Átírás

1 2001-BEN ALAPÍTOTTA BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN Köszönjük az 50 éves kölõ PARTI NAGY LAJOS Egy hosszú kávé Ma õsz van és vasárnap, avarszag és dohányzom, az aszalkán fajanszban még gõzölög az égbol, egy önövas foelben ülök a cifra balkon, kavarva hosszú kávé, míg végre lusa ükrén eloszlik és bedrappul, min kondenzál ökörnyál, a kedvem égi mása Pedig szép i a Herbsag, ahogy körülkeríi, min biroká a gazda, a parko és a kere, hogy majd planíroz, ása, és élre háza épí e zöldbõl és vörösbõl, ahonnan úgy hiányzol, hisz csak neked, ha egyszer, ha egyszer még, neked csak, valami háza, allé, napórá lusa ûvel, hová a hosszú árnyék magá befûzni boldog, s szakad zakóm zsebébe a forró õszi holda bevarrja éjszakára ORBÁN JÁNOS DÉNES Rendben hogy õsz* Rendben hogy õsz, beér az évszakába, És egyre inkább noszalgos Gedich Halak kúsznak az ember hajzaára S hárahagyják ezüskés színeik Még elhever a zörgõ szívharaszban, S mikor idõnkén kaog á a MÁV, Arra gondol: mily Herbsagadhaalan, A lé csupán eányi koszolove Az ember végül végül Vlagyivoszig A vona rázza õ meg koryolog, Héjazsír ken a piríós kenyérre Szállong a múl de Freud már nem biroklik; S õ ávolságon még úl ávolod, Szégyen, fakeszyû immár félreéve * Részle a Pari Nagy Lajos 50 szüleésnapjára 14 magyar kölõ álal ír szonekoszorúból A meserszonee az ünnepel íra 2003 okóber A VILÁG LEGNAGYOBB PÉLDÁNYSZÁMBAN MEGJELENÕ MAGYAR IRODALMI HAVILAPJA III évfolyam 24 szám 2003 okóber 5000 lej; 70 F ; 0,50 75 éve huny el Tóh Árpád Szeszélyes, bús ajándék E rímes, furcsa jáék (Rímes, furcsa jáék) Aradon szülee 1886-ban, de a család nemsokára Debrecenbe kölözik Tóh Árpád i vol gyermek, i ére ifjúvá, inné indul Budapesre, az egyeemre bölcsésznek Az apja szobrász vol, a szabadságharc és Kossuh Lajos emlékének megszálloja, aki élee folyamán számos Kossuh szobro készíe különbözõ városok fõere számára Igen gyenge esalkaú fiú, korán hajlamos a üdõbajra, könyvek és ábrándok közé vonul Inkább él az irodalomban, min az éleben Természees is, hogy éreségi uán irodalom szakos bölcsésznek indul a budapesi egyeemre Szorgalmas és jó anuló világéleében, szomjasan issza magába a mûvelsége Budapesen azuán alálkozik az új irodalmi örekvésekkel Tizenkilenc éves korában már versei jelennek meg a fõvárosi lapokban, közük a Kiss József szerkeszee A Hében, amely a Nyuga elõ a modern irodalom fõ ûzhelye vol Majd 1908-ól, a Nyuga megindulásáól kezdve odaarozik Adyék munkaársai közé Ady elragadja, áhíaos hódolaal néz fel rá, noha kölõi alkaa nagyon ávoli Ady erõeljességéõl is, forradalmiságáól is Közelebb áll a filozoper kölõkhöz, Babisékhoz Folyaása a II oldalon BRAUCH MAGDA Egy dinaszia alkoásai II old Ne csak szeressük egymás, hanem beszélgessünk is inerjú Jován Zivlák kölõvel III old Ferencz Zsuzsanna: Kik ügyei A hónap elején nyíl meg az aradi Klió eremben a Veró mûvész-dinaszia ö agjának kiállíása Varga Mihály, a sepsiszengyörgyi képár igazgaója ismeree az ö mûvész Az alapíó, Budapesen akadémikus nevelésben részesül Veró Arúr, a második generációhoz arozó, alkoásaikra már a kéely jelei is felvivõ Veró Bodoni Zsuzsá és Veró András, és a harmadik generáció képviselõ Veró B Sebesyén András, aki a kollázs felé indul el, valamin Veró Barnabás, a család lázadó agjá, aki inkább a performansz érdekel Varga Mihály szerin a Veró-családban az a meglepõ, hogy mindegyik agja máskén viszonyul a mûvészehez Lapszámunka az õ alkoásaikkal illuszráluk, a felhasznál képanyag érzésünk szerin jól érzékelei Erdély egyik rangos képzõmûvész-dinasziájának jelenõségé! IV old Színház: Hamle-performance V old Francois Bréda: Zeusz zergéi ZSIDÓ FERENC Mindenkinek a maga városa a leggyûlöleesebb Mer szerei Fõleg nyáron Amikor az emberek üdülni mennek Elvbõl, mely köelesség Akik valami módon kibújnak e köelesség alól az ohon maradók, lagymaag nyugalommal gyûlölik ovább fészküke Az efféle érzéseknél nem jó a megszakíás, fõ a folyonosság! Ilyenkor a nap, keszeg és dús faroka egyarán simogava, elégedeé eszi a város lakói Megelevenednek a bárok, vendéglõk, sürögnek a pincérnõk, combjuk villan, habzik az éle Ilyenkor a legkönnyebb gyûlölni a város Télen, vacogó foggal sokkal nehezebb Az ucákon férfiak, egyenes derékkal, és nõk, lenge ruhákban, kihívó ekineel Igen, mi is gyûlöljük, hirdeik a ekineek És, Isenem, hogy ez milyen jó! Azán megérkezem én is Igaz, kissé megkésve, így nem vagyok ökéleesen egy hullámhosszon a öbbiekkel Gólyalábaim felcsaolása aro oly soká, melyeken libegek Nem azér, hogy elhiessem az emberekkel: nagy sár van, jó lesz kímélni a cipõ, nem is azér, hogy nagyobbnak ûnjek (ez amúgy sem sikerülne), még csak nem is rerográd, noszalgikus hobbiból Be kell hogy valljam, rühellek gólyalábon járni! De, ha muszáj Maradjunk ennyiben, jó? Lassan már a fõéren vagyok, bár mozgásom kissé bizonyalan, mer a járda öbb helyen föl van örve, a lagymaag gyûlölködés mia nem vol idõ megjavíani Úgy lászik, még mindig egyszerûbb gyûlölni, min dolgozni Sokan elhaladnak melleem, kissé bosszankodva konsaálom, hogy még csak meg se bámulnak Minha eljesen ermészees jelensége lennék városomnak Talán arra gondolnak, ha ez a formájá válaszoam a gyûlölésnek, essék, legyen! Csak elmennek melleem, igazából észre se vesznek, csupán hosszú, kõrisfából készíe lábaima láják Fölfelé minek nézni? Szembe sü a nap! A kopogásra sem kapják fel a fejüke Ha jobban belegondolok, nem is bánom, hogy nem figyelnek, kicsi azér is állam gólyalábakra, hogy ne kelsek felûnés Ha más városról lenne szó, elég lenne készer végigmenni a közponon, libegõ mosollyal ráköszönni az emberekre, máris divaá válna a gólyalábalás De i mos az én városomról van szó Hol az felûnõ, mi megszoko Ellábalok a parkig, alálkozni azzal a néhány hasonszõrûvel Össze is csókolózom velük, ez ala kuyák funak ki a lábunk közö Gazdáik is köveik A város cinkosan hunyorog Ennek így kell lenni Összedugjuk a fejünke, mosolygunk, nagyoka szuszogunk A szánkon Az én városomnak mindig esõszaga van Legalábbis az hiszem Más nem kérdezem meg errõl, minek Ha nincs esõszaga, az se baj Én báránybõrszaggal is gyûlölném, lehe, kicsi máskén Megpróbáljuk levakarni egymásról a hasonszõr, közben éován nézelõdünk, figyelünk Egy ilyen nyári déluánon sok minden örénik az én városomban Apró kis balladák kelnek szárnyra, a szereplõk eszés szerin behelyeesíheõk A bankigazgaó nem szerei a feleségé A bankigazgaó nem szerei a bankigazgaó Az én városomban a bankigazgaónak nagy, görbe orra van, kopaszodik, Városom ANAVI ÁDÁM Rikul a vers már Rikul a vers már Rikul a cson is a érdem ala és rikul a vágy szüleése a szívdobogás üemére Gondolaom nem paan készen képsorozaban: szóbeli-képi alakjá györelmes vajúdással hozom fel a mélyudaomból Csendesedik körülöem a Hangszínek zubogása Ajóm nem nyikorog, és régi baráom, a szél is lassan megnevelõdik: s halkabban füyörész a fülembe, ha erre csaangol S méghogy a ükröm fénye fakulga! És a fonákján mállik a foncsor s elorzíja az arcom! Mos kapom raja szemem ahogy hosszan nézi a semmi, rajafeledve magá valahol egy ávoli csenden, És felocsúdván lassan nyúlok a régifogású szerszámok melegéhez s nyugalaníva ekinek az önel új szerkenyûk villó gombjaira Lépésenkén nõnek a sanda járdakövek, és Nyúlnak az ucák Lélekürülen jönnek elébem az arcok az évek csiganyomával pillanásom megörik fáyolozo szemeken, s válaszkeresõ fényé nincs ki fogadja De feldob a rügyek szivárványosodása Elkap a bimbózódás mélységének a ika És csendül bennem lánymozgások Északi fénye, hajnalosíja szemem, harsányíja a hangom és mégis rikul a versem Rikul a cson is a érdem ala és kopik a csípõm golyós-csapágya Nincsen olaj rá VI old Dávid Gyula: EMÍR-idézõ VII old Mészáros Sándor vigneái és elõkelõen merev zakókban jár Az én városomban másnak is van görbe orra, más is kopaszodik, más is jár elõkelõen merev zakókban Mos egyre rá is köszönök Figyelmességeme gálánsan viszonozza, keze nyúj, nem zavarja, hogy nem éri föl az enyéme Nem szállhaok le a gólyalábakról, akkor kezdhenénk minden elölrõl, s az pedig gyanús lenne Nem szabad gyanúba keverni egy görbe orrú, kopaszodó, merev zakós Mi szólna a öbbi görbe orrú, kopaszodó, merev zakós? Egykedvûen arom a háam, hadd vakarják le róla a öbbiek hasonszõr A meggyfaláb jobb, udod-e, az sosem fáj, hallom mögöem valakinek a hangjá Engedem meggyõzni magam, pedig a fájdalom jó Az én városomban mindig békések az emberek Nem szereik az erõszako, egyebe sem szerenek Nem néznek agresszív filmeke Ha szökõévenkén egyszer mégis elcsaan egy pofon valamelyik népes ucán, a járókelõk szégyenlõsen elfordíják fejüke Szemükben könny, mi nem örölnek le Kell az oda, min búzába a pipacs A vér nem bírják láni, hányingerük lesz õle Hányni pedig nem jó dolog Enni se Ha nem kellene enni, nem lenne erõszak Az én városomban az emberek összefüggésekben gondolkoznak Függésekben Folyaása az V oldalon

2 II 2003 okóber JON FOSSE nem is olyan régen csak néhány napja néhány hee alán néhány éve örén o vol azán mégsem jö elûn vol nem vol min egy ringó mozdula o ben hol láhaó és kiörölheõ és megõrizheõ anélkül hogy bármi megválozna az esõben megyünk min a gyerekek Állunk az esõben s az esõ vagyunk Megfogom a kezed hallgasz magad vagy esõ kereszül egymás esõin a söéen kereszül kereszül mindenen mindenen ami miénk ázunk Áesõzöl rajam és én erajad egymásra nézünk és nem udjuk valójában mi örénik kik vagyunk Az esõben állunk az esõvel egymásba mosódunk * Fordíoa KOVÁCS KATÁNG FERENC,, Ne csak szeressük egymás, hanem beszélgessünk is! A emesvári Car Ves Könyvszalonon alálkozunk Szerbia és Monenegró képviseleében, az újvidéki Sveovi Könyvkiadó igazgaójakén lépe a porondra Arra leem figyelmes, hogy bemuakozó beszédében megemlíee Konrád György nevé, akinek nagysikerû regényé, A láogaó ez a kiadó ada ki szerb fordíásban Érdeklõdéssel keresem fel a könyvsando Sajnos a Konrád könyv elfogyo, de alálam a szerb írók alkoásai melle jelenõs anológiáka is a korárs angol és román kölészebõl, filozófiai kiadványoka, anulmányoka Az íróval ehá, mondhani a könyvek közö barákozam meg Jován Zivlák kölõ inerjú JOVÁN ZIVLÁK kölõvel, a Vajdasági Írók Szöveségének elnökével Milyen a szerb író élee ma, a hazájában? Megleheõsen bonyolul, akár a világ eme érségében élõ alkoók élee, sorsa Valamennyien áélük a rendszerválás, eljuounk abba a korszakba, amikor a poliikának nincs meghaározó szerepe az írói alkoás erüleén A múlban azok az írók alkoak maradandó, akik erõs kriikai állásponra helyezkedek Ismerjük a hivaalosságok akkori magaarásá, udjuk, hogy volak üldözö, beilo írók, de én mégis az mondom, hogy személy szerin nem kedvelem a márír meg hõs szerepben eszelgõke Az ilyen magaarás gáa ve annak, hogy fejlõdésében, kieljesedésében mérjük fel alkoásainka és keressük a ovábblépés, az új uaka, amelyeke a demokrácia és szabadság nyio meg számunkra Ez nem könnyû felada, nem könnyû lemondani bizonyos erkölcsi