piaristák LACZKÓ, a geológus JUBILEUMOK HIVATÁS Zsódi Viktor A magyar piaristák lapja IV. évfolyam II. szám ősz a nevelés által evangelizálunk

Átírás

1 piaristák A magyar piaristák lapja IV. évfolyam II. szám ősz a nevelés által evangelizálunk JUBILEUMOK országszerte HIVATÁS Zsódi Viktor LACZKÓ, a geológus

2 Kányádi Sándor: Jön az ősz Jön immár az ismerős Szél lábú deres ősz. Sepreget, kotorász, Meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, Krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

3 az élet ünneplése Az élet ünneplése A Piarista Rend legutóbbi, öt évvel ezelőtt tartott nagygyűlése, egyetemes káptalanja egy fontos szóval és hívással ajándékozott meg minket: revitalizáció, élettel való újra megtöltés, élettel való újratöltekezés. Olyan hívás ez, amely mindnyájunkat mélyen megmozgat: eltelni újra élettel, igazán élni és életet ajándékozni vonzó hívás ez. A mostani tanév évfordulós ünneplések és a káptalani folyamat gazdag, sűrű éve lesz. Egyfelől tartományunk jubileumi évtizedet tart a es időszakban: 1711-ben érkeztek meg az első piaristák a mai Magyarországra, Veszprém városába, s ben ünnepeljük majd az önálló magyar tartomány háromszáz éves születésnapját. E jubileumi évtized a jelenlegi tanévében két iskolánk is ünnepli alapításának háromszázas évfordulóját: Kecskemét és Vác. Másfelől az egész rendben káptalani folyamat zajlik a következő évben: gyűlést tartanak az egyes helyi szerzetesközösségek, amelyet követ majd a tartományi káptalan, végül az egész folyamat az egyetemes káptalanba torkollik, amelyet a rend történetében először rendeznek meg Közép-Európában, hazánkban. A visszatekintés, az ünneplés, a reflexió és a tervezés időszaka lesz ez az év, amelyben szeretnénk úgy részt venni, hogy az az élet, a bőségesebb élet fakadását segítse. Az igazi ünneplés Hosszú évek sorát, tágas múltat ünneplünk a 300 éves évfordulók kapcsán. Könnyen hajlunk a nosztalgiázásra: hogy a jelen mindig adódó nehézségei és változásai elől révedezve a múlthoz fussunk enyhülésért. A múltat ünnepelni csak úgy érdemes, ha felfedezzük azokat a mozzanatokat, amelyek régen életet adtak, ha rátalálunk azokra a forrásokra, amelyekből eleink merítettek. Régi formákhoz, megoldásokhoz ragaszkodni egyenlő lenne a hagyomány elárulásával. Felfedezni, hogy a korábbi korok piaristáit mi vezette egy-egy döntésben, hogy milyen lelkesedés, szenvedély, milyen meggyőződések éltek bennük ez lendít minket a mában a jövő felé. Növekedés hivatásunkban A következő év minden eseménye végső soron akkor lesz értékes és gyümölcshozó, ha segít minket - a magyar provinciát és egész rendünket is abban, hogy nagyobb hűséggel és elköteleződéssel éljük akár szerzetesként, akár világiként piarista hivatásunkat és küldetésünket. Ha újra elevenen rátalálunk a kalazanciusi hivatásra: a rászoruló gyerekek és fiatalok segítésére a nevelés és oktatás által, hogy egész életük kibontakozzék. A döntéshozás közösségi gyakorlata Kiskortól hozzászoktunk ahhoz, hogy egyénileg lelkiismeretvizsgálatot tartsunk. Jó esetben közösségileg-intézményileg is szoktuk értékelni tevékenységünket olykor-olykor. Tanulnunk kell azonban még a közösségi megkülönböztetés és döntéshozás gyakorlatát. Ekkor közösen megteremtve először az egymás közti bizalom légkörét és valóságát érzékenyen és nyitottan figyelünk a minket körülvevő valóságra, őszintén feltárjuk a különböző szempontokat, majd pedig egymásra és a köztünk működő Lélekre is figyelve igyekszünk megtalálni, hogy az adott helyzetben időben környezetben merre hív minket Jézus Krisztus személye és Kalazanci Szent József élete. Szívből kívánok életet adó új tanévet és ünneplést Mindnyájunknak: Labancz Zsolt SP tartományfőnök piaristák 3

4 piarhírvilág A pasztoráció felelőseinek európai találkozója május között a lelkipásztori munkáról folytattak megbeszélést a piaristák Madridban. A találkozón az összes európai piarista tartomány képviseltette magát, magyar részről Szakál Ádám, Urbán József, Zsódi Viktor atyák és Keszeli Sándor szegedi világi munkatársunk volt jelen. A Betánia Provincia felelősei a következő témákat vezették fel: A pasztoráció mint folyamat jelentése; A szerzetesek, világiak és a fiatalok szerepe a pasztorációban; Hogyan működik egy pasztorációért felelős csoport?; Hogyan tud működni a pasztoráció hálózatban? Milyen konkrét megvalósulási formái vannak?; A folyamatos imádság (oratio continua) új formája. Végezetül a 2016-os krakkói világifjúsági találkozón való részvétel lehetőségeiről esett szó. Piarista ifjúsági találkozó Privigyében június 30. és július 6. között tartották meg Szlovákiában az idei piarista ifjúsági találkozót (Piarist s Youth Meeting PYM 2014). A szlovák házigazdákon kívül Fehéroroszországból, Lengyelországból, Magyarországról és Ukrajnából érkeztek résztvevők. Tőlünk Kecskemétről, Mosonmagyaróvárról, Szegedről és Vácról mentek csoportok a találkozóra. A nap középpontjában, a szentmiséken túl az esti karizmatikus dicsőítés állt, tanúságtételekkel, kötetlen, vidám hangulatban. A résztvevők Bajmócon (Bojnice) megtekintették a várat és az állatkertet, Körmöcbányán (Kremnica) a pénzverdét és a bányát látogatták meg. A programot sok-sok játék és ünneplés, koncert színesítette. Az együttlét alatt, a Ferenc pápa által javasolt téma szerint, a 2016-os krakkói ifjúsági világtalálkozóra is készültek. A PYM közös nyelve az angol volt. A piarista testvériségek egyetemes közgyűlése július 27. és augusztus 2. között kettős összejövetel helye volt rendalapítónk szülőfaluja, Peralta de la Sal: ekkor tartották a piarista testvériségek első egyetemes közgyűlését, valamint a karizmatikus integráció és megosztott küldetés rendi felelőseinek találkozóját. Mintegy nyolcvanan voltak tevékeny tanúi annak, hogy a piarista rend világán belül nagy változás ment végbe: megjelent a piaristaság megélésének új alanya, új formája: a testvériség, a Piarista Rend Testvérisége, amely mind identitásában, mind működésében egyre jobban megszilárdul. A magyar tartomány képviseletében Labancz Zsolt provinciális, Urbán József világiakért felelős asszisztens, a gödi és szegedi formálódó testvériség képviseletében pedig Dekiszkyné Fejér Rita igazgató és Jusztinné Nedelkovics Aliz igazgatóhelyettes volt jelen. Összesen 11 testvériség, több mint 700 testvér létezik, 78 kisközösségben, 40 helységben, 10 különböző országban. A tagok átlagéletkora 46 év, majdnem azonos számban férfiak és a nők. 47%-uk hivatalosan piarista iskolában vagy más piarista intézményben dolgozik. Szinte kivétel nélkül mindnyájan önkéntesként részt vesznek a piarista szolgálatban: katekétaként, oktatóként, egyéb munkatársként. Vannak tartományok, amelyek meglehetősen előrehaladott szakaszban vannak a testvériség megalapításához vezető úton: Názáret Provincia (Kolumbia, Ecuador), Magyarországi Provincia, Közép-Afrikai Provincia (Kamerun, Gabon és Guinea). A többi országban még a kezdeti lépéseknél tart ez a folyamat. Tőzsér Endre sp piaristák Impresszum: Piaristák MA A magyar piaristák lapja Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. ujsag@piarista.hu Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Szathmáry Melinda Arculat, layout: Fotók: Avramucz Attila, Borbás Péter, Kalász Ákos, Nagy Attila, Szakál Ádám, Szathmáry Melinda, Turcsik István, Piarista Archívum ISSN: X Nyomda: Szalézi Művek Kft. Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

