A szécsényi seregszék jegyzıkönyve ( )

Átírás

1 A szécsényi seregszék jegyzıkönyve ( )

2

3 A SZÉCSÉNYI SEREGSZÉK JEGYZİKÖNYVE ( ) Salgótarján, 2010

4 ADATOK, FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRBÓL 59. Sorozatszerkesztı: TYEKVICSKA ÁRPÁD Sajtó alá rendezte, az adattárat összeállította: SZABÓ ANDRÁS PÉTER A bevezetı tanulmányt írta: PÁLFFY GÉZA Tördelte: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA A térképet készítette: NAGY BÉLA A kötet megjelenését támogatta: Nemzeti Kulturális Alapprogram Levéltári Szakmai Kollégiuma Nógrád Megyei Levéltárért Alapítvány??? ISSN ISBN Kiadja: a Nógrád Megyei Levéltár Felelıs kiadó: a levéltár igazgatója Készült a Runner Média Kft. balassagyarmati nyomdájában

5 Elıszó Mikor Nógrád vármegye 18. század eleji iratanyagának egy kisebb töredéke 2005Iben elıkerült a Román Állami Levéltár Kovászna megyei (sepsiszenti györgyi) fiókjából, a hír nem kis meglepetést keltett. 1 A felfedezés a jelentıs földrajzi távolság és a forrás számos vonatkozásban ismeretlen sorsa miatt különös, ám egyáltalán nem egyedi: az utóbbi két évtizedben egyre világoi sabbá vált a magyarországi történettudomány számára, hogy a nagy erdélyi közgyőjtemények nemcsak Erdély, hanem az egész régi Magyarország töri ténetének pótolhatatlan kincsestárai. A román levéltárügy Iben lei zajlott liberalizációja pedig a legtöbb helyen jelentısen megkönnyítette az iratokhoz való hozzáférést. Az alábbi kiadvány azonban nem ennek köszöni heti a létét, hanem éppen az ellenkezıjének. Az erdélyi történelem fiatal kui tatójaként a nehéz években, 2003 ıszén utaztam elıször Kolozsvárra, azi zal a dédelgetett céllal, hogy a Haller család erdélyi ágának töredékes irati anyagából győjtsek forrásokat történész szakdolgozatomhoz. Ez akkor még nem sikerült. Mivel a bürokratikus akadályok miatt az Állami Levéltár helyi fiókjában ırzött anyaghoz, érdeklıdésem elsıdleges tárgyához nem fértem hozzá, ezért témavezetım, dr. Horn Ildikó tanácsait követve a Román TuI dományos Akadémia kolozsvári fiókjának Farkas utcai könyvtárába, egéi szen pontosan a könyvtár kézirattárába vettem be magam, és ennek az egyébként sajnálatos kitérınek köszönhetıen találtam meg október 26Ián a szécsényi seregszék 1656 és 1661 között vezetett jegyzıkönyvét. A felfedezést elıször volt tanárommal, a téma szakértıjével, dr. Pálffy Gézával osztottam meg, aki elektronikus levélben azonnal megerısítette, hogy a fori rás ismeretlen és komoly történeti értékkel bír. Régóta terveztem a forrás kiadását, ám a terv megvalósítása erdélyi téi májú kutatásaim miatt erısen kitolódott. A Nógrád Megyei Levéltárnak és a Nemzeti Kulturális Alapnak köszönhetıen most, hét évvel késıbb a jegyzıi könyv végre nyomtatásban is napvilágot láthat. A következı személyeknek külön is szeretnék köszönetet mondani: Tyekvicska Árpádnak, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatójának, aki a kiadás tervét habozás nélkül felkarolta és rendületlenül támogatta, és Juhász Katalinnak, a Nógrád Megyei Levéltár osztályvezetıjének, akinek oroszlánrésze volt a kötet elıkészítésével járó adminisztratív teendıkben. Továbbá a kiadvány lektorának, dr. Pálmány 1 A iratokat még ugyanabban az évben közölte is Szirácsik Éva RákócziIkori iratokat tartalmazó regesztakiadványában. A Sepsiszentgyörgyön ırzött anyag sorsáról: SZIRÁCSIK

6 Bélának, aki a nógrádi helytörténet és a korszak jó ismerıjeként számos éri tékes tanáccsal és javítással járult hozzá a vállalkozáshoz, illetve Késmárky Istvánnak, aki saját családjára vonatkozó anyaggyőjtését önzetlenül a reni delkezésemre bocsátotta. Köszönettel tartozom ezen felül a kötet térképét készítı Nagy Bélának, valamint a tördelést végzı Hernádiné Bakos MarianI nának szép munkájukért, és végül de nem utolsósorban dr. Pálffy Gézának, aki a kora újkori hadtörténetben igazán jártas történészként elvállalta a bei vezetı tanulmány megírását, és számos nehéz tudományos kérdés megoli dásában segítségemre volt, az annotált személynévmutatót pedig értékes bécsi levéltári adatokkal egészítette ki. Szeretném továbbá hálámat kifejezni a Kolozsvári Akadémiai Könyvtár, a Magyar Országos Levéltár, a Nógrád Megyei Levéltár és a Pest Megyei Levéltár dolgozóinak, hiszen munkámhoz minden szükséges segítséget megadtak, és kolozsvári barátaimnak, akik nélkül nehezen boldogulhattam volna a kezdetben ismeretlen erdélyi terei pen. Név szerint is nagy köszönettel tartozom Tóth Tamás levéltárosnak, aki balassagyarmati kutatásomat példásan elıkészítette, a Salgótarjánban készségesen és nagy türelemmel segédkezı Galcsik Zsolt levéltárosnak, vai lamint a Ráday Levéltár igazgatónıjének: Nagy Editnek, nem feledkezve el Biró Annamáriáról sem, aki Kolozsvárott rögzítette számomra a kéziratot tartalmazó kolligátum beosztását és fizikai paramétereit. A kéziratról és ırzési helyérıl A seregszéki jegyzıkönyvet a Román Tudományos Akadémia kolozsvári fii ókjának könyvtára (Biblioteca Filialei din ClujINapoca a Academiei RomâI ne) ırzi, amely 1950Iben jött létre több erdélyi és partiumi egyházi könyvtár anyagának erıszakos államosításával. 2 Ide szállították át az Erdélyi NemzeI ti Múzeum kéziratanyagának egy részét is. Forrásunk ebben az utóbbi győji teményi egységben maradt fenn. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum győjteményei hosszú és kacskaringós utat jártak be az államosítás elıtt. Gróf Kemény József ( ), a neves fori rásgyőjtı történész és másodfokú unokatestvére, gróf Kemény Sámuel ( ) 1841Iben határozták el, hogy felajánlják tekintélyes könyvi és iratgyőjteményüket egy Kolozsvárott létesítendı Erdélyi Nemzeti Múzeum számára. Elhatározásukat 1842Iben levélben közölték a kolozsvári országi 2 A beolvasztott, és máig a könyvtárban ırzött egyházi anyagok a következık: a bai lázsfalvi görög katolikus érsekség teljes könyvtára, a nagyváradi görög katolikus püspökség kéziratai, a kolozsvári unitárius, római katolikus, illetve református kollégiumok teljes könyvtárai, a kolozsvári ferences kolostor bibliotékája, illetve a szatmári rómaiikatolikus püspökség könyvtára. 6

