2.4. A szervezeti formák A szervezetek strukturális jellemzői

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "2.4. A szervezeti formák 2.4.1. A szervezetek strukturális jellemzői"

Orsolya Lakatos
8 évvel ezelőtt
Látták:

1 2.4. A szervezeti formák A szervezetek strukturális jellemzői Munkamegosztás és annak szabályozása A munkamegosztás egy nagyobb feladat részfeladatokra bontása és egyes szervezeti egységekhez történő telepítése; a szervezetek tagolásának alapja. Az elsődleges munkamegosztás alapvetően három elv szerint történik: - funkció, - tárgy (termék, ill. termékcsoport), - régió. Hatáskörmegosztás és annak szabályozása A feladatok ellátásához megfelelő hatáskörre van szükség. A hatáskörök szabályozásának célja: - a szervezeti egységek, személyek kompetenciájának megállapítása, - a döntési jogkörök felosztása, - az utasítási hatáskörök megállapítása. A munkamegosztás és hatáskörmegosztás összhangja esetén megfelelő felelősségi, elszámolási és érdekeltségi rendszert lehet létrehozni. Koordináció és annak szabályozása Koordináció: az eltérő feladatokkal és hatáskörökkel rendelkező, de egymással szoros kapcsolatban álló szervezeti egységek működésének, tevékenységének, a szervezeti cél érdekében történő összehangolása. A koordináció eszközei: - technokratikus típusú a vállalati tervezési, pénzügyi és költségvetési rendszer, a belső elszámolás rendszere, a szabályozottság; - strukturális típusúak a projektek, a teamek, az ad hoc bizottságok és a termékmenedzseri rendszer; - személyorientált koordinációt jelentenek az egyéneket közvetlenül ösztönző, kényszerítő eszközök, a pszichológiai befolyásolások, amelyek segítik az egyének azonosulását a szervezettel. A kommunikációs utak iránya szerint a koordináció típusa lehet: - vertikális és - horizontális. Konfiguráció A szervezeti séma, a szervezeti struktúra vázának, formájának megalkotása. A konfiguráció jellemzői: - a szervezet mélységi tagozódása, azaz a hierarchikus szintek száma a fő tevékenységi profilt tekintve;

szervezetek tagolásának alapja. Az elsődleges munkamegosztás alapvetően három elv szerint történik: - funkció, - tárgy (termék, ill. termékcsoport), - régió.

2 - a szélességi tagozódás, azaz az egy vezető alá közvetlenül tartozó alárendeltek száma a hierarchia különböző szintjein; - az egyes szervezeti egységekben foglalkoztatottak száma Szervezeti alapformák A lineáris szervezet - egyvonalas; minden beosztottnak egyetlen főnöke van, - a függelmi és a szakmai kapcsolat nem válik külön. - egyszerű, könnyen áttekinthető belső kapcsolatok, - az alá- és fölérendeltségi viszonyok egyértelműek, - a szervezet horizontálisan és vertikálisan könnyen bővíthető, - alacsony költséggel működik. - nem elég rugalmas, - a felső szintű vezetők leterhelése jelentős, - a kommunikáció csak szolgálati úton történhet, - nehézkes a horizontális koordináció, - befelé koncentráló szemléletű. A törzskari szervezet - szakértők és tanácsadó testületek a felsővezetés mellett, - a törzskari szervek funkcionális kapcsolatban vannak a felettes és a hierarchia alsóbb szintjén lévő egységekkel, - a törzskarok bármely vezetési szinten megjelenhetnek. - a vezetés szakmai színvonala növekedik, erősödik vezetési funkcióinak gyakorlásában, - fogékonyabb az új szakismeretek, tudományos eredmények felhasználására, - a vezetés támogatást kap a vállalat jövőjével kapcsolatos (stratégiai) feladataiban, - megteremti a horizontális vezetői szemlélet alapjait, - érzékeny, a lineárisnál rugalmasabb szervezet. - bonyolult szervezetek alakulnak ki, - a vezetők terhelése növekedik.

- egyszerű, könnyen áttekinthető belső kapcsolatok, - az alá- és fölérendeltségi viszonyok egyértelműek, - a szervezet horizontálisan és vertikálisan könnyen bővíthető, - alacsony költséggel működik.

3 A funkcionális szervezet Hatékony működésének előfeltételei: - stabil piaci, tudományos-technikai, technológiai környezet; - viszonylag könnyen áttekinthető termelési tevékenység, nem túl széles termékskála. - többvonalas: az alárendelteket több felsőbb szervezeti egység (személy) is utasíthatja; - a munkamegosztás a szervezeti funkciók szerint történik; - munkaköri leírások, szabályozottság; - a döntési jogkörök centralizáltak; - erőteljes hatásköri szabályozottság; - elsősorban vertikális koordináció; - horizontális koordináció törzskarok és bizottságok működtetésével; - jellemzően technokratikus eszközökkel koordinál; - a gyakorlatban a funkcionális kapcsolatok mellett a függelmi kapcsolatok is kiépülnek (lineárisfunkcionális szervezetek). - a specializáció a termelékenység növekedését és az egységköltség csökkenését eredményezi; - a folyamatok szabályozottsága (standardizáltsága) csökkentheti a koordináció költségeit; - a stabil környezet, stabil működési és felépítési struktúra miatt a vállalati stratégia kialakítása viszonylag egyszerű és olcsó. - növekvő diverzifikációnál az anyagi és információs kapcsolatok nehezen áttekinthetők (növekednek a koordinációs ráfordítások); - felesleges mennyiségi és minőségi tartalékok keletkezhetnek; - a megváltozott környezethez nem tud időben alkalmazkodni; - a bonyolult külső-belső kapcsolatok miatt a döntési hatáskörök centralizáltsága nem képes valódi koordinációt biztosítani. A divizionális szervezet Hatékony működésének feltételei: - széles termékskála, heterogén termékek, különböző gyártási eljárások (a vállalati méretek növekedése); - termékcsaládok kialakításának lehetőségei; - a vállalat egészét tekintve viszonylag dinamikus környezet. - az elsődleges munkamegosztás tárgyi elvű, a szervezet tagolása termékek (termékcsoportok), vevők vagy földrajzi értelemben vett piaci régiók szerint történik (Az így kialakított szervezeti egységek a divíziók.);

