Határon Túli Magyarok Hivatala. kívül élõ magyarság T a r t a l o m: Előszó Nyugat-Európa Észak-Amerika

Átírás

1 Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala A Kárpát-medencén kívül élõ magyarság T a r t a l o m: Oldal Előszó Nyugat-Európa Észak-Amerika Dél-Amerika Egyéb térségek. 25

2 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről 2 / 26 HTMH Kedves Olvasónk! A határon túli magyar közösségek helyzetét ismertető régiójelentéseket tartalmazó, 2000 nyarán elindított, megújult sorozat negyedik, a 2002-es év legfontosabb történéseivel és adataival kiegészített aktualizált kiadását tartja kezében. Az elmúlt év egyik legjelentősebb történése kétségkívül az integrációs folyamat felgyorsulása volt Magyarország európai uniós csatlakozása immár a közeli jövő realitásává vált, emellett az érintett szomszédos országok egy részével fennálló nézeteltérések mellett is megkezdődött a január 1-jén hatályba lépett kedvezménytörvény gyakorlati megvalósítása. Az euro-atlanti integráció folyamatának térségünkben bekövetkezett előrehaladásával párhuzamosan mind inkább kiszorultak az érintett országok politikai vezetéséből a nyíltan diszkriminációra törekvő erők, miközben lényegesen megerősödtek az adott többségi társadalmak demokratikus fejlődésben, a régió stabilitásában érdekelt progresszív erői, és a határon túli magyar közösségek e stabilitás markáns és immár nélkülözhetetlen szereplőivé váltak. A határon túli magyarságnak a közösségi megmaradást és megerősödést szolgáló intézményes politikai garanciák mindenekelőtt az autonómia különböző formái és szintjei iránti igényei persze korántsem teljesültek maradéktalanul ám ez a realitásokból kiindulva aligha is volt elvárható. Ugyanakkor intézményes párbeszéd jött létre a határon túli magyarság legitim politikai érdekképviseleti szervezetei és az adott országok politikai vezetése között, amelynek keretében az általuk helyesnek és célszerűnek tartott módon és időbeni ütemezésben lehetőségük van folyamatosan, ha indokolt, újra és újra fölvetni a még kielégítésre váró igényeket. Számos olyan jogi szabályozás született az adott országokban, amelyek összehasonlíthatatlanul kedvezőbb politikai jogi környezetet biztosítanak a kisebbségi önszerveződés és érdekképviselet érdekérvényesítés számára. Romániában 2001 őszén az RMDSZ és a kormánypárt között a évi választásokat követően egy évre megkötött együttműködési megállapodás felújításáról döntöttek. A megállapodás jegyében elfogadták a helyi közigazgatásról szóló törvényt, amelynek több cikkelye is pozitívan rendelkezik a kisebbségi nyelvek használatáról. Ugyancsak elfogadást nyert az egyházi javak visszaszolgáltatásáról szóló jogi szabályozás. Fontos állami magyar oktatási intézmények újraindítására aradi Csiky Gergely Gimnázium (2001), máramarosszigeti Lövey Klára Gimnázium (2002) került sor, s ígéret van a brassói Áprily Lajos Giminázium újraindítására is. Szlovákiában a korábbi évekhez képest kiemelkedő állami támogatásban részesültek a magyar iskolák, visszaállították a magyar színházak jogalanyiságát és a Magyarországgal megkötött egyezmények eredményeként jelentős támogatásban részesült a szlovákiai magyar kultúra és könyvkiadás. A magyarlakta vidékek kommunális beruházásai (pl. vízvezetékek, szennyvíztisztítók építése) korábban soha nem látott mértékű állami támogatáshoz jutottak.

3 HTMH / 26 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről Déli szomszédunknál a szerbiai parlament megszavazta az egyes autonóm tartományi hatáskörök meghatározásáról szóló törvényt (Omnibusz-törvény), amellyel a Vajdaság 24 államigazgatási területen visszakapta azokat a jogköröket, amelyek a miloševići rendszer alatt szűntek meg. A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről elfogadott törvény (kisebbségi törvény) a maga nemében ugyancsak előrelépést jelent a kisebbségvédelem területén, legfontosabb eleme az önrendelkezési jog elismerése. A kisebbségi törvény alapján múlt év őszén megalakult a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács is, mint a magyar kisebbség egyfajta főként oktatási, művelődési, kulturális hatáskörökkel rendelkező önkormányzata. Az ukrán nemzetiségpolitika kedvező változását jelzi, hogy a korábbi igazságügyi minisztériumi főosztályból önálló intézményként ismét létrehozták a Nemzetiségi és Migrációs Állami Bizottságot. Horvátországban a Szábor december 13-án elfogadta az új alkotmányerejű kisebbségvédelmi törvényt, amely sok egyéb, a Horvátországban élő kisebbségi közösségek számára kedvező garanciák mellett lehetővé teszi a kisebbségi önkormányzatok megalakítását is. A muravidéki magyarság jól működő intézményei révén megvalósította a perszonális autonómiát. Összességében fokozatos bár nem feltétlenül egyenletes fejlődésnek lehettünk a tanúi, és a nemzetközi feltételrendszer alakulásának figyelembevételével nincs okunk megtorpanásra, viszszaesésre számítani. Fontos fejlemény, hogy az EU tagjaként a magyar állampolgárok ugyanannak a közösségnek lesznek tagjai, mint amelynek az Európa fejlett országaiban élő nemzettársaik. Csatlakozásunkkal tehát új, az eddigiektől gyökeresen eltérő dimenzióra tesz szert az EU tagállamaiban élő magyar diaszpóra és az anyaország viszonya. A 2002 tavaszán hivatalba lépett szocialista liberális kormány Alkotmányban is rögzített politikai és erkölcsi kötelességének tekinti a határon túli magyarság támogatását, s ennek megfelelően a kedvezménytörvényt úgy kívánja módosítani, hogy annak eredeti céljai, Magyarország és a határon túli magyarság érdekei ne csorbuljanak, ugyanakkor megfeleljen az európai normáknak és a további, zökkenőmentes végrehajtás feltételeként elfogadható legyen az érintett államok kormányai számára is. E törekvések remélt sikere lehet a záloga annak, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után is változatlanul biztosítani tudjuk a határon túli magyar közösségek szerves kapcsolatát az anyaországgal. A magyar kormány és a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati tevékenység koordinálásáért felelős Határon Túli Magyarok Hivatala azon munkálkodik, hogy a magyar nemzet európai keretek között történő szellemi kulturális újraegyesülésének hazánk európai uniós tagságában rejlő történelmi esélye mihamarabb valósággá váljék. Bálint Pataki József

