TARTALOM. Olvasói felmérés Új generáció, új szokások... 3

Átírás

1

2 TARTALOM Olvasói felmérés Új generáció, új szokások Tisztelt Olvasóink, Eltelt ez a nyár is, sajnos idén tele izgalommal, várható intézményi reformokkal. Mi azért megpróbáltunk korábbi gyakorlatunk szerint érdekes szakmai olvasmányokat megjelentetni ebben a számunkban is. Tettük ezt úgy, mintha nem állnánk óriási változás elõtt. Remélem, hogy cikkeink olvasása kikapcsolódást jelent majd, és feledteti Önökkel igen zaklatott életünk napi problémáit. Jó olvasást, hasznos idõtöltést kíván Gulácsiné Pápay Erika fõigazgató Archív könyvek bemutatása Gaude Hungaria quae talem tulisti Örülj Magyarország, aki ilyen fiat adtál a világnak. Kitaibel Pál, a magyar föld és flórakutatás Kolumbusz Kristófja Nálunk történt Agrárszakmai rendezvények A homok hõsei Agrárkulturális rendezvények A tavaszi ünnepkör jeles napjai Kiállításmegnyitó Európai Uniós állandó kiállítás nyílt Mi a macska? Hölgyeim, jól vannak? Tisztelet a japánoknak Kollázs K. I. vagy B. B Kitekintõ Prágában, vendégségben a Suweconál Bemutató a Microsft Office 2007-rõl Az Interacta Kft. jubileuma EBSCO Információs Nap az Egyetemi Könyvtárban Séta a Várban Springer-bemutató Kecskeméten Kávészünetben kiállítás Könyvismertetés Lóherba Gyógynövények lovaknak Gyümölcsösgazdák könyve Étkezési és fûszerpaprika termesztése Elmondtam én Novák Ferenc, Tata Programajánló 2006 õsz Ajánló bibliográfia Szakkönyvajánló Agrárium Vándorgyûlés Kecskeméten E számunk szerzõi: Lovag Kanizsa József író, költõ, V. Pócz Ilona alkotó, Winkler Bea könyvtáros Benczekovits Beatrix, Horváth Tamás, Kabai Gábor, Károlyi Zsuzsanna, Kripner Vera, Lõrincz Ferenc, Pálfai Katalin, Prokai Dorina, dr. Sinóros Szabó Botondné, Vámos Rita (OMgK) Fotók: Lõrinczné Zorkóczy Emõke; Benczekovits Beatrix, Csíky Gábor, Kripner Vera, Mihók Zsolt (OMgK) XIII. évfolyam 3. szám

3 Olvasói felmérés ÚJ GENERÁCIÓ, ÚJ SZOKÁSOK A ma divatos szóval Y vagy net generációnak nevezett közösséget a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárában elsõsorban a hallgatók képviselik. Az õ életükben a számítógép és az internet nem nehezen tanult, hanem kamaszkortól kezdve használt, és sokak által kedvelt dolog, amely lehetõséget nyújt a szórakozásra, ismerkedésre, kapcsolattartásra és természetesen a tanulásra, ismeretszerzésre is. Ezek az igények a hagyományos könyvtári szolgáltatásokkal már nem kielégíthetõek. Ezeket a változásokat, feltérképezendõ 2006 áprilisában 129 olvasót kérdõívvel kérdeztünk meg, majd májusban további 30 hallgatóval készítettünk rövid interjút. Az alábbiakban ennek a felmérésnek az információszerzésre és internethasználatra vonatkozó eredményeit mutatom be röviden. Ez a korosztály minden felmérés szerint kiemelkedõen sokat és széles körben használ számítógépet és internetet. A kapott adatok alapján elmondhatjuk, hogy a könyvtárhasználó diákoknak kb. 94%-a alkalmazza, és több mint kétharmaduk a könyvtárba is ezért jön (1. ábra). 1. ábra. Könyvtárban is használja az internetet? Ez a magas használati arány azonban sajnos nem párosul az innen elérhetõ szakmai információk használatával, és csak egyharmadnyi azok aránya, akik szakmai információk keresésekor használták már a könyvtár honlapját (2. ábra.). Ennek magyarázata a fiatalok alapvetõ készségeinek változásában is kereshetõ. Ez a korcsoport ugyanis az elsõ, amelyik 2. ábra. Használta már a könyvtár honlapját, ha szakmai információt keresett? 1 Lippincott, Joan R. Net Generation Students and Libraries. Educating the Net Generation. Eds. Diane Oblinger and James l. Oblinger, Boulder, CO: Educause, gyermek/kamaszkora óta használ elektronikus játékokat, illetve számítógépet. Hozzáállásuk a modern technikához teljesen más, mint elõdeiknek. Mint Lippincott rámutatott, a diákok gyakran túl bonyolultnak találják a különbözõ, a könyvtár által elõfizetett adatbázisokat, kezdve azzal, hogy több ilyenben is kell ahhoz keresniük, hogy kideríthessék melyek a fontosak. 1 A másik, nálunk is észlelhetõ probléma, hogy az adatbázisok egy része csak a cikk létérõl informál, de azonnali teljes szöveges elérést nem biztosít. Az idõ pedig, amelyet egy információ megszerzésére szánni kívánnak, már túl kevés ahhoz, amit a találatok fizikai valójának megkeresése ezután még jelent. A diákok elsõdleges kiindulási pontjának nálunk (is) a nagy keresõk számítanak. Kutatásra az ismert felületet használhatják, amelyen egymás után beírt szavakkal, az operátorok és egységesített nevek ismerete nélkül kereshetnek, akár magyar nyelven is. Természetesen az így átnézett oldalak nem tartalmazhatják a sok munkával és drága pénzen feldolgozott adatbázisokban található cikkek mindegyikét, a sok találat azonban a teljes körû gondos keresés érzetét kelti. Pedig a leglényegesebb dolog marad ki ilyenkor: a szakmai szempont (3. ábra.) XIII. évfolyam 3. szám 3

4 Olvasói felmérés A diákság, bár a szakmai információk keresésekor igényli és nyitott az elektronikus változatra, tanulmányaihoz még több mint 80%-ban nyomtatott dokumentumot használ, sõt a neten találtakat a többség kinyomtatva viszi el további használatra. Arról, hogy a tanulmányaihoz szükséges információ hány százaléka érhetõ el egyáltalán online, megoszlanak a vélemények. Tulajdonképpen a nullától egészen a 100%-ig kapunk válaszokat. Ez a széles skála nem ad túl sok támpontot értelmezésre, de talán azt mindenképpen levonhatjuk belõle, hogy magyar nyelven még nincs meg az egyetemi hallgatók számára a kellõ mennyiségû, a világhálón elérhetõ állatorvosi szakirodalom. A fentieket figyelembe véve, igen érdekes a Hogyan állapítja meg az interneten fellelt információ pontosságát? kérdésre adott válaszok aránya. A magyar hallgatók 1/4-e, a külföldiek 1/6-a válaszolta, hogy sehogy nem ellenõrzi, egyszerûen elhiszi, hogy amit talált, az igaz. Ez a ma kialakulóban lévõ wiki blog világban elég aggasztó nézet, hiszen az interneten bárki megjelentetheti saját szakmai anyagait (4. ábra.). 3. ábra. Ha szakmai információt keres, hol találja meg általában? Az egyetem feladata, hogy felkészítse a diákságot arra, hogy késõbbi pályafutásuk során, ha információra lesz szükségük, tudják milyen alapvetõ kiindulási lehetõségeik vannak, és képesek legyenek behatárolni 4. ábra. Hogyan állapítja meg az interneten fellelt információ pontosságát? a szakmailag elfogadható forrásokat. A következõ tanévtõl távoktatás keretében is induló könyvtári-informatika oktatás ezt igyekszik elõsegíteni. Ha az amerikai kutatásokat vesszük figyelembe, egyes felmérések szerint már van, ahol a hallgatók 3/4-e használja többet az internetet, mint a könyvtárat 2. 2 The Internet Goes to College: How students are living in the future with today s technology. Principal author: Steve Jones, Senior Research Fellow. In: A mi felmérésünk rávilágított arra, hogy bár a könyvtár továbbra is kedvelt találkozó- és tanulóhely, elektronikus szolgáltatásaink propagálásán még javíthatunk. Bár 2000 óta tartunk fenn saját honlapot, gyûjtjük rajta a linkeket, online hozzáférést biztosítunk (egyelõre a campus területérõl, de remélhetõleg nemsokára bárhonnan) adatbázisokhoz, folyóiratokhoz stb., ennek ismertsége és kihasználtsága mégsem kielégítõ. Szeptemberben új tanév kezdõdik és új honlapunkkal, jobb kommunikációval, több figyelemfelhívó akcióval próbáljuk minél szélesebb rétegek számára ismertté és elérhetõvé tenni a modernkor lehetõségeit. A könyvtáraknak az elmúlt évezredek alatt többször kellett újragondolniuk helyüket és feladataikat a tudomány kiszolgálása érdekében. Most rajtunk a sor, hogy megleljük cybervilágbeli helyünket. A felmérést készítették: Miszori Katalin és Winkler Bea. Winkler Bea XIII. évfolyam 3. szám

