Czakó Gábor AZ ANTIKRISZTUS ÉS MI

Átírás

1

2 Czakó Gábor AZ ANTIKRISZTUS ÉS MI Czakó Gábor,

3 Fönntartható világválság A sajtó tele van ilyesféle környezetvédelmi cikkekkel: Naponta több mint egymillió műanyagszatyor kerül szemétdombra Magyarországon. Az áruházi zacskókat átlagosan húsz percig használjuk, lebomlásuk viszont évig tart. Az ország szeméttermelése 1991 óta rendre két-három százalékkal nő, évente több mint négymillió tonna szilárd háztartási hulladék keletkezik. A féktelen fogyasztói társadalom szemete. (Willin-Tóth Kornélia) Mások a fölmelegedésről írnak, a Golfáramlat esetleges leállásáról, a tengerszint emelkedéséről, a sivatagosodásról, az egyre drámaibb víz, energia- és élelmiszerhiányról. A környezetvédő cikkek kulcsszavai a fönntartható fejlődés, a környezetbarát termékek, a környezettudatos emberek és cégek, a több törődés a bolygónkkal, a tudatos fogyasztás és hasonlók. Rövid távon egy sem derűlátó. László Ervin szerint a Föld mai életföltételei tíz éven belül alapjaikban változnak meg, az emberiség - ma 6,5 milliárd lélek százaléka elpusztulhat. A cikkek sok fontos ismeretet hoznak fölszínre, de hogy a lényeghez jussunk, magához az illetékeshez kell fordulnunk. Kedves Mr. Világválság, megenged néhány kérdést? Parancsoljon! Nyitott vagyok, mint a társadalom. Létezett korábban ilyen, a földi életet fenyegető veszély? Nem. Mi az, ami új a középkorhoz, az ókorhoz, a kőkorhoz képest? Remekművünk, Gazdaságkor. Miben különbözik elődeitől? Okos, tudományos, demokratikus, ésszerű. Istentagadó? Világválság úr vállat von: Naná! Közelebbről ez mivel jár? A gazdaságot fölszabadítottuk a vallás, a kultúra, a nemzetieskedés, az ásatag erkölcs csőszködése alól. Elnyelt minden 3

4 egyebet? Jót tett velük. Hogyan? A civilizáció - a működés-szervezés dologi rendszere - demokratikusan helyre tette a kultúrát: ami eddig a gazdagoké és a művelteké volt, ezután mindenkié. A sajtó, s újabban a tévé által? Például, a tévékloakákból ömlő szemét, az kultúra? Miért ne? Miért igen? A fejlődésért. Mi a fejlődés? A tudomány és a technika szakadatlan megújulása. Az ember is fejlődik? Igen, egyre tovább, és egyre jobb anyagi körülmények között él. Egyre magasabb szinten elégít ki egyre silányabb igényeket? - kérdezem Buji Ferenccel. Mire a válasz: Ha úgy tetszik neki? Gazdaságkor a szabadság világa. Nemesedhetünk is? - faggatózom tovább. Magánügy, racionálisan és gazdaságilag értékelhetetlen. Mire jó a tudomány és a technika szakadatlan megújítása? Egyre több és jobb termék előállítására. És az mire való? A fogyasztók kielégítésére. Honnan tudják, hogy mi kell nekik? A fejlődéstől. És annak mi az értelme? A haszon szüntelen növelése. Mi a haszon? Pénz. Mi a pénz? Az, amire a javak bármikor átválthatok. A pénz tehát egy elv? Úgy is mondhatjuk. ígéret? Nevezhetjük az üzletfelek közti bizalomnak. Átváltható rá az alkotás is? Persze! A természet is? Miért ne. A hűség is? Mi tagadás. Az igazság is? Szárazon megdörzsöli a kezét: Mi az igazság? minden relatív, kérem. A pénz is relatív? A maga módján. Hogyan? Úgy, hogy a termékek állandóan avulnak és romlanak, a pénz egyre értékesebb lesz. Miért? A kamatos kamat révén. Kié a pénz? Mindenkié: az államé, a dolgozóké... Közbevágtam: mind el van adósodva. Ne szakítson félbe: az üzletembereké, a cégeké... Annak jut a legtöbb, aki a fejlődés legbuzgóbb előmozdítója, tehát búzát termel, tudást? No, nem. Igaz, hogy a legkevesebb az alkotónaktermelőnek jut, a legtöbb a spekulánsoké? Igaz - de nem tilos, ráadásul mindenki megél, az üzletemberek jótékonyak. Ők irányítják a világgazdaságot, a politikát, a közvéleményt, a tudományt? Miért ne, ha egyszer az ő pénzük van benne! Demokratikusan? Naná! Kik ők? Olvasson újságot: az amerikai Forbes magazin évente közli a világ dollármilliárdosainak listáját. Láttam: összes vagyonuk 3500 milliárd dollár, még a fele sincs annak, 4

