Honvédségi Szemle. A Bevetési Irány 2008 gyakorlatról november. 62. évfolyam 3. sz. A MAGYAR HONVÉDSÉG KÖZPONTI FOLYÓIRATA

Átírás

1 Honvédségi Szemle 62. évfolyam 3. sz november A MAGYAR HONVÉDSÉG KÖZPONTI FOLYÓIRATA A Bevetési Irány 2008 gyakorlatról

2 Tartalom Megjelenik évente hat alkalommal, minden páratlan hónapban Kiadja a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar A kiadásért felel: Mikita János mk. altábornagy Szerkesztõbizottság Elnök: Mikita János mk. altábornagy Tagok: Benkõ Tibor vezérõrnagy Bocskai István Juhász István vezérõrnagy Frigyer László mk. dandártábornok Dr. Harai Dénes ezredes Katona Károly mk. dandártábornok Kovács József dandártábornok Dr. Lakatos László mk. vezérõrnagy Lamos Imre dandártábornok Dr. Nagy László nyá. ezredes Dr. Németh András orvos dandártábornok Sajner Gyula ezredes Siposné dr. Kecskeméthy Klára ezredes Szerkesztõség Felelõs szerkesztõ: Kiss Zoltán Olvasószerkesztõ: Gútai Katalin Fotó: HM Zrínyi Kht. és archív Szerkesztõségi titkár: Tálics Krisztina A szerkesztõség címe: 1138 Budapest Népfürdõ u. 15/A Telefon/fax: hsz@regiment.hu A HM Zrínyi Kht. megbízásából szedte és tördelte: Kornétás Kiadó és Kereskedelmi Kft. Felelõs vezetõ: Pusztay Sándor ügyvezetõ igazgató Mûszaki szerkesztõ: Odler Péter Nyomdai munkák: Grafika Press Zrt. Felelõs vezetõ: Farkas Tamás vezérigazgató A folyóiratot a HM Zrínyi Kommunikációs Kht. terjeszti. Terjesztési munkatárs: Bali Józsefné Telefon: ; Ár nélküli, belsõ terjesztésû kiadvány. A megrendelés nélkül küldött kéziratokat lehetõségeink szerint gondozzuk, de visszaküldésükre és megõrzésükre nem vállalkozunk. HU ISSN Címlapfotó: Tóth László felvétele A Honvédségi Szemle tagja az Európai Katonai Sajtószövetségnek (EMPA). Ács Tibor nyá. ezredes: Katonai felsõoktatásunk két évszázada 3 Török Péter alezredes: A Bevetési Irány 2008 gyakorlat mozzanatairól, lefolyásáról és elsõdleges tapasztalatairól 6 Lakatos Attila õrnagy: Képesség, vezetés, védelem, biztonság A Bevetési Irány 2008 éleslövészettel egybekötött komplex harcászati gyakorlat sajtó- és protokollfeladatairól 10 Bali Zoltán ezredes Gáspár Tamás alezredes: A transzformáció kézzelfogható eredményei és távlatai 14 Szabados János mk. alezredes: Az aszimmetrikus hadviselésrõl 20 Vilner Péter mk. ezredes Jobbágy Zoltán alezredes: A magyar honvédség új humánstratégiája 26 FÓRUM Ujházy László: A francia tartalékos tisztek szövetsége 32 Dr. Földesi Ferenc nyá. alezredes: A tartalékos rendszerrõl 34 Király István alezredes: A stratégiai tizedes meg a többiek 37 Bagi József mk. ezredes: A grúz orosz fegyveres konfliktus néhány katonai tanulsága orosz szemszögbõl 39 MÚLTUNK Tudományos emlékülés a magyar katonai felsõoktatás megteremtését lehetõvé tevõ törvény megalkotásának 200. évfordulóján (B. Gy.) 41 SZEMLE Egy hasznos kézikönyv pszichológusoknak és parancsnokoknak 44 (dr. Bertalan György nyá. alezredes) INTERJÚ Változó világ, változó képzés Beszélgetés prof. dr. Szabó János nyugállományú dandártábornokkal, a ZMNE rektorával (B. Gy.) 46

3 A Bevetési Irány 2008 gyakorlat mozzanatairól, lefolyásáról és elsõdleges tapasztalatairól 6 Ács Tibor nyá. ezredes: KATONAI FELSÕOKTATÁSUNK KÉT ÉVSZÁZADA Az aszimmetrikus hadviselésrõl 20 A stratégiai tizedes meg a többiek 37 Reményeim szerint ebben az esztendõben közismertebbé vált az ország közvéleményében és a Magyar Honvédségben, hogy 200 éves a magyar katonai felsõoktatás. Az elmúlt hónapokban megkülönböztetett módon, számos rendezvényen, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kibocsátó ünnepségén és a tisztavatáson, interjúkban, vetélkedõn, tudományos emlékülésen, kiállításon, emlékkötetben, emlékbélyegen foglalkoztak azzal a jeles történelmi eseménnyel, hogy a magyar országgyûlés november 5-én törvénybe iktatta a hadi tudományok önálló felsõfokú tanintézetének, a Nemzeti Katonai Ludovika Akadémiának felállítását. Ezen a napon született meg a történelmi jelentõségû törvény a magyar oktatásügy, a hazai oktatási-nevelési rendszer szerves részét is alkotó katonai felsõoktatási intézmény létrehozásáról. Hisszük, hogy az elmúlt 200 esztendõben sokakra hatott a magyar katonai felsõoktatás, sok ezren merítettek a felhalmozott tudásból és fordították a megszerzett ismereteket a haza védelmére és az ország építésére. Valljuk, hogy az elmúlt két évszázad különbözõ történelmi korszakaiban katonai felsõoktatásunk és képzett tisztjeink sokat kaptak a nemzettõl de sokat, nemegyszer életüket is adták a hazáért. Mégis felvetõdik a kérdés, hogy katonai felsõoktatásunk 200 éves története és gazdag tanulsága mit üzenhet a mai magyarságnak és különösen korunk magyar katonáinak? Közismert, hogy történelmünk több mint ezer esztendejének hosszú és viharos folyamatába kapcsolódik az elmúlt több mint két évszázad magyar hadügye: a hadtudomány magyar iskolájának elmúlt 200 éves históriája. A magyarság társadalomi fejlõdésének, sorsa alakulásának nehéz, vajúdó, fordulatokban, tragédiákban bõvelkedõ történelmi korszakai voltak ezek az idõk. A magyar hadtudomány iskolája és a katonai felsõoktatás, a tisztképzés ügye ebben az állandóan változó társadalmi és politikai, gazdasági és kulturális, tudományos és hadügyi közegben alakult, formálódott olyanná, ahogyan ma elõttünk áll: sokfelõl, sokféle ok miatt hol elismertté, hol kritizálttá, de alapvetõ funkcióját az ország építése és védelme szolgálatában lényegében mindvégig teljesítõvé. A kutatás már sok mindent feltárt abból a hosszú és rögös, válságokkal és kihagyásokkal terhes történelmi útból, amelyet megtettünk a 18. század végétõl a 21. század elejéig, a nemzeti katonai akadémiától a nemzetvédelmi egyetemig. Ám a tudomány mûvelõinek még elvégzendõ tennivalója, hogy további kutatásaikkal az eddiginél is részletesebben tárják fel, dolgozzák fel és mutassák be a történteket: a gondolat meghirdetésétõl annak megvalósításáig, a látszólag létezõ katonai felsõoktatási intézménytõl a valóban élõ, mûködõ, a kutatás és tanítás egységét hordozó, a tudomány és oktatás egységét megvalósító, korszerû felsõfokú hadiiskola létrejöttéig ívelõ folyamatot. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy 1790-tõl 2008-ig az önálló magyar hadügy, a nemzeti honvédelem és országvédelem egyik fõ pillérét képezõ katonai felsõoktatás intézménye, a nemzeti hadiiskola, egy nemzeti katonai akadémia, a nemzetvédelmi egyetem felállítása, mûködése érdekében milyen küzdelmet folytatott a nemzet, és a több mint két évszázad alatt hány tervezetet és törvényt alkottak a magyar országgyûlésekben. Pozsonyban, november 5-én az országgyûlés utolsó ülésén megerõsítette, az uralkodó ünnepélyesen jóváhagyta az önálló magyar nemzeti katonai akadémiáról szóló évi VII. törvénycikkelyt. József nádor méltatva a követek történelmi tettét kiemelte, hogy a törvényes alkotmány szellemében a magyar hadi intézményeket nemcsak megerõsítették, hanem újjal is gyarapították. Szavait idézve, a törvénnyel megvetettétek a Haza hasznára a Hadi Tudományokban is taníttatandó Iffjak neveltetését, mellyeknek Nemes Ajánlásaitokkal már fundamentumát Egy Nemzeti katonai Fõ Oskolának felállítását, melyre már régen törekedtünk, és amelyben Hazánk Ifjai kiváltképpen Katonai Tudományokban oktatván, a maguk ezen nemes kötelességnek voltaképpen lehetõ meg-felelésére készíttetnek; dicséretes nagy lelkûséggel, és elõre való látással eszközlöttétek. Az uralkodó öccse beismerte, hogy egy nemzeti katonai akadémia felállítására a magyar országgyûlés és követei már régen törekedtek. De arról nem szólt, hogy ez a törekvés az uralkodóház ellenállása következtében nem valósult meg. Az tagadhatatlan tény volt, hogy a magyar rendi törvényhozásnak csak 18 évi vajúdás után sikerült a nemzeti katonai felsõoktatás megteremtését lehetõvé tevõ törvény megalkotása. A szakirodalomból ismert, hogy a 17. századtól a 18. század végéig milyen nagy fejlõdés következett be az európai állandó hadseregek tisztképzésében. Ám ha vizsgálat alá vesszük hazai hadügyünk és tisztképzésünk helyzetét, óhatatlanul egyetemünk névadójának, Zrínyi Miklósnak a 17. század közepén írt (Tábori Kis Tracta) alábbi tanulságos sorai jutnak eszünkbe: Mivel min- 2008/3 3

4 DÍSZMENET A ZMNE TANÉVNYITÓ ÜNNEPSÉGÉN den dolognak lelke a rend, a hadban is, kiben egész haza java, sok ezer lélek megmaradása áll, ez legszükségesebb. Ezt a rendet teszik penig jó hadi tisztek s törvények. A híres magyar hadvezér tehát felvetette a magyar országgyûlés jó törvényével létrehozandó tisztképzés intézményének ki nem mondott szunnyadó lehetõségét gondolatát a rendek azonban csak jóval késõbb építették be a Habsburg-ház állandó hadserege és katonai akadémiái elleni, 18. század végi nemesi mozgalom nemzeti és hadügyi reformelképzelései közé. Hadtörténeti és hadtudományi irodalmunkból, a magyar tisztképzés történetének legújabb kutatási eredményeibõl is közismert, hogy már 1808 elõtt is létezett, hadtörténetünk korábbi évszázadaiban is volt magyar hadsereg, volt parancsnoki és tisztikara. Szükséges arról is említést tennünk, hogy a Habsburg Birodalomban a rendszeres tisztképzés a felvilágosult abszolutizmus idõszakában, a 18. század közepén kezdõdött meg. Az önálló magyar tisztképzés kezdetei elõtt, 1717-tõl létezett a bécsi Hadmérnök Akadémia, 1751-tõl a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia, 1785-tõl az önálló katonaorvosi akadémia, a Josephinum, a 19. század elejétõl pedig a haditengerészeti akadémia (Velence, Trieszt, Fiume); mûködtek ezred-, dandár- és fegyvernemi szaktiszti iskolák is, és ezekben a birodalmi katonai tanintézetekben magyarországi növendékek százai kaptak katonai képzést. A magyar tisztképzés szempontjából lényeges, a kutatás által feltárt tény, hogy a szûken vett történelmi Magyarországról a 18. század második felében 1123 hallgató tanult az akkor létezõ három akadémián (közülük 353-an Bécsújhelyen, 289-en a Hadmérnöki Akadémián és 481-en katonaorvosi akadémián). A birodalom központi katonai tanintézeteiben a 18. század közepétõl az elsõ világháború végéig közel 6000 magyarországi származású hallgató tanult, akik közül legalább 1800 volt magyar nemzetiségû. Ezek a tisztek a nemzethez és a birodalomhoz kötõdtek, de a kötõdéseken belül többségüknél a lojalitás mellett a hazafiságnak, a nemzeti identitásnak volt prioritása. Ezt példázza az es honvédség tábornoki és törzstiszti kara, melynek 21,8 %-a (206 fõ) végzett az említett felsõfokú tanintézetekben. Közülük igen sokan lettek a magyar hadtörténet jelentõs személyiségei: például Vetter Antal altábornagy, az elsõ honvéd vezérkar fõnöke és Czecz János vezérõrnagy, akik a bécsújhelyi katonai akadémiát végezték; a bécsi hadmérnöki akadémián tanult az aradi vértanú Török Ignác tábornok és Hollán Ernõ ezredes, a kiegyezés után honvédelmi államtitkár, altábornagy, az MTA tiszteleti tagja; a tullni utásziskolát végezte Görgei Artúr altábornagy, hadügyminiszter. De a bécsi hadmérnöki akadémiát végezte el között a világhírû tudós, Bolyai János mérnökkari másodszázados, Baricz György ( ) mérnökkari alezredes, az MTA levelezõ tagja, továbbá a neves mûszaki szakember, Kõszeghi-Mártony Károly ( ) mérnökkari vezérõrnagy, a sûrített levegõs légzõkészülék, új robbantási eljárás, a tábori fõzõkészülék, és más technikai lelemények feltalálója. A bécsújhelyi katonai akadémia növendéke volt egykor a neves hadtörténész, Markó Árpád ( ) ezredes, az MTA levelezõ tagja. Õk, és az elmúlt két évszázadban a világ különbözõ országaiban katonai akadémiát végzett számos más jeles tiszt sokat tett a magyar katonai erények öregbítéséért, a haza védelméért. A kiemelkedõ katonai vezetõk és hadtudósok életútját, pályafutását a szakirodalomból ismerjük, de fontos, hogy mindegyikük emlékét megõrizzük a nemzet tudatában. E kitérõnek tûnõ, de a magyar katonai felsõoktatás elválaszthatatlan részét képezõ tények felvillantása után térjünk vissza a Habsburg Birodalomba tagolt, sajátos történelmi különállósággal rendelkezõ Magyar Királyság törvényhozásának harcaira az önálló nemzeti katonai felsõoktatás megteremtéséért. Az 1790/91. évi országgyûlésben a dunai kerületek határozatban mondták ki: A katonai nevelés elõmozdítására nemzeti hadi-iskolát állítanak a nemes ifjúság részére, hol elméleti és gyakorlati képzést nyerhet, a neustadtihoz hasonlót. Ezt Budán állítják fel és a megyék az alapítványhoz való járulásuk arányában, ajánlhatnak oda nemes ifjakat. Az uralkodó ezt nem fogadta el, és az 1790/91. évi LXVII. törvénycikkely csak azt rendelte el, hogy a létrehozott tudományi-tanulmányi bizottság vizsgálja meg az országos nevelési és tanulmányi rendtartást, és dolgozza ki átfogó fejlesztési tervezetét. Ezek között szerepelt egy katonai akadémia fölállításának tervezete, katonatiszti nevelõ-intézet alakítása végett. A bizottsághoz 1791 augusztusától beérkezett tervezetek közül korszerûségével kiemelkedik Péchy Mihály mérnökkari százados, a késõbbi neves építész és mérnökkari vezérõrnagy (a debreceni Nagytemplom és kollégium tervezõje) január 26-án, Budán benyújtott, az európai egyetemek, katonai akadémiák és mérnökkari tiszti tapasztalataiból bõven merítõ, elsõ magyar nyelvû korszerû tervezete ( Egy katona oskola formálásához való summás Elsõ Munka ). Ebben felvázolja egy katonai akadémia szervezetét, tanrendjét, a tanári, kiszolgálói állományát, költségvetését a jó katonatisztté képzéshez. Az iskolának mint írta esztendei költsége menne Rfra. A négy évfolyamon képzést kapó 120 növendék közül 8 ingyen tanulna, 112 növendék pedig évi 100 rénes forintot (60 krajcár) fizetne. De Péchy munkájára még évekig nem volt szükség. Az évi IX. törvénycikkely csak annyit mond ki, hogy a király intézkedni fog, hogy a magyar katonatisztek fiainak, a mennyire lehetséges, alkalom nyujtassék magukat a katonai akadémiákban hadi szolgálatra kiképezniök. Az évi IV. törvénycikkelyben az uralkodó helyesli, miszerint addig is, míg az országban a nemeseknek a hadi pályára szükséges tudományokban való kiképzése végett katonai akadémia állíttatnék föl, a pesti egyetemen egy tanszék szerveztessék a katonai tudományok elõadására. És gróf Festetits György 40 ezer, Rhédey Lajos 10 ezer és Párnitzky Mihály ezer forintos felajánlására megígérte, hogy néhány ifjú, míg az országban hasonló intézet nem állíttatik, a bécsi katonai akadémián képeztessék a hadi tudományokban. Közben a francia háború óriási veszteségeinek hatására és a súlyos pozsonyi békekötés után, már az évi országgyûlésen, több szó esett az Országban felállítandó Katonai Nevelõ Háznak, vagy is Académiának szükségességérõl. A rendek céljuk elérése érdekében, az évi XV. és LXVII. tc. alapján, felterjesztették a nemzeti katonai akadémia tervét kidolgozó országos küldöttség javaslatát: 1. A Nemzeti Katonai Nevelés alapelveit. 2. A Nemzeti Katonai Akadémia rövid alaprajzát. Az augusztus 28-án megnyíló országgyûlés az alkotmányos sérelmek dacára késznek mutatkozott az uralkodó. Ferenc harmadik neje, Mária Ludovika megkoronázására (szeptember 7- én megtörtént) és a Habsburg Birodalmat veszélyeztetõ Napóleonnal szembeni új háború támogatására. Szükségesnek tartották a magyarországi katonai rendszer javítását, de nemzeti szellemben, a magyarság kellõ érvényesítésével. Ám a meghozott hadügyi törvények ezt csak részben tükrözték, mivel a királyt páratlan hatalommal ruházták fel. Ennek fejében az uralkodó hozzájárult a nemzet régi vágyának teljesítéséhez: ahhoz, hogy gondoskodhasson fiainak nemzeti katonai nevelésérõl egy magyar tisztképzõ akadémia felállításának törvénybe iktatásával. Ez a történelmi jelentõségû törvényalkotási folyamat október elsején kezdõdött el, amikor az alsótábla 68 és a felsõtábla 67 követe rénesforintot ajánlott fel a Nevendék Ifjúságnak katonaságra való készítésére, és az úgynevezett katonai Academiára. Két nappal késõbb I. Ferenc király felajánlja a Váci régi Theresiana Akadémiának épületét és a királyné a rendektõl kapott koronázási ajándékának ( Rft.) egy részét, forintot. Október 4-én a király jóváhagyta, hogy az Országban oly Akadémia állitatthasson, amelybe fõképpen hadi tudományok taníttassanak és a királynõ beleegyezett, hogy azt elnevezzék Ludovicea - nak /3

