Danielle Steel: Egy rendkívüli nő

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Danielle Steel: Egy rendkívüli nő"

Átírás

1 Danielle Steel: Egy rendkívüli nő A varázslatosan szép Annabelle Worthington egy pazar manhattani palotában nevelkedik a múlt század fordulóján. Miután bevezetik a társaságba, a báltermek csillogó világa is feltárul előtte, előkelő és szerető családja pedig a széltől is óvja. Élete egyetlen dologban különbözik a felső tízezer mindennapjaitól: szívből lelkesedik a sokak által csak illendőségből végzett jótékonysági munkáért. Kiváltságos világát azonban a Titanic katasztrófája alapjaiban rengeti meg. A lányt pótolhatatlan veszteség éri, és amikor egy szerető férfi oldalán már-már gyógyírt találna fájdalmára, keservesen csalódnia kell házasságában is. A méltatlan megaláztatások elől a háború sújtotta Európába menekül. A francia hadszíntéren önkéntesként enyhíti a sebesültek szenvedéseit, és arra is lehetőséget kap, hogy valóra váltsa legmerészebb álmát. Így a megpróbáltatásokkal teli háborús évek után orvosként kezdhet új életet Párizsban. Egy sorsdöntő találkozás következtében azonban ismét szembe kell néznie a múlt árnyaival.

2 1. fejezet Ezerkilencszáztizenkettő április tizennegyedikén reggel Annabelle Worthington csendesen olvasgatott szülei könyvtárszobájában, ahonnan szép kilátás nyílt az óriási, fallal körülvett kertre. Egyre jobban mutatkoztak a tavasz jelei, a kertészek már elültették a virágokat. Minden gyönyörű lesz, mire a szülei és a bátyja, Róbert, pár napon belül megérkeznek. Otthonuk, a nagy és impozáns Worthington-rezidencia a New York-i Fifth Avenue északi részén állt. A Wor-thingtonok és édesanyja családja, a Sinclairek közvetlen rokonságban álltak a Vanderbiltekkel és az Asto-rokkal, de szegről-végről tulajdonképpen New York valamennyi befolyásos családjával kapcsolatban voltak. Édesapja, Arthur vezette a város legtekintélyesebb bankját, amelynek tulajdonosa is volt egyben. Családja generációk óta bankárkodott már, csakúgy, mint az édesanyjáé Bostonban. Huszonnégy éves Róbert bátyja immár három éve dolgozott az édesapjuknak. Amikor Arthur egy nap majd nyugdíjba vonul, Róbert veszi át a helyét. Múltjukhoz hasonlóan a jövőjük is kiszámíthatónak és biztosnak ígérkezett. Annabelle üvegburában nevelkedett. A szülei szeretetben éltek, és 6 meg Róbert is közel álltak egymáshoz, mindig remekül megvoltak együtt. Boldogságukat semmi nem árnyékolta be. Bármilyen probléma merült is föl, megtalálták rá a megoldást. Annabelle életét áldás kísérte: gyermekkorát kedves, szerető szívű felnőttek aranyozták be. Az utóbbi néhány hónap különösen izgalmasan telt számára, jókedvét azonban némi kellemetlenség zavarta meg. Nem sokkal karácsony előtt vezették be a társaságba egy káprázatos bálon, amelyet a szülei rendeztek neki. A bennfentesek szerint évek óta ez volt a legelegánsabb és a legextravagánsabb estély New Yorkban, amit elsőbálozónak tartottak. Az édesanyja mindig is szeretett partikat adni. Erre az alkalomra lefedette és felfűttette a kertet. A bálterem pazar látványt nyújtott. A legjobb zenekart szerződtette. Négyszáz ember vett részt az összejövetelen, Annabelle pedig úgy festett a ruhájában, akár egy tündér-királykisasszony. Annabelle apró volt, finom és törékeny, alacsonyabb még az édesanyjánál is. Hosszú, selymes haja aranylott, és hatalmas kék szemét sötét szempillák keretezték. Tökéletesen szabályos arca, pici keze és lába pedig csak fokozta a szépségét. Amikor kicsi volt, édesapja folyton azt hajtogatta, hogy úgy néz ki, mint egy porcelánbaba. Tizennyolc éves korára alakja csinos, arányos, karcsú lett. Báj és kellem áradt belőle. Minden porcikájából sugárzott az ősöktől örökölt előkelőség, csakúgy, mint egész rokonságából. A bált követő napokban a család együtt töltötte a karácsonyi ünnepeket, és még január első hetére is bőven kijutott az esti mulatságokból. A sok izgalom és a túlságosan lenge alkalmi ruhák miatt azonban Annabelle súlyos influenzába esett. A szülei végtelenül aggódtak, amikor betegsége hirtelen hörghurutba csapott át, sőt még a tüdőgyulladás veszélye is fenyegetett. Ám fiatal korának és jó egészségi állapotának hála, végül is talpra állt. Majdnem egy hónapig küszködött a lázzal és a betegséggel. A család orvosa kénytelen volt megállapítani, hogy legyengült szervezetére való tekintettel nem tanácsos elutaznia. A család ugyanis több hónapig tartó utazást tervezett Európába, hogy meglátogassák az ottani barátaikat. Anna-belle még javában lábadozott, amikor szülei és Robert február közepén elindultak a Mauretania nevű hajóval. Már többször is utaztak vele. Az édesanyja korábban felajánlotta, hogy otthon marad és ápolja, de mire elérkezett az indulás napja, Annabelle épp elég jól volt ahhoz, hogy nyugodt szívvel hagyhassák magára. A lány pedig ragaszkodott hozzá, hogy az anyja ne mondja le az utazást, amit oly régóta tervezett. Mindannyian sajnálták, hogy egyedül kell hagyniuk a lányt, és Annabelle-en is csalódottság lett úrrá. Bár már sokkal jobban érezte magát, kénytelen volt belátni: ahhoz még mindig nincs elég jól, hogy egy két hónapos utazásra vállalkozzon.

3 Biztosította az édesanyját, Consuelót, hogy gondot visel a házra, amíg ők távol lesznek. A szülei tökéletesen megbíztak benne. Annabelle nem az a fajta lány volt, aki miatt aggódniuk kellene, vagy aki visszaélne a bizalmukkal. Őszintén elszomorította azonban őket, hogy a lányuk nem tarthat velük, és Annabelle is ugyanígy érzett. Vidáman kísérte ugyan ki őket a Cunard-dokkhoz, de amikor visszatért az üres házba, lehangoltság vett erőt rajta. Sokat olvasott, és olyan tevékenységekkel foglalta el magát a négy fal között, amelyeket az édesanyja is helyeselt volna. Mutatós dolgokat hímzett, és órákig bíbelődött legfinomabb ágy- és asztalneműjük csinosítgatásával. Még nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy társaságba járjon, de legkedvesebb barátnője, Hortense gyakran meglátogatta. Hortense ugyanabban az évben debütált elsőbálozóként, gyermekkoruk óta elválaszthatatlanok voltak. Hortie-nak már volt udvarlója, Annabelle pedig fogadott vele, hogy James húsvétra megkéri a kezét. Igaza lett: barátnője eljegyzését az előző héten jelentették be. Annabelle alig várta, hogy az anyja megjöjjön, és neki is elújságolhassa a hírt. Április tizenhetedikére várta a családját. Négy nappal korábban kellett felszállniuk egy Southamptonból induló vadonatúj óceánjáróra. Két hónap hosszú időnek bizonyult, és Annabelle-nek már nagyon hiányoztak mind a hárman. Viszont kilábalt a betegségéből, és sokat olvasott. Miután végzett a ház körüli teendőkkel, délutánjait és estéit a könyvtárszobában töltötte apja könyvei fölé görnyedve. Leginkább kiváló emberekről és tudományos eredményekről szóló könyveket olvasott. Sohasem érdekelték a hetet-havat összehordó romantikus regények, amelyeket az anyja olvasgatott, azok pedig még kevésbé, amiket Hortense adott neki kölcsön. Annabelle intelligens fiatal nő volt, érdekelték a világ történései, és új ismeretekre vágyott. Ezekről a dolgokról rengeteget beszélgetett a bátyjával, aki bizalmasan bevallotta neki, hogy húga tudása szinte már zavarba ejtő számára. Bár Robert kitűnő érzéket tanúsított az üzleti élet iránt, és rendkívül felelősségteljesen viszonyult a munkájához, elsősorban partikra szeretett járni és barátokkal találkozni, míg Annabelle csupán első pillantásra tűnt társaságkedvelőnek, valójában elmélyülésre hajlamos, komoly természete volt, és gondolatai legtöbbször a tanulás, a tudomány és a könyvek körül forogtak A legszívesebben apja könyvtárszobájában időzött. Április tizennegyedikén Annabelle késő estig olvasott az ágyában, másnap reggel pedig szokatlanul későn kelt. Fogat mosott, megfésülködött, belebújt a köntösébe, és komótosan reggelizni indult. Miközben lement a lépcsőn, átvillant az agyán, milyen szokatlanul csendes a ház. A személyzetből sem látott senkit. Végül az ebédlőben talált rájuk. Összedugták a fejüket a friss újság fölött, amit aztán villámgyorsan el is tettek. Annabelle azonnal látta, hogy hűséges házvezetőnőjük, Blanche sír. Az érző szívű asszonyt minden szomorú történet megríkatta, ami állatok és gyermekek nyomorúságáról szólt. Annabelle abban a hiszemben kívánt mosolyogva jó reggelt, hogy most is csak valami hasonló dologról lehet szó, mire Wil-liam, a komornyik is elsírta magát, és kiment a helyiségből. -Jóságos isten, mi történt? - nézett Annabelle megdöbbenve Blanche-ra és a két kézilányra. Most vette csak észre, hogy valamennyien sírnak, s egy pillanatra elakadt a szívverése. - Mi folyik itt? - kérdezte, miközben ösztönösen az újságért nyúlt. Blanche egy hosszú pillanatig habozott, de végül odaadta neki a lapot. Amint kinyitotta az újságot, Annabelle szeme egyből a szalagcímre ugrott. Éjjel elsüllyedt a Titanic. Ez volt az a vadonatúj hajó, amelynek haza kellett volna hoznia a szüleit és Robertet Angliából. Elkerekedett szemmel olvasta a részleteket. Csupán annyi derült ki a cikkből, hogy a Titanic elsüllyedt, az utasokat pedig mentőcsónakokba tették, és a White Star Hajózási Társaság Carpathia nevű hajója sietett a segítségükre. Halálos áldozatokról és túlélőkről egyáltalán nem esett szó, csak feltételezni lehetett, hogy egy ekkora méretű és ilyen jó állapotban lévő hajóról idejében és maradéktalanul kimenekítették az utasokat. Az újság szerint a hajóóriás jéghegynek ütközött, s bár elsüllyeszthetetlennek gondolták, pár órával később mégis elnyelték a jeges hullámok. Megtörtént az elképzelhetetlen.