5 amennyit a szakértők a világ egy-egy tényleges leggazdagabb családjának tulajdonítanak. Pletyka, uram, pletyka. Hogyhogy nincs a leggazdagabbak listáján se Rothschild, se Rockefeller... Nem én vagyok a szerkesztő. Ki választotta őket? A pénz. És a pénzt ki választotta? Mr. Világválság elnevette magát: Kik, no, kik, hát az emberek! A pénz a demokrácia lényege! Végre van olyan isten - hamiskásan rám kacsintott - mondom ezt a maga kedvéért, akit a legegyszerűbb ember is megért. Nem láthatatlan ködizé, hanem olyasvalaki, no jó, legyen, valami, amit mindenki érez a hasán, a bőrén, a heréjével. Tetszik érteni? Altáji isten... Ojjé! És aztán! Éppen ez a lényege! Akinek csak tíz forintja van, de szerez hozzá még egyet, az már boldog! Kacagásán fölbátorodtam, s megkérdeztem tőle: Mondja uram, tetszik önnek a fönntartható fejlődés? Zseniális! Én találtam ki! Önmaga prolongálására. Vidáman folytatta: Naná! A környezettudatossággal, meg tudatos fogyasztással és hasonlókkal együtt. Tudja, barátom, nincs kedvesebb látvány a derék áljótetteknél, meg a duci, elégedetten szunyókáló lelkiismereteknél. A baj okáról másokat is megkérdeztem. Morales, Bolívia indián elnöke szerint az első ok a kapitalizmus. A világ pár milliárd tapasztalt lakosa szerint viszont a szocializmus. Lepár Zoli bácsi váltig állítja, hogy a kettő egykutya, az Antikrisztus kölyke. Ezzel a megoldást is elárulta. 5

6 Gyermeklétra Ha jól emlékszem, hajdanában, számos korosztály létezett. Születtek babák, akik csecsemők lettek, majd kicsik, gyermekek, kamaszok, ifjak, fiatalok, középkorúak, idősek, öregek, aggok. Ki-ki korához képest igyekezett élni és viselkedni: alkalmazkodni, engedelmeskedni, lázadni, dolgozni, nevelődni, nevelni és felelni. Akkoriban próbáltunk idősebbnek látszani, kemény férfinak és nem nyafka kiskölyöknek. Hanem a hatvanas években fiataloskodni kezdtünk ruhában, szokásban. Újabban pedig gyerekeskedünk, sőt talán csecsemősödünk. A fölnőttséggel járó önfegyelem hiányának különös példázata a rágógumi és a sétapalack. Mintha nem volna elviselhető egy negyedórás séta étlen-szomjan, ha nem kortyinthatnánk, talán sírva is fakadnánk. A cumisüveg korunk létszintjét jelképezi? * Az elmúlt korban a különböző nemzedékeket leginkább a tudás választotta el. A nagyfiúk például tudtak táncolni, üvegből inni, udvarolni. Ha benézünk egy diszkóba, akkor látjuk, hogy rengetegen lögybölődnek a benti ipari zajban, de táncolni valószínűleg nem tud senki. Az ok nem születési hiba, falábúság, vagy bükkfagatya, hanem az merült feledésbe, hogy a tánc szertartás volna, szerelmi vallomás, a test ünnepe, a zene pedig dallam és ritmus, nem pedig decibel és gépütem. Aki megtanult táncolni, az nem teszi be lábát a diszkóólba. Ma udvarolni egyáltalán nem szükséges: fiúk és lányok kölcsönösen ajánlatot 6