5 Az október 18-i ülésükön a karok és rendek 21 fõs bizottságot hoztak létre gróf Brunszvik József tárnokmester vezetésével, akik a Katonai Academia el-rendelésén dolgozni fognak, a Nemzeti Muzeumnak állapotját is vegyék fel, hogy a Törvény által meg-erõsittethessen. A felsõfokú tanintézet tervezetének kidolgozásakor bõven merítettek a leghíresebb európai egyetemek és katonai akadémiák, a hazai felsõoktatás tapasztalataiból. Október 25-én bemutatták a jelentõs nemzeti ügynek tekintett, A Nemzeti Katonai Academiának elrendelésre kiküldött Deputatiónak Munkája, az ezen alkalmatossággal felvett Muzeum állapotjával együtt címet viselõ írásos tervezetet. A nevelési és képzési célokból kiindulva úgy határoztak, hogy az neveztessen Nemzeti Katonai Academiának. Feliratban kérték az uralkodótól a törvényjavaslat jóváhagyását, hogy ezen Akadémiának hasznos Polgárok és tanult jó Katonák készítésére intézett Tzélja telyesittethessen. A király leiratában jóváhagyta a törvényt, amelyet a rendek két táblája elfogadott. Megszületett az évi VII. törvénycikk a katonai Ludovika akadémiáról. Ez mondta ki, hogy az ország védelmi ügye nemcsak a jelen, hanem a jövendõ korok feladata is. Ezért fiaik és utódaik nemcsak erõvel, hanem annál hathatósabb tudománnyal is tudjanak a hazáért harcolni. A törvény 22. paragrafusa az alábbiakat rendelte el: Vácon a régi Teréziánum (nemesi akadémia) épületében elhelyezendõ nemzeti katonai akadémiát Ludovikának nevezik el. Az akadémia fõfelügyelete a királyt illette, de a rendek befolyásuk megõrzésére kimondták, hogy az akadémia intézményének természetét, jellegét s rendeltetését országgyûlésen kívül megváltoztatni nem lehet. Legfõbb igazgatását a nádorra, mint az ország fõkapitányára bízták azzal, hogy minden országgyûlésen köteles beszámolni az adományokból összegyûlt pénzalap állapotáról, az intézet mûködésérõl. Az akadémiának fõ célja, hogy a magyar ifjúság olyan tudományos képzést és nevelést kapjon, amely alkalmassá teszi az állandó hadseregben és a nemesi fölkelésben a haza hasznos szolgálatára. Az érdemes ifjaknak szabad állami szolgálatba is lépniük. A katonai akadémia tanulmányi rendszere olyan legyen, hogy az ifjúságot a polgári és katonai életpályára, különösebben mégis a katonaira képezzék. A hadi tudományokon kívül a növendékek általános mûveltséget és politikai képzést, a német, magyar, latin és francia nyelveket is sajátítsák el. Az akadémia nevelõ és tanári tisztállománya rendfokozatát, elõléptetési rendjét megtartja. A végzett növendékek a bécsújhelyi és a bécsi akadémián megállapított elõléptetést, beosztást nyerjék el. A kinevezéseket a király és a nádor végzi. Az akadémia törzstiszt igazgatói és aligazgatói posztjára katonai erényekben jeleskedõ, az ide tartozó tudományokkal bíró s végül az ifjúság nevelésében sem tapasztalatlan férfiút kell állítani. A katonai tudományok tanárai és a növendékek felügyelõi katonatisztek legyenek. A jog, a hazai történelem, a természet- és erõmûtan tanárainak, a nyelvek és testgyakorlat mestereinek a szükséges tulajdonságokkal és ismeretekkel rendelkezõ polgári egyének is kinevezhetõk. Hasonlóképpen az intézet kiszolgáló állományát jó erkölcsû és megfelelõ ismeretû egészségügyi, gazdasági, ellenõri, pénztári és a számadásokhoz és a szükséges szolgálathoz értõ személyekbõl kell kiválasztani, alkalmazni. Az akadémiába növendékül valláskülönbség nélkül, fõképpen nemesi és polgári származású, tizenkét és tizenöt év közötti egészséges, elsõ osztályú bizonyítványú ifjakat lehet fölvenni. A növendékek létszáma 120 ösztöndíjas és 80 fizetõ növendék lehet. Az akadémiai tanfolyam hat évig tart az országgyûlés által megállapított tantárgyak alapján. Az iskolai fegyelem az akadémiában a katonai fegyelem lesz. A 18. paragrafusban emlékül felsorolták a 251 ajánlattevõ nevét és az egymillió forintot meghaladó összeget. Rendelkeztek a kötelezõ levelek megõrzésérõl, az összegyûlt tõke kezelésérõl, a gazdálkodásáról, pénz- és gazdasági ügyek, az év végi számadások vezetésérõl, ellenõrzésérõl, az éves intézetigazgatói jelentésrõl. A 22. arról rendelkezett, hogy az intézet igazgatója az akadémia állapotáról és az ifjúság elõmenetelérõl minden országgyûlésnek jelentést teend. E törvény szerint az Udvari Haditanács alárendeltségébe tartozó többi katonai akadémiától és tanintézettõl teljesen eltérõ, a magyar országgyûlés hatáskörébe tartozó jogállású, Nemzeti Katonai Ludovicea Akadémiában október 1-jén kellett volna megindulnia az oktatásnak. Az évi VII. törvény tehát lehetõvé tette, hogy létrejöjjön a maga korában egy korszerû egyetemi színvonalú katonai akadémia. Olyan nemzeti intézmény, amely felett az országgyûlés rendelkezett, és ahol a tanítás nemzeti szellemben és a korszerû hadtudomány alapján folyhatott volna. A tudománytörténetben elfogadott, hogy közel 200 éve, a berlini egyetem évi megalakulásával hirdette meg Wilhelm von Humboldt a kutatás és a tanítás egységét hordozó felsõfokú iskola, egyetem gondolatát. Ennek hatására jöttek létre Európa-szerte a modern egyetemi rendszer elsõ modelljei. Fel kell figyelnünk arra, és hirdetnünk kell, hogy a 18. század végétõl a magyar katonai felsõoktatás alapító atyái olyan, a tanítás és kutatás egységét megvalósító katonai felsõfokú iskola létrehozására törekedtek, amely tudományosan felkészíti hallgatóit a hadtudomány mûvelése mellett az ország építésére és a nemzet védelmére, a kor tudományainak mûvelésére és a tudományos vívmányok hasznosítására nemcsak a hadügyben, hanem a civil társadalom és gazdaság fejlesztésében is. Ezt tükrözte az évi VII. törvény egész szelleme és konkrétan jó néhány paragrafusa. Sajnálatos azonban, hogy sem a király által szentesített törvény, sem a nemzet adakozása és erõfeszítései nem biztosíthatták azt, hogy ez a nevezetes intézmény valóban életre is keljen. A magyarság négy évtizedes politikai küzdelme, a reformkori országgyûlések éles harcai ellenére megoldatlan maradt a kérdés: miképp lehetséges a magyar nemzeti nevelést összeegyeztetni a Habsburg birodalmi hadsereg egységével. Az évi VII. törvény létrehozta ugyan a nemzet által követelt magyar katonai felsõoktatási intézményt, de tényleges megnyitását és a magyar nyelven folyó tisztképzést a Habsburg Birodalom érdekeit féltõ uralkodó és az Udvari Haditanács megakadályozta. Az akadémiának a váci és a pesti Ludoviceumnak lényegében mindene megvolt: igazgatója 1809-tõl Petrich András ezredes (késõbb altábornagy); épülete (1830. június 28-án ünnepélyesen letett A LUDOVIKA AKADÉMIA ÉPÜLETE alapkõfeliratának elsõ sora: Magyar ifjaknak. A hadi tudományokban való oktatására. ); tekintélyes összegû alapítványa; szervezete; tanterve stb. csak az oktatást nem engedték meg magyar nyelven. A magyar katonai felsõoktatás korszerû eszméjét elsõként a forradalom és szabadságharc idején, január 4. és 17. között váltották valóra. A maga nemében egész Európában egyedülálló Magyar Hadi FÕTANODÁT Mészáros Lázár olyan jelentõsnek tartotta, hogy Emlékirataiban kijelentette: Én ezen eszmével és annak embriójával együtt akarok a történetben élni, s ha valaki idézvén s megemlítvén nevemet, a forradalom alatti mûködésemet ezzel össze nem köti, a többi egy füttyöt sem érvén, azt a feledékenységnek bízvást átengedheti. A magyar felsõfokú tisztképzés intézményének újabb megindulására két évized múlva a dualizmus idején került sor. Figyelemre méltó tanulságokat nyújt számunkra a dualizmuskori felsõfokú tisztképzésnek az elsõ világháború befejezéséig tartó fejlõdéstörténete. Ugyancsak érdekes tapasztalatokkal szolgál a 20. század elsõ fele tiszti alapképzésének és a vezérkari tisztképzésének a második világháború végéig ívelõ históriája. Az elmúlt évtized értékes feldolgozásaiból reális képet kaphatunk a 20. század második felének különbözõ idõszakában mûködõ magyar tisztképzõ intézeteirõl és katonai akadémiáiról, a hazai katonai felsõoktatás fejlõdésének pozitív oldalairól, de árnyoldalairól is. Utóbbiakból megismerhetjük, hogy a rendszerváltás után miként használták fel a katonai felsõoktatás két évszázados tapasztalati tõkéjét. Hazánk, honvédelmünk érdekeinek szolgálatában ma a tudomány és iskola egységének megtestesítõje a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Lassan megérik a kutatásokra az is, hogy mennyire volt képes alkalmazkodni a gyorsan változó körülményekhez a tisztképzés mai alapintézménye, és hogy az egyetem oktató- és kutatómunkájával milyen válaszokat adott az ezredfordulón jelentkezõ új kihívásokra. Úgy gondoljuk, hogy katonai felsõoktatásunk két évszázados históriájának felvillantása is bizonyítja, miért tekintjük a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogelõdjének a Nemzeti Katonai Ludovika Akadémiát. Talán nem terheljük a tisztelt érdeklõdõ olvasót, ha a magyar katonai felsõoktatás két évszázadát tárgyaló írásunkat Csokonai Vitéz Mihály A hadi oskoláról címmel írt versének egy elgondolkoztató szakaszával zárjuk: Márs könyvet olvas! Húga, sziláltt haját Felsímogatván, né! hogy okoskodik, És cirkalommal mérsekélli A tüzes ütközetek piaccát. 2008/3 5

6 Török Péter alezredes: A BEVETÉSI IRÁNY 2008 GYAKORLAT MOZZANATAIRÓL, LEFOLYÁSÁRÓL ÉS ELSÕDLEGES TAPASZTALATAIRÓL Mint azt az olvasók bizonyára már ismerik, a Bevetési Irány gyakorlatsorozat a Magyar Honvédség évenként megrendezett, kiemelt felkészítési és kiképzési rendezvénye. A gyakorlatsorozat alapkoncepciójának kialakításakor a cél a hivatásos fegyveres erõ létrehozását követõen a Magyar Honvédségben végbement szervezeti és képességfejlesztések eredményeinek bemutatása, az új szervezeti elemek mûködõképességének, egymásra épültségének, hatékonyságának és alkalmazhatóságának vizsgálata volt. Az évenkénti gyakorlatoknak nem utolsósorban az is a célja, hogy szemléltessék a profeszszionális haderõ kialakításában elért eredményeket. E tekintetben a évi gyakorlat (hadmûveleti szintû törzsgyakorlás, harcászati szintû, számítógéppel támogatott parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat, zászlóaljharccsoport komplex harcászati gyakorlat, egy mozzanatában éleslövészettel egybekötve) sem különbözött a korábbiaktól, azonban mégis vannak olyan körülmények, amelyek hangsúlyosabbak és már a gyakorlat elõkészítése, de a végrehajtása idõszakában is különös figyelmet kaptak. A legfontosabbak egyike természetesen az volt, hogy az MH Összhaderõnemi Parancsnokság (MH ÖHP) törzse a megjelölt gyakorlatokat az elõzõ évi feladatokat folytatva egységes mûveleti elgondolás alapján, többhetes ellenõrzés közepette készítette elõ és vezette le. Ez a rendezvény sokkal inkább volt a részt vevõ tizennyolc katonai szervezet éves felkészítési rendjébe illõ gyakorlatok sorozata, mint az eddigiek bármikor. A gyakorlatokon vizsgáltuk a szárazföldi és a légierõ alegységeinek együttmûködési képességét a Magyar Honvédség alaprendeltetésébõl fakadó feladatok végrehajtása területén, a kiképzési rendszer hatékonyságát, valamint az önkéntes haderõ kiképzettségi szintjét az MH ÖHP számára meghatározott feladatok végrehajtásában. Mértük a parancsnokok és a törzsek felkészültségi szintjét, jártasságát a hadmûveleti harcászati szintû tervezés, szervezés és a mûveletek vezetése területén. Vizsgáltuk a szervezeti és technikai korszerûsítés hatékonyságát az új kihívásoknak, ambíciószinteknek megfelelõen, a modulelemekkel támogatott kötelékek alkalmazhatóságát. Ezen túl azt is elemeztük, hogy mely területek azok, amelyek további fejlesztést igényelnek, illetve kockázati tényezõt jelenthetnek egy valóságos helyzetben. Az ÖHP törzsének tervezõ tevékenysége során értékes tapasztalatokat szereztünk a szövetséges erõk befogadó nemzeti támogatásában való részvétel feladatainak megtervezését és megszervezését illetõen is. A gyakorlat tervezése a nemzeti sajátosságok figyelembevételével a NATO SACEUR által kiadott Gyakorlattervezési útmutató (Bi-SC EXERCISE DIRECTIVE 75-3) alapján történt. A gyakorlattervezési folyamat hatékonyságának növelése a korábbi NATO-gyakorlatok tapasztalatainak figyelembevételével kiemelt célkitûzéseink közzé tartozott. Az újdonságok között említhetjük azt is, hogy a gyakorlatvezetõ alárendeltségében mûködõ ellenõrcsoportot teljes egészében az ÖHP törzse biztosította. Az alárendelt szervezetek elsõsorban az MH Bocskai István Lövészdandár számára pedig a szoros kiképzési program tette bonyolultabbá a helyzetet, hiszen a kijelölt alegységeket, az 5/62. lövészzászlóaljat és a modul alegységeket kettõs feladatra kellett a rendelkezésre álló négy hét alatt felkészíteni. ÉLES MOZZANATOK ÉS STATIKUS BEMUTATÓK A záró tervezõi konferencia, az azt követõ utolsó szemrevételezés és a szükséges A GYAKORLAT EGYIK MOZZANATA /3