7 győlésen összegyőlt erdélyi rendekkel. 3 Az intézmény megalakulása azoni ban még váratott magára. Kemény József 1855Iös halála után az ügy támoi gatói lépéskényszerbe kerültek, mivel a gróf a tervezett múzeum alapításáig a pesti Magyar Nemzeti Múzeumot nevezte meg az adomány átmeneti kei zelıjeként, és sokan alighanem joggal attól tartottak, hogy az értékes anyag végképp a fıvárosba kerül. Mikó Imre kezdeményezésére végül 1859Iben jött létre az Erdélyi Nemzeti Múzeum, és az azt mőködtetı Erdélyi Múzeum Egyesület, amelynek nemcsak a Kemény grófok győjteményeit sii került birtokba vennie, hanem további felajánlásokkal is gazdagodott. 4 Egy új korszak kezdetét jelentette a Kolozsvári Egyetem 1872Ies létrejötte. Az ErI délyi Múzeum Egyesület ugyanis már az alapítás évében szerzıdést kötött az egyetemmel, amelynek értelmében az egyesület tudományos győjteméi nyeit és könyvtárát határozott idıre és tulajdonjogát fenntartva, évi ötezer forint bér fejében használatra átengedte. Az egyetem dinamikusan gyarapoi dó, fıleg a kurrens szakirodalomra koncentráló könyvtára és az egyesület könyvtára ettıl kezdve szimbiózisban éltek. A két intézmény egy helyen mőködött, közös személyzettel, ám állományukat sokáig teljesen külön kei zelték, sıt külön raktárakban tárolták. 5 (Idıvel ez a merev gyakorlat megi szőnt, ám az egyes könyvek hovatartozását továbbra is nyilvántartották.) A levéltári jellegő anyagot 1903Itól kezdve a kézirattártól elkülönített győjtei ményi egységként kezelték, Múzeumi Levéltár néven Iben teri mészetesen az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárát is beköltöztették a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár ma is használt új Mikó utcai épületébe. A huszadik század viharait átvészelve a könyvtár és benne a kézirattár 1950Iben érkezett újabb fordulóponthoz, amikor a román kommunista áli lam minden más társadalmi szervezethez hasonlóan az Erdélyi Múzeum Egyesület mőködését is beszüntette. 7 A könyvtár nyomtatott anyagának tui lajdonjogát a könyveket már addig is kezelı Egyetemi Könyvtár (Ma: BibI lioteca Centrală Universitară Lucian Blaga ) kapta meg, a kéziratokat pei dig kétfelé osztották. Nagyobb részük szintén az Egyetemi Könyvtárban maradt, ám ahogy azt már említettük egy kisebb részüket, köztük az alai pítók: Kemény József és Kemény Sámuel kéziratait, illetve Mike Sándor nagy győjteményét az újonnan alakított Akadémiai Könyvtár kapta meg. A kéziratok megosztásának háttérében valószínőleg az állt, hogy a Múzeumi 3 VERESS A Kemény grófok felajánlásának történeti hátterérıl és elızméi nyeirıl: KISS SIPOS SIPOS KISS Az Egyesület könyvtárának zaklatott huszadik századi történetérıl és államosítái sáról: SIPOS

8 Levéltár gondozását, amely már 1948Iban, a fiatal Jakó Zsigmond kezdeméi nyezésére kiköltözött az Egyetemi Könyvtár épületébıl, az Akadémiai Könyvtár szerezte meg. 8 Az említett három személyi győjtemény pedig nagy számban tartalmazott kötetekbe kötött eredeti okleveleket, azaz levéli tári jellegő anyagot is, amelyeket némileg következetlenül a kézirattár réi szeként kezeltek. (1975Iben, amikor az Akadémiai Levéltár néven emlegei tett egykori Múzeumi Levéltárat az Állami Levéltár kolozsvári fiókja felsı utasításra átvette a könyvtártól, a bekötött eredeti oklevelek ugyanebbıl az okból maradtak ott.) 9 A jogi helyzet nagyfokú tisztázatlansága ellenére az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárának államosított anyagát ma is az Akadémiai Könyvtár és az Egyetemi Könyvtár kezeli, a levéltár anyagát pedig az Állami Levéltár utódintézménye (Arhivele NaŃionale Directia JudeŃeană Cluj). A hosszú de szükséges kitérı után vessünk egy pillantást a seregszéki jegyzıkönyvre. Forrásunk a már említett Kemény Sámuel kéziratgyőjteméi nyében (Ms. K. S.) maradt fenn, amely jelenleg három nagyobb sorozatra oszlik, ezek a következık: Hazai győjtemény (Ms. K. S. 1), GrammatophilaI tium Transylvanicum (Ms. K. S. 2.), illetve Cartophilatium Transylvanicum (Ms. K. S. 3.). Mindhárom sorozatot egységes külsı megjelenéső kötetek ali kotják. Ezek kolligátumok, fıleg századi iratmásolatokból állnak, de bıven tartalmaznak eredeti kéziratokat és helyenként eredeti szálas iratokat is. A jegyzıkönyvet a Grammatophilatium Transylvanicum tizennegyedik kötetében találjuk meg (Ms. K. S. 2/14.), amelynek nagy részét (f ) 17. század végi, 18. századi erdélyi vonatkozású királyi oklevelek és leiratok feltehetıen 19. század eleji másolatai foglalják el. 10 A kötet végére, a kolligái tum egykorú indexe (f. 268r 272v.) elé lett bekötve az ötvennégy lapnyi teri jedelmő (f. 214r 267v.) seregszéki jegyzıkönyv. Ez a kötet egészéhez hasoni lóan folio formátumú, ám valamivel kisebb, 22 centiméter széles és 34 centii méter magas. A jegyzıkönyv külsı jellegzetességei alapján egyértelmően eredeti. 1656Iben kezdte el vezetni a szécsényi seregszéknek, tehát a szécséi nyi végvár magyar katonai bíróságának seregbírája, Kajdi János. A kézirat vége valószínőleg csonka, ezzel magyarázható az is, hogy míg jelenlegi fori májában február 15Ién kelt utolsó bejegyzése, a címlapon található A költözés valószínőleg Jakó Zsigmond saját ötlete volt, így akarta végül sikertei lenül elkerülni a levéltár elkobzását. KISS KISS Ugyanez a kéziratsorozat egy másik nógrádi vonatkozással bíró tételt is megırzött. A negyedik kötetben (Ms. K. S. 2/4. f. 149I172.) találjuk a pápai, veszprémi, lévai, füleki és tihanyi vár evangélikus katonáinak felekezeti sérelmeikkel kapcsolatos kérvényeit, jórészt egykorú másolatokat, Supplices ad tronum milites stipendiarii evangelicae religionis in praesidiis Pápa, Veszprém, Léva, Fülek, Tihany alcím alatt. 8

