Honvágy avagy több-honi életünk?

Átírás

1 SZÁVAI ILONA napirendi pont Honvágy avagy több-honi életünk? Jó ideje foglalkoztat már a honvágy kérdése, és tudom, többen megtapasztaljuk e különös érzést. És egyre inkább azt hiszem, hogy a honvágy nem HELYhez, hanem IDÕhöz kapcsolódó fogalom. Feltevésemet megerõsíthetik vagy megcáfolhatják a Fordulópont olvasói. Bakk Eszter (11 éves, Komárom) rajza részlet Fordulópont 43 15

2 A VILÁG OLY KICSIVÉ TÁGULT Egyik alapvetõ élményem: népes családunkban (hatan vagyunk testvérek, három fiú és három lány) közös nosztalgiázási téma: az ötvenes évek egyik kicsi erdélyi falujában, Makfalván töltött éveink. Ott éltünk, apánknak az ötvenes évek közepén bekövetkezett haláláig. A szomorú esemény után egy évvel a család visszaköltözött Sepsiszentgyörgyre, a székelyföldi városkába, ahonnan egyébként mindkét szülõnk származott: egyszerûen azért, mert különösen a fiúk iskoláztatást az egyedül maradt, egy keresetre és némi özvegyi nyugdíjra szorult tanítónõ édesanyánk nem bírta volna megoldani. Elköltöztünk, teherautón szállítottuk a városba a bútorokat, mellettük a túlélésünkhöz elengedhetetlenül szükséges, Karácsonykor levágandó hízott disznót Lezárult életünknek egy korszaka, amit mindannyian a boldog gyermekkorként emlegettünk. Amikor még teljes volt a család és miénk volt a tér, amikor az egész falu széltében-hosszában a nagy csatangolások színterét nyújtotta a fiúknak, nyáron egyenesen a kertbõl szakítottuk a paprikát a zsíros kenyérhez, télen pedig szánkáztunk a templom dombján. A városban a fiúk szakmát tanultak, nõvérem tanítóképzõbe ment Székelyudvarhelyre, mi a húgommal növögettünk, én aztán Kolozsvárra kerültem az egyetemre, késõbb meg mindannyiunkat egyre távolabb sodort az élet egymástól és gyermekkorunk színterétõl. Találkozásainkkor a gyermekkori emlékek, a vágyódás közös elemei ezek voltak: a gyermeki lét felelõsségekkel még nem terhelt nagy szabadsága, a tágas tér, a bemérhetetlenül kinyíló világ, a szánkázás a templomdombon. Történt, hogy az elsõ egyetemi év után felkerekedtünk egy barátnõmmel, hogy szerény zsebpénzünk szerint váltott közlekedési eszközökkel vonattal, autóbusszal, alkalmi autóval, gyalog elzarándokoljunk az én kis falumba. És döbbenetem azóta is tart: a templom a falu közepén volt ugyan de a domb sehol A vágy túlstilizálta a falunyi hon templom-dombját. Azóta erõsödik bennem a gyanú, hogy nem a hely (volt) vágyunk tárgya, hanem az idõ, a hirtelen véget érõ boldog gyermekkor. Hiszen olyan kicsi lány voltam, és a falu közepén a templom oly magas! Olyan magasan fönn volt a templom tornya, s tõlem idõben beláthatatlan messzeségben a majdani felelõsségek, a sorsom egy idegen lény sorsához kötése, elsõ gyermekünk halála, költözések, életveszély, majd az élet újrakezdése Megtanultunk alacsonyabb épületek között, szûkebb utcákban és egyre szûkülõ, zsugorodó perspektívák között felnõni-élni. Miközben egyre zsugorodik körülöttünk a tér, visszafelé tágul az idõ! Utalás Szávai Géza Székely Jeruzsálem címû könyvére 16 Fordulópont 43

