SZAKDOLGOZAT Veres Judit 2008

Átírás

1 SZAKDOLGOZAT Veres Judit 2008

2 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment SZAK ÚD tagozat EU kapcsolatok szakirány A MAGYARORSZÁGI VÁLLALKOZÁSOK ÜZLETI KÖRNYEZETE különös tekintettel a kis- és közép méretű vállalkozásokra Budapest, 2008 Készítette: Veres Judit

3 3 Tartalomjegyzék I. Bevezetés... 4 II. A magyar kis- és középvállalatok helyzete és problémái... 7 II.1 A kis- és középvállalatok meghatározása, gazdasági jelentősége...7 II.2 A Világbank 2007-es üzleti környezet jelentése ( Doing Business 2008 Report ) és a magyar KKV-k működési feltételei...10 II.3 A Doing Business jelentés és a gazdasági átalakulás...12 II.4 Magyarország és az EU-15 üzleti környezete a Doing Business jelentés tükrében.22 II.4.1 Vállalkozás indítása...23 II.4.2 Hatósági eljárások...24 II.4.3 A munkaerő rugalmassága...26 II.4.4 Tulajdonjog bejegyzése...27 II.4.5 Hitelhez jutás...28 II.4.6 Befektetők védelme...30 II.4.7 Az adófizetés lebonyolítása...32 II.4.8 A külkereskedelem lebonyolítása...34 II.4.9 Szerződések érvényesítése...34 II.4.10 A vállalkozás megszüntetése...36 II.5 Magyarország és a környező országok helye...39 II.6 A Doing Business jelentés alapján levonható következtetések a magyarországi üzleti környezetre nézve...47 III. A magyar kis- és középvállalkozások javaslatai az üzleti környezet javítására III.1. A vállalatok körében végzett felmérések tanulságai...52 III.1.1. A GKI Gazdaságkutató Zrt. felmérésének tapasztalatai...52 III.1.2. Vállalkozásbarát adórendszer; a PTE Közgazdaságtudományi karának kisvállalati felmérésen alapuló tanulmánya...55 III.1.3. Kopint-Tárki Zrt. és a GKI Gazdaságkutató Zrt. innovatív KKV-k körében végzett felméréseinek tapasztalatai...57 III.1.4. Egyéni vállalkozóként szerzett tapasztalataim a magyarországi üzleti környezet minőségéről...58 III.2. A Doing Business 2008 jelentés a vállalkozók körében végzett felmérések tükrében és a magyar vállalkozási környezet szükséges feltárása...61 IV. Összefoglalás Irodalomjegyzék...65 Az ábrák és táblázatok jegyzéke sz. melléklet: A WEF üzleti környezet minőségét mérő mutatójának komponensei sz. melléklet: A Doing Business 2008 jelentés adatai a vizsgált országokról sz. melléklet: A World Economic Forum adatai a vizsgált országokról sz. melléklet: Az egy főre jutó nemzeti jövedelem a vizsgált országokban...76

4 4 I. Bevezetés A magyar tudományos publikációkat 2005 óta be kell vinni egy publikációs adatbázisba, amennyiben közpénzből finanszírozták őket. Ebben az adatbázisban meg kell jelölni a publikáció tudományági besorolását is. Ennél a szakdolgozatnál természetesen nincs szó tudományos publikációról, és a munkát sem támogatták kormányzati források. A kutatás megtervezésénél azonban ugyancsak felmerült a szakterületi besorolás kérdése. Az elemzés jellege miatt itt a közgazdasági és üzleti tudományok határterületéről van szó. A tudományágat illetően egy olyan területre gondoltam, amely az üzleti és vállalkozási képzésben inkább csak tantárgyként, de nem kifejezett kutatási diszciplínaként szerepel. Ez az üzleti gazdaságtan, amely a közvélekedés szerint általában csak afféle könnyített elméleti közgazdaságtan az üzleti szférába készülő szakemberek felkészítésére. A szakdolgozat készítésekor azonban meggyőződtem arról, hogy ezen a szakterületen is lehetséges az önálló kutatómunka, s alaposabb felkészültséggel, nagyobb kutatói tapasztalattal talán a saját tudományos eredmények sem elképzelhetetlenek. Ezekkel az általános gondolatokkal ajánlom tehát üzleti gazdaságtani munkámat az érdeklődő olvasónak. A magyar vállalkozási szféra üzleti környezetének minősége hosszú ideje vitatott, mégsem teljesen megértett kérdés. Maga az üzleti környezet is, mint fogalom, többféle szempontból értelmezhető. Elsődlegesen az állami és önkormányzati szervek valamint a szabályozási környezet vállalkozásokra gyakorolt ösztönző vagy akadályozó hatása határozhatja meg. Ugyanakkor egyre inkább előtérbe kerülnek az államtól független, a magánszféra kompetenciájába tartozó jellemzők, mint például a vállalkozások által igényelt szolgáltatások elérhetősége, vagy a vállalkozások mindennapi tevékenységében megnyilvánuló szokások, normák és gyakorlati technikák. Az üzleti környezet értelmezése a külső és belső megítélés miatt is összetett, hiszen a felgyorsult globalizációs folyamatok következtében egy ország üzleti környezetének minőségét önmagában már nem tekinthetjük jónak vagy rossznak. A fizikai határok elmosódásával az árukhoz és szolgáltatásokhoz hasonlóan egy ország e tényezővel is részese a nemzetközi versenynek, tehát az üzleti környezet minősége szoros összefüggésben van az adott ország versenyképességével. Különösen igaz ez egy kis és nyitott gazdaságú ország esetében, mint Magyarország, amely a schengeni csatlakozást követően egy olyan gazdasági közösség minden szempontból teljes jogú tagjává vált, ahol az országok közötti áruk, szolgáltatások és személyek szabad

