TARTALOM. játékszín G Y Ö R G Y P É T E R N Á D R A V A L É R I A. arcok és maszkok N Á D U D V A R I A N N A D O B Á K L Í V I A.

Átírás

1

2 TARTALOM S Z Í N H Á Z M Ű V É S Z E T I E L M É L E T I ÉS K R I T I K A I F O L Y Ó I R A T X V I. É V F O L Y A M 3. S Z Á M M Á R C I U S F Ő S Z E R K E S Z T Ő : B O L D I Z S Á R I V Á N F Ő S Z E R K E S Z TŐ - H E L Y E T T E S : C S A B A I N É T Ö R Ö K M Á R I A Szerkesztőség: 1054 Budpest V., Báthory u. 10. Telefon: , játékszín G Y Ö R G Y P É T E R Mindenféle szórkozások (1) S Z Á N T Ó J U D I T Mit érdemes prodizálni? (9) M É S Z Á R O S T A M Á S A levegő vidékies" (11) B É C S Y T A M Á S A gondolkodó Ler (15) S Z Á N T Ó P É T E R Feketében, mélybrnábn (19) K Ő H Á T I Z S O L T A beszédtnár rtikulációs zvri (21) N Á D R A V A L É R I A A Wiener Wlzer Rdnóti Színpdon (23) D É V É N Y I R Ó B E R T Báb hommge (25) M e g j el e ni k h v o n t A kézi rtok m egőrzésére és vi sszkül désére nem váll l kozunk K i dj L pk i d ó V ál l l t, B u d p e s t V I I., L e n i n k ö r ú t Levélcím : 1906, postfi ók 223. A ki dásért fel el : Sikl ósi Norbert i gzgtó Terj eszti M gyr Post Előfizethető bármely posthivtlnál, kézbesítőknél, Post hírl püzl etei ben és Post Központi Hírl p Irodánál ( K H I, B u d p e s t V., J óz s e f n á d o r t é r 1. ) közvetlenül vgy postutlványon, vlmint átutlássl K H I pénzforgl mi j elzőszám ár El őfizetési díj : 1 é v r e 3 0 0, - F t, f él é v r e 1 5 0, - F t Pél dányonkénti ár : 25,- Ft Külföl dön terj eszti Kultúr Külkereskedelmi Váll l t, H Budpest, Postfi ók 149 Indexszám : rcok és mszkok S Z E N T G Y Ö R G Y I R I T A fórum Medvegyenko: Mszly István (27) N Á D U D V A R I A N N A Vány bácsi: Kovács Ljos (29) D O B Á K L Í V I A Ilj Iljics Gygyin: Gelley Kornél (30) R Ó N A K A T A L I N Stephnie: Pécsi Ildikó (32) N A G Y A T T I L A Fesztiválelőszó (33) B Á L I N T A N D R Á S Kell-e nekünk (nekik) Fesztivál? (34) A t heneum N y om d, B ud pes t Íves m gsnyom ás Felelős vezető: Szlávik András vezérigzgtó HU ISSN A b o r í t ó n : G á b o r M i k l ó s ( P l t t - E t t i n g e n ), V s s É v ( E u g é - n i ) é s F r á d y I s t v á n ( A l b e r t ) z O l y m p i n e m z e t i színházi el ő dásábn A h á t s ó b o r í t ó n : C s á n y i Á r p á d d í s z l e t e V o l p o n e v á r s z í n h á z i el ő - dásához ( Ikl ády Lászl ó felvétel ei ) világszínház K O L T A I T A M Á S szemle Rokonlelkek (II.) (35) B Á N Y A I G Á B O R Élni kell! (39) K E L É N Y I I S T V Á N A lázdás drámi teorémáj (42) G Y Ö R G Y P É T E R Színészeink vidéken és Pesten (43) V A S S Z S U Z S A Ember, színész, szerep (45) Az 1982-es év trtlomjegyzéke (46) drámmelléklet G Ö R G E Y G Á B O R : Glopp Vérmezőn

3 játékszín GYÖRGY PÉTER Mindenféle szórkozások Unlms, kommersz, kibírhtó és remek elődások Legszívesebben zt mondnám minden deszklkotmány előtt z igzi színpdi tehetségnek: Hic Rhodus, hic slt! Merném válllni, hogy bár-mely vásáron lehető legmgsbb gyönyörűségben részesítem művelt s műveletlen tömeget, hordókon keresztbe fektetett deszkákon, Clderónszinművekkel, muttis mutndis." (Goethe Heinrich von Kleistnek Görög Lívi ford.) A színház szórkozttó intézmény: néző érthetően kr vlmit pénzéért. H túl multttáson és nevetésen vlmi pluszt is kp, h hozzájut művészi élmény ritk csodájához, zt kár rádás-nk is tekinthetjük, ritk jutlmk egyikének. De h néző és színház semmi mást nem kr egymástól, mint nevetni és nevettetni, kkor is korrekt üzletet kötöttek. jelen esetben szórkozttó drbokról vn szó, olyn munkákról, melyek ngy része már többször bebizonyított, elég jól formált hhoz, hogy játszhtó )egyen és élvezhető, és sját korukbn vlóbn szórkozttók voltk. Jonson, Dums, Lbiche-Mrtin, Feydeu, Helti, Molnár drbji mguk korábn mind bestsellerlisták éllovsi voltk. Más kérdés, hogy Jonson kilóg e sorból, Volpone remekmű, ngy művészet egyik drbj, mi többí esetre már nem áll. Beláthtó, hogy e drbok Jonsontól Molnárig mind színház üzletileg egyértelmű korszkibn íródtk. Azz e munkák elsősorbn üzletileg helytállók, dotáció előtti korszkibn szín-ház nem engedhette meg mgánk, hogy unlms vgy épp álművészi legyen. Mguk korábn e sikerdrbok kiszolgálták legszélesebb közönség igényét, így többek között rról is tnúskodnk, hogy mikor milyen ízléseket kellett színház-nk kielégítenie. A kérdés z, hogy e nem mi, legngyobbrészt ngyipri drábgyártás, polgári színház időszkából szármzó drbok miképp szolgálják ki m közönség ízlését. Egész egyszerűen : szórkozttók-e vgy sem. Vlóbn, lehete nevetni szinházbn, v g y csk jobb híján mosolygunk kínunkbn, h ennyi jutott, hát nevessünk ezen. E bíztos ksszsikereket m már nem üzleti okok játsztják színházkkl, hiszen dotáció lévén színház már válllkozht z ízlés diktálásár is, nem csupán kielégítésére. Épp ezért lehetséges, hogy rendezők, kik e drbokt műsorr tűzték, legeltérőbb szándékokkl rendelkeznek: vn tisztán komédiázás és vn többletigény, vn bizonyos hjlm műveltség terjesztésére, és vn, hol már semmiféle szándékr nem derül fény. H z igények és szándékok eklektikusk. is, ennek ellenére különös módon egy dologbn megegyeznek z elődások ngy részük nem szórkozttó. Ilyen vgy olyn ezt z egyes részek tárgylás finál elemezzük - szándékok mozgtták rendezőket, de z elérhető cél - úgy tűnik - egyre távolbb: Pest szórkozttó elődási m legfeljebb egy-egy enervált mosolyt cslhtnk ki nézőikből. Úgy is mondhtnánk, hogy világméretű dotáció kissé tönkretette z önfeledt művészetet, természetességet; hordókon keresztbe fektetett deszkák " színházánk vége. A mi drbokon már gondolkodni " is kell, sznobériánk ily kielégítésére egyébként mi nyugti importszerzőket szoktk színházk szállítni. Az Equus, zonbn, hogy művészetnek sem tekinthető. A drbok ngy része végső soron egy korszk termése, Lbiche és Feydeu kortársk, Molnár. és Helti pedig kései tnítványiknk is tekinthetőek. Mindenesetre polgári kommersz domináns közülük, mindössze Jonson műve szármzik bból korszkból, mikor szórkozttás és ngy művészet még nem vált ketté. Nincsen egy, minden elődásr jellemző ok, miért szórkozttási igények kielégítetlenek mrdtk. A drbválsztások önmgukbn nem okolhtók, z vlóbn mindössze kritikus szubjektív véleménye, hogy Feydeu és Molnár helyett kár Arisztophnészt és Molière-t is játszhtnánk. Igz, ezek bonyolultbb és nehezebb szerzők, ám steril szórkozáson kívül még mást is nyújthtnk. (Amint ezt muttt z Úrhtnám polgár nemzetibeli ngy és megérdemelt sikere, Zsámbéki Gábor rendezésében.) A bj z,.hogy szórkozás helyett álkultúrávl vn dolgunk, és ez unlmssá is válik. ugynkkor zonbn e drbok nem buknk meg, közönségigény épp-oly erős, mint mindig, színházjegyhez jutni nehéz, így közönség ezzel is be- Hrkányi Endre Perrichon úr címszerepében (József Attil Színház) (Iklády László felv.)

