A célcsoportok tanulási és szociális jellemzői

Átírás

1 A célcsoportok tanulási és szociális jellemzői 1. A munkanélküliek szociális és mentális helyzete 1.1 A munka szerepe 1.2 A munkanélküliség 1.3 A munkanélküliség érzelmi jellemzése: a Borgen Amudson-féle hullámvasút modell 1.4 Pályakezdő munkanélküliek 1.5 Néhány javaslat a felnőttképzési konzulensnek 2. A kisgyermekesek tanulását befolyásoló pszichés és szociális tényezők 2.1. Bevezetés: minden anya tanul 2.2 A kisgyermekes anyák tanulását befolyásoló tényezők Az anyasággal járó változások A szerepek változása Szerepek közötti konfliktusok A szerepen belüli konfliktusok 2.3. A munkából való kimaradás lehetséges következményei 2.4. A hatékony tanulás feltételei 2.5 Visszatérés a munkaerőpiacra: egy újabb tanulási folyamat 3. Fogyatékosok és megváltozott munkaképességűek 3.1 Elnevezések, fogalommeghatározás 3.2. Az új minősítési és rehabilitációs rendszer 3.3 Fizikai és kommunikációs akadályok 3.4 A társadalmi szemlélet 3.5 Foglalkoztatási gondok és lehetőségek; a foglalkozási rehabilitáció 3.6 A konzulens lehetőségei 4. Az idősek tanulási és szociális jellemzői 4.1 Az idősek társadalmi helyzete Az idős munkaerő helyzete 1

2 4.1.2 A nyugdíjasok társadalmi helyzete 4.2 Az időkorúak testi, szellemi hanyatlása 4.3 Mi indíthatja az idős embereket arra, hogy tanuljanak, művelődjenek 4.4 A változások megértéséhez vezető út módszerei 4.5 Mit tanulhat az időskorú ember? Összefoglalás Irodalomjegyzék 2

3 A célcsoportok tanulási és szociális jellemzői A tananyag célja és felépítése A tanegység 2 óra önálló tanulásból áll. A tananyag megismertet azokkal a mentális és szociális sajátosságokkal, amelyek ismerete nélkülözhetetlen a speciális célcsoportokkal való sikeres kommunikációhoz, a motiváláshoz, a megfelelő képzés és tanulási mód kiválasztásához. A támogatásokra, szabályozásra vonatkozó részletes információk a tananyag megfelelő részeinél találhatók meg. Az egyes fejezetek az idősekkel, a kisgyermekes anyákkal, a megváltozott munkaképességűekkel, a munkanélküliekkel és a pályakezdőkkel foglalkoznak. A tanegység célja, hogy a konzulens a tájékoztatás és a képzések tervezése során figyelembe tudja venni a hozzá fordulók speciális szükségleteit. Követelmény A tanegységben nincs számonkérés, de a tananyag ismeretére a képzés és a későbbi munka során szükség lesz. 3

4 1. A munkanélküliek szociális és mentális helyzete (Fehér Ildikó) 1.1 A munka szerepe A munka és a munkanélküliség jelentősége a történelem során nagymértékben megváltozott. Az, hogy a munkának az egyes ember számára milyen értéke van, szorosan összefügg a társadalmi formációval és az uralkodó értékrenddel. A görög és római korban a munkát terhesnek tartották amely elsősorban a rabszolgák osztályrésze, míg a szabadok az élvezeteknek élhettek. A középkorban a munka egyfelől parancsoló kényszer volt, más vonatkozásban a létfenntartás biztosítója az emberek életében; a munkát az élet tulajdonképpeni céljának tekintették. A kapitalizmus korában magasabbra verték fel a munka árfolyamát a társadalom tudatában főként a gazdasági válságok, a nagy munkanélküliségek idején. A legutóbbi néhány évben a nyugati világban, majd hazánkban és a keleti régióban is az egyre nagyobb mértékben elharapódzó munkanélküliség a munka eszközértékét mint a megélhetés eszközét jelentősen megerősítette anélkül, hogy a munkának mint az emberi életet kitöltő, a személyiséget kibontakoztató tevékenységnek az értéke növekedett volna. Egy felmérés eredményei szerint a 25 éven aluliak 70%-a és az idősebbek több mint 30%-a olyan munkát végez, amely nem érdekli, amelyhez a pénzkereset kényszerén kívül semmi egyéb nem köti. Ez még akkor is veszélyes és ijesztően hangzik, ha az ilyen felmérések eredményei nem teljes hitelességgel mutatják a fennálló helyzetet és kissé torz képet adnak. Ugyanis, ha az emberek nagyobb hányadának olyan munkája van, ami nem is érdekli, akkor azzal nemcsak közvetlenül a saját közérzetére van negatív hatással, hanem a gazdaságot is károsítja. Az érdeklődés nélkül végzett munkában csökken a teljesítmény és hatékonyság, romlik az odafigyelés mértéke, nehezebb jó eredményt, kielégítő munkaszintet nyújtani. Az érdeklődéssel végzett munkában kevésbé fáradunk el, ami kihatással van egész napunkra, hangulatunkra, sőt nagymértékben befolyásolhatja egészségi állapotunkat, így közvetve munkánk eredményességét is. Lényegesen súlyosabb helyzetet teremt mind egyéni, mind pedig nemzetgazdasági szempontból a munka elvesztése még akkor is, ha azt addig csak a pénzszerzés motiválta. A munkanélküliség az érintettek számára nemcsak anyagi, hanem pszichikai probléma is. A munka többféle módon is meghatározó az ember számára: az anyagi lét biztosítéka, a társadalmi helyzet és az egyén identitásának kifejezője, 4

5 a társas kapcsolatok forrása, társadalmi orientációs keret, a nap és az élet időbeli struktúrájának meghatározója. 1.2 A munkanélküliség Aki munkáját elveszti, elszigetelve érzi magát a társadalomtól, nem tekinti magát a gazdaság és társadalom hasznos tagjának. Ezt nevezhetjük kirekesztettségi tendenciának. A munkanélküliség formái: Surlódásos munkanélküliség: az embernek bizonyos időre van szüksége, hogy képességeinek, végzettségének megfelelő állást találjon. Ugyanígy a munkaadónak is bizonyos időre van szüksége, hogy a számára megfelelő munkavállalót megtalálja. Globális munkanélküliség: az általános gazdasági változásokkal együtt járó, a receszszió nagyságától függő munkanélküliség. Strukturális munkanélküliség: a munkaerő-kereslet és -kínálat hiányos területi, szakmai vagy képesítés szerinti egyeztetése révén jön létre. Szabadon maradnak bizonyos állások amellett, hogy egyes területeken nem lehet elhelyezkedni. Szezonális munkanélküliség: általában a mezőgazdaságban jellemző. A munkanélküliség társadalmi megítélése: Bagatellizálás: a tömeges munkanélküliség tényleges mértékét jelentéktelenként állítják be. Individualizálás: a munkanélküli az állapotáért csak maga hibáztatható. Természetes állapot: a munkanélküliséget természeti törvényként, tehát megváltoztathatatlanként fogják fel. Munkanélküliséggel fokozottan veszélyeztetett csoportok a népességen belül: fiatalok (pályakezdők), 50 éven felüliek, gyed-ről, gyes-ről visszatérők, alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők, fogyatékosok, megváltozott munkaképességűek, munkaerőpiactól tartósan távolmaradók, romák. 5

