AZ IDŐSKORÚAK SZÁMÍTÁSTECHNIKAI OKTATÁSA MAGYARORSZÁGON AVAGY 2008 AZ E-BEFOGADÁS ÉVE?

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány AZ IDŐSKORÚAK SZÁMÍTÁSTECHNIKAI OKTATÁSA MAGYARORSZÁGON AVAGY 2008 AZ E-BEFOGADÁS ÉVE? Készítette: Toman Csilla Budapest, 2009

2 TARTALOMJEGYZÉK I. Bevezető miért választottam a témát? 9 II. Miért van szükség a digitális szakadék áthidalására, az idősek számítástechnikai oktatására? Demográfiai szempontok Az információs társadalom térhódítása A jelenlegi helyzet Magyarországon Az idősek oktatásának jelentősége 17 III. Az idősek tanulási jellemzői, nehézségei, a tanulási folyamat időskorban A gerontagógia tudománya Az életkor-szakaszolások Az életkor-válságok Az életkorból adódó tanulási nehézségek Az idősek tanulási jellemzői 25 IV. Az Európai Unió tevékenysége az e-befogadás elősegítésére Az Európai Unió e-befogadás politikája Az Európai Unió és az e-befogadás a legfőbb dokumentumok, programok, tanulmányok 30 A. A Lisszaboni Stratégia 30 B. Az eeurópa 2002 és az eeurópa 2005 programok 31 C. A Wim Kok jelentés 31 D. A Rethinking the European ICT Agenda tanulmány 32 E. i2010 Az európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért 32 F. A rigai miniszteri nyilatkozat 33 G. Az e-integrációra vonatkozó európai i2010 kezdeményezés Részvétel az információs társadalomban 34 3

3 H. Idősödés jólétben az információs társadalomban cselekvési terv 34 V. Az e-befogadás megvalósítását célzó programok, kezdeményezések Magyarországon A Magyar Információs Társadalom Stratégia 38 A. Az emagyarország Program 39 B. A KözHáló program és a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program 41 C. eernyő Az e-befogadásügyi eseti bizottság a magyarországi digitális szakadék csökkentéséért Az Inforum tevékenysége Az ITTK kezdeményezései Az Internet Akadémia A Kattints rá, Nagyi! tanfolyam Internetes magazinok 47 VI. Önálló kutatás E-Befogadóak-e az idősek? A kutatásról 49 A. A kérdőív 49 B. A kutatás módszertana 51 C. A megkérdezettek összetétele A kutatás eredménye 53 A. Az eszközellátottság és az eszközökhöz kapcsolódó szolgáltatások 54 B. A számítógép-használat 59 C. Tájékozottság 63 D. Motiváló személy(ek) 68 E. Kifejezetten idősek számára indított tanfolyam 69 F. Alapfogalmak 71 G. Az Internetben rejlő lehetőségek 72 H. Unoka-Nagyszülő Informatika Verseny 74 4

4 VII. Következtetések, jövőkép, a saját véleményem 76 VIII. Irodalomjegyzék 78 5

5 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. táblázat: A lakóhely és a jövedelem kapcsolata táblázat: Rendelkeznek-e számítógéppel a DVD lejátszót birtoklók? táblázat: Az életkor és a számítógép birtoklása közötti összefüggés táblázat: A számítógép birtoklása és az Internetelőfizetés megrendelése közötti összefüggés táblázat: Az életkor és az Internetelőfizetés közötti összefüggés táblázat: A számítógép birtoklása és használata közötti kapcsolat táblázat: Tájékozottság idősek számára indított számítástechnikai tanfolyamokról és az ilyen kurzusokon való részvételi szándék összefüggése 70 6

6 ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra: Magyarország lakossága (fő) ábra: Az időskorúak aránya a társadalomban Magyarországon (%) ábra: A népesség száma nem, életkor és családi állapot szerint, január ábra: Magyarország népességére vonatkozó prognózis ( ) ábra: Tényleges számítógép-használók aránya az adott korcsoporton belül ábra: Tényleges internethasználók aránya korcsoportonként ábra: Az embernevelés tudományának rendszere ábra: A nyugdíjazást követő életszakasz eltöltésének alternatívái ábra: A vizsgált sokaság alapvető jellemzői ábra: Az iskolai végzettség és az életkor összefüggése, nemek szerint ábra: IKT-eszközökkel való ellátottság ábra: Mobiltelefon-használók korcsoportok szerint, ábra: A mobiltelefonnal rendelkezők korosztályonkénti megoszlása ábra: A kor, a lakóhely és a számítógép birtoklásának összefüggése ábra: Az IKT-eszközökhöz kapcsolódó szolgáltatások igénybevételének megoszlása (%) ábra: Az életkor, a lakóhely és az Internetelőfizetés összefüggése ábra: A számítógép-használat gyakorisága ábra: A számítógép-használat gyakoriságának megoszlása az adott korcsoportban, ábra: A számítógép-használat gyakoriságának megoszlása korcsoportonként ábra: A számítógép-használat céljai ábra: A számítógép-nemhasználat indokai ábra: A válaszadók véleménye arról, általában mire szokták használni az emberek a számítógépet ábra: Tájékozottság a számítógép-alapcsomag áráról 64 7

7 24. ábra: A számítógépet drágállók becslései az alapcsomag árára ábra: A válaszadók által felsorolt számítógépet értékesítő helyek ábra: Az Internetelőfizetés havi ára a megkérdezettek szerint ábra: A válaszadók tájékozottsága az Internetszolgáltatók terén ábra: Kitől kérne tanácsot a válaszadó, ha számítógépet szeretne vásárolni? ábra: Időseknek szánt számítástechnikai tanfolyamon való részvételi szándék ábra: Honnan tud időseknek szánt, ingyenes informatikai tanfolyamról? ábra: Tudja mi az Internet? ábra: Tájékozottság az t és a Google-t illetően ábra: Az t, valamint a Google-t ismerők és nem ismerők megoszlása az Internetet ismerők körében ábra: Tájékozottság az Internet adta lehetőségekről ábra: Mire használják a válaszadók az Internetet? ábra: Érdeklődés olyan informatikai vetélkedő iránt, amin az unoka és a nagyszülő egy csapatként vesz részt 75 8