5 hírek a magyar tartományból Cserkészeink jubileumi nagytábora A tábort idén nyáron a kecskeméti, a váci és a pesti csapatok szervezték meg a Börzsönyben, közel 300 fia tal részvételével. Vezetője Szabó István piarista atya volt, akinek ez már a 25. cserkésztábor volt az életében. A cserkészet az életre nevel mindazon programokon keresztül, amelyeket év közben is művelünk (foglalkozások, játékok, kirándulások, főzések, kihívások, tanítások, közös együttlétek), s mindezt az év végi nyári tábor koronázza meg. A cserkészet kis közösség nagy élmény! nyilatkozta az egyik résztvevő tanárnő, kinek részletes beszámolóját a táborról a piarista.hu oldalon lehet olvasni. 300 éve hitre, tudásra Piaristák Vác városában Jubileumi kiállítás nyílt Vácott a Piarista Gimnázium alapításának 300. évfordulója tiszteletére, amely szeptember november 16. között tekinthető meg a váci Görög Templom Kiállítóteremben. A kiállítás a Tragor Ignác Múzeum, a Piarista Központi Levéltár és Múzeum, valamint a váci Piarista Gimnázium közös munkája. Az emléktárgyakat és dokumentumokat több gyűjteményből, a Piarista Gimnáziumból és az egykori diákok emlékanyagából válogatták a kiállítás rendezői. A nagykanizsai piarista iskola energetikai korszerűsítése június 17-én megkezdődtek a nagykanizsai piarista iskola épületének energetikai korszerűsítését célzó kivitelezési munkák. Az EU-s KEOP pályázat keretében megvalósuló 149,02 millió forint értékű beruházásnak köszönhetően egy energetikailag korszerű épületben folyhat az oktatás. Az projekt során megtörténik az épület utólagos külső oldali szigetelése, külső nyílászáróinak cseréje valamint a fűtési/használati melegvíz rendszer korszerűsítése kétkazános kazánrendszer, szabályozható hőleadók kialakításával és egy 10 m²-es napkollektoros rendszer elhelyezésével. Ezen kívül egy 50 kw-os napelemes rendszert telepítenek a szomszédos gimnázium épületének tetejére. szathmáry Melinda Sík Sándor Emléknap a Bazilikában szeptember 20-án, Sík Sándor piarista tartományfőnök, cserkészvezető, költő és irodalmár születésének 125. évfordulója alkalmából a Piarista Rend Magyar Tartománya és a SZIN-DO ART Társulat Sík Sándor Emléknapot rendezett a Szent István Bazilikában. A Belvárosi Művészeti Napok és az Ars Sacra Fesztivál keretében tartott eseményen ünnepi szentmisét celebrált Labancz Zsolt tartományfőnök, majd irodalmi konferenciát tartottak a Bazilika Mária termében Jelenits István piarista teológus,tanár, irodalmár elnökletével. A rendezvény további előadói voltak többek közt Koltai András levéltárvezető és Miklós Péter történész is. Az emléknap záró programja egy különleges összművészeti est volt Dóczy Péter színművész rendezésében A SZÁZGYÖKERŰ SZÍV címmel. A darab főbb szerepeiben Dóczy Péter, Jónás Gabriella és Szemerédi Bernadett volt látható, zenéjét Krulik Zoltán, Szathmáry Melinda és Szemerédi Bernadett szerezte. piaristák 5

6 kisablak a múltra a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni. koltai andrás Számtanóra 1910-ben A temesvári piarista gimnázium új épületét, amelyet Székely László, a város főépítésze tervezett, 1909 szeptemberében foglalhatták el a tanárok és a diákok. Az 1910-ben kinevezett új igazgató, Both Ferenc fontosnak találta, hogy az új épület belsejét és külsejét is megörökítsék. A fényképsorozat ezen tagján középen Viezner Gyula látható, tehát számtanórán vagyunk, valószínűleg a VI. (mai számozás szerint 10.) osztályban. Jobb oldalon Both Ferenc vizsgálja a tankönyvet. A reverendába öltözött diákok a csanádi egyházmegye papnövendékei, akik a közeli kisszemináriumból jártak a piarista gimnáziumba (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Albumok, XVII/22.) Piarista lovon 1915 A száz éve kezdődött I. Világháborúban összesen 17 piarista tanár szolgált tábori lelkészként. A leghosszabb szolgálati idővel a történelem-latin szakos Szabó Mihály rendelkezett, aki 1915 februárjában, 32 éves korában Kisszebenről vonult be, és egészen az összeomlásig, 1918 novemberéig hordta az egyenruhát. Három éves szolgálata alatt megkapta a Károly-csapatkeresztet (ehhez legalább 12 heti frontszolgálat kellett), a fehér-vörös szalagos II. osztályú lelkészi érdemkeresztet és a katonai érdemérmet (signum laudis) is. A hosszú és gyötrelmes háború azonban neki is kikezdte hitét és hivatását. Amikor 1919 novemberében rendfőnöke Nagykanizsára küldte, ott a Tanácsköztársaság híve lett, szocialista szellemű előadásokat tartott, és természetesen aláírta a papi pálya elhagyásáról szóló nyilatkozatot is. Ezért elöljárói 1919 augusztusában nem vették vissza a piarista rendbe, sőt a megyei hatóság egészen 1920 áprilisáig internálva tartotta. 6 piaristák (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Albumok, XVI/9.)

7 vác 300 a gimnázium története évszámokban koltai andrás összeállítása október 3. Kollonich Zsigmond váci püspök alapítványt hozott létre a piaristák számára, hogy Vácott gimnáziumot nyissanak, és ellássák a városi plébániát október 28. Zajkányi Lénárd (a S. Eustachio) vezetésével megérkeztek Vácra az első piaristák, és néhány nap múlva megkezdték a tanítást november 21. Althan Mihály Frigyes püspök elvette a piaristáktól a plébániát, amely fő jövedelmi forrásuk volt január 21. Berkes András püspöki helynök saját váci házát és telkét adományozta a rendnek. 1733/1734 Megnyílt a gimnázium két legfelső, poétikai és retorikai osztálya november 4. Kaló Ferenc helynök fölszentelte a piarista templomot november 15. A piaristák beköltöztek a Migazzi Kristóf püspök által a szegény nemes ifjak számára alapított kollégium épületébe augusztus 29. Mária Terézia királynő meglátogatta Vácot, alapítványából a piarista iskola filozófiai osztályokkal egészült ki november 2. Megkezdődött a tanítás a Theresianumban, amelyet a királynő a Migazzi-féle kollégium beolvasztásával alapított A Theresianum a főtéri püspöki palotából saját új épületébe (a később börtön) költözött Migazzi püspök fölépíttette a gimnázium székesegyház felé eső sarokszárnyát szeptember 20. II. József császár megszüntette a váci Theresianumot II. József rendeletére a váci piaristákat a domonkosok kolostorába telepítették, rendházukat, iskolájukat és templomukat pedig a katonaság foglalta el A piaristák visszakapták régi rendházukat, amelyhez új szárny épült, és ott kapott helyet a piarista szerzetesnövendékek filozófiai tanfolyama június 11. A szabadságharc miatt a gimnáziumban megszakadt a tanítás, és a szerzetesnövendékek is katonának álltak Ismét megindult a gimnáziumi tanítás, de csupán négy osztállyal október 7. Négy év szünet után a váci rendházban nyílt meg ismét a magyar piarista rendtartomány noviciátusa. 1871/1872 Peitler Antal váci püspök támogatásával az iskola hatosztályossá bővült. 1880/1881 Megnyílt a gimnázium 7. és 8. osztálya, és a tanév végén megtartották az első érettségi vizsgát Schuszter Konstantin püspök új szárnnyal bővíttette a gimnázium épületét május 9. A kommunista hatóságok kilakoltattak a rendházból öt piarista tanárt, akik nem írták alá a Tanácsköztársaság által megkövetelt nyilatkozatot június 10. Megalakult a Váci Piarista Diákszövetség, az ország első ilyen típusú egyesülete szeptember 7. Fölavatták a gimnázium új épületét, amely Hültl Dezső tervei szerint készült. 1944/1945 A háború miatt a gimnáziumban október 29. és február 1. között szünetelt a tanítás, így a novíciusok novemberben Léh István magiszter vezetésével Tatára mentek, és csak augusztusban tértek vissza Vácra A noviciátus Vácról a budapesti Svábhegyre, a Cassiciacumba költözött június A kommunista kormányzat államosította a váci piarista gimnáziumot június 19. A váci piarista rendház tagjait (a korábban odaszállított nagykanizsai és magyaróvári rendtársaikkal együtt) a Püspöki Palotába deportálták szeptember A noviciátusi rendház Pázmándy György házfőnök vezetésével, 12 novíciussal ismét Vácra költözött szeptember A váci Piarista Gimnázium ismét megnyitotta kapuit Fölavatták a Piarista Gimnázium új tornacsarnokát A gimnázium új osztályaiba lányokat is fölvettek, így az iskola koedukálttá vált. piaristák 7