7 tesznek egymásnak, aztán hegyibe! Óvodás kisfiú kérdezte édesanyjától, hogy szabad-e hazudni? Szó szót követett, majd elárulta, hogy azt hazudta Laurának, hogy herpesze van. Miért? Mert nem akartam csókolózni vele. Szoktatok csókolózni? Persze, mindenki szokott, a vécében. Az oviszexet a kicsik nyilván tanulják a tévében meg az utcán, a sétacumit az okos gyártók dugják a rászorulók szájába. Valószínűsíthető, hogy a barbiemberiség közös nevezője és éthosza valahol itt, a nyelési és egyéb reflexek szintjén található. A test, amelyet torkig lakattál, lehúzza a szellemet. (Mahabharata) A világ gazdagabbik része tele van elhízott gyerekkel, akinek azt a kérdést sem kell megoldania, hogy üvegből igyék. Az itatók - beetetők remélik, hogy sosem jön rá, hogy milyen az igazi szomjúság... * A szopósembert a kor neveli önmagának, s kapcsolja ki a világból. Miért beszélgetne a szüleivel? Miről? Minek? És egyáltalán, kik ezek a pillanatnyilag időszerű papák meg mamák a szülői hálószobában? Ki hallgat olyas valakire, akit már a járókában lenézett? A liberális-szórakoztatóipari ideológia katyvasz. Nem ismeri a szellemi hierarchiát, a rendet, az emelkedést, összműködésében eltorlaszolja a benső utat. Weöres Sándor nem csak a költészet és magyar nyelv nagy tanítója, hanem a bölcsességé is: Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: / Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." - A létra ősjelkép. Létra az Égigérő fa, akárcsak Jákob lajtorjája, melyet az ősatya látott álmában, amikor az angyallal küzdött, s a különböző ősrégi beavatási rendek is használják a létra-lépcső jelképet. Létrás Szent János ( ) 30 létrafokon keresztül vezette tanítványait az istenszeretetre. Weöres Sándor arra int bennünket, hogy ha nem járunk a benső emelkedés létráján, akkor Ég és Föld szétesik, és olyan rendetlenség lesz a világban, amilyen van. 7

8 * A létra nélkül nevelt gyermeknek is kiserken a bajusza, ivarérett lesz, ám testi fejlődését nem követi a lelki. Már elmúlt harminc éves, de még mindig valamilyen iskolában kotog. Különös, gazdaságkori lény: fiatalosan néz ki, de távol áll tőle Utassy József költői heve: Élek-halok a fényért, /Égj, hát, gyönyörűm, lángolj! / Tüzem, lobogóm vagy már / Lobbantsd rám ifjúságom! Semmi lobbantás. Emberünkben az ifjúság tüze nem szikrázott föl, ezért nem lendült át a fölnőttek közé. Maradt barbi-anyag. Kedves ismerősömet kérdezem a fiáról, így válaszol: Hét éve együtt él valakivel, de továbbra sem találja érettnek a helyzetet a házasságra. A fiú beszél nyelveket, jól keres, de döntésképtelen: nem tudja, hogy mire fordítsa önmagát. Élete elfolyik. A bírálatot nehezen viseli, önkritikája semmi, humora a gyári vígjáték: kiröhögni másokat. Ha egyszer, egyetlen életpercét föl tudná tenni valami ügyre, vagy tudna igazán, szívből nevetni, vagyis önmagán, akkor talán fölnőhetne. Így, ha válságba kerül, nehéz gyermekkorát emlegeti, mintegy bizonyságául annak, hogy még mindig oda tartozik. Amúgy sikerült kutya önzővé válnia, de miniszterként is irtózik a felelősségvállalástól. Kétezer éve írta róla Szent Pál: Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától, és mesékre hajlanak. (2Tim 4,3) Negyvenéves korában kedvenc időtöltése a számítógép meg a szerepjáték, melyben boszorkánynak, varázslónak, bérgyilkosnak képzeli magát, akár egy hat éves. Gyakran oly mélyre bújik a játék langyos homokjába, hogy szenvedélybetegként kezelésre szorul. A kóros játékszenvedély - más függőségekhez hasonlóan - nagyon nehezen kezelhető. - Írja dr. Németh Attila pszichiáter. - Egyértelműen hatékony módszere nincs. A gyógyulásra nem motivált beteg kezelése reménytelen. 8

9 Ha betöltötte az ötvenet, s időközben véletlenül mégis rászánta magát a házasságra, elválik, hogy keressen a világhálón egy kamaszt, akivel újra kezdheti éretlenségét. Észjárása mágikus-intuitív, racionális-babonás." Követi az ifjúsági divatokat zenében, táncban, öltözködésben, de már egy nagy - nagy pótcselekvésre sem vágyik, mint a hajdani kiszesek. Itt tartunk most. Társadalmunk szétmázolódik? Elveszti nemzedéki tagoltságát? * A gyermeknek maradottak nemzedéke élete delén jár. Még a mesében él, de már komoly, munkahelyekre, városokra vagy akár országra-világra szóló döntéseket hoz gyermeteg lelkülettel: anélkül, hogy az érintettekről, vagy saját földet-eget összekötő személyes felelősségéről a leghalványabb fogalma volna Beavatás 9

