság valamint a társadalmi és területi kohézió céljainak az elősegítése. Ehhez kulcsfontosságú elem a jobban képzett európai munkaerő. Ahogy a Lipcsei Charta 2007-ben felvázolta, a városi és a helyi szint ezen irányelv végrehajtásának a kiindulópontja. Az oktatásnak továbbá a szociális szakpolitikai intézkedéseknek szükséges támogatniuk a regionális munkaerőpiacokat, amelyek nemcsak a gazdasági válság, hanem a demográfiai változások által is érintettek, továbbá szerepük van a munkaerő ismereteinek valamint a gazdaság igényeinek a közelebb hozásában. A társadalmi stabilitás veszélyben van. A gazdasági talpraállást elősegítő, és költségvetést ösztönző csomagok létrehozására sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni, annak érdekében, hogy a szociális feszültségek minél kisebbek legyenek. Számos térség kockázatnak van kitéve az állandósult válság miatt Európa válaszút előtt áll: a növekedés vagy a tartós gazdasági krízis lehetőségei közül dönthet, azonban ez a választás nem feltétlenül önkéntes. A talpraállás lehetőségei Európa szerte különböznek egymástól. A visszaesés veszélye különösen azokban az országokban áll fenn, amelyek leginkább érintettek a pénzügyi válság ördögi köre által, továbbá a tartós munkanélküliség reprodukálhatja a tartós gazdasági válságot. Minél hosszabb távú egy régió alacsony gazdasági teljesítménye, ill. a K+F aktivitása és a beruházások szintje, annál valószínűbb, hogy annak infrastruktúrája is elavulttá fog válni. Ezek a területek kirekesztetté válhatnak a társadalmi-gazdasági folyamatokból, akadályozva a régiót az integrációban. A éves korosztály foglalkoztatottsági rátájának változása között A jelenlegi gazdasági válság egyik tanulsága, hogy a foglalkoztatottsági szintet biztosítani és növelni kell. Ez az Európa 2020 Stratégia egyik kulcsfontosságú megállapítása. Az innovatív Európában több és jobb munkahely létrehozása hozzájárul egyrészt az intelligens, másrészt pedig a befogadó növekedéshez. Azonban nem csak a magasan képzett munkaerő számának növelése szükséges; a több alacsony képzettséget igénylő állás javítani fogja a fiatalok munkaerő-piaci helyzetét és segíti a bevándorlók belépését a munkaerőpiacra. Az Európa 2020 Stratégiában a foglalkoztatottsági ráta kulcsfontosságú fajlagos mutató a munkalehetőségek mérése terén. Egész Európát tekintve a éves népesség 75%-át kellene alkalmazni, azonban ez az érték 2009-ben a gazdasági válság miatt 69%-ra csökkent. A NUTS2-es regionális szintre elkészített 2008-as állapotot bemutató térkép azt vetíti előre, hogy Európa egyes térségeinek még hosszú időre van szükségük ahhoz, hogy ezt a célkitűzést elérjék. Dánia és Svédország összes, míg az Egyesült Királyság legtöbb régiója a határérték feletti rátával rendelkezett a mérés időpontjában. Németországban és Ausztriában jelentős számú régió értéke 75 % feletti volt. Dél- és Kelet-Európa régiói Észak és Dél-Franciaországgal, Vallóniával (Belgium) és Északkelet-Németországgal együtt viszonylag alacsony foglalkoztatottsági szinttel rendelkeztek. Belgiumban és Franciaországban nem volt olyan kiugróan magas foglalkoztatottsági rátával rendelkező régió, amely ellensúlyozni tudta volna a nemzeti szinten meglévő hiányt. Forrás: 5. jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról (Európai Bizottság, november) 23

24 A felsőfokú végzettséggel rendelkező éves korosztály, 2008 Európa szerte az intelligens és a befogadó növekedést az oktatással szoros összefüggésben tekintik. A jó oktatás tudást és innovációt generál. Ez Európa egyik fontos tőkéje, illetve a kontinens pozícióját a globális versenyben biztosító tényező. A minőségi oktatás a nyitott szemléletű Európában segíti az egyéni munkalehetőségeket és megkönnyíti a munkaerőpiaci integráció folyamatát. A felsőfokú végzettségű felnőtt lakosság arányának növelése egy egyik legfontosabb intézkedés az oktatási célokon belül. Az Unió célkitűzése, hogy a év közötti korosztály legalább 40%-a felsőfokú végzettséget szerezzen 2020-ra. Európa regionális (NUTS 2) szintű képe határozott nyugat-kelet megosztottságot mutat; Kelet-Európa ebben az esetben magában foglalja egész Németországot. Az EU többi tagállama nagyfokú homogenitást mutat. A skandináv országok, az Egyesült Királyság és Írország, Hollandia, Belgium, Franciaország és Spanyolország általánosságban magasabb értékekkel rendelkezik, mint a többi ország. Kelet-Európában a fővárosi régiók rendelkeznek a legmagasabb értékekkel. (Varsó és környéke például kiugróan magas 40% feletti értékkel bír). Forrás: 5. jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról (Európai Bizottság, november) A teljes K+F kiadások 2007-ben Az innováció tekintetében az Európai Unió még mindig képes felzárkózni a globális versenytárak mellé. Az európai politikák fő céljaként megmaradt, hogy a K+F kiadásokat a GDP 3%-nak megfelelő összegre kell növelni, a magánszektor K+F ágazatba történő fokozatosan növekvő beruházás mennyisége mellett. A legmagasabb K+F kiadással rendelkező NUTS2 szintű régiók 2007-ben Észak és Nyugat-Európában koncentrálódtak. A 3 %-ot meghaladó régiók a következő térségekben találhatók: Finnország, Egyesült Királyság teljes területe, Svédország déli régiói, Île de France és Midi-Pyrénées, a németországi Baden-Württemberg valamint Damstadt, Braunschweig és Drezda illetve Steiermark Ausztriában. Kelet-Európában Csehország legtöbb régiója és Lengyelország illetve Magyarország fővárosi térsége érte el a nyugat-európai szintet. Forrás: 5. jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról (Európai Bizottság, november) 24

25 A szakpolitika-alakításnál figyelembe veendő megállapítások Az európai gazdaságnak szüksége van a nagyobb rugalmasságra a külső sokkhatásokkal és zűrzavarokkal szemben. A pénzügyi és a monetáris rendszer szabályozása nem csak egy absztrakt kifejezés, hanem különböző szakpolitikákra utal, mint például a megújuló energia támogatása azért, hogy Európa kevésbé legyen érzékeny az olajár-ingadozásra. Másik példával élve, a képzett munkaerő jobban tud alkalmazkodni a munkaerő-piaci szervezeti változásokhoz. A globalizáció negatív következményeivel szemben is csökkenteni kell Európa sebezhetőségét, mégpedig úgy, hogy térségre szabott fejlesztési politikákat alkalmazunk, többek között meghatározzuk a sajátos helyi és regionális adottságokat, mint belső lehetőségeket és fejlesztési mechanizmusokat. Az új kihívások térségi szinten összehangolt megoldásokat és a helyi lehetőségek alapján helyi gazdaságfejlesztési stratégiákat kívánnak, a területi tőke és a helyi értékek valamint ismeretek felhasználásával. A hely-alapú politika célja, hogy jobban kiaknázza az eddig fel nem használt térségi potenciált valamint csökkentse a tartós társadalmi kirekesztést, külső beavatkozás és a többszintű kormányzás segítségével Nemzeti, uniós és globális keretekre van szükség a helyi és a regionális szereplők támogatása érdekében ill. a térségek közötti kohézió elősegítésére. (összhangban a Zöld Könyv a területi kohézióról című dokumentumban foglaltakkal). A fenntarthatóság gazdasági dimenzióinak igényeit figyelembe kell venni, és ezeket különböző intézkedések révén kell kifejezni, mint költségvetési fenntarthatóság, helyi erőforrásokra alapuló és a helyi alrendszerek kapacitásait (társadalom, környezet) figyelembe vevő gazdaságfejlesztés. Szakpolitikai beavatkozás szükségeltetik a hátrányos helyzetű régiók felé, azért, hogy a képességeiknek megfelelően a globális folyamatokban részt tudjanak venni. A legsebezhetőbb EU régiók számára további támogatások szükségesek, hogy diverzifikálják a gazdaságukat. Továbbá a nemzeti területfejlesztési politikáknak tartalmazniuk kell az általános gazdasági szolgáltatásokhoz való hozzáférések szabványait. 2.3 Az EU integráció kihívásai és a régiók növekvő egymásrautaltsága határon átnyúló és szomszédsági együttműködések 5 Az Európai Unió területi bővítése és annak következményei továbbra is kihívást jelentenek a területei integráció számára Európai szemszögből az EU területét továbbra is a centrum-periféria viszony jellemzi: a GDP, innovációs kapacitás, felsőfokú végzettséget igénylő munkahelyek elsősorban a magterületen, Észak-Európában és a magterületen kívüli más várostérségekben koncentrálódnak. Főként az EU bővítésnek köszönhetően, a területi egyenlőtlenségek növekedtek annak ellenére, hogy 2008-ig, a válságot megelőző időszakban az újonnan csatlakozó tagállamok számos területen jelentős fejlődést tudtak elérni. Az érintett országoknak szembe kell nézniük különböző problémákkal, melyek közül néhány különösen nehéz terheket ró rájuk az elhúzódó válság következtében. A növekvő gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek oka egyidejűleg a munkahelyek Európai Unión belüli és kívüli egyenlőtlen megoszlására vezethető vissza. Mindez jelentős fenyegetést jelent az EU integráció elmélyítése és bővítése vonatkozásában. A régi és új tagállamok között állandósult fejlettségbeli különbségek és a határ-menti együttműködések esetében tapasztalt nehézségek további akadályokat jelentenek. Fennáll a veszélye a centrumperiféria viszony újratermelésének és az Unión belüli a kétsebességű Európa felelevenítésének. 5 Szerzők: Jacek Zaucha, Ricz Judit, Radvánszki Ádám 25

26 Közigazgatási határokkal elválasztott fejlesztési lehetőségek A határok elválasztanak természetes ökoszisztémákat, funkcionális hálózatokat és régiókat (beleértve a klasztereket) és némely esetben városokat is. A közigazgatási határokon átnyúló együttműködések alapvető tényezői az intelligens, fenntartható és befogadó növekedésnek. Az ökoszisztémák esetében például előnyösebb a természetesen összetartozó területek közigazgatási határon átívelő kezelése. Ez javíthatja a belső működésük szabályozását és a természetes és ember által okozott környezeti ártalmak elleni védekezést. A funkcionális zónák bővülésének és a különböző országok kulturális, közigazgatási, gazdasági és társadalmi különféleségének köszönhetően a városok vagy klaszterek innovatívabbá válhatnak. A nagyobb európai gazdaságok megteremtésének legfőbb eszköze a várostérségek, és a nagy és középvárosok közötti hálózatosodás lehetne. A határ-menti területek fontosak a fenntartható fejlődéshez A legértékesebb ökoszisztémák jelentős része határ-menti területeken helyezkedik el. A határok hagyományosan folyóvölgyek, hegységek, tengerpartok mentén húzódnak, olyan területeken, melyek leginkább alkalmas terepei értékes ökoszisztémák kifejlődésének. Ráadásul sok határterület évtizedekig tiltott hely volt a turizmus, az utazás és egyéb gazdasági tevékenységek számára. Ez idő alatt az ökoszisztémák háborítatlan környezetben tudtak fejlődni. A legtöbb természetes ökoszisztéma fontos klímaváltozást enyhítő szolgáltatást nyújt, mely tényező szükséges előfeltétele a magas színvonalú turizmus kialakulásának, valamint meghatározó eleme az európai szintű biodiverzitás fenntartásának. Jó lehetőség a határ-menti területek befogadó növekedésére A nemzeti határok azonos nyelvű, kultúrájú és/vagy történelmi háttérrel rendelkező embereket is elválasztanak egymástól, akik a hivatalos határok ellenére, ugyanazon nemzethez vagy nemzetiségi csoporthoz tartozónak vallják magukat. Ők fontos, ugyanakkor jelenleg kihasználatlan társadalmi és humántőkével bírnak a határ-menti területek fejlődésének elősegítéséhez. Tevékeny elkötelezettségük elősegítheti a közigazgatási rendszerek és társadalmi partnerek közötti együttműködéseket a különböző országokban. A közigazgatási határokon átnyúló kultúra lehetőség az intelligens fejlődésre Európa gazdag kulturális kincsekben. A festmények, szobrok, építészeti alkotások, víz alatti örökségünk, tájaink, nyelvi és eszmei örökségünk mind-mind fontos eszközei a fejlődésnek, és hozzájárulnak az európai identitás kialakításához. A határ-menti együttműködések az ötletek szabad áramlásának biztosításával, más nemzetek eredményeinek megismerésével, kulturális kincseiknek közös teret adva, új műremekek megalkotását ihletik meg, ugyanakkor hozzájárulnak az együttműködő területek és országok helyi és turisztikai szempontból való vonzóvá tételéhez is. A határon átnyúló együttműködések a kreatív osztály növelésével, csökkentik a különbségeket és előmozdítják az innovációk létrejöttét. Számos projekt célozza különböző, határ-menti turisztikai termékek létrehozása és kulturális hálózatok megteremtése, melyek elősegítik a kulturális integrációt. Szakpolitikai támogatás a spontán területi együttműködések számára A területi együttműködések nyilvánvaló sikerét az alulról jövő kezdeményezések mutatták leginkább, melyek az eurorégiók és testvérvárosi kapcsolatok formájában testesültek meg. Jelenleg több mint 70 eurorégió létezik Európában. A legtöbbjük önmagát fenntartva, mindenfajta külső pénzügyi támogatás nélkül működőképes. Munkájukat általában hosszabb távú akciótervek és stratégiák alapozzák meg. A testvérvárosi-hálózatok és az eurórégiók számos határon átívelő projekt és kezdeményezés létrejöttét ösztönözik. Ennek ellenére a területi együttműködések és hálózatosodások, a meglévő nyelvi, kulturális, közigazgatási, tájékoztatási és bizonyos esetekben a fizikai korlátok miatt, sok esetben szükségessé teszik külső, induló támogatások megteremtését. Az ösztönzők szükségessége növekszik a fizikai távolságok- 26

27 és kulturális különbségek növekedésével, illetve az együttműködési hagyományok hiányában. Területi együttműködés, mint az EU Kohéziós Politikájának legfontosabb célkitűzése A területi együttműködések lépésről lépésre átfogó rendszerré váltak a kohéziós politika (előtérbe helyezve a 3 célkitűzésben) és az európai szomszédsági politika (ENPI CBC/ Határon Átnyúló együttműködési programok) ernyője alatt. Az Európai Területi Társulás (ETT/EGTC), mint a területi együttműködés intézményrendszerének új jogi eszköze, további lehetőséget teremtett a területi együttműködések számára. Minden erőfeszítés ellenére, a jelenlegi területi együttműködési rendszer három lazán kapcsolódó részből tevődik össze: területi együttműködések az Európai Unión belül, területi együttműködések a szomszédos, tagjelölt vagy potenciálisan tagjelölt országokkal, és együttműködések más országokkal. Mindezek területi kohézióhoz való hozzájárulása, valamint egymáshoz való kapcsolódásuk rendkívül változó. A kohéziós politika reformja jó lehetőséget teremt a téma 2013 utáni programozási időszakban való továbbviteléhez. Ennek érdekében támaszkodni kell a kohéziós politika területi együttműködésére vonatkozó célkitűzések végrehajtása során tapasztaltakra. A területi együttműködések összetettsége A határon átnyúló és transznacionális együttműködések lényege az emberek, intézmények, üzletágak és különböző társadalmi intézmények közötti kapcsolatteremtés megkönnyítése. Ez egyben a nem illeszkedő hivatali gyakorlatok, a hiányos infrastruktúra, az eltérő jogrendszeri, kulturális és nyelvi környezetből adódó külső költségek csökkenését is jelenti. Mindamellett, a területi együttműködések sikere nem kizárólag a fizikai és kapcsolattartási akadályok függvénye. A siker ennél jóval összetettebb, melynek alapja az érintettek fokozódó önmegerősítésében rejlő fejlesztési lehetőségek kiaknázása. Ez a fajta megközelítés megfelelő intézményi rendszer kialakítását, a piaci erők aktivizálását, a helyi identitás megerősítését, szükség esetén megteremtését, illetve a területi marketing meghonosítását kívánja meg az ökoszisztémák tiszteletben tartásával egyidejűleg. 2. térkép: Törésvonalak az egy főre eső GDP tekintetében, 2008 Forrás: Első ESPON 2013 Szintézis jelentés,

28 A határok jobban elválasztják az új tagállamokat, mint a régieket A területi együttműködések rendkívül sokat segítettek a régi tagállamok közötti, államhatárokkal szembeni ellenérzések és rossz beidegződések leküzdésében, ezzel is támogatva a területi kohéziós törekvéseket. Az EU külső határai, valamint az új és régi tagállamok közötti határok azonban továbbra is komoly akadályokat jelentenek. Részaránytalanság figyelhető meg a régi és új tagállamok esetében intézményi kapacitás, fejlesztési prioritások tekintetében, mely sok esetben gátolja a határon átnyúló együttműködések létrejöttét, ezáltal hosszútávon egyenlőtlen előnyöket eredményezve. A legnehezebb helyzet az EU külső határai esetében tapasztalható (Norvégiát, Svájcot és néhány tagjelölt országot kivéve). Sokan ezen EU határterületek közül elveszítették korábbi gazdasági, szociális és kulturális kapcsolataikat a határ túloldalán lévő, szomszédos területekkel. A helyi és regionális kormányzati szintek közötti összeférhetetlenség, a korlátozott intézményi kapacitás, illetve a stratégiai irányzatok és célok közötti széthúzás, a határ mindként oldalán akadályozzák a spontán, alulról jövő együttműködések létrejöttét. Transznacionális és interregionális együttműködések megoldások az összetett területi problémák kezelésére Sikeres transznacionális területi együttműködések sora mutat jó példát és követendő modellt, összetett fejlesztési problémák, többoldalú területi együttműködéseken keresztül történő leküzdésére. Mindezek disszeminálásra kerültek számos európai térségben. Némelyek úttörő mivoltukból adódóan kerültek bemutatásra, mint az első tengeri területi tervek vagy az innovációkat serkentő területi körülmények létrehozása. Másfelől számos interregionális együttműködés tevékenykedett a területfejlesztés és kohéziós politika eszköztárának tökéletesítésén valamint a gyakorlatot megalapozó irányelvek hatékonyabbá tételén. Sajnálatos módon a bíztató eredmények nem kaptak elegendő rendszeres figyelmet sem ahhoz, hogy elterjedjenek az Európai Unió különböző típusú területein, sem pedig ahhoz, hogy kapcsolatok jöhessenek létre a sokféle területi együttműködés között. Makroregionális stratégiák Az Európai Bizottság és a tagállamok új, közös ügye az európai makrorégiók számára készülő átfogó stratégiák elkészítése. Tagállamok, régiók, nemzetközi szervezetek, pénzintézetek és civil szervezetek dolgoznak közösen irányelvek kidolgozásán és a különböző tevékenységi körök összehangolásán az adott terület harmonikus fejlesztése érdekében. A makrorégiós stratégia előnyei nagyrészt az integrált megközelítésmódra vezethetők vissza. Az ilyen típusú stratégiák funkcionális együttműködéseken alapulnak, melyek a közös kihívásokra közös megoldásokkal tudnak felelni. Az Európai Unió Balti - és Duna Stratégiája alapján levonható tapasztalatából egyértelműen látszanak a szabályok és irányelvek újonnan bevezetett összehangolásából származó jelentős előnyök. A szakpolitika-alakításnál figyelembe veendő szempontok A legfontosabb kihívás a hálózatosodás biztosítása és a határok által elválasztott területek (városhálózatok, klaszterek, kulturális-, társadalmi- és humán tőke, ökoszisztémák stb.) potenciáljának helyreállítása, megőrzése. Ahhoz, hogy az egyes városok és régiók élvezhessék más városok és régiók gazdasági növekedéséből, gazdagodásából származó előnyöket, vagyis a gazdasági egyensúly elérése érdekében, egyre sürgetőbbé válik a határok átjárhatóságának megkönnyítése. A területi együttműködések számos előnyt jelentenek a résztvevők számára, úgy mint a fejlesztéshez szükséges kritikus tömeg megteremtésének lehetőségét, az ökoszisztémák stabilitásának esélyét, vagy éppen a kölcsönös bizalom kiépítése révén létrejött társadalmi tőkét. Néhány esetben nem csupán a határon-átnyúló együttműködések, hanem a nagyobb területet átfogó, transznacionális együttműködések számítanak előnyösnek. Ilyen együttműködések - nagyobb európai makrorégiós viszonylatban 28

