A NŐK KÜZDELME A VÁLASZTÓJOGÉRT MAGYARORSZÁGON

Átírás

1 MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK A NŐK KÜZDELME A VÁLASZTÓJOGÉRT MAGYARORSZÁGON SZERZŐ: TÓTH ZSUZSANNA IGAZGATÁSSZERVEZŐ LEVELEZŐ KONZULENS: DR. LEHOTAY VERONIKA EGYETEMI TANÁRSEGÉD MISKOLC

2 UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF LEGAL HISTORY THE STRUGGLE FOR WOMEN'S SUFFRAGE IN HUNGARY AUTHOR: ZSUZSANNA TÓTH BA IN PUBLIC ADMINISTRATION MANAGEMENT PART-TIME COURSE CONSULTANT: DR.VERONIKA LEHOTAY INSTRUCTOR MISKOLC

3 Tartalomjegyzék Bevezetés... 4 I. Történeti előzmények... 7 II. Magyarországon túl: nemzetközi példák III. A küzdelem útján A Feministák Egyesülete és a feminista mozgalom A Magyarországi Szociáldemokrata Párt IV. A küzdelem útján:törvénytervezetek és törvények a nők jogainak kiterjesztéséről A Vázsonyi-féle törvénytervezet és a évi XVII. törvénycikk Az évi I. néptörvény Az 5985/1919. számú kormányrendelet A Klebelsberg Kunó-féle választójogi javaslat, a 2200/1922. ME. számú rendelet Az évi XXVI. törvénycikk Az évi XIX. törvénycikk Az évi VIII. törvénycikk V. Az első nők a magyar parlamentben Slachta Margit Kéthly Anna Melczer Lilla Összegzés Irodalomjegyzék Mellékletek

4 Bevezetés Szakdolgozatom témája a nők küzdelme a választójogért Magyarországon. Manapság egyre többet hallom magam körül buszon, vásárlás során, hogy nem akarnak az emberek elmenni választani, akár országgyűlési, akár önkormányzati választásról legyen szó. Teljesen érdektelenné vált számukra a választás intézménye. Ez köszönhető a mai politikai helyzetnek, a képviselők hitelességének és megannyi körülménynek, ami segített abban, hogy az emberek többségében ez a negatív vélemény megszülethessen. Persze mindenkinek szabad elhatározása, hogy mit kezd a választójogával. Az emberek nagy része úgy fogja fel ezt, mintha teljesen természetes joga lenne a választójog, ami így is van, viszont kevesen gondolkodnak el azon, hogy mi lehetett ennek a jognak az előzménye, története. Ugyanis a történelem során a választójog mind a nők, mind a férfiak terén korlátozva volt. Sőt! Így felmerül bennem a kérdés, hogyha tudnák a társadalom tagjai, hogy ezért őseik mennyi mindenen mentek keresztül, hogy megkapják, akkor is ilyen véleménnyel lennének?! Vagy becsesnek vélnék e jogukat és mindentől eltekintve megragadnák az alkalmat, hogy beleszólhassanak a közügyekbe?! Eddigi tanulmányaim során csak érintőlegesen tanultam a történelemnek ezt a fejezetét. Bevallom őszintén elgondolkoztatott ez a téma, kíváncsivá tett, hogy mi a története. Minél többet foglalkoztam ezzel a témával, annál inkább kiderült számomra a valóság miről kevesen tudnak, hogy kemény küzdelem húzódott meg mögötte. A szakdolgozatomban a magyarországi nők küzdelmét szeretném bemutatni a XIX. század közepétől a XX. század közepéig. Azért a nőket vettem célkeresztbe, mert ők voltak teljesen megfosztva ettől a jogtól, kiszolgáltatva a társadalomnak és beskatulyázva a családanya szerepkörébe. A későbbiekben a választójog már nem öncél lett: a politikai küzdelmet a nők széles körű egyenjogúsításának eszközeként tekintették. A nők egyenjogúsítási küzdelme már akkor is magába foglalta a munkához, a művelődéshez való jogért, valamint a családon belüli egyenlőségért folytatott harcot. A századelő asszonyai a 4

5 kiteljesedett tartalmú emancipációért emelték magasra a táblát: Választójogot a nőknek! Diplomamunkám során nem tértem ki a társadalmi nemek szerepének a vizsgálatára, a Gender Studies-ra 1, hanem inkább történelmi/jogtörténeti tényekre támaszkodva dolgoztam ki a struktúrát. Bemutatom annak a nem kevés küzdelemmel járó útnak a legfontosabb állomásait, amelyek a nők választójogának megvalósulásához vezettek. Kezdve a polgári átalakulást hozó 1848-as áprilisi törvényektől, amelyek meg sem említették a nőket mint politikai szereplőket, parlamenti választókat vagy képviselőket. A politikai liberalizmus fénykoraként emlegetett dualizmus idején csak tervek születtek a nők választójoga érdekeiben, törvények nem. Kitekintésképpen néhány szomszédos és nyugat-európai ország helyzetét is leírom. Bemutatásra kerül a Feministák Egyesülete és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt maga és reakciói mint a nők politikai jogainak megszerzésében a legaktívabban harcoló, tevékenykedő és segítő szervezet, a megalapításuktól az I. világháborúig. Kitérek arra, mi lehetett az oka e két tömörülés differenciálódásának. Majd az olvasó megismerheti azokat a törvénytervezeteket és hatályba lépett jogszabályokat, amelyek szigorúan, férfiaktól megkülönböztető cenzusokkal, apró lépesekben is, de tartalmazták a nők jogkiterjesztését. Aztán 1945-ben megszületett az első olyan magyar törvény, amely a férfiakkal azonos feltételeket biztosított a választójog tekintetében a nőknek. A sikerhez nagyban hozzájárult a nők egyre jelentősebb részvétele a gazdasági és társadalmi élet különböző területein, valamint a világháborúkban betöltött szerepük, áldozatos munkájuk, helytállásuk a hátországban. Az utolsó fejezetében olyan híres nőalakokról írok, akik elsők között foglalhatták el helyüket női képviselőként a magyar parlamentben. 1 Gender Studies, mint társadalmi nem egyik lehetséges meghatározása: a nőknek és férfiaknak társadalmilag kiosztott, a neveltetésünk során elsajátított szerepeinkből fakadó, az időben változó, kultúránk, osztály-, vallási vagy etnikai hovatartozásunk, tanultságunk, földrajzi, gazdasági és politikai környezetünk által meghatározott különbözőségeink. Biológiai nemünk mellett e magatartási minták alakítják viselkedési normáinkat, s határozzák meg, kik vagyunk. A társadalmi nem fogalma tehát egy adott társadalom által a nőktől és férfiaktól elvárt, egyben társadalmi önazonosságukat meghatározó tulajdonságok, készségek és viselkedésmódok halmazát jelenti. 5