5 5 mozgása alapvetően szükségessé teszi az üzleti környezet versenyszemléletét. A magyar döntéshozók egyre fogékonyabbak a nemzetközi összehasonlítások iránt, sőt egyre erősebb az a tendencia, hogy a kormányzati intézkedések hatásait nem a gazdaságban mérhető eredményekkel, hanem a nemzetközi mutatók változásával igyekeznek igazolni. 1 A nemzetközi versenyben való helytállás és a nemzetközi rangsorok helyezései közé azonban korántsem tehetünk egyenlőségjelet, mivel az ilyen elemzések szempontjai és kritériumai a felmérés összehasonlíthatósága érdekében nem térhetnek ki az adott ország társadalmigazdasági sajátosságaira és a mutatók által jelzett intézkedések valós eredményeire. A nemzetközi szervezetek által rendszeresen publikált rangsorok és elemzések iránytűként szolgálhatnak a multinacionális nagyvállalatok számára abban a tekintetben, hogy melyik országban érdemes terjeszkedniük, telephelyet létesíteniük. Mivel pedig ezek a vállalatok a kormányok befektetésvonzó politikájának fő célpontjai, a gazdasági szabályozás kialakításakor sokszor elsőbbséget is élveznek. Magyarország gazdaságában a multinacionális vállalatok kétség kívül nagy súllyal szerepelnek, de a főképp magyar tulajdonban lévő kis- és középvállalatok gazdasági jelentősége meghaladja ez előbbiekét mind a foglalkoztatás, az árbevétel és hozzáadott érték tekintetében. 2 Ezen kívül a kis- és középvállalatok érzékenyebben reagálnak az üzleti környezet változásaira egy bármilyen előjelű intézkedést követően sokkal hamarabb mutatnak fel a gazdaság számára is érzékelhető jeleket, például a foglalkoztatási létszám növelésével, vagy csökkentésével ezért az általuk fontosnak tartott szempontok figyelembevétele még inkább indokolt. Dolgozatomban egy mára igen divatossá vált nemzetközi felmérés, a Világbank Doing Business jelentését vettem alapul a magyarországi vállalkozások, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások helyzetének feltárásához, valamint a szükséges beavatkozási pontok meghatározásához. Tettem ezt több okból; egyrészt kíváncsi voltam, hogy a Doing Business jelentés szerint mitől vált annyira kedvezővé a magyarországi vállalatok működési környezete, hogy egy év alatt (2006-ról 2007-re) 21 helyet lépjünk előre a rangsorban, másrészt, hogy megvizsgáljam, a jelentés valóban használható-e az üzleti környezet minőségének átfogó elemzésére és a vállalkozások működésének sikerességéhez szükséges tényezők mérésére. Az ötletet a Doing Business 2008 jelentés publikációját követő 2007 októberében rendezett magyarországi konferencia adta, amelyen a szerzőkön túl megjelentek az üzleti 1 Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (2007): Világbank Doing Business Jelentés ( :01) 2 SMEs and entrepreneurship in the EU, Statistics in focus 24/2006

6 6 világ, a közgazdász szakma és a kormányzat képviselői is. Nyilvánvalóan, a kormányzati álláspont a jelentésben szereplő rendkívüli javulást volt hivatott képviselni, amivel a többi meghívott nem tudott maradéktalanul egyetérteni, kritizálva a jelentés módszertani hátterét. A Doing Business jelentés megállapításait ezért összevetettem más felmérésekkel is, mint például a World Economic Forum Quality of the national business environment ranking 3 (2007), az IMD Versenyképességi évkönyve (2007), a Trancparency International magyarországi Ország Integritás jelentése (2007), és a GKI-Microsoft Versenyképességi évkönyve (2007). Az elemzés során végig arra törekedtem, hogy minden jelentés és rangsor egy időszakra a 2007-es évre vonatkozzon, hogy a mutatók az összehasonlítás során ne torzuljanak. 4 Több üzleti környezetről szóló jelentés és felmérés teljességgel nélkülözi az üzleti környezet minősége által leginkább érintett, és azt nagymértékben befolyásoló szektornak, a vállalkozóknak a véleményét. Én ezt a hibát nem szerettem volna elkövetni, ezért dolgozatomban kitérek több, például a GKI vagy a Pécsi Tudományegyetem által végzett vállalati felmérés eredményeire, valamint saját egyéni vállalkozóként szerzett tapasztalataimra is. Célom ezzel annak feltárása, hogy amennyiben tényleges helyzetünket szeretnénk látni az üzleti környezet minőségét illetően, és ezen a téren valós a Magyarországon működő vállalkozások által érzékelhető javulást szeretnénk elérni, nem tekinthetünk el attól, hogy az üzleti környezetet kívülről a világ szemével, és belülről a vállalkozók szemével egyaránt nézzük. 3 A nemzeti üzleti környezet minősége rangsor 4 A Doing Business jelentés kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy bár a jelentés neve Doing Business 2008, de a kiadásának időpontja szeptember, és a júniusától júniusáig terjedő időszakot fedi le.