5 Archív könyvek bemutatása GAUDE HUNGARIA QUAE TALEM TULISTI ÖRÜLJ MAGYARORSZÁG, AKI ILYEN FIAT ADTÁL A VILÁGNAK KITAIBEL PÁL, A MAGYAR FÖLD ÉS FLÓRAKUTATÁS KOLUMBUSZ KRISTÓFJA Wesselényi Miklós báró A régi híres ménesek egyike megszûnésének okairól (1829) címû könyvét mutattam be idei 1. számunkban. Most korban elõrébb lépünk egy kicsit, ismételten egy csodálatos emberrel, a magyar flórakutatás egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb!) alakjával Kitaibel Pállal ismerkedhetünk meg. Az ókori népeknél a növényismeret fontos helyet foglalt el, és nem csupán emberi táplálékként, hanem már ismerték gyógyító szerepüket is, amit aztán a középkorban a vallás és a spekulatív természetfilozófia írányított. Csak a XVI-XVII. században kezdték újra a növényeket megfigyelni, leírni, ábrázolni. A botanika atyjai: Brunfels, Fuchs, Lobel, Columna, vagy a nálunk is mûködõ Charles D Ecluse írói néven Clusius [akinek a Rariorum plantarum historia: Aulae quondam familiaris (?1600) és a Curae posteriores, sev plurimarum non ante cognitarum, aut descriptarum stirpium, peregrino-rumque alignot animalium (1611) címû páratlan értékû mûvei könyvtárunk féltett kincsei, megbecsült darabjai]. Az úttörõk rájöttek, hogy az ókori szerzõk (Theophrastos, Dioskorides, Plinius) által leírt növények nem azonosíthatók a nyugat- és közép-európai fajtákkal. Elõször a francia Tournefort határolta körül pontosan a virág szerkezete alapján a nemzetség fogalmát, majd a svéd Linné ( , hozzá többször visszatérek majd) megreformálta a természettudományt azzal, hogy felismerte az ivarszervek nagy élettani jelentõségét, és egy természetes rokonságon alapuló növényrendszert dolgozott ki. Létrehozta a binominális (kétszavú) nomenklaturáját és a frázisok helyébe a nemzetség (genus), a faj (species) elnevezésére csak egy-egy szót alkalmazott. Ez az irányváltozás a növények új rendszerezésének fellendülését jelentette Európa-szerte, így hazánkban is. A 150 éves török uralom nemzetpusztító borzalmai, a Habsburgok gyarmatosító rendeletei megbénították az országot, melyet csupán a Rákóczi-szabadságharc rázott fel rövid idõre. Linné mûveinek hatása is csak évvel késõbb, a felvilágosodás szellemével együtt jutott el Magyarországra, pedig számtalan magyar diák tanult már a külföldi egyetemeken. A magyar biológia elsõ csírái Apáczai Csere János és Szentiványi Márton jóvoltából a Dissertationes septemben jelentek meg. A felvilágosodás szellemét Bél Mátyás hozta el, és ezzel új korszakot nyitott a természettudományok ismeretének terjesztésében ben elindította a Nototia Hungariae novae historico-geographicaját, ezt sok tekintetben Kitaibel munkásságának elõfutáraként is tekintik. Természetesen a botanikai tevékenység Magyarországon már jóval korábban elkezdõdött. A XVI. század végén a németalföldi Carolus Clusius (õt jelölik a mikológia tudomány megalapítójának) korát megelõzve a dunántúli határszéleken végzett flórakutatást. Néhány kortársa már magyar nyelven tevékenykedett: Melius Juhász Péter, 1. ábra: Kitaibel Pál Beythe István, Szikszai Fabricius (Kovács) Vazul, de Clusiushoz nem nõttek fel. Késõbb Lippay György esztergomi érsek segítségével és támogatásával öccse, Lippay János ben kiadta a Posoni kertet, mely belföldön és külföldön is méltán híressé vált. (Lippay Jánost a pozsonyi dísz- és botanikus kert megteremtõjét és lenyûgözõ mûvét lapunk évi 10. évfolyamának 1. számában mutattam be.) Bár történtek kisebb-nagyobb próbálkozások, de Clusiushoz méltó nagyság közel két évszázadig váratott magára. Ebben segítségükre volt a felvilágosodás és annak eszméje. Ennek a kornak prominens képviselõje Kitaibel Pál is (1. ábra). Kitaibel Pál február 3-án született Sopron megyében, Nagymartonban (ma Mattersburg, és Burgenlandhoz tartozik) egy jómódú földmûvelõ paraszti családban. Egy idõben apja a szomszédos Borbolyán kocsmáros volt. Iskoláit Nagymartonban kezdte, majd Sopronban és Gyõrött folytatta. Kez XIII. évfolyam 3. szám 5

6 Archív könyvek bemutatása 2. ábra: Az elsõ botanikus kert térképe (Jávorka Sándor: Kitaibel Pál címû könyvének illusztrációja) detben õ is papnak készült mint a testvére, aki Borbolyán volt plébános, de egyéves betegség után lemondott errõl a tervérõl és ban már Budán a jogi fakultáson tanult, majd innen lépett át az orvosi karra, ahol 1785-ben végzett. Közben negyedéves orvostanhallgatóként kinevezik Winterl mellé adjunktusnak. Winterl Jakab orvosbotanikus a budai botanikus kertben mintegy 800 fajta növényt termesztett, ápolt. Õ tárta fel elõször a pannon flóra páratlanul színes és változatos világát, és vele Clusius után két évszázaddal ismételten ébredezni kezd a magyar flórakutatás hajnala. A beteges Winterl mellett a fiatal és ambiciózus Kitaibel nagy lelkesedéssel fogott neki a munkának: a botanikus kertrõl havi jelentéseket kellett küldeni a Helytartótanácson át az Udvari Kancelláriának a növények szaporodásáról, fogyásáról, a kertben végzett és végzendõ munkálatokról. Közben állandóan járta Pest és Buda környékét, és gyûjtötte a kert számára a növényeket és magvakat ben a dán származású Franz Mygind báró, udvari tanácsos, Linné egykori barátja Bécsben meghalt, és az 5461 fajt tartalmazó növénygyûjteményét a budai egyetemnek adományozta. (Ez a gyûjtemény ma is a Természettudományi Múzeum féltett kincse.) E nagy értékû herbáriumot 1790-ben három katalógusban Kitaibel Pál Linné rendszerében rendezte, s ezzel lerakta az egyetem növénygyûjteményének alapjait. A kormány megbízta a magyarországi ásványvizek és természeti viszonyok tanulmányozásával. Rengeteget utazott, jórészt saját költségén. Mint igazi polihisztor útinaplójában a természeti leírásokon kívül más megfigyelésit is leírta: a talaj minõségét, a mezõgazdasági terményeket, a havasi pásztornépek életét, kiemelve a tejgazdaságukat, az ásványvizeket. Ámulatba ejtette a tiszavirág három napos rajzása, a délibáb csodája. Az útközben látott feliratokat lemásolta, feljegyezte a növények népies neveit. Tanulmányozta a Tokaji hegy szõlõkultúráját és a Tisza partján talált mamutcsontokhoz fûzött helyes magyarázatot. Vizsgálta a mátrai és a parádi ásványvizeket, a nagyváradi Félixés Püspökfürdõ gyógyító erejét, miközben a Nagyvárad melletti Pecepatak melegvizében felfedezte az érdekes és igen értékes reliktum növényünket, a trópikus hévízi tündérrózsát, a Nymphaea lotus hazai alakját. Számára Magyarország olyan volt, mint egy nagy botanikus kert, s annak feltárását mindennél fontosabbnak tartotta. Szerencsére II. József idejében a felvilágosodás hatására a rendszeres kutatás jelentõségét felismerték és támogatták. Megkívánták azoknak a növényeknek a termesztését, amelyekre az emberiségnek szüksége van vagy lehet: orvosi, mezõgazdasági, ipari növények ban és 1796-ban köriratban felszólítják az ország összes törvényhatóságát a hazai természeti ritkaságok, fõleg növények beküldésére, az egyetem orvosi karát pedig felhívták, hogy a beküldött növények orvosi hasznáról azonnal tegyenek jelentést írja Jávorka Sándor. Bejárta Magyarország nagy részét: a Bánságot, megmászta a Tátra legmagasabb csúcsait is, Erdély egy részét, bebarangolta Horvát- Szlavonországot, a tengermelléket stb. Életének fontos dátuma 1795, amikor is hivatalos állami megbízásból a Bártfa melletti Hosszúréten (Sáros megye) a savanyúvízforrások vegyelemzését végzi. Itt találkozott élete talán legjelentõsebb személyiségével, a dúsgazdag cseh és magyarországi fõúrral, gróf Waldstein Ferenc Ádámmal, aki késõbb kutatótársa, barátja és mentora lesz. Ez a találkozás a fiatal kutató késõbbi életére egészen haláláig döntõ jelentõségû volt. Másik fontos dátum október 24. Berlinbõl hazajövet egy pesti nemes szenátor lányát, Sarlay Erzsébetet feleségül veszi. Harmonikus házasságuk gyermeket nem hozott, de szép példája annak, hogy egy német ajkú, német lakosságú vidékrõl származó fiatalember magyar anyanyelvû nõvel köt házasságot. Ez a frigy nagyban segítette õt a magyarság jobb megismerésében, a gyorsabb asszimilálódásban, mert abban nincs semmi kétely: Kitaibel magyarnak tartotta magát. (Régi feljegyzésekben egyébként több névváltozattal találkozhatunk, így Kieteifl, Kühteifel, Kiedeibl, Kühteubel, Kuhtaibel, Kühtreiber, Kiteibel és természetesen Kitaibel). A pesti botanikus kert (2. ábra) pedig virágzott, és Kitaibel tekintélye egyre jobban nõtt. Kutatásainak és felfedezéseinek híre a határokon túlra is eljutott tõl kezdve jelentek meg elsõ tudományos dolgozatai németül és latinul, szintén ebben az évben, novemberben jelent XIII. évfolyam 3. szám

7 Archív könyvek bemutatása meg a Descriptiones et Icones plantarum rariorum Hungariae I- III. (Magyarország ritka növényeinek leírása és képe) elsõ decasa (tízes táblája), majd negyedévenként a többi decas ben az elsõ teljes kötet nyilvánosságra került. Ezek a fényes eredmények meghozták számára az anyagi és erkölcsi sikert egyaránt szeptemberétõl I. Ferenc császár és király egyetemi rendes tanári címet és 1200 Ft fizetést adományozott neki, de ezután sem (és késõbb sem) adott elõ az egyetemen ben, 1812-ben és 1816-ban kerti katalógusokat szerkeszt. (Ebben az idõszakban a kert ismét költözött, a Grassalkovich Antal herceg által ajándékozott telekre, amely a régi Nemzeti Színház mögött volt.) Kitaibel gróf Festetits János és József nádor sürgetésére kidolgozott egy tervezetet ami 25 lap terjedelemben, nyomtatásban is megjelent (Plan zu einer Ungarischen Gesellschaft für Naturkunde, Ökonomic und Medizin. Pesth. F.I. Patzko 1802) a Magyar Természettudományi, Gazdasági és Gyógytudományi Társaság megalapítására, s egyben kidolgozta az egyesület egész szabályzatát, mert egységes, dialektikus természetszemléletével mindenben csak a nagy természet részeit látta. A napóleoni háborúk utáni rövid és kedvezõ konjunktúra reményt adott neki, hogy tervét meg tudja valósítani, de a béke csak rövid ideig tartott, és az újabb háborúk tervét meghiúsították. Waldstein sokat fáradozott az udvarnál a magyar és nem magyar mágnásoknál. Keserû szavakkal adott számot Kitaibelnek arról, hogy a magyar nemesek hogyan reagáltak felvetésére. Egy olyan országban, hol a nemesség más üdvözítõ igét, mint a birka, búza és robot nem ismer, a lehetetlenségek közé tartozik egy ilyen tervnek a megvalósítása. Õ ott Bécsben több magyar gavallérral beszélt a dolgokról, akik a vállalkozást nagyon szépnek találták; mikor azonban a hozzájárulás költségeit elibük tárta, kinevették. Ugyan mi hasznunk volna belõle, felelték; az ugyan semmire meg nem tanítana; egy okos parasztnak praktikus ökonómiája többet ér, mint az a sok sületlenség, amit a tudósok összeírtak. Blast mir den Hobel aus írja Waldstein, mint barmok jöttek a világra, azok is maradtak (Jávorka Sándor: Kitaibel Pál). Kitaibel tehát egyedül maradt hazájában az ország aprólékos természetrajzi felkutatását célzó tervével. Nem talált partnert, aki a naturalista természettudományt támogatta volna. Nagyvonalú elgondolásait csak kevesen értették meg, s ennek a kicsinyke reménysugárnak a kibontakozását is megbénították a kezdeti kapitalizmus látható és láthatatlan béklyói. Ezért különleges nagy szerencse és kincs számára Waldstein barátsága, nagylelkû pártfogása. Ez a fõúr aki máltai lovag is volt rajongott a szépért, jóért. Itt Közép-Európában jeles képviselõje volt a felvilágosodásnak, õszintén szerette a természetet, s az, hogy az Icones plantarum rariorum a napóleoni háborúk idején megjelenhetett, azt túlnyomórészt neki köszönthetjük. Érdekességként említem meg, hogy Waldstein természettudományok iránti érdeklõdése kora ifjúságában érlelõdött meg, ugyanis Casanova a hírhedt olasz kalandor élete végén a Dux-i kastélyban kapott menedékként könyvtárosi állást. Egyebek mellett alkímiával és mágiával is foglalkozott. Könyvei Dux-ban maradtak, s a fiatal báró a kémia rejtelmeivel Casanova könyvei által ismerkedhetett meg. Waldstein igen jó szemû, õ maga is botanikai ismeretekkel rendelkezõ, gyakorlott gyûjtõ volt. Nagy szakkönyvtárral rendelkezett, tekintélyes gyûjteménye és botanikus kertje volt. Kitaibel és közte mindvégig õszinte és bensõséges barátság élt. Halála után gyûjteményét, köztük az Icones rajzainak mintául szolgáló növényeket, a prágai nemzeti múzeumnak hagyományozta. E nagyszerû férfi bõkezûsége, szervezõ képessége, felvilágosult szellemisége, valamint szakmai érdeklõdése és kiváló kapcsolatai nélkül a Plante rariores nem jelenhetett volna meg. A mû kiadásának szellemisége minden valószínûséggel Kitaibel agyából indulhatott el, mert már ezt megelõzõen is többször tudatta, hogy menynyi új növényt fedezett fel Magyarországon. Bár a megjelenés idõpontja sajnos nem volt optimális a bel- és külpolitikai háttér miatt. Mint tudjuk, Európát a napóleoni háborúk sújtották, s egy ilyen nagy munkához sok pénzre volt szükség. A gazdasági és pénzügyi válság mellett súlyosbította a helyzetet Magyarország elmaradottsága, érdektelensége. Ez a probléma még jobban hátráltatta a nagy horderejû, tudományosan megalapozott mû munkálatait. A szerzõk fõként a magyar megrendelõkre alapoztak, de sem a köznemesség, sem a fõnemesség nem támogatta kellõképpen õket. Az elsõ füzet 1799 novemberében jelenhetett meg, úgy 200 példányban. Bár a szerzõk azt ígérték, hogy folyamatos rendszerességgel fog megjelenni, de ezt sajnos nem tudták tartani, és a mû a 280. képpel lezárult, befejezetlen maradt. A címlapon (3. ábra) elsõként a befolyásos, fõrendi Waldstein neve áll, pedig már akkor is tudták, hogy a tartalmi és szellemi többletet Kitaibel jelenti. A munkába felveendõ növényeket azonban Wald XIII. évfolyam 3. szám 7