8 I. Bevezető miért választottam a témát? Egy alkalommal az e-közigazgatás című szemináriumon, amolyan mellékes jelleggel merült fel a téma: kinek milyen viszonyban vannak a nagyszülei a modern technológiával (például mobiltelefon, számítógép)? A jelenlévők közül senki sem nyilatkozott úgy, hogy a nagymamája vagy nagypapája felfedezte már (és ki is használja) a számítógép és az Internet adta lehetőségeket, igaz néhány nagyszülő a mobiltelefont már megtanulta használni. Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy vajon miért nem használják ezek az idős emberek az IKT adta lehetőségeket? Hiszen ők jelentős mennyiségű szabadidővel rendelkeznek, ez biztosan nem akadályozza, hogy megtanulják például a számítógép használatát. De akkor mi lehet az ok? Ennek hatására kezdtem el érdeklődni a téma iránt, kedvet kaptam, hogy tanulmányozzam ezt a területet, kérdések sora merült fel bennem: vajon fontosnak tartják-e az idősek informatikai képzését uniós és országos szinten, milyen az idősek hozzáállása a témához, és még sok más. Ezért elhatároztam, hogy szakdolgozatomat erről fogom írni. Alig kezdtem meg a tájékozódást a témában, megtudtam, hogy 2008-at az Európai Unió az e-befogadás 1 évének nyilvánította. Ennek tudatában még érdekesebbnek tűnt a téma, arra számítottam, hogy kezdeményezések tengere indult el idén, lesz mit feldolgoznom bár találtam jó pár ilyet, mennyiségük alulmúlta várakozásaimat. Dolgozatom megírásához felhasználtam publikált kutatásokat, segítségemre volt külső és belső konzulensem, emellett több alkalommal szakértői interjú is. A szekunder kutatás mellett készítettem egy primer kutatást is (kérdőíves megkérdezés útján), hogy magam mérjem fel az idősek tájékozottságát, motivációját, hozzáállását. A következőkben egy tömör demográfiai áttekintés után röviden bemutatom az idősek oktatásával foglalkozó tudományt, a gerontagógiát, majd ismertetem az Európai Unió tevékenységét, erőfeszítéseit az idősek képzésével kapcsolatban, ezután áttérek a magyarországi törekvésekre, végül pedig önálló kutatásom eredményét mutatom be, mely arra keresi a választ, hajlanak-e az idősek az informatikai képzéseken való részvételre, az Internettel való megismerkedésre, az általa felkínált lehetőségek kiaknázására. 1 A kifejezés röviden az infokommunikációs eszközök napi szintű használatának elterjedését jelenti (pontos definíciót a IV. fejezetben adok). 9

9 II. Miért van szükség a digitális szakadék áthidalására, az idősek számítástechnikai oktatására? Jelenleg három nagy, minden embert érintő változás zajlik a globális színtéren: a népességszám növekedése, a népesség elöregedése, valamint az információs társadalom térhódítása (Kolin, 2001). A három megatrend természetesen nem független egymástól, sőt, szoros kapcsolatban állnak, így nem elegendő kiemelni az egyiket és arra koncentrálni, a hármat egységként kezelve kell az adaptáció mikéntjét meghatározni. A következőkben bemutatom ezen trendek főbb jellemzőit annak érdekében, hogy rávilágítsak az időskorúak számítástechnikai oktatásának fontosságára és sürgető voltára. 1. Demográfiai szempontok Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat prognózisa szerint a 495,4 milliós európai népesség 2035-re 520,7 millióra fog emelkedni, majd 505,7 millióra csökken 2060-ra. Ennél sokkal dinamikusabb változást jósolnak a szakemberek a korcsoportok arányának alakulásában: a 65 év felettiek csoportjának társadalmon belüli aránya szerintük a jelenlegi 17,1%-ról 2060-ra 30,0%-ra fog nőni (számuk tehát 84,6 millióról 151,5 millióra emelkedik majd.) Ezzel párhuzamosan a 80 év felettiek csoportja háromszorosára nőhet a következő fél évszázadban (Giannakouris, 2008). Magyarország esetében a népességszám növekedés trendje nem figyelhető meg. Az ország népességi mutatói az utóbbi évtizedekben csökkenő tendenciát követnek: míg 1980-ban 10,7 millió lelket számlált az ország, mára ez a szám 10,0 millióra apadt. (lásd: 1. ábra) Az adatok forrása: KSH ábra: Magyarország lakossága (fő) 10

10 A csökkenő lakosságszám mellett megfigyelhető azonban egy, a globálissal összhangban lévő tendencia: az egyes korcsoportok arányának változása is. Az időskorúak egyre jelentősebb arányban vannak jelen a társadalomban, immár a népesség több, mint ötödét képviselik. (lásd: 2. ábra) 17% 22% 83% 78% év alattiak 60 év felettiek Az adatok forrása: KSH 2. ábra: Az időskorúak aránya a társadalomban Magyarországon (%) A magyarországi korfa (3. ábra) is jól illusztrálja, hogy az időskorú népesség jelentős számban van jelen a társadalomban, s hogy a következő évtizedekben a helyzet csak fokozódni fog, ha az élveszületések száma továbbra is csökken. Világosan látszik továbbá a férfiak halandósága egyre nő, minél idősebb korosztályról van szó, annál inkább jellemző a nő többlet. 3. ábra: A népesség száma nem, életkor és családi állapot szerint, január Forrás: Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország számokban 2007, p

11 Az Eurostat előrejelzése szerint az elöregedés jelensége folytatódik majd a jövőben is, előrejelzésük szerint 2060-ra a magyar társadalomban a 65 év felettiek aránya megduplázódik majd. (lásd: 4. ábra) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Az adatok forrása: 0-14 év év 65- EUROSTAT 4. ábra: Magyarország népességére vonatkozó prognózis ( ) Az időskorúak csoportja már ma is jelentős arányban van jelen, a jövőben pedig még nagyobb százalékát képviseli majd a társadalomnak. Kimondhatjuk tehát, hogy e csoport (csupán mérete miatt is) különösen fontos szerepet játszik, kell, hogy játsszon a társadalmi életben. A kérdés azonban az, hogy erre képes-e mindenekelőtt a gazdasági aktivitásra, illetve olyan aktivitásokra, amelyek végeredményben a jóléttel, illetve a társadalmi integrációval kapcsolatosak. A vonatkozó dokumentumok egyértelműen rögzítik, hogy az idősebb korosztályok számára komoly fenyegetést jelent a társadalmi leszakadás szinte valamennyi európai országra jellemző módon. A szakdolgozathoz ezért áttekintettem azokat a tanulmányokat 3, amelyek a hazai helyzetre vonatkoznak. Számomra meglepő módon nem csak általában, illetve átlagosan rosszabb a helyzet Magyarországon, mint az európai országok többségében. Bár az okokról vita folyik, de az nyilvánvaló, hogy a munkaerőpiacról történő kivonulás már a 40-es éveik közepén járó korosztályok esetében is valós lehetőség, az 50-es életkorokban pedig nagy valószínűséggel bekövetkezik. A nyugdíjba vonulás tényleges átlagos ideje meg sem közelíti a nyugdíjkorhatárt (rokkantnyugdíj, korengedményes nyugdíj). A másik olyan szempont, amelyet a tanulmányokban nem vitattak, hogy bár az adóelkerülés is jellemző motiváció, de a legtöbb esetben ez tényleges inaktivitást 3 Grábics Ágnes (szerk.): Aktív időskor Tanulmánykötet Kiadja: Központi Statisztikai Hivatal, Szociális és Munkaügyi Minisztérium,