10 A XXI. Század költői Kedves Petőfi Sanyi, kerek 161 éve azt tetszettél megállapítani, hogy Pusztában bujdosunk -, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet Isten külde Vezérül: a lángoszlopot. Újabb időkben Isten ilyen Lángoszlopnak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő... ' - ne nevettessél, Sanyi öcsém! Épp oly komikusnak teccel lenni, mint Prométheusz barát a tűzlopásával. Mi már a posztmodernben diszkózunk: nem Isten és nem a művészet, hanem a tudomány és a sajtó oszlatja el a lelkek homályát, amúgy pedig egyszerűen fölkattintjuk a villanyt. Manapság - meg ne orrolj az őszinte szóért - se nép, se lángoszlop, sőt, Petőfi költő se nincsen. Nyisd ki a legújabb szakmunkát, a Magyar Irodalom Történeteit, abban P. S. tárgyban csak egy porhadt életrajzi váz olvasható, műveinek húsa nélkül. Ki tetszettél punnyadni a megreformált magyar irodalomtudomány látköréből, megérdemelted, mert az új korszak álláspontja szerint csúf megélhetési költő valál. No, az oktatásban sincs helye a költeményeidnek, hiszen az említett három kötetes reform-szakiratot egyenest a jövendő tanárok tudós tanítói 10

11 írták-szerkesztették. Nem kétséges, hogy a tanárjelölteket ugyanúgy levizsgáztatják majd belőle - hiányodból! -, mint a dialektikus materializmusból. Vigasztalódj - ha ez neked orvosság -, mert a te sorsodra jutottak mindazok a szaktársaid, akik komolyan vették föntebbi költeményed intelmeit, s népük-hazájuk, mi több, az emberiség gondjait is nyakukba vették, mi több, beleszőtték műveikbe. Nem csak ők hulltanak ki a szakma rostáján, hanem a Pilinszky-féle metafizikai ihletésű kartársaid is, mert Isten megtapasztalása, és az idevágó élmények művészi hírlelése ezentúl tilos. Süllyesztőbe kerültek továbbá azok a huncut versész szakik, akiknek örökké a babájukon járt az eszük meg a tolluk. Az égi és földi szerelem idejétmúlt, viszont a káromlás és a pornó haladó. Hogy ezeket Isten ihleti-e, netán Erosz, vagy valaki más, most ne firtassuk. Ha beleolvasol a Magyar Irodalom Történetei-be, öcsém, megtudhatod, hogy az író művével együtt piaci tényező lett. Piac istennő - a sajtószabadság nemtőjének mostohaanyja - pedig azokat vonja szilikontól dús kebelére, akik szerint...már megállhatunk, mert itten / Az ígéretnek földe van." Maga a csudaszép világelfogyasztói társadalom. A milliók ugyan nap hevében, éhenszomjan, / Kétségbeesve tengenek. Mi több, kihalni készülnek, a Föld rájuk roskadni, a légkör fölforrni, de a sorsproblémákról csitt! Ne zavarjuk a dance macabre-ot! Istennőnk számára kizárólag azok a kollégáid kebelképesek, akik könnyelműen fognak a húrok pengetésihez, s még csak nem is a saját fájdalmukat-örömüket dalolják, hanem azt, ami az ő, mármint a szent Piac kéjnő erogén zónáit ingerli. És e tájakat a tudomány jelöli ki. Vedd eszedbe, Sanyi, hogy ezután az irodalomítészek nem a költők írók-költők műveit búvárolják. Ez reakciós dolog. A posztmodern irodalomtudomány tárgymentessé vált, akár dicső elődje; balkézi, de vérszerinti atyja, a tudományos szocializmus. A vezető szakalkalmazottak föladata a műterméstől független ideológiaminták koholása, a beosztottaké pedig ezek majmolása. A múzsák csókos szeretői firkálhatnak, amit akarnak, a művészetipari fegyőrök addig nem látnak sem verset, sem regényt, sőt, képet, és oratóriumot sem, 11

12 amíg elméletet nem ismernek róla. Homlokpuszit tőlük kell kérni. Ha az elmélet illik az ő ideológiájuk sablonjába, akkor a mintájára kisütött mű is az ítész tekintete elé somfordálhat. Ha megkapja a járlatlevelet, akkor mehet a tankönyvbe, a világpiacra. Oda bizony! Lásd be, hogy ez mily hatalmas előrelépés a szocialista realizmushoz képest! A szocreál a hivatalos bélyegzője - lásd még: szennyfolt, a Vadállat jele - legföljebb a KGST-be eresztette be a törekvőket. Az ily módon szabványosított-engedélyezett - ISO! - műalakú nyomtatványok ezek után szabadon profitorientálódhatnak az irodalmi export-importban. Természetesen a sznobok jól megvásárolják, és éppen annyira olvassák őket, mint a villamosított fogkeféjüket. Hivatali idejükön kívül persze a tudós bírálók sem gyönyörködnek mennybe-menesztettjeikben. Bolondok volnának, hisz pajkostársaik, a társadalmi, egészségügyi, gazdasági, oktatási és egyéb reformerek sem önmagukon és családjukon próbálják ki ötleteiket. 12