8 hivatás Zsódi viktor: a pedagógiai munka hosszútávú befektetés Egy örökfogadalmas története a naposcsibe-altatástól a piarista vitorlásokig Miképp léptél be a piarista rendbe? A Szeged-csanádi Egyházmegye diakónusaként érkeztem ide. Lelkipásztori munkám elengedhetetlen színterének gondoltam az iskolát és valójában ez vonzott a piaristákhoz. Mit tartasz a legszebbnek és a legnehezebbnek hivatásodban? A legnehezebb az, hogy a pedagógiai munka hosszú távú befektetés; amit ma elvetsz, azt csak évek múltán látod csírázni és évtizedek múltán termést hozni. Türelmesnek kell lenni. A legszebb ami valójában csoda, ha láthatod munkád eredményét szinte rögtön. Mivel a Jóisten tudja, hogy én nagyon türelmetlen vagyok, és nem lennék elég kitartó, ezért gyakran szokott megajándékozni ilyen élményekkel, általában az osztályomon keresztül, de az egész pesti Piar alapvetően ilyen hely számomra. Tagadhatatlanul van egy művészi vénád Mesélj kérlek kicsit a diákszínpados éveidről! A diákszínpad vezetésével Vízhányó Zsolt igazgató úr bízott meg. Nagyon élveztem az egész munkát. Az előadások előtti napok, hetek teljes eksztázisban teltek már. Próbáltunk minden délután éjszakába nyúlóan. Öröm volt látni a diákok lelkes részvételét, belefeledkezését az alkotó munkába. A csúcsra Molnár Ferenc: Játék a kastélyban c. darabjával jutottunk el. A siker óriási volt, a diákok feledhetetlen alakítást nyújtottak. Mivel töltöd ha van legszívesebben a szabadidődet? Pesten és talán az egész tartományban tudják, hogy az én igazi nyári programom a vitorlázás. Őrzöm a rendi hajókat, táborokat és túrákat vezetek, és az évközben elfáradt elmémet nyugtatom a hullámokon. A vitorlázás persze életforma, sajátos szimbiózist feltételez a Balazsódi viktor szeptember 13-án tett örökfogadalmat ünnepi szentmise keretében a kegyes iskolák rendjében. a szegedi születésű, sokoldalú szerzetes-tanár idén június 13-án lépett a krisztusi korba. karakteres stílusa, szerteágazó érdeklődési köre és a művészetek iránti érzékenysége mind segítségére vannak pályáján, amely elmondása szerint nem sétagalopp-terep. Mi a legelső emléked életedből? Egy gyermekcsíny, vagy inkább tévedés. Körülbelül négy éves lehettem egy nyáron, nagymamám ebéd utáni alvásra próbált rávenni. Be is mutatta, hogy miben áll ez, de nekem kevésbé tetszett az ötlet, mint neki. Kiszöktem az udvarra, és arra gondoltam, hogy ha én nem is alszom, de majd másokat ráveszek. A kutya nagyon ellenállt a feladatnak, viszont vagy egy tucat naposcsibét rá tudtam venni az alvásra. A módszer egyszerű: a csibét elfektetjük és kézzel alvó testhelyzetben tartjuk, kicsit nyomjuk is, így már nem ellenkezik, elalszik. Jellemzően nem keltek fel időben ezek a csibék Volt egy kis tisztázó megbeszélés a történtek után, az alvás céljáról valamint az állatok és emberek életmódja közötti különbségekről. Mit hozol családi örökségként magaddal? Nagy szabadságot és önállóságot kaptam a családomtól. Ez nagy érték. Ezen kívül természetesen jelen volt az életünkben egyfajta egyházias hangulat is, hisz a rokonaink között volt pap is, akiről sok anekdota szólt a családi legendáriumban. Mi volt az Istennel kapcsolatos első meghatározó élményed? Első kapcsolatom Vele inkább racionális és ésszerű természetű volt, persze ha a gyermekkori szokásosnak mondható élményeken (a vasárnap hangulata: a közeli templom harangjának nyelve majdnem belelógott a levesestálba; a szegedi alsóvárosi ferences búcsú tömege dédanyámmal a közepében; a felsővárosi templom sekrestyéjének szaga) átlépünk. Az igazság, az abszulutum, a legelső ok rabul ejtett. Ennyi. 8 piaristák

9 tonnal, az időjárással, a széllel, az egész teremtett természettel és a marinák rejtői figuráival. Csodálatos! Kik a lelkedhez közel álló zeneszerzők, melyek legszívesebben hallgatott muzsikáid? Claudio Monteverdi ( ): Pur ti miro (L'incoronazione di Poppea) Giovanni Felice Sances (+1679): Lagrimosa beltà Johann Sebastian Bach ( ): Csellószvitek Miriam Makeba( ): Pata Pata LGT: Neked írom a dalt (1978) Cseh Tamás - Bereményi Géza: Tíz év múlva (1979) Pink Floyd: Another Brick In The Wall (1982) Mely országokban jártál? Hová mennél vissza szívesen? Az egyik kedvenc országom Bosznia, és nagyon szívesen járok vissza Szarajevóba. Most nyáron is voltam az osztályom tagjaival. Nagyon jó hangulata van egy európai moszlim kultúrában elmerülni, izgalmas a péntek déli imán részt venni Gazi Huszref bég mecsetjében. és végezetül: mik a fontos rövid és hosszú távú céljaid a hivatásod kapcsán? A rövid távú céljaim között van, hogy az osztályom érettségizik, és ez izgalmakat rejteget mindannyiunk számára. A távlati céljaim között pedig a hittan tantárgy didaktikai fejlesztése szerepel. Szathmáry Melinda Diakónus lett Valaczka János Pál Szeptember 12-én, pénteken az alsógödi templomban Dr. Beer Miklós diakónussá szentelte a gödi szakképző iskola igazgatóhelyettesét, Valaczka János Pál piarista szerzetest. Két piarista öregdiák kezdte meg a noviciátusi évet Két piarista öregdiák, Szabó Dániel (Kecskemét, 2013B) és Márkus Roland (Budapest, 2013A) öltötte magára a piarista szerzetesi ruhát, megkezdve ezzel a noviciátusi évet. A szerzetesi utat választó két ifjú az érettségi utáni tanévét Szegeden, a rend prenoviciátusi házában töltötte. Az idei tanévben kezdik meg Vácott újoncévüket. A beöltözésre a kecskeméti Piarista Templomban került sor. A szertartást Labancz Zsolt tartományfőnök, Lobmayer Imre novícius-magiszter és Nádudvari Miklós promagiszter vezette. Jelen volt a magyar rendtartomány piarista szerzeteseinek jelentős része is, akik a szokásos nyár végi 3 napos tartományi találkozón vettek részt a kecskeméti rendházban. Isten áldása kísérje a két fiatalt megkezdett piarista szerzetesi útján! piaristák 9