6 1.3 A munkanélküliség érzelmi jellemzése: a Borgen-Amudson-féle hullámvasút modell A tartós munkanélküliséget kísérő lelkiállapot változásai három fő szakaszra bonthatók: A munkahely elvesztéséből adódó kezdeti sokk állapota után a munkanélküli egy optimista fázisba kerül. Ekkor a munkanélküliség állapotát nem érzi kellemetlennek, reménykedik abban, hogy újra el tud helyezkedni. A második szakasz a pesszimista fázis, az elhelyezkedés esélye állandóan csökken. Az álláskeresőnek egyre kevesebb sikerélményben van része. Az elutasítások, reménytelen próbálkozások hatására csökken az önbizalma és a kezdeményező képessége. A harmadik szakasz a fatalizmus fázisa. A munkanélküli elveszti a reményét abban, hogy újra elhelyezkedhet. Társadalmi kapcsolatai egyre szűkebbek, és ez a magányosság érzéséhez, depresszióhoz és különböző pszichoszomatikus betegségekhez vezethet. 1.4 Pályakezdő munkanélküliek A munkanélküliek csoportján belül az egyik legveszélyeztetettebb réteg az iskolából kikerülő, de elhelyezkedni különféle okok miatt nem tudó fiatalok köre. A szakirodalom szerint a munkanélküliség a pályakezdőket fenyegeti a legsúlyosabb pszichés és szociális sérülésekkel (devianciák). A fiatalok szocializálódásának egyik feltétele lenne, hogy pályájuk kezdetén tudatában legyenek annak, hogy munkájukra igényt tartanak, elfogadja őket a társadalom a felnőttek világában. A pályakezdők körében tapasztalható inadaptációs tünetek fő oka az, hogy jövőképük rendkívül homályos és bizonytalan. A munkanélküli státusz mint startpozíció nem felel meg sem a fiatalok, sem a társadalom érdekeinek. A fiatalok munkába állását alapvetően két tényező korlátozza: a demográfiai robbanás idején született korcsoport munkaerőpiacon való megjelenése, valamint a gazdasági nehézségek. A munkaerő-kereslet beszűkülése ugyanis jóval nehezebb helyzetet teremt a munkaerőpiacra belépni szándékozóknak, mint a már foglalkoztatásban lévőknek. A fiatalkori munkanélküliség nem csak egzisztenciális szempontból hordoz magában speciális problémákat. A felnőtt identitás kialakulását is megnehezíti ez az állapot, hiszen a munkavállalás az ifjúkorból a felnőttkorba való átmenetet is jelenti. Az iskolai tanulmányokat követő munkanélküliség még ha szabad akaratból választja is a fiatal a felnőttség kialakulása szempontjából késleltetésnek minősül. Nagyobb kockázatot jelent, ha a fiatal szándékán kívül válik munkanélkülivé, hiszen ez könnyen deviáns viselkedés kialakulásához is vezethet. A legveszélyeztetettebbek a pályakezdők körében: Általános iskolából, középiskolából lemorzsolódó fiatalok, akik nem tudják/akarják folytatni tanulmányaikat, Középiskolából lemorzsolódottak, akik a gyorsított módon, felnőttképzésben akarnak szakmát szerezni, 6

7 Érettségizettek, akik nem nyertek felvételt a felsőoktatásba, Túlképzett pályakezdő diplomások, Munkatapasztalat, önismeret, kulcsképességek hiányában elhelyezkedni nem tudók, Életútjukat illetően teljesen bizonytalanok, Irreális munkaerő-piaci célokkal rendelkezők. 1.5 Néhány javaslat a felnőttképzési konzulensnek 1 Tudjuk meg, hogy az ügyfelünk regisztráltatta-e magát az illetékes kirendeltségen! Ha ez még nem történt meg, akkor bíztassuk erre az igénybe vehető szolgáltatásokra és támogatásokra való hivatkozással. Amennyiben ügyfelünk több éve van állás nélkül, akkor érdemes továbbirányítani munkatanácsadóhoz vagy más szakemberhez, mert esetében valószínűleg összetett elhelyezkedési nehézségről lehet szó. Gyakran előfordul, hogy egy tartósan állás nélkül lévő személy hosszasan meséli az őt ért sérelmeket és álláskeresésének nehézségeit. Ilyenkor érdemes a beszélgetést megszakítani, mert rossz irányba fordulhat a közös munka. A képzést sok munkanélküli egyfajta megoldásnak találja a társadalmi kirekesztődés ellen, ezért még akkor is képzésben gondolkodik, ha végzettsége, munkatapasztalata azt nem indokolja. Ebben az esetben érdemes erre felhívni ügyfelünk figyelmét és szükség esetén továbbirányítani. Attól, hogy valaki regisztrált munkanélküli, nem kell, hogy egyértelműen a munkaügyi központok által indított munkaerő-piaci képzésekre irányítsuk. Mindig az egyéni célokhoz hangolva kell a legideálisabb képzést megtalálni. Ha egy munkanélküli személy képzésben szeretne részt venni, kiemelten hangsúlyozzuk számára, hogy tájékozódjon az új végzettség keresletéről a munkaerőpiacon. Minél régebben tanult valaki, annál nehezebb lesz ismét iskolapadba ülni, ezért idősebb munkanélküliek esetén a tanuláshoz való viszonyt is meg kell beszélni, vagy szükség esetén továbbirányítani az ügyfelet. Adódhatnak olyan szituációk a konzulens munkája során, amikor az ügyfélen kívül mindenki más látja, hogy a sikertelen elhelyezkedési kísérletek mögött a végzettség hiánya vagy az elavult ismeretek húzódnak. Senkit nem lehet erőltetni képzésbe, ha azt ő maga nem akarja. Tartsuk tiszteletben az emberek döntését! 1 Az alábbi tanácsok értelmét, jelentőségét a képzés során elsajátított ismeretek birtokában jobban lehet majd értékelni. Javasoljuk, hogy később térjenek ide vissza, olvassák el őket még egyszer! 7