13 Haláltánc - egy Villon vers időszerűsége - Nyilván sokan tudják, hogy a haláltánc közismert francia nevén a danse macabre késő középkori eredetű allegorikus műfaj. A metszeteken, festményeken, faragásokon kaszás csontvázak vonszolnak a sírba pápákat, királyokat, szépasszonyokat, lovagokat, bankárokat, parasztokat. A halál szemében minden földi rang és siker nevetséges, előtte minden ember egyenlő. A középkori ember megérezte a korszakváltás szelét. Az új világ jöttét, amelynek nem ismerte természetét, mégis megsejtette, hogy ezen eljövendő korszakban az ő világának értékei vajmi keveset fognak számítani. És tényleg. Mi már ebben élünk, a reneszánszból sarjadzott fényes Gazdaságkorban, mely minden idők legtökéletesebbikének, a töretlen fejlődés világának, betetőzésének tartja magát. François Villon: Haláltánc ballada Fordította-átköltötte: Faludy György Ott ült a Császár. Dús hajában hét csillag volt a diadém. Rabszolganépek térden állva imádták, barna köldökén a Göncöl forgott, válla balján 13

14 lámpásnak állt a holdkorong: de a bohóc sírt trónja alján: Mit sírsz - rivallt reá - bolond, nincs szív, mit kardom át ne járna, enyém a föld!... S hogy este lett, egy csontváz tántorgott eléje s elfútta, mint egy porszemet. - Kényúrként éltünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A birodalmak és világkorszakok jöttek, virultak, elmúltak. A középkori ember még ismerte a történelmet, még kutatta a végső kérdéseket, köztük a halált. Erősen hitte, hogy Krisztus föltámadásával a halált legyőzte, és az örök életet megnyitotta. Gazdaságkor anyagelvű. A túlvilágot tagadja, a hosszabbodó átlagos életkorban és a fantasztikus regényekben reménykedik: a hibernálásban, az űrhajózásban és egyebekben. Közben művészete, szórakoztatóipara, közélete mindinkább erőszakról, gyilkosságról szól - különös haláltánc... Gót ablakokban sírt az Orvos: Uram, nektárod merre nő, amely ír minden kínra s melytől meggyógyul minden szenvedő? S az nyílt: keszeg magiszter táncolt végig a szobán, kezében mély ólomkehelyből kínálva színtelen borát: Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor, 14

15 s nincs seb, mit heged nem takar, igyál, testvér; e mély pohárból, csupán az első korty fanyar. - Kontárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! II. János Pál szavával a halál civilizációja nyomul. Az édes anyaméh biztonságáról a költők sokat zengedeztek. Gazdaságkor, a létező leghumanistább világ nevet ezen. A tízmilliós Magyarországon az utóbbi ötven évben a hat milliót meghaladja az előre megfontolt szándékkal, bűnszövetkezetben, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett magzatölések száma. Amelyek természetesen mind törvényesek. A kútkávánál állt a Gyermek, szakadt gyolcs ingecskében, s rőt topánban, s nézte lenn a vízben képét, mely játszani hívta őt:... Ha jössz: a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugráltunk bakot.,jövök már! - szólt, s a víz lenn nyálas siklót dagasztott zöld hasán, míg a halál vihogva vitte anyjához a vörös topánt. - Balgán játszottunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával 15

16 irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A halál civilizációjának erejét mutatja, hogy Magyarországon 2006 júliusától megszűnt az a rendelkezés, amely csak a 35 évnél idősebbeknek, vagy a már három saját gyermekkel rendelkező személyeknek engedte meg a gyermekáldás elutasítását. Azóta minden nagykorú személy kérheti a művi meddővé tételét, hogy a nemi örömöket minden felelősség nélkül élvezhesse. Ha megyünk az utcán - bárhol a civilizáltnak mondott globalista világban - egy percen belül szemünkbe ötlik egy plakát, egy újságborító, egy kirakat, melyben kívánatos ifjú test mintegy önmagával együtt kínál autót, borotvaszappant, üdülést, bontott csirkét. Repedt tükrénél állt a Céda: Hajamnak árja még veres, miért, hogy már a régi léha seregből már senki sem keres? Ölem még izzó csókra éhes, mellem rózsája még kemény..." S az ablakon röhögve lépett be az utolsó vőlegény: Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra, ma: holt szerelmeid torán hadd üljön nászlakomát lárva ágyékod hervadt bíborán! - Buján fetrengtünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! Gazdaságkor istene a pénz. Láthatatlan jelként villámlik ide-oda a világhálón, 16