6 Viszonylag jelentős azon könyvek, tanulmányok száma, amelyek a magyarországi választások, a választójog alakulásának a történetével, illetve az egyes országokban kialakult választójogi gyakorlattal foglalkoznak. Akadnak olyan munkák is, amelyek a különböző választói csoportok választójogának a változásaival foglalkoznak. A nők választójogának magyarországi történetéről, a saját maguk és mások által az ő választójogukért folytatott politikai küzdelemről viszont alig találhatunk. A munkám során Simándi Irén Küzdelem a nők parlamenti választójogáért Magyarországon, N. Szegvári Katalin Út a nők egyenjogúságához és A női választójog külföldön és hazánkban, valamint Palasik Mária A nő és a politikum című műveiket vettem alapul. Emellett idézek a korabeli sajtóból is, hogy visszaadjam a kor hatását. Ezekben megindultsággal olvashatjuk a nők egyenjogúságáért elkötelezett anyáink, nagyanyáink, dédnagyanyáink írásait. Úgy gondolom, a mai nőgeneráció is tanulhatna ezekből a merész hangú publicisztikából. Így nem vállalkoztam többre, mint hogy képet adjak erről a harcról, és leírjam azt, amit kevesen tudnak és hisznek róla. Hosszú volt az út, amíg a politikai jogok egyenlőségének gondolatába a nőket is befogadták. A nők csak helyet követeltek maguknak a sorsukat irányító hatalomban és győzedelmeskedtek. Ezeknek az információknak a birtokában, bízom benne, hogy az emberek komolyabban veszik a választójogukat akár nő, akár férfi és azzal, hogy megjelennek a szavazó helyiségben és elmennek a választási urnához, nem mondanak le róla, tudván, hogy ez egy elődeink által kiharcolt jog. 6

7 I. Történeti előzmények Magyarországon a népképviseleti országgyűlés az 1848-as forradalom eredményeként indult útjára. Az áprilisi törvények 2 megteremtették a polgári átalakulás lehetőségét, a legfontosabb polgári szabadságjogokat, a felelős magyar minisztériumot és a népképviseleti országgyűlést. Ez utóbbihoz kodifikálták az országos képviselői választói jogosultságot és a választhatóságot. Kimondta a törvény, hogy a korábbi politikai jogélvezetet senkitől nem veszi el, a történelem során megszerzett, megkapott jogoktól nem fosztanak meg senkit. Emellett a szavazati jogot az évi V. törvénycikk 2. -a értelmében a következőkre terjesztette ki: Az országnak s kapcsolt részeknek mindazon bennszületett vagy honosított, legalább 20 éves, és sem atyai, sem gyámi, sem gazdai hatalom, sem pedig elkövetett hűtlenség, csempészkedés, rablás, gyilkolás és gyújtogatás miatt fenyíték alatt nem levő lakosai, a nőket kivéve, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül választók: a) Kik szabad királyi városokban vagy rendezett tanáccsal bíró községekben 300 ezüstforint értékű házat vagy földet, egyéb községekben pedig úrbéri értelemben vett 1/4 telket vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot, kizáró tulajdonú vagy hitveseikkel s illetőleg kiskorú gyermekeikkel közösen bírnak. b) Kik mint kézművesek, kereskedők, gyárosok telepedve vannak, ha tulajdon műhellyel vagy kereskedelmi teleppel, vagy gyárral bírnak, s ha kézművesek, folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak. c) Kik, habár a fentebbi osztályokba nem esnek is, saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüstforint évenkénti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek. d) Jövedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai művészek, tanárok, a magyar tudóstársaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolai tanítók, azon választókerületekben, melyben állandó lakásuk van. e) Kik eddig városi polgárok voltak, ha fentebbi pontokban leírt képességekkel nem bírnak is. 3 A választhatóság tekintetében szigorúbb volt a megkötés: az V. törvénycikk 3. -a a 24. életév betöltését és a biztos magyar nyelv tudást kívánta meg. A április (A letöltés ideje: augusztus 12.). 7

8 jogszabályból tisztán kiderül, hogy a választójogot alapvetően vagyoni cenzusokkal korlátozták, a szavazás nyílt volt, és a nők nem kaptak szavazati jogot. Tehát az általános, egyenlő és titkos választójog ideális formája nem valósult meg. Az igény a választójog további kiterjesztésére már megjelent a magyar politikai gondolkodásban is. Kossuth Lajos a következőket fogalmazta meg a választójogról: a polgári társadalomnak azon kell lennie, hogy a köznevelésről a szerint gondoskodjék, miszerint még a legszegényebb polgárnak is módja, alkalma legyen magát némileg kiművelni, az emberben pedig az embert és polgárt annyira tisztelnie, a birtokszerzés és élelemkereset akadályait annyira el kell hárítani, miszerint a közjólét úgy elterjedjen, hogy a közállomány fenntartásával az egész nép érdeklettnek tekintessék, legalább az érdeklettek oly túlnyomó számot tegyenek, miszerint a választási jog veszély nélkül az egész népre kiterjeszthessék. 4 A választójog koncepciója, kiterjesztése kényszerűen időszerűtlenné vált a szabadságharc leverése után. Az 1867-es kiegyezést követően azonban napirendre került a változtatás igénye. Így született meg az évi XXXIII. törvénycikk, amely módosította az évi választójogi rendszabályokat, és adócenzussal kiegészítette a vagyoni cenzust. Képviselői kezdeményezések is megjelentek, de a nők választójogát ez a jogszabály sem rögzítette. A magyar országgyűlés az 1870-es években három alkalommal is foglalkozott a nők szavazati jogával. Az országgyűlési választójog megszerzésénél nagy jelentőségű volt az azt megelőző községi választójog elnyerése. A nők közéleti szerepét illetően a dualizmuskori országgyűlések közül az első két ciklusban, az évi, valamint az évi országgyűlési ciklusokban bontakozott ki a legélénkebb vita a képviselőházban a politikai jogokról. A reformországgyűlések által is szabályozott törvényhozási témák közül a helyhatóságok rendezése és az országgyűlési választójogról alkotott törvények érdemlik meg figyelmünket, a nők politikai jogainak alakulása szempontjából. A belügyminiszter április 28-án terjesztette a képviselőház elé a törvényhatóságok és a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatokat. Az évi XLII. törvénycikk a törvényhatóságokról a választójogosultságot a törvényhatóság 4 Simándi Irén: Küzdelem a nők parlamenti választójogáért Magyarországon Gondolat Kiadó. Budapest p. (Továbbiakban: Simándi, 2009.) 8