4 Belli Eszter és Spindler Bél kposvári János vitézben (Fábián József felv.) éri, boldogn nyugtázz zt, mit kpott. Holott h vlóbn tiszt helyzet " lenne, úgy e drbok legngyobb része közönségnél bukn meg, és nem mindössze kritikánál, mi sokkl lényegtelenebb. Ám jelenlegi helyzetben közönség zon mult, mit kp, legfeljebb kínjábn röhög. A kritikus és közönség egymássl nem tlálkozik, ez igz. De ne felejtsük el, hogy közönségnek nincsen módj rr, hogy kifejezésre juttss véleményét. Nincsen válsztási lehetősége, szinte minden színházbn ugynzzl műsorrl, ugynzzl z ízléssel, zzl középszerű unlomml tlálkozik. És ez már cseppet sem szórkozttó. * Alább kronológii tárgylást trtottm célrvezetőnek, lehetőségekhez mért egyenletes elemzések megvlósíthtóságáért. Ettől függetlenül nemegyszer elkerülhetetlen, hogy egyes pontokon utlásokt tegyek más elődások zonos elemeire, z összevethető és összevetendő mozzntokr. Így ht elődásról lesz szó: Perrichon úr utzásáról, Jáno s vitézről, Volponéról, z Olympiáról, A három testőrről és végül A blekről. A kérdés végső soron minden esetben ugynz: mikor szórkozttó színház és mikor unlms, független ttól, hogy szórkozttónk szánták. Perrichon, hngsúlyozott Bunkó Lbiche-Mrtin munkáját z újjászervezett József Attil Színház első bemuttójként láthttuk, Iglódi István rendezésében. A dolog odáig rendjén vn, hogy Iglódi tudván, túl látványos és ngyon gyors színházi forrdlmk inkább mulndó plotpuccsok, mintsem vlódi lázdások, lklmzkodott színház eddigi repertoárjához, így válsztás Feydeu mesterének és elődjének kevéssé klsszikus, ám ppíron nnál derűsebb munkájár esett. Az már zonbn kevéssé vn rendjén, hogy Iglódi hgyománytisztelet nevében repertoáron túl színház korábbi játékstílusát is megtrtott. Így ztán - vlóbn sjnáltosn - z elődáson lig látszik, hogy ki rendezte. A Perrichon úr széteső és reménytelenül unlms, bohóckodássá változttott villámtréfák sorozt, tempóvesztések és széteső helyzetek elődás lett. Holott Iglódi nem indítj rosszul z estét, z első jelenetsor tlán z egyetlen, mely vlóbn jellemző rá, hol felvillntj képességeit, távolságtrtását és iróniáját egyránt. Így játék mrionettnek indul, pergő tempóváltásokkl, zenés belépőkkel, élesre formált és zonnl felismerhetővé tett krkterekkel. Az első jelenetben már világosn láthtó, ki kicsod. A már-már groteszkre hngolt bemuttkozás zonbn hmr kifulld, hiszen mindenki mrd, ki volt. Az egy villnássl élesen feltárt lk z elődáson gykorltilg önmgát illusztrálj. A drb története feltörekvő és prvenü, bunkó" gyáros, Perrichon úr lányánk férjhezdás körül forog. Miképp is sikerülhet véletlenek " soroztából kikeveredni, és vlhogy férjhez dni kicsikéjüket. Mindehhez szükség vn két rivlizáló udvrlór, mjd egy vlóbn véletlenül odkeveredő, szokásosn zord ktontisztre, ki ztán nevető hrmdikként elnyeri hősnőnk kezét. Iglódi átírt drbot, és vég tetszhlálokkl trkított párbj jelenete vlóbn nem túl szerencsés, z egész drb teljesen súlytlnná lesz. Ugynkkor érthető volt z átírás, h figyelembe vesszük, hogy kispolgár megszégyenüléséről szóló komédi láthtón nem érdekelte Iglódit. Ezt mindössze egyetlen, htásosnk szánt, ám inkább csk feltűnő ötlettel gondolt bemutthtónk. A színpdon jelenlévő brát, z elegáns és szegény Mjorin feletti szégyenét, hogy folymtos kölcsöneit képtelen megdni, minduntln kiszól színpdról: bunkó" - mármint Perrichon. E gykori kiszólások eredményeképp Tolni Miklós figuráj is teljesen elsikkd, hiszen mint belép, közönség tudj, hogy mit krht, és vlóbn, pár gyorsn elhdrt mondt után kifordul rivldához, távoztábn elordíthtj bűvös jelzőt. Az ötlet már rámuttht rendezői elképzelés álságosn kettős mivoltár is. Iglódi jobb híján ezzel z elemmel kívánt jelezni távolságtrtását történettől, ugynkkor zonbn mélyen elmerült z egyrészt nturálisr rendezett, másrészt koncepciótln jelenetek sorábn. Mivel rendező sját álláspontj nem derül ki, ezért kell erőszkosn tudtunkr dni, hogy kit látunk, z bunkó, nyugodtn nevethetünk. Iglódi poénji blöffök, lpári villám tréfák. Szerkezet nem létezik, így minden egyes jelenet önmgábn mrd és vész el. Hiáb trtjuk áltlábn szórkozttónk vgy épp nevetségesnek, h vlki htlms csetlések-botlások közepette begymászókötelek tuctjit tekeri mgár, ez értelmezés, háttér, jelentés hiányábn végső soron érdektelen. A másik ember kinevetése, káröröm, mely vlóbn lényeges mozznt komédiánk is, zért sem működhet, mert még ehhez is érzelmi indítttás, undor vgy ellenszerv, de érdekeltség kell. A rendezés problémájánál sokkl kellemetlenebb z elődáson érzékelhető és

5 ugynkkor érthetetlen színészhiány kérdése. A címszerepet játszó Hrkányi Endrei tele vn elszánássl, komoly teljesítmény iránti igénnyel. Ugynkkor nincs mit csinálni, mivel nem krktert, h-nem krkter pródiáját kell eljátszni. Azonbn két órán keresztül nézni vlki ugynolyn slemilségét, önzését és ostobságát - érdektelen. Ettől függetlenül Hrkányi és feleségét játszó Szemes Mri még mindig kiemelkednek társságból. Szemes például egy jelenetben bemutthtj, hogy vlódi színésznő: lányánk címzett, de neki elmondott szerelmi vllomást sjátjként érti, csk lssn kpcsol, tempót vált, rc megfgy, és rjt mrd z immáron meglázó, mert értelmetlen és bájosnk szánt mosoly. Ez mindössze két perc tlán z elődás egyetlen élő mozznt, önállón értékelhető helyzetgykorlt, mely mg befejezettségében és elegnciájábn színházzá tette kbrét. A döntő hárms, lány és z udvrlók hárms z egész elődást meghtározó módon rossz. Fehér Ann leginkább álldogál. Vss Péter és Mihály Pál kettőse viszont sjnos gykorltilg megsemmisíti z elődást. Az kisebbik problém, hogy Mihály például egyidősnek tűnik z pát lkító Hrkányivl, így ztán sem nem délceg, sem nem fitl, sem nem úrigyerek. A ngyobbik problém z, hogy két színész clown játékmódj helyett elkeseredetten hdkozott szereppel, két szomorú, ám tisztes műkedvelő módjár. Nincs miért elemezni, lévén nincs mit. Az viszont mégiscsk kérdés, hogy miért kellett ugynkkor zuávkpitány szolgáját négerként játsztni, és feketére festeni fitl és vlóbn nem tehetségtelen Geréb Attilát. Ugyncsk többre mentünk voln Kovács Titusszl, kinek komornyíkj több életet és iróniát hordoz mgábn, mint főszereplők egész kr. Kránitz Ljos zuávkpitányként végigordított z egész elődást, mi megint csk nem megoldás. (Megszkítv Perrichon úr kérdését, hdd utljk rr, hogy bizonyos iróniár dhtnk okot z idei évd kton-tisztjei. Három igen tehetséges színészt sikerült három különböző drbbn ugynbb modorb kényszeríteni, olynnyir, hogy kár fel is léphetnének egymás produkcióibn. Kránitz mellett z ordító tisztet játssz Agárdi Gábor z Olympiábn és Szilágyi Tibor A blek-ben is. A rendezői eljárások e szegényessége zt eredményezi, hogy évekkel később z évd z ordító tisztek évdként Olympi hercegné (Tóth Év) és Kovács huszárkpitány (Oszter Sándor) M olnár Ferenc vígjátékábn lesz emlékezetes. Különös, hogy három ilyen eltérő lktú rendező és színész nem volt képes túljutni z evidens lpálláson, komédibeli tisztek mindenkori rekedt kibálásán és zubbonyrángtó merevségén.) A Perrichon úr végső összegezését z is lerontj, hogy Menczel Róbert díszlete nemcsk érdektelen, de csúny és összecspott munk is. (Megint csk előre utlv: áltlábn egyébként nem jellemző hnyg díszletezés, ez József Attil Színház sjátj; idén sokkl inkább hivlkodón gzdg és ugynkkor meghökkentően fntáziátln, térként semmitmondó díszletek urlkodnk. Így például z Olympi díszlete premieren már önmgábn tpsot kpott, mi megint csk iróniár d okot. A díszletcsodár várók egyránt örvendezhetnek Nemzeti és Víg festett háttereinek. Mindkét munk unlms, ám unlmukt sznob gzdgsággl leplezik.) A János vitéz mint mítosz Egyébként díszlet lehet lényeges is, hiszen erre mutt Donáth Péter munkáj, melyet Ascher Tmás János vitéz-rendezéséhez készített Kposvárott. Ascher egy rcheológii pontosságú, ám ugynkkor e formájábn így soh nem létezett János vitézt teremtett. Pontosn zt János vitézt hozt létre, mi mi szemünkkel és ízlésünkkel nézve eredetileg létezhetett. Itt eredeti jelmezek, sujtásokkl és rnykkl teli ruhák, bszurdul htlms zászlók, elképesztő, egész hátteret beborító htlms festmények (Gáspár András munkái) egyránt láthtók. Az elődás utolsó képe telitlált még z összes többi jól sikerült kép között is, Jncsi és Ilusk egy ökörrel és gémeskúttl berendezett puszti égbolt lá tér hz, némán, fenyegetően és trgikusn. Ascher János vitéze ugynis hlálosn komoly, és végső soron ezért gúnyos is. Ő pontosn játsztj drbot, olyn ggályos figyelemmel és gondossággl bánik szöveggel és zenével egyránt, minth Shkespere-t rendezne, és eljárás mindenképp htékonynk bizonyul. Egyrészt bőven kielégíti z összes néző János vitézzel kpcsoltos igényeit, másrészt betrtv zokt, kissé túl is lép rjtuk. Ascher mitikusnk tekinti lpnygát, egynek zok közül létező és vskos relitást jelentő történetek közül, melyek h tetszik, h nem, de mélyen befolyásolják életünket, nemzet- és minden egyéb tudtunkt. A János vitéz épp-úgy hozzátrtozik Mgyrországhoz, mint Honthy Hnn és Hortobágy, mint Csárdáskirálynő és sírv vigdás műfj. Ascher, minthogy mitikusnk te-kinti János vitézt, teljes joggl veheti komolyn, ezért nem szándékozik modernizálni, átlkítni, megreformálni.

6 Pontosn tudj, hogy z ilyen múzeumi" elődás révén érheti el leginkább cél-ját, leginkább így ébreszthet némi gynút nézője szívében: lehet, hogy minden másképp vn". Lehet, hogy ez mese, melyet megszoktunk, és mennyire olynnyir sjátunk, mégsem evidensen jellemző ránk, vgy h igen, úgy z nem feltétlen öröm. Lehet, hogy János vitéz nem mese, hnem mindössze egy mese sok közül. E hlálos komolynvétel egészében egy kiváló és kisebb gyengéi ellenére is emlékezetes elő-dást teremtett. A nyitókép például János vitézek történetében vlószínűleg soh nem látott módon egyéni. A színpdon mindenki hrcisn fess, elszántn kckiás, kórusok minimum Szózt méltóságát és komolyságát idézik vissz, prsztok csk srkukt cspkodv lépdelnek színpdon, díszlet pedig rémületesen élethű. A látvány mg népszínmű és nnk ironikus megduplázás. Ascher nem elvicceli z elődást, hnem komolynvétel révén lehetőséget teremt z ironikus olvstr" is. A nyitókép méltó megkoronázás Bgó színrelépése. Ő úgy robbn be z édes búcsújelenetbe, mint egy bomb. Nincs itt szó sem szlonspiccről, sem mókás bolondozásról, Bgó holtrészeg és mélyen őrült. Erőszkos és komoly, kétségbeesett és indultos. Ő eljátssz sorsverte mgyr" összes fájdlmát, szépen beteljesíti szöveg áltl teremtett összes lehetőséget. Egyébként Gyuricz István olyn teljesítményt nyújt, mely még z Ascher áltl teremtett kereteket is széjjelrobbnt-j. Az ő lkítás z elődás tlán legngyobb színészi meglepetése, megjegyzés-re kötelező, vlódi kiugrás. Ascher távolságtrtás, melyet minuciózus pontosság révén teremtett meg, olyn problémák és trtlmk közvetítésére is lklms, melyeket első pillntásr nem trtunk János vitézhez trtozónk. A rendezés összetettsége és rfinériáj frnci királyi udvri jelenetben válik legvilágosbbá. Spindler Bél János vitéze ekkor már mg huszárság. Spindler bjszát hrpdáló becsületes és megközelíthetetlen, ideális férfi ", hiáb neki pénz és htlom, neki itthon helye. Ő kereszténység védőbástyáj, és kötelességét megtévén távozik. H némi pénzhez jut, hát rendben, de zt is Bgó hozz mgávl, hiszen úriember nem nyúl pénzhez. Spindler pontosn látj és látttj János vitéz mindenkori sikerének egyik kulcsát. A népi és z úri figur egybeolvdását, mesei, de itt megteremtett egységét. Az előtérben János vitéz pöffeszkedik és kínlódik, háttérben pedig ott álldogálnk véres, ám vitéz mgyr huszárok, htlms égbolt festmény előtt, élőképek soroztát játszv el. (Az égbolt krv-krtln Cspr Dvid Friedrichet imitálj: romntikus fénysugrk húzódnk tébolyultn htlms felhők között.) A sebesült, ám töretlen és némán hűséges huszárok élőképeikkel kommentálják z előtér eseményeit, és e képek oly ironikusk, mi már kivédhetetlen. Eljátsszák világháborús emlékműveket, zokogó és kétségbeesett honvédek lkztát, sorr elődják romntikus festészet és köztéri szobrászt ismert és mitikus figuráit. A htlms zászló hol fennen lobog, hol láhull, Ascher szándékosn túllő célon, ekkor már nem mindössze János vitéz kiskunyhós, édes-bús mgyr flujánk mítoszát teremti újr, hnem nemzeti ngyromntik álmát is felidézi. Ez szélsőséges megoldástípus jellemző z elődás minden jelenetére. Jncsiék elválását minth Hyeronimus Bosch egyegy festménye ihlette voln, hogy például Tündérország is szinte giccs poteózis. Ascher esetében tehát nem rutinmegoldásról, hnem olyn elődásról vn szó, mely vlóbn elemzésre kényszeríthet nézőt és színészt egyránt. Nem kívülállásról, hnem bensőséges kritikáról vn szó, mely épp feltétel nélküli komolynvétel és hgyomány kritik nélküli elfogdásánk és továbbdásánk ironikus kritikáj. H vlmit kritizál Ascher, így z nem János vitéz, hnem z szerep, melyet e drb betölt. A színpdi János vitéz nem remekmű, kérdés tehát nem műben, hnem bbn hngultbn rejlik, mely mégis kritikátlnul és folymtosn nemzet ereklyéi között trtj számon. Ascher e hngultot figyelembe véve, ennek súlyát megértve belátj, hogy kommercilitás itt olyn form, mely önmg létére kérdez rá. Az elsikksztott klsszikus Ben jonson Volponéját Várszínház muttt be, Békés András m.v. rendezésében. (Ben Jonson műve csk félig, rendezés okán trtozht e kritik keretei közé. Itt nincsen szó kommerszről, átláthtó és világos, túl egyszerű szerkezetről, Volpone önmgábn szerepelhetne egy klsszikus értékeket tglló cikkben is. Amiért mégis itt kell hogy szerepeljen, z rendezés tárgylási