Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi kar Civilisztikai Tudományok Intézete Agrár- és Munkajogi Tanszék. Szakdolgozat

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi kar Civilisztikai Tudományok Intézete Agrár- és Munkajogi Tanszék Szakdolgozat Adatszolgáltatás és papíralapú nyilvántartás a nyugdíjbiztosításban Társadalombiztosítási szak Konzulens: Dr. Jakab Nóra adjunktus Készítette: Földes István Tibor CKAL16 MISKOLC 2013

2 University of Miskolc Faculty of Law Agricultural and Labor Law Department Data service and paper-based registry in the pension system Tutor: Dr.Jakab Nóra associate professor Written by Földes István Tibor CKAL16 MISKOLC

3 TARTALOMJEGYZÉK I. FEJEZET ALAPVETÉSEK 4 1. A szakdolgozat kimunkálásának célja, módszere 4 2. Bevezetés Mi is az a nyugdíjbiztosítás? A nyilvántartás és adatszolgáltatás célja és jelentősége A BFKH. Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság rövid története A társadalombiztosítás története 8 II. FEJEZET A NYILVÁNTARTÁS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS A TÖRTÉNELEM TÜKRÉBEN A háború előtti időszak A közszolgálati alkalmazottal és hozzátartozóik A bányanyugbér biztosítás kialakulása és fejlődése Az első átfogó és meghatározó nyugdíjtörvény létrejötte A gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosítása A mezőgazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítása Összefoglaló gondolatok a háború előtti korszakhoz A háború utáni időszak (a szocialista rendszer időszaka) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer újjászervezése ( ) A korszakra jellemző nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok Az évek közötti korszak legfőbb jellemzői A rendszerváltás utáni évek ( ) Statisztikai adatok az utolsó adatszolgáltatási évről 46 III. FEJEZET ÖSSZEFOGLALÓ 47 I RODALOMJEGYZÉK 48 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 50 IV. FEJEZET ÁBRA MELLÉKLETEK 51 3

4 I. fejezet Alapvetések 1. A szakdolgozat kimunkálásának célja, módszere A szakdolgozat kimunkálásának alapvető célja, hogy bemutassam a Társadalombiztosítást, mint a társadalmi-szociális létbiztonság egyik meghatározó alapját képező egységét, egy másfajta szemszögből, mégpedig a nyilvántartás és adatszolgáltatás szemszögéből. Megpróbálom szemléltetni azt a roppant háttéranyagot és jelentőségét, amely végül is alapját képezi az ellátások gyakorlati érvényre jutásának. A nyilvántartás és adatszolgáltatás, mint a társadalombiztosítás fundamentuma, annak végrehajtása, jogi szabályozása (lokális és globális szinteken) és a benne keletkező iratok szemléltetése által szeretném bemutatni mindezt. Szakdolgozatom történelmi korszakokra próbáltam osztani és azon belül általánosságban igyekszem bemutatni a mai magyar nyugdíjbiztosítási rendszerhez vezető utat. A dolgozatom jogszabályi háttérrel alátámasztva kíséreli meg szemlélteti a korszakokra jellemző történéseket, kiemelve azokat a sarkalatos évszámokat, amelyek lényegi és meghatározó változásokat hoztak a magyar TB. jog rendszerében, és ezáltal a nyilvántartás és adatszolgáltatásban. Nehézséget okozott az, hogy milyen szempontok szerint csoportosítva mutassam be mindezt, hiszen ha fundamentumról beszélek-, akkor sok minden erre épül, vagyis a TB. belső szervezeti rendszerét kiszolgálva, azok jogszabályi követelményeinek is megfelelve végzi a tevékenységét az adott nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatokat végző szakegység. Röviden fogalmazva, a nyilvántartásra és adatszolgáltatásra rendkívül sok jogszabály hat: alkotmány, KET., TB. tv., adatvédelmi tv., rendeletek, főigazgatói utasítások, igazgatói utasítások, ügyviteli utasítások, iratkezelési szabályzat, egyéb eljárási utasítások (irattári terv, selejtezés, archiválás, stb.), minőségbiztosításra vonatkozó szabályok és lehet, hogy nem is soroltam fel mindent. Tehát kompromisszumot kellet kötnöm, hogy a teljességet mellőzve, az alábbi szempontokat figyelembe véve fogom elkészíteni a dolgozatom: - az adott korszakban mi jellemzi az nyilvántartást és adatszolgáltatást - fejlődés-leépülés az előző korszakhoz képest - adatszolgáltatások befogadása, ellenőrzése, rendszerezése, feldolgozása, tárolása és őrzése (jogszabályok által bemutatva) - a korszak összefoglalása nyilvántartási és adatszolgáltatási szempontból 4

5 - a dolgozat mellékleteként az nyilvántartáshoz jellemzően használt iratok bemutatása. Nem minden esetben tudtam maradéktalanul eleget tenni ezen kritériumoknak sem, mert az adott korszakban nem találtam ide vonatkozó utasítást vagy jogszabályt. Munkám során a Fiumei úti TB. helyi könyvtárának történeti forrásait, eredeti dokumentumait használtam. Tanulmányoztam az igazgatói és ügyviteli utasítások kiadványait. Beszélgetést folytattam olyan kollégákkal, akik érintettek az adatszolgáltatás és nyilvántartási eljárásokban. Segítségemre voltak az egyetemi előadások, így különösen a Társadalombiztosítás irányítása és igazgatása, a Vezetési és szervezési ismeretek, valamint a Nyugdíjbiztosítással kapcsolatos órákon elhangzottak. 5