9 századinak tőnı felirat hosszabb évkört ad meg. Kajdi jelenlegi adataink alapján 1654Itıl egészen 1663Iig, a vár második török foglalásáig töltötte be a szécsényi seregbírói tisztet. Nem tudjuk, hogy mőködésének eli sı néhányi, illetve utolsó évében is vezetettie hasonló jegyzıkönyvet. A forrás tartalmi jellemzését az olvasó Pálffy Géza bevezetı tanulmányái ban találja meg, itt csak arra szorítkozunk, hogy néhány formai jellegzetesi ségére felhívjuk a figyelmet. A jegyzıkönyv kilencvennyolc különálló, de számozatlan bejegyzést tartalmaz. A bejegyzések általában a seregszék üléi sei, de akad köztük néhány egyszerő, a seregbíró elıtt megtett felvallás is, amelyekhez nem volt szükség a seregszék tagjainak jelenlétére. Az ülések a jegyzıkönyvben általában idırendben követik egymást, ám van két, a szii gorú idırendet megbontó kivétel, ezek a 17. (1656. szept. 30.), az 55. (1659. jan. 9.) számú ülés. A fenti szabálytalanságok, a kézirat tiszta írásképe, illeti ve a benne található jó néhány jellegzetes szövegromlás arra engednek köi vetkeztetni, hogy a jegyzıkönyvbe máshonnan másolták be a szövegeket, feltehetıen a seregszék által kiállított ítéletlevelekbıl és egyéb kiadványok eredetijébıl vagy fogalmazványából, a másolás során pedig nem sikerült mindig megtartani az idırendet. Néhol elıfordul, hogy csak az ítéletet vei zették be, a perfelvételt nem. A permellékletek, így például a tanúvallatái sok, csak elvétve kerültek be a kötetbe. A kézirat szép, rendezett képet mutat, a szöveget a megfelelı helyeken, az egyes ülések kezdeténél, illetve a perfelvételeknél és az ítéleteknél általái ban megfelelıen tagolták középre rendezett alcímekkel. (Ezt a beosztást mi is megıriztük.) Az írás sőrősége azonban erısen változó. Két kéz írása küi lönböztethetı meg egyértelmően, az elsı kéz az ötvenhatodik seregszéki ülés (1659. jan. 19.) elsı perének végéig írta a jegyzıkönyvet, a második pei dig annak második perétıl a kötet végéig. (Jelzésértékő, hogy ha nem is tői nik el, de gyengül a szöveg addigi jellegzetes í Izése is. A törvín, líi vén, tívén szóalakokkal pedig nem találkozunk többet.) A jegyzıkönyv elsı felén belül is vannak kisebb, talán az íróeszköz cseréjébıl származó bei tővariációk, ráadásul a törvín alak a 28. seregszéki ülés (1657. jún. 9.) elıtt nem fordul elı, ám az íráskép alapvetı egysége egészen az említett ötveni hatodik ülés közepéig egyetlen kézre enged következtetni. Hosszabb konti rollszöveg híján sajnos nem tudjuk megállapítani, hogy a két írás közül mei lyik Kajdi Jánosé. Egy fontos kérdést még nyitva hagytunk a jegyzıkönyv kéziratával kapi csolatban, nevezetesen hogy miként kerülhetett a 19. századi erdélyi fınei mes, gróf Kemény Sámuel győjteményébe. A pontos válasz sajnos nekünk sincs birtokukban. Biztos fogódzót jelent a kézirat címlapján található kései, március 25Ién kelt, a szöveghez egyáltalán nem kapcsolódó jegyzet egy Szimuly Urszuly nevő kovács munkáiról. A mesterember román neve egyértelmően arra utal, hogy a kézirat már Erdélyben, vagy más román lai 9