8 Archív könyvek bemutatása 3. ábra: A könyv címlapja stein jelölte ki, õ adta meg a sorrendet is, viszont a tartalmi részt, a kijelölt növényekhez a leírást, a meghatározásokat Kitaibel írta. Ugyancsak az õ tollából való az elsõ és a harmadik kötet elõszava, melyet Pestrõl levélben küldött el Bécsbe. A szerkesztést Waldstein vállalta magára, mondjuk meg õszintén igen nagy gonddal és hozzáértéssel. Nehézséget okozott számára a színezett képek elkészítése, melyekhez rajzolóra, metszõre, illuminator -ra volt szükség. Ez utóbbi az összes példány képeit kézzel színezte ki. A rajzok olyan növényekrõl készültek, melyeket Kitaibel Pál küldött, és Waldstein nagy részüket a Belvedere botanikus kertjében elültetett és felnevelt. Legtöbbjüket Schütz János festette meg. Schütz mindkét kutatót több gyûjtõútjára is elkísérte, sõt a pesti botanikus kertben hosszabb idõt töltött, és Kitaibelnél lakott, hogy a virágzó növények lefestésekor azonnal kéznél legyen. Az elsõ kötet, 1802-es dátummal, XXXII +104 lapszámmal és 100 színezett táblával készült el. A PRAEFATIO (elõszó, bevezetõ) gondolatait a Magas-Tátra és a lomnici csúcs lejtõjének rézmetszete elõzi meg Fischer rézmetszõ mester jóvoltából. A PRAEFATIO tulajdonképpen Magyarország átfogó, csodálatosan megírt, mondhatni mesteri természetrajza. Kitaibel számot adhatott arról, hogy menynyire felkészült szakember, aki látja az ország felszíni rajza és a növények megjelenése, elterjedése közötti összefüggéseket. A kötet táblái az Alföld, a Magyar Középhegység, a máramarosi és az elsõ bánsági út növényújdonságait ábrázolják. A második kötet nagy része majdnem az összes horvátországi, pljesevicai és velebiti növénykülönlegességet mutatja be. A harmadik kötet a visszamaradt és idõközben tisztázódott kritikus növények tábláit tartalmazza. Nagyon precíz leírást ad, és szinte mindenre kiterjed a figyelme a termõhelyek pontos sorrendjétõl az ökológiai, cönológiai körülmények felvetéséig. (Csupán a címszavakkal szeretném majd a bemutatást megerõsíteni). A PRAEFATIO, mint már említettem, igen precíz térképet tár elénk Magyarországról, fekvésérõl, kiterjedésérõl, a szomszédos országok határáig. Bemutatja jellemzõ sajátosságait, természeti tulajdonságait, hegyvidékeit, síkságait. Számot ad vízgyûjtõ folyamainkról és állóvizeinkrõl is, köztük részletesen a Balatonról. Szinte minden fontosabb adatot közöl róla és környezetérõl. Feltárja hazánk talaj és termõföldi sajátosságait, benne a homokos, szikes területeket is. Ugyancsak számot ad fa- és nyersanyag gazdagságunkról, a hõmérsékleti és idõjárási viszonyokról stb. Természetesen sokkal részletesebben tárgyalja a növényeket, virágokat, melyeket felfedezõ útjai során gyûjtött és határozott meg a Icones plantarium rariorum számára. Elemzésében kitér a növény külsõ megjelenésétõl a belsõ jellemzõkön át a lelõhelyig. Közli a növény származásának eredetét, hol található Magyarország határain túl is. A sorrendiség a következõ: PRAEFATIO a) HUNGARIAE SITUS b) EXTENSIO & MEDITULLIUM c) LIMITES & VICINIA d) VINICARUM PROVINCIARUM INDOLES e) MARIA PROPRIA f) FORMA PERIPHERIAE g) FACIES SUPERFICIEI a, DE MONTIBUS b, SPECUS c, PLANITIES h) TEGMEN SUPERFICIALE a, HUMUS b, ARENA c, AQUAE i) FLUVII α) exteri DANUBIUS, SZAMUSIUS, CSERNA, DRAVUS, ARABO, LAYTHA β) INDIGENI Vago, Hernando &Sajó, Granus, Tibisco, Latorcza, Nera, Temes, Káras 2) AQUAE STAGNANTES α) PEISO, BALATON β) Stagnum Velentzense (Velentzei tó), Fekete Egres Motsár, Veres-Nád, Hortobágy & Kadarts γ) Láp 1) Hanság, Kiralyi tó (stagni regii) 2) Palus Etsediensis (Etsedi Láp) 4) Sárrétje j) CRUSTA INTERIOR a) SAXA MONTIUM b) MATERIES INTERIOR VALLI- UM ET PLANITIEI c) METALLA d) AQUAE MINERALES e) SALIA f) CORPORA REGNO MINERALI PEREGRINA k) ATMOSPHAERA a) TEMPERIES b) PRESSIO & DENSITAS c) MOTUS & QUIES d) CONTENTA e) METEORA l) CAUSAE XIII. évfolyam 3. szám

9 Archív könyvek bemutatása c) VENTIS (Nem elírás, b pontot nem jelöl! A d pont alatt többek között Csurgó, Nagy- Attád, Szigetvár szerepel. Ezek után következnek a növény és virág meghatározások.) m) STATUS FLORAE a) STATIONES PLANTARUM 1) ALPIUM CANTES JUGA ET RUDERA 2) PINETA ALPINA 3) PRATA ALPINA ET SUB- ALPINA 4) STAGNA ALPINA 5) RUBES 6) SYLVAE 7) FRUTICETA 8) CAMPI 9) ARENOSI CLIVI 10) SALSAE PLAGAE 11) ARUNDINETA & CARIC- ETA 12) AQUAE b) PLANTAE RARIORES 1) JAM ALIIS IN REGNIS REPERTAE: - EUROPAE SEPTEMTRI- ONALIS plantae in Hungaria occurentes funt: Veronica longifolia & serpyllifolia, - EUROPAE AUSTRALIS (Italiae, Galliae, Hispaniae, Lusitaniae Syringa vulgaris, - ALPINAE & SUBALPI- NAE: Circaea alpina, - MARTIMAE ET MARI- NAE: Salicornia herbecea, - ASIATICAE: Veronica incana; - AFRICANAE & AMERI- CANAE Plantae etiam aliquot obtigerunt Hungariae: Panico glanco, 2) PLANTE HUNGARIAE PROPRIAE Ezek után következnek a táblák tíz decasonként, majd a csodálatos rajzok, amelyek valósággal elkápráztatják az embert. Az elsõ tábla elsõ növénye a LACTUCA SAGIT- TATA. A szerzõk az alábbiakat tartották fontosnak (én csupán a címszavakat ismertetem a hely szûke miatt): Radix, Caulis, Folia, Flores, Calyces corollulae, Stamina, Pistillum, Semina. Minden növény ismertetését úgynevezett EXPLI- CATIO TABULAE (táblák magyarázata, értékelése) zárja. A LACTU- CA SAGITTATA-hoz a. Floscullus, c. Semen, b. Receptaculum cum femine, nativa aucta szójegyzetét írták. Még két növényt szeretnék megnevezni. Az egyik a 15. tábla alatt található magnitudine NYM- PHAEA LOTUS, melyet Kitaibel a Nagyvárad melletti Pece-patakban fedezett fel, a másik pedig a róla elnevezett KITAIBELA VITIFOLIA. A NYMPHAEA LOTUS-nál Kitaibel fontosnak tartotta a Radi, Petioli, Folia, Flores, Calyx corolla, Stamina, Pistilli ismertetést, majd az EXPLICATIO TABULAE-ban a nativa magnitudine alatt a. Petulum intimum; b. Stamen extimum; c. Stamen intimum; d. Germen; e. Tuber germinanus; fff. Plantulae, quales tempore florescentiae reperintur-t, míg az abscissa alatt pedig a g. Pendunculus; h. Petiolus; i. Radix-ot. Láthatjuk nagyon pontos és alapos munkát végzett a szerzõ. A 31. táblában a róla elnevezett KITAIBELA VITIFOLIA-nál pedig a következõket vizsgálta: Radix, Caules, Folia, Flores, Calyx, Corolla, Stamina, Pistillum, Fructus, az EXPLICATIO TABU- LAE-ban pedig a naturali magnuitudine alatt az a. Stamen auctum; b. Pistillum; c. Fructus; d. Receptaculum; e. Capsula, f. Semen címszavakat jelöli meg. A két szerzõrõl, Kitaibel Pálról és Waldstein grófról még számos növénynemzetséget neveztek el, melyeket az irodalom Kitaibelia és Waldsteinia néven regisztrál. Az Icones három kötete 148 új növényt mutat be, amelyeket a két szerzõ fedezett fel, és írt le elõször. Winterl szerint a botanika csupán a gyógyszertan segédtudománya, ezért nem érdemes önálló tudománnyá tenni. E nézete miatt és persze más okok miatt is Kitaibel eltávolodik tõle. Az Icones füzeteinek megjelenése valóságos forradalmat nyitott hazánkban; Kitaibel naturalista életszemlélete, a szakszerû és áldozatkész kutatása, valamint olthatatlan tudásszomja elvezetett az ezerarcú Alföldhöz (Rapaics), annak Európában is páratlan és egyedülálló növényvilágához, a Kárpát-medence, ún. pannóniai hegylejtõinek délkelet-európai jellegû, sajátosan pannóniai növényeihez. S akkor még ott vannak az erdélyi útjai során felfedezettek, amelyek a Kárpátok flórájának leggazdagabb növényújdonságai. Az Icones költségei nem térültek meg, pedig már az elsõ füzetek megjelenésekor egész Bécs beszélt róla, sõt francia lapok is ismertették. A grófig is eljutott az a hír, hogy Bonaparte felesége szívesen fogadna belõlük egyet. Ezért Waldstein az elsõ öt füzet kicsinyített másával, valin papiroson nyomtatott, különlegesen díszített, bõrbe kötött, szekrénybe zárt példányával kedveskedett a császárnénak. Természetes a kiadásokat ez is emelte. Közben mint már említettem egyre kedvezõtlenebbek voltak a bel- és külpolitikai események, amelyeket magánproblémák is súlyosbítottak. Hollandia a háború miatt nem tudta szállítani a megfelelõ papírt, kevés volt az ügyes illuminátor. Az egyik könyvszállítmány rejtelmes módon eltûnt a tengeren (egyes feljegyzések szerint elsüllyedt, mások szerint hadizsákmány lett), és sorolhatnánk tovább az okokat. Kitaibel több kísérletet tett Waldsteinnél a folytatásért, de õ ezt nem vállalta már. A befejezést mindenütt nagy meglepetéssel fogadták, mivel tudták, hogy a szerzõknek még bõven áll rendelkezésükre ismertetni való anyag. Ennek ellenére messze kimagasló jelentõségû ez a mû a magyar botanika történetében, hiszen mint már XIII. évfolyam 3. szám 9

