I. A KORSZAK SAJTÓJA, ÉS OLVASÓKÖZÖNSÉGE

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "I. A KORSZAK SAJTÓJA, ÉS OLVASÓKÖZÖNSÉGE"

Átírás

1 I. A KORSZAK SAJTÓJA, ÉS OLVASÓKÖZÖNSÉGE Az újság egyike azoknak a nagy mûveltség közvetítõknek, amely által mi európaiak, európaiakká lettünk. Schlözer, EURÓPAI KITEKINTÉS Az újság egyike azoknak a nagy mûveltség közvetítõknek, amely által mi európaiak, európaiakká lettünk, 1 tanította Schlözer az 1770-es évek második felében, híres göttingai újságkollégiumain, Európa számos országából összesereglett hallgatóinak. Arra is megtanította õket, hogy a sajtó, azzal, hogy határokat átlépve híreket, ismereteket közvetít, nemcsak tájékoztat, hanem formálja az olvasók nézeteit, tehát befolyásol is. A tömegek befolyásolása pedig hatalom. Pár évvel késõbb a hazánkban is ismert és olvasott Berlinische Monatschrift címû lap a következõ kérdést tette fel olvasóinak: Was ist Aufklärung? Mi a felvilágosodás? A kérdésre nem kisebb ember, hanem az akkor már Európa-szerte ismert filozófus, Immanuel Kant adott választ a lap decemberi számában. 2 Mondanivalóját két latin szóval foglalta össze: Sapere aude! Merj tudni! Szélesebb értelemben: merd felhasználni az észt, a tapasztalatot és a tudományt az ember, a természet és a társadalom megismerésére. Kant megfogalmazásában tehát a felvilágosodás a szellemi felszabadulás, a gondolkodás nagykorúságának szimbóluma. 3 Ezt a szellemi felszabadulást, a gondolkodás szabadságát igényelte a 18. századi Európában, az egyre erõsebbé és jelentõsebbé váló társadalmi réteg, a polgárság, mely ekkor már jogot formált arra, hogy a világ dolgairól pontos információkat szerezzen, sõt nem csak tudni akart az eseményekrõl, hanem azokra befolyást is kívánt gyakorolni. A francia forradalom, a napóleoni háborúk, a Szent Szövetség, és a korszakot lezáró 1848-as európai forradalmak kora volt az az idõszak, amikor a szemlélet és életmódváltozás, a gyorsuló urbanizáció, a korszak technikai csodái átformálták az 1 Entwurf eines Zeitungs Collegii. In : Entwurf zu einem Reise-Collegio von A.L. SCHLÖZER. Göttingen, KANT, Immanuel: Beantwortung dre Frage: Was ist Aufklärung? = Berlinische Monatschrift Vö. MORTIER, Roland: Az európai felvilágosodás fényei és árnyai. Bp

2 emberek mindennapjait. Az írástudók aránya Európa nyugati felén rohamosan nõtt. Ezekben az évtizedekben az egyre szélesebbé váló olvasóközönség már nyitott volt a világra, érdeklõdött a politika, a gazdaság, a kultúra, a tudományos élet eseményei iránt, fontosak voltak számukra hazájuk és a világ hírei. Ezt az igényt elégtette ki a sajtó, a tájékozódás, a tájékoztatás és befolyásolás eszköze. A folyamatosan megjelenõ új eszmék, elvek, az egymást gyorsan követõ események új szempontú magyarázatára, kommentálására a periodikus megjelenésû, azonnal reagálni tudó sajtó volt csak képes. Hogyan alakult a sajtó fejlõdése a 18. század folyamán és a 19. század elsõ felében? Milyen új laptípusok jelentek meg, és ezek hogyan szolgálták az új igényeket? A megelõzõ idõszak pusztán híreket közlõ, referáló újságjai, melyek kommentárok nélkül közölték az eseményeket, már nem voltak alkalmasak arra, hogy a felvilágosodás eszméit közvetítsék, az új gondolatok, eredmények iránt erõteljesen érdeklõdõ, szélesebb polgári olvasóközönség számára. 4 A korábban uralkodó laptípus, a referáló lapok mellett megjelentek a folyóiratok Európa fejlettebb, nyugati területein. Egymással párhuzamosan két új folyóirattípus alakult ki. Többnyire a tudós társaságok kiadásában láttak napvilágot a fejlõdésnek indult új tudományok, fõként a természettudományok eredményeit közlõ, szûkebb felvilágosult szellemi elitnek szóló tudományos igényû folyóiratok, és a könnyedebb, kulturális és társasági témákkal foglalkozó, a szélesebb olvasóközönség igényeit kielégítõ szórakoztató magazinok. 5 Ezek még nem kiszolgálói, de már elõfutárai voltak a felvilágosult szellemû polgári sajtónak. A 18. század küszöbén Angliában, majd számos európai országban is létrejött egy újabb laptípus, a morális hetilap, mely már egyértelmûen polgári igényeket elégített ki, de ugyanakkor fontos szerepet játszott az átalakulási folyamat szellemi megalapozásában is. A morális hetilapok olyan etikai és társadalmi kérdéseket, hasznos, ismeretterjesztõ témákat 4 A korszak külföldi sajtójáról számos idegen nyelvû összefoglalás született. Egy a legújabbak közül, melynek számos adatát felhasználtam: BARKER, Hannah - BURROWS, Simon: Press, Politics and the Public Sphere in Europe and North America, Cambridge, p. 5 Franciaországban indult az elsõ tudományos folyóirat, 1665-ben, Journal des Savants címmel, mely tudományos híreket és könyvismertetéseket közölt. Szintén 1665-ben jelent meg Londonban, Philosophical Transactions címmel, a Royal Society folyóirata, melyet 1675-ben, Frankfurtban latinul is kiadták ben, Lipcsében Acta Eruditorum címmel megindították az elsõ németországi tudományos folyóiratot is, mely fõként természettudományi, fizikai, matematikai, orvosi tárgyú írásokat közölt. Ezekben az években alakult ki egy másik folyóirattípus is, a mai magazinok, szórakoztató képes hetilapok õse. Az elsõ ilyen lap a Párizsban megjelenõ Mercure Galant volt, melyet 1672-ben indított Donneau de Visé. Havonta jelent meg, egy-egy száma legalább 200 oldalból állt. Elsõsorban az elõkelõ párizsi társaság, a fõnemesek életébõl vett híreket közölt, de voltak benne olyan témájú cikkek, melyek az egykorú szalonok kedvelt beszédtémái voltak, pl. a szerelem, a barátság, a nevelés.