29 nem csak projekt szinten, hanem önkéntes módon, irányelvek összehangolására is kiterjedhetnek. Az egyes interregionális, transznacionális és határon-átnyúló programok közötti hatékonyabb integráció biztosítása szükséges, melynek segítségével eredményeik, tapasztalataik felhasználhatóak lesznek új területi együttműködések számára is. A határon-átnyúló együttműködéseket szélesebb értelemben véve, a makroregionális fejlődés eszközeinek kell tekinteni. Ezért az egyes határonátnyúló együttműködések közötti, hatékonyabb koordináció szükséges. Tisztázni kell továbbá a makroregionális stratégiai projektek és a határon-átnyúló projektek közötti összefüggéseket, és ezeknek a helyi körülményekre alkalmazható eredményeit. Nem minden határszakasz egyforma. Differenciált megközelítésmódok szükségesek a különböző határszakaszok sajátosságainak figyelembevételével. Az EU bővítés és annak következményei még mindig nyomasztó terheket jelenthetnek. Növekvő veszélyt jelent a kétsebességű Európa kialakulása illetve a centrumperiféria megosztottság fokozódása. Többlet erőfeszítések szükségesek az új, EU külső határszakaszok hatékonyabb kezelése érdekében. A külső határok esetében elsősorban a megközelíthetőség javítását és a belső potenciál fejlesztését kell középpontba helyezni (pl. EU határátkelők létesítésével a külső határszakaszon). Nemzetközi együttműködések esetében az Európai Unió területén túl, a szomszédos térségek stabilitásának és prosperitásának szem előtt tartását is érdemes hangsúlyosan kezelni, Kelet-Európától a Földközi-tengeri térségig. Az európai makroregionális stratégiák profitálnának egy következetes, egységes területi megközelítésből. Az érintett területeken jelentkező hatásait, ezért bizonyos gyakorisággal, megadott időközönként felül kell vizsgálni. Legalább ennyire fontos a területi együttműködések európai jellegének fenntartása (például releváns, EU irányelvek kidolgozása, a határ-menti területi együttműködések lehetőségének kihasználására való ösztönzés új projektek esetében, valamint a meglévő regionális- és helyi szintű projektek (nemzeti és EU szintű) tanulságainak ismertetése. Mindez hozzájárulhat a korábbi projektek gyengeségeinek kiküszöböléséhez (pl. sok együttműködési projekt kizárólag helyi szintben gondolkodott hasonló sajátosságokra hivatkozva). 2.4 A különböző térségeknek más és más demográfiai és társadalmi kihívásokkal kell megküzdeniük 6 Növekvő demográfiai egyenlőtlenségek a városi és vidéki, központi és perifériális területek, valamint Kelet- és Nyugat-Európa között A demográfiai folyamatokat alapvetően két tényező alakítja (a) a természetes népességváltozás (születések és halálozás) valamint (b) a vándorlási egyenleg (a ki- és bevándorlások). Európa számos részén mindkét egyenleg negatív, a népesség csökken és elöregszik, míg más részein a természetes szaporodás mellett a vándorlási egyenleg is pozitív így a népességszám növekszik. Azonban az alacsony termékenységi ráta 7 előbbutóbb a korfa felborulásához: elöregedéshez és népességfogyáshoz vezet. A demográfiai folyamatok térségenként eltérő társadalmi, gazdasági hatással bírnak. A vidékies és perifériális térségek komoly problémája az elnéptelenedés, melynek számos következménye van a társadalmi kohézió, az általános érdekű szolgáltatások biztosítása és a munkaerőpiac vonatkozásában. Ezzel szemben a városi területek, különösen a 6 Szerzők: Isidro López, Tomay Kyra 7 Termékenységi vagy fertilitási ráta: A születések számának a termékeny korú (15-49 éves) női népesség számához való viszonyítása. 29

30 Földközi-tenger partvidékén valamint néhány északi országban vonzzák a fiatal bevándorlókat óta az EU régi tagállamaiban Németország és Portugália kivételével a termékenység újra emelkedni kezdett, míg az új tagállamokban, főként Kelet-Európában a fertilitási ráta továbbra is alacsony. Európa elöregszik Az elöregedés továbbra is a legfontosabb demográfiai - és gazdasági kihívás mellyel valamennyi európai tagállamnak és régiónak szembe kell néznie. Európa számos részén jelenleg év az átlagéletkor, mely az elkövetkező évtizedekben rohamosan nőhet: 2030-ra az életkori medián 8 a legtöbb területen 40 év felett lesz. Az elöregedést erősíti a várható élettartam növekedése is. A legidősebb (75 év feletti) népesség létszáma 2000 óta majdnem minden régióban egységesen nőtt, különösebb területi különbségek nélkül. Az európai régiók 21%-ában a várható élettartam 80 év felett van, míg a régiók 17%-ában, zömmel Kelet-Európában 76 év alatt marad. A 65 év felettiek aránya számos északi (főként svéd) és deli (olasz és spanyol) régióban rendkívül magas, míg az elöregedés relatíve kisebb mértékű Lengyelországban, Írországban és Izlandon. Az elöregedés új lehetőségeket jelent a gazdaság számára: a fejlődő piacot jelentő alkonygazdaság (silver economy) az idősebb fogyasztók számára nyújt termékeket és szolgáltatásokat, mint például magán egészségügyi szolgáltatások, vagy új lakóparkok stb. Az elmúlt évtizedben a leggazdagabb európai országok mindegyikében nőtt az idősek számára szolgáltatásokat nyújtó bevándorlók száma. A népességnövekedést manapság alapvetően a vándorlás határozza meg Számos tagállamban a vándorlási egyenleg nagysága határozza meg, hogy a népessége még mindig növekszik-e, vagy már csökkenésnek indult. A vándorlásból származó népességtöbblet néhány célországban, és azon belül is egy-két régióban koncentrálódik óta a vándorlási nyereség számos dél-európai (különösen a délkelet-spanyolországi és észak-olasz) régióban magas volt; továbbá a gazdasági válságot megelőzően Írország is pozitív vándorlási nyereséget könyvelhetett el. Ugyanakkor a vándorlási folyamatok nem kompenzálják az elöregedést. Még ha a termékenység az 1990-es években tapasztaltnál kedvezőbb is, manapság számos európai államban és régióban, továbbra is a reprodukcióhoz szükséges szint alatt marad. A régiók 80%-ában ha a vándorlási egyenleg pozitív, a teljes népességszám-változás is pozitív. Másrészről számos keleteurópai és francia régió negatív vándorlási egyenleget mutat, sőt Olaszország déli régiói, Norvégia, Svédország és Finnország északi területeiről is többen vándorolnak el, mint ahányan oda költöznek. A válság feltehetően lelassította a vándorlási folyamatokat, és ahogy a baby-boom generáció eléri a nyugdíjkorhatárt, az alacsony termékenységű országok, mint amilyen pl. Olaszország munkaerőhiánnyal kell, hogy szembenézzenek. 8 Az az életkor, aminél a népességnek pont a fele idősebb és a fele fiatalabb. 30

31 3. térkép: Vándorlás és természetes növekedés, a népességváltozás tényezőinek előrejelzése 2020 Forrás: REGIONS 2020 Demographic Challenges for European Regions, A bevándorlás a metropolisztérségekbe koncentrálódik Az országon belüli vándorlások tekintetében a metropolisztérségek (Párizs, London, Madrid, Barcelona, Budapest és Helsinki) a legkedveltebb vándorlási célpontok, míg a régi iparterületek kevésbé vonzóak. A fővárosok dominanciája ezen országokban a városhálózatuk egyközpontúságára utal. Más országokban, mint például Németország, Spanyolország és Olaszország az országhatáron belüli vándorlás mintázata inkább többközpontú, több vonzó városi célterülettel, mely jelenség ezen országok policentrikus városhálózatát tükrözi vissza. Egyes országokban alig van országhatáron belüli vándorlás, míg máshol hatalmas belső vándorforgalom tapasztalható, főként a szomszédos régiók között. Ilyen országok például Csehország és Ausztria, de a kisebb távolságra történő migráció jellemző Németországban és az Egyesült Királyságban is. A népesség változása hatással van a munkaerőpiacokra Az európai régiók negyedében 2000 óta csökken a munkaképes korú lakosság száma, különösen Németországban, az északi régiókban (Észak-Norvégiában, Svédországban és Kelet-Finnországban) valamint Európa keleti felében: számos szlovák, román és bolgár régióban. Ezzel szemben a legtöbb lengyel régióban a munkaképes korú lakosság számának enyhe emelkedése figyelhető meg, akárcsak Spanyolországban, Dél- Franciaországban, Írországban, az Egyesült Királyságban és Izlandon. A vándorlásnak kvalitatív és kvantitatív értelemben egyaránt része lehet a munkaerőpiac hiányainak megoldásában. A demográfiai trendek azt vetítik előre, hogy 2013-ra az Európai Unió mind a 27 tagállamában csökkenni kezd a munkaképes-korú népesség létszáma, és 2050-re mintegy 39 millióval (12%) lesznek kevesebben, mint 2008-ban. 31

32 Általános gazdasági értelemben minden vándorlás az ismeretek és tudás bővüléséhez vezet mind a befogadó, mind a kibocsátó ország számára. Mivel a migránsok különböző készségeket visznek magukkal, ezáltal a munkaerő képzettségének, felkészültségének növekedéséhez, illetve - a kibocsátó országokban - csökkenéséhez vezet a vándormozgalom (brain-drain és brain-gain). Területi értelemben a migráció, és különösen az Európán belüli vándorlás erősíti a közlekedési és kommunikációs kapcsolatokat a befogadó és kibocsátó területek között. Társadalmi kohézió nélkül nincs területi kohézió A népesség életszínvonala és jóléte erősen függ a lakóhelyükként szolgáló ország gazdasági fejlettségétől. Az EU 15 régi tagállamában a háztartások bevételei meglehetősen magasak, míg Románia és Bulgária az EU tagállamok közül a legalacsonyabb jövedelmi értékeket mutatja. A válságot megelőző időszak kedvező gazdasági körülményei ellenére a legtöbb országban nem csökkent a relatív szegénység, és a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatottsági rátája sem emelkedett a munkaerő átlagos emelkedésének megfelelő mértékben. Az Európai Unióban a munkanélküli háztartásokban élő gyermekek és felnőttek aránya 2000 óta nem változott, közel 10%. A válság okozta munkanélküliségi hullám drámai mértékben növelheti a szegénységet. Egyre többen folyamodnak segélyekért és a munkanélküliség a legtöbb tagállamban és az EU egészét tekintve is emelkedett a válság idején. Ez a folyamat különösen érzékenyen érinti az olyan hátrányos helyzetű csoportokat, mint a bevándorlók, vagy alkalmi munkások. A gyerekek a szegénység által leginkább veszélyeztetett csoport. A legtöbb európai országban a gyermekek kockázata az elszegényedésre magasabb, mint a felnőtteké. A legnagyobb szegénységi kockázatot Romániában (25%), Litvániában (27%) és Lengyelországban (29%) tapasztalhatjuk. Az egyszülős és nagycsaládokban felnövő gyerekek a leginkább kitettek az elszegényedésnek, de a szülők iskolázottsága és foglalkoztatási státusza is fontos faktorok. Területi különbségek tapasztalhatók az általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférésben Jelentős különbségek tapasztalhatóak a különböző szolgáltatásokhoz, mint oktatás, lakhatás, egészségügyi- és szociális ellátások, és info-kommunikációs technológiák való hozzáférésben. A különböző gazdasági-társadalmi helyzetű csoportok egészségi állapota közötti egyenlőtlenség tartósnak bizonyul, ezért a tagállamok általános ellátásukat a leghátrányosabb helyzetűeket célzó speciális eszközökkel egészítik ki. Az iskoláztatáshoz való hozzáférés rendkívül egyenlőtlen: a dél-európai országok humántőkéje továbbra is alacsony, míg a magasabb képzettségek és készségek az északi és nyugati területen koncentrálódnak. Kelet-Európában a szakképesítések és a munkaerőpiaci igények közötti meg nem felelés okoz problémát. A demográfiai változások nagy kihívást támasztanak az általános érdekű szolgáltatások megfelelő biztosítása terén. Az elöregedés, vagy egyes területek elnéptelenedése mind a szolgáltatások iránti keresletet, mind a szolgáltatási struktúrát és annak megfizethetőségét módosítja. A változó demográfiai helyzet rugalmasabb közszolgáltatás szervezést igényel. A kisebbségek integrálása a területi fejlődés motorja lehet Az Európai Unióban széles körben elterjedt az etnikai háttér, vagy bevándorló származás miatti diszkrimináció állítja az EU-MIDIS kutatása a migránsokkal szembeni attitűdökről. A munkaerőpiacra való belépést, integrációt serkentő lépéseket ezért diszkrimináció-ellenes politikával kell kiegészíteni. A foglalkoztatáspolitikának támogatott foglalkoztatási programokkal, munkába állást előkészítő tréningekkel, karrier tanácsadással, és megfelelő felügyelettel kell segítenie a kisebbségek integrációját a munkaerőpiacra. A gazdasági válság okozta bizonytalanság és munkanélküliség kiélezheti a munkahelyekért folytatott versenyt, ezáltal erősíti a bevándorlókkal és kisebbségekkel szembeni intoleranciát és diszkriminációt; sérülhet a társadalmi kohézió. 32

33 Kelet-Közép-Európa országaiban a cigányság az elszegényedés kockázatának leginkább kitett csoport. Egy felmérés szerint Romániában és Bulgáriában a romák közel 80%-a kevesebb, mint napi 4$-ból (kb. 835 Ft) él, és még a relatíve jobb helyzetű Magyarországon is a szegénységi küszöb alatt él a romák 40%-a. A bevándorlók és a cigány kisebbség helyzete erős, integratív anti-szegregációs politikáért és beavatkozásokért kiált az oktatás, lakhatás, foglalkoztatás és egészségügyi ellátás terén. Az összesített adatok hatalmas különbségeket rejthetnek városon belül a jövedelmi és társadalmi helyzet tekintetében Ahogy azt a Lipcsei Charta kiemelte a városok számos kihívással néznek szembe, különösen a globalizáció, a gazdaság átalakulása és a társadalmi struktúra tekintetében. A rendkívül magas munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés akkut problémái a városoknak. Egy-egy városon belül is jelentős különbségek lehetnek a gazdasági és társadalmi lehetőségek és a környezet minősége tekintetében. Minél nagyobbak a gazdasági-társadalmi különbségek a városrészek között annál nagyobb az instabilitás kockázata. A háztartások rendelkezésre álló jövedelme, Forrás: EUROSTAT, INSEE, Word Bank, 2011, UMS RIATE Az Európa 2020 Stratégia célkitűzése a szegénységgel veszélyeztetett és társadalmi kirekesztésben élők számának 20 millió fővel történő csökkentése. A célkitűzés azokra vonatkozik, akik a lakosság jövedelmi mediánjának 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkeznek, és/vagy komoly hiányokat szenvednek anyagi javak terén és/vagy különösen alacsony munkaerőpiaci aktivitású háztartásban élnek. A szegénységi arány a relatív szegénység széles körben elterjedt mérőszáma a (háztartások méretével és összetételével kiigazított) nemzeti medián jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek arányát mutatja a teljes népességen belül. Ez az indikátor kiválóan mutatja az országon belüli regionális különbségeket, ugyanakkor számos gyengesége van egy EU szintű összehasonlítás során. Például nem tartalmazza a lakhatás költségeit, miközben a megfizethető és megfelelő lakhatáshoz való hozzáférés az emberek jólétének egyik fontos meghatározója ban Európa népességének 17%- a volt a saját nemzeti medián jövedelme 60%-a alatt (a szociális juttatások után). A regionális különbségek jól láthatóak: az országokon belül a regionális fejlettség alapvetően befolyásolja a szegénységi arány alakulását. A kevésbé fejlett régiókban a legmagasabb a szegénység, míg a fejlett régiókban lényegesen alacsonyabb. Világosan látható ez a jelenség az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Olaszországban és Németországban. A szegénységi küszöb ugyanakkor 4-5-szöröse a fejlett országokban a fejletlenekének. Az anyagi nélkülözés mutatójával mért abszolút szegénység ugyanakkor jól mutatja, hogy a legtöbb szegény ember Európa délkeleti felén, az elmaradó régiókban koncentrálódik. Romániában és Bulgáriában az abszolút értelemben vett szegények aránya 30% feletti, szemben az EU 17%-os átlagával. A rendkívül alacsony munkaerőpiaci aktivitással bíró háztartásokban élő emberek aránya a legtöbb tagállamban 4-7% közötti, ebben a tekintetben Magyarország és az Egyesült Királyság képez kivételt, ahol 12% felett volt ez az érték 2008-ban. 33

34 Iskolai lemorzsolódás a évesek közt, Az Európa 2020 Stratégia befogadó növekedés célkitűzése tartalmazza a magasabb oktatási részvétel és iskolai végzettség elérését, ezen belül is az iskolai lemorzsolódás 10% alá szorítását. Európában jelenleg 80 millióan rendelkeznek mindössze alapszintű, vagy az alatti iskolai végzettséggel. Az alacsony képzettségű személyeknek kisebb esélyük van munkát szerezni, és nagyobb eséllyel lesz alacsony keresetük és várható élettartamuk. Ahogy a térkép is mutatja, a 18 éves koruk után tovább nem tanulók aránya valamennyi déli tagállamban magas. Az Európa 2020 Stratégia célkitűzését - miszerint a év közötti korosztályban 10% alá szorítsák az alapfokú végzettségnél alacsonyabban képzettek arányát - jelenleg 85 NUTS2 régióban sikerül teljesíteni, ami nagyjából a régiók 1/3-át jelenti. Ugyanakkor a célkitűzés elérése rendkívüli erőfeszítéseket fog igényelni számos régióban, különösen abban a 15 spanyol és portugál régióban, ahol jelenleg 30% feletti ez az arány; továbbá Romániában, Bulgáriában és Magyarországon, néhány olasz régióban, Görögországban és az Egyesült Királyság egyes részein. Forrás: 5. jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról (Európai Bizottság, 2010 november) A szakpolitika-alakításnál figyelembe veendő megállapítások Jelentős demográfiai egyenlőtlenségek, kiürülő térségek: a vidékies és perifériális területek elnéptelenedése jelentős probléma, és számos következménnyel bír a társadalmi kohézió, az általános érdekű szolgáltatások biztosítása és a munkaerőpiac vonatkozásában. A vidékies és perifériális térségek vonzerejének megerősítése kulcsfontosságú a területi kohézió javításához. Manapság a vándorlások jelentik a népességnövekedés motorját. A kiegyensúlyozottabb és célzottabb migráció lelassíthatja az elöregedést és fenntarthatja a dinamikus munkaerőpiacok fejlődéséhez szükséges kritikus tömeget. A vándorlási nyerseség néhány befogadó országban és azon belül is egy-egy régióban koncentrálódik. Ezt a koncentrációt a területi kohézió átfogó szemléletével kell ellensúlyozni, az egyes régiók és városok vonzerejének kiegyensúlyozásával. Társadalmi kohézió nélkül nem teremthető területi kohézió sem. A kohéziós politikában figyelembe kell venni a társadalmi kohézió szempontjait. A kisebbségek integrálása része kell hogy legyen a területfejlesztésnek. A vándorlási folyamatok mindig társadalmi változásokhoz vezetnek mind a kibocsátó, mind a befogadó társadalmakban. Számos országban működnek már a romák elleni diszkriminációt megelőző szakpolitikák. A romák elleni diszkrimináció megfékezése segíthet a nagyarányú roma elvándorlás megakadályozásában. Ezt is figyelembe kell venni a területi tervezés gyakorlatában. A társadalmi integrációra irányuló politika, amely segít az egyenlőtlenségek mérséklésében és megóv a társadalmi kirekesztéstől az európai városok biztonságának és kohéziójának legfőbb záloga. 34