9 egyetemét képviselő törvényhatósági bizottságba (közgyűlés) úgy rendezte, hogy annak tagjai felerészben a nyers virilizmus alapján kerültek be, vagyis a legtöbb adót fizetők automatikusan tagságot nyertek, míg felerészben a testület választott volt a képviselőházi választójoggal rendelkező, írni-olvasni tudó és a törvényhatóságokban legalább két év óta lakással bíró adófizető személyekből. A férj vagy atya adójába a nő, és a kiskorú gyermek adója is beszámított, ha az érintett azok vagyonát kezelte. Mivel a törvényben előírt választói jogosultság alapját az országgyűlési választói jogosultság adta, okszerűen merült fel a még mindig hatályban lévő évi V. törvénycikk első szakaszában szereplő jogfenntartók, közöttük a nők választójogának kérdése, azaz a nemes özvegyek képviseleti joga fennmaradjon-e. Mivel az évi városi törvény jogosultjai közül kimaradtak, az évi helyhatósági törvény nem jelentett jogfosztást azzal, hogy a nők előtt a választás jogosultságát nem nyitotta meg. 5 A községekről szóló törvényjavaslat a helyhatósági törvény után került bizottsági tárgyalásra, majd 1870 decemberében a képviselőház elé, amely a javaslat tárgyalását március 20-én kezdte meg és már másnap a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A legnagyobb vitát a plénumon ugyanaz a kérdés - a virilizmus kérdése - váltotta ki, mint amely a bizottságokban folyó vitát is felkeltette. A községi törvény jelentősége a női választójog szempontjából igen nagy, mert ennek tárgyalása során nyújtották be az 1867 utáni törvényhozásban először a nők kérvényét a helyi önkormányzati és országgyűlési választójog érdekében, és e jogszabály a nőknek bizonyos körben választói jogosultságot biztosított. A nők kérvényét Madocsányi Pál nyújtotta be. 6 Madocsányi Pál, a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője március 13-i beadványában a következőket fogalmazta meg. T. ház! Több özvegy nő által aláírt kérvényt van szerencsém a t. háznak benyújtani, melyben a folyamatban lévő megyék és a községek rendezése és a választási törvény alkotásánál, az őket megillető választási jogmegadásáért 5 N. Szegvári Katalin: A női választójog külföldön és hazánkban. HVG-ORAC. Budapest p. (Továbbiakban: N. Szegvári, 2001.) 6 N. Szegvári, p. 9

10 esedeznek 7. A képviselő előterjesztésének hatásáról csak annyi feljegyzést találunk a képviselőház naplójában, hogy derültséggel fogadták. 8 A nők választójogának megadását kérte Zenta város országgyűlési képviselője, Majoros István, a Függetlenségi Párt politikusa november 20-án törvényjavaslatot terjesztett elő január 13-án elhangzott beszédében indokolta tervezetét. Az indokolás bevezetőjében olvashatjuk, hogy szándéka az emberi nemnek felénél többre kiterjeszteni a jogot, akik megérdemlik a törvényhozás figyelmét. 9 Az indokolás felsorakoztatta a nők történelmi érdemeit az ókori amazonoktól kezdve a hazai történelem fegyverviselésben is járatos asszonyait is beleértve. Hozzátette még, hogy ha hazánk lépést akar tartani a nyugati és a szomszédos országokkal, akkor a haladás terén szükséges, hogy minél több nő mind a tudományt, mind a munkát ne nélkülözze. 10 A jegyzőkönyv szerint Majoros István javaslatának indokolását a képviselők türelmetlenül hallgatták, az elnök többször is csendre intette őket. Majoros a képviselőket kötelezettségeikre emlékeztette: Sajnálom, hogy türelmetlenséget keltek, de hisz a törvényhozás kötelessége, ha valaki előterjesztette törvényjavaslatát, annak indoklását meghallgatni. Úgy hiszem, hogy az emberiség azon része, melyért jelenleg törvényjavaslatomat a t. ház elé terjeszteni bátorkodom: megérdemli, hogy részesítsük őket a polgári és politikai jogok gyakorlatában, minek következtében a felvilágosodás és a munka a nők tudományos befolyása és munkaképessége által csak szaporíttatnék. 11 Javaslatát ezt követően elfogadásra és tárgyalásra ajánlotta. Jámbor Pál jegyző ismertette a törvényjavaslatot: 1. A nőnemhez tartozók, kik e hazában születtek, vagy honosíttattak, kivétel nélkül minden politikai jogélvezetben a férfiakkal egyenjogúsíttatnak. 2. Mindazon eddig fennállott törvények, melyek a nőnemet a polgári és politikai jogok gyakorlásától eltiltották: ezennel hatályon kívül tétetnek. 3. Ezen törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg. 12 Azonban javaslataiból nem született semmiféle jogszabály. 7 Simándi, p. 8 Képviselőházi Napló, 1869/1972. XV. kötet. (308. országos ülés március 13.) 5. p. 9 Simándi, p. 10 N. Szegvári, p. 11 Simándi, p. 12 Simándi, p. 10

11 Kállay Ödön országgyűlési képviselő az február 23-i ülésen az évi választójogi törvényjavaslat tárgyalásánál a női választójog kapcsán beszédében elmondta, hogy még nem jött el az ideje a női emancipációnak, de indítványozná a nők szavazhatási jogát a képviselő választásnál. Érthetetlennek vélte, hogy az aluliskolázott férfinak volt szavazati joga, míg a művelt nőktől megtagadta, amit a képviselőház hátramaradottságának legnagyobb bizonyítékának tudott be. 13 Beszédének részleteiből kitűnik, hogy a társadalomban egyre fontosabb feladatot ellátó és szerepet betöltő nőkre kívánta kiterjeszteni. Továbbá javasolta a titkos szavazás bevezetésével egy időben az itatás és megvesztegetés bűntetté nyilvánítását. A képviselőház 114 szavazattal 75 ellenében elfogadta A nők teljeskorúságáról szóló törvényt. Az XXIII. tc. a következő megfogalmazásban vált törvénnyé: 1.. Hajadonok 24-ik életévük betöltével teljeskoruakká válnak és minden, a teljeskorusággal járó jogok élvezetébe lépnek. 2.. Minden nő, tekintet nélkül életéveire, férjhezmenetelével teljeskoruvá lesz s e jogot akkor is megtartja, ha az 1. -ban meghatározott életkor betölte előtt özvegységre jut, férjétől biróilag elválasztatik, vagy házassága föloldatik. 3.. E törvény végrehajtásával az igazságügyminister bizatik meg. 14 Ezzel egyértelműen megszűnt a Hármaskönyv (Tripartitum) I. 11. címe szerinti rendezés, mely szerint a férfiak 24, a nők 16 éves korukban lesznek teljeskorúakká; a szüzek és leányok azonban addig, míg férjhez nem mentek, a 112. szakasz szerint mindig másnak gyámsága és hatalma alatt vannak. 15 Az évi XXXIII. törvénycikk tárgyalásánál július 8-án ismét Majoros István emelte fel szavát a nők választójogból történő kizárása ellen. Felszólalásában találhatjuk meg a legprogresszívebb álláspontot, amelyre a kor politikusai közül néhányan már eljutottak, vagyis a nők teljes magán- és közjogi jogegyenlősítését. Legelső óhaja az általános, titkos szavazás lett volna, különösen az, hogy aki büntetés alatt nem állt, nemi különbség nélkül kapta volna meg a szavazási képesség. Szerinte ez a törvényjavaslat a választási jogot a választókra nézve az eddiginél sokkal inkább megszorította, ahelyett, hogy bővítette volna a haza polgárainak jogát. Erélyesen kijelentette, hogy polgárok alatt a nőket is érti, kiknek feladatuk az állam kölcsönös istápolása is. Viszont ha census állíttatik is föl a 13 Simándi, p (A letöltés ideje: augusztus 12.) 15 N. Szegvári, p. 11

