I Index: HU ISSN

Átírás

1

2 T A R T A L O M Tokodi Mihály: Mérnökeink és az innováció 381 Hozzászólás (dr. Csötönyi József) 385 Tölgy és bükk magtermelő állományok felülvizsgálata (Murányi János) 380 Dobroszláv Lajos: Tapasztalatok a Bakony magtermelő állományainak kijelölése során 389 Dr. Mátyás Vilmos: Legfontosabb fafajaink génállománya 393 Dr. Jámbor László Marosi György: A munkaerő-kiváltás néhány erdőgazdasági problémája 897 Az erdő tűrőképessége (Agőcs József) _ 401 Szélesy Miklós: Erdészeti irányítás és erdőrendezés 405 Dobay Pál: Régi erdei mesterségek a Pilisben 409 Keressük a legjobbat... (Reményfy László) 414 Dr. Tarján Lászlóné: Somogy megye környezet- és természetvédelmi koncepciója 415 Gondolatok AZ ERDŐ számához (dr. Agfalvi Imre) 418 Válasz dr. Agfalvi Imre gondolataira (dr. Sólymos Rezső) 419 Focsícó Ferenc: Magtermelő állományok gépi nyilvántartása 421 Címkép: Az 500. ha erdőtelepítés emlékfája a Vendvidéki Mg Szakszövetkezetben, Szentgotthárdon A hátlapon: Elegyes véghasználati feketefenyves a váti erdőben (Jéróme R. felvételei) COflEPÄAHHE M. TOKOÔU : HauiH HHweHepu H HHHOBauHH 381 H. MypaHu: FlepeyqeT naca>kaehhîi Avőa H 6yKa BbifleneHHbix AJIÎÎ npoh3boactba cejwhh 386 JI. JJoűpocAae: OnbiT BbinejieHMH HacawneHniî AAH np0h3b0actba CCMHH B ropax BaKOHfo 389 B. Mamam d-p: OOHA rehob (nojiowehhe) BawHenuiHx ApeBecHbix nopon. 393 JI. flmőop d-p, XI. Mapoutu: HeKOTOpwe npoőjiejnbi 3aiweHbi paőoqeíi CHAH : 397 H. Azon: CnocoŐHocTb jieca nepehochtb 3arpywAeHna 401 TI. JJoCau : OrapMHHbie MacTepcTBa B ropax ÓHJIHUI 409 TapnHHa d-p: KoHuenuHH 3amMTbi OKpywarameä cpeabi H oxpahbi npnpoabi B oôaac IllOMOAb 415 *. <t>a<4k0: MauiHHHbiii yqet HacawAeHHft, BbiAeneHHbix una npoh3boactba CCMHH 421 CONTENTS Tokodi M.: The status of our engineers and the innovation 381 Murányi J.: On the survey of the oak and beech seed-crop stands 38(i Dobroszláv L.: Experiences on selecting seed crop stands in the Bakony Hills 389 Mátyás V.: The gene-pool of our most important tree species 393 Jámbor L. Marosi Gy.: Some problems of the substitution of forest labour force 3D7 A goes J.: The tolerance ability of the forest 401 Dobay P.: Traditional professions in the Pilis Hills 409 Mrs. L. Tarján: Environment and nature protection concepts in County Somogy,,. 415 Facskó F.: Computerized recording of seed crop stands 421 AZ EBDÖ Az Országos Erdészeti Egyesület kiadványa. Szerkeszti: dr. Sólymos Rezső. A szerkesztőség címe. Budapest V. Kossuth L. tér 11. Levélcím: Budapest, Pl: 1., 1860 MÉM. EFH. Kiadj a :a Lapkiadó Vállalat, Budapest, Lenin krt Levélcím: Budapest, Pf.: 223., Felelős kiadó: Siklósi Norbert. Kapják: az Országos Erdészeti Egyesület tagjai; előfizethető még: a Posta Központi Hírlapiroda (Budapest, József nádor tér 1., 1900) és a lapterjesztéssel foglalkozó egyes postahivatalok útján. Előfizetési díj egy évre 120, Ft, félévre: 60 Ft, egyes szám ára: 10, Ft.Külföldön terjeszti: a Kultúra" Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat (Budapest Pf.: 149. H 1389). Az évi előfizetés ára: 7 dollár. Révai Nyomda Egri Gyáregysége, Eger Igazgató: Horváth Józsefné. I Index: HU ISSN I

3 MÉRNÖKEINK ÉS AZ INNOVÁCIÓ TOKOD/ MIHÁLY A mérnöki munka tekintélyes része robot. Biztosítani és javítani nap mint nap a termékek minőségét, a technológia megtartását, igazodni a vevők igényéhez a mérnökök tekintélyes részének ez a feladata. Az anyag- és energiafelhasználás racionalizálása ugyancsak mérnöki munka a javából, akkor is, ha sok mérnök ezt nem tartja alkotótevékenységnek. Ugyancsak feladatuk a műszakiaknak a munka- és üzemszervezés vagy közreműködés a piaci munkában." (Juhász Ádám államtitkár) A műszaki értelmiség helyzete általában Magyarországon A műszaki értelmiség száma és aránya az utóbbi időben a világtendenciának megfelelően jelentősen nőtt Magyarországon is és 1980 között a munkások száma az iparban 11%-kal csökkent, ugyanakkor a műszakiaké viszont több mint kétszeresére emelkedett. Nemrégiben öt szocialista országban vizsgálták a munkások, alkalmazottak és értelmiségiek helyzetét, figyelembe véve a jövedelmet, lakáshelyzetet és a kulturális tevékenységet, az öt ország három típusba sorolható, de csak egy csoport van, amelybe több ország is tartozik, köztük hazánk is: NDK É A F (Egymáshoz Lengyelország ] E A F viszonyított Magyarország helyzet) Csehszlovákia A F Bulgária A betűk jelentése: É értelmiség; A alkalmazott; F szakmunkás Nálunk tehát a vizsgálat szerint egyforma a távolság az értelmiség, az alkalmazottak és a szakmunkások helyzete között. Az értelmiségen belüli hazai hierarchiát vizsgálva, egyértelműen megállapítható, hogy a műszaki értelmiség az értelmiségiek alsóbb csoportjában foglal helyet. Az orvosi vagy ügyvédi diploma rangosabb, általában nagyobb anyagi és tekintélybeli elismerést biztosít, mint a mérnöki, s közülük is a technológus, szervezőmérnök és a termelésirányító élvezi" a kisebb megbecsülést.. Ezek a megállapítások általánosak, s inkább az iparra érvényesek, hiszen ott dolgoznak legnagyobb számban a műszaki szakemberek, de mint minden átlag jellemzik ágazataink műszaki értelmiségének helyzetét is. Az is általánosítható megállapítás, hogy a műszaki értelmiség tekintélye egy-egy kollektíván belül nemcsak szakképzettségétől, hanem nagymértékben teljesítményétől függ, ez viszont jelentős függvénye a velük szemben támasztott igényeknek és lehetőségeknek. Ahol sem igény, sem lehetőség nincs, ott ugyanazok a mérnökök sokkal kevesebbet produkálnak, mint ott, ahol