35 2.5 Lassú változások az elérhetőségi és közlekedési viszonyok által befolyásolt összeköttetési egyenlőtlenségekben 9 Növekvő egymásra hatás a közlekedési hálózatok fejlődése és az energiapolitika, illetve energia-klímapolitika között A közlekedési hálózatok térbeli fejlődése egyre szorosabban össze fog kapcsolódni az energiahelyzettel. Az üzemanyagárak, illetve az energia-klímapolitika alakulása miatt változások bevezetésére van szükség a közlekedési módokban, technológiai és szervezeti kérdésekben (pl. általános úthasználati díj bevezetése). Továbbá szükségessé válik a többféle közlekedési eszköz használatát kombináló (intermodális) megoldások széleskörű elterjesztése is. A díjrendszer bevezetése azonban leghátrányosabban a már egyébként is lemaradó és perifériális helyzetű régiókat fogja érinteni. A közlekedésből származó CO 2 kibocsátás aránya mind globális, mind európai szinten növekszik. Az EU igyekszik vezető szerepet betölteni a világban a klímaváltozás mérséklésében. Hosszú távon a folyékony üzemanyagok globális forrásai valószínűleg egyre inkább kimerülnek. Az elérhetőség javítása több mint infrastruktúrafejlesztés A jelenlegi nézetek szerint az elérhetőség többet jelent, mint csupán egy adott földrajzi egység közúti/vasúti/vízi úti, illetve légi megközelíthetősége. Az elérhetőség növekvő mértékben függ az információ- és kommunikációtechnológiai (IKT) infrastruktúra elterjedtségétől és minőségétől. Szintén nagy jelentősége van az IKT infrastruktúrát használó emberek képességeinek és életszínvonalának adott helyen. A közlekedésen és kommunikáción túl az elérhetőséget olyan tényezők is erősen befolyásolják, mint a fontosabb települések térbeli eloszlása, ide értve elsősorban a munkaerőpiaci központokat, valamint a közszolgáltatásokat és üzleti szolgáltatásokat nyújtó helyeket. Ennélfogva a közlekedési hálózatok és szolgáltatások az IKT infrastruktúrával és szolgáltatásaival együtt olyan eszközöket jelentenek az elérhetőség tekintetében, melyek biztosítják a különböző funkciókhoz való megfelelő hozzáférést. Számos európai térségben a munkaerőpiacok térbeli elérhetősége és a szolgáltatások eloszlása nincs összefüggésben a közlekedési hálózatok rendszerével (pl. Közép-Európa metropolisztérségeiben). Szükség van az elérhetőség egyidejű javítására a különböző területi szinteken A közlekedési rendszerek területi aspektusainak jellemzésére az elérhetőség az egyik legfontosabb indikátor. A közúti és vasúti elérhetőség egyértelműen Európa magterületén a legjobb. Az elérhetőség szintje azonban különbözik, ha európai, országos, vagy regionális nézőpontból vizsgáljuk. Vannak területek, melyek bár könnyen elérhetőek a magterületről, országos szinten mégis periférikus helyzetben maradnak. Nemzeti szinten a legtöbb országban a központi területek elérhetősége jobb, mint a perifériális, partvidéki vagy határmenti területeké, beleértve a hegyvidéki térségeket és szigeteket is. Nem csak az európai értelemben periférikusnak számító régiók, hanem országos szinten a saját országa piacaitól távol fekvő régiók is a periférikusságtól szenvednek. Ezt a helyzetet súlyosbítja egyes régiókban többnyire az újonnan csatlakozott államokban a megfelelő közúti és vasúti kapcsolatok hiánya az elsődleges és másodlagos közlekedési rendszerek között. Az Európai Unió külső elérhetőségének kihívása A globális szintű versenyképesség szempontjából kiemelkedően fontos, hogy az Európai Unió könnyen elérhető legyen más kontinensekről is. Jelenleg az Európai Unió viszonylag megfelelő elérhetőségi kapcsolatokkal csupán az Egyesült Államokkal rendelkezik, ide értve a légi közlekedési és hajózási kapcsolatokat. Ezzel szemben a közelebbi szomszédainkkal való közlekedési összeköttetések infrastruktúrája (Oroszország, Ázsia, Közel-Kelet és Észak-Afrika felé) nem igazán fejlődött az elmúlt évtizedekben. Ebben a tekintetben hangsúlyozható még a különböző közlekedési módok kiegészítő szerepe is. Ugyanis a nyugat-európai tengeri kikötők növekvő túltelítettsége (Rotterdam), valamint a központi repterek zsúfoltsága valós problémák. Ezért a szárazföldön történő szállításban Európának szüksége van a vasúti és közúti hálózati kapcsolatok fejlesztésére néhány 9 Szerző: Tomasz Komornicki 35

36 ázsiai állam felé (különösképpen Kínába, valamint Iránba), ami elősegíti a kontinensen keresztül való szállítást (különösen a vasúti szállítást). A kontinensen át való szállításban szükség van hatékony intermodális megoldásokra és a repülőterek jobb elérhetőségére A közlekedési rendszerek földrajzi integrációja és az intermodális kapcsolatok nem megfelelőek, különösképpen a metropolisz-térségekben, valamint a partvidéki hajózást és a légiközlekedést illetően. Az újonnan csatlakozott államokban hiányoznak a központok. A közút/vasút, illetve szárazföld/tenger (beleértve a tengeri autópályákat ) közötti intermodális szállítási megoldások még mindig nem játszanak elég jelentős szerepet. A belföldi hajóútvonalak nélkülözhetetlen vízi szállítási folyosók, nagy hatással vannak az ipari, városi és kulturális fejlődésre. Ezek további fejlesztése (főképp az EU keleti részén) korlátozott a projektek jelentős költségei, valamint az ökoszisztémavédelem előírásai miatt. Egyes régiókban a tengeri összeköttetés jelenti a helyi elérhetőség egyik legfontosabb tényezőjét. A Balti-tenger az Unión belüli intenzív tengeri közlekedés egyik fontos területe, ami lehetőséget ad a tengeri autópályák fejlesztésére is. A repülőterek háttérterülete még mindig elég csekély kiterjedésű, és gyenge kapcsolódásaik elérhetőségi problémákat okoznak, főleg Kelet-Közép-Európában. A sebezhető régiók másik csoportját a centrum és periféria között elhelyezkedő területek alkotják; ezek azok a területek, ahonnan a centrumtérség már nem érhető el egy egynapos üzleti út során. Az infrastruktúrára szükség van az Európai Unió és bizonyos új tagállamok policentrikus fejlődésének támogatásához A kelet-közép-európai országok legfontosabb központjainak egymás közötti elérhetősége a 20. század második felében elégtelennek bizonyult a piacgazdaság igényei, valamint az áruk és emberek áramlásának fokozódása miatt. A főbb közúti és vasúti fejlesztések (beleértve az EU által támogatott projekteket) ebben a térségben alapvetően az átmenő forgalomra koncentrálnak. Emiatt az országos szintű policentricitás nem erősödött meg kellőképpen. Másrészről viszont a légiforgalom gyors fejlődésen ment keresztül és sokkal elterjedtebbé vált. Centrum-periféria viszonyok az európai közúti és vasúti elérhetőségben ideértve a nagysebességű vasúti hálózatok fejlesztésének hatásait A népesség számára a legtöbb szállítási szolgáltatást bonyolító közúthálózat még mindig tisztán kirajzolja európai szinten a centrum-periféria viszonyokat, annak ellenére, hogy 2004 után jelentősen javult Közép-Európa közúti hozzáférése (Kelet-Németország, Csehország, Délnyugat-Lengyelország területein). Ezek az előrelépések, és azok előnyei azonban meglehetősen egyenlőtlenül oszlanak meg a területen. Ezenkívül a centrumperiféria különbségek nem korlátozódnak csupán a közúti közlekedésre. Ugyanúgy megfigyelhető ez a jelenség a vasút esetében is; ebben azonban a minőség dimenziója is szerepet játszik. A nagysebességű vasutak fejlesztésének nyugat-európai koncentrációja felveti egy újabb európai centrum-periféria viszony kialakulásának veszélyét. A hagyományos vasúti hálózatot szintén fejleszteni kell, mivel a közép-európai országokban a vasút valójában inkább visszafejlődik és romlik az állapota. A közlekedési hálózat fejlettségi különbségei a régi és új tagállamok között A közlekedési hálózatok, valamint a térbeli elérhetőség fejlettségi különbségei a régi és új tagállamok között valószínűleg kitartanak az elkövetkező évben. Kelet-Közép- Európában a közúti közlekedés forgalma növekszik a legnagyobb mértékben. Mégis egyes országokban a TEN-T hálózat sűrűsége jóval ritkább, mint Nyugat-Európában. Az autópályahálózatok kiépítettsége még mindig kezdeti fázisban van (kivéve Magyarországon és Csehországban), és nagysebességű vasutak gyakorlatilag nem léteznek itt. Az új EU tagállamok csatlakozása a közlekedésfejlesztési befektetések felgyorsulásához vezetett ezeken a területeken. Azonban a térbeli elérhetőség változásában kifejezve ezek a hatások még mindig elég csekélyek, különösen Kelet- Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában. 36

37 4. térkép: Nagysebességű vasútvonalak Európában között Forrás: DG TREN, EU High Speed railways, UMS RIATE Az elszigetelt, illetve periférikus és vidékies területek hozzáférése még mindig problémát jelent Európához számos különféle sziget tartozik, valamint egyéb elszigetelt terület, melyek megközelíthetősége sok esetben egyetlen közlekedési útvonaltól függ. Ezen területek némelyike periférikus, vagy ultra-periférikus helyzetű, így folyamatosan szembesülnek a elérhetőség nehézségeivel. Egyes esetekben az elektronikus hozzáférés (e-hozzáférés) bizonyos mértékben pótolhatja a közlekedési elérhetőséget. Emellett az alacsony fokú elérhetőség már nem kizárólag az Európa perifériáján elhelyezkedőket érinti, hanem a magterületen található régiókban is felmerül a téma. Ez részben a nagy repülőterek elhelyezkedése miatt van. A legmagasabb légi elérhetőségi potenciállal rendelkező területek erősen koncentrálódnak ezen repülőterek körül. A tengeri közlekedés és a tengeri autópályák pedig, a kapcsolódó kikötői infrastruktúrával együtt különösen fontosak a tengerpartok és szigetek integrált szemléletű, elérhetőségükre irányuló fejlesztésekben. Egyes metropolisz térségekben a közlekedési rendszerek a fejlődés legnagyobb gátjai A magterületen belül a zsúfoltság korlátozza leginkább a hozzáférést. Bár a közlekedési és kommunikációs hálózatok itt jobban kiépültek, mint Európa legtöbb részén, ezek a 37

38 rendszerek már nem képesek az emberi erőforrások és a gazdasági lehetőségek koncentrációjából eredő egyre növekvő igények kielégítésére. Számos nyugat- és déleurópai terület esetében kifogytak a lehetőségek a hagyományos közlekedési rendszerek (különösen az utak) további fejlesztésére. Kelet-Közép- és Dél-Európában látványosan növekszik a mindennapos ingázás szintje, valamint a gépjárműhasználat. Ezzel együtt a tömegközlekedési rendszerek már egyre kevésbé versenyképesek (pl. minőség és hatékonyság tekintetében). Ennek eredményeképpen a tömegközlekedés aránya ugyan még mindig viszonylag magas, azonban csökken az egyéni közlekedéssel összehasonlítva. 5. térkép: Potenciális közúti elérhetőség között (relatív változás %-ban) Forrás: ESPON 2013 Database, 2011, UMS RIATE Az e-hozzáférés még mindig nagy regionális eltéréseket mutat Az e-hozzáférésben fennálló regionális különbségeket a következők okozzák: (a) a szélessávú internet-elérés és a mobiltelefon-hálózatok hozzáférhetőségének nagy különbségei; (b) a távmunka, e-szolgáltatások és e-kereskedelem intézményi kiépítettségének különbségei; (c) az információs társadalom fejlesztésére vonatkozó nemzeti szintű szakpolitikák sokfélesége; (d) valamint a népesség különböző e- kompetenciái. Az e-hozzáférés mértékében jelentős regionális különbségek fordulnak elő mind a régi, mind az új tagállamokban. Észak-Skandinávia, Skócia és Írország remek 38

39 példák a periférikus területekre, amelyek ennek ellenére jelentős mértékben növelték általános elérhetőségüket a tele-információs megoldások bevezetésével. Ezzel szemben Kelet-Közép-Európa periférikus területei legtöbbször igen nagy lemaradásban vannak mind a közlekedési, mind a telekommunikációs infrastruktúra kiépítettségét illetően. 2. ábra: Az elektronikus közigazgatási szolgáltatások elérhetősége és használata 2009-ben Forrás: 5. jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról (Európai Bizottság, 2010) A szakpolitika-alakításnál figyelembe veendő megállapítások Az európai közlekedéspolitikai intézkedések általában véve támogatják a kiegyensúlyozott területi fejlődést, annak ellenére, hogy a kontinens központi részein nagyobb mértékben fejlesztik az elérhetőséget, mint a többi, nehezebben elérhető területen. Az országos szinten jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkező központi városoknál előfordulhat, hogy viszonylag rosszul megközelíthetőek az őket közvetlenül körülvevő területekről. Ez hat a munkaerőpiac nagyságára, valamint a szociális szolgáltatások hozzáférésére is. A metropolisz-térségeknek ügyelniük kell az egyéni és közösségi közlekedés integrációjára (valamint a különböző közlekedési módok integrációjára is). A multimodális elérhetőség tekintetében kiemelt fontosságúak a repülőterek az Európa magterületén kívül eső területek hozzáférése esetében. A másodlagos közlekedési hálózatok különösen fontosak, főleg, ha figyelembe vesszük a vidékies területek várható forgalomnövekedését. A hatékony intermodális megoldások nélkülözhetetlen feltételei a tengeri hajózás (beleértve a tengeri autópályákat is) és a légiközlekedés fejlesztésének. Érdemes kiemelni, hogy Európa fontosabb repülőterei a kontinens nyugati oldalán helyezkednek el, emiatt kell a kevésbé hatékony szállítási módokra (ami az energiafelhasználást illeti, számításba véve a légiforgalom CO 2 -kibocsátása csökkenésének szükségességét is) támaszkodni az egyre gyorsabban növekvő ázsiai piacokkal való kapcsolódásban. Megemlítendő, hogy EU keleti határainál található száraz kikötők, illetve a Törökországon áthaladó útvonalak egyaránt túlterheltek. A munkaerőpiacok térbeli kiterjedése, valamint az üzleti és közszolgáltatások megoszlása kiemelten fontos szempont kell, hogy legyen, amikor döntés születik egy új helyi, vagy regionális szintű közlekedési beruházásról. A közlekedésfejlesztésnek biztosítania kell a fenntartható elérhetőséget és a természeti és kulturális örökséghez, valamint a közszolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférést. Egy egységes digitális piac létrehozása, valamint a szélessávú internethez való jobb hozzáférés fontos tényezők abban, hogy a távoli területek is közvetlenül elérhessék a 39

40 globális piacokat. Az e-kormányzási szolgáltatásoknak minél szélesebb körben hozzáférhetővé kell válniuk. 2.6 Klímaváltozás: területileg eltérő hatások és sérülékenység 10 Az éghajlat folyamatosan változik, melynek területi következményei más problémákat is súlyosbítanak A klímaváltozás kumulatív hatásai és az Európában végbemenő egyéb folyamatok, mint a mezőgazdaság átalakulása, a vándorlási folyamatok, az élőhely-fragmentáció, a beépített területek koordinálatlan terjeszkedése és a túlnépesedés lassíthatják a gazdasági növekedést és a biodiverzitás csökkenéséhez vezethetnek, valamint súlyosbítják az energiahiány problematikáját és növelik a társadalmi kockázatokat. A városok, a mezőgazdaság, az erdők, a biodiverzitás, valamint az ökoszisztémák és vizek alkalmazkodóképességének fokozása érdekében mélyrehatóan kell elemezni ezeket a területi összefüggéseket. A klímaváltozás eltérően érinti a különböző térségeket és ágazatokat Európában az éghajlatváltozás területi hatásai sokfélék, valamint az egyes területek adaptációs képessége is különbözik egymástól. Ebből következően néhány térség és ágazat sérülékenyebb az őket érő hatásokkal szemben. A tengerparti zónák, az árvízveszélynek kitett területek, a hegyvidékek, a sarkvidék, valamint a városok és városias területek is különösen érzékenyek az éghajlati tényezők változására. Míg Kelet- Európában az árvízveszély jelent komoly kockázatot, addig a tengerpart menti áradások leginkább Hollandiát, az Egyesült Királyságot, Franciaországot és Lettországot veszélyeztetik. Dél-Európát különösen a térség mezőgazdaságát az aszály, az elsivatagosodás és a hőhullámok fenyegetik. A sűrűn lakott térségek a beépített területek magas arányából következően rendkívül érzékenyek a hőmérséklet növekedésére és az árvizekre. 10 Szerzők: Liesl Vanautgaerden, Isidro López, Somfai Ágnes 40

41 6. térkép: A klímaváltozás legfontosabb múltbeli és várható ágazati hatásai Európa fő biogeográfiai régióiban Forrás: EEA-JRC-WHO alapján, 2008 Az éghajlatváltozás következtében megváltoznak a területi adottságok A klímaváltozás területi adottságokra gyakorolt hatását és fordítva, a területi adottságok változásának az éghajlatváltozással szembeni sérülékenységre gyakorolt hatását az éghajlati rendszerek, az ökoszisztémák, a társadalmi-gazdasági és intézményi rendszerek, valamint a településszerkezet komplex összefüggései jellemzik. A hőmérsékletben és csapadékmennyiségben bekövetkező változások jelentősen befolyásolják az ágazati feltételeket, melyek következtében új igények és lehetőségek is felmerülnek, egyúttal tovább ösztönözik az ágazatok adaptációját és a gazdasági szerkezetváltást. A klímaváltozás hatására szükségessé válik a területi tőke hosszú távú fejlesztése A hosszú távú fejlődési folyamatokat figyelembe vevő adaptációs stratégiák a területi tőke fenntartásán keresztül csökkenthetik a kitettséget a klímaváltozással szemben: támogatják a gazdasági szerkezet idomulását a helyi adottságokhoz, melyek a 41

42 klímaváltozás következtében folyamatosan változnak. A mediterrán térségben például az egyre szárazodó klíma befolyásolhatja a gazdaság és a társadalom szükségletét az egyre szűkösebbé váló vízkészletek iránt. A vízfogyasztás növekedése esetén ahogy ez jelenleg is történik a térség sérülékenysége növekszik a klímaváltozás hatásaival szemben. Az adaptáció egy működőképes és szükségszerű stratégia A társadalom és a gazdaság különösen sérülékeny az éghajlat akár kismértékű változásával szemben is. Alapvetően akkor is fokozódik az emberek kiszolgáltatottsága, ha a klíma nem változik (az árterek beépítése és hegyoldalak növényzetének kiirtása következtében stb.). A jelen időjárási viszonyokhoz és az elkerülhetetlen klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás nélkülözhetetlen annak érdekében, hogy az európai területek továbbra is vonzóak legyenek az élhetőség és a munkavállalás szempontjából. Csak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és az adaptáció együttes alkalmazása mérsékelheti hatékonyan az éghajlatváltozás kockázatait. Az európai térségek mitigációs és adaptációs képessége területenként eltérő A klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében elengedhetetlen a gazdaság szénmentesítése, melynek megvalósítása számos lehetőséget kínál a régiók számára. Az EU egész területén jelentős készletek állnak rendelkezésre megújuló energiaforrásokból, illetve mindenhol adott a lehetőség a termékek és szolgáltatások tiszta energián alapuló előállítására, ami egyre inkább követelménnyé válik. Az európai térségek eltérő területi adottságaikból következően egyéni tulajdonságaikra szabott válaszlépéseket igényelnek. Üvegházhatású gázok kibocsátása 2008-ban (bázisév=1990) Európában az üvegházhatású gázok kibocsátásának trendje a kiotói célkitűzések ellenére összességében riasztó képet mutat, azonban az egyes országok között eltérések mutatkoznak ban az éves teljes üvegházgáz-kibocsátás az 1990-es adatokhoz képest a közép-európai országokban nem érte el az európai átlagot, miközben más tagállamok, mint például Írország, Izland vagy a mediterrán régió államai meghaladták azt. Az Európa 2020 Stratégia fontos célkitűzései: az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20%-al, kedvező körülmények esetén 30%-al történő mérséklése az 1990-es bázisszinthez képest; a környezetkímélő és megújuló energiaforrások részarányának 20%-os növelése a teljes energiafelhasználásban; illetve az energiahatékonyság 20%-os növelése. Forrás: Eurostat A szakpolitika-alakításnál figyelembe veendő megállapítások Számos rendszer és térség sérülékeny a klímaváltozás hatásaival szemben, ezért az intézkedések tervezése során jól megalapozott keretfeltételek szükségesek az emberi élet, az ökoszisztéma, a gazdaság és az infrastruktúra sérülékenységének csökkentése érdekében. Az éghajlati zónák megváltozásának következtében a területi adottságok is változnak. Fordítva is igaz, a területi tőke változása az éghajlatváltozással szembeni sérülékenységre is hatással van. 42

