A mezőgazdaságnak és az élelmiszertermelésnek meg kell felelnie a jövő kihívásainak! Az ökológiai gazdálkodás és élelmiszertermelés stratégiai szerepe

Átírás

1 A mezőgazdaságnak és az élelmiszertermelésnek meg kell felelnie a jövő kihívásainak! Az ökológiai gazdálkodás és élelmiszertermelés stratégiai szerepe Hogyan profitálhat az EU az ökológiai gazdálkodási rendszerekből összetett szakpolitikai céljainak elérésében Ajánlások az új Európai Bizottság és az Európai Parlament részére az ökológiai gazdálkodás és élelmiszertermelés koherens szakpolitikai kereteinek kialakítására május 1

2 Logo Átnézte, szerkeztette és kiadta az IFOAM EU Group Rue du Commence 124 BE 1000 Brussels Tel: , Fax: Web page: Szerzők: Marco Schlüter, Louisa Winkler, Antje Kölling és az IFOAM EU Group különböző szakértői Szerkesztette: Louisa Winkler, Christopher Stopes, Thomas Fertl, Sabine Eigenschink, Marco Schlüter, Antje Kölling Cyclus nyomdapapírra nyomtatva Az elektronikus verzió letölthető a www. Ifoam-eu.org weboldalról Brüsszel, December, módosítva: május Köszönettel tartozunk az Európai Közösség Környezetvédelmi Főigazgatóságának, amely a LIFE+ által ben történő társfinanszírozáson keresztül támogatta jelen tanulmány elkészültét. Jelen tanulmány tartalmáért egyedül az IFOAM EU Group viseli a felelősséget, a Környezetvédelmi Főigazgatóságot semmilyen felelősség nem terheli. 2

3 Tartalomjegyzék I. Vezetői összefoglaló... 5 II. Bevezetés az ökológiai gazdálkodás új stratégiai kerete III. Rendszerszerű megoldások az összetett kihívásokra: fenntartható élelmiszer-ellátó láncolatok IV. A bio rendszerek stratégiai szerepe a fenntartható élelmiszerellátó láncokban V. Miként járulhatnak hozzá a bioélelmiszer-rendszerek az EU főbb politikai célkitűzéseinek eléréséhez? a) Környezeti szakpolitikák c) A biodiverzitás csökkenése d) Talajvédelem e) Fenntartható termelés és zöld közbeszerzés f) Állatjólét g) Vidékfejlesztés, ötletes innovációk és zöld munkahelyek h) Az uniós élelmiszer-ágazat minőségi termelése és versenyképessége i) Egészség és jólét j) Élelmiszerbiztonság VI. Javaslatok egy, a bioélelmiszerek és ökológiai gazdálkodás támogatására vonatkozó, összefüggő politikai keretre Kapacitásépítés, ismeretek és átláthatóság a) Az ökológiai gazdálkodás beillesztése az átfogó szakpolitikai területekbe b) Átlátható köz-és magánszféra partnerség az ökológiai termelés fejlesztésére c) A jövő bio tudásának kiépítése d) Szaktanácsadó szolgálatok: a technikai információk cseréjének támogatása a gazdák, valamint a feldolgozásban és kereskedelemben dolgozó kis üzemeltetők között Fenntartható megoldások a jövő kihívásaira a) Az ökológiai gazdálkodás potenciáljának fejlesztése a hosszútávú élelmiszerbiztonság elősegítésére b) A biogazdálkodás egészséges élelmiszerek terén nyújtott lehetőségeinek használata és fejlesztése c) A biogazdálkodásban rejlő lehetőségek teljes kihasználása az éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenése, a talajdegradáció és a vízhiány megállítására d) Agro-biodiverzitás a jövő kihívásainak való megfelelés érdekében a bio nemesítés/tenyésztés szerepe a jövő élelmiszerellátásában e) A sürgető kihívások kezelését célzó közös agrárpolitika kialakítása f) Annak biztosítása, hogy a bioélelmiszer-lánc GMO-szennyezéstől mentes marad A biotermelés támogatása és piaci fejlesztése a) A bigazdálkodás/bio értékesítés elősegítése b) Minőségi termelés c) Statisztikai adatok A fenntartható innovációk fellendítése Szabályozás: a bioélelmiszerekkel és biogazdálkodással kapcsolatos ökológiai normák és EU szabályozás

4 a) Az EU ökológiai rendeletének 2011-es felülvizsgálata b) Innováció a magánnormákon keresztül c) A bioélelmiszerek és biogazdálkodás hitelességének fenntartása és megerősítése Szabályozás: Bio normák globális viszonylatban a) A kisbirtokkal rendelkezők támogatása a biotermelésben b) A biotermékek nemzetközi kereskedelme

5 I. Vezetői összefoglaló Napjaink politikusainak súlyos kihívásokkal kell szembenézniük, és az élelmiszertermelő rendszer számos esetben központi kérdés ezen kihívásoknál. A legsúlyosabb problémát talán a globális ökológiai válság jelenti: látható, hogy a Föld ökoszisztémái labilissá válnak, és ezzel együtt felmerül annak kockázata, hogy óriási léptékű, nemlineáris, váratlan környezeti változások veszik kezdetüket, melyek akár az egész bolygóra kiterjedhetnek. Már most is van rá bizonyíték, hogy az éghajlat, biodiverzitás és a globális nitrogénkörforgás ökoszisztéma-paraméterei elmozdultak a biztonságos tartományból. Az élelmiszertermelés pedig jelentős hatást gyakorol ezekre a területekre. A modern mezőgazdasági gyakorlatok nyomában bekövetkező környezeti leromlást számos ismert, nemzetközi jelentés támasztja alá; a valóban fenntartható élelmiszer-rendszerek kialakításának szükségessége egészen egyértelmű. Az előttünk álló kihívások példa nélküli méretűek és komplexitásúak. Rendkívül fontos, hogy a döntéshozók felismerjék ezt, és tudomásul vegyék, hogy a túlságosan egyszerű, lineáris megközelítések nem vezetnek sikerre. Ehelyett az élelmiszertermelés értelmes megtervezésére és irányítására van szükség, mégpedig olyan rendszerorientált megoldásokon keresztül, melyek több szinten számolnak a kölcsönhatásokkal, és figyelembe veszik az ökológiák, gazdaságok és kultúrák sokszínűségét. A bioélelmiszereket előállító rendszerek hathatós eszközök lehetnek a döntéshozók és társadalom számára. Az élelmiszertermelés sokcélú szemléletmódjaként értelmezhetők, mivel sok érintett számára nyújtanak egyidejű hasznokat. Az ökológiai termelés az egyetlen, uniós szinten egyértelműen meghatározott, és a 834/2007/EK rendelet által jogilag szabályozott termelési rendszer, amely a mezőgazdaság terén egy olyan, fenntartható irányítási rendszer létrehozását célozza meg, amely tiszteletben tartja a természet rendszereit és körfolyamatait, és olyan módokon állít elő kiváló minőségű élelmiszert, hogy az nem károsítja a környezetet, emberi egészséget, a növények és az állatok egészségét és jólétét. A teljesítményt tekintve a bio szemléletet időnként felülmúlhatják más megközelítések az elkülönítve figyelembe vett, egyedi tényezőkre vonatkozóan. Rendszerként szemlélve azonban a biogazdálkodás megalapozott abban a tekintetben, hogy sok tényező között képes egyensúlyt kialakítani, mely az optimális és mindenre kiterjedő megoldás irányába mutat. Átfogó megoldásokra van ugyanis szükséges annak a kockázatnak az elkerülésére, hogy egy problémára csak egyetlen megoldást találunk, miközben egy másik problémát tovább súlyosbítunk. Ezért a biotermelés élenjáró, fenntartható élelmiszer-rendszerként stratégiai szerepet tölthet be, amely mint már ezidáig is tanulási lehetőséget kínál a fenntarthatóság terén, hiszen releváns tudást, technológiát és gyakorlatokat alakít ki más élelmiszertermelő rendszerek számára. A biotermelés stratégiai szerepe messze 5