10 Archív könyvek bemutatása 4. ábra: Geranium divaricatum említettem az elején 200 évvel Clusius után (aki a nyugati határszélt vizsgálta fõként) a pannon flóra, a magyar flóra csodálatos megnyilatkozása. A feljegyzések szerint Schultes így kiáltott fel: herrliches Land, herrliches Flora. (A magyarbarát Schultesnek az Österreichisches Florájához Kitaibel több új növényfajt önzetlenül átengedett közlésre, így a magyar kutató munkája azokban is fellelhetõ. Schultes Kitaibel hatására Magyarország természeti szépségeirõl, népe kiválóságáról hálából olyan rajongással írt, mint Petõfi.) Kitaibel azonban nem csak a flórakutatás Herkulese volt. Számos állatfajt is felfedezett. Ennek a polihisztornak jelentõs kémiai munkássága is volt kilométert tett meg felfedezõ útjai során. Vizsgálta ásványvizeinket, összetételüket, gyógyhatásukat, ezért a hazai balneológia megalapítójának tekintik. A hazai ásványvizekrõl szóló poszthumusz mûvét, a Hydrographia Hungariae címmel, Shuszter János gondozásában, 1829-ben adták ki és jelen idõben is forrásmunkának számít. Országjáró útjain gyûjtötte az ásványokat, kõzeteket. Neve a magyar ásványtan történetébe is bekerült a tellúr révén. Az Erdélyben talált tellúrt szinte egy idõben fedezte fel Müller F. József bányamérnök-mineralógussal; Müller 1783-ban, Kitaibel 1789-ben. Késõbb Kitaibel elismerte Müller elsõbbségét, s mint már annyiszor a magyar kutatások során, egy másik ország jegyeztette be. A tellúr esetében Müller leírása alapján M. Klaproth német vegyész, õ adta a tellúr nevet is ben a móri földrengést Tomcsányi Ádámmal, a pesti egyetem fizikatanárával együtt tanulmányozták, és észlelésüket együtt publikálták Dissertatio de terrae motu címû munkájukban ben. Ez a mû az elsõ hazai földrengési monográfia, mely a világ elsõ földrengési térképét is tartalmazza. Õk azok, akik legkorábban, elsõként alkalmazták az ún. izoszeiszta vonalakat. Mint tudományszervezõt is meg kell említenünk ben egy természettudományi társaság létrehozását tervezte Plan zu einer Ungarischen Gesellschaft für Naturkunde, Ökonomie und Medizin néven, de tervét a kormányzat elutasította. Ez a terv pár évtized múlva, ben Magyar Természettudományi Társulat néven valósult meg. Kitaibel, mint tudjuk kortársa volt többek között Festetics György grófnak is. E két géniusz ismerte egymást, jó kapcsolat volt köztük. Festetics György Nagyváthy János tanácsára alapította meg a Georgicont. Terveit elküldte Tessedik Sámuelnek és Kitaibel Pálnak is. (Tessedik Sámuelt az Agrárkönyvtári Hírvilág, számában méltattam a Der Landmann in Ungarn címû könyve alapján). Kitaibel 1799-ben elment Keszthelyre és Hévízre is. Leveleztek egymással, és a kastély számára ritka magokat küldött, így azét a páfrányfenyõét is, amelynek fája a könyvtár déli szárnyánál áll. Hévízi tartózkodása során természetesen vizsgálta a Hévízi-tavat, annak növény- és vízi világát, az ott található egyedüli lápi vegetációt, a víz összetételét, különleges erejét. Számos belföldi és külföldi barátja volt. Kiterjedt levelezést folytatott, ám magánleveleibõl csak kevés maradt hátra. A haladó szellemû elméleti és gyakorlati tudással rendelkezõ Kitaibelt sokan keresték fel barátságát és tanácsát kérve, köztük számos államférfi, magas rangú fõúr. Ilyen volt Weimar hercege, Károly Ágost, akit Pesten fogadott. Károly Ágost figyelmét valószínûleg Goethe hívhatta fel rá, mivel a német költõóriás maga is foglalkozott botanikával. Kitaibelt a természet egésze foglalkoztatta. Kutatásai során 150 forrásunkról készített elemzést. Ezek az elemzések ma is alapvetõ jelentõségûek. Õ állított elõször a világon elõ klóros meszet, részt vett a hazai cukorgyártási kísérletekben, szappanok elõállításában, több analitikai eljárást dolgozott ki. Kitaibelt elsõsorban botanikusként ismerjük, pedig vegyészként is igen jelentõs munkát végzett. Sajnos a legelemibb feltételeket sem tudta megteremteni, laboratóriumát is konyhájában szerelte fel. Dokumentumait nem tudta rendszerezni, publikálni, így errõl a tudományos tevékenységérõl vajmi keveset tudhattak kortársai. Úti leírásaiból, feljegyzéseibõl is kitûnik, hogy egy-egy vidéknek, nem csupán a flórájával foglalkozott, hanem, mint már említettem, szinte mindent megfigyelt, leírt. Érdekelték a kõzetek, az ércek mintá XIII. évfolyam 3. szám

11 Archív könyvek bemutatása zatai, kövületei. Hazai földön õ az elsõ, aki a látszólag érdektelennek tûnõ ismert kõzettípusokat gyûjtötte. Útinaplóiban rendszeresen megemlíti a talaj szerkezetét, minõségét, sõt kitér az altalajra is. Valójában õ gyûjtött hazánkban tudatosan elsõ ízben talajszelvényeket. Ki is volt hát tulajdonképpen Kitaibel Pál? Orvos, botanikus, kutató geológus, vegyész, ipari szakember, talajtanos, a néprajz iránt tökéletesen elkötelezett kíváncsi felderítõ? Esetleg több ennél? Az ismeretlen Velebit (Horvátország) növényvilágának szinte bombaerejû feltárása Bécsig eljutott, és a hangos sikert 55 növényújdonság jelentette. Ennek a sikernek a folytatásához 100 évnek kellett eltelnie, hogy újból magyar kutatók folytassák, befejezzék ezt a munkát. S vajon kortársai milyen embernek ismerhették Kitaibel Pált? Fennmaradt dokumentumok szerint külsõ és belsõ harmónia jellemezte. Az akkori idõk egyedülálló polihisztora szép ember volt, ehhez szigorú tárgyilagosság, finom tapintat, mindenhol és mindenfelé áradó jóindulat és jóakarat jellemezte. Naturista életszemléletét a természet pontos, alapos, mindenre kiható kutatószelleme hatotta át. Feleségéhez is, barátaihoz is a hûség, a tisztelet kapcsolta, úgy, mint a munkájához; ezzel kortársai szemében a legrokonszenvesebb egyéniséggé vált. Sok barátja volt. Fazekas Mihály a Ludas Matyi szerzõje sógorával, Diószegi Sámuellel együtt 1807-ben jelentették meg a Magyar Fûvészkönyvet Kitaibel hatására. Ennek a máig fontos mûnek a megalkotásában az a tudat tükrözõdik, hogy a nyelv és irodalom nemzetfenntartó erõ, ezért Diószegiék könyve a nyelvújítási törekvések egyik legjelentõsebb példája is lehet. Ez a fantasztikus férfi sajnos súlyos egészségi problémákkal küzdött már fiatal kora óta. A fáradozással, gyakran nélkülözéssel járó útjai során sokszor igen nehéz körülmények között kellett eleget tennie küldetésének, amíg egyre jobban elhatalmasodó vesebaja, vízkórsága meg is akadályozta végleg ebben ben nyugdíjazását kérte. Ám hiába kúráltatta magát 1816 nyarán Balatonfüreden, 1817-ben Parádon. Erejébõl már csak a botanikus kert elsõ katalógusának kiadására futotta december 13- án halt meg Pesten. Országos és nemzetközi részvét mellett temették el a régi Váci úti sírkertben. Sajnos síremléke és sírja a városrendezési tervnek esett áldozatul, így ennek a nagyszerû szellemnek a földi maradványai nem maradtak fenn az utókor számára. Fennmaradt viszont irodalmi és tudományos hagyatékában a felbecsülhetetlen értékû, 63 csomagból, közel ívbõl álló herbáriuma, a 43 csomóból álló kéziratai, naplói, levelezései, a 3000 darabból álló ásvány- és kõzetgyûjteménye, kémiai eszközei, felszerelései. Halála után József nádor az egész gyûjteményt 7000 forintért az özvegytõl megvásárolta a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Kitaibel Pált és munkáságát több neves szakember kutatta és méltatta. Mindenekelõtt meg kell említeni Jávorka Sándor, Gombocz Endre, Tasnádi Kubacska János és Tuzsony János nevét. A jelen kor is gondol a nagy tudósra. Ebben élen jár többek között az Élet és Tudomány. Tanulmányi versenyt neveztek el róla, tudományos elõadások, emlékprogramok ismertetik életútját, munkásságát. Budapesten és Bécsben múzeumok õrzik kéziratos naplóit, herbáriumát, ásványait. Kémiai leírásai a budapesti Természettudományi Múzeumban fellelhetõk. Szobrok, emléktáblák, bélyegek, pénzérmék sora jelent meg az Icones növényeibõl. Budapesten és Sopronban utcát neveztek el róla, a Budapesti Országos Meteorológiai Szolgálat falán tábla õrzi emlékét, Harkányban egy általános iskola viseli a nevét. Sem szülõháza, sem pedig halotti nyughelye nem maradt meg az utókor számára, ám neve mindörökké ott maradt számos növény és állat megnevezésében; a Kitaibel nemzetségnév 44 új növényfajt tartalmaz, melyet róla neveztek el (gondoljunk a Kitaibelmályvára, homoki nõsziromra, magyar nõsziromra, szirti meténgre, kárpáti csorbafûzre és a többiekre). A még meglévõ sírját a róla elnevezett csodálatos Kitaibelia vitifolia terebélyes bokrai díszítették. Nagysága abban is rejlik, hogy a Kárpátmedence természeti kincseit elsõnek õ tárta fel a tudományos világ elõtt. Gombocz Endre nem túloz, amikor azt mondja róla, hogyha nem itt, nem Magyarországon született volna, felfedezéseivel a világ legnagyobbjai között jegyeznék. Kitaibel saját hazájának földjét fedezte fel: növényeit, állatait, ásványait, domborzatát, népének kultú- 5. ábra: Carlina simplex XIII. évfolyam 3. szám 11