43 Az éghajlatváltozás becsült hatásai nagyfokú ágazati és területi változatosságot mutatnak, ugyanakkor a tengerparti zónák mindenütt komolyan érintettek. A hatékony klímapolitika egyesíti az adaptációt és az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklését. Az adaptáció megfelelő időben és mértékben történő alkalmazása gazdasági, társadalmi és környezeti előnyt jelent; mindemellett a becslések szerint költséghatékonyabb, mint az üvegházgázok kibocsátásának mérséklése felé tett lépések és rendkívül fontos szerepet tölt be az okozott károk enyhítésében. A területi indikátorok kidolgozása során a klímastratégiáknak az elkövetkezendő évtizedek fejlődési irányainak, folyamatainak előrejelzésére, megfelelő kapacitások biztosítására is ajánlott figyelmet fordítaniuk. Az emisszió-csökkentő és adaptációs stratégiák nem minden esetben egészítik ki egymást. A helyi erőforrások optimalizálásának érdekében a hely-alapú megközelítés lehet az integráció eszköze. 2.7 Az előtérbe kerülő energetikai kihívások veszélyeztetik a területi versenyképességet 11 Közös célok és kihívások: erőfeszítések szükségesek minden területi szinten Az Európa 2020 Stratégiában kiemelt hangsúllyal szerepel az EU három alapvető, energiapolitikával kapcsolatos célkitűzése: az ellátás biztonsága, versenyképesség és környezeti fenntarthatóság. A klímaváltozás, az energiabiztonság és az emelkedő energiaárak együttes kihívása az energia valós árának meghatározását célzó átfogó vizsgálat készítését teszi szükségessé, kiegészítve azon külső költségekkel, melyek számításba veszik a környezetkárosító folyamatokat és az emberi egészségre gyakorolt hatásokat egyaránt. Az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások a környezethatékony fejlesztések alappillérei, és kiváló lehetőséget jelentenek azon országok és térségek számára, melyek folyamatos energiafüggőséggel küzdenek. Az energetikai kihívások, az éghajlatváltozás és a közlekedési problémák szorosan összefüggnek egymással, ezért megoldásuk területi szemléletmódot igényel Ha nem csökkentjük energiafogyasztásunkat, az energia-előállításhoz köthető CO 2 kibocsátás jelentősen emelkedni fog, illetve közép- és hosszútávon egyes területek jelentős energiaár-emelkedéssel szembesülhetnek. Az energetikai kihívások szorosan összefüggnek az éghajlatváltozással és a közlekedéssel. Az energiatermeléshez köthető üvegházhatású gázok kibocsátása a teljes emisszió 80%-át teszi ki, a legszennyezőbb ágazatok az elektromosáram-termelés, a fűtés és a közlekedés. Az energiatermelés és - fogyasztás környezeti kockázatai (üvegházhatású gázok kibocsátása, valamint a földhasználatra, vízminőségre, ökoszisztémákra és a biodiverzitásra gyakorolt hatások) eltérőek, és helyi szinten számottevőek lehetnek. Az energiaellátás biztosításának kockázatai jelentősen emelkedhetnek, mivel az EU a fosszilis energiahordozók iránti függőségét az olaj- és földgáz-tartalékokkal rendelkező országok csupán szűk csoportjából például az OPEC közel-keleti tagjai vagy Oroszország importálja. Az energiahatékonyság növelése kulcsfontosságú a területi fejlődés számára Az európai energiahálózatok hatékonyságának növelése, az energiatakarékosság és a fogyasztói szokások megváltoztatása csökkenthetik a környezetet károsító hatásokat, a fosszilis energiahordozók iránti függőséget, és elősegítik az energiaárak féken tartását. Az elmúlt években az energia-előállítás hatékonysága javult, azonban így is jelentős potenciál rejlik a további fejlesztésekben, mivel kevés hangsúlyt kapnak az új, innovatív megoldások. A kutatások rávilágítottak arra, hogy jelentősek az elmaradások a helyi szintű intézmények energiahatékonyságot ösztönző politikáiban, és az európai alapok támogatásainak ez irányú lehívásában. Feltétlenül szükség van az energiahatékonyság fejlesztésére a közlekedési ágazatban is: egyre nehezebbnek tűnik a megújuló 11 Szerzők: Isidro López, Somfai Ágnes, Tomasz Komornicki 43

44 energiaforrások terén kitűzött arány teljesítése, ha az összes, közlekedésre fordított energiamennyiség tovább emelkedik. Jelenleg az európai közlekedési ágazat megújuló energia felhasználása szinte kizárólag a bioüzemanyagokra korlátozódik, mely 2007-ben 2,6%-a volt az összeurópai közlekedési szektor energiaigényének. Megújuló energiaforrások: társadalmi-gazdasági és környezeti előnyök Az egyes térségek a területi adottságaik szerint például fosszilis energiahordozókra épülő, vagy megújuló energiaforrásokon alapuló megoldásokkal, ilyen a szél-, bio-, víz-, nap-, vagy geotermikus energia járulhatnak hozzá az összeurópai energiatermeléshez. A megújuló energiaforrások felhasználásának növelése különösen fontos a klímaváltozás negatív hatásai elleni küzdelemben és az energiaellátás biztonságának fenntartásában. A jövőben a megújuló energiaforrások kiaknázására alkalmas területek iránt növekedni fog a kereslet. Itt elsősorban azokról a térségekről van szó, melyek szél-, víz-, napenergia, vagy biomassza előállítására alkalmasak. Azon térségek rendelkeznek a legmagasabb potenciállal, melyek önellátóbbak és kevésbé érzékenyek a külső hatásokra (mely az EU túlnyomó részére jellemző): Európában a biomasszából nyert energia áll a legnagyobb mennyiségben rendelkezésre. A mezőgazdasági területek mellett elsősorban olyan térségek sorolhatók ide, ahol magas az erdőterületek aránya, így jelentős fahulladék keletkezik. Azonban az egyes régiókban gyakran lép fel feszültség a bioenergia előállítását és az élelmiszertermelést preferálók között. A szélenergia-potenciál különösen jelentős a tengerparti-, és a szigetországokban, nevezetesen az Északi-tenger térségében, a mediterrán partoknál, illetve számos esetben Kelet- és Közép-Európában is. A napenergiában rejlő lehetőségek Dél-Európában a legjelentősebbek, de a technológiai fejlődésnek köszönhetően Észak-Európában is egyre elérhetőbbé válik ez a forrás. A kohézió tekintetében, egyre több térség kapcsolódik be az energiatermelésbe, így a jelenlegi egyensúlyhiány csökkenhet. Európában a megújuló energia előállításában jelentős eltérések mutatkoznak a 2007-es adatok szerint. Aránya Norvégiában, Izlandon, Svédországban és Ausztriában elérte az 50%-ot. Más országokban, mint például Dánia, Finnország, Portugália, Lettország, Spanyolország, Szlovénia és Románia, ez az érték 20-50% között mozgott. Azonban az előrelépés csupán néhány tagországnak köszönhető, így e helyzet megváltoztatásáért az országoknak és a térségeknek jelentős erőfeszítéseket kell tenniük a jövőben. A megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó technológiák fejlettebb, intenzívebb kereskedelme várhatóan számos társadalmi és gazdasági előnnyel jár, beleértve a helyi, és térségi fejlesztéseket, exportlehetőséget, nagyobb társadalmi kohéziót és a foglalkoztatás javulását. 3. ábra: Megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelés az EU államaiban, Forrás: "Promotion and growth of renewable energy sources and systems" Zárójelentés, Ecofys et al. 44

45 A helyi és területi hatóságok ösztönözhetik a végfelhasználók energiahatékonyságát és az energiatakarékosságot Az energia ára az energiahordozók világpiaci árának és más támogatások, vagy adók európai, országos és helyi alkalmazásának függvényében alakul. A régiók megfizethető szinten tarthatják az energiaárakat a helyi energia előállításának és más innovatív megoldásoknak a támogatásával. Az új technológiák bevezetése során a helyi és területi hatóságoknak fontos szerepük van a társadalmi aggályok csökkentésében; ehhez a megfelelő kommunikáció és a kockázatok pontos felmérése létfontosságú. A helyi és területi hatóságok szerepe az energia-tervezési folyamatokban fokozatosan növekszik. A helyi kezdeményezések megfelelő koordinációja kulcsfontosságú. Ha a helyi kezdeményezések a jövőben nagyobb számban, gyorsabban és koordinálatlanul fejlődnének, az végül jelentős problémát okozna az EU energiabiztonságának fenntartásában, és megnövelné az energetikai rendszerek karbantartási költségeit. Ennek oka az energia iránt várható keresletben keletkező bizonytalanság (ezért a létfontosságú hálózatokat vagy a gázellátást célzó beruházásokat nem csupán azokat, melyeket csővezetékeken keresztül érünk el elhalaszthatják), ezért a szomszédos területeknek költséges eszközöket kell bevetniük a rendszer megbízhatóságának fenntartására (például energiaáramlás-szabályzókat). Szűkös transzeurópai földgáz-, és kőolaj-hálózatok A földgáz és kőolaj-hálózatok nem biztosítják azt a változatosságot, mely az energiaellátás megfelelő biztonságát jelentené a tagállamok, így a teljes EU számára. Ezért az energetikai ágazat (kőolaj-, földgáz-, és szilárd tüzelőanyag-alapú) önellátási szintjét külön kell elemeznünk, így meghatározhatjuk azon országokat, melyek különösen függnek az import-energiától. Néhány tagország csupán szűkös energiaforrásokkal rendelkezik, és a jelenleg kiépített villamosenergia-hálózat sem teszi lehetővé az Unión belüli kereskedelmet. A kőolaj és földgáz elsősorban Oroszországból, a Közel-Keletről, és Észak-Afrikából érkezik az Európai Unióba. A politikai és/vagy gazdasági instabilitás kockázata ezen térségekben (és néhány tranzit országban) alátámasztja azt a véleményt, miszerint az energiabiztonság szempontjából törekednünk kell alternatív földrajzi irányokból fedezni az uniós szükségleteket. 7. térkép: A magas energiaigényű ipari ágazatban foglalkoztatottak száma és és ezen ágazatok GDP-je, 2005 Forrás: ESPON Rerisk 2010, UMS RIATE 45

46 A magas energiaigényű ágazatokra specializálódott térségek különösen sérülékenyek Azon területek, melyek energiaigényes tevékenységekre szakosodtak, kiemelten sérülékenyek lehetnek, főleg akkor, ha a helyi ipar drágábban jut az energiához, mint versenytárai. A nagy logisztikai központok, a periférikus területek és a szigetek a leginkább kiszolgáltatottak a közlekedés növekvő energiaköltségének. A vidékies térségek a közeli városi központokba ingázók nagy száma miatt érintettek. Az agrárterületek, ahol a megtermelt javakat nagy távolságokra szállítják, hasonló kihívásokkal szembesülnek. A Kelet-Németországtól az új tagállamokig húzódó területeken a növekvő energiaárak okoznak jelentős társadalmi problémákat. A szállítás növekvő energiaköltségei jelentősen veszélyeztetik a vidékies és a távoli, ritkán lakott területeket Az energiahiány és a növekvő energiaárak közvetlen hatást gyakorolnak a közlekedés, az áruszállítás, az (energiaigényes) ipar és a lakhatás költségeire. A közlekedésre ható, folyamatosan növekvő olajárak befolyásolják a vidékies, elmaradott és periférikus területek fejlődését, és lassíthatják Kelet-Európa felzárkózását a személy-, és áruszállítási ágazat teljesítménye terén. A városi központokhoz közel eső vidékies térségeket kevésbé érinti az említett probléma. Megújuló villamosenergia-termelés származás szerint, 2008 Az Európa 2020 Stratégia fontos célkitűzése a megújuló energiaforrások arányának 20%-ot meghaladó növelése. A Stratégia célja továbbá az energiahatékonyság 20%-os javítása. A kitűzött célok az energiafelhasználás további csökkentését ösztönzik, valamint támogatják a megújuló energiaforrások alkalmazásának elterjedését. A megújuló energiaforrások területi helyzetképe rendkívül változatos: az e források alkalmazása terén vezető országokra jellemző a magas vízenergia potenciál (északi országok, Ausztria, Szlovénia), de más energiaforrások is hasonló jelentőséggel bírhatnak bizonyos területeken (például a napenergia a mediterrán országokban). Forrás: Nemzetközi Energia Ügynökség, 2011, UMS RIATE 46

47 Végső energiafogyasztás ágazatonként, 2008 Az Európa 2020 Stratégia energiafogyasztással beleértve a tiszta és hatékony előállítást kapcsolatos célkitűzéseinek teljesülése esetén ig 60 milliárd -val csökkenne a kőolaj és földgáz importja. Az európai energiapiacok integrációjának további sikeres folytatása 0,6%-0,8% közötti GDP növekedést eredményezne. Az EU célkitűzése szerint a megújuló energia részesedésének 20%-os növelése új munkahelyet teremtene az Unióban. Az energiahatékonyság 20%-os növelése esetén ez több mint 1 millió új állást teremtene. Területi szempontból a legmagasabb energiafogyasztás (néhány kivételtől eltekintve) a nyugat-európai országokban, a mediterrán térségben (Spanyolország, Olaszország), és néhány középeurópai államban (Németország, Lengyelország) mérhető. Általánosságban a kelet-európai országok energiafogyasztása alacsonynak mondható, míg az északi államoké közepes. Forrás: Eurostat, 2011, UMS RIATE A szakpolitika-alakításnál figyelembe veendő megállapítások Az európai térségeknek és államoknak jelentős erőfeszítéseket kell tenniük a megújuló energiaforrásokat érintő, európai célok teljesítése érdekében. Az eddigi lépések nem bizonyultak elégségesnek. Új szakpolitikai intézkedésekre van szükség, beleértve az új technológiák feltérképezését is. Az EU-nak átfogó stratégiával kell rendelkeznie a megújuló energiaforrások hálózatokba történő integrálására, teljes összhangban az országos és területi hatóságok és a piaci szereplők igényeivel. Az EU-nak, a tagállamoknak, a helyi és regionális hatóságoknak egyaránt támogatniuk kell a decentralizált energiatermelést, mely hozzájárul az energiabiztonság megteremtéséhez, és remek lehetőségeket kínál a területi fejlődésre. Uniós alapokból származó források segítségével a területfejlesztés eszközeivel javasolt elősegíteni a megújuló energiatermelés legjobb példáinak megosztását a helyi és térségi fejlesztési kezdeményezésekben. Ezeket az elképzeléseket EU forrásokból kell megvalósítani. Az emelkedő energiaárak és a növekvő energiabiztonsági kockázatok elengedhetetlenné teszik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. Az emissziót az összes gazdasági ágazatban mérsékelni kell az energiaárak és a kereslet várható növekedése mellett. Be kell építeni az energetikai és közlekedési témákat a helyi és regionális tervezésbe. Az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások, ahogy az innováció is, többnyire a helyi szint felelősségi körébe tartoznak. A jó gyakorlatok gyakran beépülnek a nemzeti szakpolitikákba, ezért a helyi és területi hatóságok fontos szerepet játszanak az innováció és a fenntartható energiafelhasználás támogatásában. A természeti erőforrások kiaknázása és az új technológiák bevezetése jelentős környezeti következményekkel járhat a helyi közösségek számára, mely problémára megoldást jelenthet a megvalósítás erőteljes koordinációja a hatékonyság biztosítása érdekében. Hatékonyabb és fenntarthatóbb energiarendszer jöhet létre, ha egyenlő versenyfeltételeket biztosítunk a különböző technológiáknak, a változó gazdasági szerkezetű országok és térségek számára. Ezt elérhetjük a jobb koordináción keresztül, és a piacot szabályozó törvények megváltoztatásával. A megújuló energiaforrásoknak például magas a kezdeti beruházási-, és alacsony a változóköltségük, melyet fontolóra kell vennünk a befektetéskor. Az energiahatékonyságot 47

48 ösztönző eszközöket be kell építeni az árakba, és a határon átnyúló kereskedelem ösztönzőit felül kell vizsgálni. 2.8 Bölcs környezetgazdálkodás, mint a kiegyensúlyozott fejlődés kulcseleme 12 Európa természeti öröksége egyedülálló Ez a globális szinten viszonylag kis méretű kontinens a tájak, tájképek komplex rendszerével rendelkezik, amit hűen tükröz a természeti értékek évszázadok során kialakult bősége, és fejlődésük üteme. Európa eredeti természeti-, és változatos kultúrtájai fontos részét alkotják a kontinens sokszínű tájképének. Európa nemzeti parkjaiban és hatalmas természetvédelmi területein a természet szabadon fejlődhetett. A regionális- és natúrparkok, valamint a bioszféra-rezervátumok elősegítik az évszázadok alatt kialakult kultúrtáj megőrzését. Habár a biodiverzitás további csökkenésének magakadályozására tett európai célkitűzés 2010-ig nem teljesült, az élőhelyek védelmében előrelépés történt azáltal, hogy az EU területének közel 17%-a ma már a NATURA 2000 hálózat része. Az emberi tevékenység csökkenti Európa szárazföldi területeinek és tengereinek biológiai sokszínűségét és ökoszisztéma erőforrásait A biodiverzitás csökkenésének legfőbb okai a természeti erőforrások kizsákmányolása, a növekvő mértékű, és folyamatosan változó területhasználat, a fokozódó víz- és energiaigények, a közlekedés és a klímaváltozás. Mindez az élőhelyek csökkenéséhez és változásához, széttöredezettségéhez, valamint leépüléséhez vezet. Az élőhelyfragmentáció nagymértékben veszélyezteti az EU zöld infrastruktúráját: a városok terjeszkedése és az infrastruktúra fejlesztése révén az EU tagállamok területének közel 30%-a mérsékelten magas, vagy rendkívüli mértékben tagolt. A biológiai sokféleség csökkenése összefügg az ökoszisztéma által biztosított erőforrások és javak mint például az élelmiszer, az energia, a tiszta levegő és a víz, a rostok és a gyógyszerek, az éghajlat-szabályozás stb. minőségének csökkenésével. Különböző térhasználati konfliktusok, növekvő mesterséges felszínborítás A környezeti változás fő mozgatórugóinak egyike az, ahogyan a földet mint véges erőforrást használjuk. Másrészről a környezeti változások is, különösképpen a klímaváltozás, egyre inkább befolyásolják az európai földhasználatot. Habár az 1990-es évektől az európai földhasználatban bekövetkező változások sebessége lassult, a gazdag élővilágú természeti és természet-közeli területek kiterjedése továbbra is csökken. Ez egyrészt a mezőgazdasági célú hasznosításuk, de főként a fokozódó beépítésük következménye. A partmenti és hegyvidéki területek Európa leginkább érintett régiói közé tartoznak. A természeti és környezeti értékek megőrzése kulcsfontosságú a területi kohézió szempontjából Az európai területek egyedülálló környezeti tulajdonságainak mélyebb szintű megismerése kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel a környezeti erőforrásoknak és adottságoknak kulcsfontosságú szerepük van egy terület lehatárolásában, és identitásának meghatározásában. A környezeti értékek az egyes régiókat egyedivé teszik, és megfelelő, illetve fenntartható kiaknázásuk hozzájárul a régió fejlődéséhez. 12 Szerzők: Isidro López, Illés Iván, Somfai Ágnes 48

