NEM TE VAGY AZ ADÓS, HANEM A BANK TARTOZIK NEKED!

Átírás

1 NEM TE VAGY AZ ADÓS, HANEM A BANK TARTOZIK NEKED! (AMIT NEM MONDTAK EL NEKED A BANKI HITELEZÉSRŐL, A BANKRENDSZERRŐL ÉS A PÉNZRENDSZERRŐL) Az a szerencse, hogy az emberek nem értik a banki rendszer működését. Ha értenék, már holnap kora reggel forradalom lenne. (Henry Ford) A szerencse azonban mint tudjuk forgandó! Három hónapja, legnagyobb megdöbbenésemre, tudomásomra jutott, hogy a bankok hitelezési tevékenysége azzal, a közvéleményben elterjedt információval ellentétben, miszerint a banki kölcsönök forrása a jegybanktól vagy más bankoktól kölcsönvett pénz, illetve a betétesek által a bankokban elhelyezett pénz egy része valójában egyáltalán nem a fentiek szerint zajlik. Mivel az ügyvédi praxis megkezdése előtt, 2014-et megelőzően közel tíz évig a bankszektorban dolgoztam jogászként, szöget ütött a fejembe, hogy a munkaadóim minket, banki jogászokat, saját indíttatásukból voltaképpen sohasem tájékoztattak a banki pénzforrások eredetét illetően, amikor pedig rákérdeztünk arra, hogy honnan származott az a sok svájci frank a deviza alapú kölcsönökhöz, egy pénz- és tőkepiaci műveletekkel foglalkozó, vezető beosztású kollégától azt a választ kaptuk, hogy swap ügyletek keretében külföldi bankokkal forintbetéteket cseréltek svájcifrankbetétekre. A fentiek mellett, azok a körülmények, hogy a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság nyomán a külföldi médiában számos cikk látott napvilágot a globális pénzügyi rendszert irányító piaci szereplők által elkövetett visszaélésekről, Magyarországon pedig az ún. devizahitelek kapcsán adtak hangot sokan annak a véleményüknek, hogy hatalmas csalás történt, ezek a fejlemények arra indítottak, hogy a szabadidőmben megpróbáljak alaposan tájékozódni a banki hitelezés pénzügyi részét illetően. Az alábbiakban összefoglalom, hogy az elmúlt három hónapban milyen információkat sikerült összegyűjtenem, valamint hogy azokat jogászként értékelve, milyen következtetéseket vontam le belőlük. Mivel nem közgazdász vagyok, hanem jogász, és a pénzügyi tárgyú szaksajtóban szereplő grafikonokkal ábrázolt adatokhoz a szerzők nem fűznek részletes, a számítási módszertanokat is feltáró magyarázatokat, így elképzelhető, hogy egyes adatokat esetleg nem megfelelően értékeltem. De a lényeget illetően nem valószínű, hogy tévednék. A jelen összefoglalásban idézett jogszabályrészek a 2012 októberi és az azutáni időállapot szerint irányadó jogszabályokból valók, és noha a bankok és ügyfeleik közti hitel- és kölcsönjogviszonyok tekintetében korábban is hasonló volt a szabályozás, ez az írás a jogszabályok folyamatos változása és az egyedi szerződések specifikumai így különösen a devizahitelezéshez kapcsolódó szerződésekben előforduló jogi képtelenségek és tisztességtelen feltételek szinte végtelennek tűnő variációi - miatt nem alkalmas arra, hogy a bankok és ügyfeleik által aláírt egyes hitel- és kölcsönszerződésekkel kapcsolatban felmerült jogvitákban mindenfajta módosítás nélkül alkalmazható legyen. Mivel azonban ez az összefoglaló olyan információkat és adatokat tartalmaz, 1

2 amelyek mindenfajta hitel- és kölcsönszerződés tehát mind lakossági, mind céges, mind forint, mind deviza alapú hitelkonstrukciók, mind ingatlanfedezetes, mind ingatlanfedezet nélküli kölcsönök, mind hitelkártya-szerződések esetében kiindulópontul szolgálhatnak a jogtalan banki követelések elleni védekezéshez, ezért ebből az írásból bárki térítésmentesen és változtatás nélkül meríthet, felhasználhat és kimásolhat részleteket, hiszen a célja a tájékoztatás mellett az, hogy segítséget nyújtson azoknak, akiket otthonuk, javaik és létbiztonságuk elvesztésének réme fenyeget. Tekintettel arra, hogy ezt az összefoglalót térítésmentesen lehet felhasználni, és a benne foglaltak pusztán a saját véleményemet tükrözik, ezért kizárok mindenfajta felelősséget azokért az esetlegesen bekövetkező károkért, veszteségekért, költségekért, amelyek a megfogalmazott véleményem mások által történő terjesztéséből, illetve bármilyen jogvitában vagy eljárásban való felhasználásából eredően bárki oldalán felmerülhetnek. AZT SZERETNÉM KÉRNI, HOGY A JELEN ÍRÁSBAN KÖZÖLT INFORMÁCIÓKRÓL VALÓ TUDOMÁSSZERZÉST KÖVETŐEN SENKI SE INZULTÁLJA A MEZEI BANKI DOLGOZÓKAT, MERT ŐK UGYANÚGY NINCSENEK BEAVATVA EZEKBE A TUDNIVALÓKBA, MINT A KÖZVÉLEMÉNY. AZOKNAK PEDIG, AKIK ENNEK AZ ÖSSZEFOGLALÓNAK AZ ELOLVASÁSA UTÁN AZONNAL ROHANNÁNAK KÖVETELÉSEKET VAGY BEADVÁNYOKAT BETERJESZTENI A PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEKHEZ, A PÉNZÜGYI FELÜGYELETI SZERVEKHEZ, A BÍRÓSÁGOKHOZ VAGY A VÉGREHAJTÓKHOZ, JAVASLOM, HOGY EZT MEGELŐZŐEN KONZULTÁLJANAK EGY, A BANKI ÉS PÉNZÜGYI JOGHOZ ÉRTŐ ÜGYVÉDDEL, ÉS KÉRJENEK SEGÍTSÉGET A SAJÁT BEADVÁNYAIK ELKÉSZÍTÉSÉHEZ!!!!!!! Előzetes időpont-egyeztetést követően akár hozzám is lehet fordulni jogi tanácsadásért. Kívánom mindenkinek, hogy az új évben, megszabadulva az őt nyomasztó gondok és félelmek terhétől, elkezdhessen egy boldogabb, vidámabb, emberibb, új életet élni! Budapest, december 31. Üdvözlettel: Dr. Gyarmati Éva ügyvéd telefon: gyarmatieva@t- .hu Facebook: Niké Nemeszisz 2

3 TARTALOMJEGYZÉK 1. Hitelpénzteremtés a kétszintű bankrendszerekben 5.o. 2. A hitelpénzteremtés és a kétszintű bankrendszerek további elhallgatott jellemzői 6.o. 3. A középkori pénzhamisító pénzváltók.7.o. 4. A pénz fogalma 9.o A hitelpénz szó jelentése 9.o A hitelpénz avagy a számlapénz mint bankpasszíva 11.o Különbségek a készpénz és a bankok tartozása között.12.o A bankszámla-követelés nem mindig pénz 14.o A különféle pénzeszközök kibocsátására vonatkozó jogszabályi rendelkezések.15.o Bankjegy és érme kibocsátása. 15.o Elektronikus pénz kibocsátása 16.o Számlapénz kibocsátása jogszabályi felhatalmazás nélkül..16.o. 5. A modern pénzrendszer.20.o A polgári jog alapelvei..20.o A modern pénzrendszerek anomáliái 22.o A pénzkibocsátás anomáliái 22.o Tőke nélküli finanszírozás 23.o Az igazi pénz fogalma a közgazdasági szakirodalomban..25.o Könyvelési anomáliák a tőke nélküli finanszírozási gyakorlat miatt.28.o Az árnyékbankrendszer 30.o A kamat matematikai problémája 31.o A gazdaság manipulálása hiteldömpinggel és pénzhiánnyal.34.o Tőke- és vagyonkoncentráció.38.o A kamatra és hitelpénzre épülő magánpénzrendszer mint piramisjáték..39.o A világ adóssága és vagyona számokban.41.o. 3

4 6. A hitelpénzre és kamatra épülő magánpénzrendszer törvénytelen és jogtalan mivolta 42.o A szerződési akarat és a felek közötti jogviszony..42.o A banki pénzteremtés és a pénzkölcsönök esetén a jog szerint végbemenő tulajdonjogátruházás összeegyeztethetetlen volta 44.o A hitelkártya-szerződések hibái.47.o A hitelkamatok bankok általi felszámításának törvénytelen volta 50.o A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségének elve 51.o Kik szolgáltatnak a pénzügyi intézmények helyett valójában, és kiknek tartoznak az adósok?...51.o A banki pénzteremtés és a természetjog...52.o. 7. Az ügyfelek megtévesztése a hitelfelvétellel járó kockázatokat illetően.53.o A hitelintézetek tájékoztatási kötelezettségének megszegése..53.o Az árfolyamváltozás előrejelezhetősége.54.o Az ausztráliai devizahitelezés mint minta.56.o Ami a banki ügyfél-tájékoztatókból kimaradt.57.o A bankok iránti bizalom vége.59.o. 8. A hitelintézetek eljárásának lehetséges büntetőjogi vonzatai.60.o Pénzhamisítás, piramisjáték szervezése vagy csalás gyanúja?...60.o Zsarolás..62.o Bűnsegély 63.o A hitelintézetek jogtanácsosainak felelőssége 64.o Bűnpártolás o. 9. Az adósságra épülő magánpénzrendszerek felszámolása és egy újfajta pénz- és gazdasági rendszer bevezetése 65.o. 10. Összegzés és meghívó a Mátrix lekapcsolására..68.o. (Amennyiben a szövegbe belinkelt elérhetőségeken valamelyik dokumentum már nem érhető el, úgy az itt található meg: 4

5 1. Hitelpénzteremtés a kétszintű bankrendszerekben A szaksajtóban elérhető közgazdaság-tudományi ismeretek megszerzésére irányuló kutatómunka nyomán szembesültem azzal a ténnyel, hogy a kereskedelmi bankok, amikor kölcsönt nyújtanak egy ügyfelüknek, egyáltalán nem a saját vagy a betéteseik pénzét, vagy bármilyen egyéb forrásból származó, a pénzügyi rendszerben számlapénzként vagy készpénzként már létező pénzt helyeznek ki a kölcsön folyósításakor, hanem ők maguk hozzák létre a kölcsönadandó pénzmennyiséget, mégpedig akkor, amikor a banki alkalmazott a kölcsön összegét jóváírja az adós bankszámláján mint bankbetétet(!). Az angol nyelvű szakirodalomban ezt, a fedezet nélküli, a semmiből teremtett pénzeszközt a Fiat lux! kifejezés mintájára fiat money-nak hívják, utalva annak a semmiből teremtett jellegére. A pénzteremtés mikéntjére vonatkozó információk kiszivárgásának, a témában született újságcikkek és szakmai tanulmányok, valamint a közösségi médiában az emberek felvilágosítása érdekében közzétett írások, interjúk és videófilmek nyomására, azt a tényt, hogy a kétszintű bankrendszerekben a számlapénz formájában történő pénzkibocsátás már legfőképpen a kereskedelmi bankokban, vagyis nem a jegybankban, hanem a magánszektorban, és valóban a semmiből történik, már több központi bank, pénzügyi szervezet és intézmény, valamint közgazdász és pénzügyi szakértő is elismerte, illetve egyes közgazdasági és pénzügyi oktatási anyagok is már ezt a valós információt tartalmazzák. A Magyar Nemzeti Bank, a Nemzetközi Bankárképző Központ és a Budapesti Értéktőzsde Zrt. közreműködésével készült, Merényi Zsuzsanna-Megyesi Gabriella-Szűcs Tamás- Matits Ágnes-Mihók Viktória-Lendvai Györgyi-Tóth Attila: Az én pénzem című, a Pénzügyi Oktatási Program Törzsanyagának második kiadásaként megjelentetett tankönyvben például ez az ismeretanyag szerepel ( o.): A mai pénz teremtése, azaz annak gazdaságba történő bekerülése, illetve a pénz megsemmisítése, azaz a forgalomból történő kikerülése a pénzügyi közvetítőrendszer, azon belül is a kereskedelmi bankok (más néven hitelintézetek) feladata. Rajtuk kívül a folyamatban fontos szerepet tölt be az adott ország központi bankja (más néven jegybankja).a pénz teremtésének két módja van: 1. Hitelnyújtással, azaz pénz jön létre, ha valamelyik kereskedelmi bank hitelt nyújt valamely gazdasági szereplőnek (ügyfél). Ezért hívják a modern pénzt hitelpénznek is. 2. Külföldi deviza vétele során, vagyis akkor, ha az adott ország valamely bankja külföldi fizetőeszközt (devizát) vásárol egy gazdasági szereplőtől. A pénz kikerülése a gazdaságból szintén kétféle módon történhet. Ezek tükörképei a fentebb említett módszereknek, vagyis: 1. Hitel visszafizetéssel 2. Külföldi fizetőeszköz (deviza) eladásával. A tankönyv digitális formában itt érhető el: 5

6 A témában rengeteg egyéb olyan tananyag, tanulmány, újságcikk és videófilm látott napvilágot, amely szintén alátámasztja azt, hogy a pénzteremtés metódusa valóban a fentiek szerint megy végbe, terjedelmi okokból azonban az alábbiakban csak néhánynak az elérhetőségét mellékelem: - A TÁMOP B-11/ Tudományos és felsőoktatási tartalmak központi elektronikus közzétételének biztosítása című projekt keretében létrehozott, a Digitális Tankönyvtár nevű felsőoktatási tartalomszolgáltató portálon található pénzügytankönyv: Dr. Vigvári András: A pénzügyek alapjai. Digitális Tankönyvtár. Főoldal > TÁMOP A1 és a TÁMOP A2 könyvei > Könyvek > Társadalomtudomány > Gazdaságtudomány > Pénzügy (2013) 3.2. Pénzteremtés ai_scorm/3_2_penzteremtes_oppyknm4qja0xi3e.html - Bank of England: Quarterly Bulletin 2014 Q1, Money creation in the modern economy (Lásd: az Overview c. részt a tanulmány elején.) 2.pdf - A pénz mint adósság 1-2.: két részből álló videófilm a mai bank- és pénzrendszer csalásra épülő, abszurd és társadalomra káros voltáról A Pénz Mesterei: videófilm az amerikai bank- és pénzrendszer történetéről 2. A hitelpénzteremtés és a kétszintű bankrendszerek további elhallgatott jellemzői A betétesek pénzéből és jegybanki forrásból való hitelezés mítoszának tarthatatlanná válása után, a hivatalos oktatási anyagok ugyan ismertetik azt a tényt, miszerint a pénz nagy része valójában hitelezés útján keletkezik, arról azonban a pénzügyi szaksajtóban publikáló közgazdászok és pénzügyi szakértők nagy része, a pénzügyi szervezetek ismertetőit szerkesztő alkalmazottak és a tankönyvek szerzői nem tesznek említést, hogy ez a pénzteremtési metódus jogi és a kamat miatt - matematikai értelemben valójában mit takar, valamint arról sem, hogy mik a gazdasági és társadalmi hatásai egy ilyen pénzrendszernek. Nem térnek ki arra sem, hogy ez a pénzteremtési metódus tekintettel arra, hogy a pénzeszközöknek Magyarországon ma már csak kb. a 10%-át teszi ki a készpénz, a többi jobbára számlapénz formájában létezik - lényegében azt jelenti, hogy az országban az egyébként hagyományosan az egyik legfontosabb állami monopóliumot képező - pénzkibocsátást már nem az erre hivatott állami intézmény, a jegybank végzi, hanem a bankjegynyomda modern változatát egy profitorientált, szűk gazdasági érdekcsoport üzemelteti. Nem magyarázzák meg azt, hogy az a tény, miszerint a pénz a kereskedelmi bankok hitelezési tevékenysége útján keletkezik, valójában azt 6