6 túlnyúlik magán a bioélelmiszer-rendszer által nyújtott előnyökön, és a következőképpen lehet összegezni: A lineáris egy probléma egy megoldás megközelítés helyett a biotermelés egy, a teljes rendszer megértésén alapuló, holisztikus megközelítés. A multifunkcionális mezőgazdaság optimalizált formáját képviseli, mivel piaci és nem piaci ökoszisztéma-szolgáltatásokat biztosít. A biogazdálkodás mint a mezőgazdasági módszerek fenntarthatóságának referencia-indexe a fejlődés motorját képezi a teljes mezőgazdasági ágazatban a kreatív verseny és javuló fenntarthatóság összes élelmiszerrendszerben történő ösztönzése által. A bioágazat kiemelten innovatív, és már eddig is számos ötletes és zöld technológiát hívott életre. A termelési inputokra és módszerekre vonatkozó korlátozások ösztönzőleg hatnak az innovációra, ezáltal a biorendszerekre kreatív, élő laboratóriumokként tekinthetünk. A biorendszeren belül kialakított megoldásokat és technikákat sok esetben könnyen át lehet helyezni más élelmiszer- és mezőgazdálkodási rendszerekre. A biotermelés terén mindezidáig viszonylag csekély mértékű beruházás történt, ennek ellenére rendkívül sikeressé vált az ágazat, melyben további lehetőségek rejlenek arra, hogy több támogatással rendkívül jelentős hasznokat nyújthasson. A biotermelés elősegítheti az alacsony szénkibocsátású és erőforráshatékony élelmiszerrendszerek kialakulását. A modern élelmiszertermelés fosszilis üzemanyagoktól és más, korlátozottan rendelkezésre álló termelési tényezőktől p. foszfor való függése alátámasztja az átállási gazdálkodási gyakorlatok szükségességét, melyek az élelmiszertermelés terén lehetővé teszik a külső termelési tényezők csökkenését, a javuló erőforrás-hatékonyságot, és a jobb tápanyagkörforgást. A biotermeléssel foglalkozó tudomány magában foglalja a technológiai változásokat, és nyomonköveti a legújabb mezőgazdasági és agroökológiai technológiákat, melyeket szükség esetén az ökológiai alapelvekkel összhangban integrál, mindeközben pedig figyelembe veszi az elővigyázatosság elvét is. Ebből kifolyólag az ágazat egy alacsony kockázatú alternatívát nyújt a többi élelmiszer-rendszerre, és értékes erőforrás lehet azon döntéshozók számára, akik a technológiai fejlődés biztonságának biztosításában érdekeltek. A biotermelés emellett számos, uniós szakpolitikai célkitűzéshez kapcsolódik közvetlenül. Azáltal, hogy keretet biztosít a jövőorientált élelmiszer-rendszerek számára, képes hozzájárulni az EU ötletes, fenntartható és befogadó növekedésével kapcsolatos 2020-as stratégiájához (EU 2020 strategy), mely egy zöldebb, erőforrás-hatékonyabb és versenyképesebb gazdaság irányába mutat. Emellett hozzájárul az EU fenntartható fejlődési stratégiájához is. 6

7 A biogazdálkodás erősségei közül a környezeti és ökológiai előnyök a legfontosabbak. A biogazdálkodás mint agrár-környezetvédelmi szakpolitikai eszköz különösen hasznos, amikor a cél nagyszámú környezeti indikátor átfogó javulása. Ilyen esetekben a viszonylag alacsony tranzakciós költségei kimondottan előnyösek. Kiemelkedően magas potenciállal bír az EU áfogó teljesítményének javítása terén a biodiverzitás védelmére, az éghajlatváltozás mérséklésére és a hozzá való alkalmazkodásra, a talajvédelemre, valamint a növényvédőszerek és vizek fenntartható használatára vonatkozóan. A biogazdálkodás emellett megfelelően illeszkedik az állatjólét növelését célzó EU-s erőfeszítésekhez és stratégiához. A bio ágazatot, mely a kiváló minőségű és értékes élelmiszerek vezető piacát jelenti, és a jelenlegi legsikeresebb minőségi rendszer, alapvetőnek kellene tekinteni az uniós agrárélelmiszeripari ágazat versenyképességének és jövedelmezőségének növelése és fenntartása terén. A bio ágazat támogatása izgalmas eredményekhez vezethet a vidékfejlesztés terén, nagymértékben erősítve a mezőgazdaság szerepét. Az ágazat kiemelkedően innovatív, új zöld vállalkozási modelleket és gazdasági lehetőségeket teremt. A biogazdaságok gyakran végeznek hozzáadott értéket tartalmazó tevékenységeket, pl. közvetlen értékesítés, feldolgozás, ökoturizmus. A bioélelmiszerek és biogazdálkodás képes arra, hogy támogatást nyújtson az EU-nak az egészségesebb és fenntarthatóbb étrend és étkezési szokások ösztönzése terén tett erőfeszítéseiben. A biotermékeknél szigorú korlátozások állnak fenn a termelési módszerekre, terméktechnológiákra, feldolgozást elősegítő eszközökre és anyagokra vonatkozóan, és ezek a termékek bizonyos előnyökkel rendelkezhetnek a vitaminok és az egészségmegőrző, másodlagos metabolitok terén. Mint ilyen, a bio védjegy az hiteles, kiemelkedő etikai értékkel rendelkező élelmiszer jelzése. A bio emellett fontos eszköz lehet az EU fejlesztési szakpolitikáiban. Mint termelési módszer, hozzájárul a jobb élelmiszerbiztonsághoz, a fejlődő országokban történő támogatása pedig egy kevésbé erőforrás-intenzív, kevesebb termelési eszközt igénylő rendszert kínál az alacsony jövedelmű gazdák számára, mely nem csupán javítja a természeti erőforrások hosszútávú használhatóságát, de többféle élelmiszert is szolgáltat helyi fogyasztásra, illetve nagyobb értékű export árucikket biztosít. Az EU döntéhozóinak komolyan fontolóra kell venniük a bioélelmiszer-rendszereket mint olyan erőforrást, mellyel számos jelentős problémánál érhető el előrelépés. Az EU jelenlegi politikai környezete sem gazdasági, sem környezeti, sem pedig társadalmi szinten nem használja ki teljesen az ökológiai mezőgazdaságban rejlő potenciált. Napjainkban súlyos és bátor döntések meghozatalára van szükség ahhoz, hogy egy olyan, összefüggő keretet és határozott politikai intézkedéseket lehessen megvalósítani, melyek által az EU kiaknázhatja az biotermelés által nyújtott szolgáltatások teljes skáláját. 7