7 egyeztetések után, a gyakorlat elsõ fázisában került sor a kijelölt katonai szervezeteknek a gyakorlat körzetébe történõ átcsoportosítására. Így augusztus végén megkezdõdött a kijelölt táborhelyek elfoglalása Várpalota térségében. Többnapos pihenõre azonban senki sem gondolhatott. A szoros menetrend a kiképzési feladatok azonnali megkezdését követelte. Minden szervezeti elem, közép- és csapatszinten egyaránt, a tervezett ütemben hajtotta végre a törzsgyakorlást, a parancsnoki és törzsvezetési, valamint a komplex harcászati gyakorlatot is. Ennek során szinte valamennyi, a Magyar Honvédségben rendszeresített szimulációs eszközt alkalmaztuk. Ismét megbizonyosodhattuk a felõl, hogy ezek a helyettesítõ eszközök jól szolgálják a törzsek és az alegységek felkészítését; hatékonyabbá és nem utolsósorban olcsóbbá teszik azt. A legnagyobb várakozás, minden kétséget kizáróan, a zászlóaljharccsoport komplex harcászati gyakorlatának úgynevezett éles mozzanatát övezte. Nem pusztán azért, mert az rendszerint dinamikus és látványos, hanem azért is, mert a mozzanat lövészeti eredménye az alegységek felkészültségének rendkívül fontos mutatója. Sem a látvány, sem a dinamizmus, sem az eredmény nem maradt el. A szervezetszerû, a megerõsítõ, valamint a támogató harckocsi, tüzér, repülõ és más fegyvernemi, illetve szakalegységek szorosan együttmûködtek. Ennek köszönhetõen a célterületen a döntnökök nem találtak leküzdetlen célcsoportokat, érintetlenül hagyott fontos célokat. A gyakorlat része volt a szokásos statikus bemutató is, amelyen jól megfért egymás mellett a régi, bevált és az újonnan elért, már sikeresen alkalmazott képesség is. A korábbi évek hagyományainak megfelelõen mintegy tizenegy bemutatóponton, stacioner helyeken állítottuk fel a dinamikus mozzanatba be nem építhetõ, de kialakított, vagy kialakítás alatt lévõ képességeket, technikai fejlesztéseket. EGYSÉGES DIGITÁLIS RÁDIÓTÁVKÖZLÕ RENDSZER BEMUTATÓHELYE MI-24-ES HARCI HELIKOPTEREK LÉGI TÁMOGATÁSA MOBIL BIOLÓGIAI LABOR A bemutató elsõsorban a laborban végrehajtott fejlesztésekre összpontosult. A korábbi, sátras szerkezetû biológiai laboratórium vett részt 2004-ben, az NRF-készenlét keretében az athéni olimpia és paralimpia biztosítási feladataiban. Már az új fejlesztésû, konténeres szerkezetû mobil biológiailabor-komplexum (MBLK) vett részt 2006-ban az NRF-váltás készenléti feladataiban. Ennek keretében kiváló eredménnyel szerepelt a nemzetközi minõsítõ gyakorlaton Münsterben, Németországban. Még az év decemberében a laboratórium állománya részt vett a rigai NATO-csúcs biztosítási feladataiban is, együttmûködve a NATO gyorsdiagnosztikai egységeivel. AZ EDR-RENDSZER Az egységes digitális rádiótávközlõ rendszer (továbbiakban: EDR) olyan technológia, melyet a felhasználó szervezetek megfelelõ jogosultságok megadása mellett használhatnak. Az EDR képes több virtuális magánhálózat egyidejû kezelésére, melyek a felhasználók igényeinek megfelelõen alakíthatók ki. Biztosítja a rendszerben a hang- és adattovábbítást, a rádióterminálok közötti közvetlen üzemmódban való kommunikációt, a diszpécserek hierarchia szerinti kialakítását, a forgalom nyomon követését, a hang- és adatátvitel különbözõ szintû védelmét. A rendszerben történõ kommunikáció jellegét tekintve a csoportkommunikáció a meghatározó. HÍDÉPÍTÕ ÉS VÍZTISZTÍTÓ KÉPESSÉGEK Itt mutattuk be a TMM-3 nehéz hídrakó készletet, az USZM 2 alacsonyvízi hídépítõ berendezést, a multispectruális álcahálót és a ZENON ADROWPU nagy teljesítményû víztisztító berendezést és csomagolórendszert. A bemutatott mûszaki-technikai eszközök a NATO részére felajánlott víztisztító és hídépítõ alegységek felszerelését képezik. Mi 24-RE SZERELT LÉGI SUGÁRFELDERÍTÕ KONTÉNER, MEDEVAC HELIKOPTER A légi sugárfelderítõ konténer lehetõvé teszi nagy kiterjedésû terület gyors légi sugárfelderí- 2008/3 7

8 tésének végrehajtását, a terep sugárszintjének megállapítását, pontszerû sugárforrás felderítését. A felderítési feladat végrehajtása után a konténer memóriakártyáján rögzített adatokat mentik, majd számítógéppel kiértékelik. A kiértékelés grafikusan is megjeleníthetõ. A korszerûsített Mi 17 típusú helikopter alkalmassá vált koalíciós erõk keretein belüli MEDEVAC-feladatok ellátására. A pilótafülke mûszerfalát teljesen átalakították, színes folyadékkristályos képernyõkkel látták el, a GPS mûholdas navigációs rendszer került a gép fedélzetére, illetve a pilóták az éjszakai repülést és feladatvégrehajtást megkönnyítõ sisakra szerelt NVG-készüléket, valamint távvezérelhetõ keresõ fényszórót kaptak. A repülési idõ növelésére pedig a fegyverzetfelfüggesztõket alkalmassá tették póttartályok hordozására. MOBIL LOKÁTORÁLLOMÁS Az SZT 68U/M lokátorállomás rendeltetése a célok, elsõsorban a kis és földközeli repülési magasságon lévõ repülõeszközök felderítése, felismerése, valamint azok oldalszög-, távolságés magasságkoordinátáinak, a csoportos légi célok darabszámának pontos megállapítása, a már felderített célok automatikus követése. A radarállomás felhasználható még légvédelmi rakéták számára célmegjelölésre, valamint vadászrepülõk légi célokra történõ rávezetésére. A lokátorállomás biztosítja a felderített célok ferdetávolságának, oldalszögének és helyszögének meghatározását, TÁBORI ÜZEMANYAGRAKTÁR A tábori üzemanyagraktár képes a nem békeelhelyezési körletben feladatot végrehajtó harcoló, harctámogató és harctámogató-kiszolgáló alegységek gép- és harcjármûveinek, repülõeszközeinek gyors, minõségében kifogástalan hajtó-, kenõ- és karbantartó-anyagokkal történõ kiszolgálására, valamint üzemanyagtöltõ- és SZT-68U/M LOKÁTORÁLLOMÁS TÁBORI ÜZEMANYAG-ELOSZTÓ PONT szállítóeszközök feltöltésére, illetve az azokból történõ lefejtésre. A rendszer a legkorszerûbb és a kevésbé korszerû eszközök kombinációja, de ezek egymással teljesen kompatibilisek ben a németországi Putlosban végrehajtott üzemanyag-rendszergyakorlaton kiválóan vizsgázott. ÚJ FEJLESZTÉSÛ TECHNIKAI ESZKÖZÖK A közelmúlt fejlesztései közül három technikai eszközt mutattunk be a gyakorlaton. Az egyik az MH Civil-Katonai Együttmûködési és Lélektani Mûveleti Központ speciális médiajármûve, melynek egy változatát alkalmazza az afganisztáni Baghlan tartományban tevékenykedõ Tartományi Újjáépítési Csoport. Következõ fejlesztés volt az MH 93. Petõfi Sándor vegyivédelmi zászlóaljnál rendszeresített VSBTR 80 páncélozott felderítõ harcjármû, mely képes a tömegpusztító fegyverekkel mért csapások és azok következményeinek, valamint szennyezett területek felderítésére. A zászlóalj vegyi-sugár felderítõ erõi amelyeknél a VS BTR 80 harcjármû rendszeresítve van 2005 óta idõrõl-idõre részei a NATO különbözõ kötelékeinek. A modernizált BTR-t az MH 5. Bocskai István Lövészdandár mutatta be. A modernizációs program keretében a BTR 80 harcjármûveket ellátták tetõpáncélra szerelt csúszásgátló réteggel, külsõ indító csatlakozóaljzattal, ivóvíztárolóval, optoelektronikus lõszerfogyás-érzékelõvel és toronyfeszültség alatti állapotot jelzõ lámpával. Korszerûsítették a fûtõ-szellõztetõ berendezést, toronyfékkel és a füstgázelszívással, valamint új 6N13 típusú akkumulátorokkal látták el a harcjármûvet. MI 24-ES HELIKOPTERRE SZERELT LÉGI SUGÁRFELDERÍTÕ KONTÉNER /3

9 amely képes telefon- és adatkapcsolati csatlakozásra a nemzeti (hazai) rendszerekhez, valamint a fölé-, illetve alárendeltségébe tartozó katonai szervezetek híradó- és informatikai rendszereinek integrálására, kapcsolatok kialakítására szabványos interface felületekkel. TÁVIRÁNYÍTÁSÚ TEREPJÁRÓ RAKODÓGÉP MAN REPTÉRI NEHÉZ TÛZOLTÓ GÉPJÁRMÛ ÉS RÁBA ÜZEMANYAGTÖLTÕ GÉPJÁRMÛ A MAN reptéri nehéz tûzoltó gépjármû képes légijármû-baleseteknél, objektumok területén keletkezett tüzek, illetve üzemanyag és éghetõ folyadékok tüzeinek oltására, valamint az élet- és vagyonmentési feladatok hatékony végrehajtására. Az eszközt a T 143 CAS 32 típusú habbal oltó tûzoltó-gépjármû kiváltására rendszeresítették. A Rába H 25 üzemanyag-szállító-, -töltõ gépjármû kétkamrás kivitelû, az ADR-elõírásoknak megfelelõ, hullámtörõ lemezekkel ellátott tartállyal rendelkezik. A NATO tagországaiban rendszeresített valamennyi merev- és forgószárnyas repülõeszköz kiszolgálására alkalmas. TEREPEN TÖRTÉNÕ ANYAGMOZGATÁSI, SPECIÁLIS KÖZÚTI SZÁLLÍTÓ, SZÁLLÍTMÁNYKÍSÉ- RÉSI ÉS FORGALOMSZABÁLYOZÁSI KÉPESSÉG A gyakorlaton bemutattuk a Magyar Honvédség Katonai Közlekedési Központ közlekedés- szaktechnikai eszközrendszerét, valamint a speciális szállító-, szállítmánykísérési és forgalomszabályozási képességet. A bemutatóhelyen nagy érdeklõdést váltott ki az 1,5 b tonna teherbírású távirányítású terepjáró rakodógép. Egyaránt könnyen szállítható teherautóval, repülõgéppel és helikopterrel. Veszélyes körülmények között is alkalmazható, mivel biztonságosan kezelhetõ akár 300 m távolságról is. Kamerával történõ felszerelése esetén a tûzszerészek felderítõ munkáját is segítheti. Az MH Légijármû Javítóüzem bemutatta a kalibráló és vizsgáló laboratóriumát és néhány új javítási képességét. A kalibráló laboratórium feladata az általános és speciális mérõ- és ellenõrzõ berendezések, komplexumok kalibrálása, javítása, illetve mobil laboratóriummal a feladat külsõ területen való elvégzése. A mobil laboratórium képes helyszíni méréseket végezni tábori körülmények között. Képes a repülõ- és szárazföldi csapatok kijelölt alakulatainak teljes körû meteorológiai kiszolgálására. ÚJ FEJLESZTÉSÛ VEZETÉSI KOMPLEXUMOK A gyakorlaton bemutatták a zászlóaljparancsnokitól a rajparancsnoki szintig rendszeresített vezetési komplexumokat. Ezek a következõk: PK 1 páncélozott zászlóaljparancsnoki harcjármû; PK 2 páncélozott századparancsnoki harcjármû; PK 3 páncélozott szakaszparancsnoki harcjármû; PK 4 páncélozott rajparancsnoki harcjármû; PK 4 gépkocsira szerelt változata; PK 4 gk/s változata; PK 3 gk/e változat; PK 3 gk/f változat; PK 2 gk változat. A technikai eszközökön kívül bemutatkozott a híradó-informatikai központ (HIK) konténer, GÉPJÁRMÛBE TELEPÍTETT VEZETÉSI KOMPLEXUM BEMUTATÓHELYE A KITÛZÖTT CÉLOKAT ELÉRTÜK A gyakorlatsorozat tervezése, megszervezése és végrehajtása során kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy a gyakorlatok szorosan kapcsolódjanak a Magyar Honvédség átalakuló, vagy inkább az új kihívásokra is adekvát választ adó feladatrendszeréhez. Bár a gyakorlat részletes értékelése még hátravan (azt január közepéig kell elvégezni), természetesen a gyakorlatot követõen az azonnali értékelés megtörtént, és az elsõ benyomásokról készített jelentés is elkészült. Nem megelõzve és fõleg nem helyettesítve a gyakorlat értékelését, az elõbbiek alapján annyit elmondhatunk, hogy a parancsnokok és törzsek felkészítése jó ütemben folyt, a rendezvények biztosították a gyakorlatot elrendelõ parancsnok és a gyakorlatvezetõ által kitûzött célok elérését. A haderõ-átalakítás során létrehozott vezetési struktúra szerinti vezetõ szervek gyakorolták funkcionális feladataikat. Felkészültségük, begyakorlottságuk elengedhetetlen feltétele a modern körülmények közötti hadviselésnek. A zászlóaljharccsoport komplex harcászati gyakorlata a CREVAL-követelmények figyelembevételével is megfelelõ értékelést kapott, az éleslövészeti mozzanat pedig jó eredménnyel zárult. A 2008-as gyakorlatsorozat lehetõséget biztosított a haderõvel szemben megfogalmazott katonai-szakmai követelmények teljesítésének mérésére, a felkészítés korszerûsítése kapcsán kialakított vélemények, álláspontok összehasonlítására. Túl azon, hogy mindezek jó alapot biztosítottak a kiképzést irányító szervezetek és vezetési szintek feladatainak további egyeztetéséhez, jól szolgálták a társadalmi elvárásoknak megfelelõ, költséghatékony felkészítést is. KALIBRÁLÓ ÉS VIZSGÁLÓ LABORATÓRIUM, VALAMINT JAVÍTÁSI KÉPESSÉGEK 2008/3 9