7 jelenti, hogy a pénz, amely a termelő anyagi világ csereeszköze, már születése pillanatában egy követelést testesít meg, és csakis úgy juthat ma már a társadalomhoz, ha valaki vállalja, hogy a bankjegynyomda modern változatát üzemeltető gazdasági vállalkozásoknak jóval többet fog visszafizetni, mint amennyit kapott. Nem derül ki továbbá ezekből az írásokból, hogy ezek a gazdasági társaságok milyen jogszabályi felhatalmazás alapján teszik ezt. Ezekben a kiadványokban nem esik szó arról sem, hogy milyen kivételezett helyzetet eredményez ez a gyakorlat a pénzként funkcionáló jelek előállítói számára: míg a bankok az általuk létrehozott, néhány számítógép-billentyű leütésével teremtett, az ügyfelek felé fennálló banki tartozást megtestesítő jelek formájában korábban nem létező, fedezetlen, nem vagy csak alig kamatozó pénzt adnak ügyfeleiknek, addig az adósoknak cserébe magas kamat mellett, jellemzően csak munkateljesítmény vagy egyéb valós érték előállítása révén, másoktól megszerezhető pénzt kell adniuk, illetve a törlesztés elmaradása esetén valós fedezettel kell helytállniuk, és mindeközben a bankok a hitelezési tevékenységük visszafogásával tetszésük szerint csökkenthetik a forgalomban lévő, tehát az adósok által potenciálisan beszerezhető pénz mennyiségét. Arra pedig végképp nem adnak választ ezek a kiadványok és szakértők, hogy ha a bankok csak a kölcsönök tőkerészét teremtik meg, akkor honnan fog előállni a kölcsönök kamatának (beleértve az egyéb járulékokat is, pl. kezelési költség, késedelmi kamat stb.) megfizetéséhez szükséges összeg? Ha van hitelpénz, akkor miért nincs kamatpénz is? A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy ezekben a kiadványokban senki sem teszi fel azt a legadekvátabb kérdést, hogy ha egyesek nemlétező pénzt adhatnak kölcsön, és ha a kamatpénz hiányzik a rendszerből, de a kamatot ennek ellenére meg kell fizetni, akkor, mégis, miféle pénzrendszer ez? A pénzrendszerre vonatkozó valós ismereteknek a közvélemény számára az interneten keresztül történt elérhetővé válásának köszönhetően azonban szerencsére egyre nő azoknak a közgazdászoknak és pénzügyi szakértőknek a száma, akik - megtörve a hallgatást - hajlandóak helytálló információk közérthető formában való publikálásával elősegíteni a pénzügyi szakkérdésekben járatlan laikusok további ismeretszerzését. 3. A középkori pénzhamisító pénzváltók A helytálló információkat közreadó szakértők egyike Szabó Gergely, pénzpiaci határidős kereskedő, a Pénzriport c. pénzügyi online újság szerzője, aki egyik előadásában rámutatott arra, hogy a modern bankok pénzteremtési gyakorlata tökéletesen megfelel a középkori pénzváltók által folytatott csalásoknak. (Az előadás felvételének elérhetősége a jelen pontban foglaltak végén található.) Amint az köztudott, a mai bankrendszer alapjait a középkori pénzváltók tevékenységei és üzletei képezték, a bank szó is az olasz banco szóból ered, amely pult, pad jelentéssel bír, és többek között - a pénzváltók piaci árushelyein lévő pultokat jelölte. Ezek a piaci pénzváltók a pénzváltás mellett elkezdtek más szolgáltatásokat is nyújtani, és mivel rendelkeztek a pénzek biztonságos elhelyezésére szolgáló tárolóhelyiségekkel, felajánlották más embereknek is, hogy azok aranypénzeit némi őrzési díj fejében a páncéltermeikben biztonságban tartják, az aranypénzek átvételéről pedig elismervényt állítottak ki, amelyek értelemszerűen azt is jelentették, hogy a pénzváltók az átvételi elismervény 7

8 felmutatójának tartoznak visszaszolgáltatni az őrzésbe vett aranyat. Ezek az átvételi elismervények voltak az első papírpénzek, amelyek egyrészt azért terjedtek el, mert az embereknek sokkal kényelmesebb és biztonságosabb volt ezeket maguknál tartani, mint nehéz arany és ezüst érméket magukkal hordozni, másrészt pedig azért, mert a pénzváltókba vetett bizalom folytán ezek az átvételi elismervényeik fizetőeszközként, váltóként is elfogadottak voltak. Mivel ezek a korai bankárok tisztában voltak azzal, hogy a letéteseknek csupán egy töredéke váltja vissza náluk egyszerre az aranyát, elkezdtek csalni. Rájöttek, hogy sokkal több, aranyra szóló tartozáselismerést, vagyis papírpénzt tudnak kibocsátani, mint amennyi arany a birtokukban van, és olyan személyeknek is kiállítottak átvételi elismervényeket, vagyis aranyra szóló tartozáselismeréseket, akik valójában egyáltalán nem helyeztek letétbe náluk semmilyen aranyat. A hamis átvételi elismervényeket megkapó személyek a pénzváltókba vetett bizalom folytán ezekkel a papírpénzként funkcionáló tartozáselismerésekkel pedig a gyanútlan kívülállóktól meg tudtak vásárolni bármit. A pénzváltók aranyra szóló tartozáselismerése mögött ilyenkor egy kölcsönügylet is meghúzódott, és a kölcsön után kamatot is szedtek, noha tekintettel a kamat matematikai problémájára, vagyis arra, hogy a kölcsönök kamatainak összegét fedező pénzmennyiség nem is létezett a gazdaságban, valamint arra, hogy a kamat munka nélkül szerzett jövedelem, és sérti az erkölcsi rendet, hogy az értéket előállító, dolgozó ember munkájának gyümölcse ahhoz kerüljön, aki nem csinál semmit a keresztény egyház akkoriban még, csakúgy, mint a muzulmán egyház napjainkban is, megtiltotta a hívek számára a kamat ellenében történő hitelezést. Nem a kirívóan magas kamatot tekintették uzsorának, hanem magát a kamatot, és a kamat ellenében kölcsönzőknek súlyos egyházi büntetés járt. A hamis pénz után szedett kamat mint extra bevételi lehetőség mellett ezek a korai bankárok felismerték azt is, hogy a profitjukat és a befolyásukat még úgy növelhetik, ha ciklikusan változtatják az általuk kibocsátott fedezetlen papírpénzek mennyiségét. Ha egy ideig sok hamis pénzt hoztak forgalomba, akkor a gazdaság virágzott, ilyenkor az emberek is több hamis pénzt vettek fel kölcsönként, biztosítékul pedig az adósok vagyona szolgált. Amikor a pénzváltók elérkezettnek látták az időt, hirtelen visszafogták a pénzkölcsönzést, és csak nagyon kevés új hamis pénzt bocsátottak ki. A forgalomban lévő pénztömeg csökkenése miatt így az adósok egy része nem tudta visszafizetni az aranyban megadandó kölcsönt, elvesztette a vagyonát, ami a pénzváltók kezébe került. Annak érdekében, hogy a jóhiszemű adósok kárára elkövetett csalások révén minél több kézzelfogható értékre (ingatlanok, árukészletek, egyéb értékes ingóságok) tegyenek szert, ezeknek a korai bankároknak egy része ezt a gazdasági manipulációt rendszeresen gyakorolta. Amikor a csalássorozatokra időnként fény derült, a letétesek megrohamozták az adott bankokat, és elkezdték tömegesen beváltani az aranyra szóló fizetési ígérvényeiket. Ilyenkor ezek a bankok fizetésképtelenné váltak és csődbe mentek, hiszen annyi fémpénz nem állt náluk rendelkezésre, mint amennyi tartozáselismerést kibocsátottak, a bankárokat pedig gyakran elüldözték azok a közösségek, amelyek kárára ezt a tevékenységet végezték. Az előadás elérhetősége: A korai bankárok által folytatott pénzhamisítással kombinált, kamatszedésre épülő piramisjáték sémája szerint működik a mai, ún. részleges fedezetű bankrendszer (fractional reserve system) is, lévén mindkettőnek az a lényege, hogy a pénzkibocsátók fedezet nélküli, hamis pénzt kreálva, a 8

9 többszörösét adják kölcsön kamatra annak, mint amennyi értékkel ők maguk rendelkeznek, illetve amennyi érték ténylegesen létezik a rendszerben. 4. A pénz fogalma A középkorban könnyű volt meghatározni, mi számít valódi pénznek, mert az vagy valamilyen értékes fémből készült, vagy ténylegesen létező nemesfémpénzről szóló átvételi elismervény volt. Minden más fedezet nélküli hamisítványnak minősült, amíg ugyanis a nemesfémek rendelkeztek pénzfunkciókkal, egyértelmű volt, hogy az igazi pénz a nemesfémpénz, az egyéb formák csupán ezt helyettesítik. A XIX. században elterjedt az aranyfedezetű bankjegykibocsátási rendszer, amelyben a jegybankok kötelesek voltak aranyra váltani a bankjegyeket, amelyek aranyra szóló követelést testesítettek meg. A mai pénz viszont nem árupénz, nem nemesfémpénz, aranyra sem váltható be, és nincs önálló értéke sem. A közfelfogás szerint a mai pénz egy jel, egy olyan eszköz, amely az azt elfogadó közösségen belül a megteremtett vagy létező dolgok, a véghezvitt szolgáltatások értékének a szimbóluma, és mint ilyen, csereeszköz, értékmérő eszköz és vagyonképző eszköz, használata azon a bizalmon alapszik, hogy kibocsátása állami monopólium, és az állam őrködik azon, hogy létezzen mögötte az a valós érték, amelyet szimbolizál A hitelpénz szó jelentése A korábban már idézett, a Magyar Nemzeti Bank, a Nemzetközi Bankárképző Központ és a Budapesti Értéktőzsde Zrt. közreműködésével készült tankönyvben az szerepel, hogy a modern pénz hitelpénz. A hitelpénz szó jelentését azonban a közgazdasági és pénzügyi tankönyvek sajnos nem magyarázzák meg. Az értelmezést nehezíti, hogy noha a hitel és a kölcsön szavakat a köznyelvben az emberek sokszor tévesen, azonos értelemben használják, valójában a két szó különböző fogalmakat jelöl. A különbség a kettő között: a hitel a hitelkeretet, vagyis a kölcsönhöz jutás ígéretét jelenti, a kölcsön pedig a ténylegesen felvett pénzösszeget. A fentiek alapján egyáltalán nem egyértelmű, hogy mit takar a hitelpénz kifejezés: olyan pénzt szándékoztak jelölni vele, amit annak, aki kapja, vissza kell majd adnia, vagy arra utal, hogy az, aki adja, nem igazi pénzt ad, hanem csak egy elismervényt arról, hogy tartozik, és majd egy későbbi időpontban fog teljesíteni igazi pénzzel? Vagy ad absurdum az is lehet, hogy mindkettőt egyszerre jelölné? Az furcsa lenne, mert ez esetben rögtön megbicsaklik a logika azon, hogy miért is kellene és hogyan is lehetne egy tartozáselismerést visszafizetni. Amint az a fenti megfejtési kísérletekből is látszik, az ún. hitelpénz számos tekintetben egyáltalán nem felel meg a pénz általánosan elfogadott kritériumainak. A magyar állampolgárok nagy része valószínűleg még soha nem is hallotta ezt a szót, és - tekintve, hogy a pénz szó köznyelvi értelemben valamilyen vagyont, tehát aktívát jelent, a hitel szó viszont köznapi értelemben a halasztott fizetés miatti tartozást, azaz valamilyen passzívát jelöl -, valahogy ösztönösen elemien tiltakozik a hitelpénz szó ellen a tudatunk. Ami nem is csoda, hiszen ez a szóösszetétel két, egymással homlokegyenest ellentétes jelentésű szóból áll, a szinonímái az adósságpénz vagy a passzívaaktíva lehetnének. A két, egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmat összekapcsoló gondolatalakzatokat oximoronnak hívjuk (az oximoron szó maga is egy oximoron: a görög okos, éles elméjű (oxus) és az ostoba, bolond (moros) egymásnak ellentmondó szavak összekapcsolásával 9

10 hozták létre, jelentése: elmés-ostoba). Az oximoronok (pl. élőhalott, Békehadtest, objektív vélemény, eredeti másolat stb.) közös tulajdonsága, hogy az önellentmondásból fakadóan a jelentésük értelmezhetetlen, és bár elmésnek tűnnek, valójában ostobaságok, a csalás gyanúja lengi körül őket, mondhatni fából vaskarikák. Ha a hitelpénz szóösszetétel előtagjának, vagyis a hitelnek nem a köznyelvi jelentését, hanem a jogi értelemben vett jelentését vizsgáljuk (nem összekeverendő a kölcsönnel), akkor is képtelen eredményre vezet a hitelpénz jelentésének meghatározására tett kísérlet. A Polgári törvénykönyvről szóló évi IV. törvény (a régi Ptk.), illetve a március 15-től az e törvény helyébe lépő, a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (az új Ptk.) értelmében a hitel a hitelezőnek a hitelkeret rendelkezésre tartására vonatkozó kötelezettségét jelenti. A hitelkeretpénz azonban a jogtudomány számára ismeretlen és értelmezhetetlen fogalom, mert a hitelszerződés egy praestare jellegű szerződés, egy ígéret arra, hogy a bank a szerződésben meghatározott feltétel bekövetkezésekor az adóssal kölcsönszerződést köt és kölcsönt ad a részére. Nem valószínű, hogy egyetlen jogász vagy bárki más pénznek nevezne egy arra vonatkozó ígéretet, miszerint a hitelező a későbbiekben majd kölcsönt fog adni a vele szerződő fél számára évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 522. (1) Bankhitelszerződéssel a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére - a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén - kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről A hitelszerződés 6:382. [Hitelszerződés] (1) Hitelszerződés alapján a hitelező hitelkeret rendelkezésre tartására, és a rendelkezésre tartott összeg erejéig kölcsönszerződés, kezességi szerződés, garanciaszerződés vagy egyéb hitelművelet végzésére vonatkozó más szerződés megkötésére, az adós díj fizetésére köteles. A hitelpénz/számlapénz és a modern pénzrendszer valódi jellemzőinek feltárásához a közgazdasági és pénzügyi tankönyvek nagy része nem visz közelebb, mert ezek többnyire sajnos csak tényszerűen, bővebb magyarázat nélkül ismételgetik, hogy a modern pénz hitelpénz, mert hitelezés útján jön létre, hogy a bankszámlán lévő összeg a számlatulajdonos követelése a bank felé (bankpasszíva), és hogy a pénz formája szerint lehet készpénz és számlapénz, amelyek teljesen egyenrangúak. Szerencsére azonban vannak bővebb magyarázatokkal szolgáló tanulmányok és cikkek, amelyeknek a felhasználásával, valamint némi logikus gondolkodással, jogi ismeretekkel és a dolgok nevén nevezésével feltárható az igazság, vagyis az, hogy mi is az a hitelpénz/számlapénz, hogyan működik a pénzrendszer, és hogy miért nem lehet mindig egyenlőségjelet tenni a számlapénz és a készpénz közé. (Noha az új Ptk-ban és a pénzügyi tárgyú jogszabályokban a bankszámla kifejezést már a fizetési számla kifejezés váltotta fel, a közérthetőség kedvéért a továbbiakban a bankszámla szó fogja jelölni a banki ügyfeleknek a bankokkal szembeni követelései nyilvántartására szolgáló számlát.) 10