4 világpiaci színvonalon követelik meg a teljesítményt, de az átlagnál jobban honorálják is azt. Az erdőmérnökök helyzete és lehetőségei A végzős hallgatók egy része jól berendezett erdészvezetői irodában, kényelmes szolgálati lakásban, lehetőleg városban vagy városias jellegű településen képzeli el jövő életét. Oktatói, kutatói, felügyeleti, tervezési, szervezési munkában csak jóval kevesebben, de véleményem szerint azok sincsenek sokan, akik egy-egy gazdasági központ irodájában kívánják szolgálati idejüket eltölteni. Nagyobb részük tehát arra készül, hogy élete során a termelés szférájában, a termelésirányítás területén tevékenykedik majd, s a műszaki értelmiség azon fajtáját képviseli, aki közvetlen kapcsolatban él a munkásokkal és művezetőkkel, tevékenysége szorosan és állandóan termékhez és műszaki teljesítményekhez kapcsolódik, a technika, időjárás és a piac váltakozásainak állandóan kitéve. (Nem feladata jelen cikknek vitatni, hogy a képzés helyes arányokban, súllyal erre irányul-e, s hogy szükség van-e ilyen létszámú mérnökre.) Az egyetemi képzés komplex ismeretekre kíván képezni, s a biológiai, műszaki és ökonómiai szakismeretek oktatásával alapozó jártasságot akar biztosítani az onnan kikerülő mérnökök számára. A több műszaki egyetem specializáló törekvéseivel szemben, itt helyénvalónak is látszik a sokrétűbb, szélesebb ismereti alapok biztosítása, hiszen gazdaságainknál, vállalatainknál az irányítótevékenység minden ágában dolgoznak mérnökök. Megtalálhatók a tervezési, szervezési, közgazdasági, kereskedelmi, fejlesztési és műszaki irányítótevékenység minden szintjén, az üzemi, vállalati, ágazati vagy szakigazgatási szférában, az oktatásban és kutatásban egyaránt. Nyugodtan állítható, hogy az innovációs lánc minden láncszemében alapvető szerepük van az erdő- és faipari mérnököknek, lehetőségeik ágazaton belül széles körűek, de egyúttal felelősségük is döntő, csaknem kizárólagos ágazataink minden területén. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az erdőgazdálkodás és elsődleges faipar helyzete, a többi ágazathoz viszonyított színvonala és versenyképessége, így megújulási képessége is, döntő súllyal az erdő- és faipari mérnökök vállán nyugszik. Az innováció és az erdőmérnök A nem is olyan régen még fennállott áruhiány, az ún. szívásos gazdálkodás", amelyben a vevő mindent megvásárolt, amit kapott, a fagazdálkodásban is jelentősen érvényesült mindeddig, s most, hogy napjainkban egyre inkább a kínálati, nyomásos gazdálkodás" kezd uralomra jutni szakmánkban, szakembereink s mint előbb kifejtettem, elsősorban mérnökeink dermedten figyelik a jelenséget és várják, hogy elmúljék a gazdasági pangás, növekedjék a fatermékek kereslete, azaz ismét a régi szívásos" állapot kerekedjék felül, mód legyen az ezt termeltük, ezt vegyétek" elv érvényesítésére. Az innováció egyik segítő eszköz lehet abban, hogy ezen a helyzeten úrrá legyünk, ágazatunk szekerének rúdját fordítani tudjuk, mert véleményem szerint még ha véget is ér hamarosan a gazdasági pangás, a régi helyzet akkor sem áll vissza már! A piacnak sokkal erősebb hatása lesz a réginél, elvenni, megszüntetni nem lehet többé. Minthogy ágazatainkban minden kulcshelyen mérnökeinké a döntő szó, nemcsak a technikai megújulásban (amely ma még sok embernél ki is meríti

5 az innovációs gondolatkört), hanem a társadalmi és politikai innováció területén is viselnünk kell a kezdeményezés és átformálás nehéz szerepét. Miből állhat ez? Hogyan fogjunk hozzá? kérdezheti a vállalati hierarchia, illetve az innovációs lánc valamennyi posztján minden erdő- és faipari mérnök vagy technikus. Sok tekintetben jogos a kérdés, hiszen erdőállományaink adottak, azokból az üzemtervi előírások szerint ki kell a fát termelni; görbe fából nem lesz egyenes; technikánk eléri az átlagos európai fejlettségi szintet, jelenleg is azzal dolgozunk, s tudásunkhoz mérten gazdaságosan működtetjük is; a munkaerő egyre fogy, színvonala csökken, a munkaerőforrás szűkül; bennünket megtanítottak jó erdőt nevelni, szervezetten termelni, szállítani és feldolgozni, végezzük is ezt, s ez elsősorban a mérnökök feladata; más gazdasági ágakat is érint a recesszió, amelynek okát a világgazdasági környezetben kell keresnünk, nem az ágazatok dolgozóiban stb... stb. Nem vitatva eme felvetések jogosságát, tekintsük meg közelebbről az innovációs lánc egy-egy elemét, s vizsgáljuk meg, milyen szerepük van abban mérnökeinknek? Marketing. Nem véletlen, hogy ez az első, s egyben egyik legfontosabb elem ebben a sorban, s az sem, hogy talán éppen ezen a területen a legnagyobb a lemaradásunk a prosperáló ágazatokkal szemben. Ennek a láncszemnek kell eldöntenie, hogy a termelés, az utolsó láncszem, hogyan funkcionáljon, mire készüljön, miből, mikor, mennyit és milyen terméket bocsásson ki, mit ne, vagy csak minimális mértékben termeljen, mi az a választék, amit csak alacsonyabb készültségi fokon kell tartani, hogy pillanatnyi piaci igényekhez igazodva, többféle terméket "lehessen majd előállítani belőle. A kereskedelmi részlegeket irányító és ott munkálkodó mérnököknek tudniuk kell, hogy a kereskedelem külön szakma, amelyen belül még a propagandának, piackutatásnak, külkereskedelemnek, csomagolásnak stb. is külön szakemberei vannak már, s ezek feladatait ennek a kereskedelmi részlegnek mind ki kell elégítenie! Néhány kiragadott kérdés ebből a tevékenységi körből: hány mérnökünk vagy technikusunk szerzett képesítést, de legalább szakismereteket az említett külön szakmákból?; hányan beszélnek nyelveket, s milyen fokon az itt dolgozó mérnökök közül?; «hány mérnöknek biztosított a vállalat ilyen továbbképzési lehetőséget, de jelentkezett erre igény akár lentről", akár fentről", s teremtettek-e erre érdekeltséget?; milyen kísérletezések történtek a választékok bővítésére, amely egy termékfajtán belül lehetőséget nyújt a vevőnek arra, hogy válasszon: jobbat, drágábban, vagy olcsó minőségben akar vásárolni, igénye szerint? (Primer termékeknél, pl. a tűzifánál, elképzelhető lenne legalább 8 10 féle választék, a hengeresfa erdei hulladéktól az I. osztályú, aprított tűzifán és gyújtóson keresztül a fűrészelési hulladékfajtákig, vagy fűrészárunál a szélezetlen, rövid zsaluzóanyagtól a szárított, szélezett, különféle szélességű és hosszúságú, osztályon felüli pallóig stb.) A választékbővítést semmiképpen sem szolgálja az a módszer pl., hogy a készárutéren a vevő vegyes minőségű kásztát kell átvegyen, átlagos minőségben.