10 Lakatos Attila õrnagy: KÉPESSÉG, VEZETÉS, VÉDELEM, BIZTONSÁG A Bevetési Irány 2008 éleslövészettel egybekötött komplex harcászati gyakorlat sajtó- és protokollfeladatairól A Bevetési Irány gyakorlatok történetében az idei gyakorlaton elsõ alkalommal mûködött a NATO által megfogalmazott követelményeknek megfelelõen Összevont Látogatói Iroda, mely magába foglalja a nyilvánosság, vagyis a sajtó- és protokollfeladatok végrehajtását. Az iroda kialakításához, mûködtetéséhez a Magyar Honvédségben meglévõ kommunikációs tiszti rendszer szolgáltatott kiváló alapot. katonai tevékenység ideje alatt Sajtó- és Tájékoztató Központ (STK), valamint Látogatók és Megfigyelõk Irodája (LMI) mûködik összevontan vagy külön-külön. Egy szervezet kommunikációjának szervezésével (Public Relations = PR) kapcsolatos munkát elsõrendû fontosságú tevékenységként mûvelik a demokratikus államok hadseregei. A lakosság és a honvédség állományának a honvédelemrõl való tájékoztatása, a kommunikáció szervezése ma már szakmailag éppen olyan elfogadottnak számít, mint bármely más, a hadsereg mûködéséhez szükséges tevékenység. Egy katonai szervezet gördülékenységének nagyon fontos pillére, hogy jól kiépített kommunikációs rendszer szolgálja mind a belsõ, mind a külsõ környezettel való kapcsolattartást, a közöttük zajló információáramlást. Olyan csatornákra van szükség, amelyek biztosítják a kitûzött céloknak, szükségleteknek megfelelõ és egyértelmû üzenetek eljuttatását a kiválasztott célcsoporthoz. Ez egyben elengedhetetlen feltétele egy folyamatosan fenntartható, bizalmon alapuló kapcsolatrendszer létrejöttének a honvédség és a társadalom között. MEGNÖVEKEDETT A KOMMUNIKÁCIÓ SZEREPE MINISZTERELNÖKI VIZIT A BEVETÉSI IRÁNY 2008 GYAKORLATON A NATO-csatlakozást követõ években a Magyar Honvédségen belül máig ható és zajló változások kezdõdtek annak érdekében, hogy a hadsereg integrálódjon a polgári-demokratikus intézményrendszerbe, és képes legyen megfelelni az új kihívásoknak. Nyilvánvaló, hogy ez nemcsak szervezeti átalakulást generált, hanem a hadsereg szellemiségének és az alkalmazott munkamódszerek gyökeres megváltozását is jelentette. Érzékelhetõ, hogy ebben a környezetben a hadsereg kommunikációjának szervezése egyre nagyobb szerepet kapott és kap, mert megnövekedett a hazai és a nemzetközi közvélemény Magyar Honvédség iránti érdeklõdése. A folyamatosan bõvülõ kommunikációs hálón keresztül számos lehetõség nyílik arra, hogy a hadsereg feladatairól, célkitûzéseirõl szóló üzenetek eljussanak a kiválasztott célcsoporthoz. A szövetséghez történt csatlakozás óta gyorsuló ütemben növekszik azoknak a kül- vagy belföldi NATO-, illetve hazai szervezésû gyakorlatoknak, bemutatóknak a száma, amelyeken a Magyar Honvédség katonái részt vesznek, és bizonyítják alkalmazási, illetve harci képességeiket. A gyakorlatok vagy bemutatók céljainak, tartalmának, jelentõségének a társadalmi, a politikai és a szakmai nyilvánosság körében történõ elfogadtatása, valamint a bizalom megszerzése és fenntartása érdekében az ilyen jellegû A GYAKORLATRÓL ÁLTALÁBAN Ez évben negyedik alkalommal került sor a Magyar Honvédség egyik legnagyobb horderejû, évente megtartott kiképzési rendezvényére, a Bevetési Irány gyakorlatra, melyet az MH Összhaderõnemi Parancsnokság szervezett. A szeptember 15. és október 15. között végrehajtott gyakorlat jelentõsége abban állt, hogy megmozdította professzionális haderõnk majd minden alakulatát, lehetõséget biztosított a katonák közös felkészülésére, a harcászatihadmûveleti eljárások és módszerek tökéletesítésére, valamint arra, hogy a közvéleménynek is bemutathassuk, adott esetben miként tevékenykedünk az országvédelmi feladatok végrehajtása során. Mint minden évben, úgy idén is fiktív helyzetre épült a gyakorlat, melynek célja volt a hadrendben lévõ katonai szervezetek alaprendeltetés szerinti feladatai tervezésének, megszervezésének és vezetésének gyakoroltatása az országvédelmi feladatok végrehajtása során. A Bevetési Irány 2008 gyakorlat (BI 08) az alkalmazási készenlétet elért, a NATO-nak is felajánlott erõk elsõsorban az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 62. lövészzászlóalja bázisán kialakított zászlóaljharccsoport mûködésének ellenõrzésére irányult, vagyis arra, hogy ez a szervezet milyen feladatok végrehajtására képes az ország fegyveres védelme érdekében. A GYAKORLAT FÕ CÉLKITÛZÉSEI A Bevetési Irány 2008 gyakorlat fõ célkitûzései voltak: Gyakoroltatni a részt vevõ állománnyal az ország védelmével kapcsolatos mûveletek megtervezését, megszervezését és vezetését a repülõ- és szárazföldi alegységek közötti szoros együttmûködésben. Gyakoroltatni a repülõeszközök tûztámogató tevékenységét a légvédelmi és a szárazföldi erõk rendszerében. Felmérni az újonnan kialakítandó és meglévõ katonai képességek idõarányos helyzetét. Gyakoroltatni a beérkezõ szövetséges erõk befogadó nemzeti támogatásában való /3

11 részvétel feladatainak megtervezését, megszervezését. Bemutatni a NATO-nak felajánlott zászlóaljharccsoport (ZHCS) alkalmazási készenlétét országvédelmi feladatok végrehajtása során, valamint a Magyar Honvédség hagyományos és speciális képességeit. Fejleszteni az MH Összhaderõnemi Parancsnokság (MH ÖHP) alárendeltjei mûveleti képességét, alkalmazhatóságát. Elemezni és értékelni az MH ÖHP békétõl eltérõ vezetési rendszerét és rendjét, a mûveleti dandár, illetve az alárendeltségében tevékenykedõ ZHCS alkalmazási elveit védelmi harc megvívása során, valamint a felajánlott erõk mûködésének hatékonyságát és a bemutatásra kerülõ képességek további fejlesztésének irányait. A KOMMUNIKÁCIÓS ALAPHELYZET Az elmúlt több mint másfél évtizedben lezajlott és a közelmúltban befejezõdött a Magyar Honvédség átalakítása, kialakult a végleges haderõstruktúra, és létrejöttek a szükséges képességek. A jelenlegi idõszakban a fõ feladat az ország védelme, a szövetségesi kötelezettségek teljesítése, valamint részvétel a katasztrófavédelmi feladatok ellátásában. Az elkövetkezendõ években fejlesztési programok indulnak, folytatódik a hadsereg modernizációja. A Bevetési Irány 2008 gyakorlat kommunikációjával az egyik fõ cél volt bemutatni, hogy a honvédelmi tárca a rendelkezésre álló pénzügyi erõforrásokat a Magyar Honvédség hagyományos és speciális képességeinek javítására, a technikai eszközpark fejlesztésére fordítja, figyelembe véve a szövetségesi rendszer elvárásait, prioritásait, valamint a Magyar Köztársaság nemzetközi szerzõdésekben rögzített vállalásait. A kommunikációs alaphelyzetbõl adódóan a gyakorlat sajtó- és tájékoztatási tevékenysége Aktív minõsítést kapott. Ez azt jelentette, hogy a sajtónyilvánossági munka lényege a sajtószervek képviselõi érdeklõdésének felkeltése és folyamatos fenntartása volt a gyakorlat célja, tartalma, végrehajtása iránt, ezáltal a közvélemény (kiemelten a lõtér környéki települések lakosságának) hiteles, idõszerû tájékoztatása a Magyar Honvédség felkészültségérõl, a katonák tevékenységérõl. AZ ÖSSZEVONT LÁTOGATÓI IRODA TEVÉKENYSÉGE A TERVEZÉS ÉS AZ ELÕKÉSZÍTÉS IDÕSZAKÁBAN A SAJTÓ MUNKATÁRSAI ISMERKEDNEK A GYAKORLATON RÉSZT VEVÕ TECHNIKÁVAL alátámassza, kommunikációs csatornáin keresztül bemutassa az állampolgároknak mindazt, amit az adófizetõk pénzébõl a biztonságuk érdekében tett és tesz a hadsereg. A gyakorlat elõkészítése idõszakában, összhangban a tervezõ konferenciákon elhangzottakkal, készült el az a kommunikációs terv, melynek mentén megindult a sajtó- és protokollfeladatok elõkészítése, szervezése és végrehajtása. Ez volt az alapdokumentum, mely meghatározta a kommunikációs alaphelyzetet, a szervezet rendeltetését, feladatait, felépítését, a tájékoztatási politikát, az elsõ sajtóközlemény tartalmát és kiadásának idõpontját, a nyilvánosság tájékoztatásának fázisait (médiaesemények), a nyilatkozattételi jogköröket, a felelõsségi és hatásköröket, a gyakorlatvezetõség és az Összevont Látogatói Iroda közötti információáramlás, illetve az anyagi-technikai biztosítás rendjét, valamint az akkreditációs és a válságkommunikációs alapelveket. A Bevetési Irány 2008 gyakorlat jelentõségére való tekintettel, valamint a nagyszámú, magas rangú hazai vendégek, köztük a Magyar Köztársaság miniszterelnökének részvétele és az élénk sajtóérdeklõdés miatt a társadalmi nyilvánosság széles körû biztosítása, a sajtómunka kiemelt szerepet kapott. Ennek során lehetõség nyílt a hazai és kismértékben a külföldi média érdeklõdésének felkeltésére a gyakorlat céljai és feladatai iránt, valamint kiváló alkalom kínálkozott arra, hogy a Magyar Honvédség katonái bizonyítsák felkészültségüket. Az elõkészítés fõ feladatai voltak: Az Összevont Látogatói Iroda általános és kríziskommunikációs tervének elkészítése. A tájékoztató kiadvány nyomdakész elõkészítése. Felkészítés szervezése és megtartása az iroda munkájába bevont állomány részére. Az elsõ sajtóközlemény tartalmi kidolgozása. A látogatónapok programjának és a meghívottak körének pontosítása, valamint a programok elõkészítése. Dekoráció, sajtó- és interjúfal elõkészítése. AZ ÖSSZEVONT LÁTOGATÓI IRODA TEVÉKENYSÉGE A VÉGREHAJTÁS IDÕSZAKÁBAN A közvélemény hiteles, pontos, idõbeni tájékoztatása és a gyakorlatra érkezõ vendégek kezelése érdekében a gyakorlat teljes idõtartalma alatt országos tájékoztatási jogkörrel mûködött az Összevont Látogatói Iroda az MH Bakony Harckiképzõ Központ 0 -ponti lõterén. Rendeltetése: a gyakorlat céljának, tartalmának, jelentõségének, tényeinek, levezetési rendjének megismertetése a politikai, katonai vezetéssel, valamint a részt vevõ tudósítókon keresztül a közvélemény lehetõ legszélesebb körének tájékoztatása. Az újságírók számára szervezett programok kiemelt feladatként jelentkeztek, mert a gyakorlat kapcsán megjelenõ hírek, információk mennyisége és minõsége függött a médiaprogramok sikerétõl. A gyakorlat méreteibõl, jellegébõl és célkitûzéseibõl már a tervezés idõszakában egyértelmûen látszott, hogy az eredményes kommunikáció érdekében körültekintõen és jól megszervezett, aktív nyilvánossági munkára van szükség. Ennek eszköze volt az Összevont Látogatói Iroda, amely magába foglalta a Sajtó- és Tájékoztató Központot (STK), valamint a Látogatók és Megfigyelõk Irodáját (LMI). Ez a NATO követelményrendszerében is megjelenõ, alkalomszerû szervezet az, amely a gyakorlat jelentõs energiákat igénylõ erõfeszítéseirõl képes tájékoztatni, alkalmas arra, hogy a Magyar Honvédség felkészültségét mind a hazai, mind a nemzetközi közvélemény számára 2008/3 11

12 SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE Az Összevont Látogatói Irodát a támogatócsoport egyik elemeként telepítették szeptember 15. és október 15. között Várpalotán, a Nulla-ponton, 22 fõvel. Állományát az MH Összhaderõnemi Parancsnokság Parancsnoki Iroda és az alárendelt alakulatok kommunikációval foglalkozó, kijelölt szakembereinek bevonásával töltötték fel. Szeptember 15. és szeptember 29. között az iroda váltásos munkarendben dolgozott. Az elsõ idõszakban egyszerre, egy idõben az állomány fele tartózkodott a gyakorlaton és végezte feladatait. Ezt követõen a szakmai és a fõ látogatónapon a teljes személyi állomány kitelepült, és folyamatosan kint volt a gyakorlat végéig. Az Összevont Látogatói Irodát az elõzetes elgondolásoknak megfelelõen, meghatározott szervezeti rendben alakították ki. Alkalmassá kellett tenni az erre kijelölt helyiséget az aktív sajtótevékenységre, ezért megfelelõ számú belsõ, városi és mobiltelefon-vonallal, fax- és internet-hozzáféréssel, televízióval, rádiós magnóval, DVD-lejátszóval, diktafonnal, számítógéppel, fénymásolóval, digitális fényképezõgépekkel, valamint egyéb, a mûködés feltételeinek biztosításához szükséges eszközökkel látták el. AZ EGYES SZERVEZETI ELEMEK FÕ FELADATAI Az Összevont Látogatói Iroda vezetõje. Felelõs volt az egyes részlegek irányításáért és vezetéséért, a gyakorlat sajtónyilvánosságáért, valamint az iroda mûködéséért, a napi munkavégzés és a sajtóügyeleti váltások szervezéséért. Szóvivõi feladatokat látott el. Végezte a munka értékelését, és a kommunikációs tevékenységrõl szóban rendszeres napi jelentést tett a gyakorlat vezetõjének és az MH ÖHP Parancsnoki Iroda vezetõjének, valamint a HM Kommunikációs és Toborzó Fõosztály fõosztályvezetõjének. Összekötõ tiszt. Az Összevont Látogatói Iroda, a gyakorlat vezetõsége és a gyakorlat végrehajtó állománya között biztosította az információk áramoltatását, gyûjtését, továbbítását, visszacsatolást a média tevékenységérõl, valamint a PR-tevékenységgel foglalkozó szakállomány naprakészségét. Részt vett a gyakorlatvezetõség értekezletein, feladata volt, hogy ismerje a következõ napok programját, tevékenységét, a bemutatható mozzanatok helyét, idejét, az érte felelõs személlyel tartotta a kapcsolatot, tájékoztatta a média aktivitásáról. Sajtórészleg. Interjúk megszervezése, reagálás a sajtókérésekre (válaszok elõkészítése), sajtóközlemények elõkészítése a média képviselõinek, napi jelentések készítése, a szükséges helyreigazítások koordinálása volt a feladata az ide beosztott állománynak, valamint hatáskörébe tartozott az esetleges rendkívüli esemény során felállítandó mobil sajtócsoport mûködtetése. A részlegvezetõ rutinügyekben szóvivõi feladatokat látott el. A részleg sajtótájékoztatót készített elõ, háttéranyagokat állított össze, gyûjtötte a gyakorlatra jellemzõ témákat, eseményeket, és végezte a nyilatkozatra kijelölt személyek felkészítését. Programrészleg. Összeállította a rendezvényés eseménytervet, valamint a sajtó részére szervezett programokat készítette elõ, végezte az akkreditációval (regisztráció és beléptetés), a kísérési és szállítási feladatokkal kapcsolatos tevékenységet. Segítette a média képviselõinek munkáját, melynek keretében a sajtó kérésére egyéni interjúkat és forgatási lehetõségeket szervezett. Részt vett a fõ napok látogatói programjának kidolgozásában és végrehajtásában (regisztráció, kísérés). Produktív részleg. Feladata volt a sajtófigyelés, valamint fotó- és video-dokumentáció készítése a gyakorlat minden mozzanatáról. Igény esetén a média képviselõit látta el fotózott és forgatott nyersanyaggal. LÁTOGATÓK ÉS A MEGHÍVOTT VENDÉGEK KEZELÉSE Ez a feladat a programrészleg hatáskörébe tartozott, amely az elõzõekben leírtak mellett a helyszínre érkezõ meghívottak programjának elõkészítésével, fogadásával, tájékoztatásával, valamint a protokollfeladatok végzésével kapcsolatos teendõket látta el. Feladatok voltak: A gyakorlaton részt vevõ felsõszintû politikai és katonai vezetõk részére a vonatkozó szabályozókban megfogalmazott alapelveknek megfelelõen idõszerû, pontos és teljes körû tájékoztatást adni a gyakorlat különbözõ szakaszaiban részt vevõ szervezetek tevékenységérõl /3