11 4.2. A hitelpénz avagy a számlapénz mint bankpasszíva A hitelpénz avagy a számlapénz azért bankpasszíva, mert amikor a bank a kölcsön összegét bankbetétként megteremti a bankszámlán, épp hogy nem hitelező, hanem önmagát teszi adóssá, a bankszámlán megjelenő számok ugyanis csakúgy, mint amikor valaki készpénzt fizet be a bankszámlájára a számlatulajdonosnak a bankkal szembeni követelését testesítik meg, azt fejezik ki, hogy a bank mennyi készpénzzel tartozik a számlatulajdonosnak, vagyis a hitelezőjének évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 2. számú melléklet az évi CXII. törvényhez Értelmező rendelkezések I. Pénzügyi szolgáltatások 2. Betét: a Ptk. szerinti betétszerződés vagy takarékbetét-szerződés alapján fennálló tartozás, ideértve a bankszámlaszerződés alapján fennálló pozitív számlaegyenleget is évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 3. Értelmező rendelkezések 6. (1) E törvényben, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok vonatkozásában 8. betét: a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti betétszerződés vagy a takarékbetétről szóló évi 2. törvényerejű rendelet szerinti takarékbetét-szerződés alapján fennálló tartozás, ideértve a hitelintézetnél a fizetésiszámlaszerződés alapján fennálló pozitív számlaegyenleget is; A Magyar Igazságügyi Akadémia által megjelentetett, az új Ptk-hoz kapcsolódó elektronikus tankönyvben a Hatodik Könyv: Kötelmi jog különös részében a fizetésiszámla-szerződéshez kapcsolódó tananyag szerint még a betétes által a számlavezetőnél elhelyezett pénz esetében sem helyes a fizetésiszámla-követelést a számlatulajdonos pénzeszközének nevezni: A pénzeszköz nem adekvát módon fejezi ki a fizetési számla-követelés polgárjogi természetét. Azt a téves látszatot kelti, mintha a számlavezető a számlatulajdonos tulajdonában álló vagyontárgyak kezelését végezné. A Ptk. azt az elvet törekszik érvényre juttatni, mely szerint a betétes (számlatulajdonos) és a számlavezető közötti jogviszony adós-hitelezői kötelmi viszony, azaz a betétesnek nem képezi a tulajdonát a számlavezetőnél elhelyezett pénz, hanem ilyen összegű követeléssel rendelkezik a számlavezetővel szemben. l Egy magángazdasági szereplővel szembeni követelést pénznek nevezni már önmagában is elég veszélyes ötletnek tűnik, de végül is a pénz csereeszköz-funkcióját, amikor is értékkel bíró áruk és szolgáltatások cserélnek gazdát, bármilyen, önmagában értéktelen dolog betöltheti. Probléma 11

12 akkor adódhat, ha valaki ezt a követelést be szeretné váltani készpénzre, és netán kiderül, hogy annak nincs fedezete, illetve akkor, ha ez az önjelölt pénzkibocsátó egy olyan ügyfelével, akinek bankszámlát vezet, még kölcsönszerződést is köt, amelynek keretében igazi pénzt kellene szolgáltatnia, de nem ezt teszi. A valódi pénznek a pénzt helyettesítő követeléssel való felcserélése ilyenkor abszurd helyzetet teremt, a kölcsön összegét kifejező számoknak a bankszámlán való megjelenésével ugyanis egy egész kifordított világ lép működésbe, amelyben semmi sem az, aminek látszik és aminek nevezik, sőt, épp az ellenkezője: a bank, noha a kölcsönszerződés szerint valódi pénzt kellene adjon az ügyfelének, nem ad neki semmit(!), hanem ő maga válik az ügyfél adósává(!), ehhez képest innentől kezdve az ügyfelet hívja adósnak(!) és önmagát hitelezőnek(!), a saját adósságát pedig elnevezi pénznek(!), azt állítva, hogy az mindenben megfelel a készpénznek(!), és elkezdi követelni az ügyféltől, hogy az kezdje el részletekben visszafizetni azt az összeget, amellyel a bank tartozik neki(!), és fizessen kamatot is az után az összeg után, amellyel a bank tartozik neki(!). Ha pedig az ügyfél talál valakit, aki hajlandó a bank adósságának értéktelen jeléért cserébe eladni az ügyfélnek valami értékeset, akkor az eladó, anélkül, hogy tudott volna róla(!), állítólag megfizette az árujával a banknak az ügyfél felé fennálló tartozását(!), vagyis a bank helyett teljesített(!), így a bank már nem tartozik semmivel az ügyfélnek(!), csak az ügyfél a banknak(!), az áru eladójának pedig a továbbiakban a saját bankja tartozik(!). Ez a folyamat azonban nem csak a természetes igazságérzetnek nem felel meg, hanem a magyar jogszabályoknak sem, mert a kölcsönszerződés alapján a banknak pénzt kellene szolgáltatnia az ügyfél részére, az pedig jogi képtelenség, hogy a bank pénzben történő teljesítés helyett - az ügyféllel szembeni tartozását adja kölcsön az ügyfélnek. Látva a fent leírt anomáliákat, felmerül a kérdés, hogy biztos, hogy igaz az az állítás, miszerint a bankok által a kölcsönügyletek során az ügyfeleiknek készpénz helyett adott, a bankok tartozását jelképező számok sora is pénz? Nem lehet, hogy a bankok csak azt állítják, hogy az ő adósságuk már ebben a fázisban is pénz, és ezt szinte mindenki el is hiszi? Azzal megindokolni, hogy a bankok tartozása pusztán azért mindig pénznek minősül, mert szinte mindenkivel sikerült ezt elhitetni, nem jósolna hosszú jövőt a bankoknak, ezért a bankok az állításukat azzal igyekeznek alátámasztani, hogy az ő adósságuk mindig mindenben megfelel a készpénznek, csak a számítástechnikai fejlődés miatt más a formája. De biztos, hogy ez tényleg így van? 4.3. Különbségek a készpénz és a bankok tartozása között - A készpénz törvényes fizetőeszköz, jogszabályi felhatalmazás alapján a jegybank bocsátja ki, a bankok tartozása azonban nem minősül törvényes fizetőeszköznek, és olyan jogszabály sincs, amely számlapénz kibocsátására hatalmazná fel a pénzügyi intézményeket. - A készpénz magánadósság nélküli pénz, amit annak, aki kapja, jellemzően nem kell visszafizetnie, és jellemzően nem kell rá kamatot sem fizetni, a bankok tartozása viszont egyrészt a saját magánadósságuk, másrészt úgy lehet hozzájutni, hogy a kölcsönt felvevő adós később annyit fizet a banknak, mint amennyit a bank nem fizetett meg neki, illetve az adósnak a bank által neki meg nem fizetett összeg után kamatot is kell fizetnie a bank részére. 12

13 - A készpénz fizikailag is létezik, birtokolható, míg a bankszámlán kimutatott banki tartozás csak egy követelést megtestesítő számítógépes jel, amelynek az esetében a kötelezett ha úgy tartja kedve - akár úgy is dönthet, hogy a tartozását nem fizeti ki, az ügyfél pedig mehet a bíróságra, illetve amely jel több okból is (számítástechnikai hiba, cyberbűnözők, bankcsőd) bármikor elérhetetlenné válhat egy időre, vagy a követelés beválthatatlanná válhat, mert ha csődbe megy a bank, a számlatulajdonos nem fogja megkapni a neki járó készpénzt, illetve csak késéssel és csak egy bizonyos összeghatárig, a bankok befizetéseiből képezett Országos Betétbiztosítási Alaptól (legalábbis elvileg, mert az alapban lévő pénzállomány is véges), ha pedig összeomlik az egész bankrendszer, akkor sohasem fogja megkapni azt a készpénzt, amivel a bank tartozott neki, mert az állam semmilyen garanciát nem vállal a bankbetétekre. - Mivel a készpénz törvényes fizetőeszköz, azt mindenki köteles és képes elfogadni, egy bank adóssága viszont nem minősül törvényes fizetőeszköznek, azt nem köteles mindenki elfogadni, és miután csak egy elektronikus jel, nem is képes mindenki elfogadni, tehát csak a bankok ügyfélkörében használható. - Készpénzzel annak névértékén, költségmentesen lehet fizetni, míg a bank adósságát jelképező számokkal való fizetéskor tranzakciós, számlavezetési és rendszerint bankkártyaköltségek is felmerülnek. - Készpénzhez bárki hozzájuthat, a bank adósságát jelképező számokhoz azonban csak egy pozitív eredményű hitelképességi vizsgálat esetén lehet hozzájutni. - Készpénzzel minden esetben közvetlenül lehet fizetni, a bank adósságával való fizetéshez viszont valamilyen hordozóeszköz és az elfogadáshoz szükséges berendezés, valamint a tranzakciók lebonyolításához egy egész infrastruktúra kell. - Készpénzzel való fizetéskor a fizető fél és a fizetést elfogadó fél anonim marad, míg a bank adósságával való fizetéskor minden adat rögzítésre kerül, és követhetővé válik az, aki használja, illetve információkat lehet szerezni a kapcsolatairól, szokásairól. - A pénz a létfenntartás eszköze, a készpénzétől nehéz bárkit is megfosztani, a bank adósságát jelképező számokat azonban bármikor, a távolból is törölni lehet, amivel bárkit meg lehet fosztani a létfenntartásához szükséges feltételektől, sőt, a bankok számítástechnikai rendszereinek leállításával, az adatok elérhetetlenné tételével vagy törlésével jó ideig meg lehet bénítani akár egy egész ország életét is. A fentiek alapján megállapítható, hogy a bankok adóssága a készpénzhez képest számos nagyon eltérő tulajdonsággal rendelkezik, így nem lehet mindig egyenlőségjelet tenni a kettő közé. Az a közgazdasági szakirodalom, amely a készpénzt és a bankok tartozását összefoglaló néven egyszerűen pénznek nevezi, és azt állítja, hogy a pozitív számlaegyenleg minden esetben pénznek minősül, nyilvánvalóan hibás. Mivel az emberek a pénz fogalmát a hagyományoknak megfelelően, egy olyan eszközzel azonosítják, amelyet a készpénz tulajdonságaival írnak le, és a pénz szó hallatán szinte mindenki bankjegyekre és 13

14 érmékre gondol, nem pedig egy cég tartozását kifejező számítógépes jelekre, ezért levonható az a következtetés, hogy a bankok adósságáról az emberek nagy része azért hiszi, hogy az mindig egyenértékű a készpénzzel, mert ezt mondták neki, mert fizetőeszközként használható, és mert eddig még senki sem világosította fel őket arról, hogy ez a két eszköz néhány tekintetben nagyon is különbözik. A fedezet nélküli banki hitelpénzteremtésről szóló információk, valamint a bankszámla-követelések és a készpénz arányának ismeretében megalapozatlan a bankoknak az, az üzletszabályzataikban tett kötelezettségvállalása, miszerint a bankszámla-követelések után korlátlanul nagyobb összegek esetén legfeljebb egy napon belül - készpénzkifizetést fognak teljesíteni az ügyfelek részére, mert ez az állítás csak azon a megfigyelésen alapul, hogy általában az ügyfeleknek csak egy kis hányada szeretne egyszerre készpénzhez jutni, a bankszektor minden ügyfelének minden bankszámlakövetelése tekintetében azonban ez egy megtévesztő kötelezettségvállalás, mivel nyilvánvalóan teljesíthetetlen. Ha az emberek valós információkat kapnának a pénzzel és a hitelezéssel kapcsolatos kérdéseket illetően, valószínűleg felháborodottan követelnék a pénz és a bankrendszer azonnali újraszabályozását és a betéteik 100%-ára kiterjedő állami garanciavállalást A bankszámla-követelés nem mindig pénz A hitel- és kölcsönszerződésekre irányadó jogszabályok nem tartalmazzák sem a pénz, sem a számlapénz definícióját. A készpénz és a bankszámla-követelés tulajdonságainak összevetéséből látható, hogy a bankszámla-követelés csak a pénzforgalmi szolgáltatások segítségével lebonyolított árucsere-forgalomban viselkedik a készpénzzel megegyezően, amikor is már elválik a kibocsátójának a hitelezési tevékenységétől. A pénz elvileg egy semleges, a jog-és esélyegyenlőséget kifejező eszköz, egy polgári társadalomban a pénzért a közösséget megtestesítő állam kivételével - a gazdasági szereplők mindegyikének valamilyen értéket kell adnia cserébe, míg egy kölcsönügylet során a teljesítés helyett egy tartozáselismerés kiállítása a hitelezőnek nem kerül semmibe. A bankszámla-követelés tehát összességében nem pénz, csak a pénzhez legközelebb álló, pénzjellegű eszköz, amit csak a pénzforgalmi szolgáltatások segítségével lebonyolított árucsere-forgalomban lehet pénznek tekinteni. EZT A DISTINKCIÓT TÜKRÖZI, HOGY A PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEK ÉS ÜGYFELEIK JOGVISZONYAIT SZABÁLYOZÓ JOGSZABÁLYOK KÖZÜL EGYEDÜL A PÉNZFORGALMI SZOLGÁLTATÁS NYÚJTÁSÁRÓL SZÓLÓ ÉVI LXXXV. TÖRVÉNYBEN SZEREPEL OLYAN JOGSZABÁLYI RENDELKEZÉS, MISZERINT ENNEK A TÖRVÉNYNEK AZ ALKALMAZÁSÁBAN A SZÁMLAPÉNZ IS PÉNZNEK MINŐSÜL, DE ENNEK A SZABÁLYNAK A HATÓKÖRE CSAK A PÉNZFORGALMI SZOLGÁLTATÁSOKRA TERJED KI, A HITEL ÉS PÉNZKÖLCSÖN NYÚJTÁSA AZONBAN NEM PÉNZFORGALMI SZOLGÁLTATÁS, TEHÁT AMIKOR EGY BANK KÖLCSÖNKÉNT EGY SAJÁT MAGÁVAL SZEMBENI KÖVETELÉST AD AZ ÜGYFELÉNEK, AZ NEM MINŐSÜL PÉNZNEK, AZ CSAK A BANK TARTOZÁSELISMERÉSE. A különbség a pénzügytani terminológiában is megmutatkozik, a pénzforgalmi szolgáltatásokat a pénzügytanban ugyanis semleges bankműveleteknek nevezik, ezek kapcsán a bankoknak közvetlen követelései vagy kötelezettségei nem keletkeznek, a semleges bankműveletek hatásai ugyanis a 14