módj, mely különösképp nem veszi figyelembe, hogy milyen lpnyggl áll szemben.) Az önmgábn méltánylndó, hogy Békés András észrevette, ismét ktuális pénz htlmáról szóló komédiát színre vinni, pénzsóvárság és cslás kérdése benne vn levegőben. Az tény, hogy Volpone remekmű, óvtosságr int. Régi tpsztlt, és nem mindössze z enyém, hogy remekművek jól védik mgukt, és bosszújuk leglább olyn durv és erős, mint szövegük. Egy kommersz művel még fél kézzel is el lehet bánni, h rosszul is, de z egyszerű szerkezet megáll lábán. Ám remekművek végtelen bonyolultságánk okán itt z helyzet, hogy ezek mintegy zonnl megsértődnek, felületes bánásmódr felismerhetetlenné válássl regálnk. Így történt meg, hogy e Volpone unlms és érdektelen lett, mi figyelembe véve szöveget mgát, nem kis teljesítmény. Mindez onnn is eredhet, hogy Békés szándéki, víziój, vágyi, mindz, mit drbtól kr, z elődásból kikövetkeztethetetlen. Nem sejthetem, hogy miért állított színre drbot, túl pénzsóvárság tényének regisztrálásán. A díszlet ugyn utlás lehet, ez Fortun bőségszruját idézi, melynek kígyózó meneteiből bomlik ki játéktér. Ez z ötlet zonbn kissé sut és főként didktikus. Egyébként ezt is el lehet játszni, illusztrtív, brechtiánus tnmeseként, ám erről szó nincsen, hiszen drb zenéjét író Victor Máté bohócmszkbn elődott songjibn sem brechti, sem egyéb lelemény nincsen. A rók és légy, vlmint z örökséglovgok története z emberi ljsságtörténetek egyik legkiválóbbj. Pénzért z ember kitgdj gyermekét, eldj feleségét, és h átverik, gyorsn megkísérli hülyeségét morállá átlkítni, ridtn húzódik vissz világ álerkölcse mögé, ijedten figyelve romlást. H komikus is, mit látunk, Jonson gondoskodik rról, hogy torkunkr fgyjon vigyor. A történet egyetemessége zon lpszik, hogy metsző rosszhiszeműsége és élessége okán néző semmiképpen sem húzhtj ki mgát történet súly lól. Volpone monológját pénz iránti szeretetről senki sem hllgthtj úgy, mint korfestő dlékot, melyhez semmi köze. Békés András egész egyszerűen nem teremtette meg Volpone és z örökséglovgok egymáshoz vló viszonyánk bonyolult rendszerét. Mindössze illusztrálj z elődást, zz felfestette jeleneteket, impresszionist rjzoltokként

7 szép egymás után. Ám z elemi összefüggések hiány megbosszulj mgát. Az tény, hogy elmrdt Corvino és felesége viszonyánk elemzése, súlyosn vissz-út. Egy férfi, ki egyébként ketrecben és szeméremövben trtj feleségét, s ki pénz lehetőségéért más ágyáb küldené legféltettebb kincsét, egy ilyen férfi nem lehet mindössze nevetséges. Corvino ugynis impotenciájábn, feleségéhez vló viszonyábn félelmetes. A fitlsszony is gyűlöli férjét, hiszen kielégítetlen. Ez nem igzán vidám, hnem mg természetes ljsságábn érdekes történet. Ám Corvino és feleségének viszonyát Békés András lényegtelennek tekintette. A Corvinót játszó Avr Istvánból - minden színészi kvlitás ellenére -egy női ruháb öltözött hülyét formált, és Frks Zsuzsánk sem volt több dolg, mint hogy kcrásszon és vihogjon. A történet mélyén rejlő vskos életismeret, mely Jonson sjátj, egy pillnt-r sem jelent meg felületen. Ugynilyen elkent, ránytln Corbcciónk és fiánk, Leonénk z elemzése is. A rémületesen nturális Őzével szemben egy szó szoros értelmében Kcor királynk öltöztetett figur áll (Dózs László). E Kcor-Leone kpitánynk, kinek egyébként drmturgiilg fontos szerepe lenne, így semmi súiy sincsen, s ez z egész elődás egyensúlyánk felborulásához vezet. A színész dupl(!) bjuszkát, combközépig érő csizmát, krdocskát(!), vállig érő bodor prókát hord, így ztán nem csod, hogy jelmez lól képtelen kitörni, és z, hogy milyen rossz, épp Őzével szemben derül ki. Az elmulsztott viszonyokt pótlndó z elődás egy különös vonássl bír. Ahogy Pesten mondják, z egész estét végigtpizzák". Volpone tpizz Moscát, mi önmgábn nem bj. Ám h dl hhoz semmi köze nincs nnk, hogy szereplők homoszexuálisk-e vgy sem, kkor erre játékr semmi szükség nincsen. Később ztán hölgyek tpizzák fiúkt, előbb csk Cnin, prostituált, később Colomb, kiszbduló feleség is. Cnin például egyetlenegy mozdultot ismer z ellenkező neműekkel kpcsoltbn, hányszor csk lklm nyílik rá írv tlán plsztikus, ám mégsem trágár -, mintegy szrvánál rgdj meg bikát. Ez több mint ízléstelen, ez feles-leges. E kis gykorltokt nem képletesen, hnem igen erőteljesen folyttják, ám mindez nem erotikus, hnem vissz-tszító. Izzdt és izgtott röhögést és kuncogást szülhet nézőtéren, mi Őze Ljos (Corbccio) és Székhelyi József (Mosc) Várszínház Volpone-elődásábn néző szórkozttásánk kétes értékű változt. Az elődás egyik különös ténye z, hogy évek ót jó formábn levő ngy színészek is milyen konvencionálisk és önismétlőek lesznek, h mgukr hgyják őket, és h nem tlálkoznk egy-értelmű rendezői utsításokkl. A robusztum, z erőteljes mozgás, kirobbnó indultok Kállit oly jól jellemző erényei itt nem érvényesülnek; színész egyedül tehetetlen. Ugynebben helyzetben vn Székhelyi józsef bőrruháb öltöztetett csvrgó strici Moscáj is. Bonyolult kérdés Őze Ljos Corbcciój. Nem kétséges, hogy z évd egyik legfergetegesebb és sokt emlegethető mgánszámávl állunk szemben, hiszen hjdni Mjor-lkítást idéző szerepformálás mg szélsőséges nturlitásábn vlóbn feledhetetlen. Áltlábn nem tekinthető korrekt eljárásnk. z elődássl szemben egy-egy színész kilépése z elődásból, zz h sját sikerének érdekében stílust változtt. Itt mindez mximálisn érthető. Őze nem képes. kihgyni szerepben rejlő lehetőséget, Volpone vlódi trtlmát. Ugynkkor z elszigeteltség és prtnerhiány mitt Corbcciój kissé rosszízű teljesítménygykorlttá, már-már cirkuszi eseménnyé lett. Részletesen lehetne elemeznünk Őze tudását és merészségét, mellyel minden lehetőséget kihsznál. Mimikáj egész egyszerűen elképesztő, mondhtni péld nélküli z elmúlt évdokt tekintve. Ám z elődás egészével vló összefüggések hiány megrontj néző örömét. Nem lkítást, hnem rekordot láthtunk, színész örök ngy teljesítményeinek egyik megdönthetetlen rekordját. Az szomorúság, mely belőle árd, inkább színészé. A Volponét nem elviccelni, hnem teljes bonyolultságábn megrendezni kell. Nem lehet impresszionist ötletekkel feledtetni koncepció hiányát. A néző szórkozttás nem zonos felületességre vló építéssel. Mindez ebben z esetben zért szembeütköző, mert szórkozttó remekművet láthttunk érdektelenül és közönségesen. Az Olympi komoly és mély Molnár Ferenc Gábor Miklós rendezésében vonult be ismét Nemzeti színpdár. Vló igz, hogy Molnár munkásság kommersz profi színház mgyrországi mértéke is lehetne, mint z is igz, hogy kár többet is játszhtnánk, mi, mint minden mítosszá nőtt hllgtásnk, z ő életműve reális megítélésének is feltétlen jót tehetne. Ugynkkor nem érdemes külön jelentőséget tuljdonítni nnk, hogy Nemzeti Molnárt játszik, e bemuttó mindössze egy z idei évd kommerszei közül.