4 Annabelle pillanatok alatt intézkedett, szólt Blanche-nak, hogy szüksége van az autóra és az apja sofőrjére. Miközben elindult az emeletre felöltözni, any-nyit mondott, hogy azonnal el kell mennie a White Star irodaházába, hogy hírt kapjon a szüleiről és Róbertről. Eszébe sem jutott, hogy több százan készülnek erre. Remegett, ahogy felvett egy egyszerű szürke gyap-júruhát, ami éppen a keze ügyébe akadt, majd harisnyát és cipőt húzott, és felkapta a kabátját meg a retiküljét. Úgy rohant le a lépcsőn, hogy még a haját sem tűzte fel. Lobogó tincseivel olyan volt, akár egy gyermek, ahogy kiviharzott a házból. Miután becsapódott utána az ajtó, síri hangulat telepedett az otthon maradtakra: a személyzet a legrosszabbra számított. Amíg Annabelle-t Thomas, a sofőr a White Star Hajózási Társaság irodaházához vitte a Broadway elejére, a lányt néma rettegés kerítette hatalmába. Az egyik utcasarkon megpillantott egy rikkancsot, aki épp a legfrissebb híreket skandálta, és a lap új számát lengette. Annabelle megállította a sofőrt, és vett egyet. Az újság rádió értestülései szerint a Carpathián utazó menekültek azt állították, hogy többen nem élték túl a katasztrófát. Olvasás közben könnyek szöktek Annabelle szemébe. Hogy történhetett ilyesmi a világ legnagyobb és legújabb óceánjárójával? Ez volt az első útja. Hogy süllyedhetett el egy olyan hajó, mint a Titanic? És mi van a szüleivel, Róberttel meg a többi utassal? Amikor megérkeztek a White Starhoz, már több száz ember gyűlt össze, és hangosan követelték, hogy bemehessenek. Annabelle el sem tudta képzelni, hogyan verekedhetne át magát a tömegen. Apja termetes sofőrje segített neki, de így is majdnem egy órába tellett, mire végre bejutottak. Odabent elmondta, hogy a szülei és a bátyja az első osztályon utaztak. Egy pattanásig feszült idegzetű fiatal alkalmazott felírta a nevét, közben munkatársai a túlélők névsorát ragasztották ki a székház falaira. A neveket a Car-pathia rádiósa üzente meg a Titanic rádiókezelőjének közreműködésével, aki szerencsésen megmenekült. A névsor egyelőre még nem volt teljes, minden hozzátartozó reménykedhetett. Annabelle remegő kézzel elvett egy listát, de alig látott a könnyeitől. Aztán a papír alján egyszer csak felfedezett egy nevet. Consuelo Worthington, első osztály. Az apja és a bátyja nevét azonban nem találta. Annabelle nem akart pánikba esni, és figyelmeztette magát, hogy a névsor még nem végleges. Megdöbbentően kevés név szerepelt a listán. - Mikor kapnak hírt a többiekről? - kérdezte Annabelle az alkalmazottól, visszaadva neki a papirost. -Remélhetőleg néhány órán belül - válaszolta a férfi, miközben a többiek ordibáltak és kiáltoztak a lány mögött. Az emberek zokogva, sírva és egyre indulatosabban próbáltak bejutni. Teljessé vált a káosz, kitört a pánik, a rettegést és a kétségbeesést tapintani lehetett. - Még mindig folyik a mentés? - kérdezte Annabelle reménykedve. Ki tudja, milyen állapotban, de az anyja legalább életben volt. A többiek is bizonyosan túlélték a csapást. - Az utolsó mentőcsónakot reggel fél kilenckor ürítették ki - tájékoztatta az alkalmazott komor pillantással. Ő már hallotta a rémhíreket az elhaló segélykiáltásokról és a vízen úszó holttestekről, de nem az ő feladata volt minderről beszámolni, s nem is lett volna bátorsága elmondani ezeknek az embereknek, hogy több száz vagy még annál is több élet veszett oda. A túlélők listája mindössze hatszáz nevet tartalmazott, a Carpathia rádióüzenete szerint pedig hozzávetőleg hétszáz embert sikerült fölvenniük, és még nem jegyezték föl az összes nevet. A közölt számadatok alapján az utasok és a legénység közül mintegy ezer embernek nyoma veszett. Az alkalmazott egyszerűen nem akart hinni a fülének. -A következő pár órában az összes túlélő nevét meg kell tudnunk - fejezte be válaszát együtt érzően.

5 Közben egy kivörösödött arcú ember megfenyegette, hogy megüti, ha nem ad neki is egy listát. Az emberek olyan kétségbeesetten várták az újabb, talán megnyugtató híreket, hogy egészen kivetkőztek önmagukból. A White Star alkalmazottai annyi névsort osztottak szét és ragasztottak ki, amennyit csak tudtak. Annabelle a sofőr kíséretében visszament az autóhoz, hogy ott várja be az újabb híradásokat. Thomas felajánlotta, hogy hazaviszi, de a lány visszautasította, mert első kézből akarta megtudni a legfrissebb információkat. A világ minden kincséért sem mozdult volna el a White Star irodaháza mellől. Némán várakozott a kocsiban. Néha behunyta a szemét, és azt kívánta, bárcsak a szülei és Róbert is a túlélők között lennének, s hálás szívvel gondolt anyja nevére a menekültek listáján. Nem evett, nem ivott, minden áldott órában ellenőrizte az új információkat. Délután ötkor jelentették be, hogy a túlélők névsora immár teljes, mindössze néhány kisgyerek nevét nem tudták kideríteni. Ám őket leszámítva mindenki szerepelt a listán, akit a Carpathia felvett. - Vannak esetleg olyanok is, akiket másik hajó mentett ki? - kérdezte valaki. Az alkalmazott csendben megrázta a fejét. Bár más hajók is emeltek ki holttesteket a jeges vízből, egyedül a Carpathia legénysége talált túlélőket. Többségüket mentőcsónakokból segítették a fedélzetre, pár embert pedig a vízből mentettek ki. Azok, akiknek nem jutott hely a csónakokban, majdnem mind halálukat lelték a dermesztően hideg Atlanti-óceánban, mielőtt a Carpathia megérkezhetett volna, pedig a hajó a Titanic süllyedését követően két órán belül már a helyszínre ért. Csakhogy ennyi időt is képtelenség volt kibírni a fagyos vízben. Annabelle még egyszer megnézte a listát. Hétszázhat túlélő neve állt rajta. Ismét látta az édesanyjáét, de rajta kívül nem szerepelt másik Worthington a névsorban, sem az apja, sem Róbert. Azt kívánta, bárcsak hibás lenne a lista. Talán csak figyelmetlenségről van szó, vagy arról, hogy a szerettei eszméletlen állapotba kerültek, és nem tudták megmondani a nevüket. Senkinek sem állt módjában ennél több információt szerezni. Tájékoztatták őket, hogy a Carpathia három nap múlva, tizennyolcadikán érkezik meg New Yorkba. Annabelle nem tehetett mást, addig is reménykedett, s hálát adott azért, hogy az anyja megmenekült. Nem volt hajlandó elhinni, hogy az apja és a bátyja meghalt. Az lehetetlen! Miután hazaért, egész éjjel fent maradt, és továbbra sem evett semmit. Hortense átjött, hogy vele legyen éjszakára. Alig váltottak pár szót, fogták egymás kezét, és sírtak. Hortie próbálta őt megnyugtatni, és egy rövid időre a barátnője édesanyja is benézett, hogy mondjon néhány vigasztaló szót. De szavakkal nem lehetett enyhíteni a történteken. Az egész világot megrázta a hír. Leírhatatlan tragédia volt. - Hálát adok az istennek, amiért beteg voltál és nem mehettél el - suttogta Hortie Annabelle-nek, mielőtt nyugovóra tértek volna. Hortense mamája úgy látta jónak, ha a lánya egészen addig Annabelle mellett marad, amíg az édesanyja haza nem érkezik. Nem szívesen hagyta volna magára ilyen körülmények között. Annabelle magát hibáztatta, amiért nem volt a családjával, és egyre csak azon járt az esze, hogy biztosan a segítségükre lehetett volna valamiképp, ha velük van. Legalább az egyiküket megmenthette volna, vagy bárki mást. A következő napokban Annabelle és Hortie úgy kószáltak a házban, mintha szellemek lennének. Hortie volt az egyetlen, akivel Annabelle érintkezni akart a megrázkódtatások közepette. Hiába kérlelte a házvezetőnő, semmit sem evett. A személyzet gyászos hangulatban ténfergett. A lányok végül elmentek sétálni, hogy egy kis friss levegőt szívjanak. James is átjött, melléjük szegődött kísérőnek. Nagyon figyelmesen viselkedett, és elmondta, mennyire sajnálja a történteket. Még mindig nem jött túl sok hír a Carpathiáról Megerősítették, hogy a Titanic valóban elsüllyedt, s hogy a túlélők átadott listája teljes. Már csak azoknak a kisgyerekeknek a neve hiányzott, akik elveszítették a hozzátartozóikat. Amennyiben a gyerekek az Egyesült Államok polgárai voltak, családtagjaik a kikötést követően azonosíthatták őket. Máskülönben a kicsiket vissza kellett vinni Cherbourgba vagy Southamp-tonba a rokonaikhoz, akik addig halálra

6 aggódhatták magukat. Fél tucat volt azoknak a gyerekeknek a száma, akik egyik túlélőhöz sem tartoztak, és még nem tudtak beszélni. Felnőtt sorstársaik ugyan gondjaikba vették őket, de arra nem volt mód, hogy megtudják a nevüket. Mindenki más azonban, valamennyi beteg és sérült is, rajta volt a listán, erről biztosították a hozzátartozókat. Annabelle még akkor sem hitte el az egészet, amikor tizennyolcadikán este Thomas, a sofőr a Cunard-dokkhoz vitte. Hortie nem kísérte el a barátnőjét, mert nem akart a terhére lenni, így Annabelle egyedül ment az ötvennégyes mólóhoz. A várakozó tömeg valamivel este kilenc után láthatta, ahogy a Carpathia vontatóhajók segítségével lassacskán beúszik a kikötőbe. Annabelle szíve hevesebben kezdett verni, ahogy megpillantotta a hajót. A jelenlévők meglepetésére a Carpathia a White Star dokkja felé vette az irányt, az ötvenkilences és a hatvanas mólókhoz. Azután mindenki számára világossá vált, hogy mielőtt a Carpathia kiköt a Cunard-dokk-ban, még leereszti a mentőcsónakokat a White Star Hajózási Társaság kikötőjében. Mindössze ennyi maradt a Titanicból A fotósok kis csónakokba zsúfolódtak. Valóságos hajórajt képezve igyekeztek megközelíteni a Carpathiát, hogy lefényképezhessék a mentőcsónakokat és a katasztrófa túlélőit, akik a korlátnak támaszkodva várták, hogy kikössenek végre. A helyzet tragikomikus volt. A hozzátartozók síri csöndben, reménykedve figyelték, vajon ki érkezik meg, a riporterek meg a fotósok pedig ordibálva igyekeztek a legjobb helyeket biztosítani maguknak. Miután letette a mentőcsónakokat, a Carpathia lassan besiklott az ötvennégyes dokkhoz, ahol a Cunard Hajózási Társaság emberei gyorsan kikötötték. Leengedték a hajópallót. Csendben, szívet tépő tiszteletadás közepette először a katasztrófa túlélői léphettek a szárazföldre. A Carpathia utasai megölelték őket, és kezet ráztak velük búcsúzóul. Az emberek torkát sírás fojtogatta, ahogy a túlélők sorban egymás után felbukkantak. Sokuknak könny áztatta az arcát, némelyikük pedig még teljes egészében a szörnyű éjszaka hatása alatt volt. A vízből jövő iszonytató sikolyok, a jajveszékelés és az elhaló segélykiáltások emlékétől talán sohasem szabadulhatnak. A mentőcsónakokban ülők nem mertek több embert fölvenni, mert rettegtek attól, hogy fölborulnak, s még annál is többen fúlnak a vízbe, mint amennyi áldozatot addig követelt a tenger. Míg várakoztak a segítségre, a vízen lebegő holttestek rémisztő látványa vette őket körül. Pokrócba burkolózott asszonyok és kisgyerekek szálltak le a Carpathiáról. Néhány nőn a takaró alatt még mindig az az estélyi ruha lapult, amelyet a tragédia éjszakáján viselt. Sokuk túlságosan feldúlt állapotban volt ahhoz, hogy átöltözzön, így több napon keresztül ugyanabban az öltözékben húzták meg magukat a Carpathia étkezőtermében és szalonjaiban. A hajó utasai és legénysége mindent megtett, hogy a segítségükre legyen. Ám éppúgy, ahogy senki sem tudta megjósolni a szerencsétlenséget, senki sem tehette meg nem történtté a katasztrófát, nem támaszthattá föl a halálos áldozatokat, és nem pótolhatta az elveszített emberéleteket. Annabelle fellélegzett, amikor a hajóhíd végén megpillantotta az édesanyját. Consuelo tragikus arckifejezéssel, megtörten, de mégis méltósággal közeledett felé kölcsönkapott ruhájában. Annabelle szinte olvasott az arcvonásaiból. Más ismerős arcot azonban nem fedezett fel. Az édesapját és a bátyját sehol sem látta. Még utoljára végigpásztázta az anyja mögötti térséget, de Consuelo minden kétséget kizáróan egymaga volt a többi menekült között. A sok nő mellett csak néhány férfi túlélő akadt, akik meglehetősen kényelmetlenül érezték magukat, ahogy feleségük társaságában elhagyták a hajót. Mivel a fotósok egyetlen szívbe markoló találkozásról sem akartak lemaradni, folyamatosan villogtak a vakuk. Aztán Annabelle hirtelen szemben találta magát az anyjával. A lány olyan erővel szorította magához az asz-szonyt, hogy egyikük sem kapott levegőt. Zokogva kapaszkodtak egymásba az utasok és hozzátartozók kavargó tengerében. A lány végül átkarolta az anyja vállát, és lassan elindultak. Esett az eső, de az időjárás senkit sem érdekelt. Consuelo durva gyapjúból készült alaktalan ruhát viselt, cipője, gyémánt nyaklánca és fülbevalója viszont még az utolsó estély emlékét idézte. Nem volt