15 banki mérlegnek sem az eszköz, sem a forrás oldalán nem jelennek meg, ezek mérlegen kívüli tételek. (A semleges bankműveletek mint mérlegen kívüli tételek tárgyában lásd: A TÁMOP B-11/ Tudományos és felsőoktatási tartalmak központi elektronikus közzétételének biztosítása című projekt keretében létrehozott, a Digitális Tankönyvtár nevű felsőoktatási tartalomszolgáltató portálon található pénzügytankönyv, Főoldal > TÁMOP A1 és a TÁMOP A2 könyvei > Könyvek > Társadalomtudomány > Gazdaságtudomány > Pénzügy, 8.1. fejezet, Gál Erzsébet: Hitelkérelem, banki ismeretek) leges_bankmuveletek_definialasa_ixxayynh7hafo1za.html A számlapénzzel történő fizetést bankszámlák közötti átírással történő fizetésnek is nevezik, ami szintén azt fejezi ki, hogy ilyenkor már egy létező pénzösszeget utalnak át egyik bankszámláról a másikra. Beszédes továbbá az a különbség is, hogy míg a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló törvényben szereplő többi pénzeszköz kibocsátása jogszabályi felhatalmazás alapján történik, olyan jogszabályi rendelkezés azonban nincs, amelyik számlapénz kibocsátására hatalmazná fel a bankokat évi LXXXV. törvény a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról I. Fejezet 2. E törvény alkalmazásában 19. pénz: bankjegy, érme, számlapénz, és az elektronikus pénz, évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról A pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás 3. (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában: b) hitel és pénzkölcsön nyújtása; d) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 3. (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, devizában vagy valutában: b) hitel és pénzkölcsön nyújtása, d) pénzforgalmi szolgáltatás nyújtása, 4.5. A különféle pénzeszközök kibocsátására vonatkozó jogszabályi rendelkezések Bankjegy és érme kibocsátása A Magyar Nemzeti Bankról szóló évi CCVIII. törvény, majd a helyébe lépő évi CXXXIX. törvény értelmében Magyarország törvényes fizetőeszközének a Magyarország hivatalos 15

16 pénznemében kibocsátott bankjegy és érme (ideértve az emlékbankjegyet és emlékérmét is) minősül, tehát a számlapénz nem minősül törvényes fizetőeszköznek. A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény továbbá rendelkezik arról, hogy Magyarország hivatalos pénznemében bankjegy- és érmekibocsátásra a Magyar Nemzeti Bank jogosult évi CCVIII. törvény a Magyar Nemzeti Bankról 2. Az MNB alapvető és egyéb feladatai 4. (2) Az MNB jogosult bankjegy- és érmekibocsátásra. Az MNB által kibocsátott bankjegy és érme - ideértve az emlékbankjegyet és emlékérmét is - Magyarország törvényes fizetőeszköze évi CXXXIX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról 2. Az MNB alapvető és egyéb feladatai 4. (2) Az MNB jogosult Magyarország hivatalos pénznemében bankjegy- és érmekibocsátásra. Az MNB által Magyarország hivatalos pénznemében kibocsátott bankjegy és érme - ideértve az emlékbankjegyet és emlékérmét is - (a továbbiakban együtt: bankjegy és érme) Magyarország törvényes fizetőeszköze Elektronikus pénz kibocsátása Fizetőeszköznek minősül továbbá az elektronikus pénz, amelynek kibocsátására a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló évi CXII. törvény (a régi Hpt.), valamint az e törvényt január 1-jétől felváltó, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló évi CCXXXVII. törvény (az új Hpt.) hatalmazták, illetve hatalmazzák fel a pénzügyi intézményeket évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 3. (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában: e) elektronikus pénz kibocsátása; évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 3. (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, devizában vagy valutában: e) elektronikus pénz kibocsátása, Számlapénz kibocsátása jogszabályi felhatalmazás nélkül Napjainkban Magyarországon a forgalomban lévő pénz kb. 90%-a nem készpénz vagy elektronikus pénz, hanem a magánkézben lévő pénzügyi intézmények által kreált számlapénz formájában létezik. Paradox módon azonban hiába keressük a pénzügyi intézményekre vonatkozó jogszabályokban, hogy ezt, a pénztömeg kb. 90%-át kitevő pénzmennyiséget hogyan és milyen felhatalmazás alapján bocsátják ki a pénzügyi intézmények, az újabb kiadású közgazdasági, pénzügyi tárgyú tankönyvek, 16

17 szakkönyvek és tanulmányok, valamint a szaksajtó által leírt számlapénzteremtési metódust törvényesítő jogszabályi rendelkezések ugyanis teljességgel hiányoznak a jogszabályokból. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló évi CXII. törvény, valamint az e törvény helyébe lépő, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló évi CCXXXVII. törvény, vagyis az a két jogszabály, amely az elmúlt két évtizedben meghatározta, hogy a magyar pénzügyi intézmények milyen tevékenységeket végezhetnek, egyáltalán nem tartalmaz arra vonatkozó felhatalmazást, hogy ezek a vállalkozások számlapénzt bocsássanak ki, csak elektronikus pénz és papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközök (például papír alapú utazási csekk, váltó) kibocsátására jogosítja őket. Tekintettel arra, hogy a pénzügyi intézmények csak olyan tevékenységeket végezhetnek, amelyekre vonatkozóan jogszabályi felhatalmazással bírnak, olyan jogszabályi rendelkezés viszont a hitelintézeti törvényekben nincs, amely feljogosítaná őket arra, hogy a hitelezés során fedezet nélkül, ők maguk kreálják a kölcsön összegét mint pénzt, a pénzügyi intézmények számlapénzteremtési tevékenységének nincs jogszabályi alapja. A pénzügyi intézmények által végezhető tevékenységek köre a fentiekben említett két jogszabály szerint az alábbi: évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról A pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás 3. (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában: a) betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz - saját tőkét meghaladó mértékű - nyilvánosságtól történő elfogadása; b) hitel és pénzkölcsön nyújtása; c) pénzügyi lízing; d) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; e) elektronikus pénz kibocsátása; f) olyan papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszköz (például papír alapú utazási csekk, váltó) kibocsátása, illetve az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, amely nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak; g) kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása; h) valutával, devizával - ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység; i) pénzügyi szolgáltatás közvetítése; j) letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás; k) hitel referencia szolgáltatás; l) m) n) (2) Kiegészítő pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetve devizában: a) pénzváltási tevékenység; b) fizetési rendszer működtetése; c) pénzfeldolgozási tevékenység; d) pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon. 4. (3) A pénzügyi intézmény, ha törvény másként nem rendelkezik, pénzügyi szolgáltatáson kívül üzletszerűen kizárólag: 17

18 a) kiegészítő pénzügyi szolgáltatást, b) a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló évi LX. törvényben (a továbbiakban: Bit.) foglalt feltételekkel biztosításközvetítői tevékenységet, c) a Tpt.-ben meghatározott feltételekkel értékpapír-kölcsönzést, részvényesi meghatalmazotti (nominee) tevékenységet, a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló évi CXXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Bszt.) meghatározott feltételekkel befektetési szolgáltatási tevékenységet végezhet, befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatást nyújthat, a Bszt a szerinti közvetítői tevékenységet és árutőzsdei szolgáltató által végezhető tevékenységet, d) aranykereskedelmi ügyletet, e) részvénykönyvvezetést, f) az elektronikus aláírásról szóló évi XXXV. törvény 6. -ának (1) bekezdésében foglalt szolgáltatást, g) a külön jogszabály alapján létrehozott Diákhitel Központ hitelezési tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenységet, valamint h) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló évi XCVI. törvény 11/A. -ában foglalt feltételekkel tagszervezési tevékenységet, i) a pénzügyi szolgáltatásból származó veszteség mérséklése, illetve elhárítása érdekében fedezet, illetve biztosíték hasznosítására vagy az értékesítésben való közreműködésre irányuló tevékenységet, j) követelések megbízás alapján történő kezelésére, behajtására irányuló tevékenységet, k) pénzügyi eszközre vonatkozó adat-, információértékesítést, l) külön jogszabályban meghatározott közösségi támogatások közvetítését folytathat évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 2. A pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás 3. (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, devizában vagy valutában: a) betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól történő elfogadása, b) hitel és pénzkölcsön nyújtása, c) pénzügyi lízing, d) pénzforgalmi szolgáltatás nyújtása, e) elektronikus pénz kibocsátása, f) olyan papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszköz (például papír alapú utazási csekk, váltó) kibocsátása, illetve az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, amely nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak, g) kezesség és garancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása, h) valutával, devizával - ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység, i) pénzügyi szolgáltatás közvetítése, j) letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás, k) hitelreferencia szolgáltatás, valamint l) követelésvásárlási tevékenység. (2) Kiegészítő pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, valutában, illetve devizában: a) pénzváltási tevékenység; b) fizetési rendszer működtetése; 18

19 c) pénzfeldolgozási tevékenység; d) pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon; e) forgatható utalvány kibocsátására irányuló tevékenység. 7. (1) Pénzügyi intézmény a hitelintézet és a pénzügyi vállalkozás. (3) A pénzügyi intézmény, ha törvény másként nem rendelkezik, pénzügyi szolgáltatáson kívül üzletszerűen kizárólag: a) a 3. (2) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet, b) a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló évi LX. törvényben (a továbbiakban: Bit.) foglalt feltételekkel biztosításközvetítői tevékenységet, c) Tpt.-ben meghatározott feltételekkel értékpapír-kölcsönzést, részvényesi meghatalmazotti (nominee) tevékenységet, Bszt.-ben meghatározott feltételekkel befektetési szolgáltatási tevékenységet, befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatást, valamint a Bszt a szerinti közvetítői tevékenységet és árutőzsdei szolgáltató által végezhető tevékenységet, d) aranykereskedelmi ügyletet, e) részvénykönyvvezetést, f) az elektronikus aláírásról szóló évi XXXV. törvény 6. (1) bekezdésében foglalt szolgáltatást, g) a hallgatói hitelrendszerről szóló kormányrendeletben meghatározott Diákhitel szervezet hitelezési tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenységet, h) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló évi XCVI. törvény 11/A. - ában foglalt feltételekkel tagszervezési tevékenységet, i) a pénzügyi szolgáltatásból származó veszteség mérséklése, illetve elhárítása érdekében fedezet, illetve biztosíték hasznosítására vagy az értékesítésben való közreműködésre irányuló tevékenységet, j) követelések megbízás alapján történő kezelésére, behajtására irányuló tevékenységet, k) pénzügyi eszközre vonatkozó adat-, információértékesítést, l) jogszabályban meghatározott közösségi támogatások közvetítését, m) az autópályák, autóutak és főutak használatáért fizetendő, megtett úttal arányos díjról szóló évi LXVII. törvényben meghatározott úthasználati jogosultság megszerzésével összefüggő tevékenységet, valamint n) a 3. (1) bekezdés j) pontján kívüli pénzletét kezeléshez kapcsolódó szolgáltatást végezhet. A számlapénzteremtésre vonatkozó jogszabályi felhatalmazás hiányának oka az, hogy a számlapénz hitelezés útján való keletkeztetése és az ennek jelentősége ismeretébe beavatottak elmulasztották megosztani ezt az információt a jogásztársadalom tagjaival, valamint a pénzügyi területen dolgozó alkalmazottak nagy részével, így a hitelezésre vonatkozó jogszabályi rendelkezések arra a dezinformációra épülnek, miszerint a pénzügyi intézmények, csakúgy, mint mindenki más, már létező pénzt adnak kölcsön ügyfeleiknek. Ha a kodifikátorok, a törvényhozók, a banki jogászok és egyéb banki alkalmazottak, a jogalkalmazók és a széles közvélemény nagy része a mai napig nem tud arról, hogy a banki számlapénz nem készpénzbefizetésekből, jegybanki számlapénzből vagy más kereskedelmi bankoktól felvett kölcsönökből származik, akkor hogyan is kerülhetett volna bele a jogszabályok szövegébe az erre vonatkozó szabályozás? 19