8 Ezzel összefüggésben az IFOAM EU Group üdvözölte az EU 2004-es Ökológiai Akciótervét, azonban hangsúlyozza, hogy eljött az idő a bioélelmiszerek és biogazdálkodás EU szakpolitikában betöltött szerepének újrafogalmazására az új politikai kihívások, a megváltozott politikai környezet és az előttünk álló új pénzügyi időszak ( ) figyelembevételével. Az IFOAM EU Group nem szükségszerűen egy új uniós Ökológiai Akciótervrt javasol, hanem ehelyett egy koherensebb politikai keretet a bioágazat támogatására, és a közösséghez eljutó hasznok maximalizálására. Az akciók alábbi kulcsfontosságú területei kerültek meghatározásra: Egy olyan politikai célkitűzés kijelölése, mely szerint 2020-ig a mezőgazdasági területek 20%-a kerül ökológiai művelés alá. Annak elismerése, hogy a bio egy holisztikus megoldás a hatékony, multifunkcionális élelmiszertermelésre, és az ökológiai termelés integrálása a széleskörű politikai területekbe. Annak elismerése, hogy a bio ágazat egy alulról jövő kezdeményezés sikeres eredménye, mellyel egy úttörő, önkéntes pozitív címkézési rendszer jött létre, továbbá fontos az átlátható köz-és magánszféra megerősítése, hogy fejleszthető legyen a biotermelés. A bio-magánszféra és bio magánszabványok innovatív jellegének elismerése. Az oktatás, képzés és tudáscsere javítása a gazdálkodók és kis üzemeltetők körében a feldolgozás, kiskereskedelem és nagykereskedelem terén. Oly módon kell megtervezni az új KAP-t, hogy közvetíthető legyen a támogatási intézkedések világosan megcélzott rendszere a gazdálkodás fenntarthatóságának fokozására. Az olyan, mindenre kiterjedő mezőgazdasági rendszereket kell megcélozni, amelyek a fenntarthatóság összes szempontjához hozzájárulnak. A biogazdálkodásnak mint átfogó szemléletnek központi szerepet kell adni, mely modellként és legjobb gyakorlatként szolgálhat. A biogazdálkodás támogatását kötelezővé kell tenni a KAP-n belül. A biogazdálkodás potenciáljának teljes kiaknázása a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése, a talajdegradáció, valamint a vízhiány felszámolása terén a releváns, minden területet érintő uniós jogszabályokban, stratégiákban és kezdeményezésekben. Az agro-biodiverzitás növelése a releváns jogszabályokon, valamint a vetőmagiparban a javuló piaci hozzáférésen keresztül. Megfelelően finanszírozott, tíz éves időtartamú nemesítési és tenyésztési programok a helyi adottságokhoz alkalmazkodó, illetve bio növényfajtákra, illetve állatfajtákra vonatkozóan. Annak biztosítása, hogy a bioélelmiszer-lánc GMO-szennyezéstől mentes maradjon; a szennyezés gazdasági költségeinek csökkentése. A bioélelmiszerek és biogazdálkodás különféle módszerekkel történő támogatása az egész unióban. A bio ágazattal kapcsolatos statisztikai adatok gyűjtésének javítása. 8

9 A termékminőségre és élelmiszer-címkézésre vonatkozó következetes politika biztosítása a minőségi védjegyek hitelességének fenntartása érdekében. Ez arra is vonatkozik, hogy kerülendő azoknak a konkurens védjegyeknek a használata, melyek megtévesztik a fogyasztókat, és aláássák más védjegyek hitelességét. A mezőgazdaság és élelmiszertermelés különféle területeire (pl. állatjólét) vonatkozó jogi szabványok megerősítése az egész EU-ra kiterjedő, kötelező érvényű jogszabályokon keresztül. A fenntartható innovációk fellendítése egy, legalább 150 millió euró értékű bio kutatási programon keresztül a nyolcadik keretprogramon belül. A TP Organics kutatási technológiai fórumának hivatalos elismerése, és a meghatározott kutatási szükségletek kezelése az unióban és a nemzetek közötti kutatási programokban. Előnyben kell részesíteni a fenntartható és holisztikus mezőgazdasági modelleket pl. biogazdálkodás, hogy elérhető legyen az élelmiszerbiztonság a természeti erőforrások gondos használatának, valamint az agrár-genetikai erőforrások fenntartásának biztosításával az élelmiszer-előállításhoz kapcsolódó európai fejlesztési politikákban. A politikai következetesség biztosítása a fenntartható fogyasztási modellek előmozdítására vonatkozóan. A biogazdálkodás lehetőségeinek kiaknázása az egészséges, helyi és autentikus élelmiszerekért. A 834/2007/EK ökológiai rendelet továbbfejlesztése a 2011-es felülvizsgálaton keresztül, a rendelet hatáskörére, műszaki mellékleteire és a harmonikus megvalósítására kiterjedően. A bioélelmiszerek és ökológiai gazdálkodás hitelességének fenntartása és megerősítése a szakhatóságok jobb felügyeletén, a javuló ellenőrzési eljárásokon és eszközökön keresztül, melyek kiegészítik a szabványok megvalósítását, és melyeket a magánszektor megvalósítási előírásokként kezelhet. A kisbirtokosok támogatásának javítása az ökológiai termelés terén az egész világon. A biotermékek nemzetközi kereskedelméhez kapcsolódó stratégiák és tevékenységek fejlesztését illetően szoros együttműködés az IFOAM-mal, és profitálás az IFOAM és IOAS nemzetközi normák kialakításával és értékelésekkel kapcsolatos vezetői szerepéből és tapasztalataiból. 9

10 II. Bevezetés az ökológiai gazdálkodás új stratégiai kerete Európában a bioélelmiszerek és ökológiai gazdálkodás továbbra is folyamatosan növekszik. Az ökológiai művelés alá tartozó területek nagysága az 1997-es 2 millió ha-ról 2008-ra közel 8,3 millió hektárra nőtt, ami több mint 400%-os növekedést jelent. Az európai biopiacokon a bioélelmiszerek forgalmának becsült értéke 2008-ban elérte a 18 milliárd eurót, ami - a gazdasági és pénzügyi válság ellenére - 10%-os növekedést jelent 2007-hez képest 1. Ezt a növekedést az egyének és a bio mozgalom évtizedeken át tartó elkötelezett munkája tette lehetővé, akik erős ellenállással szemben építették ki ezt az ágazatot. A bio ágazat eredetileg egy alulról építkező jelenség volt, mostanra azonban állami intézmények is bekapcsolódtak a szabályozásába és támogatásába. Az ökológiai termelés számos kormánytól kapott támogatást, ezidáig pedig tizenöt állam hozott létre nemzeti ökológiai akciótervet mint stratégiai fontosságú eszközt az ágazat fellendítésére ben látható volt, amint az Európai Bizottság létrehozta az Európai Bioélelmiszer és Bioazdálkodás Akciótervet, amely kettős politikai feladatot vállalt fel: egyrészt a biotermékek egy olyan piacának felépítését és az egész unióban történő működtetését, amely a fogyasztói szükségleteket szolgálja; másrészt pedig az ágazat által nyújtott közösségi előnyök maximalizálását a Bizottság azon kifejezett elismerése alapján, mely szerint az ökológiai gazdálkodás köztudottan közjavakat szolgáltat a környezetvédelem, közegészség, vidékfejlesztés és állatjólét terén. 2 Hat év telt el az EU Ökológiai Akciótervének elindítása óta. Ez idő alatt új Európai Bizottság került kijelölésre, valamint új Parlamentet választottak. Elérkezett az ideje, hogy a bioélelmiszerek és biogazdálkodás uniós politikákban betöltött szerepét újrafogalmazzuk. Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy értékelje a bioélelmiszerek és biogazdálkodás szerepét az EU jövőbeli ágazati politikáiban, vagyis hogy a bioélelmiszer-rendszer miként szolgálhatja a sokféle uniós célkitűzést, illetve hogyan alkothatnak az EU döntéshozói egy egységes és következetes politikai környezetet, amely maximalizálja az ökológiai rendszerek közösségi hasznait. A korábbi mezőgazdasági biztos, Mariann Fisher Boel kezdeményezte a jelenlegi Ökológiai Akcióterv középidejű felülvizsgálatát. Az IFOAM EU Group üdvözölte ezt az erőfeszítést, ám hangsúlyozza, hogy a további egyeztetéseket új keretbe kell foglalni annak érdekében, hogy az új politikai kihívásokat és új politikai környezetet figyelembe lehessen venni. Az EU egy új, súlyos gazdasági nehézségekkel terhelt pénzügyi időszakba lép ( ), és ezzel kapcsolatban egyeztetéseket folytat az új uniós prioritások, a közösségi költségvetés, a KAP és a vidéki térségek jövője, illetve a európai kutatások nyolcadik keretprogramja kapcsán. Mindeközben az éghajlatváltozás vált az élelmiszertermelési láncok legfőbb környezeti kihívásává, melyet a biodiverzitás egyre jelentősebb csökkenése és a vízhiány követ. Az EU az egész világra kiterjedő élelmiszerbiztonság, valamint a környezet károsodása nélküli növekvő termelékenység elérése terén betöltött szerepe kiemelten napirenden van. Jelen dokumentum azt mutatja be, hogy a modern bioélelmiszer-rendszerek hathatós eszközök lehetnek az említett területeken való előrelépés terén. Jelenleg súlyos és bátor 10