7 7 II. A magyar kis- és középvállalatok helyzete és problémái II.1 A kis- és középvállalatok meghatározása, gazdasági jelentősége január 1. óta az uniós szabályozásnak megfelelően a kis- és középvállalati kategóriába a évi XXXIV. törvény értelmében az alábbi meghatározásoknak megfelelő vállalkozások tartoznak: (1) KKV-nak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg. (2) A KKV-kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg. (3) A KKV-kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg. (4) Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése tőke vagy szavazati jog alapján külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25 százalékot. 1. Táblázat: A kis és középvállalkozások kategóriái Meghatározás Foglalkoztatotti létszám Árbevétel (millió ) Középvállalat 50< >250 <50 Kisvállalkozás 10< >50 <10 Mikrovállalkozás <10 <2 Forrás: saját táblázat a évi XXXIV. törvény alapján E besorolás alapján a magyarországi vállalkozások 99,9 százaléka minősült kis és középvállalatnak a évi KSH adatok szerint. A nagyvállalatokkal szembeni számbeli fölényből még nem következne egyenesen a szektor gazdasági súlya, hiszen egy multinacionális nagyvállalat piaci ereje, bevétele, foglalkoztatotti létszáma nem mérhető egy kisebb akár egy fős vállalkozáséhoz, holott számbelileg egy-egynek felel meg mindkettő. A kis- és középvállalkozások azonban Magyarországon és az Európai Unióban is jelentős hányadát adják a foglalkoztatásnak és az árbevételnek, valamint kisebb többségét a hozzáadott értéknek. (2. táblázat)

8 8 2. Táblázat: A vállalkozások helyzetét jellemző legfontosabb mutatók megoszlása méretkategóriák szerint 2005-ben (%) Megnevezés kkv 250 főnél fő fő fő fő összesen nagyobb összesen Vállalkozások száma* 75,6 20,2 3,6 0,6 99,9 0,1 100,0 Alkalmazottak* 6,0 21,9 21,6 19,5 68,9 31,1 100,0 Árbevétel 7,4 14,4 19,7 18,1 59,6 40,4 100,0 Export 5,9 5,5 10,3 13,5 35,3 64,7 100,0 Hozzáadott érték 6,0 10,9 16,4 18,7 52,0 48,0 100,0 Saját tőke 8,9 11,9 14,6 15,8 51,2 48,8 100,0 Forrás: GKM A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája , p.18 A fenti ábra tanúsága szerint egyedül az exporthajlandóság az, amelyben a KKV szektor elmarad a nagyvállalati szektortól. Fontos még kiemelnünk az innovációs hajlandóság tényezőjét is, amely a KKV- szektor esetében ugyancsak jelentősebb, mint a nagyvállalatok körében. A GKI 2008-ban készült üzleti környezettel kapcsolatos tanulmánya 5 részletesebben foglalkozik az innováció témájával, s arra a megállapításra jut, hogy hasonlóan az európai országok többségéhez, Magyarországon a kis-és középvállalatok kiemelt szerepet játszanak az ún. csendes vagy rejtett tudás elterjesztésében, gyarapításában és kommercializálásában, vagyis az innovációban. Annak okát, hogy ez a statisztikákban miért nem jelenik meg, abban látják, hogy az innováció láthatóvá tétele adminisztratív terheket von maga után, ezen kívül pedig különösen a kisebb vállalatok az innováció eredményeinek egyetlen védelmét abban látják, ha eltitkolják. Tudniillik a szellemi tulajdonjog védelme nem kielégítő. A KKV szektor gazdasági jelentősége a fentieken túl gyors reakciókészségében rejlik, amellyel az üzleti környezet bármilyen csekélynek tűnő változásához viszonyul. A változás jellege nem befolyásolja ezt a készséget, legyen akár piaci eredetű egy hirtelen fellépő keresletnövekedés valamilyen termék iránt 6, vagy kormányzati eredetű például a szabályozás változása, stb. Ugyanez a reakciókészség azonban a szektornak a gyengéje is a kedvezőtlen gazdasági folyamatoknak általában ők az első áldozatai. 5 GKI Gazdaságkutató Zrt. (2008): Az üzleti környezet a szakmai szervezetek, szövetségek és a vállalkozók véleményének tükrében 6 A hirtelen fellépő keresletnövekedésre adott gyors kisvállalkozói reakcióra személyes környezetemből tudok példával szolgálni; 2008 februárjában egy őstermelő saját készítésű sajtjával jelent meg a nyíregyházi piacon. A termék ár-minőség viszonya sokkal kedvezőbb volt a kiskereskedelmi forgalomban kapható sajtokénál. A termelő minden igyekezete ellenére sem tudott lépést tartani az ugrásszerűen megnövekedett kereslettel, így 1-2 hónapon belül Nyíregyháza vonzáskörzetében sorra bukkantak fel újabb kisvállalkozók és termelők, akik kifejezetten csak erre a piaci résre szakosodtak.

9 9 Mindezeken túl a KKV szektor jobban tud alkalmazkodni a helyi igényekhez, amelyek nagyvállalati szinten a globalizáció következtében nem jelenhetnek meg a hatékonyabb működés érdekében standardizált eljárások miatt. A KKV szektor üzleti környezetének elemzésekor nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a gazdaság egy olyan szektoráról beszélünk, amelynek több szempontból nehezebb a helyzete a nagyvállalatokénál. A KKV szektor főbb problémái a kormányzat ra szóló stratégiája egyik alapjául szolgáló, a GKM által végzett 2007-ben készült reprezentatív vállalati felmérés szerint a következők 7 : 1. Szabályozási környezet: Közteherviselés Adminisztrációs terhek Gazdálkodási- és jogbiztonság 2. Finanszírozás: Pénzpiaci termékek KKV-k felhalmozása KKV-k likviditása 3. Tudás Vállalkozók és alkalmazottaik ismeretei Vállalkozói készség 4. Infrastruktúra IKT infrastruktúra Üzleti és K+F infrastruktúra Azt már a KKV-k üzleti környezetének javulásának egyik biztató jeleként tekinthetjük, hogy a kormányzat fontosnak tartotta külön a szektorra vonatkozó stratégia megalkotását. Az alapos és részletesen kidolgozott anyag azonban nem tekinthető minden szempontból hiánytalannak; a nemzetközi összehasonlító rangsorokról csak érintőlegesen tájékozódhatunk, és a vállalkozók által megfogalmazott kritikák kormányzattal szemben mint például a hatóságok együttműködésének hiánya (mind a különböző állami szervek, mind a vállalatok tekintetében), a korrupció mértéke és a politikai környezet kiszámíthatatlansága, valamint azok orvoslása is csak igen árnyaltan és óvatosan szerepel benne. 7 Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (2007): A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája , p.31

