Partnerség határok nélkül

Átírás

1 A Munkaerő-piaci képzési programok hátrányos helyzetűek számára Beregszászon és Miskolcon c. projekt során készült és alkalmazott helyzetfeltárás, tapasztalatok, javaslatok és tréningmódszerek Szerkesztette: Farkas Tibor Kenderfi Miklós Budapest 2012

2 Farkas Tibor Kenderfi Miklós Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Budapest 2012

3 Impresszum 2 Tartalomjegyzék 3 A Munkaerő-piaci képzési programok hátrányos helyzetűek számára Beregszászon és Miskolcon c. (HUSKROUA/0901/094) sz. projekt során készült és alkalmazott helyzetfeltárás, tapasztalatok, javaslatok és tréningmódszerek Szerkesztette: Farkas Tibor Kenderfi Miklós Szerzők: Farkas Tibor (1., 2., 3.,5. fejezet) Kardos Boglárka (2. fejezet) Kenderfi Miklós (1.,3. fejezet) Szűcs István (4. fejezet) Szakmai lektor: Suhajda Csilla Judit Olvasószerkesztők: Kolta Dóra Kardos Lászlóné Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Budapest 2012 Tartalomjegyzék 1. Bevezető Bevezetés 2.2 Észak-Magyarország Az Észak-magyarországi régió munkaerő-piaci jellegzetességei A hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci helyzete általában A cigány népesség munkaerő-piaci helyzete Alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők, illetve korai iskolaelhagyók A munkaerőpiacra visszatérő nők A megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci helyzete 2.3 Kárpátalja és a Beregszászi járás munkaerő-piaci jellegzetességei Kárpátalja társadalmi-gazdasági helyzete A Beregszászi járás munkaerő-piaci helyzete A cigány népesség munkaerő-piaci helyzete a Beregszászi járásban Alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők illetve korai iskolaelhagyók A munkaerőpiacra visszatérő nők Megváltozott munkaképességűek 2.4 Összefoglalás 3. A projekthez kapcsolódó tapasztalatok és javaslatok 3.1 Általános tapasztalatok 3.2 A projektben részt vevők tapasztalatai 3.3 A szakértői tapasztalatok 3.4 Korábbi, hasonló projektek tapasztalatai 3.5 Javaslatok az együttműködés különbözői formáinak alkalmazásával kapcsolatban Az együttműködés különböző formái A partnerség alapelvei és akadályai A hatékony partnerség kialakításának lépései Kulcsfontosságú elemek a partnerség sikeréhez 3.6 Példák és kísérletek az együttműködés kialakítására KID-program Tranzitfoglalkoztatás A Telepes program A megváltozott munkaképességűek integrációs programjai 3.7 A pályaorientáció korszerű értelmezése A pályaorientáció tartalma

4 Tartalom 4 Bevezető 5 4. Álláskeresők komplex és tudatos fejlesztésének módszertana 4.1 Bevezetés 4.2 A tanácsadó személyisége a fejlesztésben Önreflexió Hitelesség Proaktív és felelősségvállaló tanácsadó 4.3 Tudatos fejlesztés Kompetenciafejlesztés, cél a másodfokú változás Bizalmi kapcsolat építése Álláskeresők lelki dinamikája, a tanácsadó beavatkozási felületei és céljai Az álláskeresők fejlesztési folyamatának kezdete 4.4 Kommunikáció a tanácsadói oldalon A tranzakció analitikus megközelítés használata az álláskeresők fejlesztésében Kalibrált és feedbackes kommunikáció, a fejlesztői kapcsolat tisztántartása 4.5 Munkaerő-piaci ismeretek és álláskeresési technikák Toborzás-kiválasztási folyamatok és technikák, avagy a másik oldal A célállás meghatározása Álláskeresési források és technikák Pályázati anyagkészítés (önéletrajz, motivációs levél, egyéb dokumentumok) Hatékony munkaerő-piaci kommunikáció (állásinterjú, személyes találkozás, telefonos kapcsolat) 4.6 Záró gondolatok 5. Összefoglalás 6. Summary 7. Felhasznált irodalom 8. Interjúalanyok 9. Fényképmelléklet Bevezető Kézikönyvünkben arra vállalkozunk, hogy a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet megbízásából a hátrányos helyzetű rétegek munkaerő-piaci kirekesztődésének megelőzését, valamint a társadalmi beilleszkedésük támogatását célzó, az Európai Unió által finanszírozott Határokon Átnyúló Együttműködési Program (ENPI) keretein belül a Munkaerő-piaci képzések hátrányos helyzetűeknek Beregszászon és Miskolcon c. projekt szakmai tapasztalatait foglaljuk össze. A projekt a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és az Advance Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ együttműködésére épült. A projekt legfontosabb célja az volt, hogy a kárpátaljai illetve a miskolci régióban élő hátrányos helyzetű munkanélkülieknek közvetlenül is segítsen a munkaerőpiacra való jutásban. A támogatás módja olyan szolgáltatások és képzési lehetőségek bevezetése volt, amelyek növelték a célcsoport tagjainak esélyegyenlőségét, segítették a mindennapos problémáik megoldását és a munkaerőpiacra történő visszatérésüket. A projekt legfontosabb közvetlen tevékenységei a következők voltak: A beregszászi járásban 400 ember számára tanácsadó szolgáltatás, álláskeresési technikák oktatása, 100 munkanélküli számára nyelvtanfolyamokkal bővített akkreditált számítógépes tanfolyam, 60 középkorú nő számára alapfokú háztartási tanfolyam, valamint 40 fő részére pincér- és szakács továbbképzés lebonyolítása. Magyarországon számítástechnikai szakemberek képzése, a Családok Átmeneti Otthonában élő 50 ember számára alapfokú számítógépes tanfolyam, 120 fő részére pedig munkaerő-piaci elhelyezkedést támogató képzés megvalósítása. Ugyancsak a projekt célja volt a hosszú távú együttműködés kialakítása a partnerszervezetek között, innovatív módszerek elterjesztése, közös esetmegbeszélések rendszerének a kialakítása, közös stratégia, képzési és munkamódszerek kidolgozása, valamint munkaerő-piaci felmérési módszerek átadása 1. A projekt címében is szereplő hátrányos helyzet fogalmával kapcsolatban el kell mondanunk, hogy soha nem volt egzakt módon, jól megragadható kritériumokkal, tudományosan meghatározott, ez sokkal inkább egy gyűjtőfogalom. Ennek a minősítő kategóriának a határai az általánosan elfogadott ismérvek hiánya miatt elmosódottak, és ez lehetővé teszi szemlélettől függő alkalmazásukat. Ezen a területen egyéni és társadalmi, családi és iskolai, szakmai és politikai okok és következmények, biológiai, pszichikus és szociális vonatkozások olyannyira összefonódnak és áthatják egymást, hogy a jelenségvilág komponenseinek pontos elhatárolása, meghatározása, egy letisztult terminológia kidolgozása legalább annyira nehéz, mint a probléma sikeres gyakorlati kezelése. Mielőtt a magyar szakmai köztudatban elterjedt fogalomnak a tisztázására tennénk kísérletet, tudományosan árnyaltabbnak ható, a nemzetközi szakirodalomban is használt idegen terminus, a deprivált fogalom alapértelmezését tekintjük át, amelyet szinte szinonimaként kezel a magyar szakirodalom. A depriváció megfosztottságot jelent, mely fogalom gyakran a társadalmi státus jelölésére is szolgál (Várnagy Várnagy, 2000). A deprivált csoportok a társadalom többségéhez képest rosszabb megélhetési, iskoláztatási, mobilitási, érdekérvényesítési lehetőségekkel rendelkeznek. Ennek a jelenségegyüttesnek az értelmezésében kiemelt szerepet kapnak a lakóhelyre illetve a régióra jellemző munkaerő-piaci viszonyok. Figyelembe kell vennünk, hogy ezek a különböző tényezők egymásra hatással vannak, kölcsönösen erősítik egymást, valamint az újratermelődés lehetőségét hordozzák magukban. A deprivált kategóriába többségében azok a személyek kerülnek, akiknek a családja a jövedelmi viszonyok, a foglalkozási státus és a képzettségi szint tekintetében kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a csoportra jellemző átlag. Ez a gyűjtő- és viszonyfogalom nem csupán az egyénre vonatkoztatható, hanem adott rétegre, csoportra is. A hátrányos helyzet általunk értelmezett megközelítése előtt néhány lépésben történetileg tekint- 1 Bálint Gábor projektigazgató és Nagy Ákos projekt asszisztens (MÖSZ) közlése alapján.

5 Bevezető 6 Bevezető 7 sünk vissza a fogalom születésére. Az interdiszciplináris megközelítés mellett jellemzőnek véljük, hogy a fogalom egy pedagógiai konferencián került először előtérbe a hatvanas évek derekán ban Szegeden, korát némileg megelőzve hangzik el Pásztor János iskolaigazgató szájából az a kijelentés, miszerint a hátrányos helyzet relatív kategória: Bizonyos fogalmi értetlenség uralkodik még a hátrányos helyzetű tanulók megítélésében. Én azt hiszem, hogy mindenütt az adott körülmények szabják meg a hátrányos helyzet fogalmát (Hátrányos helyzet, 1966). Az elmúlt évtizedek során számtalan szerző használja a fogalmat Magyarországon különböző értelemben. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül kívánjuk bemutatni a hátrányos helyzet néhány megközelítésének központi mozzanatát, ami jól szemlélteti az eltérő értelmezést ben Kozma az egyenlőtlenségre helyezi a hangsúlyt, a fogalom komplexitására utal Huszár (1981), míg a helyzet újratermelődésének veszélyére hívja fel a figyelmet Gazsó 1976-ban. A makro- és mikrokörnyezet hatásait helyezi előtérbe Vopaleczky (1999), Andorka (2000) a mobilitás felől értelmez, az iskolai előrehaladás aspektusából közelít Papp (1997), míg Koltai (2007) a negatív megkülönböztetést mint a hátrányos helyzet következményét közli. A hátrányos helyzet fogalma a különböző próbálkozások ellenére a mai napig nem tekinthető tudományosan meghatározott kategóriának. Tartalma általában attól függ, hogy használata milyen kontextusban merül fel. A megközelítés módja leggyakrabban gazdaság- illetve társadalompolitikai aspektusú. A két ágazat összefüggései következtében a hátrányos helyzetnek egymásra épülő, egymásból következő tételei vannak. Azt is megállapíthatjuk, hogy a fogalom értelmezése koronként eltérő, és még az azonos tudományterület esetében is különbségeket mutat. Kötetünkben a jelölt fogalom használata során szem előtt tartottuk, hogy a hátrányos helyzet esetében a szociális tartalom hangsúlyos, itt a társadalmi érvényesülés áll célként a középpontban. Ennek megállapítása a társadalmi státus vizsgálatával történik, melynek során azt kérdezhetjük, hogy milyen körülmények között szocializálódik az egyén. A hátrányos helyzet azzal a veszéllyel jár, hogy az egyes ember nem tudja optimálisan kifejleszteni adottságait. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy hátrányos helyzetű az a személy (vagy csoport), aki(k)nek életfeltételeiből, körülményeiből a társadalmi karrier lehetősége nem biztosított. A hátrányos helyzet kialakulhat a munkaerő-piaci hátrányos megkülönböztetés miatt, vagy piaci szempontból lényeges jellemzők alapján (iskolai végzettség, fogyatékosság, közlekedés szempontjából hátrányos helyzetű lakhely, előrehaladott életkor, stb.) is. A magyar szakirodalom tanulmányozása során megmutatkozik, hogy különböző szerzők egymástól eltérő csoportokat jelölnek meg a munkaerőpiac szempontjából hátrányos helyzetűnek. Őry (2005) az alacsony végzettségűeket, a bevándorlókat (menekülteket), a megváltozott munkaképességűeket (fogyatékossággal élő embereket) valamint a cigányságot 2 tartja ehhez a gyűjtőfogalomhoz tartozónak. Halmos (2005) a pályakezdőket, az idősebbeket, a tartós munkanélkülieket, a nőket, a roma népességet és az egészségkárosodottakat sorolja ide. Cserné (2006) és munkatársai munkaerő-piaci aspektusból hátrányos helyzetűnek nevezik az alacsony iskolázottságúakat, a tartós munkanélkülieket, a megváltozott munkaképességűeket, a gyermekgondozási ellátásban részesülőket, a 45 év felettieket és a korkedvezményes nyugdíjasokat. Az elemzésükben az egészségkárosodott, fogyatékossággal élő embereket, de más szerzők (Frey Gere, 1992) szerint a veszélyeztetett, illetve az állami gondoskodásból kikerülő fiatalokat is a munkaerőpiacon különösen veszélyeztetettek közé sorolják. A foglalkoztatáspolitika aspektusából a fentieket röviden úgy lehet összefoglalni, hogy hátrányos helyzetűek azok, akiknek munkaerő-piaci esélyei az átlagnál alacsonyabbak. Összességében elmondhatjuk, hogy különböző szerzők egymástól eltérő csoportokat jelölnek meg, azonban egyetértés mutatkozik abban, hogy ehhez a körhöz tartozónak tartják az aluliskolázott (képzésből lemorzsolódott) személyeket, a megváltozott munkaképességű (fogyatékossággal élő) embereket, a cigány etnikumhoz tartozókat a gyermekgondozás után munkát vállalni kívánó nőket. Kézikönyvünkben arra teszünk kísérletet, hogy hozzájáruljunk a fenti négy réteg munkaerő-piaci tartós kirekesztődésének megelőzéséhez, valamint adalékokkal szolgáljunk a társadalmi beilleszkedésük támogatásához. Az előszó utáni fejezetben összehasonlítjuk a Miskolc és Beregszász térségének munkaerő-piaci jellegzetességeit. Az említett célcsoportokat külön-külön vizsgáljuk. A harmadik fejezet szorosan kapcsolódik az előzőhöz: egyrészt a projekt megvalósítása során szerzett tapasztalatokat foglalja össze, másrészt javaslatokat fogalmaz meg a későbbi programok és intézkedések megalapozásául. A negyedik fejezet a tényleges módszertani kézikönyv. Azokat a lehetséges megközelítéseket és módszereket tartalmazza, amelyeket a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci tréningje során alkalmazni lehet. A felhasznált irodalom és az interjúalanyaink felsorolásán túl a könyv végén egy fényképmellékletet is találunk. A szerkesztők szeretnék megköszönni mindazoknak a munkáját, akik elősegítették a kötet létrejöttét és a projekt sikeres végrehajtását. Itt most főként azokra gondolunk, akik a kutatás során készségesen és mindig a rendelkezésünkre álltak, akik elolvasták a készülő fejezeteket és érdemi megjegyzéseket fűztek hozzájuk, akik szívesen részt vettek a különböző képzéseken és tréningeken, vagy azokra, akik segítették a pályázat adminisztratív lebonyolítását, megkínáltak egy tányér levessel, egy pohár borral vagy jó szóval. 2 A cigányság megnevezése nem egységes. Az I. Roma Világkongresszuson az ott megjelent, különböző cigány csoportokhoz tartozó küldöttek megállapodtak abban, hogy a roma kifejezést fogják használni a cigányság összefoglaló elnevezésére. A roma szó lovári nyelven férfit jelent. Más cigányok által használt nyelvekben ezt a szót népnévként általában nem használják. Tanulmányunkban egyaránt használjuk a cigány és a roma kifejezést is, mert azt gondoljuk, hogy a szavak önmagukban nem lehetnek rosszak vagy hibásak, csak a hozzájuk tapadó értelmezés vagy diszkriminatív vélekedés.