8 2. A kisgyermekesek tanulását befolyásoló pszichés és szociális tényezők 2.1. Bevezetés: minden anya tanul A múlt évezred közepétől került egyre inkább a figyelem központjába, hogy egy kisgyermekes anyának sok új dolgot kell megtanulnia. A tanulás és az anyaság összekapcsolása egy speciális, szűknek semmiképpen nem mondható területet ölelt fel: a gyermekek nevelését. Ha ebben a témakörben keresünk kiadványokat, ma már kötetek ezreivel találkozhatunk a világ szinte minden tájáról. Ha azonban a szakmai képzések vonatkozásában keresünk olvasnivalót arról, hogy mi jellemzi az anyák tanulását, alig találunk irodalmat. Mielőtt a teljesség igénye nélkül bemutatnánk, hogyan alakult az idők folyamán a kisgyerekes anyák tanulása, szeretnénk kiemelni azt a két jelenséget, amelyeknek erre a folyamatra talán a legjelentősebb hatása volt. Az első a biológiai fejlődésre, illetve az egészséges növekedést befolyásoló tényezőkre vonatkozó egészségügyi ismeretek rohamos bővülése, amely napjainkban is tart. A gyermekhalandóság csökkentésében nagy szerepe volt annak, hogy az anyák is megtanulták, ami rájuk tartozik: a higiénia követelményeit, a járványoktól való védelem egyes módozatait, azt, hogy hogyan lehet felismerni az esetleges vészjeleket a gyermek fejlődésében, a helyes táplálkozási szokások kialakítását, a genetikai hatásokat és a vizsgálatok kínálta lehetőségeket, és sok minden mást. A másik erős hatást a pszichoanalízis gyakorolta. Szinte érthetetlen, miért csak ilyen későn a múlt század első felében került reflektorfénybe az a mindig is ismert jelenség, hogy a személyiség fejlődésében az első éveknek kiemelt szerepük van. Az anya gyermek közötti, úgynevezett elsődleges kötődés fontosságát az 1940-es évek után kezdték felismerni, sok híres magyar származású analitikus pszichológus munkája nyomán. 2 Megállapításaik szerint a gyermek a születés pillanatától különleges kapcsolatot alakít ki az őt gondozó személlyel. Ez az archaikus szeretet különbözik az életben később megtapasztalt más szeretetformáktól. 3 Ezen intenzív kapcsolatnak fontos hatása van a fejlődésre, de ennek dinamikája, jellegzetességei ma sem váltak igazán közismertté. A tárgykapcsolat elméletek részletesen tárgyalják a kora gyermekkori fejlődés szakaszait és ezek következményeit a későbbi fejlődésben, de ezek a gondolatmenetek inkább csak szakmai körökben váltak ismertté. Az azonban, hogy ilyen összefüggések léteznek, beépült a köztudatba és ki másnak kellene inkább ismerni ezeket, mint egy kisgyerekes anyának? Van még egy tényező, ami ezt a fokozott érdeklődést kiváltja és fenntartja, mégpedig az egészséget károsító magatartásformák erőteljes terjedése a fiatalok körében, az ifjúság veszélyeztetettsége, amit szinte tehetetlenül szemlél a társadalom, s maga az orvostudomány is. Az anyaság területén tehát volt és van tanulnivaló, a nők szülés utáni életszakaszának természetes velejárója az ismeretek bővülése, a készségek fejlődése és más változások is. Jelen képzésünk szempontjából azonban nem a gyermekneveléshez kapcsolódó tanulás az elsődleges, hanem azok a képzési formák, amelyek a pályaépítéshez fűződnek, és többnyire valamilyen szakmai képzést jelentenek, vagy készségek kialakítása, fejlesztése a céljuk. 2 Lásd Vajda Zsuzsanna, 2001, 53 oldal. Pl: Ferenczi Sándor, Báint Alice, Bálint Mihály. 3 A korai kötődés jellegzetességeivel a tárgykapcsolat elméletek foglalkoznak. 8

9 A tradicionális családszemléletű emberek minden bizonnyal felteszik a kérdést: Mi szükség van rá, hogy ebben a változásokkal és tanulással amúgy is telített időszakban még szakmai képzést is felvállaljon egy nő? Az anya feladata a gyermekről való szeretetteljes gondoskodás, a fejlődés ösztönzése, a biztonságos családi környezet megteremtése. Valóban, ez nem kevés. Eljövendő generációk sorsa függ attól, hogyan sikerül ez a munka. Dr. James Dobson keresztény pszichológus szerint a fiatal anyák az egész világmindenség legfontosabb munkáját végzik! A nők egy része mégis úgy dönt, hogy vállalja az intézményes tanulást is a gyermeknevelés mellett, ezzel mintegy válaszolva a jelenkor komoly kihívásaira, a technológiai és gazdasági fejlődéshez kapcsolódó gyors változásokra. Az egyén által előreláthatatlan és befolyásolhatatlan társadalmi és szervezeti változások általában intenzív szorongást keltenek. A halmozódó feszültség többféle módon kezelhető. Meg lehet küzdeni vele az érzelmek szintjén, elhárítások fokozott működtetésével ez azonban különféle pszichés tüneteket okozhat, be lehet rendezkedni túlélésre de valamilyen cél megvalósításával, például tanulással is le lehet vezetni a nyugtalan energiát. Az anyák egy részénél bár nem tudunk ezt alátámasztó pontos kutatásokról a tanulás valószínűleg felkészülés arra az időre, amikor a gyermek már nem igényli egész napos jelenlétüket, és a saját ambícióik, pályaterveik újra előtérbe kerülhetnek. Tanulhatnak válaszként a várható piaci változásokra egy jövőbeli jobb pozíció elérése érdekében. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a gyermekkel eltöltött idő jelentős változásokat eredményezhet az anya személyiségében, értékrendszerében ez is fontos oka lehet, hogy új utakon szeretne elindulni. A anyák tanulásának kérdése tehát korántsem egyszerű ügy, nem vezethető vissza csupán egy-két célra vagy szükségletre Minden esetben több tényező fonódik össze, ennek eredményeképpen születik meg egy döntés, és indul el egy tanulási folyamat. Az, hogy ez hová vezet, a család és az egyén életére pozitív, előremutató hatású lesz-e, csak gondos mérlegelés alapján dönthető el. Erre még az életen át tartó tanulás korszakában sincs recept vagy univerzális válasz. 2.2 A kisgyermekes anyák tanulását befolyásoló tényezők Az anyasággal járó változások A kisgyermekes anyák esetében maga a tanulási folyamat nem tér el a szokásostól, annak jellemzői nem különböznek lényegesen attól, ami más felnőttek tanulását jellemzi. Az anyasággal járó pszichológiai és szociális változások befolyásolják azonban a tanulással kapcsolatos döntést. Az anyaság vállalása jelentősen átalakítja egy nő és az egész család életét. Az alapvető biológiai változásokon túl az adott életperiódustól, pályaszakasztól és szociális helyzettől függően számtalan általános és speciális változásra kerülhet sor. Ezekből következtethetünk a tanulást befolyásoló azon tényezőkre, amelyek eltérőek lehetnek a felnőttek más csoportjaihoz képest. Fontos szem előtt tartani, hogy az anya egy rendszer része, és ez mint egész fejti ki hatását a tanulás folyamatára is. 9