8 Amint erre már utltm, z elődás elszántn és pzrlón exkluzív. Csikós Attil díszlete már önmgábn is szemlélgethető, szinte z egész tér tele vn pálmávl és fotellel, diszkrétnek, ám ngyúrink szánt enteriőrökkel. Más kérdés, de jellemző, hogy díszletnek semmi komoly jelentősége nincsen, hiszen z elődás döntő része elöl, középen, rivldánál zjlik le. Nem zért zvró tehát e díszlet, mert ízléstelen, hnem mert nem funkcionális. Semmi dolg nincsen zon kívül, hogy emlékeztessen z egyébként is hngsúlyozott elegnciár és ngyúriságr. A jelmezek is elszántn elegánsk, és ezek után nem lehetünk meglepve zon sem, hogy z elődás, játékmód z úriság mezébe öltözött. Ez pedig problém. Az Olympi mélyen és lpvetően komédi. Bárgyú és egyszerű történet, melyben z risztokrták számár prsztnk tekinthető - m nekünk inkább elegáns és snájdig úriember - ktontiszt, bizonyos Kovács, elcsábít-j lehető legkékvérűbb hercegnők egyikét. Kovácsot először prsztságár vló tekintettel kidobják, ám rvsz férfiú, kirúgv z jtón, vissztér z blkon: szélhámossággl vádolv meg önmgát, botrányt ígér, s z zt mindenképp elkerülni vágyó hölgy inkább z övé lesz. A legvégén z őt már természetesen imádó hercegnő szemébe is vághtj: hölgy már nem kell, soh nem tlálkozhtnk. Hiáb könyörgés és siránkozás, emberünk didlittsn távozht. A történet ennél nem több. Gábor Miklós sjnos mindebbe szellemi problémákt gondolt bele, s z egyszerű liezonok helyén érzelmi zűrzvrok kínját látt meg, hol vlójábn enyhén röhejes vllomások hngznk el, ott ő megrázó, pszichológii trtlmkt fedezett fel. Az áltl rendezett búcsújelenetet nem nnyir Molnárnál, mint inkább Ibsennél láthttuk voln viszont. Az Olympi problémáját hosszsn elemezni értelmetlen. Schöpflin Aldár nnk idején világosn látt, miről vn itt szó: vlóbn polgári közönségben kéjes borzongást okozht, mint risztokrtákt látht színpdon, kik épp őket, nézőtéren ülőket prsztozzák és hülyézik le szorglmsn. A korszk, polgárivl és risztokrtáivl együtt messze tűnt, ám különös módon kedélyes nézőbecslésre épülő szerkezet még m is él. H társdlom többszörös osztályváltásokon is esett át, úgy tűnik, hogy z z egyenlőség, hol e szituáció már hlott lenne, még messze vn. Az Olympi tehát játszhtó, de még így is csk komédiként, és nincsen ok komolyn vett érzelmekre, felesleges drámiságr. Gábor Miklós ott követett el döntő hibát, hogy egybe látt született nemesség, gynúsn különös csengésű kifejezéssel élve, kitenyésztettség finom érdemét, vlódi nemesség tényleges érdemeivel. Vlóbn volt kor, mikor e kettő egybeesett. A Vörös és fekete már világosn feltárt született és szerzett nemesség minden problémáját, születettség kötelező mivoltát, botrány problémáját, szerzett nemesség kínjit egyránt. Ám e kor már elmúlt, és Molnár már nem Stendhl, hnem Mupssnt utáni világot rjzol meg, hol Szépfiú áltl elcsábított risztokrták sem mások, mint felkpszkodott sjtócézárok. Mupssnt idejére már egy lett z risztokráci és pénz, s h z Ősztrák-Mgyr Monrchi vlóbn őrzött is vlmit született nemesek elkülönültségéből, e nemeseknek már semmi közük nincsen nemesség másik értelméhez, finomsághoz, z észhez, gentlemnséghez. De hiszen molnári iróni is erre épül. Arisztokrtákt látunk, kik épp olynok, mint nézőtéri kispolgárok. Pletykásk, féltékenyek, bornírtk, korlátoltk. E figurákt belső trtássl és z igzi nemesség elegnciájávl felruházni, mondhtnánk, helyzethez illően több mint bűn, hib. A problém másik oldl z, hogy színészek nem értik igzán ezt molnári stílust, z óhjtott cél: z elegnci hiány kiütköző, s így könnyedség - szöveg szerinti - lehetősége is odvész. Hiáb, mert mindz meghl, mi m még élhetne Molnárból: meghl z iróni. Igy mindössze hidegen csillog, unlmssá és lssúvá lesz z önmgábn véve vlóbn ronthttln drmturgi. Gábor Miklós szemüvegén keresztül még víttbbá lesz Molnár Olympiáj, holott egyébként is z. É komolykodás zt eredményezi, hogy z elődás állndó stíluszvrrl küszködik, és hrmdik felvonásr végképp leül. Am bizonyos ngyvonlúság, mellyel szerzőt sokszor jellemezték, és mely nem bizonyos, hogy minden körülmények között érdem, itt már kellemetlenül hiányzik. A színészek nem lelik helyüket, mindenki megpróbálj komoly és méltóságteljes Molnárt eljátszni, ám legritkább esetben tlálkoznk össze. Vss Év trtott meg leginkább ngyvonlúságot, ez cinizmus gykor ltisságávl leglább összeegyeztethető volt. Ám hiáb volt rezignált és gyors, h lányát játszó Tóth Év mg megtestesült unlom, álméltóság és lssúság. Ő, minth Strindberget vgy Ibsent játszn, úgy emelgeti keblét, mint régi idők mozijábn, egyébként pedig unott és fárdt. Még kkor is szenveleg, mi-kor gonoszkodni kellene. Lssúságávl megksztj z egyébként lendületesebb Oszter Sándort is, ki Kovács kpitányként különben oldottbbnk tűnne. Frády Albertje másik véglet, ő már egy Molnár-pródiát játszik vicclpok risztokrtájként. Csernus Mrinn Lináj pesti kávéházkból került ide, mi önmgábn játszhtó, csk épp nehezen illeszkedik többiek fennkölt stílusához. Az Olympi legkülönösebb meglepetése z, hogy Gábor Miklós színészként e drbbn is sokszorosn felülmúlj rendező önmgát. Tábornok merevségé-ben és ingerültségében több z élet, mint z egész elődásbn. Épp z finom iróni jellemzi lkítását, mi rendezéséből oly ngyon hiányzik. Amire ő megjelenik színen, már túl hosszú ideje trtott z unlom hhoz, hogy játék elkezdődhessen. Addigr már többiek is képtelenek rr, hogy beletláljnk z áltl játszott, de nem rendezett stílusb. A műsorfüzetben rendező megkpó őszinteséggel így vll figuráiról: Molnár stílus, szép izmok öröklött nemességének és szépségének kijáró gyönyörűséggel és megbecsüléssel és z erőnek kijáró - kihívó és végül győzelmes - ellenérzéssel nézi őket." Mindez nem áll. És h érthető is, egy nemes és ironikus, társ-sági ám költői világ iránti vonzlom, z polgári korszk, melyben mindezt álmodni is lehetséges volt, végképp és visszvonhttlnul elmúlt. Nem állíthtjuk, hogy Molnár utomtikusn" jó, de sjnos konzervtivizmus nem segít. A polgári kommersz művészetté felstilizálás holtbbá teszi Molnárt, és untkozásr kárhozttj közönséget. A három testőr A mű Bbrczy László rendezésében, Várdy Szbolcs feldolgozásábn került színre Kton József Színházbn, s ennek z elődásnk legngyobb problémáj z eklektikáj. Bbrczy nem Dums-t, hnem nnk Várdy Szbolcs áltl készített átirtát játssz, z eredeti romntikus ngyregény drmtizálás helyett egy ironikus, hol brechtesített, hol groteszk, hol cirkuszi blődséggé tett, versenyváltoztot". A