6 A hátrányos helyzetű munkavállalók munkaerő-piaci helyzete az Észak-magyarországi régióban illetve Kárpátalján 2.1 Bevezetés A Munkaerő-piaci képzési programok hátrányos helyzetűek számára Beregszászon és Miskolcon című projekt célja többek között az, hogy a két helyszín civil szervezeteinek a tudására és tapasztalataira alapozva innovatív módszereket, közös stratégiát, képzési és munkamódszereket dolgozzon ki, valamint válaszokat adjon az ukrán és a magyar munkaerőpiacon jelen lévő problémákra és a speciális célcsoportokkal kapcsolatos kihívásokra. Jelen tanulmányban megkíséreljük a vizsgált régiók munkaerőpiacait és speciális célcsoportjait öszszehasonlítani. Az összehasonlítás bátor vállalkozásnak bizonyult, ugyanis már a kutatás elején kiderült, hogy az eltérő területi szintek és közigazgatási beosztások miatt a két terület nehezen hasonlítható össze. A helyzetfeltárás során is inkább a különbségek jelennek meg, hiszen területi, politikai, társadalmi, etnikai és sok más szempontból eltérő helyszínekről van szó. A tanulmány elején rögtön el kell végeznünk a vizsgált területek lehatárolását. A miskolci régión belül legalább három területi szinten lehetne a vizsgálatokat folytatni. Az Észak-magyarországi régió vizsgálata azért lehet érdekes, mert a népességszáma (1 millió 228 ezer fő, 2009 január 1.) szinte pontosan megegyezik Kárpátalja népességszámával (1 millió 239,8 ezer fő, 2008 január 1.), így a két területi egység összehasonlítható. A Miskolci kistérség illetve a Beregszászi járás már nehezebben hasonlítható össze, és Miskolc illetve Beregszász népessége (és munkaerő-piaci vonzása) között is lényeges különbség van. A tanulmány által érintett speciális csoportok (munkanélküliek, csökkent munkaképességűek, cigányok, a munka világába visszatérő nők és a korai iskolaelhagyók) vizsgálata csak a munkaerőpiacok általános vizsgálata után, annak keretébe ágyazva lehetséges. A miskolci régió esetében elsősorban szakirodalmi forrásokra és a hazai adatbázisokra (a munkaügyi központok illetve a KSH adatbázisai) támaszkodtunk, de több körben is készítettünk interjúkat a civil szektor képviselőivel, a munkaügyi központ munkatársaival, oktatási szakemberekkel. A beregszászi régió elemzésénél ugyancsak használtuk a szakirodalmi forrásokat, de itt az interjúkon és a fókuszcsoportos megbeszéléseken kívül kérdőíves adatfelvételekre is sor került. A Beregszászon és környékén készült interjúk alanyai elsősorban a járás mértékadó személyiségei, a civil szervezetek munkatársai, lelkészek, hivatali vezetők, munkaadók, vállalkozók és egyetemi oktatók voltak. Felhasználtuk az ADVANCE Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ adatgyűjtését, melyet a Beregszászi járás szociális munkásai készítettek el. A kutatócsoportunk is egy hasonló, de bővebb adatgyűjtésre kérte fel őket. A két adatgyűjtés során átfedések voltak a települések és kérdések között is, az elemzésekben egyszerre próbáljuk mindkét felmérés eredményeit bemutatni. Ez a felmérés nem terjedt ki az egész Beregszászi járásra, körülbelül a településeinek feléről kaptunk értékelhető információkat. 2.2 Észak-Magyarország Az Észak-magyarországi régió munkaerő-piaci jellegzetességei Az Észak-magyarországi régió nemcsak földrajzilag, társadalmilag, gazdaságilag nyújt nagyon változatos képet, hanem demográfiai szempontból is. A lakónépesség száma az évtized folyamán minden kistérségben csökkent. Az itt élő népességet is az öregedés jellemzi. Az ezer lakosra jutó élveszületések száma között magasabb volt az országos átlagnál, 2008-ban pedig megegyezett azzal. A kistérségek között jelentős termékenységi különbségek figyelhetők meg. 1. ábra: Az ezer lakosra jutó vándorlási egyenleg régiónként, Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl Közép-Magyarország -3,0-2,0-1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 Forrás: KSH Statisztikai Tükör 2008 október 7. Dél-Alföld Észak-Alföld Észak-Magyarország Dél-Dunántúl Észak-Magyarországon a 2008-ban szült anyák iskolai végzettsége és foglalkoztatottsági aránya alacsonyabb az országos értékeknél. A lakosságszámhoz viszonyított halálozási arányszámok a régióban kedvezőtlenebbek a hazai átlaghoz képest, de itt is jelentős területi különbségek figyelhetők meg a kistérségek között. A csecsemőhaladóság majdnem minden évben Észak-Magyarországon volt a legmagasabb. (Statisztikai tükör, 2010 alapján) Észak-Magyarország demográfiai helyzete a magyar régiók közül a legkedvezőtlenebb. Ennek egyértelmű indikátora a népesség nagymértékű fogyása, a magas elvándorlási (lásd első ábra) és halálozási arányszámok. Ennek ellenére, mivel a termékenység viszonylag magas a régióban, a régió korszerkezete nagyjából megfelel az országosnak, sőt az egyes korcsoportok közötti különbségek még kisebbek is (nincsenek benne akkora hullámok, lásd második ábra). Az aktív korúak aránya (ebben az esetben a év közöttiek aránya) is az országos arányokhoz hasonló.

7 ábra: Észak-Magyarország korfája, ábra: Magyarország és az Észak-magyarországi régió munkanélküliségi rátája ( ) Forrás: KSH STADAT(Munkaerő-piaci helyzetkép az Észak-magyarországi régióban ) Forrás: KSH Interaktív térképek 2010 Az Észak-magyarországi régió a rendszerváltás legnagyobb vesztese, a nehézipar és a mezőgazdaság összeomlása egyaránt súlyosan érintette. A munkaerő-piaci aktivitás 3 Észak-Magyarországon az átlagosnál alacsonyabb volt, az ország többi területén viszont meghaladta azt. A régióban az aktív korú népesség 53 százaléka nem foglalkoztatott, közöttük sok a pályakezdő. A régió foglalkoztatottsági helyzete tovább romlott az elmúlt évtizedben ben a foglalkoztatási ráta (15-74 évesek) 43,7, 2010-ben pedig már csak 42,9 százalék volt. Az országos foglalkoztatási rátához viszonyítva is romlott a régió helyzete ebből a szempontból ben még csak 5,9 százalékponttal, ben pedig 6,3 százalékponttal maradt el a foglalkoztatási rátája az országos értéktől januárjában regisztrált álláskeresőt tartottak nyilván, többségük férfi, valamivel kisebb részük nő (Munkaerőpiaci helyzetkép az Észak-magyarországi régióban ). A munkanélküliségi ráta az elmúlt évtized során 2002-ig csökkent, majd folyamatosan nőtt, 2010-ben elérte a 16 százalékot, ami 6 százalékkal haladta meg a 2000-es induló értéket. Az észak-magyarországi munkanélküliségi ráta mindvégig meghaladta az (amúgy növekvő) országos átlagot is, 2008-ban csaknem 6 százalékpont, 2010-ben pedig közel 5 százalékpont volt a különbség. Az elmúlt évtizedben a időszakot kivéve az Észak-magyarországi régió foglalkoztatási helyzete romlott, nemcsak önmagához, hanem az országéhoz képest is. Megállapíthatjuk, hogy a területi különbségeknek a rendszerváltást követő növekedése a 2000-es évtizedben nem enyhült, hanem az évtized második felére tovább mélyült (Munkaerő-piaci helyzetkép ). Az elmúlt évben a legfeljebb 8 általánost végzett munkanélküliek és a tartós munkanélküliek száma is egész évben csökkent. Az utóbbiak számának csökkenése elsősorban a közfoglalkoztatásnak volt köszönhető. Az álláskeresők számában a régión belül is jelentős eltérések voltak. A már korábbi években is magas munkanélküliséggel sújtott Borsod-Abaúj-Zemplén megyében csökkent az álláskeresők száma az előző évhez képest. Az egyes kistérségek közti területi különbségek jelentősek. A regisztrált álláskeresők létszáma alapján számított munkanélküliségi arány Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 26,3%, Heves megyében 18,2%, Nógrád megyében pedig 27,2%-nak felelt meg (az országos arány 14,6%). 1. táblázat: Nyilvántartott álláskeresők létszámának alakulása Forrás: Munkaügyi Központ: Tájékoztató, A gazdaságilag aktív népességet a foglalkoztatottak és a munkanélküliek alkotják, vagyis azok, akiknek van munkájuk, illetve azok, akik aktívan tesznek is azért, hogy legyen munkájuk. Az inaktívak nem végeznek jövedelemszerző tevékenységet, mert megélhetésük más módon biztosított (nyugdíjasok, van eltartójuk stb.). A nyugdíjba vonulás korhatárának emelkedése és a korhatár alatti nyugdíjba vonulás feltételeinek módosulása csökkentette, ugyanakkor az átlagéletkor növekedése és a fiatalok tanulmányi idejének kitolódása növelte az inaktívak számát. Az inaktivitást bővítette 2009-ben a passzív munkanélküliek számának növekedése is. A válság hatására az állásukat elvesztők közül a korábbiaknál többen hagytak fel reménytelennek látva azt az aktív munkakereséssel, növelve ezzel a passzív munkanélküliek táborát, akik a munkaerő-felmérés szempontjából inaktívnak számítanak. (A foglalkoztatás és a munkanélküliség KSH, 2010.)