4 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről 4 / 26 HTMH Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről I. NYUGAT-EURÓPA A Nyugat-Európában élő magyarság létszáma (Ausztria kivételével) mintegy ezer fő. Az összesített, illetve az egyes országokra vonatkozó létszámadatok részben népszámlálási adatokra épülnek, részben pedig becslés jellegűek. A becslésekre azért van szükség, mert a hivatalos adatok nem fedik le teljes mértékben az egyes országok magyar népességének létszámát. A vasfüggöny lebontása óta ugyanis nem követhető pontosan nyomon a különböző céllal és jogcímen Nyugat-Európa országaiban élő magyar származású, illetve magyar állampolgárságú személyek száma. További bizonytalansági tényezőt jelent, hogy a szomszédos országokból az utóbbi mintegy két három évtizedben kivándorolt, magyar nemzetiségű személyeket a befogadó országok hatóságai eredeti állampolgárságuk és nem etnikai eredetük alapján regisztrálták. Az Ausztriai Magyar Szervezetek és Egyesületek Központi Szövetsége, a Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége (BUOD), a Svájci Magyar Egyesületek Szövetsége, a Hollandiai Magyar Szövetség, valamint a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége vezetőinek június 5 6-án, a németországi Langenben tartott konferenciáján a résztvevők kinyilvánították azt a szándékukat, hogy a hatékonyabb érdekképviselet és az egységbontó törekvések elleni fellépés érdekében szorosabb együttműködést és kölcsönös tájékoztatást alakítanak ki az országos csúcsszervezetek között. Az ezt követően évente tartott langeni találkozókon érlelődött meg az az elhatározás, amelynek eredményeként, a 2001 novemberében Stockholmban rendezett konferencián, tizenhárom szervezet (Angliai Magyarok Országos Szövetsége, Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége, Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége, Dániai Magyarok Országos Szövetsége, Észtországi Magyarok Munkácsy Mihály Kulturális Egyesülete, Finnországi Magyarok Egyesülete, Hollandiai Magyarok Szövetsége, Lengyelországi Magyarok Szövetsége, Lettországi Magyarok Szövetsége, Litvániai Magyarok Báthory István Szövetsége, Norvégiai Magyarok Baráti Köre, Svédországi Magyarok Országos Szövetsége) részvételével megalakult a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ). Legutóbbi rendes évi közgyűlését december 7 8-án, Budapesten tartotta a szö- A jelentés az érintett magyar szervezetek által Hivatalunk rendelkezésére bocsátott adatok alapján készült. Sajnos, a megszólított szervezetek egy része nem válaszolt adatkérő levelünkre, ezért esetenként kifogás érheti a jelentés egyes részeinek pontosságát, illetve naprakész voltát. Miközben köszönetet mondunk a szervezetektől és magánszemélyektől érkezett észrevételekért és kiegészítésekért, őszintén reméljük, hogy jobb együttműködési és adatszolgáltatási készség esetén a jövőben pontosabb és tartalmasabb jelentés elkészítésére nyílik lehetőségünk.

5 HTMH / 26 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről vetség. A nyugat-európai magyarság megközelítőleg fele (mintegy ezer fő) a Német Szövetségi Köztársaság területén él. Németország a II. világháború előtt magyar szempontból nem minősült befogadó országnak, jóllehet korábban is éltek magyarok az egykori német államokban éppúgy, mint az 1870 utáni egységes Németországban. Az es forradalmak utáni baloldali emigráció zöme is a weimari német államba menekült. Ez a már nagyobb létszámú emigráció 1933 előtt művészekkel, műszaki diplomás szakemberekkel, 1933 után pedig szakmunkásokkal és mezőgazdasági idénymunkásokkal is kiegészült. A baloldali emigránsok és a náci törvények által fenyegetett művészek, tudósok 1933-ban elhagyták az országot. A nagyobb lélekszámú bevándorlási hullámokra a II. világháború utolsó hónapjaiban és a háború után került sor. Így ben a világháború és az összeomlás következményeként Nyugatra távozott, közel egymillió magyar katonai és polgári személy közül kb. 30 ezren telepedtek le végleg Németországban. A hozzájuk csatlakozó as emigráció létszáma ehhez képest elenyésző. Az 1956-os forradalom eseményei közben és leverése után a magyar közösség létszáma újabb 25 ezer fővel nőtt, s ettől kezdve a Német Szövetségi Köztársaság a politikai és gazdasági emigráció kifejezett célországává vált. A 60-as évek elejétől jelentek meg itt a Kárpát-medencei utódállamok területéről érkező magyarok: 25 ezer vendégmunkás Jugoszláviából, az 1968-as események után 5 ezer fő Csehszlovákiából, 1975 után 30 ezer fő Erdélyből, 1989-ig pedig további 15 ezer menekült Magyarországról, s 1991 után kb. 5 ezer háborús menekült Horvátországból és Szerbiából. Külön csoportot képeznek a korábbi NDK-ban élő, egykori vendégmunkások és (pl. házasságkötés révén) bevándorlók, valamint az 1991-től növekvő számú legális vagy illegális magyar munkavállalók, vállalkozók stb. E réteg pontos felmérése már amiatt is megoldhatatlannak látszó feladat, mert egy részük nem regisztráltatja magát a hivatalos német szerveknél, illetve rendezetlen jogi helyzete folytán kevés kivételtől eltekintve nem keresi a kapcsolatot a magyar szervezetekkel sem. A németországi magyarok mintegy 75 %-a Dél-Németországban (Bajorország, Baden Württemberg, Hessen), 17 %-a az újraegyesítés előtti régi, 8 %-a pedig az új tartományokban él, s a magyar népcsoport kb. 80 %-a rendelkezik német állampolgársággal. A magyar szervezeti élet kialakulása gyakorlatilag a kezdetektől nem ütközik akadályba. A legjelentősebb 28 szervezet tagja a Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége (Bund Ungarischer Organisationen in Deutschland BUOD) elnevezésű csúcsszervezetnek. Ezen kívül a németországi magyar élet alapját képezik még: a Katolikus Magyar Egyházközségek és Missziók, amelynek 13 papja 61 helységben tart havonta legalább egy alkalommal magyar nyelvű szentmisét; a Protestáns Magyar Gyülekezetek 7 lelkésze tart 23 helységben havonta legalább egy

6 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről 6 / 26 HTMH alkalommal istentiszteletet; a Külföldi Magyar Cserkészszövetség tagjaként 9 városban 11 cserkészcsapat működik; a Kastl-i Magyar Gimnázium (Kastl b. Amberg), amelyet 1948-ban alapítottak magyar emigrációs csoportok; a magyar nyelv és kultúra ápolását szolgálja a magyarság települési súlypontjaiban működő, több mint 40 különféle egyesület, amelyekhez hétvégi iskolák, valamint 4 városban 5 táncház-egyesület és színjátszó csoportok kapcsolódnak; a magyar közösségek tagjait 4 egyházi és világi jellegű havilap tájékoztatja a németországi, illetve magyarországi aktualitásokról. Hagyományosan erős a magyar szervezetek jótékonysági tevékenysége, amelyek nem csak a német segélyszervezetek akcióit támogatják (Caritas, Innere Mission, Rotes Kreuz stb.), hanem maguk is rendszeresen szerveznek a Kárpát-medence szükséget szenvedő lakosai számára jelentős segélyakciókat. E vonatkozásban alapelvnek tekintik, hogy csak konkrét projekteket támogatnak, ha ezek száma és terjedelme áttekinthető, valamint ha az ajándékozó egyén vagy közösség számára elviselhető tehertételt jelentenek. A BUOD célkitűzéseket dolgoz ki, kapcsolatokat teremt, vagyis az információs központ szerepét tölti be. Az ajándékozók ennek alapján, közvetlenül juttatják el küldeményeiket a címzettekhez. A németországi magyar szervezetek a Magyarok Világszövetsége nyugati régiója útján, valamint a BUOD közvetítésével intenzív kapcsolatot tartanak a világ más országaiban élő magyarsággal. A kapcsolattartás fontos szakmai fórumát jelenti továbbá a magyar vállalkozók nemzetközi szervezete, s a Független Baross Gábor Egyesület (BGE), amely egyebek mellett marketing- és informatikai tanfolyamokat rendez a Kárpátmedence térségében. A magyar francia migrációs kapcsolatok rendkívül sokrétűek és sok évszázadra tekinthetnek vissza. Franciaország a II. világháborúig első helyen állt a magyar politikai emigráció célországai körében. Már a középkortól számos forrás bizonyítja, hogy magyar diákok és oktatók sokasága fordult meg Párizs híres egyetemén, a Sorbonneon, s ezek egy része a hazai belpolitikai bonyodalmak idején hosszabb ideig nem tért vissza hazájába, vagy végleg Franciaországban maradt. A korábbi egyéni menekülteket követően, a Rákóczi-szabadságharc befejezése után, 1711-től több száz, esetleg több ezer kuruc harcos lépett a francia király szolgálatába. Belőlük alapította Bercsényi László gróf, Franciaország későbbi marsallja a francia könnyűlovasság első alakulatait. Legközelebb ben érkezett nagyobb számú magyar menekült Franciaországba. Ennek a politikai emigrációnak az 1850-es évek végéig Párizs volt a központja, s tevékenységét a francia társadalom részéről erős rokonszenv kísérte. Itt élt ezekben az években gróf Teleki László, gróf Andrássy Gyula, gróf Batthyány Kázmér, Klapka