9 Dums-regény mindössze nyersnyg, melyből helyenként metszően gúnyos, ktuális példázt, tnítás lesz. Két cspt, Richelieu vörösei és testőrök kékjei küzdenek egymássl, megújuló fordulókbn, míg mérkőzésüket két játékvezető kíséri, végigkommentálv z egész estét remek kínrímekkel, poénokkl, versikékkel. É két játékvezető tuljdonképpen z este főszereplője. A két clown, kövér és sovány, Vjd és Szcsvy vezetik fel z újbb és újbb képeket, vonják le kínálkozó tnulságokt. Vjd énekli z elődás mottóként is értelmezhető, kiváló lpdlát: Az élők mindig gynúsk, csk hullák szimptikusk." A zene e helyütt Weilt idézi, mozgás, gúnyos, medvés didltánc pedig A három testőr legmodernebb, legelevenebb rétegére utl. Ez pszeudo-brechti játék történelem emberéletet lulértékelő iszonyú személytelenségéről szóln, hullák seregéről, kik már nem lehetnek árulók, s kik iránt épp ezért oly ngy lehet bizlom. H z élők még mindenre képesek lehetnek, s cél biztonság, kkor z ölés egész egyszerűen célrvezető eszköz létbiztonsághoz vezető úton. É kérdés ironikus tállás, mely korántsem steril szórkozás nevében fognt, A három testőr legsikerültebb része, hol újbb fordulókbn e tém villn fel, ott éri el z elődás önnön lehetőségeit is. Ám Bbrczy egy ilyen brechtiánus tnkomédiánál többet és sjnos ősszeegyeztethetetlenebbet is krt. Emellett krt ugynkkor egy mozgáson, krobtikus verekedéseken épülő geg-színházt is: biciklisekkel, vl-mint Cserhlmi áltl betnított vlóbn eleven verekedésekkel. É réteg lehet, hogy önmgábn megállná helyét, itt zonbn furcs mód z elődás lelssítójává, hátulütőjévé vált. Ugynkkor játszottk operettpródiát is, mi önmgábn megítélésem szerint megint csk telitlált lenne. A király, királynő és Buckinghm herceg háromszögét, z égi szférák" történetét htlms bábuk játsszák el. (Az operett egyébként is z égi szférák" temtikájár épül, ezt is remekül célozz meg Bbrczy iróniáj.) A két férfi és nő: három több méter mgs selyemmel borított bábu, melynek száji egy-egy erkély, ezen könyökőlnek színészek. Ppp Zoltán, Gelley Kornél és Olsvszky Év énekelve társlognk egymássl, mindhármn pontosn érezve z operettpródi stílusánk lényegét, kimódolt hnghordozás és A testőrök és D ' Artgnn (Újlki Dénes, Gáspár Sándor, Dörner György, Helyey László) Kton József Színházbn szenvelgés komédiáját. Úgy tűnik, Olsvszky Év némiképp túl is tesz ezen, ő És v é g ü l A blek már operpródiát énekel, zz túl jól Feydeu komédiáj volt z évd utolsó énekel szerephez képest, mi finom és bemuttój szilveszter este Vígszínházbn, Mrton László rendezésében. H A elegáns eljárás. Bbrczynk feltétlen döntenie kellett három testőr szórkozttás minimálprogrmján vló túljutássl viskodván voln, hogy milyen irányb viszi el z elődást, így ugynis nnk eklektikáj lett szétesett, úgy A blek ennek minimálprogrmnk teljesítésével kell hogy főként túlzott és indokoltln hosszúságbn muttkozott. Hiszen míg egy küzdjön. tisztán gúnyos, társdlmi iróniávl teli Feydeu-nk és művének elemzése nem elődás bátrbbn bánht z idővel, ddig ide trtozó. É komédi lehet örök-becsű, egy krobtikus látványosságokr épülő, lehet szeretni, lehet megvetni, ám cirkuszt imitáló színház szűkebb htárok unlmsn megrendezni felesleges. Mrton megoldás A blekkel kpcsoltbn között kell hogy mozogjon. így z elődás túl hosszú lett, egyes részek, epizódok visszutl z rcheológii problémához, egyszerűen feleslegesek, ám elhgyásokkl és húzásokkl teljesen át- Ebben z esetben ugynis egy, szerintem mely János vitéz kpcsán merült fel. formálhtó, sokkl htásosbb is lehetne. így soh nem volt, vígszínházi ideált álmodhtott vissz rendező, egy olyn Mindez leginkább hrmdik felvonásbn tűnik fel, hiszen z ékszerügy precíz, jól oljozott, működésében ngyvonlún megvlósított elődást, mely megnyugttó lezárulásávl kár véget is érhetne z elődás. De szöveg-kényszer már mgyráztr sem szorul. Vlhogy folytán újr indul z egész játék. Ám Myldy hosszdlms s bonyolult hlál pörög is, cskhogy nem jutunk sehová. A így is vn dolog, z elődás motorj mintegy már idegen rész z elődáson, mi blek sem erős drb, nem sjátj Dums-regényben elkerülhetetlen volt - gátlástlnság, vérbőség, drámiság. méltó bosszú morál nevében - z itt már Ám Mrton mindzt, mi lehetőség volt, külsődleges, sőt bizonyos fokig ellentétes zt is kilúgozt, s egy mg üvegháziságábn döbbenetesen semmitmondó és drb e feldolgozásánk egész szellemével. Így h vlójábn érthető is, bántó A enervált Feydeu-t állított színpdr. három testőr sikerületlensége, hiszen eb-ben Holott színészek némelyike, így például z esetben végre olyn szórkozásról volt Kern András vgy Bánsági Ildikó pedáns kulturáltság decire kimért poénko- szó, mely nem legkényelmesebb utt válsztott, s melyben művészet és dási helyett játsznánk, de ez sem vlósulhtott meg. ngyipri multttás igényeit megkísérelték összekötni. Itt felépítettek egy igzi, molyn Az eklektik mitt z elődás nem állott vlódi vígszínházi szlont, htlms össze egységgé. Az, hogy ennek ellenére jtókkl és flkkl, tpétákkl vgy elbűvölő néger szobrokkl A színészek mégis sikeres bemuttóvl vn dolgunk, ngyrészben színészek érdeme, ismét nem jelmezeket viselnek, hnem beöltöztek korstílus szerint, ruháik oly v- láthtó, hogy Kton József Szín-ház milyen vitthttln erős és főképp lódik és elegánsk, hogy egy mértékdó vígszínházi estéhez kell. Az elődás egységes színvonlú társulttl bír, vlóbn pontos. Mindent tisztán és egyértelműen látunk, nincsen semmi sem le-

10 Kern András (Vtelin) és Bánsági Ildikó (Mggy) tgdv, de semmi plusszl sem tlálkozunk. A szlon precizitás elfeledtette Feydeu-bn rejlő lehetőségeket is, hiszen h másról nem is, de némi gonoszságról, s h ugyn vizezett is, de zért mró rosszindultról még szó lehetne. Feydeu köztudomásúlg mindnnyiunk blekségéről beszél, már-már elbűvölő hülyeségünkről, állndó pechünkről. É drbbn mindenkivel minden rosszkor történik meg. A nő, kire vágytunk, kkor jön föl, mikor, mint citrom, kifcsrtk vgyunk. Az utcán üldözött és otthonábn lerohnt nő férje - ismerősünk. Aztán h végre ágyb kerülünk vlkivel, kkor z természetesen másvlki nem túl kívántos felesége stb. stb. Mindez leglábbis szellemes. Nincsen okunk rr, hogy szeressük ezeket z embereket, Feydeu épp elég gonoszn bánik velük hhoz, hogy kár utáltosk is lehetnének. Mindenesetre rr féltő gondr, hogy Mrton bánt velük, nem szorultk rá. S megítélésem szerint itt vn z egész pszeudo-vígszínházi stílus prdox ok is. Mrton, nem tudom, hogy mitől és miért, de néző érzelmeit, teherbírását féltvén, drbot lúgozz ki. Úgy tűnik, számár nézőnek csk steril örömei vnnk, hiszen csk z ő érdekükben tüntethette el z életet színpdról. Az óvtos távolságtrtás ggódó figyelmességnek tűnik, mellyel nézőt mintegy megóvni krj ttól, hogy ne dj isten, történetet mgár vontkoztss. Így légüres térbe kerül színpd és nézőtér egyránt, z elődáshoz egyre kevesebb közünk, még h z egész, mármár z ízléstelenség htárát súrolv, tele vn kiszólásokkl