20 Ha pedig a beavatottak ezt, a semmiből való pénzteremtésre vonatkozó nagyon fontos információt, valamint a kétszintű bankrendszer teljes működési mechanizmusát felfedték volna minden törvényhozó, a kodifikátorok, a banki jogászok és a pénzügyi területen dolgozó alkalmazottak, a jogalkalmazók és a széles közvélemény előtt egy jogalkotási folyamat során, akkor sem került volna sor arra soha, hogy egy ilyen gyakorlatot jogszabályokkal legalizáljanak, mert ez szembemegy a polgári jog és a demokratikus társadalmi berendezkedés alapelveivel, és mert nemlétező dolog kölcsönbe adása fogalmilag kizárt. 5. A modern pénzrendszer Ebben, a közgazdászok által újonnan bemutatott pénzrendszerben azonban nem csak a pénz modern fogalma az egyetlen visszásság. Paradox módon, ahhoz képest, mint amit korábban a be nem avatottak számára tanítottak arról, hogy hogyan működik a pénzrendszer, és hogy miért célszerű azt a hagyományos módon működtetni, ebben, a javarészt számítástechnikai jelekké váló modern és bonyolult pénzrendszerben valahogy mintha pont fordítva működne minden más is. És jobban megvizsgálva ezt a kifordított világot, pont fordítva működik benne sok minden ahhoz képest is, mint ahogyan azt a józan ész, a matematika, a jog, a tisztességes üzleti feltételek elve és a közerkölcs diktálná. A modern pénzrendszer anomáliáinak láttán felmerül a kérdés, hogy ezek a képtelenségek vajon valami véletlenül bekövetkezett fatális hiba folytán álltak elő, és a számokat nap mint nap látó, a bank- és a pénzrendszer működését jól ismerő banki vezetők és a pénzügyi felügyeleti szervek vezetői valamilyen rejtélyes okból képtelenek arra, hogy felismerjék a rendszer nyilvánvaló hibáit, vagy itt tényleg a középkori pénzváltók fentebb leírt, pofonegyszerű csalásainak a közvélemény elől a pénzügyi szektor vezetői és a politika által eltitkolt, modern változata domborodik ki a szemünk előtt? Ha segítségül hívjuk Ockham borotváját, a tudományelméletnek a szükségtelen hipotézisek széthasítására szolgáló leghatásosabb eszközét, és minden zavaró körülményt, illetve a témához nem szorosan kapcsolódó hivatkozást leválasztunk a kérdésről, vagyis figyelmen kívül hagyjuk a hitelpénz és a számlapénz szakkifejezést, valamint a számítástechnikai fejlődés miatti elektronikus formátumot, majd csak a lényeget nézzük, vagyis azt, hogy ebben a rendszerben ki kinek milyen értéket ad, és hogy mit kap érte cserébe, akkor úgy tűnik, megint csak győz az ockhami takarékossági elv, miszerint általában az egyszerűbb megoldás a helyes A polgári jog alapelvei Szerte a világban az emberek nagy része úgy gondolja, hogy az a helyes, és - mivel nincs arról információja, hogy ez ne így lenne - abban a hiszemben él, hogy az is történik, hogy a pénzt az állam bocsátja ki, csak a technika fejlődésével már nincs szükség annyi papírpénzre és érmére, ezért a pénz nagy részét az állam számlapénz formájában hozza létre, amire a kereskedelmi bankok valamilyen ellenérték fejében tesznek szert, rendszerint kölcsönkérik azt a jegybanktól, és némi kamattal visszafizetik. MIVEL A PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEK UGYANOLYAN POLGÁRI JOGI JOGALANYOK, MINT BÁRMELY MÁS VÁLLALKOZÁSOK VAGY A MAGÁNSZEMÉLYEK, A JOGSZABÁLYOK IS ANNAK A LOGIKÁNAK A MENTÉN SZABÁLYOZZÁK AZ EZEK KÖZÖTT A POLGÁRI JOGI JOGALANYOK (A BANKOK ÉS 20

21 ÜGYFELEIK) KÖZÖTT LÉTREJÖVŐ PÉNZ- ÉS HITELVISZONYOKAT, HOGY A SZÁMLAPÉNZT NEM A BANKOK BOCSÁTJÁK KI, HANEM AZT ELLENÉRTÉK FEJÉBEN SZERZIK MEG. NEM IS SZABÁLYOZHATNÁK MÁSKÉNT, MERT A POLGÁRI JOGI JOGVISZONYOK ALAPELVE A FELEK EGYENJOGÚSÁGA ÉS MELLÉRENDELTSÉGE, VALAMINT AZ, HOGY A SZOLGÁLTATÁSÉRT ÉRTÉKARÁNYOS ELLENSZOLGÁLTATÁS JÁR, TEHÁT HA AZ ÁLLAM BÁRMILYEN MAGÁNJOGI SZEREPLŐT FELRUHÁZNA A PÉNZKIBOCSÁTÁS JOGÁVAL, AKKOR E KIVÉTELEZETT SZEREPLŐ ÉS A VELE SZERZŐDŐ FÉL KÖZÖTT NEM ÉRVÉNYESÜLHETNE AZ AZ ALAPELV, MISZERINT A SZOLGÁLTATÁSÉRT AZZAL EGYENÉRTÉKŰ ELLENSZOLGÁLTATÁS JÁR, VALAMINT A FELEK EGYENJOGÚSÁGÁNAK ÉS MELLÉRENDELTSÉGÉNEK ELVE SEM. JOGI ÉS KÖZGAZDASÁGI VÉGZETTSÉG NÉLKÜL IS KÖNNYEN BELÁTHATÓ, HOGY HA AZ ÁLLAM BÁRMELYIK CÉGNEK VAGY MAGÁNSZEMÉLYNEK MEGENGEDNÉ, HOGY AZ EGY PÉNZNYOMDÁT ÜZEMELTESSEN VAGY ANNAK EGY MODERN, ELEKTRONIKUS VÁLTOZATÁT MŰKÖDTESSE, AKKOR AZ AZ EGÉSZ JOGRENDSZERÜNK ÉS GAZDASÁGUNK, VAGYIS AZ ÁLLAM MAI FORMÁJÁNAK A HALÁLÁT JELENTENÉ, MERT ELŐBB-UTÓBB MINDEN ENNEK A KIVÉTELEZETT SZEREPLŐNEK A TULAJDONÁBA KERÜLNE, ÉS MINDENKI MÁS ENNEK A KIVÉTELEZETT SZEREPLŐNEK KISZOLGÁLTATOTT, KIFOSZTOTT FÖLDÖNFUTÓVÁ VÁLNA. HA HASZONRA DOLGOZÓ MAGÁNINTÉZMÉNYEK A PÉNZTEREMTÉS ÉS KAMATRA HITELEZÉS MAGÁNMONOPÓLIUMÁVAL RENDELKEZNEK, AKKOR MINDEN MÁS ÜZLETI VÁLLALKOZÁSSAL ÉS MAGÁVAL AZ ÁLLAMMAL SZEMBEN IS FÖLÉNYHELYZETBE KERÜLNEK. EZ PEDIG ALÁÁSSA A JOGEGYENLŐSÉGET, A JOG URALMÁT, AZ EGYENLŐ ESÉLYEK SZABADSÁGÁT, A SZABAD VERSENYEN ALAPULÓ PIACGAZDASÁGOT ÉS A NEKI MEGFELELŐ POLITIKAI-TÁRSADALMI BERENDEZKEDÉST, A DEMOKRÁCIÁT. A MAGÁNPÉNZRENDSZER ÉS A MAGÁNPÉNZVAGYON MONOPÓLIUMA MELLETT NEM LEHET SZABAD VÁLLALKOZÁSON ALAPULÓ PIACGAZDASÁGRÓL ÉS VAGYONILAG FÜGGETLEN POLGÁROKRÓL BESZÉLNI. HA PEDIG EGY ORSZÁGBAN NINCS PIACGAZDASÁG, VAGY PEDIG CSAK EGY MONOPÓLIUMOKNAK KISZOLGÁLTATOTT, KORCS, LÁTSZAT-PIACGAZDASÁG ÉS E MONOPÓLIUMOK ÁLTAL KIFOSZTOTT POLGÁRSÁG LÉTEZHET, AKKOR ABBAN AZ ORSZÁGBAN VALÓDI POLITIKAI DEMOKRÁCIA SEM LEHETSÉGES. Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvényhez Első rész Bevezető Rendelkezések A polgári jog fogalma mivel a polgári jog eszközei mindenekelőtt az autonóm gazdasági szereplők, a jogilag mellérendeltségi helyzetben levő, egymástól független (azaz: a tulajdonos) jogalanyok vagyoni viszonyainak rendezésére alkalmasak, a polgári jogot ma már egyértelműen a magántulajdonon alapuló árujellegű vagyoni viszonyok szabályainak összességében határozhatjuk meg évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1. (1) Ez a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és civil szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Az 21

22 e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - e törvénnyel összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1:1. [A törvény hatálya] E törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait. 1:2. [Értelmezési alapelv] (1) E törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni. (2) A polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat e törvénnyel összhangban kell értelmezni. 6:61. [Visszterhesség vélelme] A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből más nem következik - ellenszolgáltatás jár A modern pénzrendszerek anomáliái Magyarországon 1947 és 1987 között egyszintű bankrendszer működött, a pénz megjelenési formája szerint pedig legfőképpen a jegybank által kibocsátott készpénz volt. A kétszintű bankrendszer, a számítástechnika fejlődése és a készpénz fokozatos kivezetése nyomán a magyar pénzrendszerre is jellemzőek lettek a modern pénzrendszerek anomáliái: A pénzkibocsátás anomáliái A mai kétszintű bankrendszerekben a jegybankok oly nagyon óvott függetlensége azt jelenti, hogy - az árstabilitás feletti őrködésre való hivatkozással a jegybankok működése független annak az országnak a demokratikus közhatalmától és annak szerveitől, amelyben működnek, nem független azonban a nemzetközi pénzhatalomtól és annak magánintézményeitől. A változást mutatja az is, hogy a szakirodalomban már nem is az állam bankjának, hanem a bankok bankjának nevezik a központi bankokat. A magyar jegybank is független az Országgyűléstől, a Kormánytól, még csak politikai felelősséggel sem tartozik az ország népének, ki van vonva a közellenőrzés alól, az MNB az elenyésző készpénzmennyiségtől eltekintve- nem bocsát ki pénzt, nem nyújt kölcsönt sem a költségvetésnek, sem a reálgazdasági szereplőknek. Az állam noha megtehetné, hogy adósságmentes pénzt bocsát ki, és így maga gondoskodna a forrásairól, valamint a reálgazdasági szereplőket is elláthatná kamatmentes pénzforrással ehelyett az adóbevételei terhére kölcsönt vesz fel, azaz állampapírok formájában adósleveleket bocsát ki, amelyeket a bankrendszer és a különböző befektetési alapok megvesznek, amivel kamatnyereségre tesznek szert, az állampolgárok és a vállalkozások pedig egyre növekvő adók formájában fizethetik ezt az egyre csak növekvő államadósságot (a magyar államadósság 1989-ben 1700 milliárd forint volt, idén nyáron pedig meghaladta a milliárd forintot). Amennyiben a reálgazdasági szereplőknek pénzre van szükségük, akkor szintén a kereskedelmi bankokhoz kell forduljanak, vagyis a pénzügyi 22

23 magánhatalom adósságkényszert gyakorol az állam és a reálgazdaság felett. Mivel a nemzeti önrendelkezési jog legfontosabb eleme a pénzrendszerrel való rendelkezési jog, ezért akié a monetáris hatalom, ténylegesen az rendelkezik az országgal. A fiskális politika, - azaz az adózás és a költségvetés meghatározása az Országgyűlés és a Kormány által - csak másodlagos, mivel a fiskális döntések a monetáris politika függvényei, és teljesen alá vannak rendelve annak. Az állam és a politika csupán az államadósság hitelezőinek, vagyis a magánbankoknak és a befektetési alapoknak a közpénzből fizetett pénzbehajtója, és a társadalom számára meghagyott maradék pénz újraelosztását végzi el Tőke nélküli finanszírozás A hagyományos, a közfelfogásnak megfelelő pénzrendszerben az értékek és az azokat szimbolizáló jelek körülbelül egyensúlyban vannak, az egyensúly fenntartásán az állam őrködik, gondoskodik arról, hogy legyen elég jel a rendszerben a követelések teljesítéséhez, és mindenki csak úgy juthat ezekhez a jelekhez, hogy az államnak, vagyis a közösségnek vagy másoknak ad értük valami hasonlóan értékeset cserébe. A bankok adósságára épülő pénzrendszer esetében ezzel szemben az történik, hogy a kereskedelmi bankok, noha nincs is kölcsönadható tőkéjük, azt állítják, hogy van, majd az általuk a semmiből kreált, az ügyfél felé fennálló saját tartozásukat szimbolizáló, üres jelre azt mondják, hogy az tőke (pénz), és követelést támasztanak a világ rajtuk kívüli részével szemben, hogy az fizessen nekik a szerződés aláírásakor még nem létező, majd a jövőben előállítandó áruval vagy a jövőben elvégzendő munkával megszolgált valódi tőkét (pénzt) és annak kamatait, különben küldik a végrehajtót. Praktikusan ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy mindenki vissza tudja fizetni a kölcsönét, és ne vegyék el a bankok a fedezetül kikötött vagyontárgyakat, a reálgazdaság alanyainak versenyt futva az üres jeleket egy gombnyomással teremtő bankokkal - létre kellene hozniuk az összes üres jelhez és az azok kamataiként időközben képződő követelésekhez a tartalmat, azaz a konkrét termékeket és szolgáltatásokat. Miután végtelen növekedés nem létezhet egy véges rendszerben, ami a jelen esetben a Föld bolygó, az egész pénzrendszer működési alapelve hibás. Az 5. pont elején már szó esett arról, hogy a modern pénzrendszer működésének megértéséhez, csakúgy, mint minden olyan más megismerési folyamat esetében, amikor a szakkifejezések jelentése zavaros, úgy lehet eljutni, ha figyelmen kívül hagyjuk a láthatóan nem jól funkcionáló terminus technicus-okat, és a lényegre koncentrálva, azt a folyamatot vizsgáljuk, hogy ebben a rendszerben ki kinek milyen értéket ad, és hogy mit kap érte cserébe. Ha figyelmen kívül hagyjuk a pénzhez és a hitelezéshez kapcsolódó kifejezéseket, és csak egyszerűen leírjuk, hogy mi történik valójában egy hitelügylet kapcsán, és ha elgondolkozunk azon is, hogy vajon miért így történik, hogy történhetne-e másképp is, akkor a következő eredményt kapjuk: Az az ember, akinek nincs pénze, mindazonáltal szüksége van egy vagyontárgyra, például egy lakásra, elmegy egy bankba, hogy pénzt kérjen kölcsön a banktól az ingatlan megvételéhez. Ha ez az ember hitelképesnek bizonyul, a bank szerződést köt vele, amelyben a bank mint hitelező megígéri, hogy pénzkölcsönt nyújt neki, a bank ügyfelévé váló ember pedig mint adós megígéri, hogy a kapott pénzkölcsönt és annak kamatait részletekben, több év alatt vissza fogja fizetni. A bank feltételül szabja továbbá, hogy az ügyfél - anélkül, hogy egy forintot is kapott volna - járuljon hozzá ahhoz is, hogy ha megkapná a kölcsönt, de azt nem fizetné vissza a szerződés szerint, akkor a bank a 23