10 kossággal is bíró területen (Partium, Szatmár etc.) volt. A jegyzıkönyv talán már ekkor is a Kemény család tulajdonát képezte. Egy elfogadható magyai rázat kiindulópontja lehet Lónyay Anna ( 1693) személye, aki elıbb WesseI lényi István középiszolnoki fıispánnak, majd 1659Itıl Kemény János ( 1662) erdélyi fejedelemnek ( ) volt felesége, és 1667Iig SzécsényI ben is rendelkezett egy részjószággal. 11 Lónyay Anna Wesselényi István özvegyeként szerepel a nógrádi nemesség évi összeírásában, a széi csényi járás legtekintélyesebb birtokosai között, hasonlóan unokatestvére fiához, Lónyay Gáborhoz. 12 Lehetséges, hogy 1663 után Lónyay Anna famii liárisa lett Kajdi János seregbíró, és rajta keresztül került a jegyzıkönyv mostohafiához, a Kemény család fıágát továbbvivı Kemény Simonhoz, majd a családon belül hagyományozódott. Természetesen az is elképzelhetı, hogy a protokollum Fülek 1682Ies ThökölyIféle ostroma idején kallódott el, amikor II. Koháry István füleki kapitány is fogságba esett. (Koháry a jegyzıkönyv vei zetésének idejében mőködı szécsényi kapitány, I. Koháry István fia volt, így könnyen megörökölhette a kéziratot.) 13 A kurucoktól pedig szövevényes úton kerülhetett 1768Iig Erdélybe vagy más román népességgel is bíró területre. Ahogy említettük, megnyugtató választ nem tudunk adni. Mi az elsı változai tot valószínőbbnek tartjuk, mivel közvetlen kapcsolatot teremt a Kemény csai ládhoz, és a kéziratgyőjteményt rendezı Kemény Sámuelhez. A kiadás módjáról Minden forráskiadványnál igen fontos, hogy a forrás közlıje alaposan megi indokolja a kiadás szükségességét és a választott módszert. Az elsı követeli ménnyel igen könnyő a dolgunk, hiszen a szécsényi seregszéki jegyzıkönyv a magyar végvárrendszer klasszikus korszakából fennmaradt két katonai bíráskodási jegyzıkönyvünk egyike, ráadásul a korábbi, és valószínőleg a jövıben is legfeljebb tucatnyi hasonló forrás felbukkanására számíthatunk. (Errıl bıvebben ld. Pálffy Géza tanulmányát.) Természetesen az is kérdési 11 Kemény János fejedelem özvegye: Lónyay Anna rokonainak: Haller Györgynek ili letve gróf Csáky Ferenc feleségének: Lónyay Margitnak terhét is magára véve okt. 13Ián a murányi várban tett bevallásában eddig osztatlanul bírt szécsényi jói szágukat Heves KülsıISzolnok egyesült vármegye alispánjának: Hamvay FerencI nek engedte át, aki ezért cserébe három, az özvegy ellen különbözı ügyekben indíi tott pert letett, elengedve a számára már megítélt kártérítés illletve szavatossági összeg nagy részét. A birtokátruházás jogcímét a szerzıdés nem jelöli meg nagy valószínőséggel csak zálogosításról van szó ám mégis ez az irat jelöli ki Lónyay Anna szécsényi birtoklásának végét. MOL P cs. Szécsény No. 13. f MOL P cs. Fasc. IV. No. 48. f Ez a második felvetés a bevezetı tanulmány szerzıjétıl, Pálffy Gézától származik. 10

11 ként merülhet fel, hogy miért láttuk szükségesnek a teljes szövegő közlést, hiszen a hasonló jellegő vármegyei közgyőlési és törvénykezési jegyzıi könyvek kiadása során a magyar történettudomány a tartalmi kivonatok mellett tette le voksát. Az in extenso közlést azonban véleményünk szerint messzemenıen indokolja a seregszéki jegyzıkönyv ritkasága és magyar nyelve, hiszen míg a magyarországi vármegyei jegyzıkönyveket a korszaki ban jórészt latinul vezették, addig a mi forrásunkban csak a peres felek leíi rása, tiltakozásaik, illetve az ítéletek formális része szerepel olykor latinul. Az átírás tekintetében az volt az alapvetı célunk, hogy a latin kifejezéi sekkel bıven élı, és néhol lapidáris tömörségő jogi szöveget az egyáltalán lehetséges mértékig olvashatóvá tegyük a történelem iránt érdeklıdı köi zönség számára. Ennek megfelelıen modern átírást alkalmaztunk, a közi pontozást, a kisi és nagybetők használatát a mai gyakorlatnak megfelelıen alakítottuk át. Megıriztük azonban a szöveg jellegzetes tájnyelvi hangzóit, í Izı nyelvjárását, és a régies szóalakokat. A magánhangzók hangértékéi nek megtartásával a helyi és személyneveket is modern formában írtuk át, ám az eredeti alakokat minden részletinformációt (egybeírásikülönírás stb.) megırizve rögzítettük a mutatóban. A végeredmény a magyar szövegek átíi rását tekintve Benda Kálmán 1974Iben publikált szabályzata 14 és Bak BorbáI la 2000Iben közölt márimár a régi magyar nyelv fordítását javasló irányi adása 15 között helyezkedik el, természetesen alapozva mindkét történész éri tékes szempontjaira. A latin szövegek átírásában döntıen Oborni Teréz jai vaslataira támaszkodtunk: a központozást értelemszerően módosítottuk, az uiv és az iij betőpárokat pedig a magyarországi kiejtés szerint írtuk át. 16 (A forrás gyakorlata egyik esetben sem volt egyértelmő, így ez nem okozott különösebb dilemmát.) A hónapneveket és a tiszteleti címzéseket azonban 14 BENDA Benda tanulmánya egyébként mindmáig a legrészletesebb magyar nyelvő forráskiadási szabályzat. (A sors furcsa fintora, hogy az a kötet, amelynek apropóján készült, mind a mai napig nem jelent meg.) 15 BAK Bak Borbála formális szabályzatként nem megfogalmazott, de példával illusztrált javaslatcsoportja Oborni Teréz alább említett referátumához hasonlóan az 1999Iben tartott Levéltári Napon hangzott el, amelynek témáját éppen a törtéi neti források kiadásának módszertana képezte. A konferencia értékes elıadásai a Fons évi elsı számában jelentek meg. Ugyanebben az évben a szegedi böli csészkar történész diákköre külön kötetbe győjtötte a korábban megjelent magyar forráskiadási szabályzatokat. (Forráskiadási szabályzatok. JATEIPress. Szeged Studium Füzetek 5.) 2000 óta nem sok elırelépés történt a területen. A Fons különszámának tanulmányai azonban rendszeres hivatkozási alapot jelentei nek. Ha a magyar történész társadalom nem is követi egyértelmően útmutatásaii kat, ám legalább van mitıl eltérnie a forráskiadásra vállalkozóknak. 16 OBORNI