privilégiumokról Ugyanakkor fenyege az a veszély is, hogy a nyuga felé való nyiással forgalomba kerülnek, elsõsorban kereskedelmi okokból, olyan könyvek is, amelyek irodalmi éréke megkérdõjelezheõ Ez keõs veszéllyel jár: háérbe szorulnak azok az érékek, amelyeke a kommunisa rendszer jegyeivel bélyegezek meg, csak azér, mer azokban az évizedekben szüleek, másrész a csekély állami ámogaásban részesülõ könyvkiadók pusza kereskedelmi érdekelségbõl könnyû és olcsó olvasmányokkal árasszák el a könyvpiaco Egy olyan országban, ahol ma is büszkék leheünk Ivo Andric vagy Danilo Kis világsiker arao alkoásaira, az apaszaljuk, hogy a kriika sokszor elárulja az erkölcsö, s aki egyenes gerinccel akar fennmaradni, az szembe kerül az új burzsoázia közönyével, arroganciájával, akik a fogyaszói ársadalomban pusza árunak ekinik a könyveke Milyen szerep ju, ilyen körülmények közö, az írói- alkoói szöveségeknek? Mennyire udnak szó emelni az igazi érékek érvényesüléséér, hogyan ámogaják a legjobb alkoóka, hogy mûveik szélesebb, európai körfogásba kerüljenek? Az alkoói szöveségek, ehá a Vajdasági Írók Szövesége is, civil szerveze Ké alkoói szöveség mûködik nálunk, az egyik, amelynek egy eszendeje elnöke vagyok, a régi írószöveség szervezeére épül és az új benne, hogy a legjobb íróka akarja ömöríeni, eli szerveze akar lenni, míg a másik népiesebb, engedékenyebb vonala köve Szervezeünknek 450 agja van, a szerb írók melle magyarok, szlovének és más nemzeiségûek is hozzánk aroznak, és magukénak érzik szöveségünke Tulajdonképpen azér küzdünk, hogy az új erkölcsi érékek érvényesüljenek, hogy a szolgalelkûség, a megalkuvás ákaiól felszabadul irodalma képviseljünk A globalizációról szólva az is mondhanánk, hogy egyfaja erkölcsi narciszizmus szakaszába érkezünk, mindenáron kis és nagy irodalmakról beszélünk, holo az érékek egyeemes rendje ellenmond ilyen oszályozásnak A kicsik öszönzése, mely néha olyan, min egy erõszakos szerelmi vallomás, nagyon ellenszenves számomra Hagyjuk békében a szereee és üljünk le megbeszélni közös gondjainka, ismerkedjünk egymással Egy jelenõs lépés ilyen vonakozásban a fordíás Mivel magyar íróval beszélgeek, egyelen példá hoznék fel ennek bizonyíására Könyvkiadóm, melynek neve világoka jelen, feladaának éreze, hogy Konrád György könyvé szerb fordíásban kiadja, mer világérék, ugyanúgy, min Kerész Imre könyvei, amelyek kiadási jogá sajnos egy más kiadó szereze meg, de akinek írásai folyóiraunkban közölem A Sveovi ehá egy szellemi világ és világszellem is egyben Ismerkedésünk elsõ perceiben a Duna-meni országok íróinak közös sorsáról, együvé arozásáról beszél Hogyan foglalhanánk össze röviden Jován Zivlák író ars poeica-já? Eléggé pesszimisa vagyok, ez nem az jeleni, hogy a kis országok irodalmának sorsá söé színekben láom a jövõ nagy Európájában Inkább az érzem, hogy nem vagyunk eléggé cinikusak ilyen vonakozásban Baudelaire egyik mondaá idézném szabadon, emlékezebõl, amelye egyik íróbarájához inéze és valahogy így szól: Láom, hogy szenáor leél és magad köré gyûjöed a középszerû embereke és mégis, én a baráod maradok! PONGRÁCZ P MÁRIA (Külön köszöne Ioan Radin, emesvári szerb írónak a olmácsolásér) 75 éve huny el Tóh Árpád Folyaás az I oldalról De ezekõl is különbözik mind nyelvezeében, mind hangvéelében A gyenge esû, elhúzódó kölõben már egészen korán a bána szólal meg, amelye alig enyhí az eroikus vágyakozás De már egészen korán felûnik verseinek szine iparmûvészi csiszolsága Pesszimizmusa azonban odakapcsolja a modern kölõk vállal dekadenciájához Nem ír úl sok verse, kölõi élemûve mennyiségileg elmarad nagy korársai mögö, úl sok idõ fordío a versek csiszolására, hanem ez a kölésze drágakincs századunk amúgy is oly gazdag irodalmában Amikor negyvenké éves korában, 1928 november 7-én elvie a beegség és sírjánál Babis Mihály búcsúzaa, uda már az egész hazai irodalmi éle, hogy a halhaalanságba lépe Híre és érékelése azóa se hanyalo Neve és élemûve végérvényes i- génnyel foglala el helyé a század magyar kölészeének elsõ vonalában A múl század egyik legjelenõsebb sílusmûvészének, a magyar elégiakölésze kimagasló képviselõjének a mûhelyikaiba próbálunk beekinés nyújani a szerzõ alán legkedvelebb síluseszközének, jelzõhasználaának vizsgálaa segíségével Tóh Árpád sílusa jelzõi ükrében A XIX és a XX század fordulóján uralkodó, elszürkül, sablonos, idejémúl, az epigonizmusól sem menes magyar kölészee az 1908-ban induló Nyuga címû folyóira sílusforradalma váloa föl, és Tóh Árpád a vezér szerepé beölõ Ady Endre és korársai Babis, Juhász, Koszolányi és mások melle számoevõ rész vállal a magyar líra sílusának megújíásában Vérbeli nyugaos vol (alán a legnyugaosabb nyugaos), s így a korárs európai líra ké uralkodó irányzaának, a szimbolizmusnak és az impresszionizmusnak sílusá eszi magáévá Mivel a magyar irodalomban az egyelen vegyisza szimbolisa Ady vol, nagyeheségû korársai inkább az impresszionisa ábrázolásmód síluseszközei és -eljárásai vonzoák Tóh Árpád lírájában is kimuahaók az impreszszionizmus sílusjegyei mind a zeneiség ekineében, mind a szóhasználaban és mondaalkoásban Az impresszionizmus jelzõsílusnak is szokák nevezni, mivel a jelzõ min mûvészi éréke hordozó nyelvi jelenség kiemelkedõ szerephez ju benne S bár a halk szavú, beeg kölõ lírájának alaphangjá szine kezdeõl végig a fájdalom, a lélekõl lélekig vezeõ úról való lemondás jellemzi, szine a végleekig kiaknázza a jelzõk alkalmazásában rejlõ sílushaás, mellõzve a kölészeben megszoko konvencionális jelzõ+jelze szó kapcsolaoka Újszerû, váralan, szokalan ársíásaival növeli a sílus enrópiájá (híréréké) Ilyenek, még a szövegkörnyezebõl kiragadva is szokalannak haó jelzõs szószerkezeei, a beeg dalok, fülled árny, nyû emlék, borús fa, kéjes, ájul lige sb Ugyancsak gyakori síluseszköz a szerzõ lírájában a néha allierációval is párosuló jelzõhalmozás:,,min úlédes, seé, un kávéházi lõré, / Úgy szürcsölöm már sokszor a halkuló harangszós / Fülled, fárad eséken lankad illaú, langyos / Ialá bánaomnak (Sóhaj) Az impresszionisa szépirodalom akárcsak a fellépésé megelõzõ úörõ jelenõségû impresszionisa fesésze egyik legfõbb jellemvonása a különféle színek és színárnyalaok gazdag skálájának felvonulaása Tóh Árpád nemcsak az alapszíneke, hanem azoknak az ékszerekrõl, drágakövekrõl elneveze árnyalaai is sûrûn keveri lírájába, leggyakrabban jelzõs szerkeze formájában:,,a hajnal, a nagy impresszionisa / Ezüs ónnal szeszélyes felhõ rajzol (Hajnali szerenád) Az impresszionisa szerzõk a valóság elemei egyidejûségükben igyekszenek megragadni Az érzékelés szenzációjának ez a felfokozása gyakran képzekomplikációhoz, vagyis az érzékszervekõl kele haások, érzeek keveredéséhez veze Így jön lére a szépirodalmi sílus egyik sajáos eszköze, a szineszézia, a különféle érzékerüleekhez láás, hallás, ízlelés, szaglás, apinás, hõérzékelés arozó érzeek együes ábrázolása Tóh Árpád válozaos szineszéziái végigkísérik élemûvé Kifejezései formája ezúal is öbbnyire jelzõs szószerkeze: söé dal, langy homály, hûs fekeeség, harsány szín, halk fény sb Remélheõleg e néhány példával sikerül bepillanás nyújani a szerzõ mûhelyikaiba, és felhívni a figyelme sílusának olyan egyéni, sajáos vonásaira, amelyek bizonyíják: a szavak szobrásza, akinek kezdeben a vers csak,,lim-lom, szép szemé, jáék, melye a halk gyermek, a vágy farigcsál, de aki ére kölõ korában már reméli, hogy,,majd jõ a kor, amelynek visszadöbben felénk a szíve a húszadik század elsõ felének egyik legeredeibb, egyszersmind legjelenõsebb sílusmûvésze

3 2003 okóber III Az alleg-óriás ember és az õ könyve vége Miuán Szõcs Géza uolsó verseskönyve megjelen, az olvasó, jelen eseben jómagam, elöprenge azon, vajon mi is jelen ez a záró-jeles alcím (A ponosság kedvéér, a köe címe A vendégszereõ avagy Szindbád Marienbadban ) Az-e, hogy a kölõ valóban leevé a lano, és ezek uán más vizekre evez?! Egészen riviális szóhasználaal élve, nem jö, hogy elhiggye Azán arra gondol, hogy ez az alcímjáék is egyike a híres Geezer-féle game-eknek (Lásd még jeu, spiel, joc, sb ) Azaz hogy a kölõ el-jászik az olvasóval Hogy azán késõbb, úri kedve szerin visszajásszék vele Amúgy Géza, kék az ég -módra Jó ideig csend vol Nem fonos, mi elõi Jöek a drámák és a Passió És, e parikuláris olvasó számára alán kulcsfonosságú pillanaban akkor/mos ez a köe (Engedessék meg nekem ennyi magánmiológia ) Szokalan módon érkeze, en, köelenül azaz Én, az olvasó, olvasam há a köelen köee, boríó és illuszrációk híján Szõcs Géza uolsó uáni verseskönyvé Sieek kijeleneni, hogy a köeben szereplõ versek némelyikével alálkozam már Nem udom, miér e sieség, hiszen a befogadás szemponjából az emlíe viszony eljes mérékben lényegelen Csak há jól esik az olvasónak, ha valamely vers régi ismerõskén köszön rá egy könyv lapjairól Például az Egy janicsár önarcképe Ha jól emlékszem, elõször Mircea Dinescu fordíásában hallouk a verse, s csak azán az eredei, hogy anyámon húgomon szereek janicsárnak lenni - / erõszako eszek / azán elhajom õke a rabszolgapiacra Drinápolyba / miuán újra meg újra felgyújom / szülõházam és szülõvárosom Neveünk Kínunkban persze Na ja, honnan jö groeszksége, nem udom már Vagy o van A orony Ahol valamelyik Én egy szörnyecskével pöröl, hogyaszondja: mi mind randalírozál mi folyon ás- / kálódál / mér annyi mind kényelvûzél miféle feliraoka / borz-nyelvû szörny-egyeemeke köveelél Ezek volnának Szõcs Géza poliikai versei, abból a korszakból, amikor a helyze fejeõre állva fokozódo, juo eszembe És persze o vannak a bagaellek Velük a elevízióban alálkozam, o olvasa fel õke a szerzõ Csak egy példa: Kié ez a hacacáré? / Az hiszem, a Haca cáré / No és az a gödör o? / Na és az a muzsikás? / Aki oan hegedül / Ami az a muzsik ás Mos láom, kicsi alán úl sok idézee zsúfolam össze Persze, min uóbb kiderül, ennek is megvan az oka A feni idézeek egyszerûen egymás közelébe kívánkoznak Hogy miér? Szõcs Géza halálosan komoly jáékai, bármilyen ávol álljanak is egymásól, mondjuk aralmi, siliszikai vagy egyéb szemponok szerin, minden egyes olvasás alkalmával összesodródnak Lászólag úgy, ahogy a faörzsek egy holágban Véek volna azonban bedõlni ennek az érzékcsalódásnak Ezek az elsõ ránézésre egymásól függelen vérjáékok egyelen naprendszer, a szerzõi világkép kisebb-nagyobb bolygói, amelyek a lírai graviáció (ha van ilyen) haására a közpon felé aranak Az idéze darabok a könyv lapjain sem köveik egymás, miér is kövenék? Nincs erre szükség Olvasás közben megkezdik a graviálás, és lérejön az egyensúlyi állapo A könyvön végigvonul az a kézjegykén is érelmezheõ, sohasem öncélú formamûvésze, amely a magyar irodalomban alán kizárólag a Szõcs Géza ulajdona Az egyes daraboka olvasva az a benyomás alakul ki bennem, hogy i egyelen versfolyamról van szó, amelybe bármelyik sornál bele lehe lépni ermészeesen készer ugyanabba nem, hogy a hérakleioszi közhellyel éljek és ugyanúgy akármelyik sornál ki lehe sodródni