24 követelését a megvásárolandó, fedezetül szolgáló ingatlanból vagy az ügyfél egyéb vagyonából, végrehajtás útján elégíthesse ki. Mivel a banki blankettaszerződésekben mindig az szerepel, hogy a kölcsön összegét a bank jóváírja az ügyfél bankszámláján, ezért az ügyfél gondolkodás nélkül elfogadja ezt a feltételt. Ezek után az ügyfél adásvételi szerződést köt a megvásárolandó ingatlanra, megígéri, hogy később fizetni fog, vagyis az ingatlan eladója - anélkül, hogy egy forintot is kapott volna eladja az ingatlanát, és gondolkodás nélkül elfogadja a banki átutalással történő teljesítést, vagyis fizetségként elfogadja a vevő ígéretét, mert a vevőnek meg a bankja azt ígérte, hogy pénzkölcsönt fog adni neki, és mindketten nagyon örülnek, hogy sikerült megállapodniuk a banki átutalással való teljesítésben, mert így nem kell megfizetniük a banki készpénzfelvételért, illetve a banki készpénzbefizetésért felszámított magas díjakat. Ebben a folyamatban azonban mintha kicsit sok lenne az ígéret, viszont feltűnően kevés a pénz. Az ígéretekben pedig benne rejlik annak a kockázata, hogy a felek nem tartják be őket: az eladó fél órával később eladhatja másnak is az ingatlant, és akkor kezdődhet a pereskedés, a vevő meggondolhatja magát, a bank pedig bármikor úgy dönthet, hogy a vevő mégsem hitelképes, vagy akár maga a bank is csődbe mehet, mielőtt teljesítené az ígéretét. Értelemszerűen adódik a kérdés: nem lenne egyszerűbb, ha a bank maga vásárolná meg az ingatlant, készpénzért, majd pedig eladná azt az ügyfelének, aki kamattal terhelt részletekben fizetné azt vissza? (Az adó- és illetékjogi aspektusokat most hagyjuk figyelmen kívül, mert nyilván más szabályok lennének irányadóak, ha ez a gyakorlat alakult volna ki.) Biztos, hogy csak azért vált bevett gyakorlattá a fenti, körülményes és kockázatos folyamat, mert a bankok nem akarnak ingatlanokat vásárolni, és véletlenül nem azért, mert hasonlóan az ügyfelekhez - valójában a bankoknak sincs pénzük, csak elhitetik mindenkivel, hogy van, és a saját ígéreteikkel kereskednek? A hitel ugyanis egy ígéret. Ígéret arra, hogy a hitelező egyszer majd ad kölcsönt is, valódi pénzben. Amikor a kölcsönfelvevő számláján megjelennek a kölcsöne összegével megegyező számok, azt hiszi, hogy az összeg a bank által neki adott pénz, mert megszokta, hogy a számlaegyenlege akkor nő, ha befizet a számlájára, vagy valaki más küld neki pénzt, valamint azért, mert nem tudja, hogy mi a különbség a pénz és a pénzre szóló követelés között, illetve azt hiszi, hogy a bank vele szembeni tartozása pénz. A bank azonban nagyon is jól tudja, hogy mi a különbség, ezért egyáltalán nem ad kölcsön a saját tőkéjéből az ügyfélnek, és ahelyett, hogy készpénzben kifizetné a kölcsön összegét, inkább ráír néhány számot az ügyfél számlájára, ami azonban csak a banknak az ügyféllel szemben fennálló tartozása, és azt jelenti, hogy ha az ügyfél kéri, akkor a bank hajlandó ennyi készpénzt kifizetni neki, már ha van miből. Az ingatlan eladója, mivel ő sem tudja, hogy mi a különbség a pénz és a bank adóssága között, ami elektronikus jelként érkezik a számlájára, elfogadja ezeket a jeleket, mert ő is azt hiszi, hogy pénzt kapott. Ha a vevő és az eladó bankja azonos, akkor a bank nagyon könnyű helyzetben van, csak törli az egyik számláról a tartozását, és ráírja azt a másik számlára, ha pedig a vevő és az eladó nem ugyanannál a banknál vezeti a számláját, akkor mindenki azt gondolja, hogy a vevő bankja elküldi az eladó bankjának a szükséges pénzt. Mivel azonban nagy valószínűség szerint az eladó bankja is folytat hitelezési és pénzforgalmi tevékenységet, és az eladó bankjának is lennének olyan tételei, amelyeket a vevő bankjának kellene megfizetnie, valamint figyelemmel arra, hogy a bankrendszer a GIRO Zrt. által működtetett Bankközi Klíring Rendszer, vagyis a bankközi pénzforgalmi elszámolóház miatt úgy működik, mintha egyetlen nagy bank lenne (ezért is hívják bankrendszernek), így a két bank adósságainak összevetésekor rendszerint az derül ki, hogy a banki adósságok nagyjából egyensúlyban vannak, és ha a bankok úgy 24

25 állapodnak meg, hogy csak a különbözet megfizetését kérik, és nem a teljes adósságét, akkor csak nagyon keveset kell fizessen az egyik bank a másiknak. És így lehet minimális tőke, némi könyvelés, a bankok közötti, az egymás adósságainak csak részbeni megfizettetésére vonatkozó együttműködés, valamint az ügyfeleknek szolgáltatott valótlan információk folytán megvalósítani a legjobb üzletet: a tőke nélküli finanszírozást, vagyis szert tenni az ügyfelekkel szembeni követelésekre úgy, hogy a bankok nem szolgáltatnak a kölcsönt felvevő ügyfeleknek semmit, csak banki adósságot vállalnak, amelynek azonban - a bankrendszer sajátosságainak köszönhetően csak egy töredékét kell megfizetniük. A kereskedelmi bankok ezt a követeléskülönbséget jegybankpénzben fizetik meg egymásnak, amelyből a számlapénzhez képest nagyon kevés van, és amelyen egyrészt a készpénz értendő, másrészt pedig az a jegybanki számlapénz, amely a kereskedelmi bankoknál nyilvántartott ügyfélbetéteknek abból a kis részéből képződik, amelyet a bankoknak kötelező a jegybanknál elhelyezniük, ún. jegybanki tartalékként. A jegybanknál kötelezően elhelyezendő tartaléknak a kereskedelmi bankok által nyilvántartott betétekhez viszonyított arányát nevezik kötelező tartalékrátának. A kötelező tartalékráta mértéke az elmúlt években átlagosan kb. 3% volt, tehát ez azt jelenti, hogy ha a pénzügyi intézményeknek az elmúlt években összesen átlagosan kb. 450 milliárd forintot kellett jegybankpénzben tartaniuk, akkor a fizetési forgalomban potenciálisan kb milliárd forintnyi számlapénz tudott rész venni. ngenek html Az igazi pénz fogalma a közgazdasági szakirodalomban A tőke nélküli finanszírozási gyakorlatról írtak helytállóságát támasztja alá, hogy a közgazdasági szakirodalom és a pénzügyi szakértők egy része igazi pénznek csak a jegybankpénzt tekinti, még külön szakszavak is vannak a kétféle pénzre, a jegybankpénzt nagyerejű pénznek hívják (a szakkifejezés angol megfelelője a high powered money), illetve külső pénznek nevezik, az 25

26 ügyfeleknek a bankrendszeren belüli számlapénzét pedig nem tekintik valódi pénznek, mivel az pusztán a bankrendszer valamely tagjának az adóssága, amelyet ezért belső pénznek neveznek. A TÁMOP B-11/ Tudományos és felsőoktatási tartalmak központi elektronikus közzétételének biztosítása című projekt keretében létrehozott, a Digitális Tankönyvtár nevű felsőoktatási tartalomszolgáltató portálon található, Pete Péter által írt, Bevezetés a monetáris makroökonómiába című tankönyvben található definíciók szerint: nagyerejű pénz (monetáris bázis, jegybankpénz) a pénzkínálatnak a központi bank által teremtett része, a központi bank passzívája. A bankjegyek és a banktartalékok összege. külső pénz olyan pénz, amellyel szemben nem áll magánadósság. Gyakorlatilag a monetáris bázis. belső pénz olyan pénz, amellyel szemben magánadósság áll. A folyószámla betét pl. tulajdonosának eszköze, de a banknak adóssága. Főoldal > Tankönyvtár > Könyvek > Társadalomtudomány > Gazdaságtudomány > Közgazdaságtan > 5. fejezet - Fontosabb alapfogalmak magyarázata A dr. Zeller Gyula, a PTE Közgazdaságtudományi Karának docense, a közgazdaságtudomány kandidátusa és dr. Koltai Zoltán, a PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának (FEEK) docense, a regionális tudományok doktora által a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kiírt "A pénzügyi fogyasztói kultúra növelését célzó oktatások, eljárások, kommunikációs módszerek" című nyilvános pályázat keretében kiadott, Pénzügyi alapismeretek pedagógusoknak- e-learning verzió c. tankönyv szerzői is csak a bankrendszeren kívüli pénzt nevezik igazi pénznek: Szakszerűbben hangzó kifejezést használva a pénz nem más, mint a bankpasszívák egy speciális csoportja, vagyis bankkal szembeni követelés. Könnyű belátni, hogy egy követelés csak akkor testesít meg tényleges kötelezettséget, ha az nincs a kötelezettségvállaló birtokában. A pénz esetében ez azt jelenti, hogy csak azok az eszközök funkcionálnak ténylegesen pénzként, amelyek a bankokon kívül vannak. Szabó Gergely, pénzpiaci határidős kereskedő egy, a Mandiner nevű internetes újságban Végre rájöttek, hogy a magas alapkamat nem csökkenti az inflációt címmel augusztus 22-én megjelent írásában is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hitelpénz nem valódi pénz, csak jegybankpénzre vonatkozó követelés: A jegybankpénzek mellett vannak hitelpénzek. Ezek adják a pénzmennyiség nagyobb részét. Ezek a hitelpénzek nem valódi pénzek, hanem jegybankpénzre vonatkozó követelések. _csokkenti_az_inflaciot A fizetési ígéret óhatatlanul a váltó fogalmát idézi fel. A váltó ugyanis egy fizetési ígérvényt tartalmazó pénzhelyettesítő eszköz. A váltó mindenekelőtt egy hiteleszköz, amellyel a kiállítója arra 26

27 vállal kötelezettséget, hogy egy későbbi időpontban fog fizetést teljesíteni. Elterjedése a nemesfémpénzek korlátozott volta miatti pénzhiánynak volt betudható, a fizetési nehézségekkel küzdő kereskedők így vállaltak kötelezettséget arra, hogy majd valamikor a jövőben, egy meghatározott napon kifizetik a tartozásukat az áruk eladóinak. A váltóbirtokosok azután elkezdték forgatni ezeket a fizetési ígérvényeket, és a kereskedelmi kapcsolatok fejlődése nyomán megjelentek az idegen váltók is. Pénzhelyettesítő funkciójuk azonban korlátozott volt, mert nem mindenki fogadta el őket, lévén a fedezet meglétére csak a kiállító jó hírneve alapján lehetett következtetni, és az sem jelentett feltétlen garanciát, ha a váltót egy-egy bank állította ki, mert időnként ezekről az intézményekről is bebizonyosodott, hogy hiányzik a váltójuk (bankjegyük) mögül a fedezet, és ha az ügyfelek bizalmatlanná váltak és megrohamozták őket a pénzükért, akkor csődbe mentek. A váltó fogalmával legtöbbünk szépirodalmi olvasmányai útján ismerkedett meg, a szó hallatán általában kellemetlen dologra asszociálunk, ugyanis a XIX. századi regények jutnak az eszünkbe, amelyekben toposz-szerűen, irodalmi vándortémaként sűrűn szerepelnek váltóhamisítások és egyéb gyanús váltóügyletek. Egy modern szólásmondás szerint váltóval az fizet, akinek nincs pénze, csekkel az, akinek van. A váltó egy pénzhelyettesítő eszköz. Elég furcsa, hogy noha a bankok által a bankszámla-tulajdonosoknak tett fizetési ígéretek nagyon hasonlítanak a váltókhoz, a közgazdasági szakirodalom ezeket mégsem nevezi pénzhelyettesítő eszköznek. A különbség abban áll, hogy a váltó egy értékpapír, amelyre szigorú jogszabályi előírások vonatkoznak, illetve abban, hogy ha a váltó kiállítója nem fizet, akkor kifogásnak helye nincs, a váltójog alapján a bíróság nagyon gyorsan kötelezi a váltó kiállítóját a tartozás kifizetésére, ha egyébként a váltó tartalmazza az összes kötelező kelléket. A váltók formai kritériumait - éppen azért, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy azok váltók a Genfben, ban megkötött nemzetközi váltójogi egyezményeknek megfelelően megalkotott, a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet határozza meg, amelynek értelmében a váltót okirati formában kell kiállítani, és egyéb kötelező tartalmi elemek mellett - fel kell benne tüntetni a váltó elnevezést is. A kölcsönt felvevő ügyfelek tehát pénz helyett egy fedezetlen, a váltóra hasonlító, készpénzre szóló fizetési ígéretet jelképező jelet kapnak a bankoktól a folyósításkor. Csak a kölcsönt felvevők és az ígéretet tőlük fizetségképpen átvevők ezt nem tudják, mert azt mondják nekik, hogy ez pénz. Az, hogy ezek a fizetési ígéretet jelentő jelek egyáltalán nem azonosak az igazi pénzzel, sajnos csak akkor válik nyilvánvalóvá a banki ügyfelek számára, amikor tömegesen hozzá szeretnének jutni a bankszámla-követelésükhöz, készpénzben. Ilyenkor derül ki, hogy ezek a misztikus elektronikus jelek pusztán számok egy-egy bank excel-táblájában, és igazi pénz alig van a bankokban. Az ok pedig, amiért nincs elég pénz a bankokban, nem az, hogy kiadták azt kölcsönbe hiszen már a tankönyvek is leírják, hogy nem ez történik -, hanem az, hogy mindig is csak egy kevés volt. Tekintettel arra, hogy a számlapénz és a készpénz aránya Magyarországon az utóbbi években kb. 9:1, és ennek a készpénzmennyiségnek is egy jó része mindig a lakosságnál van, valamint figyelemmel arra, hogy a banki tartalékráta átlagosan 3% volt az utóbbi években, ez elég elenyésző mennyiség. A bankok által a jegybanknál elhelyezendő kötelező jegybanki tartalék mértékét, képzésének és elhelyezésének módját az alábbi jogszabályok határozták, illetve határozzák meg: 13/2010. (IX. 6.) MNB rendelet a kötelező tartalékráta mértékéről (2015. november 30-ig volt hatályos) 27