3 tárgyaltak olvasmányos modorban, amelyek nem fértek be a referáló lapok és a tudományos igényû folyóiratok keretei közé, de amelyek számíthattak a középrétegek, a szélesebb közönség érdeklõdésére. Az elsõ morális hetilap szerkesztõje, Daniel Defoe, 1704-ben indította meg a Reviewt, melyben szakítva a referáló lapok hagyományaival, olyan sokakat foglalkoztató témákról (politikáról, kereskedelemrõl, szociális kérdésekrõl, munkáról, üzletrõl, börtönrõl, nevelésrõl) írt többnyire oktató, máskor tréfás, vagy csúfolódó hangon, amely mind tartalmilag, mind stílusát tekintve megfelelt az olvasók igényeinek. Amit a whig-párti Defoe megkezdett a Reviewban, azt folytatta a korszak másik nagy írója, a tory Swift, a Gulliver szerzõje, az Examinerben. Szatirikus-polemikus hangon szólt a pártok politikájáról, vallási, kulturális és nevelési kérdésekrõl. Richard Steele és Joseph Addison három erkölcsi hetilapot indítottak: a The Tatler 1709-ben, a The Spectator 1711-ben a The Guardian 1713-ban indult. Folyóirataik tartalma inkább társadalmi kérdéseket feszegetett, a polgárság törekvéseit szolgálta, a korábbiaknál elevenebb, olvasmányosabb, hatásosabb zsurnalisztikai stílusban. Az angliai elsõ morális hetilapok mintája nyomán, 1714 és 1800 között 786 hasonló jellegû morális folyóirat jelent meg szerte Európában. Németországban 511, Franciaországban 31, Lengyelországban 12, Hollandiában 3, Olaszországban 2. Az elsõ francia morális hetilap, a Spectateur Francis 1722-ben indult, szerkesztõje Marivaux, a neves vígjátékíró. Ezt követte Prévost abbé, Le Pour et le Contre címû folyóirata ( ). Németországban az angol morális folyóiratok ösztönzésére, 1713-ban, Hamburgban jelent meg az elsõ német erkölcsi hetilap, Der Vernünfftler címmel. Késõbb Gottsched önálló lapokkal, de Steele és Addison híres Spectatorének német kiadásával is (Zuschauer, ) megpróbálkozott. Az õ törekvései nyomán a Habsburg-monarchiában, Bécsben született meg az elsõ két osztrák morális hetilap, a Die Welt (1761) Christian Gottlob Klemm, és a Der Mann ohne Vorurtheil (1765) Sonnenfels szerkesztésében. Ezeket aztán, fõleg II. József uralkodása alatt továbbiak követték. Lengyelországban is jelentek meg morális hetilapok, latin, német, francia és lengyel nyelven egyaránt. A varsói Monitort, amelyet a Spectator mintájára adtak ki, a lengyel felvilágosult írók legkiválóbbjai írták. A cseh felvilágosodás jeles személyisége, Václav Matéj Kramerius, 1770-ben adta ki az elsõ prágai morális hetilapot, Die Unsichtbare címmel. Besztercebányán adták ki az elsõ szlovák folyóiratot, a Staré Noviny Literniho Umenit. A morális hetilap volt tehát a felvilágosodás korának legjellemzõbb laptípusa. Ez felelt meg leginkább a polgári igényeknek. Az új laptípus alkalmasnak bizonyult a politikai vélemények, a társadalmi ízlés a kulturális élet irányítására, széles rétegek felfogásának

4 befolyásolására. Sokat tettek ezek a lapok a felvilágosodás egyik legfontosabb kérdésének, a neveléssel kapcsolatos új eszméknek, elveknek, véleményeknek a szélesebb olvasóközönség körében történõ megismertetéséért. Nagyrészt ezeknek köszönhetõ, hogy ezek az eszmék Európa-szerte ismertté váltak és elterjedtek. A 18. század végére Európában már általánossá vált a sajtó differenciálódása, és ez a folyamat a 19. század elsõ felében tovább folytatódott. Rendszeresen jelentek meg a különbözõ országokban nemzeti nyelveken politikai napilapok, 6 irodalmi és ismeretterjesztõ folyóiratok 7, szórakoztató hetilapok és szaklapok. A polgári fejlõdésben élenjáró Angliában, a 19. század elsõ felében a felgyorsult iparitechnikai fejlõdés következményeként megnõtt a természet-és mûszaki tudományok jelentõsége. Szükségessé vált, hogy az iparban dolgozók minél több és korszerûbb ismeretre tegyenek szert. Átalakították tehát a közoktatást, amelyben a természettudományok nagyobb szerepet kaptak, megnõtt a rendszeresen olvasók száma. A tömegek mûvelõdési igényeit azonban már nem lehetett a régi módszerekkel, a mûveltebb rétegekhez szóló tudományos folyóiratokkal kielégíteni. Olyan közérthetõ és ugyanakkor a szegényebb rétegek számára is elérhetõ árú sajtóorgánumokat kellett létrehozni, amelyek hasznos és sokakat érdeklõ ismereteket közöltek ben jelent meg az elsõ tömegigényeket kielégítõ olcsó ismeretterjesztõ újság a Penny Magazine, amely új korszakot nyitott az európai sajtó fejlõdésében. Hamarosan elárasztották Európát a filléres újságok. Franciaországban a két legjelentõsebb filléres lap a Magasin Pittoresque és a Magasin Universel volt, mindkettõ 1833-ban indult. A Pfennig Magazin lipcsei megjelenésével német nyelvterületen is elterjedt ez a laptípus. A filléres lapok szombatonként, általában nyolc oldalon jelentek meg. Beszámoltak a legújabb felfedezésekrõl, találmányokról, új közlekedési eszközökrõl, látványos képek kíséretében rendszeresen közöltek hasznos ismereteket. A több százezres példányszámban megjelenõ, világos, és egyszerûségre törekvõ stílusú új lapok a széleskörû tájékoztatást tekintették fõ céljuknak után, az Európa szerte meginduló nagyarányú iparosodás, az iskolázott rétegek növekedése, az olvasás általánossá válása, a világ dolgai iránti fokozottabb érdeklõdés, az 6 A legismertebbek közülük, az angol Times, mely 1785-ben indult, a francia Moniteur, a forradalom hivatalos lapja, (mely még Napoleon uralma után is a francia állam hivatalos lapja maradt), késõbb a Temps és a National. Németország leghíresebb napilapja az augsburgi Allgemeine Zeitung volt, mely a napoleoni háborúk idején indult és Németország határain kívül (így Magyarországon) is sokan olvasták. A korszak legjelentõsebb osztrák napilapja a Wiener Zeitung majd az Österreicher Beobachter volt. 7 Angliában például az 1802-ben alapított híres Edinburgh Review, a Monthly Mirror, a Blacwood Magazine.

5 önálló véleményformálás megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját, és ezt nem kis részben a sajtónak lehet tulajdonítani.

6 Nemcsak az egyéb világgal, hanem saját hazánkkal is olly szertelen esméretlenségben élünk, mint féreg a dióban; azt sem tudván, ami körülöttünk történik, s minket legközelebbrõl illet. Magyar Hírmondó, Elõre való Tudakozás A HAZAI SAJTÓ ÉS OLVASÓKÖZÖNSÉGE Hasonló folyamat ment végbe a helyi feltételekhez igazodva, komoly fáziskéséssel Magyarországon is 8, ahol az emberek még a 18. század vége felé is mélységes tájékozatlanságban éltek. Errõl fest szomorú képet 1779-ben Rát Mátyás, az elsõ magyar nyelvû újság megindítója, amikor azt írja, hogy Nemcsak az egyéb világgal, hanem saját hazánkkal is olly szertelen esméretlenségben élünk, mint féreg a dióban; azt sem tudván, ami körülöttünk történik, s minket legközelebbrõl illet. 9 E tájékozatlanság legfõbb ellenszerének az újságolvasást tartja elsõ magyar lapunk szerkesztõje, és az õ véleményét a késõbbi szerkesztõk is magukévá tették. Révai Miklós, a Magyar Hírmondó késõbbi szerkesztõje Cicerot idézve így fejezte ki a tájékoztatás fontosságát: Nem tudni, amik körülöttünk történnek, annyi, mint szüntelenül idétlen gyermeknek maradni. 10 Kazinczy pedig egy megjegyzésében arra utal, hogy az újságok megjelenésével mennyire tágult a magyar társadalom korábban szûk látóköre: Mik valának addig összejövéseink falukon, mint arról ûzött discussiók, hogy a sárga kopó-e jobb, vagy a fekete, s hanyadikunk tudá az Atlanticus-tenger keletre fekszik-e tõlünk, vagy nyugatra? 11 A 18. század második felében a tájékozódás iráni igény Magyarországon is erõteljesen jelentkezett. Akik tehették, külföldi lapokat járattak. Arisztokratáink könyvtáraiban fellehetõek voltak a korabeli Európa lapjai, fõként német és francia újságok és folyóiratok. De a nemesség szegényebb rétegei is járattak külföldi lapokat. Kazinczy írja nagyatyjáról, Bossányi Ferencrõl, hogy rendszeresen olvasta az erlangeni német, és a lipcsei latin 8 A hazai sajtó századi fejlõdéstörténetérõl készült összefoglalások közül tudományos igényû: A magyar sajtó története I. Szerk. KÓKAY György. Bp Magyar Hírmondó. Elõre való tudakozás július 1. Az elõfizetési felhívás eredeti példányaiból egy sem maradt fenn, de Rát az elsõ évfolyam tartalommutatója készítésekor 1781-ben az emlékezetnek okáért újra kiadta. Vö. KÓKAY György: A magyar hírlap- és folyóiratirodalom kezdetei. Bp Idézi KÓKAY György: i.m KAZINCZY Ferenc: Pályám emlékezete. Bp