6 Kutatás. Ezt is elsősorban mérnökök végzik. Itt is felmerül a vizsgálódó szemében néhány kérdés, mint pl.: milyen az arány a gyakorlat számára végzett, gazdaságilag gyorsan hasznosítható kutatások és az elméleti vizsgálódások között?; milyen erővel gyakorol hatást a kutatásokra a vállalati szféra, vannak-e konkrét igények a gyakorlat részéről?; megfelelő-e az ösztönzés a gyorsan hasznosuló, gyakorlati kutatások irányában?; ágazataink csaknem 1000 mérnöke közül hányan olvassák, de főleg, hányan hasznosítottak valamit az évente közreadott kutatási eredményekből, hány ilyen vitacikk jelent meg szaklapunkban?; a közös nyereségérdekeltség alapján folyó kutatások milyen eredményt képviselnek?; ki tudják, de ki is akarják-e a vállalatok mutatni a kutatási eredményekből származó többleteredményt? Fejlesztés. Nem vitathatóan, elsősorban mérnöki feladat. Mégis, valószínűleg érdekes eredményre jutnánk, ha megvizsgálnánk pl., hogy hány vállalatnál működik különleges hatáskörű, de nemcsak mérnökökből álló, hanem vegyes összetételű bizottság a fejlesztési feladatok végzésére?; ' ismertek-e azoknak a módszerei és eredményei, ahol megvalósult már ilyen team mások okulása céljából?; mekkora súlya van a közgazdászok és marketingszakemberek szavának a fejlesztési döntéseknél, az első számú vezető is általában mérnök, hány szavazatot tart magának?; milyen az arány az újítások tekintetében a mérnökök és egyéb képzettségűek között? Termelés. A megújulásnak elsősorban a termelésben kell realizálódnia. A termelésirányításban közreműködő mérnökök vállára minden láncszem súlyából jut,, s a töméntelen napi gond mellett külön az innováció gondjain töprengeni, nem kis elvárás. Mégis ide kívánkozik néhány kérdés: mikor a fa több évtizedes természetes értéknövekedése megszűnik, a termékké válás megkezdődik, s eldől a sorsdöntő vágás helye, hány vágásnál van ott a mérnök? (pl.: az építészmérnök építésvezetőként testközelben" van a termelésnél, a mezőgazdaságban minden jelentősebb gépcsoportot mérnök vezet stb.); hány vágásban vagy rönktéren végzik mechanikusan munkások (sokszor csak betanított munkások!) a hossztolást?; kapott-e már megbízást mérnök, hogy ha a kalkulált költségkeretből, személyes vágásvezetéssel megtakarítást ér el, azon osztozik vele a gazdaság?; hány rönktéren folyik mérnöki irányítás mellett gondos osztályozás?; vontak-e már felelősségre mérnököt, mert több volt az előírtnál a selejt? A felsorolt, kiragadott kérdések kétségtelenül irányított élűek, de szándékosan azt célozzák, hogy kissé felrázzák az indulatokat, tettekre, vitákra sarkallják mérnökeinket, mert a bennük rejlő tehetségek vallom felszínre hozhatók. Nem vállalhatjuk annak gyanúját, hogy rátermettségünk, képzettségünk kisebb a mezőgazdaságban dolgozó kollégáinkénál, együttműködési és koordinációs képességünk egymással és más ágazatokkal nem alkalmas arra, hogy az innovációban rejlő lehetőségekkel éljünk! Nehezen hihető,

7 hogy a vállalati felső vezetésben dolgozó mérnökök a vállalat belső irányítási rendszer javításával, az információáramlás pontosításával és gyorsításával ne tudnák jobban összehangolni vállalatuk marketing-, kutatási fejlesztési és termelési tevékenységét. írjunk ki pályázatokat, használjuk ki azoknak a fiataloknak a tehetségét és lelkesedését, akiket már beoltottak a számítástechnika és a szervezés vakcinájával, ne akarjunk más szakmabeliek helyett is mindent magunk végezni, -de ha speciális feladattal bíznak meg, vegyük a fáradságot: szerezzünk a tárgykörből megfelelő szakismereteket. Akadjon mérnökeink között minél több nehéz ember", mert a vezetők nem a szolgaian végrehajtó hivatalnokokat kívánják látni a mérnökökben, hanem a konstruktív, kezdeményező, vitatkozó, műszaki teendőit a gazdasági lehetőségekkel összehangoló, újat kereső, áttekintő tudású műszáki szakembereket. HOZZÁSZÓLÁS dr. Váradi Géza és Márton József:, A fagazdálkodás megújulásáért" című, és Az Erdő számában megjelent cikkéhez A cikk méltó nyitánya egy innovációs folyamatnak, amit az Országos Erdészeti Egyesület kezdeményezett. A szemléletet és magatartást formáló cikkhez kívánok néhány gondolatot hozzáfűzni. A köznapi gondolkodás csak technikai innovációt ismer. Ez leszűkítése az innovációnak. Az innovációt komplexen kell értelmezni. A technikai innováción kívül van és mind inkább tért hódít a szociális innováció, azaz az emberi tényező figyelembevétele, a humán szempontok megismerése, követése. Ma mind inkább szükség van az emberben való gondolkodásra, az életet emberi léptékkel is mérő szemlélet erősödésére. Milyen lesz holnap az erdőgazdálkodás nemcsak technikai, hanem szociális innováció kérdése is. Az emberi tényező fontosságáról hallunk naponta. Előtérbe került az alkotó, az újat kereső ember, Széchenyi embereszménye, a kiművelt, a sokoldalú emberfő. Az emberi tényező szerepét hangsúlyozza a neves közgazdász is, Kozma Ferenc: Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben" című könyvében (Kossuth Könyvkiadó, 1981.). Refrénszerűen ismétlődik írja Kozma Ferenc a magyar gazdasági realitásból fakadó alapigazság: legnagyobb kincsünk a több mint ötmillió aktív lakos tehetsége és szorgalma." Az elindult innovációs folyamatban kétségkívül megnőtt az OEE szerepe, jelentősége, hiszen itt található az a szellemi bázis, amelyik hajtóereje az innovációnak. Igaz, az OEE-nek közvetlenül nem feladata nem is lehet az innovációs tevékenység irányítása, közvetve mégis sokat tehet az innováció érdekében, mégpedig: közreműködik olyan érdekviszonyok kialakításában, amelyek ösztönzik a vállalkozói kedvet, az újításra való hajlamot; erősít olyan munkahelyi demokratikus légkört, magatartást, amelyben segítenek minden technikai fejlesztésre irányuló kezdeményezést; támogat minden olyan tevékenységet, amelyben mind nagyobb szerepet kap a szociális tényező, mármint a szaktudás növelése, a tudás megbecsülése és elismerése, mert mindezek egy dinamikusabb és joggal várt fejlődés előfeltételei. Dr. Csötönyi József

8 TÖLGY ÉS BÜKK MAGTERMELŐ ÁLLOMÁNYOK FELÜLVIZSGÁLATA Az erdészeti szaporítóanyag-termelés fejlesztésével foglalkozó, november 8-án tartott államtitkári koordinációs értekezlet határozatának 8. pontja a maggazdálkodás fejlesztésével, a magtermő állományok felülvizsgálatával, valamint az erdészetnek az OECD-be való belépése előkészítésével kapcsolatos döntést hozott. A határozat végrehajtása érdekében 1982 tavaszán az Erdészeti és Faipari Hivatal kocsányos és kocsánytalan tölgy, valamint bükk fafajokra kiterjedően a magtérmelő állományok kataszterének összeállítása érdekében az erdőfelügyelőségek részére a nem állami erdőgazdasági erdők esetében a javaslatok összeállítására, illetve az erdőgazdasági javaslatok egyeztetésére, az állami erdőgazdaságok részére pedig javaslataik elkészítésére rendelkezést adott ki. A javaslatok felülvizsgálata, illetve a magtermelő állományok értékelési rendszerének egyértelmű kialakítása érdekében dr. Majer Antal egyetemi tanár elkészítette Az állományalkotó, lassan növő fafajok magtermelő állományainak értékelésé"-vel foglalkozó útmutatót. Azt az MTA erdészeti bizottsága megvitatta. Ezen fórumon és azt követően több megbeszélésen kialakult észrevételek figyelembevételével az Erdészeti és Faipari Hivatal 9.107/1/1982. számú rendeletében és annak melléklete szerint a tölgy és bükk fafajú magtermelő állományok kijelölésének és értékelésének irányelveit szabályozta. Ezen rendelet az OECD 1982-ben érvényes rendszerezési elvét is figyelembe vette. Ennek megfelelően a következő kategóriák kerültek meghatározásra: elismert (I.) vagy elit (certifikált) állományok, szelektált (II.) kiváló vagy törzs (II/l), kiválasztott, szelektálható (II/2), génrezervátumból szelektált (II/3) állományok, azonosított (III.) vagy identifikált tömeget adó (III/l), különleges vagy extra (III/2) állományok, génrezervátumok (IV.) Magyarországon az I. kategóriának megfelelő állományok egyelőre nincsenek. Mégis az OECD-rendszerrel összefüggésben szükséges volt ezen kategória kialakítása, hogy a jelenleg II. kategóriába sorolt állományokból egy mielőbb végrehajtandó tesztelés és utódvizsgálat eredményeként, elismertnek minősíthető állományok rendszeren belüli helye adott legyen. A beérkezett javaslatok helyszíni felülvizsgálata érdekében kilenc munkabizottság alakult, amelynek tagjai az egyetem és az ERTI képviselői (mint a szakmai irányelvek referensei), a területileg illetékes erdőfelügyelőség és az erdőgazdálkodó képviselője, az OVSZF képviselője (egyben mint szervezőtitkár) voltak. Az útmutató egységes értelmezése, az állományok minősítésének azonos alapokon, történő meghatározása érdekében dr. Majer Antal vezetésével va-