10 A változások sokrétűek. A legáltalánosabbak a következők: 1. Biológiai változások: A hormonműködés változása szülés után nyilvánvaló, ugyanúgy a testformában beálló megváltozások is. Ezek akár pozitívan értékelik őket, akár nem, mindenképpen eltérést jelentenek az addigi énképtől. Ritkábban ugyan, de előfordulnak testi-lelki megbetegedések. 2. A munkahely, a foglalkozás egyre távolodik, beszűkülnek a kapcsolatok, ritkulnak a találkozások a kollegákkal. Megváltozik a társadalmi státus, új szerepkövetelmények jelennek meg. 3. Nő a fizikai terhelés. A napi tevékenység gyökeresen átalakul. Az éjszakázás kimerültséget okozhat, és ez hosszú ideig eltarthat. Ha korban közel állnak egymáshoz a gyermekek, a nappali gondozásuk is fárasztó, folyamatos munka. Nehézzé válik a közlekedés, még aki autóval jár, annak is emelgetnie, cipelnie kell az egyre növekvő babát. 4. A családban a szerepek többnyire átalakulnak, a korábbitól eltérő elvárások jelennek meg az anyaszerepben levő nővel szemben. Ez konfliktusokhoz is vezethet. 5. Megnő a felelősség egy új lény életéért többnyire gondozója, az anya viseli a felelősséget. 6. Állandósul az ellenőrzés és az értékelés a környezet minősíti, hogy milyen anya vagy. 7. A gyermek gondozása főleg az első gyereknél van ez így szorongást okozhat: jól csinálom-e? 8. A szokásos életvitel megváltozik. Bizonyos örömszerző tevékenységről egy ideig le kell mondani. Kisgyermekes anyák az első időben nemigen járnak szórakozni stb. A fenti felsorolás nem teljes. Az egyén élethelyzetének függvénye, hogy milyen anyagi terhet jelent a baba megszületése, mennyire jelentenek gondot a lakásviszonyok, hogyan érinti a baba megjelenése a tágabb családot stb. A felsorolásból úgy tűnik, hogy a változások nem kedvezőek. A valóságban azonban a gyermek érkezése az élet egyik legnagyobb örömforrása. Felszabadítja az anya energiáit, így biztosítva a megsokszorozódott feladatok ellátásához szükséges tetterőt. Ebből az energiából a gyerek ellátásán kívül sok esetben még másra is futja tanulásra, építkezésre, egyéb tevékenységre. Bár a közhiedelem azt tartja, hogy a gyereknevelésben az anyák beszűkülnek, a kutatások ezt nem támasztják alá. Az új kihívások különösen jót tesznek a szellemi fejlődés szempontjából. Az anya folyamatosan tanulja, hogyan lehetne "elég jó anya" és az egészséges gyermek fejlődése megerősíti abban, hogy értékes kompetenciákra tett szert. Azt is megtanulja, hogy különböző szerepei hogyan egyeztethetők össze optimálisan: ez a képesség közel áll a logisztikához. Ha körülnézünk ismerőseink körében, azt láthatjuk, hogy sok anya tanul: két kisgyermek mellett egyetemre járnak, majd később PhD-képzésre iratkoznak be a munka mellett, OKJ képzésekre járnak terhesen, posztgraduális szakosító képzésre szoptatós babával, nyelvet tanulnak esténként stb. 10

11 Ez utóbbi tanulás és az anyaság tanulása között nagy a különbség: Az anyaság tanulása azonnali érzelmi visszacsatolást hoz, örülnek a baba minden új teljesítményének, a megoldott "feladatoknak". Nincsenek viszont jól látható, egyértelmű szabályok és követelmények, sokszor ellentmondásos a megítélése annak, hogy a nevelésben mi a hasznos és mi nem az. A hosszú távú eredmény pedig csak akkor derül ki, ha már felnőtt a gyermek. Az intézményesített tanulásban viszont átlátható követelmények teljesítésével hamar néhány év alatt szinte biztosan elérhető a kívánt eredmény. Amikor a nevelési feladatokat már rutinosan teljesíti az anya, könnyebben vállalkozik rá, hogy tanuljon, hiszen nincs annyira lekötve az ideje, és érdeklődési köre is tágul. Nem csoda, hogy néhány vizsga letétele nem is tűnik olyan nehéznek a bizonytalan kimenetelű gyermekneveléshez képest. A gyermekvállalást követő változások közül van még néhány, ami a tanulást jelentősen befolyásolja. Véleményünk szerint a legfontosabbak a szerepekben bekövetkező változások. A különböző szerepek ütközései konfliktusforrást jelenthet. Ezt a kérdést részletesebben is megvizsgáljuk A szerepek változása Mindenki rendelkezik valamilyen társadalmi hellyel azáltal, hogy fiatal vagy öreg, nő vagy férfi, diplomás vagy sem. Ennek megfelelően bizonyos követelményeknek vagy enyhébben megfogalmazva elvárásoknak kell megfelelnünk. A helyet, amit a társadalomban elfoglalunk, státusnak nevezzük. Ha például kismama státuszban vagyok, elvárják tőlem, hogy ne cigarettázzak, ne fogyasszak alkoholt, rendesen táplálkozzam, és kismamaruhákat viseljek kényelmes cipőkkel. Ezek az elvárások a viselkedésre vonatkoznak, a legtágabb értelemben. Benne van az öltözködés, a nyelvhasználat, a szakmai tudás stb. Az elvárások összessége alkotja a szerepet. Természetesen minden szereppel bizonyos jogok is járnak. Bárki is tölti be a szerepet, az elvárások vele szemben igen hasonlóak. A fiatal nő szerepe nagymértékben különbözik az anya- és a feleségszereptől. Az ideális feleség régebben a következő elvárásokat teljesítette: gondoskodott a háztartásról, a gyermekekről és a férjről természetesen. Magasabb társadalmi szinteken műveltnek és jó társalgónak is kellett lennie, szinte vele született diplomáciai és szervezési készséggel, jó ízléssel, és az sem ártott, ha csinos volt. Általában mindenütt a béketűrés, a férj igényeinek kiszolgálása, az otthon melegének biztosítása és az alkalmazkodás különös értéket jelentett. Ma már a feleség szereppel szembeni követelmények jelentős átalakuláson mentek át. Maga a társadalmi élet hozta a változásokat, hiszen a nők egy része is teljes munkaidőben dolgozik, ráadásul ugyanolyan karriertervei vannak, mint a férfiaknak. De nem mindenütt változtak meg a szereppel szembeni elvárások. Sok családban ezek a követelmények ma is szinte változatlanul élnek. Így a feleség, a napi munka után és karriertervei ellenére igyekszik ellátni ugyanazokat a feladatokat, amelyeket nagyanyáink elláttak, anélkül hogy munkába jártak volna. Ebből nem az következik, hogy az elvárások csökkentek, hanem éppen fordítva. A kisgyermeket nevelő anya ma különösen nehéz helyzetben van, amikor a szerepkövetelményekre vonatkozó kérdéseket megválaszolja. Először is azért, mert nem átláthatók a követelmények. A régebbi elvárások keverednek az újakkal, és mindezt színezi a környezet, a média által sugárzott sokszor félrevezető információözön. Ebből következően az anyaszerepet igen különböző módokon játsszák. Hol túl bátran, a gyermek állandóság- és biztonságigényét 11