17 és söpri a népek munkájának gyümölcsét a Magánállamok szütyőjébe. Az otthonokban és a városokban a hang és fényzajok egyre durvábbak, túlharsogják a fegyverropogást és a sarki jéghegyek összeomlását. Hiányzik a mai danse macabre-nak a végítélet reményéből eredő melankóliája, amitől a régi olyan szívszorítóan emberi és isteni volt. Éjfél borult a háztetőkre, s kuvikhang szólt a berken át, midőn a Bankár útnak indult, elásni véres aranyát. Az útkereszten vasdoronggal hét ördög várta s a Halál; s mikor kardot rántott, a csontváz fülébe súgta: Mondd, szamár, szamár, mit véded még a pénzed? Meghalsz s a kincsed elviszem, s a kincs helyett eláslak téged, akit nem ás ki senki sem. - Kufárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A pénzen messze túl van a végső tudás. Egyik neve szépség. A szépség az égből való, oda is vonz mindeneket, hanem ha az én rátelepszik, akkor hiúság lesz belőle, mohóság, önzés, tudatlanság. A tudatlanság szorongást kelt bennünk, a szorongás pedig iránytalan félelem: nem is sejtjük, hogy honnan les ránk a veszély, hasztalan védjük magunkat kozmetikussal, bankbetéttel, narkóval, testőrrel, egyre butulunk, és lassan, de biztosan összetévesztjük múlandó javainkat életünk értelmével. 17

18 Aránypárnáin ült a Dáma, s üvöltve sírt: ne még, ne még, de ő már átkarolta drága csípői karcsú, gót ívét, engedj csak még egy lanyha csókot, meg egy gyönggyel kivarrt ruhát, engedj csak még egy buja bókot, még egy szerelmes éjszakát - de ő, rút foltot festve mellén, mely, mint rákseb, egyre nőtt, fehér testét nyakába vette és vitte, vitte, vitte őt. - Tunyán henyéltünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A tudás, korunk nagy ideálja, nem a végső kérdéseket kutatja, nem bölcsesség, csupán érdek és anyag. Hatalomtudás. Ez a mai haláltánc legmélyebb fájdalma: tudatlanságban lenni önmagunk, utunk és a Valóság felől. Tüzénél állt az Alkimista, s óráját nézte, mely lejárt. Isten vagy ördög: egy napot még, amíg megoldom a talányt, a végső, nagy talányt, amerre görebjeimnek ezre vitt, csak egy napot, mert megfejtem, megfejtem holnap alkonyig. 18

19 Nem fejted - szólt a hang - nem fejted" s vállára vette jéghideg kezét, míg felrobbant a lombik: Aludni mégy most, mint a többiek. - A Titkot űztük mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A szanaszét ugrabugráló sztároknak - nem csillagoknak, hanem inkább műholdaknak -, boltosoknak, politikusoknak és milliárdosoknak fogalmuk sincs arról, hogy miféle bálban vigadnak: táncukat eredménynek, diadalnak, sikernek gondolják. Oly kevélyek tévedésükben, hogyha valaki fölvilágosítaná őket, kinevetnék. Pestis-csengőkkel jött dögvész, s a reimsi szentegyház előtt húsvétvasárnapján derékon kapta a hájas Püspököt: Néked szereztem ezt a nótát, gyerünk nagyúr! Csengőm csörög - légy pápa vagy próféta, rózsás hajnalködökbe öltözött, légy szent püspök, vagy rút eretnek ki ég a máglya kormain, misézhetsz lenn - én fenn nevetlek a dómok csonka tornyain! - Álszentek voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával 19