11 döntések meghozatalára van szükség ahhoz, hogy egy következetes keret, illetve határozott politikai intézkedések összessége kerüljön meghatározásra, melyek által az EU kiaknázhatja az ökológiai termelés által nyújtott szolgáltatások teljes skáláját. III. Rendszerszerű megoldások az összetett kihívásokra: fenntartható élelmiszer-ellátó láncolatok Az emberiségnek eddig nem látott mértékű és komplexitású kihívásokkal kell szembenéznie. Az egyik legsúlyosabb kihívás abban rejlik, hogy miként táplálhatjuk magunkat fenntartható módon. Hangsúlyozni kell, hogy a túlságosan leegyszerűsített, lineáris megközelítésekkel súlyos kudarcot vallhatunk. Továbbá rendkívül fontos, hogy a társadalom és a döntéshozók felismerjék a küszöbön álló kihívások összetettségét, valamint azt, hogy olyan rendszerszerű megoldások kialakítása szükséges, melyek a kölcsönhatásokat több szinten veszik figyelembe. Az EK évi, Az élelmiszer, vidék és mezőgazdaság jövőjének felvázolása (FFRAF) 3 c. jelentése megfelelően elmagyarázza ennek a kihívásnak a jellegét, miszerint az ember és természet közötti kapcsolatok legfőbb töréspontjai, úgymint éghajlatváltozás, energia, élelmiszerbiztonság, a társadalmi és tudással kapcsolatos hajtóerők dinamikus, összetett és egymást erősítő módon hatnak egymásra, ezáltal hosszútávú hatásokat, egymásrahatást és visszacsatolást hozva létre. Az ezek a tényezők és más hajtóerők közti kölcsönhatások lassan, de folyamatosan felerősödnek, ezért iránymutatás szükséges azzal kapcsolatban, hogy a fokozódó bizonytalanság ezen időszakában milyen lépéseket is tegyünk (7. old.). Az ENSZ égisze alatt elkészített Millenniumi Ökoszisztéma Becslés (MEA; 2005) 4 szintén foglalkozik a környezeti és társadalmi változások komplexitásával, és tartalmaz egy értékelést a különféle ökoszisztéma-szolgáltatások közötti kölcsönhatásokról, valamint arról, hogy az azokban bekövetkező változások miként kapcsolódnak az emberiség jólétéhez. Az ökoszisztéma-szolgáltatások a természeti rendszerek termékei és tevékenységei, sokszínűek és széleskörűek, és könnyen előfordul, hogy magától értetődőnek tartjuk őket. A Millenniumi Ökoszisztéma Becslés c. jelentésben az alábbi megfogalmazást találjuk róluk: ellátó szolgáltatások, úgymint élelmiszer, víz, fa-és rostanyagok; szabályozó szolgáltatások, amelyek befolyással vannak az éghajlatra, árvizekre, betegségekre, hulladékokra és vízminőségre; kulturális szolgáltatások, melyek rekreációs, esztétikai és spirituális javakat nyújtanak; illetve fenntartó szolgáltatások, úgymint talajképződés, fotoszintézis és tápanyagkörforgás (V. old.). A jelentés azt a következtetést vonta le, hogy jelenleg az ökoszisztéma-szolgáltatások 60%-a érintett a károsodás vagy nem fenntartható használat által. A négy fő megállapítás egyike szerint a növekvő népesség miatt az erőforrásokra nehezedő nyomás következtében jelentős és nagyrészt visszafordíthatatlan veszteség történt a 11

12 földi élet sokszínűségében, amely jelentősen mérsékli azokat a hasznokat, melyekre az eljövendő generációk tehetnek szert az ökoszisztémákból (Szintézis Jelentés, 1. old.). Mindeközben a több, mint 400 tudós által kidolgozott, 54 tagállam által aláírt, és az ENSZ és a Világbank több intézménye által támogatott Nemzetközi felmérés a fejlesztési célú mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és technológiáról (IAASTD ) 5 drámai következtetést von le azokat a módszereket illetően, melyeknél a mezőgazdasági ismeret, tudomány és technológiának (AKST) választ kell adnia a globális kihívásokra. A tanulmány szerzői azt állítják, hogy a világ élelmiszertermelésének jelenlegi módján radikálisan változtatni kell annak érdekében, hogy képes legyen jobban szolgálni a szegényeket és foglalkozni az éhezés kérdésével, ha a világ meg akar birkózni a növekvő népességgel és éghajlatváltozással, és egyidejűleg el kívánja kerülni a társadalmi és környezeti összeomlást. 6 Napjaink élelmiszertermelő rendszere közel áll a globális válsághoz. A legtöbb tekintetben fenntarthatatan, és olyan mélyrehatóan zsákmányolja ki és szennyezi a természeti tőkét, mely már most is érzékelhető. A modern mezőgazdasági gyakorlatok kialakulása nyomán fellépő környezeti leromlást jól alátámasztja a fentebb említett három nemzetközi jelentés, melyek csupán néhány a sok egyéb jelentés közül. A Millenniumi Ökoszisztéma Becslés jelentés a mezőgazdasági vegyszerek használatát nagyobb távlatba helyezi: A reagens vagy biológiailag hozzáférhető, emberi tevékenység által előállított nitrogén teljes mennyisége a kilencszeresére nőtt között, és a növekedés legnagyobb része a század második felére tehető, a műtrágyák fokozott használatához kapcsolódóan. * óta a reagens (biológailag hozzáférhető), áramló nitrogén mennyisége a szárazföldi ökoszisztémákban megduplázódott, a foszforé pedig megháromszorozódott (34. old.). Az FFRAF jelentés szerint az európai mezőgazdaságra különösen jellemző, hogy a műtrágyák és növényvédőszerek nagyléptékű alkalmazásával egy határozott irányvonalat követett az intenzívebb és iparosodottabb mezőgazdaság irányába (20. oldal). Ennek eredményeként az IAASTD jelentés Európát is besorolja azon régiók közé, ahol a jelentős inputtal járó mezőgazdaság hozzájárul a talajok és vízrendszerek degradálódásához és a szennyeződésekhez, melyek fokozzák a globális felmelegedést (Szintézis Jelentés, 24. oldal). Egy másik, rendkívül aggasztó következménye ezeknek a fejlesztéseknek a biodiverzitás csökkenése, és Európa jelenleg vesztésre áll az ellene folytatott küzdelemben. Az Európai Bizottság az EK Biodiverzitás Akcióterv megvalósításának középtávú értékelésében 7 (2008) azt a következtetést vonta le, hogy a globális szinten bekövetkező biodiverzitás-csökkenés katasztrofális mértékű (13. oldal), azonban még gazdasági szinten sem rendelkezünk elegendő ismerettel annak következményeiről. A jelentés kiemeli, hogy a biodiverzitás ökonómiájáról, valamint a biodiverzitás és a szegénység tényezői közt fennálló kapcsolatokról szóló megfelelőbb tájékoztatás segítené a döntéshozókat abban * +, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek a kérdésnek (8. oldal). 12