7 kabátja, így Thomas tüstént elszaladt az autóhoz egy takaróért, amit Annabelle az anyjára teríthetett. Már kissé eltávolodtak a hajópallótól, amikor Annabelle rákérdezett arra, ami nem hagyta nyugodni. Bár a választ sejtette, biztosat kellett tudnia. -Róbert és a papa...? - kérdezte lélegzetvisszafojtva az anyjától, aki egyre csak a fejét rázta, s még keservesebben sírt. Annabelle a kocsihoz kísérte. Az asszony végtelenül összetört volt. Mindössze negyvenhárom évesen özvegyült meg, mégis nagyon idősnek hatott, ahogy Thomas gyengéden besegítette az autóba, és óvatosan bebugyolálta a szőrmetakaróba, amit Consuelo alig tudott megköszönni a sírástól. Lányával szorosan összeölelkezve, csendben tették meg az ismerős utat. Az asszony csak akkor szólalt meg ismét, amikor hazaértek. A személyzet minden tagja az előcsarnokban várakozott. Miután látták, hogy az asszonyuk egyedül érkezett, szerették volna megölelni, a szeretetükről biztosítani, és elmondani neki, hogy mennyire sajnálják a történteket. Még abban az órában komor gyászkoszorú került a rezidencia bejáratára, ahogy sok más New York-i házra is azon az estén, mert most már biztosan tudták, kik azok, akik soha többé nem térnek vissza. Annabelle segítségével Consuelo megfürdött és hálóruhát öltött, Blanche pedig olyan gondoskodással vette körül, mintha újra gyermek volna. Az idős házvezetőnő asszonya gyermekkorától fogva a család szolgálatában állt, akkor is ő ápolta, amikor Annabelle és Róbert megszületett. És most ide jutottak. Consuelót lefektették az ágyába. Blanche a szemét törülgette, miközben úrnője háta mögött eligazította a párnát, s próbálta őt megnyugtatni. Teát, zabkását, könnyű pirítóst, erőlevest hozott neki tálcán, de Consuelo még a kedvenc süteményéből sem evett. Csak ült némán, és kifejezéstelen arccal bámult rájuk Ezen az estén Annabelle az anyja mellett maradt. Consuelo egész testében reszketett, és nem tudott elaludni. A nyomasztó órák után végül elmondta a lányának, mi történt. A négyes számú mentőcsónakban volt unokatestvérével, Madeleine Astorral együtt, akinek a férje szintén nem élte túl a szerencsétlenséget. A csónak még csak félig telt meg, de az apja és Róbert nem akart beszállni. Arra készültek, hogy visszamennek segíteni a többieknek. Nem akarták elfoglalni a helyet a nők és a gyerekek elől, pedig bőven elfért volna mindenki. - Bárcsak beszálltak volna! - fohászkodott Con-suelo kétségbeesve. Widenerék, Thayerék és Lucille Carter, csupa ismerős, mind ugyanabban a mentőcsónakban voltak. Ám Arthur és Róbert eltökélten a fedélzeten maradt, hogy akár életük kockáztatása árán is segítsenek a többieknek csónakba szállni. Consuelo az éjszaka egyik hőséről, Thomas Andrewsról is mesélt. És elmondta Annabelle-nek, hogy az édesapja és a bátyja rendkívül bátran viselkedtek, bár ez most meglehetősen sovány vigasz volt. Órákon keresztül beszélgettek. Consuelo felidézte a hajón töltött utolsó pillanatait. Lánya a karjába zárta, úgy hallgatta, és sírt. A hajnal fényei lassacskán beszüremlettek a szobába, és egy fájdalmas sóhajt követően az asszony végre elaludt. 2. fejezet Csak New Yorkban több százra rúgott a temetések száma. Szívbe markoló történetektől és megrendítő beszámolóktól volt hangos a sajtó. Az egész világon felháborodást keltett, hogy sok mentőcsónak félig üresen hagyta el az anyahajót, és kizárólag olyan utasokat vett fel, akik az első osztályra váltottak jegyet. A legnépszerűbb hős a Carpathia kapitánya lett, aki hajójával azonnal a helyszínre sietett, és kimentette a túlélőket. Még mindig nem találtak kielégítő magyarázatot arra, hogy miért süllyedt el a hajó. A hivatalos álláspont szerint miután jéghegynek ütközött, a legénység már nem tudta megakadályozni a katasztrófát. A közvéleményt azonban az érdekelte a leginkább, hogy az óceánnak miért pont azon a részén haladt át a Titanic, holott előre figyelmeztették a legénységet, milyen veszélyes a terep. Ha a

8 Carpathia rádiósa nem figyel föl a kétségbeesett segélyhívásokra, talán egyetlen túlélő sem maradt volna. Az orvos megállapította, hogy a súlyos lelki megrázkódtatás ellenére Consuelo kitűnő egészségi állapotnak örvend. Pedig úgy tűnt, minden életkedve elhagyta. Annabelle-nek teljesen egyedül kellett megszerveznie az édesapja és a bátyja temetését. A kettős szertartást a Szentháromság-templomban tartották, mert az édesapja kedvelte azt a plébániát. A temetés komor, ugyanakkor méltóságteljes volt. Gyászolók százai jöttek el, hogy leróják a kegyeletüket. Worthingtonék szertartásán mindkét koporsó üresen állt. Sem az apa, sem a fiú holtteste nem került elő, s talán soha nem is fog már. A katasztrófa ezerötszáztizenhét áldozata közül csupán ötvenkettőt találtak meg. A többieket elnyelte a hullámsír. A gyászszertartást követően sokan vettek részt a Worthington-házban tartott halotti toron is. Az ösz-szejövetelen senkinek sem jutott volna eszébe nevetgélni. Robert mindössze huszonnégy éves volt, az apja pedig negyvenhat. Mindkettejüket fiatalon ragadta el a halál. Anya és lánya talpig feketébe öltöztek. Annabelle csinos fekete kalapot viselt, az anyja arcát özvegyi fátyol keretezte. Este, amikor magukra maradtak, Consuelo összeomlott. A lány bele sem mert gondolni, milyen súlyos lehet az állapota. Mintha lélekben a szeretteivel együtt meghalt volna. Annabelle borzasztóan aggódott az anyjáért. Annabelle két héttel később kicsit fellélegezhetett. Az anyja a reggelinél bejelentette, hogy folytatni fogja önkéntes munkáját a kórházban. Bízott benne, hogy ez majd eltereli a gondolatait. - Biztosan készen áll már erre, mama? - érdeklődött Annabelle tapintatosan és aggódóan. Bár kellemesen meleg májusi idő volt, nem akarta, hogy az anyja, legyengült szervezetével, összeszedjen valami betegséget is. - En jól vagyok - válaszolta szomorúan Consuelo. Az asszony kénytelen volt beletörődni a tragédiába. A két nő délután fehér kötényt kötött a gyászruha elé, így indultak a St. Vincent Kórházba, ahol Consuelo évek óta önkéntes szolgálatot teljesített. Anna-t belle tizenöt éves korától mindig elkísérte az anyját. Főként szegényeknek segítettek, inkább sebeket és sérüléseket láttak el, semmint fertőző betegeket. Annabelle szívesen dolgozott a kórházban, ráadásul érzéke is volt hozzá, az édesanyjának pedig egyszerűen csak kedvessége és szerető szíve. A lányt viszont kezdettől fogva a munka orvosi része érdekelte. Hacsak tehette, orvosi könyveket bújt, hogy megértse a különböző eseteket. Soha nem környékezte rosszullét Hortíe barátnőjével ellentétben, aki elájult, amikor Annabelle egyszer rávette, hogy tartson velük. Sőt! Minél rémesebbnek ígérkezett a helyzet, Annabelle annál inkább elemében volt. Az anyja jóban szeretett ételt vinni a betegeknek, Annabelle viszont szívesebben segédkezett a nővéreknek az átkötözésben és a sebtisztításban, ha hagyták. A betegek szerint összetéveszthetetlenül gyengéd érintése volt a lánynak. Aznap este kimerülten tértek haza a hosszú és fárasztó szolgálatból, s a héten még egyszer elmentek a kórházba. Az ilyen megerőltető napok legalább tompították a fájdalmukat. A társaságba való bevezetését követően a tavasz lett volna Annabelle életének legizgalmasabb időszaka, ám egy csapásra magányra ítéltetett. A gyászév leteltéig ugyanis nem fogadhattak el meghívásokat, ami Consuelót meglehetősen elkeserítette. Mert mialatt Annabelle-nek komor fekete ruhában otthon volt a helye, a többi elsőbálos lányt szép sorjában eljegyezték. Attól tartott, hogy a tragédia a leánya jövőjét is megpecsételi, de semmit sem tehetett. Annabelle viszont nem is vett tudomást erről a faramuci helyzetről. Sokkal jobban elszomorította a veszteség, semhogy a jövőjével vagy a társasági életével foglalkozzon. Hortie gyakran meglátogatta őket, május közepén pedig szűk körben megünnepelték Annabelle tizenkilencedik születésnapját. Consuelo különösen szomorú volt az ebéd alatt. Elmesélte, hogy ő maga már tizennyolc évesen férjhez ment, és annyi idős volt, mint most

9 Annabelle, amikor megszületett Róbert. Ezek a gondolatok ismét könnyet csaltak a szemébe. Magukra hagyta a lányokat a kertben, és felment a szobájába, hogy megnyugodjon. - Nagyon sajnálom az édesanyádat - mondta Hortie együtt érzően, majd a barátnőjére pillantva folytatta: - és téged is. Őszintén, Belle. Rettenetes ez az egész. Hortie szíve majd megszakadt. Két órán keresztül gyűjtötte a bátorságot, hogy elmondhassa, Jamesszel kitűzték az esküvő időpontját, és már el is kezdték szervezni a novemberi eseményt. Annabelle biztosította róla, hogy velük együtt örül, és szorít, hogy minden jól menjen. - Téged tényleg nem bánt, hogy mostantól fogva nem járhatsz társaságba? - kérdezte Hortie. Ő maga nem bírta volna ki, ha a négy fal közé zárják, de Annabelle méltósággal viselte a sorsát. Mindössze tizenkilenc éves volt, s a következő egy év bizony nem sok mulatságot tartogatott számára. A családi tragédia visszavonhatatlanul felnőtté tette. - Nem törődöm vele - mondta higgadtan Annabelle. - És amíg mamának kedve van a kórházi munkához, nekem is lesz elfoglaltságom. - Ó, ne is beszéljünk erről, mert menten rosszul leszek! - forgatta a szemét Hortie. De tudta, hogy a barátnője szívesen dolgozik a kórházban. - Inkább áruld el, hogy idén készültök-e Newportba? A Worthingtonoknak csodálatos vidéki házuk volt Rhode Islanden, épp az Astorok szomszédságában. - A mama mindenképpen menni akar. Talán kicsit korábban indulunk a szokásosnál, hogy elkerüljük a júliusi szezonkezdést. Azt hiszem, tényleg jót tenne neki. Miközben Annabelle csak az édesanyjára tudott gondolni, Hortie-nak ott volt a vőlegénye, akibe halálosan szerelmes volt, nem is beszélve az esküvőről, no meg a számtalan összejövetelről. Ha a sors nem szól közbe, Annabelle-re is ugyanilyen élet várt volna. - Legalább Newportban is együtt lehetünk - derült fel Hortie. Mindketten szerettek úszni, ha a szüleik elengedték őket. Egy darabig még tervezgették az esküvőt, azután Hortie elköszönt. Annabelle csendes születésnapja ezzel véget is ért. Consuelót és Annabelle-t sokan meglátogatták a temetést követő hetekben. Róbert barátai keresték fel őket, előkelő özvegyek fejezték ki részvétüket Con-suelónak, Arthur két kollégája is tiszteletét tette náluk, s egy harmadik is bejelentkezett, akivel Consuelo már korábban is többször találkozott: a harmincnyolc éves Josiah Millbank, Arthur bankjának elismert munkatársa. A férfi viselkedéséből nyugalom áradt, és finom modora volt. Olyan történeteket mesélt Consuelónak Arthurről, amiket még az asszony sem ismert, és hallatukra szívből felderült. Maga is meglepődött, mennyire feloldódott Josiah látogatása közben. A férfi már egy órája időzött a Worthington-házban, amikor Annabelle is megérkezett. Hortie-val volt lovagolni. A lány korábban szintén találkozott már a férfival, de egyáltalán nem ismerte. Josiah tizennégy évvel volt idősebb a bátyjánál, inkább az édesapja generációjához tartozott. Bár ugyanabban a társaságban forogtak, nemigen akadt közös témájuk. Az édesanyjához hasonlóan azonban neki is imponált a férfi kedvessége és udvariassága. Josiah futólag említette, hogy szokása szerint idén júliusban is leköltözik Newportba. Egyszerű, de kényelmes ház várta ott. A férfi Bostonban született, és jó nevű családja még a Worthingtonoknál is gazdagabb volt. Ő maga viszont szerényen élt, és sohasem kérkedett a vagyonával. Megígérte, hogy Newportban ismét felkeresi őket, Consuelo pedig biztosította róla, hogy szívesen látja. Miután elment, Annabelle-nek feltűnt egy nagy csokor fehér orgona a vázában: Josiah hozta. Consuelo a férfi távozása után megosztotta benyomásait a lányával. - Elbűvölő ember - jegyezte meg, miközben az orgonában gyönyörködött. - Nem csoda, hogy kedvelte az apád. Nem is értem, miért nem nősült még meg. - Akadnak ilyen emberek - vetette közbe Annabelle. - Nem kell mindenkinek megházasodnia, drága mama - fűzte hozzá mosolyogva.