3 OLY HEVES ALAKOT ÖLTHET A Magyar értelmezõ kéziszótár (1987) szerint a honvágy: Külföldön élõnek hazája utáni sóvárgása. Az 1893 és 1897 között 16 kötetben megjelenõ Pallas Nagylexikon szerint a HONVÁGY : (nosztalgia), visszakívánkozás a szülõföldre, mely oly heves alakot ölthet, hogy valóságos súlyos lelki bajjá (melankólia) fajul, a testet is megtámadja és egyes esetekben halállal is végzõdik. Fõleg a kultúra alantas fokán álló, szük körben élõ, hegyeket lakó népeknél fordul elõ, melyek megszokták a természetes egyszerü életmódot; a hazájától elszakadt nem tudja a merõben különbözõ városi, vagy egyéb életmódot megszokni. A HON magyar fejlemény: a honn otthon határozószó fõnevesülésével jött létre; A 18. sz-ra elavult szót a nyelvújítók elevenítették fel. Származékai szintén nyelvújításiak írja az 1970-ben kiadott A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. A honvágyat a különbözõ nyelvek többnyire két szóval fejezik ki: mal du pays (francia) és hasonlóan a többi neolatin nyelv: dor de casa (román), mal de latierra (spanyol); de az angol már egy szóban mondja: homesickness. Számos nyelv beéri a nostalgia kifejezéssel, ami közelebb van ahhoz az elképzeléshez, amely engem foglalkoztat, hogy miközben hely-vágyról beszélünk, lényegében sok apró érzéki emlék, tárgy, és fõleg Proust után szabadon: az elmúlt idõ után sóvárgunk Kölcsey és Vörösmarty költeményeiben egybecseng a hazaszeretetre, a szülõföldön maradásra való buzdítás és a lelket mardosó honvágy élesztése. E szimbiózisra épül Hutter Antal Honszeretet s honvágy lélektani szempontból címû tanulmánya, amelyet a lévai kegyes tanitórendi kis-gymnasium igazgatója az tanév évkönyvében bocsátott közre. Az összes magyarországi könyvtárban talán 6 példány van e 36 oldalas füzetecskébõl, nekem sikerült a lelkes könyvtárosok segítségével kézbe venni egyiket. (Köszönet a segítségért!) Egy rövid kivonatot közzéteszünk a Fordulópontban e tanulmányból, amely hû tükre korának és a kor szellemének. EXODUS-HULLÁMOK Az elsõ világháború elõtt és után kivándorolt amerikás magyarok közül sokan soha nem térhettek vissza a szülõföldre. A jóval késõbbi keltezésû dalszöveg, az oly távol, messze vagy, hazám Fordulópont 43 17

4 akkor teljes sorsot kitöltõ, reménytelenül megváltoztathatatlan realitás volt. [Szüleim] parasztok voltak a Torontál megyei Padén; falujukból 1907-ben indultak el Amerikába pénzt keresni, hogy aztán otthon földet vegyenek rajta, majd hazatérjenek megmûvelni. A körülmények alakulása meghiúsította tervüket. Az otthon maradt rokonok elherdálták a hazaküldött pénzt; a háborús vereség nyomán elértéktelenedett a Nemzeti Banknál letétbe helyezett összeg is; otthon hagyott Sándor fiúk korai halála után három, Amerikában született gyermekük már új életükhöz kötötte õket. A háború utáni világ bizonytalan viszonyai között, amikor szülõfalujuk Jugoszláviához került, s õk a pénznek is híjával voltak, már nem gondolhattak a hazatérésre, hiába vágyakoztak vissza hazájukba, melytõl lélekben sohasem szakadtak el írja a Valahol túl, meseországban Az amerikás magyarok címû kötet elõszavában a kötetet összeállító Albert Tezla. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987) Az 1956-os forradalmat újabb magyar exodus követte. Aztán a középkelet-európai diktatúrákból politikai vagy gazdasági okok miatt elmenekülõ, szerte Nyugat-Európában és a tengeren túl élhetõbb életet keresõk sokasága hogyan vívta meg személyre szabott harcát a honvággyal? Megannyi regény HA OTT MINDEN IDEGEN Hihetetlen, de az 1860-as évek honvágy-képe, a Hutter Antal dolgozatában is leírt kínzó érzés tökéletesen ismétlõdhet, felbukkanhat 2001-ben. Így ír Hutter tanár úr: Ismeretes elõttünk azon Frankhonba mintegy éves ótahajti szigetérõl átszállított ifjúnak esete, kinek hazájátóli elszakadása nem csak leküzdhetetlen fájdalmat, méla szomorúságot okozott, mit semmiképp sem vala képes elnyomni, hanem e mellett újhonába érkeztével arczán látható volt nagyban a megrendülés, szemeiben a felvillanó bánat és egész lényén a megrázkodás. Aggodalom közt tekintett itt szét, keresve keresett társat kihez szerelemmel fordulhatna, kivel szive érzelmeit, szelleme gondolatit testvérileg közölhetné; keresett tárgyat, miben örömet, élvezetet találna, mi vágyát lecsillapítaná s kedélyét kielégítené. Azonban hasztalan vala minden sóvár, szivküzdelem s hõ akarat, mert csak új s ismeretlen elemek, tárgyak, tájékok, emberek, szokások merülének fel lelke tükrében, melyek õt legkevésbbé sem érdekelvén, mindannyian visszariasztólag hatottak reája. Egy hajdani gimnáziumi osztálytársammal találkoztam 2001-ben a kanadai Torontóban. 18 Fordulópont 43