10 Piarista visszatekintő sikeres tanévet zárt a pipa Guba András a Piarista Pedagógiai Alapképzésről mi is a mi sajátos pedagógiánk? kérdezzük magunktól mi, piaristák. elméleti összegzést nehezen találunk. született néhány rövid összefoglaló írás, melyek egy sajátos gyakorlatot rögzítettek. úgy látszik, pedagógiánk inkább gyakorlati, mint elméleti. egyrészt az adott helyzethez igazodik, másrészt onnét olvasható ki. Három évvel ezelőtt közös munkába fogtunk, hogy olyan képzést hozzunk létre, amelyben átadhatóvá válik a piarista pedagógia néhány alapeleme. Természetesen a gyakorlathoz kellett fordulnunk. Úgy láttuk, hogy az osztályfőnöki munkában sűrűsödik jelenleg mindaz, ami fontos számunkra. Első lépésként összegyűjtöttük, mit is végez és tart fontosnak egy osztályfőnök pedagógiai munkájában. Második lépéseként megfogalmaztuk, hogy milyen kompetenciákra van szüksége ahhoz, hogy összegyűjtött feladatait jól végezhesse. Az így összegyűjtött kompetenciák erősítésére és átadására született meg a PIPA. Már nem csak az osztályfőnököknek, hanem mindnyájunknak. A képzés során öt területre figyelünk, melyekre egyegy hétvégét szánunk. Először pedagógusi hivatásunkat mélyítjük el, megerősítve ezzel, hogy legfőbb eszközünk munkánk során a saját személyiségünk. Hiszünk abban, hogy hivatásunk nem csak nekünk, hanem minden ránk bízottnak van. Így a következő alkalom a személyes kísérésről szól. Ezzel támogatni tudjuk diákjainkat sajátos útjukon, hivatásuk keresésében. Iskoláinkban adott, hogy tanárként, nevelőként a diákok egy csoportjával állunk kapcsolatban. A csoportok vezetése, folyamataik irányítása alapvető feladatunk. Ezért a harmadik alkalommal ezzel foglalkozunk. De nem csak ezért, hanem azért is, mert kereszténységünk közösségi, hívásunk a közösség megteremtésére szól. Ezt a közösséget nem csak a diákjaink között, hanem együttműködésünk erősítésével nevelői közösségeinkben is meg szeretnénk élni. Ez a témája a negyedik összejövetelnek. Hivatásunk és közösségre való meghívásunk eredete és végső célja Jézus Krisztus. Ezt tesszük kifejezetté, amikor az ötödik alkalommal az evangelizációval foglalkozunk. Minden képzési alkalmat sajátosan Kalazanciushoz és a piarista karizmához kapcsolunk. Ez azért is fontos mozzanat, mert úgy tapasztaljuk, hogy más karizmához is kapcsolhatók ezek a témák. Ezt bizonyítja, hogy kidolgozott képzésünket más tanítórend is alkalmazni akarja saját intézményeiben. A képzés során egyensúlyban tartjuk az elméleti tájékozódást, a készségfejlesztést és az adott területen megélt nehézségek feldolgozását. Az alkalmak között eltelt idő igen hosszú, s hogy a képzési folyamat ne szakadjon meg, közben kollégáink az adott témához kapcsolódó feladatra figyelnek és arról írásos feljegyzést készítenek, majd a képzést vezető személyekkel feldolgozzák azokat. Egy éves tanulási folyamatba kapcsolódnak bele a résztvevők. A képzés akkreditált, vagyis munkatársaink ezzel állami képzési kötelezettségüket teljesíthetik. A tavalyi tanévben indítottuk ezt a közös tanulást először. Két okból is mondom ezt, hogy közös tanulás. Egyrészt, mert résztvevője majdnem minden iskolánkból volt ennek a kurzusnak. Egymás munkájának, módszereinek, kérdéseinek, de főleg személyének megismerése már eleve bővítette tudásunkat és szorosabbá tette a piarista iskolák kapcsolatát, elindította a hálózatos működést. Másrészt, ahogyan az elején említettem, a piarista pedagógia gyakorlati. Itt sem gondoltuk azt, hogy egy elméletileg tökéletesen összerakott képzést alkotunk. Már eleve úgy kezdtük, hogy a képzés megalkotása is egy tanulási folyamat. Az első év nagyon sok hasznos tapasztalatot hozott, melyeket a felelősök beépítenek a következő képzésbe. A tanulás ezzel természetesen nem ért véget. Itt kell megköszönnöm a kezdő év résztvevőinek együttműködésüket, személyes tapasztalataikat, azok őszinte megosztását, ezzel valóban hozzájárultak a képzés fejlesztéséhez. A PIPA idén is elindul, s reméljük, hogy az elkövetkező időben a legtöbb piarista iskolában tanító munkatársunk részt fog venni rajta. Arra számítunk, hogy a képzés fejlesztő közeggé válik, ahol egymástól tanulva közösségi működésünk megerősödik, a pedagógusi hivatásunk elmélyül, ezáltal diákjaink is közelebb kerülnek saját hivatásukhoz. GUBA ANDRÁS SP 10 piaristák

11 Értékes nyeremények várnak RÁD! Mit tudok tenni a környezetemért? Kedves Fiatalok! Jelentkezz az ökovetélkedőre! A nagykanizsai Piarista Ökollégium Játsszunk zöld lapokkal! projektje keretében nagyszabású ökológiai vetélkedőre hívunk benneteket! Korosztály: 7-8. osztályos és középiskolás 2 fős csapatok, baráti párok jelentkezését várjuk. A vetélkedő témája: a fenntarthatóság, a környezettudatos gondolkodás. I. díj 2 db Gepida Alboin 200 trekking kerékpár II. díj Ft-os Decathlon utalvány III. díj 2 fő részére ingyenes egyhetes vitorlás tábor részvételi lehetőség A vetélkedő menete: Látogass el október 15-éig a oldalra, ahol jelentkezz a vetélkedőre az I. forduló kérdésinek kitöltésével! Amennyiben nincs lehetőséged a weboldalt elérni, írj -t az info@okollegium.hu oldalra és válaszként megkapod a jelentkezéshez szükséges I. forduló kérdéseit! A helyesen válaszolók továbbjutnak a következő, II. fordulóba, akik ben megkapják a döntőbejutáshoz szükséges kérdéseket. Ezt követően a szerencsés, legjobb 12 páros kap meghívást a november 27-én megrendezendő döntőre, ahol értékes nyeremények várják a legjobbakat (ennek helyszíne a a Piarista Ökollégium lesz: 8800 Nagykanizsa, Sugár út ). További információk a és a oldalakon! Jelentkezni a oldalon történő űrlap kitöltésével lehet október 15-éig. Várjuk jelentkezéseteket! Felavatták a kecskeméti piarista óvodát szeptember 19-én, pénteken bensőséges, szép ünnepség keretében felavatták a kecskeméti Piarista Óvodát. A háromcsoportos, 75 kisgyermeket befogadó intézményben két vegyes csoport és egy tiszta kiscsoport működik. Az óvoda a Czollner téren, a Congregatio Jesu (régi keletű nevükön Angolkisasszonyok) volt rendházának falain belül kapott otthont. Az ünnepélyes avatón Horváth Andrea óvodavezető köszöntötte először a vendégeket. Beszédében kiemelte, hogy az óvodai nevelőtestület kiemelkedő feladatának tartja az érzelmi biztonság megteremtését és a keresztény értékekre alapozott erkölcsi nevelést, szorosan együttműködve a szülőkkel. Ezután a népes számban megjelent közönség számára a piarista óvodás kisgyermekek kedveskedtek ünnepi műsorukkal. Ezt követte Labancz Zsolt piarista tartományfőnök ünnepi beszéde, melyben kiemelte: Óvodát avatunk a mai napon. Ezt adjuk át a kisgyermekeknek, és reméljük, hogy azután sok-sok nemzedéknek. Rendalapítónkat, Kalazanci Szent Józsefet nagy öröm tölti el a mai napon, ebben biztos vagyok, hiszen ő különös figyelemmel és szeretettel fordult a legkisebbek felé. Az ünnepségen felszólalt még Mák Kornél alpolgármester, Kaszap Viktória, a Congregatio Jesu Magyar Tartományának asszisztense is. Az óvodát és a három óvodás csoportot jelképező díszgyertyát Nagy Attila piarista, a kecskeméti Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda igazgatója áldotta meg. A kecskeméti Piarista Óvoda építése az Új Széchenyi Terv Dél-Alföldi Operatív Program keretén belül, a Nevelési intézmények fejlesztése tárgyú pályázati kiíráson elnyert támogatásból valósult meg. A támogatást 2012 szeptemberében nyerte a rend, összesen közel 200 millió forintot, mely részben Európai Uniós, részben hazai központi költségvetésből származó, vissza nem térítendő támogatás. A piarista rendnek a támogatáson felül 5 százalék önerőt kellett hozzátennie a projekt megvalósításához.a munkálatok tavaly augusztusban kezdődtek, idén szeptember 1-jén már el is indulhatott az új óvoda. piaristák 11