belõle Az aggályoskodó olvasó mos azzal állhana elõ, hogy egy vers úgy olvasandó helyesen, hogy elejéõl a végéig Erre ado eseben csak úgy udnék válaszolni, szinén eléggé közhelyesen, hogy ennek a könyvnek nincs eleje és FERENCZ ZSUZSANNA Kik ügyei 1 Kik már gyermekkorában meganula, alaposan fel kell készülnie az uazásokra Megmagyarázák neki, hogy már napokkal az uazás elõ írja fel, ABCsorrendben, mike kell magával vinnie Kik ehá felíra: A, Á, B, C, Cs, D sb Becsomagola az összes beû Viszon ohon felejee a fésû, fogkefé, örölközõ, û, cérná, pénz sb Nem különben magá az uazás Az mondja a fáma, így le író belõle 2 Kik az ucán összefuo egy fiaal hölgyismerõsével, aki közöle vele, külföldre elepül S mondd csak, olyan haalmas kamionnal kölözöl? Miér kölöznék kamionnal? Hogy beleférjen minden A szüleid sírja, összes jövendõ gyermeked, az unokáid, ük- és szépunokáid, a Maros, a Szamos, a Küküllõ, a Szen Mihály emplom, a Nagy-Homoród, a nagypiac, a hósáiak, a dévai vár, a Szabók básyája Meg minden Egyelen bõrönddel kölözöm Amelybe a fényképeime rakom Igazán nem érem, hogy lehe lefényképezni a még meg sem szülee gyermekeide, unokáida, szépunokáida válaszola Kik Slejfni Vagy rózsafüzér Csak meg ne feledkezz, nyájas olvasó, a hérakleioszi csapdáról (Mér kuaja a múl idõ / oly gonddal annyi angyal?), eszi fel a kérdés egy másik Én egy másik vers-bolygón Azán valahol odébb eleji a válasz: a múl idõ majd megalál / A múl idõ majd megleled, / lükeõ szívé: hó alól / parázsló csipkebokrá Az idézeek A Poprád Podolinnál címû versbõl származnak, amely már a számomra újvilág-szerû folyamszakaszból származik S ha új világ, akkor szine álcán kínálkozik az újabb közhely, a felfedezésé És i mindjár megragadom az alkalma, hogy ellenmondjak magamnak Az igaz ugyan, hogy akármilyen jó vers olvasása közben erra incogniáka ár fel az arra érdemes olvasó, amelyeke nyilván a szerzõ ereme Viszon Szõcs Géza versei eseében nem csupán kalandori, kuaói, misszionáriusi énykedésrõl van szó Az emlíe emberek ugyanis az fedezék fel, ami van Egy jó vers olvasása ugyanerre a srófra mûködik Szõcs Géza könyvé (könyvei) olvasva azonban mindig az az érzésem, hogy az fedezem fel, ami le A szerzõ bizos kézzel árja fel a világ nagy közös könyvárában eldugo apró ikoka, amelyekbõl azán anélkül erem naprendszer, folyamo, erra incogniá, ahogy eszik, hogy a Nagy Vanás beleerõszakolja Nem haj rá Elegáns (Fonos szó, egyike azoknak, amelyek erre a kölészere igazán illenek ) Nem viszi magával abból a régi pakliból / a pikk leány s a kõr király Inkább el-jászik mellee Álépek virág-koromba ígyhá / én megkeresem virág-éneim: / hozzád beszélnek bennem rólam / az egykori virág-ének, / virág-énekek El-jászik a Nagy Vanás melle Jászva És folyon újra vissza-jászva Mer há ilyen egy alleg-óriás És ilyen az õ könyve SZÁNTAI JÁNOS Szöcs Géza: Az al-legóriás ember, IJK Könyvek 2003, Arad A boszorkányok lényegérõl Válaszlevél Orbán János Dénesnek* Jánosom, ha uánaszámolunk, jó íz éve annak, hogy dadogva és hideglelõsen, fülig szerelemben leíram a Boszorkányok elsõ mondaai A hús-vér boszorkányoka, amelyek akkor és késõbb megihleek, ma is szereem Gyopár, Hangá, Violá, a boszorkányoka, akikkel úlbonyolíoam a szerelme, akike elhagyam és elhagyak engem Akikkel jó le volna egy éleen á együ élni, együ ébredni és végigszerekezni az a néhány évizede Az hiszem, nem kell neked mondanom, hogy szine leheelen arósan és aralmasan együ élni azzal a nõvel, aki igazán szeresz Az ember nem kölözhe bünelenül hiének, csodálaának és vágyának árgyával egy házarásba Amikor a boszorkányokról íram, még nem udam ez Azán eljö az idõ, amikor a vágy, amely boszorkányoka ereme, beárnyékola magá a szerelme Ma már az hiszem, hogy a szexualiás valamelyes ellenmond a szerelemnek Hogy önmagamhoz hívebben fogalmazzak: a vágy, ami a boszorkányoka annyira kívánaossá eszi, elemészi és felemészi a szerelme Széárad, kierjed, nem ud megmaradni egyelen boszorkánál Furcsa mód nem azokról a nõkrõl van maradandó emlékem, és nem azok verek anyá a szívembe, amelyekkel különlegesen jó vol az ágyban Nem azokkal a fél- és hamis boszorkákkal álmodom, akik esben és romloságban pornószári mélységig vagy ha úgy eszik: magasságig juoak Mer vol ilyen is, és õke is szereem Az igazi boszorkányoknak csak hangulaa marad Képek, flashek Csípõjük íve, alvó lélegzeük, a szoba félhomálya Pedig az íram valamikor, a hús emlékezee örök Tévedem Ma, íz év uán, abban a koránsem végleges igazságban hiszek, hogy bennünke, boszorkányokhoz SZONDA SZABOLCS ömbéle sûrûbben pokol, rikásan éden lepadol indulaokban élünk egymás csalóka ólmelegében ajónyiásnyi kezdeünk s végünk kéz keze fog, a szoríás bilincses eeknek megreped olvaszóégely örpe akara rázza a kilincse a falban zúg a felsõk üledéke ucanyi sor a napesi nászról legalább a menerend válozna már az erek melle sorakozó síneken vágyban késég, kék csend, váló szamárságokon épelõdve: hogy még hisz nekem, ez nem szökkeni a birodalma szárba, s a folyon idéze király is egyremegy, mer arok õle, egész len lapul a gárda, és a megvisel szándék, a meder beremeg no há van ez így jól, suogják a fékek, egy csók, az a csók lehe még messiás szépíkezik szóban járõrözõ méely : akkor süssön nyelvhegyen napesi nász érõ baráom, ávolról sem a rejély, a vadászai öszön, a vágy, az orgazmus, az exoikum, egyszóval: a boszorkányság vonz A sok boszorkányból, amelyeke szereünk, és amelyek közül némelyik örök marad, egyik sem vol az igazi És bár, szünelen keresni fogjuk, sosem aláljuk meg a boszorkányok boszorkányá, amelynek fanomképére vágyunk Aól arok ugyanis, hogy az, ami mi a nõkben keresünk, a szexualiásban és a boszorkányokban vélünk felfedezni, semmi más, min a ökélees közlés vágya A maradékalan áadásé és a ökélees befogadásé Megoszjuk, megoszanánk, megoszani kívánjuk legbensõ lényegünk, vízióink, hiünk, esünk valakivel aki áérez, áél, és magába fogad bennünke Az olvasó, vagy a szereõ Ami fen van, az van len is A hús és a szellem vágya legvégsõ soron azonos Egy csodálaos boszorkánnyal elér orgazmus és a jól sikerül mû befejezése uáni vízenjáró hangula, min Te is udod: egy és ugyanaz A boszorkányoka pedig ovábbra is üldözni fogjuk, új és új boszorkákba leszünk szerelmesek, újra és újra megégünk, de élni, a szó klasszikus érelmében, egy éleen á, az hiszem, nem fogunk udni velük Ahhoz, ami áadni akarunk, a ökélees közlésre egyelen nõ nem elég egyelen nõ sem elég A ökélees közlésre, meglehe, mi sem vagyunk képesek Ezér, amíg csak megadaik, örökkön keresni fogjuk az, akivel maradékalan megoszhajuk a lé, önnön léezésünk élményé Ennyire szerencsés emberek vagyunk GYÖRGY ATTILA *(v ö : Orbán János Dénes: Még Levél György Ailának, az érzelmes inkviziornak, Teakönyv, o a szerk )

4 IV 2003 okóber Hamle-performance A színház olykor szerene kilépni az ado kõszínházi formából, ucákon, parkokban láhaunk elõadásoka, vasúállomások kellõs közepén A színház szere elhajlani a megisméelheelen felé, egy olyan dimenzióba, ahol minden csak egyszer sikerülhe, de ha sikerül: máris bevésõdik a közös színházi emlékezebe, amelybe a vásári komédia épp úgy belearozik, min a kõszínházban elõado ragédia, vagy egy vásárcsarnokban megörénõ performance Hamle-rendezésében Vicor Ioan Frunzã éppen ez uóbbival, a performance-al min leheséges színházi formával kísérleezik Olyan érelemben eszi ez, hogy a színházi elõadás egy eljesen nem-konvencionális színházi érbe helyezi, ami ez eseben a Temesvári Csiky Gergely Színház nagyermének nézõere Az uóbbi években vol Romániában néhány izgalmas Hamle színreviel Liviu Ciulei csehovi hangsúlyoka kölcsönzö bukaresi elõadásának, de ezek, Ophélia megõrülés-jeleneének haalmas, fehér aszalá leszámíva, nem volak igazán mûködõképesek Egészen más a helyze Vlad Mugur kolozsvári rendezésével, amelyben egy épíõelepe helyez a színpadra, ennek segíségével hozva lére a felépülés-leomlás, háborzongaóan erõs és hangsúlyozoan eárális éle-halál szimbolikájá, egy olyan elõadásban, amely valóban élere-halálra men Vicor Ioan Frunzã egész más irányba halad, a fennebb már emlíe performance-szerûség felé hajolva el A emesvári magyar ársula színházerme jelenleg felújíás ala áll Ez a felújíás kihasználva, sõ, erre épíve rendeze meg sajá Hamle válozaá Frunzã A nézõér helyén agyagos föld és vonasínek, melyekre egy piros vasúi hajány helyezek, az egykori folyosón is vasúi sínek, ezeken kell ábukdácsolni annak, aki helye akar foglalni a megleheõsen kemény padokon, amelyek inkább illenek egy gázgyári munkás, min egy polgári színházba járó nézõ alá A (ulajdonképpeni) színpadon foglal helye a zenekar, a jáékérõl egy bádogfal válaszja el, és ez a bádogfal jelzi a haárvonala, amely elválaszja Frunzã elõadásá a hagyományosabb színházi formákól Az elõadás elején, háal a közönségnek, néhány birodalmi néme kaonaruháka idézõ egyenruhába ölözö alak foglal helye, és egy rosszminõségû filme néz, a háborúba (az elsõ világháborúba) induló kaonák sorá, minha csak emlékeznének Egyikük, min késõbb kiderül: Hamle apjának szelleme Ez a kép, a háború és a film jelenlée az elõadásban, különös jelenõséggel bír a ovábbiakban, e ké dologra késõbb még visszaérek Az elõadás az öreg Hamle emeésével kezdõdik, egy haalmas fénylõ koporsó hoznak be a jáékérbe, elõször a folyosóra olják be, majd áeszik egy másik vasúi járgányra A alpfák közö bukdácsol a emeési mene, az a emeési mene, amely nem szerepel a darabban, de így megjeleníve, minden más erõérbe helyez A emeés uán valóban szine azonnal kövekezik a nász, a haalmas lakodalom, amelye csak a halál közelségének érzee ehe ennyire exaikussá Azuán minden felbolydul, a félrevonuló Hamle (Balázs Aila) elõ megjelenik Horaius és ezenúl minden a zene, a film és a vasú körül forog, egészen a végsõ párbajig, amelye már nem köve Forinbras bevonulása Film, kép, írás A film külön szereplõ is lehene, a régi felvéelek egyrész idõben haározzák meg az elõadás cselekményé, másrész megsokszorozzák az elõadás dimenziói A szellem sajá éleé, háborúi nézi vissza a késõbb lángra gyúló veíõvásznon, ilyenformán az elõadás az emlékezés purgaóriumakén is felfoghaó, az emlékezés iszíóüzének haására véglegesül a kép, a kép, amelye a haloak iszíanak meg Haalmas fekee-fehér poszerek maradnak csak a nyomukban Olyanokká válnak, min a régi amerikai filmek fõszereplõi, akik végül egyelen igazán jellegzees mozdula, vagy geszus álal rögzülnek az emlékezeben Hamle fel-le kocsizása a vasúi hajánnyal nem más min egy kezdõ rendezõ bizonyalanságának szimbóluma, aki ahelye, hogy az operaõrre bízná a kocsizás, hogy ez a filmes kifejezés használjam, csupán önmagá gördíi elõre-hára Film és emlékeze összekapcsolódik az egérfogó jeleneben is, amikor Hamle a Színész és a Színésznõ mögé állva egy papírdarabra veíi ki a korábbi hadba vonulási jeleneeke, rámonírozza a filme a színészi jáékra, a megörén esemény az éppen mos zajlóra Akárcsak egy korábbi Frunzã