9 lamennyi bizottsági tag részére az egyetem keretében háromnapos tanfolyamot tartottunk. Ezt követően gyakorlatilag május 1. és október 31. között a javaslatok helyszínelése megtörtént. * A munkabizottságok csak az ERTI által előzetesen megszűrt, az alapvető irányelveknek megfelelő erdőrészleteket helyszínelték. Az eredeti javaslatok 1060 erdőrészietet tárgyaltak, de ezek közül csak 457-nek a helyszínelésére került sor. A bizottságok feladata volt az állományra vonatkozó üzemtervi adatok ellenőrzése, a faállomány minősítése (homogenitás, a törzsek minősítése, az állomány vitalitása, az állományszerkezet, területnagyság és -alak) és kategóriába való sorolása, az állomány legsürgősebb legfeljebb 2 3 évre kiterjedő kezelési teendőinek meghatározása, egyéb vélemények rögzítése. A bizottságok munkájának eredményét a táblázat részletesen tárgyalja. Eszerint minőségi kategóriánként bükkből, kocsányos és kocsánytalan tölgyből az ott feltüntetett nagyságú magtermelő állománnyal rendelkezünk. Magtermelő állományok felülvizsgálatának eredménye Bükk Kocsányos Kocsánytalan tölgy hektár Szelektált II/l 222,9 348,6 30,1 H/2 300,2 499,2 114,5 II 3 107,7 121,8 37,4 Szelektált (II.) együtt 630,9 1060,6 182,0 Azonosított III/l 199,7 823,4 226,6 III/2 94,6 311,9 57,2, Azonosított (III.) együtt 294,3 1135,3 283,8 Génrezerváció (IV.) 66,1 122,7 23,7 összesen (II., III., IV.) 992,3 2318,6 489,5 Megfigyelés alatt' 414,6 Mindösszes magtermelő állomány 992,3 2318,6 904,2 Helyszínelés során kizárt 337,1 481,5 451,2 összesen helyszínelve 2328,4 2800,1 1355,3 Az ismertetett adatok azt igazolják, hogy bükkből és kocsányos tölgyből elegendő, míg kocsánytalan tölgyből a kijelölt magtermelő állományok területe teljesen elégtelen. Különösen kritikussá teszi a helyzetet a megfigyelésre utalt területek nagysága. Kiemelten kocsánytalan tölgyből az eddiginél sokkal több területet kell elvárni a Mecseki, Balatonfelvidéki, Vértesi, Ipolyvidéki, Mátrai, Borsodi EFAG-októl, továbbá a Budavidéki EVAG-tól és az MN veszprémi erdőgazdaságától. Állományaink és így a tölgy fafajú erdősítések egymás közti megközelítő aránya 40 45% kocsányos és 55 60% kocsánytalan tölgy. Eszerint és a

10 kocsányos tölgyből meghatározott magtermelő állomány mértékéből következtetve, kocsánytalanból mintegy 3000 ha kijelölése indokolt. * Az 1982-ben elvégzett munka a lassan növő lombos főfafajaink esetében is megteremtette a genetikailag értékes, de mindenképpen a származás szerint elkülönített szaporítóanyag termelésének lehetőségét. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az egyéb fafajoknál másféle módon megoldott nemesített szaporítóanyag-termelés mellett (nemesnyárak és füzek, valamint akác magtermelő állományok is), bükkből, valamint kocsányos és kocsánytalan tölgyből a magtermelő állományoknak a populációgenetika elvei szerint történő kiválasztásával és ezt követően kezelésével, az OECD-rendszer feltételei is megvalósíthatók. A tagságra vonatkozó kérelem beadható. Az elvégzett munka tulajdonképpen a három fafaj esetében a genetikai értelemben minősíthető és tudatos magtermesztésnek csak a kezdetét jelenti, amelyet kell hogy kövessen egyrészt a rendszeres maggazdálkodás, másrészt a magtermelésre kijelölt állományoknak a populációgenetika elvei szerint történő kezelése. Legkésőbb két éven belül meg kell oldani a magtermelésre kijelölt állományok végleges nyilvántartásba vételét, fel kell fektetni a törzskönyveket és ezen munkával a NÖMI-t meg kell bízni; előbbi folyamat keretében az erdőfelügyelőségeknek az adott erdőrészletek elsődleges rendeltetésének megváltoztatására határozatot kell hozni és ezzel egyidőben ki kell mondani az eredeti üzemtervi előírás szerinti bármely fahasználat tilalmát; az ÉRTI feladatává kell tenni a magtermelő állományok kezelésére vonatkozó előírások kimunkálását és annak alapján erdőrészletenként meghatározva a kezelési feladatokat; új javaslatok alapján kocsánytalan tölgyből a magtermelő állományok területét lehetőség szerint 1984-ben : a szükséges mértékre kell növelni; előbbivel egyidőben a megfigyelésre rendelt kocsánytalan tölgy állományok felülvizsgálatát is végre kell hajtani; legalább a II. kategóriába sorolt állományok bekerítését két éven belül meg kell oldani. Állandósuló és egyben azonnal megkezdendő feladatnak minősül a populációgenetika és a magtermelésre jelölt erdők állományszerkezetére vonatkozó rendszeres kutatások végzése, valamint az utódvizsgálatok beindítása és annak várható eredményével kiegészített kutatások révén egyes állományoknak az I. kategóriába történő átsorolása. Ezen tennivalókon túlmenően, jelen év legfontosabb programja az egyéb lombos fajú (főként akácra, cserre, hársra, égerre, magaskőrisre kiterjedő) magtermelő állományokra a javaslatok összeállítása, ezt követően pedig azoknak az elmúlt évi gyakorlat szerinti felülvizsgálata. Az 1982-ben elvégzett munka során az idősebb jellemzően 80 év feletti korú erdőkből válogattunk magtermelő állományokat. Elsődlegesen erre volt szükség, hogy mind a nemesítés terén, mind a belső ellátást vagy exportot szolgáló maggazdálkodás érdekében az alapokat lefektethessük. Ezt követően a fiatalabb korú erdőkből válogatva mielőbb gondoskodni kell a