12 A Vatikánból jelentjük Szeretem az iskolát ferenc pápa beszéde az olasz iskolák találkozóján a vatikáni szent péter téren, május 10-én Kedves Barátaim! Jó estét kívánok! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani, mert kimondottan szép dolgot valósítottatok meg: pompás ez a találkozó! Az olasz iskolák és az iskolához kapcsolódó személyek találkoznak itt: kicsinyek és nagyok, tanítók, nem oktató munkatársak, diákok és szülők; állami és nem állami intézmények Köszönetet mondok Bagnasco bíborosnak, Giannini miniszternek és minden közreműködőnek; köszönöm ezeket az igen szép és fontos tanúságtételeket is! Nagyon sok szépet hallottam, s ezek nagyon jót tettek nekem. Szemlátomást ez a rendezvény nem valami ellen, hanem valami érdekében valósult meg. Nem panaszkodás, hanem ünnep! Az iskola ünneplése. Jól tudjuk, léteznek nehézségek és bizonyos dolgok nem működnek. De ti mégis itt vagytok, mi mégis itt vagyunk, mert szeretjük az iskolát. Azért mondom, hogy mi, mert én is szeretem az iskolát, szerettem általános iskolás diákként, középiskolás tanulóként, tanárként, és később püspökként is. A Buenos Aires-i egyházmegyében gyakran találkoztam az iskola világával, ma pedig köszönöm nektek, hogy megszerveztétek ezt a találkozót, amely nemcsak Rómáé, hanem egész Olaszországé. Szívből köszönöm! Miért szeretem az iskolát? Megpróbálom kifejteni. Szemeim előtt lebeg egy kép. Hallottam itt, hogy az ember nem tud felnőni egyedül, szüksége van egy tekintetre, amely segíti felnőni. Szemeim előtt lebeg első tanító nénim képe, látom magam előtt annak az asszonynak, annak a tanítónőnek az arcát, aki első osztályos koromban, hatévesen fogadott. Soha nem felejtettem el. Ő megszerettette velem az iskolát. Később pedig rendszeresen látogattam őt, egészen haláláig, kilencvennyolc éves koráig. Ez a kép jó hatással van rám. Szeretem az iskolát, mert az az asszony megtanított arra, hogy szeressem. Ez tehát az első oka annak, amiért szeretem az iskolát. Szeretem az iskolát, mert a valóságra való nyitottság szinonimája. Legalábbis ilyennek kellene lennie. Viszont ez nem mindig sikerül, és ez azt jelenti, hogy változtatni kell egy kicsit az iskola beállítottságán. Iskolába járni azt jelenti, hogy megnyitjuk értelmünket és szívünket a valóság előtt, a valóság aspektusai és dimenziói előtt, azok egész gazdagságában. Nincs jogunk ahhoz, hogy féljünk a valóságtól! Az iskola megtanít érteni a valóságot. Ez csodálatos! Az első években teljes körűen, mindent tanul az ember, azután szép lassan elindul egy irányba, kialakul a beállítottsága, az érdeklődési köre, végül egy egész szűk területre specializálódik. Ha azonban valaki megtanult tanulni ebben rejlik a titok: megtanulni tanulni!, ezt örökre megőrzi, valóságra nyitott személy marad! Ezt egy nagy olasz nevelő is tanította, aki pap volt: Lorenzo Milani. A tanárok az elsők, akiknek nyitottnak kell maradniuk a valóságra hallottam tanáraitok tanúságtételét, és nagy örömmel töltött el, hogy ennyire nyitottnak láttam őket a valóságra, szüntelenül nyitott elmével a tanulásra! Ha ugyanis egy tanár nem nyitott a tanulásra, akkor nem jó tanár, s még csak nem is érdekes; a diákok ezt rögtön megérzik, kiszimatolják ; azokhoz a tanárokhoz vonzódnak, akik nyitott gondolkodásúak, nem megállapodottak, akik mindig valami többet keresnek, és e magatartásukkal megfertőzik a diákokat. Ez az egyik oka, amiért szeretem az iskolát. Egy másik ok az, hogy az iskola a találkozás helye. Mindannyian úton vagyunk, folyamatosan alakulunk. Azt is hallottam és ezt ma mindnyájan hallottuk, hogy az iskola nem parkolóhely. Úton lévő emberek 12 piaristák

13 találkozási helye. Találkoznak az osztálytársak, találkoznak a tanárok, találkoznak az iskola egyéb dolgozói. A szülők találkoznak a tanárokkal, az igazgató találkozik a szülőkkel, és így tovább. Találkozási hely tehát. Ma szükségünk van a találkozásnak erre a kultúrájára, hogy megismerjük és szeressük egymást, hogy együtt haladjunk előre. Ez főként a növekedés éveiben alapvetően fontos, kiegészíti a családot. A család az emberi kapcsolatok első közege: az apánkkal, anyánkkal, testvéreinkkel való kapcsolat adja az alapot, és ez egész életünk folyamán elkísér. Viszont az iskolában szocializálódunk, tehát itt válunk társas lénnyé: olyan személyekkel találkozunk, akik különböznek tőlünk korban, kultúrában, származásban, tehetségben. Az iskola az az első társas intézmény, amely magába építi a családot. A családot és az iskolát sosem szabad szembeállítani egymással! Kiegészítik egymást, s ezért fontos, hogy egymás kölcsönös tiszteletben tartásával együttműködjenek. Az egyazon osztályba járó diákok családjai sokat tehetnek, ha együttműködnek egymással és a tanárokkal. Ez eszembe juttat egy nagyon szép afrikai közmondást: Felnevelned egy gyermeket, egy falura van szükséged! Egy gyermek neveléséhez bizony sok ember kell: család, tanítók, egyéb iskolai dolgozók, tanárok, oly sok mindenki! Tetszik nektek ez az afrikai közmondás? Tetszik? Akkor mondjuk együtt: Felnevelned egy gyermeket, egy falura van szükséged! Ne felejtsétek el! Továbbá azért szeretem az iskolát, mert az igazra, a jóra és a szépre nevel minket. Ez a három egybetartozik. A nevelés nem lehet semleges. Vagy pozitív, vagy negatív; vagy gazdagít, vagy elszegényít; vagy kibontakoztatja a személyt, vagy elnyomja, sőt még el is ronthatja. A nevelésben elengedhetetlenül fontos, amit ma is hallottunk: Mindig szebb egy tisztességes vereség, mint egy becstelen győzelem. Emlékezzetek rá! Hasznunkra lesz egész életünkben! Mondjuk együtt: Mindig szebb egy tisztességes vereség, mint egy becstelen győzelem. Mindnyájan együtt: Mindig szebb egy tisztességes vereség, mint egy becstelen győzelem. Az iskola feladata az, hogy kifejlessze az igaz iránti érzéket, a jó iránti érzéket és a szép iránti érzéket. Ehhez pedig egy hosszú, gazdag, sok összetevőből álló úton kell végigmenni. Ez a magyarázata, miért van olyan sok tantárgy! Mert a kibontakozás olyan különféle tényezők együtthatásának gyümölcse, amelyek megdolgoztatják az ember értelmét, lelkiismeretét, érzelmi világát, testét, és így tovább. Ha például erről a térről, a Szent Péter térről tanulok, akkor építészeti, történelmi, vallási, sőt csillagászati ismereteket is elsajátítok az obeliszk ugyanis a Nappal áll kapcsolatban, de kevesen tudják, hogy ez a tér voltaképpen egy nagy napóra is egyben. Ekképpen műveljük ki magunkban az igazat, a jót és a szépet; és megtanuljuk, hogy ez a három dimenzió sosem különül el egymástól, hanem mindig egymásba fonódik. Ha valami igaz, akkor jó is és szép is; ha valami szép, akkor jó is és igaz is, ha valami jó, akkor igaz is és szép is. Ezek együttesen segítik a kibontakozásunkat, segítik, hogy szeressük az életet, még akkor is, amikor rosszul érezzük magunkat vagy nehézségekkel küzdünk. Az igazi nevelés megszeretteti velünk az életet és megnyit minket az élet teljességére! Végezetül azt szeretném még hozzátenni, hogy az iskolában nemcsak ismeretekre teszünk szert, hanem szokásokat és értékeket is elsajátítunk. Azért nevelnek minket, hogy tömérdek dolgot megismerjünk, vagyis sok fontos ismeret birtokába kerüljünk, hogy bizonyos szokásokat kialakítsunk és az értékeket is magunkévá tegyük. Ez nagyon fontos! Kívánom mindnyájatoknak, kedves szülők, tanárok, munkatársak, diákok, hogy szép legyen az utatok az iskolában, és ezen az úton mindnyájan növekedjetek annak a három nyelvnek az ismeretében, amelyen egy érett embernek tudnia kell beszélni: ez a három nyelv pedig az értelem nyelve, a szív nyelve, valamint a kéz nyelve. E nyelveknek pedig összhangban kell szólniuk, vagyis azt gondold, amit érzel és teszel; azt érezd, amit gondolsz és teszel; azt tedd jól, amit gondolsz és érzel. Ezt a három nyelvet pedig együtt és egymással összhangban kell beszélni! Még egyszer köszönetet mondok e nap szervezőinek, és mindnyájatoknak, akik eljöttetek. Kérem, nagyon kérem, ne engedjük, hogy ellopják tőlünk az iskola iránti szeretetet! Köszönöm, hogy meghallgattatok! Fordította: Tőzsér Endre SP piaristák 13