13 Egy, Johan Röckström által vezetett kutatócsoport a globális fenntarthatósági válság bemutatására egy új módszert dolgozott ki. 8 Kilenc, bolygószintű korlátot határoztak meg, melyek az ökoszisztéma paraméterek biztonságos tartományának tekinthetők (lsd. 1. ábra). Az élelmiszer-előállítási tevékenységeink közvetlen kapcsolatban állnak ezekkel a bolygószintű korlátokkal. Az emberi tevékenység élelmiszer-termelésének és egyéb területeinek ésszerű megtervezése és irányítása hiányában az ökoszisztémaparaméterek kimozdulhatnak a biztonságos tartományból, amely - a szerzők szerint - veszedelmes, akár katasztrofális is lehet a küszöbértékek átlépésének kockázata miatt, mely nem-lineáris, kiszámíthatatlan környezeti változásokat idézhet elő a kontinentális, de akár a bolygó léptékű rendszerekben is. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy a jelentés szerint három bolygószintű korlátot úgymint klímaváltozás, a biodiverzitáscsökkenés mértéke, és a globális nitrogénkörforgás változásai már átléptünk. Nyilvánvaló, hogy az élelmiszertermelés a legtöbb meghatározott korláttal kapcsolatban áll. A helyreigazító intézkedésekre azonnali szükség van. 1. ábra: Nature c. folyóirat, 461, szept. 24. Az ellenőrző változók mennyiségi fejlődésének becslése hét bolygószintű korlát esetén az iparosodás előtti értékektől napjainking. A belső, zöld kör a biztonságos működés területét jelöli, a javasolt küszöbértékeket annak külső vonala jelzi. A cikkelyek mérete minden egyes korlát esetén az ellenőrző változatok jelenlegi helyzetének becslését mutatja. A teljesen fenntartható élelmszer-rendszerek kialakításának szükségessége teljesen egyértelmű. Olyan szakpolitikai intézkedések szükségesek, melyek biztosítják, hogy 13

14 bármely ökoszisztéma-szolgáltatás használata (pl. élelmiszertermelés) nem tesz tönkre más ökoszisztéma-szolgáltatásokat (pl. víztisztítás), mely, habár jelenleg piacon nem értékesíthető, mégis igen fontos. Ezek valószínűleg a mezőgazdasági gyakorlatok megváltozott és sokkal átfogóbb megértésén fognak alapulni, amint azt a IAASTD jelentés is kifejti: Történelmi távlatban a globális mezőgazdasági fejlődés pályája szigorúan az egyre nagyobb termelékenységre helyezte a hangsúlyt, ahelyett, hogy a természeti erőforrásokkal való gazdálkodást holisztikus módon beillesztette volna a élelmiszer-és táplálkozási biztonságba. Holisztikus vagy rendszerorientált megoldás kívánatos, mert egy ilyen szemlélet képes arra, hogy kezelje az élelmiszerekkel és más termelési rendszerekkel kapcsolatos bonyolult kérdéseket a különféle ökológiákban, helyeken és kultúrákban (Szintézis Jelentés, 9. oldal). A siker az innovációkon és számos tényező változásán múlik, mint amilyenek az intézmények és kormányok, gazdaságpolitikák és ösztönzők, társadalmi és viselkedésbeli tényezők, technológia, és ismeretek, melyeket olyan új intézkedésekkel lehet elérni, mint pl. az ökoszisztéma-gazdálkodás céljainak a mezőgazdaságba, erdészetbe, pénzügyi és egyéb ágazatokba történő integrálása (Milleniumi Ökoszisztéma Becslés, 2. oldal). 14

15 IV. A bio rendszerek stratégiai szerepe a fenntartható élelmiszerellátó láncokban Az előző fejezet rámutatott arra, hogy a fenntartható élelmiszertermelés érdekében olyan rendszerszintű megoldások szükségesek, amelyek tükrözik az előttünk álló kihívások komplex jellegét, és figyelembe veszik a tényezők közötti kölcsönhatásokat. Jelen fejezet feltárja, hogy a bioélelmszer-előállítás milyen mértékben képes ilyen megoldásokat kínálni, mely által hathatós eszközzé válhat a döntéshozók és társadalom számára. Az ökológiai rendszerekre úgy lehet tekinteni, mint az élelmiszertermelés sokcélú szemléletére, mivel számos érintett számára nyújtanak egyidejű hasznokat. 9 Az ökológiai termelés az egyetlen olyan termelési rendszer, amely uniós szinten világosan meghatározásra került. Jogilag a 834/2007/EK rendelet 10 szabályozza, amely a mezőgazdaság részére egy olyan, fenntartható irányítási rendszer létrehozását célozza meg, amely tiszteletben tartja a természet rendszereit és körfolyamatait, és oly módon állít elő kiváló minőségű élelmiszert, hogy az nem ártalmas a környezetre, emberi egészségre, a növények és az állatok egészségére és jólétére nézve. Ezért az ökológiai termelés élenjáró fenntartható élelmiszer-rendszerként stratégiai szerepet tölthet be, amely mint már ezidáig is tanulási lehetőséget kínál a fenntarthatóság terén, releváns tudást, technológiát és gyakorlatokat alakítva ki más élelmiszertermelő rendszerek számára. A biotermesztés stratégiai szerepe messze túlnyúlik a bioélelmiszer-rendszer által nyújtott előnyökön, és a következőképpen lehet összegezni: Fenntartható rendszerek Az ökológiai termelés inkább egy, a teljes rendszer megértésén alapuló, holisztikus megközelítés, mint lineáris egy probléma egy megoldás szemlélet. Utóbbiról bebizonyosodott, hogy nem nyújt megfelelő alapot a hosszútávú megoldásokra a mezőgazdaság tudományán belül; ennek az az oka, hogy míg hozzájárul egy adott probléma megoldásához, gyakran megesik, az ilyen típusú megoldások egyidejűleg más problémákat okoznak. Az ökológiai termelés tudásintenzív; az erőforráshatékony ökoszisztéma-gazdálkodás ismerete és megértése tapasztalatokból, hagyományos forrásokból és modern tudományos eredményekből ered, amelynek eredményeként az információk gazdag gyűjteménye jön létre. Ez elősegítheti az ökológiai kölcsönhatások megértésén alapuló termelést a teljes termelési rendszeren keresztül. Az IAASTD jelentés szerint az ökológiai mezőgazdaság képes kiaknázni a helyi szintű tudáselőállítást, mivel különösen összeegyeztethető az innovációkat célzó, hagyományos és helyi tudáskapacitással (Globális jelentés, 461. oldal). Emellett az ökorendszerek a multifunkcionális mezőgazdaság optimális formáját képviselik, értékesíthető és nem értékesíthető ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtva. Az IAASTD jelentés rámutat arra, hogy a döntő fontosságú, mezőgazdasági ismeretek, tudomány és technológia terén 15