13 Együttmûködni a logisztikai és a hadtápfõnökségekkel a látogatók és a megfigyelõk szállításának, ellátásának megszervezése érdekében. A gyakorlaton részt vevõ látogatók és megfigyelõk meghívása, akkreditálása, együttmûködve a HM HVK Vezérkari Titkársággal és az MH ÖHP Parancsnoki Irodával. ÖSSZEGZÉS Az Összevont Látogatói Iroda tevékenysége jól szolgálta a gyakorlat céljainak, tartalmának, tényeinek és levezetési rendjének megismertetését, a külsõ közvélemény lehetõ legszélesebb rétegének tájékoztatását s bennük egy pozitív kép kialakítását. Az iroda mûködése során alkalmazta a NATO Public Affairs 5 alapkövetelményét. Hitelesen mutatta be, hogyan készült fel a Magyar Honvédség az országvédelmi feladatok végrehajtására, gyors és helytálló információk kerültek a nyilvánosság elé, a közzétett információk egybehangzóak és következetesek voltak, a feladatok végrehajtása során megfelelõ figyelem irányult a mûveleti biztonságra, kiemelt feladat volt a lõtér-környéki települések tájékoztatása. Fõ médiaesemények voltak: Elsõ sajtóközlemény kiadása. Átcsoportosítás, vasúti rakodás. Ünnepélyes megnyitó. Törzsgyakorlás. MH KFOR Zászlóalj II. váltás felkészítésének bemutatása. A NATO-nak felajánlott zászlóaljharccsoport éleslövészettel egybekötött gyakorlata Szakmai nap október 7. Fõ látogatónap október 8. (sajtótájékoztató) A gyakorlat iránt nagy érdeklõdést mutatott az országos, a regionális, a helyi és a katonai sajtó. Rajtuk keresztül a társadalom pontos, hiteles, meggyõzõ képet kapott a katonák tevékenységérõl és az alaprendeltetésbõl eredõ feladatok végrehajtására történt felkészültségük helyzetérõl. A média intenzitásának alakulása a mellékelt (12. o.) grafikonon követhetõ. Az ábrából látszik, hogy két olyan kritikus pontja volt a gyakorlatsorozatnak, ahol a sajtó érdeklõdése alábbhagyott. A törzsgyakorlás során ennek az volt az oka, hogy statikus mozzanatról nem szívesen tudósítottak, kivéve a katonai sajtót, amely szakmai irányultságából adódóan foglalkozott vele. A szakmai nap kapcsán viszont elmondható, hogy azért volt alacsony a médiaérdeklõdés, mert túl közel volt a fõ látogatónap, ami a fõ hangsúlyt kapta. Hozzá kell tenni, hogy a megjelenített adatok csak megközelítõk, de jól tükrözik a tendenciát. A gyakorlat mint módszertani foglalkozás kiváló lehetõséget adott az Összevont Látogatói Iroda állományának is a szükséges szakmai ismeretek gyakorlati elsajátításához. A katonai tudósítói, a rendezvényszervezõi és a protokollfeladatok együttes végrehajtása volt a jellemzõ. A gyakorlat ideje alatt az elektronikus és az írott média képviselõivel sikerült kiváló munkakapcsolatot kialakítani. Kiemelkedõ volt a helyi sajtó munkatársaival létrejött szinte napi munkakapcsolat. A Honvédelmi Minisztérium hetilapja, a Magyar Honvéd címû magazin és a Katonai Filmstúdió jellegébõl adódóan különleges jogosítványokat kapott, így sokkal mélyebb betekintést nyertek a bemutató hátterébe, mint az egyéb sajtóorgánumok. Hasonlóan a HM webes felületeihez, azaz a és a oldalakhoz, valamint a Magyar Honvédség tájékoztató portálhoz, amelyeken folyamatos volt a gyakorlat egyes mozzanatairól való tájékoztatás. Az ide készült híreket, tudósításokat a kommunikációs tisztek készítették, összpontosítva arra, hogy bemutassák saját alakulatuk helyét és szerepét a gyakorlatban. A belsõ kommunikáció a gyakorlat végrehajtása során nem kapott kellõ figyelmet. Voltak ugyan próbálkozások, de azok nem találkoztak az állomány fogadókészségével. Ennek oka a rossz megközelíthetõség volt. A tapasztalatok és az elvégzett tesztek eredményei alapján nem az Összevont Látogatói Iroda által elképzelt és egy ízben megvalósított, a gyakorlatról szóló hírjellegû belsõ kiadvánnyal kellett volna megcélozni az állományt. Sokkal inkább olyan információkra vagy kulturális programok megszervezésére lett volna szükségük, amelyek segítik a szabadidõ hasznos eltöltését, a pihentetést, a könnyed kikapcsolódást a gyakorlatból, s ezzel együtt erõsítik az állományban a szervezethez való tartozás érzését. A külsõ kommunikáció hatékonyságát növelte, hogy a sajtó és a meghívott vendégek információs csomagokat kaptak, melyek tartalmazták a gyakorlatot részletesen bemutató kiadványt, háttéranyagokat és a programokat. A tájékoztató füzetet úgy állították össze, hogy annak szövegét teljes egészében idézhették az újságírók tudósításaik elkészítésekor. Az iroda eredményes tevékenységét igazolta, hogy közel száz újságíró tudósított a gyakorlatról, és anyagaik azokat az üzeneteket tartalmazták, melyeket a gyakorlat vezetõsége el kívánt juttatni a közvéleményhez. Az elkészült újságcikkeken, riportokon, interjúkon keresztül mindenki megismerhette a bemutató legfontosabb célkitûzéseit. Az írott és elektronikus médiában megjelent tudósítások hozzájárultak a Magyar Honvédség pozitív társadalmi megítéléséhez, és bemutatták, hogy jól felkészült katonák állnak a haza szolgálatában. 2008/3 13

14 Bali Zoltán ezredes Gáspár Tamás alezredes: A TRANSZFORMÁCIÓ KÉZZELFOGHATÓ EREDMÉNYEI ÉS TÁVLATAI Az elmúlt években több tanulmány és cikk jelent meg a szaksajtóban a Szövetséges Transzformációs Parancsnokság munkájáról, a transzformáció irányairól és területeirõl. A parancsnokságon számos új koncepciót dolgoztak ki, gyönyörû ábrákon bemutatva a évre elõremutató és valljuk be, néha a valóságtól elrugaszkodott elképzeléseket, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a transzformációt sokáig nehezen átlátható és értelmezhetõ, misztikus köd vette körül. A nemzetek részérõl azonban egyre többször fogalmazódott meg a kérdés az ACT irányában: Mire tudjuk használni a parancsnokság által kidolgozott elgondolásokat ma? Milyen segítséget tud nyújtani a parancsnokság napjainkban a mûveletekben való részvételhez kapcsolódó nemzeti felkészülésben, illetve a meglévõ nemzeti képességhiányok rövid távú kiküszöbölésében? Az elmúlt év közepén az MH Nemzeti Összekötõ Képviseleten is hasonló kérdéseket tettünk fel magunknak, majd a parancsnokságnak. A kérdésekre néhány hónap elteltével kezdtek körvonalazódni a válaszok. A transzformáció új lendületet és irányvonalat kapott Norfolkban a NATO stratégiai parancsnokság új vezetõjének kinevezésével. Mattis vezérezredes a transzformáció gyakorlatias megközelítésének híve, és nem támogatja az üres, a katona számára használhatatlan elméleteket. Nézetei szerint a haderõk átalakítása és adaptálása a fenyegetettséghez nem a 21. század találmánya; e folyamatok mindig is jellemzõi voltak a sikeres haderõknek a történelem folyamán. A tábornok a transzformáció problematikáját nem abban látja, hogy az megtörténik vagy sem, hanem abban, hogy mikor. Amit szeretne elkerülni: a NATO transzformációját ne a vesztes csaták és az emberi áldozatok kényszerítsék ki. A célkitûzés, hogy elemzéseken alapuló józan belátással a változásokat még akkor hajtsuk végre, amikor a katasztrófa elkerülhetõ. Ez a feladat nem egyszerû, és ebben a pillanatban még nem tudjuk, hogy ez a transzformációs lendület mennyire képes hatással lenni a nemzeti transzformációkra. A SZÖVETSÉGES TRANSZFORMÁCIÓS PARANCSNOKSÁG ÉPÜLETE Jelen írásunkkal azt szeretnénk bemutatni, hogy az MH Nemzeti Összekötõ Képviseletének munkája milyen konkrét, kézzelfogható eredményekkel járul hozzá a Magyar Honvédség átalakításához. ÚJ PARANCSNOK, ÚJ IRÁNYVONAL A stratégiai parancsnokság megalakulása óta keresi helyét a parancsnoki rendszerben. A kezdeteket az úgynevezett think tank szemlélet jellemezte, és ennek megfelelõen alakította ki belsõ struktúráját, ami jobban hasonlított egy NATO-ügynökség vagy kutatóintézet felépítéséhez, mint egy parancsnoksághoz. Jellemzõje volt az integrált projektcsoportok széles körû alkalmazása, amelyekben a szakértõk roppant nagy szabadsággal rendelkeztek a parancsnokság véleményének képviseletére. A rendszert megítélésünk szerint jobban hajtották az egyéni képességek és motivációk, mint a központi akarat vagy elvárások. Ez a szisztéma képes volt nagyszerû dolgokat létrehozni, de nem volt megbízható, hiszen roppant módon függött a nemzetek által küldött katonáktól, és óhatatlanul hozta magával az adott szakértõ nemzeti érdekének jobb érvényesülését. A kezdeti idõk termékei (Strategic Vision I. és II.) is meglehetõsen elméletiek voltak, és jobban vonzották a NATO politikai vezetõi és a kutatók figyelmét, mint a katonai vezetését. A parancsnokság helykeresésének másik lehetséges oka, hogy a NATO politikai és katonai rendszerét túlterheli a folyó mûveletekhez szükséges katonai erõk biztosítása, így kevés figyelmet szentelnek az országok a holnap háborúira. Ez egyrészrõl érthetõ, és azt a parancsnok is megerõsítette, hisz ha a szövetség nem nyeri meg a ma háborúját, akkor már kevésbé lesz érdekes a holnap háborúja. Ugyanakkor, ha csak a jelenlegi mûveletekkel foglalkozunk, elveszítjük kezdeményezõkészségünket, és lehet, hogy súlyos veszteségek árán kényszerülünk a szükséges átalakítások végrehajtására. A fenti ellentmondások feloldására a parancsnokság új vezetõje, Mattis vezérezredes határozottan fellép a túlzottan elméleti, önmagáért való anyagok kidolgozása ellen, és bátorítja a transzformáció gyakorlatközelivé tételét, a mûveleti tapasztalatok nagyobb mérvû beépítését a képességfejlesztésbe, valamint a nemzetekre szabott támogatást. Ez utóbbit használta ki a Magyar Honvédség Nemzeti Összekötõ Képviselete a munkája során. A fõ célunk a Magyar Honvédség interoperabilitásának fejlesztése volt. Ennek elõsegítésére a munkaprogramokon belül támogattuk olyan kulcsképességek fejlesztését (C-IED, JTAC), amelyek a késõbbiek folyamán motorként funkcionálhatnak a Magyar Honvédség interoperabilitásának növelésénél. A lendület fenntarthatósága itt is kérdéses, hisz ez nagyban függ a transzformációs parancsnokság irányvonalától, a hazai szervezetek aktivitásától, valamint a képviselet erõforrásaitól. Mind ez idáig a lendület töretlen. AZ MH NEMZETI ÖSSZEKÖTÕ KÉPVISELET FELADATAI Az ACT élén történt változás, Mattis vezérezredes 2007 novemberi parancsnoki kinevezése jelentõs hatással volt a NATO Transzformációs Parancsnokságánál folyó munka irányára, és az így bekövetkezõ hangsúlyváltás a Norfolkban, a parancsnokság mellett mûködõ MH Nemzeti Összekötõ Képviselet (MH NÖK) tevékenységét is alapvetõen befolyásolta. A parancsnok az egyes nemzetekre szabott támogatás híve, amely erõsítette az MH NÖK küldetésének kiteljesülését nyarán a képviselet munkájának lényegét a katalizátor szerepben fogalmaztuk meg. Olyan szerepet szán /3