8 12 13 A pályakezdő álláskeresők között továbbra is a évesek (73%), illetve a férfiak (55%) vannak túlsúlyban. A legmagasabb iskolai végzettség szerinti összetételük kedvezőtlen január végén a nyilvántartott pályakezdők legjelentősebb rétege, 45,6%-a legfeljebb 8 általános iskolát végzett, arányuk egy év alatt néhány százalékkal emelkedett. A szakiskolai, a szakközépiskolai (technikummal együtt) és a gimnáziumi végzettségű pályakezdők létszáma is emelkedett kis mértékben az előző évhez képest. Kivételt a főiskolát és egyetemet végzettek jelentenek, körükben éves viszonylatban csökkenés volt megfigyelhető, részarányuk 4,9%. Összességében megállapíthatjuk, hogy minél alacsonyabb az iskolai végzettsége a munkanélkülieknek, annál nehezebben tudnak elhelyezkedni. (A határ azonban csúszik felfelé, az is előfordul, hogy felsőfokú végzettségű jelentkező a felvételi interjún letagadja a diplomáját.) Az álláskeresők mentális és fizikai állapota rossz, és a diplomások között is vannak éhezők (RECIK). A pályakezdő álláskeresők legnagyobb hányada (43%) szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozásokban például segédmunkásként, lakás- illetve intézménytakarítóként, konyhai kisegítőként, különféle őrzési munkakörben stb. szeretne munkát találni. A betanított munkát keresők legtöbbje öszszeszerelőként szeretne elhelyezkedni. A középfokú szakképesítésű pályakezdők legnagyobb számban a következő munkakörökben keresnek jelenleg állást: különféle irodai, adminisztratív, illetve ügyintézői munkakörök, kereskedelmi, vendéglátó-ipari és szolgáltatási, vas- és fémipari foglalkozások, építőipari, technikusi, ügyintézői, könnyűipari foglalkozások. A diplomások főként műszaki, informatikai, illetve oktatói, pedagógusi feladatokat vállalnának. A megyében a regiszterbe belépők legtöbbje munkaviszonyának leggyakrabban közfoglalkoztatási jogviszonyának megszűnése miatt kérte nyilvántartásba vételét. A nyilvántartásba történő belépés második leggyakrabban előforduló oka a nappali tagozatos hallgatói jogviszony megszűnése volt. 4. ábra: A nyilvántartott álláskeresők számának alakulása Borsod-Abaúj-Zemplén megyében január ás 2012 június között (fő) A foglalkoztatottság nemi megoszlását tekintve elmondhatjuk, hogy Magyarországon inkább a nyilvántartott álláskereső férfiak helyzete romlott. A férfiak kedvezőtlenebb munkaerő-piaci pozícióját igazolják a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat csoportos létszámleépítésre vonatkozó, gazdasági ágak szerinti adatai is. Ezek alapján a legnagyobb leépítések a feldolgozóiparban történtek, amely jellemzően férfi munkaerőt alkalmaz. Miskolcon a legtöbb foglalkoztatottat a DAM 4 -ból és a bányákból bocsátottak el. A miskolci munkanélküliség tartósságához az infrastrukturális hiányosságok is hozzájárulnak: az autópálya véget ér Miskolcnál, a megyei alacsonyabb rendű utak pedig rossz állapotban vannak. Mivel a régió hagyományos központja nem Miskolc, hanem Kassa volt, jelenleg visszarendeződés zajlik le. Megfigyelhető, hogy a régióból egyre többen Kassán keresnek munkát. A régióból sokan ingáznak, a Közép-magyarországi régióban keresnek munkát. (A miskolci pályaudvaron egy héttel előre kell vonatjegyet foglalni.) Általában a magasabban képzettek mennek el és helyükre az alacsonyan képzettek érkeznek. Kassán is sokan vállalnak munkát a megye északi falvaiból. (Érvényesülnek a Trianon előtti keretek, Kassa vonzása a miskolcinál nagyobb.) A régió munkaerőpiaca több tényező miatt is torzul. A gyakorlat az, hogy támogatás nélkül nem lehet embert elhelyezni. A támogatás lejártával elküldik a munkaerőt, jön a következő támogatott. Az önkormányzatok gyakran közmunka-programban látják el az adminisztratív teendőket, de előfordul az is, hogy bankok is alkalmaznak támogatott munkaerőt. A támogatásokkal történő munkaerő-elhelyezés torzítja a piacot, csökkenti a szolgáltatások minőségét és demoralizálhat is A hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci helyzete általában Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok (legfeljebb 8 általános, pályakezdő fiatalok, tartós munkanélküliek, megváltozott munkaképességűek) tekintetében nem volt lényeges elmozdulás. A létszámuk növekedését vagy csökkenését általában a közfoglalkoztatási programok létszámigényének aktuális változásai okozzák. A közfoglalkoztatás azonban nem jelent végleges megoldást, hiszen a munkavállalók 2-6 hónap után újra megjelennek a nyilvántartásban és állandósul a körforgás. 5. ábra: A hátrányos munkaerő-piaci helyzetű álláskeresők számának alakulása Borsod-Abaúj-Zemplén megyében január és június között Forrás: Munkaügyi Központ: Tájékoztató, 2012 Forrás: Munkaügyi Központ: Tájékoztató, DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

9 14 15 Az álláskeresők közel fele szociális ellátásra jogosult a megyében. A munkaügyi központ által folyósított álláskeresési ellátásra január végén fő volt jogosult. Közülük a járadékosok száma 582 fővel növekedett, míg az álláskeresési segélyeseké 71 fővel csökkent decemberhez képest. Az álláskeresési ellátásra jogosultak összes álláskeresőkön belüli részaránya csökkenő tendenciát mutat, most 10,6%-ot tett ki. Az álláskeresési ellátásban részesülők közül a hónap folyamán kilépők leginkább az ellátás kimerítése miatt (az esetek 79%-ában) kerültek ki az ellátásból. Kisebb hányadának a munkaviszony létesítése (közvetítéssel, vagy önállóan az esetek 18%-ában), illetve egyéb okból (ügyfél törlési kérelme, elhalálozás, nappali tagozatos hallgató lett stb.) szűnt meg az ellátás folyósítása. 6. ábra: A nyilvántartott álláskeresők összetételének alakulása pénzügyi ellátási típusonként Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2010 és 2012 között (fő) Forrás: Munkaügyi Központ: Tájékoztató, 2012 Az önkormányzatok által folyósított szociális jellegű támogatásra foglalkoztatást helyettesítő támogatásra (FHT) 5 - jogosultak közül január végén fő mint regisztrált álláskereső szerepelt a kirendeltsége nyilvántartásában. A regisztrált álláskeresőkön belüli arányuk a hónap végén 48,2%-nak felelt meg. Az álláskeresők közül a semmilyen pénzbeli ellátásra nem jogosultak száma ebben a hónapban fő volt. A munkaügyi központ egy ún. irányelv-csomag szerint dolgozik, melyet a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat ad ki. Az irányelvek az eszközökre vonatkoznak, kitűzik, hogy milyen eszközökkel és forrásokkal hová szeretnének eljutni. Az irányelvek teljesülését indikátorokkal mérik. Az irányelv országosan mindenkire egyformán vonatkozik, megyei szintre nincs lebontva, a célokat viszont saját magukhoz képest kell teljesíteni, az indikátorokat a saját arculatra lehet alakítani. A civil szervezetek szerint nincsenek összehangolt fejlesztési irányok a régióban. Úgy érzik, hogy kapkodás van, és a munkaügyi támogatások hatékonysága és célzottsága nem megfelelő. A stratégiákat, irányelveket kisebb egységekre (pl. megye vagy régió) kellene lebontani, hiszen az országos célkitűzések itt nem biztos, hogy helytállóak, így a regionális egyenlőtlenségek tovább növekednek. A civilek és a munkaügyi központ együttműködése többnyire jónak tekinthető, egymás tevékenységeit jól kiegészítik. Az utóbbit hatóságnak tekintik, és ahogyan a központ munkatársai fogalmaznak: nehéz a dajkaszerepbe belekerülni, a civileknek ez könnyebb. A RECIK 6 munkatársai beszámoltak olyan oktatási programról, amelyben a munkaügyi központ munkatársai is részt vettek. A rendezvény jól sikerült, oldódtak az egymással szembeni előítéletek, és fogalmakat lehetett tisztázni. Létezik egyfajta beszállítói kapcsolat is, ekkor a civil szervezet szolgáltatásokat nyújt az munkaügyi központnak, de a civil szervezetek akár profi cégekkel is versenyeznek A cigány népesség munkaerő-piaci helyzete Az Észak-magyarországi régióban a munkaerő-piaci integráció szempontjából legnagyobb hátrányos helyzetű csoport a cigányság 7. A cigányok aránya a térségben a kilencvenes évek eleje óta kétszeresére emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi cigány népességnek több mint fele ebben a régióban él, ez kb ezer főt jelenthet. A cigány népesség elhelyezkedése a vizsgát régióban, de országos szinten is szinte teljesen egybeesik a hátrányos helyzetű kistérségekkel (lásd alábbi ábra). A romák foglalkoztatásának a legnagyobb problémája, hogy a munkanélküliség már a harmadik generációt érinti, így a szociális ellátás az életstratégia részét képezi, valamint nem alakul ki a tanulás kultúrája sem az ilyen családokban. A közösségen belüli igen erős családi kötődések a munkavállalást sokszor ellehetetlenítik. Interjúalanyaink beszámoltak egy olyan esetről, amikor egy roma származású eladót aki egyébként lelkiismeretesen végezte a munkáját azért kellett elbocsátani, mert a családja állandóan a bolt környékén tartózkodott, és a környékbeliek nem szívesen mentek be a boltba. Ugyanez érvényes a felvételi interjúra is, meg kell tanulniuk eladni magukat, az interjúhoz nem szükséges a család jelenléte. A cigány munkavállalók a hagyományos szakmákhoz már nem szeretnének visszatérni. A rendkívül nehéz szociális helyzet segítheti a kulturális gátak áttörését. A miskolci kistérségben ez pl. azt jelenti, hogy a többgenerációs munkanélküliségben lévő férfiak helyett vagy mellett a cigány nők is munkát szeretnének vállalni. A kis- és középméretű vállalkozások gyakran nem szívesen alkalmaznak cigányokat, viszont vannak cigány vállalkozók is, akik pedig inkább csak a saját etnikumukhoz tartozókat foglalkoztatnak. A civil szervezetek és a munkaügyi központ tapasztalatai is azt mutatják, hogy a cigány népességen belül nő azoknak az aránya, akik akarnak dolgozni. Ezt viszont a munkaügyi és szociális támogatási rendszernek is elő kell segítenie, hiszen meg kell annak a gyakorlatnak szűnnie, hogy segélyekből jobban meg lehet élni, mint munkavállalásból. Ugyanakkor az érintett célcsoport rendkívüli mértékben szegmentálódott. Általánosságban már nem szabad, illetve nem lehet cigányokról beszélni. A legkülönfélébb kultúrával, identitással, jövedelmi helyzettel és munkához való hozzáállással rendelkező népességről van szó, éppen úgy, ahogy a többségi társadalom esetében is. A helyszíni tapasztalatok is megerősítik, hogy a szegénység kultúrája etnikai hovatartozástól függetlenül alakulhat ki Alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők, illetve korai iskolaelhagyók Magyarországon a tankötelezettségi kor vége előtt sokan kimaradnak az általános iskolából vagy a középfokú oktatásból. Ennek az egyik súlyos következménye az lesz, hogy szakképzettség nélkül ezeknek az embereknek a munkaerő-piaci beilleszkedése, foglalkoztatása lényegében lehetetlenné válik. A fiatalok iskolából történő kimaradása főként a hátrányos szociális körülményeikből adódik. Ez a sokszor halmozottan hátrányos helyzet a képzetlenség és az alacsony fokú iskolázottság következtében tovább romlik, 5 A foglalkoztatás-helyettesítő támogatás korábban a rendszeres szociális segélyként szerepelt. 6 7 Regionális Civil Központ Alapítvány (Miskolc) Tanulmányunkban egyaránt használjuk a cigány és a roma kifejezést is, mert azt gondoljuk, hogy a szavak önmagukban nem lehetnek rosszak vagy hibásak, csak a hozzájuk tapadó értelmezés vagy diszkriminatív vélekedés.