16 történő alapvető változásnak fel kell ismernie és kiemelt fontosságot kell tulajdonítania a mezőgazdasági multifunkcionalitásnak, mely magyarázatot ad a mezőgazdasági rendszerek összetettségére a sokszínű társadalmi és ökológiai összefüggéseken belül (Szintézis jelentés, 4. old.). Ezért a társadalom, döntéshozók és más élelmiszerrendszerek profitálhatnak az ökológiai termelés rendszerszintű tapasztalataiból és ismeretéből. Kreatív verseny Az ökológiai rendszerek és az integrált vagy konvencionális rendszerek közti kreatív verseny minden élelmiszerrendszeren belül innovációkhoz és jobb fenntarthatósághoz vezethet. Az ökológiai termelés számos országban napvilágra hozta a gazdálkodási rendszerek és élelmiszerfeldolgozás terén fennálló környezeti, fogyasztói és társadalmi aggodalmak figyelembevételének szükségességét, ezzel ösztönzőleg hatott a kérdéssel kapcsolatos társadalmi vitára, növelte a tudatosságot és változtatott az elvárásokon. Az eredmény egyre inkább fokozta a fenntarthatóság felé történő elmozdulás kényszerét a különféle élelmiszertermelési rendszerekben. A bio még ha időnként kritika éri is minden, az élelmiszer-rendszerekről folytatott vitában a mezőgazdasági módszerek fenntarthatóságának referencia-indexe. Ötletes innovációk a fenntarthatóságért A korlátozások ösztönzik az innovációt, és az ökológiai rendszereket az ötletes és zöld innovációk terén kreatív, élő laboratóriumokká változtatják. A bio ágazat már eddig is nagyon sok hasznos gyakorlatot alakított ki a fenntartható mezőgazdaság számára és még továbbiakat fog létrehozni. Példának okáért, a konvencionális élelmiszer-rendszerekhez képest az ökológiai rendszerek nagyon korlátozott mennyiségű inputot vehetnek igénybe. A konvencionális és integrált gazdálkodásban megengedett növényvédőszerek csupán 10 százaléka (a természetes eredetűek, pl. Neem és Quassia) alkalmazható a biotermelésben. Ennek eredményeként az ökológiai tudomány a kártevők elleni védelem természetes módszereinek gazdag tudásbázisát hozta létre. Az IAASTD jelentés úgy fogalmaz, hogy a biogazdálkodásnak a külső inputok használatára vonatkozó szigorú szabályaival még innovatívabbnak kell lennie ahhoz, hogy képes legyen megoldani a termelési problémákat, és ehhez időnként új utakat kell kitaposnia (Globális jelentés, 384. old.). Mindeközben az ökológiai feldolgozás szintén szembesül az innováció sürgetésével, mivel bizonyos technikák és adalékanyagok nem megengedettek. Az IAASTD jelentés rámutat arra, hogy az ökológiai gazdálkodás rendelkezik egy olyan plusz lehetőséggel, hogy képes előnyt kovácsolni a termelők és fogyasztók közti szoros kapcsolatból, (Globális jelentés, 384. old.). Az ökológiai innovációk nem korlátozódnak csupán a termelési és feldolgozási módszerekre, hanem az értékesítés olyan új, modern módjait is magukba foglalják, melyek gyakran hasznosítják a társadalmi innovációkat, valamint erősítik a város-vidék közötti együttműködést. Ismét elmondható, hogy az ökológiai rendszeren belül kialakított megoldások és technikák gyakran könnyedén áthelyezhetők más élelmiszer-és gazdálkodási rendszerekre, növelve azok fenntarthatóságát. 16

17 Körültekintő, de progresszív A bio rendszerek olyan modern termelési rendszerek, melyek ahol és amikor csak lehetőség nyílik rá új mezőgazdasági és agroökológiai technológiákat integrálnak. Azoknak a technológiáknak a megközelítése azonban, amelyek lehetséges kockázatot jelentenek az emberi egészségre nézve, az elővigyázatosság elve alapján történik. Emiatt az ökológiai rendszerek kizárják a kémiai növényvédőszerek, szintetikus nitrogén vagy genetikailag módosított szervezetek alkalmazását. Az új technológiákat nyitottan, de gondosan értékelik. A nanotechnológia például egy olyan terület, ahol ez napjainkban is zajlik; a jelenlegi fázisban bizonyítékok vannak rá, hogy az egyes termékekben elszabadult nanorészecskék komoly kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre nézve. 11 Az ökológiai termelési rendszerek elsődleges célja az ökoszisztéma egyensúlyának biztosítása. Ez annyit jelent, hogy a bioélelmiszer-rendszerek alacsony kockázatot jelentő alternatívát nyújtanak más, kockázat-orientáltabb élelmiszer-rendszerekre. Ez különösen értékes lehet a döntéshozók számára abban a tekintetben, hogy számos olyan változatot nyújtanak, melyek értékelhetők és összehasonlíthatók a jövőbeli optimális megoldások meghatározása céljából. Kiaknázatlan lehetőségek - A biotermelésben még mindig hatalmas lehetőségek rejlenek a továbbfejlődésre. A befektetésekhez viszonyított teljesítményét tekintve az ágazat már most is rendkívül sikeres: úgy becsülhető, hogy az ökológiai termelés ezidáig az ipari élelmiszertermelésbe befektetett kutatási alapok és/vagy támogatások kevesebb, mint egy százalékában részesült. A legfrissebb kutatások szerint a biotermelés hektáronkénti hozama a nagyon intenzív mezőgazdasági tevékenységet folytató területek pl. Európa és USA konvencionálisan megtermelt hozamaihoz képest elfogadható vagy magasabb arányú. 12 Továbbá a fejlődő országokban, különösen az aszálynak kitett területeken, a gyengén termő talajokon és a kevésbé előnyös éghajlati feltételekkel rendelkező területek esetében a biotermelés jelentősen képes fokozni az élelmiszer-termelékenységet, ami 13, 14, megközelíti vagy el is éri a konvencionális gazdálkodás hektáronkénti hozamait. 15 A természeti erőforrások hatékonyság-növelésének, a termelékenység fokozásának, valamint az energiától független művelési rendszereknek a potenciálja igen magas. Például a Michigani Egyetem tudósai modellezték a hüvelyes növények mezőgazdasági művelési rendszerekbe történő integrálásából származó, potenciálisan felvehető nitrogénkészletet, és úgy találták, hogy az 60%-kal magasabb, mint a jelenleg használatos fosszilis üzemanyagforrásból származó nitrogénkészlet, és még az élelmiszer- és takarmánytermelő területek méretét sem kell hozzá csökkenteni. A nemrégiben közzétett TP ökológiai kutatási elképzelés 2025 (2008) 16, valamint a Stratégiai Kutatási Terv 17 konkrét adatokat nyújt arról, hogy a kutatás finanszírozásával miként lehetne növelni az ökológiai rendszerek által nyújtott hasznokat. Példának okáért az élelmiszerbiztonság tekintetében az ún. öko-funkcionális intenzifikációt, azaz a további inputok helyett a fokozott erőforrás-hatékonyságot és termelékenységet tartja szükségesnek az ismereteken és megértésen alapuló megoldásokon keresztül (59. old.). 17