12 figyelmen kívül hagyva (például több száz fős rendezvényekre, tömegbe is elmennek pár hónapos csecsemővel), hol túl konvencionálisan (nem dolgozom addig, amíg gyerek kisiskolás), nem alkalmazkodva a jelenkor követelményeihez. A szerepviselkedés lehet bizonyos mértékig kreatív, de a hasonló szerepekben hasonló módon viselkedünk. A szerepek tulajdonképpen komplex viselkedésminták, amelyek támpontot jelentenek arra, hogyan viselkedjék a személy az adott helyzetben. Azt, hogy valaki miképpen viselkedik az anya szerepben, meghatározzák saját tulajdonságai, saját múltja, az emlékei arról, hogy hogyan viselkedtek vele, amikor gyermek volt, a családban folyó kommunikációs minták és érzelmi kapcsolatok, az értékei és normái, amelyek már kialakultak, a végzettség, amit megszerzett, a környezetében levő más anyák viselkedése stb. De a család mint kiscsoport is befolyásolja a szerepviselkedést. Nem mindegy az anyaszerep betöltésénél, hogy egyedülálló anyaként nevel-e valaki két gyermeket, hogy vannak-e rokonok vagy sem, nyugdíjasok-e a nagyszülők vagy még dolgoznak. Így érthető, hogy azonos szerepeket miért lehet a helyzethez igazodva nagyon változatosan, kreatívan alakítani. Bár bizonyos helyzetekben tudatosan is vállaljuk és alakítjuk szerepeinket, legtöbbször tudattalanul teszzük azt. Néha tudatosítjuk, hogy most éppen melyikben vagyunk, máskor csak csináljuk, ösztönszerűen Szerepek közötti konfliktusok Az emberek többsége nemcsak egyetlen helyet foglal el a társadalomban, hanem egy időben többet is. Például egy anya lehet egy személyben és egy időben igazgató, egy helyi klub elnöke és sportoló, másfelől szüleinek lánya és unoka is ugyanakkor. Minél több a szerep, amit egy személy egyidejűleg betölt, rendszerint annál nehezebb összeegyeztetni őket. Szerepkonfliktusról beszélünk, amikor az egy személy által betöltött szerepek követelményei ellentétben állnak egymással. Ilyenkor a személynek el kell döntenie, melyik fontosabb a számára. A szerepek közötti konfliktusok egyik legjellegzetesebbike az, ami a dolgozó anyákat érinti. Ők gyakran munkájukat és karrierjüket veszélyeztetik, mert mivel több időt szeretnének gyermekükkel tölteni nem vállalják a túlórázást, vagy gyakran vesznek ki gyermekgondozási szabadságot, ha a kicsi beteg. Szerepkonfliktus esetén fontos tisztázni, hogy melyik a "főszerep", vagyis mi a fontosabb az egyén számára. Az idő elosztása jól mutatja, mit tekint egy adott személy fontosnak. Ami fontos, arra ugyanis mindig szakítunk időt. Az idő mint a prioritások mutatója gyakran vált ki vitát. Nem feltétlenül fogadják el az érintett személyek, hogy ellentmondás lehet tudatosan vallott prioritásaik és az idő mutatta elköteleződés között. Ha például megkérdezik Katát, egy negyvenes éveiben járó családanyát, hogy mi a legfontosabb számára, gondolkodás nélkül azt feleli: a gyerekeim. De ha életét, időbeosztását elemezzük, a következők derülnek ki: Napi 10 órát, sőt van úgy, hogy többet tölt a munkahelyén. Gyakran dolgozik szombaton, sőt vasárnap is. Amikor kisgyermekei voltak, akkor is ingázott. Később elvált, gyermekeit a szülei nevelték, ő jó, ha kéthárom hetenként látta őket. Bár gyakran hangoztatja, hogy számára gyermekei a legfontosabbak, nem az érzéseivel, hanem azzal bizonyítja ezt, hogy mennyi pénzt költött rájuk. Pedig a pénz nem pótolja a szeretet és azt a támaszt az élet többé-kevésbé nehéz helyzeteiben, amely a gyermekek biztonságérzését és anyjához kötődését megszilárdíthatná. 12