6 a társadalombiztosítás céljai sokkal széleskörűbbek, mint csupán a szegénység megelőzése vagy segélyezése: tágabb értelemben vett biztonság iránti vágyra adott válasz 1 2. Bevezetés 2.1. Mi is az a nyugdíjbiztosítás? A nyugdíj olyan típusú, állandóan vagy ideiglenes jelleggel folyósított pénzbeli ellátás, melyet a meghatározott életkort és szolgálati időt elért vagy jelentős mértékű egészségkárosodást szenvedett biztosítottak, vagy helyébe lépve, a haláluk esetén a hozzátartozók kapnak. A nyugdíjhoz való jog, a mindenkori jog szerinti feltételekkel rendelkezők járulékfizetés által megszerzett joga. 2 A TB nyugdíjrendszer ellátásait a saját jogon járó vagy hozzátartozói nyugellátások képezik. Összegüket a nyugdíjjárulék alapját képező kereset járulékfizetéssel szerzett, a jogszabályban előírt szolgálati idő megléte esetén a mindig hatályos jogszabály szerint kell megállapítani A nyilvántartás és adatszolgáltatás célja és jelentősége A nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatások célja a nyugdíjjogosultság megállapításához, a nyugellátások, a nyugdíjbiztosítás igazgatási hatáskörébe utalt egyéb ellátások megállapításához szükséges szolgálati idők, kereseti és egyéb adatok összegyűjtése. Jelentősége abban áll, hogy minden ember szociális biztonságra törekszik. Arra, hogy megrokkanása estén illetve idős korában se legyen ellátatlan. Miután egész életér végigdolgozta, szeretné hátralévő éveit is biztonságban tudni, hogy lesz miből megélnie. A XX. századra kezdett kiépülni az ehhez kapcsolódó jogi szabályozás, az állami beavatkozás, a törvény ereje. A biztonsághoz azonban mindez nem elég Komoly pénzügyi alapokra is szükség van és az ehhez kapcsolódó nyilvántartásokra és adatszolgáltatásra. A nyugdíjbiztosítás szempontjából mindez ma már természetesen nem csak a nyugdíj ellátásokkal áll összefüggésben, hanem az ehhez kapcsolódó egyéb ellátásoknál is felhasználásra kerül. Összefoglalva azt mondhatjuk, a nyugdíjbiztosítási nyilvántartás és adatszolgáltatás képezi az ellátások megállapításának fundamentumát, ki, mikor, 1 (letöltve: ) Gallai Veronika: A Társadalombiztosítás helyzete, fejlődése 1975-től napjainkig 2 Tájékoztató a nyugdíjrendszerről (Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális kiadványa, 2012) 9.o. 6

7 mennyi évet dolgozott, milyen járulékot fizetett, ezáltal a későbbiekben mekkora összegű ellátásra (nyugdíjra) lesz jogosult A BFKH. Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság rövid története Az Országos Társadalombiztosítási Intézet Fiumei úti épület tervezését 1912-ben kezdték (Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár székházaként), teljes felépítésére 1930-ban került sor, amelynek tervezése Jakab Dezső, Komor Marcell és Sós Aladár nevéhez fűződik. (az akkor Európai hírű tornyot 1969-ben lebontották). 3 Az 1960-as években úgy vélték, hogy a bauxitbeton felhasználásával készült épület statikailag veszélyes, de az óta kiderült, a baj talán mégsem végzetes. Több ilyen épület is található Budapesten, amelyeket, időközben felújítottak pl. a Kútvölgyi úti kórház, a margitszigeti Nagyszálló vagy a társadalombiztosítás Fiumei úti épülete (eredetileg OTI torony). A Fiumei úti TB. székház 2004-re megújult épületére jellemzőek a pazar belső terek, a munkahelyi baleseteket ábrázoló szimbolikus domborművek. 4 Munkaadó (a társadalombiztosítás egykori címere), mára megsemmisült 5 A mészkőből faragott, nem kisméretű dombormű egykoron az OTI Palota Fiumei úti épületének Dologház utcai sarkán volt látható, a harmadik emeleti ablakok közötti íves homlokzat részen. Címe: a Munkaadó (Társadalombiztosítási embléma) előtérben álló figurái a munkaadó, és a munkásság képviselői, akik kezet fognak egymással. A domborművet valamikor a 40-es években eltávolították és helyén az akkori magyar címer került elhelyezésre. (ezt később szintén eltávolították) Ma az alkotás helye üres. 3 (letöltve: ) 4 (letöltve: ) 5 forrás: TB helyi könyvtár és archívuma (Bp Fiumei út 19/a), régi fénykép (fali tabló) 7