7 HTMH / 26 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről György, valamint a szabadságharc több más politikai és katonai szereplője. A politikai emigráció mellett a múlt század közepétől jelentős számú művész, irodalmár és mesterember (szabó, szűcs, műbútorasztalos stb.) telepedett le, egzisztenciális boldogulást keresve elsősorban Párizsban, de más francia nagyvárosokban is. Az első világháború után Franciaország a magyar politikai emigráció számára elveszítette korábbi vonzerejét, a gazdasági kivándorlás azonban ha méretei csökkentek is a húszas évektől folytatódott. Franciaország csak a második világháború és az os forradalom után vált ismét a magyar politikai emigráció egyik központjává évi kongresszusán az antifasiszta magyarokat tömörítő Magyar Függetlenségi Mozgalom lapja a Magyar Szemle a Franciaországi Magyarok Demokratikus Egyesülete nevet vette fel. Az egyesület a háború után egy ideig a hazai demokratikus koalíciót, majd a baloldali fordulatot támogatta, végül áramlatokra szakadt és felbomlott. Az ös menekültekkel szemben az közötti emigránsok jelentős része letelepedett Franciaországban. Peyer Károly a Francia Szociáldemokrata Párt támogatásával 1948-ben megalakította az Emigrációs Magyar Szociáldemokrata Pártot. A párt Szabad Világ című lapja 1950 februárjától jelent meg. Az 1950-es évek elejétől a 70-es évekig Párizs vált a polgári demokratikus és a szocialista indíttatású magyar politikai emigráció központjává. A 80-as évektől az emigrációs szervezeteket a politikától való elfordulás jellemezte, s ezt követően az emigráns tevékenység jobbára kulturális téren valósult meg. Az 1956-os forradalom után Franciaországba mintegy 13 ezer magyar érkezett. Napjaink franciaországi magyarsága más országokhoz hasonlóan a kivándorlás indítéka, időpontja és hagyományrendszere szerint csoportosítható. A működő szervezetek száma csökkent, s jelenleg a Párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet, a Magyar Katolikus Misszió és a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK) rendelkezik számottevőbb támogatottsággal. A legrégibb franciaországi magyar szervezet az ben Táncsics Mihály által alapított Párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet, amelynek vezetői között volt Zichy Mihály és Munkácsy Mihály is. Ez az egyesület szervezte évente a Párizshoz közeli Yerres-ben a Rákóczi-emlékünnepségeket. A Párizsi Magyar Intézet Baráti Egyesülete egyike azoknak az újabb keletű kezdeményezéseknek, amelyek a magyar francia kulturális kapcsolatok támogatását és fejlesztését tekintik feladatuknak. Ugyancsak a magyar francia társadalmi közeledést szorgalmazza a Párizsban működő Club Féminin Hongrois, valamint a Côte d Azur-ön szervezett Azuria Francia Magyar Kulturális Egyesület. Ismertebb szervezet még az Alcyon Club des Femmes Hongroises a l Étranger, valamint a strasbourgi székhelyű Francia Magyar Egyesület. Az itt élő magyar közösség egyik szellemi, kulturális feladatokat is ellátó intézményének tekinthető a Magyar Katolikus Misszió. A jelenleg Franciaországban élő magyarok együttes létszáma a becslések szerint 40 ezer fő körül lehet.

8 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről 8 / 26 HTMH Angliába az es szabadságharc leverését követően érkezett az első magyar politikai emigrációs hullám. Legismertebb személyiségei Kossuth Lajos, Pulszky Ferenc és Mészáros Lázár tábornok voltak. Ezt követően említésre méltó magyar bevándorlás nem történt, csupán az I. világháború után érkezett csekély számú politikai emigráns (pl. Károlyi Mihály) a szigetországba. Változás csak az as világgazdasági válság, a németországi politikai változások, s ennek magyarországi hatásai miatt következett be. A liberális és baloldali személyiségek által 1944-ben alapított Angliai Magyar Tanács elnöke Károlyi Mihály lett. A II. világháború után a szovjet megszállás és a hazai politikai fordulat következtében mintegy 5 6 ezer, majd 1956-ban 21 ezer magyar menekült érkezett Angliába. Az Egyesült Királyság területén jelenleg ezer magyar él: Londonban és közvetlen vonzáskörzetében hozzávetőlegesen 5 ezer fő, ezen kívül honfitársaink minden jelentősebb településen megtalálhatók. Az angliai magyar emigráció mindenkor élénk figyelemmel kísérte az anyaország sorsának alakulását. Társadalmi és kulturális életüket, politikai megnyilvánulásaikat évtizedeken keresztül a magyarországi politikai rendszer bírálatának igénye határozta meg. Ezzel egyidejűleg figyelmük kiterjedt a Kárpát-medencei magyar kisebbségek sorsproblémáira is. Az emigráció gondolkodásmódjában a 80-as évek végétől jórészt már a rendszerváltozást bevezető, új hazai politikai folyamatokkal összefüggésben fordulat kezdődött, a hangsúlyok az etnikai összetartozásra, a magyar kultúra ápolására, az identitás újrafogalmazására helyeződtek át. A magyarországi változások ösztönzőleg hatottak az angliai magyarság szervezeti életére. Az évtizedek óta működő, de egymással csak laza kapcsolatban álló társadalmi, kulturális és egyházi szervezetek július 11-én, Londonban Magyarok Angliai Országos Szövetsége (MAOSZ) néven megalakították közös képviseleti szervüket. A csúcsszervezet, amelyhez megalakulásakor közel kétezer fős taglétszámmal 14 tagszervezet csatlakozott, integráló és érdekképviseleti feladatain kívül alaptevékenységének tekintette és tekinti az anyaországgal való kapcsolatok ápolását és építését. Létrejöttét követően a csúcsszervezet megjelentette a Hírek a Magyarok Angliai Országos Szövetsége életéből című nyomtatott közlönyét, amelynek szerepét 1994-től a negyedévenként megjelenő Angliai Magyar Tükör című folyóirat vette át. A kiadvány közérdekű tájékoztatást nyújt a szervezet életéről, valamint az angliai magyarságot érintő és érdeklő hazai döntésekről, eseményekről. Az angliai magyar szervezetek tevékenységének mindmáig meghatározó, sajátos vonása a magyar egyházközségek aktív szerepvállalása, lelkigondozói, valamint a magyar önazonosság-tudatot építő tevékenysége. Jelentős azoknak a magyar származású személyeknek a száma, akik a XX. század elejétől világhírű eredményeket értek el Angliában a tudomány és a kultúra területén, s ezáltal magas állami, társadalmi elismertségre tettek szert.