49 Megjegyzés: az 1. kategória a környezeti adottságokból való legalacsonyabb, míg az 5. a legmagasabb részesedést jelöli Input adatok: természeti területek közelsége, városi és vidéki területek tipológiája, a levegő minősége, a magas természeti értékű mezőgazdasági területek, talajfedettség mértéke, a megfelelő talajszemcse méret, változatos élőhelyek, dinamikus területek (negatív), dinamikus területek (erdők kiterjedése), domináns táj típusok, vidéki tipológiák. 8. térkép: Természeti környezeti adottságok Forrás: EEA, 2010 (http://www.eea.europa.eu/publications/the-territorial-dimension-of-environmentalsustainability/at_download/file) A tengeri környezet védelme A természeti örökség nemcsak a szárazföldi, hanem a tengeri növény- és állatvilágot is magában foglalja. Földünk biomasszájának körülbelül 90%-a az óceánokban található. Az óceánok savasodása következtében fellépő tengeri biodiverzitás-csökkenés aggasztó mértéket öltött. A biodiverzitás megőrzése és védelme speciális módszereket kíván. Ezért is különösen fontos, hogy az Élőhelyvédelmi és a Madárvédelmi irányelvet alkalmazzák az Európai Unió partközeli tengeri környezete esetében, különösképpen a Natura 2000 területek kijelölésére vonatkozóan. Azonban mindezidáig viszonylag kevés Natura 2000 területet azonosítottak a partközeli tengeri környezetben. A hálózat legjelentősebb hiányosságát is ezen területek ritka előfordulása jelenti. Az EU javaslata a tengerpartok integrált kezelésére (ICZM) vonatkozóan hasznos eszköze lehet a fenntartható területrendezési gyakorlatok alkalmazásának, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítésének a part menti területeken. A terjeszkedő városi területek környezeti kihívásokkal szembesülnek, miközben környezeti hatásaik túlnyúlnak határaikon Miközben a városok Európa területének csupán 4%-án helyezkednek el, ötből négy európai állampolgár él városban. A városok a magas népsűrűségű és intenzív gazdasági aktivitású területekre koncentrálódnak (Belgium, Hollandia, Németország, Észak- Olaszország, Párizs régió). Magas városnövekedési ráta jellemzi továbbá a partvidéket. Az ökoszisztéma sérülékenységéből adódólag tehát a mediterrán régió helyzete fokozottan aggasztó. Az általános kihívások között található a rossz levegőminőség, növekvő forgalom és zsúfoltság, a magas szintű környezeti zaj, a potenciális rekreációs területek hiánya, a városok terjeszkedése, a nagy mennyiségű hulladék- és szennyvíztermelés, a szélsőséges események az áradások, aszályok, hőhullámok növekvő gyakorisága és intenzitása stb. Európa városi területei tehát számos környezeti problémával állnak szemben, miközben az emberi aktivitás környezeti hatásai túlmutatnak a városok határain. A természeti, technológiai és ipari veszélyek következtében növekszenek a gazdasági károk Európában Az utóbbi időben Európa egyre gyakrabban szembesült természeti és technológiai katasztrófákkal és 2009 között ezek közel ember halálát eredményezték és 112 milliárd gazdasági kárt okoztak Európában, mindemellett több mint 11 millió embert érintettek valamilyen formában. Az áradásoknak ebben jelentős szerepük volt: 49

50 1000 ember halálát okozták és több mint 3 millió ember életére voltak hatással. A közvetlen gazdasági kár összege több mint 60 milliárd volt. A tapasztalatok ellenére ugyanakkor, a lakosság és a gazdasági létesítmények száma tovább növekszik az árvízveszélyes területeken. Mindemellett az árvizek gyakorisága valószínűleg tovább fog nőni, aminek az oka többek közt a klímaváltozás, a nem megfelelő ártérhasználat, az árterületekre való építkezés, a talajfedettség és az erdőirtás. Az ilyen jellegű, felelőtlen emberi tevékenységek miatt a kármentesítésre óriási összegeket kell fordítani. A szigorúbb szabályozás, illetve az ellenőrzés jelentősen lecsökkenti a katasztrófák kockázatát. Az említett kockázatok és katasztrófák elkerülése érdekében integrált kockázatkezelést alkalmaznak Európa szerte. 9. térkép: A folyók 100 éves periódusban előforduló legmagasabb vízszintje, ( es szintre vetített 100 év) Forrás: Dankers, R.; Feyen, L., 2008b. Climate change impact on flood hazard in Europe: An assessment based on high resolution climate simulations. Manuscript submitted to Journal of Geophysical Research Atmospheres. Vízhiány a déli és a mediterrán országokban A gazdasági tevékenységek, illetve a helyi szinten rendelkezésre álló vízkészletek felhasználásának összehangolása továbbra is kihívást jelent. A vízhiány ma már nem csak Dél-Európát érinti. Az elmúlt időszakban a vízhiánynak és az aszálynak leginkább kitett tagállamok igyekeztek meghatározni azon vízgyűjtő területeket, amelyekben nagyjából állandó, vagy állandó vízhiány lép fel. Amikor a víz-árképzési politikák és költséghatékony alternatívák lehetőségei kimerülnek, érdemes további vízellátó rendszerek (mint például a víztározók, vízelvezetők vagy egyéb alternatív források) kiépítését megfontolni. 50

51 4. ábra: Vízkitermelési index Forrás: EEA, Environmental Signals, 2009 A szakpolitika-alakításnál figyelembe veendő megállapítások A nem fenntartható folyamatok megállítása érdekében a környezeti aspektusok szakpolitikákba (különösképpen a közlekedési, a térhasználati, az energetikai, a mezőgazdasági, a turizmus- és a városfejlesztési szakpolitikákba) való integrálása terén további előrelépés szükséges. Annak érdekében, hogy az EU mindenki számára jó környezeti feltételeket biztosíthasson, olyan szolidáris megközelítésre van szükség, amely a terhek és az előnyök egyenlő megosztását garantálja. A környezeti problémák gyakran igényelnek határon átnyúló megközelítést, ideértve a különböző közigazgatási szinteken megvalósuló átfogó területi tervezést. A jelenlegi legnagyobb kihívás a Natura 2000 hálózat egy stabil és fenntartható ökológiai struktúrává való továbbfejlesztése, illetve a fennmaradó területeken egy támogató zöld infrastruktúra hálózat kialakítása az intenzív térhasználat ellensúlyozására. Az új tagállamoknak elsősorban a szabályozás megerősítésére kell összpontosítaniuk, illetve annak kiterjesztésére a kevésbé szabályozott, védett területekre (különös tekintettel a kulturális örökségre) is. A területek jogi szabályozását a gazdasági eszközöknek, a területi tervezésnek és az egyéb szakpolitikai intézkedéseknek támogatniuk kell. A megfelelő város- és tájtervezési tevékenységnek ellensúlyoznia kell a városok indokolatlan terjeszkedését, illetve az infrastruktúra fejlesztését. Az ökológiai lábnyom csökkentése, illetve a környezetbarát városfejlesztés érdekében az intelligens városfejlődés illetve ötletes várostervezéssel kapcsolatos know-how és jó gyakorlatok megosztására nagyobb hangsúlyt kell fektetni. 51

52 Fenntartható területrendezési politikákra van szükség, amelyek a területi tőke optimális felhasználásra, a föld, mint erőforrás újrahasznosítására (pl. barnamezős regeneráció) és a többcélú területhasználatok harmonizálására támaszkodnak. A területrendezési konfliktusok feloldása érdekében regionális és európai szinten egy mindenki számára kedvező, integrált területi megközelítésre, kiegyensúlyozott, fenntartható területi tervezésre van szükség. Integrált környezeti kockázatkezelésre és megfelelő, európai szintű együttműködésre van szükség, hogy a lakosság sérülékenységét érintő veszélyek megszűnjenek. A szükséges eszközök közt szerepelnek a korai előrejelző rendszerek, a lakosság tudatosságának fokozása, a kiürítési tervek, illetve a területrendezés, mint döntéstámogató rendszer használata. 2.9 Sokszínű és sebezhető kulturális örökség 13 A kulturális örökség az európai identitás alapvető eleme Európa sokszínű kulturális öröksége és identitása olyan érték, amely meghatározza egyedi karakterét és az európai régiók többségének egyedülálló társadalmi és gazdasági fejlődési lehetőséget kínál. Számos kulturális érték és hagyomány nemcsak a helyi lakosság számára bír jelentőséggel, hanem az európai népesség egésze számára is. A kulturális örökség nem megismételhető érték, amely minden európai régió számára rendkívüli fejlődési lehetőséget jelent, mind társadalmi, mind gazdasági szempontból. A kulturális örökség a területi tőke része, és az intelligens növekedés forrása A kulturális értékek tipikusan helyhez köthető termékek, amelyek nem választhatók el vagy mozdíthatók el azokból a régiókból, ahol találhatók. Fontos tényezői a kreatív iparnak és a turizmusnak, amelyek a posztindusztriális gazdaság legfontosabb és legdinamikusabb ágazatai közé tartoznak. A kulturális örökség közvetlen és közvetett módon bevételt és munkahelyet teremt. Szolgálhat a települések gazdaságának alapjául, illetve a helyi és regionális identitás erősítésének eszközeként is. Kulturális tájkép Miközben a városok az emberi kultúra gócpontjai, a falusi térségekben a hagyományok sokkal látványosabban vannak jelen. A falu- és tájépítészet, a népművészetek, a kulináris hagyományok, valamint a művészi megformálású mindennapi használati tárgyak készítése a kulturális örökség fontos részei. Habár a kulturális tájak sokszínűek, a főbb európai régiók mindegyikének pl. a mediterrán, latin, északi, közép-európai, balkáni vagy a nyugati szláv kulturális makrorégió és az Atlanti-part megvannak a maga közös kulturális jellemzői, amelyek magukba foglalják a kultúra tárgyi elemeit és részben az immateriális javakat is. Európa értékes kulturális tájképe minőségének védelme és fejlesztése fontos feladat. A kulturális táji értékekben gazdag térségekre különös figyelmet kell szentelni. A kulturális örökség megőrzéséhez előrelátó és integrált intézkedésekre van szükség Az európai kulturális örökséget számos veszély fenyegeti: környezetszennyezés, árvizek, földrengések, valamint az urbanizáció, a szabályozatlan gazdasági tevékenységek és az életmód globalizálódása. A tömegturizmus továbbra is súlyos nyomást gyakorol számos európai régió kulturális értékeire. Az örökség eszmei formái különösen sérülékenyek. A szellemi és nyelvi örökség alapvető hozzájárulása a kulturális identitáshoz, a kreativitás támogatásához és a kulturális sokszínűséghez nemzetközileg is elismert. Fontos szerepet játszik a nemzeti és nemzetközi fejlesztési folyamatokban és erősíti a kultúrák közötti toleranciát és harmonikus kapcsolatot. A nemzetiségek, nyelvek és vallási csoportok tiszteletben tartásához és emlékeinek megőrzéséhez, amelyek együtt alkotják Európa egyedülálló kulturális örökségét, jogi és szakmai intézkedésekre van szükség. A területileg sokszínű kulturális értékek iránti figyelem növeléséhez, a helyi és regionális identitás erősítéséhez és a közösségek 13 Szerzők: Illés Iván, Salamin Géza 52

53 kulturális és természeti örökség iránti felelősségvállalásának támogatásához helyi, regionális és nemzeti erőfeszítésekre van szükség. Helyi-területi örökségmenedzsment és kulturális gyökerek A kulturális és természeti örökség helyi, regionális és transzregionális szintű kezelése kulcsfontosságú. Az örökség koordinált és hely-alapú védelme, megújítása és hasznosítása kiemelkedő jelentőséggel bír a kulturális értékek fennmaradása, újratermelése és kiaknázása érdekében. A regionális és helyi identitás is megerősödik azáltal, hogy a helyi és regionális közösségek környezet, tájkép, kultúra és természeti értékek iránti tudatossága és felelősségvállalása erősödik. A nemzetközi együttműködés az egyik módszere annak, hogy javuljon a kulturális értékek hasznosítása, védelme és újratermelése. A koordinált nemzetközi beavatkozásoknak a kulturális gyökerek erősítésére kell irányulniuk, amely megvédené a különböző közösségek eltérő karakterét, miközben hangsúlyozza a közös értékek létezését, és emellett hozzájárul az örökség kölcsönös megbecsüléséhez és megőrzéséhez. A kulturális örökség alatt nemcsak az elmúlt századok által alkotott értékeket értjük, hanem a kulturális örökség termelése is a fenntartható fejlődés része. Speciális kihívások az új tagállamokban Az új tagállamok csatlakozása révén új gazdasági, társadalmi és környezeti nyomások nehezednek az európai kulturális örökségre, de a változások egyúttal hozzá is járulnak a kultúra és identitás koncepcióinak újraértelmezéséhez és fókuszváltásához. Az új tagállamok nem csak terhet jelentenek Európának, ugyanis számos nyelvet, dialektust és etnikai csoportot képviselnek, valamint az UNESCO világörökség jelentős részének, 49 helyszínnek adnak helyet (az EU15 területén található 240 helyszínhez képest 20%-os növekedést eredményezve). Azonban valódi kockázatot jelent, hogy a gazdaságilag visszamaradottabb régiók megpróbálják majd a gazdagabb régióktól elválasztó szakadékot a kulturális értékeik felélésével áthidalni. Erre lehet példa a rablógazdálkodás jellegű turisztikai modell alkalmazása, amely a rövid távú gazdasági előnyöket helyezi előtérbe, és nem veszi figyelembe az értékek hosszú távú megőrzésének szükségét. További veszélyt jelent az örökség, és általában véve a kultúra terén az érintettség elvesztése, amely a (be)vándorlásból és az etnikai sokszínűségből ered. Konfliktusforrás lehet az egyes örökségi elemek elismerése is. 53

54 10. térkép: Európa Kulturális Fővárosai Forrás: VÁTI A kulturális örökségre irányuló főbb nemzetközi és Európai Uniós kezdeményezések A Kultúra 2007 programot eredetileg a időszakra hirdették meg, aztán meghosszabbították, először 2007-ig, később a as időszakra is. A as periódus főbb elemei a kulturális tevékenységek támogatása, a kulturális intézmények támogatása, valamint az elemzési és disszeminációs tevékenységek támogatása. Az Európa Kulturális Főváros program 1985-ben kezdődött, amikor is Athén először elnyerte ezt a címet. A Régiók Bizottságának javaslatára a városok kiválasztását megváltoztatták, hogy az új tagállamoknak is minél előbb lehetősége legyen kulturális fővárost nevezni. A gyakorlatban 2009 és 2018 között két fővárost választanak, egyet a régi és egyet az új tagállamokból (valamint alkalmanként egy fővárost a nem európai uniós államokból). Ez a projekt megpróbálja hangsúlyozni, hogy a kulturális beruházások és a területfejlesztés, amennyiben megfelelően kezelik őket elősegíti egymást. A szakpolitika-alakításnál figyelembe veendő megállapítások A kulturális örökséget a területi tőke fontos elemének kell tekinteni, nem csupán az értékek védendő csoportjának. Erősíteni kell az örökségmenedzsment azon módszerét, amely védi, és ugyanakkor hasznosítja az értékeket kulturális és gazdasági értelemben is. A helyi és regionális örökségmenedzsment alapvető fontosságú ahhoz, hogy a kulturális örökség egy fejlesztési lehetőséggé váljon. A kulturális menedzsmentben a határon átnyúló és nemzetközi együttműködést (például tematikus utak) előtérbe kell helyezni a nemzeti tevékenység mellett. A kulturális örökség védelme és kiaknázása kiegyensúlyozhatók az adott térségekben (régiók, városok stb.). 54

55 3 EURÓPA VÁLTOZÓ TERÜLETI SZERKEZETE Európa főbb területi struktúrái A területi sokszínűség egyszerre jelent lehetőséget és kihívást Európa területileg igen változatos kontinens. Ez vonatkozik többek között a természeti értékekre, a tájképre, a kulturális örökségre és magára a kultúrára, az etnikai sokszínűségre stb. Az értékek változatossága magában foglalja a kiaknázható lehetőségek sokszínűségét, és hozzájárulhat ahhoz, hogy Európa legyen a világ egyik legversenyképesebb területe; másrészről viszont el kell kerülni a természeti és kulturális örökség túlzott mértékű használatát is. Az európai sokszínűséget számos különböző földrajzi szinten lehet értelmezni az általánosabb dimenzióktól kezdve, mint a centrumperiféria, észak-dél, és kelet-nyugat különbségek, egészen a részletesebb vizsgálatokig, ilyenek például a városrégiók funkcionalitását, a város-vidék kapcsolatokat, a szárazföldtenger kapcsolatot, a népsűrűség különbségeit, az elérhetőséget és a környezeti kockázatokat, valamint a határmenti területeket célzó elemzések. Mindemellett a sokszínűségben rejlő lehetőségeket csak megfelelően kiépített intézményrendszerrel (a rendelkezésre álló kapacitásokat és tudáskészletet egyaránt ide értve) lehet igazán kiaknázni, következetesen figyelembe véve a területiséget a tervezés és a döntéshozatal során egyaránt. A közösségek tértudatosságának javítása ugyancsak segíti a területi szemlélet térhódítását. Centrum-periféria kapcsolatok: lassú változások, állandósult kép Általánosságban véve Európa gazdasági, valamint elérhetőségi viszonyai centrumperiféria kettősséget mutatnak, ahol a legmagasabb értékek Európa magterületén jelentkeznek. Valóban, míg az EU27 GDP-jének majdnem fele a kontinens területének csupán 14%-át lefedő Pentagon térségben koncentrálódik, itt él az EU népességének egyharmada, és itt tömörül a legtöbb európai metropolisz-térség is. Mindemellett a gazdasági teljesítményt tekintve Európa északi és központi részei a magterülethez hasonló értékeket mutatnak, bizonyos mutatók esetében túl is szárnyalják azt. Alapvetően a piaci erők a gazdasági tevékenységek koncentrációja irányába hatnak mind európai, mind országos szinteken. Ugyanakkor egyértelműen megfigyelhetők felzárkózási folyamatok, és a hagyományos értelemben vett magterületen kívüli területek fejlődése. Mindazonáltal különbségek vannak még a perifériák között is: a poszt-szocialista keleti területek eltérő helyzetben vannak Európa nyugati, vagy északi perifériáihoz képest. A tendenciák azt sugallják, hogy az európai centrum-periféria mintázat a felbomlás jeleit mutatja, ugyanakkor ezek a folyamatok nagyon lassúak. A kutatásokból az derül ki, hogy a hagyományos centrum-periféria kettősség és a gazdasági potenciál ehhez kapcsolódó képe csupán lassan és kis mértékben változott az elmúlt két évtizedben. A centrumban elhelyezkedő gazdasági központok még mindig őrzik előnyös pozíciójukat. A keleti területek felzárkózásának kihívásai A kelet és nyugat között fennálló gazdasági különbségek nyilvánvalóak. A EU keleti területei számos tényezőt tekintve határozott felzárkózást mutattak az elmúlt évtizedekben így a közlekedési elérhetőség, a GDP növekedés, a külföldi működőtőkebeáramlás terén, valamint a javak és szolgáltatások kereskedelmének kiszélesedése révén mind az új tagállamok egymás közötti, mind az új és régi tagállamok közti viszonylatban. Úgy tűnik azonban, hogy ez a folyamat megállt a gazdasági válság következtében. A keleti és nyugati területek egymással versengenek az ipari beruházásokért és az európai munkaerőért, miközben a magasan képzettekért folyó verseny inkább európai és világszintű. A felzárkózási folyamat ráadásul jelentősen lelassult, melynek okai többek között a kelet-közép-európai államok szocialista öröksége (politikai kultúra, alacsony szintű partnerség, kevésbé aktív civil társadalom), viszonylag fejletlen infrastruktúrájuk, az urbanizációs mintázatok és az alacsony hatékonyságú vidékfejlesztési törekvések. 14 Szerzők: Salamin Géza, Sütő Attila 55