10 16 17 és ez mind az egyént, mind a családot tragikus élethelyzetekbe kényszeríti (Mayer, é.n.). A munkaügyi központokban regisztráltak fele ebbe a célcsoportba esik (legfeljebb 8 általános iskolai végzettség). 7. ábra: A leghátrányosabb helyzetű kistérségek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Mayer és kollégái az Ifjúság 2000, 2004 című kutatás másodelemzését készítették el abból a célból, hogy a kutatásba került korosztályok iskolai pályafutását megvizsgálják. Azokkal a tanulókkal foglalkoztak, akik rövid időt töltöttek el az iskolában, vagy még azelőtt elhagyták az általános iskolát, hogy tanulmányaikat befejezték volna, vagy az általános iskolát követően ugyan továbbtanultak, de a középfokú intézményt már nem tudták befejezni. Többnyire az első, de legkésőbb a második tanévben kimaradtak a középfokú képzésből. Ezekre a tanulócsoportokra alapvetően az volt a jellemző, hogy többségük az ország hátrányos helyzetű régióiban (Észak-Alföld, Dél-Alföld, Észak-Magyarország), többnyire községekben élt. Szüleik iskolázottsága alacsony volt, a szülők nagyobb része vagy nem rendelkezett általános iskolai végzettséggel, vagy csak éppen befejezte az általános iskolát. A szülők munkaerő-piaci helyzete kedvezőtlen, mert sokan közülük tartósan munkanélküliek, vagy alacsony presztízsű munkaköröket töltenek be. Az érintett családok többségének kifejezetten rossz az anyagi helyzete. A hazai szegénység egy része ezekből a csoportokból tevődik össze. Általában elmondható, hogy a jelzett okok miatt e családok körében nem alakult ki olyan feltételrendszer, amely meghatározó módon tudná támogatni a gyermekek tanulását. Megállapították, hogy a tanulásnak már a szülők generációjában sem volt különösebb értéke, és ez hagyományozódik át a gyermekek nemzedékeire is. A problémát tehát az jelenti, hogy hasonlóan az elmúlt évtizedekhez, továbbra sem sikerült megállítani az alacsony iskolázottság újratermelődését. Az iskolaelhagyás legfontosabb okát a tanulmányi problémák jelentik (lásd következő ábra). Ezek mögött bukások és évismétlések álltak, amelyek többnyire a túlkorosság okaiként jelölhetők meg. A túlkoros tanulók helyzete mind az iskolában, mind a családban tarthatatlanná válik. A középfokú iskolák esetében más a helyzet. Azok a fiatalok, akik általános iskolai tanulmányaikat üggyel-bajjal még elvégzik, ezt azért tudják megtenni, mert az adott településen, az adott iskolában még működik az a támogató rendszer, amelyet vagy az iskola, vagy a szülők, esetleg mind a két szereplő hoz létre és működtet eredményesen. A középiskolában mindez erejét veszíti. Mindez pontosan mutatja azt, hogy e populáció esetében az oktatási rendszerben történő előrehaladásnál az átmenetek (óvoda-iskola, általános iskola-középfokú képzés) különösen válságos időszakok, amelyek kezelésre az intézményeknek stratégiákat kellene kidolgozniuk és működtetniük (Mayer, é.n.). 8. ábra: Az iskolaelhagyás okai Forrás: VÁTI A nyilvántartott álláskeresők között iskolai végzettség szerint jelentős eltéréseket figyelhettünk meg. A legfeljebb az általános iskola 8. osztályát végzettek száma 2009 végén a régiók közül az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon, míg a megyék közül Borsod-Abaúj- Zemplénben és Szabolcs-Szatmár-Beregben a legmagasabb. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében több mint 33 ezer álláskeresőt tartottak nyilván, akiknek 8 általános vagy annál alacsonyabb iskolai végzettségük volt, és ez a szám háromszorosa a lényegesen nagyobb lakosságszámú budapestinek. A munkanélküliek közül, a legfeljebb az általános iskola 8. osztályát végzettek aránya 2009 decemberében az országos átlagnál (39,6%) nagyobb volt az Észak- Alföldön (45,8%), Észak-Magyarországon (45,4%) és a Dél-Dunántúlon (43,7%). A megyék közül kiemelkedően magas az arány Szabolcs-Szatmár-Bereg (49,5%), Nógrád (46,9%) és Borsod-Abaúj-Zemplén (46,1%) megyékben, míg a fővárosban a legalacsonyabb (25,4%). Megállapítható, hogy minden régióban, megyében, valamint a fővárosban is nőtt a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező álláskeresők száma az előző év decemberéhez képest. A kedvezőtlen gazdasági folyamatok a középfokú végzettségű, nagyrészt szakképzettséggel rendelkezők munkavállalási lehetőségeit szűkítették be leginkább, s az elbocsátások is a szakképzett munkaerőt érintették drasztikusan (A foglalkoztatás és a munkanélküliség regionális KSH 2010.). Forrás: Mayer é.n. (In: Mayer József - Németh Szilvia: A legfeljebb általános iskolát végzettek helyzete. In: Imre Anna (szerk.): Tanulói utak. A középfokú oktatás átalakulása a kilencvenes években. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2006.)

11 18 19 Az iskola elhagyásának közvetlen következménye a (tovább)tanulási szándékokkal függ össze. A következő ábrán jól látható, hogy a tanulók többsége számára az iskola elhagyása mindenképpen kudarcot jelent, amelynek nyomán bizonyos szempontból érhető módon nem fogalmazódik meg bennük az újabb tanulásra irányuló szándék. A tanulás befejezése/felfüggesztése az amúgy is rövid tanulói pályafutást követően azért nagy probléma, mert az alacsony iskolai végzettség nem kínál esélyt a (legális) munkaerő-piaci elhelyezkedésre, másrészt pedig az idő múlásával veszélyesen csökken a tanulóban a tanulás újrakezdéséhez szükséges hajlandóság mértéke is (Mayer, é.n.). 9. ábra: A lemorzsolódott tanulók továbbtanulási szándékai (%) Forrás: Idézi: Mayer é.n. (In: Mayer József - Németh Szilvia: A legfeljebb általános iskolát végzettek helyzete. In: Imre Anna (szerk.): Tanulói utak. A középfokú oktatás átalakulása a kilencvenes években. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2006.) A lemorzsolódott tanulók mellett a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók középfokú intézményekben történő iskoláztatása jelentős kihívás az intézmények számára. Noha nem tömegesen, de a korábbi évtizedekhez képest mégis jelentős számú SNI tanuló jelenik meg napjainkban középfokon, különös tekintettel az érettségit (is) nyújtó iskolákra. E tanulók többsége az elkezdett iskolatípust sikeresen befejezi, s ezt a hazai iskolarendszer (és integrációs törekvések) sikereként lehet elkönyvelni. A sikertelen tanulók sorsa viszont több szempontból is problémát jelent. Egyrészt a társadalmi kohézió szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a társadalom mely csoportjai válnak e folyamatok részeseivé vagy éppen veszteseivé. Másrészt a SNI-tanulók iskolai kudarcai azért jelentenek a megszokotton is túl különösen súlyos problémát, mert e tanulóknak a további életüket meghatározó útvonalak többsége zsákutcás jellegű, szinte korrigálhatatlan. A kudarcok esetében az iskolák vezetői általában a családot okolják, és az iskola szerepét nem hangsúlyozzák (Mayer, é.n.). A Foglalkoztatási törvény szerint a 16 éven aluliak a korai elhagyók, munkát vállalni viszont csak 18 éves kortól lehet. A munkaügyi központokban a lemorzsolódottakkal akkor foglalkoznak, ha bejelentkeznek, programokban, képzésekben vehetnek részt. Pl. a HEFOP-ban felzárkóztatási programban, a TÁMOP-ban a képességek fejlesztésében vehettek részt. Az Út a munkához programban kötelező volt befejezni az általános iskolát, de ebbe nem volt könnyű bevonni a tanulókat. Ez a mentorok tapasztalata is: a bevonás és a munkában tartás nehéz ennél a célcsoportnál. Ennek ellenére a programok sikeresek voltak. Ez annak is köszönhető, hogy az ügyfelekkel egyénre szabottan foglalkoznak, különösen akkor, ha mentor is közreműködik. A munkaügyi központ tartja a kapcsolatot a szakközépiskolákkal. A kirendeltségeken működő FIT-ek (foglalkoztatási információs tanácsadó) kapcsolatban vannak a végzős osztályfőnökökkel, pályaválasztásért felelős tanárokkal, tájékoztatót tartanak az osztályfőnöki órákon is. A munkaügyi központ olyan képzéseket igyekszik tartani, amelyeket a szakképző iskolák nem A munkaerőpiacra visszatérő nők Mára már foglalkoztatás-politikai evidencia lett, hogy Magyarország legnagyobb foglalkoztatási kihívása nem a munkanélküliek arányának csökkentése, hanem az aktivitási arány növelése. E területen potenciális tartalékok vannak az inaktív nők munkaerő-piaci esélyeinek erősítésével. Szűcs Ildikó és munkatársainak a kutatása 2005-ben a 0-6 év közötti kisgyermeket nevelő nőkre terjedt ki. A válaszadók több mint 90 százalékának dolgozott a férje, élettársa, de ez a kutatás is megerősítette, hogy a három és több gyerekes nők között magasabb azoknak az aránya, akiknek a párja munkanélküli. A főállásban dolgozók közül kevesebben mondták, hogy gyakran vannak anyagi gondjaik, mint a gyes-en gyed-en lévők közül. A megkérdezettek szerint ma Magyarországon a munkaadók nem megértők a kisgyerekesek problémáival szemben. A magasabb iskolai végzettségűek pozitívabb munkaadói hozzáállásról számoltak be, mint az alacsony képzettségűek. A válaszadók szerint ma Magyarországon a gyermekvállalás hátrányosan érinti a nők elhelyezkedési esélyeit, minél több gyermeket vállalnak, annál inkább hátrányos helyzetbe kerülnek a munkavállalás során. A megkérdezettek negatívabbnak vélik a gyermekvállalás hatását az elhelyezkedésre általánosságban, mint saját magukra vonatkoztatva. Jellemző, hogy a válaszadók szerint a kisgyerekesek problémáinak megoldása elsősorban a család és az állam együttes feladata. Majdnem minden ötödik válaszadó részt vett vagy tervezi, hogy részt vesz valamilyen képzésben a gyermekkel otthon töltött időszak alatt. Az OKJ-s képzések a legnépszerűbbek, a képzésben résztvevők harmada ilyen formában tanult. A magasabb iskolai végzettségűek nagyobb arányban vesznek részt képzésben a gyermekükkel otthon töltött időszak alatt. A munkaerőpiacról történő kiesés nem csak és nem elsősorban a szaktudás avulása miatt jelent nagy hátrányt a kisgyerekes nőknek. Fontos probléma lehet a kapcsolati háló gyengülése, ám a szakmai, munkahelyi kapcsolatok ápolása segítheti a visszatérést. A megkérdezettek több mint fele tartja vagy tartotta a kapcsolatot a munkahelyével, a gyermekével otthon töltött időszakban. A magasabb iskolai végzettségűek nagyobb arányban tarják a kapcsolatot a munkahelyükkel. Minden tizedik megkérdezett dolgozik vagy dolgozott a gyermekével otthon töltött időszak alatt, leginkább anyagi okok miatt. A kisgyermekes nők döntő többsége szerint minden szempontból a legkisebb gyerek három éves korában lenne ideális munkába állnia, ám a jelenleg főállásban dolgozók 40 százaléka ennél hamarabb kezdett dolgozni. Az otthon töltött időszakban végzett, Magyarországon hagyományosan a háztartáshoz és a gyerekneveléshez kapcsolódó teendők többségét a nők végzik. Ez általában akkor is így van, ha teljes munkaidőben dolgoznak, ezért egyáltalán nem mellékes, hogy a mindennapi feladatok ellátásában milyen segítségre számíthatnak. A válaszadók leginkább a gyerekfelügyeletben, legkevésbé a háztartási munkákban kapnak segítséget. A megkérdezettek többségének párja sem a gyermek születésekor, sem a nő munkába állásakor nem változtatott időbeosztásán. Munkahely keresésénél a legtöbben ismerősökre és újsághirdetésekre támaszkodnak. A női munkavállalás során a legfontosabb megoldandó probléma a gyerekek felügyelete. Legtöbb esetben a bölcsőde vagy óvoda jelent megoldást, minden tizedik megkérdezett a nagyszülőre bízná a gyermekét. A megkérdezett kisgyermekes nők függetlenül az aktuális munkaerő-piaci státuszuktól magasan