12 törvényjavaslatban: az legalább mindenkire nézve az őt megillető jogok szerint adassék meg 16 mondta Majoros. Indokai között kitért a munkás- és földművelő családban élők mindennapjaira, ahol a család gondjait a nő és a férfi közösen oldja meg, ők közösen teljesítik az állam- vagy közszolgáltatásban kötelességüket. Példákkal felsorakoztatva próbálta bizonyítani képviselőtársainak, hogy magasabb műveltségű családban, ahol a feleség hasonló képzettségű, mint a férj, a nő meg tudja írni a férfi beszédeit, vagy azokat megjelentetésre alkalmassá teszi. Vannak olyan nők is, akik képesek helyettesíteni férjüket magas államhivatalban is. Külföldről említett példája Anglia volt. Az országban nőfejedelem van és úgy látszik, hogy az angoloknak kevesebb okuk van a panaszra, mint ott, ahol férfi-királyok és császárok uralkodnak 17 - mondta. Stanescu Imre a ház ugyanezen ülésén több kritikai megjegyzés után, csatlakozva Majoros István felszólalásához fejtette ki a véleményét a korlátozott női választójogosultságról. Méltóztassanak ugyanis emlékezni, hogy a községek rendezéséről szóló törvényben az özvegyeknek megadatott a jog a községi elöljárók választásánál, s így törvényhozásilag fölállítatott azon elv, hogy a nők el nem üttethetnek a szavazási jog gyakorlásától. Ha már a községi tisztviselők választásában résztvehetnek: a consequentia az, hogy az országos képviselők választásában is részt vehetnek Köztem és Majoros képviselőtársam közt az a különbség, hogy én egyelőre nem tartom opportunusnak, hogy a szavazati jog minden nőre különbség nélkül kiterjeszthessék. De igenis szükségesnek tartom, hogy mind a törvényhozás, mind maga a nemzet egy lépéssel közeledjék e nagyfontosságú kérdéshez. 18 Az elnök szavazásra bocsátotta a központi bizottság szövegezését a törvény első szakaszáról, vagyis arról, amely a nők választójogi kirekesztését tartalmazta. A bizottság szövegezését elfogadták, és a beadott módosításokat elvetették. Az évi választójogi reformtörvény tárgyalása során nem sikerült a nők választói jogosultságának elismerése érdekében még a legszerényebb, a már elért jogi státuszhoz alkalmazkodó bővítést sem biztosítani. A kor társadalmi, politikai, szellemi áramlatai, a polgári radikálisok, a szociáldemokraták, egyes civil szervezetek, a feminista mozgalmak, ha más-más 16 N. Szegvári, p. 17 Simándi, p. 18 N. Szegvári, p. 12

13 módon is, de követelték a női választójog valamilyen szintű biztosítását. A századfordulótól jelentősen megváltozott a nők társadalmi helyzete és megítélése. Ezt a változást a gazdasági és kulturális tényezők együttes hatása segítette elő. Az átalakulás egyik megnyilvánulása Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter december 19-én kelt rendelete, melyet a budapesti és kolozsvári egyetem tanácsához intézett. Ebben a nők számára lehetőséget adott, hogy bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi pályákra kerüljenek. A megváltozott helyzetben szembetűnőbbé vált, hogy mekkora a szakadék a nők magánjogi cselekvőképessége és közjogi cselekvőképességük fogyatékossága között. A nők választójogát sürgető mozgalmak is hallatták szavukat, de a nők választójoga nem vált a választójogi reformjavaslatok kiegészítő részévé. 19 A politikai harcok, közjogi viták, parlamenti összeütközések egyre hevesebbek lettek a századfordulót követően. Az januári választásokon vereséget szenvedett a három évtizede kormányzó Szabadelvű Párt. A koalícióba tömörült ellenzéki pártok fölényes győzelmet arattak. A Fejérváry Géza-féle úgynevezett darabontkormány választójogi javaslatát, amely még az országgyűlés elé sem került, Kristóffy József belügyminiszter dolgozta ki. Ez a tervezete a nőkről egyáltalán nem szólt. Wekerle Sándor elnökletével alakult meg az új kabinet április január 17. között, amely programjában ismét célul tűzte ki a választójogi reformot. A kormány belügyminisztere gróf Andrássy Gyula volt, aki november 11-én terjesztette elő javaslatát a képviselőházban. Az elképzelés az volt, hogy bizonyos rétegeknek kettős, sőt hármas szavazatot adott volna, és az analfabétáknak is választójogot kívánt adni. Az Andrássy-féle tervezet szintén nem említette a nők választójogát. Újabb tervezetet Lukács László kormánya nyújtott be, de ez a javaslat sem tartalmazott semmiféle lehetőséget a nők választójogára vonatkozóan. Ez a helyzet azonban egyre nehezebben volt tartható. Egyre többen emelték fel szavukat, például Márkus Dezső jogász, aki 1912-ben a nők választójoga mellett érvelt, felhívva a kormány és a választójog megadását ellenzők figyelmét a kérdés megoldására. Ő is példaként említette azokat az országokat, ahol a nőknek kisebb vagy nagyobb mértékben már van politikai joguk a közügyekbe való beleszólásra. Az az idő, amit a 19 Simándi, p. 13

14 nők a közügyekre áldoznak, választási mozgalmakban töltenek, nem hátráltatja őket a családi életben vállalt feladataik elvégzésében. Ez nem győzte meg azokat, akik a nők egyetlen hivatását az anyaságban látják és távol akarták tartani mindentől, ami veszélyezteti azt. Szerinte a nők is elvégezhetik a középiskolát, és egyetemi tanulmányokat is folytathatnak. A nők tevékenysége az élet valamennyi területén, rátermettségben, kötelességtudatban, lelkiismeret dolgában nem marad le a férfiaké mögött. 20 Látható, hogy a századforduló után egyre többen és hevesebben álltak ki a nők mellett, de javukra még érdemi lépés nem következett be a törvényhozás terén. Mielőtt kitérek azokra a későbbi jogszabálytervezetekre és törvényekre, amelyek a nők jogkiterjesztéséről szóltak, érdemes megvizsgálni, hogy Magyarországon kívül más országokban milyen volt a nők helyzete. Ezt a következő fejezetben részletezem. 20 Márkus Dezső: A nő választójoga. In: A választójog. Franklin-Társulat. Budapest p. 14