13 Sokszor próbáljuk saját magunkat is becsapni főszerepünket illetően. De előbb-utóbb mindig kiderül, hogy melyik a legfontosabb a sok szerep közül, és ezt többnyire az mutatja meg, hogy melyikre mennyi időt fordítottunk. A kisgyermekes anyák szerepek közötti konfliktusai tulajdonképpen jól ismert jelenségek. Nem csak gyerek és hivatás, de sokszor a szülők támogatása vagy éppen a tanuló szerep színezik a képet. Mindezek összeegyeztetése nehéz feladat, amelyet az érzelmek zűrzavarában tradicionális szabályok híján nehéz megoldani. A kérdés úgy vetődik fel, lehetséges-e gondoskodó gyermeke lenni öreg szüleimnek, jó anyja gyermekeimnek, szerető társa a páromnak, jó munkaerő a munkahelyemen, és mindeközben tanulni, méghozzá eredményesen? Képtelenségnek tűnik külső segítség nélkül mindezeket a szerepelvárásokat "elég jó" szinten teljesíteni. Az élet azt mutatja, hogy sok nő van ebben a helyzetben. Hogy ennek a szélsőséges erőfeszítésnek milyen következményei lehetnek, arról egyelőre nincsenek tudományos felmérések. A felnövekvő generáció szempontjából fontos volna az anya szerep hangsúlyozása. A tanulást ebben a kontextusban pedig úgy kéne megoldani, hogy maximálisan felhasználóbarát legyen, vagyis olyan oktatási formákat kellene biztosítani, amelyek alkalmazkodnak a kisgyermekes anyák élethelyzetéhez. A szerepek fontossági sorrendje csak egyik a konfliktusok forrásai közül. A másik forrás a szerepen belüli konfliktusokra vonatkozik A szerepen belüli konfliktusok Különböző szerepeink szinte versengenek az energiánkért. De egy szerepen belül is felléphetnek konfliktusok: ekkor a személyiségjellemzők és a szerep által támasztott elvárások eltérése okozza a gondot. Ilyenkor a helyzet olyan, mint amikor valaki ellentétes érdekek között mozog. Egy kisgyermekes anya például úgy érzi, hogy a gyermek miatt nem képes felelősségteljes munkahelyi szerep ellátására, mégsem tud nemet mondani egy jól fizetett ajánlatra. Ilyenkor feszültséget él meg anya szerepében: egyrészt úgy érzi, teljesíti kötelességét, ha jó anyagi körülményeket biztosít, ugyanakkor fél, hogy a gyermekre fordított energia nem elég. A tartós ellentmondás állandósulhat más vonatkozásokban is. Egy anya rosszul érezheti magát a tanuló szerepében, mert bár szereti és fontosnak tartja, amit tanul, belső meggyőződése az, hogy a gyerek mellett a helye. Akkor érezzük jól magunkat egy szerepben, ha annak elvárásait elfogadtuk, és azok nem ütköznek más szerepeinkkel és saját belső szabályainkkal sem. Az anya szerepben mindaddig jól érezhetjük magunkat, amíg a gyermek jól fejlődik és a szűkebb családi környezet visszajelzései is pozitívak. Ha azonban engedünk olyan belső késztetéseknek, amelyek a gyereknevelés és a család mellett más számunkra fontos tevékenységek végzéséhez vezetnek, a külső megítélés, illetve a két szerep közötti ellentmondás feszültség és konfliktusok forrása lehet. Nehéz dolga van a tanácsadónak, ha a kérdés az, melyik szerepet lehetne feladni. Úgy kell életvezetési tanácsot adnia, hogy közben tudatában van annak: az életesemények nem feltétlenül megjósolhatók és befolyásolhatók. 13

14 A kisgyermekes anyák tanulása abban az esetben lesz kellemes, örömet hozó folyamat, ha sikerül a különböző szerepeket harmonikusan összeegyeztetniük, és ha képesek tisztán látni és elfogadni a személyes prioritásokat A munkából való kimaradás lehetséges következményei A kisgyermekes anyák nagy része, élve a hazai szabályozás által adott lehetőségekkel, rövidebb-hosszabb ideig kimarad a munkából. A gyermekneveléssel töltött időszakot a pálya szempontjából általában hátrányként említik. Azok a megfigyelések, amelyek hátrányokról számolnak be, az alábbi jellemzők köré csoportosíthatók: Az elmúlt 15 évben a munkaerőpiacon jelentős változások következtek be. Azok a kisgyermekes anyák, akik egymást követő években több gyermeket is vállaltak, hosszabb ideig kimaradtak a munkából, és nem tartottak lépést a változásokkal. Nem sajátították el a számítógépek felhasználását, nem tanultak nyelvet stb. A munka- és szervezeti kultúra is megváltozott, ebből a folyamatból is kimaradtak. Előfordul, hogy munkaerő-piaci tájékozottságuk alacsony szintű, nem ismerik sem a keresletet, sem a követelményeket, sem az újabb foglalkozásokat, sem a képzési lehetőségeket. A hosszabb gyermeknevelés miatt munkából kimaradt anyák önértékelése sok esetben tükrözi a fentieket, bizonytalanok, azzal érvelnek, hogy gyermekes anyaként nem alkalmazzák őket, fölösleges próbálkozniuk. Valóban létezik egy ilyen társadalmi megítélés, amely az esetek egy részében tényekből indul ki, ezt azonban kár volna általánosítani. A hátrányok ugyanis azokat érintik erősebben, akiknek egyáltalán nem volt munkatapasztalatuk, vagy akik olyan munkakörbe kívánnak visszatérni, amelyben a piaci kereslet vagy maga a szakma tartalma átalakult. A saját területükön munkatapasztalattal rendelkező anyákat sok esetben különösebb gond nélkül alkalmazzák, sőt arra is van példa, hogy a cég különböző kedvezményeket biztosít számukra. A BKV például rendelkezik anyajáratokkal, ahol a munkaidő beosztás alkalmazkodik a kisgyermekesek napirendjéhez. Ennél jobb megoldás a részmunkaidő, de ez nálunk még gyermekcipőben jár. Nagyon sok tényező határozza azt meg, hogy mennyire lesz munkaerőpiaci szempontból hátrányban egy kisgyermekes anya. Az előbbiekben ismertetett összes körülményt figyelembe kell venni, vagyis azt, hogy maga az anya az élet és a pálya mely szakaszában van, a növekedő gyermekek milyen fejlődési stádiumban vannak, de tekintettel kell lenni a család sajátosságaira, támogatási lehetőségeire, és nem utolsó sorban a személyiségjellemzőkre is. Az anyák alkalmazásának vannak előnyei is, ezekről ritkán esik szó. A dinamikus, elkötelezett, saját és családjuk fejlődésért felelősséget érző nők munkabírása sokszor hihetetlen. Amit a kimaradás miatt elmulasztottak, azt tanulással hamar pótolják. Már hangsúlyoztuk, az anyaság maga nehéz tanulási folyamat, amelyben olyan jellemzők és készségek fejlődnek, mint például a másikra való odafigyelés, ráhangolódás, empátia, felelősségérzet, szervezési készségek, problémamegoldás, tolerancia, rugalmasság, alkalmazkodási képesség. Az anyaság sok esetben fejleszti a személyiséget, a babával való intimitás, szoros kötődés és öröm megta- 14