8 Az idősebbek talán még emlékeznek rá, hogy az 1950-es évektől a Szabad Európa Rádió adását zavarták. A hozzá tartozó zavaróadók Budapesten, a Fiumei úti toronyépület tetején voltak elhelyezve A társadalombiztosítás története Ebben a fejezetben azt szeretném prezentálni, hogyan is alakult ki a társadalombiztosítás és azzal összefüggésben a nyilvántartás, bejelentési kötelezettség és az adatszolgáltatás. Elsőként egy történeti áttekintést adok, majd a második felében a nyilvántartás, bejelentés és adatszolgáltatás létrejöttét mutatom be. A korszakot az évvel zárom azért, mert ekkor kerültek egységesítésre a balesetbiztosítás és betegbiztosítás szabályai. Magyarországon elsőként a szociális gondoskodás intézménye a középkori városokban valamint az iparral rendelkező területeken indult meg. Az akkori szervezeti forma a vallási jellegű egyesülés volt, a rászorulókat segélyezésben részesítették. Az adakozás jellege csak eseti, és nem rendszeres volt. A segélyezés inkább ellátási formákban testesült meg és nem pénzben. A bányatársládák - amelyek a bányaiparban dolgozók balesete és halála esetén saját valamint a hozzátartozóik ellátásairól gondoskodtak - a XVIII-XIX. században jöttek létre. A pénzbeli alapjukat a tagok és a bányatulajdonos önkéntes hozzájárulása teremtette meg. Azután XIX. században elkezdték kialakítani a különböző baleseti kockázatok elleni védekezés összefogás alapján működő formáit, amellyel már többek-között a betegségekkel kapcsolatos ellátást is igyekeztek megteremteni. Ekkor jelentek meg az önkéntes biztosítói intézetek, a század közepére azután megalapították a munkások segélyegyleteit. Itt a szociális védelem kizárólag az önszerveződésen és a közösség által vállalt kockázati tényezőkön alapult. Tagjai önkéntesen csatlakoztak a pénztárhoz. Az Általános Munkásbetegsegélyező és Rokkant Pénztár 1870-ben alakult meg elsősorban betegsegélyezés céljára. Itt a tagok a kiadások fedezetére egy meghatározott összegű hozzájárulást fizettek be, melyért fix összegű szolgáltatást kaphattak. Biztosítási rendszer Magyarországon csak az évi XIV. törvénycikk megalkotásával kezdődött, amely az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről és halála esetén a hátramaradottak gyámolításáról szólt ben létrejött a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjegylete, melynek a belügyminiszter jóváhagyásával. Az egylet célja a tagjai számára: nyugdíjak 8

9 biztosítása, a rokkanttá váltak segélyezése, az özvegyek és árvák támogatása, végkielégítések kifizetése, haláleseti segélyek. 6 A törvény hiányosságait figyelembe véve az országgyűlés 1907-ben a balesetbiztosítás és a társadalombiztosítás legfontosabb alapelveit törvényben rögzítette. A törvény azonban csak az üzemi baleseti járadékról, és a balesetben elhunytak özvegyeinek ellátásáról (özvegyi-árva-, szülői járadék) rendelkezett. E törvényre építkezve hozták létre az Országos Munkásbetegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztárt és annak helyi szerveit (munkásbiztosító pénztárakat). A törvény négy alapelvet - mely a társadalombiztosítás fejlődésére meghatározó hatást gyakorolt fogalmazott meg 7 - a biztosítás kötelező - a biztosítás szervezete országos és központosított - a szervek önkormányzati alapon működnek - a pénztárak vezetésében a munkaadók és a munkások egyenlő részvételével ben (1927. évi XXI. Törvénycikk által) egységesítésre kerültek a baleset- és betegbiztosítás szabályai, kiegészülve a foglalkozási betegséggel kapcsolatos ellátásokkal. A társadalombiztosítás a szolidaritás, a prevenció elvével, valamint az öregek, a családtagok és a hátramaradottak ellátásával bővült. A feladatokat az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI), a Magánbiztosítottak Biztosító Intézete (MABI), illetve az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet (OMBI) látta el A nyilvántartás, bejelentés és adatszolgáltatás kialakulása A korszak kezdetét az jellemzi, hogy nem is létezett olyan, hogy biztosítás. A személyekkel kapcsolatos nyilvántartásokat főleg az egyház vezette, amely nem állt szoros összefüggésben a segélyekkel. Az ellátási formák között elsőként megjelent bányatársládák (1224.év) kezeléséről a tagok maguk gondoskodtak önkormányzati formában. Később egy évi osztrák császári rendelet már törvényben kötelezte a bányatulajdonost minderre. Köteles volt bányakönyvet vezetni, így létrejöttek az első kötelező jellegű nyilvántartások. A korszakon belül sorra alakultak önsegélyező egyletek (1840-es évek). Céljuk az élet és társadalombiztosítás, de még mindig önkéntes tagsági alapon szerveződve, évente megválasztott vezetővel, kis taglétszámmal. Saját nyilvántartást vezettek. 6 A magyar társadalombiztosítás ötven éve OTI. kiadvány, 40. o. 7 Uo., 20. o. 9

10 Majd önmagukat kinőve létrejöttek a saját bürokráciát is kiépítő, magas taglétszámmal rendelkező egyletek, nagyobb haszonnal működve. Kialakult az egyleteken belül a nyilvántartás bürokratikus rétege, amely már csak a könyvelésre (nyilvántartás és a kifizetésekkel kapcsolatos adatszolgáltatásra) specializálódott. Az egylet létrehozását állami, de azok belső nyilvántartásait helyi szinten szabályozták. Az évi XIV. törvénycikk kötelezővé tette az iparban dolgozóknak a balesetbiztosítást, már tartalmazott a bejelentési és statisztikai nyilvántartási és adatközlési kötelezettségekre vonatkozó elemeket. 8 Az évi XIX. törvénycikk a mely létrehozta a betegségi biztosítás egységes és országos központtal rendelkező szervezetét. A törvénycikk bejelentési kötelezettségre vonatkozó II. fejezete részletekbe menően taglalta, hogy a munkaadó kikről, mit, mikor és hogyan köteles a kerületi munkásbiztosítási pénztárnál bejelenteni. A munkaadók az állami munkásbiztosítási hivatal által megállapítandó módon pontos és rendes bérjegyzékeket vezetni, az iparhatóságok, iparfelügyelők és pénztárak közegeinek a munkásjegyzékeket és bérjegyzékeket előmutatni, az üzem és összes vonatkozó nyilvántartásaik megtekintését azoknak megengedni, valamint a bejelentések, a járulékfizetés és a tagsági igazolványok tekintetében kívánt adatokat rendelkezésre bocsátani, s végül a munkás- és bérjegyzékeket három évig megőrizni tartoznak. 9 Látható, hogy itt a törvénycikk már kiterjed az adatszolgáltatással kapcsolatos ellenőrzési felügyelet ellátásának szabályozására is. A kerületi munkásbiztosító pénztárak a bejelentések és felvételek alapján a kerületbeli biztosított egyénekről, a biztosításra kötelezett alkalmazottak munkaadóiról és ezek üzemeiről, úgyszintén a bejelentésekben foglalt, s a biztosításra befolyással bíró adatokról, s az azokban beállott változásokról nyilvántartást vezetnek 10 Az évi XXI. törvénycikk a már központosított biztosítás helyi vállalati pénztárai számára jogszabályban írta elő mind a tartalmi, mind pedig a formai követelményeket a nyilvántartás, bejelentés, adatszolgáltatás, ellenőrzés és ezek elmulasztása esetén történő szankciókkal kapcsolatban Az Országos Munkásbiztosító Intézet vállalati pénztárát fenntartó munkaadó a biztosításra kötelezetteket bejelenteni nem köteles. A pénztár kötelékébe tartozó évi XIV. törvénycikk az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről V. fejezet és XIV. fejezet, (letöltve: ) 9 Forrás: (letöltve: ) évi XIX. törvénycikk az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról: II. fejezet, U.o.,