28 1. A tartalékráta mértéke 1. (1) A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának döntése értelmében a kötelező jegybanki tartalék kiszámításáról, illetve képzésének és elhelyezésének módjáról szóló 10/2005. (VI. 11.) MNB rendelet (a továbbiakban: R.) 3. -a (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban meghatározott forráskategóriákra vonatkozó kötelező tartalékráta mértéke 0%. (2) A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának döntése értelmében az R. 3. -a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott forráskategóriára vonatkozó kötelező tartalékráta mértéke egy adott tartalékköteles hitelintézet tekintetében a 2%, 3%, 4%, 5% közül a tartalékköteles hitelintézet által a 2. -ban meghatározott módon választott mérték, választás hiányában 2%. 46/2015. (XI. 11.) MNB rendelet a kötelező tartalékráta mértékéről (2015. december 1-től hatályos) 1. A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának döntése értelmében a kötelező tartalékráta mértéke a kötelező jegybanki tartalék kiszámításáról, illetve képzésének és elhelyezésének módjáról szóló 10/2005. (VI. 11.) MNB rendelet a) 3. (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott forráskategóriákra vonatkozóan 0%, b) 3. (1) bekezdés e) pontjában meghatározott forráskategóriára vonatkozóan 2%. 10/2005. (VI. 11.) MNB rendelet a kötelező jegybanki tartalék kiszámításáról, illetve képzésének és elhelyezésének módjáról Kötelező jegybanki tartalék 2. (1) A tartalékköteles hitelintézet a (2) bekezdésben meghatározott tartalékköteles források után - a (3) bekezdésben említett kivételekkel - (a továbbiakban: tartalékalap) kötelező jegybanki tartalékot (a továbbiakban: kötelező tartalék) köteles képezni. (2) Tartalékköteles források: a) betétek és felvett hitelek, b) hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, c) repók, ideértve az óvadéki és szállításos repóügyletek mellett az értékpapír- és aranyeladási és -visszavásárlási (sell/buy-back) ügyleteket, valamint a készpénzfedezet melletti értékpapír- és aranykölcsönzést (a továbbiakban: repók). (2) A kötelező tartalék összege a tartalékköteles hitelintézet tartalékalapjába tartozó források (3) bekezdés szerint meghatározott állománya és a kötelező tartalékráta mértékéről szóló MNB rendeletben meghatározott megfelelő tartalékráta szorzata. 4. (1) A tartalékköteles hitelintézet a kötelező tartalék-előírást utólag, a tartalékszámítás során figyelembe veendő tárgyidőszakot (tartalékszámítási tárgyidőszak) követő második tárgyidőszakban (teljesítési tárgyidőszak) átlagban köteles teljesíteni; az átlagszámításnál a naptári napokat kell figyelembe venni. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott átlagszámítást alkalmazva a tartalékköteles hitelintézet a kötelező tartalék-előírásnak havonta egy alkalommal, a teljesítési tárgyidőszak utolsó naptári napján köteles megfelelni Könyvelési anomáliák a tőke nélküli finanszírozási gyakorlat miatt A tőke nélküli finanszírozás keretében a bankok mérlegei is abszurd képet mutatnak. A kettős könyvvitelben a könyvelők egyszerre, egymással szemben könyvelnek eszközöket és forrásokat. A számvitelben az eszközök, az aktívák a vállalkozás vagyonának elemeit jelentik, míg a forrás, a 28

29 passzíva szóval jelölik a vállalkozás rendelkezésére álló erőforrásokat, vagyis az eszközök eredetét. Eredet szerint megkülönböztethetőek saját és idegen források. Saját forrás például a vállalkozás rendelkezésére bocsátott alapítói tőke vagy a ki nem osztott nyereség, idegen forrás például a banki kölcsön. Ha egy gazdasági szereplő vagyonának egy részét idegen forrás finanszírozza, akkor a gazdasági szereplő vagyonportfoliója, vagyis összes eszköze értékének és az idegen forrás értékének a különbözete a saját vagyon. A számvitelben, ha nincs mivel ellentételezni egy aktívát, akkor azt le sem lehet könyvelni. Tekintettel arra, hogy a hitelpénzt a bankok maguk hozzák létre, az ügyfelekkel szembeni követeléseknek (aktíváknak) valójában nincs meg a forrásoldali párja. Ahhoz, hogy a pénzmegmaradás elve, vagyis a mérleg-elv teljesüljön, a bankok a forrás oldalra az ügyfélnek adandó kölcsön összegét úgy könyvelik be, mintha az idegen forrás lenne, vagyis mintha korábban az ügyfél nyújtott volna ugyanakkora összegű kölcsönt a banknak, bankbetét formájában. Ez azt jelenti, hogy a banki könyvelésben a kölcsönfelvevővel szembeni követeléssel szemben a banknak a kölcsönfelvevővel szembeni, elvileg korábbi tartozása áll (a bankok könyvelésében ez ügyfelekkel szembeni kötelezettségek, illetve betétek címszó alatt szerepel), és mivel a matematika szabályai szerint a két, ellentétes előjelű összeg összege 0, a polgári jog szabályai mellett a matematika és a könyvelés általános szabályai szerint sem tartozna ilyenkor senki senkinek. A reálgazdasági szereplők könyvelése és a bankok könyvelési gyakorlata közti eltérést szemléltetik az alábbi, a TÁMOP B-11/ Tudományos és felsőoktatási tartalmak központi elektronikus közzétételének biztosítása című projekt keretében létrehozott, a Digitális Tankönyvtár nevű felsőoktatási tartalomszolgáltató portálon található pénzügytankönyv: Dr. Vigvári András: A pénzügyek alapjai. Digitális Tankönyvtár. Főoldal > TÁMOP A1 és a TÁMOP A2 könyvei > Könyvek > Társadalomtudomány > Gazdaságtudomány > Pénzügy (2013) A kereskedelmi bankok és a nem monetáris intézmények c. fejezetében található ábrák. Lényegtelen, hogy ez a banki könyvelési gyakorlat megfelel-e a számviteli szabályoknak, mert számviteli jogviszony nem létezik, a kölcsönügyletek kapcsán a bankok és ügyfeleik közti kölcsönjogviszonyokat nem a számviteli, hanem a polgári jogi szabályok határozzák meg. Emellett a 3.2. és 3.3. számú ábrákból látható, hogy a bankok mérlege mind a józan ész, mind a kölcsönjogviszony keretein belül értelmezhetetlen, ugyanis a mérleg alapján az eszközök között nyilvántartott, az ügyfél részére nyújtott hitel (és nem kölcsön) forrása az ügyfélnek a hitelezés utolsó mozzanataként keletkező bankbetétje ábra: A nem monetáris szereplők vagyonmérlege 29

30 3.2. ábra: A kereskedelmi bankok vagyonmérlege A bankrendszer összevont (konszolidált) mérlegét úgy írhatjuk fel, ha az azonos egymást kioltó tételeket (amelyeket az egyes mérlegekben aláhúztunk) kihúzzuk, illetve az egymással szembeni tartozásokat és követeléseket (ezeket félkövér betűvel jelöljük) kinettózzuk, azaz a tartozásokkal csökkentjük a követeléseket. A tankönyv elérhetősége: 3.3. ábra: A monetáris szektor összevont mérlege m/3_1_2_a_kereskedelmi_bankok_es_a_nem_monetaris_intezmenyek_eneh11mp2zfe0cmu.html Az árnyékbankrendszer A tőke nélküli finanszírozás trükkje lehetőséget biztosít arra, hogy a bankok a saját tőkéjüket, valamint a betétesek pénzét befektessék, aminek a hasznából, tekintettel a lekötött betétek kamatának alacsony voltára, valamint arra, hogy a látra szóló betétekre a bankok már csak nagyon kevés kamatot fizetnek, a betétesek nem sokat látnak. A tőke szolgáltatása nélkül létrehozott követeléseket azután a pénzügyi intézmények egy újabb nyelvújítási bravúrral elnevezik származtatott tőkének, értékpapírosítják a követeléseket, és ezeket a semmiből eredő származékokat, azaz derivatívákat értékesítik, immáron másodszor kreálva pénzt a semmiből. Az értékpapírosítás és az árnyékbankrendszer (shadow banking, parallel banking) témakörében lásd: Nádasdy Bence: Értékpapírosítás. Miért értékpapírosítanak a bankok? In: Hitelintézeti Szemle , harmadik évfolyam, 2. szám. 30

31 Asztalos László: A globális pénzteremtés kettős körforgása (A parallel banking pénz- és inflációelméleti alapjai). In: Hitelintézeti Szemle.2009., nyolcadik évfolyam, 5. szám. A valóságos világban azonban még a pénzügyi intézmények első körös pénzteremtési metódusa által követelt értékeknek a pénzügyi intézmények által diktált határidőre való létrehozatala is fizikai képtelenség, nemhogy az árnyékbankrendszer ámokfutása során, a szintén a semmiből, másodszor könyvelt követelések fedezetének a megteremtése. A hamis a bank adóssága=pénz teória, vagyis a hitelpénz-elmélet pedig nem csak a valóságba ütközik, hanem a magyar jogba is. A magyar jog értelmében a szerződés ugyanis kötelem. A kötelem tárgya a szolgáltatás. A szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár. A szolgáltatásnak és az ellenszolgáltatásnak egyenértékűnek, értékarányosnak kell lennie. A magyar jog szabályozza a hiteljogviszonyokat, meghatározza, hogy mi a különbség a hitelszerződés és a kölcsönszerződés között, a hitel nem egyenlő a kölcsönnel, és nincs olyan, a bankok és ügyfeleik közti kölcsönjogviszonyokat szabályozó jogszabályi rendelkezés, amelynek értelmében a bankkal szembeni követelés egy banki kölcsönügylet során is pénznek minősülne. HA PÉNZHAMISÍTÓK AZ ÁLTALUK NYOMTATOTT HAMIS PÉNZT ADNÁK KÖLCSÖN, MAJD A TŐKÉT ÉS ANNAK KAMATAIT IGAZI PÉNZBEN KÉRNÉK VISSZA, AZT NYILVÁN MINDENKI CSALÁSNAK TARTANÁ, MERT A PÉNZHAMISÍTÓK MAGUK ÁLLÍTJÁK ELŐ A CSEREESZKÖZT, AHELYETT HOGY MEGDOLGOZNÁNAK ÉRTE VAGY VALAMI ÉRTÉKESET ADNÁNAK ÉRTE BÁRKINEK IS CSERÉBE, BÜNTETŐELJÁRÁS INDULNA A PÉNZHAMISÍTÓK ELLEN, ÉS A BÍRÓSÁG VISSZAFIZETTETNÉ VELÜK AZ ADÓSOK ÁLTAL MÁR TELJESÍTETT TÖRLESZTÉSEKET IS. S HA A PÉNZHAMISÍTÓK OLYAN SIKERESEN MŰKÖDNÉNEK, HOGY A VALÓDI PÉNZ HITELEZÉSEN KERESZTÜL TÖRTÉNŐ FOKOZATOS LECSERÉLÉSÉVEL, ÁTVÉVE A HATALMAT A PÉNZRENDSZER FELETT, A FORGALOMBAN LÉVŐ PÉNZ 90%-ÁT MÁR A SAJÁT NYOMDÁJUKBAN, ÁLTALUK ALKALMAZOTT, OLYAN NYOMDÁSZOKKAL ÁLLÍTTATNÁK ELŐ, AKIK AZT HISZIK, HOGY ŐK AZ ÁLLAMI NYOMDÁBAN DOLGOZNAK, ATTÓL MÉG AZ ÁLTALUK NYOMTATOTT PÉNZ HAMIS PÉNZ LENNE A kamat matematikai problémája Ahogyan arról már korábban szó volt, a hitelkamatok megfizetéséhez szükséges jeleket a rendszer irányítói egyáltalán nem is hozzák létre. A kamatpénz hiánya, egy leegyszerűsített példával modellezve, azt a problémát okozza, hogy ha a világon létező pénzmennyiség összesen csak 100 egység, de 120 egységet kell visszaadni érte a bankoknak, akkor mégis honnan vegye az emberiség a hiányzó húszat? Mivel új pénz csak hitelezés útján keletkezik, a különbözet megfizetése csak újabb kölcsön felvételével lehetséges. De akkor honnan fog előállni az újabb kölcsön kamata? A hosszú lejáratú kölcsönök (jellemzően lakáskölcsönök és államadósságok) esetében azonban nem csak húsz egység hiányzik, lévén ezeknél a konstrukcióknál a hosszú futamidő miatt megfizetendő kamatok összege jóval meghaladja a tőke összegét. A késedelmes teljesítések miatt ráadásul a bankok késedelmi kamatot számítanak fel, ami a kamatra rakódva kamatos kamatot jelent. Tovább csökkenti a pénzkínálatot, hogy a bankok a kölcsönök törlesztésekor a törlesztőrészletnek a tőketörlesztésre szolgáló részét megsemmisítik, hiszen enélkül nagyon rövid idő alatt gigantikus méretű vagyonmennyiségek halmozódnának fel a tulajdonukban, ami előbb vagy utóbb szemet szúrna mindenkinek. Mindezeken túl, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tőketulajdonosok által 31

32 el nem költött, megtakarított pénz, valamint a lekötött betétek után járó kamat összege amely hozzáadódva a lekötött összeghez szintén kamatos kamatot eredményez a betétes oldalán - sem vesz részt a pénzforgalomban, így a megtakarítások még tovább csökkentik az elvileg törlesztésre fordítható pénz mennyiségét. EGY ILYEN RENDSZERBEN AZ ADÓSSÁGTÖMEG A MATEMATIKA TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI MIATT MINDIG NAGYOBB LESZ, MINT A RENDSZERBEN JELENLÉVŐ PÉNZ MENNYISÉGE, A TELJES ADÓSSÁGÁLLOMÁNY A MAGA EGÉSZÉBEN TEHÁT VISSZAFIZETHETETLEN, ÍGY A BANKOK ÁLTAL KÖTÖTT KÖLCSÖNSZERZŐDÉSEK VISSZAFIZETÉSI SZABÁLYAI OLYAN SZOLGÁLTATÁSRA IRÁNYULNAK, AMELYET AZ ESETEK EGY RÉSZÉBEN LEHETETLEN TELJESÍTENI. Az ábra forrása: A Magyarországon extrém méreteket öltő, ún. deviza alapú hitelezés (sokatmondó az is, hogy noha ezeknek a szerződéseknek a címe rendszerint az, hogy kölcsönszerződés a pénzügyi szektornak a média részére nyilatkozó, illetve tanulmányokat publikáló prominensei - a freudi elszólás iskolapéldájának minősülő - szóhasználatának átvételével a deviza alapú hitel, illetve röviden csak a devizahitel kifejezések terjedtek el a közbeszédben a fogalom jelölésére) miatt viszont nálunk még a visszakövetelt tőke egy része is hiányzik a rendszerből, mert ha például a kölcsön felvételekor 1 CHF 150 Ft-ot ért, akkor minden 1 CHF-nyi kölcsönnel 150 Ft került a pénzforgalomba. A svájci frank árfolyamának változása következtében azonban a bankok minden 1 CHF-nyi kölcsön után átlagosan kb. 240 Ft-ot követeltek vissza az elmúlt években, a forintosítás pedig 256,5 Ft-os árfolyamon történt, és minderre úgy került sor, hogy a két összeg különbségét a bankok még a tőke esetében sem bocsátották ki a gazdaságba. Az ún. deviza alapú hitelezéssel kapcsolatos banki és szabályozói felelősséget már több neves banki szakember is elismerte. Bethlendi István, az MKB Bank Zrt. igazgatója, a Hitelintézeti Szemle márciusi számában, az Egy rossz termékfejlesztésből rendszerszintű piaci kudarc. A hazai lakossági deviza-jelzáloghitelezés címmel megjelent tanulmányában a magyarországi deviza alapú hitelezés hosszú távon vett fő üzletpolitikai és kockázatfelmérési hibáinak egész listáját sorolja fel. Surányi György korábbi jegybankelnök egy, a Magyar Televízióban vele folytatott beszélgetésben kijelentette, hogy nem lett volna szabad megengedni, hogy Magyarországon ilyen drámai méretű 32