7 újságot. 12 A felvidéki Szirmay család hagyatékából számos 18. századi német, és francia lap került az eperjesi könyvtárba. Mindezek azt jelzik, hogy a politika, a gazdaság, a kultúra, a tudomány eseményei iránti érdeklõdés hazánkban is jelentkezett, ezt elégítették ki a külföldi újságok. Magyarországon a sajátos fejlõdés eredményeként elõbb a referáló újságokon belül kezdett a hírek mellett az irodalmi, ismeretterjesztõ anyag megjelenni. Utóbb ez az újságok melléklapjaiban kapott saját fórumot. Végül pedig önálló, külön folyóiratok láttak napvilágot, részint általánosabb, ismeretterjesztõ jellegûek, részint pedig már kifejezetten irodalmi-közéleti lapok, miközben kísérletek történtek speciális tudományos orgánumok és szaklapok létrehozására is. Ez a mûfaji szétágazás azonban - az adott hazai viszonyok következtében - több nyelven indult meg, egymással párhuzamosan. A 18. század elsõ felében latin nyelvû lapok jelentek meg Magyarországon, magyar olvasóközönségre számítva. 13 A korabeli Európában a latin nyelvû lap ritkaság volt, hiszen ott már nemzeti nyelveken jelentek meg a lapok. Bél Mátyás lapja, az ben megjelenõ Nova Posonienisa, és késõbb a Bécsben hetenként kétszer kiadott Ephemerides Vindobonenses a tájékoztatás mellett oktatási célokat is szolgált. 14 A korszak német nyelvû lapjai a városok nagyrészt német anyanyelvû polgárainak tájékoztatására szolgáltak tól Budán, hetenként kétszer jelent meg a Wochentlich zweymal neuankommender Mercurius, amely külsejében csakúgy, mint stílusában a bécsi hivatalos lapot, a Wienerisches Diariumot utánozta, híranyaga nagy részét is a bécsi lapból vette át. A pozsonyi német nyelvû újság, a Pressburger Zeitung az országgyûlés évében, 1764 nyarán indult az országgyûlés székhelyén, az egykorú közélet centrumában. Kiadója és tulajdonosa a nyomdász Landerer János Mihály, elsõ szerkesztõje Karl Gottlieb Windisch volt. A lap, bár követte a bécsi félhivatalos lapot, mégsem tekinthetõ egyszerû fiókkiadásnak, hiszen saját levelezõkkel, helyi híranyaggal és viszonylag korszerû irodalmi és tudományos rovattal rendelkezett. Ebbõl a rovatból nõtt ki a referáló újság keretein túlmutató melléklet, az 1767-tõl megjelenõ Der Freund der Tugend, melyben szépirodalmi közlemények, tanulságos, moralizáló elbeszélések láttak napvilágot az erényes életrõl, a 12 Uo A korszak olvasóközönségérõl: FÜLÖP Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp E mûbõl azonban inkább a könyvek olvasóiról kapunk tájékoztatást, kevés szó esik a lapok olvasóiról. SEIDLER, Andrea: Frauen als Lesepublikum unterhaltender Periodika im achtzehnten Jahrhundert Szeged, címû munka pedig csak a nõi olvasóközönséggel foglakozik. 14 Ezekrõl részletesen L. A nevelésügy szolgálatában álló lapok. c. fejezetet.

8 családról, az ismeretszerzés, a tanulás hasznáról, a nevelés fontosságáról. Windisch 1770 elején Der vernünftige Zeitvertreiber, majd 1771-tõl kezdve Pressburgisches Wochenblatt zur Ausbreitung der Wissenschaften und Künste címen indított új, ismeretterjesztõ heti melléklapot, melyekben már fõleg honismereti, gazdasági és természettudományi témák kerültek elõtérbe. A magyar nyelvû hírlapirodalom a Magyar Hírmondóval kezdõdött, mely szintén Pozsonyban jelent meg. Elsõ évfolyamára 320 elõfizetõ jelentkezett, túlnyomó többségük a nagyobb városokból. A késõbbi években ez a szám ra emelkedett. Az 1780-as évek vége felé Bécs vált a magyar nyelvû hírlapkiadás központjává. Itt jelent meg a Magyar Kurír 1786-tól, Szacsvay Sándor szerkesztésében, akinek élénk és szellemes tudósításai, glosszái mûfaji újdonságot is jelentettek. A lapot elõfizetõ járatta. A másik bécsi magyar lap, a Hadi és Más Nevezetes Történetek címmel 1789-ben jelent meg, és két évvel késõbb címét Magyar Hírmondóra változtatta. A lapnak megszûnéséig, 1803-ig elõfizetõje volt. Erdélyben Hochmeister Márton nagyszebeni nyomdász ben jelentetett meg magyar nyelvû lapot, az Erdélyi Magyar Hír-Vivõ-t. Már az elsõ magyar újságok áttörték a referáló stílus kereteit, nem elégedtek meg hírek egyszerû felsorolásával, hanem az aktuális eseményekkel kapcsolatos megjegyzéseikkel, állásfoglalásaikkal, kommentárjaikkal kísérték azokat. A szerkesztõk tudatosan igyekeztek a csak a nyolcvanas évek végén meginduló magyar folyóiratok hiányát is pótolni. Ezért adtak helyt lapjaikban olyan publicisztikai mûfajoknak is, mint pl. a könyvkritika, amelyeknek helye, a korabeli felfogás szerint, a folyóiratokban lett volna. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az elsõ magyar újságok fokozott mértékben be tudtak kapcsolódni a magyar felvilágosodás korában kibontakozó szellemi életbe, törekvéseikkel elõsegítették a felvilágosult, köztük a nevelési eszmék népszerûsítését a magyar olvasók körében. Az 1780-as évek végén indult meg a hazai folyóiratirodalom. A kassai Magyar Museum ( ), és az Orpheus ( ) magas irodalmi, filozófiai igényû folyóiratok voltak. Velük egy idõben indult meg Komáromban Péczeli József református lelkész tudománynépszerûsítõ, ismeretterjesztõ folyóirata a Mindenes Gyûjtemény ( ), melyben számos nevelésügyi témájú írás is napvilágot látott. Mindössze három füzetben jelent meg Kármán József pesti folyóirata, az Uránia ( ), melynek, bár kiemelkedõen fontos irodalmi szerepe volt, alig voltak elõfizetõi. Bár az elõfizetõk száma csekély volt, a korszak hírlapjai, folyóiratai sokakhoz eljutottak. A részben nemesi, részben polgári származású új értelmiségi réteg igényelte a friss híreket,