és állndó poénr felhívásokkl, helyenként színészek érezhetően megállnk, várván gondosn betervezett tps megszóllását. Á sterilben játszott bőröndcsere, feleségtévesztés stb. végül is unlms, hiszen szemben némfilm hsonló történeteivel, z különbség, hogy itt már vn drb is, és z órákig eltrt. Mint oly sok kori műfj, némfilm is őszinte volt, ráébresztett rr, hogy z utcán eleső ember leglább olyn nevetséges, mint sjnáltr méltó. Ám színpdon ennél vgy semmivel többre, vgy sokkl többre vn szükség. Az egyik bohócszám, másik komikum, melyet z előző nem helyettesíthet. H hiányzik prtitúr, z improvizáció is lehetetlen. Nem segít mindezen végső soron jó színészekből összeállított, sztárokból álló szereplőgárd sem. Még leginkább Kern András mindenen átütő, kipusztíthttln humor legélőbb, férj figuráj egyértelműen létezik. Hiáb remek színész Szilágyi Tibor, h szerepe mindössze kimódolt ordibálásr korlátozódik. Hiáb vn tele Kútvölgyi Erzsébet süket felesége remek poénlehetőségekkel, h rendezés ezeket viszont érthetetlen módon kihgyj. Bánsági Ildikó és Blázs Péter ngol házspárj inkább csk vázlt, és Hernádi Judit vongló-nk tekintett prostituáltj szinte észrevehetetlen mrd, mint Lukács Sándor morozój sem érdemel több szót. Vlójábn legkülönösebb z, hogy egy ngyobbrészt z ágybn és ágy körül játszódó komédiából hiányzik nnk szervező és éltető eleme, z erotik. Az z erotik, melyik nem rvsz és nem kulturált, hnem természetes és mgától értetődő. Énnek hiányábn válik A blek bosszntóvá és túlfinomodottá. * Goethe zt állítj, hogy színház: jelenidejű, kihívás elől kitérni felesleges. A közönséget legmgsbb gyönyörűségben" lehet részesíteni, hordókon, deszkákon is. A z életet tehát nem z ábrándok és nem pénz viszik színházb: hnem színészek, rendező. Úgy tűnik, rossz korszk vn szórkozásnk: lehet, hogy színészeknek nincsen jókedvük, rendezők, úgy tűnik, nem óhjtnk multttni. Ez lehetséges: viszont trgédiákt sem láthtunk, korszk - állítólg - erre leglklmtlnbb. A szórkozás kínos, kötelező igénye zonbn tovább él, múló idő múltás minth kötelező lenne. A vlódi kérdés z, hogy miért rgszkodunk ehhez múltáshoz, hov lett színházból minden jókedv és kedély szülője: z erő. Élettelen, mindössze kulturális hgyománymrdékokból élő színházkon nem lehet nevetni. De mindössze z kérdés, hogy mit kr színház közönségtől, mit trt nnk jókedvéről és szokásiról. Goethe Wilhelm Meisterben zt állítj:... ngyközönség megérdemli, hogy becsülje z ember; hogy ne bánjék vele úgy, mint gyerekkel, kitől elszedi pénzt. Keltsük fel benne lssnként jó érzést s jó ízlést, kkor mjd gyönyörűséggel hozz ide pénzét, mert értelme, sőt józn esze sem tehet semmi szemrehányást. Lehet hízeleg-

11 ni neki, mint egy szeretett gyermeknek; hízelegni, hogy megjvítsuk, hogy később felvilágosítsuk: de nem úgy, mint vlmi előkelő és gzdg embernek, hogy állndósítsuk zt tévedését, mit kihsználtunk... " Eugene Lbiche-Edourd Mrtin: Perrichon úr u t zás (József Attil Színház) Fordított: Orbók Attil. Rendező: Iglódi István. Díszlet: Menczel Róbert m.v. Jelmez: Lczó Henriette m. v. Zene: Selmeczi György. D r mturg: Morcsányi Géz. Szereplők: Hrkányi Endre, Szemes Mri, Fehér Ann, Kránitz Ljos, Tolni Miklós, Vss Péter, Mihály Pál, Geréb Attil, Kovács Titusz, Láng József, Budi István, Tihnyi Tóth László, Mezey Ljos, Köves Ernő, Dávid Ági, Fürdős Mgd. Kcsóh-Bkonyi-Helti: János vitéz (kposvári Csiky Gergely Színház) Rendező: Ascher Tmás. Díszlet: Donáth Péter. Jelmez: Szkács Györgyi. A háttérfestmények tervezője: Gáspár András. Szcenik: É. Kiss Pirosk. Koreográfi: Vidákovics Antl m. v. Asszisztenci: Rónszegi Év és Csók Zoltán. Krmester: Hevesi András és Fuchs László. Szereplők: Spindler Bél, Mihályi Győző, Hűvösvölgyí Ildikó, Roczkó Zsuzs, Bezerédy Zoltán, Gyuricz István, Pogány Judit, Csákányi Eszter, Rózs Tibor, Krum Ádám, Hunydkürti György, Kolti Róbert, Dánffy Sándor, Csonk Zsuzs, Belli Eszter, Komlós István, Gőz István, Kisvárdy Gyul, Serf Egyed, Blázs Andor. SZÁNTÓ JUDIT M it érdemes prodizálni? A három testőr Kton József Színházbn Csk ránéz z ember plkátr... és örül szíve: mennyi ötlettel, micsod műfji és stiláris változtossággl igyekszik gyökereket ereszteni Budpest új színház, Kton József Színház; micsod gzdg kínálttl toborozz törzsközönségét, és milyen érdeklődést kelt országos viszonyltbn egyedülálló, mert kizárólg kölcsönös vonzáson és válsztáson épülő társultávl. Énnek egyetlen bj éppen z lehet, hogy túlságosn jó, vgyis úgyszólván minden tgjár műsort vgy leglábbis elődást lehetne építeni. Csk ránéz z ember plkátr... és örül nnk is, hogy vendég rendező, noh z új színház élén ketten is állnk z ország (mroknyi) jelentős rendezője közül. Bbrczy László Zsámbékitól vet-te át kposvári színházt, z áltl vágott cspáson hldt tovább, nem is kárhogy, mellett igen áldoztosn, színházvezetés és -csinálás érdekeinek olykor sját rendezői érvényesülését is lárendelve. Most lehetőséget kpott, hogy csk " rendező legyen és ez nem-csk kollegiális-bráti gesztus, hnem lehetőség z új színház belső gzdgításár is, hiszen Bbrczy lkotóművész-ként is jelentős, formátumos egyéniség. Aztán megnézi z ember z elődást, és már nem örül nnyir. A három testőr mint vidám krácsonytáji színházi mók ügyében minden jól volt elgondolv, műfj is, z időzítés is, rendező is, csk z nyg megválsztás volt elhmrkodott. Nem láttm zt z 1974-es kposvári elődást, mely, ugyncsk Bbrczy rendezésében, ugynezen szövegen épült, és kritikák tnúság szerint még ggeket is beleértve erősen hsonlíthtott mostnir; úgy tűnik, sikert r- Bodnár Erik (Myldy) és Gáspár Sándor (D'Artgnn) A három testőrben Ben Jonson: Volpone (Várszínház) Fordíttt és mgyr színpdr lklmzt: Illyés Gyul. Drmturg: Bereczky Erzsébet. Díszlet: Csányi Árpád. Jelmez: Schäffer Judit. Zeneszerző: Victor Máté. Rendezte: Békés András m.v. Szereplők: Kálli Ferenc, Székhelyi József, Kézdy György, Avr István, Őze Ljos, Dózs László, Ivánk Csb, Kton János, Moór Mrinn, Frks Zsuzs, Tót h Titusz, Csák György, Versényi László. Molnár Ferenc: Olympi (Nemzeti Színház) Rendező: Gábor Miklós. Díszlet: Csikós Attil. Jelmez: Schäffer Judit. Drmturg: Mári Enikő. A rendező munktárs: Ttár Eszter. Szereplők: Gábor Miklós, Vss Év, Tóth Év, Oszter Sándor, Frády István, Agárdi Gábor, Csernus Mrinn. Georges Feydeu: A blek (Vígszínház) Fordított: Czímer József. Rendező: Mrton László. A rendező sszisztense: Deák Rózs. Díszlet: János Ljos. Jelmez: jánoskúti Márt. Szereplők: Thi Tóth László, Kern András, Lukács Sándor, Blázs Péter, Szilágyi Tibor, Miklósy György, Sipos András, Szbó Imre, Frks Antl, Hlász Judit, Egri Mrt, Bánsági Ildikó, Kútvölgyi Erzsébet, Hernádi Judit, Eszenyí Enikő f. h.