11 biztosítottakat azonban a munkaadó nyilvántartani köteles. A nyilvántartás módját az intézet ügyviteli szabályzata (142. ) részletesen megszabhatja. A nyilvántartás adatainak helyessége tekintetében az intézet vállalati pénztárát fenntartó munkaadót ugyanaz a felelősség és ugyanazok a jogkövetkezmények terhelik, amelyeket a ok rendelkezései a kerületi pénztárnál bejelentő munkaadóra megállapíttatnak. 11 Összefoglalva megállapítható, hogy erre a korszakra jellemző a nyilvántartás, bejelentés és adatszolgáltatás egy hosszadalmas, és fokozatos fejlődése. Látható, hogy a karitatív jellegből hogy alakult át önkéntessé, majd hogyan terjedt ki a nagyobb társadalmi tömegekre az önkéntes biztosítás, amely túlnőve önmagát törvényi szabályozás kialakulásához vezetett. Mindezekkel egy időben kialakult az a bürokrácia, amely vezeti a szükséges nyilvántartásokat, kezeli az adatokat. A törvényi szabályozásban is látható, hogy az időben haladva mennyire részletesebbé vált az ide vonatkozó szabályozás is. A következő fejezetekben azt szeretném szemléltetni, hogy miképpen terjedt ki egye szélesebb spektrumban a munka világára a társadalombiztosítás. 11 Forrás: (letöltve: ) évi XXI. törvénycikk a betegségi és baleseti kötelező biztosításról: XIV. fejezet

12 II. fejezet A nyilvántartás és adatszolgáltatás a történelem tükrében A Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága (BFKHNYI) tekintetében is jelentős változásoknak lehet tekinteni a következőkben bemutatott időszakokat. A nyilvántartás és adatszolgáltatás feladatai a biztosítottak körének bővülésével azonos ütemben növekedtek. Fokozatosan fejlődött a belső ügyviteli, iratkezelési utasítások, stb. által is szabályozott rendszer, amely a törvényben meghatározott feladatok minél pontosabb végrehajtását szolgálta, hogyan alakult ki a szolgáltatások nyújtása irányában az intézmények közötti átjárhatóság és viszonosság. A dolgozatomban (a korábbi történeti áttekintésen kívül) öt nagy korszakra szeretném bontani az eseményeket, hogy bemutathassam milyen hatalmas változáson és fejlődésen ment keresztül a nyilvántartás és adatszolgáltatás. 1. A háború előtti időszak 1.1 A közszolgálati alkalmazottal és hozzátartozóik nyugdíjjogosultságát legkorábban az évi XI. tc.-ben szabályozták, amelyet többszöri módosítással az évi LXV. tc. egységesített. Hatálya kiterjedt az állami tisztviselőkre, altisztekre, szolgákra és egyéb alkalmazottakra azok özvegyeire és árváira, az állami hivataloknál alkalmazott napszámosokra és munkásokra egyaránt. Nyugdíjjogosultsághoz minimum 10 év szolgálati időre (rokkantságnál), öregségi nyugdíjnál a 65.életévet és legalább 40 év szolgálati idő kellett. Az igényt vagy kérelemre, vagy hivatalból lehetett megindítani. 12 A korabeli nyilvántartási kötelezettségekkel kapcsolatban sajnos csak utalást találtam arra nézve, hogyan is történhetett mindez. Az évi XI. tc. szerint ez olvasható: a befizetéseket azonban az iskolafenntartók szedik be és pedig vagyoni felelősséggel a be nem folyó vagy behajthatatlan fizetések pótlására nézve, s aztán az összegeket a szükséges hiteles kimutatásokkal együtt beszolgáltatják a nyugdij- és gyámintézet pénztárába. A vallás- és közoktatásügyi minister évenkint kimutatást terjeszt a törvényhozás elé, melyben mind a legutóbbi év mérlege, mind a nyugdij- és gyámintézet pénztárának állapota, mind a nyugdijasoknak és gyámolitottaknak létszáma, névsora, szolgálati minősége, a nyugdijazás idejében elért életkora, élvezett 12 (letöltve: ) évi XI. tc. 1-5, 8, 29, 31, 51, 64. ; évi LXV. tc. 1-8, 44,