15 tunk a katonai szervezetnek, amely túlmutatott a klasszikus összekötõi feladatokon. Munkánkban igyekeztünk irányítani, mintsem követni az eseményeket, és a gyakorlatiasságra helyeztük a hangsúlyt. Természetesen ezt nem tudjuk megvalósítani a magyar képviseletekkel és a hazai szervezetekkel való kiegyensúlyozott kapcsolattartás nélkül. A feladatoknál vezérlõ alapelv volt a probléma szakszerû megközelítése, a nemzeti érdek megjelenítése és határozott képviselete. Ehhez elengedhetetlenül fontos a képviseletekkel és hazai szakmai szervezetekkel folytatott folyamatos szakmai kapcsolattartás, valamint az egyes területeken a nemzeti érdek megfogalmazása. Ez utóbbinál számos nehézséggel szembesültünk. Az MH NÖK kétfõs létszámával aligha képes átfogni a transzformáció teljes spektrumát, így munkánk során nagyban támaszkodtunk a parancsnokságnál és az ACT alárendeltjeinél a NATO-beosztásban lévõ magyarok segítségére. (Az MH NÖK állományában lévõ USJFCOM összekötõ tiszt feladata az amerikai transzformációs folyamathoz kapcsolódik a szerzõk megj.) A NATO-beosztásban lévõ magyar katona- és polgári közösségek szakterületükrõl hasznos információkkal látják el a nemzeti képviseletet, amely a magyar érdekek képviseletéhez elengedhetetlen. Ez a munkakapcsolat a nemzeti közösségen túl szakmai közösséget is kialakított, amely jelentõsen képes hozzájárulni a magyar képviselet transzformációs célkitûzésének kijelöléséhez és a kitûzött célok mentén a Magyar Honvédség fejlesztésére irányuló szakmai javaslatok megfogalmazásához. Ez a szakmai háttér az MH NÖK sikerének záloga. A Stavangertõl Bydgoszczon keresztül Monsantóig szolgáló katonák, valamint a parancsnokságnál dolgozó magyarok igyekeznek munkájuk során magyar szemüvegen keresztül nézni a NATO-transzformáció termékeit, és vizsgálják azok magyarországi felhasználásának lehetõségeit. Az MH NÖK feladatainak áttekintésekor felmerült, hogy miként tudnánk az ACT-nél, az alárendeltségében lévõ szervezeteknél, valamint a USJFCOM-nál kidolgozásra kerülõ dokumentumokat, szabályozókat, kézikönyveket és koncepciókat a leggyorsabban és a legszélesebb körben hozzáférhetõvé tenni a hazai együttmûködõ szakmai szervek, illetve a transzformáció iránt érdeklõdõ hazai közönség számára. A megoldást a Párbeszéd lap által nyújtott lehetõség jelentette, így az MH NÖK 2007 végén, a Magyar Honvédség tájékoztató portálján külön weboldalt kapott. Az általános bemutatkozó rész mellett a portálunk legfontosabb része az úgynevezett Tudásbázis, ahol a kialakított munkaprogramokhoz kapcsolódóan rendszerezetten megtalálhatók az elérhetõ dokumentumok. A Párbeszéd lap keresõjének használatával a kívánt dokumentumokhoz (legyen szó akár a kiválósági központokról, vagy a tapasztalatok feldolgozásáról, akár a USJFCOM valamely koncepciójáról) a hozzáférés gyorsan, akár a Tudásbázis átböngészése nélkül is megoldható. Bízunk benne, hogy aki ellátogat a Tudásbázis oldalra, az a transzformációval kapcsolatosan megtalálja a szükséges információkat. A kapcsolattartáshoz, illetve az esetleges kérdések, kérések továbbítására az MH NÖK számára külön címet is létrehoztunk. AZ ACT KÜLSÕ ELEMEI AZ ACT STRUKTÚRÁJA ÉS A MAGYAR BEOSZTÁSOK A transzformációs parancsnokság megalakítása óta próbálja a legjobb szervezetet és állománytáblát megtalálni a feladatokhoz. Az elõd, az atlanti stratégiai parancsnokság haditengerészeti súlypontú parancsnokság volt. Ennek megfelelõ volt az állománytábla, többségében haditengerész helyekkel, illetve a nemzeti képviselet, fõleg a haditengerészeti orientációjú országok voltak többségében képviseltetve a parancsnokságon. Annak ellenére, hogy jelentõsen módosult a feladat, még mindig érzékelhetõ ez a hatás a nemzetek haderõnemi feltöltésénél. A parancsnokság átalakulás utáni elsõ szervezete horizontális jellegû volt. Az integrált projektcsoportokra épülõ mátrixszerkezet inkább egy kutatóintézeti modellre hasonlított, mint katonai szervezetre. Mára bebizonyosodott, hogy ez a struktúra nem életképes egy vertikálisan szervezett NATO katonai struktúrában. Illeszkedési és kapcsolattartási problémák voltak a többi katonai szervezettel, beleértve a nemzeti katonai szervezeteket is. A szakterületek többségében õrnagyi, alezredesi rendfokozatú szakértõinek partnerei a mûveleti és a nemzeti parancsnokságokon sokszor egy- vagy kétcsillagos tábornokok. Ezen túlmenõen rendkívüli jelentõségûvé vált, hogy milyen szakértõt küldenek a nemzetek. Magyar szempontból a legnagyobb problémát abban láttuk, hogy sokszor tetten érhetõ volt a szakértõ közvetlen nemzeti érdeke, amit a szakterület-felelõsök korlátozott száma tett lehetõvé. Ezen próbál javítani az ACT az új állománytáblával. Ugyanakkor, értékelésünk szerint, annak ellenére, hogy az új állománytábla próbál javítani az eddigi hibákon, még mindig lehetõséget ad arra, hogy az egyszemélyû szakértõkön keresztül a nemzeti érdek közvetlenül megjelenjen. Ennek fényében nyer igazán jelentõséget, hogy hány magyar dolgozik a transzformációs parancsnokságon és alárendeltjeinél. Ha a nekünk kiosztott állománytáblás helyek számát vesszük, ez hat fõt jelent. Ez hozzávetõlegesen tíz százaléka a mûveleti parancsnokságnál lévõ magyar helyeknek. Annak ellenére, hogy tõl folyamatosan növeltük a létszámot önkéntes nemzeti felajánlásokkal, ez így is csak kilenc fõre növekszik. Ez a létszám, és fõleg annak szétszórt elhelyezkedése, még mindig nem teszi lehetõvé egyes területeken a nemzeti érdek koncentrált megjelenítését. Az új állománytáblák közeledõ nemzeti szétosztása miatt szükségesnek látjuk a magyar részvétel átgondolását is. Megfontolásra javasoljuk a képességfejlesztés területén való erõteljesebb megjelenést, amihez a védelemtervezési, a koncepció- és képességkövetelmény-kidolgozó osztályok és csoportfõnökségek tartoznak. Ezen a területen kellene osztályvezetõi beosztást megszerezni, valamint állandósítani kétfõs jelenlétünket. Ezáltal véleményünk szerint lehetõségünk nyílna aktívan részt venni az új képességek kialakításának folyamatában, valamint már a koncepciók megjelenésétõl információt nyújtani a hazai kutatóintézetek és az ipar képviselõinek. KÖZÉPPONTBAN A MÛVELETEK TÁMOGATÁSA A mûveletek támogatása mind az ACT, mind az MH NÖK munkájának kiemelt területe, melyen belül két fõ irányban dolgozunk. Az egyik az ACT támogatása a NATO-mûveletekben, a másik a magyar mûveletek támogatása. Az ACT mûveleti támogatását érintve elmondhatjuk: Magyarország azon kevés országok egyike, amely nem korlátozza az ACT-nél és alárendeltjeinél szolgáló katonái mûveleti területre vezénylését. Ennek megfelelõen szinte mindig találunk ACT-s magyart a hadszíntéren, és büszkék lehetünk rájuk, munkájukat elismerés övezi. Az ACT állományából 2006-ban hat hónapon át a NATO iraki kiképzési missziójában vett részt magyar tiszt. A monsantói NATO tapasztalatelemzõ és -gyûjtõ központ (JALLC) állományában szolgáló tisztünk rendszeresen látogatja a hadszíntereket (2007-ben több hónapot töltött Afganisztánban), és többször felajánlotta segítségét a magyar mûveleti tapasztalatok gyûjtésében. Jelenleg az ACT állományából szolgál az ISAF-ban magyar tiszt, akinek feladata az afgán hadsereg kiképzésének segítése. Beosztása és feladata révén értékes gyakorlati támogatást nyújt a magyar Mûveleti Összekötõ- és Tanácsadó Csoportok (OMLT) kihelyezéséhez. A másik irány a magyar mûveleti felkészítés támogatása. Ismerve a Magyar Honvédség 2008/3 15

16 RAYMOND HENAUT TÁBORNOK, A NATO KATONAI BIZOTTSÁG ELNÖKE (BALRÓL) ÉS MATTIS VEZÉREZREDES 2008/2009-re tervezett mûveleti részvételét (közel 1200 fõ), látható, hogy ez a létszám rendkívüli megterhelést jelent a magyar kiképzési rendszernek. Ez leginkább olyan kulcsképességek esetében érzékelhetõ, mint például az improvizált robbanótestek elleni harc (C-IED/IEDD), vagy a harcászati légi irányítócsoport (TACPY, JTAC, CAS), amelyek elengedhetetlenek a jelenlegi mûveletekben. Ennek megfelelõen, fõleg erre a két területre összpontosítva, a magyar kiképzési szakemberekkel együttmûködve, megszerveztük NATO mobil tanácsadó csoportok hazai látogatását. Az improvizált robbanótestek elleni harccal (C-IED) foglalkozó mobil tanácsadással kapcsolatban két félreértést kell tisztáznunk, melyekkel munkánk elsõ idõszakában magunk is szembesültünk. Az egyik, hogy a C-IED nem tûzszerész, hanem parancsnoki feladat, melynek lényege, hogy a parancsnoki feladatszabásban és döntéshozatalban állandó elemként kell kezelni az improvizált robbanótestek (IED) elleni harcot. Ez az a terület, ahol az ellenségnek jelenleg a legnagyobb aszimmetrikus elõnye van, nem csupán a házilagos robbanószerkezet megsemmisítése, hanem a mögötte lévõ hálózat felderítése terén is, mely magában foglalja a robbanóanyag beszerzését, a bomba készítését, a robbantási terület kiválasztását, a robbantási eljárás meghatározását, célszemély, szervezet kiválasztását, a robbantóterületre juttatását, a pusztítás értékelését és ennek a világhálón való kommunikálását. A C-IEDfeladat a katonai törzs egészére vonatkozik (felderítés, hadmûvelet, logisztika, CIMIC, híradóinformatika stb.), mert csak a különbözõ szintû törzsek együttmûködése révén lehetünk sikeresek. Az improvizált robbanószerkezetek megsemmisítése (IEDD) ezzel szemben olyan szakfeladat, amelyet speciálisan felkészített tûzszerészeink képesek végrehajtani. Ebbõl következik, hogy a C-IED-tanfolyamok csak általános háttértájékoztatást adnak tûzszerészeinknek, ezért számukra konkrétan a megsemmisítés technikáival foglalkozó szaktanfolyam (IEDD) szükséges. Egyetlen ilyen NATO-tanfolyam van, ami annak ellenére, hogy igen költséges (3 hét mintegy 2,5 millió Ft-ba kerül), hosszú várólistával rendelkezik, nehéz bekerülni az évi egyszeri felkészítésre. Ezen a területen sikerként könyvelhetjük el, hogy az ACT segítségével, a várólistát kikerülve az angliai Knightonban szervezett NATO IEDD tanfolyamra bekerült és azt sikeresen el is végezte az elsõ tûzszerész hölgy, aki tudását a hazai szakfelkészítésben és képességépítésben fogja alkalmazni. A másik félreértéssel a mobil tanácsadó és a mobil kiképzõcsoport esetében szembesültünk melynek értelmezése hazai szakértõi szinten sem mindig egyértelmû. A két csoport szerepe jelentõsen eltér egymástól. A mobil tanácsadó csoportok esetében az ACT NATO közös forrást felhasználva egy külsõ céget felkérve tanácsadókat küld azokba az országokba, amelyek erre igényt tartanak. A tanácsadók azonban nem vehetnek részt a kiképzésben, mivel a NATO 26 országa által jóváhagyott költségvetést nem lehet kiképzési célra használni. Annak ellenére, hogy a közvetlen mûveleti felkészülést is segítik, a tanácsadók alapvetõ feladata egy hosszabb távú képességépítés támogatása. A mobil kiképzõ csoportok ezzel szemben a mûveleteket irányító stratégiai parancsnokság (ACO) fennhatósága alá tartoznak, így szükség esetén az ACO-n keresztül kell igényelni alkalmazásukat. Ezen csoportok az azonnali mûveleti kihelyezést segítik, finanszírozásuk más alapból történik, és feladatuk is eltér a mobil tanácsadókétól. Természetesen Magyarországnak mindkét csoportra szüksége van, de lényeges, hogy a felkészítés otthoni szervezõi tisztában legyenek a két csoport közötti különbséggel. Például a harcászati légiirányító képesség (JTAC) kiépítésével kapcsolatos 2008 augusztusi tanácsadó-látogatás kapcsán látni kell, hogy ez egy látogatássorozat elsõ lépése volt. Felmérték a jelenlegi magyar képességeket, és összevetették a magyar mûveleti szükségletekkel, valamint a haderõ-fejlesztési célokkal. Ebbõl kiderült, hogy melyek az azonnali szükségleteink, és melyek azok, amelyeket a fenntartható képesség kialakítása érdekében késõbb kell kielégíteni. A 2009-ben kihelyezendõ alegységeink támogatásával kapcsolatosan világossá vált, hogy a szükségleteket csak azonnali külföldi beiskolázással lehet kielégíteni. Ezek a külföldi tanfolyamok azonban hazai viszonylatban vizsgálva hihetetlenül sokba kerülnek. Egy hallgató 3 5 hetes felkészítése hozzávetõleg 22 millió forintba kerül, amelynek legnagyobb része a vizsgázáshoz szükséges repülésekbõl és lõszerfelhasználásból tevõdik össze. A megszerzett vizsgát minden évben meg kell újítani ahhoz, hogy a JTAC-feladatra valaki a mûveletben alkalmazható legyen. Az erõforrások hatékony felhasználása érdekében ezeken a kiemelt területeken különösen fontos egy hoszszabb távú terv kialakítása annak érdekében, hogy a kiképzéshez kapcsolódó ráfordítások az MH szempontjából a külföldön kiképzett állomány megszerzett szaktudását a hazai képességfejlesztésben felhasználva befektetésként jelenjenek meg. Középtávon a C-IED- és a JTAC-kiképzést, -felkészítést is ki kell egészíteni a képességfejlesztéshez szükséges többi feladattal (doktrína, eljárások, szervezeti átalakítás, technika beszerzése stb.). Elképzelhetõ, hogy ezen képességfejlesztési projektek vezetését a kiképzésifelkészítési terület helyett a haderõtervezési területre kell áthelyezni annak érdekében, hogy az azonnal jelentkezõ képességszükséglet kielégítése ne akadályozza a hosszabb távon fenntartható képesség kiépítését. Mindamellett a képességek kialakításánál törekedni kell a meglévõ lehetõségek kihasználására, így például nem szükséges magunknak kitalálni doktrínát és eljárásokat olyan területeken, melyeken a NATO már rendelkezik ezekkel. Mindkét területen számos további feladatunk van. A C-IED-nél a kiképzés területén jelenleg a kiképzõk továbbképzése az egyik fõ feladat; a cél egy hazai mobil kiképzõ csoport létrehozása, melynek felkészítéséhez az ACT továbbra is kész segítséget nyújtani. Törekvéseink megvalósítását segíti, hogy Magyarország két NATO C-IED eseménynek is helyet biztosít a közeljövõben. Az egyik a NATO C-IED-szeminárium, amely december elején lesz Szentendrén, a másik a NATO Fegyver Felderítõ Csoport (NATO C-IED WITT) tanfolyam, ami 2009 júliusára van tervezve. Ezen túlmenõen figyelemmel kell kísérni a NATO új elképzelését, ami kiterjesztheti a mobil NATO C-IED-tanácsadók mûködési területét a hazai nemzeti felkészítés segítésén túl a mûveleti területre is. A mûveleti területen történõ felkészítés támogatásának bevezetése elsõsorban az ISAF-ban várható, ahol a parancsnokság mellett terveznek létrehozni egy csoportot, amely nemzeti felkérés esetén, bizonyos helyzetekben a magyar PRT/OMLT-vel együtt hajthat végre feladatot és segítheti új helyzetekben és feladatoknál a parancsnok munkáját. A harcászati légi irányítók (JTAC) felkészítésének területén is várhatók további NATO-lépések. Az ISAF-mûvelet kiszélesedésével a nemzetek JTAC kiképzési igényei oly mértékben megnövekedtek, hogy a meglévõ, meglehetõsen szûkös nemzeti (USA, Kanada, Németország, Hollandia stb.) tanfolyamai már jelenleg is több évre elõre beteltek, és nem képesek kielégíteni az ugrásszerûen megnövekedett ki /3