10 10 II.2 A Világbank 2007-es üzleti környezet jelentése ( Doing Business 2008 Report ) és a magyar KKV-k működési feltételei A Világbank nemzeti üzleti környezet jelentése 2006 után másodízben 2007-ben tett kísérletet arra, hogy az egymástól jogi és szabályozási értelemben mindenképp elszigetelt nemzetgazdaságok üzleti feltételeit, illetve ezek összességeként felfogható úgynevezett üzleti környezetét objektív módszerekkel hasonlítsa össze egymással. Egy ilyen jellegű vállalkozási környezeti összehasonlítás természetesen korántsem csak a KKV-k számára lehet hasznos. Jó iránytűt jelenthet minden olyan nagyobb vállalkozás számára, amely külföldön telephely létesítésében gondolkodik. Azt ugyanakkor látnunk kell, hogy az ilyen és hasonló nemzetközi üzleti környezeti összehasonlítások jelentős részben a KKV-k működési feltételeit írják le, illetve szemléltetik. Az üzleti környezeti felméréseket megalapozó mintavételekben ugyanis aránylag ha nem is a valós számarányuknak megfelelő súllyal szerepelnek a KKV-k, emiatt az eredmények feltétlenül erősen tükrözik az ő szempontjaikat. Az is igaz persze, hogy a nem túlszabályozott, s igazi versenykörnyezetben működő piacgazdaságokban a KKV-k működési problémái kevésbé jelentősek, mint az EU új tagállamaiban, ahol a KKV-k tömeges működésének nincsenek hosszú és töretlen hagyományai. Gondoljunk a német Mittelstand fogalomra, ami ugyanúgy jelenti a társadalomban a középosztályt, mint a gazdaságban a versenyképes, általában családi tulajdonú és vezetés alatti kisebb középvállalatokat, amelyek akár évszázada működnek szűken meghatározott, részben saját maguk által kialakított piaci résekben. Saját tapasztalataim szerint számos ilyen cég van például a fogászati berendezések gyártásában, az autóipari beszállítók között, vagy akár a minőségi bútoriparban. Míg a KKV-nak a belföldi üzleti környezet nemzetközi összehasonlító értékelése inkább stratégiai döntéseik meghozatalához fontos, addig a nagyobb, ezeken belül pedig a multinacionális vállalatok számára a lehetséges nemzetközi telephelyek közötti rangsorolás egyik fontos segédeszköze. A 2007-es Doing Business jelentés értékelése a továbbiakban a KKV-k szempontjait veszi figyelembe, de esetenként kitér a nagyobb vállalkozások üzleti környezettel kapcsolatos érdekeire. Ennek oka, hogy az üzleti környezet alakításához időnként szükséges lobbizásra, akár politikai nyomásra a nagyobb cégek sokkal inkább képesek, mint a kicsik. Természetesen ez utóbbiak is megpróbálkozhatnak az üzleti környezetet alakító politikai döntések befolyásolásával, de erre külön-külön nincs esélyük. Csak akkor, ha az

11 11 adott országban hatékony KKV-érdekképviseleti rendszer működik. Ezt Magyarország esetében csak korlátozott mértékben mondhatjuk el, mert az igazán befolyásosnak mondható vállalkozói érdekképviseleti szervezetek (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Magyar Gyáriparosok Szövetsége vagy a nagy külföldi kamarák) elsősorban nem kis- és középvállalkozókat képviselnek. Jelentős KKV-érdekképviseleti szervezetnek inkább csak a kilencvenes évek eleje óta szinte folyamatosan csökkenő befolyású Vállalkozók Országos Szövetsége tekinthető.

12 12 II.3 A Doing Business jelentés és a gazdasági átalakulás A jelentés Kelet-Európára (beleértve a volt Szovjetunió országait) hízelgő összefoglaló következtetést fogalmaz meg 8, amely vonatkozik Magyarországra is. Később látni fogjuk, hogy 2006-hoz képest a listán Magyarország is látványosan javította helyezését. Ugyanakkor nem szabad, hogy elkerülje a figyelmünket, hogy a kelet-európai vállalkozási környezet javulására csak egy kiemelt régióval szemben utal a jelentés, s az anyagba alaposan betekintve nem is tapasztalhatjuk azt, mintha Kelet-Európa a világgazdaságban manapság sok szempontból mintának tekintett Délkelet-Ázsiát meg is előzte volna a vállalkozási környezet tekintetében. A két régió országainak átlagos helyezése lényegében egyenlő (76., illetve 77.), azaz itt inkább csak a kelet-európai vállalkozási környezet relatív javulásának dinamikáját, nem pedig egy valóban kedvező vállalkozási környezet gyors kialakulását láthatjuk. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy Délkelet-Ázsiában csak helyenként, (például Szingapúrban vagy Hongkongban) van valóban kiemelkedően jó vállalkozási környezet, különösen a KKV-k számára. Több más fontos gazdaságban (Kínában, Dél-Koreában vagy akár Tajvanon és Japánban) a Doing Business jelentés és egyéb szakirodalmi források tanúsága szerint is az üzleti környezet egyes elemei változó minőségűek. Kínában például a korrupció és a helyi (tanácsi) ügyintézés lassúsága és bonyolultsága okoz komoly gondokat, ráadásul az elmaradottabb, a tengertől távolabbi régiókban a szabályozás korszerűsítése is lassabban halad. Dél-Koreában a szabályozás több tekintetben kifejezetten nagyvállalat-barát. Ebben az országban az üzleti környezet javítását és a szabályozás liberalizálását nehezíti az is, hogy az ország mintegy hat évtizede lényegében hadiállapotban van és az állandó észak-koreai katonai fenyegetés miatt például a mobilitás, a letelepedés vagy az építkezés szabályozása különösen a határ menti övezetekben, amelyekbe a főváros, Szöul is beletartozik meglehetősen bonyolult. Ugyancsak hadiállapotban van Tajvan, ami szintén rontja az üzleti környezetet az országban, Japán esetében pedig világszerte ismert a viszonylag nehezen működő ingatlanpiac, a bürokratikus a felvételeket és az elbocsátásokat igen részletesen szabályozó munkajog és az igen aprólékos környezeti, egészségügyi, fogyasztóvédelmi szabályozás. 8 This year Eastern Europe and the former Soviet Union surpassed East Asia in the ease of doing business (p. 1). /Az idén Kelet-Európa és a korábbi Szovjetunió országai megelőzték Kelet-Ázsiát az üzleti tevékenységek megkönnyítésében/