15 II. Magyarországon túl: nemzetközi példák Azok, akik az ügy mellett foglaltak állást, a női választójogért folytatott harcban gyakran hivatkoztak külföldi példákra, és az ott elért eredményekre. Érdemes néhány országot jellegzetes példaként bemutatnom. Ausztriában a Reichsrat képviselőházára vonatkozóan a nőknek nem volt választójoguk, csak a tartományokban bírtak tartománygyűlési választójoggal. Alsó- Ausztriában október 21-én kelt választási rendtartásról szóló törvény 11. -a szerint nagybirtokos férfi és nő, 400 korona tartományi hozadék, 24. életév betöltése esetén volt jogosult a választójogra. 22 Felső-Ausztriában az január 29-én hozott törvény 8. -a értelmében a nagybirtokosok választóosztályába tartozó nagykorú osztrák állampolgárok rendelkeztek választójoggal. Azok, akik 200 korona adóval bírtak, ebből legalább 160 korona a földadó. A törvény szerint a nők csak meghatalmazott útján gyakorolhatták a választójogukat. A meghatalmazottnak ugyanabban a társadalmi osztályban kellett választójoggal bírnia, és csak egy választót képviselhetett. Tartománygyűlési képviselővé csak férfi volt választható. 23 Csehországban az január 9-én elfogadott törvény alapján a nagybirtokos választóosztály képviselőit az ezen választóosztályhoz tartozó választójogosultak közvetlenül választották. Választójoguk volt az ingatlanokkal, telekkönyvi tulajdonnal rendelkezőknek, akik 250 forint tartományi adót, ebből legalább 200 forint földadót fizettek, önjogúak, 24. életévüket betöltötték. A nők a nagybirtokos választóosztályban, meghatalmazott útján gyakorolták a választójogot. 24 Ausztria többi tartományában is a felsorolt időpontokban születtek a tartománygyűlésről választási rendtartások, így Stíriában február 19-én, Bukovinában május 20-án, Galíciában szeptember 20-án, Karinthiában szeptember 5-én, Morvaországban november 25-én, Salzburgban Simándi, p. 23 Simándi, p. 24 Simándi, p 15

16 február 15-én, Sziléziában november 22-én. A tartományokban a korábban említett módon meghatalmazott útján választhattak a nők. 21 Kivételt képezett Görz és Gradiska. A tartománygyűlési rendtartásról szóló törvény amely szeptember 12-én kelt szerint a nagybirtokos választóosztályban nők is rendelkeztek választójoggal, ha önjogúak, osztrák állampolgárok, az ingatlanuk után legalább 100 korona évi adót fizettek. Azonban itt is tartománygyűlési képviselővé csak férfi választható. 22 Bosznia-Hercegovinában az február 10-én szentesített és kihirdetett alkotmány tartalmazza a tartománygyűlési választási rendtartást. A 24. életévük betöltése után volt választójoguk a férfiaknak és a nőknek. A nőkre azonban még vonatkozott a nagybirtokos osztályba (I. kúriába) tartozás. Az első választásokat 1911 májusában tartották, a választásra jogosultak száma fő volt. A női választók között a korábban említett szabályozás miatt az iszlám vallású nők voltak nagy többségben, mert a földbirtokok túlnyomó része ezen vallásúak tulajdonában volt. Érdekességképpen megemlíthető, hogy Szarajevó kerületében például 10 iszlám vallású nő és csak 1 görög katolikus vallású nő szavazott. 23 Finnországban 1863 óta az adófizető finn nőknek a községekben aktív választójoguk volt. Az aktív választójogot 1872-ben a városokban élő nőkre is kiterjesztették. Számuk aránylag kevés volt a magas adócenzus miatt. A választójogi törvényjavaslatot július 1-jén az összes politikai párt elfogadta július 20-án szentesítették és október 1-jén lépett hatályba. A törvény értelmében a nők és a férfiak azonos választójoggal bírtak, 24. életévük betöltését követően (a finn magánjogi nagykorúság a 21. életévvel kezdődött). Éltek a nők a választójog adta lehetőségekkel, így számos törvény született közreműködésükkel: az anyaság jutalmazása, kedvezmények bevezetése számukra. Az államnak tett szolgálatokban is helyet kaptak, például a diplomácia területén. Jelentős szerepük volt a cselédtörvény reformjában is. Finnországban a törvény 6. -a értelmében választható mindenki, akinek választójoga van. 24 Nagy-Britanniában 1832-ben terjesztették be az első kérvényt a nők szavazati jogáért az alsóházhoz ban már csak 16 szavazattöbbséggel vetették el a nők 21 Simándi, p. 22 Simándi, p. 23 Szemle. A Nő és Társadalom, május p. 24 Welker Árpád: Finnország politikatörténete JGYTF Kiadó, Szeged, p. 16

17 voltak. 26 A porosz igazságügyi- és belügyminiszter november 22-én nyújtotta be szavazati jogára vonatkozó előterjesztést november 29-én Lord Salisbury miniszterelnök beszédében egyebek mellett kijelentette: Komolyan remélem, hogy már nincs távol az a nap, amelyen a nők meg fogják osztani a parlamenti választásoknál a szavazati jogot a férfiakkal és hogy nekik is módjukban lesz dönteni az ország politikai irányáról. 25 Több alkalommal nyújtottak be kérvényeket, gyűjtöttek aláírást a nők országgyűlési választójogának megadása érdekében az 1890-es és az 1900-as évek elején március 27-én, a világháború alatt nyújtott be a brit kormány törvényjavaslatot a parlamenti és a helyi önkormányzati választójog reformjáról. Ez a javaslat országgyűlési választójogot adott volna minden nőnek, aki 30. életévét betöltötte és rendelkezik önkormányzati választójoggal, vagy ilyen választónak a felesége. Szintén 30 év a korhatár az egyetemet végzett nők esetében. Majdnem 2 hónappal később a törvényjavaslatot második olvasatban 329 szavazattal 40 ellenében, vagyis 289 többséggel az alsóház elfogadta. A javaslat tárgyalásánál többen kifogásolták, hogy az egyetemet végzett nők választójoghoz kötött életkora miért maradt 30 év, hiszen a férfiak óriási tömege szavazhat 21 éves korban sokkal kisebb műveltséggel. A nők országgyűlési választójogának megadását a 30 éves korhatár megtartása mellett többen még az önkormányzati választójog birtoklásához kötötték úgy, hogy annak kiszélesítését javasolták június 19-én az alsóház a törvényjavaslatnak a nők választójogára vonatkozó részét 330 szavazati többséggel elfogadta. Másnap pedig a választójog 30 éves korhatárhoz kötött formáját 291 szavazattal 25 ellenében a bizottsági tárgyalás során jóváhagyta. A parlament február 6-án fogadta el a nők választójogáról szóló törvényt. A választójogot a jogforrás 30. életév betöltéséhez vagyoni, illetve önálló keresethez és műveltségi cenzushoz kötötte. A választójoggal rendelkező nők választhatóak is a porosz képviselőház elnökéhez képviselőházi tárgyalásra a választójogi reformtervezetet. E javaslat az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójogot kívánta megvalósítani. Az új törvény alapján választójogot kapott minden férfi, aki legalább 3 éve porosz állampolgár, a 25. életévét betöltötte és 1 éve egy községben 25 Simándi, p. 26 N. Szegvári, p. 17