9 a szélesebb körû tájékozottságot. Õk alkották a korabeli olvasóközönség legmûveltebb részét. Közülük sokan eredetiben olvasták a francia és angol felvilágosodás mûveit. Az õ igényeik hozták létre az 1780-as évek végén az ország városaiban sorra alakuló olvasóköröket Pesten Budán, Kassán, Késmárkon, Lõcsén, Nagyváradon és Kõszegen. Legnevezetesebb közülük a Budai Olvasókör, amely 1792-ben alakult Berzeviczy Gergely kezdeményezésére. Tagjai írók, egyetemi tanárok, helytartótanácsi és kamarai ügyvédek és egyetemi hallgatók. A vidéki körök tagjai is fõként világi értelmiségiek, de Kõszegen például klubtag volt a piarista gimnázium igazgatója is, Kassán pedig a királyi akadémia tanárain, orvosokon és ügyvédeken kívül kereskedõk is részt vettek az összejöveteleken. Az olvasókörökben a könyvek mellett sokan olvasták a korabeli hazai és külföldi lapokat, melyeket rendszeresen járattak. A tagok olvasmányaikat mindenütt közösen vitatták meg és ilyen módon magas szintû irodalmi, társadalmi ismeretekre és politikai tájékozottságra tettek szert. Nemcsak az olvasókörökben lehetett hozzájutni a hazai és a külföldi sajtó termékeihez, hanem a kávéházakban, és könyvkereskedésekben, valamint az ebben az idõben sorra alakuló olvasókabinetekben is. A kávéházak legtöbbje a késõbbiek során is jelentékeny mûvelõdési szerepet töltött be városaink életében. Az értelmiség tagjai, írók, újságírók, tanárok és tudósok gyakran és rendszeresen találkoztak a kávéházakban 15, ahol olvashatták a hazai és külföldi lapokat. A 18. század utolsó évtizedében - külföldi minták alapján - kölcsönkönyvtárak és olvasókabinétek jöttek létre nagyobb városainkban, melyek csekély kölcsönzési díj (általában napi 1, vagy havi 30 krajcár) ellenében bárkinek rendelkezésére bocsátották állományukat, melyekben a könyvek mellett szép számmal találhatóak sajtótermékek is 16. A francia forradalomtól megriadt kormányzat a cenzúra megszigorításával egy idõben betiltotta az olvasókabinéteket és a kölcsönkönyvtárakat, és az uralkodó csak 1811-ben engedélyezte újból létesítésüket, szigorúan megszabva számukat, mûködési területüket, állományukat és jellegüket. A Martinovics-pert követõ évtized, I. Ferenc abszolutizmusának kezdete, sivár, kilátástalan, korszak volt szellemi tekintetben. A magyar újságok vegetáltak, és 1805-re 15 A 19. század elsõ felének egyik legismertebb budai kávéháza, a Fortuna, az 1820-as években járatta a Vereinigte Ofner und Pester Zeitungot, a Hazai és Külföldi Tudósításokat, a Hasznos Mulatságokat. 16 A Batsányi ellen a Magyar Museum évi 2. füzete miatt (ebben jelent meg A franciaországi változásokra címû költemény) indított eljárás során 1793-ban szó esik egy kassai olvasókabinétrõl, amely tiltott könyveket és a Magyar Museum perbe fogott példányait is hozzáférhetõvé tette a nyilvánosság számára.

10 csupán egy hírlap, a Magyar Kurír maradt meg, a folyóiratok mind megszûntek. Az anyanyelvû olvasmányokat igénylõ, az állandó tájékozódásra igényt tartó polgári réteg ekkor hazánkban még igen szûk volt. A korszak német nyelvû lapjai közül Schedius Lajos pesti német folyóiratainak (Literärischer Anzeiger für Ungern, ; Zeitschrift von und für Ungern, ) volt különös jelentõsége, hiszen céljuk az volt, hogy a külföldet megismertessék a magyar szellemi és irodalmi élet alkotásaival, köztük a nevelési vonatkozású új könyvekkel, az új oktatási intézményekkel ban, Pesten indult meg a Hazai Tudósítások címû újság, Kultsár István szerkesztésében, mely az elsõ két évben csak hazai híreket közölhetett tól a lap címe Hazai és Külföldi Tudósítások-ra változott, majd 1840-tõl a forradalomig Nemzeti Újság címen jelent meg. Elõfizetõinek száma 800 körül volt. A lap fontos szerepet játszott a század eleji nyelvmûvelõ mozgalmakban, hasábjain helyet kaptak a nyelvújítási viták, a népdalok, népmesék gyûjtésére kiírt pályázatok. Kultsár több melléklapot is kiadott: a kor elterjedt német újságának, a Neuwieder Zeitungnak magyar fordítását, majd a Gazdaságbéli Gyûjtemény címû mellékletet, 1817-tõl pedig megindította a Hasznos Mulatságok címû irodalmi és ismeretterjesztõ melléklapot, mely gyakran közölt nevelési tárgyú írásokat is. A 19. század elsõ évtizedeinek politikai viszonyai nem kedveztek a politikai lapok indításának, így ekkor folyóiratok indultak ben, Döbrentei Gábor szerkesztésében indult meg az Erdélyi Muséum címû folyóirat, Friedrich Schlegel 1812-ben, Bécsben indított Deutsches Museumának mintájára Kolozsváron ben indult, és huszonnégy éven át Pesten megjelenõ Tudományos Gyûjtemény, a korszak leghosszabb életû és legjelentõsebb folyóirata. Mintájául egy bécsi (Erneuerte Vaterländische Blätter für den österreichisen Kaiserstaat,) és egy olasz lap (Biblioteca Italiana) szolgált. 17 Az enciklopédikus jellegû folyóirat szépirodalmat nem közölt, de a matematikától az irodalomtörténetig, a történettudománytól a közgazdaságig számos tudományterülettel foglakozó értekezések, köztük pedagógiaiak is 18, helyet kaptak benne. A havonta megjelenõ folyóirat hazai és külföldi könyvismertetéseket is közölt. Irodalmi melléklapjai, Szép Literatúrai Ajándék és Koszorú címen jelentek meg és 1836 között Kassán látott napvilágot a Felsõ Magyar Országi Minerva mely tudományos, (közte pedagógiai) és szépirodalmi anyagot egyaránt tartalmazott. 17 Az olasz és a bécsi folyóirat, valamint a Tudományos Gyûjtemény kapcsolatáról részletesebben: T. ERDÉLYI Ilona: Politikai restauráció és irodalmi újjászületés. Bp A Tudományos Gyûjteményben közel száz nevelésügyi kérdésekkel foglalkozó tanulmány található.