11 jövő magtermelő állományainak kiválasztásáról. Ezt a munkát legcélszerűbben az üzemtervezéssel lehet és kell összekapcsolni. Lassan növő lombos fafajaink esetében kb éves korban az állomány minősége már jól elbírálható, illetve annak nevelővágások révén történő az elsődleges rendeltetésnek megfelelő céltudatos kezelése kedvezően lehetséges. Eddig a jó termőhelyen levő állományok kiválasztására törekedtünk. Természetesen az elsődleges cél a jövőben is ez marad. Emellett azonban foglalkoznunk kell a rossz termőhelyen levő, ökotípus jellegű állományokból történő kiválasztással is. Murányi János DOBROSZLÁV LAJOS TAPASZTALATOK A BAKONY MAGTERMELŐ ÁLLOMÁNYAINAK KIJELÖLÉSE SORÁN 1982 nyarán őszén ismét megkezdődött hazánkban az idős tölgy és bükk magtermelő állományok helyszíni kijelölése és minősítése, mert az között kijelölt 7981 ha-ból az ben történt revízió után 410 db, 2846 ha törzskönyvezett lombos magtermelő állomány maradt Magyarországon. Az között eltelt 12 év alatt ezek kezelése, ápolása, rvédelme, nyilvántartása és ellenőrzése [amit 1951 óta rendelet ír elő feledésbe merült? elhanyagolódott? Nem lehet tudni. Három erdőgazdasági táj: az Északi-Eannonhát, a Magas-Bakony és a Bakonyalja területét helyszínelő bizottság tagjaként vettem részt a tölgy, bükk magtermelő állományok ismételt kijelölésében és számolok be röviden néhány tapasztalatról. Az erdőgazdaságok (Balatonfelvidéki EFAG és az MN Veszprémi Erdőgazdasága), a területen gazdálkodó termelőszövetkezetek (kemenesszentpéteri Petőfi Mgtsz és az ajkai Vörös Csillag Mgtsz) részéről magtermelő állománynak bejelentett területek előzetes szűrése (kis terület, fiatal kor stb.) után, a következő erdőrészletek kerültek minősítésre: Balatonfelvidéki EFAG (Keszthely) 19 községhatárban 34 db erdőrészlet 363,6 ha, MN Veszprémi Erdőgazdasága (Veszprém) 2 községhatárban 2 db erdőrészlet 49,8 ha, Petőfi Mgtsz (Kemenesszentpéter) 1 községhatárban 1 db erdőrészlet 3,4 ha, Vörös Csillag Mgtsz (Ajka) 1 községhatárban 1 db erdőrészlet 14,4 ha, 23 községhatárban 38 db erdőrészlet 431,2 ha. Farkasgyepü, Csehbánya és Németbánya községhatárokban a fenti 431,2 hektáron kívül 363 hektár összterülettel egy erdőtömböt, amely országos természetvédelmi terület, egyben az egyetem kísérleti területe, II/3-as, azaz gén-

12 A "felülvizsgált és elfogadott erdőrészletek aránya, fafajonkénti bontásban Helyszínelt állomány Fafaj Alkalmas Alkalmatlan Összes ha 0/ ha % erdőrészlet ha % KTT 8,0 8,1 90,5 91,9 5 98,5 100,0 KST 110,5 89,7 12,7 10, ,2 100,0 SZT 37, ,7 100,0 B 127,2 74,0 44,6 26, ,8 100,0 Összesen: 283,4 65,7 147,8 34, ,2 100,0 rezervátumból szelektált magtermelő állománynak javasoltunk. Ebben az erdőtömbben a meglevő fiatal, középkorú ési< iős (5-105 éves) állományok folyamatosan biztosítanak magtermést. Az állományok minősítése Minden erdőrészletben egy m-es mintaterületen törzsenkénti minősítést végeztünk. Ez a mintaterület az egész erdőterületet kellett reprezentálja, vagyis nem a legjobb, de nem is gyenge, hanem a legjellemzőbb, átlagos záródású, törzsminőségű stb. terület kellett legyen. A mintaterületen levő törzseket négy fő jellemző törzsalak, csavarodottság, korona és villásodás öt fokozatba való sorolása alapján minősítettük. Külön vizsgáltuk az állományok egészségi állapotát, homogenitását, a megközelíthetőséget, az izoláltságot, a mezoklíma hatását a magtermés szempontjából, valamint a tömbösítés lehetőségét. Mindezek alapján az erdőrészietet valamelyik magtermelő állomány kategóriába soroltuk. A magtermelő állomány kategóriákban a nemzetközi OECDrendszer követelményei, elvárásai is rögzítésre kerültek. A kategóriakritériumok bizonyos mértékig meghatározzák az állománnyal kapcsolatos legfontosabb nevelési beavatkozásokat, mégis feltétlenül szükséges volt a éves korig fenntartandó magtermő fák számát meghatározni. Ez a hektáronkénti végső törzsszám természetesen a fafajtól is függ. Idős állományokról lévén szó, amelyekben az erdőnevelési munkák nem kimondottan a magtermelést szolgálták, több esetben az ideális magtermelő állomány törzsszámánál magasabbat kellett megállapítani. Meghatároztuk a legsürgősebb három éven belül végrehajtandó nevelővágás mértékét, esetleges második koronaszint és cserjeszint szerepét, a legértékesebb állományokban a kerítés létesítését. Már a helyszíni minősítések kezdetén feltűnt, hogy viszonylag kevés a bejelentett erdőrészletek között a valóban kiváló minőségű. A törzsenkénti minősítés igen hasznosnak, szemléletformálónak bizonyult. Gyakran szemrevételezéssel szépnek látszó állományban a törzsenkénti minősítés után alig volt l-es, 2-es minőségű törzs. Előfordult, hogy az erdőrészietet a szinte minden egyes törzsön tapasztalt, a törzsminőséget rendkívül lerontó és öröklődő vilásodás miatt kellett kizárni. A 2. táblázatban látható, hogy a vizsgált 38 erdőrészletben csak három valóban jó minőségű, a kiváló törzs magtermelő állomány kategóriába sorol-

13 Magtermelő állományok kategóriánkénti minősítése Magtermelő állomány KTT KST SZT B Összes kategória erdő erdő erdö- erdő erdőrészlet ha részlet ha részlet ha részlet ha részlet ha II/l. Kiváló vagy törzs 1 34,0 2 33,9 3 67,9 24,0 II 2. Kiválasztott, szelektálható III 1. Azonosított, 1 8,0 1 3,4 "8 81, ,0 32,8 tömeget adó 8 100,7 1 3,7 2 11, ,1 41,0 III 2. Különleges, vagy extra 1 6,4 1 6,4 2,2 összesen: 1 8, ,5 2 37, , ,4 100,0 Kizárva: 4 90,5 3 12,7 6 44, ,8 Vizsgált: 5 98, ,2 2 37, , ,2 ható állományt találtunk. Különösen feltűnő e minőségbeli differenciáltság fafajonként: Már a bejelentettek között is rendkívül kevésnek tűnt a kocsánytalan tölgyes erdőrészletek száma. A minősítés után a három erdőgazdasági tájban mindössze egy (8,0 ha-os) erdőrészlet bizonyult magtermelésre alkalmasnak. A z o r s z á g e g y i k l e g n a g y o b b b ü k k e l ő f o r d u l á s i t e r ü l e t é r ő l l é v é n s z ó, c s u pán kettő kiváló minőségű erdőrészietet találtunk (33,9 ha). Remélhetően a II/2-es, kiválasztott, szelektálható kategóriából kellő gondossággal és szakmai odafigyeléssel végzett állománynevelő beavatkozás után, a jövőben még néhány erdőrészlet magasabb kategóriába sorolható lesz. Nem jobb a helyzet a kocsányos tölgy esetében sem. A vizsgált 13 erdőrészletből egyet (3,4 ha) lehetett a II/2-es kategóriába sorolni. A legtöbb elsősorban azonális előfordulásokból eredő minőségi mutatók miatt csak tömeget adó magtermelésre alkalmas. Ajka községhatárban olyan 74 éves, tehát 1908-ban telepített szlavón tölgy állományt, minősítettünk, amely különösen a jelentős egybefüggő területe miatt (egy erdőrészlet 34.0 ha) kiváló minősége alapján további ökológiai, genetikai, faállomány-szerkezeti és esetleg fiziológiai feltárást érdemel. Összegezve megállapítottuk, hogy a magtermelő állománynak bejelentett és minősített 431,2 ha-ból mindössze 67,9 ha (15,7%) a genetikailag jó minőségű, kiváló vagy törzs magtermelő állománynak megfelelő terület. E tény még a minősített állományok idős korát (egy erdőrészlet kivételével év közöttiek) figyelembe véve is mindenképpen elgondolkodtató és az erdőnevelési munkák során végzett szelekciós válogatás fokozott szakszerűségének igényét jelzi. A minősítő bizottság valamennyi tagja hiányolta a fiatalabb, középkorú állományok kijelölését, minősítését. A középkorú állományok nagyfokú alakíthatósága a jövő magtermelő álolmányainak a biztosítéka. Remélhetően ezek kijelölésére is mihamarabb sor kerül.