12 20 21 egyetértenek abban, hogy az államnak jobban kellene támogatnia a gyereket nevelő családokat, valamint fontos, hogy a családi életünket bizonyos erkölcsi normák szerint éljük. Azt is pontosan látják, hogy ma már nincsenek életre szóló munkahelyek és foglalkozások, az embernek folyamatosan képezni kell magát, illetve hogy a mai világban meg kell ragadni minden lehetőséget, és aki lemarad, azon nem fognak segíteni. A család és a munka viszonylatában egyetértenek abban, hogy olyan világot élünk, hogy a családi életet kell a munkához igazítani, nem pedig fordítva. Ezek a fiatal nők vallják, hogy a munka hozzátartozik az ember életéhez, illetve, hogy a kisgyermeket nevelő nőknek a részmunkaidős foglalkoztatás lenne a legmegfelelőbb. A kutatás során készített strukturált mélyinterjúkból kiderült, hogy a közalkalmazotti szférában dolgozók esetében nem okozott különösebb problémát a terhesség bejelentése a munkahelyen. A versenyszférában azonban általában mindent megtettek a munkáltatók, hogy a kismama önként adja be felmondását, s ezzel a munkaadó megszabaduljon a törvény által előírt kötelezettségtől. Az anyák többsége úgy véli, hogy a munkaadók nem érdekeltek abban, hogy kisgyereket nevelő nőket alkalmazzanak, mert a mindennapokban túl sok probléma merülhet fel. A részmunkaidős állás jó lehetőséget jelent a családi és a munkahelyi teendők összehangolására, ám amellett, hogy a munkaadók idegenkedése miatt kicsi a kínálat, a potenciális munkavállalók sem engedhetik meg maguknak, mert ez a típusú foglalkoztatás kevés jövedelmet jelent. A munkavállalás szempontjából a közszférában dolgozók előnyösebb helyzetben vannak, mint a versenyszférában dolgozók. A gyermekvállalás és a karrierépítés szempontjából a kisgyermeket nevelő nőket két csoportba lehet osztani: az egyik a karrierépítő, a másik a családanya-típus. A családanya kategóriába tartozóknak nehezebb elhelyezkedniük, hiszen ők a családi teendőket sorolják első helyre, míg a karrierépítők rugalmasabban kezelik a családi feladatokat. A munkatársak általában pozitívan fogadják a gyesről/gyedről visszatérőket. Ellentétek elsősorban abból fakadnak, hogy a kisgyermekes nők több szabadidőt szeretnének, valamint elvárnák, hogy tekintettel legyenek speciális helyzetükre. A munkába állást segítenék a felkészítő tréningek a munkába állás előtt pár hónappal, könnyített munkavégzés, részmunkaidő, valamint hogy a gyerek betegsége esetén valóban otthon maradhassanak vele (Szűcs, 2005). A munkába visszatérő nők mint hátrányos helyzetűek vizsgálata azért is nehéz, mert egyszerre többféle célcsoportban is megtalálhatóak. Lehetnek közöttük alacsony iskolai végzettségűek, romák vagy fogyatékkal rendelkezők is. Miskolcon a Holdam egyesület alakít ki és tart velük rendszeres kapcsolatot. A munkaügyi központnak több programja is foglalkozik ezzel a célcsoporttal. Például a TÁMOP keretében 2008 és 2011 között Észak-Magyarországon 356 főt vontak be a programba, 256 fő képzésen vett részt, 233-an pedig támogatott foglalkoztatásban. A gyermeknevelés után munkát vállalni szándékozó nők esetében nagyobb az elkötelezettség és a szándék a visszatérésre, mint más célcsoportoknál. Jól terhelhető munkavállalók lennének, de általában fiatalabb munkavállalót szeretnének a munkaadók. A fiatalokat a cég munkastílusára tudják faragni illetve a alacsony átlagéletkorral rendelkező menedzsment is szívesebben dolgozik fiatalabbakkal. A régióban az is jellemező, hogy a 30-as éveikig a nők nem merik elhagyni munkahelyeiket. Ha leépítik őket, akkor a szülés lehet a menekülési útvonal. Ugyanakkor gyerekkel visszatérni rendkívül nehéz, mert pl. két-három műszakban nem tudnak dolgozni, különösen akkor, ha gyermeküket már egyedül nevelik A megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci helyzete Magyarországon a rokkantság illetve a munkaképesség-csökkenés mértékének a megítélése a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal szakértői bizottságának a feladata. A bizottság jogosult a munkavégző-képesség elvesztését százalékos mértékben megállapítani. Ez alapján megváltozottmunkaképességű az a személy, akinek a munkaképesség-csökkenése eléri az 50 százalékot, vagy akinek az össz-szervezeti egészségkárosodása eléri a 40% feletti mértéket január 1-ét követően az lehet jogosult a megváltozott munkaképességűek ellátásaira, akinek az egészségi állapota 60 százalékos vagy annál kisebb mértékű (Ács 2012 alapján) decemberében Magyarországon megváltozott munkaképességű személyt (a nyilvántartott álláskeresők 4,7%-át) tartottak nyilván. Az Észak-magyarországi régióban elsősorban a középfokú végzettséggel rendelkező megváltozott munkaképességűek aránya magas. A megváltozott munkaképességűek többsége 45 éves vagy annál idősebb, arányuk Észak-Magyarországon a legmagasabb (71%). A megváltozott munkaképességű álláskeresők iskolai végzettségét vizsgálva megállapítható, hogy körükben nagyobb az alacsony iskolázottságúak aránya (48,5%), mint az összes álláskeresőn belül (39,6%). A felsőfokú végzettségűeknél fordított a helyzet, lényegesen kisebb súllyal szerepelnek az egyetemet, főiskolát végzettek a megváltozott munkaképességűek (1,6%) között, mint az összes álláskereső (4,7%) esetében (A foglalkoztatás és a munkanélküliség regionális KSH 2010.). 10. ábra: A megváltozott munkaképességű álláskeresők száma legmagasabb iskolai végzettség szerint, december (2008. december = 100) Forrás: A foglalkoztatás és a munkanélküliség regionális KSH 2010 Jelentős regionális különbségek tapasztalhatók viszont a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási hajlandóságában. Az Észak-Magyarországon működő cégeknek 72,7%-a, alkalmaz megváltozott munkaképességű munkavállalókat, ami jóval az országos átlag fölött van. A nemek foglalkoztatásában meglévő egyenlőtlenségek még erősebben jelentkeznek a megváltozott munkaképességű és fogyatékos munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatban. Az összes megváltozott munkaképességű és fogyatékos foglalkoztatott között ugyanis csak 39%-ot tesznek ki a nő és 61%-ot a férfi munkavállalók, vagyis a magyar munkaerőpiacra jellemző nemi egyenlőtlenségek még kiélezettebben jelentkeznek ennél a célcsoportnál. A cégek regionális elhelyezkedése szempontjából annyit lehet bizonyosan megállapítani, hogy a nemek egyenlőtlen foglalkoztatásában meglévő fenti tendenciák leginkább Észak-Magyarországon jelentkeznek, itt mindössze 10,5% a megváltozott munkaképességű nők aránya az összes megváltozott munkaképességű alkalmazott között.

13 22 23 Az alkalmazásban lévő megváltozott munkaképességű munkavállaló átlagéletkora 44,7 év, a mintába került legfiatalabb korstruktúrájú vállalatnál 27, a legidősebbnél 55 év volt az átlagéletkor. A legidősebb korstruktúrával az észak-magyarországi és észak-alföldi vállalatok rendelkeznek, itt a megváltozott munkaképességű alkalmazottak átlagéletkora 47 év, ám nincsenek statisztikai értelemben vett, jelentős eltérések az egyes régiók között. A regionális különbözőség megjelenik a fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásában ahogyan azt fentebb részletesen elemeztük, ugyanakkor azonban a tulajdonszerkezeti tagoláshoz viszonyítva gyengébb hatást fejt ki. A tulajdonszerkezet sokkal meghatározóbb a célpopuláció foglalkoztatásában, mint bármely más változó; kimutathatóan magasabb keresettel rendelkeznek azok, akik külföldi tulajdonú cégnél dolgoznak. A külföldi tulajdonban lévő cégek nagyobb arányban foglalkoztatnak fiatalabb és szellemi munkát végzőt, mint bármely más munkaadó (Könczei et al. alapján). Magyarországon a cégeknek érdeke lenne a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, hiszen a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának új szabályai szerint január elsejétől forintról forintra nőtt a cégek által fizetendő, rehabilitációs hozzájárulás összege. Annyiszor forintot kell fizetni tehát, ahány megváltozott munkaképességű munkavállalóval kevesebbet foglalkoztat a cég az előírtnál. A rehabilitációs hozzájárulást akkor köteles a foglalkoztató megfizetni, ha legalább 25 munkavállalót foglalkoztat, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek létszáma nem éri el az éves átlagos állományi létszám 5 százalékát (2011. évi CXCI. törvény 7. pont ). A megváltozott munkaképességűek esetén is az a cél, hogy minél nagyobb arányban integrálni lehessen őket a munkaerőpiacra. Sokszor a kedvező törvényi háttér mellett sem akarják őket foglalkoztatni. Ha foglalkoztatják őket, akkor gyakran nem veszik figyelembe megváltozott munkaképességüket. Ugyananynyit kell dolgozniuk, mint az egészségeseknek, és ezáltal az egészségeseket is kiszorítják a munkaerőpiacról. A RECIK Alapítvány ügyfelei között hozzávetőlegesen 1200, a régióban 3600, a miskolci kistérségben pedig 600 ilyen ügyfelet találunk. A megváltozott munkaképességűek elenyésző része tartozik az ún. klasszikus kategóriába (tehát a valamilyen érzékszervi fogyatékkal élők közé), a legtöbben szív- és érrendszeri, mozgásszervi, idegrendszeri problémákkal küzdenek. 80%-uk valamilyen szakképzettséggel rendelkezik, de roma származású csak elvétve található közöttük, ők ugyanis általában nem érik meg azt a kort, amikor ezek a problémák hangsúlyosan jelentkeznek. A megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak között több a férfi, hiszen a nők a háztartásukban is tudják magukat foglalkoztatni, és eleve kevesebb munkahely áll a rendelkezésükre a régióban. A jogszabályi változások következtében a rokkantnyugdíjat felváltja a rehabilitációs ellátás. A változás lényege, hogy nem a rokkantság mértékét vizsgálják, hanem azt, hogy mekkora a megmaradt munkaképessége. Amennyiben megfelelő keresettel rendelkezik, a megváltozott munkaképességű nem fogja a továbbiakban kapni a rehabilitációs ellátást. városra (Beregszász, Huszt, Munkács, Ungvár) és tizenhárom járásra (Beregszászi, Huszti, Ilosvai, Munkácsi, Nagybereznai, Nagyszőlősi, Ökörmezői, Perecsenyi, Rahói, Szolyvai, Técsői, Ungvári és Volóci járás) (Molnár- Molnár, 2005).A megyében jelenleg is tizenhárom járás található, de a megyei alárendeltségű városok száma ötre növekedett (Ungvár, Munkács, Huszt, Beregszász, Csap) (Fodor, 2010). Kárpátalja népessége sokszínű, az észak-nyugati rész döntően ukránok által lakott terület, a dél-keleti része többnemzetiségű, de az ukrán nemzetiségűek ott is abszolút többségben vannak. Emellett jelentős számban élnek itt román nemzetiségűek is. Magyar nemzetiségűek Kárpátalja délnyugati részében élnek, a magyarság 84 %-a a határ 20 kilométeren belüli sávjában él, míg a fennmaradó 16 % a Borzsa, a Latorca és a Tisza felső folyásának területén elszórtan él (Turner, 2010). 11/a. ábra: Kárpátalja népességszámának változása 1989 és 2008 között (ezer fő) 2.3 Kárpátalja és a Beregszászi járás munkaerő-piaci jellegzetességei Kárpátalja társadalmi-gazdasági helyzete Kárpátalja Ukrajna délnyugati részén helyezkedik el, a Kárpátok déli lábánál. Ukrajna egészéhez képest ez a terület csekély nagyságú, az ország 2 %-át teszi ki ( km2). A megye négy országgal szomszédos: Romániával, Magyarországgal, Szlovákiával és Lengyelországgal. Ukrajnában a közigazgatás négyszintű: a központi állam (a Szovjetunió idején ehhez jött még a szövetségi szint), megye, járások, valamint az alapszintet alkotó városok és falusi tanácsok. A 2001-es népszámlálás idején a megye tizenhét közigazgatási egységre volt felosztva: négy ún. megyei alárendeltségű Forrás: Kárpátaljai megyei statisztikai évkönyvek alapján (In: Fodor, 2010), saját szerkesztés