14 idegenvezetői szerepkörben diákok porondon BUDAPEST Idén tavasszal a Miénk a Ház elnevezésű szervezet több tematikus városnéző sétát is szervezett a Ferenciek tere környékén, aminek keretében iskolánkba is el-ellátogattak. Most a Belváros egyházi épületei adták a séták témáját. De mennyivel érdekesebb, ha a tourist guide hálás, avagy hálátlan szerepét diákok látják el, így egyszerre a szereplés fortélyait is gyakorolhatják, de rögtön a házigazda szerepébe is kerülnek. Leglelkesebb diák-idegenvezetőinket, Oberfrank Balázst és Jáki Tamást kérdeztük élményeikről. Hogyan lettetek diák-idegenvezetők, és mi volt a dolgotok ebben a szerepben? Jáki Tamás: A Kulturális Örökség Napjai alkalmából a Piarista Gimnáziumba is lehetőség nyílt betekinteni az érdeklődőknek. Ilyenkor sokan kíváncsiak az épületre, az iskolára, több öregdiák is szívesen eljön, ezért Szakál Ádám tanár úr kihirdette, hogy aki szeretné őket körbevezetni, az jelentkezhet idegenvezetőnek. Sokan érdeklődtünk, szívesen vállalkoztunk erre. Az elmúlt évben sok csoportot vezettem már, hiszen év közben is jöttek érdeklődők, akiket az iskola és a hozzá kapcsolódó egyházi vonatkozások vonzottak ide. Oberfrank Balázs: Hát igen, felmerülhet a kérdés, hogy vajon miket tud egy mezei diák arról az épületről mesélni, amit nap mint nap látogat és már a legkisebb újdonságot sem látja benne miközben az egyszeri látogató csak ámul-bámul a belső terek láttán. De nekik új és érdekes. Mennyire sikerült felkészülni a feladatra? Volt-e olyan dolog, ami aztán váratlan meglepetést jelentett? J.T.: Szakál tanár úr készített nekünk egy segédletet az idegenvezetéshez, megnevezte a helyszíneket, és segített abban, hogy mit érdemes elmondani. Arra számítottam, hogy ismeretlen embereknek kell olyan dolgokról beszélni, ami senkit sem érdekel, de meglepett, hogy találkoztam ismerősökkel, és szinte mindenki végig odafigyelt arra, amit elmondtam. alapítva: 1717 honlap: O.B.: Meglepően sokat kellett készülni tanulóként erre az eseményre. A gond abban áll, hogy ami a piarista diákoknak egyértelmű, azzal valószínűleg a jószándékú érdeklődők nem igazán vannak tisztában. Az ember nem tud rögtön olyan kifejezéseket használni, mint pl. Kalazancius szellemisége szerint, mert a hallgatóság ilyenkor jobbára csak nagy bociszemeket meresztene rá. Persze a felkészülés korántsem volt ilyen drámai, mert ha az ember egyszer jól begyakorolta a körbevezetés menetét, akkor utána már nem okozott nehézséget többször ezt előadni. Mi lehet érdekes egy ilyen típusú idegenvezetésben egy diáknak, mit lehet belőle tanulni? J.T.: Az mindenképpen jó, hogy mivel még nem vagyunk komoly felnőttek, gondolhatunk a fontos dolgokra idegenvezetés közben. (vö. Kisherceg Szerk.) Érdekes volt látni, ahogy a felnőttek értetlenkednek, hogy csak fiúk járnak ide, meg gyönyörködnek a fizikatermi panorámában. És persze élvezetes volt nekik beszélni, a kérdéseikre válaszolni. O.B.: A legtöbbet talán az előadásmódon lehetett csiszolni. Pedig fő parancsból csak egy van: mindig tűnj magabiztosnak! Az érdeklődők itt is csak érdeklődők és te vagy számukra a vezető. Benned bíznak és figyelnek rád (igen, tizenéves diákként meglehetősen szokatlan figyelmes felnőttek gyűrűjében beszélni). Hallgattak rátok a felnőttek, amikor körbevezettétek őket? J.T.: Tapasztalataim alapján igen, sőt érdeklődnek is. Persze mindig lemaradnak, és akkor be kell várni a végét Hosszú perceken át nézik a régi tablókat, és persze az 14 piaristák

15 PIARISTA ISKOLA Budapest összeset alaposan végigböngészik, akkor is amikor éppen ütemesebben kellene haladni, hogy ne csússzunk ki az időből. De hát a felnőttek már csak ilyenek. (mosoly) Volt-e olyan helyzet, kérdés, amire nem voltatok felkészülve? Hogyan vágtátok ki magatokat? O.B.: Van olyan helyzet, amikor egyszerűen nehéz magabiztosnak maradni. Tipikusan ilyenek voltak a látogatóktól érkező kérdések. Valamiért rengeteg ember fejében az a képzet él, hogy a Piarista Gimnáziumban csak papi, illetve szerzetesi életpályára készítik fel a tanulókat. Ezt a városi legendát alkalomról alkalomra kellett megcáfolnom különböző embereknek. Persze olyan kérdések is voltak, amikkel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Egyszer például az egyik idős látogató egy sötét reverendába öltözött szerzetes láttán megkérdezte tőlem, hogy miért visel az az úr olyan fekete egyberuhát J.T.: Volt egy hölgy, aki a kápolna műmárvány borításával kapcsolatban érdeklődött, hogy mű-e, vagy sem. Fogalmam nem volt róla, de azt hittem, nem mű, ezért azt mondtam. Szakál tanár úr épp arra járt, így elárulta a hölgynek, hogy valójában mégiscsak mű. Erre viszont a hölgy már a készítője nevét is tudni akarta, merthogy a férje is műmárványos volt. Kaptatok-e pozitív, vagy negatív visszajelzéseket? J.T.: Sokan megköszönték a vezetést és azt mondták, sokkal jobb volt, mint a többi Kulturális Örökségi helyen, ahol egy megfázott hölgy olvasott fel egy minimum ötoldalas, unalmas szöveget monoton előadásmódban a bejáratnál, aztán viszontlátásra Nálunk ennek az ellenkezője volt, és ez valószínűleg a diákok lelkesedésének köszönhető. O.B.: Gyakori megjegyzés az új iskolaépületet először bejáró érdeklődők részéről, hogy az egésznek tisztára olyan a hangulata, mint egy múzeumnak. És ha az ember elsőre nem is tudja eldönteni, hogy az illető ezt bóknak avagy kritikának szánta-e, az tény, hogy kevés középfokú intézmény büszkélkedhet ilyen különleges látványú és történetű épülettel. Kinek ajánlanátok, hogy idegenvezetésre vállalkozzanak? J.T.: Csoportot vezetni azért lehet jó, mert az ember kipróbálhatja, mennyire alkalmas az ilyesmire. Nem ajánlanám bárkinek. Azt hiszem, nem lehet bárkiből jó idegenvezető, de a jó idegenvezető bárhonnan érkezhet. Egy próbát viszont megér. O.B.: Összességében azt mondhatom, hogy tökéletesen megérte ebben a kis kísérletben részt venni. Izgalmas dolog egy teljesen új élethelyzetben kipróbálni magadat. Olyan embernek tudnám ajánlani, aki érdeklődik a történelem iránt, viszonylag könnyen tud memorizálni 1-2 adatot de ezeken felül igazából elég annyi, hogy élvezze a szereplést, a vezetői szerep gyakorlását. Szakál Ádám sp piaristák 15