13 13 Mindez azt jelenti, hogy a Délkelet-Ázsiához képesti pozíciójavulás kedvező hír ugyan, de nem értékelhető úgy, mintha a kelet-európai országok máris az üzleti környezet szerinti él- vagy akár csupán a felső középmezőnybe kerültek volna a világon. A fentiekből közvetve látható egyébként a Doing Business jelentés egyik fontos koncepcionális gyengéje legalábbis kelet-európai szemmel. Míg ugyanis a vállalkozók általában az üzleti környezet minőségére annak állapotára kíváncsiak, a világbanki jelentés sokkal inkább változást mér. Jó példa erre az, hogy a jelentés kifejezetten magasra helyezi Grúziát, amely nyilvánvaló módon még mindig messze van az európai üzleti környezeti követelményektől 9, bár kétségtelenül komoly fejlődést mutatott 2006-ról 2007-re. A másik, hasonlóan fontos tartalmi gond a jelentéssel, hogy az üzleti környezetet javító reformokat inkább formálisan, mint tartalmilag értékeli, s magasabbra helyezi azt az országot, amely több területen valósított meg aránylag felszínes szabályozási reformokat, mint azt, ahol kevesebb területen, de valóban mély és lényegi átalakulás történt. Példa 10 erre az Egyiptomról tett megállapítás: a 2006/2007-es üzleti évben a világ vezető reformere Egyiptom volt, amely a megvizsgált 10 terület közül 5-ben ért el javulást 11. Ebben az értelmezésben Magyarország benchmarkja a Harmadik Világ, hiszen ezekben az országokban (Egyiptom, Ghána, Kolumbia, Örményország, Kína) zajlott le szám szerint a legtöbb reform. Ugyanakkor a magyar vállalkozások üzleti környezetét ezekhez az országokhoz képest javítani nem túl ambiciózus törekvés, a valódi benchmarknak továbbra is az EU-15 országait érdemes tekinteni. Úgy tűnik, mintha a jelentés készítőinek gondolkodásában erős lenne az angolszász formális jogi szemlélet. Ez onnan is látható, hogy az üzleti környezet javulásában nagy szerepet tulajdonítanak a jogi szabályozás átalakulásának, de sokkal kevésbé annak, hogy ez az átalakulás valóban megjavította-e a vállalkozások gazdálkodási feltételeit. Ez a szemlélet tehát Kelet-Európában talán irreális mértékben tekinti szorosnak a jogalkotás és a jogalkalmazás kapcsolatát. E különbségtétel jelentőségét épp a kelet-európai, közöttük a magyar vállalkozók ismerhetik, akik számára az igazságszolgáltatás lassúsága akkor is a vállalkozási környezetet rontó tényező, ha az EU új tagállamaiban egyébként a nyugat-európai normákkal (formálisan) konform jogrendszer működik. (lásd: 1. ábra). 9 Gondoljunk csak a világsajtóban nagy teret kapott, jó okkal botrányosnak tartott grúz elnökválasztásra 2007 végén. 10 Török Ádám (2007): Doing Business vis-à-vis Competitiveness 11 Egypt is the top reformer for 2006/2007, improving in 5 of the 10 areas studied by DB Doing Business 2008, p.2

14 14 1. ábra: A jogbiztonság állapota nemzetközi összehasonlításban (1=teljesen hiányzik; 10=teljes) PT BG PL RO SK SL CZ HU EU27 GR EE IL FR US UK JP IE FI DE AT Forrás: GKI-Microsoft Versenyképességi Jelentés p.72 A jelentésben általában megfigyelhető egy olyan szemlélet, amelyet saját használatra, tehát nem a szakirodalomban elterjedt terminológia szerint reformfetisizmusnak tekinthetünk. Ez annyit jelent, hogy a jelentés általában magasra értékeli a reformnak nevezett (nem mindig valóban tartalmi jellegű) intézkedéseket az üzleti környezet szabályozásában, sokkal kevésbé díjazza viszont azt, ha már létező szabályozások hatékonyságát javítják. A különbségre a Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal gyakorlatából 2008-as, tehát igen friss magyar példát hozhatunk, mégpedig a fiskális szabályozás területéről. Nem biztos, hogy a vállalkozók számára a kulcsokat átalakító s így fiskális terheket újraelosztó adóreform jelentené az üzleti környezet valóban lényeges javulását. Széles körük számára sokkal többet érhetnek az olyan pusztán technikai jellegű átalakítások, amelyek nem csökkentik ugyan a formális (nominális) adóterhelést, viszont nagyban javítják az üzleti környezetet azzal, hogy csökkentik az adófajták számát és a bevallással/befizetéssel kapcsolatos, ugyancsak többletköltséget jelentő adminisztratív terheket. A reform, mint jelző használata a jelentésben egyébként is néha félrevezető a keleteurópai vagy akár az EU-beli olvasó számára. Reformlépésnek 12 tekintik például a vállalkozás-alapítás ugyancsak technikai jellegű megkönnyítését 13, vagy azt, hogy 12 Török Ádám (2007): Doing Business vis-à-vis Competitiveness 13 Easing business entry is the most popular reform Doing Business 2008 p.3