11 A magyar sajtó történetében az 1830-as évek minõségi és mennyiségi átalakulást is hoztak. A legfontosabb változás az volt, hogy a sajtó szerves része lett a magyar szellemi életnek. Míg 1801 és 1830 között 51 hírlap és folyóirat jelent meg hazánkban, addig az 1831-et követõ évtizedben már 98. A negyvenes években pedig már élénk, az európai viszonyokat megközelítõ hazai sajtóéletrõl beszélhetünk. 19 A reformkor hajnalán, 1827-ben Kolozsváron Erdélyi Híradó, 1832-ben pedig Pesten, Jelenkor címmel indult politikai hírlap ben indult meg az Athenaeum, Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály hetenként kétszer megjelenõ lapja, mely hamarosan a reformok híveinek fórumává vált, és hozzájárult ahhoz, hogy az elszigetelten kezelt problémák össztársadalmi üggyé váljanak. Az Athenaeum szerkesztõi a gazdasági, társadalmi kérdések mellett nagy figyelmet szenteltek a magyar oktatásügy kérdéseinek is. A harmincas években jelentek meg az elsõ magyar nyelvû divatlapok, melyek a nõi olvasóközönséghez szóltak, 21 ekkor indultak meg hazánkban az Európa nyugati felén olyannyira elterjedt, a szélesebb közönséghez szóló filléres lapok, 22 és ebben az évtizedben indultak meg az elsõ modern értelemben vett tudományos- és szaklapok. 23 Az 1840-es évek legjelentõsebb és legnagyobb hatású politikai lapja az 1841 és 1844 között Kossuth, (késõbb a centralisták) által szerkesztett Pesti Hírlap. Kossuth agitatív, szenvedélyes hangú vezércikkei belpolitikai, társadalmi téren sosem látott mértékben tették nyilvánossá az ügyeket, köztük a nevelés kérdéseit is az olvasóközönség körében. Ez volt a korszak legnépszerûbb lapja, 1844 elején közel 5200 elõfizetõvel. A konzervatívok lapjai, a Világ és a Budapesti Híradó olvasóinak száma meg sem közelítette ezt. A negyvenes években az Erdélyi Híradó, és melléklapja, a Nemzeti Társalkodó a reformellenzék ben például a bel- és külföldi lapokból összesen tizenkétezret szállított a posta. 20 A Jelenkor Széchenyi István lapja volt, melyre 1835-ben már több mint 3000-en fizettek elõ. Az újság Társalkodó címû melléklapja gyakran foglakozott hazai és külföldi, gazdasági, társadalmi kérdésekkel, melyek között gyakran találhatunk a hazai nevelésügyre vonatkozó írásokat is. 21 Szépirodalmat, és a nõket érdeklõ témákat tárgyaló írásokat közöltek, színes, kõnyomatos képek kíséretében. Példányszámaik körül mozogtak, de alkalmanként elérték az elõfizetõt. Jelentékenyebb elsõ magyar divatlapjaink: a Regélõ és melléklapja, a Honmûvész, a Szemlélõ, a Rajzolatok a Társasélet- és Divatvilágból. 22 Pozsonyban, 1834-ben indult meg a nyugati penny magazinok mintájára a Fillértár címû ismeretterjesztõ lap, mely kõnyomatos képeket is tartalmazott. Szintén 1834-ben jelent meg Vajda Péter szerkesztésében, a rövid életû Garasos Tár mely fametszetekkel kísérte ismeretterjesztõ cikkeit. Ugyanebben az évben indult meg Kolozsvárott, az Erdélyi Híradó melléklapjaként, egy új, fõként ismeretterjesztésre törekvõ lap, a Vasárnapi Újság ( ), Brassai Sámuel szerkesztésében. 23 Ezek közül legfontosabbak: az 1830-ban induló Orvosi Tár, elsõ orvostudományi szaklapunk, a Magyar Tudós Társaság elsõ folyóirata, a Tudománytár, a Magyar Gazdasági Egyesület folyóiratai, a Gazdasági Tudósítások, a Magyar Gazda, a Mûipar.

12 orgánumává vált, és különösen Kemény Zsigmond újságírói munkásságának köszönhetõen viszonylag magas, közel ezres példányszámot ért el. A politikai élet élénkülése és a hírlapok gyors térnyerése a folyóiratok háttérbe szorulását eredményezte. A politikai-publicisztikai irodalom olvasottsága kiemelkedõ, a politikai lapok olvasóközönsége kiterjed a társadalom csaknem minden rétegére. A konzervatív lapoknak ugyanúgy megvan a maguk olvasóközönségük, mint a reformokat hirdetõknek. A politikai lapok, éppen aktualitásuk révén olyan közönséghez is eljutnak, amely az irodalom, a tudomány befogadására még nem elég érett, de e rétegek gyakran a lapok olvasásán keresztül fejlõdnek könyvolvasókká is. Megvolt azonban a szûkebb olvasóközönsége a tudományos irodalomnak, a szakmai és ismeretterjesztõ munkáknak is. Létrejött egy olyan értelmiségi szakemberréteg, melynek tagjai megrendelték és olvasták a magyar nyelvû tudományos szaksajtót. Az 1840-es évek irodalmi divatlapjai, melyek igen népszerûek voltak, nemcsak az irodalomnak neveltek olvasókat, hanem belekapcsolódtak a politikai mozgalmakba is. A Kossuth politikáját támogató Pesti Divatlap olvasói elsõsorban a liberális-demokrata köznemesség soraiból kerültek ki, a Honderût a konzervatív fõnemesség és köznemesség olvasta, az Életképeket pedig a radikális-demokrata nemesi értelmiségi és polgári rétegek, férfiak és nõk egyaránt. Népszerûségükre jellemzõ, hogy még az 1840-es években is - amikor a kiélezõdõ politikai helyzet a közéleti kérdéseket tárgyaló publicisztikát és a hírlapirodalmat állította az érdeklõdés középpontjába - tudták emelni olvasóik számát. 24 A reformkor lapjait azonban nem csak az elõfizetõk olvasták. A városokban sorra nyíló kaszinók, olvasóegyesületek, kölcsönkönyvtárak, mivel a tagok többsége elsõsorban a közélet aktuális eseményei és az irodalmi, tudományos és gazdasági élet új eredményei iránt érdeklõdött, számos idõszaki sajtóterméket rendeltek meg. 25 A kaszinói és egyleti tagok olvasóinak egy része nyilván nem olvasta rendszeresen az ott található lapokat, de a közös beszélgetéseken õk is részt vettek, így tudomásuk volt azokról a kérdésekrõl, melyekrõl a lapok írtak. 26 Számos társalkodóegylet, olvasóegyesület, kölcsönkönyvtár jött létre Magyarország és Erdély városaiban, sõt falvaiban is. A különbözõ egyesületek száma az 24 A Pesti Divatlap háromezer, az Életképek 1400 példányban látott napvilágot. 25 Az év végén alakult Marosvásárhelyi Kaszinó pl ban 17, 1834-ben már 22 újságot és folyóiratot járatott. Minden korabeli jelentékeny magyar idõszaki sajtótermék olvasható volt a kaszinóban: az Erdélyi Híradó, a Hazai és Külföldi Tudósítások, a Jelenkor, a Regélõ, a Tudományos Gyûjtemény, a Kritikai Lapok. 26 Az 1827-ben megnyílt pesti kaszinóban már kezdetben 6 hazai és 12 külföldi újságot és folyóiratot olvashattak a tagok.

13 1840-es években tovább nõtt. Az ország egész területét behálózták ezek az egyletek, amelyek mint a függetlenségért és polgárosodásért folyó reformkori küzdelem fontos szervezetei, a mûveltség terjesztõi, jelentékeny szerepet töltöttek be a reformeszmék népszerûsítésében, az olvasóközönség gyarapításában és nevelésében is. A reformkorban a kaszinók, társalkodó- és olvasóegyletek, kölcsönkönyvtárak révén az idõszaki sajtó legfontosabb hazai termékei (de számos helyre, ahol igény volt rá, a külföldiek is) eljutottak az ország minden részébe. 27 Bár az ország lakosságának kb. kétharmada még a reformkor elején is analfabéta volt, az olvasni tudóknak is csak kisebb része vált mûvelt, igényes és rendszeres olvasóvá, megnõtt az olvasók száma, és így a politikai hírlapok, az irodalmi és ismeretterjesztõ folyóiratok és szaklapok nagyban hozzájárultak a hazai lakosság ismereteinek, ezen belül a nevelés kérdéseire vonatkozó tájékozottságának bõvítéséhez. 27 A kölcsönkönyvtárak mindenki számára nyitva álltak, a többi intézmény egy szûkebb réteg számára nyújtott olvasási, mûvelõdési lehetõséget.