12 eredményez, s a munkanélküliség miatti félelemre vezethető vissza. A nyugdíjba vonultak a legtöbb esetben már nem térnek vissza a munkaerőpiacra. Magyarországon tehát az elmúlt években, a népesség öregedése ellenére, nem növekedett az idősebb korosztályok aktivitása, sőt, volt néhány olyan év, mikor csökkent. Még egy szempont érdekes, illetve kapcsolódik a szakdolgozatom tárgyához: az is egyértelmű, hogy az inaktivitás valóban jelentős életviteli, életminőségi, és egészségügyi következményekkel jár az inaktív csoportok jelentős részében, és az a társadalmi, szociális kapcsolataikra is kihat. Ez is nagyban hozzájárul a tényhez, hogy aki egyszer elhagyta a munkaerőpiacot, csak kis eséllyel tér oda vissza. 2. Az információs társadalom térhódítása Az információs társadalom napjaink igen kedvelt, széles körben alkalmazott kifejezése. Egyetemleges definíciója nincsen, főbb jellemzői a következők: rendkívül gyorsan végbemenő gazdasági-társadalmi-kulturális átalakulási folyamat; az információ a legfőbb érték, minden (termelés, fejlődés, mindennapi élet, stb.) erre épül; meghatározó szerepet töltenek be a hálózatok; mivel az érvényes tudás (tehát az adott pillanatban még nem elavultnak számító tudás) elavulási ideje jelentős mértékben csökkent, az élethosszig tartó tanulás, azaz a lifelong learning (LLL) alapvető követelménnyé válik; az információs és kommunikációs technológiák (IKT) a hétköznapok kulcsfontosságú velejárói; bár az átalakulási folyamat szokatlanul gyors, a fejlődés mégsem felületes. E folyamat pontos kezdetét nem tudjuk meghatározni, talán az utóbbi 40 évre nyúlik vissza története azt viszont egyértelműen kimondhatjuk, hogy a fejlődés üteme növekvő mértékben gyorsul. A fejlődés gyorsulásával párhuzamosan, annak következményeként egyre nő az úgynevezett digitális szakadék. A kifejezésre két megfogalmazást is találtam. Egyrészt kifejezi azt, hogy az IKT-eszközökkel rendelkező és nem rendelkező csoportokat jelentős szakadék választja el egymástól (gazdasági aktivitás, jövedelem, korosztályok, stb.). Sokkal kifejezőbbnek találtam azokat a megállapításokat, amelyek a mutatók szélesebb körét vizsgálták: pl. internet hozzáférés, számítógép-használat, kommunikáció stb., amelyek ténylegesen kifejezik, hogy a 13

13 munkában, és a társadalmi kapcsolatokban milyen jelentős különbség van a digitális szakadék két oldala között. Összegezve tehát az egyes folyamatok hatásait, egyértelműen megállapítható, hogy az aki nem tart lépést, az nem lemarad, hanem elveszik elv érvényesül napjainkban. Az időseknek mint amúgy is társadalmilag kirekesztett csoportnak szükségük van rá, hogy felkarolják, segítsék őket ez különösen érvényes a mostani helyzetben. A világ társadalmának feladata törődni ezzel a korosztállyal, megjegyzendő: nem csupán önzetlenségből, ez saját érdekét is szolgálja. Az idősek élettapasztalata, kumulált tudása ugyanis jelentős értéket képvisel gazdasági szempontból (is). A korosztályi összetétel várható változása miatt nem fenntartható a jelenlegi trend, illetve aktivitási megoszlás. 3. A jelenlegi helyzet Magyarországon Szeretném hangsúlyozni, hogy az IKT, illetve a digitális szakadék korántsem csak a munkavállalási képességgel, a gazdasági aktivitással áll kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy számos olyan lehetőséget kínál, amely általában az életminőséget javítja. Különösen sok kezdeményezés irányul a fizikai mozgásukban, vagy testi képességeikben korlátozott csoportok életvitelét könnyítő megoldások, eszközök, szolgáltatások fejlesztésére. Ezek közül nem egy végeredményben a munkavállalást is lehetővé teheti (pl. távmunka), mások egészségügyi szolgáltatásnak tekinthetőek (távfelügyelet). Az időskori fizikai nehézségek ugyan a számítástechnikai oktatással nem szüntethetőek meg, azonban az akadályozott helyzettel való együttélésben nagy segítséget nyújthatnak. Az Internet nyújtotta előnyök számos könnyebbséget kínálnak, rengeteg olyan lehetőséget nyit a világháló, mely megkönnyítheti az idős emberek életét. Ha ki tudnák használni az Internet adta lehetőségeket, az idősek társadalmi csoportjának nem csupán fizikai akadályoztatásának áthidalása oldódhatna meg, hanem a csoport kirekesztettség-érzése is jelentősen csökkenne. 14

14 A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi, 2007-re vonatkozó felmérése szerint Magyarországon ma a lakosság 58%-a számít tényleges számítógép-használónak 4. Figyelemreméltó, hogy az életkor és a számítógép-használatbeli arány között fordított arányosság áll fenn. Pozitív tendencia, hogy évről évre nő az egyes korcsoportok számítógép-használata, igaz ez a növekedési folyamat inkább kiegyensúlyozottan, kis lépésekben nyilvánul meg, mint robbanásszerű emelkedésben. A korcsoportonkénti bontást figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a éves fiatalok járnak az élen a számítógép-használat terén, igaz egyedül az ő esetükben nem figyelhető meg növekedés 2006-ról 2007-re. a évesek esetében 2005-ről 2006-ra több, mint 20%-al nőtt azok száma, akik ténylegesen használják a számítógépet, ez a gyors növekedési ütem azonban 2007-re igencsak megtorpant, nem érte el a 10%-ot. A év közöttiek számítógép használata a vizsgált időszakban egyenletesen és viszonylag nagy mértékben nőtt. A évesek korosztályára a harmonikus, de nem túl gyors növekedés jellemző. Az évesek és a évesek csoportján belül a számítógép-használat nem túl dinamikusan, de saját használati arányához mérten növekedett a vizsgált időszakban de még mindig nagyon kevesen élnek a számítógép adta lehetőségekkel. (lásd: 5. ábra) 5. ábra: Tényleges számítógép-használók aránya az adott korcsoporton belül 5 Ha összevetjük a számítógép- és internethasználatot, azt tapasztaljuk, hogy nincs jelentős eltérés: aki számítógépet használ, az jórészt az Internetet is használja (lásd: 6. 4 Az Európai Unió módszertani útmutatója szerint az számít tényleges IKT-használónak, aki a felmérést megelőző 3 hónapban használta az eszközt (függetlenül attól, hogy birtokolja-e az vagy sem) (Probáld, 2008) 5 Forrás: Probáld Ákos, Dr. (szerk.) (2008): A magyarországi háztartások infokommunikációs (IKT-) eszközökkel való ellátottsága és az egyéni használat jellemzői, 2007, p. 9. Kiadja: Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 15