12 Archív könyvek bemutatása ráját, hagyományait, egyszóval mindent, amit lángoló eszméjével, hûségével, kitartásával, rajongó természetszeretetével valósított meg. Nem csoda, hogy tizenegy külföldi akadémia még életében tagjává emelte õt 1800 és 1815 között, így Berlin, Jéna, Göttingen, München, Szentpétervár, Moszkva is, hogy aztán majdan a leendõ magyar akadémiának õ legyen az egyik alappillére, zászlóvivõje. A Descriptiones et Icones Plantarum Hungariae számos könyvtárunkat ékesíti. Az OMgK-ban csak egy csonka változata van meg, de ez a töredék is éppen elég ahhoz, hogy mély fõhajtással, emelkedett lélekkel nyúljunk hozzá. Most a nyári meleg után felüdülésként szánjunk néhány percnyi idõt a XVIII. század végi és a XIX. század eleji hazánk legjelentõsebb polihisztorának életére, az általa írt monumentális mûre. S ebben a fennkölt érzelmi hatásban élvezhetjük Schuszter János szavait, megértve annak súlyát: Gaude Hungaria quiae talem tulisti! vagyis Örülj Magyarország, aki ilyen fiat adtál a világnak! A cikkben fellelhetõ latin szavak megértéséhez dr. Szalay László volt segítségemre. Õ készített egy kis latin magyar szótárt számomra Kitaibel Pál szövege alapján. Hálásan köszönöm, s azt is, hogy nagyon rövid idõn belül, önzetlen baráti segítséggel tette. Úgy gondolom, hogy minden kedves olvasónk szívesen veszi, ha közzéteszem ezt a szójegyzéket. alius más(ik), másféle alpinus, -a,-um alpesi anthera porzótok aqua víz aquae minerales ásványvizek aquae stagenantes állóvizek Arabo Rába arena homok, föveny arenos homoki, homokos arundineta nádas atmospheria légköri auctus növekedés aurtralis déli vidék calyx csésze (levél) campester mezei campestria sík vidék, róna capsula kis tok carcineta sáros (terület) caulis ág, ágazat, hajtás causa(-ae) ok, alkalom; helyzet clivus(clivi) lejtõ, hegyoldal contentus versengés, küzdelem corolla szirom corpus, copora test, valóság; összesség crusta kéreg de ról, -rõl; -ból, -bõl; -tól, -tõl denitas sûrûség esplicatio elemzés, értelmezés, megmagyarázás extensio kiterjedés exter(extera, exterum) külsõ, külföldi extimus szélsõ facies megjelenés, vminek a jellege filamentum porzószál flora(florae) virág fluvius(fluvii) folyó(víz) forma alak, alkat, külsõ; faj(ta) fructus gyümölcs, termés fructiceta cserjés, bozót funt voltak indigena(indigeni) bennszülött(ek),hazafiak indoles természet, tulajdonság interior belsõ, beljebb lévõ intimus legbelsõbb jam már juga iga humus föld, talaj, (vidék) lactuca sagitta nyilas saláta limes (limitis) széle vminek, határvonal magnitudo nagyság, fontosság, jelentõség maritima tengerpart, partvidék materia(materies) anyag ; eredet meditullium közepe vminek, középpont metallium bánya mons(montis) hegy(ség), szikla, kõzet motus mozgás occurentes érkezettek petiola lepellevél peripheria környék pineta fenyves plaga(plagae) terület, tájék, vidék planitei síkság, tér planitia(planities) síkság planta(plantae) növény prata rét pressio nyomás, megtámasztás propriae sajátosságok (pl. Hungariae hungarikumok) proprior közelebbi, közelebb fekvõ provincia hivatal, parancsnokság, kormányzás, quies nyugalom radix gyökér rariores ritkaságok receptaculum tartály regnum királyság; birtok, terület repertatae felfedezettek rudera váztalaj rubes szedres, szeder (bokor) salia sós terület saxa szikla, kõ semen mag septemtrionalis északi vidék situs fekvõ, fekvés; található; lakó, elhelyezés, helyzet stagna állóvíz, mocsár specus barlang, üreg stamen fonál, húr; porzószál statio(stationis) tartózkodási hely status minõség, helyzet, állapot superficialis felületi, felszíni superficies felület sylviae erdõség tegmen(tegminus) árnyék, (fedél) theca a porzótok része, összetvõje temperies mérsékelt vallis, vallium völgy ventis szél (erõs levegõmozgás) vicinia szomszédság, közelség Végezetül az OMgK Aleph adatbázisából Kitaibel címszó alatt keresve az alábbi kiadványokat ajánlhatom a figyelmükbe. Dr. Sinóros Szabó Botondné C Kitaibel Pál Tomtsányi Ádám Dissertatio de terrae motu in genere, ac in specie Mórensi anno die januarii orto / consc. Paulo Kitaibel, Adamo Tomtsányi ; commentatio... ab A. Réthly. - Repr.. - Bp. : Akad. K., , LVIII p. ; 21 cm Rc Kitaibel Pál élete és botanikai munkássága / Jávorka Sándor. - [Bp.] : Akad. K., p. ; 24 cm. - (A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Csoportjának Közleményei ; 2. köt. 2. sz. ) Különlenyomat a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Csoportjának Közleményei II. kötet 2. számából. - Az MTA június 8.-iki ünnepi ülésén elhangzott elõadás XIII. évfolyam 3. szám

13 Archív könyvek bemutatása Nálunk történt Agrárszakmai rendezvények Rc Tasnádi Kubacska János Kitaibel Pál, a magyar föld felfedezõje / Tasnádi Kubacska János. - [Bp.] : Akad. K., p. ; 24 cm. - (A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Csoportjának közleményei ; 2. köt. 2. sz. ) Különlenyomat a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Csoportjának Közleményei II. kötet 2. számából. - A címlapon Tasnádi Kubacska János, a folyóiratcikk címében Tasnádi Kubacska András szerzõi név szerepel. - Az MTA június 8-iki ünnepi ülésén elhangzott elõadás C Jávorka Sándor Kitaibel Pál / Jávorka Sándor. - Bp. : Akad. K., p., [4] t. : ill. ; 24 cm Német nyelvû összefoglalóval Rc Tuzson János Kitaibel Pál emlékezete / Tuzson János. - Bp. : MTA, p. ; 24 cm. - (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek ; 17. köt. 20. sz. ) C Hackel, Eduardo Kerner, A. Monographia Festucarum europaearum : Festuca amethystina : Zur Kenntniss der ungarischen Festuca-Arten, besonders jener des Kitaibel'schen Herbars / Eduardo Hackel, A. Kerner. - Kassel Berlin, Wien : Verl. von Th. Fischer, C. Ueberreuter'sche Buchdr., ca [280] p., [5] t. : ill. ; 24 cm Különbözõ megjelenési idejû tanulmányok egy kötetben A 320/1-2 Kitaibel Pál Waldstein, Franciscus Descriptiones et icones. Plantarum rariorum Hungariae / Francisci Comitis Waldstein, Pauli Kitaibel. - Viennae [Wien] : Typ. Matth. Andr. Schmidt, db (176 p., 160 színes t.) : ill., színes ; 49 cm A szöveges oldalak és az ábrák számozása a 2. kötetben folytatódik A HOMOK HÕSEI Elsõ hallásra ez a cím állatokat, netán rovarokat juttathat eszünkbe, akik dacolva a homok hátrányaival, jól megélnek rajta, elrejtõznek benne, táplálékot találnak a laza szerkezetû talajban. Róluk is szó lehetne, azonban az Országos Mezõgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ május végi rendezvénye hazai homokháton termõ haszonnövényekkel foglalkozott. Magyarországon több ilyen adottságú vidék is található, ez alkalommal Bács- Kiskun megyébõl látogattak a könyvtárba neves szakemberek, hogy megosszák tudásukat és tapasztalatukat a nagyérdemûvel. Tamás Enikõ, Az Európai Unió Agrárgazdasága fõszerkesztõje vállalta a megtisztelõ feladatot, hogy megszervezze a kellemes délelõttöt. Gulácsiné Pápay Erika fõigazgató köszöntõje után a homok hõseié volt a fõszerep a szép, napfényes délelõttön. Elsõként dr. Hajdu Edit kapott szót, aki a homoki szõlõfajtákkal és azok nemesítésével kapcsolatban tartott érdekes, színes képekkel illusztrált elõadást. Hazánkban leginkább a magasabb területen termõ szõlõfajták és a belõlük készült borok kerülnek reflektorfénybe, azonban mellettük az alföldi szõlõk és boraik is méltán felsorakozhatnak. Az Alföld leve éppoly zamatos, emellett könnyed, méltóságát megõrzi testesebb testvérei mellett. Dr. Hajdu Edit beszámolója szerint egyes szõlõfajták egyenesen a homok ölelésében születtek meg, még a filoxéravészt is túlélték. A kárt okozó bogár ugyanis a laza szerkezetû talajban nem tud járatokat fúrni, ráadásul a homok egyik alkotóeleme, a kvarc még a testét is tönkreteszi. Nem kellemes hely tehát Bács-Kiskun megye a szõlõgyökértetû lakhelyéül, legfeljebb átutazóban találkozunk vele. A szõlõ viszont annál inkább szereti a tájat, nyáron mediterrán jellegû idõjárását, fürtjeit édesre érlelõ napsütését. Az országnak ez a része nem csak emiatt jó termõhely, talajának ph értéke is kitûnõen megfelel a pincék minõségi borral való ellátására. Ezt már a 19. században felismerték a mezõgazdák, így a térség szõlõnemesítésében fontos szerepet kapott a megye. Kiemelten foglalkozott a szõlõ minõségi javításával Katona Zsigmond, akinek eredeti szakmája gyógyszerész volt, emellett szívesen bíbelõdött kertjében a növényekkel. Katona barátja volt Mathiász János, akit talán sokan ismernek a hasonló nevû, általa nemesített szõlõfajta miatt. Katona Zsigmond ösztönzésére kezdett el a nemesítõ a szõlõvel foglalkozni, meg is lett az eredménye. Kocsis Pál nemesítõtõl származik a híres, zamatos Irsai Olivér fajta, emellett a Kocsis Irma, Attila és a Gloria Hungariae. Ezek a fajták még Kossuth-díjat is hoztak a kutatónak. Kiemelkedõ egyéniségek a nemesítés területén még dr. Szegedi Sándor (Narancsízû, Kósa, Favorit, Melinda, Boglárka) és dr. Fûzi József (Cegléd szépe, Hárslevelû) is. A nemesítés nem könnyû munka, sokára hozza meg gyümölcsét, sok kitartás kell hozzá. A feladathoz nem XIII. évfolyam 3. szám 13