56 Észak-dél különbségek A kontinens területi szerkezetének egyik legegyértelműbb dimenziója az észak-dél különbségekben testesül meg. Ez a két terület eltérő fejlődési irányában gyökerezik: különbözik gazdaságszerkezetük és a két eltérő kultúra környezeti viszonyai is mások. Az északi és déli területek jövője eltérő tevékenységekben körvonalazódik. Számos északi terület profitálhat jelenlegi erősségéből, az IKT és innovációk további kapitalizációjából. Az északi részek megőrzik fejlett imidzsüket, azonban szembe kell nézniük az alacsony szintű elérhetőség, a demográfiai változások, valamint az energiaárak lehetséges emelkedésének kihívásaival. Ezzel szemben a déli területek előnyei közé tartozik kellemes klímájuk, stratégiai pozíciójuk Európa, Afrika és a Közel-Kelet határán, valamint népsűrűségük, amely még a népességcsökkenés idején is lehetővé teszi a közszolgáltatások szintjének fenntartását. Ebben természetesen jelentős szerepet játszanak a nagyszámú, unión kívülről érkező bevándorlók. Így tehát a déli területek a jövőben reflektorfénybe kerülhetnek, ami könnyen odavonzhatja a tudásgazdaságban dolgozókat, a szolgáltató ágazatokat, a mobilisabb nyugdíjasokat, illetve a nyaralókat és második otthonukat keresőket. A város-vidék kapcsolatok sokfélesége A város és vidéke közötti kapcsolatok Európa-szerte igen különböznek. Először is alapvető különbség van a város-vidék kapcsolatokban a nyugati és keleti országok között. Ennek oka az utóbbi csoport speciális jellemzőiben rejlik, ilyen az együttműködések és partnerség kevésbé fejlett kultúrája a települések között, valamint a szuburbanizációs folyamat, mely a keleti régiókban robbanásszerű koordinálatlan városi terjeszkedést eredményezett az elmúlt évtizedekben. A városi és vidéki területek közötti jelentős infrastrukturális különbségek még inkább árnyalják a helyzetet. Általánosságban véve a vidék és város közötti megkülönböztetés egyre inkább eltűnik. Ez különösen érvényes azokra a vidéki területekre, melyek nagyvárosi központok közelében helyezkednek el, ahol a városi és vidéki területek között integrációs folyamat játszódik le. Ugyanakkor egyre több távoli, alacsony népsűrűségű és gyenge gazdasági háttérrel rendelkező vidékies területnek kell szembenéznie a vidéki és városi területek közötti kettősséggel; a fővárosi régiók és szélesebb háttérterületük közötti polarizáció szintén egyre inkább növekszik. A speciális földrajzi jellemzők egyedi fejlődési lehetőségeket kínálnak Európa számos térsége rendelkezik speciális földrajzi jellemzőkkel, ilyenek a szigetek, a tengerparti, vagy tengerpartoktól elzárt területek, a hegyvidékek, az alföldi területek és a távoli területek (ultra-periférikus ritkán lakott területek, illetve a tengerentúli területek), a belső perifériák (speciális térségek egyedi társadalmi-gazdasági problémákkal), vagy a politikai és/vagy adminisztratív specifikumokkal rendelkező területek, mint a tengeri, vagy határ menti térségek. Általánosságban elmondható, hogy ezeken a területeken is, csakúgy mint Európa többi részén, számos fejlődési út és kihívás merül fel olyan témákban, mint a klímaváltozás, kockázatkezelés stb. Bár e térségek számos fizikai, gazdasági és demográfiai problémával néznek szembe, jelentős különbségeket mutatnak a gazdasági sikerességgel kapcsolatban: egyesek képesek gyorsan reagálni a gazdasági változásokra, míg mások folyamatosan lemaradnak. Ezen területek legtöbbje olyan, nyilvánvalóan pozitív területi potenciálokkal rendelkezik, melyeket teljes mértékben csak a hatóságok és a különböző állami/regionális szervezetek közös erőfeszítésével lehet kihasználni. Az ilyen, adminisztratív határokon átnyúló tervezés és programozás a területi tervezési módszertan, eszközök és tudás teljesen új formáit igényli. A szakpolitika-alakításnál figyelembe veendő megállapítások Az európai sokszínűség és a földrajzi sajátosságok egyaránt jelentenek alábecsült lehetőségeket és az egyenlőtlenségek forrását is. Ezen előnyök kihasználásához megfelelő intézményi és tervezési háttérre van szükség, valamint arra, hogy a tértudatosság a közösségek gondolkodásába mindinkább beágyazódjon. Az európai területi szerkezet egyik legmarkánsabb dimenziója még mindig a centrumperiféria kettősség. Ez a szerkezet állandósult képet mutat, és változása igen lassú. 56

57 Kelet-Európa felzárkózási folyamata lassuló tendenciát mutat a gazdasági válság következtében; a poszt-szocialista országoknak számos nehézséggel kell szembenézniük a kihívások leküzdésében. Észak- és Dél-Európa különböző területi adottságokkal rendelkezik, a fejlődési utak pedig még inkább szétválnak a pénzügyi és gazdasági válság miatt. Európának erre a két részére különbözőképpen hatott a válság, így most különböző kihívásokkal találkoznak. A városi és vidékies területek közötti kapcsolatok igen különbözőek lehetnek. Bár a két kategória közötti különbségek egyre inkább elmosódnak, egyes területeken ezzel ellentétesen éppen erősödik a város-vidék kettősség, újabb kihívásokat eredményezve. 3.2 Nagyvárosok és várostérségek A városhierarchia különböző szintjein más és más kihívásokkal kell szembenézniük a városoknak A településhálózat különböző szintjein található városok és városrégiók szerepe eltérő. A fővárosok és a metropolisztérségek gyakran európai és globális folyamatok szereplői, míg a kis- és középvárosok a nemzeti, vagy regionális szintű fejlődés motorjai, bár egyes vonatkozásokban lehetnek globális, vagy európai jelentőségűek is. Az európai városhálózat valamennyi eleme sajátos karakterrel rendelkező egyedi város, ezáltal egyedi kihívásokkal is meg kell küzdeniük. Európa központi térségében a jó közlekedési adottságokkal rendelkező metropoliszok vonzzák a magasan képzett bevándorlókat és a magas hozzáadott értékkel bíró gazdasági ágazatokat. E városok problémái alapvetően különböznek a regionális szerepkörű kis- és középvárosok gondjaitól. Ugyanakkor még a fejlett metropolisztérségeket is különbözőképp érintik a gazdasági válság hosszú távú következményei, különböző tényezők, mint például a K+F lehetőségek, a fiskális stabilitás vagy a strukturális egyenlőtlenségek függvényében. A központi térségen kívül eső nagyvárosok és metropolisztérségek e városi központok sajátos csoportját képezik, ezt a különbséget is figyelembe kell vennünk a rendszer értékelésekor. Metropolisztérségek: a fejlődés motorjai a központi területeken kívül és azon belül is Az Európa központi részén fekvő metropolisztérségeknek meghatározó szerepe van a kontinens versenyképességében. Gazdasági jelentőségüket többek között az európai léptékben egyedülálló elérhetőségük, gazdasági súlyuk és a méretgazdaságossági előnyökből származó profitálás lehetősége adja. E városrégiók a globális piac szereplői, részt vesznek az európai és világszintű folyamatokban, új innovációk létrejöttének helyszínei és a K+F beruházások nyertesei. Ezen területek az Európán belüli vándorlás elsődleges célpontjai. A meghatározó központi területen kívül Nyugat-, Észak- és Dél-Európában ritkább, de kiegyensúlyozott metropolisz-hálózat ellensúlyozza a központi terület túlsúlyát. Kelet- Európában az új metropolisztérségek és hálózataik felemelkedőben vannak, ami jelentősen hozzájárul az új tagállamok európai integrációjához. Az olyan városok, mint Budapest, Prága, Pozsony és Varsó relatíve jó megközelíthetőséggel rendelkeznek, és vonzzák a fiatal munkaerőt; ezáltal a jövő Európájának fontos csomópontjaivá válhatnak. Számos meghatározó gazdasági tényező tekintetében néhányuk még a központi területen fekvő metropoliszoknál is jobban teljesít. 57

58 11. térkép: A regionális gazdasági erő és a nagyvárosi funkciók Forrás: BBSR 2010 Nagyfokú polarizálódás az új tagállamok településhálózatában Az 1990-es évek óta a legtöbb európai ország a regionális különbségek növekedését tapasztalta a központi fekvésű várostérségek és a perifériális, illetve a gazdasági szerkezetváltással küzdő térségek között különösen igaz ez az új tagállamokra, Lengyelország és Litvánia kivételével. E folyamat komoly kihívást jelent, hiszen a metropolisztérségeken túli városi térségek gyakran fontos motorjai lehetnek a térségük fejődésének, egyik-másik vezető szerepet tölthet be az oktatás vagy kulturális funkciók, K+F vagy a magasan specializált termékek és szolgáltatások terén. A kis- és középvárosok fontos csomópontok, és különféle fejlesztési lehetőségekkel rendelkeznek A kis- és középvárosok térségükben játszott szerepét befolyásolja az adott terület térszerkezete. A ritkábban lakott térségekben a vidékfejlesztés motorjai lehetnek a központok, ahol a közösségi szolgáltatások is elérhetőek. A sűrűbben lakott térségekben 58

59 a kis- és középvárosok szoros együttműködése akár nemzetközi szinten, vagy nagyobb városközpontokkal számos lehetőséget kínál. Néhány kis- és középváros a nagyvárosoknál fontosabb funkcióknak adhat teret, és a gazdasági mutatóik is kedvezőbbek lehetnek a nagyvárosi agglomerációknál. Ugyanakkor együttműködés nélkül akár az egyes városok, akár a város és vidéke között, a kis- és középvárosok nem képesek fontos csomópontokká válni. Növekvő együttműködés és hálózatosodás a városok között A beruházásokért és a magasan képzett munkaerőért zajló fokozódó versenyben a városok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek olyan tényezőkre, mint a környezet, a kultúra és az integrált városvezetés annak érdekében, hogy vonzó városi területekké váljanak. A szomszédos városok közötti (akár határon átnyúló) együttműködések száma is növekedett az elmúlt években, ezáltal forrásaikat és lehetőségeiket egyesítve szinergiákat hoztak létre. Az olyan együttműködésen alapuló hálózatok, mint amilyen az EUKN, URBACT stb. jól jelzik az ilyen jellegű együttműködések erősödését, amely remélhetőleg a jövőben tovább folytatódik. Egyenlőtlenségek a városok között és városokon belül A városok nem homogén egységek, egy adott városi környezeten belül számos egyenlőtlenség tapasztalható mind a társadalmi helyzet, mind gazdasági teljesítmény, vagy az életkörülmények tekintetében. A hátrányos helyzetű csoportok gyakran koncentrálódnak egy-egy városrészben, ami a szegregáció, társadalmi kirekesztés és diszkrimináció erősödéséhez vezet. A városok és várostérségek társadalmi egyensúlya, a társadalmi kohézió, mely vonzóvá teszi őket az innovációk létrehozására és munkahelyek teremtésére lakóik számára, veszélyben van. Valójában az egyes városokon belüli gazdasági és társadalmi különbségek gyakran nagyobbak, mint a városok közötti különbségek, ami negatívan befolyásolja a vonzerejüket, versenyképességüket és társadalmi integrációjukat éppúgy, mint biztonságukat. A gazdasági és társadalmi különbségeken túl más egyenlőtlenségek is jelen vannak a városok között és azokon belül, szoros összefüggésben a fent említett tényezőkkel. A lakókörnyezet minősége, ide értve a természeti és épített környezetet, jelentős különbségeket mutat még egyazon városon belül is. A társadalmi-gazdasági folyamatokkal egymást erősítve a negatív trendek egyes városrészek teljes lepusztulásához, deprivációjához vezetnek. A társadalmi szegregáció eredményeként a városok különböző részei más és más lakókörnyezetet kínálnak, és miután a különbségek újratermelik önmagukat, meglehetősen nehéz kitörni az ördögi körből. A szakpolitika-alakításnál figyelembe veendő megállapítások A városközpontok meghatározó szerepet töltenek be tágabb vonzáskörzetük versenyképességében az egyes területi szinteken: a növekedés motorjai, különleges funkciók kulcsfontosságú nemzetközi helyszínei, a közszolgáltatások biztosítói és/vagy a vidékfejlesztés központjai. A metropoliszok és városrégiók erősebbé és versenyképesebbé válhatnak azáltal, ha kiépítik egyéni profiljukat és megtalálják saját funkcióikat és szerepüket az európai városhálózaton belüli munkamegosztásban. A központi területen kívül vannak olyan metropoliszok, melyek megerősödhetnek azáltal, ha jobban hasznosítják területi adottságaikat. Ezáltal ellensúlyozhatják a jelenlegi egyenlőtlenségeket, és egy kiegyensúlyozottabb, policentrikus Európa létrejöttét segíthetik elő. A kis- és középvárosok szerepének megerősítéséhez az együttműködések elmélyítésére van szükség mind az egyes városok, mind a városok és vonzáskörzeteik között. Számos európai ország, különösen az új tagállamok növekvő regionális különbségeket tapasztaltak településhálózatukban, amely megnehezíti a kiegyensúlyozott, többközpontú fejlődés elérését. A globális és helyi kihívásokkal szembeni eredményes küzdelemhez világszinten is versenyképes K+F intenzív ágazatokra, innovatív és tudásalapú gazdaságfejlesztésre van szükség. Ugyanilyen fontos egyúttal a hely-alapú, azaz a helyi adottságokra 59

60 épülő, főként a helyi piacokra és igényekre koncentráló fejlesztések támogatása. A társadalmi egyensúly és a városok közti munkaerőpiaci és lakókörnyezeti különbségek alapvetően befolyásolják a városok és régiók gazdasági fejlődését, és lényeges egyenlőtlenséget mutatnak az egyes városokon belül is. 3.3 A vidékies területek sokszínűsége Vidékies területek kihasználatlan lehetőségekkel A távoli, illetve hátrányos helyzetű vidékies területek sokszínű képet mutatnak természeti és kulturális örökségüket illetően. Mind a rendelkezésükre álló természeti, mind a humán tőke azt a benyomást kelti, hogy a vidéki területek lehetőségei nincsenek kellőképpen kiaknázva. Ezt a kézzel fogható, és kevésbé kézzelfogható erőforrások közötti kapcsolat adja, illetve az, ahogyan ezek a helyi környezetben egymásra hatnak, ezzel különböző lehetőségeket és korlátokat teremtve a helyi fejlesztés számára. Gyakran nem maguk a kézzelfogható erőforrások határozzák meg a gazdasági teljesítményt, hanem a társadalmi tőke, és az emberek erőforrásokat kiaknázó képességei, például a természeti és ember által létrehozott értékek megfelelő kezelése a gazdasági környezet erősítése és az intézményi kapacitások javítása révén. Mindazonáltal, ha nincs megfelelő együttműködés, illetve a feladatok nincsenek megosztva a központi városi településekkel, úgy számos vidéki területen felerősödhet a népességcsökkenés, a gazdasági sérülékenység és a helyhez kötött erőforrások elértéktelenedése. Ezeket a problémákat a koncentrációs folyamatok okozzák, melyek a helyi és regionális centrumperiféria kettősségeket is előidézik. A vidékies térségek számára a központi funkciók hozzáférését biztosító városi központok jelentősége A vidékies területeken különösen a ritkán lakott területeken (mind a távoli, mind a belső vidéki perifériákon) található városok fontos, a különböző szolgáltatásokhoz való általános hozzáférést biztosító központok. Ugyanakkor a vidéki gazdaság számos területen megfigyelhető folyamatos diverzifikációja kapcsán szélesedik a vidéki városok, mint fejlesztési pólusok funkcionalitása és szerepköre, valamint hangsúlyosabbá válik területfejlesztési jelentőségük is. A helyi adottságokon alapuló gazdasági klaszterek fejlesztése, amely a vidékies területek és városias központjaik közötti partnerség révén erősíthető, az új információs technológiák alkalmazásával együtt kulcsfontosságú ebben a vonatkozásban. A vidéki területek támogatásához, valamint lakosságuk és vállalkozásaik által a városok nyújtotta lehetőségeket kihasználandó, a városközpontok jó elérhetőségének biztosítására van szükség. A vidéki sokszínűséget a vidékies területek különböző típusai fejezik ki Európán belül kiterjedt térségek tekinthetők vidékiesnek (az alábbi térkép mutatja a vidékies típusú területek elhelyezkedését). E térségek között jelentős különbségeket találunk adottságaikat, illetve erőforrásaikat tekintve. Különböző típusokat azonosíthatunk a térségek relatív földrajzi helyzete, gazdasági szerkezete, vagy társadalmi jellegzetességeik alapján. Egyes szuburbán jellegű és funkciójú vidékies térségek könnyen elérhetők a nagyobb városi központokból. Ezek ellentétei a (többnyire skandináv) távoli területek, a speciális társadalmi-gazdasági problémákkal bíró, a kontinensen belüli úgynevezett belső perifériális helyzetű vidékies térségek, és a hagyományosan mezőgazdasági profilú területek. Ez a sokszínűség mutatja, hogy csupán egy általános vidékfejlesztési politika nem tud minden térségtípusnak választ nyújtani, nincs egy közös optimális megoldás, amit minden időben és minden helyzetben alkalmazni lehet. Az egy kaptafára készülő intézkedések elve helyett minden szakpolitikai beavatkozásnak tükröznie kell az adott terület sajátos jellemzőit és problémáit. 60

61 12. térkép: Város-vidék tipológia NUTS3 régiókban Forrás: 5. jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról (Európai Bizottság, 2010) Könnyen megközelíthető vidékies térségek a nagyvárosi központok környékén Néhány vidékies térség számára hasznos, hogy nagyváros közelében helyezkednek el, és a városi központ és vidéke között sűrű kapcsolati háló alakult ki. Az olyan vidékies térségek népessége, amely nagyobb városok és agglomerációk hatósugarában helyezkedik el, folyamatosan növekszik, tovább erősítve a szórt településfejlődés és szuburbanizáció folyamatát. Mindez különböző környezeti kihívásokat/konfliktusokat eredményez, mint például a biodiverzitás csökkenése, a növekvő környezetszennyezés és ennek eredményeképpen a mesterséges felszínborítás koordinálatlan térhódítása, és az egyre intenzívebbé váló földhasználat a vidékies területek kiterjedt részén. A túlhasználat, a versengő igények és érdekek fenyegethetik a vidéki sokszínűség egészét, és különösen a vidékies légkör megmaradását, a kulturális örökséget, valamint a környezeti minőséget. Továbbá ezek a demográfiai folyamatok társadalmi és gazdasági feszültségeket és az önkormányzatok közötti konfliktusokat is okozhatnak. Ugyanakkor a városi területekről való kiáramlás új lehetőségeket teremthet a korábban elvándorlással, és annak összes következményével sújtott területek számára. Népességcsökkenés a távoli vidékies térségekben A vidékies térségek, különösen a távoli területek számos demográfiai kihívással néznek szembe. Az elöregedés és elvándorlás komoly problémák, melyek az üzleti tevékenység működési környezetének hanyatlásához vezetnek. A munkaerőhiány (mind mennyiségi, mind minőségi értelemben) elriasztja a befektetőket. A távoli vidékies térségek a 61

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK (I) A pénzügyi integráció hozadékai a világgazdaságban: Empirikus tapasztalatok, 1970 2002.................................... 13 (1)

Részletesebben

0. Nem technikai összefoglaló. Bevezetés

0. Nem technikai összefoglaló. Bevezetés 0. Nem technikai összefoglaló Bevezetés A KÖZÉP-EURÓPA 2020 (OP CE 2020) egy európai területi együttműködési program. Az EU/2001/42 SEA irányelv értelmében az OP CE 2020 programozási folyamat részeként

Részletesebben

Mit nyújt a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program a vállalkozásoknak 2014-2020 között

Mit nyújt a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program a vállalkozásoknak 2014-2020 között Mit nyújt a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program a vállalkozásoknak 2014-2020 között Buzás Sándor Főosztályvezető Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal Tematika Felkészülés a 2014-2020-as időszakra

Részletesebben

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség 46. Közgazdász-vándorgyűlés Czakó Erzsébet Eger, 2008. június 27. 1/17 Témakörök 1. Versenyképesség az EU szintjén 2. A Lisszaboni Stratégia és metamorfózisai

Részletesebben

... 51... 51... 52... 52 2

... 51... 51... 52... 52 2 1 ... 51... 51... 52... 52 2 ... 54... 55... 62... 62... 64... 64... 65... 65... 65... 66... 66... 67 3 4 1 Jászfényszaru Város Településfejlesztési Koncepció Jászfényszaru Város Önkormányzata 2002., Integrált

Részletesebben

KOHÉZIÓS POLITIKA 2014 ÉS 2020 KÖZÖTT

KOHÉZIÓS POLITIKA 2014 ÉS 2020 KÖZÖTT INTEGRÁLT TERÜLETI BEFEKTETÉS KOHÉZIÓS POLITIKA 2014 ÉS 2020 KÖZÖTT Az EU kohéziós politikájának következő, 2014 és 2020 közötti időszakával kapcsolatos új szabályokat és jogszabályokat 2013 decemberében

Részletesebben

Az információs társadalom európai jövőképe. Dr. Bakonyi Péter c. Főiskolai tanár

Az információs társadalom európai jövőképe. Dr. Bakonyi Péter c. Főiskolai tanár Az információs társadalom európai jövőképe Dr. Bakonyi Péter c. Főiskolai tanár Tartalom Lisszaboni célok és az információs társadalom Az eeurope program félidős értékelése SWOT elemzés Az információs

Részletesebben

Az Európai Unió kohéziós politikája. Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar

Az Európai Unió kohéziós politikája. Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Az Európai Unió kohéziós politikája Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Kohéziós politika az elnevezés néhány év óta használatos korábban: regionális politika, strukturális politika

Részletesebben

ÁROP-2.2.22-2013-2013-0001 KÉPZÉS A KONVERGENCIA RÉGIÓKBAN LÉVŐ ÖNKORMÁNYZATOKNAK FENNTARTHATÓ ÖNKORMÁNYZAT E- TANANYAGOKAT BEMUTATÓ KONFERENCIA

ÁROP-2.2.22-2013-2013-0001 KÉPZÉS A KONVERGENCIA RÉGIÓKBAN LÉVŐ ÖNKORMÁNYZATOKNAK FENNTARTHATÓ ÖNKORMÁNYZAT E- TANANYAGOKAT BEMUTATÓ KONFERENCIA ÁROP-2.2.22-2013-2013-0001 KÉPZÉS A KONVERGENCIA RÉGIÓKBAN LÉVŐ ÖNKORMÁNYZATOKNAK FENNTARTHATÓ ÖNKORMÁNYZAT E- TANANYAGOKAT BEMUTATÓ KONFERENCIA ADALÉKOK A VÁROSFEJLESZTÉS XXI. SZÁZADI GYAKORLATÁHOZ Dr.