12 következetesen kisbetővel írtuk, hogy az értelmezést nehezítve ne törjék meg feleslegesen a szöveg képét, kivételt csak az uralkodó jelzıivel tettünk. Mind a magyar, mind a latin szövegrészekben szögletes zárójelbe tett felkii áltójellel hívtuk fel a figyelmet a hibás, rontott alakokra, a javításokat pedig filológiai lábjegyzetben tüntettük fel. Két esetben javítottunk csak a fıszöi vegben. Egyrészt a sedes szót, amelyet a jegyzıkönyv vezetıi rendszeresen, és értelemzavaró módon saedesnek írtak, másrészt pedig a queror (= pai naszkodom) latin ige hibásan ae Ivel írt származékait (pl. querimonia hei lyett quaerimonia áll az eredetiben), ugyanabból az okból. Szögletes zárójeli ben kaptak helyet saját kiegészítéseink is, amelyekkel a véletlenül elhagyott szavakat pótoltuk. (Mivel a szövegben csonkulások, ázások, olvashatatlan alakok nincsenek, és a kártevık is megelégedtek a margóval, ezért ez nem lehet félrevezetı.) A rövidítéseket külön jelzés nélkül oldottuk fel, szintén az olvashatóságot szem elıtt tartva. Kivételt jelentenek a forint és a dénár rövidítései (f = florenus, d = denarius), illetve a peres felek csaknem fınevei sült egybetős rövidítései, az A. (actor/astrix = felperes) és az I. (in causam attractus/attracta = alperes.), amelyeknek feloldása feleslegesen terhelte volna a szöveget. A néhány szavasnál hosszabb latin szövegrészek fordítái sát dılt zárójelben a forrásszöveg után írtuk, a latin szavakat és kifejezései ket pedig (a régies magyar alakokkal együtt) a kötet végén található szómai gyarázatban fordítottuk le. Szintén dılt zárójelben kaptak helyet a seregszéi ki ülések sorszámai, az utánuk következı dátumot pedig mindig vastagítoti tuk. (Az eredetiben a kiemelést általában a nagyobb betőmérettel oldották meg.) Ugyancsak dılt zárójelbe tettük az ügyek római számos sorszámait is. A szöveghez a szükséges helyeken tárgyi jegyzeteket főztünk, olykor hoszi szabb kiadatlan forrásokat is idézve. A jegyzıkönyvben való tájékozódást a seregszéki ülések táblázata meli lett annotált személynévmutató, helynévmutató és tárgymutató is segíti. Bár tisztában vagyunk a hazai és erdélyi középkorászok által kedvelt egyesített mutatók elınyeivel, mégis a külön mutatók mellett döntöttünk, hogy a szei mélyek, földrajzi nevek és fogalmak gyors áttekintését lehetıvé tegyük. Az utóbbit a tárgymutató tematikus beosztásával is igyekeztünk elısegíteni. (A mutatózás rendszerének kialakítása során nagyban támaszkodtunk Benda Kálmán javaslataira és a vármegyei regesztakötetek gyakorlatára.) A jogtöri ténészek kedvéért a jegyzıkönyvben idézett jogforrásokat külön táblázatba győjtöttük össze. A települések lokalizálásának elısegítésére és a szécsényi vár befolyási körzetének illusztrálására térkép is készült a forrásban szerepi lı összes településnévvel. A tárgyi jegyzetek, illetve a személynévmutató eli készítéséhez a szakirodalom összegyőjtése mellett komoly levéltári háttéri kutatást is folytattunk. A szőkre szabott idı alatt elsısorban a vár néhány tisztjének családi levéltárát néztük át, különösen Koháry István szécsényi kapitányét. A munka azonban a KoháryIarchivum hatalmas terjedelme mii 12

13 att csak részben sikerülhetett. (Bár a Magyar Országos Levéltár mikrofilmjei it használtuk, ami a munkát gyorsította, így is csak a levelezés legfontosabb részére jutott idınk.) Emellett megvizsgáltuk néhány olyan család levéltái rát, amelynek tagjai civilként vagy katonaként részt vettek a seregszék muni kájában, így például a Madách, a Ráday és a Forgách levéltárat. Végül felüi letesen átnéztük Nógrád vármegye szinte teljes megmaradt régi iratanyagát is, illetve a Nógrád Megyei Levéltár néhány 17. századi iratokat is tartalmai zó győjteményes fondját, és néhány csomónyit a Pest Megyei Levéltárból. Mindez ugyan nagyon messze áll a lehetséges teljességtıl, ám reméljük, hogy forráskiadványunk így is biztos alapot szolgáltat majd a további, imi már nagyobb összefoglalásokra irányuló történeti kutatásnak. Szabó András Péter 13

14 PÁLFFY GÉZA A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzıkönyve ( ) Különleges betekintés a szécsényi végvárváros mindennapjaiba az as évek fordulóján A végvári katonaság hadi bíráskodásának kutatásáról Jakus Lajosra és Szakály Ferencre emlékezve Az 1990Ies évek legelején a Magyar Országos Levéltár egyik vegyes kamai rai iratiegyüttesében (Miscellanea) a törökellenes határvédelmi rendszer történetét kutatva 1 különleges iratra bukkantunk: a felsıimagyarországi hadiszék helyreállításáról március közepén rendelkezı dokumentumi ra. 2 Ez a korábban ismeretlen forrás adta azután az ötletet a századi ban a Magyar Királyság védelmében meghatározó szerepet játszó végvári katonaság (egykorú kifejezéssel a vitézlı rend/nép ) hadi bíráskodásának szisztematikus feltárására. Rövid utánajárást követıen után ugyanis kidei rült, hogy noha a törökellenes végházakban szolgáló vitézlı rend kutatái sa addig már közel másfél évszázada folyt, a témával a 20. század végéig behatóbban csupán hárman foglalkoztak, mégpedig egyiegy rövidebb tai nulmány keretében. 3 Egyrészt 1926Iban a kora újkori magyar történelem egyik leglelkesebb, bár napjainkra már elavult szemlélető búvára, Takáts Sándor ( ), aki e témakört is érdekes adatokat egymás mellé csemegézı, esszé jellegő tanulmányban mutatta be. 4 Másrészt az 1970Ies évek közepén a BatthyáI nyak irányította, 17. századi nyugatidunántúli határvédelem és magánföli desúri katonaság kiváló ismerıje, Varga J. János, aki fıként a körmendi prei zidiális mezıváros különleges seregszékére koncentrálva foglalta össze kutatási eredményeit. 5 Végül ismereteinket egy évtizeddel késıbb a GyırI 1 Ennek eredményeire vö. fıként PÁLFFY 1996.; PÁLFFY MOL E 211. Tétel 43. No. 12. Kiadása: PÁLFFY : No A nagyobb végvártörténeti összefoglalók közül egyedül Szegı Pál monográfiája szentelt néhány oldalt a kérdéskörnek. SZEGİ , 191., 201., TAKÁTS VARGA J Szinte szó szerint ugyanez monográfiája egyik fejezeteként: VARGA J , illetve rövidebb változata újabban: VARGA J