rendezésben (Gyermekszemmel) i is a múl és a jelen egymásra monírozása eremi meg az elõadás alapfeszülségé Az elõadás aól is film(forgaás)szerû, hogy a nézõ jól láhaja, amin az egyik színházi munkaárs mozgaja a reflekor, ahogy ez filmforgaásokon is szokás, így a jeleneek nem csupán egy-egy beállíás összességekén mûködnek, hanem folyamaos cselekvéskén, fényechnikai szemponból is Ráadásul a köveõfény személyhez köösége Hamle megfigyel állapoá is jelzi Hamle õrül-jelmeze az Ophéliához ír levelekbõl készül, Ophélia, megõrülése uán gyermekkora szárfoóiból készí ruhá magának Hamle megpróbálja sajá céljaira használni a filme, Ophélia azonban min éleéhez szorosan kapcsolódó fogja fel Egyérelmû filmes ualás az is, hogy Rosencranz és Guildensern szerepé ké magas színésznek adja Frunzã, nyurgaságuk és eselenségük, Tom Soppard filmjé idézi Film és zene öbb helyen is összekapcsolódik az elõadás során, például a ké sírásó duejénél, hiszen a sínekre rako zongorával ugyanúgy kocsiznak, min egy korábbi jeleneben a járgánnyal A sírásók dueje akár kulcsjelenenek is ekinheõ, hiszen a szerelmes sanzonok, a vasúi sínek, mindez a emeõben és a színházban is ugyanakkor, minegy összegzi az elõadás, ahol halál, szerelem, és bosszú egyszerre indul el az emlékeze alpfái közö Zene a síneken Egyre öbb mai Shakespeare színrevielben bír jelenõséggel a zene, elég ha példakén Bocsárdi László Rómeó és Júliájára gondolunk, ahol a rendezõ dallamokra és színekre épíi az elõadás Frunzã a zene és a sínek közvelen és erõs haására épí A zene a emesvári Hamleben nem csupán hangulaeremõ szerepe jászik, akív szereplõje a cselekménynek Az, hogy Hamle és Horaio egy köve fúj abban is megnyilvánul, hogy mindkeen fúvós hangszeren jászanak, baráságuk egyérelmû jele, amely nem dialógusuk álal nyilvánul meg, hanem a közös zenélésben, a közös hang megalálásában A zene elávolodás az ado helyzeõl, de figyelmezeõ jelzés is, a sírásó jelene zongorafuamai a rideg valóságra, a puszulásra hívják fel a figyelme A síneknek is megvan a maguk sajáos zenéje, a vasúi járgány nyikorgása, vagy éppen dübörgése, Részleek az elõadásból minden eseben jelzésérékû Az, ahogy Hamle szine már auizmusba hajlóan mûködei a járgány, a cselekvésképelenség és a megjászo (?) õrüle jele Az egyik fonos jelene is a vasúi járgányhoz köõdik Ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy ez a gyilkolás eszköze is lehe Hamle megpróbálja Claudiusra olni, de nem sikerül, így válik nyílvánvalóvá Hamle gyöngesége és az is, hogy Claudius (Demeer András) nem lehe gyáva zsarnoknak ekineni És i már á is lehe érni a színészekre, s a színpadra, amely ermészeesen: kocsiszínpad, min a reneszánsz idején Színpad, színészek Színpad az egész színház ebben az elõadásban, de vannak jelze színpadok is, az egyik éppen az, amelyen a veíõvászon áll (késõbb e színpad alá emeik Ophéliá!) a másik egy vasúi kocsi eeje, amelyen a színház a színházban jelene zajlik Mivel az egész színház színpadkén érelmezõdik, maguk a nézõk is színészeknek ekinheõek, avagy e haalmas performance civil szemlélõinek A színészek ebben a keõs színházi/performance érben hoznak lére a megnyilvánulás, a performaív geszusok álal egy olyan elõadás, amelyben még a saiszák is igazi szereplõkké válnak (az elõadás végén a mûszaki személyze is meghajol) Balázs Aila Hamleje ideges, feszül, nem õrül, koránsem az, de minden geszusában o van ennek a valós veszélye Mennyire hieles? Ez az a kérdés, ami ez eseben nem lehe felenni, hiszen a emesvári elõadás csak felerész hagyományos színházi elõadás, a megõrülés jelenee olyan performance, ami Hamle Claudiusnak és Gerrúdnak (Gáspár Imola) ad elõ, azonban ezek nem képesek érelmezni egy ilyen jelzés-csoporo No de mégis Claudius akkor jó, amikor nem viszi úlzásba a királyi póz, amikor csupán (állam)férfi és szereõ, akkor érzõdik, hogy valódi veszély jelen bárkire, miközben megõriz valami a szépfiúi magaarásból is Hamle? Hamle jó, min Balázs Aila álalában, de (legalábbis az okóber heedikei elõadásban) helyenkén úl harsány, akkor igazi, amikor jelenéssel bíróan fogja vissza magá, például az egérfogó uáni jeleneben, a zöld fénnyel megvilágío aszalnál Gerrúddal lezajló beszélgeésben Mégis: Hamle, alán éppen aól, hogy van benne valami Claudius gyilkoló egykedvûségébõl Horaio (Veress Aila) olyan, min egy szerény muzsikus, aki mos lépe ki a konzervaórium kapuján, ellenében Laeres-szel (László Péer), aki bõrnadrágban, bõrkabában, igazi keményfiúkén ör elõre, sajnálaos, hogy arcjáéka úlságosan is egysíkú A Színész (Bandi András Zsol) és a Színésznõ (Simon Tünde) vándorszínészhez illõ könnyedséggel válanak á egy silizálabb jáékmodorba a színház a színházban jelenenél, Bandi András Zsol pedig színészkirályi szinen jásza/poénkodja el a különbözõ jáéksílusoka A Szellem (Dan Anoci) ulajdonképpen meg se szólal, gyakran áll háal a nézõknek, de jelenlée folyamaos, akár az emlékezés Egyedül Ophélia (Magyari Eelka) az, aki valamiképpen nem illeszkedik bele az elõadásba, különösen az elõadás elsõ részében, hanghordozása, geszusai, az õrüle körén belül már elfogadhaóak, de azon kívül az elõadás egyes jeleneei gyengíik Performance, még egyszer Mindenki halo már, elvileg Forinbrasnak kellene kövekezni, ehelye a halo szereplõk papírlapoka kezdenek mosni (sajá lelküke alán), min valami performerek, valahol a leaposo, agyagos föld közepén, azán: újra fények és a fõszereplõk sajá haalmasra nagyío foóik mögö állnak mozdulalanul A performance-nak vége, kezdõdhe a színház: apsolunk KARÁCSONYI ZSOLT (Temesvári Csiky Gergely Színház William Shakespeare: Hamle, dán királyfi; fordíoa Eörsi Isván Claudius: Demeer András, Hamle: Balázs Aila, Polonius: Horányi László, Horaio: Veress Aila, Laeres: László Péer, Rosencranz: Barabás Boond, Giuldensern: Kocsárdi Levene, Osrick: Máyás Zsol, Egy pap: Daniel Ghizel, Bernardo: Ovidiu Jurca, Marcellus: Aszalos Géza, Francisco: Sebasian Francescu, Színész: Bandi András Zsol, Színésznõ: Simon Tünde, Színészek: Tar Mónika, Süõ Kaalin, Gornic Maria, Éder Enikõ; Ké sírásó-bohóc: Tokai Andrea, Adrian Voichiþescu; Gerrud: Gáspár Imola, Ophélia: Magyari Eelka, Szellem: Dan Anoci Zene: Cári Tibor, harci jeleneek: Habala Péer, díszle, jelmez: Adriana Grand, rendezõ: Vicor Ioan Frunzã )

5 2003 okóber V FRANÇOIS BRÉDA Zeusz zergéi Az apa, a paer gyõzelme A miológia jellegzeesen a Gyõzesek narraívákban megfogalmazódó család-regénye ; a Veszeseknek, az onológiai (léezéselmélei)-örénelmi összecsapásokban Alul maradoaknak, Azoknak-Akik-A-Rövidebbe-Húzák, azoknak Akik-Elveszeék-A-Jászmá, azoknak nincs miológiájuk; a kudarc cudar, a kudarc szégyenlees, arról nincs mi mesélni, az nincs, hogy dicsérni, azzal nincs mi dicsekedni, az nem ragyog, az nem dicsõ, az jobb a(z) (el)hallgaás halo, azaz negaív, zéró-információjú, csönddé ör öréneeibe elporlaszani, az jobb a szõnyeg-alá-söpör- Törénelem karburáorba, vízi- és szélmalmainak az õrlõkövei alá beerelni Vicoria-Niké a Gyõzelem gõgös gõzé megörökíõ, apokalipikus Apologeika, önfölmagaszaló elbeszélõmûvésze ehá a miológia: Vicoria, a Gyõzelem, az az Ú, az a Via, amelye a Lé Éle, az Éle, a Via vág magának a Kozmosz szubaomális Bozójában Niké kineikus, mozgó isennõ Városom A beni kini lesz, s ez az Áalakulás, ez az Á-Fordulás, Foruna kerekének eme érbeli megcsavarodása, a Hermeikus Keszyû Kifordíása azaz: a Gyõzelem önmagunk fölö mese nélkül Kínnal jár Egy ado idõn úl megjelenek az Olümposziak, vagyis a szexuális magánulajdonú, hegycsúcsoka lakó család Kronosz-Saurnus pláói Barlangjának mariarchális õsközösségé Zeus-Iuppier, a Fiú, a jövendõ Apa kiheréli : azaz pono esz az anyajogú ársadalom apa-nélküliségére, virilis seriliására, s bevezei az Apa, A Paer uralmá Iuppier a Paer Familias korának beköszönése ársadalomörénei forradalom: az Anyák, az Amazónok, az abszolú Ma-mák és Ma-rónák leszállnak rónjaikról, s a differenciálalan, közös, szexuális Káosz helye Zeus-Deus-Iuppier-Paer fél -fel-eségeikkén, Hérákkén és egyelen Iunókkén a pár-házasság, a mindmáig fönnálló, fura Duó 1+1= Folyaás az I oldalról A parkban a díszcserjék közö egy almafa is meghúzódik Bõ ermés van raja, igaz, még érelen Gólyalábaimnak köszönheõen elérek néhánya Gyorsan falni kezdem, amikor eszem, nagyon erõszakos vagyok A járókelõk sajnálkozva néznek a földre hullao almacsukákra Na, lassan ez a nap is a vége felé közeledik Gyûlöle-adagoma elfogyaszva, elégedeen, jólesõ ernyedségben indulok hazafelé A parkból ódulnak ki az emberek Nem kell az arcukra néznem, udom, õk is elégedeek, jólesõen ernyedek Felûnésmenesen kopogok hazafelé Gólyalábaim köz néha kifu egy-egy kuya, gazdája is kövei Ahogy mindig is lenni szoko A levegõben esõszag vagy báránybõrszag, min máskor Azán egyszerre csak az veszem észre, hogy elrohan melleem egy kuya, nemsokára a gazdája is kövei Aól, hogy nem a lábam köz osonnak el, megijedek, ijedemben megánorodom, elveszíem egyensúlyom, és hosszában végigerülök a járdán Puff! Ahhoz (is) elég magas egy ilyen gólyaláb, hogy jól összeörjem magam Fejem beleverem a járdába, orromból megindul a vér, érdemrõl, karomról lemegy a bõr, kábulan heverek A por fölnyalja a véreme Mégsem esõszagú ez a város Az emberek elmennek melleem, alig mélanak pillanásra Aki mégis rám néz, annak szemében harago láok: véremmel miér kelem az erõszak haásá, szagával miér okozok hányinger? Nem vesznek körbe sajnálkozva, nem súgnak össze kárörvendõen, nem segínek fel Nem, minha szereném Megvárom, míg szédülésem elmúlik, orrom véré zsebkendõmmel elállíom, karomról, érdemrõl a kosz és cafaokban lógó bõrdaraboka úgy-ahogy leakaríom, s fölápászkodom Nincs kedvem, erõm újra fölállni gólyalábaimra, hónom alá csípve õke, kissé bizonyalanul, imbolyogva indulok meg hazafelé És akkor kérdõ, feddõ, szemrehányó pillanásokkal alálkozom, az emberek megállnak, fejüke csóválva megfordulnak uánam: Ennek van pofája földön, sajá lábán járni ebben a városban 1" háromrekeszes, szenháromságos logikája szerin alkonak Egysége Unió a másik Féllel, a Vir, az Erõ Fiával, a Fér-Fival, a Férjjel, az Apával A Paer, az APa nem az Anya Barlangjában, hanem a Hegyeõn lakik: õ már nem Vadász, hanem a vadak megszelidíõje, azaz = Pászor Az Anya fél a vadállaokól, s az immár domeszifikál barmok Csordái is min lelkes Birok a Paer-Pászorra hallganak A magánulajdon öszöne ami a ragadozói áplálékszerzés és az uódvédelem szférájában erõeljes a megszelidíe állaoknak a nyájáról s a barlanglakó férfiak fallikus falkájáról a szexuális biroklás irányába szûkül le, evõdik á és szimbolizálódik: az Egy az Összessége kezdi konkreizálni A Paer, Zeus-Iuppier-Deus, az Apa, a Pászor megjelenése lérehozza a Pár, a páros együlée : a Pászor-Paer a Csordából Családo erem NAGYÁLMOS ILDIKÓ Kispálfordulás amikor kialszik kinn az ucalámpa s benn a évében akad o egy férfi valaki higgye el az hogy háha nekem is lesz ami ma nézni koccan az ablak beöre rózsa falon az árnyék