10 A lány egyébként komolyan kezdte azt hinni, hogy ő maga sem fog soha férjhez menni. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy férfi kedvéért egyedül hagyja az anyját. Sőt, Hortie-val ellentétben egyáltalán nem érezte volna tragédiának, ha pártában marad. Most, hogy az apját és a bátyját elveszítette, az anyja pedig teljesen összetört, sokkal nagyobb felelősség szakadt a nyakába, semhogy egy percig is zavartatta volna magát emiatt. Az édesanyjáról való gondoskodást tekintette elsődleges feladatának. - Meg ne forduljon a fejedben, hogy nem mész férjhez! - Mint oly sokszor, az anyja most is olvasott a gondolataiban. - A gyászévet illendően betartjuk, azután pedig választunk egy hozzád illő férfit. Az apád is így akarná. - A papa biztosan nem akarná, hogy magára hagyjam, mama - felelte szülőket megszégyenítő határozottsággal Annabelle. -Ne beszélj szamárságokat - rázta meg a fejét Consuelo. - Tökéletesen el tudom látni magamat. Ám amint kimondta e szavakat, a szeme ismét megtelt könnyel, ami csöppet sem győzte meg a lányát arról, hogy jól van. - Majd meglátjuk - mondta Annabelle erélyesen, és kisietett a helyiségből, hogy teát küldessen Consuelo szobájába. Később gyengéden átölelte az anyját, felkísérte, majd lefektette az ágyába, hogy szunyókálhasson egy kicsit. Abba az ágyba, amelyen Consuelo szeretett férjével osztozott. Arthur halála darabokra tépte a szívét. - Túlságosan jó vagy hozzám, drágám - motyogta az asszony zavartan. - Ez egyszerűen nem igaz - válaszolta derűsen Annabelle. A lány éltető napsugár volt a szomorú házban. Sok örömet szerzett az anyjának. Ez volt minden öröme, miután magukra maradtak. A lány könnyű kendőt terített Consuelóra, azután lement a kertbe olvasni. Remélte, hogy másnap az anyjának lesz elég ereje elmenni a kórházba. Az önkéntes munka időközben ugyanis Annabelle szenvedélyévé vált, ez volt az egyetlen dolog, ami igazán érdekelte. És persze már azt is alig várta, hogy a következő hónapban Newporfba utazzanak. 3. fejezet Annabelle és az édesanyja a megszokott időponthoz képest egy hónappal korábban, júniusban mentek Newportba. A nyár csodálatos élményeket kínált azon a vidéken. A személyzet ezúttal is korábban indult, hogy előkészítsék a házat. A newporti társasági élet rendszerint káprázatos volt, de a Worthing-ton család ezúttal nyugalomban kívánta eltölteni az idényt. Látogatókat fogadhattak, de nem járhattak el otthonról. Vidéki házuk főbejárata fölé is kikerült a fekete zászló, jelezve gyászukat a külvilág felé. A newporti rezidenciák tulajdonosai között számos családnak hasonló csapással kellett szembenéznie. Madeleine Astor, aki szintén a Titanic katasztrófája során veszítette el a férjét, John Jardot, augusztusra várta a kisbabáját. A tragédia egész New Yorkot megrázta, miután az óceánjáró alacsony sorból származó utasokat éppúgy szállított, mint arisztokratákat. A legénység alkalmatlanságáról szóló hírek pedig egyre nagyobb felháborodást keltettek. A mentőcsónakok félig üresen futottak ki. Néhány férfi megkísérelte elfoglalni a nők és a gyerekek számára fenntartott helyeket. Azok közül viszont, akik a fedélközben utaztak, szinte senki sem menekült meg. Az ügyet idővel hivatalosan is ki akarták vizsgálni. Newport júniusban egy csendes kisváros képét mutatta. Akkor kezdett éledni, amikor a bostoni és a New York-i előkelőségek július folyamán beköltöztek a villáikba. Ezek a villák valójában kastélyszámba mentek, márványpadlóval, óriási csillárokkal, bálteremmel, megfizethetetlen antik bútorokkal és pompás parkokkal, melyeket a tenger szegélyezett. Newport a keleti part társadalmi elitjének nevezetes üdülőtelepe volt, a pénzarisztokrácia

11 gyűjtőhelye, a Worthingtonok természetes közege. Az ő tulajdonukban állt az egyik legnagyobb és legelragadóbb villa a környéken. Annabelle akkor kezdte igazán jól érezni magát, amikor Hortie is megérkezett. Hatalmas sétákat tettek, elbóklásztak a tengerig. Piknikeikhez Hortie vőlegénye is gyakran csatlakozott. Annabelle nagy örömére James olykor még a barátait is magával vitte, Consuelo pedig úgy tett, mint aki mit sem tud erről. Amíg nem járhattak társaságba, nem lehetett kifogása ellene, hogy a lánya fiatalemberekkel találkozzon. Annabelle olyan megbízható volt, és olyan odaadással viseltetett az anyja iránt, hogy igazán megérdemelt ennyit. Consuelo reménykedett benne, hogy James barátai vagy Róbert régi cimborái között akad valaki, aki felkelti a lánya érdeklődését. Nem akarta, hogy a gyászév örökre megpecsételje Annabelle sorsát. A téli szezon óta hat elsőbálos lányt máris eljegyeztek, Annabelle-nek pedig alkalma sem nyílt megismerkedni senkivel, mert az édesanyjával együtt ki sem mozdulhatott otthonról. Az elmúlt hónapok folyamán felnőtté vált, és sokkal érettebben viselkedett, mint a többi lány. Az ilyesmi viszont gyakran elijesztette az ifjú udvarlójelölteket. Consuelo mindennél jobban vágyott rá, hogy a lánya férjhez menjen. Annabelle-t azonban továbbra is hidegen hagyta a házasság gondolata. Boldog volt, ha találkozhatott Hortie-val és a többiekkel, de szemernyi érdeklődést sem mutatott egyetlen fiú iránt sem. Júliusi érkezését követően Josiah Millbank is rendszeresen tiszteletét tette a Worthington hölgyeknél. Mindig vitt valami ajándékot, New Yorkban virággal kedveskedett nekik, de a newporti kötetlenebb légkörben gyümölcsöt és édességet is bátorkodott vinni. Consuelóval órákon át beszélgettek a verandán, hintaszékben üldögélve. Harmadik látogatását Annabelle már nem állhatta meg szó nélkül. - Ugy vélem, hogy a mama nagyon teszik valakinek - mondta huncut mosollyal. - Ne légy szamár! - Consuelo egészen belepirult a gondolatba. Az hiányozna még, hogy kérője legyen! Senki előtt sem titkolta, hogy egész életében hű akar maradni a férje emlékéhez. Nem tartozott azok közé az özvegyek közé, akiknek folyton az újraházasodá-son járt az eszük. Kizárólag Annabelle jövője érdekelte. - Csupán figyelmes velünk - állította teljes meggyőződéssel az asszony. - Amúgy is fiatalabb nálam. Ha valaki felkeltette az érdeklődését, az csakis te lehetsz. Bár ennek végképp nem volt semmi jele. Josiah egyaránt szívesen beszélgetett Consuelóval és Anna-belle-lel, s nem udvarlóként, hanem barátként közeledett hozzájuk - Őt egész biztosan nem én érdeklem - közölte Annabelle széles mosollyal -, és csak öt évvel fiatalabb a mamánál. Szerintem nagyon rendes ember. A kora alapján akár az apám is lehetne! - Az ifjú hölgyek sokszor mennek feleségül idősebb férfiakhoz - jegyezte meg az anyja. - Es Josiah még nem is tartozik az élemedett korú kérők közé. Ha jól emlékszem, mindössze harmincnyolc éves. - A mamához akkor is sokkal jobban illene! - nevetett Annabelle, és már ott sem volt. A forró nyári napon úszni mentek Hortie-val, és James megígérte, hogy később csatlakozik hozzájuk. Aznap este a Schuyler család adott partit, amire Hortie, James és valamennyi barátjuk hivatalos volt, de Annabelle természetesen nem mehetett. Eszébe sem jutott volna, hogy kérlelje az anyját, mert nem akarta elszomorítani. Éjjel viszont kint üldögéltek a verandán, és hallgatták a távoli muzsikaszót. Schuylerék még tűzijátékot is rendeztek. Consuelo tudta, hogy az egyik lány eljegyzését ünneplik, és ettől csak még jobban fájt a szíve egyetlen gyermeke jövőjéért. Teljesen váratlanul érte őket, amikor Josiah késő este beállított hozzájuk. Útban hazafelé vitt egy kis kóstolót a süteményekből. Mindketten el voltak ragadtatva ettől a figyelmességtől. A férfi egy pohár limonádé erejéig még elidőzött náluk, aztán mennie kellett, mert otthon vendége volt. A Worthington hölgyek megköszönték a kedvességét, ő pedig megígérte, hogy hamarosan újra ellátogat hozzájuk A baráti gesztus még Annabelle-t is teljesen lenyűgözte.