14 Törzsminősítés a Magasbakonyban További teendők A magtermelő állományokkal kapcsolatos további teendőket a következőkben javasoljuk: 1. A lehető legsürgősebben ki kell értékelni a helyszínelő bizottságok által felvett adatlapokat. 2. A magtermelő állományok minősítésében már részt vett, tehát azonos, vagy közel azonos szemléletet követő szakemberek irányításával legalább a II'1-es (esteleg II/2-es) kategóriába sorolt erdőrészletekben a helyszínen Iki kell jelölni a magtermelő fákat, valamint a következő gyérítéskor feltétlenül kitermelésre kerülő beteg, sérült, villás stb. törzseket. 3. A magtermelő állományok határait az irányelvekben előírt módon, jól láthatóan ki kell jelölni. 4. Olyan kezelési utasítást kell összeállítani, amely tartalmazza: a gyérítések gyakoriságát, mértékét és az állománykímélő technológia leírását, olyan térbeli rend kialakítását, amely biztosítja a kijelölt magtermelő fák legideálisabb koronafejlesztését, a magtermelő állomány védelmét (kerítés szükségessége), az eddig ismert és javasolt termésfokozó eljárások módszereit, a biotikus károsítok elleni védekezési módokat,

15 a magtermés esetén követendő begyűjtési előírásokat (elkülönítés, helyszínen történő mérés stb.), a származás szavatolását biztosító ellenőrzési és a kategóriánkénti nyilvántartási rendet. Fafajpolitikai irányelveink az őshonos, természetes úton felújuló kemény lombos fafajaink és azok között is elsősorban a tölgyek és a bükk fafajok maximális f ahozamának elérését követelik meg. Az adott termőhelyi viszonyok között e fafajaink által elérhető fatömeg mindenkor szakfeladataink közé tartozott. A legkiválóbb erdőállományok kiválasztása, az azokon végzett szelekciós tevékenység, állományaink genetikai értékének állandó javítása jól felfogott érdekünk, egyben az utánunk következő generációk iránti kötelességünk í LEGFONTOSABB GÉNÁLLOMÁNYA FAFAJAINK DR. MÁTYÁS VILMOS Az évszázadokon át kényszerű tűzifatermelés olyan erdőket hagyott ránk zömmel, amelyek faállománya a jelen szükségleteink kielégítését szolgáló, okszerű erdőgazdálkodás lehetőségét nagyrészt rontja. Kedvezőtlen a fafajösszetételünk és leromlott a főbb fafajok génállománya. Fontos érdek fűződik így erdei fafajaink ezek között elsősorban a tölgy és a bükk nemesítéséhez és utóbbiak kellő elterjesztéséhez. Hasznos eszközök ehhez az újabban felkarolt magtermelő állományok. Gyakorlatilag megvalósítható tömeges nemesítést jelentenek. Kérdés azonban, hogy ezt faállományaink kormegoszlása milyen mértékben teszi lehetővé? mit is kell tenni? A Magyar Középhegységben és a Dunántúlon ahol erdeink tömörülnek főleg a XIX. században folyt, de már régebbi keletű kíméletlen erdőhasználat, gyakori sarjerdő-gazdálkodás az erdők állapotára súlyos következményekkel járt. Ezek az állományok génkészletükben nagyobbrészt elszegényedtek, hogy úgy mondjuk elkorcsosultak. A nemes fajok sokhelyütt kiszorultak, értéktelenebb fafajok vették át a vezérszerepet. így következett be a nemes tölgyesek és bükkösök összezsugorodása, a cser és a gyertyán túlzott térfoglalása. Elképzelhető, hogy a leromlott erdőállományban milyen készletleszegényedés következett be: mindig a legjavát termelték ki, szinte szálalásszerű használatok folytak. Fazekas Mihály is írja a Ludas Matyi"-ban. hogy a legszebb törzseket dönteni az építkezés céljára". A vasutak, gyárak építkezéseihez is csak a legszebb, legkiválóbb anyagot keresték és az erdőkben sok selejt, genetikailag értéktelen anyag maradt vissza. A hamuzsírfőzéshez a legszebb bükköket döntötték. Aztán a tarvágásos gazdálkodás már nem válogatott semmiben, a vágásterületeket nem újították fel, s ott az nőtt, amit a természet éppen produkálni tudott. A területet legeltették, talaját tönkretették, s ma az erdőgazdaságok terveiben a rontott erdők" átalakítása a legkeservesebb feladat.