18 lakik. A nők az november 30-án elfogadott törvény értelmében kaptak választójogot és választhatók is voltak. 27 A teljesség igénye nélkül még érdekességképpen megemlíthető, hogy választójogot kaptak még a nők Oroszországban 1917-ben, 1920 óta községi és parlamenti választójoguk van Hollandiában óta a jövedelemmel bíró vagy adót fizető nők községi választójoggal rendelkeztek Svédországban től a férfiakéval egyenlő választójogot kaptak, 1921-ben eltörölték az adócenzust, ezt követően minden nő kapott választójogot az országban. Belgiumban 1920 óta minden nőnek községi szavazati joga volt. Romániában a nők 1921-ben községi választójogot kaptak. Olaszországban 1920 óta szintén községi választójoggal rendelkeztek a nők. Franciaországban a nők még teljesen jogfosztottak ekkor, csak a második világháború után nyerték el a szavazati jogot. 28 Mint látjuk Európában de Európán kívül is első lépésként a községi választójogot adták meg a nőknek, majd fokozatosan szélesítették városi, egyes országokban tartományi választójogra. Ezzel lehetőséget adtak a nőknek önkormányzati szinten, hogy véleményüket kifejezésre juttassák, közvetlenül beleszóljanak a politikai élet alakításába. Megtanultak élni a választójoggal, ezért könnyű volt érvelni az országgyűlési választójog megszerzése mellett. A kormányoknak politikai hatalmuk megtartása érdekében pedig szükségük volt a választók támogatására. Azért tartottam fontosnak ezt a fejezetet, hogy lássuk Magyarország szomszédos országaiban és az országtól nyugatabbra lévő államokban milyen volt a helyzet ugyanebben a kérdésben. A magyarországi nőmozgalmak, a képviselők vagy bárki, aki hangját hallattatta a küzdelem során a választójog megadása mellett, érveikben szinte mindig hivatkoztak külföldre, ezzel is próbálva nyomást gyakorolni az ellenzőkre. Különösképpen a Feministák Egyesületének volt állandó fegyvere a külfölddel való példálózás, amit a következő fejezetben említek is. 27 Burucs Kornélia: Választójog Angliában, Franciaországban és Németországban (in: História, 05-06/1985.) 28 N. Szegvári, p. 18

19 III. A küzdelem útján 1. A Feministák Egyesülete és a feminista mozgalom A magyar feminista mozgalom történetének részletes áttekintésére első ízben Máday Andor társadalomtudós vállalkozott. A magyar nő jogai a múltban és a jelenben című, 1913-ban megjelent könyvében a magyar feminizmus történetét négy korszakra osztotta. Az első korszakot a francia forradalom idejére tette. A forradalmi reformtörekvések a magyar nők érdeklődését is felkeltette a közügyek, a politika és saját helyzetük iránt. Ez a korszak időben 1780 és 1825 közé tehető. A második korszak elején a nőket is magával ragadta a nemzeti újjáébredés, a reformkor szelleme. A fellendülés azonban csak rövid ideig tartott: az 1848-as forradalom, a szabadságharcért, a társadalom átalakulásáért vívott küzdelem háttérbe szorította a nők kérdését, pedig a szabadságharc idején tettekkel is bizonyították a nők a hazaszeretetüket. A megtorlás éveiben szintén nem kerültek előtérbe a feminizmus törekvései. E korszak 1825-től 1867-ig tartott. A harmadik korszak Máday szerint 1868-ban kezdődik a nőnevelés érdekében induló agitációval, amely Veres Pálné Beniczky Hermin pedagógus nevéhez fűződik. A negyedik korszak 1896-ban kezdődött, amikor lehetővé vált a nők számára az egyetemekre való bejutás. A tisztviselőnők egyesületbe való tömörülése erősítette a feminista mozgalmat, amely a Feministák Egyesületének 1904-ben történő megalakulásához vezetett. 29 Az általam forgatott szakirodalmakban nem fedeztem fel más korszakolást, mindegyik könyv a Máday-féle négy korszakra hivatkozik és így tettem én is. A következőkben szeretném bemutatni magát a feminista szervezetet, munkájukat, az őket ért sérelmeket és a választójog megadása mellett szóló véleményüket. Magyarországon a Feministák Egyesülete december 18-án alakult meg Glücklich Vilma fővárosi tanítónő, elnök és Márkus Dezső kúriai bíró, alelnök vezetésével Máday Andor: A magyar nő jogai a múltban és a jelenben. Athenaeum p. 30 Lásd 1. számú melléklet. 19

20 Hazánkban a feminista mozgalom 1904 és 1942 között működött szervezet formájában ben a politikai hatalom szüntette meg először, majd a háború után újjáalakult szervezetet 1949-ben végleg betiltották. Az egyesület 1904-től alapvetően meghatározta a magyarországi nők jogaiért folyó tevékenységet. Megalakulása után az egyesület aktív munkához látott. Megszervezték a Gyakorlati Tanácsadót, amely hamar népszerű lett. Feladata volt, hogy segítse a nőket az elhelyezkedésben, a gyermeknevelésben, az egészségüggyel kapcsolatos kérdésekben, emellett jogi tanáccsal is ellátta őket. Az egyesület pályaválasztási tanácsadást is folytatott, amit elsősorban Glücklich Vilma népszerűsített. A nők gyorsan felismerték a tanácsadó fontosságát és tömegesen keresték fel. 31 A Feministák Egyesülete munkájának középpontjában azonban a nők politikai egyenjogúsítására törekvés, a választójogi harc került fejtette ki véleményét Jánossy Gábor szombathelyi szerző: A feminizmus Magyarországon című könyvében. Munkájában azt hangsúlyozta, hogy a feminizmus nem hátráltatja a politikai, a társadalmi, a gazdasági fejlődést, nem támadja a családi életet. Éppen ellenkezőleg, segíteni próbálja a nőnevelést, a gyermeknevelést a társadalmi viszonyokra gyakorolt hatásával. Kiemelte azt is, hogy a nők munkába állásukkal önálló keresőkké váltak, megváltozott helyzetük a társadalomban és a legkisebb közösségben, a családban is. A férfiakkal egyenrangúan méltó helyre kerültek. Kötelességeik mellett megismerték jogaikat is. Lehetőség nyílt a nők számára az írás-olvasás elsajátításán kívül a tudományok megismerésére is. 32 A feminista mozgalom célkitűzéseinek megvalósítását a sajtóban megjelent különböző cikkek is segítették. A század elején a Huszadik Század hasábjain is bátorítást kapott a feminista mozgalom a választójogi küzdelmekhez. Viszont A Nő és Társadalom című lap volt a Feministák Egyesületének és a Nőtisztviselők Országos Egyesületének hivatalos közlönye. 33 A lap A Nő című folyóirat elődje volt, között jelent meg. 34 Első szerkesztője Bédy-Schwimmer Rózsa 31 Acsády Judit: A magyarországi feminizmus a századelőn. In: Politika, gazdaság és társadalom a XX. századi magyar történelemben. I. Jelenkor-történeti Műhely. Debrecen. KLTE Történelmi Intézet p. (Továbbiakban: Acsády, 1999.). 32 Simándi, p. 33 Lásd 2. számú melléklet. 34 Acsády, p. 20