13 beszámitható járandósága, beszámitott szolgálatideje, a nyugdijnak vagy ellátásnak évi összege, a nyugdijazás és gyámolitás ideje kimutatandó. E kimutatás egy-egy példánya megküldetik a tanintézetek mindazon fenntartóinak, kik ez országos nyugdíj- és gyámintézet költségeihez hozzájárulnak A bányanyugbér biztosítás kialakulása és fejlődése A bányanyugbér biztosítás az évi XXXIV. tc. alapján került rendezésre. A nyilvántartás és adatszolgáltatással összefüggésben is nagy jelentősége van a törvénynek, mivel a korábbi rendszerben a bányatárspénztárak külön-külön vezették a nyilvántartásukat és csak az adott vállalatnál eltöltött szolgálati idő után adtak nyugbért vagy egyéb ellátást. Problémát okozott az is, hogy a bányatárspénztárak eltérően szabályozták mindezt. Ha valaki kilépett a vállalattól, akkor a nulláról indult a szolgálati idejének számítása, mivel a másik pénztár nem ismerte el a korábban megszerzett szolgálati időt. Szükségessé vált tehát egy egységes jogszabály megalkotása, amely kiküszöböli ezen hibákat. Ezért az évi XXXIV. törvénycikk szerint a bányatörvény alá eső üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és altiszteteknek valamint ezek családtagjainak nyugbérbiztosítását, a munkaügyi miniszter e törvényi felhatalmazás alapján rendeletben szabályozza egy egységes és országos biztosítás keretében. A törvénycikk a biztosítás országos hatáskörű szervévé az Országos Munkásbiztosítási Pénztárt (később OTI) teszi. 14 (A törvény erejénél fogva kötelező a részvétel, a törvény hatálya alá tartozókra nézve a részletezi a biztosítottak körét). Az évi N.M.M. rendelete (m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter) az OTI bányanyugbér ágának adatszolgáltatási, nyilvántartási eljárására tartalmazza a nyilvántartásra és adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat. Az általános rendelkezések fejezet az ügyvitel menetét részletezi. A bányatárspénztárakat (kerületi pénztárakat) a bányanyugbérbiztosítás szempontjából az Országos Társadalombiztosító Intézet helyi szerveinek kell tekinteni. A bányatárspénztár által ellátott helyi teendőkkel kapcsolatos költségek a bányatárspénztárt fenntartó munkaadót terhelik. A helyi szervek (kerületi pénztárak) és a bányapénztárak végzik a bányabiztosítás körében a biztosítottak egyénenkénti 13 (letöltve: ) évi XI. tc. 5, (letöltve: ) évi XXXIV. Törvénycikk

14 nyilvántartását, a járulékok levonását, a járulékok kivonását, átveszik a hozzájuk befolyó elismerési díjakat és ellátják a központi ügyvitelt. A központi ügyvitel ellenőrzi és nyilvántartja a járulék befizetést, számfejti és folyósítja a nyugbéreket, nyugdíjpótlékokat és végkielégítéseket, intézkedik a biztosítási kötelezettség elismerése, a várományának elismerési díj fizetésével fenntartása és a biztosításának továbbfizetéssel folytatása, valamint ennek elengedése tárgyában. Intézkedik a biztosítási járulék visszafizetése, a helyszíni eljárás költségeinek megtérítése, a gyógyító eljárás alkalmazása tárgyában. Ellenőrzi és felülvizsgálja a helyi szervek működését, ellátja az önkormányzat elé kerülő ügyeket és előkészíti az azzal kapcsolatos teendőket. 15 A bejelentések elmulasztásának vagy késedelmes ill. nem szabályszerű teljesítésének a járulékfizetés tekintetében a bányanyugbér biztosításban ugyanazok a jogkövetkezményei, mint a betegségi biztosításban. 16 Amennyiben az évi XXI. tc a alapján, a bejelentések megtételére nem köteles a munkaadó, akkor a társpénztár a kötelékébe tartozó kötelezetteket, és a rájuk vonatkozó adatokat az Országos Társadalombiztosító intézet ügyviteli szabályzatában meghatározott módon kell a helyi társpénztárnak nyilvántartania. Az ügyviteli szabályzat állapítja meg azt is, hogy mely adatokat és milyen időben kell az Országos Társadalombiztosító Intézet központjának rendelkezésére bocsátom. Ha a bányatárspénztárt fenntartó munkaadó a nyilvántartásra és az adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat a figyelmeztetéstől számított két éven belül ismételten megszegi, az Országos Társadalombiztosító Intézet bányányanyugbér biztosítási választmánya határozattal kötelezheti a jogkövetkezmények terhe alatt a kötelezettségét teljesítse az illetékes kerületi pénztárnál. Ebben az esetben a helyi szervek bányanyugbér biztosítási teendőinek ellátását az illetékes kerületi pénztár veszi át. 17 Fontos megjegyezni, hogy a jogszabály gyakran hivatkozik az évi XXI. tc. bizonyos részeire. Nagy jelentősége van a nyilvántartás és adatszolgáltatás szempontjából ennek a törvénycikknek, mivel ez tartalmazza azokat konkrét eljárási utasításokat, amelyek a dolgozatom szempontjából relevánsak. Tartalmazza, hogy kikről, miről, milyen formában, milyen határidőkkel kell eleget tenni a 15 dr.szabó Miklós, dr.vinczce Gyula: Bányanyugbérbiztosítás (Jogi Hírlap Könyvtára, 1932) 195.o Uo. 198.o Uo. 198.o