elmen a kocsi ne hiszem el hogy jöél volna mondom hogy nem lemondok róla drága vagy nekem szívemnek bána valami bennem igazán lázad spóroljuk meg maradjon abból ami csak mos van és ami már nem lesz úgy évek múlva az éle perverz kiömlik fazékból széfolyik réen akkor és mindig de mos mindenképpen higgyük hogy ez az amire várunk s hogy eõl meleg lesz majd ha nagyon fázunk hogy ez elvisz oda hova nem vi semmi s hogy ez ényleg az le aminek nevezni szokák az ilyesmi emberek a Földön csak a miénk még jobb ágyék fölö köldök akarjuk be szépen valami kendõvel hogy ne udja senki odaben mi mûvel kezed a mozdula simoga mer kérem hogy az csináld nekem épp o s mindenképpen Késég eem volna inkább lakao a szájra mikor kimondam az ami épp vélem senki nem éree csak o állak élen hogy új nap ébredjen erre a nagy ájra láom-e már öbbé valahol e honban egy kávé melle füsbõl alászállva buszmegállókban valakire várva aprópénzre válva nyirkos marokban Zudor János peremkölõ Nemcsak azér, mer kevesen ismerik versei és kevesen udják, hogy a 2001-ben megjelen És egy kicsi ovább címû köe az öödik köee a szerzõnek, de verseinek erei, a kölésze éeleze szerepe a Mában, a lírai én helye az önnönmaga álal megkonsruál világban, s alán önmagában mindenképpen egy peremvidékre kalauzolják az olvasó Az orfeuszi jáékkén éeleze kölészeben ugyanis a TE CSAK VERSEKET ÍRSZ iróniája és az i kell aláírjad: Zudor János, Nagyvárad fináléval egy belsõ peremvidék konsruálódik meg Kéélû peremvidék ez, az önmagával folyao párbeszéd széöredezesége a köeben folyon felbukkanó aláírásnyomokkal ellensúlyozódik Bár a versek nagy része feléelez egy Te- legyen az az anya, a feleség, a gyermek vagy akár a miszikus Ce, (Fegyverszüne) Álla, Rinocérosz, Sáán (Ellenszavak), az ezekkel szemben megfogalmazódo viszonyulási módok min félelem és az ebbõl származó ima vagy könyörgés, a bûnelen bûnuda vagy akár az irónia, monológ formában folyon a lírai énbe funak vissza A feléeleze Te(k) ugyanis jobbára csak szublimál formái az önmagá definiálni akaró, önmaga ideniásá keresõ énnek, bár a körvonalazo ér (a Város/Várad) lászólag szilárdabb alaj bizosí(ana) az olvasónak A megidéze város egyfaja orfeuszi pokolkén körvonalazódik, s ez az egyelen szegmens, ami az orfeuszi míoszból az olvasó megragadha A lászólag szilárd érben az egyedüli hely/az a pad vol/ahol még áralanul ülem noszalgiájá a, paradox módon, megöbbszörözõdö énformák bizonsága ellensúlyozza: Leülök végre magammal / Mos hagynak, nem lának, / csak szemben a házak/üldögélnek az ucán, / kopoan, arkán, furcsán, / de há azok nem bánanak Az önmagával, önmagával szembeni bizonság azonban koránsem jelen bizos udao: hogyha az uca/szészakadna kéoldal, / s valami Könyv Orfeusz a peremvidéken szörnyû, kusza/zsivalyban haárõrök/keresnének éged, / hogy hová arozol,/e mi mondanál? Inkább felés megismeréseke, kérdéseke eredményez az önmagá összerakni akaró én befelé fordulása: Csak a udás ne fájna ; Jobb nem ilakozni/s nem élni/annyira / Peremvidéken jobb a hallgaás! (Peremvidék) A folyonos elûnésekben, alábukásokban, az elõdökre udaosan rájászó orfeuszi jáékokban elég, ha csak a köe harmadik ciklusának, a Razglednicáim címére, vagy az elíél redukálhaó a /bûnére, ha nincs is neki (Üzene Auschwizból) verssorra gondolunk azonban nem egy folyon önmagá noszalgikusan, szánalmasan leíró lírai énnel alálkozunk A köe hangnembeli sokszínûsége a néha prózai sodrású (Függönyválás a Szen Lipó kórházban) versekõl, a szoneen á (Cím nélkül) a dal mûfajáig (Törökök dala) erjed a skála és az önmagára reflekálni udó ember szabadsága folyamaos meglepeésekkel szolgál az olvasónak A szerkeszõ, Szálinger Balázs uószavában ual arra, hogy Zudor versei öbbnyire szalvéákra, papírfecnikre íra, s nem udni, mennyire a szerkeszõ vagy a szerzõ leleménye a lábjegyzeel versszerkeze A köe egyik legfonosabb és legmarkánsabb jegyei éppen ezek a lábjegyzeek, amelyek kibillenik a szövege önnön erébõl, mondhani egy kicsi ovább Nem csupán a már jelze versaláírásokra kell i gondolnunk, min A dzsiadzsu balladájában az i járam/jános sor A ha bárabb volnék,/érelmelen szavaka szólnék (Min a moor) nyomaikén is olvashaóak ezek a sorok, melyek hol szemelen pimaszsággal hangzanak (ilyen az Üzene Auschwizból kiszólása:,,a öbbi lásd a számíógépben, még nincs kifinomíva ), hol abszurd egypercesekké formálják á a verse (Vérízû szomba) Az orfeuszi jáék ika alán ezekben a meglepeésszerûen felbukkanó kiszólásokban ragadhaó leginkább meg Mindig kilóg a lóláb egy kicsi, mondhani, a legváralanabb helyeken fricskázzák orrba az olvasó, min például a Cím nélkül szoneben: Ez a vers csak úgy elmegy,/ Tandori Dezsõ megjön /Üdvözöljük az elmegy/ ógyinézebõl //Szone lesz az ebada/kosz is van, felcser adja,/üdvözöllek dezsõkém,/nyugodj meg, nem vagyok kém Zudor kiszólásainak, lábjegyzeeinek másik veülee az akár Városkén, Cekén, Állakén avagy Trianonkén leképze örénelmi kórrajz Tragikus felhangja nem csupán a nagy örénelmi sorsragédiák áélségébõl ered (A Trianon fiai, Keõs Rinocériáda) Zudor személyes, miikus örénelme ír, örénelemében egyarán helye kap a Sáán, (Ellenszavak) Rózsalovag Úr,(Váradi Ecloga) Mihály Viéz gnóm szobra, (A Trianon fiai) Léda (Vasárnap, Várad, Léda a C F R -bulin) Miikus figurái, erének haárai Jónásörénee jelöli ki, a figurái csupán részei Zudor Jónásarcának Ideniásvesze Jónások lázadnak, könyörögnek önmagukér: Már megin benned ébredek,/ e ákozo, áldo Ce ( )/legalább csak egy hees/ szabadlábo a szülésben,/örökös méhed-halál-résben /Egy hee, hogy élhenék /fegyverszünee köhenék, bár a fegyverem leör (Fegyverszüne) Orfeusz peremvidékén a jónási magaarásformák alaphelyzeé a lázadni/nem lehe,/mer a láza-/dás aral-/maz/udomásulvéel/azaz eleve/elemi/elgondolás (Ellenszavak) felismerése haározza meg S bár Zudor könyvében gyakran elolják a lámpá, (A eheelenség himnusza) halál-urbánnal leakarják az arco (Fejben halál) vagy lecserélik/elhúzzák a függöny (Függönyválás a Szen Lipó kórházband,) de a menekülés kissé idealiszikus formája is ado a de mégis -hiû Jónások számára: jössz-e velem élni,/és egy kicsi ovább,/jössz-e velem ölni,/és egy kicsi ovább? (Egy kicsi ovább) DEMETER ZSUZSA

6 VI 2003 okóber Berde Mária levelei Veress Endréhez Mélyen iszel Tanár Úr! Nagy sajnálaomra, mielõ dolgozaomról véglegesen beszélheem volna, haza kelle jönnöm, mivel i az iskolában, ahol aníok, nem vol ki helyeesíéseme kedden úl vállala volna Ezér levélben fordulok a Tanár Úrhoz, hogy sem az akadémiai kéziraok, sem a bécsi könyvár nem volak öbbé szükségesek Csak az szereem volna megbeszélni, hogy a kölemények azon illuszrációi, melyek nem használhaók záró vigneával hova jönnének Az 1805-ös köe címlapja jöhe a köe árgyalásának elejéhez, de az 1800-asnak azon képe, hol Gabriella keéöri az ijja az olárnál csakis a köenek baráaihoz ír verseihez kerülhe, mer az egész kép az példázza, hogy a baráaiér a szerelme elvei, elöri Nem vol azonban idõm Bacsányiné magyar elõfizeõinek összeállíására Az is közölni akarom, hogy a linzi Sudie bibliohek már válaszol, hogy Bacsányinéól semmi sincs o A másik keõ még hallga, úgy szinén nem kapam válasz Magyarossy kisasszonyól sem Spiráné õnagysága kezei csókolva üdvözleé küldi iszeleel BERDE MÁRIA Nagyenyed, 1912 január 3 U I E pillanaban kapam Magyarossy kisasszony levelé, s mellékel papíron küldöm a fényképész címé Mélyen iszel Tanár Úr! Megbeszélés szerin áalakíva küldöm a kézirao Erdélyi igazgaó úr anácsára a jegyzeeke nem íram le külön, hanem részin piros inával kijavíoam, részin pedig újaka ragaszoam helyükbe A szükséges részeke jegyzebe eem A bevezeés egész rövidre fogam, s odaeem jegyzebe a Baumberg bibliográfiá, mer az még összeállíva nincsen eljesen Az egyes alfejezeek címei örölem, de essék a vezérszó dül cursiv beûkkel szedeni, a versekhez odaeem a peie jelzés Linzbõl mindeddig nem jö válasz, Bécsbõl is az eredmény semmi, de legalább nyugod leheek Jegyzeben azokról is beszámolok A csillaggal elválaszandó részeke hasonlóan jelölem, de vannak még kisebb fejezeek, melyeke egy vonással kell elválaszanunk, így a 39 lapon, a 82 lapon, a 196-on sb I leheelen összeírni a szövege, mer eljesen más dologról van szó Az hiszem, immár nem kell raja semmi igazíani, fõleg magán a szövegen nem, kivál, mer rengeeg idéze van, amin minden válozaás hiba lenne Munkáma szíves gondjába ajánlva, még arra kérem, hogy ízlése szerin helyezze el a Tanár úr az illuszrációka Ha jól emlékszem, ilyen formán Legelején Bacsányiné leánykori képe az cel kezdõdõ fejezenél (98 lap elõ) az asszonykori kép a kölemények árgyalása uán a záróvigneák, mer hová jön az 1805-ös köe címlapja? Az hiszem, a szövegéhez Csakis az 59 1 szövegéhez, o van a kölemény árgyalva, melyhez az illuszráció a köeben szolgál Fáradozásaiér hálás köszönee mondva, Spiráné nagyságos asszony kezé csókolva, üdvözleeme küldöm, iszelõ híve BERDE MÁRIA Nagyenyed, 1912 február 18 Mélyen iszel Tanár Úr! Mellékelve küldöm a kibõvíe bevezeés Az hiszem, kiesz 25 nyomao sor, legrosszabb eseben rikíással, vagy másképpen kérem segíeni De az hiszem, ez nem lesz szükséges Többe nem udam beleszúrni, mer nem akarom, hogy a bevezeés erjengõs legyen Magyarossy kisasszonynak is írok, hogy küldje el a képe, úgy, amin az a Tanár Úr jónak lája Érekezésem külön nyomaára nézve szerenék egy kis fölvilágosíás nyerni Óhajom szerin június elején szereném a szigorlao leenni Úgy udom azonban, hogy az érekezés legalább ké héel azelõ be kell a karhoz nyújani Kérem ehá megírni, remélheem-e ekkorra a különlenyomao? Erre nézve az igazgaó úrral megbeszélük a példányszámo is és azér is, hogy néhánya jobb papírosra fogják nyomani A címlapon kérem szépen eljes neveme kiírni (Julianná is) Egyebü igen eszeõsen van a név megrövidíve Fáradozásáér köszöneé, hálájá küldi kész híve Nagyenyed, 1912 V 8 Nagyságos Dr Veress Endre anár úrnak! Kolozsvár Egyeemi Könyvár, Mikó uca Berde Mária munkássága emaikailag és mûfajilag egyarán gazdag és válozaos Min lírikus és anulmányíró jelenkezik a múl század elsõ évizedének uolsó eszendeiben, majd nemsokára kisregényeivel, elbeszéléseivel ûnik fel állapíja meg róla az írónõ 1967-ben megjelen ké regényének elõszavában Jancsó Elemér Dokori disszerációja írásakor, Berde Mária, az alaposab dokumenáció ürügyén öbb levélben kerese fel Veress Endré, a kolozsvári egyeemi könyvár munkaársá Veress Endre, a bukaresi magyar, 1849-es emigráció vezérlakja, Veress Sándornak a fia, aki Márki aníványakén haalmas élemûve hagyo maga uán Veress Endre levelezésének közel 17 ezer darabjából mos Berde Mária levelei kívánjuk közrebocsáani, mer ezek a neves erdélyi írónõ pályakezdésével kapcsolaosak DR KOVÁCH GÉZA Igen iszel Tanár Úr! Magyarossy Róza õnagyságáól éresíés kapam, hogy õ már csinálaja a képe a linzi fényképész álal Kérem szépen udani mos velem, hogy Magyarossy kisasszony álal, hogy juassam a képe a Múzeumhoz? Az hiszem legcélszerûbb