15 ben szolgáló magyar és német ırség, illetve a polgári lakosság, azaz különi bözı társadalomi csoportok és etnikumok egy közös, erıdített helyen törtéi nı együttélése kapcsán a RábaIparti erıdváros életét szisztematikus feltéri képezı Gecsényi Lajos gazdagította. 6 A témára figyelmünket felkeltı, évi különleges irat megtalálása után közel fél évtizeddel, 1995Iben különbözı külföldi (fıként bécsi, pozsoi nyi és kassai) és hazai (elsısorban budapesti, gyıri és veszprémi) hadi, kai marai, családi, városi és hiteleshelyi levéltárakban folytatott kutatásainkat elsısorban Szakály Ferenc ( ) szakmai irányításával nagy öröi münkre sikerült önálló monográfiában összegeznünk. 7 Ezt egy rövidebb oki mánytár ( o.) mellett Benda Kálmán ( ) és Nagy László nyomdokain haladva 8 egy leendı végvári archontológiai lexikon egyik vasi kosabb fejezeteként a századi Magyar Királyság területén egykor szolgált hadi bíráskodási személyzet alapvetésnek szánt adattárával egészíi tettük ki ( o.). Ezek sorában a Nógrád megyei Szécsény vára kapcsán viszont a Forgách család levéltárából még csupán egyetlen adat szerepelt (Kis Miklós seregjegyzı 1651Ibıl, 232. o.), akit ráadásul a nemrég elhunyt, nagyra becsült nógrádi helytörténész, Jakus Lajos ( ) is ismert. 9 Kötetünkben számba vettük az addig elıkerült magyar hadii, seregi és tái bori széki bírósági ítéleteket és perjegyzıkönyveket is ( o.), melyek terjedelme az egy oldalnyi rövid határozattól az ötven foliónyi vaskos jegyzıi könyvig terjedt. Bár ezek száma sajnos csak néhány tucatra rúgott, szélesebb körő levéltári kutatással mind a végvári katonaság hadi bíráskodásának szervezetét, mind a vitézlı törvényszékek mőködését és ítélkezési gyai korlatát sikerült alaposabban körüljárnunk. A 16. század második felére a törökellenes végvárrendszer kialakulásával 10 ugyanis az uralkodó fizette vitézlı rend a magyarországi társadalom új, önálló, ún. köztes rétegévé vált: a kiváltságoltak (elsısorban a nemesek) és a kiváltságokkal nem reni delkezık (a jobbágyok) között foglalt helyet, mégpedig fokozatosan megi szerzett elıjogainak köszönhetıen az elıbbiekhez állva közelebb. 11 E prii vilégiumok (a földesúri joghatóság alá nem tartozás, az adómentesség, a kocsmai és malomtartás, a 17. században a szabad vallásgyakorlat stb.) közé tartozott a 16. század utolsó harmadától az önálló katonai igazságszolgáltatás 6 GECSÉNYI fıként PÁLFFY A téma legfıbb tanulságait azóta a nemzetközi szakmai közönségnek is összegeztük: PÁLFFY BENDA és NAGY L JAKUS 1985a Vö. SZEGİ 1911.; SZÁNTÓ 1980.; PÁLFFY 1996.; PÁLFFY További irodalommal NAGY L ; BENCZÉDI 1983.; PÁLFFY 2003c.; a nógrádi vái rak társadalmára külön PÁLMÁNY 1986a. 15

16 is, amelyet a mintegy fıt számláló nagyobb részben magyar végi vári katonaság a magyar királysági rendek és nemesek ellenállása dacára is megszerzett. 12 A végvári hadi bíráskodás legfıbb fórumát a végházak kapitányainak ún. seregszékei (sedes bellica) jelentették, amelyek esküdtszékként hoztak a vétkes katonák ügyeiben ítéleteket. A német zsoldosoktól eltérıen a lovasok és gyalogosok felett egyaránt ítélkezı kapitányi vitézlı törvényszékek hii vatali teendıit egyes kiemelt végvárakban és erıdítményekben (Gyır, ÉrI sekújvár, Komárom, Léva, Fülek, Kassa stb.) külön tisztségviselık, a seregi bírák (judex bellicus, judex exercitus), más kisebbinagyobb véghelyeken (pl. Kékkı, Veszprém stb.) pedig hites seregjegyzık/seregnótáriusok (juratus notarius sedis bellicae/judiciariae militaris) látták el. Az európai katonai igazi ságszolgáltatás kora újkori rendszerében ugyanakkor különlegességnek szái mított, hogy a végvári katonaság bíráskodása igazodott a határvédelmi rendszer szervezetéhez, azaz a kisebb várakból kialakuló végvidéki fıkapii tányságok rendszeréhez. A végvidékek (a Drávától északra a 17. században a Kanizsával szembeni, a gyıri, a bányavidéki és a felsıimagyarországi gei neralátus) várainak seregszékeirıl ugyanis az ítélettel elégedetlen félnek lei hetısége nyílott arra, hogy ügyét másodfokon a végvidéki fıkapitány (gei nerális) ún. hadiszékére fellebbezze. Alapvetı források felbukkanása az elmúlt másfél évtizedben A századi magyar és idegen végvári katonaság hadi bíráskodásának kutatását jelentısen megnehezítette, hogy rá vonatkozóan önálló levéltári fond ellentétben az országos, vármegyei vagy városi bíróságokkal a századi Magyar Királyság egyetlen végháza esetében sem maradt fenn, még kisebbinagyobb részben sem. Így természetesen már 1995Iben megjei lent kötetünk közzétételekor is tisztában voltunk azzal, hogy elsısorban a hadi bírósági ítéletlevelek és a korszakban oly gyakori, különféle hadiszai bályzatok terén bıséggel várhatók még új lelemények, fıként kevésbé isi mert vagy a hadibíráskodás szempontjából elsıre relevánsnak nem tőnı lei véltári iratiegyüttesekbıl. Kárffy Ödön joggal nevezte ugyanis az elıbbieket már a 20. század elején is a hadtörténelem ritkaságainak. 13 Hasonlóan vélei kedett két évtizeddel késıbb Bittó Béla is, amikor azt hangsúlyozta, hogy ily ítéletlevél ritkaság számba megy Minderre PÁLFFY 1995.; PÁLFFY 1998a. 13 KÁRFFY BITTÓ