15 ábra). Az Internetet használókra is érvényes, hogy 2005 óta folyamatosan nő minden korcsoportban az arányuk, többnyire harmonikusan. Kiugróan magas növekedés figyelhető meg a évesek internethasználóinak arányában 2006-ról 2007-re, ami meglepő, hiszen erre a számítógéphasználat tendenciái nem utalnak. Az internetező idősek aránya továbbra is alacsony, 30 százalék alatti az évesek körében, és nem éri el a 10 százalékot a év közöttiek korcsoportjában. 6. ábra: Tényleges internethasználók aránya korcsoportonként 6 A szakdolgozat elkészítése során szerettem volna olyan forrásokat is feldolgozni, amelyek nem csak az alapvető infrastrukturális szolgáltatások használatának megoszlását mutatják, hanem azt is, hogy a 45 év feletti korcsoportok milyen szolgáltatásokat (pl. internetes bank, e-kereskedelem, e-kormányzat) vesznek igénybe, milyen alkalmazásokat használnak (word, excell, stb.), illetve milyen médiafelületeket látogatnak. A KSH a PC használat mellett publikálta, hogy az e-kereskedelem használata mennyire jellemző egyes korcsoportokban. Nem találtam ugyanakkor olyan publikált fogyasztói, vagy szociológiai kutatásokat, amelyek alapján meg lehetne állapítani, hogy az idősebb korosztályok milyen megfontolások alapján, és milyen típusú szolgáltatásokat vesznek igénybe, milyen ezek használati gyakorisága, stb., és hogyan választanak a hasonló termékek / szolgáltatások közül. Mindezt azért tartom fontosnak, mert mint arra a szakértői interjúkon is felhívták a figyelmet igazából még a fejlett országokban is alapvető kihívásnak 6 Forrás: Probáld Ákos, Dr. (szerk.): A magyarországi háztartások infokommunikációs (IKT-) eszközökkel való ellátottsága és az egyéni használat jellemzői, 2007, p.11. Kiadja: Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 16

16 tartják, hogy az idősebb korosztályok lehetséges érdeklődését, lehetséges ízlését és lehetséges preferenciáit megismerjék, és annak alapján fejlesszenek olyan szolgáltatásokat, amelyekkel tömegesen elérhetőek ezek a csoportok. Pedig ez nagyon fontos lenne, az európai kezdeményezések összefoglalása (IV. fejezet) alapján is látható, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek ezek a szempontok (az igényekre szabott szolgáltatások és a készségek, képességek integrált, egyidejű fejlesztése). A magyarországi helyzetről szóló V. fejezetben ismertetett hazai kezdeményezések értékelését jelentősen megnehezítette az ilyen típusú elemzések hiánya. 4. Az idősek oktatásának jelentősége Az egész életen át tartó tanulás fontosságát immár globális szinten felismerték, elismerik és ösztönzik. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezete, az UNESCO már 1976-ban társadalmi érdekként említi nem csupán a felnőttek, de a nyugdíjba vonulás előtt állók és az idősek oktatását is. Külön kitér az időskorúak oktatásának fő céljaira, melyek: a) a fiatalabb és az idősebb korosztályok, tehát a különböző generációk közötti kölcsönös kommunikáció, egymás problémáinak jobb megértésének elősegítése; b) segítségnyújtás az időseknek életük értelmének megtalálásához, szabadidejük értékes eltöltéséhez és az egészséges életmódhoz; c) a nyugdíjba vonulók felkészítése az ezzel járó változásokra, az új problémákra; d) a már nyugdíjazottak segítése szellemi és fizikai teljesítőképességük jobb megőrzésében, közösségi életük fenntartásában, az eddig meg nem ismert területek, tevékenységek megismerésében. (UNESCO XIX. Közgyűlés, 1976) Azon meggyőződését, mely szerint az idősek oktatása társadalmi érdek, az UNESCO a későbbiekben is sűrűn hangoztatta. Az V. Nemzetközi Felnőttoktatási Konferencián (1997, Hamburg) például a következő megállapításokat mondták ki: Korunkban több idős ember él a Földön, mint bármikor ezelőtt és arányuk a lakosság egészéhez viszonyítva tovább növekszik. Ezek az idős felnőttek nagymértékben hozzá tudnak járulni a társadalom fejlődéséhez. Éppen ezért nagyon lényeges, hogy egyenlő eséllyel és igényeiknek megfelelően ők is rendelkezhessenek a tanulás és művelődés lehetőségeivel. (UNESCO CONFINTEA, 1997) A 2000 októberében az Európai Bizottság által közreadott munkaanyag, a Memorandum az egész életen át tartó tanulásról, hat kulcsfontosságú üzenetet fogalmazott meg az egész életen át tartó tanulás terén végrehajtandó cselekvésekkel 17

17 kapcsolatban. A hat üzenet egyike az információs és kommunikációs eszközök mihamarabbi bevonása a tanulásba, méghozzá a célból, hogy a tanulási lehetőségek az otthonokhoz közel lehessenek. Megfogalmazták, hogy az informatikai jártasság elsajátítása kulcsfontosságú, a hozzáférés lehetőségét tehát meg kell teremteni mindenki (és a hangsúly itt a mindenkin van nem korlátozzák a célcsoportot sem kor, sem lakóhely, sem egyéb jellemző alapján) számára. Csupán két hónappal később jelent meg az Európai Felnőttképzési Társaság stratégiai nyilatkozata az élethosszig tartó tanulásról, mely az általános hozzáférés biztosításának célján belül kihangsúlyozza, hogy a társadalmilag kirekesztett csoportok még nagyobb figyelmet kell, hogy élvezzenek, mivel számukra kevesebb az esély a lehetőségek elérésére. Meg kell tehát szüntetni a kirekesztést és a kirekesztődést, esélyegyenlőséget kell biztosítani: Az egyénnek élete minden szakaszában képesnek kell lennie munka- és tanulási tapasztalatok megszerzésére és a tanulás különféle formáinak megismerésére. Időt és anyagi segítséget kell biztosítani azok számára, akiknek szükségük van rá. (Európai Felnőttképzési Társaság, 2000) Összegezve arra a megállapításra juthatunk, hogy az egész életen át tartó tanulás mind a társadalom szempontjából, mind az egyén szempontjából idáig kiaknázatlan lehetőségek sorát rejti. Sajnálatos tény, hogy az idősek oktatásáról Magyarországon még nem született olyan jogszabály, mely az idősekkel, mint társadalmilag kirekesztett csoporttal külön foglalkozna, s az ebből adódó hátrányos helyzetük megszüntetésére megoldási javaslatot, alternatívákat ajánlana. Ezt igen nagy hiányosságnak tudhatjuk be, de a későbbiekben tárgyalt kezdeményezések megszületése alapján nem alaptalanul mondhatjuk, hogy talán már a közeljövőben megszülethet ez a dokumentum. 18