14 "Tárgyai lesznek a lapnak mindazon,iskolaügyet és nevelést illetõ hivatalos és magán tudósítások, amennyiben ezek a tanítóknak figyelmeztetésül, a szülék- s nevelõknek pedig otthoni közremunkálásuk tekintetébõl hasznos tanulságul szolgálhatnak A Katholikus Iskolai Lap beköszöntõje, A NEVELÉSÜGY SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ LAPOK Európában a referáló lapok, a morális hetilapok, és késõbb az enciklopédikus tartalmú folyóiratok is foglakoztak pedagógiai témákkal. A 18. század végére azonban már bekövetkezett az európai sajtó differenciálódása, és kialakultak az egyes területek szaklapjai, így a pedagógiai lapok is. Geopolitikai helyzetünk miatt nálunk leginkább a németországi pedagógiai lapok váltak ismertté 28, és szolgáltak mintául a hazaiak számára. Bár felvilágosodás- és reformkori lapjaink szinte mindegyikében találunk a korabeli nevelésügy elméleti és gyakorlati kérdéseit tárgyaló hosszabb-rövidebb írásokat, kizárólag ezzel a témakörrel fogalakozó sajtóorgánum csak idõszakunk legvégén, 1849-ben jelent meg. A tárgyalt korszakban azonban volt néhány olyan lap, melyek nem tekinthetõk ugyan tisztán pedagógiai orgánumoknak, de amelyek anyagában jelentõs helyet foglaltak el a nevelésügy kérdései. Ezekkel a lapokkal neveléstörténeti irodalmunk alig foglakozott, a sajtótörténet pedig csak a saját szempontjából elemezte õket. A nevelésügyi kérdésekkel kiemelten foglalkozó hazai lapokat mûfajokba lehet sorolni. Az elsõ típushoz azok a lapok tartoznak, melyek a nevelésügyet helyzetét a hazai tudományfejlõdés fontos részének tekintették, a tudomány és a nevelésügy kérdéseit összekapcsolták és a két terület korabeli híreit együtt közölték. A lap szerkesztõje maga is a tudomány valamely területének mûvelõje volt, és a munkatársak között is sok tudóst és 28 A német nyelvû pedagógiai lapok közül Magyarországon ismert volt például az 1785 és 1792 között Bécsben megjelenõ Allgemeine Revision des gesammten Schul und Erziehungsvesens, a lipcsei Beitrage zur Erziehungskunst ( ), a pedagógiai mûveket ismertetõ Bibliothek der pädagogischen Literatur, mely Gothaban jelent meg 1800 és 1805 között, a késõbbiek közül pedig a Zürichben megjelenõ Pädagogische Revue ( ) vagy az ausburgi Quartalschrift für praktisches Schulwesen ( ).

15 tanárt találunk. Ilyen folyóirat volt a felvilágosodás korában a Merkur von Ungarn és bizonyos mértékig az Ephemerides Budenses. Vegyes típusú lap volt a Novi Ecclesiastico Scholastici Annalaes, a Religio és Nevelés és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. Ezek a lapok nagyjából fele-fele arányban tartalmaztak vallási-egyházi és nevelésügyi témákkal foglakozó cikkeket. A lapok szerkesztõi olyan egyházi emberek voltak, akik a nevelésügyet is jól ismerték. A cikkek szerzõi többnyire papok és tanárok. A következõ csoportba, a különféle nevelésüggyel kapcsolatos eseményekrõl beszámolókat és dokumentumokat közreadó sajátos szerkezetû lapokat sorolhatjuk. Ilyen volt a Közlemények a Kisdedóvás és az Elemi Nevelés Körébõl címû, Kacskovics Lajos által szerkesztett, és csak egyetlen számot megért lap, és Tavasi Lajos periodikája, az között megjelent Nevelési Emléklapok. A negyedik mûfaj, a mai értelemben vett pedagógiai szaklap, melynek célja egyértelmûen és kizárólagosan a nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseivel kapcsolatos tájékoztatás. Ide sorolható, a Katholikus Iskolai Lap. Merkur von Ungarn Az egyetem Budára helyezésével a korábbiaknál élénkebb szellemi élet kezdett kibontakozni Pest-Budán, ennek köszönhetõ az a folyóirat, mely 1786-ban indult Kovachich Márton György 29 szerkesztésében. A Merkur von Ungarn címû lapot Kovachich elõször hivatalos támogatással akarta kiadni. Az egyetemhez nyújtotta be tervezetét, fejtegetve benne az idõszaki sajtó nagy jelentõségét a társadalom és a mûvelõdés szempontjából. 30 Hangsúlyozta, hogy a felvilágosodás terjesztésére a folyóiratok sokkal alkalmasabbak, mint a könyvek, emellett a tervezett folyóirat arra is alkalmas lenne, hogy a magyar szellemi életet a külfölddel megismertesse. Az állami támogatást nem sikerült megszereznie, így Kovachich saját költségén indította meg folyóiratát, mely 1786 januárjától 1787 decemberéig jelent meg, havonta. A szerkesztõ a lap elsõ száma elején fejtette ki részletes programját. (Entwurf zu einer Litterazeitung für das Königreich Ungarn und dessen Kronländer) A program azt jelzi, 29 Kovachich Márton György ( ) a hazai jogtörténeti forráskutatás és tudományszervezés kiemelkedõ alakja. Nagyszombatban, Olaszországban és Bécsben tanul. Hazatérése után az egyetemi könyvtár alkalmazásába kerül, elõbb írnoki, majd segédõri minõségben. Tízévi szolgálat után, 1784-ben a kamarai levéltár tisztviselõjeként dolgozott haláláig. Tervezetet készített a történeti kutatás intézményes megszervezésére, egy történelmi tudós társaság megalapítására. Mûvei forráskiadványok. Munkásságáról a legújabb összefoglalás: V. WINDISCH Éva: Kovachich Márton György, a forráskutató. Bp

16 hogy Kovachich behatóan foglakozott az idõszaki sajtónak a tudományos életben betöltött szerepével. A bevezetõ részben a felvilágosodás szellemében állapítja meg, hogy õseink a dicsõséget inkább karddal, mint tollal kívánták kivívni, de szembeszáll azokkal, akik szerint hazánk múltja és jelene annyira sötét lenne a szellemi élet szempontjából, mint ahogyan egyesek állítják. Hangsúlyozza, hogy voltak történelmünkben olyan korszakok, amikor kultúránk egy szinten állt a vezetõ európai államokéval. Hogy külföldön kedvezõtlen kép alakult ki a magyarokról, ennek oka abban rejlik, hogy hazai íróink, tudósaink munkássága külföldön alig ismert. Olaszországot, Franciaországot, Angliát és fõként Németországot állítja példaként a magyarok elé, ahol tudományos szemlék, folyóiratok, heti- és havi lapok, újságok és könyvtárak egész sora gondoskodik a gondolatok terjesztésérõl. Szembe állítja ezzel a saját viszonyainkat, ahol hiába ír, vagy fedez fel valaki bármit is, ezt mindig csak csönd követi. Hiányoznak nálunk azok az eszközök, amelyek által a szellemi élet eredményeit ismertté lehetne tenni a hazai és a külföldi közvélemény elõtt. Ezek közül az eszközök közül Kovachich az újságot nevezi a legbiztosabb és leghasznosabb eszköznek a felvilágosultság terjesztése szempontjából. Foglalkozik azzal a sokrétû közvetítõ szereppel, amit a folyóiratok játszanak a hazai és a nemzetközi politikai és tudományos életben. Egyedülálló és hatékony eszközöknek nevezi õket, melyek által az uralkodói rendeletek, és a hasznos ismeretek, sõt maguk a felvilágosodás eszméi gyorsan és széles körben elterjedhetnek, és ismertté válhatnak. Felismeri az idõszaki sajtónak azt a nagy elõnyét is, - ellentétben a nehézkesebben, és szûkebb körben ható könyvekkel hogy segítségével egy egész országot, sõt egy egész világrészt lehet ugyanazon elvek szerint irányítani. Hangsúlyozza, hogy az eredmények és az ismeretek kölcsönös kicserélésére való törekvés a felvilágosult népek ismertetõjegye. Hazai tudományosságunk és sajtónk elmaradottságát történeti és politikai okokkal magyarázza. Ezek sorában rámutat a nyelvi problémákra is. Az országban sokféle nyelvet beszélnek. Milyen nyelven érdemes tehát egy tudós újságot kiadni? A latin a tudomány nyelve, de ezt csak egy szûk réteg beszéli. Európában már nemzeti nyelveken készülnek az újságok. A magyar nyelv azonban még nem eléggé kimûvelt, és a többség, aki beszéli, nem igényli a tudós újságok olvasását. Elérkezettnek és alkalmasnak találja az idõt arra, hogy végre saját hazai tudós újságot adjunk ki, és általa felhívjuk a külföldiek figyelmét is a hazai tudomány és kultúra eredményeire. Ezért gondolt a Merkur von Ungarn megjelentetésére. Választása a latin helyett a német nyelvre esett, 30 Vö. ZUBER Marianne: A hazai németnyelvû folyóiratok története 1810-ig. Bp