15 kötelezettségeknek, valamint a késve- vagy nem teljesítőkkel szembeni szankciókat is. Kiterjed az adatszolgáltatás eljárásával összefüggő károkozással kapcsolatban felmerült jogi következményekre is. Ellenőrzési jogkörrel is felruházza a törvénycikk az Intézetet. Az Országos Munkásbiztosító Intézet a munkaadókat a bejelentési kötelezettség teljesítésében ellenőrzi és ebből a célból a vállalatot, az üzemet és a hivatalt bármikor megvizsgálhatja, a háztartás fejétől pedig a szükségesnek mutatkozó felvilágosításokat kívánhatja. 18 A Nyilvántartás és adatszolgáltatások az évi XXI. tc. alapján havi- heti jegyzékes, bérjegyzékes formákban történhettek. Havi vagy heti jegyzékes jelentést tett az OTI felé az a munkaadó, aki rendszerint ötnél több, változó keresettel bíró biztosításra kötelezettet foglalkoztatott. A biztosításra kötelezett munkavállalóinak bejelentését összesített utólagos bejelentési jegyzékkel teljesíthette. A bejelentési jegyzék egy-egy heti vagy egy-egy havi időszakra vonatkozott. Havi bejelentési jegyzékkel csak az a munkaadó jelenthetett be, aki vállalatában, üzemében, hivatalában vagy foglalkozásában rendszerint ötvennél több változó keresetű biztosításra kötelezettet foglalkoztatott. A bejelentési jegyzékben fel kellett tüntetni minden egyes biztosításra kötelezettnek a nevét, alkalmazásának minőségét, azoknak a napoknak számát, amelyeken munkaviszonya fennállott, a bérfizetési héten megkeresett javadalmazását, napibérosztályát, a járulék fejében befizetett összeget. 19 Bérjegyzéket kellett vezetni (és ezeket öt évig megőrizni) a munkaadóknak, az Országos Munkásbiztosító Intézet ellenőrzési tevékenységével kapcsolatban. Azokra a munkaadókra, akik ötnél több munkavállalót rendszerint nem foglalkoztatnak ez a kötelezettség nem terjedt ki. 20 Mentesült a havi vagy heti jegyzékes bejelentési (jelentési) kötelezettség alól az Országos Munkásbiztosító Intézet vállalati pénztárát fenntartó munkaadó, de a biztosítottakat ő köteles volt nyilvántartani. A nyilvántartás módját az intézet ügyviteli szabályzata részletesen megszabhatta. 21 A nyilvántartások vezetésére az un. bányatörzslap kartonokat alkalmazták. A kartont a jogszabályban előírt módon kellett vezetnie és irattárazni a foglalkoztatónak. A karton tartalmazta a biztosított személyi adatait, törzskönyvi számát, a munkaadót, a 18 (letöltve: ) évi XXI. tc U.o U.o U.o

16 belépés és a kilépés dátumát. A belépés dátumát úgy tüntették fel, hogy a biztosítottat a törvény alapján az évi XXXIV. törvénycikk szerinti négy meghatározott biztosítási csoportba sorolták a betöltött munkakörük alapján. 22 melléklet 1.ábra ) (lásd. ábra A MABI havijegyzék vezetésére kötelezettek a borítóban elhelyezett lapon, a borítón meghatározott módon voltak kötelesek feltüntetni a biztosítottakra vonatkozó adatokat. (lásd. ábra melléklet 2.ábra ) Az igényjogosultság megállapításához szükséges adatszolgáltatás a évi N.M.M. rendelete alapján (m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter) eljárási szabályának megfelelően történt, az alábbiak szerint: A bányanyugbérbiztosítás szolgáltatásainak megállapítását az Országos Társadalombiztosító Intézet az írásban vagy szóval előterjesztett kérelem alapján tárgyalja. A kérelmet az (illetőleg annak törvényes képviselője) terjeszti elő, aki a szolgáltatásra igényt tart. Az árvanyugbért bárki bejelentésére hivatalból is meg lehet állapítani. A kérelemmel együtt az igényjogosultságnak és a szolgáltatás mértékének megállapításéhoz szükséges bizonyítékokat is elő kell terjeszteni; a hiányzó adatokat az Intézet a lehetőséghez képest hivatalból szerzi meg. Az Intézet felhívására a munkaadó is köteles az igényjogosultság és a szolgáltatás mértékének megállapításához szükséges adatokat a felhívás vételétől számított nyolc nap alatt az Intézetnek bejelenteni. 23 Összefoglalva a bányanyugbér biztosítás kialakulása szépen szemlélteti azt a folyamatot, amelyből lassan ki tudott emelkedni a törvény által szabályozott biztosítási rendszer Az első átfogó és meghatározó nyugdíjtörvény létrejötte A nyilvántartás és adatszolgáltatás tekintetében kutatásom során érdemben egy elismert vállalati nyugdíjpénztár alapszabályából merítettem az információkat. Az évi XL. tv. alapján ugyanis úgy tűnt, hogy az abban foglaltak rendelkezései, szinte teljesen megegyeznek az évi XXI. tc.-ben találhatókkal, amelyet korábban már részleteztem. Mégis fontosnak tartom az évi XL. törvénycikk X. fejezetének dr.szabó Miklós, dr.vinczce Gyula: Bányanyugbérbiztosítás (Jogi Hírlap Könyvtára, 1932) 15.o évi XXXIV. Tc dr.szabó Miklós, dr.vinczce Gyula: Bányanyugbérbiztosítás (Jogi Hírlap Könyvtára, 1932) 193.o évi N.M.M. rendelet