- többvonalas: az alárendelteket több felsőbb szervezeti egység (személy) is utasíthatja; - a munkamegosztás a szervezeti funkciók szerint történik; - munkaköri leírások, szabályozottság; - a döntési

4 - funkcionális irányító, koordináló, ellenőrző és szolgáltató központi egységek; - törzskari tanácsadók vállalatpolitikai, stratégiai, szervezetalakítási, szervezetfejlesztési kérdésekben; - a szervezet egészére nézve a döntések decentralizáltak; - a hatáskörök jelentős része a divízióvezetők kezében, a divíziókon belül a döntések centralizáltak; - operatív jellegű horizontális koordináció nem jellemző, utasítás jellegű vertikális koordináció minimális; - elsősorban technokratikus típusú eszközökkel koordinál. - a stratégiai és az operatív feladatok szétválaszthatók; - a vállalat és a divíziók céljai közötti kapcsolat viszonylag könnyen megteremthető; - a divíziók számára világos célmeghatározás; - erőteljes piaci orientáció, a negatív piaci változások hatása közvetlenül csak az egyes divíziókat érinti; - alacsony horizontális koordinációs költségek; - teljesítményre ösztönző felelősségi és érdekeltségi rendszer kialakítása. - egoizmusra való hajlam (az összvállalati érdek háttérbe szorul a saját célokhoz képest); - a decentralizációval járó létszámnövekedés, párhuzamos funkciók. A divizionális szervezet - Cost-center szervezet (önálló költségközpont) - az elsődleges felelősség és cél egy meghatározott költségterv betartására irányul, az érdekeltség a költségek minimalizálásához kötődik; - a divíziók értékelése a tervezett és a cost-centerek által befolyásolható tényleges költségek közötti különbség alapján történik. Kialakításának körülményei: - viszonylag dinamikus környezet, a vállalat a termékek zömét néhány piacra koncentrálja (az értékesítés központi feladat); - a vállalati környezet (jogszabály, rendelkezés) nem teszi lehetővé az egyes egységek közvetlen részvételét a piaci tevékenységben; - az egyes divíziók termelési, technikai és adminisztrációs szempontból jól elkülöníthetők, de az eredményszámításnál a többi egységgel való kapcsolataik jelentősek, a bevételek nem köthetők egyértelműen az adott divízióhoz; - a beszerzési és az értékesítési piacok közötti választás korlátozott a divíziók számára. A közvetlen kapcsolattartás a vállalatvezetés hatáskörébe tartozik. A hagyományos funkcionális szervezetekhez képest a cost-centerekben - megnő az önállóság,

nem jellemző, utasítás jellegű vertikális koordináció minimális; - elsősorban technokratikus típusú eszközökkel koordinál.

5 - bővülnek a hatáskörök, - viszonylag alacsonyak a koordinációs költségek, - egyértelműbbek a kommunikációs utak, gyorsabb az információáramlás, - a költséggazda szemlélet, a nagyobb operatív önállóság nagyobb teljesítménykényszerrel járhat együtt. Alapvető probléma, hogy a költségcsökkentési érdekeltség nem jelent elegendő motiváló erőt, általában racionalizálásra ösztönöz, nem fejleszti ki a vállalkozó, innovatív személyiségjegyeket. A divizionális szervezet - Profit-center szervezet (önálló nyereségközpont) - a divízió vezetője teljes felelősséggel tartozik az egység eredményéért; - érdekeltsége a profit nagyságának alakulásához kapcsolódik; - az elszámolás központi eleme a profit. Kialakításának előfeltételei: - az egyes divíziókban a ráfordítások és a bevételek alakulásának okai pontosan kimutathatóak legyenek; - a beszerzési és értékesítési piacok közötti választás és a piaci kapcsolattartás a profit-center vezetőjének hatásköre legyen; - az eredményszámításoknál csak a profit-center által befolyásolható eredmény-komponenseket szabad figyelembe venni. A profit-centerek előnyei: - a közvetlen piaci kapcsolatok miatt növekszik a szervezet stratégiai és operatív rugalmassága; - megnő az információ-áramlás és feldolgozás sebessége, gyorsabb a kommunikáció; - az önállóság, a stratégiai gondolkodás szükségessége jelentős motiváló tényező. Legfontosabb hátránya a túlzott egoizmus veszélye.

Alapvető probléma, hogy a költségcsökkentési érdekeltség nem jelent elegendő motiváló erőt, általában racionalizálásra ösztönöz, nem fejleszti ki a vállalkozó, innovatív személyiségjegyeket.

Hasonló dokumentumok

SZERVEZETI ALAPFORMÁK. A lineáris szervezet bővítésének lehetőségei

SZERVEZETI ALAPFORMÁK. A lineáris szervezet bővítésének lehetőségei SZERVEZETI ALAPFORMÁK A lineáris szervezet bővítésének lehetőségei Egyszerű, könnyen áttekinthető belső kapcsolatokkal rendelkező szervezet, alá és fölérendeltségi viszonyok egyértelműen rendezettek. Hátránya,