16 szakképzési tapasztalatok és diákcserék határokon innen és túl GÖD Nem új gondolat Gödön, hogy fontos a külföldi tapasztalatszerzés a szakképzés ideje alatt. Évekkel és igazgatókkal ezelőtt kötöttünk szorosabb barátságot a koblenz-i Carl Benz Schule diákjaival és tanáraival, amelyet a legutóbbi tanévben újabb csereprogrammal erősítettünk meg. Azóta, köszönhetően elnyert pályázatainknak is, több új kapcsolatot építettünk ki, így a gödi piarosok szerte Európában szerezhetnek már szakmai gyakorlatot. Ennek van némi hagyománya is. Részt vettünk Leonardo da Vinci kísérleti projektekben: Régi épületek felújítása, Multimédia a szakoktatásban, Az autó múltja, jelene es jövője címmel egy-egy, több éven át tartó közös munkát vállaltunk nemzetközi szinten. Számos csereprogramot önerőből oldottunk meg a koblenz-i iskolával. Tanáraink es mestereink csoportjai is jártak a német testvériskolában tanulmányi úton. Amikor tavaly külön hangsúlyt kapott az iskolában az arculat és finanszírozás terület, nem titkolt célunk volt az is, hogy olyan anyagi forrásokat találjunk, melyek biztosítják a nemzetközi kapcsolataink, testvériskolai találkozásaink további építését is. Elfogultság nélkül lehet állítani, hogy ez sikerült Ballagó Kornél, aki korábban maga is részt vett a koblenzi cserék kialakításában, a nemzetközi kapcsolatok felelőseként vezeti azóta ezt a régi-új területet, mely egyre több munkát igényel szerencsére októberében nemzetközi iskolatalálkozót tartottunk, amely sok szempontból fontos mérföldkövet jelent: több, azóta működő projektünk indult ekkor, és van olyan iskola, aminek a képviselői ekkor jártak először nálunk (sőt, Magyarországon is). A német-szlovák-finnmagyar találkozás eredménye a személyes ismeretségeken és a környék bejárásán túl (partnereinket lenyűgözte az éjjeli Budapest, és a Vaskapu Esztergomban) az egyik legnagyobb ívű programunk. Az Európai Unió Erasmus+ programjának keretén belül két diákunk, Pavlics Ignác szerszámkészítő és Rácz László ács tanulók két alapítva: 1991 honlap: hónapra a finnországi Äänekoskiba utazhat idén ősszel. A Pohjoisen Keski-Suomen ammattiopisto iskolájával két tanévre kötöttünk szerződést, ennek keretén belül tőlük is érkeznek hozzánk cserediákok. A tavasszal beadott, sikeres Erasmus+ pályázatunknak köszönhetően arra is lehetőséget kaptunk az EU finanszírozásával, hogy a koblenzi programot kiszélesítsük. A finn szakmai gyakorlat támogatásával együtt összesen eurot nyertünk, ami a beadott pályázatokat tekintve a megítélt összegek között viszonylag magasnak számít, nekünk pedig a következő két tanévben meghatározza a nemzetközi kapcsolatainkat. Így idén és jövőre is tizennégy tanulónk utazhat két hétre Németországba, ami már csak az onnan adaptált duális szakképzési rendszer miatt is kiemelkedő jelentőségű. Külön öröm, hogy a pályázatot, gödiesen, igazi csapatmunka előzte meg, amiben részt vettek az iskola vezetősége mellett szakoktatók, mesterek, nyelvtanárok is. Persze, diákjaink is megküzdöttek a részvételért, mivel pályázatot kellett beadniuk, melyet utána osztályfőnökeik, mestereik bíráltak el. A szakmai és tanulmányi eredmények alapján a következő diákok utazhatnak: Horvát Dávid, Mamalik Máté, Ottmájer Balázs, Vona Csaba 11. karoszszérialakatos, Fábián Dávid, Kollár Péter 11. asztalos, Erdei Máté 11. kőfaragó, Kovács Gábor József, Vér Tamás, Zalka Balázs 12. asztalos, Fehér Zsolt, Horváth Tamás 12. szerszámkészítő, Czibula Bátor, Farkas Tibor 11. karosszérialakatos tanulónk. 16 piaristák

17 PIARISTA ISKOLA GÖD A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet pályázatainak köszönhetően, reményeink szerint újabb testvériskolánk lesz, ezúttal a szlovákiai Érsekújvárban a Stredná odborná skolában, ahol a szakképzésben minden évben van magyar tannyelvű osztály is tavaszán a Kétoldalú kulturális kapcsolatok pályázat keretein belül hét asztalos és ács tanuló járt Gödön (meg persze Budapesten és a Dunakanyarban is), látogatásukat Galsa László és Valaczka János Pál vezetésével áprilisban viszonoztuk. A szlovákiai csoport asztalos műhelyünkben együtt dolgozott az akkor még csak kilencedikes tanulókkal, így tanulva egymástól az intarziakészítés alapjait. Idén a Határtalanul pályázatunk segítségével újabb csereprogramot készülünk megvalósítani. A diákcserében hasonló együttműködés után terveink szerint aláírjuk a hosszabbtávú közös munkát megcélzó testvériskolai nyilatkozatot is. Ha a nemzetközi lehetőségeinket tekintjük, mindenképpen szólni kell az Artemisszió Alapítvánnyal utazó hátrányos helyzetű diákjainkról, akik EU-s támogatással három hónapos szakmai gyakorlatot töltenek egy-egy külföldi cégnél. A közös munkában a nemzetközi kapcsolatok terület kialakításáig, az előző tanévig Wagnerné Éry Júlia vállalt jelentős szerepet. Tavaly Zalka Balázs 12. asztalos tanulónk 3 hónapot töltött Verbaniában (Olaszország), ebben a tanévben Hegyi Péter 11. asztalos Malagába (Spanyolország), Rózsahegyi Gergely és Torbágyi Solt 11. karosszérialakatos tanulók Berlinbe (Németország) utazhat. A korábbi tapasztalataink mutatják, hogy nagy szemléletformáló hatása van egy-egy ilyen programnak, sőt, a későbbiekben a szakmai önéletrajz fontos része lehet. Ez eddig a jelen és a közeli jövő, a távoliban azonban szerepelnek még további Európai Uniós programok, persze jelenlegi és további partneriskoláinkkal közösen. Azt érzékeljük, hogy az ilyen programokon, tanulmányutakon, szakmai gyakorlatokon diákjaink rengeteg tapasztalatot szereznek a szakmájukban, megismerik egy másik ország kultúráját, bővül a szakmai nyelvismeretük, fejlődik a szociális kompetenciájuk. Barátokat szereznek, ami egész életükre kihat. Ezekhez remélhetőleg mind több pályázati forráshoz tudunk jutni BESZE ERIKA ELHUNYT SZENDE ÁKOS július 3-án, 71 éves korában türelemmel és alázattal viselt küzdelmes szenvedés után elhunyt Szende Ákos, a piarista rend történetének kutatója. Szende Ákos a Piarista Diákszövetség egyik lelkes és aktív tagja volt a rendszerváltozást követő években, pár évig főtitkára is. Számos előadás, rendezvény szervezője, konferenciák résztvevője. Mindig lelkes, igazi piarista diák, öregdiák tudott és akart is maradni. Nagy szeretettel emlékezett vissza a gimnáziumi négy évre ( ), az osztálytársakra, az ottani tanulmányokra, nagyszerű tanáraira, közülük is igazán mérvadó számára osztályfőnöke, Kovács Mihály tanár úr volt. A rend elismert és különleges tanárairól szóló visszaemlékezései, a tavaly év végén megjelent tanulmánykötete is mind töretlen, a rend iránti igazi diákos lelkesedését igazolják. piaristák 17

18 Gyalogos római zarándoklat Kecskemétről a 300. jubileum jegyében kecskemét Avramucz Tamás kilencedikes piarista diák és édesapja, Avramucz Attila a nyáron Rómába zarándokolt, hogy átadhassák az Örök Városban lévő piarista központban a kecskeméti iskola jubileumi hálaadását és üdvözletét tartalmazó kétnyelvű leveleket. Negyvenkét nap alatt 1240 kilométert tettek meg gyalog Kecskeméttől Rómáig, Magyarországon, Horvátországon, Szlovénián és Olaszországon keresztül. Útjukat a rendalapító Kalazanci Szent Józsefnek ajánlották fel hálából a 300 éves kecskeméti iskoláért. Az alábbiakban Avramucz Tamás beszámolóját olvashatjuk az izgalmakat nem nélkülöző útról. Avramucz Tamás vagyok, a kecskeméti Piarista Iskola diákja. Az elmúlt tanévben fejeztem be a nyolcadik osztályt, s jelenleg a Piarista Gimnázium kilencedik osztályába járok. Az idén nyáron megvalósult római gyalogos zarándoklat édesapám régi ötlete volt (korábban ő és édesanyám már járt az El Camino-n). Utunkat azért idén szerveztük meg, hogy össze tudjuk kapcsolni a Piarista Iskola 300. jubileumi évével. Fontos célunk volt, hogy zarándoklatunkat Kalazanci Szent József tiszteletére ajánljuk fel hálából 300 éves iskolánkért. Szerettük volna egyben Európát is (az útba eső vidékeit) mélyebben megismerni, közelebb kerülni az ottani emberekhez. Nem utolsó sorban annak is nagy jelentősége volt, hogy édesapámmal ilyen sok időt tudtam együtt tölteni a zarándoklat ideje alatt. alapítva: 1714 (1993) honlap: Készültünk a nagy útra. Már januártól kezdve hétvégenként 30 kilométereket gyalogoltunk Kecskemét környékén. Időben beszereztük a megfelelő cipőket, hátizsákokat és összeállítottuk az ideális mennyiségű és összetételű menetfelszerelést. Ezen kívül zarándoklevelet is kértünk Nagy Attila igazgató úrtól, amit lefordíttattunk 4 nyelvre (horvát, szlovén, olasz és latin). Az út összesen negyvenkét napig tartott. Ezalatt 1240 kilométert tettünk meg gyalog Kecskeméttől Rómáig, Magyarországon, Horvátországon, Szlovénián és Olaszországon keresztül. Útközben, külföldön a legtöbb ember először nem értette meg, hogy római gyalogos zarándokok vagyunk. Sokan, mikor már felfogták, őrültnek tartottak bennünket. Másoktól viszont elismerést kaptunk. Itthon, Magyarországon, plébániákon szálltunk meg. Külföldön sajnos nyelvi akadályok miatt inkább fizetőszállásaink adódtak. Az étkezésünket élelmiszerboltokból oldottuk meg. Egyik legkedvesebb emlékem az útról, hogy a Cece melletti Sáregresen, ahol a plébánia közösségi házában kaptunk szállást, egy kedves boltos néni, akivel beszédbe elegyedtünk, vacsorát készített nekünk. Mindvégig jó kondícióban voltunk. Holtpontokat nem is igazán éltünk meg. A legnehezebb napunk a Rómába érkezés előtt két nappal adódott, mikor ugyanazon a napon kétszer is elkapott minket egy jégeső. Dombok között voltunk és nem tudtunk hová menekülni. Én a végére annyira belejöttem a gyaloglásba, hogy az Örök Városba már egész könnyedén érkeztem meg. Fogadalmunkhoz híven Rómában a Szent Péter térre mentünk először, az obeliszkhez, melyet megérintettünk a kezünkkel. Ezután sms-eket írtunk haza, leveleket adtunk fel a családtagoknak. Természetesen a székesegyházat is megtekintettük és pápai audiencián is jártunk. 18 piaristák