17 Kutatói optimizmusunkra több dolog is okot adott. Egyrészt szomorúan kellett megállapítanunk, hogy a magyarországi német haditörvényszékek (az ún. soltésziszékek) és magyar hadibíróságok (az említett fıkapitányi hai di és végvári seregszékek) írásbeli feladatainak túlnyomó részét ellátó bírói sági vagy seregjegyzık, illetve hadi vagy seregbírák egykori jegyzıkönyvei közül monográfiánk évi megjelenéséig sajnos egyetlen egy sem került elı. Másrészt a századi (tábori és várbeli) hadiszabályzatok számát munkánkban ugyan magunk is többel gyarapítottuk 15 közöttük a legkoi rábbi általános magyar és horvát, lovas és gyalogos hadiszabályzat felfedei zésével és történetének feltárásával 16, biztosak voltunk abban, hogy ilyei nek felbukkanása különbözı levéli és kézirattárakból még várható, akár jei lentısebb számban is. Azaz örömünkre szolgált volna, ha a század fordulóján valakik legalább egyiegy lépéssel vagy szisztematikusan folytati ják a Hadtörténelmi Közlemények 1891Itıl 1897Iig tartó úttörı győjtését (Ma7 gyar hadiszabályzatok győjteménye, mintegy félszáz szabályzat közzététele), azaz egy kora újkori hadiszabályzatigyőjtemény elkészítését. Várakozásunk azóta több tekintetben beigazolódott. Az elmúlt bı egy évtii zedben mind az Erdélyi Fejedelemségbıl, mind a Magyar Királyságból szái mos újabb, eddig ismeretlen hadirendtartás került elı elegendı Bethlen GáI bor 1620Ias évekbeli magyar nyelvő tábori hadiszabályzatára vagy az egerszei gi végvár évi, ugyancsak magyarul papírra vetett rendtartására gondoli nunk. 17 Ám tetemesen gyarapodott a hadi bírósági ítéletlevelek száma is. MiI ként errıl 1995Iben megjelent könyvünk néhány évvel késıbbi (1998. évi) doki tori disszertációiváltozatában már beszámolhattunk, 18 a bécsi Hadilevéltárban (Kriegsarchiv) folytatott rendszeres feltárómunkáink során több német gyaloi gos és lovassági hadbírósági tárgyalás jegyzıkönyvét fedeztük fel. S noha ezek adatait már több helyen hasznosítottuk, közzétételük akár még nemzetközi szempontból is figyelmet érdemelne, hiszen ilyen dokumentumokat jelentıi sebb számban német nyelvterületen sem adtak ki. Ám végvidéki hadiszéki és végvári seregszéki ítéletekbıl is találtunk azóta néhányat, elsısorban napjai inkban már külföldön ırzött, egykori magyar arisztokratailevéltárakban PÁLFFY fıként Errıl utóbb külön tanulmányban is szóltunk: PÁLFFY 2003b.; szövege a német kui tatás számára is megjelent PÁLFFY : No. I II. 17 HAUSNER 2001.; PÁLFFY 2003a. Az utóbbinak a nagyobb közönség számára is eléri hetı, friss kiadása: VÉGH : No PÁLFFY 1998a. 17.: 27. jegyzet, stb. 19 Az erdıdi Pálffy család napjainkban részben Pozsonyban ırzött archívumában például az 1630Ias évekbıl két érsekújvári hadiszéki ítéletlevélre bukkantunk. SNA ÚPA Arm. VIII. Lad. 4. Fasc. 6. No (1632. dec. 2.) és uo. Arm. VII. Lad. 9. Fasc. 1. No. 2. (1635. szept. 23.) 17

18 Mindezeken túl doktori értekezésünkben már arról is hírt adhattunk, hogy a budapesti Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában egy évi szerencsés vásárlás eredményeként fennmaradt a lévai végvár seregi székének 1676 szeptemberétıl 1701 júniusáig vezetett, 254 fóliónyi terjedeli mő, azaz több mint 500 oldalas jegyzıkönyve. 20 Bár ennek adatait dolgozai tunkban ugyancsak több helyen hasznosítottuk, teljes terjedelmében történı kiadása azóta is vár egy vállalkozó szellemő kutatóra. (E különleges forrást ráadásul 1678 elejérıl egy ez ideig ugyancsak ismeretlen, magyar nyelvő, kilenc artikulusból álló várbéli rendtartás nyitja. 21 ) Mivel pedig más forrási utalásokból tudjuk, hogy hasonló protokollumokat Gyırben és majdnem biztosan Füleken is rendszeresen vezettek, 22 egyszer talán valamelyik gyıi ri (vagy füleki) seregbíró, esetleg gyıri fıi vagy vicegenerális hagyatékából felbukkanhat még egyiegy hasonló seregi vagy hadiszéki jegyzıkönyv. Ehelyütt érdemes felhívnunk a figyelmet arra is, amirıl ez ideig még a szakmai közönség sem tudhatott: néhány évvel ezelıtt, 2006 elején egy bui dapesti magángyőjteményben felbukkant az eddig ismert legkorábbi mai gyar nyelvő hadbírósági ítéletlevél. 23 Nevezetesen az elsı, már állandó jeli leggel szolgáló magyar hadbíró ( ), a felsıimagyarországon tevéi kenykedı Wékey Ferenc császárnak ő felségének hadi bírája és kapitánya március 26Ián, Lazarus von Schwendi felsıimagyarországi fıkapitány ( ) ungvári táborában kelt ítéletlevele, akitıl ez ideig ugyanezen esztendıbıl már két másik, ám csupán késıbbi oklevél volt ismert. 25 A kéi sıbbi, rendes felsıimagyarországi hadbírák elıdjének tekinthetı Wékey az ítéletet esküdt bírótársaival együtt egy bilkei (Bereg megye) nemesi udvari ház kirablása ügyében hozta a királyi hadsereg egyik ismertebb lovaskapii tányával, Móré Gáspárral szemben OSzK Kt. Fol. Hung Uo. f. 2. A várrendtartás közlését készülı végvári oklevéltárunkban ( Az jó hírért, névért s az szép tisztességért Oklevéltár a végvári katonaság történetéhez [ szá7 zad]) tervezzük. 22 Ld. például 1622Ibıl Gyırbıl: oda az procotulomban [sic!] iratá azt velem...; az proco7 tulomban olvasván...; Fölvéve Kauassi [ti. Kávássy Pál gyıri lovaskatona] az sereg procotulomját, olvasni kezdé...; az seregszéki nótáriusnál az protocolum... GyEL GyKHL Okmánytár II. rész No Magángyőjtemény, Budapest; a kétoldalnyi, magyar nyelvő, pecsétes, eredeti irat xeroximásolata megtalálható birtokunkban. Kiadását 2010Iben egy kisebb önálló közleményben tervezzük. 24 A Zemplén megyei birtokos, alországbíróként is szolgált Wékeyre újabban ld. GYULAY DÖBRENTEI (1566. jún. 24.) és THALY : No. 1. (1566. aug. 25.) 26 Móréról az 1550Ies évekbıl több adatot hoz: ISTVÁNFFY passim. 18