9 HTMH / 26 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről A Svéd Királyságban jelenleg mintegy ezer magyar vagy magyar származású személy (1999. évi adat) él. Az 1956-os magyar menekülteket követően többségük a szomszédos államokból vándorolt ki az észak-európai országba. Utóbbiak általában nem voltak magyar állampolgárok, kivéve az 1939., illetve az évi bécsi döntések következtében Magyarországhoz visszacsatolt területeken születetteket. Svédországban 17 körzetben összesen 32 világi magyar szervezet működik. Ezek ernyő- és érdekképviseleti szervezete a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ), amely a legutóbbi években hatékony lépéseket tett az északi régió, azaz a skandináv és a balti országok magyar szervezetei tevékenységének összehangolására. Aktív szerepet vállal a nyugat-európai magyar szervezetek együttműködésében. A SMOSZ tagszervezetei közül 24 hagyományos egyesületi életet él. Ezek rendezvényeikkel és programjaikkal a körzetükben élő magyarság igényeit szolgálják. További fontos szerepüknek tekintik a magyar hagyományok és kultúra népszerűsítését, valamint a svéd hivatalos szervekkel való kapcsolattartást. Az elmúlt másfél évtizedben a hagyományos egyesületeken kívül speciális tevékenységet folytató szakmai szervezetek is alakultak. Az Erdélyi Könyvegylet erdélyi és Kárpát-medencei írók tollából ad ki évente egy könyvet, a Svéd Magyar Segélyszervezet pedig a Svédországból a Kárpátmedencébe küldendő segélyszállítmányok megszervezését és összehangolását tűzte ki feladatául. A nyugati magyar szervezeti életben egydülálló Északi Magyar Archívum az utókor számára gyűjti és archiválja Észak-Európa magyar vonatkozású írott és elektronikusan rögzített anyagát. A negyven éve alakult 61. számú Gizella királyné cserkészcsapat Nyugat-Európa egyik legrégibb cserkészcsapata. A Magyar Ökumenkus Önképzőkör a svédországi magyarság szellemi fóruma. Az orvosok és mérnökök egyesületei azonos szakmai érdeklődésű tagokat tömörítenek. A Lencse Tibor Társaság a Kárpát-medencei árvák megsegítésére alakult, az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület célja a magyar képzőművészet svédországi és észak-európai népszerűsítése. A SMOSZ 1994-ben az egész országra kiterjedő ifjúsági szervezetként megalakította a Svédországi Magyar Ifjak Társaságát, majd 1999-ben a Svédországi Magyar Vállalkozói Kamarát. A svédországi iskolarendszer biztosítja a bevándoroltak gyermekeinek heti 1 2 órás anyanyelvi oktatását ben a mintegy anyanyelvi oktatásra jogosult magyar gyermek közül több mint 700 részesült magyar nyelvoktatásban. Az oktatást 50, többé kevésbé képzett nyelvtanár folytatja, köztük a lundi és az uppsalai egyetem magyar-tanszékén végzett, magyar-szakos tanárok is. A SMOSZ programot dolgozott ki az anyanyelvi oktatás elősegítésére, amely keretül szolgált a hétvégi nyelvoktatás beindításához, s e program támogatására alapítványt létesített. Jelenleg 14 városban működik hétvégi iskola. A program egy másik pontja a nyári anyanyelvi tábor megszervezésére vonatkozik. A kezdeményezés sikerét jelzi, hogy 2000-ben a tábor túljelentkezés miatt nem tudott minden jelentkezőt fogadni. Ezért a SMOSZ további tervei között szerepel az anyanyelvi táborok bővítése, végső célként pedig az egész nyáron nyitva tartó nyári anyanyelvi iskola beindítása.

10 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről 10 / 26 HTMH Az anyanyelvi program előirányozza továbbá az anyanyelvi oktatók szakmai továbbképzésének megszervezését, az egységes tanterv kidolgozását, a magyar zenei anyanyelv oktatását, valamint az elektronikus távoktatást. A Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetekkel karöltve évek óta megrendezik a tanulók immár hagyományossá vált országos szavaló és bibliaolvasó versenyét. Svédországban két felsőoktatási intézményben az uppsalai és a lundi egyetemen folyik magyar nyelvoktatás. A magyar tanszékek hagyományosan nem csupán nyelvoktatási központok, hanem kulturális műhelyek is, amelyek jelentőségét növeli, hogy az országban nem működik magyar kulturális intézet ben a SMOSZ kiemelt feladatának tekintette a magyar államalapítás évfordulójának tiszteletére rendezendő eseménysorozat megszervezését. Az egész évben zajló programok keretében 17 körzetben szerveztek magyar napokat, magyar hetet, ezen kívül nemzetközi millennium-konferencia, képzőművészeti, anyanyelvi és ifjúsági tábor, valamint két központi (egy svéd és egy magyar nyelvű) gála-műsor tette emlékezetessé a több száz programból álló rendezvénysorozatot. A februári közgyűlés határozata értelmében a SMOSZ kidolgozta és a svéd kormány elé terjesztette a svédországi magyarság jogi státusára vonatkozó kérelmét. Az előterjesztés szerint a svédországi magyarok a kulturális autonómia mintájára létrehozott magyar önkormányzat megalakítását kérik. Svédországban az ötvenes évek végétől működik magyar katolikus és protestáns igehirdetés. Jelenleg a Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezet keretében két lelkész látja el az egész országra kiterjedő szolgálatot, míg a Katolikus Misszióban lelkészhiány miatt, évi öt alkalommal vendég-papok szolgálnak. A svédországi magyar szervezetek szerteágazó tevékenységének köszönhetően évente több mint rendezvényre kerül sor. A SMOSZ a kilencvenes évek közepére megvásárolta a Stockholm közelében lévő Bromma helységben azt az ingatlant, amelyben átépítés után berendezte a kulturális, oktatási és egyéb tevékenységeknek otthont adó Magyar Házat. Svájcba a II. világháborút követően, három hullámban (1945, , 1956) érkezett nagyobb létszámú magyar politikai emigráció. Az itt élő magyarok száma a 2 3 ezer főnyi vajdasági vendégmunkással és menekülttel, valamint az egykori Csehszlovákiából menekült fővel együtt mintegy 25 ezerre tehető. Az 56-os menekültek fős csoportjából időközben hazatértek létszáma eléri az ezer főt. Az emigránsok kb. 80 %-a időközben felvette a svájci állampolgárságot. A 80-as években érkezettek egy része nem kapott svájci menedékjogot; emiatt nem rendelkeznek letelepedési engedéllyel, de humanitárius okokból nem utasítják ki őket az országból. Akinek menedékjoga van, az jelenleg a svájciakkal egyenlő jogokat élvez.