14 /b. ábra: Kárpátalja népességszámának változása 1989 és 2008 között (ezer fő) Forrás: Kárpátaljai megyei statisztikai évkönyvek alapján (In: Fodor, 2010), saját szerkesztés 12. ábra: A magyar lakosság aránya a Beregszászi járás településein Kárpátalja népessége 1995-óta csökken. Ezen belül a többi határon túli magyar közösséghez képest a két népszámlálás (1989-es és 2001-es) között nem csökkent drámaian a kárpátaljai magyarság létszáma, és Kárpátalja közigazgatási egységein belül sem romlott drasztikusan az aránya a többi nemzetiséghez képest. A magyarok tömbben és szórványban élnek. A tömbben kb. 120 ezer, a szórványban kb. 30 ezer ember él. Közigazgatásilag a tömb négyfelé oszlik: a magyarok a beregszászi járásban a népesség 76%-át, a nagyszőllősiben 26%-át, az ungváriban 25%-át, a munkácsiban 8,5 %-át teszik ki. Nagyobb létszámú magyar lakosság található Ungváron (8 ezer), Munkácson (7 ezer), a técsői járásban (5 ezer), Huszton és a huszti járásban (5,5 ezer), a rahói járásban (2,9 ezer). A három utóbbi csoportot szokás Felső-Tisza vidéki szórványként emlegetni. Magyar szempontból a közigazgatási beosztás legfontosabb sajátossága a tömbmagyar vidék olyan járási beosztása, amely mellett csak egy járási szintű egységben alkotnak többséget (Kovács M. alapján). Lásd 12. ábra! Kárpátalján a népesség közel kétharmada (63,3 %-a) falvakban él. Megfigyelhető, hogy léteznek olyan nemzetiségek, amelyek kifejezetten városokban élnek, így például az oroszok kifejezetten Ungváron és Munkácson. Kárpátalja orosz össznépességének 83,4 %-a él városokban, ami a kárpátaljai városi lakosság 5,6 %-át teszi ki. A megyében élő magyarság 64,58 %-a falvakban, 35,42 %-a pedig városokban él, főleg Beregszászon, Munkácson, Ungváron és Huszton. Kárpátalja születési és halálozási arányszámai is viszonylag magasak, így természetes növekedésről vagy fogyásról nem nagyon beszélhetünk. A népesség fogyását egyértelműen az évi egy-két ezrelékes elvándorlás okozza. Az elvándorlás hajtóereje a külföldi munkavállalás. A célországok skálája meglehetősen széles. Magyarországon belül a vándorlás egyre inkább a Középmagyarországi régió irányába történik (lásd 13. ábra). 13. ábra: Az ukrajnai munkavállalók száma a munkavégzés helye szerint (2009) Forrás: Molnár-Molnár, 2005 Forrás: Jakobi, 2009

15 26 27 Kárpátalja különböző nemzetiségeinek a korszerkezete eltérő. Ez már önmagában is meghatározza az adott népcsoport munkaerő-piaci lehetőségeit a jövőben. A magyarok korfája meglehetősen szabályos, csak kisebb demográfiai hullámok találhatóak benne. A jelenleg idősebb aktív népességhez tartozók (44-60 évesek) pótlására lenne lehetőség, hiszen a jelenlegi éves korcsoport még nagyobb is. Az ukrán népességre ez fokozottabban igaz, a munkaerő fizikai értelemben vett pótlása közeljövőben nem fog gondot okozni. A távolabbi jövőről azonban ezt már nem lehet elmondani, hiszen mindkét népcsoportnál egyre alacsonyabb a születések száma. Demográfiai szempontból a kárpátaljai oroszok korfája a legkedvezőtlenebb, ami igen erősen elöregedő és fogyó népességet prognosztizál. Ugyanakkor a cigányság korfája szinte ennek teljesen a fordítottja; a piramis alakú korfa igen erős népességnövekedést jelez előre. A legfiatalabb korcsoportokban azonban mintha a növekedés nem folytatódna, így talán kijelenthetjük, hogy a cigányság növekedési üteme csökkeni fog. Demográfiai szempontból a munkaképes korú cigány népesség erőteljes növekedésére és a foglalkoztatottságukkal kapcsolatos problémák súlyosbodására kell számítani. 14/b. ábra: Kárpátalja jelentősebb nemzetiségeinek korfái 14/a. ábra: Kárpátalja jelentősebb nemzetiségeinek korfái Forrás: Ukrajna Statisztikai Állami Bizottsága, 2004 (In: Molnár Molnár 2005) Forrás: Ukrajna Statisztikai Állami Bizottsága, 2004 (In: Molnár Molnár 2005) Kárpátalja gazdaságában a mezőgazdaságnak kiemelkedő szerepe van, de a fejlődését a földtulajdon jogának rendezetlensége nagymértékben akadályozza. Az ipar ezen a területen jelentős mértékben soha nem épült ki. A szovjet fennhatóság alatt, főleg a városokban létesített kisebb ipartelepek az ország függetlenné válása után (1991) tönkrementek, leépültek től kezdődően országos szinten gazdasági fejlődés indult meg, ami Kárpátalján is érezhető volt a reálkeresetek növekedésében. Ezt a fejlődést a 2008-ban kezdődő világgazdasági válság megtörte, a függetlenedés utáni reformok az ország egész területén megtorpantak (KMKSZ, é.n.). Ukrajnában megmaradt a régi, szovjet típusú gazdasági berendezkedés, ami alapvetően a tervgazdálkodáson alapult. Ezt követően bizonyos tekintetben teret engedtek a piacgazdaságnak, de a régi intézményrendszer képtelen az új feladatok ellátására, a politikai rendszer fejletlen. Ukrajna az elmúlt évtizedekben súlyos válságokon ment keresztül. A 90-es években az infláció magasra szökött, a gyárak összeomlottak. Ebben az időben a háztartások a tartalékaikat kezdték el felélni. Az évtized közepén nagy bűnözési hullámot élt át az ország, és ettől az időtől kezdve az emberek a túlélésre kezdtek berendezkedni. Sokan háztáji gazdálkodásba kezdtek, mások az építőiparban helyezkedtek el. Ezek általában szezonális munkák, amelyek nem teremtik meg a létbiztonságot, így sokan mennek Magyarországra és Szlovákiába dolgozni; azaz a munkaerő-piaci kihívásokra sokan külföldi munkavállalással válaszolnak.

16 28 29 Az intézményrendszer gyenge és alacsony hatékonysággal működik, az alá- és fölérendeltségek meglehetősen kusza hálózatot alkotnak. A beregszászi munkaügyi központ hasonlóan más városi vagy járási munkaügyi központhoz az Állami Foglalkoztatási Szolgálat alá tartozik. A tevékenységét Ukrajna Munkaügyi és Szociálpolitikai minisztériuma és az állami hatalom más helyi szervei is felügyelik. Kárpátalján a munkaügyi központ 8 adatai szerint másfél százalékos a munkanélküliség 9. Ennek az az oka, hogy sokan nem jelentkeznek illetve jelentkezhetnek be munkanélkülinek. Például a földtulajdonnal rendelkezők foglalkoztatottnak tekintendők az ukrajnai statisztikák szerint. Háromezer regisztrált munkanélküli van bejelentve, közülük 300 jár hozzájuk rendszeresen ben 1 400, július végéig 800 ember helyezkedett el. A legtöbb munkanélküli középisko lai végzettségű (10-11 elvégzett osztály), 10-15% diplomás munkanélküli. A munkaügyi központ munkatársai szerint a magyar nemzetiségű munkát vállalni szándékozók legfontosabb problémái, hogy nem beszélik az ukrán nyelvet, szakképzetlenek és nem elég mobilak. A regisztrált munkanélkülieknek együttműködési kötelezettségük van, illetve ha valaki kétszer nem fogadja el a számára felajánlott munkalehetőséget, akkor törlik a nyilvántartásból, és nem kap a továbbiakban segélyt. A munkaügyi központ több szervezettel is együttműködik (pl. Perspektíva, Advance), amelyek munkavállalókat készítenek fel a reintegrációra, és a munkanélküliek átképzésének érdekében a szakiskolákkal is felvették a kapcsolatot. Kárpátalja gazdaságilag aktív népessége ezer fő volt 2008-ban. Ennek a népességnek a nagyobb részét (54%) a férfiak, kisebb részét (46%) a nők alkotják. A foglalkoztatottak és a hivatalosan bejelentett munkanélküliek között is hasonló a nők és a férfiak aránya. A következő diagramon a kereső férfiak és nők korcsoportok szerinti megoszlását látjuk. A keresők között egyrészt a fiatalabb korcsoportok, másrészt általában a férfiak aránya nagyobb. Az idősebb foglalkoztatottak között (35-49) azonban a nők aránya magasabb. Az ábrán ugyan nem látszik, de az adatokból az is kiderül, hogy a városokban a foglalkoztatottság valamivel alacsonyabb, mint vidéken. Kárpátalján a hagyományos képzési keretek közötti továbbtanulás még nem teremti meg a munkahelyhez való jutás feltételét. A szakképzés nem igazodik, nem tud igazodni a munkaerő-piaci feltételekhez. A szakképzés intézményrendszere nem jó, a munkaerő-piaci integráció akadályát a munkahelyek hiánya okozza A Beregszászi járás munkaerő-piaci helyzete Beregszászon a 2001-es népszámlálás idején en, a beregszászi járásban több mint kétszer annyian, en laktak. A városban a magyarság nem alkotott abszolút többséget (48 %), de a járás falvaiban igen (76,1 %). Orosz nemzetiségűek inkább csak Beregszászon éltek, a cigányok pedig körülbelül a népesség 5 % át alkották a hivatalos adatok szerint mindkét vizsgált területi egységben. 16. ábra: A foglalkoztatott férfiak és nők aránya a munkaképes korú férfiak és nők arányában, ábra: A Kárpátaljai foglalkoztatottak aránya (%) az egyes korcsoportokon belül 2008 Forrás: Beregszász városi tanács szociális osztálya Forrás: Kárpátaljai Megyei Statisztikai Évkönyv 2008 Kárpátalján a munkaerőpiac kereslet-korlátos, a munkaerő-kínálat meghaladja a munkerő-keresletet. A Beregszászi járásban (Beregszász város nélkül) fő volt munkaképes korú 2011-ben. A két nem aránya szinte teljesen megegyezett (férfiak 29,5 %, nők 30,3 %). A munkaképes korúak közül is szinte egyenlő arányban voltak a nők és férfiak foglalkoztatva, mindkét nem esetében valamivel 50 % alatt. A foglalkoztatottak aránya Halábor, Csetfalva, Asztély és Gut községekben, valamint Felsőremetén a legalacsonyabb, Vári, Nagybereg, Bótrágy községekben, valamint Bátyu, Csikósgorond és Szvoboda falvakban pedig a legmagasabb. A nők és a férfiak foglalkoztatottsága általában hasonló, az adatok igen erősen korrelálnak egymással. Csikósgorond, Badiv falvakban, valamint Vári községben a férfiak, Muzsaly községben pedig a nők foglalkoztatottsága lényegesen magasabb. 8 9 Hivatalos megnevezése: Beregszászi Városi és Járási Foglalkoztatási Központ Lényegében ez a legalacsonyabb hivatalosan megállapított munkanélküliségi adat Kárpátalja egészére vontkozóan. Ez a 2010 júliusi helyzetet tükrözi júliusára a munkanélküliek aránya 1,9 százalékra növekedett éves kor közötti népesség a Kárpátaljai Megyei Statisztikai Évkönyv 2008 alapján, idézi Fodor 2010.