33 devizahitel-állományt helyezzenek ki a bankok, és hogy a hatalmas adósságtömeg létrejöttéért a kereskedelmi bankok, a PSZÁF, az MNB és a közötti Kormányok is felelősek. Amint az közismert, Róna Péter közgazdász, az MNB felügyelőbizottsága korábbi tagjának álláspontja szerint pedig a devizahitel hibás termék, amelyért az igazságszolgáltatásnak kártérítést kellene megállapítania a bankok ügyfelei részére. A HITELPÉNZRE ÉS KAMATRA ÉPÜLŐ PÉNZRENDSZERNEK A FENTIEKBEN ISMERTETETT JELLEMZŐI ALAPJÁN AZONBAN MEGÁLLAPÍTHATÓ, HOGY NEM CSAK AZ ÚN. DEVIZAHITELEK HIBÁS TERMÉKEK, HANEM EZ AZ ÖSSZES BANKI HITELTERMÉKRE IGAZ, SŐT, EZ A FAJTA PÉNZRENDSZER MAGA EGY IRRACIONÁLIS ABSZURDITÁS, EUFEMISZTIKUSAN FOGALMAZVA EGY ÓRIÁSI HIBA, TÁRGYILAGOSAN FOGALMAZVA EGY ÓRIÁSI CSALÁS. A kamat intézménye miatt idővel egyre nagyobb szakadék támad a gazdaság és a pénzértékek között, így aztán rendszeresen spekulációs luftballonok és válságok következnek be. Margrit Kennedy, a kamat nélküli pénzrendszerek világszintű bevezetésének szószólója egy vele készült interjúban hívta fel a figyelmet arra a tényre, hogy csak 1970 és 2007 között 127 bankválság, 326 valutaválság és 64 államadósság-válság zajlott le a világban. A 2008-ban kirobbant pénzügyi válság nyilvánvalóvá tette a fedezet nélküli hitelpénzre, kamatra és spekulációra épülő pénzügyi rendszerek fenntarthatatlanságát és csalárd jellegét. Azóta egyre több országban egyre több neves közgazdász sürgeti a pénzügyi és a gazdasági rendszer reformját, hogy csak néhány példát említsek: az IMF munkatanulmányában a Harvard Egyetem híres közgazdászprofesszorai, Carmen Reinhart és Kenneth Rogoff kijelentették, hogy az adósságok a fejlett gazdaságokban ma már olyan mértékűek, hogy megölik a növekedést, és annak érdekében, hogy tiszta lappal lehessen indulni, el kell törölni a visszafizethetetlen adósságokat mind állami, mind pedig lakossági szinten, mert csak így lesz újra fogyasztás, beruházás és növekedés, Fekete Antal professzor, a magyar származású, neves kanadai matematikus-közgazdász pedig, aki a világ egyik ismert szakértője a központi bankok pénzkibocsátási módszereinek elemzésében, és aki az aranyfedezet nélküli pénznyomtatás kíméletlen bírálója, az aranyfedezetű pénz visszaállítását szorgalmazza. Rajtuk kívül számos híres tudós, politikus, civil szervezet és mozgalom is pénzügyi és gazdasági paradigmaváltást követel - terjedelmi okokból csak a leghíresebbeket említve - így: Stephen Hawking, Noam Chomsky, a Zeitgeist Movement, az Occupy Wall Street, Bernie Sanders vermonti kormányzó, aki Hillary Clinton esélyes kihívója a demokrata párti elnökjelöltségre, Lyndon LaRouche közgazdász, többszörös korábbi amerikai elnökjelölt-jelölt, aki pedig egyenesen a Wall Street-i intézmények bezárását követeli. Léteznek a jelenlegi pénzrendszer hibáitól mentes modellek, sőt, néhány helyen működtek és működnek is mind a mai napig. Szerte a világban egyre több helyen kamatmentes közösségi pénzeket vezetnek be, ma már kb alternatív pénzt tartanak számon, a leghíresebb közülük a svájci WIR, amely 1934 óta létezik, és amely léte egyes közgazdászok szerint jelentős mértékben hozzájárul a svájci gazdaság stabilitásához. Magyarországon is megjelentek a helyi pénzek, a legismertebbek közülük a soproni kékfrank, a néhány balatoni önkormányzat által bevezetett balatoni korona, illetve a Hajdúnánás városa által kibocsátott Bocskai korona. Ezek, a Silvio Gesell közgazdász által az 1800-as évek végén kidolgozott, az ún. szabadgazdaságtanról (Freiwirtschaft) szóló elmélete nyomán szabadpénznek nevezett pénzfajtának megfelelő helyi pénzek megismerhetőek például a Vidékfejlesztési Minisztérium Évi Zöld Forrás Pályázatának támogatásával készült, a helyi pénzekről szóló tanulmányból, és egyre több szó esik róluk a pénzügyi rendszer hibáival foglalkozó hazai és nemzetközi gazdasági szakirodalomban is. 33

34 Nehezen képzelhető el, hogy a közgazdaságilag képzett magyar banki vezetők, a pénzügyi intézmények felügyeletét ellátó szervek vezetői, valamint a gazdasági döntéseket hozó politikusok ne lettek volna, illetve lennének tisztában a jelenlegi pénzügyi rendszer szabályainak csalárd voltával, valamint azzal, hogy a bankok hitelezési politikája, illetve a bankok által kínált hitelkonstrukciók, különös tekintettel a deviza alapú hitelezésre, milyen károkat okozhatnak, illetve okoztak az ügyfeleiknek és az egész társadalomnak. Az e pontban idézett tanulmányok és nyilatkozatok elérhetőségei: Bethlendi István: Egy rossz termékfejlesztésből rendszerszintű piaci kudarc. A hazai lakossági devizajelzáloghitelezés. In: Hitelintézeti Szemle, 14. évf. 1. szám, március o ogram.pdf 5.4. A gazdaság manipulálása hiteldömpinggel és pénzhiánnyal Egy ilyen, képtelenségre és csalárd szabályokra épülő, ördögi konstrukciónak a matematika szabályai szerint az a kimenetele, hogy előbb vagy utóbb a reálgazdaságban működő vállalkozások, az értéket előállító embertömegek munkájának az eredménye és a vagyona, a biztosítékul szolgáló jelzálogjogok és az állam szerveinek igénybevételével kikényszeríthető végrehajtás útján, a semmilyen értéket elő nem állító, pusztán ennek a kifosztó rendszernek az üzemeltetését végző pénzügyi intézmények tulajdonosaiból álló kis csoporthoz kerül. Ha a pénzügyi intézmények ezt a folyamatot fel kívánják gyorsítani, csak annyit kell tenniük, mint például az 1929-ben kirobbant nagy gazdasági világválság vagy a 2008-ban kezdődött gazdasági világválság időpontja körül, hogy egy ideig, a beetetési időszakban kedvező feltételű, alacsony kamatú kölcsönöket kínálnak, majd pedig, amikor már nagyon sokan eladósodtak, aminek következtében nem tud tovább bővülni a hitelezés és/vagy maguk a pénzügyi intézmények is visszafogják a hitelezést, bekövetkezik az ún. credit crunch (súlyos hitelszűke), pénzhiány és válság lép fel, a pénzszűke lehetővé teszi a magas kamat szedését, az ingatlanok és termelőeszközök ára lezuhan, a fizetni nem tudó adósok vagyontárgyait olcsón megszerezhetik azok a vállalkozások, amelyek szintén a pénzügyi intézmények tulajdonosainak a tulajdonában állnak, a fennmaradó tartozást pedig akár életük végéig is fizethetik az adósok. A Balog Ádám Matolcsy György Nagy Márton Vonnák Balázs által jegyzett, Credit crunch Magyarországon között: egy hiteltelen korszak vége? címmel a Hitelintézeti Szemlében 34

35 2014 novemberében megjelent tanulmányban ugyanez van megfogalmazva, csak finomabban: Amellett érvelünk, hogy bár a vállalati szektor eladósodása közel sem volt olyan mértékű és egészségtelen szerkezetű, mint a háztartási és az állami szektoré, a pénzügyi közvetítőrendszer zavarai jelentős részben a vállalati hitelezés visszaesésében csapódtak le. (12. oldal) A válság tanulsága, hogy a pénzügyi szektor hozzájárult a reálgazdasági szektor túlfűtöttségéhez és a reál erőforrások szektorok közötti, hosszabb távon fenntarthatatlannak bizonyult eloszlásához. (7. oldal). Balog Ádám Matolcsy György Nagy Márton Vonnák Balázs: Credit crunch Magyarországon között: egy hiteltelen korszak vége? In: Hitelintézeti Szemle november.,13. évfolyam 4.szám o. A túlfűtött hitelezési politika kirívó példáját láthattuk Magyarországon az elmúlt években a deviza alapú hitelezés kapcsán. Mint ismeretes, 2009-ig dömpingszerű hitelezés zajlott, a kölcsönök jó része deviza alapú volt. A pénzügyi intézmények a hitelezés aranykorában 2006 és 2009 között elképesztő mennyiségű kölcsönt helyeztek ki, úgy a lakossági, mint a vállalati ügyfélkörben (az alábbi adatok a részvénytársasági hitelintézetek számadatait tartalmazzák, tehát ezekben az adatokban a szövetkezeti hitelintézetek és a hitelintézeti fióktelepek hitelkihelyezései még nincsenek is benne, a betétállomány pedig tartalmazza a hitelezéskor létrehozott számlapénznek a bankrendszerben maradó részét is). A kérdés már csak az, hogy, ugyan mégis, mi volt a forrása ezeknek a kölcsönöknek? Év Hitel (milliárd Ft) Betét (milliárd Ft) GDP (milliárd Ft) Forrás: MNB: Aranykönyvek (Tájékoztatók a felügyelt intézmények egyedi adatairól), valamint a KSH által közzétett éves GDP-értékek (A bruttó hazai termék (GDP) értéke és volumenindexei ESA2010 (1995 ) A Magyar Nemzeti Bank által kiadott, a felügyelt intézmények egyedi adatait tartalmazó, évente publikált ún. Aranykönyvek adatai azt tükrözik, hogy a részvénytársasági hitelintézetek sem monetáris intézményektől származó betétekkel, sem saját hitelfelvétellel, sem saját kibocsátású, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal nem teremtettek elegendő valódi forrást ilyen volumenű kölcsönkihelyezéshez, a szintén az MNB által, 2014-ben megjelentetett, Átalakulóban a magyar bankrendszer c. tanulmány 12. oldalán található 7. ábrán szereplő adatokból pedig szintén az látható, hogy a magyar bankrendszer nemhogy devizaforrással, de forintforrással sem rendelkezett ahhoz, hogy azt a jelzálogtípusú és nem jelzálogtípusú kölcsönállományt felépítse, amelyről vezető bankárok, a pénzügyi felügyeleti szervek vezetői, valamint a politikusok azt állítják, hogy az nem csalás folytán képződött. 35

36 A részvénytársasági hitelintézetek hitel/betét aránya egy, a Portfolio c. internetes újságban május 24-én, Most lebuktak a magyar bankok - Árulkodnak a friss számok címmel megjelent cikkben szereplő, a PSZÁF-től származó adatok szerint 2008 végén közel 175% volt, az MNBtanulmány tanúsága szerint devizahitelek esetén pedig ez az arány 2008-ban majdnem elérte a 250%-ot. A cikk elérhetősége: szamok html) A Magyar Nemzeti Bank által 2014-ben kiadott, Átalakulóban a magyar bankrendszer c. tanulmány 12. oldalán található 7. ábrán látható adatok: 36

37 A tanulmány elérhetősége: A pénzügyi válság kitörését követően azután elszabadultak az árfolyamok, nőttek a kamatok, az egekig szöktek a törlesztőrészletek, ugyanakkor a bankok visszafogták a hitelezést, sőt, a Magyarországon működő külföldi tulajdonú bankok még egy nagymértékű forráskivonást is végrehajtottak (lásd a Portfolio c. internetes újságban április 26-án megjelent, Erőltetett forráskivonás zajlik, hitelösszeomlástól tart az MNB című cikket, amelyben az áll, hogy a magyar bankszektorban 2010 június és április között 3500 milliárd forint külföldi forráskivonás ment végbe), és a kedvező árfolyamon való végtörlesztés nyomán a visszafizetett tőke miatt további nagy pénzmennyiség is kikerült a pénzrendszerből, törlesztéskor ugyanis a bankok a kölcsönök tőkerészét megsemmisítik. Ezeknek a folyamatoknak az eredményeképpen hitelszűke és drasztikus pénzhiány lépett fel Magyarországon, vagyis, noha a devizában nyilvántartott kölcsönök törlesztéséhez egyre több forintra lett volna szükség, a törlesztéshez szükséges pénznek egy tekintélyes része figyelembe véve azt, hogy egy embernek legalább élelemre, lakásfenntartásra, közlekedésre, esetleg még a gyermeke eltartására is költenie kell, és nem csak a banki törlesztőrészlet az egyetlen fizetési kötelezettsége -, épp a bankok magatartásának következtében, egészen egyszerűen hiányzott a rendszerből. Az ábra forrása: Dr. Balog Ádám d - Nagy Márton: Forint és devizahitelek: ki járt jobban? _az_mnb html 37

38 Az ábra forrása: Bodnár Katalin Kovalszky Zsolt Kreiszné Hudák Emese: A válságokból történő kilábalás és a hitelezés kapcsolata. In: Hitelintézeti Szemle november.,13. évfolyam 4.szám. Tekintettel arra, hogy a hitelezés volumene 2014-ben is csak kb. 3/4-e volt a 2007 és 2009 közti években mért, milliárd forint körüli csúcsoknak (amelyekből amint az Bethlendi István korábban idézett tanulmányából kiderül ban például kb milliárd forintot tettek ki a lakossági kölcsönök), az MNB 2014-es Aranykönyve szerint pedig a részvénytársasági hitelintézetek hitelkihelyezéseinek összértéke 2014-ben csak milliárd forint volt, a forintosítással azonban minden egyes, korábban CHF-ben nyilvántartott kölcsön tőkerésze után is a felvételkori árfolyamon számított forint-ellenérték kb. 160%-át kellene tőketörlesztésként visszafizetnie az ügyfeleknek, valamint azok kamatait, illetve az időközben felhalmozódott késedelmi kamatokat, látható, hogy mivel léteznek létfenntartási költségek is, a pénzügyi válság következtében rengeteg munkahely megszűnt, a magyar munkabérek roppant alacsonyak és Magyarországon egyre nagyobbak a vagyoni különbségek - a törlesztéshez szükséges teljes pénzmennyiség még mindig hiányzik a rendszerből, illetve elérhetetlen azok jó része számára, akiknek törleszteniük kellene Tőke- és vagyonkoncentráció A pénzügyi rendszer működési elveiből következő, valamint a pénzügyi rendszer manipulálása révén megvalósuló tőke- és hatalomkoncentráció nem egy hipotetikus, távoli veszély. A Zürichi Egyetem egyik kutatócsoportja által végzett kutatás, amelyben a természetben megtalálható rendszerek modellezésére használt matematikai képleteket alkalmazták a világgazdaságra, 2011-ben bebizonyította, hogy egy bizonyos cégekből, főleg bankokból álló csoport már most is óriási hatalommal rendelkezik a világ gazdasága felett. A tanulmány a világ transznacionális vállalatát és az azok közötti tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján felállították a globális 38