14 Nálunk történt Agrárszakmai rendezvények elég egy ember, egy csoport dolgozik a kívánt eredmény elérésén. Gondosan kell tanulmányozni az öröklésmenetet, begyûjteni a génforrásokat, megismerni a használt fajtákat és fenntartani azokat. A nemesítést a 19. században a betegségek megfékezésének érdekében kezdték meg, ma már a termésmennyiségek növelése, a változó klíma és a minél könnyebb, pénztárcakímélõbb termelés is célként jelentkezik. Mint köztudott, az Alföldön nagy hagyománya van a dísznövénytermesztésnek, mely jó befektetésnek bizonyul, ha a termelõ megfelelõ feltételeket teremt gazdasága számára. Dr. Lévai Péter, a Kecskeméti Fõiskola tanszékvezetõ tanára ismertette az ágazat aktuális tudnivalóit. Érdekes volt hallani azokat a számokat, melyek Budapest és a vidék zöldterületeinek megoszlását ismertették. Ezek szerint Budapesten 76 millió m 2 zöldterület áll rendelkezésünkre, az ország többi részén pedig 128,7 millió m 2 zöld ad friss, üde levegõt, kellemes hangulatot. A dísznövényágazat az Alföldön kedvezõ éghajlati adottságokat tudhat magáénak, emellett jól bevált termesztési hagyományok segítik. Mindenképpen meg kell említeni azt a páratlan minõséget is, amelyet a gyümölcs- és zöldségágazat képvisel. A növények marketingje is méltó az ágazathoz, hiszen manapság számos virágünnepet látogathatunk meg, mely a hagyományokkal összekapcsolva a vidékfejlesztést is szolgálja. Nagy lehetõségek mutatkoznak a dísznövénypiacon, hiszen egyre növekvõ az érdeklõdés belföldön is. A korszerû kímélõ technológiák alkalmazása a hozzáadott értéket is növeli, a feldolgozás során befektetett költségek meghozzák gyümölcsüket. Mint ahogy a zöldség- és gyümölcságazatban, itt is hangsúlyozni kell a termelõés értékesítõ szervezetek fontosságát! Nemcsak a belpiacon, de a közép-európai régió piacán is megállja a helyét az alföldi dísznövény, így nagy lehetõséget kínálnak a szomszédos országokban szervezett elosztó központok. Sajnos még mindig jellemzõ az ágazatra az elmaradott színvonal, amely legtöbb esetben a tõkehiány, a szervezetlenség, és az összefogás hiányának következménye. A kisebb kertészetek így nem vehetik fel a versenyt nagyobb társaikkal, amelyek minõsége jóval magasabb. A belpiacon tehát a minõség minden változatával találkozik a vevõ. Hát persze, hogy a nagyobbat, élénkebbet, egészségesebbet vásároljuk meg, tehát sajnos nem a kicsik fennmaradását segítjük elõ. Ezért olyan fontos az összefogás! A feldolgozás és az ún. post harvest tevékenység* hazánkban még gyerekcipõben jár, illetve komoly tõkebefektetést igényel, ez megint csak a nagyok kiváltsága. Ezért hazánkban az ágazatnak mindenféleképpen oda kell figyelni a benyomuló import arányára, a technológia fejlesztésére. Környezetünkben pedig csak úgy gazdálkodhatunk, hogy közben nem garázdálkodunk! Igenis figyelembe kell venni a környezetvédelmi elõírásokat. Egyre szigorúbb követelmények között kell dolgoznia egy gazdálkodónak, és ez nem csak fejtörést, de sokszor bevételkiesést is jelent. A délelõtt másik fõ hõse a spárga volt, Fehér Béláné dr. mesélt róla. Hazánkban ezt a növényt nem termesztik nagy területen, jelentõsége azonban vitathatatlan. A növénytermesztésre legalkalmatlanabb talajban is megél a spárga. Igaz, Magyarországon nem tartozik a tradicionális haszonnövények közé, mégis rengeteg finom étel készíthetõ belõle. A hatvanas években lendült fel igazán a termesztése, akkoriban több mint ezer hektárt telepítettek Bács-Kiskun megyében, ahol egyéb munkalehetõség szûkében sokan fogtak bele ebbe a vállalkozásba. A leghíresebb spárgatermõ települések Bugac, Bácsalmás, Kiskõrös, Izsák, Jakabszállás, Lajosmizse. A felsorolásból is látszik, hogy a megye nagy része ezzel keresi kenyerét. A hazai eladás mellett a spárgasípoknak jó exportlehetõség kínálkozott a szomszédos országok irányába is. A 90-es évek vissza nem térítendõ támogatása szintén nagyban segített, hogy a vidék lakosai felvirágoztassák a spárgatermesztést. Uniós csatlakozásunk elõtt könynyebb volt eladni a terméket, mert akkoriban mindenféle méretû síp elkelt, az Unióban viszont szigorú szabványok kötik a termelõt a megfelelõ méret elõállítására. Ez természetesen fajtaváltással és hibridek alkalmazásával is járt. Sikeresen tudtunk alkalmazkodni a nagy testvér igényeihez, így ma az EU-termelés 14%-át Magyarország adja, ami nem csekélység a területi arányokat tekintve. A mára Dél-Alföld hungarikumává vált növény nagy kézimunkaerõt, óvó gondoskodást igényel, de szerencsére meg is hálálja azt, a termesztõk a megfelelõ termelési méretek kihasználásával jól járnak, ha spárgatermesztésbe fognak. A könyvtár rendezvénye igazi szellemi táplálék volt, mely a fülnek is kedves zenével és egy finom ebéddel egybekötött borkóstolóval egészült ki a szponzorok jóvoltából. Prokai Dorina * A post harvest tevékenység olyan marketing, technológiai, logisztikai folyamatokat jelent, amelyek célja, hogy megõrizze a mezõgazdaságból származó nyersanyag (friss zöldség, gyümölcs) beltartalmi értékeit, valamit a betakarítás után lassítsa a szinte azonnal bekövetkezõ bomlási folyamatokat XIII. évfolyam 3. szám

15 Nálunk történt Agrárkulturális rendezvények A TAVASZI ÜNNEPKÖR JELES NAPJAI Hamvazószerdától Pünkösd vasárnapjáig címmel jó hangulatú elõadás fogadta az érdeklõdõket az Országos Mezõgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központban május 23-án. A hagyományosnak mondható agrárkulturális rendezvénysorozat aktuális elõadása a tavaszi ünnepkör jeles napjait ismertette a hallgatósággal, méghozzá hazánktól távol szakadt, mégis hozzánk oly közel álló csángó magyarok népszokásain, életképein keresztül. A rendezvény szervezõje, Frendl Kata most is megtalálta az ünnepkör és a hagyományok ismertetésének rátermett elõadóit, akik élvezetes beszámolójukkal hozták közelebb hozzánk a keresztény ünnepeket és szokásokat. A tavaszi ünnepkörrõl Szacsvay Éva, a Néprajzi Múzeum fõmuzeológusa számolt be, arról, hogy miként alakultak ismereteink az évnek errõl az idõszakáról. A XIX. századi népi szokásokról leginkább a néprajzkutatók munkája nyomán alakultak ki ismereteink, ezeket azonban igencsak felülírták azok a levéltárakban talált régi egyházi feljegyzések, amelyek idõközben napvilágot láttak. A tavaszi ünnepek a farsanggal kezdõdnek, ez a nagyböjt elõtt az utolsó alkalom, hogy jól kimulassuk magunkat, és még egy jóízût együnk-igyunk. Az ünnep kelléke természetesen a jelmez, amely minél ijesztõbb, annál nagyobb sikert arat. Az egyház ezt az ünnepet pogány szokásnak tekintette, az ördög cselekedetét látta benne, ezért minden eszközt bevetett, hogy kiûzze az emberek tudatából a februári rítusos táncokat, maszkos versengéseket. Az ünnep mágikus jelentõsége a tél elûzésében, valamint a tavasz, tehát a termékenység varázslásában állt. Az egyház a XVIII. századra szinte kiirtotta ezt a szokást, köszönhetõen nagyrészt a ferences szerzeteseknek. A mágikus és rituális tettek egyébként ugyanúgy fellelhetõk voltak az egyházi szokásokban, mint a pogány népszokásokban, a keresztény gondolkodás ugyanolyan irracionális volt régen, mint a pogány. A farsangi idõszak a hamvazószerdával ért véget. Ez azt jelentette, hogy minden farsangról maradt étket el kellett fogyasztani, erre volt a zabáló csütörtök. Miután minden elfogyott, az ételeket tároló edényeket mind a kemencébe rakták, betapasztották, hogy húsvét vasárnapig ne is tudjanak fõzni. A homlokok hamuval való megjelölése (hamvazás) a nagyböjt idõszakának eljöttét jelentette. Ekkor az emberek csak magvakat, növényeket fogyasztottak, sõt, egyes napokon csak vizet ittak. A böjtölés idõszaka természetesen a vezeklésrõl, a bûnbocsánatról szólt. Ez gyakran még az öltözékben is megmutatkozott, mely zsákruhából állt. Böjt idején gyakrabban imádkoztak, mint egyébként, és a húsvéthoz közeledve egyre kevesebbet ettek. A nagyhéten az asszonyok már ki sem mentek az utcára, a férfiak nem dohányoztak. A muzsikusoktól elbúcsúztak, akiknek el kellett hagyniuk a falut erre az idõszakra. XVIII. század elõtti szokás volt, hogy a püspök nagycsütörtökön megmosta a hívek lábát, a megtisztulás jelképeként. A nagypéntekkel aztán véget ért a böjt. Érdekes, hogy a XVIII. század elõtt az év legjelentõsebb ünnepe a húsvét volt, melyet csak akkor váltott fel a karácsony, amikor a gazdagabb családok már megengedhették maguknak, hogy télvíz idején is bõvebben bánjanak éléskamráik készleteivel. A húsvéti tojás szimbóluma a termékenységet jelentette. A pünkösd és a hozzá tartozó ünnepek a tavasz végét, a nyár beköszöntét dicsérik. A nyár elejei ünnepek legjellemzõbb szimbóluma a zöld ág, amely a Krisztus kertjében zöldellõ ifjakat jelenti. Régen még a templomok padjai is úgy készültek, hogy a szélükön helyet hagytak XIII. évfolyam 3. szám 15