5 Örömtelen házasságban élt a vele együtt jó évtizeddel korábban disszidált férjével. Örömtelenül dolgozott egy irodában, küldözgette haza a megtakarított pénzét az édesanyjának. Kínozta a honvágy. Aztán amikor már lehetett, hazalátogatott. Majd visszautazott, élte tovább a bejáratott életét, dolgozott tovább örömtelenül, gyûjtötte a következõ út reményében a pénzt. Amikor találkoztunk, csak a diákemlékeinkrõl tudott beszélni: Emlékszel? és sorolta gimnáziumi éveink csínytevéseit. Emlékeztem, de azokat az emlékeket nagyon háttérbe szorították bennem újabb keletû rossz és jó emlékek, történések: súlyos betegségbõl felgyógyulva éltem új, tartalmas, boldog mert teljes életet, unokám volt már Ezekhez az életténykhez képest már-már eltûntek az öncélú diákcsínyek. Hajdani osztálytársam már nem él. Felemésztette Torontóban a honvágy. A honvágy? A céltalan élet? Pár évvel késõbb, a harmincöt éves érettségi találkozón némán áldoztunk egy percet az emlékének ÉS HA MÁR NEM IDEGEN? Elmerengtem azon, hogy vajon nem volt-e valami mélyen rejlõ manipuláció abban, hogy e dalt mindegyre lejátszotta a rádió a hatvanas-hetvenes években: Holdfényes májusok, muskátlis ablakok, Hozzátok száll minden álmom, Ott ahol él anyám, ott van az én hazám, S ott lennék boldog csupán. A sorsom jó vagy rossz nekem, Itt minden, minden idegen, Más föld, más ég, más táj, más nép, Óh bár csak otthon lehetnék. Itthon maradottak küldték távoli hazákban boldogulást keresõ rokonaiknak, a messze országokban élõk küldték haza szeretteiknek. Nemrég találtam rá egy interjúra, amelyben az 1956-ban keletkezett, az emigráció emblematikus dalszövegének szerzõje így nyilatkozik: Bécsben figyeltem fel erre a dalocskára, amit ismereteim szerint Frank Miller amerikai zeneszerzõ komponált, és Dean Martin énekelt, persze egészen más szöveggel. Amikor a magyar strófákat írtam e dalhoz, még semmi jele nem volt a forradalmi változásoknak. A Honvágy dallal a már akkor is külföldön élõ magyarokra gondoltam, hogy ne felejtsék el magyarságukat. Fordulópont 43 19

6 Az események azonban úgy hozták, hogy más üzenetet is tartalmazott magyarázza az 1957 óta külföldön, Izraelben, Németországban és az Egyesült Államokban élõ Gommermann István. (Forrás: les.php?name=3szek&id=3950) Motoszkál bennem a gyanú, hogy nem volt-e a 3 T rendszere (= tiltó, tûrõ, támogató) részérõl valami jól kifundált cél a bûntudat ilyen fokú ébren tartása? De lehetséges, hogy részemrõl ez a gyanú: már jó kis keleteurópai paranoia. És mit kezdünk a 21. században A nagy világon e kivül / Nincsen számodra hely verssorok üzenetével? Amikor az egyesült Európában szabadon vállalhatunk munkát, élhetünk kétlaki vagy többlaki életet? A kéthoni vagy többhoni lét valósága felülírhatja az érzéseinket és a közérzetünket? A téma oly izgató, hogy elkerülhetetlenül vissza fogunk térni rá. (Várjuk olvasóink észrevételeit, hozzászólásait!) Küsmõdi ház, tornáca és lakója, Fordulópont 43