15 pasztalása, a család egységének átélése nemcsak a gyermeket fejleszti, de az anya is érettebbé válhat ebben a kapcsolatban. A gyermeknevelés ideje alatt bekövetkezett személyiségváltozások tapasztalatunk szerint több estben eredményezik azt, hogy az egyén értékrendszere megváltozik. Az anyák átértékelik addig pályájukat, váltani szeretnének. Keveset tudunk a kisgyerekes anyák pályaváltási törekvéseiről, a szakirodalom ezen a területen sem kényezteti el az érdeklődőket, pályaváltó nőkről nem találtunk szakirodalmi áttekintést. Szórványos tapasztalataink alapján, főleg a monoton irodai/pénzügyi munkát végző nők körében fordult elő, hogy gyermeknevelés után inkább emberekkel szerettek volna foglalkozni. Mások saját vállalkozás indítását tervezték, abból a megfontolásból kiindulva, hogy így szabadabbak lesznek, és többet foglalkozhatnak gyermekeikkel. Nem számoltak azzal, hogy a vállalkozók kevesebb időt töltenek a családdal, bár nem mások szabják meg időbeosztásukat. Az anyák pályamódosítási döntéseinél fontos volna a szakmai segítés, tanácsadás A hatékony tanulás feltételei A gyermeknevelésből következő hátrányok kiküszöbölésében és az előnyök kihasználásban egyaránt fontos szerep jut a tanulásnak. Hatékonyan tanulni viszont csak akkor lehet, ha teljesülnek a felnőttek esetében különösen fontos feltételek: Pontos tanulási cél meghatározása, amely kapcsolatban van az anya pályaelképzelésével. Például sokan kezdnek el nyelvet tanulni, mert tudják, hogy az "fontos". A sokadik nekifutásra sincs eredmény. Egészen más a helyzet, ha a diploma megszerzéséhez kell a nyelvvizsga, vagy azért, mert a munkahelyen időközben naponta kell idegen nyelven beszélni. Az anyák esetében a cél különösen fontos, hiszen alapos indok nélkül nem hagyják másokra gyermeküket. Tisztázni kell, hogy milyen pontról kell folytatni a tanulást, mire lehet építkezni. Sokkal könnyebb úgy tanulni, hogy van mihez kapcsolódniuk az új ismereteknek, és maga a folyamat is rövidebb, ha az alapokkal már rendelkezünk. (Hacsak nem egy gyökeresen új pályára lép valaki.) A tanulást meg kell tervezni. Ebbe az is beletartozik, hogy ki kell választani azt a formát és intézményt, amely az életmódnak a legjobban megfelel. Alaposan körül kell nézni, a lehetőségek mára már nagymértékben kibővültek. A megvalósítás során számolni kell a lehetséges támogatókkal. Például azzal, hogy hogyan szerzünk be anyagokat, milyen technikai hátteret tudunk biztosítani magunknak, ki fog segíteni ebben, hogyan lépünk túl a mélypontokon? Végül érdemes visszatekinteni, összevetni az erőfeszítést az eredménnyel, levonni a tanulságokat a jövőre nézve. Mert úgy tűnik, a jelenkorban a tanulás egy életen át tart. 15

16 2.5 Visszatérés a munkaerőpiacra: egy újabb tanulási folyamat A felnőttek tanulása egy cél érdekében történik, és ez általában a pályához kapcsolható. A kisgyermekes anyák többsége van aki hamarabb, és van aki később vissza szeretne térni a pályára, amit elhagyott. Ebben nagy szerepe van annak, hogy nálunk még ritkábbak azok a helyzetek, amikor a család egyetlen kereső fél jövedelméből is meg tud élni. Ugyanakkor, a mai nőideál az elegáns, ápolt, jól kereső, kortalan nő. A munkaerőpiacra való visszatérés sok esetben újabb tanulási folyamatot feltételez, meg kell tanulni az elhelyezkedést. Ennek összetevői, " tantárgyai" a következők: önismeret: foglalkozáshoz kapcsolódó kompetenciák, készségek, személyiségtényezők, amelyek a foglalkozási helyzetet befolyásolják, tanulási képesség, életvitel és foglalkozás összeegyeztetése, az egyéni kommunikáció sajátosságai, vezetői ambíciók és képességek; munkaerőpiaci ismeretek: aktuális munkaerőpiaci kereslet és kínálat, helyzetkép, szervezettípusok, szerződéstípusok; a foglalkozások ismerete: a piac áttekintése az aktuális foglalkozások szemszögéből, az állás követelményrendszerének beazonosítása, cég és foglalkozás, személyiség és foglalkozás összefüggései, a foglalkozásokhoz kapcsolódó képzési szintek és lehetőségek. tanulási lehetőségek ismerete: hol lehet elsajátítani azokat a készségeket, amelyekre a szakmán belül szüksége lesz, milyen időbeosztással, mennyiért; az elhelyezkedés készségeinek elsajátítása: álláskeresési eljárások, az álláskeresésben implikált készségek (tárgyalás, megjelenés, önéletrajzírás, fellépés); az előretekintés és konstruktív megküzdés készségeinek kialakítása: sohasem engedhetjük el a kormányt, mondván, hogy hajónk magától megy a jó irányba. Folyamatosan figyelni kell a világra, amelyben élünk. Ezek a tantárgyak ritkán találhatók meg egy helyen. A gyermekes anyáknak nem könnyű megtalálni azokat a fórumokat, ahol a fenti ismereteket megszerezhetik. 16

17 3. Fogyatékosok és megváltozott munkaképességűek 3.1 Elnevezések, fogalommeghatározás A munkaerőpiac szempontjából meghatározhatunk olyan csoportokat, amelyek elhelyezkedési esélyei többé-kevésbé rosszabbak, mint a csoporthoz nem tartozó személyeké. A hátrányos helyzetűek között egyik legnehezebb helyzetben a fogyatékosok és a megváltozott munkaképességű személyek vannak. Hogy miért is használjuk ezt a két elnevezést? Magyarországon nem egységes az a fogalomrendszer, amelyet a célcsoport meghatározására használnak. Egészségügyben használt fogalom Szociális szférában használt fogalom Foglalkoztatáspolitikában használt fogalom BETEG FOGYATÉKOS, FOGYATÉKKAL ÉLŐ MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGŰ A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló évi XXVI. törvény szerint fogyatékos személy az, aki érzékszervi így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló évi IV. törvény szerint megváltozott munkaképességű személy az, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. A törvény az alábbi fogyatékossági csoportokat különbözteti meg: látási fogyatékos, hallási fogyatékos, mozgásszervi fogyatékos, értelmi fogyatékos (autista). A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló évi IV. törvény szerint megváltozott munkaképességű személy az, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. A megváltozott munkaképességűek körébe a fogyatékosságokon túl az egyes betegségcsoportokba sorolható egyéneket értjük, mint például: pszichiátriai problémával élők, epilepsziával élők, 17