11 HTMH / 26 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről Svájc 1956-ig nem volt befogadó országnak tekinthető. Magas szinten gondoskodott a menekültek szociális ellátásáról, de letelepedésüket szigorú intézkedésekkel korlátozta, és arra törekedett, hogy a lehető legrövidebb időn belül harmadik országba távozzanak. Az átmenetileg területén tartózkodó menekültek szakképzettségüktől függetlenül csak segédmunkát vállalhattak, a svájci munkavállalóknál lényegesen alacsonyabb munkabért kaphattak, és nem folytathattak politikai tevékenységet. Mindazonáltal, 1945-ben és ban a magyar politikai élet, a köztisztviselői és katonai réteg számos tagja menekült Svájcba, és tett kísérletet társadalmi, politikai szervezetek létrehozására. Az ismertebb személyiségek közül Kovács Imre parasztpárti vezető 1947-ben Zürichben telepedett le, és előkészületeket tett a Magyar Paraszt Párt megalakítására. Nagy Ferenc volt miniszterelnök ezzel szemben egy más jellegű parasztszövetség létrehozását javasolta, és az 1949 márciusában megtartott tanácskozáson az ő álláspontja érvényesült. Végül Svájcban nem jött létre magyar parasztpárti központ, Kovács Imre és Nagy Ferenc pedig Amerikába távozott. A magyarországi forradalmi események hatására a menekültekkel kapcsolatos svájci magatartás 1956 után jelentősen módosult. Svájc Ausztria mellett azok közé az európai országok közé tartozott, amelyek messze lehetőségeiken felül adtak otthont a magyar menekülteknek, és a korábbi korlátozásokat is jórészt feloldotta. Ennek következtében 1958 decemberében megalakulhatott az itteni magyarság egyik legerősebb szervezete, a zürichi székhelyű Svájci Keresztény Magyar Munkások Szövetsége (SKMMSZ), amely jelenleg Keresztény Magyar Munkavállalók Szövetsége néven működik. Karitatív és segélyezési tevékenységét (Erdély, Kárpátalja és a Délvidék magyarságának támogatására) a svájci állam és az ENSZ menekültügyi szervezete is elismerésben részesítette. Az 1956-os magyar emigráció tagjai alakították a Zürichi Magyar Ifjúsági Klubot, amely az 1977-ben létrehozott Svájci Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Köre (SMIKK) szervezeti előzményének tekinthető. A SMIKK 1977-től évente színvonalas tanulmányi napokat szervezett. Leggyakoribb előadói Bogyay Tamás, Dénes Tibor, Ferdinándy Mihály, Gosztony Péter, Hanák Tibor, Juhász László, Saáry Éva és Csernohorszky Vilmos voltak. A szervezet a későbbiekben magyar nyelvű könyvkiadással és képzőművészeti tárlatok szervezésével is foglalkozott. Nevét 1983-ban Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Körre változtatta. Meghívott előadói között ettől kezdve egyre több hazai személyiség is szerepelt. Jelentős könyvkiadói tevékenységet folytatott még az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, amelyet Szöllősy Pál irányított. Ugyancsak kulturális vonatkozásai miatt érdemel említést a Genfi Magyar Egyesület, amely íróknak, tudósoknak, művészeknek biztosított szereplési lehetőséget. Az ben Kanadában alapított Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetsége Svájcban erős tagszervezetet hozott létre.

12 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről 12 / 26 HTMH A svájci szövetségi kormány által alapított és fenntartott berni Kelet-Európa Könyvtár (Stiftung Schweitzerische Osteuropa-Bibliothek) gazdag magyar vonatkozású könyv- és sajtógyűjteménnyel rendelkezett. Önálló jellege dr. Gosztony Péter igazgató nyugállományba vonulása után megszűnt. Ma is működik azonban a Genfi Magyar Könyvtár, amelyet Szabó Zoltán alapított, és tartott fenn a saját házában. A könyvtár állománya mintegy kötetből áll. A Svájci Magyar Egyesületek Szövetsége (SMESZ), amely mint csúcsszerv az összes számottevő magyar szervezetet magába foglalja, 1957-ben alakult. A tizennégy működő svájci magyar szervezet közül jelenleg tizenkettő tagja a SMESZ-nek. A tagszervezetek négy kivételével regionális jellegűek. Országos hatáskörű a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetségének Svájci Csoportja, a Keresztény Magyar Munkavállalók Szövetsége, valamint a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör. Magyar egyesületek működnek Zürichben, Bernben, Baselben, Badenben, Genfben, Lausanne-ban, Luzernben, St.Gallenben, Luganóban. A magyar nyelvű lelkigondozást római katolikus lelkész végzi Zürichben, Baselben, Bernben, Fribourgban, Genfben és Lausanne-ban. Református lelkészek szolgálnak Zürichben, Bernben, Genfben, Badenben, Baselben, Bielben, Luzernben, St. Gallenben és Lausanne-ban. Magyar iskola működik Baselben és Zürichben. Az utóbbi tanulóval Zürich Kanton oktatási rendszerébe integrált és támogatott intézmény. A magyarok által is lakott jelentősebb svájci városokban és ezek vonzási körzetében a nem első generációs magyar fiatalok nevelése, nyelvi kultúrája és identitása fenntartásában a cserkészcsapatok is hagyományosan részt vesznek. Svájcban országos magyar nyelvű napi- vagy hetilap nem jelenik meg, de több mint 40 éve évente öt hat alkalommal napvilágot lát a néhai Gilde Barna által alapított Duna című folyóirat. A regionális szervezeti közlönyök közül legjelentősebb a Genfi Magyar Értesítő. A holland magyar kapcsolatok kezdetei a 16. századra nyúlnak vissza. A reformációt követően szoros kapcsolat alakult ki a holland és a magyar kálvinizmus között. Ekkor indult el a magyar diákok peregrinációja a leideni, utrechti, groningeni, franekeri, harderwijki holland egyetemekre. A hagyomány azóta sem szakadt meg, mert mindmáig tanulnak magyar diákok a hollandiai egyetemeken. A református teológiai tanulmányok céljára alapított ösztöndíjak közismertek, amelyek közül leghíresebb a 18. századból az utrechti Stipendium Bernardinum. Itt tanult többek között Apáczai Csere János és Misztótfalusi Kis Miklós is. Utóbbi itt metszette azóta is használt nyomdabetüit, amelyeket később Jansonius betűknek neveztek. Ruyter admirális 1676-ban a holland parlament megbízásából kiszabadította a gályarabságra ítélt magyar protestáns lelkészeket a nápolyi alkirály fogságából. Svájc mellett jórészt Hollandiában adták ki évszázadokon keresztül a Károli Bibliát.

13 HTMH / 26 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről Az első világháború után a gyermekvonatok sok rosszul táplált magyar gyermeket szállítottak Hollandiába, hogy ott felerősítsék őket. Ugyanez történt a második világháború után is, amíg a holland segélyakciókat 1948-ban magyar részről be nem tiltották. Ezekből az akciókból gyakran egész életre szóló kapcsolatok, barátságok születtek. A két világháború közötti években munkát kereső magyarok vándoroltak ki Hollandiába és Holland-Kelet-Indiába. Az első hollandiai magyar szervezet a húszas évek elején létrejött Szent Borbála Egyesület volt, amelyet a limburgi magyar bányászok alapítottak. Az egyesület a hatvanas években szűnt meg. Időrendben a második magyar szervezet az Amszterdami Hungária Klub, 1929 volt, amely azóta is megszakítás nélkül tevékenykedik. Ez a szervezet már a háború előtt közismertté vált a nem magyarok körében is. A 30-as években alakult Első Hágai Magyar Női Klub a Hágában és környékén élő magyar nőket egyesítette, de a 70-es években beszüntette működését. A német megszállás alatt a hollandiai magyarok közül többen részt vettek az ellenállási mozgalomban. Az egyházi munka a háborút követően 1948-ban indult, s mind a római katolikus, mind pedig a Szórványban Élő Magyar Református Egyház gondoskodott lelkészek kinevezéséről. A pasztorációs munka katolikus részről a Római Katolikus Egyházközségi Tanács, protestáns részről a Hollandiai Magyar Protestáns Keresztyén Lelkigondozó Szolgálat (a Nyugat-Európai Magyarnyelvű Református Lelkigondozó Szolgálat és a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának tagja, s a Jőjjetek című értesítő kiadója) keretében folyik. A vianeni Magyar Otthon amely az ország középső részén fekszik, és különböző magyar tevékenységeknek ad helyet az utóbbi szervezet tulajdonát képezi ben magyar fiatalok jórészt egyetemi hallgatók alapították a Hollandiai Mikes Kelemen Kört. A körnek jelenleg 200 aktív és mintegy 300 pártoló tagja van. Havonta rendez előadásokat, rendszerint Vianenben, és 1959 óta évente megszervezi Tanulmányi Napjait, amelyekre a világ legkülönbözőbb részeiből hív meg kiváló előadókat. Az előadások egy része időközben nyomtatott formában is megjelent. A szervezetben számos fiatal is tevékenykedik. Ugyancsak 1951-ben indult a Magyar Katolikus Diákszövetség, amelyből később kibontakozott a Pax Romana. Az 1956-os forradalom után jelentős számban érkeztek magyar menekültek Hollandiába. A menekültek jól beépültek a holland társadalomba, anélkül, hogy identitásukat feladták volna. A Mikes Kelemen Kör és az Amszterdami Hungária Klub, 1929 alapította közösen, 1957-ben a Hollandiai Magyar Szövetséget, mint a hollandiai magyarság csúcsszervezetét. A szövetség évente kiadja a Hollandiai Magyar Hírek című közlönyét, amely magyar és holland nyelven a hollandiai magyar tevékenységekről nyújt áttekintő tájékoztatást. Az 1956-ban érkezettek az ország különböző helységeiben helyi egyesületeket alapítottak. Figyelmet érdemlő tevékenységet folytat az alkmaari Kölcsey Egyesület, a limburgi Rákóczi Ferenc Egyesület, a Magyar Asszonyok Egyesület és az Edei Klub. Megalakult az Attila Cserkészcsapat is. A Szent István Alapítvány komoly holland forrásokat mozdít meg magyarországi jótékonysági akciókra.