16 Már a millennium idején felismerte Bedő Albert országos főerdőmester a tölgy visszaszorulását, s ezt az ország legértékesebb fafajának tartva, mindent elkövetett, hogy a kipusztult tölgyeseket értékes származású, szlavóniai makkal újítsák fel. Ezen akció maradványai ma az ország legkitűnőbb tölgyállományai. Az Alföld fátlanságába beletörődni nem tudó Kaán Károly, az agilis Kiss Ferenc és sokan mások mindent elkövettek az alföldi sík területek erdősültségének emelésére, az e területen ősi lombfák elterjedését azonban csak nagy anyagi áldozatokkal a vízgazdálkodás rendezésével lehetne rekonstruálni. Addig is, bele kell törődnünk a kényszerű fenyvesítésbe. Ma legfontosabb feladatunk a legértékesebb fafajaink további degradációjának, visszaszorulásának megakadályozása. Gazdasági jelentőségük miatt nemesítésükről nem mondhatunk le! A legjobb állományok elszaporítása már régi gondolat, de a mai napig sajnos kevés megértésre talált. Pedig tényleg, gyakorlatilag megvalósítható nemesítésről van itt szó! A nemesítés egyéb módszerei a plantázsoktól eltekintve kísérleti stádiumban vannak, az egyedüli tömeges szelekció a magtermelő állományokon keresztül érhető el. Sali Emil: Megjegyzések..." című tanulmánysorozata tömör átnézetét adja fafajonként fagazdálkodásunknak. Eszerint: Kocsányos tölgyeseink 10%-a sarjerdő, van tehát mit nemesíteni"! Itt a génkészlet a zalai, vasi, veszprémi, somogyi és baranyai területeken van. A kocsánytalan tölgyből 85,8 ezer ha szálerdő mellett 102,9 ezer ha sarjerdő van! Igen vigasztalan helyzet,, mivel a legnagyobb területen elterjedt fafaj van genetikailag a Legrosszabb helyzetben! Hihetetlen mennyiségű makk-készletre lenne szükség, de honnan, ha nincs magtermelő állomány kellő számban? Itt semmiféle szövettenyészet nem segíthet! A legszebb szálerdők az Északi-Középhegységben vannak, itt kell a vízgazdálkodás feljavításával (árkolással!!!) a termőkészséget fokozni és minden, továbbtenyésztésre alkalmas állományt védelem alá kell venni! A kedvezőtlen állapotokra jellemző, hogy a kimondott kocsánytalan tölgy termőterület a Zempléni-hegység pl. 2/3 részben sarjeredetű állományokból áll! A legszebb szálerdők viszont Zala, Vas, Veszprém megyékben vannak. Ezek lesznek tehát a magellátás központjai. Ismét más kérdés, hogy szükségből e tájból az erdősítési anyag az ország keleti végében felhasználható-e? A csertölgyet azt hiszem, Magyarországon nem kell félteni, bár 12,2%-os elterjedése 5,2% sarjállománnyal van terhelve, azaz csereseinknek majdnem a fele kis értékű! Hajdan tűzifának így is megfelelt, de ma már főleg mind ott, ahol nemesebb fafajt szorított ki, átalakítására van szükség. Űjból és i:- metélten csak nemes, illetve legalább elfogadható erdősítési anyagra lesz szikség! Nagy baj van bükköseinkkel. Bár itt a sarj állományok területe csak kisebb t ;edék, de ezek igen szomorú állapotban vannak. Az összes erdőgazdaság az ilyen állományok lecserélését, illetve szálerdőkké való átalakítását tervezi. E j hihetetlen mennyiségű, sok száz millió bükkcsemetét igényelne, figyelembe véve, hogy a fiatalabb korosztályokban mindenfelé nagy hiányok vannak. Tudnivaló, hogy a jelenlegi országterületen már igen régi idők óta folyik a mesterséges telepítés. Érintetlen autochton állományok legfeljebb a hegyvidéki bükkösökben és kocsánytalan tölgyesekben találhatók. Egyebütt a legkülönfélébb származású ültetési anyag, makk, csemete stb. került sokszor a fajnak nem megfelelő területre. így az állományok egy része bizonytalan származású ültetési anyagból származott, a termőhelyállékonyság sok helyen

17 megbízhatatlan, genetikai szempontból értéktelen állományok keletkeztek. Az ökológiai tájrendezés alapelvei szerint végzett telepítéseknél messzemenőleg szem előtt kellene tartani a táj egykori, őshonos fafajainak a lehetőség szerintni rekonstrukcióját. A legelterjedtebb lombfa faj csoportot a kocsánytalan tölgy fajok képezik. A sorozatba (series) tartozó három faj: 1. Quercus petraea az üdébb, hűvösebb oldalak és völgyaljak fája, a gyertyánnal szeret elegyedni. 2. Quercus Dalechampii a szárazabb, délies és nyugati kitettségek melegebb, cserrel elegyes termőhelyek fája. Míg előbbi nyugat-európai, oceanikus faj, ez balkáni mediterrán jellegű. 3. Quercus polycarpa a két előbbinél nálunk kisebb területen, főleg átmeneti alakokban fordul elő, jellegében,,molyhostölgy szerű". A makk begyűjtésénél ezeket a fajokat (melyek sokak számára még ma is ismeretlenek) természetesen összekeverték, így ma minden törvényszerűség nélkül, a legkülönbözőbb vízgazdálkodási fokokban előfordulhatnak. Ugyanez a helyzet a későn és korán virító szlavóntölggyel. Ezek a mikrorelief szerint alakultak ki: a mélyebb, üdébb, későn felmelegedő talajokon a későn virító, a magasabb, szárazabb, korán felmelegedő részeken a korán virító változat. Ez azonban csak az őshonos területeken volt így. Az összekevert makk miatt ma teljesen keverten is előfordulhatnak. A genetikai célú kiválogatásnál mindezeket figyelembe kell venni! A génelszegényedés a hazai erdőkben olyan mértékű, hogy kifogástalan autochton egyedeket igen ritkán lehet találni. Mégis, viszonylagosan legjobb állományok in situ, vagyis az eredeti termőhelyen való fenntartása nélkül, a jövőben még nehezebb helyzetbe jutunk. Egyszerűen nem lesz olyan állomány, amelyből a nemesítési munka kiinduljon. Mivel azonban minden faállomány csak egy bizonyos maximális korig tartható fenn, gondoskodni kell a kiöregedő, kiváló állományok utódállományainak létrehozásáról. Vizsgáljuk meg, hogy országos viszonylatban a főbb állományalkotó fafajok fiatal állományai kellő mértékűek-e? A tölgyeknél az idős korosztályokban a szabályos állapothoz képest még mindig hiányok vannak. A 36 ezer hektár 81 évesnél idősebb faállománynak legalább 10%-áí kellene magtermelés érdekében fenntartani és megfelelően kezelni! A legfiatalabb korosztályt kivéve, mindenütt többletek vannak. Országos viszonylatban 3600 ha magtermő állományt feltétlen javasolni lehet. A revízió előtt kereken 4000 ha volt törzskönyvezve!!! A csernél a fiatal. állományok jelentős megfogyatkozása ( 10 ezer ha) a fafaj visszafejlesztésével van kapcsolatban. A közepes korú állományoknál a múlt idők cseresítési kampánya miatt sok a többlet, de idős állományokban jelentős hiány van (igaz, hogy a csert 100 év felett csak kivételesen tartják fenn). A csernél a fő problémát a fagylécképződés, gombásodás, bélrothadás okozza, melynek oka a nem megfelelő termőhely. Két változata a Qu. Cerris var. austriaca és var. Cerris közül az előbbi a nyugati, üdébb termőhelyi, az utóbbi a szárazságtűrő ökotípus. Itt lép fel a fehér- és vöröscser probléma is. A génrezervációkat a Faipari Kutatóintézet vizsgálataival és eredményeivel kellene egyeztetni. Az idős állományok megfogyatkozása miatt ez már eléggé megkésett feladat! Pedig csereseink a magyar erdőgazdálkodás nélkülözhetetlen

18 Legfontosabb fafajaink kormegoszlása A MÉM ERSZ adatai, é v e s összes 7o Tölgy van ,1 sz. áll Cser van ,8 sz. áll i Bükk van ,8 sz. áll "r* állományai, s a j ö v ő b e n is m e g kell tartsák s z e r e p ü k e t a z a u t o c h t o n t e r m ő helyeken, mivel más fafajokkal való helyettesítésük erőltetése az ökológiai egyensúlyt veszélyezteti! Tudomásul kell vennünk, hogy klímánk és vízgazdálkodási helyzetünk a cser ősi termőhelyein e fafajnak biztosít előnyt... A bükk valamennyi állományalkotó fafajunk között a legkedvezőtlenebb helyzetben van, mivel fiatal állományai az adatok szerint állandóan fogynak. Országos viszonylatban az 1 30 éves bükkösökben kb. 11 ezer hektár a hiány! A középkorú állományokban mutatkozó többletek a századfordulótól a legutóbbi évtizedekig folyamatban volt túlhasználatokból erednek között voltak a legnagyobb kitermelések, s ebből kb ha többlet keletkezett a ma éves állományokban. A legközelebbi utánpótlás biztosítottnak tűnik, de veszélyben van a jövő század bükköseinek fenntartása! Ezért a bükkösökből a 81 év feletti állományokat olyan módon kellene kezelni, hogy kb ha-on a felújítást és a csemete-, illetve magtermelést össze lehessen egyeztetni. A revízió előtt már 2281 ha bükk magtermő állomány volt törzskönyvezve. A fiatalosokban levő hiány és a sarj állományok átalakítása minimálisan 200 millió csemetét igényel, s ez csak kb. fél évszázados programmal valósítható meg. * A nem őshonos fafajok, s főleg a fenyők nemesítése az autochton fafajok problémái mellett másodrendű jelentőségű olyan értelemben, hogy itt sokkal könnyebb a nemesítő munkája. A nemesnyárak, árbócakác, vöröstölgy, az erdeifenyő, lucfenyő, vörösfenyő genetikai kutatása már eddig is szép eredményeket hozott. Magplantázsokkal megoldottuk az erdeifenyőmag-szükséglet kielégítését. Néhány őshonos fafajunk azonban pusztulásra van ítélve: a molyhos tölgy, a hazai őshonos nyarak, számtalan kísérő fafaj (pl. a berkenyék). Ezeket in situ szigorú védelem alá kell venni és elszaporításukról is gondoskodni kellene. Ide tartozik a magyartölgy néhány hazai állománya is. Mindezeken túlmenően, feladatunk kell legyen a már egy évszázad előtt Simonkai által sürgetett Quercetum fajtagyűjtemény összeállítása, hiszen tölgyország"' vagyunk.