18 III. Az idősek tanulási jellemzői, nehézségei, a tanulási folyamat időskorban Az előbbi fejezetek alapján megállapítottam, hogy az idősebb korosztályokat halmozottan fenyegeti a gazdasági inaktivitás és a digitális szakadék. Nem csak az IKTeszközök és szolgáltatások használatának alacsony szintje miatt, hanem azért is, mert általában problémát jelent számukra a folyamatosan változó környezethez való alkalmazkodás, a folyamatos tanulás. A digitális korszak azért jelent különleges kihívást a számukra, mert mint minden korcsoport számára a digitális eszközök használata speciális jártasságot, digitális írástudást igényel. Az oktatás jelentősége, illetve az idősek tanulásának jellemzői és nehézségei tehát különös figyelmet érdemelnek. A szakdolgozathoz kapcsolódó konzultációkon külön is felhívták a figyelmet arra, hogy a téma megérdemel egy önálló fejezetet ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a források között vélhetően nagyobb arányban találok olyan anyagokat, amelyek az időskori képzés módszertanával kapcsolatosak. Ugyanakkor keveset, vagy egyáltalán nem fogok olyan elemzéseket találni, amelyek azzal foglalkoznak, hogy hogyan lehet egy ilyen (pláne több, egymásra épülő) képzést tömegesen és hosszabb távon is fenntarthatóan biztosítani. Bevezetésképpen még azt is szeretném kiemelni, hogy európai összehasonlításban Magyarországon általában véve is probléma a felnőttoktatás, még a fiatalabb korosztályokban is. Az időskorúak képzéséről kifejezetten kevés a gyakorlati tapasztalat a hazai helyzet tehát e tekintetben is kedvezőtlen. 1. A gerontagógia tudománya Alexander Kapp fejezte ki először azon meggyőződését, hogy a tananyagot másképpen kell előadni a felnőttek, valamint a gyermekek számára. Ez az 1830-ban megfogalmazott gondolat nagy áttörést jelentett a felnőttképzésben. A következő lépést Medinszkij neveléstudós tette meg, mikor 1920-ban az embernevelés tudományát szegmentálta, s a pedagógia mellé megalkotta az antropagógia és az andragógia fogalmakat. Az ő értelmezésében a pedagógia a felnövekvő nemzedék nevelésével foglalkozik, míg az andragógia a felnőtt nemzedék fejlesztésére irányul (a két fogalom közötti differenciálás alapjaként tehát az életkor szerinti csoportosítást alkalmazta), az 19

19 antropagógia pedig a gyermekek és felnőttek nevelését felölelő tudomány 7. A továbbiakban vegyük sorra, hogy a fenti tudományágak mivel is foglalkoznak pontosan? Antropagógia Pedagógia Andragógia Gerontagógia 0-18 év 18-nyugdíjaskor nyugdíj-halál M Ű V E L Ő D É S S Z O C I A L I Z Á C I Ó Nevelés Önnevelés 7. ábra: Az embernevelés tudományának rendszere Antropagógia: egyetemes embernevelési tudomány és gyakorlat, amely az ember (a gyermek, az ifjú és a felnőtt) iskolai és iskolán kívüli formákban történő nevelésének, szűkebb oktatásának és képzésének átfogó céljait, feladatait, alapelveit, törvényszerűségeit, eszközeit vizsgálja, ill. gyakorolja. A nevelésnek azt az általános és egyetemes vonulatát fejezi ki, amely átfogja a gyermekek és a felnőttek nevelését Rendszertanilag két ágra osztható: a gyermeknevelésre (pedagógia) és a felnőttnevelésre (andragógia). Pedagógia: =neveléstudomány. Az élethosszig tartó és teljes életre kiterjedő személyiségformálás tudománya. Vizsgálja a személyiség alakíthatóságának, fejleszthetőségének összefüggéseit, ok-okozati tényezőit, törvényszerűségeit, a nevelés folyamatában érvényesülő tényezőket, azok rendszerét, határmechanizmusait. A pedagógia komplex fogalom, mert magában foglalja a nevelés elméletét, és gyakorlatát egyaránt. Andragógia: a felnőttnevelés szűkebb értelemben a felnőttoktatás, felnőttképzés tudománya és gyakorlata. A nevelés-oktatás, képzés - egyik speciális ágazatát ezzel a megjelöléssel különböztetik meg a pedagógiától, a gyermekek nevelésétől, oktatásától, képzésétől. A kifejezést először F.J. Herbart, majd E. Rosentock használta, miután elfogadott felismeréssé vált, hogy a felnőttnevelés konkrét céljait és útjait illetően más, 7 Fontos megjegyezni, hogy a szakma megosztott a neveléselmélet felosztását illetően: az úgynevezett szeparációs és integrációs törekvés képviselői állnak szemben egymással. A szeparációt támogatók a különböző életkorú tanulók eltérő tanulási motivációit, tanulási irányultságát (tárgyközpontú vagy szükségközpontú), tapasztalatait, és függőségi helyzetüket (a tanártól függő gyermek vs. önirányító felnőtt) hangsúlyozzák a pedagógia és az andragógia szegmentációjának szükségességének alátámasztására; ezzel szemben az integrációpártiak szerint a nevelés élethosszig tartó, a teljes életre kiterjedő személyiségformálás, így az andragógia nem önálló tudomány, csupán a pedagógia altudománya. 20

20 mint a gyermeknevelés. A munkaerő céltudatos fejlesztésével foglalkozó egység, célja, hogy kielégítse a munkaerőpiac feltételeit. Ten Have, az amszterdami egyetemen tanító professzor nevéhez fűződik a gerontagógia szakkifejezés, amely az időskor és az öregedés társadalomtudományi vizsgálata és életkor alapján különíthető el az előző két csoporttól. Have arra helyezte a hangsúlyt, hogy a Gerontagógia: A gerontagógia az időskorúak körében folytatandó nevelés elméletével és gyakorlatával foglalkozik, az ezzel kapcsolatos szemlélet fejlesztésére törekszik, célja a frissesség megtartása a szellemi javak megőrzése. Az Andragógiai Értelmező Szótár a következőképpen határozza meg a fogalmat: Az idős kor és az öregedés társadalomtudományi vizsgálata. Az időskorúak körében folytatandó nevelés elméletével foglalkozik, az ezzel kapcsolatos szemlélet fejlesztésére törekszik. Tevékenységi körébe tartozik a gerontagógusok képzése, továbbképzése. (Harangi, Magyar, 1982: p. 59) Szabados Lajos saját megfogalmazásában a gerontagógia általános értelemben nem más, mint a harmadik generációhoz tartozó emberi személyiség céltudatos és tervszerű alakítását jelentő hatások összessége. (Szabados, 1999, p.155) A gerontagógiával foglalkozó szakemberek azt vizsgálják tehát, hogy mi a lehető leghatékonyabb módszerek ezeknek az egyéni, de mégis a korcsoportra általában jellemző akadályoknak a leküzdésére, az idősek motivációjának megteremtésére az új ismeretekre való nyitottság és kíváncsiság felkeltésére. S bár a szakma egyértelműen megosztott ezeket a módszereket illetően, mégis az eltérő elméletek közös alapon nyugszanak: az idősek speciális bánásmódot igényelnek. Ahogy a 7. ábra is illusztrálja, a szocializáció dominanciája csökken (ez 0 és 3 éves kor között meghatározó), a művelődés pedig egyre jelentősebb szerepet kap az ember életében az életkor előrehaladtával már nem minket nevelnek, hanem mi neveljük önmagunkat. 2. Az életkor-szakaszolások De mi a definíció, kire mondhatjuk, hogy idős? A felnőtt életkor szakaszolására rengeteg elmélet létezik. Az egyik ilyen felosztás Szolóntól, az államférfitől származik: ő úgy találta, hogy a 20. életév betöltésével ér véget a gyermekkor, s kezdődik el a felnőttkor. A 30. év betöltésével már fizikai érettség lehetővé teszi a családalapítást, a 40. év az általában vett formálódás utolsó időszaka, az 50. évtől a gondolkodás és a 21