15 15 Oroszországban új vállalkozási hitelintézetet nyitottak 14. Az utóbbi esetben azonban azzal már nem foglalkozott a jelentés, hogy ez az új pénzintézet mennyire gördülékenyen és milyen költségek mellett tudja kiszolgálni a vállalkozásokat, kiváltképp a folyamatos finanszírozásra jobban rászoruló KKV-kat. Magyar vállalkozói szemmel ugyancsak zavaró lehet a jelentés azért, mert az üzleti környezet javulásában nagy szerepet tulajdonít az új intézmények megjelenésének, de működésüket már nem vizsgálja. Külön szerepel benne, s a magyar összpontszámot komolyan javította például az új budapesti földhivatali kirendeltség megnyitása, de a szerzők arra már nem figyeltek oda, hogy ezzel nem járt együtt a földhivatali ügyintézés költségeinek csökkentése és a bejegyzési bürokrácia egyszerűsítése. A jelentés szakmai színvonalára rossz fényt vetnek az olyan apró tárgyi tévedések, mint az, ahol az ingatlantulajdon változásának bejegyzési igényéről szólnak 15. A bejegyzés időigényének ről napra való csökkenése ugyanis statisztikai értelemben igen homályos bizonyíték lehet a földhivatalok korábbinál inkább vállalkozásbarát működésére. A Doing Business jelentés szeptember 26-i közzétételét követően több törvénymódosítás született, amely a magyar rangsor két leghátrányosabb komponensét, a befektetővédelmet és az adózást javíthatná. A befektetők védelmében december 1-től lépett hatályba a évi CXXXVIII. törvény. Az adózás területén is keletkeztek új törvények, amelyekben azonban az előzetesen hangoztatott adózási adminisztrációcsökkentésnek nyomát sem találhatjuk, sőt, a gyakorlatban ismét tovább növekedtek a vállalkozók amúgy is magas adminisztrációs terhei. Például az egyéni vállalkozók havi járulékbevallása sorról 89-re duzzadt, miközben a bevallási kötelezettséget késedelmesen teljesítők, vagy elmulasztók bírsága akár félmillió forintra is rúghat 17. Számos olyan törvény született és születhet még, amely elvben és a Doing Business jelentés szerint javíthatja a Magyarországon működő vállalatok üzleti környezetét, de jelentős előrelépés nem történhet addig, amíg az a filozófia van érvényben, hogy az állampolgár, a vállalkozó felelősségre vonható, de a hatóságok sohasem. A törvényi szabályozás hiányosságai miatt a jogérvényesítés nehézkes maguk az állampolgárok és a vállalkozók között is, az állammal és az állami intézményekkel szemben viszont szinte lehetetlen. Különösen a KKV-k számára, amelyeknek nincs állandóan működő jogi részlegük, hanem 14 Russia established a new credit bureau Doing Business 2008 p.3 15 time to register a title decreased from to days ( 16 APEH, 2007-es nyomtatvány: 0758, 2008-as nyomtatvány: APEH portál; Szigorodó szankciók az adózásban

16 16 jóval magasabb fajlagos költségekkel kell egyedi jelleggel igénybe venniük külső jogi szakértői segítséget. Ez az egyoldalúság közvetlenül és közvetve is károsítja a gazdaságot. Számos példa van a vállalkozások közvetlen veszteségeire az egyoldalú jogi szabályozás miatt. Az egyik ilyen tipikus jelenség, amikor az APEH befizetési rendszerében az átfutás késedelmesen történik meg, és egy már korábban befizetett összegre inkasszót vetnek ki a vállalkozó számlájára. Ez esetben a vállalkozó természetesen visszakapja később az adott összeget, de arra ellentétben az adózói tartozással nem számítanak fel kamatot, arról nem is beszélve, hogy egy nagyobb összeg hirtelen eltűnése zavarokat okozhat a működésében vagy akár fontos üzletek megkötésétől is eleshet az adott vállalkozás. A túlbuzgó eljárások indokolatlanul növelik a vállalkozások adminisztrációs kiadásait, hiszen még abban az esetben is tanácsos szakembert fizetniük, ha a törvényi szabályozásból egyenesen következik, hogy a hivatal hibázott. Természetesen a tévedés feltárása ismét nem jelenti azt, hogy a hatóságok megtérítenék a vállalkozás ebből kifolyólag keletkezett többletköltségeit. Arról már nem is beszélve, hogy ha egy hatósági eljárás folyamán egy vállalat jó hírében tesznek kárt indokolatlanul, az adott vállalat még kárenyhítésre sem számíthat, nemhogy kárpótlásra. Az egyoldalú felelősség közvetett kára a gazdaságra és a vállalkozásokra nézve az, hogy még a lehetőségét is kizárja annak, hogy a hatóságok javítsák intézkedéseik hatékonyságát. Ha az állami és önkormányzati intézményeket is ugyanúgy szankcionálnák hibás, késedelmes teljesítés, vagy mulasztás esetén, s a vállalkozásokhoz és az állampolgárokhoz hasonlóan ugyanúgy terhelhetné őket akár tetemes bírság is, akkor a költségvetés védelmében ezek az intézmények is rászorulnának a hatékonyabb működésre, pontosabb teljesítésre. Így tehát megállapíthatjuk, hogy az egyoldalú felelősség kérdése is többek között olyan, az üzleti környezetet károsan befolyásoló tényező, amelyet a Doing Business jelentés nem tud feltárni. A rangsor mutatói között számos olyan indikátort találunk, amely a hatósági eljárásokra vonatkozik, de egyik sem alkalmas arra, hogy ezek hatékonyságát explicit módon mérje, mert a fent említett példákból származó többletkiadást, időkiesést sem tudja jelezni. A magyarországi hatósági eljárások hatékonysági problémáinak és az egyoldalú felelősség további vetülete, hogy a valós szabálysértések, bűncselekmények üldözése még mindig nem különül el a becsületes vállalkozók zaklatásától. A hatóságok bevétel orientáltságuk miatt nem azt vizsgálják, hogy egy vállalkozás általában véve megfelel-e a