17 -át, amely az általam említett elismert vállalati pénztárak bejelentési kötelezettségére tér ki. A történeti áttekintés után természetesen elemezni fogom mindezt. Az évi XL. törvénycikk évi hatályba lépésével valósult meg. Kötelezővé téve az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítást. Nyugdíjbiztosításunk is (akárcsak betegségbiztosításunk) a német példát. Elmondható hogy a tv. nagy vívmánya az, hogy biztosításra azok a munkavállalók voltak kötelezettek nemre, korra és állampolgárságra való tekintet nélkül, akik e törvény értelmében biztosítási kötelezettség alá eső vállalat, üzem, hivatal vagy foglalkozás körében, mint munkavállalók munkabér fejében munkaviszonyban álltak. A törvény hatályának alapját szintén az évi XXI. tc. szerinti betegség biztosítási kötelezettek köre képezte. Ezen kívül biztosításra kötelezettek voltak azok a közszolgálatban dolgozók is, akik a közszolgálati rendszeren belül nem szerezhettek nyugdíjjogosultságot. Ez a kötelezettség miniszteri rendelettel kiterjeszthető volt egyéb vállalatra, üzemre, hivatalra, foglalkozásra, jó példa erre a népjóléti és munkaügyi miniszter rendelete alapján biztosításra kötelezettek voltak az otthonmunkások is. 24 A törvény hatálya viszont továbbra sem terjedt ki a mezőgazdaságra, a külön nyugdíjintézetek kötelékébe tartozó tisztviselők és egyéb alkalmazottakra, az OTI és MABI alkalmazottaira, valamint a bányanyugbérbiztosítási kötelezettség alatt álló munkavállalókra. Ezen kívül nem voltak biztosításra kötelezettek azon vállalatok, ahol az alkalmazottak öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági ellátásukról önmaguk gondoskodtak. 25 Annál a foglalkoztatónál, ahol legalább 40, pénzintézeteknél 25 tagot számláló nyugdíjalapot, nyugdíjpénztárt, vagy nyugdíjegyesületet tartottak fenn, a népjóléti és munkaügyi miniszter engedélyével azokat vállalati elismert nyugdíjpénztárrá alakíthatták át, ami helyettesítette a kötelező biztosítást. 26 A törvény két csoportra osztotta a biztosítottakat: 1. javadalmazási határ alá eső biztosítottak: MABI. biztosítottak, 2. javadalmazási határ alá nem eső biztosítottak: mindazok, akik javadalmazásuk nagyságára tekintet nélkül biztosításra kötelezettek OTI. biztosítottak. 24 Munkásbiztosítási Közlöny Melléklet 1928.évi 13.száma (Pesti Könyvnyomda Rt.) 1-4.o évi XL. törvénycikk U.o. 4-5.o A társadalombiztosításra vonatkozó törvényes rendelkezések gyűjteménye II. (M.kir.áll.nyomda 1938.) 55.o.és az 1928.évi XL. Törvénycikk XI. fejezet

18 A javadalmazási határ összege 1929-ben havi 500, évi pengő, 1942-ben havi 800, évi pengő, 1943-ban havi 1.000, évi pengő volt. 27 A törvény alapján járó szolgáltatások: öregségi járadék, rokkantsági járadék, özvegyi járadék, árvajáradék, járulék-visszatérítés. A biztosított részére öregségi járadék akkor járt, ha betöltötte a 65. életévét és 8 év várakozási idővel rendelkezett, rokkantsági járadékra pedig a törvényben meghatározott mérvű rokkantság bekövetkezése és 4 év várakozási idő betöltése esetén volt jogosult. A tc. rendelkezett az özvegyek és árvák járadékozásáról is, ill. a járadék visszafizetésről is ben rendezték a tisztviselők, és egyéb alkalmazottak, valamint hozzátartozóik öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítását úgy, hogy amennyiben a közigazgatási viszonyában nem gondoskodtak az alkalmazottak nyugellátásáról, azok 1938-tól az OTI-nál vagy a MABI-nál voltak biztosításra kötelezettek szeptember 1-től a tv. Hatálya kiterjedt a házfelügyelőkre is. A vállalati elismert nyugdíjpénztárak általában a vállalati tisztviselők részére biztosítottak nyugdíjat, amely 40 év szolgálati idő után megközelítette a teljes keresetet, ez a közszolgálati alkalmazottakéhoz hasonlóan egy magas színvonalú ellátást jelentett. A nyilvántartás és adatszolgáltatásról az évi XL. tc. X. fejezete rendelkezik. A jogszabály felsorolja azokat a bejelentési kötelezettségre vonatkozó kritériumokat, mely szerint a munkaadó mely nyugdíjintézeteknél köteles adatot szolgáltatni. Azt láttam, hogy a jogszabály folyton az évi XXI. tc.-re utal ezek tekintetében, vagyis meghatározza azok körét akik az OTI-nál ill. akik a MABI-nál kell hogy jelentsenek. A biztosítottak adataira vonatkozó bejelentés havi ill. heti jegyzéken történik, akárcsak az évi XXI. tc. szerint. Szintén az előző részben leírt bérjegyzék vezetésére kötelezi a munkaadókat. A munkaadók bejelentésével kapcsolatos ellenőrzésére vonatkozóan is évi XXI. tc. szerint rendelkezik. 29 (lásd. a dolgozatom 15. oldalán). Újat abban látok, hogy az évi XL. tc a vállalati pénztáraknak meghatározta - utalva az alapszabályra -, milyen módon és mikor kötelesek adatot szolgáltatni az OTI és MABI felé A magyar társadalombiztosítás ötven éve o. 28 Munkásbiztosítási Közlöny Melléklet 1928.évi 13.száma (Pesti Könyvnyomda Rt.) o évi XL. törvénycikk U.o o., U.o. 38.o.,