21 újságíró volt. 35 A lapban szinte mindenről igyekeztek tudósítást írni, ami a választójogi küzdelemhez kacsolódott, a lapon keresztül is szervezték az egyesület tagságát és munkáját, gyűléseket hirdettek, hazai és külföldi politikusokat kérdeztek a nők választójogról, rendszeresen tájékoztatták olvasóikat arról is, hogyan alakul a nők választójoga külföldön. Tanulmányban számolt be Schwimmer Rózsa az 1904 júniusában Berlinben, öt világrész küldötteinek részvételével megrendezett nőkongresszusról. A legfontosabb pont a nők politikai egyenjogúsítása, a választójog nemzetközi elismertetése volt. Ennek biztosítására nemzetközi szövetség alakult, amelyhez Magyarország is csatlakozott. Programjukban a szövetség tagjai kijelentették, hogy azok a kormányok, amelyek törvényeket alkotnak és adókat rónak ki anélkül, hogy az általános szavazatjogot megadnák, visszaélnek a hatalommal és arczulcsapják az igazságot. 36 Schwimmer Rózsának A nőmozgalom alapkövetelése címmel a Huszadik Század -ban megjelent írása rámutatott arra, hogy korábban említett követelések világszerte megfigyelhetők, Amerikától kezdve Dél-Afrikán át a Balkánig. Példaként hozakodott az északi államokkal, ahol a nők választójoga természetes jelenség. 37 Az egyesület megalakulását követően az egyik nagyszabású felmérésük a nők választójogának támogatottságáról készült 1906-ban, amely lapjukban is megjelent, Vélemények a nők választójogáról címmel. Politikusokat, jogászokat, ügyvédeket és a közélet egyéb szereplőit kérdezték, hogyan vélekedtek a nők választójogáról, kik azok akik ellenezték és akik támogatták vagy csak fenntartásokkal fogadták el a nők választójogának megadását. Simándi Irén könyve alapján néhány ellenzőt érdemes kiemelnem: Balassa József tanár szerint a nők még nem érettek a politikai jogokra. Csáky Albin gróf, a főrendiház elnöke ( és ) nagyra becsüli a nők tudományos képzését és helyesnek tartja, hogy lehetővé válik számukra eddig nem gyakorolt szakmák elsajátítása. Aggodalmának adott hangot, amikor azt fejtegette, hogy még a férfiak választójoga sincsen megoldva. Félt attól, hogy a nők kérdései új helyzetet teremtenének az országban, és ez óriási változásokat hozna. Nem zárkózik 35 Lásd 3. számú melléklet. 36 Simándi, p p. (A letöltés ideje: január 20.). 21

22 el teljesen a jogkiterjesztés elől, mert abban biztos, hogy a diplomás orvosnő, tanárnő nagyobb politikai érettséggel rendelkezhet a szavazó vasúti váltóőrnél. Azonban a nők szavazati jogának megadását jelen helyzetben a főrendiház elnöke sem támogatta, de nem zárta ki azonban annak a lehetőségét, hogy a jövőben ne változtatna ezen a véleményén. Tisza István gróf, a főrendiház tagja 38 nyilatkozatában a következőket mondta: Két szóval megmondhatom, hogy a nők képviselőválasztói jogának határozott ellensége vagyok. Irtózom a gondolattól, hogy asszonyaink megannyi választó polgártárssá alakuljanak át. Ezzel a reformmal veszítenénk mi szegény férfiak, de azt hiszem, végeredményben a nők is. 39 Az összeállított füzetben viszont jóval többen voltak azok, akik támogatták a mozgalom célkitűzéseit: Benedek János, a Függetlenségi és 48-as Párt országgyűlési képviselője a Nőtisztviselők Országos Egyletének kérvényét nyújtotta be a képviselőházban, amelyben kérelmezte, hogy a közterheket viselő nők kapjanak politikai jogot. Úgy vélte, hogy az általános titkos választójog körébe a nők is beletartoznak, ezért szorgalmazta számukra a választójog megadását. Giesswein Sándor néppárti, majd keresztényszocialista politikus a nők választójogának megadását teljesen indokoltnak tartotta. Justh Gyula, a Függetlenségi és 48-as Párt liberális politikusa, 1905 és 1909 között a képviselőház elnöke természetesnek tartotta az általános választójog kiterjesztését a nőkre is. Véleménye a következő volt: A nők sok esetben intelligensebbek a férfinál, ha pedig a polgári jogot az ember veleszületett jogának tekintjük, akkor a nőket is a férfiakkal azonos jogok illetik meg. Hogy ezeket a jogokat nem kapták meg: az a férfiak zsarnokságának és egoizmusának kifolyása. Addig, amíg a nők csak a családnak éltek, inkább volt értelme, ha kizárták őket a választójogból, - de ez az ok is megszűnt, hiszen már hivatalokban dolgoznak, részt vesznek a közügyekben, ezért az ő politikai jogtalanságuk egyenesen igazságtalanság. 40 Mezőfi Vilmos, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt országgyűlési képviselője szerint is a nők ugyanolyan politikai jogokat kapjanak, mint a férfiak. Szász Zoltán író, a Pesti Hírlap újságírója egyebek mellett a következőket fogalmazta meg: A nő nemcsak nő, hanem ember is. S az, hogy nő, 38 Első ízben 1903 és 1905 között, majd között volt a Magyar Királyság miniszterelnöke. 39 Simándi, p. 40 Simándi, p. 22