17 17 törvényi szabályozásnak, hanem azt, hogy fel tudnak-e fedezni olyan hibát vagy tévedést, amely bírsággal sújtható. A legnagyobb hátulütője ennek az üzleti környezet szempontjából az, hogy gátolja az üzleti etika javulását, hiszen arányaiban véve a becsületesek mindig rosszabbul járnak, mint a szabályokat kijátszani próbálók, mert amellett, hogy viselik a magas adóterheket, ugyanúgy szenvedő alanyai a kiszabott büntetéseknek és bírságoknak. S itt érdemes megemlíteni azt a széles körben nem hangoztatott, de burkoltan sokszor megnyilvánuló nézetet, hogy a hatóságoknak bevételi szempontból érdemesebb a nyereséget felmutató (tehát nem bújtatott jövedelmű), vállalkozásokat ellenőrizni. Ezek esetében ugyanis sokkal nagyobb esélye van annak, hogy a kiszabott büntetést/bírságot be is tudják hajtani, mivel ezeknek a vállalkozásoknak egyrészt érdekükben áll együttműködni a hatóságokkal további működésüket biztosítása érdekében, másrészt ha esetleg mégsem hajlandók kifizetni a büntetést, mivel kimutatható jövedelmük, és/vagy létező eszközállományuk van, egy esetleges inkasszó kivetése, vagy az állomány lefoglalása kedvezőbb eredménnyel kecsegtet, mint az önmagukat veszteségesnek feltüntető vállalkozások esetében. A behajthatóság kérdésével egy újabb olyan területhez érkezünk el a Doing Business jelentést illetően, amelyet csak részlegesen tárnak fel a mutatók; a vállalati és magánfelelősség és elszámoltathatóság elkülönüléséhez. A befektetők védelme (6) index ugyan érintőlegesen foglalkozik ezzel a problémával, de kizárólag a részvényesek szempontjait figyelembe véve, holott a részvényeseken túl egy vállalatvezető hanyag, vagy öncélú tevékenykedésének számos egyéb károsultja is lehet hitelezők, ügyfelek, az állam stb., akik a magyarországi esetek (Postabank, Il Ferro, stb.) tanulsága szerint legtöbbször hiába várják kártalanításukat. Ugyanakkor a törvényi szabályozásban semmilyen előrelépést nem tapasztalhatunk ennek megoldására. A felelősséget illetően ott kezdődnek a gondok, hogy már a megállapítása sem egyszerű, mert a vállalatok az üzleti titkok védelmét gyakran használják a transzparencia elleni kifogásnak. Nem foglalkozik a Doing Business mutató a feketegazdaság méretével sem, amely viszont meghatározó eleme egy ország üzleti környezetének. Gondoljunk csak arra, hogy tisztességes társaival szemben mekkora költségelőnyt érhet el egy olyan vállalat, amely feketén foglalkoztatja, vagy minimálbérre jelenti be dolgozóit (amely mentes a személyi jövedelemadó alól) és a fennmaradó összeget zsebbe fizeti adó és járulékmentesen. A munkajövedelem adójának elkerülésén kívül a feketegazdaság arányát növeli az áfacsalás és a tőkejövedelem adójának különféle elkerülési módjai.

18 18 A Magyar Nemzeti Bank által 2007 szeptemberében kiadott tanulmány szerint a fent említett adóelkerülések miatt körülbelül a GDP egynegyedének megfelelő adóalap esik ki 18 (3. táblázat). Magyarországon a feketegazdaság megléte kétféle szempontból is negatívan befolyásolja az üzleti környezetet. Egyrészről az adóelkerülők miatt nagyobb teher hárul a fizetőkre, másrészről sokkal nehezebb számukra a piaci versenyben való helytállás azokkal szemben, akik az adóelkerülést választják. 3. Táblázat: Az adóelkerülés miatt kieső adóalap illusztratív megoszlása (a GDP százalékában) Áfakiesés alapján Jövedelemadóból Áfakiesés összesen 14 18,8 Importeltitkolás 1 1 Nem jogos visszaigénylés (pl. magánfogyasztás) 1 1 Belföldi forgalomeltitkolás = jövedelemeltitkolás + áfa 12 16,8 Jövedelemadó kiesés összesen 11 15,0 Jövedelemeltitkolás = forgalomeltitkolás áfa Magánfogyasztás kimutatása termelőfelhasználásként 1 1 Összesen 25,0 33,8 Forrás: MNB A fenti adatok szerint Magyarországon a leginkább elterjedt adóelkerülési formák a belföldi forgalomeltitkolás és a jövedelemeltitkolás. Tekintve, hogy az MNB számításai ös adatokon alapulnak, elképzelhető, hogy a jelenlegi helyzet már valamivel kedvezőbb az általuk felvázoltnál, köszönhetően a kifehérítés érdekében hozott intézkedéseknek, mint például az elvárt adó, vagy a minimum járulék alap. Amennyiben a Doing Business jelentés mérné a feketegazdaság méretét és a felszámolása érdekében történt változásokat a szabályozási környezetben, valószínűleg Magyarország ezen a téren tett reformjai előrelépést jelentenének a korábbi évek helyezéseihez képest. A vállalatok és a vállalkozások bizonyos része azonban nem csak az állammal szemben jár el etikátlanul, hanem a gazdaság többi szereplőjével szemben is. Az üzleti etika állapota ismét egy olyan jellemző, amelyet a Doing Business jelentés készítői nem vettek figyelembe az országok rangsorolásában, pedig egy vállalkozás létesítésénél aligha elhanyagolandó körülmény, hogy az adott országban működő többi vállalkozás hogyan viszonyul az íratlan jog szabályaihoz. Igaz, ez nem is mérhető könnyen, de közvetett adatokból lehetne dolgozni, mint ahogyan a GKI Microsoft Versenyképességi jelentésében is 18 Krekó Judit P. Kiss Gábor, (2007), p.27