17 képzési igényeket. Annak ellenére, hogy a képzés a klasszikus NATO-alapelvek szerint a nemzeti felelõsség területéhez tartozik, épp a magyar példából kiindulva, a NATO-ra jelentõs szerep hárul a képességhiányok feloldásában. Az ACT nemrég a NATO Katonai Bizottsága elé terjesztette elképzelését a NATO koordináló és kiképzést segítõ feladatának kiterjesztésére, melyet a Katonai Bizottság ülésén a magyar nemzeti képviselet méltatott és támogatásáról biztosított. NATO KOMMUNIKÁCIÓS TANFOLYAM INDÍTÁSA MAGYARORSZÁGON Ugyancsak a kézzelfogható transzformációs eredmények közé tartozik, hogy az MH NÖK, az ACT Public Affairs osztályával együttmûködve, az ott dolgozó magyar kommunikációs tanácsadó hatékony közremûködésével elkészített és felterjesztett egy NATO Public Affairs (PA)-tanfolyam hazai megrendezésével kapcsolatos támogató javaslatot. Az ACT szeretné, ha Magyarország befogadna egy szaktanfolyamot ezen a területen, hozzájárulva a NATO-képzés hiányosságainak megszüntetéséhez. A mûveletek, különösen az ISAF tapasztalatai azt mutatják, hogy a NATO-nak nincs elég felkészített szakembere, akik a hadszíntereken a stratégiai kommunikációval kapcsolatos feladatokat szerveznék. Ennek megoldására hozott létre az ACT egy PA-tanfolyamot Kanadában, de szüksége lenne egy európai pillérre, egy regionális felkészítési központra is. Ezt vállalja fel Magyarország. A tanfolyam transzformációs hozadéka az MH számára, hogy a tanfolyam megrendezése eredményeként több fõvel vehet részt a tanfolyamon, és így gyorsított ütemben építheti ki saját képességét a mûveletek támogatására. A tanfolyam telepítésére a munka megindult; a tervek szerint 2009 májusában a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen kezdõdne a felkészítés. HÓLEOPÁRD (SNOW LEOPARD)-KEZDEMÉNYEZÉS A kiképzési terület transzformációjának egyik motorja az ACT és az Összhaderõnemi Hadviselési Központ (Joint Warfare Centre, JWC) kiképzést támogató kezdeményezése, a Snow Leopard projekt. A kezdeményezés célja, hogy a nemzeti kiképzési lehetõségeket összekapcsolja, erõsítse a kiképzési interoperabilitást, illetve a szimulációs rendszerek támogatásával, valamint nemzeti átfedések csökkentésével mind nemzeti, mind szövetségi szinten hatékonyabbá tegye a kiképzést. A projekttel kapcsolatos tájékoztató megtartására az MH NÖK felkérésére az ACT szakértõje Magyarországra utazott. A magyar munkaprogram kidolgozása megkezdõdött, melynek keretében elsõként a NATO által kifejlesztett kiképzést támogató szoftverek hazai bevezetését kell megvizsgálni. Ilyenek az összhaderõnemi gyakorlatvezetés modul (Joint Exercise Management Module, JEMM) és az összhaderõnemi gyakorlat forgatókönyvek modul (Joint Exercise Scenario Module, JEST). Lehetõség van az összhaderõnemi hadszíntéri szimulációs rendszer (Joint Theatre Level Simulation) átvételére is, de annak a licenszét meg kell vásárolni. Mindezeken túl saját szimulációs rendszereink interoperabilitását is szükséges elemezni, hogy a késõbbiek folyamán rákapcsolódhassanak a közös rendszerre. A program része az ACT által kifejlesztett és mûködtetett távoktatási program (Advanced Distributed Learning), aminek tanfolyam-moduljai minden szintû katonai oktatásban és a mûveleti kihelyezés elõtti felkészítésben is jól hasznosíthatók. A JWC kiképzést koordináló magyar fõtisztje értékes technikai támogatást tud nyújtani a fenti lehetõségekkel kapcsolatban. TAPASZTALATGYÛJTÉS ÉS ELEMZÉS AZ ACT FELÉPÍTÉSE A transzformációs folyamat egyik kulcseleme a nemzeti tapasztalatgyûjtési és elemzési képesség kialakítása. Az MH NÖK az Összhaderõnemi Elemzõ és Tapasztalatgyûjtõ Központnál (Joint Analysis and Lessons Learned Centre, JALLC) szolgáló magyar tiszttel együttmûködve folyamatosan elérhetõvé teszi a központ termékeit, eszközeit, illetve felkérés esetén tanácsokkal szolgál a hazai rendszer kiépítéséhez. A legfontosabb feladat a hazai parancsnoki szemléletváltás elõsegítése, amennyiben a tapasztalatok gyûjtését és elemzését mindennemû parancsnoki feladatszabás és jelentés részévé kell tenni. A hazai szervezeti háttér megteremtése dinamikusan halad, amelynek egyik jó fokmérõje a magyar résztvevõk számának ugrásszerû emelkedése a NATO tapasztalatfeldolgozó konferenciáján. Amíg 2006-ban még nem volt Magyarországról résztvevõ, 2007-ben is csak két fõ, addig 2008-ban a NATO tapasztalatelemzõ szakbeosztásban lévõkkel együtt hét fõ vett részt a tanácskozáson. A közeljövõ feladata, hogy olyan munkaprogramokat hozzunk létre, amelyben magyar szakértõk bekapcsolódnának a JALLC munkaprogramjaiba. Ennek elõnye, hogy a kiépülõ magyar szakembergárda a NATO legfelkészültebb tapasztalatgyûjtõ és elemzõ erõivel együtt végezné a munkát és sajátítaná el a szakma mesterfogásait. Együttmûködési terület lehet a hadszíntéri nemzetközi egészségügyi támogatás, vagy a logisztikai támogatás vizsgálata, ahová szakértõket küldhetünk. Fontos feladat a mûveletbõl hazaérkezõ állomány szakszerû kikérdezése és tapasztalataik visszaforgatása a kiképzés fejlesztésére. A képesség kiépítését nehezíti, hogy a már meginduló munkával egy idõben kell megteremteni a szervezeti, oktatási, technikai hátteret. Ez az otthoni állomány áldozatkész munkáját igényli, amihez az MH NÖK és a JALLC-nál dolgozó magyar szakember minden segítséget megad. BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKA A terület kiemelkedõ ACT-projektje az úgynevezett Több lehetséges jövõ (Multiple Futures, MF) kutatás. A kezdeményezéssel az ACT a NATO új stratégiai koncepcióját akarja katonai oldalról támogatni. A projekt idõrendje rendkívül feszített. Az ACT szeretné, ha az elõterjesztés már a 2009 tavaszi NATO-csúcstalálkozó elõtt megtörténne. A munkának több szakasza van, jelenleg azokat a mozgató erõket (ún. drivers) keresi az ACT-s csoport, amelyek hatással lehetnek a jövõre (ún. futures). A szakemberek szerint az ACT kezdeményezésében újszerû, hogy nem a jövõ biztonságleírásaiból választja ki a legsokoldalúbbat és erre állít fel katonai tervezési helyzeteket, amelyekbõl azután minimális katonai követelményeket vezet le. Az ilyen megközelítés eredménye legtöbbször az, hogy a katonai oldalról mechanikusan mindig a legrosszabb várható tervezési helyzethez rendelünk képességkövetelményeket, ami a képességek túltervezéséhez vezethet. Az ACT tervei szerint a jelenlegi kutatás sokkal rugalmasabban viszonyul a jövõ tervezési helyzeteihez, amelyek elemzésekor a meghatározó mozgatóerõket kívánja beazonosítani és azok együttes hatását elemezni. Elõfordulhat például, hogy míg az egyik mozgatóerõbõl a megavárosok biztonsági problémáit vezetik le, addig a másik mozgatóerõbõl, a nemzetközi szervezetek vezetõ szerepe elemzése alapján, arra a következtetésre lehet jutni, hogy a nemzetközi szervezetek révén a megavárosok biztonsági problémái hatalmas katonai képességek nélkül is megoldhatók. Hazánk kiemelkedõ szerepet vállalt a kutatásban azzal, hogy 2008/3 17

18 igen rövid idõ alatt magas színvonalú regionális munkaértekezletet szervezett meg. Ez köszönhetõ volt a résztvevõ hét ország által biztosított vélemény-, megközelítés- és álláspont-sokszínûségnek, valamint a meghívott elõadók magas színvonalú elõadásainak. Elgondolkodtatóak voltak a közép-európai biztonsági szempontok, fõleg az energiaforrások és az Oroszországhoz fûzõdõ viszony kapcsolatrendszerben. Ezeket a sajátos szempontokat a szövetségnek figyelembe kell vennie, és be kell dolgoznia a NATO biztonságról alkotott jövõképébe. A munkával hazánk nemcsak hogy bekapcsolódott a NATO új stratégiai koncepciójához kötõdõ munkába, de megjelenített olyan regionális szempontokat is, amelyek korábban, a fõleg nyugat-európai kutatóintézetekre alapozott munka miatt, kimaradtak. A magyar munkamegbeszélés ténye és eredményei folyamatosan napirenden lesznek az elkövetkezõ rendezvényeken, hozzájárulva az ország és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem népszerûsítéséhez. Amit ezen a területen szeretnénk még a közeljövõben megvalósítani, az a Nemzeti Katonai Stratégia megvitatása az ACT szakértõivel, valamint munkaprogram kialakítása a hazai doktrína- és STANAG-adaptációs rendszer támogatására. VÉDELEM- ÉS KÉPESSÉGTERVEZÉS, VÉDELMI KÖVETELMÉNYEK ÁTDOLGOZÁSA A képviselet folyamatosan tájékoztatja a szakmai szervezeteket az ACT javaslatairól a védelmi követelmények (Defence Requirement Review, DRR) átdolgozásával kapcsolatosan. Annak ellenére, hogy az integrált védelmi tervezési folyamat kialakítása lelassult, az ACT nem állt le a DRR fejlesztésével, sõt 2009-tõl az új rendszer bevezetését tervezi. A végsõ cél egy szélesebb, az erõforrásokat jobban kezelõ munkafolyamat kidolgozása a NATO-minimum katonai követelményeinek (Minimum Military Requirements, MMR) összeállításához. A minimum katonai követelményeknél a jövõben figyelembe veszik a polgárvédelem erõforrásait is. A tervezési célok (planning target-ek) kialakításánál a képességalapú megközelítést alkalmazzák. A képességalapú megközelítés részei: a küldetéstípusok és a tervezési helyzetek szelektív kiválasztása (a szelektív kiválasztáshoz járul hozzá az ACT Multiple Futures projekt), a kockázatelemzés és a képességhiányok rangsorolt megjelenítése. Ezeken kívül a képességhiányok rugalmas kezelésére vall, hogy a hiányok kiküszöbölésére szélesebb bázist teremtenek (pl. a CEP bevonásával). A folyamatot sokkal átláthatóbbá akarják tenni, hogy a védelemtervezés fekete doboza körüli hisztériát eloszlassák. Ugyanakkor az ACT csak a végsõ fázisban tervezi a NATO Katonai Bizottság és a nemzetek bevonását a képességkövetelmények meghatározásába, hogy a folyamatot a katonai szakértelem vezesse a nemzeti érdekszempontok elõtt. Ez a közeljövõben várhatóan nagy vitát vált ki a NATO Nemzetközi Katonai Törzs, a nemzetek és a stratégiai parancsnokság között. Az MH NÖK a hazai szakmai szervezetekkel együttmûködve megerõsítette a nemzeti jelenlétet ezen a területen tól két fõ dolgozik a védelemtervezésnél, az egyikük a védelmi követelmények áttekintésével és a védelemtervezés hosszú távú átalakításával foglalkozik, ami átfogó képet adhat az egész folyamatról, a másik szakember a logisztikai képességcsomagok kialakítását végzi és így mélységében rendelkezik ismeretekkel egy védelemtervezési szegmensrõl, a képességcsomagok kialakításáról. Itt kell megjegyezni a pápai reptér fejlesztésének programját. A reptér jelentõs valós mûveleti képességgel fog rendelkezni a multinacionális stratégiai légi szállítási program megvalósításával. Ugyanakkor a költségek csökkentése érdekében, nemzeti érdekként megjelent a légi szállításhoz kapcsolódó NATO-képességcsomagokba történõ bekerülés, NATO beruházási forrásokhoz való jutás. Ennek menedzselése a AZ ACT SZAKEMBEREI POZITÍVAN NYILATKOZTAK A MAGYARORSZÁGI KATONA-EGÉSZSÉGÜGYI KIVÁLÓSÁGI KÖZPONT LÉTREHOZÁSÁNAK FELTÉTELEIRÕL magyar polgári és katonai képviseletek közötti napi koordinációt, szakértelmet és rutint igényel. Ez a feladat világosan demonstrálta számunkra a képviseletek között kiépített, gyors nemzeti információáramlás fontosságát, valamint a képzett hazai és helyi szakembergárda szükségességét. KONCEPCIÓFEJLESZTÉS, KÍSÉRLETEK, AZ ACT ÉS A MAGYAR IPAR KAPCSOLATA Míg a koncepciófejlesztés és a kísérletek a transzformáció egyik legkézzelfoghatóbb területe, addig az ACT és a magyar ipar kapcsolatának kiépítése a magyar nemzetgazdaság szempontjából talán az MH NÖK leghasznosabb feladata lehet. Sajnos ez az a terület, ahol a képviseletnek, a Magyar Honvédségnek és a védelmi szférának talán a legnagyobb a lemaradása. A terület összetettsége miatt nem egyszerû a megfelelõ szervezeti keretek kialakítása, többéves lemaradást kell ledolgoznunk. A jelenlegi helyzet jellemzõje, hogy egyrészt az ACT kutatás-fejlesztési elképzeléseit nem veszik figyelembe a Magyar Honvédség kutatás-fejlesztési terveinél, másrészt nemzeti terveinket nem helyezzük be, nem egyeztetjük az ACT elképzeléseivel. Így nincs információnk egymás fejlesztéseirõl, és nem tudjuk kölcsönösen hasznosítani azokat. Ez csak az egyik, talán a legkönynyebben áthidalható része a feladatoknak. A nagyobb probléma az otthoni hadiipar hiánya, a polgári és a katonai kutató laboratóriumok csekély együttmûködése NATO- szinten. A nemzeti kutatási potenciál nem jelenik meg a transzformációs parancsnokságnál, mint ahogy a parancsnokság igényei sem csatornázódnak be megfelelõen a nemzeti kutatás-fejlesztésbe. Az ACT is érzékelte a problémát, hogy nem elég reprezentatív a nemzeti képviselet a kutatás-fejlesztési terveiben, és próbál új módszereket alkalmazni ezen a területen. Az egyik ilyen az ACT szervezésében minden évben megrendezett ipari nap, amelyen az idén hazánkból hét ipari és kormányzati képviselõ vett részt. Ez a jelentõs létszám haladásként értékelhetõ a korábbi évekhez képest, amikor is egy-két kormányzati képviselõvel vettünk részt a rendezvényen. Igaz, az ez évben mutatkozó megnövekedett érdeklõdéshez hozzájárult a NATO-képviseletek és a hazai szakmai szervezetek felvilágosító munkája, illetve a minisztérium illetékes vezetõinek határozott kiállása a rendezvény jelentõsége mellett. A nemzeti képviseleteknek ezt a kedvezõ momentumot kell megragadniuk és olyan célzott információáramlást megvalósítani, ami lehetõvé teszi legalább egy hazai kutatóintézet, vagy vállalat bevonását az ACT kutatásaiba és a képességfejlesztésbe, mely azután példaként szolgálhat más intézmények számára és talán követõkre is talál. NATO KIVÁLÓSÁGI KÖZPONTOK MAGYARORSZÁGON A kiválósági központ gondolata nem új keletû a NATO-ban, négy-öt évvel ezelõtt a polgári szféra példáját követve megkezdõdött a NATO katonai oldalán is a feladat megvalósítása. A NATO kiválósági központok alapvetõen a nemzeti érdekek és a NATO-érdekek találkozásának mezsgyéjén születtek meg. A központok kezdeti /3