14 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről 14 / 26 HTMH A 90-es évek elején a Hollandiai Magyar Szövetség hozta létre a második generációs fiatalok részére a Hollandiai Magyar Fiatalok Egyesületét, amely jelenleg Széchenyi Egyesület néven ismert. A Hollandiában ideiglenesen tartózkodó fiatalok összefogására 1994-ben alakult meg a Magyar Fiatalok Baráti Köre (MAFI). A gyermekek számára a vianeni otthonban növekvő érdeklődés mellett működik a Tekergő elnevezésű tábor. Kiadványa a gyermekeket és felnőtteket egyaránt megszólító Tekergő című lap. Magánvállalkozásként, nagy sikerrel jelenik meg a Most magyarul! című kétnyelvű folyóirat. A hollandiai felsőoktatásban a groningeni és az amszterdami egyetemen folyik magyar oktatás. Groningenben a finn ugor tanszék keretében magyar nyelvet és irodalmat, míg Amszterdamban magyar nyelvet és Magyar tanulmányok -at lehet hallgatni. Az amszterdami intézet adja ki a holland nyelvű Ablak című folyóiratot, amelyben Magyarországra vonatkozó információk olvashatók. Hollandiában jelenleg mintegy 8 10 ezer magyar él. Az eddigiekben említetteknél csekélyebb lélekszámú, de figyelmet érdemlő aktivitást mutató magyar közösségek élnek még Dánia, Norvégia, Finnország és a balti államok Észtország, Lettország, Litvánia, valamint Csehország és Lengyelország területén. A felsorolt országokban működő magyar szervezetekről a következő oldalon található 1. sz. táblázat ad áttekintést. Dániába és Norvégiába néhány kivételtől eltekintve 1956 után Magyarországról, valamint a 80-as évektől a Kárpát-medencei utódállamokból kerültek magyarok. A balti köztársaságokban élő magyar csoportok tagjait még a szovjet időkben mint speciális szakembereket népgazdasági megfontolásból, többnyire Kárpátaljáról helyezték erre a területre, esetleg itt végezték az egyetemet és ezt követően itt nyertek alkalmazást, vagy házasságkötés következtében telepedtek le a Baltikumban. Lettországban közel 300 önmagát magyarnak valló személy él. Ebből 78 fő lett állampolgár, 10 fő más állam polgára, 205 fő pedig a Lett köztársaság állandó lakosa státust viseli, ezért Magyarország vonatkozásában sem élhet a vízummentességgel. (Rigai külképviselet hiányában a magyar vízumot az észtországi Tallinban kell beszerezniük. Litvániában mindenki megkapta az állampolgárságot aki öt éve az országban él.) A lettországi magyar szervezet 1997 júniusában kapott társasági bejegyzést. Tagjainak száma fő, valamennyien Rigában élnek. A vidéken élőkkel a kapcsolat eseti jellegű. A Cseh Köztársaság magyarjai zömmel a csehszlovák időszakban, munkavállalóként telepedtek le a korábbi közös állam iparosodottabb cseh és morva területein, majd ennek felbomlása után megteremtett egzisztenciájuk helyén maradtak. Évente öt alkalommal megjelenő színvonalas folyóiratuk a Prágai Tükör.

15 HTMH / 26 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről Áttekintés a Dániában, Norvégiában, Finnországban, a balti államokban, valamint Cseh- és Lengyelországban működő magyar szervezetekről Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Elnök: Végh István Praha 10, K. Botiči 2 csmmsz@mbox.vol.cz Dániai Magyarok Országos Szövetsége Elnök: Haulik Krisztina DK-4250 Fuglebjerg, Palmeraengevej 13 duna.haulik@gtznet.dk Észtországi Magyarok Munkácsy Mihály Kulturális Egyesülete Elnök: dr. Bán István EE-2400 Tartu, Pohla bereg@fre .hu Finnországi Magyarok Egyesülete Elnök: Tanító Béla FIN Tampere, Satakunnankatu A 7 Tel.: , fax: beta99@koti.soon.fi Lengyelországi Magyarok Szövetsége Elnök: Engelmayer Ákos Podkowz Leine, ulico Zeromskiego 14 Tel.: Lettországi Magyarok Balaton Társasága Elnök: Molnár Sándor LV-1082 Riga, Zemes iela 6 8 Tel.: , , fax: Litvániai Magyarok Báthory István Kulturális Szövetsége Elnök: Maria Rubazeviciene Homoki LT-2051 Vilnius, Rinktines LVD@takas.lt Norvégiai Magyarok Baráti Köre Elnök: Dobos Éva No-0303 Oslo, Pstboks 5291, Majosrstua eva.dobos@czi.net 1. táblázat