21 beszéd csúcspontjának periódusa, majd a 60 éves kortól a hanyatlás kezdődik. (Zrinszky idézi Houle-t, 1996: p. 17.) Franz Pöggeler életkorfelfogása szerint az egyes szakaszokat a tapasztalatszerzés, a képzés és a társas kapcsolatok határozzák meg, a periódusok közötti fő különbség az aktuális motivációban és az értékrendben van. Elsőként említi a huszonéveseket, a fiatal felnőtteket, akik egzisztenciális és szociális beilleszkedésre törekszenek, általában ekkor kötnek házasságot. A harmincas éveikben és negyvenes éveik elején járók az életközép felnőttjei életük szinte összes területén a csúcsra érnek, s nem kifejezetten érdeklődnek a világnézeti kérdések iránt. A határok megtapasztalásának életfázisában járóknak (akik a negyvenes éveik végén - ötvenes éveik közepén járnak) szembesülniük kell korábbi fizikai képességeik romlásával, s a korábban kitűzött, de nem teljesült életcéljaikkal, ezért eluralkodhat rajtuk a borúlátás és a lehangoltság. Végül Pöggeler a bölcsességben és teljességben töltött öregséget nevezi meg, melyre a korábbi kötelezettségek, kötöttségek alóli mentesülés jellemző, egyfajta nyugállományként emlegeti. Az előzőeknél olyan értelemben radikálisabb az Egészségügyi Világszervezet általánosan elfogadott életkorfelosztása, hogy az egyes szakaszok közötti határok pontosan meg vannak rajzolva : a WHO meghatározása szerint a kronológiai életkor (vagy naptári életkor) alapján a következő csoportokra bonthatjuk az embereket (SE Közegészségtani Intézet, é.n., p.2): 22

22 Középkorúak: Öregedők: Időskorúak: Öregek: Aggastyánok: év közöttiek év közöttiek év közöttiek év közöttiek 90 év felettiek 3. Az életkor-válságok Mint láthattuk, az egyik periódusból a másikba történő átmenet nagy változásokkal jár az ember életében, mely változásokra nehéz azonnal a megfelelő választ adni. Gail Sheehy azonosította az egyes életszakaszok közötti átmenetek tipikus problémáit: éves korban szembesülünk ez első vélséghelyzettel, mégpedig a családtól való különválással, a munka világába való belépéssel; húszéves kortól: a felnőttek világába való beilleszkedés, a családalapítás, a szakmai előremenetel problémája jelent kihívást; a 30. életév betöltésével sokak úgy érzik, lehetőségeik korlátozottak, az életre szóló döntéseket már meghozták, ezek predesztinálják őket a hátralevő életük minőségét illetően úgy érzik nincs lehetőség a változtatásra, a jövő nem más, mint a jelen és a múlt meghosszabbítása; miután az előző válságon sikerrel túljutottunk, s új stabilitást nyertünk, következik az egyik legnehezebb átmenet: az öregség kezdete. A nyugdíjazással járó presztízsvesztés, a szociális kapcsolatok beszűkülése, az elmagányosodás érzése eluralkodhat az egyénen. (Zrinszky, 1996) Ez a legutóbbi életszakasz az egyik leggyötrőbb válságkorszak az emberek életében, hiszen a mindennapos tevékenység elvesztésének traumája és az idősödés jelenségével való szembesülés egyszerre sújtja a nyugdíjba vonulókat nem csoda hát, ha nagy az esély a depresszió kialakulására ezt mutatja a 8. ábra. Ezzel szemben a szakirodalom szerint a lehetőségek időszaka nyílik meg nyugdíjba vonulás után: ahogy Rosenmayr szociológus emlegeti, ez a kései szabadság, máshol megnyert évekként emlegetik (Boga, 1999). 23

23 8. ábra: A nyugdíjazást követő életszakasz eltöltésének alternatívái 8 4. Az életkorból adódó tanulási nehézségek Az idősödés folyamata elkerülhetetlen, mindenképp bekövetkezik, s mindenképp nagy (fizikai és szellemi) változásokat eredményez az ember életében, noha ezek mértéke egyénenként eltérő, függ az egyéni biológiai jellemzőktől, az életmódtól, a környezettől, a tanult és tapasztalt ismeretektől, és még rengeteg egyébtől. Viszont általánosságban elmondható, hogy bizonyos fokú szellemi hanyatlás minden esetben előfordul: lassul a gondolkodási folyamat (ezáltal a gyors reakciót igénylő helyzetekben teljesítménycsökkenés figyelhető meg), memóriazavar jelentkezik, a gondolkodásmód rugalmassága csökken. Az egyre gyorsabban fejlődő világ változásainak mielőbbi felismeréséhez és az ezekhez való adaptációhoz mindenki részéről nagy erőfeszítésekre van szükség; ez fokozottan érvényes az idősek esetében. Az egykor elegendő, statikus tudás ma már nem elég, immár mindenki felé alapkövetelménynek számít a dinamikus tudás ez pedig csak folyamatos tanulással érhető el. Az időskori tanulást nagyban megnehezítik azok az életkorral összefüggő sajátosságok, melyeket nem, vagy csak tudatos megelőzéssel (így is jószerivel csak részlegesen) lehet elkerülni. Ezekre a csaknem kivédhetetlen hátráltató tényezőkre hivatkozva zárkózik el sok idős a tanulástól: a látás és hallás megromlása, a huzamosabb ideig tartó koncentrálás képességének hiánya és az emlékezőképesség romlása a leggyakrabban említett kifogások. Nem ritka azonban az sem, hogy a motivációhiányt jelölik meg az időskorúak az új ismeretek megszerzésének elutasításaként. Ez összekapcsolódik azzal, hogy közvetlenül a nyugdíjba vonulás után sokak érzik feleslegesnek, a társadalom és a családjuk számára hasztalannak magukat, ezért nem a lehetőséget látják a tanulásban ( Végre van időm azzal foglalkozni, ami 8 Forrás: SE Közegészségtani Intézet: Az öregedés közegészségügyi vonatkozásai, p