17 mert latinul már nem fejezhetõ ki számos új fogalom, a német nyelv viszont alkalmas erre a célra nemcsak politikai, hanem tudományos okokból is. Olvasói és leendõ levelezõi tájékoztatása céljából felvázolja még azokat a témákat, amelyekkel folyóirata foglalkozni szándékozik. Ismertetni kívánja az egyes magyar tudósok munkásságát, elért eredményeit, emellett hangsúlyosan szeretne foglakozni az oktatásügy kérdéseivel, ezen belül az iskolarendszer felépítésével, a tananyaggal, a tanügyi rendeletekkel. Helyet kap a lapban az új könyvek ismertetése, megemlékezés a hazai tudományos és mûvészeti alkotásról, és részletes bírálat az arra érdemesekrõl. Ígéri, hogy közöl irodalmi és mûvészeti híreket, valamint régi könyveket, kéziratokat ismertet. A felvilágosodás ügyét is szolgálni szeretné a lap, ennek érdekében minden eszközzel nevetségessé teszi az elõítéleteket, bigottságot, fanatizmust. Ugyanakkor türelmet, szelídséget, emberszeretetet hirdet. A Merkur von Ungarn elsõ számán az olvasható, hogy a lapot egy patrióta tudománykedvelõ társaság adja ki, Kovachich Márton György vezetésével. 31 A társaság csak fikció, Kovachich nyilván így kívánt lapjának nagyobb tekintélyt kölcsönözni. Az igazság az, hogy Kovachich egyedül szerkesztette a lapot, bár Tertina Mihály 32 ebben a segítségére volt. Barátok, ismerõsök cikkeket küldtek be, mások a terjesztésben segédkeztek. Elõfizetõk gyûjtésére többek között Benyák Bernát 33, Horányi Elek 34, Wagner Károly 35 és Miller Jakab Ferdinánd 36 vállalkoznak. Horányi azon fáradozott, hogy a Merkurt külföldre, Göttingába, Lipcsébe, Casselba is eljuttassa. A lap munkatársai között találjuk Mollik Tóbiás teológiai tanárt, Engel János Keresztély történészt 37, Martinovics Ignácot, aki ekkor a lembergi egyetem tanára, Többször küldött cikkeket a lapnak Kazinczy is. A Merkur elõfizetõi között 25 magas rangú személy szerepel, püspökök, arisztokraták, II. József hivatali apparátusának tagjai. A többség azonban pap, tanár, orvos és hivatalnok, a nemesi-értelmiségi réteg tagjai. Sok piarista fizetett elõ a lapra. Emellett 73 iskolát is felsorol Kovachich, akiknek ingyen küldte meg a Merkurt. A Merkur beköszöntõ cikke azonban sokkal szélesebb tartalmat ígért, mint ami végül megvalósult. Éppen ezért mondja Kosáry Domokos, hogy a Merkur von Ungarn kifejezetten 31 Herausgegeben von einer Gesselcchaft patriotischer Liebhaber der Litteratur geordnet und besorgt von Martin Georg Kovachich. 32 Tertina Mihály (?-1808) tanár, író, több külföldi tudományos társaság tagja. 33 Benyák Bernát ( ) piarista pap, tanár, író, filozófiai, teológiai mûvek szerzõje. 34 Horányi Elek ( ) piarista pap, tanár, irodalomtörténet-író. 35 Wagner Károly ( ) jezsuita szerzetes-tanár, történész. 36 Miller Jakab Ferdinánd ( ) jogakadémiai tanár, 1808-tól a Széchényi Könyvtár igazgatója, forráskiadó.

18 jozefin iskolapolitika támogatására indult 38, és ez volt az elsõ hazai nevelésügyi folyóirat 39. Már az elsõ évfolyamban az oktatásügyre vonatkozó cikkek kerültek túlsúlyba. Közli, és esetenként kommentálja a lap az iskolaügyet érintõ uralkodói rendeleteket 40, olvashatunk ismertetéseket a különbözõ hazai iskolákról, és sor kerül azok tanrendjének ismertetésére. Bizonyos egyoldalúság azonban megfigyelhetõ, hiszen a Merkur csak a katolikus gimnáziumokra 41 és királyi akadémiákra vonatkozóan közöl adatokat, ám a protestáns iskolákról, és azok tanulóifjúságáról csak esetenként, és nem teljességre törekedve emlékezik meg. Részletesen foglalkozott a Merkur von Ungarn a tankönyvek kérdésével is. Sok, a korszakban, széles körben használt tankönyvet ismertetett, és esetenként keményen bírált. 42 Érdekes véleményt fogalmazott meg II. József egy 1784-ben megjelent rendeletével kapcsolatban, mely a tanároknak elõírta, mely tankönyvbõl kötelesek tanítani. A szerkesztõ úgy gondolja, szükség van a szabad tankönyvválasztásra, hiszen így a tanár nincs egyetlen könyvhöz kötve, saját nézeteit is könnyebben közvetítheti a fiataloknak, ha nem szabja meg a tankönyv elõadásainak irányát. 43 Jozefinista szellemben nyilatkozott Kovachich lapjában az iskolai vallásoktatás kérdésérõl. 44 Nézete szerint az iskolák a tudomány templomai, ahol tudományokat kell oktatni az ifjaknak, tekintet nélkül felekezeti hovatartozásukra. A vallástan oktatásának helye a templom, ott kell megtanulniuk a gyermekeknek vallásuk alapvetõ tanait. Kovachich harcolt a latin nyelv iskolai használata ellen, s elégedetlenségét fejezte ki a természettudományos képzés hiányosságai miatt Engel János Keresztély ( ) történetíró, Göttingában Schlözer tanítványa. 38 KOSÁRY Domokos: Mûvelõdés a XVIII. századi Magyarországon. Bp Vö. KOSÁRY Domokos i.m Az október 3-i rendelet szövegéhez kommentárt fûz a szerkesztõ. Határozottan leszögezi, hogy azt az alapelvet, miszerint minden nemzet a saját anyanyelvén tanulhat a népiskolákban, helytelen megsérteni. Merkur von Ungarn Nem teljesek és nem egészen pontosak a katolikus iskolákra vonatkozóan közreadott adatok sem. Ha összevetjük õket az iskolaügy legfelsõ fórumát jelentõ Helytartótanácshoz tartozó Tanulmányi Bizottság levéltárában õrzött iratokkal, kitûnik, hogy pl. a pécsi tankerületben Kovachich lapja 7 gimnáziumot tart számon, a jelentésekben viszont 9 szerepel. Kisebb nagyobb eltéréseket tapasztalhatunk a Merkur és a jelentések adatait összevetve a diákok létszámában is. 42 Merkur von Ungarn ; Merkur von Ungarn Merkur von Ungarn A Ratio természetrajz oktatásra vonatkozó elõírásait azért bírálja Kovachich, mert erre a tárgyra nézve is a latint írja elõ oktatási nyelvként, és latin nyelvû tankönyvet ír elõ, holott ezt nézete szerint mindenképpen anyanyelven kellene tanítani. Merkur von Ungarn