16 Nálunk történt Agrárkulturális rendezvények Kiállításmegnyitó a zöld ágaknak, hiszen a virágvasárnapi, pünkösdi templomdíszítés kötelezõ volt. Nagyon sok pünkösdi, korcsoportokhoz kapcsolódó játékot ismer a néprajz. Sopron környékén a kamasz fiúk közt lovas versengést rendeztek, aki nyert, az lett a pünkösdi király. A hasonló korú lányok pedig szépen felöltöztek, és a falut járva ajándékokat kértek a néptõl. Pünkösd ünnepe nem volt akkora egyházi ünnep, mint a húsvét. Egyes kutatások szerint az egyszerû, dolgos ember nem igazán tudta elképzelni a Szentlélek eljövetelét, így inkább a népszokások, játékok töltötték ki a nyár eleji idõszakot. A rendezvény második részében Csoma Gergely fotómûvész érdekes elõadását hallhatta a közönség a moldvai csángó magyarok életérõl, szokásaikról. A mûvész egy évet tanított Moldvában, de amikor csak teheti, meglátogatja a helyet, és fényképekkel örökíti meg az archaikus miliõt. Az ottani nyelvjárást is beszéli, melyet egy vers elmondásával mutatott be a hallgatóságnak. Állítása szerint az ember füle hamar hozzászokik a nyelvezethez, a botfülûek azonban nem biztos, hogy minden szót elkaptak. Pedig magyarul volt! Élménybeszámolóját Moldvában készült fotókkal, portrékkal színesítette. A kiállítás még két hétig nyitva volt a látogatók számára. A két elõadó színes képet festett a télvégi és a tavaszi, kora nyári ünnepkörrõl, mellyel kiegészíthettük ismereteinket. P.D. EURÓPAI UNIÓS ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS NYÍLT EU csatlakozásunk második évfordulója alkalmából május 3-án az Országos Mezõgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ Tessedik termébe gyûltek a vendégek az EU csatlakozásunk agrártörténete címû állandó kiállítás megnyitására. Gulácsiné Pápay Erika fõigazgató bevezetõjében beszélt a könyvtár európai uniós múltjáról. Már a 80-as években a gyûjtõkörbe tartozott a témába vágó szakirodalom, és ez az EU olvasóterem és különgyûjtemény 1996-os megnyitásával vált teljessé. Megemlítette, hogy Magyarországon 1998-ban az OMgK kapta meg elsõként a jogot Brüsszelbõl, hogy Internet Fiestát rendezzen, és hogy 2000-ben (könyvtári berkekben elsõ ízben), illetve 2004-ben videokonferenciát tartott az intézet uniós agrár témában. A fõigazgató asszony egyben megragadta az alkalmat arra is, hogy ismét köszönetet mondjon az FVM felsõ vezetésének, amiért folyamatosan támogatja erkölcsileg és anyagilag a könyvtárat. Dr. Nyujtó Ferenc, az FVM helyettes államtitkára áttekintette az elmúlt 18 év történetét, milyen volt az út, amely az EU-ba vezette Magyarországot ban kapcsolatfelvétel, 1991-ben megállapodás született, majd április 1-jén a felvételi kérelem benyújtása, végül a csatlakozás május 1-jén. Létre kellett hozni a megfelelõ intézményrendszert, fel kellett készíteni a magyar gazdákat, és természetesen az egész társadalmat a csatlakozásra. A Hagyományok Ízek Régiók (HÍR) program 1998-ban indult az EU kezdeményezésére. Az Agrármarketing Centrum közremûködésével 300 hagyományos és tájjellegû termék szakmai-történeti leírása jelent meg (többek között tájjellegû zöldségek és gyümölcsök, õshonos állatok, hústermékek, sütõipari termékek stb.). A helyettes államtitkár végül a minisztérium vezetése nevében köszönetet mondott mindenkinek, aki a kiállítás létrehozásában közremûködött. Dr. Vajda László, az FVM fõcsoportfõnöke elõször is a csatlakozás néhány kedves emlékét osztotta meg a közönséggel. Szólt az elmúlt két év eredményeirõl, erõfeszítéseirõl, nehézségeirõl, arról, hogy az idõ haladtával egyre jobban sikerül beletanulni az uniós fejjel való gondolkozásba. Beszélt az egységes belsõ piacról, az ehhez való ügyes és okos csatlakozásról, valamint a piacra való behatolás problematikájáról. Felhívta a figyelmet, hogy a tudatos agrárpolitika, a jól átgondolt támogatási rendszer és a meg XIII. évfolyam 3. szám

17 Nálunk történt Kiállításmegnyitó ben. A macska egyszerûen átgondolta, milyen elõnyei származhatnak az emberekkel való közösködésbõl, úgy vélte, jobb neki úgy, mint magányosan kóborolni az egyre inkább szûkülõ természetes vadászterületeken, és nagy szerencsénkre mellénk szegõdött. Együtt élni egy macskával igazi kaland és kihívás. Egyénisége, akarata olyan erõs, hogy csak akkor mûködõképes a kapcsolat, ha minimum egyenrangú társként kezeljük. (Felsõbbrendûségük elismeréséért cserébe pedig extra juttatásokban is részesülhetünk.) A házimacska õrzi õsei vad vérét, kifinomult érzékeit. Csodálatra méltó ügyességgel vadászik, sikerélményét pedig gyermeki õszinteséggel kimutatja. Boldogan dorombolva órákon át játszik az áldozattal, gazdájától pedig dicséretet és hódolatot vár hõstettéért. Ha a kiszemelt zsákmány elilfelelõ marketingstratégia kidolgozása elengedhetetlen. Szólt a támogatási rendszer alakulásáról, annak növekvõ mértékérõl és fajtáiról. A közösségi döntéshozatalban való részvétel hogyanjáról és mikéntjérõl is kaptak a megjelentek képet. Végül reményét fejezte ki, hogy a magyar agrártermékek minél több európai konyhában megtalálhatók lesznek; ehhez kérte a jelenlevõk közremûködését és segítségét. A kiállítási tárlóban a csatlakozás dokumentumai láthatók, három részre tagolva (1988-tól 1994-ig, között, illetve a teljes jogú tagságunk kezdeti idõszaka), míg két henger alakú vitrinben a Hagyományok Ízek Régiók termékei vannak kiállítva. A kiállítást különösen az agrár szakembereknek, az oktatóknak, valamint a közép- és felsõoktatásban részt vevõ diákoknak ajánljuk, de természetesen minden érdeklõdõt szeretettel várunk. Megtekinthetõ hétköznaponként 9 00 és óra között, hétvégén pedig és óra között. B.B. MI A MACSKA? május 4-én Mezei András költõ nyitotta meg Havas Eszter kiállítását az OMgK Galériájában. Mindketten nagy tisztelõi a természetnek. Ma, amikor a környezetvédelem, a fenntartható fejlõdés politikai hívószó, Havas Eszter nem beszél a természetrõl, hanem életében és mûvészetében eggyé válik vele. Nem védi a fenyõfákat, õ maga a fenyõfa. A versírás de minden mûvészet a lélek méregtelenítése. A világ nem csak szín és forma; mögötte szándék van. Ez Havas esetében a természet-elvûség. A kiállított képek két csoportot alkotnak: fekete-fehér és színes munkák. Az elõbbiek esetében gyakoriak a lírikus ihletõk: Petõfi, József Attila, Pilinszky. Furcsamód árulja el a mûvésznõ sokszor elõbb van meg a kép, és a kész képhez rendelõdik a vers. A színes munkák sokféle technikával mondják el a teremtett és épített környezet viszonyát. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy szinte kivétel nélkül mindegyikünket a macska-ábrázolások ragadtak meg leginkább. Benne van az a szeretet, ami naponta hajtja föl a váci hegyekre a mûvésznõt, hogy ott megetesse cicáit. És talán nem haragszik meg sem olvasó, sem alkotó, ha kritikám további részében a cicus-evangéliumot* osztom meg Önökkel. A macska a természet diadala. Ha ebbõl a ténybõl kívánunk kiindulni, már csak annyi dolgunk van, hogy megindokoljuk, vajon miért is az. Mert valóban az... A macska elsõ és egyben legfontosabb jellemzõje a függetlenség. Sokan beszélnek a macska háziasításáról, habár be kell látnunk, hogy esetükben korántsem voltunk olyan sikeresek, mint a kutyák, lovak és egyebek átnevelésé- * Forrás: XIII. évfolyam 3. szám 17

18 Nálunk történt Kiállításmegnyitó lan, órákon át türelmes lesben áll, és gyakran még napok múlva is visszajár ellenõrizni a helyszínt. Védi kijelölt területét, gondolkodás nélkül szembeszáll nála jóval erõsebb macskákkal (néha kutyákkal is), pedig tisztában van az erõviszonyokkal. De a körzetét az élete árán is megvédelmezi a jogtalan behatolóktól. Egy macskát nem lehet bezárni; jön-megy, senkitõl nem teszi függõvé magát, intézi ügyeit. És végül hazatér. Ha bízhat gazdájában, baj esetén hozzá menekül, sõt meg van gyõzõdve róla, hogy ez a furcsa, két lábon járó szerzet egyenesen csodatévõ képességekkel van megáldva, mert mindig elmulasztja, ha valami fáj, megoldja, ha valami gond van. (A rendes gazdi meg csak remélni tudja, hogy cicája ebben sem téved.) A macska-mama rengeteget foglalkozik kölykeivel. Megtanítja õket a létfenntartás összes trükkjére (de itt most nem a gazdinak való hízelgési módszerek széles tárházára gondolok), és megóvja õket akár az élete árán is. Példás anyának nevezhetõ; szeretõ és gondoskodó. Emberrel való kapcsolatát a kifinomult alkalmazkodó készség jellemzi. Annak ellenére, hogy nem teszi magát függõvé senkitõl és semmitõl, mégis szívesen alkalmazza bevált trükkjeit a cél érdekében. Már adottságaiban megvannak azok a tulajdonságok, amik sok ember szívét meglágyítják. Apró, kecses termet, királyi megjelenés, ragyogó, selymes szõr; puha, ruganyos mozgás és még sorolhatnám. Azt mondhatjuk, hogy a macskának talán nincs annyi esze, mint a kutyának, de ami van neki, azt maradéktalanul arra használja, hogy az embereket manipulálja kénye-kedve szerint. A macskatulajdonosok pedig rendszerint odáig vannak a manipuláció eme magas fokáért. Ez az apró állat ugyanis kihasználja minden adottságát. Dorombol, de nem okkal ok nélkül, hanem csak ritka jutalomként. Hízeleg, tekeredik, selymes szõrét szinte simogatásra kínálja. Harap, karmol Hol finoman, hol durván, hogy tudjuk meg, kivel állunk szemben. Hogy becsüljük meg, amikor nem karmol, és viselkedjünk úgy, hogy sose legyen oka rá. Ahhoz, hogy az ember egy macskával igazi szoros kapcsolatot építsen ki, nem elég az állatot ellátni, kényelmét biztosítani. A gazdinak meg kell tanulnia kedvence sajátos kommunikációs eszközeit, ami azért nehéz, mert ezek szinte teljes egészében pszichés eredetûek. Egy hullámhosszon kell lenni vele, meg kell próbálnunk beleélni magunkat a helyzetébe, gondolkodásmódjába ahhoz, hogy képesek legyünk rábízni a döntést, mikor mit tesz. Sok macskatulajdonosnak talán az a legnehezebb, hogy belássa, kedvence jobban tudja, mi a jó neki. Ez persze nem minden esetben van így, de legtöbbször egy kis kísérletezés vagy próbálkozás segít eldönteni a kérdést. Ha a cica belátja, hogy ezúttal a gazdi valami olyat talált ki, ami valóban jobb neki, mint amit õ gondolt az adott helyzetben, hálásan elfogadja a felkínált lehetõséget, és késõbb sem felejti el, milyen hasznosak vagyunk számára. A macskának esze ágában sincs feladni egyéniségét. Amikor viszont kommunikálni akar velünk, sikerrel idomítja öröklött jelzésrendszerét a mi gyengébb felfogóképességünkhöz. Állandóan figyeli és megtanulja gazdája testbeszédét, hanglejtésének rejtett üzeneteit. Macskánk tehát képes megérteni minket. Ahhoz pedig, hogy meg tudja értetni magát velünk, sajátos közlési rendszert fejlesztett ki. A nekünk szánt jelzései nagyon kifejezõk, sõt, karikatúraszerûen felnagyítottak, mintha tudnák, hogy egyértelmûbb gesztusokra van szükségünk az övéknél jóval gyengébb érzékszervi felfogóképességünk miatt. Gyakran tapasztalhatják a gazdák, hogy macskájuk elõször csak apró jelekkel meséli el bánatát. Ha nem ér célba, fokoza XIII. évfolyam 3. szám