20 irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! Ha az ember látja, hogy mi a helyzet, attól még nem lesz szent. Sőt inkább álszent, ha életvitele nem egyezik tudásával. Pedig törekszik, izzad, ám a legőszintébbnek szánt kitárulkozásába is belejátszik valami hamisság. Például egy korszerű eszme, miszerint nem elég igaznak lenni, igaznak is kell látszani, s az izzadságos látszódásban máris undorítóbb vagyok Villon hájas püspökénél. A vén Paraszt már tudta s várta alkonytájt kinn az udvaron: Görnyedt testünknek nincsen ára, s úgy halunk meg, mint a barom. Kaszás testvér! Sovány a földünk! könyörgöm: egyet tégy nekem: ha elviszel, szórd szét trágyának testemet kinn a réteken! Ő rábólintott s vitte lassan, s úgy szórta, szórta, szórta szét, mint magvető keze a búzát, vagy pipacsot az őszi szél. - A földbe térünk mindahányon, s az évek szállnak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A végső tudás, a bölcsesség talán ilyen egyszerű, mint a paraszté: amit úgyis elvesztünk, azt szenteljük nemes célnak. Egyedül arra vigyázzunk, ami örök, ami átvihető Beavatás 20

21 21

22 Semmisedés Bizonyára mindenkinek föltűnt, hogy, az Európai Unió alkotmánytervezetei konokul kitagadják múltunkból a kereszténységet, noha millió templom, szólás, sőt, élő szív őrzi keresztény örökségünket. A kultúripar ontja a keresztény ellenes termékeket, s nem kíméli a keresztény értékeket, a közösséget, a családot, a hagyományokat, a nemzeti érzést. Egyre több ember végrendelkezik úgy, hogy hamvait szórják szét, neki ne legyen se temetése, se sírja, rá ne emlékezzék senki. Ő maradéktalanul ki akar iktatódni az élettel együtt a létből is... Egy régi Beavatásban elemeztük már a szembefordulás törvényt, Gazdaságkor egyik alapszabályát, mely szerint a szellemi alapjukról leváló dolgok meg akarják semmisíteni eredetüket. A semmisítés eredménye nem a valami, hanem a semmi. Ha emberrel csinálják, akkor gyökértelenítésnek hívjuk. Alapvető eszköze a tudatlanítás. Egyrészt a butító, tanítás és követelmény nélküli iskola révén, másrészt a nyelv, a múlt, a régi hősök, szentek, szellemi emberek módszeres deheroizálása, lejáratása útján. A mai ember nem lehet biztos abban, hogy Szent István államalapító nagy király, vagy silány hazaáruló volt-e, vagy, hogy hol feküdt Székesfehérvár? Gyökereinket nem csupán az úgynevezett liberálisok metszegetik, hanem a minden hivatalos tudományt tagadó szittyák is. * A tanárok panaszkodnak, hogy évről évre kevesebbet tudnak a tanulók. Talán 22

23 azért, mert életük egyre ritkábban találkozik a tényleges tudnivalókkal. A tanítók a maguk gyermekkorában még kuruc-labancot játszottak, szóval a történelmet utánozták. Ha babáztak, a családot másolták, máskor illatokat lestek, fociztak, énekeltek, mesét hallgattak. A nyugati világ fölső oktatásából egybehangzó jelentések érkeznek arról, hogy a diákok a tanulnivalón kívül alig olvasnak. Akik még igent írnak a kérdőívekre, azok is csak évente 2-5 szépirodalmi mű végéig jutottak el. Az ennél többet olvasó reménybeli értelmiségiek százalékban szinte kimutathatatlanok. Hazánkban is hasonló a helyzet: diákjaink alig érdeklődnek a kultúra iránt. Sőt, a közügyek sem hozzák lázba őket. Mintha megszakadt volna a kapcsolatuk előjeleikkel és a szülőföldjükkel. Gyökértelen egyének lettek, akiket a nemzet és a világ sorsa nem izgat. A 68-as diáklázadások lecsendesülése óta ez a fehér civilizációiban többé-kevésbé általános. Egyre kevesebben tanulmányozzák a történelmet, őseik - Mozartékat is közéjük értve - dalait, táncait és egyéb hagyatékát. Néprajztudós barátom egy nemzetközi konferenciáról hazajövet mesélte, hogy esti kötetlen összejöveteleiken a pályatársak meglepődtek azon, hogy ő hány magyar dalt tud énekelni, furulyázni - arrafelé az ilyesmi tudósi körökben sem gyakorlat. Legszűkebb környezetemben is tapasztalom, hogy a környezetvédők szaporodnak, de egyre kevesebben értik a növények, az állatok természetét, vagyis a természetet. Sokan kedvelik a virágokat és az állatokat, de elenyésző azoknak a száma, akik tudnak muskátlit, vagy kutyát nevelni. Az evés még nem ment ki a divatból, s a könyvipar egyik legnagyobb üzlete a szakácskönyvgyártás, de egyre kevesebben ismerik ki magukat a zöldségek, a fűszerek, a húsok között. Hatalmas kikapcsolódási folyamat tanúi vagyunk, melynek során elvesznek a gyakorlati élmények és ismeretek, és átadják helyüket a semminek. Ma a 4-12 éves gyermekek átlag napi 3 óra 52 percet töltenek a televízió előtt, a közöttiek Számítógépezéssel együtt hat órát ülnek képernyő előtt. Már a legkisebbek is tucc-tuccra diszkóznak az ovis bulikon, és egy 23