Részletesebben

Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2014-2020 2013. OKTÓBER 17.

Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2014-2020 2013. OKTÓBER 17. Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2014-2020 2013. OKTÓBER 17. A tervezés folyamata -közös programozási folyamat a két partnerország részvételével -2012 őszén programozó munkacsoport

Részletesebben

2014-2020-AS TERVEZÉSI IDŐSZAK

2014-2020-AS TERVEZÉSI IDŐSZAK 2014-2020-AS TERVEZÉSI IDŐSZAK Róka László területfejlesztési szakértő Téglás, 2014.09.24. www.megakom.hu Európai Uniós keretek EU 2020 stratégia: intelligens, fenntartható és befogadó növekedés feltételeinek

Részletesebben

dr. Szaló Péter 2014.11.28.

dr. Szaló Péter 2014.11.28. Integrált településfejlesztési stratégiák a két programozási időszakban dr. Szaló Péter 2014.11.28. Városfejlesztés Tagállami hatáskör Nem közösségi politika Informális együttműködés a miniszterek között

Részletesebben

Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program 2014-2020. Buzás Sándor Főosztályvezető Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal

Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program 2014-2020. Buzás Sándor Főosztályvezető Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program 2014-2020 Buzás Sándor Főosztályvezető Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal Tematika Felkészülés a 2014-2020-as időszakra Gazdaságfejlesztési és Innovációs

Részletesebben

TERÜLETFEJLESZTÉS TERÜLETRENDEZÉS

TERÜLETFEJLESZTÉS TERÜLETRENDEZÉS TERÜLETFEJLESZTÉS TERÜLETRENDEZÉS Az ember a megszerzett földdarabon igyekszik megfelelő körülményeket teremteni magának, családjának, közösségének. Amíg az építési szándékát megvalósítja, számos feltételt

Részletesebben

Erdély 2020 a szülőföld EU forrásokra alapozott intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésének közös stratégiai kerete fejlesztési terve

Erdély 2020 a szülőföld EU forrásokra alapozott intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésének közös stratégiai kerete fejlesztési terve Erdély 2020/ Ágazat pg. 1 of 9 Erdély 2020 a szülőföld EU forrásokra alapozott intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésének közös stratégiai kerete fejlesztési terve Ágazati konzultációs dokumentum

Részletesebben

Mezőföldi Híd Térségfejlesztő Egyesület. LEADER kritériumok. Célterület kód: 580a01

Mezőföldi Híd Térségfejlesztő Egyesület. LEADER kritériumok. Célterület kód: 580a01 Célterület kód: 580a01 Nemzetiségi hagyományok ápolása, civil szervezetek eszközbeszerzésének támogatása adottságokon alapul, vagy újszerűsége, témája miatt fontos a települések fejlődése szempontjából

Részletesebben

KOHÉZIÓS POLITIKA 2014 ÉS 2020 KÖZÖTT

KOHÉZIÓS POLITIKA 2014 ÉS 2020 KÖZÖTT INTEGRÁLT FENNTARTHATÓ VÁROSFEJLESZTÉS KOHÉZIÓS POLITIKA 2014 ÉS 2020 KÖZÖTT Az Európai Bizottság 2011 októberében elfogadta a 2014 és 2020 közötti kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási javaslatokat

Részletesebben

Hogyan hozzuk ki a CLLD-ből a lehető legjobbat? A CLLD Partnerségi Megállapodásban. tisztázása. CLLD 2014-2020 szeminárium

Hogyan hozzuk ki a CLLD-ből a lehető legjobbat? A CLLD Partnerségi Megállapodásban. tisztázása. CLLD 2014-2020 szeminárium Hogyan hozzuk ki a CLLD-ből a lehető legjobbat? A CLLD Partnerségi Megállapodásban játszott stratégiai szerepének tisztázása CLLD 2014-2020 szeminárium Brüsszel, 2013. február 06. 1 Emlékeztetőül: a Partnerségi

Részletesebben

A Vidékfejlesztési Minisztérium Parlamenti Államtitkárságán az ÁROP 1.1.19 projekt keretében készült stratégiák

A Vidékfejlesztési Minisztérium Parlamenti Államtitkárságán az ÁROP 1.1.19 projekt keretében készült stratégiák A Vidékfejlesztési Minisztérium Parlamenti Államtitkárságán az ÁROP 1.1.19 projekt keretében készült stratégiák Dr. Viski József főosztályvezető Vidékfejlesztési Minisztérium Stratégiai Főosztály Hatásvizsgálatok

Részletesebben

v e r s e n y k é p e s s é g

v e r s e n y k é p e s s é g anyanyelv ápolása kulturális tevékenysége k gyakorlása művészi alkotás szabadsága v e r s e n y k é p e s s é g közös társadalmi szükségletek ellátása K Ö Z K U L T Ú R A közkulturális infrastruktúra működése

Részletesebben

Milyen változások várhatóak az Uniós források felhasználásával kapcsolatban

Milyen változások várhatóak az Uniós források felhasználásával kapcsolatban Milyen változások várhatóak az Uniós források felhasználásával kapcsolatban Az EU célrendszere 2007-2013 Kevésbé fejlett országok és régiók segítése a strukturális és kohéziós alapokból 2014 2020 EU versenyképességének

Részletesebben

Lehetőségek az agrár- és vidékfejlesztési politikában

Lehetőségek az agrár- és vidékfejlesztési politikában Az állami költségvetési rendszer környezetvédelmi felülvizsgálata mint a gazdasági válságból való kilábalás eszköze Konferencia az Országgyűlési Biztosok Irodájában, Budapesten, 2009. június 11-én Lehetőségek

Részletesebben

Helyi önkormányzatok fejlesztési eszközei Magyarországon Uniós forrásokhoz való hozzáférés lehetőségei a 2014-2020-as időszakban

Helyi önkormányzatok fejlesztési eszközei Magyarországon Uniós forrásokhoz való hozzáférés lehetőségei a 2014-2020-as időszakban Helyi önkormányzatok fejlesztési eszközei Magyarországon Uniós forrásokhoz való hozzáférés lehetőségei a 2014-2020-as időszakban Németh Mónika Miniszterelnökség Nemzetközi Főosztály 1 2012 Partnerségi

Részletesebben

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Prof. Dr. Orosz Éva egyetemi tanár ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont vezetője, az OECD szakértője Alapvető kérdések Merre tart Európa?

Részletesebben

KÉSZÜL NÓGRÁD MEGYE TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA. Gazdasági helyzetkép, gazdaságfejlesztési prioritások és lehetséges programok

KÉSZÜL NÓGRÁD MEGYE TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA. Gazdasági helyzetkép, gazdaságfejlesztési prioritások és lehetséges programok KÉSZÜL NÓGRÁD MEGYE TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA Gazdasági helyzetkép, gazdaságfejlesztési prioritások és lehetséges programok TERVDOKUMENTUMOK HIERARCHIÁJA FELADATOK, ÜTEMTERV 2012 2013 társadalmasítás

Részletesebben

A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program szerepe a megye fejlesztésében

A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program szerepe a megye fejlesztésében A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program szerepe a megye fejlesztésében Dr. Papp Csaba megyei jegyző Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat 1 A megyei önkormányzat feladatai megyei szintű

Részletesebben

A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (2014-2020) tervezett tartalmának összefoglalása előzetes, indikatív jellegű információk

A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (2014-2020) tervezett tartalmának összefoglalása előzetes, indikatív jellegű információk A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (2014-2020) tervezett tartalmának összefoglalása előzetes, indikatív jellegű információk PRIORITÁSTENGELY 1. Térségi a foglalkoztatási helyzet javítása

Részletesebben

Az Európai Innovációs Partnerség(EIP) Mezőgazdasági Termelékenység és Fenntarthatóság

Az Európai Innovációs Partnerség(EIP) Mezőgazdasági Termelékenység és Fenntarthatóság Az Európai Innovációs Partnerség(EIP) Mezőgazdasági Termelékenység és Fenntarthatóság Dr. Maácz Miklós főosztályvezető Vidékfejlesztési Főosztály Vidékfejlesztési Minisztérium Kontextus Európa 2020 Stratégia:

Részletesebben

MTVSZ, 2013.10.01. Versenyképes Közép- Magyarország Operatív Program bemutatása

MTVSZ, 2013.10.01. Versenyképes Közép- Magyarország Operatív Program bemutatása MTVSZ, 2013.10.01 Versenyképes Közép- Magyarország Operatív Program bemutatása A közép-magyarországi régió és a VEKOP speciális helyzete A KMR és a régió fejlesztését célzó VEKOP speciális helyzete: Párhuzamosan

Részletesebben

Tízéves a területfejlesztés intézményrendszere, hogyan tovább?

Tízéves a területfejlesztés intézményrendszere, hogyan tovább? Tízéves a területfejlesztés intézményrendszere, hogyan tovább? Somlyódyné Pfeil Edit MTA Regionális Kutatások Központja Balatonföldvár, 2006. május 23 24. A regionális politika A regionalizmus válasz a

Részletesebben

Vidékfejlesztési Politika 2014-2020 A Vidékfejlesztési Program tervezése

Vidékfejlesztési Politika 2014-2020 A Vidékfejlesztési Program tervezése Vidékfejlesztési Politika 2014-2020 A Vidékfejlesztési Program tervezése Dr. Maácz Miklós főosztályvezető Vidékfejlesztési Főosztály Gazdasági-társadalmi kihívások Jövedelem különbségek Áringadozás, kockázatmenedzsment

Részletesebben

Az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap 2013-2016

Az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap 2013-2016 Az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap 2013-2016 A támogató és a lebonyolítók Forrás EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmus Lebonyolítók Ökotárs Alapítvány Autonómia Alapítvány Demokratikus Jogok Fejlesztéséért

Részletesebben

Strukturális Alapok 2014-2020

Strukturális Alapok 2014-2020 Regionális Strukturális Alapok 2014-2020 Európai Bizottság Regionális Politika és Városfejlesztés Főigazgatóság F.5 - Magyarország Szávuj Éva-Mária 2013. december 12. Regionális Miért kell regionális /

Részletesebben

Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban

Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban dr. Ránky Anna: Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban I. A 2007-13-as időszakra vonatkozó pénzügyi perspektíva és a kohéziós politika megújulása A 2007-13 közötti pénzügyi időszakra

Részletesebben

A strukturális alapok szerepe a megújuló energetikai beruházások finanszírozásában Magyarországon

A strukturális alapok szerepe a megújuló energetikai beruházások finanszírozásában Magyarországon A strukturális alapok szerepe a megújuló energetikai beruházások finanszírozásában Magyarországon Dr. BALOGH Zoltán Ph.D. nemzetközi ügyek csoport vezetője Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség

Részletesebben

FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK 2014-2020. NETWORKSHOP 2014 Pécs

FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK 2014-2020. NETWORKSHOP 2014 Pécs FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK 2014-2020 NETWORKSHOP 2014 Pécs A FEJLESZTÉSPOLITIKA UNIÓS SZABÁLYRENDSZER 2014-2020 EU EU Koh. Pol. HU Koh. Pol. EU 2020 stratégia (2010-2020) 11 tematikus cél >> 7 zászlóshajó

Részletesebben

FEJLESZTÉSI politika és FENNTARTHATÓSÁGI politika kapcsolata globális, EU és hazai szinten. KvVM Stratégiai Fıosztály

FEJLESZTÉSI politika és FENNTARTHATÓSÁGI politika kapcsolata globális, EU és hazai szinten. KvVM Stratégiai Fıosztály FEJLESZTÉSI politika és FENNTARTHATÓSÁGI politika kapcsolata globális, EU és hazai szinten KvVM Stratégiai Fıosztály Történeti áttekintés - globális szinten Fejlesztési együttmőködés 1944 Bretton Woods

Részletesebben

Nyíregyháza, 2014.06.27. Cseszlai István Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Nyíregyháza, 2014.06.27. Cseszlai István Nemzeti Agrárgazdasági Kamara A megújuló energiák alkalmazásának szerepe és eszközei a vidék fejlesztésében, a Vidékfejlesztési Program 2014-20 energetikai vonatkozásai Nyíregyháza, 2014.06.27. Cseszlai István Nemzeti Agrárgazdasági

Részletesebben

VI./2.2.: Hazai társfinanszírozású uniós programok, támogatások

VI./2.2.: Hazai társfinanszírozású uniós programok, támogatások VI./2.2.: Hazai társfinanszírozású uniós programok, támogatások VI./2.2.1.: A kohéziós és strukturális alapok felhasználása Magyarországon 2007 és 2013 között Milyen szabályok vonatkoznak az Unió kohéziós

Részletesebben

A 2013 utáni kohéziós politika kialakítása, a civilek szerepe, lehetőségei

A 2013 utáni kohéziós politika kialakítása, a civilek szerepe, lehetőségei A 2013 utáni kohéziós politika kialakítása, a civilek szerepe, lehetőségei Bécsy Etelka Pécs, 2012. december 5. Tartalom I. Kiindulás II. III. IV. Tervezés az Emberi Erőforrások Minisztériumában A 9. tematikus

Részletesebben

A Közép-dunántúli Régió Innovációs Stratégiája

A Közép-dunántúli Régió Innovációs Stratégiája A Közép-dunántúli Régió Innovációs Stratégiája Magyar Műszaki Értelmiség Napja 2009. Dr. Szépvölgyi Ákos KDRIÜ Nonprofit Kft. 2009.05.14. A Közép-Dunántúl hosszú távú területfejlesztési koncepciója (1999)

Részletesebben

Magyarország Partnerségi Megállapodása a 2014-2020-as fejlesztési időszakra

Magyarország Partnerségi Megállapodása a 2014-2020-as fejlesztési időszakra Magyarország Partnerségi Megállapodása a 2014-2020-as fejlesztési időszakra (szakmai egyeztetésre bocsátott tervezet) dr. Czene Zsolt, vezető tervező, NAKVI, Projektiroda Az 1600/2012. (XII. 17.) Korm.

Részletesebben

Transznacionális programok

Transznacionális programok Transznacionális programok Csalagovits Imre János csalagovits@vati.hu 06 30 2307651 OTKA Konferencia 2009 Május 22 1 Tartalom Hidden Agenda Nemzeti és transznacionális érdek Stratégia és menedzsment Transznacionális

Részletesebben

EURÓPA 2020. Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája

EURÓPA 2020. Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája EURÓPA 2020 Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája Bevezet Nemzedékünk még soha nem élt meg ekkora gazdasági válságot. Az elmúlt évtizedben folyamatos gazdasági növekedés tanúi

Részletesebben

Közép-Dunántúli Régió

Közép-Dunántúli Régió Az innováció-orientált társadalom és gazdaság értelmezése a Közép- Dunántúli Régióban 1 Kovács Tamás Programigazgató Közép-Dunántúli RFÜ Veszprém, 2006. május 31. 2 Terület Lakosság Népsűrűség Városi népesség

Részletesebben

c. Fıiskolai tanár 2010.02.25. IT fogalma, kialakulása 1

c. Fıiskolai tanár 2010.02.25. IT fogalma, kialakulása 1 Az Információs Társadalom fogalma, kialakulása Dr. Bakonyi Péter c. Fıiskolai tanár 2010.02.25. IT fogalma, kialakulása 1 Az információs társadalom fogalma Az információs és kommunikációs technológiák

Részletesebben

Általános rendelkezések az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és a Kohéziós Alap (KA) felhasználásáról

Általános rendelkezések az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és a Kohéziós Alap (KA) felhasználásáról 1. sz. melléklet Általános rendelkezések az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és a Kohéziós Alap (KA) felhasználásáról A rendelet-tervezet kimondja, hogy az ERFA,

Részletesebben

Velencei tó Térségfejlesztő Egyesület HVS 2011 LEADER Kritériumok

Velencei tó Térségfejlesztő Egyesület HVS 2011 LEADER Kritériumok A LEADER program a társadalmi-gazdasági szereplők együttműködését ösztönzi az olyan javak és szolgáltatások létrejötte, fejlesztése érdekében, amelyek a lehető legnagyobb hozzáadott értéket biztosítják

Részletesebben

A vidékfejlesztés területi és közigazgatási aspektusai a magyar és a svájci tapasztalatok tükrében

A vidékfejlesztés területi és közigazgatási aspektusai a magyar és a svájci tapasztalatok tükrében A vidékfejlesztés területi és közigazgatási aspektusai a magyar és a svájci tapasztalatok tükrében Finta István Ph.D. MTA KRTK Vidékfejlesztési sajátosságok, adaptálható megoldások a svájci vidékfejlesztési

Részletesebben

Átalakuló energiapiac

Átalakuló energiapiac Energiapolitikánk főbb alapvetései ügyvezető GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. Átalakuló energiapiac Napi Gazdaság Konferencia Budapest, December 1. Az előadásban érintett témák 1., Kell-e új energiapolitika?