17 30 31 Az általunk vizsgált településeken (23 település) a speciális célcsoportokba tartozó potenciális munkavállalókat az alábbi táblázatban tüntettük fel. Mivel az adatok a járás népességének körülbelül a kétharmadára vonatkoznak, ezért joggal feltételezhetjük, hogy a speciális célcsoportba tartozók száma az egész járásra vonatkozóan ennek arányában magasabb A cigány népesség munkaerő-piaci helyzete a Beregszászi járásban 17. ábra: A Beregszászi járás nemzetiségi megoszlása táblázat: A speciális célcsoportokhoz tartozók száma a vizsgált településeken Forrás: Saját adatgyűjtés a Beregszászi járás szociális munkásainak a segítségével Beregszászon embert foglalkoztatnak hivatalosan. Legtöbben valamilyen közösségi, szociális vagy személyi szolgáltatást végeznek. 492 fő dolgozik a mezőgazdaságban, 123 a bányászat, 685 a feldolgozóipar, 135 az energiaipar, 60 az építőipar, 129 a kereskedelem, 55 a vendéglátás, 289 a közlekedés- és távközlés, 14 a pénzügy, 25 az ingatlan-kereskedelem, 697 a közigazgatás, az oktatás, 358 az egészségügyi- és szociális ellátórendszer, a szolgáltatások területén. Forrás: Népszámlálás 2001

18 32 33 A cigány népesség becsült arányát az alábbi táblázatban láthatjuk. 3. táblázat: A cigány népesség aránya a beregszászi járás falvaiban (2011) Forrás: Munkaerő-piaci felmérések, 2011 A cigány népesség pontos számát nem lehet tudni. A 2001-es népszámlálás alkalmával hivatalosan hozzávetőleg négyezer főt írtak össze a Beregszászi járásban. Jelenleg Beregszászon körülbelül 4-6 ezren, a járás többi településén körülbelül 4-5 ezren lehetnek. Fodor Gyula doktori disszertációjában azt vizsgálta, hogy a megye milyen interetnikus sajátosságokkal bír. Megállapította, hogy a cigányság problémája nem nemzetiségi, hanem tágabb értelemben vett társadalmi, szociális és civilizációs probléma, melyet egyelőre a fejlettebb demokráciával bíró nyugati országok sem tudtak rendezni. Olyan feltételek hiányoznak ennél a közösségnél, amelyeket az iskolában meg lehetne tanulni, de a cigányság egyelőre otthonról nem hozza az iskola fontosságának értékét. Továbbá az is következik ebből, hogy Kárpátalján a cigányság nem tud kialakítani egy erős középosztálybéli társadalmi réteget, amely az integrálódásuk alapja lehetne (Fodor, 2010) ben a kárpátaljai cigány népesség 6,7%-a tartozott a foglalkoztatottak közé, ami jóval alacsonyabb volt a teljes lakosság egyébként sem túl magas 33,2%-os értékénél. Az egyes közigazgatási egységekben jelentősen eltértek a vonatkozó értékek. Jóval magasabb volt a foglalkoztatottság a megyei jelentőségű városok cigánysága körében, Ungváron érve el a maximumot 14,5%-kal. A járások közül az ilosvaiban, a beregszásziban, az ungváriban és a nagybereznaiban a romák több mint 5%-ának volt munkahelye. A fennmaradó járásokban a cigányság foglalkoztatottsága 2001-ben a nulla közelében volt. Kedvezőtlen a foglalkoztatott romák foglalkozási kategóriák szerinti eloszlása is. Többségüket, 60,2%-ot, a népszámlálás a legegyszerűbb foglalkozások művelői közé sorolta (a teljes foglalkoztatott népesség megfelelő mutatója 38,8% volt). További jelentős csoportot alkottak a szolgáltatási szférában és kereskedelemben dolgozók (15,6%) és a szakmunkások (14,9%). Ezek aránya ugyancsak meghaladta a megye lakosságának vonatkozó 9,3 es 9,6%-os értékeit. A többi foglalkozási kategóriában a cigányság alulképviselt volt; leginkább a vezető beosztásban dolgozók között, ahol 0,28%-uk dolgozott csupán, ami közel 25-szor volt rosszabb, mint a teljes foglalkoztatott népesség 6,9%-os mutatója (Pancsuk et al. 2008) 11. Ahogyan az előzőekben is láttuk, Kárpátalján a cigány népesség erőteljes növekedése tapasztalható. Az egyébként is magas természetes szaporodást az ukrán állam családtámogatási rendszere felerősíti. Az alsóbb iskolai osztályokban folyamatosan növekszik a cigánygyerekek létszáma, de a lemorzsolódás körükben igen magas, a felső osztályokig már sokan nem jutnak el. A társadalmi integrációjuk számos nehézségbe ütközik. Az erős társadalmi és jövedelmi egyenlőtlenségen túl alapvető probléma az államnyelv vagy más idegen nyelv ismeretének a hiánya. Az ukrajnai gyermektámogatási rendszer progresszív módon támogatja a gyermekek vállalását. A gyermeket váró és gyermeket szült nők több éven keresztül, többféle címen kapnak támogatást. Magasabb gyermekszám esetén az egy gyermekre jutó támogatás mértéke is növekszik. A romák általában még az egyedülálló anyáknak járó támogatást is fel tudják venni, mivel sok esetben hivatalosan nem kötnek házasságot. A probléma az, hogy ezt a pénz nem tudják gazdaságosan elkölteni, nem oda megy a pénz, ahova az állam szánja (hanem pl. sokszor uzsorára), így ezek a gyerekek a mélyszegénységben maradnak. A támogatási rendszer nem érzékeli az iskolából való kimaradást, a támogatást akkor is kapják a családok, ha gyermekek nem járnak iskolába. Hozzá kell tenni, hogy bizonyos esetekben az iskola sem érdekelt abban, hogy a tanulók ténylegesen részt vegyenek az órákon, hiszen nem rendelkeznek kellő felkészültséggel a hátrányos helyzetű családokból származó gyerekek nevelési problémáival való megbirkózáshoz. A kutatásunkban részt vevő interjúalanyok beszámoltak egy amerikaiak által vezetett projektről, amelyben cigány gyermekekkel foglalkoztak, és külön mentor-tanárt is jelöltek ki melléjük. A projekt lényegében azért ért véget többé-kevésbé sikertelenül, mert a falusi iskolák tanárai nem éreztek sem empátiát, sem késztetést arra, hogy érdemben foglalkozzanak a hátrányos helyzetű gyermekekkel. Az egyik iskolában a cigány gyerekek lemorzsolódtak, a másikban agresszívebbek lettek, és egyre több konfliktus alakult ki a magyar gyerekekkel. A cigány foglalkoztatottság további problémáját a higiéniai kultúra hiánya jelenti. Multinacionális 12 és hazai cégnél is elvárás egy alapvető szellemi és higiéniai szint A betanított munkáknál közösségben dolgoznak a munkavállalók, emiatt kiközösítik azokat, akik az alapvető higiéniai normákat nem tartják be. Erre azonban nemigen kerül sor, mert ténylegesen fel sem vesznek cigány munkavállalót. A cigányok foglalkoztatásánál figyelembe kellene venni sajátos munkakultúrájukat, azaz a folyamatos és monoton munkavégzést nehezen tűrik. Olyan munkákat vállalnak szívesebben, amelyek a hagyományos cigány foglalkozásokhoz közelebb állnak, pl. kosárfonás, gyűjtögetés, téglagyártás, mezőgazdasági idénymunkák, építőipar stb.). Az interjúalanyaink véleménye szerint az is igaz, hogy azért is nehezebben tudnak munkát találni, mert cigányok. Igazából két réteg van, aki akar, és aki nem akar dolgozni. Ugyanakkor megfigyelhető a kárpátaljai cigány népesség kriminalizálódása is. (Az országos médiában leginkább így jelennek meg a kárpátaljai cigányok.) Az ilyen típusú foglalkozások közé tartozik az uzsorakamatok nyújtása, a koldulás és a lopás (gyakran az orosz nagyvárosokban). A Beregszászi Köztisztasági Kft. 71 dolgozójából 10 fő roma. Nem jelent gondot náluk, hogy képzetlen a munkaerő, mert fizikai munkáról van szó. A probléma általában az, hogy nincs anyakönyvi kivonatuk és személyi igazolványuk, és így nem lehet alkalmazni őket. A másik probléma az, hogy az otthoni 11 Idézi: Braun Csernicskó Molnár, Az egyik általunk meglátogatott beregszászi cégnél a munkaerő több mint 80%-a magyar, de az oktatás ukrán nyelven is folyik. Egy hónap a próbaidő. A dolgozók egy műszakban dolgoznak. 7 órakor kezdenek, három szünet van, két tíz perces cigarettaszünet és egy húszperces ebédszünet, 3:40-kor van vége a munkának. Bér: 1260 hrivnya bruttó, ami 1060 hrivnya nettó, (körülbelül forint), ezt havonta két részletben kapják meg. Sok a fiatal pályakezdő, fele-fele a nő és a férfi arány. Sok a pszichésen és szociálisan nehéz sorsú munkavállaló. Szülés után a nők visszajöhetnek, erre törvény is kötelezi a munkaadót, de óvodát nem tudnak biztosítani.

19 34 35 körülmények nem alkalmasak arra, hogy a rendszeres munkába járást biztosítsák. A cég keresett megváltozott munkaképességű dolgozót is, hogy a törvényi előírásokat betartsák, de nem nagyon van olyan munkakör, ahol tudnának ilyen embereket foglalkoztatni Alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők illetve korai iskolaelhagyók A korai iskolaelhagyókról13 kevés adatot sikerült begyűjteni, de ennek az is lehet az oka, hogy a felmérést készítők számára nem volt egyértelmű a korai iskolaelhagyó fogalma. A legtöbb korai iskolaelhagyót Bótrágyon, Zápszonyban és Badalón sikerült kimutatni. A vizsgált célcsoportok tagjai nagy valószínűséggel egyszerre több célcsoporthoz is tartozhatnak. Az átfedés mértékét egyelőre nem tudjuk megbecsülni. A munkaerő-piaci kilátásokat tekintve nem csak a korai iskolaelhagyók, hanem a középiskolai végzettséggel rendelkezők esélyeit is érdemes elemezni. A Limes Társadalomkutató Intézet14 kutatást végzett a kárpátaljai magyar középiskolások körében. A kutatás során 2000-ben összesen 595 érettségiző, magyar osztályba járó diákot kérdeztek meg arról, hol szeretnék folytatni tanulmányaikat, és milyen tényezők hatnak a választásukra. A reprezentatív minta nagy többsége (70%) a középiskola befejezését követően folytatni szerette volna tanulmányait. A falusi és városi székhelyű iskolák között is jelentős eltérés volt az érettségizők továbbtanulási szándékának aránya tekintetében, ugyanis a falusi iskolába járó gyerekek körében magasabb a tanácstalanok, illetve az iskola után munkát választók aránya. Jelentős eltérés van a magyar és ukrán tannyelvű iskolába járók között: az ukrán tannyelvű iskolába járó magyar nemzetiségű diákok körében magasabb volt azok száma, akik az érettségit követően tovább szerettek volna tanulni. Ez azzal is magyarázható, hogy azok a szülők íratták ukrán iskolába gyermeküket, akik szerint az érvényesülés eszköze az ukrán nyelv, illetve akiknek olyan ambícióik voltak, hogy gyermekük az államnyelv ismeretével vigye valamire az életben. A vizsgálat során felmérték a kárpátaljai magyar érettségizők továbbtanulási szempontjait is. Arra a kérdésre, hogy hol kívánják folytatni tanulmányaikat, a leginkább preferált válasz Magyarország, amit Kárpátalja, majd Ukrajna belső területei követnek. Arra, hogy külföldön, idegen nyelven folytassák tanulmányaikat, csak kevesen vállalkoztak volna (alig 6%). Az ukrajnai továbbtanulási lehetőségekkel szemben a magyar érettségizők sokkal inkább a magyarországi intézményeket preferálják, ami arra utal, hogy az anyaországi egyetemek magasabb presztízsűek, másrészt arra, hogy a kárpátaljai magyarság széles rétegeiben megfigyelhető tendencia (a magyarországi áttelepülés, munkavállalás szándéka) az ifjúságnál is kimutatható (Pásztor, 2005). A hallgatók elvándorlásához a magyar állam az ösztöndíjrendszere is hozzájárul. A magyarul továbbtanulni szándékozóknak viszont nincs sok választási lehetőségük. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola képzési palettája meglehetősen szűkös, elsősorban a magyar pedagógusképzésre koncentrál. Nagyon nagy szükség lenne tehát a gazdasági, szociális és más munkavállalást segítő képzések elindítására is ebben a felsőfokú oktatási intézményben A munkaerőpiacra visszatérő nők A Beregszászi járás falvaiban a gyermeknevelés után a munkaerőpiacra visszatérni szándékozó nők legnagyobb arányban Haláborban találhatóak, de viszonylag sokan vannak Borzsován és Gúton is. Ezeknek a nőknek nehéz visszatérni a munkaerőpiacra. Sok esetben már nem létezik az a cég, amelyik korábban foglalkoztatta őket. Még felsőfokú végzettséggel sem biztos, hogy el tudnak helyezkedni a szakmájukban. A gyermeknevelési támogatások általában csak a cigány népesség körében érik el a kívánt hatást, azaz a magasabb gyermekszámot. A nem romák esetében a nők két gyermek vállalása után szeretnének visszatérni a munka világába. A visszatérésnek az is akadálya lehet, hogy az apák külföldön vállalnak munkát, és a háztartás fenntartása kizárólag a nőre hárul. Jelen feltételek mellett az önellátás is a megélhetési stratégia szerves részét képezheti a mai Ukrajnában. Előfordul ugyanis, hogy az állami szférában dolgozók rosszabbul élhetnek, mint a szezon- vagy feketemunkások. További problémát jelentenek a megfelelő szakképzés, a nyelvtudás és a munkahelyek hiánya, az alacsony bérek, a bejárás nehézségei és költségei, valamint a gyermek elhelyezésének problémái. Ez utóbbit igazolja a felmérésünk is: a vizsgált falvak egy részében nincs óvoda és bölcsőde, illetve a férőhelyek száma nem elegendő. A járásban fő tartozik ebbe a csoportba. A gyermek 3 éves koráig kapják a segélyeket, az első gyermek után , második gyerek után és a harmadik gyermek után hrivnya, melyet havi lebontásban kapnak. Csak kevés anyuka szeretne szülés után dolgozni és ők is a jól fizető állásokban helyezkednek el. A további probléma az, hogy kevés a bölcsőde. Az egyik fókuszcsoportos interjún olyan vélemény is elhangzott, hogy szorosabb állami kontroll kellene a gyermeküket nevelő szülők vonatkozásában (ha valaki rendesen neveli a gyerekét, annak ez a pénz nem elég, de aki nem neveli, azzal kellene valamit kezdeni). A munkába visszatérő nők legfontosabb problémái közé tartoznak a magas utazási költségek, a gyermekek elhelyezésének problémája valamint a szakképzettség hiánya. Ugyancsak gondot jelent, hogy aki még soha nem dolgozott, azt nem veszik fel a nyilvántartásba, és aki nincs nyilvántartottként bejegyezve, az nem mehet közmunkára. A kötelező munkaviszony hat hónap a regisztrálás előtt. A munka világába visszatérő nők integrációját elsősorban elérhető munkahelyekkel, magasabb fizetésekkel lehetne segíteni Megváltozott munkaképességűek A vizsgált speciális célcsoportok közül a megváltozott munkaképességűek jelentik a második legnépesebb csoportot. Ők az államtól speciális támogatásokat kapnak. Ha a családban van egy fogyatékkal élő ember, aki ellátásra szorul, és az egyik szülő otthon van vele, akkor számára ez munkaviszonynak számít a gyermek 18 éves koráig, és ez a munkaviszony beleszámít a nyugdíjba. Hasonló a helyzet az idősgondozásra és ellátásra szoruló emberek esetén is. Ukrajnában a megváltozott munkaképességű népesség foglalkoztatását a törvény szabályozza: joguk van a munkához és a munkavállaláshoz, akadálymentesítésre kötelezi a munkáltatót, nem lehet visszautasítani, ha munkára, jelentkezik, vagy elküldeni, ha jól végzi a dolgát, joga van a munkanélküli segélyre, ha regisztrál a munkaügyi központban, aki fogyatékkal élő embert alkalmaz, az adókedvezményben részesül, a cégek alkalmazásában lévő munkavállalók 4%-ának rokkant munkavállalónak kell lennie, ha például 8-25 fős a cég, akkor ez minimum egy embert jelent. Sok esetben azonban hasonlóan a magyarországi helyzethez a munkaadó inkább befizeti a bírságot, mintsem megváltozott munkaképességűt alkalmazzon. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása azért annyira nehéz, mert a foglalkoztatottság egész Ukrajnában nagyon alacsony szintű. Lényegében szociális kérdésként kezelik a problémát, a foglalkoztatásra nem fordítanak gondot. Ehhez hozzájárul a távmunka hiánya és az érintettek információ- és szakképzettségbeli hiányossága. Ukrajnában a megváltozott munkaképességűeket három kategóriába sorolják. Az 1. kategóriába tartozó rokkantak abszolút munkaképtelenek, a 2-3. kategóriába tartozók munkaképességéről a járási korházakban működő bizottságok határozzák meg, hogy milyen jellegű munkát végezhetnek. Azonban a nehézséget az okozza, hogy a jogi háttér nem nyújt megfelelő, konkrét szabályokat a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatásának vonatkozásában.