18 tanulási zavarral élők (írási, olvasási, számolási nehézség), transzplantáción átesettek, HIV és egyéb fertőzöttek, szenvedélybetegek (leggyakrabban alkoholbetegek), daganatos betegek, illetve egyéb betegséggel élők (cukorbetegség, magas vérnyomás ) Az új minősítési és rehabilitációs rendszer 2008-tól jelentős átalakulás zajlott a rehabilitáció területén. A változások legfontosabb elemei: a rokkantsági nyugdíj mellett/helyett új ellátásként bevezették a rehabilitációs járadékot, átalakították a minősítési (köznyelvben: leszázalékolási) rendszert, bevezették a komplex rehabilitáció rendszerét. A rehabilitációs járadékról teljes körű információ olvasható az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság weblapján. A minősítési rendszer változásairól az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet oldalán találunk tájékoztatást. Az új minősítésben alkalmazott legfontosabb változás az, hogy 2008-tól a komplex bizottság nem a munkaképesség-csökkenés mértékét állapítja meg (vagyis azt, amit nem tud az egyén), hanem az össz-szervezeti egészségkárosodás mértékét határozza meg. Ebben az esetben az egyes funkciók állapotát és a társadalmi-környezeti tényezők együttes hatását vizsgálják. Az egészségkárosodás és a munkaképesség-csökkenés (MKCS) egymáshoz viszonyuló mértékeit megismerheti, ha a Részletek ikonra kattint. Az egészségkárosodás (össz-szervezeti) (ÖEK) és a munkaképesség-csökkenés (MKCS) egymáshoz viszonyuló mértékei ÖEK MKCS % 100 % Általános % 67 % 40 % 50 % 18

19 32 % 40 % Rokkantság I. és II. rokkantsági csoport % 100 % III. rokkantsági csoport % 67 % Járadékra való jogosultság Baleseti járadék I. baleseti fokozat % % II. baleseti fokozat % % III. baleseti fokozat % % IV. baleseti fokozat % % Rokkantsági járadék % 100 % Átmeneti járadék 40 % 50 % Rendszere szociális járadék 40 % 50 % Bányász dolgozók eg.kár. járadék 29 % -tól 36 % -tól A komplex rehabilitáció az egészségügyi, szociális és foglalkoztatási rehabilitációs elemek egyidejű és összehangolt alkalmazását jelenti. Ennek eredményeként várható az, hogy az egészségkárosodással élő személy (re)integrálható a munkaerőpiacra. 3.3 Fizikai és kommunikációs akadályok A fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyek életét több területen is akadályok nehezítik. Ezek az akadályok fizikai vagy kommunikációs nehézségek lehetnek. Gondoljuk csak végig! A saját környezetünkben kerekesszékkel önállóan meg lehet közelíteni a közhivatalt, iskolát, munkahelyet, szórakozóhelyet, kulturális intézményt, egészségügyi ellátó helyet? Szerencsére egyre több helyütt van erre lehetőség, de sokszor csak bejutni lehet, mert a szolgáltatás igénybevételét szűk ajtók, keskeny folyosók, lépcsők és túl magas bútorok, pultok teszik lehetetlenné. A fizikai akadálymentesítés nemcsak a kerekesszékkel közlekedőket érinti, hanem a többi mozgássérüléssel élőt és a látássérült embereket is. A fizikai akadálymentesítés eszközei lehetnek például: rámpa, lift, szélesített ajtók, folyosók, vezetősávok, csengő, fény- és hangjelzések, alacsonyabb bútorok, piktogrammok. A kommunikációs akadályok a hallás-, látás- és értelmi sérültek életét nehezítik leginkább. Technikai eszközök használatával már jelentősen lehet javítani a helyzeten: például a látássérültek a képernyőolvasó program segítségével bármilyen nyomtatott és elektronikus szöveget olvasni tudnak, ezzel könnyítve a tanulásukat, szórakozásukat. A hallássérültekkel való kommunikációban jól használható például a hangot felerősítő indukciós párna vagy az sms fogadására is képes asztali telefon. 19

20 Az értelmi sérültek és a tanulási zavarral élők esetén sokat segíthet olyan tájékoztató kiadványok, könyvek elkészítése, amelyek úgynevezett könnyen érthető formában készültek. Ez azt jelenti, hogy a szokásos kiadványokhoz képest a mondatok rövidek és egyszerűen megfogalmazottak, idegen kifejezéseket nem tartalmaznak, nagyobb a betűméret, nagyobb a sortávolság. Ezen feltételek megléte sok ember életét könnyítheti meg, illetve lehetőséget teremt a társadalmi életben való részvételre. 3.4 A társadalmi szemlélet 1998 óta működik a munkaügyi központokban az a foglalkozási rehabilitációs eljárás, amelynek célja a megváltozott munkaképességű álláskeresők állásba helyezésének elősegítése. Miért itt lakik? Lakjon intézetben! Miért akar dolgozni, ha kap ellátást? Dolgozzon a szociális foglalkoztatóban! Ne tanuljon együtt a gyerekemmel/velem! Járjon külön iskolába! Túl drága az akadálymentesítés! Miért akar színházba/vásárolni/bíróságra/hivatalba menni, nem jó neki otthon? Miért akar barátokat? 3.5 Foglalkoztatási gondok és lehetőségek; a foglalkozási rehabilitáció A foglalkoztatáspolitika szemszögéből nézve a helyzetet az állam ezen a területen is igyekszik minél szélesebb lehetőségeket biztosítani a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek számára. Különösen szükség van itt a pozitív megkülönböztetésre, mert igen rossz a foglalkoztatottsági arány. Míg az Európai Unióban 40% körüli a fogyatékosok és megváltozott munkaképességűek foglalkoztatottsági aránya, addig Magyarországon ez mindössze 6-8%. Sokan menekülnek inaktivitásba az aktív korúak közül, mert a különféle ellátások még ha nagyon alacsony is olykor az összeg biztos jövedelemnek számítanak, ellentétben a bizonytalan állásokkal. Ebből adódik az is, hogy nem túl magas az aktívan állást keresők aránya a megváltozott munkaképességűek között. Sokan nem tudják, hogy a rokkantsági nyugdíj és egyéb ellátások mellett is lehet munkát vállalni úgy, hogy nem kell lemondani a biztos jövedelemről. Az alacsony foglalkoztatottság mögött meghúzódik a már említett társadalmi szemlélet, hiszen még csak törekvések vannak az integráció felé, a gyakorlatban viszonylag kevés helyen valósul meg. 20