12 A két játékvezető: Szcsvy László és Vjd László (Iklády László felvételei) tott. De hát jó néhány kkori merészség már konzervtívbb színházi köznyelvbe is beépült, s mi egy vidéki színház - még h z Kposvár is - kemény erőfeszítéseinek szünetében nyolc évvel ezelőtt vidám feloldásként, kevésre kötelező közjátékként hthtott, z m Budpesten és épp Kton József Színházbn kevésnek bizonyul. Holott z kkori elődás minden erénye bizonyár most is jelen vn, sőt megnnyi mesterszínész megvlósításábn mesterségbelileg még meg is sokszorozz önmgát. Hiányzik zonbn z, minek hiány 1974-ben, sok kposvári bemuttó közül z egyikben kevéssé tűnhetett fel: gondolt. (Akkor és ott z elődásnk meglehetett mg ngyon is konkrét értelme és mondnivlój.) A Mgyr Színházi Intézetnek rendszeresen csk ót gyűjtő dokumentációj jelenleg mintegy két tuct Három testőr-dptációt trt számon. Közülük négyet láttm: Roger Plnchonét z 1963-s vendégjátékon, Jroslv Dudek 196z-es vendégrendezését József Attil Színházbn (ugyncsk Plnchon - módosított - szövege lpján), Kton Ferenc mg rendezte dptációját pécsi Nemzeti Színházbn ugyncsk 196zben, s végül Fábri Péter 1981-es változtát Szolnokon. Bevllom, Plnchondptációnk mind frnci, mind mgyr vriáns kevés nyomot hgyott bennem, mert stílbrvúrt, virtuozitást önmgábn kevéssé tudom értékelni. Annál kellemesebb emlékeket őrzök pécsi elődásról, mely ugyn felfedezte - nem volt túl nehéz - z iróniár, sőt prodizálásr nyíló lehetőségeket, de ugynkkor igen finom rányőrzéssel megdt mítosznk zt, mi mítoszé: romntikát s nnk feszültségeit, nézőnek pedig meghgyt részleges zonosulás, z együttszurkolás, színpddl vló együttélés lehetőségét - mindzt, mi nélkül A három testőr már nem A három testőr. Persze: ki mondj, hogy A három testőrnek muszáj A három testőrnek mrdni? Fábri Péter például úgy vélte: senki. Igz volt, mert Dums ürügyén sikerült létrehozni egy - mélttlnul kevésre értékelt új mgyr drámát, melyben három testőr már csk kiüresedett nemzeti intézmény, poros, ötlettelen rutinok gyülekezete, melybe befurkszik egy szemfüles pici krrierist: D ' Artgnn, ki kisjátítv mgánk z intézmény mítoszát, szédületes pályát fut be, kíméletlenül kihsználv társdlom berozsdásodott reflexeit. Itt nem bántm Dums-t, mítoszt, romntikát; kptm helyette vlmi egészen mást, egy új minőséget, mely megállt mg lábán. Az új bemuttóvl legfőbb bjom z, hogy Várdy Szbolcs dptációj nem szól semmiről. Prodizálni romntikát régót csk árnyékbokszolás már - ennél sokkl ngyobb és érdekesebb feldt lenne romntikát korunkr érvényesen életre kelteni. Ennek mérkőzésnek - melynek külsőségeit Bbrczy László nnyi ötlettel szervezi meg - egyszerűen nincs tétje. Hdd említsek egy jellemző mozzntot. Dums regénye szerint Ausztrii Ann és Buckinghm herceg szép és fitl emberek, szenvedélyes szerelmük olyn ügy, melyre érdemes három plusz egy testőrnek z életét is föltennie. Bbrczy ezt két szerepet érett korú színészekre bízt, kik jelenlétükkel nem sugároznk érzéki vrázst. Gelley Kornéltól ifjn is távol álltk szerelmesszerepek; Olsvszky Évánk m is vn ugyn erős sszonyi uráj, de itt ezt tudtosn kiikttták. Ám ennek szereposztási poénnk humor nem érvényesül, mert pródi pródiáj már megszünteti önmgát. A feldolgozás királyné s herceg szerelmét eleve nevetséges, piti ügynek tünteti fel, úgyhogy szerepeket bátrn játszhtták voln szép fitl színészek is. Az egyes cselekménymozzntoknk nincs más jelentésük, mint hogy z eredeti szituációk és érzelmek vidám fintorú torzképei, és soroztukból nem fkdht feszültség. Még verbális feszültség - mely egyet-mást pótolhtn - is lcsony; Várdy Szbolcs ugyn igen ügyesen frg kínríme ket, de ez, hogy úgy mondjm, csk líri érték; mint színpdi szöveg z lp-nyg érdektelen. Igzságtln lennék? Hiszen itt Ngy Gondolt: becsület mezején" folyó ngy mérkőzésről, melyen, játsszunk bár fir vgy tisztességtelen eszközök-kel, végül egyránt ott mrdunk; kik nem esnek el egymás kezétől, zoknk - mint záróképben Rochefort-nk és D'Artgnnnk - hlál üti ki kezéből krdot. Ez gondolt zonbn - bár ugyncsk szellemes rímek pöngetik - közhely jvából, és illusztrálásár pssión kívül bármely cselekmény megfelelne, hisz Krisztust kivéve nincs olyn irodlmi hős, kit mű lpjin kivívott legfényesebb győzelem is hlhttlnná tenne. Amellett, őszintén szólv, drb mg igen kevéssé is szól erről komplexusról, gondolt inkább csk fféle filozófii(?) keret. Ezen kívül még vnnk hellyel-közzel kisebb gondoltok, például besúgó dláb vgy egynémely nrrátori szövegbe rejtve, de ezek sem kelnek színpdi életre, kvlitásik, h és mikor vnnk, ismét csk lírik. Különösen megmuttkozik mindez drb utolsó szkszábn, mikor nyklánc szerencsés megkerülése után cselekmény végeredményben kimerül, és következik tömény (illetve nnk szánt) filozófi mindenkire sorbn lesújtó vég-ről. Itt kellene kiderülnie, miről is szól tuljdonképpen ez z dptáció, de ehelyett z derül ki, hogy szegény idősb Dums-nk még ez mesterségesen legyengített kivont is milyen jó szervező erőnek bizonyult figyelem ébrentrtásár; most, hogy szöveg lól kifut cselekmény, még lzább, még puhább váz, s már csk bölcseleti közhelyek tudják úgy-hogy összefogni. A három testőr e mostni feldolgozás tehát nézetem szerint nem szól semmiről, de z elődás zért szól vlmiről, s ez menti meg. Az elődás színházról szól, és ezen belül is társultról, színház és z dott színészek kimeríthetetlen lehetőségeiről. Más kérdés, hogy e célr is megfelelne számos, ennél sokkl jobb szöveg, esetleg szöveg teljes hiány is (hiszen például Cserhlmi György vívóleckéinek szövege " szóllttj meg legfrppánsbbn színészi orgánumokt); épp ezért lehetőségek sokkl hmrbb kimerülnek, mint hogy ez potenciálisn várhtó lenne. Bbrczy László igzán rengeteg ötletet tömött jószerivel üres zsákb, de ötletekkel nem lehet tömörré tenni egy