16 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről 16 / 26 HTMH Lengyelország a hagyományos történelmi rokonszenv alapján mindig vonzotta a vegyes házasságban élő, a másként gondolkodó, vagy a sajátos lengyel szellemiség iránt vonzódó magyarokat. A kolónia mintegy 500 főt számláló csoport, és tagjai az utóbbi 55 év során telepedtek le Lengyelországban. A magyarok többsége vegyes házasságban él; gyermekeik magyar nyelvismerete a szülők szándékán múlik. Varsóban 1999 óta működik a Divéky Adorján Hétvégi Magyar Iskola. A Lengyelországi Magyarok Egyesülete 1994-ben, a Dél-Lengyelországi Magyarok Egyesülete fordulóján alakult. Az előbbi, varsói székhelyű szervezet tagjainak száma fő, egyesületi helyiségük nincs, rendezvényeiket a Magyar Intézetben tartják. A Lengyelországban élő magyar kolónia nem bejegyzett kisebbség, ezért az egyesület a lengyel kormányzati szervektől sem kaphat anyagi segítséget. Finnország a nyolcvanas évek csekély számú menekültjétől eltekintve soha nem volt a magyar emigráció igazi célországa. A 60-as, 70-es évek során itt megtelepedett zenei szakemberek után a 90-es évektől egyre nagyobb számban érkeztek a Kárpátmedencei magyar kisebbségek köréből is fiatal munkavállalók, ösztöndíjasok, kutatók és családtagjaik. A magyar közösség lélekszáma mintegy 600 fő, egy részük finn állampolgársággal rendelkezik, és zömmel Dél-Finnországban, Helsinki vonzáskörzetében élnek. A zeneművészek, képzőművészek, orvos-kutatók jelentős elismerést vívtak ki a finn közvélemény előtt. A Finnországi Magyarok Egyesülete (FME) amely március 13-án alakult, és 1997-ben hivatalosan is bejegyezték az országban letelepedett vagy hosszabb rövidebb ideig itt tartózkodó magyarok nyitott szervezete. Költségeit a tagsági díjak mellett a támogató szervektől, illetve pályázatok útján szerzett eszközökből fedezi. Feladatának a magyar nyelv, kultúra, hagyományok ápolását, a közösségi kapcsolatok erősítését, az újonnan jövők támogatását, valamint a nemzeti ünnepekről és egyéb jeles évfordulókról történő megemlékezést tekinti. Kapcsolatot tart a magyarországi kormányzati szervekkel, a magyar külképviseletekkel, a finn társadalmi szervezetekkel és a más országokban működő magyar egyesületekkel. A skandináv és a balti országok magyar szervezeteivel szoros kulturális és anyanyelvi oktatási kapcsolatokat alakított ki. Támogatja továbbá a Finnországi Magyar Gyülekezetet, a magyar katolikus közösséget, a magyar nyelvű óvodai és iskolai oktatást. Külön említést érdemel az óvodáskorú gyermekek szüleit összefogó, 1998-ban alapított, s foglalkozásait kéthetenként tartó Bóbita Klub. A finnországi magyar gyerekek számára rendszeres (délutáni, esti) oktatás folyik Helsinkiben és Vantaa-ban, több tanulócsoportban. Az ország több gimnáziumában szabadon választott idegen nyelvként több éve folyik a magyar nyelv oktatása. A finn oktatási törvény lehetővé teszi, hogy a magyar gyermekek az általános iskolai oktatás keretében heti rendszerességgel anyanyelvi és a nemzeti kultúrájukat ismertető foglalkozásokon vehessenek részt. A tanulócsoportok megszervezése a szülők aktivitásától függ. A tanügyi szervek általában szakképzett tanár működéséhez kötik az oktatás engedélyezését.

17 HTMH / 26 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről A közösség hírlevelet ad ki, és élénk elektronikus levelezés folyik a tagok között. Az FME mellett honlapja van a helsinkii, tamperei és saloi magyaroknak is. Jól működő partneri kapcsolatot tart fenn a Magyar Kulturális és Tudományos Központtal, a magyar külképviselettel, a Finn Magyar Társasággal (Suomi Unkari Seura), a finn evangélikus egyházzal, a Finn Világszövetséggel (Suomi Seura) és a tudományegyetemekkel. A Finnországi Magyar Gyülekezet (nem része a FME-nek, önálló szerveződés) 2002-ben öt alkalommal gondoskodott magyar nyelvű protestáns istentisztelet megtartásáról. Két városban (Helsinkiben és Tamperében) katolikus istentiszteletre is sor került. Otaniemiben Biblia-kör működik. 2. ÉSZAK-AMERIKA A kontinens két legnagyobb állama az Egyesült Államok és Kanada közel száz éven keresztül a gazdasági és politikai indíttatású magyar kivándorlás hagyományos célországa volt. A két országban jelenleg 1,5 2 millió, önmagát magyar származásúnak, illetve magyar anyanyelvűnek és identitásúnak valló személy él. A évi népszámlálás adatai szerint az Amerikai Egyesült Államokban személy vallotta magát magyar származásúnak (ez a szám az évi népszámláláskor volt). Ebből 1990-ben fő, 9,35 % (1980-ban még fő, a megkérdezettek 10,12 %-a) állította azt, hogy otthonában magyarul beszél. (E tekintetben nem rendelkezünk újabb adattal.) Különböző becslések alapján jelenleg mintegy 730 ezer főre tehető azoknak a száma, akikről elmondható, hogy a nyelvismerettől függetlenül is, több kevesebb következetességgel őrzik magyar önazonosságukat. A fennmaradó rész zömmel nem első generációs amerikai polgár még számon tartja valamikori magyar eredetét, de e téren már nem, vagy csupán alkalmilag aktivizálható. Az amerikai magyar közösség kialakulása történetileg mintegy másfélszáz évre vezethető vissza. Egyedi esetektől eltekintve nagyobb létszámú magyar politikai emigráció az es szabadságharc leverését követően jelent meg az Egyesült Államokban. A múlt század 70-es éveitől egyre nagyobb méreteket öltött az emigrációs népmozgás, és 1871-től 1900-ig , 1900-tól 1914-ig pedig , a vizsgált időszakban tehát összesen ember vándorolt ki a korlátlan lehetőségek hazájának nevezett USA-ba a történelmi Magyarország területéről. A kivándorlók száma először 1903-ban haladta meg a százezer főt ( ), s 1914-ig csak két ízben ban és 1911-ben esett a százezres nagyságrend alá. A hullám 1907-ben érte el a csúcspontját, amikor a távozók száma fő volt, ami egy kelet-közép-európai nagyváros lélekszámához volt hasonló. Az Egyesült Államokban és Magyarországon található adatok eltérnek egymástól, ami valószínűleg abból következik, hogy az amerikai forrásokban az 1861 és 1910 közötti bevándorlók kibocsátó országaként az Austria Hungary megjelölés szere-

18 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről 18 / 26 HTMH pel, de ha valaki nem magyar nemzetiségűnek vallotta magát, akkor esetleg nem a Monarchiából bevándoroltak, hanem más népek köréből származók között tartották nyilván. A kivándoroltak jelentős része ugyanis a jobbára nemzetiségek által lakott, gazdaságilag elmaradottabb, túlnépesedett peremvidékekről indult útnak. Lépésüket az amerikai gazdasági konjunktúra és a szervezett munkaerő-kivitel motiválta. Ez a legnagyobb kivándorlási hullám nem volt közvetlenül politikai indíttatású, közvetve azonban Magyarország iparpolitikáját tette kritika tárgyává, amely a hangsúlyt elsősorban a központi területek fejlesztésére helyezte: jóllehet az ipari fejlődés a nagy kivándorlás időszakában már az észak-nyugati és dél-keleti peremvidékeken (pl. Zsilvölgye) is megindult, de így sem enyhítette a mezőgazdaságból is kiszoruló peremterületi lakosság megélhetési nehézségeit. A távozók közül sokan nem végleges kivándorlási szándékkal hagyták el az országot, s némi anyagi gyarapodás után szülőföldjükre kívántak visszatérni. Számosan vissza is tértek, de az I. világháború ezt a folyamatot megszakította. A I. világháború után a törvényes megszorítások és a gazdasági válság miatt megszűnt a tömeges bevándorlás Amerikába. Az ekkor politikai, világnézeti okból kivándoroltak többnyire a polgári értelmiség soraiból kerültek ki, és közülük számosan az amerikai tudományos és művészeti élet élvonalába emelkedtek (pl. Korda-fivérek, Czukor György, Szilárd Leó, Neumann János, Teller Ede stb.) A gazdasági és politikai okból 1921 és 1940 között kivándoroltak száma az amerikai források szerint fő volt. A második világháborúig a legjelentősebb szervezetek közé az 1906-ban alakult Amerikai Magyar Szövetség (AMSZ), a Rákóczi és a Verhovay fraternális biztosító társaságok, valamint az Amerikai Magyar Református Egyesület tartozott A háború után új szervezeti struktúra jött létre. Ezek között kell említeni az ben alakult olyan emigráns szervezeteket, mint a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK), a Magyar Bizottmány, a Magyar Társaság, valamint az 1956-os forradalom után létrejött szervezeteket. Időközben belső konfliktusok miatt leértékelődött az AMSZ, az összeolvadt Rákóczi és Verhovay szövetségek pedig létrehozták a William Penn biztosító társaságot. A kultúra, a hagyomány és a nemzeti közösségek megtartásában a legjelentősebb szerepet a Külföldi Magyar Cserkészszövetség és az egyházak által fenntartott hétvégi és nyári magyar iskolák játszották. A társadalmi életben hasonló pozitív szerepet töltöttek be a helyi magyar klubok és magyar egyházak. Az országos szintű kulturális munkában legfontosabb szerepet játszó szervezetek közül a New Jersey-ben működő, múzeumalapító American Hungarian Foundation, a Hungarian American Educators Association és az American Association for the Study of Hungarian History említendő. A II. világháború befejezésétől 1956 októberéig újabb magyar csoportok vándoroltak be az Egyesült Államokba, akiknek zöme 1945-ben és az as politikai fordulat után hagyta el Magyarországot. Az emigrált polgári, parasztpárti és szociáldemokrata