24 mindig is érdekelt, csak nem tudtam rá elég időt és energiát szánni! ), hanem eleve elutasítják azt ( Erre a kis időre már minek? ). Az interperszonális kapcsolatok, az új elfoglaltságra találás, ezáltal az élet értelmének újradefiniálása segíthetnek túljutni e mélyponton, s kizökkenteni a friss nyugdíjasokat a hétköznapok szürkeségéből, megszabadítani őket a magány és feleslegesség-érzéstől. Az öregedés pedig bár elkerülhetetlenül bekövetkezik, lehetséges lassítani, bizonyos fokig kordában tartani ezt az élettani folyamatot. Ahogy a mozgás fitten tartja a testet, úgy járul hozzá a szellemi frissesség megtartásához a folyamatos és rendszeres agymunka. Minden olyan tevékenység alkalmas a szellem frissen tartására, mely az agysejteket foglalkoztatja, ennek egyik leghatékonyabb módja a tanulás. Persze a tanuláshoz elengedhetetlen az érdeklődés, az új ismeretek iránti nyitottság és befogadókészség. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az öregedés ilyen jellegű megélése viszonylag fiatalon, egy korai nyugdíjba menetel, illetve inaktivitás esetén is bekövetkezhet, méghozzá igen rövid idő alatt. 5. Az idősek tanulási jellemzői Azt tapasztaljuk, hogy az időskorúak vagy makacsul ellenállnak és elvetik bárminemű tanulás lehetőségét, vagy örömmel keresik az új ismereteket és nyitottak a tanulásra; kevés az olyan idős, akire az egyik hozzáállás sem jellemző. A korábbiakban már említettem az elzárkózás lehetséges okait, most azokról lesz szó, akiket a tudásszomj jellemez. Mivel a látási és/vagy hallási gyengeség igen elterjedt ebben a korosztályban, mindenképpen olyan anyagokra vagy szükség az oktatásukban, melyek vizuálisan és auditív szempontból is áthidalják ezt a nehézséget. Tehát például a tananyagot tartalmazó könyvvel szemben támasztott alapvető követelmény, hogy nagy betűkkel, a sorok között nagy helyeket hagyva legyen nyomtatva; az oktató pedig nagyobb hangerővel és lassabban beszéljen, mint az a fiatalabbak oktatásában megszokott. A sorok közötti hely egyébként más szempontból is hasznos, mert az idősek szeretik saját szavaikkal is rögzíteni a hallottakat, és külön örülnek, ha ezt megtehetik rögtön oda, ahol a témát a tankönyv is tárgyalja. Mivel általában lassan tudnak csak írni, más nebulókhoz képest több időre van szükségük az idős tanulóknak a jegyzetelésre. Ebből és a rosszabb koncentrációsképességből adódik, hogy ezt a korosztályt inkább több, de rövid időtartamú tanórák alkalmazásával lehet hatékonyan művelni. 25

25 A tapasztalati úton történő tanulás dominanciája elvitathatatlan. Ez persze a számítástechnikai képzésekre amúgy is jellemző, de az idősek esetében még fokozottabb figyelmet igényel, hogy minden új elméleti ismeret gyakorlati hasznát is be kell mutatni, sőt, a tanulóknak lehetőséget kell biztosítani annak megtapasztalására is. A problémamegoldó megközelítés alkalmazása igen hasznos: ha felvetünk egy olyan problémát, melyet az egyén sajátjaként is elismer, és arra megoldásként kínáljuk az új ismeretet, annak befogadására egészen biztosan nyitottabb lesz a tanuló, mint egyébként. Még nagyobb hatékonyságot érhetünk el, ha ez a megoldás azonnali haszonnal jár, s nem csak jövőbeli értékkel bír. Még ha rövidnek is tűnik az óra hossza, mégis fontos, hogy az esetleges kérdéseknek jusson elég idő a kérdezésre pedig sosem elég buzdítani. Nem különbözik ez a korosztály sem a többitől abban a tekintetben, hogy a valóban hatékony tanuláshoz elengedhetetlen, hogy az órák hangulata felhőtlen, a tanulók kapcsolata kiegyensúlyozott legyen. A tanulócsoport nagyságát tekintve kimondható, hogy minél kisebb, annál jobb, mivel az egyes tanulók az oktató külön figyelmét igénylik, s a legkisebb bizonytalanságot tapasztalva az oktatónak személyes segítséget kell nyújtania. Nagy szerepe van az ismétlésnek a tanulási folyamatban: ez leginkább a memória romlása miatt fontos, de a sikerélmény ( Hiszen ez könnyű, ezt tudom! ) által generált motiváltság megszerzéséhez és fenntartásához is nélkülözhetetlen. Bármennyire is lelkesek ezek az időskorúak, nagyon illékony ez a lelkesedés; ahhoz, hogy elkerüljük a tanulási kedv elillanását, figyelni kell arra, hogy például a számukra nehezen érthető szavakat, szakzsargont olyanokkal helyettesítsük, melyek nem jelentenek számukra újdonságot. Értékelésem szerint az idősebb korosztályok tanulási nehézségeire, illetve tanulási jellemzőire vonatkozó megállapítások alapvetően két szempontra irányítják rá a figyelmet. Mindenekelőtt arra, hogy a korosztályok sajátos, személyre szabott megközelítést igényelnek. Másrészt arra, hogy számos olyan technika, módszertani elem, fogás alkalmazása indokolt ebben a korosztályban, amelyek alkalmazása döntően befolyásolhatja a csoportok hatékony megszólítását, a képzési projektek eredményességét, a szolgáltatások minőségét végeredményben a támogatott programok hatásosságát. Ezek a megállapítások (akár csak az, hogy az időskorúak igényei sajátosak) triviálisnak tűnnek, de amint a következő fejezetben is bemutatom, 26

26 még az európai uniós programok is több év alatt jutottak el odáig, hogy ezeket a szempontokat megfogalmazzák. 27

27 IV. Az Európai Unió tevékenysége az e-befogadás elősegítésére 1. Az Európai Unió e-befogadás politikája Az e-inclusion, azaz e-befogadás (más néven digitális befogadás) kifejezésnek nincsen egyetemleges, mindenki által preferált definíciója, ahány forrás, annyi meghatározás létezik: Az e-befogadás az egyének és közösségek a tudásalapú társadalom és gazdaság minden dimenziójában való kifejezett részvételét jelenti az IKTeszközökhöz való hozzáférésük által.( ) Továbbá az e-befogadás utal arra, hogy az IKT milyen mértékben járul hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez és a részvételhez a társadalmi élet minden szintjén. (Kaplan, 2005) Az e-befogadás (e, mint elektronikus) annak a biztosítására törekszik, hogy a hátrányos helyzetű embereket ne rekesszék ki digitális írástudatlanságuk miatt vagy mert nem rendelkeznek interneteléréssel. Az e- Befogadás továbbá azt is jelenti, hogy az új digitális és technológiai lehetőségek kiaknázása által befogadjuk a szociálisan hátrányos helyzetűeket. (e-inclusion website) Az e-befogadás kifejezés a digitális technológiák használatát takarja az olyan akadályok, mint faj, nem, életkor, szexuális beállítottság vagy társadalmi osztály leküzdésére. (Abbott, 2007) Az Unión belül az információs társadalmat érintő kérdésekkel az Európai Bizottság Információs Társadalom és Média Főigazgatósága foglalkozik, élén jelenleg Viviane Reding információs társadalom és média ügyekért felelős biztosával. Az Európai Unió önálló e-befogadás politikával a Rigában kiadott miniszteri nyilatkozat óta rendelkezik. A digitális befogadás megvalósítása érdekében hat kulcsfontosságú területet azonosít be az Unió, melyek mindegyikén cselekvésre ösztönzi a tagállamait is: 1. e-elérhetőség (e-accessibility) Biztosítani kell mindenki számára az IKT-eszközökhöz és szolgáltatásokhoz való fizikai hozzáférésen túl azt is, hogy ezek az eszközök bárki által könnyen 28