19 PIARISTA ISKOLA kecskemét A piarista rend római anyaházába is ellátogattunk, ahol Mateusz Pindelski piarista atya, generálisi asszisztens fogadott bennünket. Augusztus 3-án, vasárnap délután 3 órakor Kalazanci Szent Józsefnek az egykori szobájában (ami ma már múzeum), annak íróasztalára tettünk le két levelet, egy magyar és egy latin nyelvűt. Ezeket, melyek az iskola jubileumi hálaadását és üdvözletét tartalmazták, Kecskemétről, a piarista iskolából vittük magunkkal az egész úton. Édesanyám és az öcsém is kijöttek hozzánk Rómába, ahol háromnégy napot töltöttünk együtt, majd közösen hazajöttünk Kecskemétre. Egyelőre hasonló nagy gyaloglást nem tervezek. Idén ősszel, azt hiszem nosztalgiával fog eltölteni a szokásos gimnáziumi diákzarándoklatunk Kecskemétről Pálosszentkútra. Később adódhat még hasonló zarándokút az édesapámmal, de semmiképp nem a nagy teljesítmény lesz majd a fontos, hanem egy másik vonzó zarándokcélpont. Felmerült pl., hogy Csíksomlyóra is eljuthatnánk egyszer gyalogszerrel Avramucz Tamás 9/b KIEMELT JUBILEUMI PROGRAMOK A kecskeméti Piarista Óvoda átadó és megnyitó ünnepsége: péntek 16 óra Piarista Öregdiák Vacsora a 300. jubileum jegyében: szombat 17 óra Piarista Jubileumi Sportjátékok piarista diákcsapatok meghívásával: csütörtök-péntek Jubileumi Patrocinium (a Piarista Gimnázium iskolaünnepe): csütörtök 10 óra Díszközgyűlés a Városházán a kecskeméti piaristák letelepedésének 300. jubileuma alkalmából: péntek 15 óra A piarista iskolák kórusainak találkozója: péntek Piaristák Kecskeméten 300 év a hit és művelődés szolgálatában c. időszaki kiállítás megnyitója a kecskeméti Cifrapalotában: február Nagy Attila SP igazgató piaristák 19

20 Nyugatról keletre: A magyar végek őrzői Mosonmagyaróvár Ezzel a címmel indult az a projekt, melynek keretében a mosonmagyaróvári Piarista Iskola osztályos gimnazistái és a szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpont 40 diákja felvidéki és erdélyi közös kiránduláson vettek részt. A program egy nyertes HATÁRTALANUL pályázat keretében valósult meg. alapítva: 1739 (1994) honlap: Az első találkozásra április elején került sor, amikor az erdélyi diákokat láttuk vendégül Mosonmagyaróváron. Igyekeztünk megmutatni nekik városunk történelmi és művészeti értékeiből minél többet, és egy élményekben gazdag délutánt töltöttünk a Futurában. A Szigetközt Láng István idegenvezetésével jártuk be, részt vettünk Farkas István (Lupus) atya virágvasárnapi szentmiséjén a dunaszigeti templomban. Láttuk, hogyan készül a kenyér és egyéb finomságok a lipóti pékségben. A közös két napos felvidéki utunk fő célja az volt, hogy tájszavakat gyűjtsünk Zoboralja falvaiban. Így jártunk Kolonban, Nyitragesztén, Zsérén, Felsőahán és Alsóbodokon, ahol a helyi emberek szívesen beengedtek otthonaikba, és szokásokról, néphagyományokról beszélgettek velünk, mi pedig szorgalmasan jegyzeteltünk. Néhányan helyi népviseletbe is beöltöztek, vagy felpróbálták a féketőt. A tájszó-gyűjtés mindkét utazás központi feladata volt, mivel a pályázat eredményeként egy tájszótár készült szigetközi, felvidéki és erdélyi tájszavakból. A felvidéki út során megnéztük az oroszvári kastélyt, a dévényi várat, Pozsony és Nyitra főbb nevezetességeit is. A második utazás június elején, a csíksomlyói búcsú idején zajlott. Felsorolni is sok lenne a helyszíneket és élményeket, amelyek megérintettek bennünket. Így csak néhányat említek közülük. A tavaszi és a nyár eleji találkozás során is egymás családjainál laktunk, így vannak diákok, akiknek az volt a legmeghatározóbb élményük, hogy betekinthettek az erdélyi családok életébe, megismerhették vendégszeretetüket. Mások lelki élményekben gazdagodtak és magyarságtudatukban erősödtek a csíksomlyói szentmise által. Sokan a természeti szépségek a Kárpátok vonulatai, az erdőségek, a Gyilkos-tó, a Békás-szoros, a Medve-tó vagy a parajdi sóbánya iránt érdeklődtek leginkább. Mindannyian megőriztünk magunkban egy-egy képet a sok műemlék templomról vagy egyéb épületről, ahol jártunk: Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Felsősófalva, Bögöz vagy Aranyosgerend. Sokakra egy-egy ember volt nagy hatással: a népviseletbe öltözött gyimesi lány, aki népdalt énekelt, Beáta az idegenvezető, aki irodalmi alkotásokról beszélt páratlan lelkesedéssel, Tamási Áron unokaöccse, akiről Jégtörő Mátyást mintázta, a gyimesfelsőloki néni, aki fánkkal kínálta a hozzá látogatókat, és közben a helyi babonákról mesélt A program értékelésekor minden diák úgy nyilatkozott, hogy minél előbb szeretne visszatérni ezekre a helyekre, hogy jobban megismerhesse őket, és a kialakult barátságok is elmélyülhessenek. Bízom benne, hogy így lesz! Némethné Gyetvai Anna projektvezető Arany oklevél a helyesírásért Tarcsai Emese, a piarista iskola hetedik osztályos tanulója képviselte Mosonmagyaróvárt a Kazinczy verseny dunántúli fordulóján. A Balatonbogláron április közepén rendezett vetélkedőn a legjobbaknak járó Kazinczyjelvényt kapta. Ugyancsak az iskola hetedikes tanulója Salamon Eszter, aki a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyen megyei első helyezést ért el. Ő képviselte május 24-én, a Kárpátmedencei fordulón Győr-Moson-Sopron megyét, ahol VI. helyezést ért el. Ugyanezen a napon Borsicsné Molnár Mártát, a mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola magyartanárát Arany Oklevéllel tüntették ki a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyre való felkészítésben nyújtott kiemelkedő pedagógiai munkájáért. Az oklevelet Budapesten, az ELTE Gólyavár épületében nyújtotta át a tanárnőnek dr. Keszler Borbála, az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának elnöke. A díjátadóra a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny Kárpát-medencei döntőjének ünnepélyes megnyitóján került sor. Vereb Zsolt SP 20 piaristák