20 36 37 Az azonban nincs lefektetve a törvényben, hogy ezek az emberek mit dolgozhatnak. Ennek eldöntése nem a munkaügyi központ feladata. Vannak álláslehetőségek, azonban a csökkent munkaképességű emberek nem tudják ezeket betölteni. Ebben a munkáltató és a munkavállaló egyaránt hibás. A munkát vállalni szándékozók 60%-a nem kap munkát. Sokakat viszont csak papíron foglalkoztatnak. A kutatásunk során felmerült további probléma a segélycsapda: jelenleg 822 hrivnya a rokkant -segély és további 822 hrivnya a munkanélküli segély. Utóbbit fél évre lehet igénybe venni, ami 2 évente igényelhető. A megváltozott munkaképességűek a következő problémákba ütköznek: A munkáltató nem alakítja ki a megfelelő munkakörülményeket (például nincs akadálymentesítés), A lakóhely és a munkavégzés helye közötti távolság nagy, és a közlekedési akadályok sem teszik lehetővé a bejutást a munkába, Nincsen megfelelő szakképzés a járásban ezen csoportok számára. Azt, hogy a megváltozott munkaképességűek milyen szakmát tanulhatnak, a kórházi bizottság dönti el, és miután visszatérnek a képzésből, biztosítanak nekik munkát. Évente 4-5 fő veszi ezt igénybe a járásban (elsősorban fiatalkorúak). Korhatár nincsen ezeken a képzéseken, a bentlakásos iskolákban étkezést és orvosi ellátást is kapnak, ezen felül ösztöndíjban is részesülnek. Képzések: titkár, fodrász, méhész, varrónő, gyerekfelvigyázó. A munkaügyi központ együttműködik a szociális osztállyal. Az ügyfél iratait átadják egymásnak, és olyan képzésekre küldik, amiben utána el tud helyezkedni. A szakértők szerint a távmunka is jó megoldás lenne a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatására. Olyan képzőintézeteket kellene létrehozni, amelyek célcsoport-specifikusak és változásra képesek. Sokan a különböző képzések megszervezésében gondolkodnak mint kitörési pont. Véleményük szerint nagy segítség lenne, hogy ha azok a tanfolyamok, amelyeket az Advance Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ Beregszászon megszervezett, a falvakban is elérhetőek lennének (pl. a számítástechnikai és a házvezetőnői tanfolyamok). A hagyományos népi kismesterségek közül kiemelték a varrónő, kézműves, asztalos, kőfaragó szakmákat, valamint a cigányság körében elterjedt seprűkészítést is. Sok településen kibontakozóban van a kertépítés, ami még gyermekcipőben jár, mivel nincs képzett szakember e munkakör betöltésére. Néhányan a mezőgazdaság fejlesztésében látják a megoldást. A Beregszászi járás mindig agrárjárás volt. Az általunk vizsgált 22 településből 21 településen 964 fő termel piacra. Ez a vizsgált lakosság 3,2 %-a. A legtöbben Benében termelnek piacra (300 fő), ezt követi Macsola (150 fő). A turizmus fejlesztése is felmerült mint lehetőség. Turizmus jelenleg is van a járásban, ami főleg a járási központra és a fő közlekedési utak menti településekre korlátozódik, de a szolgáltatások színvonala még alacsony. A turista még nem tud helyi specialitást venni, pedig vannak lekvárfőzők, szövők, fafaragók, kosárfonók. Jó lenne ezeknek az embereknek vállalkozási alapismereteket is oktatni. A Bereg Kábelnél felmerült az az igény, hogy átmeneti otthont kellene létrehozni olyan embereknek, akik hirtelen az utcára kerültek. A Máltai Szeretetszolgálat képviselője felszólalt, hogy ezt ők tudják biztosítani (így a két szervezet egymásra talált!). Úgy is mondhatnánk, hogy személyiség-inkubátorra lenne szükség. Tehát ha valaki megfürdetné, felruházná, szállást adna, kiképezné, a személyiségével foglalkozna és segítené az elhelyezését egy adott hátrányos helyzetű potenciális munkavállalónak az esélyei nagymértékben növekednének. Ha a feltételek közül egy is hiányzik, a munkavállalás veszélybe kerül. 2.4 Összefoglalás A tanulmányunkban megkíséreltük összehasonlítani és bemutatni a miskolci és a beregszászi régió munkaerő-piaci sajátosságait és speciális célcsoportjait. Annyiban hasonlít egymásra a két vizsgált terület, hogy mindkét helyszín hátrányos helyzetűnek tekinthető, elsősorban a magyarországi viszonyokhoz képest. Az Észak-magyarországi régió a magyar régiók között a leghátrányosabb helyzetűnek tekinthető, Kárpátalja viszont az ukrán megyék fejlettségét tekintve a középmezőnyben helyezkedik el. Amíg Észak- Magyarország a nehézipar központja volt, addig Kárpátalján nem épült ki jelentős ipari tevékenység. A gyermekszámot tekintve Kárpátalja előnyösebb helyzetben van, hiszen a születési arányszám szinte megegyezik a halálozási arányszámmal. A magyar régió esetében a születési arányszám elmarad a halálozási arányszámtól, így népessége természetes úton is fogy. Az elvándorlás mindkét régióból jelentős, viszont Kárpátalja esetében van bevándorlás is. Az elvándorlás mindkét vizsgált területről elsősorban Budapest és Pest megye irányába történik, de Kárpátalján más nyugat-európai célországokat is választanak. Mindkét vizsgált területen jelentős számú cigány népességet találunk. Kárpátalján a cigány népesség elhelyezkedése néhány településre koncentrálódik, ám Észak-Magyarországon lényegében összefüggő mintázatot mutat, és nagyságrendileg nagyobb népességet jelent. A népesedési tendenciákat tekintve megállapíthatjuk, hogy Kárpátalja teljes és magyar nemzetiségű népessége is biztosabb jövő elé néz a munkaerő-ellátottságot tekintve, hiszen a jelenlegi idősebb korú aktív népességet most még fel tudja váltani egy következő generáció. Az aktív népesség aránya jelenleg is több mint 10 százalékkal magasabb Kárpátalján. A minőségi adatok tekintetében más a helyzet, a kárpátaljai munkaerő iskolai végzettsége, képzettsége elmarad az Észak-magyarországi régióétól. Kárpátalján a hivatalos adatok szerint 2, Észak-Magyarországon pedig 16 százalék körüli a munkanélküliségi ráta. A hivatalos munkanélküliségi és foglalkoztatottsági adatok tehát Kárpátalja esetében jóval kedvezőbbek, de ez csak a nyilvántartási rendszer különbözősége és az eltérő szabályozás miatt van így, ez utóbbi régióban a hivatalos adatok alapján történő elemzések így félrevezetőek lehetnek. A Beregszászi járásban a speciális célcsoportok közül a cigány népességet mértük fel legnagyobb számban. Őket a megváltozott munkaképességűek majd a szülés után munkát kereső nők követik. A korai iskolaelhagyók felmérése részben a fogalommal kapcsolatos bizonytalanság miatt nem sikerült teljes mértékben. A valóságban jóval többen lehetnek ebben a célcsoportban. Ugyanakkor a korai iskolaelhagyók és más speciális célcsoportok között átfedések is lehetnek. (Pl. a cigány munkavállalók között sokan korai iskolaelhagyók is lehetnek.) Miskolcon és környékén szintén a cigány népesség alkotja a legnagyobb, a munkaerő-piaci integráció szempontjából is hátrányos helyzetű közösséget. Ebben a régióban sem lehet az egyes célcsoportokat élesen elválasztani egymástól. Szélsőséges esetben ugyanaz a személy (kliens) beletartozhat mind a négy általunk vizsgált célcsoportba. Így tehát a cigány közösség munkavállalási lehetőségeit sem biztos, hogy a speciális, csak romákat érintő programok tudják a legmegfelelőbben kezelni. Annyi bizonyos, hogy az érintett közösség munkaerő-piaci integrációja terén áttörésre van szükség. A hagyományos képzési feltételek közötti továbbtanulás még nem teremti meg a munkahelyhez való jutás feltételét. A szakképzés nem igazodik, illetve jelenlegi helyzetében nem tud igazodni a munkaerő-piaci feltételekhez. A régióban működő szakképző intézmények többsége egyelőre nem alkalmas a hátrányos helyzetű (nagyrészt roma) fiatalok piacképes szakmához való juttatására. Többek között azért sem alkalmasak erre, mert sok esetben nem tudnak összehangolt, a családokat is bevonó és a kulturális sajátosságokat is figyelembe vevő képzést nyújtani a többszörösen hátrányos helyzetben lévő tanulóknak. A két vizsgált régióban a cigány népesség helyzetével kapcsolatban talán az a legfontosabb különbség, hogy Magyarországon előrehaladottabbak azok a kezdeményezések, amelyek a közösség munkaerő-piaci