28 használhatóak legyenek. Ez azért fontos, mert ha ugyan rendelkezésre állnak az eszközök, de azt a kirekesztettséggel fenyegetett csoportok valamilyen okból nem tudják megfelelően (vagy egyáltalán) használni (például az idősek számára túl kicsik a gombok a készüléken), akkor azok pontosan ellentétes hatást váltanak ki; nevezetesen a kirekesztettség érzését erősítik. 2. Idősödés (Ageing) Az IKT nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az idősek kevésbé érezzék magukat kirekesztettnek és magányosnak, mivel lehetőséget teremt az ismerősökkel való kapcsolattartásra, sőt az ismerkedésre is. Ehhez viszont tudniuk kell bánni az új technológiákkal. További előnyökkel is járhat az idősek számára az IKT használata, például az ún. intelligens otthonok használatával. 3. e-kompetenciák (e-competences) Ahhoz, hogy az IKT-használat a leszakadó csoportok körében is a mindennapi élet szerves részévé válhasson, szükség van arra, hogy a használók ne csupán statikus tudással rendelkezzenek az eszközök használatáról, hanem lépést tudjanak tartani az újabb és újabb technikai vívmányokkal, azok működésével és kezelésével. Népszerűsíteni és fejleszteni kell tehát az élethosszig tartó tanulást és az e- Learninget is. 4. Szocio-kulturális e-befogadás (Socio-Cultural e-inclusion) Jellemző, hogy a társadalmi vagy kulturális helyzetük miatt perifériára szorult csoportok (mint például a kisebbségek és a menekültek) csak korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek az IKT-eszközökhöz, ha egyáltalán rendelkeznek hozzáféréssel. Tekintve, hogy az Európai Unió etnikai és kulturális szempontból is rendkívül sokszínű, különösen fontos, hogy ezen csoportok számára is biztosított legyen az információs társadalomban való részvétel lehetősége. 5. Földrajzi e-befogadás (Geographical e-inclusion) Figyelmet kell fordítani a földrajzilag távoli, kevésbé elérhető területeken élőkre is, számukra is ugyanolyan esélyeket kell biztosítani a tudásalapú társadalomban való aktív részvételre. 29

29 6. Befogadó e-kormányzat (Inclusive e-government) Ki kell építeni egy olyan elektronikus kormányzatot, mely minden csoport szükségleteit kielégíti, s ezáltal egy olyan közszolgálati rendszert, mely hozzájárul az emberek jólétéhez, s részvételre ösztönöz a közösségi életben. 2. Az Európai Unió és az e-befogadás a legfőbb dokumentumok, programok, tanulmányok Mivel az információs társadalom térhódítása rendkívüli gyorsasággal ment-megy végbe, az Európai Uniónak is lépést kell tartania az alkalmazkodás tekintetében: nem csoda hát, hogy az egyes stratégiai terveket időről időre felülvizsgálják, modernizálják, az aktuális elért eredmények függvényében újragondolják. Ezért mára tetemes dokumentációval büszkélkedhet az Unió az információs társadalomhoz való alkalmazkodás témakörében, azon belül is az e-befogadás kérdésében. A. A Lisszaboni Stratégia 2000 márciusában, Lisszabonban tartott ülésén az Európai Tanács azt a stratégiai célt állította fel az Európai Unió számára, hogy 2010-ig az Unió legyen a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő, tudás alapú társadalma, mely képes a fenntartható növekedésre, ahol több és jobb munkahely van, valamint nagyobb a társadalmi kohézió. A Lisszaboni Stratégia három pilléren nyugszik: 1. gazdasági pillér: a gazdasági környezet előkészítése a versenyképes, dinamikus, tudásalapú gazdaságba történő átmenetre. Fontos az a változásokhoz való alkalmazkodás képessége és a kutatás-fejlesztés ösztönzése. 2. társadalmi pillér: a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem és az emberi erőforrásokba való beruházás. Ezt tagországok azáltal tudják elősegíteni, hogy befektetnek az oktatásba és képzésbe, valamint aktív politikát folytatnak a munkanélküliség szintjének visszaszorítására. 3. környezeti pillér: a gazdasági növekedés és a természeti erőforrások felhasználása közötti kapcsot fel kell bontani. Az Unió tehát a hosszú távú célkitűzések mellett kijelölte az utat is, melyen haladva e célok teljesíthetőek. Mindemellett a zavartalan, kiegyensúlyozott fejlődés érdekében figyelembe vett minden olyan tényezőt, mely a változásban szerepet játszhat: megoldást kínált nem csupán a társadalmi, hanem a gazdasági és a környezeti aspektust tekintve is. 30

30 Így az akciótervek, melyek a Lisszaboni Stratégia óta születtek, mind annak szellemében készültek, annak céljait hivatottak elérni. B. Az eeurópa 2002 és az eeurópa 2005 programok Az Európai Bizottság 1999 decemberében új kezdeményezést indított eeurópa 2002 (eeurope 2002) néven. A program célja az volt, hogy a tudás gazdasága felé tartó Európát segítse ezen a fejlődési útvonalon és felgyorsítsa az átalakulási folyamatot. Az Európai Tanács 2000 júniusában jóváhagyta ezt a kezdeményezést, melynek három fő célkitűzése volt: 1. mindenki számára megteremteni az Internethez és a számítástechnikai újdonságokhoz való hozzáférést; 2. a hozzáférést a társadalmi integráció szolgálatába állítani; 3. a hosszú távú és folyamatos növekedés érdekében elérni a lehetőségek teljes kiaknázását. (Európai Tájékoztatási Központ, 2002) 2002 végéig az Akcióterv összesen 64 cél megvalósítását tűzte ki, melynek többsége meg is valósult (az interneteléréssel rendelkező háztartások száma például duplájára nőtt). A sikeren felbuzdulva elindították a eeurópa 2005 programot, immár a jelölt státuszú országok bevonásával (őket az eeurópa program keretein belül készítették fel a részvételre). E program alapja egy széles körben hozzáférhető nagy sávszélességű infrastruktúra megteremtése, s ezáltal: 1. modern szolgáltatások biztosítása, úgy mint etanulás, ekormányzat, eegészség; 2. dinamikus üzleti környezet létrehozása az elektronikus kereskedelem számára; 3. a nagy sávszélességű hozzáférés versenyképes áron, így széles körben történő értékesítése; 4. biztonságos infrastruktúra megteremtése volt. C. A Wim Kok jelentés 2004-ben a Wim Kok egykori holland miniszterelnök által vezetett munkacsoportot kérték fel a lisszaboni célkitűzések felülvizsgálatára. Az általuk készített, A kihívás leküzdése: a lisszaboni stratégia a növekedésért és a munkahelyekért című jelentés egyértelműen rávilágított arra, hogy a célok határidőre történő eléréséhez szükség van a stratégia végrehajtásának felgyorsítására, s hogy ez különösen nagy 9 Az eeurópa program célkitűzései megegyeztek az eeurópa 2002 programéval, a felkészítő program azonban egy évvel hosszabb lefolyású volt. 31