lesz, ha a fényképész Magyarossy kisasszonynak küldve a képe, az õ uánvéellel elküldené a múzeumnak Szíves válaszá kéri és üdvözli kész híve Igen iszel Tanár Úr! Én úgy emlékszem, hogy az Igazgaó Úrral a köeles száz példányon felül még 1oo példány beszélünk meg, ebbõl egy rész finomabb papírra nyomva Az hiszem, ennyi elég lesz Igen kérem a második, harmadik rész korrekúrájá Magyarossy Róza õnagysága nem ado jel magáról? Szívesen üdvözli kész híve Nagyságos Veress Endre dr, anár úrnak Kolozsvár Kérem, legyen jó Kerepessy Árpád álal nekem megüzenni, hogy késhe-e pár napig a dolgozaom, mivel a bécsi cs Kir Belügyminiszérium nemesi levélára még nem felel hozzá inéze kérdésemre, Bacsányiné nemes volá illeõen Egyéb helyrõl mindenünnen jö válasz, mégpedig minden eredmény nélkül Ha a dolgoza sürgõsen szükséges, így nem várom a bécsi válasz, hanem azonnal posára eszem a kézirao Tiszelõ híve Igen iszel Tanár Úr! Szíves figyelmezeésé köszönöm Azonnal íram Magyarossy kisasszonynak a könyvári könyvér Azonban nem udom, hogyan fogom a Széchy féle Bacsányikról szóló mûve a Bevezeésbe beilleszeni Annak korrekúrája ugyanis már vol nálam ánézés vége Tehá ez eseben újra le kellene küldeni Az Igazgaóság címére küldem vissza Szíves üdvözleel hálás híve Országos Levélár, Budapes, D 1569, 3 csomó ajnos, az EMÍR csoporos indulása a mûvek szemponjából nem vol valami szerencsés Az elsõ köe, Károly Sándor még 1933-ban Smegjelen Láng címû regénye, bár émájá ekinve igen akuális, valóban erdélyi regény vol: egy vegyes házasság hullámhegyeinek és hullámvölgyeinek örénee az elsõ világháború elõi magyar impériumban, a háború megrázkódaásai közö és a sok minden feje eejére állíó fõhaalomválás Trianon uán Mûvészi fogyaékosságai, szerzõjének a mû megalkoásá súlyosan erhelõ zsurnalizmusa, a cselekmény és a szereplõk meserkél kimódolása mia igazán nem vol alkalmas arra, hogy a Kisjenõn alig egy fél évvel azelõ bejelene irodalom-megújíó szándéko hielesíse A könyvrõl Kós Károly ír megsemmisíõ kriiká az Erdélyi Helikonban, s ez nyilván az egész EMÍR-programnak szól, de az, ami a könyvnek a legvidékibb nyomdá is alulmúló külsejérõl, az élee sajá éziseihez igazíó meséjérõl, a mûvészi megformálás fogyaékosságairól ír, a hangneme leszámíva, alapjában véve igaz vol Mer a öbbi kriikák Krener Miklósé, Moler Károlyé ahogyan az Szekernyés János összegeze, szóvá eék az ábrázolás nyersességé, megmódolalan nauralizmusá, a lélekrajz felüleességé, az alakok semaizmusá S ezen a megíélésen az azóa elel évizedek sem válozaak Nem jelene igazi, bizonyíó erejû áörés a második köe, Tabéry Géza már 1934-ben megjelen Okóberi emberek címû regénye sem Fõképpen azér, mer jó másfél évizeddel azelõ szülee, s annak idején meg is jelen folyaásokban a kolozsvári Napkele 1921-es számaiban Megíélése a köeben való megjelenésekor ennek ellenére poziív vol: Reményik Sándor egyik legközvelenebb barája, Járosi Andor ír róla öbbek melle megérõ kriiká a Pászorûzben, ami annál inkább figyelme érdemel, mer a lelkész-kriikus világnézeileg igazán ávol áll az okóberisa Tabéryõl, s aól az 1918-as õszirózsás magyar forradalomól, amelye a bukásá köveõ kiábrándulással együ Tabéry könyvében felidéz Mirõl szól ez a regény? eszi fel a kérdés Járosi EMÍR-idézõ heven év múlán Az Okóber embereirõl, 1918 nyaráról és õszérõl Tilakozás a háború, a közös hadvezeés bûnei ellen Kiálás a regény, mer az ember szíve mélyébõl felszakad szó, hogy bûn vol a népõl idegen érdekek és emberek mia oly sokáig folyani a háború A könyv a maga idejében, erdélyi jelszóval élve vállalás vol Ma nyugodan sorolhajuk a ma is élõ erdélyi könyvek közé Mer ha mondanivalójá éppen vállalásszerûsége idõivé ee is, meséje, figurái élnek, amoszférája van A Tabéry-élemû kései érékelõje, Roboos Imre ehhez legfeljebb a keserû reményveszeség, a örénelmi haladás leheõségében való kékedés miai szemrehányás eszi hozzá, a maga érezheõ alapállásából Az EMÍR harmadik könyve, a szinén 1934-ben megjelen Berde Mária Szenségvivõk címû regénye ulajdonképpen a casus belli vol az EMÍR öréneében A Szépmíves Céh körüli levelezésben már kézira formájában sok szó esik róla Tudunk arról, hogy korábban az Erdélyi Helikonban való folyaásos közlésõl is elzárkózó a folyóira, hogy lekori eluasíó véleményeke fogalmazak meg vagy ódzkodak a nyíl véleménymondásól Megjelenésekor ehá már fennarásokkal erhel hangula vee körül Az írónõ a Trianon uán induló erdélyi magyar irodalom hõskorá, elsõ szervezkedései, lapalapíásai, belsõ és külsõ konfronációi eleveníi fel, azoka az eseményeke, amelyeknek Marosvásárhelyen a húszas évek legelején maga is akív részvevõje, sõ alakíó ényezõje vol A regényfikció azonban nem erõsíi, hogy Berde Mária a könyv moójában eleve kiemeli: Nem ez örén, így örén Naplójában az közö megjelen Zord idõ, s körülöe a marosvásárhelyi irodalmi éle reményei elevenednek meg, s a megannyi élõ mina alapján készül szereplõ részle magánéleének szférája, amelybõl inkább eseményöréne, min regénycselekmény bonakozik ki Az akkori olvasó bizonyára zavara a kulcsregény-jelleg, a szereplõk felismerheõsége, az álaluk mondoak bizonyíhaó hielessége (megannyi idéze az akkori irodalmi sajóból), ma viszon inkább az esik súlyosan a laba, hogy a könyv magán- és közösségi-irodalmi cselekményvonala nem szervesül, az alakok igen sokszor papírízûen modorosak, egymáshoz való viszonyuk meserkél Benedek Marcell annak idején abban láa kifogásai magyarázaá, hogy az írónõnek nem vol nyuga kivárni, hogy dokumenumai isza mûvészeé krisályosodjanak Ma ehhez alán az ehejük hozzá, hogy úlságosan kööék az akkori idõk irodalmi és ársadalmi síkjain megvívo harcai, rokon- és ellenszenvei, amelyeken nem udo felülemelkedni Szombai-Szabó Isván Hazajáró lélek címû versköee a csoporhoz annak megalakulása uán csalakozo lugosi papkölõ 1934 július 4-én bekövekeze halála uán poszumusz könyvkén le az EMÍR negyedik kiadványa Õ maga külön szín képvisel az erdélyi magyar lírában, megleheõsen elérõ a helikoni riász (Áprily, Reményik, Tompa) kölészeéõl Erõs és haározo kölõi egyéniség íra róla nem sokkal halála elõ Jancsó Elemér Pap léére kölészeében a vallásnak és a vallásos érzésnek csupán az emberi is kifejezõ problémáival foglalkozik Vallásos problémái sorsproblémák, olyanok, amik nem csak egy pap, de minden vergõdõ lélek õszine vallomásai lehenek Kölõi hagyaékának felámaszására a 70-es években lugosi lelkész-uója, Higyed Isván e kísérlee, de akkori kezdeményezésébõl csak harminc év múlva, napjainkban le köe és monográfia, anúsíva, hogy vannak még mélalanul elfeleje érékek az erdélyi magyar irodalomban Ha Berde Mária Szenségvivõkje nem válhao bizonyíó erejû mûvé az EMÍR irodalmi programja melle, másik regénye, a Tüzes kemence, amely a rend öödik könyvekén, 1936-ban láo napvilágo, már nem csak bizonyíó erejû alkoás, hanem a Berde-élemûben is a legkiemelkedõbb Sõ, akkori kriikusa, Szenimrei Jenõ még ovább megy az elismerésben: Az új Berde-regény egészen különálló és nagyon elõkelõ helye bizosí írójának az egyeemes magyar irodalomban, noha minden ízében jellegzeesen ranszilván mûalkoás A korszak, amelye a regény megidéz, szinén az elsõ világháború elõi, alai és uáni néhány eszendõ Annak az egész világo felforgaó eseményei közepee alakul a fõhõsnõ sorsa, aki a világesemények magasságai és mélységei közepee éli meg a maga külön asszonysorsá Nagyvonalúság és magas mûvészi minõség, hiányalanul arányos szerkeze, acélos bizonsággal felépíe mondaok, elõadásbeli szabaosság, amely mégsem esik a drámai haások rovására ilyen és ehhez hasonló megállapíások olvashaóak a korabeli kriikai visszhangban Az eddigiekben bizonyára felûn, hogy az EMÍR szerzõi menyire köõdnek nemzedékük megrázó élményéhez, az elsõ világháborúhoz, és az az köveõ világörénelmi méreû, koninensek arculaá árendezõ eseményhez Ez alól csak az uolsónak megjelen EMÍR-könyv, Tabéry Géza Fekee ablak címû regénye kivéel, amelynek érelmiségi fõhõse, szilárd pono keresve magának a válozandóságban, háa fordí a civilizál világnak, és az emberi és nemzei érékeke még õrzõ és (szerine) megõrizni képes paraszi éleformá vállalva próbál megmaradni az újabb kaaklizmák felé rohanó világban A fõhõsnek ebben a magaarásában az 1930-as évek erdélyi magyar érelmiségnek már a háború uán felnõ nemzedéknek az úkeresései, illúziói, újai és évújai junak kifejezésre Mai emberek mai válaszkísérleei formálja emberi sorsokba i Tabéry, még ha ezek a kriikus szerin vissza is ualnak valami századfordulói eheelen okosság, valami erõlen humanizmus felé, a cselekvés, poziív humanizmus helye DÁVID GYULA

7 2003 okóber VII MÉSZÁROS SÁNDOR Uazások száz dollárral vigneák Egy provinciális országból egy még provinciálisabbnak a díszleei közé áhurcolkodni nos, ez minimum neveséges Ilyen elhaározás nincs, mer senki nem így dön Remekül leharcol díszleek, szegénység-szag, mállás, fövelen marhahús haárõrök Az mondja, ne beszéljek így, ez a hasonla nem illik hozzám, a középfinom lelkemhez Aki a provincaliás bírálja, az alán az reméli, hogy õ kívül van, valahogy kívül marad Megússza vagy nem, de eõl elviselheelenül nagy a képe, min egy elõkelõ idegennek, aki a falusi kocsmában Campari rendel dupla jéggel Nem, ennyire azér mégsem És nem is eszerin válaszok, bár az uazás elõ még fogalmam sincs, hogy ilyen fonos dönés elõ állok Erre a címre nem lehe válaszolni, de azér valahogy jó volna szó válani Az hiszem, örén valami, úgy emlékszem, és úgy ûn a vonaban is ké felriadás közö Furcsa és bizonyalan állapo ez: szerda reggel ohonról indulam (anyámékól), s vélelenül meghalloam, hogy a szomszéd nénivel mikén ordibál magából kivekõzve az ápolónõ, a drágán megfizee asszony egy öreg és magaeheelen hölggyel, paikusasszonnyal, s azán gy, aki eszembe juaa az idõsek ohoná, azán ami e mondál a lélek nyioságáról és zárságáról Furcsa és bizonyalan állapo ez, mer hirelen fonosak leek a dolgok, amikrõl már meganulam máskén gondolkodni S ezér azán nyio leem és sebezheõ Riad Cakk, cakk Muaja, hogyan dön Cakk-cakk, és kész A fejében alán még nincs meg, de belül már régóa udja Mer az érzései hibálanok Hibálanul érez, abban soha nincs hiba Még nem évede Csak idõ kell, amíg onnan, egészen mélyrõl valahogy elõjön Az érzés elõbb van, jóval elõbb, és sokáig nincs is rá szó Elég egy kép vagy mozdula, és hirelen összeáll Nincs rá magyaráza, fél is a szavakól, mer elvesznek valami az érzés hibálanságából Én ennél gyorsabb vagyok, elõször föl sem fogam ez a félmondao, ami megválozaa az éleem Pedig készer is megisméele a elefonban Az mondja, hogy a lényegi kérdésekrõl semmi sem ud az, aki nem él háborúban Jó vicc, mégsem rendelheõ minden ember mellé egy-egy háború De, szerine is igaza van, csak ez nem lehe kimondani, mer akkor ez valami barbár igazságo jelen Mégis, aki áéle, annak másfaja udása van az emberi helyzerõl, min aki nem Ez bizos Ám nem akarja széfecsegni ez, különben is kezdõdik az elõadás Majd Ha egyálalán [ The bes fucking is before bale így Jevric ] Mindenesere, én soha nem lennék olyan báor, hogy A mondao inkább nem fejezem be, mer úgy hangzik, minha bókolnék Egy hõs, ez csak ironikusan szokam vol mondogani De egy arco valójában nem így nézek meg, hogy a hõsiesség nyomai fürkésszem Nincs raja szenvedés, állapíom meg eee árgyilagossággal Minha ezen múlna Nem ezen múlik, és inkább csak o-felejõdik a ekine Terasz, napsüés, Bueno Visa Nem udok és már nem is akarok máshova nézni Én, a hõs Ps : Tesze a forradalmárnõ láogaása Uólag beismerem, hogy elég pofálan pos srcipum vol Jó, jó, de ez már nem kell ennyire bûnbánóan Valójában Bruce Willis a hõs Õ akár nyolcvan évig lenne földigilisza a Demi Moore-ér Vezeés közben monda, és láhaóan halálkomolyan gondolja, mer gyöngyözik a homloka Persze, ha nem számíana bele az élebe! Mi az, hogy nem számí bele a földigiliszaság, úgy nagyon könnyû bevállalni egy nõ?! Na jó, ha beleszámí az élebe, akkor nem lenne földigilisza, de fölnyalná ére az Egyenlíõ Laposkúszásban Ugyan, annyira nem jó nõ a Demi Moore, egyébkén is elválak már, a három gyerek ellenére, megíra a Sory Ilyeneke olvasok én, ez nem gondola volna rólam?! Dehogy, csak halloam, nem mondom meg, kiõl, õ olvassa a Sory és egyálalán nem szégyelli, amiben igaza van, mer sokfelõl kell ájékozódni Erre nincs mi mondania, de az vegyem udomásul, hogy Demi Moore még mindig a legjobb nõ, akár elvál, akár nem, ez õ egyálalán nem érdekli, és simán körbenyalná ére a Földe Ez a minimum, ami egy ilyen nõér meg kell enni Sajnos vagy nem, a szerelem hõsies dolog Hõsies elhaározás Valójában ez nem ekkor monda Bruce Willis, hanem egy másik uazáskor, mos vadul a legyeke csapkoda, és ez ú végére csöndesen leszámolunk az összes közös ellenségünkkel Kõ kövön nem marad De ez is csak ráfogás, mer nem így érkezem meg Egészen másra figyelem WC-fölira: Ha szereed a p, húzz ide egy recká! Mi az a recka, kérdeze Bruce Vonás, vonal Akkor ez ennyire sûrû, reckás ország lenne?! Úgy lászik, igen A haáron nem vol semmi probléma Simán áengedek, csak elõe legombolak íz márká, valami iszasági illeék mia Bruce fölháborodo, részben a pénz mia, noha nem õ fizee, másrész az egész eljárás aroa piinek és megalázónak Bár roppan ügyes, állapíoa meg rögön, mer úgy van kialálva, hiszen annyira jelenékelen összeg, hogy mire áérsz, elfelejed Ugyanakkor nem jelenékelen, mer há minek fizenél?! Azér, hogy megmosod a kezed abban a büdös vízben! Már bocsána, de az európai száj- és körömfájás járványról már mégsem e ehesz! Õk még ebbõl is haszno húznak! Nagy genyák ezek, isza harmadik világ Balkán, balkánszag, de ebbe mos nem bonyolódik bele Miér, mi hiél, hova jövünk?, adam a banko, és arra ügyelem, hogy ne legyen büdös a kezem a ferõleníõõl Ez jórész sikerül De ebben uólag sem szerenék szimbólumo láni Ruinosan majdnem megmosam, és kész Úgy kell élni, hogy beleüközünk a dolgokba, és megsimogajuk azoka Az mondja, hogy õ még nem láo senki ilyen gyorsan keze mosni Senki a világon Vagyis van még egy jelenõs kivéel, de ez mos hagyjuk Direk néze az órájá, ellenõrzö, és nem el el ö másodperc a csap megnyiásáól a kézörlésig És nem is örölem meg rendesen Mi az, e kémkedsz uánam?! Az hiszem, a kézmosás-világbajnokok alig bírják ikolni büszkeségüke Nem, csak meg akarom ismerni minden mozdulaod Igen? Igen Leheséges ez? Leheséges Vannak szabályok, amike eleve ud az ember Szüleésénél fogva Úgy szüleik, hogy már udja Például az egészen bizosan udja, hogy nem eszi föl a székre a lábá Még jó, hogy nem az aszalra, min azokban a hülye amcsi filmekben Az amerikaiakban alán ez a legelviselheelenebb, ahogyan feleszik a lábuka Az a laza nem-örödömség és nagyképûség Meg a keep smiling Ez a keõ Ehhez képes a nagyhaalmi örekvésük és osoba geopoliikájuk smafu De ez mos mellékes, mer egy ember nem eszi föl így lábá Ez a legfõbb hasonlaa: min egy ember Lényegében ez az egyelen hasonlao használja, és mindig megalálja a helyé a mondaban Úgy lászik, nekem kimarad a gyermekkor, min Jézusnak Belehem uán egybõl a zsinagógában aníoam a farizeusoka Jó, rendben, Jézus hagyjuk ki a buliból, de akkor sem esszük a lábunka az aszalra Ez nem Amerika A kiskanala pedig ki kell venni a csészébõl Ez bármikor észreveszi, hajnalban is fölébred, ha meghallja a másik szobában Ezuán bárhonnan meghallja, bárhol legyek is a világban, a kiskanálcsörgés És ényleg meghallja, mer úgy alszik, min nyuszi Vagy a kacsa, mer néha eléveszi Az állaos hasonlaok közül a nyuszi meg a kacsá használja felválva És az oroszlános, mer õ egy igazi oroszlán Szerény véleménye szerin És az oroszlán nem engedi, hogy a kiskanala benne felejsem a kávéscsészében Nem és nem, erre majd meganí Mer õ egy mosolygós oroszlán, ez ne felejsem el soha Mindez késõbb örén, kicsi elõresieem, hogy jobban érsem önmagam, egy-ké földani korszakkal késõbb Onnan nézve ugyanis világos le, hogy amikor kiszállam az auóból, az az jelenee, megérkezem Ponosabban, félóra múlva, ahogyan fölállunk aól az aszalól, akkor gondolam elõször erre: megérkezem Még majdnem elfelejeem fizeni is S még az sem udam bizosan, hogy csak márkával lehe, vagy elfogadják a dollár is A pénzválókkal öbbnyire szerencsém van Az mondja, nem ud beelni azzal, ahogyan bánok ezekkel a ahó dílerekkel, még a legnackósabb álla is magyarul beszél vagy köszön el Hirelen meganulak magyarul, pedig ezek soha nem szólalnának meg [ Beszélj szerbül, hogy az egész világ érse! ] Nem olyan csávók, ismeri õke mind A nézésükrõl felismeri Az a vad, söé és büszke ekine, amely úgy néz kereszül rajad, min az üvegen [ Ezek a szerbek olyanok, min egy kissé elhízo, majdnem uánpólásválogao kézilabdázók A bûrkabájuk viszon remek ] Soha nem hie volna, hogy ezek képesek megszólalni máshogyan is Nyilván ez az érdekük, a pénz mia, próbálok hevesen szerénykedni és egyben logikusan válaszolni Á, dehogy, ezeke a gazembereke nem haja meg egy nyavalyás százdolláros, nem annyira szenimenális ürgék Nem úgy áll a szemük De nem kell mindjár legazemberezni õke! Majd megismerem õke jobban, lesz idõm, és belõlem is elûnik ez a szenimenalizmus Vagy nem, s így annekáljuk a város Ez a ikos erv, de csi! A pénzhez kölõi a viszonya Miér mondom ez, ez nem igaz, azonnal vonjam vissza Rögön Csak azér ve egy csokor virágo az uolsó ízesébõl, hogy ne idegíse õ Ez a kevés A semmi, a nincs Egyálalán nem azér, minha süné a mellyé a pínz hogy ámeneileg népies legyen Nem, egyálalán nem A szeme sarkából persze láa, hogy vágok egy pofá, jellegzees ez a szájmozdula, már régen kifigyele, hiába próbálnám leagadni S az is jellemzõ, hogy nem szólok ilyenkor, mer nagyvonalúnak és megengedõnek akarok lászani, ami õ elismer, sõ nagyra ar, de én meg nem ismerem az, mennyire idegesíõ egy ízessel járkálni a piacon Akkor inkább ne legyen semmi Úgy jobb Könnyebb Az uolsó ízesbõl mindig az vesz, hogy ne legyen szomorú És leheõleg ne mondjam öbbé, hogy még ké-három évig lefelé mennek a dolgok, mer az már nem bírja ki Eddig aro az ereje, öbbe már nem bír, egy grammal sem Ezér le könnyes a szeme a kocsiban, és ez nem akarja még egyszer hallani, noha ez bizonyára így van, az eszével udja, hogy bizosan így lesz, de akkor sem A ízes is ezér kölöe el, hogy ne nyomja a lelké A virágo egyébkén is szerei, az még a legnehezebb idõkben sem engede meg magának, hogy ne legyen ohon virág Legalább egy kis csokorral Tudod, szagulós vagyok A legszebb szagulós, e mondad, nem? Vagy már elmúl a szerelem?! A szerelem hamar elmúlik, nem udad? Benne van minden regényben De ez csak vicc vol Viccölem, na! Mos a palicsi ó úgy fénylik, min az ólom/és a beléndekeken s a vad farkasbogyókon/alszik a fény Húsz évvel ezelõ kapásból elhiem Tandorinak, hogy ez a m kölésze egyik legszebb helye Azóa mindig így gondolam rá, ha ezér vagy azér eszembe juo, ezzel az elfogul és önkényes úlzással: mi az, hogy az egyik? Mos pedig kis úlzással i élek a közelében, amikor hirelen rájövök, hogy a dönés mégsem kölõi Vagy igen? Azóa készülõdö? Másfelõl: minha így lehene ellenõrizni a valóságo?! Az kérdezi neveve a palicsi p howard, hogy akkor majd én leszek a magyar vándor Járkálgaok fel-alá, min zsidóban a fájdalom Vagy ez nem elég pc? Dehogynem, magam vagyok a korrekség eeje, majdnem zokszó nélkül ûröm az állandóan késõ vonaoka, amelyekben élen vélelenül nincs fûés, nyáron pedig vélelenül elromlo a légkondi, ha meg nem, akkor leége mozdony vagy szrájk van, mindenesere mindig van elégséges ok arra, hogy soha ne érkezzen meg ponosan Igaz, ha akkor nem késik másfél órá a vona, alán nem le volna elég idõm arra, hogy végiggondoljam, kire és miér várok ennyi Ebben a dögmelegben Az anyai szív az, ami Van azonban olyan, amelyike nem lehe meggyõzni Sem megéveszeni Nem és nem és nem Mer mi az, hogy boldogság?! Az csak egy szó, ami olyan könnyen mond ki az ember De õ valójában udja, hogy nehéz a szívem, ne is próbáljam meggyõzni õ, hogy nem az Hallani sem akar róla És ezér éjszakákon á sír, meg a nomád éleem mia Fogalmam sincs, mi kell kiállnia egy anyai szívnek Hiszen ez nem az én éleem, a rendes, ez a nomádság Ígérjem meg, hogy öbbé nem megyek oda Mos, rögön Oda, azok a vadak közé! Mindez elég mulaságos érvekkel és hangsúlyokkal elõadva, nagyjából a brazil szappanoperák és a kimerülõfélben lévõ falusi próza közöi érzékeny ámeneben [ Nehéz, akár csak egy pillanara is, úgy gondolni magunkra, min valami paródiára ] De a könnyek valódiak igaz, amo is És az az engeszelheelenség is, amelyik úgymond csak azér imádkozik, hogy az egészbõl ne legyen semmi Vagy legyen minél, de minél hamarabb vége Az országo székúrák Szédrimbolák, ha így jobban eszik Az övéké, mer ez nem az õ országa Ehhez neki nincs köze Az országhoz, ez soha nem éreze a magáénak Nem gondol így rá soha, miér is gondol volna Nem vol meg benne efféle érzés Már izenha éves korában iszán éreze, hogy háború lesz Ez mos neveségesen hangzik, uólagos okoskodáskén, pedig nem, erre iszán és haározoan emlékszik Ül a nyárikonyhába, és ez juo eszébe Hogy erre kell felkészülnie Monda is apának, hogy apa, háború lesz Mos ne nevessek, õ nem valami vidéki Cassandra, ez mindenki uda, legfeljebb másképp és máshogyan gondol erre De mindenki iszában vol ezzel, nem kelle úl sok ész ehhez, csak éppen nem lehee felkészülni rá Ez vol a csel, ami akkor nem udo megoldani Mer valójában nem lehe rá fölkészülni, de ez az ember nem udja izenhaévesen Késõbb sem, de ez mos mindegy Olyan ez, min a szüzesség, várod, hogy bekövekezzen, közben meg szorongsz Csak sokkal rosszabb, mer a rossz nem egyszerre van Nem úgy jön, hogy hopp, i van Máshogyan érkezik, észrevélenül és lassabban, nem lehe rá fölkészülni, hiába vársz rá már régóa Sehol, Seol Uram, félek Szomjazom, oly igen szomjúhozom! Jaj! A gyermekkor, a fû, az esõ, a kavicsos ó, a holdfény, amikor a oronyban elüöe a izenkeõ Mi érek én ebbõl?! Semmi Lényegében semmi Akkor pedig, legyek szíves, hallgassak! Még mindig jobb, min ez az összehasonlíás A hallgaás jobb, bár õszinén szólva a hallgaás-eszéiká nem bírja Lilaság, olyan lágy izéknek való Direk nem mond konkré neve, úgyis udom, hogy mos kire vagy mire gondol Arra a roppan finom és mélyérelmû lelkére De nem errõl van szó, hanem egyszerûen vannak olyan apaszalaok, amelyek nem megoszhaóak és összehasonlíhaalanok [ Az iszonyaról, akár a kéjrõl, csak annak lehenek fogalmai, aki áéle már ] S ebben nem számí a dikaúra, mer a keõ nem ugyanaz Ezér inkább álljak le, ne mondjak semmi Olyasmirõl fõleg nem, ami nem ismerek Az a félelme pedig bizosan nem ismerem, ami összenyom Nem az aszal ala alvásról van szó, vagy a es remegésérõl, a röszkeésrõl, hanem arról, amiõl hányni kell Annyira fáj Szorí és nem enged el Ez a fájdalma ényleg nem ismerheem, ehá inkább hallgassak, és leheõleg ne hasonlísak össze semmi semmivel Ám ez is csak egy részle, mondjuk egy szerda déluán, mer az egész úgysem elmesélheõ És ez még csak a dolgok szélén örén Egészen a szélén, ahonnan azér be lehee láni