23 Zichy. 43 A választójog megadást sokan a vagyoni és műveltségi cenzusra alapozták. neki kizárólag a magánügye. 41 A választójogot a férfiakkal azonos feltételek mellett kell megadni. Somló Bódog jogász és egyetemi tanár véleménye is az volt, hogy az általános titkos választójog körébe a nők is beletartoznak. A kiterjesztés azt jelenti, hogy közvetlenül is részt vehetnének a politikai jogok gyakorlásában, ami lehetővé teszi számukra a hivatalviselés jogát és a férfiakkal teljesen egyenjogúan vehetnek részt az ország irányításában - mondta. 42 A felmérés eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy már a század elején is voltak olyanok, akik nem vonták kétségbe, hogy a nőknek választójogot kell adni, voltak olyanok, akik elzárkóztak a jogkiterjesztéstől, mások pedig cenzusokhoz kötötték a választójogot: Földes Géza igazgató, a Nemzeti Iskola szerkesztője írni-olvasni tudáshoz kötötte a férfiak és a nők választójogát. Ő mind a két nemre vonatkozóan az azonos feltételek híve volt. Zichy Aladár gróf országgyűlési képviselő, a Katolikus Néppárt elnöke támogatta a nők választójogának megadását. Olyan értelemben adna választójogot, hogy annak gyakorlása ne olyan foglalkozások választására vezesse a nőket, amelyek sokszor a nőiesség báját törlik le a lelkükről. Ezért elsősorban nem a diplomás lányokra kívánja kiterjeszteni a választójogot, hanem asszonyi hivatásban nyerje el a nő emberi értékének a legszebb elismerést, a politikai jogok gyakorlását vélte Például Farkas Oszkár ügyvéd csak azoknak a nőknek adott volna választójogot, akik önálló gazdasági egzisztenciával rendelkeznek, mert ha nem önálló, akkor nem tudja saját véleményét érvényesíteni a politikai ügyekben. A választójogot a 24. életév betöltéséhez kötötte Földes B. Zoltán ügyvéd. Szerinte azok a 20. életévüket betöltött nők kapnának csak választójogot, akik közhivatalnokok, vagy önállóan tartják el magukat. Laszlovszky Béla, a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője minden vagyonos, önálló, nagykorú nőnek, ha magyar állampolgár, írni-olvasni tud, megadta volna a választójogot. Zipernowszky Károly műegyetemi tanár, műszaki feltaláló, a választójogot magasabb képzettséget igénylő szellemi munkát végző, adót fizető, 41 Simándi, p. 42 Simándi, p. 43 Simándi, p. 23

24 önálló keresettel rendelkező nőkre terjesztette volna ki. 44 Így következtetésképpen elmondható, hogy ez a kérdés teljesen megosztotta az embereket. A feministák a korábban már említett hivatalos közlönyükben, A Nő és Társadalom című lap július 1-jei számában közölték a szervezet Miért kell a nőknek választójog? című politikai programját. A nők érveiket 31 pontban foglalták össze, úgy mint: a nő ugyanúgy engedelmeskedik a törvényeknek, mint a férfi, így kell, hogy részt vehessen azok alkotásában; a nőt éppen úgy megadóztatják, mint a férfit és mégsem szólhat bele az adók felhasználásába, stb. 45 A lap az április 1-jén megjelent számában külföldi államférfiak nyilatkozatát hozta napvilágra. Az általános választójog új fogalma című cikk a következőképpen fogalmaz: Érdekesnek s ügyünkre nézve hasznosnak tartottuk tehát néhány nagynevű külföldi államférfi véleményét kikérni arra nézve, használhatónak tartják-e ők az általános választójog elnevezést olyan választási rendszernél, amely a nőket kizárja. Egybehangzó véleményük igazolja, a nőmozgalomnak azt a tiltakozását, hogy általános választójognak nevezzék a férfiaknak akár legszélesebb rétegeire is kiterjesztett, de a nőkre ki nem terjedő választójogot. Az általános választójog hívének joggal csak az nevezheti magát, aki a nőkre, férfiakra egyaránt kiterjedő választójogért küzd. Ezt az általános választójog jelszavával visszaélő férfiaknak meg kell tanulniok. 46 Az interjú alanyai közt szerepeltek angol politikusok, Hollandia egykori miniszterelnöke, amerikai államférfiak. A feminista szervezet célja az lehetett ezzel a cikkel, hogy nyomást gyakoroljon a magyar politikai véleményre. Mondhatni, tükröt állítva eléjük, megmutatva, hogy nyugaton előrébb járnak a választójog küzdelmében. 47 A Feministák Egyesülete, amelynek több bőven indokolt kérvénye feküdt a Belügyminisztériumban, július 30-án a következő beadvánnyal sürgette újból a nők választójogának megadását. 48 Kérvényük szövege olvasható volt az újságuk szeptemberi számában. Feleslegesnek tartjuk kérésünk indokolására megismételni mindazokat az okokat és érveket, a melyeket Nagyméltóságodhoz és hivatali elődeihez intézett kérvényeinkben már többször bőven kifejtettünk. Csupán 44 Simándi, p. 45 Miért kell a nőnek a választójog? A Nő és Társadalom, július p., 4. számú melléklet. 46 Az általános választójog új fogalma. A Nő és Társadalom, április p. 47 Az általános választójog új fogalma. A Nő és Társadalom, április p. 48 Simándi, p. 24

25 arra hivatkozunk, hogy mindazok az okok és érvek, amelyek a férfiak választójogának kiterjesztése mellett szólnak, ugyancsak támogatják a nők választójogának követelését is olvasható a cikkben. A beadványban hangsúlyozták, hogy a mozgalom tagjai mit tettek az országban a szociális és kulturális élet területén, milyen propagandatevékenységet fejtettek ki a nők választójogának elérése érdekében. Emellett felsorolták azokat az országokat, ahol a nőknek már van választójoguk. Kérelmük befejezéseképpen felsorolták felméréseik, közvélemény-kutatásaik eredményét, amelyek azt bizonyítják, hogy a közvélemény a nők választójoga mellett nyilatkozott. Bíztak abban, hogy a belügyminiszter figyelembe veszi a közvélemény akaratát és ennek megfelelően a választójog általánosításáról szóló törvényjavaslatban gondoskodik arról, hogy a férfiakkal egyenlő polgári kötelességeket teljesítő nők a férfiakkal egyenlő polgári jogokat nyerjenek. 50 A Nő és Társadalom, február 1-jei megjelent számában A szociáldemokrata sajtó nevelő hatása címmel olvasható egy cikk, felidézve a szociáldemokrata párt véleményét, amely a Magyar Alföld nevű hivatalos közlönyükben volt olvasható a feministákról. A feminista mozgalom vezetői december 15-én előadást szerveztek Kecskeméten. Céljuk az volt, hogy az május júniusban Budapesten megrendezendő női választójogi kongresszust népszerűsítsék az alföldi városban. 51 A szociáldemokrata párt lapja december 8-án a következőképpen hívta fel a figyelmet a gyűlésre: A hölgyek választójoga. Bédy-Schwimmer Rozália Kecskeméten. Néhány foghíjjas, kipuderozott mágnáshölgy, aki már minden kalandot és szerelmet átélt, összeszövetkezett egy pár gépírókisasszonynyal, akik semmit sem éltek át, mert oly csunyák, hogy a kutya se néz rájuk és megcsinálták a magyarországi feminista mozgalmat, témát adva minden napilap krokiírójának, a Nagy Endre kabaré és a kávéházi veseasztalok viccnökeinek Ez a mozgalom nem más, mint a kormánynak hangulatcsináló kitartott társasága, amely Lukács László miniszterelnökkel is lepaktált, hogy néhány diplomás nőnek választói jogot csikarjon ki. Ezért nincs 49 Kérvények a nők választójoga érdekében. A Nő és Társadalom, szeptember p. (A letöltés ideje: január 26.) 50 Kérvények a nők választójoga érdekében. A Nő és Társadalom, szeptember p. (A letöltés ideje: január 26.) 51 Simándi, p. 25