24 statisztikailag jelentéktelen kisebbségtől eltekintve zenei élmény nélkül, örökös zajban nőnek föl. Le? A fiatalokra dolgozó szórakoztatóipar irtózik a tudástól, a szépségtől, a kultúrától. Gagyit gyárt. Annak pedig nincsen tárgyi, szellemi, emberi-isteni hitele. Giccs. A giccs pedig az, ami nincs. A tárgyi kultúra az évadonként változó divathoz igazodik, tehát nincs, a többit meg a film helyettesíti. Aki ötféle filmet látott, az látta mindet: az összes barbárságot, amit az emberiség eddig csak elképzelt, de még soha meg nem valósított. Uccu neki? Ez fog következni az első civilizációs válság, háború, áramszünet titán? Egy olyan nemzedék fog következni, amely tökéletes anyagi, erkölcsi és szellemi tudatlanságában könnyű prédája lesz bármilyen hatalomnak? 1 Megszépítő idegenséggel virtualizálódásnak, magyarán látszólagosodásnak szokás nevezni a testi-lelki kiürülést. Jobb, ha semminek mondjuk. Benne élünk. * Gazdaságkor nem jött volna létre, ha nem tudta volna leváltani a valóságot. Ma a nyugati világ ízlését, kedélyét, véleményét, gondjait tíz tájékoztatási cég állítja elő, vési a lelkekbe, és törli a tényleges tapasztalatokat. Egy kaptafára dolgoznak. Lássunk néhány példát. Korunk valós és jelképes fő építőanyaga, a beton. Pár száz év múlva palotáinkból nem Akropolisz lesz, hanem sóderkupac - itt-ott rozsdafoltokkal. Semmi. A számítógép lemezre mentett adagokat a mágneses jelenségek letörlik, de a mai gépeknek már nincs is lemez-olvasójuk, és a tegnapi adatok jórészt kibetűzhetetlenek. Lenin azt mondta, hogy a kommunizmus = szovjethatalom + villamosítás. Az első kettő már elillant, 1 A fasiszta lelke fehér lap, melyet tele lehet írni bármivel. Fasizmus: Háromszoros bármi a parancs tökéletes szabadságának! 24

25 de a harmadik is ilyesféle. Az áram nem tárolható: egy hiba, és már nincsen sehol. A lifttel, a közlekedéssel, a vízellátással együtt. A világhálóra föltett kincsek és locskaságok elillannak. * A tulajdonosok elvárják munkásaiktól, hogy valóságosak legyenek. Szorgalmasak, becsületesek, önzetlenek, vagyis a régi, a vallási rend értékei szerint szolgálják őket. Talán azért, mert másmilyen rend nincsen, legföljebb rendszer, a rend hitvány utánzata, ahogy Hamvas Béla mondja. Ők viszont másik regényben élnek. A virtuális pénz bűvkörében. Alkalmazottaik számára elérhetetlenek, mert névtelenek. 2 A haszonért bármikor cserbenhagyják őket: kirugdalják, vagy nesztelenül odébb suttyannak valahova, ahol kisebb az adó. Már többször említettem, hogy csandalák, magyarul csavargók, társadalmon kívüliek. A társadalmat és államát fölszámolják, mert akadályozzák üzletüket. Hanem a szeptemberi tőzsdebalhé idején, amikor pénzóriások dőltek össze, ezt írta Bogár László: Most viszont a saját önpusztító ámokfutása nyomán végveszélybe került világkapitalizmus az éppen általa megsemmisítésre ítélt állam beavatkozásától várja a segítséget. És valóban, a világ vezető államai gigantikus pénzfolyamokat tereltek a bajba került világtőke megsegítésére. Amerika, Anglia Németország. A nemzetállamok a tőke, a Magánállamok szolgái? A semmié? * 2 A történelmi tulajdonosokat hajdan nyilvánosan beiktatták javaikba. Később a telekkönyvből lehetett tájékozódni arról, hogy mi kié, hogyan szerezte, mik terhelik. A részvények titokban is adhatók-vehetők, az adóparadicsomokban bejegyzett postafiók cégeken keresztül elmoshatok a gazdától gazdáig vezető nyomok. 25