18 Erőforrás-hatékony gazdálkodás az olajcsúcsot követően A modern élelmiszerelőállítás fosszilis üzemanyagoktól és más, korlátozottan rendelkezésre álló inputoktól p. foszfor való függése egyre inkább a viták középpontjába kerül, melynek oka azonban nem csupán az éghajlatváltozás. Az EU alacsony ráfordítású, minőségi élelmiszereket célzó programjával (Quality Low Input Food Program) kapcsolatos kutatások arra figyelmeztettek, hogy a világ foszfátkészleteinek kimerülése miatt az évszázad végére megfeleződhet a gabonahozam. A mezőgazdálkodás és erdészet korábban nettó energiatermelő volt; mára azonban nettó fogyasztókká léptek elő az iparosítás miatt. Az USA élelmiszerrendszerén belül - beleértve a gazdálkodást, szállítást, csomagolást és egyéb mozzanatokat - mintegy 7,3 kalória szükséges az élelmiszerekben található minden egyes kalória előállításához. 18 Az USA mezőgazdaságában az energia 36%-át a szervetlen műtrágyák és növényvédőszerek előállítása során használják fel. Ezeknek az inputoknak az ökogazdaságokban történő mellőzése az egyik ok, amiért általában alacsonyabb az energiafelhasználásuk. 19 Szakértők az átállási gazdálkodási gyakorlatokat tartják szükségesnek, melyek által csökkenthető a mezőgazdaság külső termelési tényezőktől - főként a fosszilis üzemanyagoktól - történő függése, és amelyek fokozzák a hatékony erőforráshasználatot és tápanyagkörforgást. Az ilyen gyakorlatok kialakítása századunk egyik lényeges feladata lesz. Az ökológiai termelés elősegítheti az alacsony szénkibocsátású és erőforráshatékony élelmiszerrendszerek felé történő elmozdulást. A fosszilis üzemanyagokból származó nitrogén tilalma, és a hüvelyesekből származó és szerves nitrogénnel történő helyettesítése jelentősen csökkenti a szén-dioxid kibocsátást, az ökológiai rendszerek fő alapelve szerint pedig zárt ciklusban kell működniük

19 V. Miként járulhatnak hozzá a bioélelmiszer-rendszerek az EU főbb politikai célkitűzéseinek eléréséhez? Az előző fejezet az ökológiai gazdálkodást az élelmiszertermelés optimális megoldásaként mutatta be, kiemelve annak széles körű gazdasági, társadalmi és környezeti hasznait. Jelen fejezet pedig a politikusok számára gyakorlatban releváns, ökológiai gazdálkodási rendszerekbe illesztett holisztikus szemléletet hangsúlyozza. Bármilyen döntést is kell hozni, mindig vannak olyan átváltások (trade-off), melyeket figyelembe kell venni: ilyen például a hústermelés esetében az állatjólét és a kilónkénti hús szénlábnyoma közötti átváltás. Az ökológiai megközelítés védelmezői elismerik, hogy a teljesítményt tekintve más megközelítések időnként meghaladhatják az ökológiai szemléletet bizonyos egyedi intézkedések tekintetében. Ennek ellenére hangsúlyozzák, hogy az egyes intézkedések elkülönítve történő figyelembevételénél hasznosabb, ha sok tényezőt mint egy integrált egészt vesszük figyelembe; ebben rejlik az ökológiai gazdálkodás erőssége. Európának olyan ötletes, jövőorientált élelmiszer-rendszerekre van szüksége, melyek a lehető legnagyobb szintű erőforrás-hatékonysággal rendelkeznek, és minőségi élelmiszert szolgáltatnak. Emellett eszközöket kell keresnie az ökoszisztémák megóvására és a nevezetes természeti szépségeinek visszaállítására, munkahelyeket kell teremtenie az állampolgárok számára, és törődnie kell az állatok jólétével. A bio ágazat mindegyik szükséglet esetében releváns lehet, emellett képes hozzájárulni az EU ötletes, fenntartható és befogadó növekedésével kapcsolatos, 2020-ra előirányzott átfogó stratégiájához, mely egy zöldebb, erőforrás-hatékonyabb és versenyképesebb gazdaság irányába mutat. Ezért az ökológiai gazdálkodást bele kell venni az Európa 2020 stratégia az okos, fenntartható és befogadó növekedésért elnevezésű stratégiájáról folytatott tárgyalásokba. 21;22 A következőkben arról lesz szó, hogy miként lehet a biogazdálkodás hasznait közvetlenül összekapcsolni az EU politikai célkitűzéseivel. a) Környezeti szakpolitikák Az ökológiai gazdálkodás erősségei közül a legfontosabbak a környezeti és ökológiai hasznok. Az EU a Hatodik Környezeti Akcióprogramjában 23 (2002) fektette le a környezeti célkitűzéseit, amely a következő tíz évre megalapozta a környezeti prioritásokat. Az Akcióprogram keretein belül négy prioritási terület került meghatározásra: Éghajlatváltozás (1), Természet és biodiverzitás (2), Környezet, egészség és életminőség (3), Természeti erőforrások és hulladék (4). Az akciók megvalósítása hét tematikus stratégia előkészítését foglalja magába, úgymint talaj, fenntartható növényvédőszer- 19

20 használat és fenntartható természeti erőforrás-használat. Ezzel párhuzamosan a klímaváltozás kihívásai, a biodiverzitás csökkenése, a víz és energiaforrások fenntartható használata a közös agrárpolitikában kapott helyet. 24 Az Európa Tanács által júniusában elfogadott, és az Európai Bizottság által 2009-ben megújított Fenntartható Fejlődés Stratégiája tartalmazza az összes EU-s szakpolitikát érintő stratégiáját, és integrált módon foglalkozik a gazdasági, környezeti és társadalmi kérdésekkel. 25 Agrár-környezetvédelmi szakpolitikai eszközként a biogazdálkodás abban az esetben bizonyul különösen hasznosnak, amikor a cél nagyszámú környezetvédelmi indikátor átfogó fejlesztése; ilyen esetekben az aránylag alacsony tranzakciós költségek kifejezett előnyt jelentenek. 26 Egy 2000-es meta-tanulmány, mely több mint 400 publikációt tekintett át, hathatósan mutatja be az ökológiai agrár-ökoszisztémákban megfigyelt pozitív környezeti hatásokat. Ennek eredményeit a 2. ábra összegzi. Habár más metatanulmány nem készült, egyes kutatási erőfeszítések igyekeztek alátámasztani ezeket az eredményeket. A következőkben a legfontosabb környezeti témák kerülnek bővebb kifejtésre. 2. ábra: Az ökológiai gazdálkodás környezetet és erőforráshasználatot érintő hatásainak részletes értékelése a konvencionális gazdálkodással összevetve (Stolze et al., 2000) 27 20