19 Hogy valami érdemit is tudjak mutatni ebben a fejezetben, megvizsgálok egy vállalati pénztári alapszabályt, pontosabban annak ügyviteli utasítását. A példámban a Hungária Jacquard szövőgyár Rt. alapszabályát vizsgálom. Szeretnék utalni egy másik forrásomra is, amely az elismert vállalati pénztárak létesítésével kapcsolatos alapvető követelményeket, eljárásokat tartalmazza. 31 Az alapszabály rövid és célratörő, így előírja, hogy a vállalat az ügyvitelt (nyilvántartást és adatszolgáltatást is beleértve) maga látja el, saját költségén, úgy, hogy az a törvényi előírásoknak megfeleljen. Köteles minden tagjáról, azok házastársáról és gyermekeiről törzskönyvet vezetni. Az aktív és a szolgáltatást igénybe vevőkről külön kellett ezt kiállítani. A tartalmi elemeket szintén részletesen meghatározta az alapszabály. 32 A Pénztár egy törzslapon vezette a biztosított munkaviszonyával összefüggő adatokat (személyi adatait, a munkás nyilvántartási számát, a belépés és a kilépés dátumát, a bérosztályba sorolását). 3.ábra A vállalti pénztár felügyeletét a Miniszter látta el, az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségeket is tartalmazta az alapszabály. 33 Az igényjogosultság megállapításához szükséges adatszolgáltatással kapcsolatban az évi XL. tv. rendelkezése, szinte teljesen megegyezik az1929. évi N.M.M. rendelet ban foglaltakkal. Az intézet felhívására a munkaadó a szolgáltatás megállapítására vonatkozó adatokat a felhívás vételétől számított nyolc napon belül köteles az intézetnek bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén az intézet a szükséges adatokat, a mulasztást elkövető munkaadó terhére, a helyszínen szerezheti be. Tekintet nélkül arra, hogy a tv. Alapján nyújtható szolgáltatásokra való igényt ki jelentette be, a közvetlenül érdekelt az igényjogosultságának és a járadékösszeg megállapításához szükséges adatokat az intézet rendelkezésére bocsátani és magát az elrendelt orvosi vizsgálatnak vagy gyógyintézeti megfigyelésnek alávetni. 34 A vállalati pénztár tekintetében a szolgáltatások igénybevételére vonatkozóan a szolgáltatásra jogosult biztosított kérelemben terjesztheti elő igényét (nyugdíj, özvegyi nyugdíj stb.), egyben mellékelnie kellett az ahhoz kapcsolódó bizonyítványokat (igazoló iratokat). A pénztárnak pedig haladéktalanul továbbítani kellett a kérelmet a 31 Elismert Vállalati és Nyugdíjpénztárak TÉBE zsebkönyvtár 10. sz. (TÉBE Kiadóvállalat Budapest o. 32 Hungária Jacquard szövőgyár Rt. Alapszabálya (Hungária Nyomda Rt. Budapest) o. IX. fejezet, ügyvitel U.o. 26.o. IX. fejezet, ügyvitel A társadalombiztosításra vonatkozó törvényes rendelkezések gyűjteménye (kiadó: M.kir. állami nyomda) 52.o, évi XL. törvénycikk

20 Nyugdíjbizottsághoz. 35 (minden vállalati pénztárnak rendelkeznie kellet a szervezetén belüli nyugdíjbizottsággal). 36 Összefoglalva nyilvántartási és adatszolgáltatási szemszögből az évi XL. tc. jelentőségét abban látom, hogy tovább bővült az intézményi kör az elismert vállalati pénztárak bevonásával. A törvényi szabályozáson túlmenően a vállalati pénztárak alapszabályai rögzítették a legfontosabb ügyviteli és eljárási szabályokat. Az alapszabály megalkotásában látok némi szabadságot, de lényegében szabályozottabbá és egységesebbé vált a már átalakult egyletek működése A gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosítása A mezőgazdasági munkavállalók közül a magyar gazdatisztek évtizedes törekvése volt, hogy öregségük, megrokkanásuk és haláluk esetén önmaguk és családtagjaik számára biztosítva legyenek. A történeti áttekintés után megvizsgálom mindannak a jelentőségét, amely a nyilvántartás és adatszolgáltatás szempontjából itt lényegesnek tekinthető. A gazdasági munkások és cselédek körében elsőként a baleseti, rokkantsági és haláleseti biztosítást vezették be, önkéntes alapon (1900. évi XVI. tc.), ám ez a gazdasági munkásoknak igen kis részét érintette. Általában a gazda biztosította a cselédeket. Az évi VIII. tc. megalkotásával a gazdasági munkavállalók önkéntes öregségi biztosítása továbbra sem vált széleskörű biztosítási formává. 37 Az évi XXXVI. tc. hatályba lépésével létrejött a gazdaság irányításában dolgozó munkavállalók (gazdatisztek) nyugdíjbiztosítása. Lehetővé vált az önkéntes tovább-biztosítás is, így munkahelytől függetlenül, tovább folytathatták a biztosításuk a fenntartását. Az igényjogosultság feltétele a 65. életév betöltése és 20 félévi biztosítási idő volt. A rokkantsági nyugdíjat a várakozási idő letöltéséhez és az állandó rokkantság meglétéhez kötötték. Az öregségi és rokkantsági nyugdíj két részből tevődött össze: - nyugdíjtörzs évi 120 pengő - fokozódó nyugdíjrész az évenként befizetett díjak 19 %-a A hozzátartozói körben özvegyi nyugdíjra, és nevelési segélyre (az árván maradt gyermekek) lehettek jogosultak. 38 A járulékfizetés mértékét szintén az évi XXXVI. tc. szabályozta, amely alapján biztosítottakat 9 fizetési osztályba sorolták (évi és pengő között), s 35 Hungária Jacquard szövőgyár Rt. Alapszabálya (Hungária Nyomda Rt. Budapest) 21.o. 36 U.o. 23.o., IX. fejezet, ügyvitel Dr. Taszáry Tamás: Mezőgazdasági öregségi biztosítás (Madách Nyomda, Budapest 1939.) 5. o. 38 dr. Blaske Lajos: A Gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosítása évi XXXVI. tc. (Budapest, Viola és Gelst nyomda) o.,