19 Nálunk történt Kiállításmegnyitó tosan erõsít, mert a türelem nem tartozik fõ tulajdonságai közé. Amikor macskánk úgy dönt, hogy kegyeskedik szóba állni velünk, határozott léptekkel megjelenik mellettünk, és valósággal balett-táncot lejt, hogy szándékát értésünkre adja. Dörgölõzik, farkával csapkod és fennhangon dorombol. Ha úgy érzi, lassan reagálunk jelzéseire, ölünkbe ugrik, és testközelbõl folytatja az akciót, amíg meg nem adjuk magunkat akaratának. Természetesen ez a viselkedés csak azokra az állatokra jellemzõ, akik harmonikus kapcsolatban állnak gazdájukkal. A közhiedelemmel ellentétben a macska azt is tudja, mit szabad és mit nem ha már volt alkalma kitapasztalni. Ennek ellenére nem zavartatja magát, folyton mintha versengene gazdájával, hogy melyikük akarata érvényesül végeredményben. Néha az az érzésem, a cica úgy gondolja, ha elég sokszor megcsinálja azt a rosszat, amit nem szabad, de ami neki annál kellemesebb, minél inkább tiltott, akkor egy idõ után megunjuk és meghajlunk akarata elõtt. És néha valóban siker koronázza ez irányú törekvéseit. És még valami: az a finom süti a megnyitó után Ánizsos lepényke. Szintén Havas Eszter alkotása, szintén remek volt. K.G. HÖLGYEIM, JÓL VANNAK?* Kosztolányi Dezsõ: Mostan színes tintákról álmodom címû versével szeretném köszönteni a megjelent kedves vendégeket, érdeklõdõket. Nagyon erõs vágy él bennünk, akik színes ceruzát, ecsetet veszünk a kezünkbe. Ki szeretnénk színezni az életünket. Színesebbé tenni a hétköznapokat. S nemcsak a sajátunkét, hanem a környezetünkben élõkét is. Azért vállaljuk fel ezt a nehéz, de izgalommal teli eseményt. Kiállni az emberek elé! Mi, akik nagyon szeretünk elvonulni, egyedül festeni, rajzolni. Megragadni azokat az élményeket, amelyeket átéltünk, megfesteni azt, amit arra érdemesnek találunk. Talán még egy-két alkotótárs jöhet velünk, úgy egy kicsit biztonságosabb. De akkor tudunk igazán figyelni kifelé és befelé egyszerre, ha egyedül vagyunk. Mi és a kép. Mégiscsak kettesben. Itt elõttünk ez a furcsa, kétdimenziós vászon, farost, papír. Mit is teszünk? Egy kis festéket, olajat összekeverünk egy palettán, s felkenjük a fára, vászonra. Mit szeretnénk elhitetni a közönséggel, a nézõkkel, kedves vendégeinkkel? Azt, hogy itt egy valóságos táj van elõttünk. Valóságos tereket érzékelünk. Hol is vannak ezek a terek? A Dunakanyarban, Csobánkán a domboldalon, ahol mediterrán hangulatú kis kerteket találunk? Sátoraljaújhelyen a bortemplomnál? Lakitelken a Holt-Tisza partján? Fülöpjakabon egy alföldi tanyán? Egy kõfejtõben a Hór-völgyében vagy éppen Hollandiában a csodás tulipánok, tarka virágok között? Lõkúton, a Bakonyban vagy Cserépfalun a borospincéknél? Négy évvel ezelõtt elhatároztuk Erzsikével, hogy egy hosszú hétvégén elvonulunk festeni Cserépfalura. Velünk tartott egy harmadik alkotótársunk is. Szép napsütéses januári hétvége ígérkezett. Délutánra már borús hófelhõk közeledtek. Mi mégis elindultunk a Hór-völgyébe, arra a helyre, ahol az út a Szalajkavölgybe vezet. Vázlatfüzettel, festékkel felszerelkezve indultunk el. A gyönyörû táj, a közelgõ sötétkék felhõk annyira megragadtak bennünket, hogy gyorsan festeni is kezdtünk az árokparton. Nem túl forgalmas út mellett álltunk, festettünk. S egyszer csak megállt mellettünk egy teherautó. A sofõr letekerte az ablakot, s megkérdezte: Hölgyeim, jól vannak? Igen, köszönjük, jól vagyunk! bizonygattuk. Biztos, hogy jól vannak? érdeklõdött újra, furcsán szemlélve minket. S mi önfeledten tovább folytattuk a festést. Közben esni kezdett a hó. Bizony erõsen besötétedett, mikor visszaértünk a kis vendégházhoz. Jól befûtöttünk a cserépkályhába. Éjjel, amikor lekapcsoltuk a villanyt, észrevettük, hogy a kályhacsõ kicsúszott a falból, s a csõ és a fal között résnyi helyen csaptak ki a lángok. Gyors mozdulattal össze is szereltük a kályhacsövet. Izgalmas este volt! Másnapra nagy hó esett, odakint 10 C hideg volt, de mi nem adtuk fel. Ilyen fogcsikorgató hidegben indultunk festeni. Akvarellel, olajjal, állvánnyal mentünk a 3 soros borospincékhez. Festettünk is egész nap. Akkor születtek a legizgalmasabb akvarelljeink, hisz a víz azonnal megfagyott a papíron, s gyönyörû színes jégvirágokká változott. Az olajjal semmi gond nem volt. A teljes kihûléstõl a borospincék tulajdonosai mentettek * Elhangzott május 5-én Rosta Erzsi kiállításának megnyitóján az OMgK-ban; a képeket május 31-ig lehetett megtekinteni XIII. évfolyam 3. szám 19

20 Nálunk történt Kiállításmegnyitó meg bennünket. Õk egy-egy üveg borért, zöldségért látogattak ki a pincékhez. Sajnáltak minket, hogy a hideg idõben ott ácsorgunk kint. Behívtak bennünket, s meg is kínáltak jófajta Eger vidéki borral. Úgy érzem, ezek az élmények is benne vannak a képekben. Erzsike ezeket az élményeket mostanában rövid kis írásokban fogalmazta meg. Az elmúlt hetekben a Kláris irodalmi-kulturális antológiában jelent meg az elsõ írása, grafikái, illusztrációi már több alkalommal is. 15 éve ismertem meg Rosta Erzsikét Gömörszõlõsön. Abban az idõben Buna Konstantin festõmûvész vezette a Berényi Mûhely jászsági alkotóközösséget is, s szintén õ volt a vezetõje a budapesti alkotókat összefogó Kondor Béla Közösségi Ház szakkörének. Gömörszõlõs 129 lakosú kis falu az Északi-középhegység peremén, a Gömörségben. 15 évvel ezelõtt egyetlen nyilvános telefon volt a falu fõterén. Minket magánházakban szállásoltak el, de volt egy közösségi ház, ahol esténként összejöttünk. Nagyon érdekes volt például a telefonálás. Ha valakit kerestek, megcsörrent a telefon a falu fõterén. Aki éppen elhaladt mellette, s meghallotta a csengetést, felvette a kagylót. Megkérte a közelben elhaladó embereket, hogy szóljanak a keresett személynek. Visszatette a kagylót, a központos pedig néhány perc múlva újra csörgetett. Ha sikeres volt a keresés, a hívott fél vette fel a telefont. Hihetetlen, de mûködött a dolog. Hozzátartozóink bennünket is el tudtak érni. Csodálatos volt, ma ezt elképzelni is nehéz! Sok-sok közös tábori élmény fûz össze bennünket. Amikor tíz éve végeztem az Iparmûvészeti Egyetemet, Erzsikénél aludtam a konzultációk idején. Nagyon sok segítséget kaptam tõle. Éppen a kiadványszerkesztés házi feladathoz kezdtem hozzá, amikor kiderült, hogy õ ebben profi. Ebben az idõben nagyon sokat mesélt a munkájáról, a pályakezdésérõl, azokról a nehéz, negyvenes-ötvenes évekrõl. Gyermekkorától kezdve mindig szeretett rajzolni, festeni. Divattervezõnek készült, de közbejött a háború. A félig lebombázott, kiégett iskola csak olyan tanulókat tudott fogadni, akiknek volt varrógépük. Neki sajnos nem volt. 16 évesen gyors- és gépírást tanult, s ezzel a végzettséggel egy nyomdába került, így máris családfenntartó lett. Közben megszületett két lánya, és újra tanult. Technikusi végzettséget szerzett, elvégzett egy felsõfokú tanfolyamot is, amelyhez hasonló tanulmányokat ma a Könnyûipari Mûszaki Fõiskolán végeznek a hallgatók. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál több mint tíz évig a Corvina Kiadó, a Képzõmûvészeti Alap kiadásában megjelent könyvek prospektusait, valamint kiállítási katalógusokat tervezett, szerkesztett, nyomdai kivitelezést végzett. Ezek a kiadványok külföldre is eljutottak ben csoportvezetõnek került az Országos Széchényi Könyvtár nyomdájába, rövid idõn belül õ lett a nyomda vezetõje, ott dolgozott a nyugdíjazásáig, 1999-ig. Itt mûszaki szerkesztés, és nyomdai fotózás is tartozott a munkájához. Amikor mindezt elmesélte, bizony nem csodálkoztam, hogy a kiadványszerkesztésben mennyire otthon van. Most is köszönöm a sok segítséget, amit tõle kaptam. Amikor Erzsike megkért, hogy én nyissam meg 10. önálló kiállítását, nagy örömet éreztem. A következõ hétvégén már mentem is hozzá, hogy megnézzem az újabb alkotásokat. Erzsike 88 óta töretlenül dolgozik. Ezzel legyõzi a betegségeket, az apró-cseprõ napi problémákat. Milyen sok ember van, idõsebb és fiatalabb is, aki nem tud felülemelkedni a napi gondjain, s gyakran tele van panasszal. Menynyivel más egy olyan ember közelében, aki tele van energiával, tervekkel, ötletekkel. Soha nem éreztem azt, hogy õ annyi idõs, mint édesanyám. Egykorúnak érzem magammal. Amikor a kiállítás kapcsán beszélgetni kezdtünk, akkor is csak mesélt, mesélt az elmúlt nyár élményeirõl. Mesélt a fülöpjakabi atyáról, akivel az alkotótáborban ismerkedett meg. Arról, hogyan találta meg gyermekkori élményeinek színhelyét az alföldi kis faluban. Egy erdélyi alkotótáborról, ahol a kályhában elégett fából készítettek rajzeszközt maguknak. A hollandiai barátnõjérõl, aki meghívta abba a virágokkal teli városba. Ennek a képnek a részletét láthatjuk a színpompás meghívón. És a hosszú tél után XIII. évfolyam 3. szám