19 HTMH / 26 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről politikusok néhány volt diplomatával közösen november 15-én létrehozták a Magyar Nemzeti Bizottmány elnevezésű szervezetet. A forradalom eseményeinek következtében az Egyesült Államok 1956 novemberétől 1958 júniusának végéig magyar menekültet fogadott be, akik sokkal előnyösebb elbánásban részesültek, mint a II. világháború utáni bevándorlók. Nagy Ferenc volt miniszterelnök a Magyar Nemzeti Bizottmányban az 56-os követelések vállalását, szervezeteik befogadását indítványozta, s hosszas egyeztető viták után Magyar Bizottság néven új csúcsszervezet alakult. Párhuzamosan még évekig működtek önálló magyar 56-os szervezetek is, amelyek többszörös szervezeti átalakuláson és névváltoztatáson mentek keresztül. Az anyaországgal szembeni emigráns magatartás változása az 1970-es években vált megfigyelhetővé. A hazalátogató amerikai magyarok száma évről évre növekedett, bár az emigráció egyes tagjai ellenezték a hazalátogatást, mivel véleményük szerint ez támogatást adott a kommunista rendszernek. Az állam iránti orientáció módosulása csak 1989-től vált érezhetővé. A korábbi szembenállást az óvatos párbeszéd és kapcsolatkeresés váltotta fel, amely jórészt a Magyarok Világszövetsége és az Anyanyelvi Konferencia közvetítésével történt. A pártállami rendszer időszakában lezajlott, utolsó nagyobb vitára ban, a Szent Korona hazaszállításával összefüggésben került sor, miután az ereklye visszaadását az emigráció egy része ellenezte, míg a többség nem emelt ellene kifogást. A korona átadásakor, január 6-án több ismert magyar emigráns is megjelent az amerikai magyar delegáció tagjaként Budapesten. A rendszerváltozást követően az emigráns minősítés, valamint az azzal együtt járó jogi helyzet megszűnt, s mind az emigráció, mind pedig az új magyar kormányzat túlzott várakozással tekintett a kapcsolatok alakulása elé. A túlzott elvárások a továbbiakban újabb vitákhoz vezettek (pl. a hazai közéletben való részvétel, a választójog, a szomszédos országokkal kötött alapszerződések kérdése, állampolgársági, kártérítési ügyek stb.). Az intenzív kapcsolatépítés mindazonáltal megkezdődött, ugyanakkor az 1994 és 1998 közötti időszakban némileg lelassult. Az 1998-as választási eredményeket az amerikai magyarság rokonszenvvel és bizakodással fogadta; a számottevő szervezetek támogatásukról és együttműködési készségükről biztosították az új magyar kormányt. A rendszerváltozással kialakult a tiszteletbeli konzuli hálózat. Több amerikai magyar személyiség kapott ilyen jellegű megbízatást, amely hasznosan kiegészítheti a hivatásos diplomáciai testület munkáját. Az Amerikai Egyesült Államokban több mint háromszáz magyar alapítású szervezet, egyházközség, intézmény működik. Néhány nagyobb szervezet felbecsülhetetlen értékű munkát végez a magyar önazonosság-tudat és kultúra fenntartása, a magyar érdekek mellett folytatott népszerűsítő, felvilágosító tevékenység vagy a Kárpátmedencei magyar kisebbségek támogatása terén. A legjelentősebb szervezetek közé

20 Jelentés a Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetéről 20 / 26 HTMH tartozik az 1906-ban alapított Amerikai Magyar Szövetség, a Willam Penn Association, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség, a Magyar Baráti Közösség Itt Ott, a Magyar Öregdiák Szövetség Bessenyei Kör, a Katolikus Papok Ligája vagy az Amerikai Magyar Református Egyesület. Karitatív tevékenysége miatt figyelmet érdemel még a MAOSZ, a Magyar Amerikaiak Országos Szövetsége (National Federation of Hungarian Americans). A MAOSZ-hoz mint csúcsszervezethez 14 szervezet tartozik, köztötük az öt évtizede működő Árpád Akadémia (Arpad Academy) és a Magyar Társaság (Hungarian Association). Utóbbi szervezi az évente novemberben megrendezésre kerülő Clevelandi Magyar Napokat. Növekvő létszámmal a MAOSZ tagjaként működik a Magyar Amerikai Nyugdíjasok Szervezete (Association for Retired Hungarian Americans). A MAOSZ támogatja a szellemileg fogyatékos gyermekek egyik magyarországi általános iskoláját, a debreceni egyetem Leukémiai Kutató Intézetét, valamint az erdélyi magyar kisebbséget. Kapcsolatot tart a többi amerikai magyar csúcsszervezettel, de mint adómentességet élvező szervezet, egyetlen politikai pártot sem támogathat. Tudományos szervező tevékenységet folytat az American Association for the Study of Hungarian History. Megalapítása óta fontos munkát végez az amerikai politikai élet befolyásos személyiségeinek magyar ügyekben (pl. Kárpát-medencei kisebbségi helyzet, romániai falurombolás, egyházi ingatlanok kérdése, Magyarország NATOfelvétele stb.) történő tájékoztatása, illetve befolyásolása terén a Hungarian Human Rights Foundation (Magyar Emberjogi Alapítvány) és a Magyar Amerikai Koalíció. A nyugati magyar diaszpóra, így az amerikai magyar közösségek (hétvégi iskolák, cserkészet, kulturális élet stb.) fenntartásának hagyományosan meghatározó elemei az egyházak. A tömeges kivándorlások idején a magyarországi egyházak ezt a missziót az állammal együtt önként vállalták, és a közösségek fennmaradásáért, magyar identitásuk megőrzéséért léptek fel. Ennek érdekében 1945-ig folyamatosan gondoskodtak a szervezett lelkészellátásról is. Az intézményes lelkészküldés és az emigrációs utánpótlás elmaradását követően azonban az amerikai diaszpóra körében minden egyházat és felekezetet illetően kritikussá vált a lelkészhiány. Az amerikai magyar szervezetek és intézmények önfenntartóak. Nem részesülnek állami vagy municipiális támogatásban, közösségi céljaikat, valamint a Kárpátmedencei kisebbségek segélyezését saját erőből biztosítják. Ez pedig tekintettel a legaktívabb rétegek körében lezajló generációváltásra és a saját szervezeti élet fenntartására egyre nagyobb akadályokba ütközik. Ezért ma már a nyugati diaszpóra sem nélkülözheti az anyaország segítségét az anyanyelv és a magyar identitás fenntartását célzó támogatások formájában. Kanada a II. világháború befejezéséig nem tekinthető a magyar kivándorlás célországának, jóllehet már a század első évtizedeiben megjelentek itt (pl. a délontariói dohányvidéken ) magyarországi kivándorlók. A tömeges kivándorlás ban, majd 1956-ban vette kezdetét, s nem csekély azoknak a száma sem, akik az ún.