12 Nem táplált romantikus érzéseket Josiah iránt, de olyan volt, mintha kapott volna egy új fivért. Nagyon szeretett beszélgetni vele, a férfi pedig pontosan úgy tudta cukkolni, ahogy azelőtt Robert. - Vajon miért nem vitte magával a vendégét is a partira? - tűnődött Consuelo fennhangon, miközben a limonades kancsót és a poharakat kivitte az étkezőbe. - Lehet, hogy nem akarja mutogatni a társaságban, mert botrányos, félvilági nő - húzta a lánya. - Nem elképzelhetetlen, hogy szeretője van - vigyorodott el, mire az anyja felkacagott. Josiah neveltetését és viselkedését ismerve, ez természetesen lehetetlennek tűnt. Csupán annyit írtak a férfi rovására, hogy elfelejtett beszámolni nekik az illetőről. - Ugye tudod, hogy nem illendő, ha ilyeneken jár az eszed - korholta a lányát Consuelo. Pár pillanattal később, amint az emeletre tartottak, már hálatelt szívvel beszélgettek Josiah kedvességéről. Ez volt az első alkalom, amikor Annabelle kifejezetten sajnálta, hogy nem járhat szórakozni. Minden barátja ott volt az estélyen, amely a tűzijátékkal megfűszerezve igen nagyszabású ünnepségnek tűnt. Nagyon csöndes nyár elé néztek, amit csak az ismerősök és a barátok tehettek egy kicsit változatosabbá, de leginkább Hortie és Josiah rendszeres látogatásaira számíthattak ígéretéhez híven Josiah másnap is tiszteletét tette, Consuelo pedig azt ajánlotta neki, hogy menjen el Annabelle-lel és Hortie-val piknikezni. Bár Hortense aznap különösen sokat nevetett és bolondozott, a férfi mégis fesztelenül viselkedett a két lány társaságában. Volt ugyanis egy hasonló korú húga, aki megözvegyült édesapja második házasságából származott. Viszont Annabelle még mindig nem tudta elképzelni Hortie-t férjes asszonyként, az esküvőig pedig csak négy hónap volt hátra. Bár a menyasszony alig nőtt ki a gyermekkorból, majd megőrült Jamesért, s amikor Annabelle-lel kettesben maradtak, gyakran tett pajzán megjegyzéseket az esküvőre és a mézeshetekre. Annabelle jókat mulatott ezeken a badarságokon, amelyeket Josiah szerencsére nem hallott. A férfi húga áprilisban ment férjhez, és máris gyermeket várt. Josiah teljességgel otthonosan mozgott az ifjú hölgyek világában, ezért a lányok kedvelték a társaságát. Még a titokzatos vendégéről is mesélt nekik. Egy volt harvardi évfolyamtársa minden nyáron meglátogatta, de visszahúzódó természete miatt inkább távol tartotta magát a társasági élettől. Josiah késő délutánig maradt. Hortie korán elment, úgyhogy a férfi kísérte vissza Annabelle-t a házba. Consuelo éppen egy barátjával beszélgetett a verandán. A vidéki élet valóságos gyógyír volt a sebeikre. Zajlott körülöttük az élet, sokan jöttek hozzájuk látogatóba. Különösen Annabelle számára volt ez üdítő, aki egyáltalán nem kívánkozott vissza a városba. Elmesélte Josiah-nak, hogy mennyire szereti a kórházi munkát, mire az egyből ugratni kezdte: - Felteszem, ápolónő lesz, ha egyszer végre benő a feje lágya - mondta, de éppúgy tudta, mint Anna-belle, hogy erre nem kerülhet sor. Az önkéntes munkánál többre nem is áhítozhatott a lány, bár olthatatlan érdeklődést érzett a gyógyítás tudománya iránt. Az volt a titkos álma, hogy egyszer orvos lesz. -Akkor már inkább orvos lennék - vallotta be őszintén a férfinak. Úgy érezte, bármit elmondhat neki, nem fogja kinevetni. Az elmúlt időszakban barátok lettek. Josiah azonban szemmel láthatóan meglepődött a váratlan beismerésen. A lány arckifejezése arról árulkodott, hogy a lehető legkomolyabban gondolta, amit mondott. Annabelle sokkal eltökéltebb ember volt annál, mint sejteni lehetett. - Ez ám a lenyűgözően szép elhatározás! - tűnődött el Josiah, majd hirtelen kijózanodva még hozzátette: - És csakugyan az lesz? - Az anyám soha nem engedné. De ha lehetőségem nyílna rá, feltétlenül! Néha orvosi és anatómiai könyveket olvasok Persze nem értek meg mindent, de máris sok dolgot tanultam. Az orvostudomány fantasztikus! És egyre több nő választja ezt a hivatást.

13 A nőknek idestova hatvan éve lehetőségük volt már részt venni az orvosi képzésben, de Josiah nem tudta elképzelni, hogy Annabelle is erre a pályára lépjen. Abban pedig igazat adott a lánynak, hogy az édesanyjának egyáltalán nem tetszene a dolog. Consuelónak más vágya sem volt a lánya debütálása óta, mint hogy Annabelle férjhez menjen és családot alapítson. - Én sohasem akartam orvos lenni. Viszont úgy tíz-tizenkét éves koromban el akartam szökni a cirkusz-szal - vallotta be a férfi. ' A lány olyan mulatságosnak találta a történetet, hogy nevethetnékje támadt. - A vadállatok is érdekeltek, de valójában bűvész szerettem volna lenni, hogy eltüntethessem a házi feladatomat. Ebből is láthatja, hogy nem voltam éppen mintadiák. - Azért valahogy csak sikerült bejutnia a Harvardra - ellenkezett kacagva Annabelle. - Nagyon vicces lett volna, ha inkább a cirkuszt választja. Miért tett le a tervéről? - Az édesapja másik állást ajánlott, bár ez rossz kifogás, mert erre jóval később került sot Talán csak nem volt elég merszem hozzá. Az önéhez fogható ambícióval meg pláne nem dicsekedhetem. Bizonyára belehaltam volna, ha annyi éven át kell koptatnom az iskolapadot. Sohasem voltam elég szorgalmas az orvosi tanulmányokhoz. - Ezt nem tudom elhinni - tiltakozott kedvesen a lány. - Én viszont bármit megadnék azért, hogy orvos lehessek - mondta Annabelle, s tűz gyúlt a szemében- - Talán az önkéntes munkában majd hasznát veszi mindannak, amit összeolvasott. Végül is ez egy nemes küldetés. - Josiah őszintén csodálta a lányt. - Ne higgye, hogy túl sok mindent megengednek nekem a kórházban - válaszolta Annabelle csalódottan. - Miért, ön mit szeretne tenni? - érdeklődött kíváncsian a férfi. - Hát, remekbe szabott kis kézimunkákat készítek, mindenki a csodájukra jár... Szeretnék egyszer összevarrni egy embert is. Biztos vagyok benne, hogy nem okozna gondot. - A lány szavai hallatán Josiah arcára először döbbenet ült ki, azután vigyorogni kezdett. - Kérem, figyelmeztessen, hogy a jelenlétében ne vágjam meg magam, mert még elő találja rántani a tűjét vagy a hímzőrámáját a táskájából. - Örömmel állnék a rendelkezésére. - Annabelle száján huncut mosoly játszott. -Valakinek hamarosan ráncba kell szednie önt, Worthington kisasszony, hogy semmi rosszaságon ne törhesse azt a csinos kis kobakját. - Pedig a gyógyítás olyan csínytevés, ami nagyon is kedvemre való lenne. Gondoljon csak bele, ha nem azok volnánk, akik, azt tehetném, amit akarok Akár orvosi egyetemre is járhatnék. Hát nem bosszantó ez az egész? - bökte ki Annabelle gyermeki őszinteséggel. Eszébe sem jutott, hogy Josiah udvarolni akar neki, inkább úgy érezte, mintha testvérek leimének. Szép és meghitt barátság volt kialakulóban közöttük. - Ha nem az volna, aki, anyagilag nem engedhetné meg magának az orvosi képzést - jegyezte meg Josiah gyakorlatiasan, a lány pedig bólogatott. - Igaza van. Csak akkor lehetnék orvos, ha férfinak szülétek. Róbert például választhatta volna ezt a hivatást, ha akarja, a szüleinknek pedig biztos nem lett volna semmi kifogásuk ellene. Nőként olykor sokkal nehezebb az élet. Sok mindent például csakis azért nem tehetünk meg, mert nem illendő. Ez rettentően unalmas - mormolta, miközben cipője hegyével egy kavicsot rugdosott. Josiah kinevette. - Csak ne akarja azt mondani nekem, hogy ön is azok közé a nők közé tartozik, akik a szabadságjogaikért küzdenek. Annabelle egyáltalán nem tűnt kardos szüfrazsettnek, a férfit nagyon meglepte volna, ha igenlő választ kap. -Dehogyis. Teljesen elégedett vagyok a helyzetemmel, csak szeretnék orvos lenni.

14 - En magam meg szívesen lennék az angol király, de ez valószínűleg sohasem fog bekövetkezni. Annabelle, vannak dolgok, amiken nem változtathatunk, és ezt el kell fogadni. Ön pedig kifejezetten szerencsés teremtés. - Igen, az vagyok. És nagyon szeretem az édesanyámat. Semmit sem tennék, ami elkeseríti, és tudom, hogy ez bizony nagyon elszomorítaná. - Erre én is meg mernék esküdni. - Olyan sok bánat érte, hogy semmi más vágyam sincs, mint boldoggá tenni őt. - Boldoggá is teszi, ezt nap mint nap látom. Ön csodálatos gyermeke az édesanyjának, és elragadó teremtés. - Még hogy elragadó? Annabelle?! - csapott le a témára Hortie, aki egyszeriben ott termett mellettük. Azért jött vissza, hogy a barátnőjével úszni menjenek. - Képzelje, egyszer még egy békát is felboncolt, miután egy könyv segítségével kitanulmányozta, hogyan kell. Az volt a leggusztustalanabb dolog, amit valaha láttam. Ki kell ábrándítanom, Josiah. Annabelle a legkevésbé sem elragadó teremtés. - Hortie belépője mindhármukat megnevettette. -Miért van olyan érzésem, Hortense, hogy ezt nem tréfából mondta? - vetette közbe Josiah, miután az imént volt szerencséje közelebbről is megismerni e sok tekintetben kivételes ifjú hölgy legbensőbb gondolatait. - Igen, tényleg megtettem - vágta rá Annabelle büszkén. - Követtem a könyv utasításait. Nagyon izgalmas volt. Bárcsak embert is boncolhatnék! Ugy értem, holttestet, ahogy az orvostanhallgatók. - Jó ég! - szaladt ki Hortie száján, és a rosszullét környékezte. Josiah szintén meghökkent, de felettébb mulattatta is a helyzet. - Úgy látom, csakugyan épp itt az ideje, hogy úszni menjenek - sürgette a lányokat a férfi, majd a verandára ment, hogy elköszönjön Consuelótól. - Miről beszélgettek maguk hárman? - érdeklődött az asszony. - Mi másról, mint estélyekről, társasági életről, eljegyzésekről és esküvőkről - felelte Josiah. Nem akarta leleplezni Annabelle-t. Consuelo bizonyára menten elájult volna, ha megtudja: egyetlen lánya legfőbb vágya, hogy hullákat boncoljon. Josiah feldobott hangulatban tette meg a hazafelé vezető utat. Annabelle Worthington személyében egy rendkívül érdekes ifjú hölgyet ismert meg, aki csöppet sem hasonlított a többi tizenkilenc éves lányhoz. A vendége is éppen akkor tért vissza egy ebédről, mint ő. Josiah intett neki, amikor meglátta. Régi barátság fűzte Henry Orsonhoz, nyaranta szívesen időzött a társaságában. Elsőéves egyetemista koruk óta elválaszthatatlanok voltak, Henryt mindenki kedvelte. Mindketten jó küllemű férfinak számítottak, bármelyik nőt megkaphatták volna, de nem tartoztak a felelőtlen nőcsábászok közé. Henry két éve eljegyzett egy lányt, és őszintén csalódott, amikor a menyasszonya beleszeretett egy korban hozzáillő fiúba. Azóta nem kötelezte el magát, ezért aztán az összes new-porti anya, aki férjhez akarta adni a leányát, nagy reményeket fűzött hozzá. Josiah-hoz nemkülönben. - Milyen volt az ebéd? - tudakolta Josiah. - Unalmas - felelte a barátja őszintén. - És a tiéd? Henryt mindenféle társadalmi kötelezettség fárasztotta. Komoly üzletemberekkel sokkal szívesebben társalgott, mint éretlen süldőlányokkal, akiket a jövendőbelijének szántak. - Egy olyan ifjú hölggyel piknikeztem, kérlek szépen, akinek minden vágya az, hogy fölboncoljon egy embert - mondta Josiah fülig érő szájjal, mire Henry hangosan fölnevetett. - Ezt nevezem, barátocskám! - Henryt meglepte és szórakoztatta a hír, de úgy tett, mint aki halálosan megrémül. - Roppant veszélyesnek tűnik a hölgyemény, tartsd magad távol tőle! - Ne aggódj, úgy lesz! - mondta Josiah nevetve, ahogy bementek a házba.