8 VIII 2003 okóber GÓG JÁNOS Faludy (szoneek a kölõ bará 93 szüleésnapjára) I Évekig rágam bús-merész verseid, beleborzongva hazánk, szégyenünkbe! Ma emlékkén idézzük keservei kölõ sorsodnak, hogy jusson eszünkbe: rongyok ölelése, lázkéjek lánya Körbefonó korbács épe visele, min lapul mögöe a recski bánya pokla, a rád szárad véres vizele Akaszófák penészes cella falán, s a söézárka ébolyíó csendje Gondolaaidban Szókraész alán, Dane, vagy Vergilius szól merengve: Élni kell, úlélni kell e korszako, vagy legalább ez a gyászos holnapo! II Viorlá bonva békés Kekovába vi az ú, naplód nyomán nem szüleél parancsolónak hõs Máyás korába Igaz uralkodó kölõkén leél! Majd egész éle emigrációban! Tikos ákaika hiába szórák aljasul dõzsölõ larok, a jóban rosszak, roppan haalmú idióák, már elnyúlva feküdél hûs vánkoson hazádól ávol, Marokkón, vagy Málán: Szép szerelmünk szenvedélye ránk oson, s nem az Andrássy úi pince vár rám mondad (!?), s kiárulkozva élsz végelen sorso, hol spicli szem nem lóg lépeden III A 93 éves Faludy György köszönése A Kossuh-díjas Faludy György szepember 22-én vol 93 éves Ebbõl az apropóból, Csongrádon, Szegeden és Debrecenben irodalmi alálkozóka szervezek, amelyeken Góg János Juhász Gyuladíjas kölõ beszélgee az ünnepelel, közönség elõ Sõ, ez alkalomból három szonee is ír Magad volál, s maradál félszegen a sajá halálodól is úgy reszkeõ Don Juan, Villon-szone-hõs legenda, kamasz lélekkel mos is vad szereõ! Éleed ma már példa és példáza árgya, s befonna versengõ hódola Haalma jászókkal eli e század, de udod: nem várhasz õlük sem soka, ponosabban semmi, mi még kellene Alkalmi kiüneés, vagy prookoll hír haalmasság oldalán, kelleme csupán a rangnak, nem más, mi indokol Kölõkõl nemzee sok minden hisz el, Te Bölcs is vagy már, ki jelképkén visel Aradon adják á az Erdélyi Magyar Írók Ligája idei díjai Idén Aradon arják az év legfonosabb irodalmi gálaesjé, amelyre 2003 december 6-án kerül sor A magyar nyelverüle legnagyobb íróival, kölõivel ünnepelhenek együ a régió irodalomkedvelõi Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) és az aradi Jelen Ház közösen szerveze esjén kioszják a 2003-as év irodalmi díjai, amelyekkel hazai magyar irodalmunk legjobb alkoásai jualmazzák A díjak éréke egyálalán nem elhanyagolhaó, hisz ö kaegóriában összesen 3300 euró és 1000 dollár alál gazdára: Méhes György Nagydíj: 2000 euró, Méhes György Díj: 1000 euró, Irodalmi Jelen Prózadíj: 500 dollár, Irodalmi Jelen Kölészei Díj: 500 dollár, Irodalomudományi Díj: 300 euró A poenciális nyeresek melle jelen lesznek a avalyi év díjazoai is, akik egyben a verseny zsûrijé alkoják: Bogdán László (próza-díjas), Farkas Wellmann Éva (debü-díjas), Fried Isván (kriika-díjas), Mózes Aila (élemû-díjas) és Szálinger Balázs (kölészei díjas) Az ünnepélyes díjáadás köveõen a díjazoak olvasnak fel mûveikbõl, majd a mulaság hajnalig aró irodalmi bállal folyaódik A alpalávaló a legjobb nép- és ánczenei együesek agjaiból verbuválódó csapa szolgálaja Tavaly Szamárnémeiben kerül sor a rendezvényre SÁNTHA ATTILA Kulurális hírek Haáron úli magyar lapok Magyarországon Négy, haáron úli magyar irodalmi és kulurális folyóira, valamin az Új Kézfogás Alapívány egy olyan program megszervezésé és finanszírozásá kezdeményeze a Haáron Túli Magyarok Hivaalánál és az Illyés Közalapíványnál, amelyik izenhárom év hiábavaló kísérleei uán megeremhei magyarországi jelenléük feléelei A marosvásárhelyi Láó, a kolozsvári Korunk fõszerkeszõje, Gálfalvi György és Kánor Lajos, a pozsonyi Kalligram és az újvidéki Híd kiadójának vezeõje, Szigei László és Bordás Gyõzõ, valamin a HTMH és az Illyés Közalapívány vezeõi, Bálin- Paaki József és Pomogás Béla a közelmúlban az egyeérés kifejezõ szándéknyilakozao is aláírak a magyarországi erjeszési leheõségekrõl A mások számára is nyio program elõreláhaólag a jövõ év elején indul A Haáron Túli Magyar Színházi Esék Immár fél évized van a mögö a vendégjáéksoroza mögö, amelynek révén a haáron úli magyar ársulaok rendszeresen bemuakozhanak Az õszi sorozaban elsõkén a szabadkai Koszolányi Színház vendégszerepel a Thália Színházban A marosvásárhelyi Nemzei Színház Tompa Miklós Társulaa ké elõadásával lép fel A Thália Régi Súdiójában okóber 26-án ese fél nyolckor kerül mûsorra a Rejélyes viszonyok, Eris-Emmanuel Schmi színmûve, Chrisian Ioan rendezésében A nagyszínházban okóber 27-én a Ké nõ köz címû Marivaux-színjáéko adják elõ A csíkszeredai Csíki Jáékszín okóber 30-án ese héõl jássza a Sílusgyakorlao, másnap pedig az Iphigéneiá Nézõpon Na már mos a ömegkulúra és a vájfülû kulúra kölcsönösen ávesz egymásól különbözõ aralmaka, echnikáka, hangula- és eszmevilágo, nézõponoka (valahogy úgy van ez, min a folklorizáció és a folklórizmus közöi inerakciókkal) Az új évezred kulurális arculaá a kommersz és az eli produkcióinak együes jelenlée, szimbiózisa és kölcsönös ájárhaósága adja Az inerne erre csak rádob még egy lapáal írja Jódal Kálmán a zena inernees vajdasági magyar irodalmi lapban Tallózó Ághegy Megjelen a skandináviai irodalmi és mûvészei lapfolyam 5 száma, amelyben, öbbek közö írás közöl Tar Károly, Kovács kaáng Ferenc, Sulyok Vince, Hjalmar Söderberg, Balogh Beáa, Ungvári Tamás A lap elolvashaó a www hhrf org/aghegy honlapon Korunk Az okóberi szám émája: Párok Európában Lapszámöleünk apropójá ulajdonképpen ez a kolonc ada Arra volunk kíváncsiak, hogy milyen érékek, ideológiák menén haározzák meg maguka Kele- és Közép-Európa párjai? Ugyanaz jeleni-e a baloldal a moldovaiaknak, min, eszem az, a románoknak? szól a beharangozó Helikon A lap 19 számában olvashaó öbbek közö Lászlóffy Aladár Mibõl le a bogárcsere, Pomogás Béla Valóság, kölésze hûség, Kabdebó Tamás Tanú a regényben, Simó Máron A bozgor, Nagy Géza Ha úléled, hallgass! címû írásai, valamin Bogdán László, Fazakas Aila, Lászlóffy Csaba versei Ionesco Kolozsváron A Kolozsvári Állami Magyar színház november 21-én, 8 órakor muaja be E Ionesco Jacques avagy a behódolás címû súdióelõadásá Rendezõ: Tompa Gábor Szereplõk: Haházi András, Kézdi Imola, Boér Ferenc, Borbáh Júlia, Senkálszky Endre, Mende Gaby m v, Alber Csilla, Csíky András, Panek Kai Máron Áron éleúja foókon A Csíki Székely Múzeum kápolnaermében rendhagyó árla nyíl Máron Áron püspök éleújá bemuaó dokumenumokból, foókból A vándorkiállíás a budapesi Terror Háza Múzeum és az egri Segí a Város Alapívány ámogaásával jö lére Emlékezés Lehoayra Öven évvel ezelõ, 1953 okóber 19-én hal meg Lehoay Árpád színész, rendezõ, színigazgaó, színészpedagógus Lõcsén szülee, iskolái Nagyváradon végeze, majd beirakozo a budapesi Mûegyeemre Tanulmányai a kaonai szolgála uán fejeze be, s szerze mérnöki oklevele Vajon mi jászódo le a fiaal férfi lelkében, hogy ohagyja mérnöki meserségé a jáékér? Mennyi öprengés, késég és ábránd lázában ér meg benne az elhaározás? Harmincha éves vol, amikor rövid vidéki szereplés uán a Nemzei Színház agja le, húsz ére év kedves erve vál valóra akkor, ha késõn is, de nem elkésve Az hal meg benne legelõször, amivel elõször vona magára a figyelme: a hangja Az orgánumá veszíee el, uolsó éveiben csak suogni udo, s a mosolyával beszél Súgva ada ovább növendékeinek, min valami nagy iko, a színjászás mûvészeé, amelynek õ oly igaz, lelkes és isza mesere vol Öven éve, halála napján, még csak havanhárom éves vol (Nol) Déry-díj Hárs Ernõ kölõ, mûfordíó, Láng Zsol író és Abaffy Erzsébe nyelvész vehee á az idén a Dérydíja A Déry Tibor ( ) Kossuh-díjas író nevé viselõ alapívány jualmai 18 alkalommal oszoák ki az alkoó szüleésének évfordulója alkalmából Összeállíoa IRHÁZI JÁNOS Lapszámunk szerzõi Anavi Ádám 1909-ben szülee Tordán, kölõ, színmûíró, 1928 óa publikál hazai lapokban, jelenleg Temesváron él Elsõ versesköee Hess, szegénység címmel 1944-ben jelen meg, a leguóbbi pedig 1999-ben A sanda mészáros szemével, avagy Napoleon poloskája címmel Dávid Gyula 1928-ban szülee Árapaakon, szerkeszõ, irodalomörénész, agja a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon munkaközösségének, a Polis kiadó ügyvezeõje, számalan köe szerzõje Demeer Zsuzsa 1977-ben szülee Székelyudvarhelyen, a BBTE magyar-finn szakán végze, jelenleg Kolozsváron él Ferencz Zsuzsanna 1947-ben szülee Kolozsváron, író, újságíró, öbb némeországi, svájci lap munkaársa Filmjei külföldön is bemuaák Elsõ köee Sok fal címmel 1969-ben jelen meg, 1998-ban összeállíoa a jelenkori romániai magyar kölõk négynyelvû anológiájá, leguóbbi könyve a Kik és Mik (2003) Fosse, Jon 1959-ben szülee norvég író, kölõ, esszé- és drámaíró Színdarabjai némere, angolra, franciára fordíoák, és szere Európában jásszák György Aila 1971-ben szülee Gyímesközéplakon, prózaíró, a Székelyföld szerkeszõje, jelenleg Csíkszeredában él Köeei: KI olyan, min a Sárkány? (1995), A boszorkányok felámadása (1997), Töréneek a nyereg alól (1999), Harminchárom (2002) Mészáros Sándor 1959-ben szülee Bonyhádon, irodalomkriikus, szerkeszõ Köeei: A kék hegyen úl (1987), Szövegkijáraok (anulmányok, 1992, Kereszúri Tiborral közösen) Szánai János 1969, Kolozsvár, kölõ, író, szerkeszõ Köeei: Kis csigák s nagyok, (1997, Sudium ), Az igazi és a márványelefán (1998, Tinivár), Uazások az elefánal, (1999, Dee-Sign), Beszélyek (2000, Polis) Szonda Szabolcs 1974-ben szülee Sepsiszengyörgyön Jelenleg egyeemi anársegéd a bukaresi Hungarológiai Tanszéken, a Romániai Magyar Szó kulurális mellékleének szerkeszõje, illeve a Csigalépcsõ címû sepsiszengyörgyi ifjúsági lap fõszerkeszõje Versköeei: Kiegyezés a ükörrel (1998), Vagyonárgyalás (2002) Sepsiszengyörgyön él Zsidó Ferenc 1976-ban szülee Székelyudvarhelyen, író Köee: Szalmaánc (Menor, 2002) A VILÁG LEGNAGYOBB PÉLDÁNYSZÁMBAN MEGJELENÕ MAGYAR IRODALMI HAVILAPJA Szerkeszi: Böszörményi Zolán, munkaársak: Irházi János, Karácsonyi Zsol, Orbán János Dénes, Pongrácz P Mária hp://ij nyugaijelen com, ij@nyugaijelen com Anyagaink uánközlése csak a forrás megjelölésével