19 Sok értékes adatot is tartalmaz a lap. Közli az egyetem vezetõségének és tanári karának névsorát, a különbözõ karokon doktori fokozatot szerzett személyek neveit, a filozófiai fakultás tananyagát. Olvashatunk a lapban a magyarországi ösztöndíjak alapításáról és az adományozás rendjérõl. 46 Az igazgatók és a tanárok tájékoztatását szolgálta az a cikk, mely a tanárok minõsítési táblázatát tartalmazta. II. József pontosan megszabta, milyen formában kell beszámolnia az igazgatóknak a tanárokról. A táblázat ezeket a kérdéseket tartalmazza: Milyen tanulmányokat végzett a tanár, és milyen eredménnyel? Mely osztályban tanít? Milyen nyelveket ismer? Milyen a viszonya az igazgatójához, tanártársaihoz, a tanulókhoz? Lelkiismeretes-e tanári munkája során? Hogyan minõsíthetõ munkája? Hány éve tanít az iskolában? 47 Részletesen ismertette a folyóirat a pesti piarista tanár, Schaffrath Lipót természetrajzi és fizikai gyûjteményét is. 48 A Merkur célkitûzései közé tartozott az is, hogy neves férfiak életét, mûveit megismertesse az olvasókkal. Az elsõ évfolyam ismerteti Mollik Tóbiás 49 bencés egyetemi tanár dogmatikai mûvét, Rácz Sámuel 50 orvosi írásait, dicsérve kezdeményezésit a magyar orvosi nyelv, és a magyar orvosi tankönyvírás terén. Olvashatunk a lapban Horányi Elek munkásságáról, a magyar irodalom mûvelõirõl (Gyöngyösi Istvánról és Dugonics Andrásról). Az elsõ évfolyam 11. számában jelet meg Kovachich felvilágosodott-moralizáló cikke, az Ernstliche, aber wohlgemeinte Warnung am die begierigen Leser der Modeschriften, melyben a szerzõ a vallás kigúnyolásának káros következményeire figyelmeztet, és arra, hogy aki a katolikusokat sértegeti, tulajdonképpen intoleráns magatartást tanúit. Rosszallja, ban közölte a lap az ösztöndíjban részesült tanulók teljes névsorát Merkur von Ungarn A minõsítési táblázatot közli a Merkur von Ungarn Schaffrath Lipót ( ) piarista szerzetes, 1763-tól a pesti piarista gimnázium filozófiai kurzusának tanára. Ebben a kurzusban tanították akkor a modern fizikai és természettudományos ismereteket is ben az pesti egyetem bölcsészet karának dékánja, 1776-tól az iskola igazgatója 1807-ig, annak ellenére, hogy 1788-ban kilépett a piarista rendbõl és váci egyházmegyés pap lett. Természettudományos mûveltségét római és pisai egyetemi tanulmányai idején szerezte. Értékes, és a korszakban igen ritka gyûjteménye különféle ég-és földgömböket, teleszkópokat, barométereket, légszivattyúkat, termométereket, mikroszkópot, optikai tükröt, elektromos gépeket stb., tehát korszerû, természettudományi eszközöket tartalmazott. A légköri elektromosságról írt értekezést. (De electricitate coelesti. Pestini, 1778). Merkur von Ungarn Mollik Tóbiás ( ) teológiai doktor, bencés szerzetes tól 1790-ig a pesti egyetem tanára. Ismertetett mûve: Dissertationes dogmaticae de thesibus hocce specialius aevo disceptatis. Pars prior de sacramentis, posterior de iustificatione et cultu sanctorum Agriae, Rácz Sámuel ( ) orvos, az egyetem élettan professzora, a magyar nyelvû orvosi tankönyvírás megalapítója.

20 hogy sokan vallásgyalázó iratokat vagy divatos érzelmes regényeket olvasnak, ahelyett, hogy a hasznos és tanulságos dolgok iránt érdeklõdnének. A második évfolyamban kapott helyet a magyar oktatásügyi reform rendszeres történetének részletes tárgyalása. Általános történeti áttekintés után, melyben a jezsuita és a piarista oktatást veti egybe az utóbbi javára, az iskolareform okait boncolgatja. Azt írja, hogy Mária Terézia felismerte, hogy halaszthatatlanul szükséges az oktatásügy állami irányítása. Beszámol az 1770-ben sorozatos intézkedésekkel meginduló reformról. A Merkur idõrendben közölt rendeletekkel és egyéb adatokkal ismerteti az iskolák, és az egyetem reformját, részletesen szól az ország számos katolikus és protestáns iskolájának tanulmányi rendjérõl. Könyvismertetésekre, hírekre ebben az évfolyamban csak a függelékekben és a borítólapokon marad hely. Itt olvashatunk idõnként egy-egy könyvrecenziót és közleményt a hazai irodalmi-tudományos kezdeményezésekrõl. Például e helyen tájékoztatta Kovachich olvasóit a kassai magyar társaság megalakulásáról és terveirõl. A Merkur, bár nem lépte túl a jozefinista felvilágosodás által megszabott kereteket, mégis kihívta maga ellen a felvilágosodás ellenségeinek támadását. 51 A lap nem vált a külföldi tudományos újságokhoz hasonló orgánummá, mert az oktatásügy központba helyezésével sokak szerint túlságosan egyoldalúvá vált. Az olvasók nem ezt várták a pesti tudós újságtól, ezért barátai, ismerõsei igyekeztek rábírni Kovachichot arra, hogy más szellemben szerkessze tovább a Merkurt, csökkentse, vagy egészen mellõzze az oktatásügyet, és a tudományt helyezze elõtérbe. Mindez azonban már késõ volt, a lap kiadása hatalmas összegû adósságot szerzett Kovachichnak, aki - miután a kancellária elutasította az anyagi támogatásra irányuló kérelmét, kénytelen volt beszüntetni a megjelentetést. Lapja megszûnésében lehetett ugyan része a nemesi mozgalom erõsödésének és a németnyelvûség elleni hangulat növekedésének is, de bizonyos, hogy az 51 Kovachich ellen két röpirat is megjelent. Az egyik, álnév alatt megjelent röpirat Katona István teológiai írásait bíráló Merkur cikk ellen irányult. PRABNER, J. G.: Unpartheische Gedanken über das erste und zweite Heft des im Jahre 1786.von einer Gesellschaft patriotischer Liebhaber der Littleratur herausgegebenen Merkurs von Hungarn. Prabnert a régebbi irodalom Pray György személyével azonosította, de ez valószínûtlen. A másik röpiratot Szaitz Leó írta Kovachich ellen, támadva benne a felvilágosodás magyar és külföldi képviselõit egyaránt. Nevetséges színben igyekezett feltüntetni Kovachich személyét, törekvéseit. Más-is igaz magyar. Mohiló [!] Kalapátsits György álnéven. Kovachichon kívül a röpirat támadja az osztrák és magyar felvilágosodás és jozefinizmus számos képviselõjét, Wittolát, Nicolait, Hoffmant, Szacsvayt, Wallaszkyt, Fesslert, Szvorényit. Támadja Kovachichot a lap német nyelvéért is, azzal vádolva, hogy maga sem tud hibátlanul németül. Névtelenül közöl egy hozzá intézett levelet is, mely rosszindulatú áttekintését adja Kovachich pályájának.