19 DR. JÁMBOR LÁSZLÓ, MAROSI GYÖRGY A MUNKAERŐKIVÁLTÁS NÉHÁNY ERDŐGAZDASÁG! PROBLÉMÁJA A termelés munkaigényességének csökkenése, a m^unkaerö holtmunkával történő felváltása nem lehet öncélú folyamat. A kiváltó okok és a gépesítés hatásának komplex értékelése szükséges ahhoz, hogy az élőmunka holtmunkával történő helyettesítése társadalmi-gazdasági, és műszaki-technikai oldalról egyaránt megalapozott legyen. Az erdőgazdaságok alapvető feladata a tartamos erdőgazdálkodás érdekében az erdőalap nagyságát értékben növelni (esetleg szinten tartani), és a vertikum adta lehetőségek mellett megoldani a faanyag ésszerű értékesülését, Míg az első funkció a népgazdasági, addig az utóbbi a vállalati érdekhez kapcsolódik ma szorosabban. A vállalatok a kitűzött célokat különböző erőforrásaik (élő és holt munka) felhasználásával érhetik el. Az egyes korlátozottan egymásra átváltható erőforrások részarányát a gazdaságosság mint kiinduló elv mellett több tényező befolyásolja (ezek egyike lehet a létszámalakulás). Az erdőgazdaságnak mint szervezetnek, funkcióit és a különböző tényezőket szem előtt tartva lehet és kell a termelőerők egyes elemeinek fejlesztését megtervezni és megvalósítani. Ez zömében a műszaki fejlesztéssel valósul meg. Így egy-egy beruházás elhatározásánál is célszerű ezt a szemléletet a jelenleginél jóval erősebben érvényesíteni. Nem lenne nehéz negatív példával megerősíteni az előbbiek fontosságát. Ezek a gondolatok és Andor József,,A motorfűrész első helyen marad?" című cikke (Az Erdő sz.) késztettek bennünket arra, hogy a munkaerőkiváltás néhány erdőgazdasági problémájával foglalkozzunk. A hivatkozott cikkben a szerző a Zalai EFAG példáján keresztül a motorfűrészre alapozott fakitermelés ÖSA-gépsorral történő felváltásának a termelés önköltségére gyakorolt hatását bemutatva arra a következtetésre jut, hogy mivel az élőmunkaigényesség csökkentése jelentős költségnövekedést eredményez, a termelékeny gépek alkalmazására mindaddig, amíg elegendő fizikai munkaerő áll rendelkezésre, csak szűk körben kerülhet sor. Általános elterjedésük csak a fizikai munkaerő számának jelentős csökkenésével várható. Egyetértünk a szerző azon megállapításával, hogy a jelenlegi költségviszonyok mellett az élőmunka holtmunkával történő felváltása költségnövekedést eredményez, és ésszerűtlen gépesítéssel a termelés önköltségét nem célszerű növelni. Kérdés azonban, hogy lesz-e elegendő munkaerő? Ahhoz, hogy erre a kérdésre megközelítő pontossággal választ tudjunk adni, mindenekelőtt az elmúlt évek munkaerő felhasználását kell közelebbről megvizsgálnunk. «Az 1. táblázat az 1971-től 1980-ig terjedő időszak létszámalakulá-

20 A létszámalakulás fontosabb adatai Összes foglalk !! Ebből: Teljes munkaidős létszám :: Teljes munkaidősökből fizikai ! ' 27 53:: alkalmazott í 5 59: Fizikai létszámból állandó fogl S 24 66' időszaki foglalk " 2 78Í sának fontosabb adatait tartalmazza. (A cikkben közölt adatok minden esetben a 13 EFAG-ra vonatkoznak.) Az erdő- és fafeldolgozó gazdaságok átlagos állományi létszáma a vizsgált időszakban 14,1%-kal (5780 fővel) csökkent, s ennek 98,7%-a (5703 fő) a teljes munkaidős létszám változására vezethető vissza. A munkaügyi statisztikában a korábban alkalmazotti létszámban szereplő, kisegítő állományba tartozó dolgozókat 1976-tól az állandóan foglalkoztatott fizikai állományúak között kell kimutatni. Ezek létszáma 1975-ben 1075 főt tett ki. A táblázatban szereplő adatokból levonandó következtetések realitása érdekében ezzel a létszámmal az alkalmazottak és az állandó fizikaiak adatait 1976-tól kezdődően folyamatosan módosítanunk kell. (Feltételeztük, hogy létszámuk ezalatt az idő alatt nem változott.) Az így korrigált adatok szerint a teljes munkaidősökön belül az alkalmazotti létszám alig mindössze 332 fővel csökkent. A létszámcsökkenés döntő többsége (5371 fő) tehát a fizikai létszám csökkenéséből származott. (Igaza lehet dr. Kuthy Gyulának, aki,,az ERDŐ évi 12. számában arról ír, hogy a nem fizikai területeken dolgozók létszáma több a kívánatosnál.) Az ismertetett adatok arra mutatnak rá, hogy a vizsgált időszakban végrehajtott kemizálás és gépesítés elsősorban az időszaki munkákat váltotta ki, az állandó munkások létszámára azonban ez idáig nem volt csökkentő hatással. A sorrendet megfordítva, fogalmazhatunk úgy is, hogy az időszaki munkások létszámának csökkenését kellett kemizálással és gépesítéssel pótolni. Mi várható az elkövetkező években? Az időszakiak létszámának csökkenése lassan érkezik a végső határhoz, oda, amikor már nem, vagy alig lesz a vállalatoknak időszaki munkában foglalkoztatott dolgozója. Ha a fizikai foglalkoztatottakat tovább bontjuk állandó és időszaki foglalkoztatottakra, láthatjuk, hogy az állandó munkások létszáma növekedett tíz év alatt 687 fővel míg az időszakiaké egyharmadára csökkent. Lényegében tehát a munkáslétszám csökkenése teljes mértékben, s ezen keresztül az erdő és fafeldolgozó gazdaságok létszámváltozása túlnyomó többségében az időszaki munkások számának jelentős csökkenésére vezethető vissza. A 2. táblázatból kitűnik, hogy a létszámcsökkenés legérzékenyebben az erdőművelést, majd a fahasználatot érintette. A fafeldolgozásban foglalkoztatottak létszámának csökkenése nem érte el az,500 főt, a segédüzemágak létszáma pedig a gépesítettség fokozódása következtében növekedett. Véleményünk szerint az erdőgazdasági vállalatok műszaki fejlesztése az utóbbi néhány évben fordulóponthoz érkezett. A korábbi kézimunkára alapo-