15 A délután hátralévő részében Henry legfőbb kedvtelésének hódoltak: kártyázás közben megvitatták a pénzügyi világ kérdéseit. Ez a téma általában untatta a nőket, a férfiakat azonban lenyűgözte Henry rendkívüli tájékozottsága. Ráadásul vágott az esze, mint a borotva. Josiah is fölöttébb élvezte az eszmecseréiket. Sok évvel ezelőtt állást szerzett Henrynek Arthur Worthington bankjánál, ahol mind a kollégái, mind a főnökei megbecsülését kivívta. Bár nem volt olyan társaságkedvelő, mint Josiah, a munkáját kiválóan végezte. Henry még sohasem találkozott Annabelle-lel és Consuelóval. Josiah fölvetette, hogy a newporti idény alatt bemutatja őket egymásnak. Henry a fejét ingatta, s közben a kártyalapjaira összpontosított: - Csak a feldarabolt holttestemen keresztül! - felelte vészjóslóan, majd mosolyogva kiterítette a nyerő lapokat. - A fenébe is! - fakadt ki nevetve Josiah, miközben összeszedte a kártyát. - Ne rettegj már tőle, hiszen csak egy édes gyerek! 4. fejezet A nyár folyamán Josiah gyakori vendég maradt a Worthington-villában. Henryt is bemutatta a hölgyeknek, aki természetesen részvétét fejezte ki Con-suelónak, Annabelle-t pedig több kártyajátékra is megtanította. A lányt végtelenül szórakoztatta, amikor tanítómestere kikapott tőle. Amúgy is örömét lelte a newporti baráti körben, s bár a társasági élet izgalmaiból ezen a nyáron kimaradtak, sokkal kevésbé érezte elszigeteltnek magát, mint a városban. Majdnem olyan volt minden, mint azelőtt. Még az apja és a bátyja hiányát sem érezte olyan fájón, mert a munkájuk gyakran nyaranta is a városhoz kötötte őket. Mire augusztus végén búcsút intettek Newport-nak, Annabelle napbarnított volt, egészségesnek és boldognak tűnt, és Consuelo is sokkal jobban nézett ki. Amennyire a tavaszi tragédia engedte, a nyaruk kötetlenül és nyugalmasan telt. Miután visszatértek New Yorkba, anya és lánya ismét nekiláttak a betegápolási teendőknek Hetente egyszer Annabelle egyedül önkénteskedett a New York-i rokkantkórházban. El volt ragadtatva az ott folyó speciális munkától. Erről Josiah-nak is beszámolt, amikor a férfi teázni ment a Worthington-házba. - Csak azt ne mondja, hogy hozzájutott egy hullához - ugratta Josiah, és gondterhelt arckifejezést öltött. Annabelle jóízűen fölnevetett. - Sajnos erről szó sincs. Ételt és vizet viszek a betegeknek. Az egyik nővér viszont megígérte, hogy egyszer egy műtétet is megnézhetek. - Ezt nevezem, kisasszony. Ön aztán megéri a pénzét! - jegyezte meg a férfi vigyorogva. Consuelo a hónap végére szedte össze magát any-nyira, hogy átnézze a férje és a fia holmiját. Néhány dolgot eltettek, a ruháikat elajándékozták, ám Arthur dolgozószobáját és Róbert szobáját érintetlenül hagyták. Senkinek sem volt szíve felszámolni ezeket a helyiségeket, s egyelőre nem is lett volna különösebb értelme. Josiah látogatásai szeptemberben már nem voltak olyan gyakoriak, mint a nyáron. A banknál végzett munkája eléggé lekötötte: még mindig a hagyaték rendezését intézték. Bár semmi sem utalt arra, hogy a dolgok ilyen tragikusan alakulnak, Arthur mégis előrelátó volt, és tökéletes rendben hagyta hátra az ügyeit. Messzemenően gondoskodott a feleségéről és a leányáról. Nem kellett anyagi nehézségektől tartaniuk, sőt, ha eljön az ideje, Annabelle gyermekei is szép vagyont örökölhetnek majd, persze a lánynak mindez eszébe sem jutott egyelőre. Az ősz beköszöntével Annabelle Hortie-t sem látta túl gyakran. A menyegzőig mindössze hat hét maradt, és egy menyasszonynak ilyenkor rengeteg a tennivalója. Ruhapróbára kellett járnia, és összeállítania a kelengyéjét. A édesapjától házat kaptak jegyajándékként, amit

16 Jamesszel még be is kellett rendezniük. Európai nászútjukról csak karácsonyra szándékoztak visszatérni. Annabelle máris érezte, hogy a barátnője nagyon fog hiányozni neki. Jól tudta, ha Hortie férjhez megy, többé semmi sem lesz a régi. Már október volt, amikor Josiah ismét meglátogatta őket. Annabelle éppen a rokkantkórházában volt, Consuelo pedig a kertben élvezte a délutáni napsütést egy csésze teával a kezében. Váratlanul érte a vizit, de a férfi mindig szívesen látott vendég volt a házában. Amikor felállt, hogy üdvözölje, látszott rajta, hogy valóban örül a látogatásnak -Olyan régen járt már nálunk, kedves Josiah. Hogy van? -Köszönöm kérdését - válaszolta a férfi mosolyogva. - Az elmúlt pár hétben Bostonban időztem, volt néhány családi ügy, amit el kellett intéznem. Önök mit csinálnak mostanság? - Megvagyunk. Annabelle belevetette magát a kórházi munkába, de legalább kitölti az idejét valamivel. Itt a városban nem is tehetne egyebet. A gyászévnek még csak a fele telt le, s bár Annabelle nem panaszkodott, az anyja tudta, milyen nehéz neki. Hat hónapja nem járhatott szórakozni a barátaival, ami kész csapás egy tizenkilenc éves lánynak. Most kellene csak igazán élnie, világot látnia, de Consuelo tehetetlen volt. - Gondólom, mindkettejük számára hosszúnak tűnik ez az időszak - mondta Josiah visszafogottan. Leereszkedett a székre, és jelezte, hogy nem kér teát. - Magam miatt egyáltalán nem aggódom - jegyezte meg Consuelo. - Annabelle viszont majdnem húszéves lesz, mire ismét társaságba járhat. Ez elég nagy büntetés az ő korában. A sors azonban Consuelóval sem bánt kesztyűs kézzel. Kegyetlenség volt, ami velük történt, de az élet már csak ilyen. - A lánya miatt ne fájjon a feje - próbálta Josiah megnyugtatni az asszonyt. - Annabelle olyan teremtés, aki mindig a talpára esik. Soha nem panaszkodott amiatt, hogy nem járhat szórakozni - mondta. Consuelo pedig csak helyeselni tudott: - Ismerem én jól. Remek lány. Sajnálom, hogy ma nem találkoznak, biztosan csalódott lesz. Hétfő délutánonként mindig a kórházban van. Josiah bólogatott, s egy pillanatig habozott. A tekintete töprengőn elkalandozott, majd ismét visszatért Consuelóra. Az asszonyt meglepte a férfiból áradó feszült figyelem. - Ma kifejezetten önhöz jöttem, hogy megbeszélhessünk egy bizalmas ügyet - tért a témára. Consuelo azt hitte, hogy valamiféle bankkal kapcsolatos dolgot akar megvitatni vele. - Arthur vagyonáról van szó talán? Nem tudná ezt elintézni az ügyvédeinkkel, Josiah? Tudja, mennyire nem értek az üzleti ügyekhez. - Ne ijedjen meg, minden a legnagyobb rendben van. A bank hivatalos ügyekben magától értetődően a jogi képviselőikkel tárgyal. A mondanivalóm sokkal személyesebb természetű. Nem tudom, talán túl korai előhozakodni ezzel az egésszel, de mindenképpen szeretném megvitatni önnel a dolgot, és a diszkrécióját kérni. Consuelo elképzelni sem tudta, mire akar kilyukadni Josiah, azt meg végképp nem értette, hogy Annabelle miért nem tudhat róla. Egy pillanatra már attól tartott, hogy a lányának igaza lesz, és a férfi neki akar udvarolni. Őszintén remélte, hogy nem erről van szó. Nagyon kedvelte Josiah-t, de ha a férfi romantikus érzéseket táplál iránta, ki kell hogy ábrándítsa. Az asszonynak senki iránt nem voltak ilyen jellegű érzései. Úgy tartotta, életének ez a fejezete örökre lezárult. - Annabelle-ről szeretnék beszélni önnel - mondta Josiah a félreértések elkerülése végett. Tudta, hogy korban sokkal jobban illene Consueló-hoz, mint a lányához. Tisztelte és csodálta az asz-szonyt, odaadó barátságot érzett iránta, de egyértelműen a lánya keltette fel az érdeklődését. A Wor-thington hölgyek roppant szívélyesek voltak hozzá Arthur halála után, és Josiah szeretett elidőzni a körükben.

17 - Tüdőm, hogy a gyászév még hat hónapig tart, s azt is, hogy aggódik Annabelle jövője miatt. Hiszen alig vezették be a társaságba, máris tartózkodnia kellett a nyilvánosságtól, ezáltal pedig elesett mindattól az előnytől, ami az első bállal jár Érzéseimet titkolva azért nem akartam eddig szóba hozni a dolgot, mert Annabelle még nagyon fiatal, s azt hittem, hogy egy korban hozzáillő férfival lehet csak boldog. Őszintén megvallva, most már egyáltalán nem így gondolom. Annabelle rendkívüli ifjú hölgy: értelmes, intelligens, óriási tudásszomja van, s fiatalsága dacára nagyon is érett. Nem tudom, mi a véleménye, de szeretném a beleegyezését kérni ahhoz, hogy a gyászév letelte után megkérhessem a leánya kezét, és szeretném megtudni, hogy ő mit érez irántam. Ha titokban tartanánk az imént elhangzottakat, újabb hat hónap állna a rendelkezésére, hogy hozzám szokjon. Ha egyetért velem, továbbra is gyakran meglátogatnám önöket. De legelőször is azt szeretném tudni, hogy áldását adná-e a frigyünkre. Consuelo megbabonázva nézett a férfira. Az imái végre meghallgatást nyertek. Éjt nappallá téve azon emésztette magát, hogy a gyászév örökre tönkreteszi Annabelle jövőjét, és vénlány marad. Consuelo a tizenkilenc évnyi korkülönbség ellenére úgy vélte, hogy Josiah tökéletes választás lenne a lánya számára. Jó családból származott, kitűnő neveltetésben ré-szesült, udvarias, vonzó és jóképű férfi, aki felelősségteljes pozíciót töltött be a Worthington család bankjában. A nyár folyamán pedig igazi barátság szövődött kettejük között, ami az asszony szerint sokkal jobban megalapozhatott egy házasságot, mint holmi ködös, gyorsan elillanó lányromantika. Annak idején ő és Arthur is hasonlóképpen vágtak bele a közös életükbe. A férje korábban a család jó barátja volt, majd egyszer csak az apja engedélyét kérte, hogy udvarolhasson neki. Amellett, hogy szerető házastársai lettek egymásnak, még a barátságuk is szilárdította a kapcsolatukat. Nem is álmodhatott volna jobb partiról a lánya számára, és Josiah-hoz hasonlóan meggyőződése volt, hogy Annabelle mellé érettebb férfi kell. - Remélem, nem zaklattam fel, és nem haragítottam magamra az óhajommal - folytatta óvatosan a férfi, mire Consuelo odahajolt hozzá, és bátorítóan megölelte. ^Hogy jut ilyesmi az eszébe? Épp ellenkezőleg: nagyon-nagyon boldoggá tett. Szerintem maguk ketten remekül összeillenek. A gyászév nem tűnt többé elvesztegetett időnek, sőt az asszony szerint ennél jobb alkalom nem is kínálkozhatott volna arra, hogy a reménybeli jegyespár megismerje egymást. Nem kellett attól tartani, hogy a véget nem érő társasági összejöveteleken komolytalan fiatalemberek csavarják majd el Annabelle fejét. Josiah megbízható, érett férfi volt, a lányos anyák álma, kimondottan illett Annabelle-hez. A lány ugyan még egyáltalán nem gondolt rá udvarlóként, de máris nagyon megkedvelte. - Ön szerint Annabelle gyanít valamit a szándékairól? - kérdezett rá kendőzetlenül Consuelo. Fogalma sem volt róla, hogy a férfi tettekkel vagy szavakkal utalt-e már a lánya előtt arra, hogy mire készül. Ámbár Annabelle hozzáállásából inkább arra következtetett, hogy a lány egyelőre semmit sem sejt Josiah szándékairól. - Az érzelmeimről eddig még soha nem beszéltem neki - felelte a férfi őszintén Consuelónak. - Bár egész nyáron kikívánkozott belőlem, de talán túl korai lett volna, és először mindenképpen az ön hozzájárulását szerettem volna kérni. Az elmúlt hetekben pedig sajnos túlságosan elfoglalt voltam. Azt hiszem, Annabelle semmit sem gyanít az egészből. Nem hoznám szóba a dolgot addig, amíg le nem telik a gyászév. Talán jövő májusban megkérhetném a kezét - mondta, s közben arra gondolt, hogy a lány még csak húszéves lesz akkor, ő pedig a maga harminckilenc évével joggal tűnhet majd vénembernek mellette. Josiah tartott ugyan tőle, hogy emiatt esetleg elutasítja, de a lelke mélyén azért az ellenkezőjében reménykedett. Bár Annabelle sohasem kacérkodott vele, az elmúlt időszakban bizalmas baráti viszonyba kerültek. És Consuelóhoz hasonlóan úgy gondolta, hogy a barátság biztos alapja lehet egy házasságnak Ez volt az első alkalom, hogy Josiah meg akarta kérni egy lány kezét, és őszintén remélte, hogy nem késett még el a házasodással. Egyre jobban vágyott