19 Végül az elmúlt esztendıkben részben saját kutatásainknak, részben töri ténész és levéltáros kollégáink szívességének köszönhetıen sok tucattal szai porodott a végvárak hadi bíráskodási személyzetének száma. E téren külön figyelmet érdemel, hogy egykori pécsi tanítványunk, Végh Ferenc a keszti helyi végvárvárosról írott doktori értekezésében mintaszerően feltárta a BaI latoniparti prezidiális mezıi avagy végvárváros igazságszolgáltatását és az ottani magisztrátus mőködését, amelyet a katonaság nagyszámú jelenléte miatt Körmendhez és más dunántúli prezidiális mezıvárosokhoz hasoni lóan ugyancsak seregszéknek tituláltak. 27 Ugyanı frissen megjelent kismoi nográfiájában pedig feltérképezte az egerszegi végvárvárosbeli hadi és polgári igazságszolgáltatást is. 28 Szakály Ferenc századi esettanuli mányait és Benda Gyula ( ) 18. századi keszthelyi sikeres mélyfúi rásait folytatva, 29 Végh mikrotörténeti jellegő dunántúli alapkutatásai még a korabeli Magyarország hadi, társadalomi és várostörténetét is fontos megáli lapításokkal gyarapították. Végvári mikrotörténet : a szécsényi seregszék jegyzıkönyve A magyar végvárkutatás egyik unikális forrása 2003 októberében a téma alapforrásainak száma egy újabb túlzás nélkül állítható szenzációs dokumentummal gazdagodott, amelyet egykori budai pesti tanítványunk, Szabó András Péter forráskiadásának és sajtó alá rendei zésének köszönhetıen jelen kötetben tarthat kezében az olvasó. NevezeteI sen a szécsényi végvár seregszékének április 8Iától február 6Iig fennmaradt, nagyobbrészt magyar, kisebb részben latin nyelvő jegyzıkönyi vével miként latin címe nevezi: Protocolon iuridicum sedis bellicae praesidii is7 tius Szecseniensis Suae Maiestatis Sacratissimae. A kötet mint a fentiek ismei retében ez már szinte várható volt ismét egy különleges, a téma kutatái sa szempontjából alig szóba jöhetı helyen, a Román Tudományos AkadéI mia kolozsvári könyvtárában bukkant fel, miként errıl és ide kerülésének feltételezett körülményeirıl a forrás kiadója az Elıszóban részletesen beszái mol. Az Erdélyben talált, de a Magyar Királyság, Nógrád megye és SzéI csény végvára története szempontjából oly fontos felfedezését a kora újkoi ri magyar hadi és jogi, valamint a társadalomi és a Nógrád megyei helytöri ténetírás szerencséjére Szabó András Péter széles körő levéltári háttérkui tatást folytatva rendezte sajtó alá. 27 VÉGH VÉGH és : No Ezekre nagy számuk miatt most külön nem hivatkozhatunk. Ld. rájuk Végh FeI renc könyvének bibliográfiáját. VÉGH és

20 Mindezeknek köszönhetıen munkája mintaszerőre sikerült. A kora újkoi ri vármegyei közigazgatás és jogszolgáltatás, valamint nemesi társadalom megismerését az elmúlt negyedszázadban alapvetı adatokkal gazdagító századi vármegyei jegyzıkönyvek regesztaköteteivel 30 ellentétben ugyani is ı nem szokványos forráskiadványt készített. Amellett, hogy a teljes terjei delmében közölt magyar latin nyelvő dokumentumot filológiai és paleogi ráfiai, illetve a szükséges helyeken szakmai magyarázó jegyzetekkel látta el, minden hosszabb latin szövegrész fordítását is elvégezte. Így e kulcsfontosi ságú dokumentum a korszak latinul nem tudó kutatói számára is rendelkei zésre áll. A magyar nyelvő szövegrészekben felbukkanó további latin szai vak megértéséhez pedig részletes szómagyarázatot készített. Végül, ami a konkrét forráskiadás mellett Szabó András Péter háttéri munkája talán legfıbb és leghasznosabb hozadékának tekinthetı: a forrás könnyebb értelmezése és minél szélesebb körő használata érdekében a szokásos helynévi és a gondosan elkészített tárgymutató mellett kismoi nográfiányi terjedelmő, annotált személynévmutatót állított össze. Ennek anyagát fıként Belitzky János, Jakus Lajos, Szakály Ferenc és Pálmány BéI la újabb Nógrád és Pest megyékre, illetve Szécsényre vonatkozó eredméi nyei 31 mellett mindenekelıtt különféle családi, vármegyei és központi kori mányhatósági levéltárakban folytatott alapkutatásokra építette. Így a 17. század közepi szécsényi végvár és egyúttal a gyakran ott mőködı Nógrád vármegye kapcsán olyan részletes és az említett végvári archontológiai lei xikon kereteit több helyütt jelentısen túllépı adatbázist állított össze, amelyhez hasonló ez ideig a századi teljes magyar horvát határvéi delmi rendszer egyetlen egy végváráról sem áll rendelkezésre! 32 Joggal merül fel természetesen a kérdés, szükség voltie a szöveg teljes terjedelemben történı közzétételére és ilyen alapos háttérmunkára. A téma kutatójaként erre több szempontból is egyértelmő igennel válaszolhatunk. Egyrészt: a szécsényi seregszék Erdélybıl elıkerült és most megjelent jegyi zıkönyve az eddig ismert legkorábbi és elsıként megjelenı végvári seregszéki pro7 tokollum amely így egyszerre tartható a magyar hadi, jogi és társadalomi történeti kutatások szempontjából unikális jelentıségőnek, miként hasonlói nak tekinthetnénk az eddigi legkorábbi vármegyei jegyzıkönyv, a 16. szái 30 A döntıen a mai Magyarország határának keretei között folytatott nagyszabású regesztázás eredményeinek új, DVDIformátumú közzététele: VARGA KENYERES TÓTH Ld. fıként BELITZKY 1971.; BELITZKY 1972.; BELITZKY 1980.; JAKUS 1985a.; JAKUS 1985b.; JAKUS 1987a.; JAKUS 1987b.; JAKUS 1995.; SZAKÁLY 1995.; SZAKÁLY 1997.; SZAKÁLY 2001.; PÁLMÁNY 1982a.; PÁLMÁNY 1982b.; PÁLMÁNY 1983a.; PÁLMÁNY 1983b.; PÁLMÁNY 1986a.; PÁLMÁNY 1986b. 32 Vö. veszprémi kísérletünkkel: PÁLFFY 1998b. 20