Részletesebben

Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) Tervezet 5.0 AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGHOZ BENYÚJTOTT VÁLTOZAT Összefoglaló

Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) Tervezet 5.0 AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGHOZ BENYÚJTOTT VÁLTOZAT Összefoglaló Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) Tervezet 5.0 AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGHOZ BENYÚJTOTT VÁLTOZAT Összefoglaló Prioritás A prioritás vonatkozó specifikus céljai: A prioritáshoz kapcsolódó

Részletesebben

Helyi gazdaságfejlesztési üzenetek és beavatkozási logikák az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióban és a Partnerségi Megállapodásban

Helyi gazdaságfejlesztési üzenetek és beavatkozási logikák az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióban és a Partnerségi Megállapodásban Helyi gazdaságfejlesztési kezdeményezések 2014 20-as fejlesztéspolitika koncepcionális szintjein Helyi gazdaságfejlesztési üzenetek és beavatkozási logikák az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési

Részletesebben

Tudománypolitikai kihívások a. 2014-2020-as többéves pénzügyi keret tervezése során

Tudománypolitikai kihívások a. 2014-2020-as többéves pénzügyi keret tervezése során Tudománypolitikai kihívások a 2014-2020-as többéves pénzügyi keret tervezése során Dr. Kardon Béla Főosztályvezető Tudománypolitikai Főosztály Felsőoktatásért Felelős Államtitkárság A kormányzati K+F+I

Részletesebben

Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGHOZ BENYÚJTOTT VÁLTOZAT

Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGHOZ BENYÚJTOTT VÁLTOZAT Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGHOZ BENYÚJTOTT VÁLTOZAT Összefoglaló Prioritások A prioritás vonatkozó A prioritáshoz kapcsolódó tervezett intézkedések: Intézkedések

Részletesebben

A helyi gazdaságfejlesztés elméleti megközelítésének lehetőségei

A helyi gazdaságfejlesztés elméleti megközelítésének lehetőségei A helyi gazdaságfejlesztés elméleti megközelítésének lehetőségei 2014. október 16. Logikai felépítés Lokalitás Területi fejlődés és lokalizáció Helyi fejlődés helyi fejlesztés: helyi gazdaságfejlesztés

Részletesebben

Innovációk a vidék fejlesztésében

Innovációk a vidék fejlesztésében VIDÉK AKADÉMIA A VIDÉK JÖVŐJÉÉRT Mezőtúr 2012. október 16-18. Innovációk a vidék fejlesztésében Dr. G.Fekete Éva Mi a vidék? Az urbánus térségekhez viszonyítva: 1. Alacsonyabb koncentráció (népesség, vállalkozások,

Részletesebben

Gazdag és harmonikusan fejlődő Zöld Zala. Zala megye gazdaságfejlesztési irányai

Gazdag és harmonikusan fejlődő Zöld Zala. Zala megye gazdaságfejlesztési irányai Gazdag és harmonikusan fejlődő Zöld Zala Zala megye gazdaságfejlesztési irányai Területfejlesztési, területi tervezési és szakmai koordinációs rendszer kialakítása, ÁROP-1.2.11-2013-2013-0001 A megyei

Részletesebben

A DUNA-STRATÉGIA FINANSZÍROZÁSÁNAK IDŐSZERŰKÉRDÉSEI

A DUNA-STRATÉGIA FINANSZÍROZÁSÁNAK IDŐSZERŰKÉRDÉSEI A DUNA-STRATÉGIA FINANSZÍROZÁSÁNAK IDŐSZERŰKÉRDÉSEI MRTT Generációk diskurzusa a regionális tudományról Győr, 2012. november 23. 1 Duna-stratégia 2011. júniusi Európai Tanács 4 cselekvési, 11 prioritási

Részletesebben

MAG Magyar Gazdaságfejlesztési Központ A 2007-2013-as programozási időszak eredményei, tapasztalatai, előretekintés Müller Ádám, SA Pénzügyi és Monitoring igazgató-helyettes Szombathely,2014.04.10. Felülről

Részletesebben

A Közép-Európa 2020 Operatív Program Vezetői Összefoglalója 3.2. Tervezet 2013. december

A Közép-Európa 2020 Operatív Program Vezetői Összefoglalója 3.2. Tervezet 2013. december A Közép-Európa 2020 Operatív Program Vezetői Összefoglalója 3.2. Tervezet 2013. december A CENTRAL EUROPE (KÖZÉP-EURÓPA) Transznacionális Program a 2014-2020-as programozási periódusban a közép-európai

Részletesebben

ÖNKORMÁNYZATOK ÉS KKV-K SZÁMÁRA RELEVÁNS PÁLYÁZATI LEHETŐSÉGEK ÁTTEKINTÉSE A TRANSZNACIONÁLIS ÉS INTERREGIONÁLIS PROGRAMOKBAN

ÖNKORMÁNYZATOK ÉS KKV-K SZÁMÁRA RELEVÁNS PÁLYÁZATI LEHETŐSÉGEK ÁTTEKINTÉSE A TRANSZNACIONÁLIS ÉS INTERREGIONÁLIS PROGRAMOKBAN ÖNKORMÁNYZATOK ÉS KKV-K SZÁMÁRA RELEVÁNS PÁLYÁZATI LEHETŐSÉGEK ÁTTEKINTÉSE A TRANSZNACIONÁLIS ÉS INTERREGIONÁLIS PROGRAMOKBAN Miben különböznek a nemzetközi programok? 1. Idegen nyelv használata 2. Konzorciumépítés

Részletesebben

A HORIZONT 2020 dióhéjban

A HORIZONT 2020 dióhéjban Infokommunikációs technológiák és a jövő társadalma (FuturICT.hu) projekt TÁMOP-4.2.2.C-11/1/KONV-2012-0013 A HORIZONT 2020 dióhéjban Hálózatépítő stratégiai együttműködés kialakítását megalapozó konferencia

Részletesebben

A Nyitott Koordinációs Módszer, mint az EU oktatáspolitikai eszköze

A Nyitott Koordinációs Módszer, mint az EU oktatáspolitikai eszköze A Nyitott Koordinációs Módszer, mint az EU oktatáspolitikai eszköze Előzmények a Római Szerződésben az oktatásügy kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozó ágazat ennek ellenére a 90-es években elsősorban

Részletesebben

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai és hazai szemmel

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai és hazai szemmel A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai és hazai szemmel A szociális védelemről és társadalmi befogadásról szóló 2008. évi Közös Jelentés A szegénység 78 millió embert, köztük

Részletesebben

A SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ ÉS/VAGY A FOGYATÉKKAL ÉLŐ TANULÓK RÉSZVÉTELE A SZAKKÉPZÉSBEN SZAKPOLITIKAI TÁJÉKOZTATÓ

A SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ ÉS/VAGY A FOGYATÉKKAL ÉLŐ TANULÓK RÉSZVÉTELE A SZAKKÉPZÉSBEN SZAKPOLITIKAI TÁJÉKOZTATÓ A SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ ÉS/VAGY A FOGYATÉKKAL ÉLŐ TANULÓK RÉSZVÉTELE A SZAKKÉPZÉSBEN SZAKPOLITIKAI TÁJÉKOZTATÓ Szakpolitikai kontextus A nemzetközi adatok azt mutatják, hogy a fogyatékkal élő, valamint

Részletesebben

A NÉS-2 stratégiai környezeti vizsgálata

A NÉS-2 stratégiai környezeti vizsgálata A NÉS-2 stratégiai környezeti vizsgálata Dr. Kukely György cégvezető Terra Studio Kft. Terra Studio Kft. A stratégiai környezeti vizsgálat 2/2005. (I.11.) Korm. rendelet szerint stratégiai környezeti vizsgálat

Részletesebben

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ REGIONÁLIS KÉRDÉSEI A KÖZÖS REGIONÁLIS POLITIKA KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI KERETE

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ REGIONÁLIS KÉRDÉSEI A KÖZÖS REGIONÁLIS POLITIKA KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI KERETE AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ REGIONÁLIS KÉRDÉSEI A KÖZÖS REGIONÁLIS POLITIKA KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI KERETE ELŐADÓ: DR. KENGYEL ÁKOS EGYETEMI DOCENS JEAN MONNET PROFESSZOR 1 TARTALOM A KOHÉZIÓS POLITIKA FONTOSSÁGA

Részletesebben

ÁROP-2.2.22-2013-2013-0001 KÉPZÉS A KONVERGENCIA RÉGIÓKBAN LÉVŐ ÖNKORMÁNYZATOKNAK FENNTARTHATÓ ÖNKORMÁNYZAT E-TANANYAGOKAT BEMUTATÓ KONFERENCIA

ÁROP-2.2.22-2013-2013-0001 KÉPZÉS A KONVERGENCIA RÉGIÓKBAN LÉVŐ ÖNKORMÁNYZATOKNAK FENNTARTHATÓ ÖNKORMÁNYZAT E-TANANYAGOKAT BEMUTATÓ KONFERENCIA ÁROP-2.2.22-2013-2013-0001 KÉPZÉS A KONVERGENCIA RÉGIÓKBAN LÉVŐ ÖNKORMÁNYZATOKNAK FENNTARTHATÓ ÖNKORMÁNYZAT E-TANANYAGOKAT BEMUTATÓ KONFERENCIA Előadás címe: Településfejlesztés a gyakorlatban Előadó neve:

Részletesebben

Őri István vezérigazgató Green Capital Zrt. 2010. május 6.

Őri István vezérigazgató Green Capital Zrt. 2010. május 6. Őri István vezérigazgató Green Capital Zrt. 2010. május 6. A tanulmány az NFGM megbízásából készült Miért? (NFFT Jövőkereső) Mindezekre tekintettel halaszthatatlan, hogy a magyar társadalom körében széleskörű

Részletesebben

Új EU-s és hazai regionális fejlesztési programok

Új EU-s és hazai regionális fejlesztési programok Új EU-s és hazai regionális fejlesztési programok EU: Kohéziós és regionális politika 2014-2020 Alapelvek: cél a munkahely-teremtés, a versenyképesség, a gazdasági növekedés, az életminőség javítása és

Részletesebben

Az élelmiszergazdaság, mint stratégiai ágazat Dublecz Károly Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely

Az élelmiszergazdaság, mint stratégiai ágazat Dublecz Károly Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely Az élelmiszergazdaság, mint stratégiai ágazat Dublecz Károly Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely Hazánk tudománya, innovációja és versenyképessége szakmai vitafórum Nagykanizsa, 2012. november 7.

Részletesebben

Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program GINOP

Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program GINOP Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program GINOP Zila László tervező-elemző Területfejlesztési, területi tervezési és szakmai koordinációs rendszer kialakítása, ÁROP-1.2.11-2013-2013-0001 Tervezési

Részletesebben

Regulation (EC) No. 1080/2006

Regulation (EC) No. 1080/2006 Irányító Hatóság Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 27-213 Európai kohéziós politika 27 és 213 között A. Stratégiai megközelítés: a kohéziós politika összekapcsolása a fenntartható

Részletesebben

Vajai László, Bardócz Tamás

Vajai László, Bardócz Tamás A halászat helye a magyar agrárágazatban A Közös Halászati Politika reformja és az EU halászati és akvakultúra ágazatának fejlesztési irányai Vajai László, Bardócz Tamás Az előadás tartalma: Magyarország

Részletesebben

Európai Agrárpolitika és Vidékfejlesztés

Európai Agrárpolitika és Vidékfejlesztés Európai Agrárpolitika és Vidékfejlesztés A vidékfejlesztés koncepciója és a fejlesztésekhez rendelhető források Gáti Attila Egy kis történelem avagy a KAP kialakulása Mezőgazdaság Élelmiszerellátás Önellátás

Részletesebben

Települési energetikai beruházások támogatása a 2014-2020 közötti operatív programokban. Lunk Tamás Szentgotthárd, 2014. augusztus 28.

Települési energetikai beruházások támogatása a 2014-2020 közötti operatív programokban. Lunk Tamás Szentgotthárd, 2014. augusztus 28. Települési energetikai beruházások támogatása a 2014-2020 közötti operatív programokban Lunk Tamás Szentgotthárd, 2014. augusztus 28. EU 2020 célok: Európa (2020) Intelligens ( smart ) Fenntartható ( sustainable

Részletesebben

A Régiók Bizottsága véleménye az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközök (ISA) (2009/C 200/11)

A Régiók Bizottsága véleménye az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközök (ISA) (2009/C 200/11) C 200/58 Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.8.25. A Régiók Bizottsága véleménye az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközök (ISA) (2009/C 200/11) A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA üdvözli az előző programoknak

Részletesebben

Az EU Duna Régió Stratégia mint a területiség, összefogás szimbóluma Közép-Európában. Nádasi György Külügyminisztérium Sárvár, 2011. október 6.

Az EU Duna Régió Stratégia mint a területiség, összefogás szimbóluma Közép-Európában. Nádasi György Külügyminisztérium Sárvár, 2011. október 6. Az EU Duna Régió Stratégia mint a területiség, összefogás szimbóluma Közép-Európában Nádasi György Külügyminisztérium Sárvár, 2011. október 6. A Duna Régió Stratégia kezdetei Igény a tagállamok (8) és

Részletesebben

Tájvédelem - Nemzetközi kitekintés, jó gyakorlatok

Tájvédelem - Nemzetközi kitekintés, jó gyakorlatok Tájvédelem - Nemzetközi kitekintés, jó gyakorlatok Holndonner Péter környezetstratégiai referens Nemzeti Környezetügyi Intézet Miről lesz szó? Tájvédelem eszközei (Három eltérő megközelítés) Anglia (3

Részletesebben

Összefoglalás Magyarországnak a 2014 2020-as időszakra vonatkozó partnerségi megállapodásáról

Összefoglalás Magyarországnak a 2014 2020-as időszakra vonatkozó partnerségi megállapodásáról EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2014. augusztus 26. Összefoglalás Magyarországnak a 2014 2020-as időszakra vonatkozó partnerségi megállapodásáról Általános információk A partnerségi megállapodás öt alapot

Részletesebben

A Foglalkoztatási Fıigazgatóság és az Európai Szociális Alap bemutatása

A Foglalkoztatási Fıigazgatóság és az Európai Szociális Alap bemutatása A Foglalkoztatási Fıigazgatóság és az Európai Szociális Alap bemutatása Miskolc, 2010. október 21. Ságodi Nóra Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlıségi Fıigazgatóság A2 Fıosztály

Részletesebben

Területi kohézió a fejlesztéspolitikában

Területi kohézió a fejlesztéspolitikában Területi kohézió a fejlesztéspolitikában Dr. Szaló Péter szakállamtitkár 2008. Március 20.. Lisszaboni szerzıdés az EU-ról 2007 december 13 aláírják az Európai Alkotmányt Az Európai Unióról és az Európai

Részletesebben

A Nemzeti Alkalmazkodási Központ bemutatása Bencsik János a Nemzeti Alkalmazkodási Központ vezetője az MFGI igazgató-helyettese

A Nemzeti Alkalmazkodási Központ bemutatása Bencsik János a Nemzeti Alkalmazkodási Központ vezetője az MFGI igazgató-helyettese A Nemzeti Alkalmazkodási Központ bemutatása Bencsik János a Nemzeti Alkalmazkodási Központ vezetője az MFGI igazgató-helyettese EGT Támogatási Alap Alkalmazkodás az Éghajlatváltozáshoz Program és Nemzeti

Részletesebben

Az Ister-Granum Vállalkozási-Logisztikai Övezet. Ocskay Gyula CESCI 2013

Az Ister-Granum Vállalkozási-Logisztikai Övezet. Ocskay Gyula CESCI 2013 Az Ister-Granum Vállalkozási-Logisztikai Övezet Ocskay Gyula CESCI 2013 1. A CESCI rövid bemutatása 2. Az integrált területi beruházások 2014 után 3. A vállalkozási-logisztikai övezet 1. A CESCI rövid

Részletesebben

A Magyar EU elnökség a halászatban, a Közös Halászati Politika változásának lehetséges hatásai a haltermelésre

A Magyar EU elnökség a halászatban, a Közös Halászati Politika változásának lehetséges hatásai a haltermelésre A Magyar EU elnökség a halászatban, a Közös Halászati Politika változásának lehetséges hatásai a haltermelésre Bardócz Tamás halászati osztályvezető Vidékfejlesztési Minisztérium Az előadás tartalma: Magyar

Részletesebben

Helyi hálózatok szerepe a vidékfejlesztésben

Helyi hálózatok szerepe a vidékfejlesztésben Helyi hálózatok szerepe a vidékfejlesztésben Tószegi-Faggyas Katalin vidékfejlesztési igazgató Vidékfejlesztési és Szaktanácsadási Igazgatóság Tudásmegosztó Nap - Székesfehérvár, 2014. november 27. A vidékfejlesztés

Részletesebben

Hogyan írjunk pályázatot az új ciklusban? 2014.10.16.

Hogyan írjunk pályázatot az új ciklusban? 2014.10.16. Hogyan írjunk pályázatot az új ciklusban? 2014.10.16. Tematika Háttér és alapfogalmak Operatív programok VEKOP, GINOP Támogatás intenzitás Változások Háttér és alapfogalmak Főbb dokumentumok: Partnerségi

Részletesebben

Az EU 2014-2020. programidőszakának új megoldásai és lehetőségei a vidékfejlesztés területén

Az EU 2014-2020. programidőszakának új megoldásai és lehetőségei a vidékfejlesztés területén Tiszaújváros 2013. március 27. Az EU 2014-2020. programidőszakának új megoldásai és lehetőségei a vidékfejlesztés területén Csikász Gábor MNVH B.-A.-Z. megyei referens A lokális és a globális szemlélete

Részletesebben

A Kormány klímapolitikája az Európai Unió hosszú távú klímapolitikájának tükrében

A Kormány klímapolitikája az Európai Unió hosszú távú klímapolitikájának tükrében A Kormány klímapolitikája az Európai Unió hosszú távú klímapolitikájának tükrében Magyar Fenntarthatósági Csúcs 2014.11.19. Hevesi Zoltán Ajtony zöldgazdaság fejlesztéséért, klímapolitikáért, valamint

Részletesebben

A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program véleményezése

A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program véleményezése A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program véleményezése FÖK: A program egyike a legjobban kidolgozott anyagoknak. Tekintve az EU-források felhasználásában rejlő kockázatokat, az operatív program hangsúlyát

Részletesebben

Nemzeti vidékstratégia - birtokrendezés - vidékfejlesztés

Nemzeti vidékstratégia - birtokrendezés - vidékfejlesztés Nemzeti vidékstratégia - birtokrendezés - vidékfejlesztés UDVARDY Péter egyetemi docens ÓE AMK NVS A Nemzeti Vidékstratégia (NVS) célja, hogy a Magyarország vidéki térségeinek nagy részén érvényesülő kedvezőtlen

Részletesebben

Az EU regionális politikája

Az EU regionális politikája Alapvető célkitűzések, fogalom Az EU regionális politikája Előadás vázlat Sonnevend Pál Az EK-n belüli fejlettségi különbségek kiegyenlítése Nem segélyezés, hanem a növekedés feltételeinek megteremtése,

Részletesebben

BROADINVEST ÉPÍTŐIPARI SZOLGÁLTATÓ ÉS KERESKEDELMI KFT. Gépbeszerzés a Broadinvest Kft-nél

BROADINVEST ÉPÍTŐIPARI SZOLGÁLTATÓ ÉS KERESKEDELMI KFT. Gépbeszerzés a Broadinvest Kft-nél BROADINVEST ÉPÍTŐIPARI SZOLGÁLTATÓ ÉS KERESKEDELMI KFT. Gépbeszerzés a Broadinvest Kft-nél Szakmai anyag a Mezőföldi Híd Térségfejlesztő Egyesület Helyi Vidékfejlesztési Stratégiájából a Térségi és helyi

Részletesebben

Natura 2000 & Vidékfejlesztés Az EU 2007-2013-as programozási időszakra szóló Vidékfejlesztési politikája

Natura 2000 & Vidékfejlesztés Az EU 2007-2013-as programozási időszakra szóló Vidékfejlesztési politikája Natura 2000 & Vidékfejlesztés Az EU 2007-2013-as programozási időszakra szóló Vidékfejlesztési politikája Felsőtárkány 2006. június 15-16 Jelenlegi programozási időszak 2000-2006 1257/1999 Rendelet Kompenzációs

Részletesebben

Ajkai Mechatronikai és Járműipari Klaszter Energetikai Stratégiája 2010. December 8.

Ajkai Mechatronikai és Járműipari Klaszter Energetikai Stratégiája 2010. December 8. Ajkai Mechatronikai és Járműipari Klaszter Energetikai Stratégiája 2010. December 8. Nagy István épületenergetikai szakértő T: +36-20-9519904 info@adaptiv.eu A projekt az Európai Unió támogatásával, az

Részletesebben

Az EGTC-k jövője. Esztergom, 2012. december 6.

Az EGTC-k jövője. Esztergom, 2012. december 6. Az EGTC-k jövője Esztergom, 2012. december 6. Az EGTC-k Európában Az EGTC-k Magyarországon Az EGTC-k jövőjével kapcsolatos kérdések 1. A jogi keretek változása 2. Finanszírozási kérdések 1. A jogi keretek

Részletesebben

NÓGRÁD MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSÉNEK ELNÖKE. 8. számú napirendi pont. 51-86/2014. ikt. sz. Az előterjesztés törvényes: dr. Barta László JAVASLAT

NÓGRÁD MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSÉNEK ELNÖKE. 8. számú napirendi pont. 51-86/2014. ikt. sz. Az előterjesztés törvényes: dr. Barta László JAVASLAT NÓGRÁD MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSÉNEK ELNÖKE 8. számú napirendi pont 51-86/2014. ikt. sz. Az előterjesztés törvényes: dr. Barta László JAVASLAT a Szent István Egyetemmel történő stratégiai együttműködési

Részletesebben

ChemLog Chemical Logistics Cooperation in Central and Eastern Europe A ChemLog projekt általános ismertetése

ChemLog Chemical Logistics Cooperation in Central and Eastern Europe A ChemLog projekt általános ismertetése ChemLog Chemical Logistics Cooperation in Central and Eastern Europe A ChemLog projekt általános ismertetése Budapest, 2010. március 25. XV. LOGISZTIKAI FÓRUM 1 ChemLog küldetése Regionális hatóságok,

Részletesebben

Békés megye 2014-2020 közötti fejlesztéspolitikája, gazdaságerősítő mechanizmusa

Békés megye 2014-2020 közötti fejlesztéspolitikája, gazdaságerősítő mechanizmusa Békés megye 2014-2020 közötti fejlesztéspolitikája, gazdaságerősítő mechanizmusa Széchenyi Programirodák létrehozása, működtetése VOP-2.1.4-11-2011-0001 BÉKÉS MEGYE JÖVŐKÉPE az élhető és sikeres megye

Részletesebben

GINOP 1. prioritás A vállalkozások versenyképességének javítása

GINOP 1. prioritás A vállalkozások versenyképességének javítása GINOP 1. prioritás A vállalkozások versenyképességének javítása KKV ka fókuszban GINOP szakmai konzultáció Pogácsás Péter Regionális és Kárpát medencei Vállalkozásfejlesztési Főosztály KKV ksúlya a gazdaságban

Részletesebben