18 arra, hogy Annabelle legyen születendő gyermekeinek anyja. Az életét fenntartások nélkül összekötné Worthington kisasszonyéval. Consuelóval madarat lehetett volna fogatni. -Magam sem választhattam volna megfelelőbb udvarlót a leányomnak - jegyezte meg elégedetten az asszony, s csengetett a komornyiknak. Két pohár pezsgőt kért Williamtől. Josiah egyáltalán nem számított rá, hogy ilyen könnyedén megkapja az anyai áldást. - Nem túl korai az ünneplés? Annabelle csak májusban szerez majd tudomást a terveimről. Mi van, ha teljesen más véleményen lesz? Gondoljon csak bele, mégiscsak kétszer annyi idős vagyok, mint ő. -A lányom sokkal értelmesebb annál, semhogy ilyesmi befolyásolja a döntését - nyugtatta meg Con-suelo, miközben a komornyik odanyújtotta nekik a pezsgőspoharakat. Arthurnek tekintélyes borospincéje volt, az ital évjárata csakis kitűnő lehetett. - És kedveli magát, Josiah. Szerintem remekül ki fognak jönni egymással. - Én is így érzem - felelte boldogan a férfi, és legszívesebben már délután megkérte volna a lány kezét. De mivel csak nemrég veszítette el a szeretteit, még nem lett volna illendő ilyen kéréssel járulni elé. - Őszintén remélem, hogy igent mond - fűzte hozzá bizakodóan. - Ez csakis magán múlik - emlékeztette őt Con-suelo. - Hat hónapja van rá, hogy elnyerje a szívét és a beleegyezését. - Anélkül, hogy ismerné a szándékaimat - jegyezte meg Josiah. - Ha rám hallgat, egész finoman azért jelezhetné az érdeklődését. - A férfi nevetve fogadta jövendőbeli anyósa jó tanácsát. - Annabelle hamar átlátna a szitán. Ezzel az erővel azonnal megkérhetném a kezét. Csak elriasztanám a korai udvarlással. - Ön kissé túlkomplikálja a dolgot, Josiah. Nem hinném, hogy olyan nehéz lenne elnyerni a lányom szívét - próbálta eloszlatni a férfi kétségeit az asz-szony. Az októberi nap sugarai táncoltak rajtuk. Josiah-nak hála, Consuelónak tökéletes napja lett. Mélységesen sajnálta, hogy az örömhírt már nem oszthatja meg Arthurrel, de biztos volt benne, hogy a férjét is boldoggá tette volna a bejelentés. Még javában Josiah terveiről csevegtek, amikor Annabelle belépett a kertbe. Fehér kórházi kötényén vér piroslott, és ez egyáltalán nem tetszett Consuelónak. - Azonnal vedd le magadról ezt a hacukát, és mosd meg a kezed! Az ég szerelmére, kislányom, még behurcolsz hozzánk valami fertőzést! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, és behessegette Anna-belle-t a házba. Annabelle öt perc múlva ismét visszajött. A kötény lekerült róla. Egészen olyan volt, mint egy fiatal apáca. Egyszerű fekete gyászruhájában meglehetősen komor látványt nyújtott. Ám amikor megpillantotta Josiah-t, egyszeriben felderült az arca, és ragyogott a jókedvtől. - Szép kis napom volt! - jelentette ki. Kisvártatva feltűnt neki, hogy a többiek pezsgőznek. Soha semmilyen apróság nem kerülte el a figyelmét. - Látom, pezsgőt isznak. Talán ünnepelnek valamit? - Josiah-t előléptették a bankban. Azért jött, hogy ezt elmondja nekünk - füllentette szemrebbenés nélkül az anyja. - Ezentúl valamennyi új számlatípus kezelése az ő fennhatósága alá fog tartozni. Úgy illendő, hogy megünnepeljük a kinevezését. Koccintasz velünk? Annabelle bólogatott, amúgy is szerette a pezsgőt, bár a bankszakma nem érdekelte különösebben. Az is untatta, ha az apja és Robert beszéltek róla, a tudomány sokkal inkább lekötötte a figyelmét. Mindenesetre hozott magának egy poharat, majd annak rendje és módja szerint meggratulálták Josiah-t.

19 - Milyen feladatot osztottak ma önre a rokkantkórházban? - kérdezte a férfi előzékenyen, mintha Annabelle máris a felesége lett volna. A férfi különös gyengédséget érzett a lány iránt, amit természetesen nem mutathatott ki. - Izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokat csináltam ma - válaszolta nevetve a férfinak, majd kortyolt egy keveset a pezsgőjéből. Fogalma sem volt róla, hogy tulajdonképpen saját jövendőbeli eljegyzésére koccint, s hogy emiatt olyan jókedvű az édesanyja és Josiah, akik ettől a délutántól fogva titkos szövetségre léptek. - Megnézhettem, hogyan varrnak össze egy csúnya sebet. - Ha beavatsz a részletekbe, hát menten rosszul leszek! - figyelmeztette Consuelo a lányát, s Annabelle kacagása közepette témát váltottak. - Egy napon majd fel kell hagynod ezzel az egész hóborttal - jegyezte meg Consuelo rejtélyesen. - Ha felnősz és férjhez mész, nem lebzselhetsz folyton kórházakban, és nem figyelheted áhítattal, ahogy holmi sebeket toldoznak-foldoznak. -Hiszen a mama is ezt csinálja - emlékeztette Annabelle pajkosan. - Nem egészen. Én ételt és italt viszek a betegeknek egy sokkal barátságosabb kórházban. És erre sem jutott időm, amikor még kicsik voltatok. Ha idősebb leszel, talán ismét vállalhatsz önkéntes munkát. -Nem látom be, miért ne dolgozhatnék, miután férjhez mentem - makacskodott Annabelle. - Sokan a gyermekük gondozása mellett is vállalnak kórházi munkát. Ráadásul lehet, hogy sohasem megyek férjhez. Ki tudja? - flyesrniről hallani sem akarok! - intette rosszallóan az anyja, majd Josiah-hoz fordult. Már alig várta, hogy összeházasodjanak, és urtokái szülessenek. Életében teljesen új fejezet nyílna, és biztos volt benne, hogy Annabelle csodálatos anya lesz. Türelmes és szerető szívű teremtés, tökéletes feleség Josiah számára. Később Hortie pár hét múlva esedékes esküvőjére terelődött a szó. A menyasszony olyan elfoglalt volt, hogy még a legjobb barátnőjére is alig jutott ideje. Josiah szintén hivatalos volt a menyegzőre. Annabelle csendesen megjegyezte, hogy ő nem mehet, és teljesen váratlanul érte az anyja reakciója. - Már miért ne vehetnél részt az egyházi szertartáson? - kérdezte Consuelo kedvesen. - Semmilyen illemszabály nem tiltja, hogy templomba járjunk. Sőt, sokkal gyakrabban kellene mennünk. Az esketés után hazajöhetsz, a fogadáson már nem kell részt venned. Legalább láthatnád Hortie esküvőjét. Végtére is ő a legjobb barátnőd. Consuelónak közben már Annabelle és Josiah esküvőjén járt az esze, és azért imádkozott, hogy Hortense nyoszolyólány lehessen legkedvesebb barátnője lakodalmán. - Boldog lennék, ha velem tartanának - vetette fel a férfi, és reménybeli menyasszonyára nézett. Annabelle nem is gyanította, mi jár Josiah fejében. Ez lett volna az első alkalom, hogy nyilvánosan a lány kísérőjeként jelenhessen meg, és a kilátás meglehetősen felvillanyozta. - Kétlem, hogy én el tudnék menni - vallotta be Consuelo csöndesen. Még nem volt felkészülve rá, hogy a nyilvánosság előtt mutatkozzon. - De nagyon kedves lenne magától, ha elkísérné Annabelle-t a szertartásra. - Velem tart? - fordult Josiah a lányhoz. Annabelle széles mosoly kíséretében bólogatott: - Igen, boldogan. Minden barátja ott lesz. Hortie szerette volna, ha ő lesz a nyoszolyólánya, a gyász miatt azonban ez most képtelen ötletnek tűnt. De legalább az esküvőre elmehet. Annabelle nagyon örült Josiah társaságának, mert olyan lesz, mintha a bátyja kísérte volna el. Róbert sokszor tartott vele, bár az igazán nagy összejövetelekre csak attól fogva kapott meghívást, hogy bevezették a társaságba. Hortie esküvője igazán nagyszabásúnak ígérkezett. A meghívottak listája nyolcszáz főt számlált, és valószínűleg rengetegen el is fognak menni.

20 - Ki kell találnunk, hogy milyen ruhád legyen - jegyezte meg az anyja előrelátóan. Annabelle-nek természetesen feketét kellett viselnie, de egyáltalán nem volt olyan gyászruhája, ami egy kicsit is illett volna az alkalomhoz. - Úgy örülök, olyan jó lesz! - tapsolt ujjongva Anna-belle, akár egy kisgyerek, ami mosolyt csalt a másik kettő arcára. - Mostantól minden jóra fordul, kedvesem - vetette közbe az anyja szerető pillantással. Josiah lánykérési szándéka miatt hatalmas kő esett le Consuelo szívéről. Annabelle Josiah nyaka köré fonta a karját, és megölelte, amivel nagy örömöt szerzett a férfinak. - Köszönöm, hogy elkísér - hálálkodott, és közben boldogan mosolygott. - Hát igen, muszáj néha áldozatokat is hoznia az embernek - csipkelődött Josiah a lánnyal. - De ne aggódjon, csak kibírom valahogy. A férfi már alig várta, hogy leteljen a hat hónap, s azután, egy kis szerencsével, már a saját esküvőjüket tervezgethetik. A lány anyjának is éppen ez járt az eszében. Annabelle feje fölött összevillant a tekintetük, majd elmosolyodtak S bár a lány még nem is sejtette, a jövője biztos kezekben volt. Consuelo a lánya születése óta csakis erre vágyott. 5. fejezet Annabelle csaknem olyan izgatott volt, mint maga a menyasszony, miközben készülődött. Az édesanyja rekordidő alatt gyönyörű fekete taftruhát varratott neki erre az alkalomra, amelynek a derekát és az alját fekete bársony szegélyezte. Az összhatást fekete bársonykabátka és egy szőrmével díszített éjfekete kalap egészítette ki, amely lágy, szelíd fényt kölcsönzött az arcának. Annabelle úgy festett, akár egy orosz nagyhercegnő. S bár gyász idején tilos volt ékszert hordania, az anyja mégis kölcsönadott neki egy pár gyémánt fülbevalót. Elragadóan nézett ki, mire Josiah érte jött. A férfi megjelenése is kifogástalan volt: frakkot viselt, fehér nyakkendőt kötött, elegáns cilinderét Párizsban csináltatta. Olyan jól mutattak együtt, hogy Consuelo szeme könnybe lábadt, ahogy nézte őket. Sajnálta, hogy Arthur nem lehet mellette. Bár ha a férje életben marad, valószínűleg teljesen más jövő várna rájuk Josiah-t ugyanis nem az irántuk érzett szimpátia, hanem a részvét vezérelte a Worthing-ton-házba. Isten útjai kifürkészhetetlenek Consuelo felajánlotta nekik az autóját és Thomas, a sofőr szolgálatait, így a makulátlan állapotban lévő Hispano-Suizán hajtottak el az esküvőre. A gyönyörű luxusautó Arthur féltve őrzött kincse volt. Mindig is nagy becsben tartották, és csak különleges alkalmakkor használták. Consuelo úgy vélte, ennél jobb okot keresve sem találhatott volna, hiszen jövendőbeli veje most először fog megjelenni társaságban egyetlen lányával az oldalán. Az esküvőjüket leszámítva, létezhetett-e ennél megfelelőbb pillanat? Szeretettel nézett rájuk, ahogy kiléptek az ajtón, majd fölment a szobájába, és beletemetkezett a gondolataiba. Fölidézte, milyen is volt, amikor a lánykérést követően először mentek szórakozni Arthurrel. Egy barátjuk első báljára mentek ő maga csupán egy évvel volt fiatalabb, mint most a lánya. Az autó a Fifth Avenue-n állt meg, a Szent Tamásszékesegyháznál. A sofőr először Josiah-nak nyitott ajtót, aki azután Annabelle-nek nyújtotta a kezét, hogy kisegítse. A lány szőke haja hátra volt fogva a fekete bársonykalapka alatt, az arcát apró fátyol takarta. Eleganciája a párizsi dámákat idézte, pazar fekete ruhájában idősebbnek tűnt a koránál. Josiah-t majd szétvetette a büszkeség. - Tudja mit? Ahhoz képest, hogy legfőbb vágya hullákat boncolni egy kórházban, igencsak szemrevaló, amikor rendes ruhát vesz föl! - jegyezte meg könnyedén. Annabelle fölkacagott, gyémánt fülbevalói meg-megcsillantak vékony fátyla alatt, amitől csak még szebb lett. Elegáns,

Fordította F. Gyökös Eleonóra. Hungarian translation by F. Gyökös Eleonóra, 2009. Hungarian edition by Maecenas Könyvkiadó, 2009

Fordította F. Gyökös Eleonóra. Hungarian translation by F. Gyökös Eleonóra, 2009. Hungarian edition by Maecenas Könyvkiadó, 2009 Egy rendkívüli nõ Egy rendkívüli nõ A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Danielle Steel: A Good Woman A Delacorte Press Book. Published by Bantam Dell a Division of Random House, Inc., New York,

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. 1 2 'Abdu'l-Bahá sok évet töltött a Szentföldön, Akkó városában. Éveken keresztül fogoly volt, és

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van.