19 19 megfigyelhetjük, s nem csak az alábbi ábrán. 19 A jelentés készítői elviekben hivatkozhatnak arra, hogy a jogrendszer amelynek hatékonyságával kapcsolatosan szintén nem túl részletes a felmérés - majd megoldja, de az egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott országban kötött szerződések arányában hányszor kell bírósághoz fordulni a jogérvényesítés érdekében. Magyarország és az újonnan csatlakozott EU tagállamok az üzleti etikát illetően meglehetősen rosszul állnak a Világgazdasági Fórum 2007-es jelentése alapján (2. ábra). 2. ábra: A cégek etikai kultúrája RO BG HU PL SK GR CZ EE SL PT IL EU27 US FR JP IE AT UK DE FI 1=a világ legrosszabbjai között van; 7=a világ legjobbjai között van Forrás: GKI-Microsoft Versenyképességi Jelentés p.71 A fenti ábra elég szomorú képet fest a magyarországi vállalatok hozzáállásáról az üzleti etika színvonalát tekintve, amelyen általánosságban a tiszta versenyre való törekvést és a társadalmi felelősségvállalást; a munkavállalói esélyegyenlőség biztosítását, valamint a környezetvédelmi szempontok figyelembevételét értjük 20. Az alacsony szintű etikai normák - bár összefüggenek a korrupció mértékével, mégsem jelentenek egyet azzal, tehát e kettőt külön érdemes vizsgálni az üzleti környezetről alkotott hitelesebb kép érdekében. A korrupció definíciója a Transparency International szerint a közhatalommal való visszaélés privát haszonszerzés céljából. Szélesebb értelmezésben minden olyan esetet a korrupció megnyilvánulásának tekinthetünk, amelynek során egy döntéshozó saját céljainak érdekében a rábízott hatalommal nem felhatalmazásának megfelelően él. Számos, az üzleti környezet minőségével is foglalkozó nemzetközi jelentés fontosnak tartja a korrupciós szint vizsgálatát, többek között az IMD World Competitiveness Yearbook (Világ Versenyképességi 19 GKI-Microsoft (2007): Versenyképességi Jelentés, o. 20 GKI-Microsoft (2007): Versenyképességi Jelentés, 71. o.

20 20 Évkönyv) és a WEF; Global Competitiveness Report (Globális Versenyképességi Jelentés). A TI ezeket a felméréseket is figyelembe veszi saját rangsora kialakításánál. A Doing Business jelentés, amely az országokat nem a versenyképesség, hanem kizárólag az üzleti környezet alapján kívánja rangsorolni, valamilyen okból kifolyólag nem tartotta fontosnak eddig a korrupció vizsgálatát. A korrupció szintje viszont nagyon is meghatározza, hogy mely országban érdemes vállalkozást alapítani, vagy működtetni, mert a közigazgatás három szintjén túl (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás) áthatja az üzleti életet is. A Doing Business jelentés szerint például Grúziában (18. helyezés) csaknem háromszor olyan kedvező az üzleti környezet minősége, mint Csehországban (56. helyezés). Ha viszont egy vállalatnak arról kellene döntenie, hogy melyik országba települjön, valószínűleg nem hagyhatná figyelmen kívül azt az aprócska tényt, hogy Grúzia a Transparency International által mért korrupciós indexe - bár az elmúlt években folyamatosan javuló tendenciát mutat 21, még mindig csak 3,4 (1=erős korrupció; 10=nincs korrupció), helyezése 79. (!), míg Csehországé 5,2, az országok korrupciós rangsorában helyezése pedig Magyarország 39. helyezése a korrupciós szint 5,3-as értékelésével ugyan véletlenül megfelel a Doing Business rangsorban elfoglalt helyének, de ezzel az értékkel aligha lehetünk elégedettek. 3. ábra: A korrupció érzékelt szintje BG PL RO SK CZ GR PT HU IL SL JP EE US DE FR IE UK AT FI 1=erős korrupció; 10=nincs korrupció Forrás: saját ábra a GKI-Microsoft Versenyképességi Jelentés és a Transparency International Corruption Perception Index 2006 adatai alapján Az fenti ábrán (3. ábra) két különböző felmérés eredményeit láthatjuk a korrupció érzékelt szintjéről. A halványrózsaszín oszlopok a GKI-Microsoft 2007-es Versenyképességi ,8; ,0; ,3; ,8; ,4 CPI 22 Transparency International CPI 2007