19 Legfontosabb angol rövidítések jegyzéke ACO Allied Command Operations Szövetséges Mûveleti Parancsnokság ACT Allied Command Transformation Szövetséges Transzformációs Parancsnokság CEP Civil Emergency Planning Katasztrófavédelmi/Polgárvédelmi Tervezés C-IED Counter-Improvised Explosive Device improvizált robbanótestek elleni harc IED Improvised Explosive Device improvizált robbanótestek IEDD Improvised Explosive Device Disposal improvizált robbanótestek megsemmisítése JALLC Joint Analysis and Lessons Learned Centre Összhaderõnemi Elemzõ és Tapasztalatgyûjtõ Központ JTAC Joint Terminal Attack Controller harcászati légi irányítócsoport JWC Joint Warfare Centre Összhaderõnemi Hadviselési Központ OMLT Operational Mentor and Liaison Team Mûveleti Tanácsadó és Összekötõ Csoport USJFCOM United States Joint Forces Command Egyesült Államok Összhaderõnemi Erõk Parancsnoksága WITT Weapons Intelligence Team Training Fegyver felderítõ csoport kiképzése dömpingjében szerepet játszott az új NATO- országok azon politikai érdeke, hogy NATO-intézmény legyen a területükön, míg a régiek a már meglévõ intézményeket, sokszor megszüntetésre kijelölt szervezeteket kereszteltek át kiválósági központra. A NATO kezdetben nem tudta minden esetben érvényesíteni a kiválósági központok létrehozásával kapcsolatos alapelveket. Az eredeti elv, hogy kizárólag olyan szakterületen jöhetett volna létre központ, ahol a NATOnak képességhiánya van, nem érvényesült. Jelenleg a kiválósági központok népszerûsége valamelyest alábbhagyott, köszönhetõen annak, hogy a NATO már szigorúbb követelményeket állít az intézmények elé. Ezen túlmenõen a NATO mûveleti parancsnoksága nem támogatja az intézmények létesítését, mivel úgy ítéli meg, hogy számos nemzet a NATO-struktúrában felvállalt kvótás helyeik rovására helyez ki szakértõket az egyes kiválósági központokhoz. A Magyar Honvédség a kiválósági központok területén jelentõs sikert könyvelhet el magának. A NATO Egészségügyi Kiválósági Központ létrehozásának elõkészítése, az akkreditációs folyamat elõrehaladása nemzetközi szinten is elismerést váltott ki. A központ kevesebb, mint egy év alatt létrejött, köszönhetõen energetikus vezetõgárdájának, a nemzetközi és a nemzeti szakmai és katonai közösség egyértelmû támogatásának. Az MH NÖK a kezdeti közvetlen támogatás után csak megfigyelõ, hisz a szervezetnek közvetlen kapcsolata van az ACT koordinációs és szakmai csoportjaival. A másik magyar kezdeményezés egy logisztikai kiválósági központ kialakítása, amelyhez kapcsolódóan a képviseletre még jelentõs koordinációs feladat vár. Ezen a területen jelenleg a koncepció kidolgozása zajlik, de a legnagyobb feladat a polgári és katonai érdekek feltárása, az együttmûködés alapjainak meghatározása, és annak eldöntése, hogy milyen kiválósági központot kívánunk létrehozni. A logisztika mint terület ragyogóan illeszkedik a nemzeti stratégiához, ahhoz a gondolathoz, hogy Magyarország Európa logisztikai központja legyen. Ugyanakkor ennek MH-beli megvalósításának részletei még kidolgozásra szorulnak. Ahhoz, hogy Magyarország Európa logisztikai központja lehessen, szükség van kiválósági központokra, de nem feltétlenül szükséges, hogy ez egyben NATO kiválósági központ is legyen. Finnország például nemzetgazdasága fejlesztésének stratégiájához kapcsolódva ig tizenhárom új kiválósági központ létrehozását tervezi. Magyarországnak gondolati mintaként is szolgálhat ez a megközelítés. A nemzetgazdaság fejlesztésének stratégiáját támogatva nemzeti kiválósági központokat kell létrehozni, rajtuk keresztül elõsegíteni a gazdaság, a kutatás, az oktatás és a kormányzat szereplõinek együttmûködését. Ebben a keretben kell megvizsgálni, hogy szükségünk van-e NATO kiválósági központra, tudva azt, hogy itt a haderõnek vezetõ erõnek kell lennie, ugyanis rajta keresztül lehet bekerülni a NATO-hálózatba. Ennek egyik oka természetesen magából a NATO kiválósági központ gondolatából ered, mivel nem jelenik meg benne kellõképpen a polgári szféra. Ugyanakkor szükséges megvizsgálnunk azt is, hogy a haderõ képes-e vezetni ezt a folyamatot, van e szakembergárdánk és olyan kutatási hátterünk, amelyet egy NATO logisztikai kiválósági központ igényel. Vane olyan logisztikai terület, amellyel támogatni tudjuk a NATO képességhiányainak lefedését? A NATO kiválósági központok fontos elemei a nemzeti ipar és a NATO kapcsolatrendszerének. A központ fontos szerepet játszhat abban, hogy a magyar ipar megrendeléseket kapjon a NATO-tól. Ugyanakkor ezt a szerepet csak akkor tudja betölteni, amennyiben a kiválósági központunk a NATO-kutatás és képességfejlesztés, NATO kiválósági központ, hazai kutatás-fejlesztés, hazai ipar, NATO-megrendelés szférájában dolgozik. A Magyar Honvédségnek egy kiválósági központ nagyon sokat segítene a logisztikai interoperabilitás fejlesztésében, beleértve a NATO-val és a polgári területtel való együttmûködést is. Természetesen ez önmagában a NATO számára még nem jelent egy vonzó ajánlatot, ezért kell megvizsgálni, mi az, amit bevihetünk a NATO-ba és gondolkodásunkat ki kell terjeszteni a magyar civil szféra területeire is. Ezek után mindössze technikai kérdés, hogyan fogadtatjuk el ezt a katonaicivil képességet a NATO-val. Képviseletünk szerint két jelentõs kockázattal kell számolni ezen a területen. Az egyik, hogy ugyan beazonosítja azt a NATO-hiányképességet, amelyet le kíván fedni, ugyanakkor nincs meg a nemzeti illeszkedés (nemzeti kutatás-fejlesztés, a honvédség képességfejlesztése), a nemzeti hasznosítás, azaz ebben az esetben a magyar védelmi költségvetésbõl finanszírozzuk meg a NATO és a hozzájáruló nemzetek katonai fejlesztéseit anélkül, hogy az a saját nemzetgazdaságunk számára hasznosítható lenne. Ezt célszerû elkerülnünk, mint ahogy azt is, hogy a nemzeti stratégia, a polgári és a katonai oldal nem kellõ együttmûködése és a nem megfelelõ technika miatt meghiúsuljon a nemzeti, illetve NATO kiválósági központ létrejötte. Külföldi példák igazolják, hogy a kiválósági központok kiemelt szerepet játszanak az adott gazdaság fejlesztésében, de ehhez nem kell feltétlenül NATO kiválósági központnak lenniük. Amennyiben a központ létrehozása mellett döntünk, akkor annak a nemzeti kutatás-fejlesztés és a hazai ipar katalizátoraként kell mûködnie, mert egyébként a kiválósági központra fordított költségvetési kiadás az ország számára nem térül meg. FENNTARTANI A TRANSZFORMÁCIÓ LENDÜLETÉT Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az MH NÖK-nek számos olyan munkaprogramot sikerült elindítania, amely kézzelfogható képességek fejlesztéséhez járult hozzá a Magyar Honvédségnél. A következõ évekre célunk, hogy a megkezdett munkaprogramokat továbbvigyük, illetve az ACT új projektjei figyelembevételével, valamint az MH idõközben felmerülõ igényeihez igazodva új munkaprogramokat indítsunk. Továbbra is kiemelt figyelmet kívánunk fordítani a mûveletek támogatására, illetve szeretnénk jelentõs elõrehaladást elérni az ACT iparkapcsolatainak feltérképezésében, valamint elõsegíteni a magyar ipar és az ACT közötti kapcsolatfelvételt. A képviselet célja a transzformáció lendületének fenntartása, hogy a magyar védelmi szféra és a Magyar Honvédség kapcsolatai erõsödjenek a parancsnoksággal. E kapcsolatok jelenthetik a késõbbiek folyamán annak garanciáját, hogy a magyarországi egyetemek, kutatóintézetek és kiválósági központok eredményesen lesznek képesek bekapcsolódni az ACT képességfejlesztésébe. Ennek révén olyan információkhoz juthatunk, amelyek elõsegíthetik vállalataink sikeres részvételét a NATO nagyobb fejlesztési projektjeiben. Ha ezt a folyamatot úgy tudjuk irányítani, hogy ezek a munkák a Magyar Honvédséggel együttmûködve történjenek, akkor elõsegítjük a haderõ interoperabilitását és transzformációját. A fentiek fényében újra kell értékelni a nemzeti kapcsolattartást a Szövetségi Transzformációs Parancsnoksággal. Ennek érdekében új stratégiát szükséges kialakítani, amelyben a szélesebb védelmi szféra szereplõinek is helyet kell találni. Ennek megfelelõen kell törekedni a parancsnokság új állománytáblájában a beosztások megszerzésére, és ez alapján kell finomítani az MH Nemzeti Összekötõ Képviseletnek is saját munkaszervezésén. 2008/3 19

20 Szabados János mk. alezredes: AZ ASZIMMETRIKUS HADVISELÉSRÕL A háború mindig a csalás útját járja. Így ha képesek vagyunk valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel; ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk; elõnyöket kínálva csalogassuk (az ellenséget), sorait megzavarva mérjünk csapást reá; ha mindene megvan, jól készüljünk fel ellene; ha erõsebb nálunk, kerüljük el (az összecsapást); ha dühös, vezessük félre; magunkat alantasabbnak mondva tegyük elbizakodottá; ha friss erõvel rendelkezik, fárasszuk ki; ha (egységei) szoros kapcsolatban vannak, ziláljuk szét õket; ott támadjuk meg, ahol nem készült fel a védekezésre, s akkor küldjük elõre (csapatainkat), amikor (az ellenség) éppenséggel nem várja. (SZUN-CE: A hadviselés törvényei) A hadseregek egyik legfontosabb feladata a jövõre való felkészülés, mely számos részterületet érint. Ilyenek például a koncepcionális kidolgozó munka és az új igényeknek megfelelõen a szervezeti struktúrák kialakítása, a kiképzés-felkészítés átalakítása, az anyagi-technikai eszközök beszerzése és a létesítményi háttér megteremtése. Régi bölcsesség és számos történelmi példa bizonyítja, hogy lehet bár egy hadsereg tökéletesen felkészült a múlt csatáinak megvívására, a jelen kihívásaira való megfelelésre ha elmulasztja a jövõre való felkészülést, hamarosan a vesztes szerepében találja magát. Ezt az elvet felismerve a politikai és katonai vezetõk jelentõs hangsúlyt fektetnek a jövõbeni fenyegetettségek meghatározására. A hidegháború lezárultával, a Szovjetunió összeomlásával és a Varsói Szerzõdés megszûnésével számos, addig is létezõ, de a hidegháborús fenyegetettségtõl háttérbe szorított veszélyforrás tûnt fel a megváltozott helyzetben. Ezek az új fenyegetettségek újszerû, a hidegháborús, a tömeghadseregekre alapuló területvédelmi hadviselési formáktól alapjaiban eltérõ hadviselési formákat igényeltek, igényelnek. Az új típusú hadviselést leírni próbáló koncepcionális kidolgozó munkák során számos új fogalom (háborútól eltérõ katonai mûveletek [military operations other than war MOOTW], alacsony intenzitású konfliktus [low-intensity conflict LIT], irreguláris hadviselés [irregular warfare IW], negyedik generációs hadviselés [fourth generation warfare 4GW) ], aszimmetrikus hadviselés [asymmetric warfare AW] stb.) született, amelyek hasonló jelenségek megjelölésére szolgálnak. A különbözõ fogalmak közül az utóbbi idõben az aszimmetrikus hadviselés használata került elõtérbe. Az aszimmetrikus fenyegetettségekre adandó NATO-válaszok kidolgozásnak szükségességét a NATO jövõbeni tevékenységi irányait meghatározó, 2005-ben kiadott Átfogó politikai iránymutatás vetette fel, hangsúlyozva, hogy a következõ évben ezek fogják meghatározni a biztonsági környezetet. 1 A Magyar Honvédség képességeirõl a jelenleg kidolgozás alatt lévõ magyar Nemzeti Katonai Stratégia úgy fogalmaz, hogy Magyarország olyan honvédelmet és benne olyan katonai erõt tart fenn és fejleszt, amely egyszerre képes a védelmi alapfeladatot és a külföldi mûveleti részvétel feladatát mind a hagyományos, mind az aszimmetrikus hadviselés viszonyai között teljesíteni. 2 Arról azonban, hogy mi is konkrétan az aszimmetrikus fenyegetettség és hadviselés, még nem alakult ki egységes kép. Ebben a dolgozatban megkísérlem körbejárni az aszimmetrikus hadviselés fogalmát és a mögötte lévõ tartalmat. Bár bizonyos szinten minden nemzet foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, a legnagyobb mértékben amerikai kutatási eredmények állnak rendelkezésre, így én is fõleg egyesült államokbeli kutatásokra alapozok. A NEGYEDIK GENERÁCIÓS HADVISELÉSTÕL AZ ASZIMMETRIKUS HADVISELÉSIG (A FOGALOM MEGJELENÉSE) Bár a hidegháború során is számos munka foglalkozott a nem hagyományos hadviselést folytató ellenfelek (lázadók, gerillák) elleni harccal, és a kérdés a vietnami háború és más konfliktusok tükrében fontos is volt, valahogy azért mégis a háttérbe szorult a hidegháborús stratégiák mellett októberében, amikor már érzõdött a hidegháborús feszültségek felolvadása, megjelent egy cikk A háború változó arca: a negyedik generáció felé címmel az amerikai tengerészgyalogság hivatalos lapjában, a Marine Corps Gazette-ben. A cikket egy amerikai katonai szakértõ, William S. Lind által vezetett, katonatisztekbõl álló csoport írta. A csoport a cikkben a különbözõ korok háborúit három generációba sorolta, és feltette a kérdést: vajon milyen lesz a negyedik generáció. Röviden összefoglalva az alábbiak szerint definiálják a három generációt. A modernkori hadviselés a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békével kezdõdött, amikor is a háború állami monopóliummá vált. Az elsõ generációt alapvetõen a huzagolatlan lõfegyverek megjelenése és az állóháború jellemezte, ahol hadseregek a csatamezõn egymással szemben felsorakozva döntötték el a háborúk sorsát. Ennek a generációnak az egyik legfõbb jellemzõje a parancsokon alapuló katonai kultúra megszilárdulása. A technika és a harceljárások fejlõdésével, a nagyobb pontosságú huzagolt fegyverek, a gyorsabb tüzelést biztosító hátultöltõs puskák és a nagyobb tûzerõt adó géppuskák megjelenésével azonban az elsõ generációs harcmodor egyre inkább öngyilkos jellegûvé vált. Erre válaszul jelent meg a francia hadsereg által az elsõ világháború során kialakított, tömeges tüzérségi csapásokon alapuló második generációs hadviselési forma, amelynek lényegét a franciák úgy foglalták össze, hogy a tüzérség gyõz, a gyalogság elfoglal. A megnövekedett harctéri tûzerõre adandó válaszként jelent meg a harmadik generációs hadviselés. Németország felismerve, hogy gyengébb ipari bázisával nem képes lépést tartani egy erõsen anyagcentrikus hadviselési formával kialakított egy, a tûzerõ helyett elsõsorban sebességen, meglepetésen és a mentális és fizikai összezavaráson alapuló hadviselést, a manõveralapú hadviselést. De nemcsak a harceljárások változtak meg. A harmadik generációs hadviselés során a hangsúly az eljárásokról az eredményre tevõdött át. A parancsok az elérendõ célt, és nem közvetlenül a végrehajtás módját határozták meg, elõtérbe került a kezdeményezõkészség. 3 Lind és társai ebbõl azt a következtetést vonták le, hogy a változások két legfontosabb katalizátora a technológia és az eszmék változása volt. Ezek fogják meghatározni a negyedik generációs hadviselést is, amely emellett kiemeli majd a harmadik generációs hadviselésben már jelen lévõ elemeket. Meglátásuk szerint a negyedik generációs hadviselésben elmosódik a határvonal a háború és a béke között. Olyan mértékben lehet nemlineáris, hogy nem lesznek meghatározható harcmezõk és frontok. Eltûnhet a különbség a civil és a katona között, és az események a társadalom minden szintjén megjelennek. A technológiai fejlõdés nagy pontosságú felderítõ és támadóképességek kialakítását teszi lehetõvé, dominánssá válik a lélektani és az információs hadviselés. Számítógépes hálózatok elleni támadások megbéníthatják a polgári és katonai mûveleteket. A fõ cél az ellenséges erõk mögött álló lakossági és nemzetközi közvélemény támogatásának erodálása, amelyekben a televíziós hírek hatásosabb fegyverek lehetnek, mint a páncéloshadosztályok. Az eszmék változása tekintetében úgy vélekedtek, hogy bár az elmúlt 500 évben a Nyugat határozta meg a hadviselés fogalmát, ma már nem domináns. Mivel a Nyugat a technikai fejlõdésre helyezi a hangsúlyt, hajlamos a negyedik generációs hadviselést is pusztán technológiai nézõpontból elképzelni. A negyedik generációs hadviselés eszmeisége az iszlám és az ázsiai kultúrkörökbõl eredhet, mivel technológiai elmaradottságuk az eszmei irányvonal kialakítása felé vezetheti õket. Ez az eszmeiség jelentõs mértékben megtalálható a terrorizmusban. Nem állították, hogy a terrorizmus lesz a negyedik generációs hadviselés, de hangsúlyozták, hogy annak egyes elemei jelentõsen meghatározzák majd azt /3