21 b) Éghajlatváltozás Az FFRAF jelentés a globális felmelegedést úgy határozza meg, mint a 21. század egy olyan új, domináns tényezőjét, melyet korábban főként az energetikai és mezőgazdasági ágazatban nem vettek számításba (12. old.). Az EU többféle szakpolitikai területen is komolyan vette ezt a figyelmeztetést, Jose Manuel Barroso, a Bizottság elnöke pedig egy új, éghajlatváltozással foglalkozó főigazgatóságot hozott létre az EU klímaváltozást mérséklő erőfeszítéseinek elősegítése céljából. A Bizottság éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásáról szóló fehér könyve (White Paper on Adapting to Climate Change, 2009) egy keretet alakít az EU klímaváltozás hatásaival 21

22 szembeni sebezhetőségének mérséklésére az alkalmazkodás legfontosabb szakpolitikai területekbe történő integrációjával, egy tudásbázis kiépítésével, és a nemzetközi együttműködés fokozásával. 28 Az éghajlatváltozás mérséklése emellett a Bizottság Európa 2020 stratégiájának is az egyik központi elemét képezi. 29 A 2009-es koppenhágai éghajlatváltozási konferencián a mérséklő intézkedések kötelezővé tételével kapcsolatos megegyezés meghiúsulását követően a nemzetközi közösség folyamatosan figyelemmel kíséri a koppenhágai konferencia utáni eseményeket, és konkrét eredményeket vár. Az Európai Bizottság elismerte, hogy az ökológiai gazdálkodás potenciálisan mérsékelheti a klímaváltozást a hatékony tápanyagkörgalmon és talajgazdálkodáson keresztül, és mivel általában nagyobb biodiverzitás és magasszintű ismeretek jellemzik a gazdaságok ökoszisztémájának működéséről, valószínűleg jobban ellenáll a klímaváltozásnak is. 30 Az ökológiai gazdálkodás technikái, pl. sekélyszántás, az állati eredetű trágya mezőgazdasági földeken történő hasznosítása, komposztálási technikák, a zöldtrágya alkalmazása, köztes védőnövények és takarónövények, agrárerdészet és sávos gazdálkodás, illetve a diverzifikált növénysorrent mind-mind jelentősen mérsékli a talajeróziót, és a talajhumusz fokozott kialakulásához vezet. Ez gyakran jelentős éves 31, 32, 33 szintű szénmegkötéshez vezet (hektáronként kg szén). A fosszilis üzemanyagokból származó nitrogén tilalmán és a hüvelyesek által megkötött, vagy szerves nitrogénnel történő helyettesítésen keresztül a szén-dioxid kibocsátás jelentős csökkenése érhető el. c) A biodiverzitás csökkenése A biodiverzitás csökkenésével veszélybe kerül a mezőgazdaság termelékenysége, végeredményben pedig az emberiség egészsége és fennmaradása. Amint az már említésre került (lsd. IV. fejezet, (a) rész), ez az EU négy legfőbb környezeti akcióterületeinek egyike. Az Európai Közösség és tagállamai 2001-ben kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2010-ig megállítják a biodiverzitás csökkenését, amint azt ki is jelentették a 2006-os Közösségi Közleményben 34, és az azt követő részletes akciótervben 35. Ennek ellenére a Bizottság arra a következtetésre jutott a Középidejű értékelés az EK biodiverzitás akciótervének megvalósulásáról 36 c. jelentésében, hogy habár a biodiverzitás egyre fontosabbá válik az EU politikai napirendjén, a 2010-es célkitűzés teljesítése nagymértékben valószínűtlen volt (13. old.) Az Ökoszisztémák és biodiverzitás ökonómiája (The Economics of Ecosystems and Biodiversity) c es tanulmány előrevetítette, hogy amennyiben minden változatlanul folytatódik, azzal felgyorsul a biodiverzitás és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatások jelenlegi csökkenése, melynek hatására a 2000-ben meglevő természetes területek nagysága mintegy 11%-kal fog csökkenni 2050-ig. Az ökoszisztéma-szolgáltatások kapcsolódó veszteségének éves jóléti hatását a globális GDP 6 százalékára becsülik

23 A biológiai sokféleség fokozása minden szinten kritikus fontosságú a biogazdák gazdasági érdekei miatt, mivel az ökológiai gyom-, kártevő- és kórokozókezelés nagymértékben ettől függ. Az ökológiai mezőgazdaság ebből kifolyólag hatékony módszereket fejlesztett ki a biológiai sokféleség megóvására és gondozására. Az Európai Bizottság is egyértelműen elismerte az ökológiai mezőgazdaság biodiverzitásra gyakorolt pozitív hatását egy 2006-os közleményében. A konvencionális gazdálkodáshoz képest az ökológiai gazdálkodás kimutathatóan növeli a fajszámot és elősegíti a nagyobb egyedsűrűséget, különös tekintettel a fajdiverzitásra és a rovarok, növények, valamint a 38, 39 talaj mikro-és makrofaunájának egyedsűrűségére. d) Talajvédelem Az Európai Bizottság komoly problémaként jelölte meg az európai talajok leromlását, és a nem megfelelő mezőgazdasági és erdészeti gyakorlatokat határozta meg a degradáció egyik fő okaként. Ennek megoldására a Bizottság kiadta a Talajvédelem tematikus stratégiája 40 (2006) című tanulmányát, melyet egy keretirányelvre tett javaslat követett. 41 A Talajvédelem tematikus stratégiája elismerte, hogy az ökológiai gyakorlatok képesek a talajvédelem aktív elősegítésére. Néhány, Európában, Egyesült Államokban, Ausztráliában és Afrikában készült tanulmány kimutatta, hogy a biotalajok egészségügyi és szerkezeti állapota számos paramétert illetően jobb a konvencionális talajokhoz képest, ilyen pl. a szervesanyag-tartalom, biomassza, enzimaktivitás, aggregátum 42, 43, stabilitás, vízbeszivárgás és vízvisszatartó-képesség, valamint víz és szél általi erózió. 44, 45, 46, 47, 48, 49 e) Fenntartható termelés és zöld közbeszerzés A zöld közbeszerzéssel kapcsolatban fontos szakpolitikai kezdeményezések találhatók az Európai Bizottság Közlemény a közbeszerzésről egy jobb környezetért 50 (2008) c. tanulmányában, amely 50%-os, önkéntes alapú zöld közbeszerzés alkalmazását tűzi ki a tagállamok számára 2010-től. A bizottsági szolgálatok tíz, prioritást élvező termék- és szolgáltatáscsoportra köztük a bio közétkeztetésre dolgozták ki a zöld közbeszerzés kritériumait, melyre a tagállamok jóváhagyását várják. Az állami hatóságok ösztönzése a közétkezdék bioélelmiszerrel való ellátását illetően tökéletesen illeszkedik annak a szakpolitikai intézkedésnek a célkitűzései közé, miszerint mérsékelni kell az állami szektor fogyasztásának környezeti hatásait, az innovációkat pedig ösztönözni kell a környezeti technológiák, termékek és szolgáltatások terén. f) Állatjólét 2006-ban az Európai Bizottság beterjesztette az Állatjóléti Akciótervét 51 válaszként az uniós polgárok jobb állatvédelem iránti igényére, valamint az Amszterdami Szerződés 23