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. A gyermekek Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. Pontosan 6 évvel ezelőtt, karácsonykor (amikor én 8 éves voltam a húgom pedig 5) kaptam a világ legszebb ajándékát.

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. 1 2 Nagyon régen, mielőtt megszülettél, 'Abdu'lBahá ellátogatott Amerikába. Az utazás alatt Amerikában

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus csodái Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

Annus szobalányként dolgozott,

Annus szobalányként dolgozott, Annus döntése Annus szobalányként dolgozott, akkor már majdnem 10 éve, amikor az asszonya váratlan ajánlattal állt elő. Kedves Annuskám, tudja mennyire szeretjük magát, a férjem és én is. Családtagnak

Részletesebben

Esküvőnk Görögországban

Esküvőnk Görögországban Esküvőnk Görögországban A mi történetünk 2008 nyarán kezdődött - ekkor tartottuk az eljegyzésünket a horvát tengerparton. Mindig is úgy gondoltuk, hogy valahogyan különlegessé-emlékezetessé, a megszokottól

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

útja a szabadság felé

útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra egy teljesen hétköznapi erdélyi kisvárosban nőtt fel. A családi házuk két kis szobából és egy nappali-konyhából állt. Két húga volt és

Részletesebben

Lily Tiffin: A bűnjel

Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Fényképalbum. A fénykép készítésének éve:

Fényképalbum. A fénykép készítésének éve: Fényképalbum Az interjúalany neve: A fénykép készítésének helye: A fénykép készítésének éve: Szüleim Budapest 1980-as évek Ők a szüleim. Ez a kép már itt készült, Budapesten. Volt egy kicsi lakásuk, és

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja

A Biblia gyermekeknek. bemutatja A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus és Lázár Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Janie Forest Átírta : Ruth Klassen Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children www.m1914.org BFC

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

Svájci tanulmányút. Basel

Svájci tanulmányút. Basel Svájci tanulmányút Basel A tanulmányúton öten vettünk részt; két tanár, Gál Anikó és Dékány István, valamint három diák: Annus Péter, Pászti Ferenc és én, Papp Zsolt. 2013. január 22-én hajnali 2 órakor

Részletesebben

Valódi céljaim megtalálása

Valódi céljaim megtalálása Munkalap: Valódi céljaim megtalálása Dátum:... - 2. oldal - A most következő feladat elvégzésével megtalálhatod valódi CÉLJAIDAT. Kérlek, mielőtt hozzáfognál, feltétlenül olvasd el a tanfolyam 5. levelét.

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Zágonyi Mónika. Jég és gyöngy

Zágonyi Mónika. Jég és gyöngy Zágonyi Mónika Jég és gyöngy JÉG ÉS GYÖNGY Első fejezet Uramisten úristen csak ennyit bírtam kinyögni, miközben az űrhajóban lévő számítógép monitorjára meredtem. Mi van? kérdezte Alain, az egyetlen társam,

Részletesebben

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo ANDALÚZIAI SZERENÁD SuSANNA AgoStINo 1. fejezet Éjszaka eleredt a hó, és reggelre már vastagon ellepte az Alpok téli üdülőhelyeit. A sűrű hópelyhek között a hegycsúcsok körvonalai elmosódtak, és a táj

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN A versenyző neve: Forduló: I. Osztály: 3. Az iskola kódja: H- Elért pontszám: Javította: Visszaküldési határidő: Elérhető pontszám: 67p. 2014. november 17. Kedves

Részletesebben

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek,

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Máté 18:3 (Károli Gáspár fordítása) Prológus Angyalok az Arby s-ban

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte,

Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte, I. Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte, fivére, Fritz Herbig üzemét. Ebédidõ volt. A gyár kürtje

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja Sok szerencsét kívánok önöknek, és ne felejtsék el, hogy a beteg is ember (A Budapest

Részletesebben

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki

Részletesebben

13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE

13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE 13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE Mindegyikünknek kétféle szokásai vannak: jók és rosszak. A jó szokásaink közelebb visznek minket álmaink földjére, és a rosszak távolabb visznek álmaink földjétől. A jó szokások

Részletesebben

SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA

SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA Szakmai gyakorlatomat Máltán, a Vera Sant Fournier Interior Design Studionál végeztem. Ez a csupán három főből álló cég elsősorban magánlakások

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Kisslaki László Kipper Róza temetése

Kisslaki László Kipper Róza temetése Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra

Részletesebben

Eme írás készíttetett az Úr 2008. Évének Augusztus havában,

Eme írás készíttetett az Úr 2008. Évének Augusztus havában, Eme írás készíttetett az Úr 2008. Évének Augusztus havában, ama XII. ÁGOTA táborrul, mely tarttatott az jeles Szeged városában, azon vidám ifjak örömére!!! Az ÁGOTA Alapítvány (helyett) bemutatja (a 2

Részletesebben

Szeretném hinni, hogy a pillanat, amikor 1983. szeptember 14-én először magamhoz öleltem újszülött kislányomat, örök életemre velem marad, csakhogy az a nap nem volt annyira egyszerű. Vannak olyan napok,

Részletesebben

Kérdőív a gyermekek és serdülők egészségéről és jólétéről

Kérdőív a gyermekek és serdülők egészségéről és jólétéről KIDSCREEN-52 Kérdőív a gyermekek és serdülők egészségéről és jólétéről Szülői kérdőív Page 1 of 7 Kedves Szülő, Dátum: év hónap Hogy van a gyermeke? Hogy érzi magát? Ezeket szeretnénk most megtudni Öntől.

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. 8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Szerző: Horváth-Lukács Judit

Szerző: Horváth-Lukács Judit Örömteli családi ünnepségre készülünk! Bendegúz, legidősebb unokám, 6. születésnapja lesz a vasárnap. A szülinapi torta kapcsán jutottak eszembe a következő gondolatok. Kedves Olvasóm! Hadd meséljek el

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

MagyarOK 1.: munkalapok 3

MagyarOK 1.: munkalapok 3 1. Mi a tárgy neve? kártyák telefon lámpa számítógép / laptop kulcs pénz igazolvány toll nyomtató asztal szék szemüveg könyv kávéfőző bögre buszjegy papír zsebkendő mobiltelefon ceruza Szita Szilvia és

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. A Nílus hercege

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. A Nílus hercege A Biblia gyermekeknek bemutatja A Nílus hercege Írta : Edward Hughes Illusztrálta : M. Maillot és Lazarus Átírta : M. Maillot és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

bibliai felfedező A12 1. TörTéNET: Zakariás és Erzsébet Bibliaismereti Feladatlap F, Erzsébet f szül neked, és J fogod őt nevezni.

bibliai felfedező A12 1. TörTéNET: Zakariás és Erzsébet Bibliaismereti Feladatlap F, Erzsébet f szül neked, és J fogod őt nevezni. Írd ide az adataidat! Neved: Korod: Születésnapod: Címed: Telefonszámod: e-mail címed: Aki javítani szokta: Bibliaismereti Feladatlap bibliai felfedező 1. TörTéNET: Zakariás és Erzsébet Olvasd el: Lukács

Részletesebben

Indiai titkaim 5 - nagy kupac csomag

Indiai titkaim 5 - nagy kupac csomag 2010 szeptember 05. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Eljött a nagy nap. 1993. december 13-a, Luca napja. Indulás Indiába

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

Talabér Gergő Ugrani muszály...

Talabér Gergő Ugrani muszály... Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Szelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e?

Szelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e? Szelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e? Jézust szelídnek tartjuk. Ilyennek mutatja a házasságtörő asszonynak az esete. Meg akarják kövezni, de Jézus megmentette ettől. A keresztfán kéri az Atyát,

Részletesebben

4 Tiszták, hősök, szentek NURSIAI SZENT BENEDEK SZENT DOMONKOS ASSISI SZENT FERENC LOYOLAI SZENT IGNÁC BOSCO SZENT JÁNOS

4 Tiszták, hősök, szentek NURSIAI SZENT BENEDEK SZENT DOMONKOS ASSISI SZENT FERENC LOYOLAI SZENT IGNÁC BOSCO SZENT JÁNOS 4 Tiszták, hősök, szentek NURSIAI SZENT BENEDEK SZENT DOMONKOS ASSISI SZENT FERENC LOYOLAI SZENT IGNÁC BOSCO SZENT JÁNOS 2013 Benedek nem érezte jól magát Rómában, ezért otthagyta az iskolát és a várost

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

A Lakatos Család 2008-2009 Évi Fényképes Krónikái

A Lakatos Család 2008-2009 Évi Fényképes Krónikái A Lakatos Család 2008-2009 Évi Fényképes Krónikái Üdvözlet Denver-ből. Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kíván Norbi, Rachel, Josiah, Joshi és Anna. Röviden szeretnék beszámolni hogy mi is

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum 7400 Kaposvár, Fő u. 10. Bejelentkezés: +36 30 869 6052. www.smmi.hu

Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum 7400 Kaposvár, Fő u. 10. Bejelentkezés: +36 30 869 6052. www.smmi.hu Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum 7400 Kaposvár, Fő u. 10. Bejelentkezés: +36 30 869 6052 www.smmi.hu 2 I. 1. FELADAT A tulipános láda egyik felét már kifestette a mester. Fejezd be te a másik

Részletesebben

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT kiscica Sophy Williams rajzaival Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2013 3 Robinnak 5 Elso fejezet Füttyszó hasított a levegőbe. Ben Williams és Rob Ford! Most azonnal gyertek

Részletesebben

Ki és miért Ítélte Jézust halálra?

Ki és miért Ítélte Jézust halálra? Ki és miért Ítélte Jézust halálra? A kérdés nem oly egyszerű, mint az ember fölületes elgondolás után hiszi, mert az evangéliumirók nem voltak jelen a történteknél, csak másoktól hallották a történet folyamatát

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

Varga Patrícia. Félig megvalósult álom

Varga Patrícia. Félig megvalósult álom Varga Patrícia Félig megvalósult álom Marina két gyermekes boldog, vagy boldognak hitt családanya volt. Férjével sokat dolgoztak, hogy középszinten tudjanak élni. Ezért meg is volt szinte mindenük. Ahogy

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Szardínia Szicília. 2012. március 28-tól április 5-ig. Készített: Varga Orsolya 13. a

Szardínia Szicília. 2012. március 28-tól április 5-ig. Készített: Varga Orsolya 13. a Szardínia Szicília 2012. március 28-tól április 5-ig Készített: Varga Orsolya 13. a 1.nap: Már hetek óta várt utazás végre kezdetét vette. Mindenki izgatottan várta a repülő utat, a fogadó családját, az

Részletesebben

Hedwig Courths-Mahler. Aranyhajú boszorkány

Hedwig Courths-Mahler. Aranyhajú boszorkány Hedwig Courths-Mahler Aranyhajú boszorkány 2. kiadás A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Hexengold Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach Fordította:

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben