A PÉCSI IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐI KAMARA ELNÖKSÉGÉNEK VÉLEMÉNYE A SZAKÉRTŐI TÖRVÉNY TERVEZETT MÓDOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

Átírás

1 1 A PÉCSI IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐI KAMARA ELNÖKSÉGÉNEK VÉLEMÉNYE A SZAKÉRTŐI TÖRVÉNY TERVEZETT MÓDOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN Azzal, hogy az igazságügyi szakértői szervezet reformra szorul, egyetértünk. Azzal, hogy több területen a Kamara nem tudta a tőle elvárt eredményeket hozni, egyetértünk. a.) Nem vitatjuk, hogy a szakértők szakmai munkáját nem tudtuk az elvárt és talán szükséges mértékben ( különösen átgondolt és alapos ) módszertani levelekkel segíteni. b.) Nem vitatjuk, hogy a szakértők tudásának, szakmai színvonalának rendszeres emelésében nem tudtunk megfelelően teljesíteni, a rendszer képtelen volt a szakértők szakmai munkájának ellenőrzésére, így a nem megfelelő szakvéleményeket a Kamara nem tudta szűrni. Erre egyébként a jogszabályok megfelelő keretet nem adtak. c.) Nem vitatjuk, hogy egyes területi kamaráknál több, országos közfigyelem középpontjába került és közfelháborodást keltő etikai ügyben nem a jogszabályok, szabályzataink szerint jártak el. Az eljárásokat szabálytalanul elhúzták, törvénytelen döntéseket hoztak, illetve a határidők vaskos túllépése ellenére nem hoztak jogerős döntéseket. A MISZK-nek nem volt és nincs eszköze e törvénytelen állapot megszüntetésére. d.) Nem vitatjuk, hogy ( többek között a Kompetencia rendelet komoly szakmai hibái miatt ) növekvő számú kompetencia kifogás érte a szakvéleményeket, a szakértőket. e.) Nem vitatjuk, hogy a szakértői névsor fő funkciójának betöltésére alkalmatlan, nehézkesen kereshető, bonyolult, illetve számos esetben pontatlan. f.) Nem vitatjuk, hogy a MISZK és a területi kamarák viszonya szinte rendszerszerűen vezet (ett) súrlódásokhoz, működési zavarokhoz. g.)nem vitatjuk, hogy a MISZK finanszírozása problémás, nem tekinthető megnyugtatóan megoldottnak. a.) Egy módszertani levél megalkotása komoly vállalkozás. Túl azon, hogy a lehető legjobb szakemberek bevonását igényli, elfogadásához szinte egyöntetű szakmai konszenzusra kell jutnia a készítő teamnak, rengeteg munkát, időt emészt fel. Ilyen szinten a teljes mértékben "társadalmi - ingyenes" munka nem várható el. Emiatt a módszertani levelek elkészítése feltételezi, hogy a szakmai munkájuk rovására a módszertani levél megalkotásában résztvevők legalább méltányos összegű ellentételezést kapjanak. Az ehhez szükséges anyagi eszközök biztosítása szükséges első lépcsőben. b.) A szakértői alapképzés hagyományosan megfelelő színvonalon zajlik, a jogi alap és továbbképzések rendszere szintén a kialakult rendszerben zajlott. Több területi kamaránál voltak több-kevesebb rendszerességgel konferenciák, amelyek a szakmai ismeretek elmélyítését szolgálták. Mindezek viszont teljesen önkéntes alapon voltak elérhetők, a szakértők saját szakmai képzése, önképzése is önkéntes alapon zajlik, nincs kreditrendszer. Valóban nincs olyan általános kényszer, amely a szakértőt kényszerítené a rendszeres képzésre, továbbképzésre. Végképp nincs olyan mechanizmus, amely a szakvélemények, a

2 2 szakértői szakmai munkájának színvonalát kontrollálná. Az ellenőrző mechanizmus végső eleme, a kirendelő sem tudja minden esetben megítélni, hogy a kapott szakvélemény megfelel-e a szakmai szabályoknak, végső soron a szakvélemény "jó", megfelelően szolgáljae a döntést, vagy részben, vagy egészben "nem jó". ( Megjegyezzük emellett, hogy több szakterületen működő szakértő szakmai működése már eleve működési nyilvántartáshoz kötött, mely például az orvosi, elmeorvosi és pszichológusi területen azt jelenti, hogy 5 évente kell teljesíteni az előírt kreditpontokat és megújítani a működési nyilvántartásukat. ) Egy jól átgondolt és ilyen módon működtetett minősítési rendszer végső soron jól szolgálhatja az igazságszolgáltatás érdekeit. Úgy látjuk, a jelenlegi javaslat több ponton még jelentős átgondolásra, a feladatok és az ahhoz szükséges eszközrendszer összehangolására szorul, miután a jelen formában véleményünk szerint végrehajthatatlan. c.) Az etikai ügyeket érintve a törvénytervezet részletes indoklásában megfogalmazott általánosító következtetéssel nem értünk egyet. Így különösen a következő megállapítással: "Eme kontroll funkció a korábbi gyakorlatban előforduló esetek kiszűrése érdekében indokolt (nem egyszer fordult elő például, hogy a Kamara nem folytatta le tagja ellen az etikai eljárást, az etikai ügyek másodfokon nem dőltek el, a kezdeményezőnek az eljárásra semmiféle ráhatása nem volt)." 135. oldal Miután a többi területi kamara etikai ügyekben folytatott gyakorlatát nem ismerjük ( a PISZK Elnöke által az etikai gyakorlat felülvizsgálatára kezdeményezett javaslatot a MISZK elnöksége nem karolta fel ) csak a PISZK etikai gyakorlatára hivatkozhatunk. Kamaránknál az első fokú etikai ügyek átlagosan 50 nap alatt döntéssel zárulnak, s ebben a bonyolultabb ügyek is benne vannak, szakértő, panaszos, tanú meghallgatással, hiánypótlással, új időpont tűzéssel stb. Az ezt követő másodfokú eljárásra már nincs ráhatásunk, kétségtelen, abban a szakaszban időnként valóban sok hónapos ( akár egy éves) ügyintézési idők is előfordulnak. Kétségtelen, hogy egyes szakértői kamaráknál fordultak elő erősen kifogásolható ügyek és gyakorlatok. A magunk részéről nem értünk egyet és határozottan tiltakozunk az ellen, hogy területi elnök elvonja a területi Etikai Bizottság elnökének hatáskörét, egyes panaszolt szakértők ügyében évek alatt ne szülessen érdemi etikai határozat, ami pedig születik, az súlyosan törvénytelen. Határozott véleményünk, hogy a törvény tervezet markáns módosítást megfogalmazó, a súlypontot az etikai eljárás helyett a külső résztvevő ( kirendelő hatóság képviselője ) bevonását lehetővé tevő fegyelmi eljárásra helyező elképzelésének döntő okai az ilyen jellegű ügyek voltak. Ezeket az anomáliákat a MISZK Elnökség nem tudta ( részben nem is akarta annak egy része ) korrigálni. A MISZK ilyen irányú eszköztelenségét többek között a jelenleg hatályos Szakértői törvény is okozta, részben azonban a MISZK Elnökség több tagja nem volt képes a területi elnöki szerepkör helyett sok esetben MISZK Elnökségi tagként gondolkodni. A javaslat fegyelmi eljárásra vonatkozó része mélységes bizalmatlanságot mutat a jogalkotó részéről a Kamara irányába abban a tekintetben, hogy képes megfelelő elfogulatlansággal, határozottsággal, következetességgel kezelni az etikai ügyeket. Mint láthattuk, több területi kamaránál nem is volt képes, s a hibát a MISZK eszköztelenség, illetve a MISZK Elnökség egyes tagjainak érintettsége okán nem volt képes kijavítani. A módosítási javaslat erre adott jogalkotói válasz, azonban szükségesnek tartottuk leszögezni, ez a gyakorlat nem a "Kamara" egészére volt jellemző, mi csak a magunk portája előtt söpörve jelentjük ki, állunk bármiféle törvényességi vizsgálat elé, etikai ügyeink kezelése gyors és törvényeknek, szabályzatoknak megfelelő, véljük, hogy a területi kamarák közül ezzel nem vagyunk egyedül.

3 3 d.) A Kompetencia rendelet újra gondolása nem elkerülhető. Szeretnénk hinni, hogy újrafogalmazása során elkerüli a jogalkotó azokat a buktatókat, amelyek az első változat során rontották a jogszabály minőségét. Így nem fordul elő, hogy egy szakmai kör sikeres lobbi tevékenységének eredményeként egy kompetencia olyan szűk körben kerül kialakításra, szakmai végzettséghez kötéshez, amelyre nincs példa sehol másutt Európában ( pl. ingatlanértékelő - építészmérnök ) s amely abszolút ellentmondásban van a szakterület műveléséhez szükséges ismeretek körével ( jogi, közgazdasági, műszaki ). A minél részletesebben megfogalmazni igyekezett kompetencia-körök és arra jogosító végzettségek specializálása ellentétes a gyors, hatékony és költségtakarékos igazságszolgáltatás iránti igénnyel. Megfigyelhető, hogy egy-egy eljárásban növekvő számú igazságügyi szakértő kényszerül párhuzamosan dolgozni, vagy közreműködni az egyesített szakvéleményben. Megfigyelhető, hogy egyre több jogi képviselő támadja a szakvéleményeket kompetencia alapon. Ezek így együtt a hosszabb ügyintézési idő, drágább eljárás irányába mutatnak. Az új kompetencia jogszabály megalkotása során érdemes lenne ezeket a tapasztalatokat figyelembe venni. e.) A hivatalos IM által vezetett névsorra vonatkozó kritikák teljes mértékben jogosak. Csak nem a Kamarát, hanem az IM-et illetik. Esetenként több hónap nem elegendő egy-egy adat bejegyzésére, törlésére a jogszabály által előírt 24 óra helyett. A kamaráknál vannak jól működő névsorok, hogy csak a PISZK szakértői névsorát említsük, amely nemzetközi kitekintésben is megállja a helyét az egyszerű kezelhetősége, kiváló kereshetősége s hozzátesszük, pontos fenntartói kezelése, a szükséges adatok azonnali átvezetése okán. Nyilván a megoldás az IM névsor hibáinak kiküszöbölése lesz. f.) A MISZK ( elnöke) és a MISZK Elnökségi tagjai ( területi elnökök ) között rendszerszerűen voltak ( vannak) súrlódások, amelyek a szakértői törvény alkalmazott szabályozásából erednek. A MISZK felel (ne) a Kamara ( területi kamarák) munkájáért is bizonyos szinten, azonban ehhez nincsenek "fogai", eszközei, szankciói, illetve ennek érvényesíthetősége a területi elnökök egy részének ellenérdekeltsége miatt nem vihető keresztül az Elnökségen. Ez az ellentmondás feloldható lenne ( lett volna ) a szakértői törvény megfelelő módosításával, a területi kamarák megtartása mellett. Készültek a MISZK Elnökségben alternatív javaslatok a területi elv megóvása céljából, utalnánk itt a 3 kamarás, vagy 5 kamarás megoldásra, melyek tanulmányozását továbbra is javasoljuk a jogalkotónak. Láthatóan a jogalkotó az egy kamarás megoldás mellett tette le a voksát, amelyhez való jogát nem vitatjuk, kérjük viszont, tanulmányozza az itt említett javaslatokat. g.) A MISZK finanszírozásának javítására voltak és vannak javaslataink, amelyek túlmutatnak a jelenlegi törvénytervezeten. Többek között megfogalmaztuk, hogy ne adjon a jogalkotó olyan feladatot, amelyhez nem rendel pénzügyi forrást. Így mélységesen nem értünk azzal egyet, hogy a törvénytervezet mindössze Ft eljárási díj bevezetését tervezi a fegyelmi-etikai eljárásban. Ez a jelenlegi nulla változathoz képest persze előrelépés, azonban az általunk javasolt, maximum Ft költségtérítéshez képest elégtelen mértékű ahhoz, hogy a tervezet által kitűzni tervezett cél vele elérhető lehessen. Nem lesz elegendő visszatartó hatása az "ingyenes vagy közel ingyenes szakvélemény felülvizsgálatra irányuló eljárások - illetve betartunk a szakértőnek, mert ingyen van és nem tetszik a szakvélemény " típusú eljárások kiszűrésében. Ezen túlmenően még a megalázóan alacsony 4000 forintos "rezsi óradíjjal" számolva is egy három fős fegyelmi - etikai tanács eljárása többszöröse a ft-nak, melynek ezen összeg feletti részét az eljárás-vesztes panaszos-kezdeményező helyett a Kamarával megfizettetni a legenyhébben is fogalmazva nem etikus, de az elérni

4 4 kívánt cél miatt nem is célszerű. Emiatt határozottan ragaszkodunk ahhoz, hogy a Kamara által a MISZK Alapszabályában megfogalmazottakhoz igazodóan kerüljön sor ezen eljárási költség szabályozására: "MISZK Alapszabály 29/C. (3) Az etikai eljárásban az etikai tanács tagjainak a szükséges és igazolt készkiadásait, továbbá az eljárás résztvevőinek az utazással felmerült költségeit is tartalmazó költségátalány összege maximum Ft lehet, akkor is, ha a tényleges költség ezt meghaladná. A költségek számítása során az Etikai Bizottság elnökének, illetve a kijelölt Etikai Tanács tagjainak az ügyre fordított idejét maximum Ft/óra díjjal lehet számolni. Az eljárás költségét az eljáró etikai tanács határozatában állapítja meg. A határozat költséget megállapító része ellen fellebbezésnek van helye." Ezzel a megoldással valószínűleg még mindig nem sikerül biztosítani azt, hogy a Kamara ne legyen kénytelen költséget viselni a fegyelmi-etikai eljárások azon részében, amikor nem marasztalják el a szakértőt, de a mérték már alkalmas lehet az eljárási költségek jelentősebb részének fedezésére, illetve már elegendő lehet a kezdeményező részéről nyilvánvalóan megalapozatlan eljárás indítások megfékezésére. Javasoltuk, hogy a bírósági eljárások során, ahol igazságügyi szakértő bevonására kerül sor, az eljárási illeték egy részét utalják át a MISZK javára. A Törvény által bevezetni tervezett "általános költségátalány" jelenlegi szabályozása nem a javaslatunknak megfelelő megoldás. Ez a pénz nem a szakértő bevétele, mégis a szakértőnek fizetik ki, aki azt postásként ( pénzügyi tranzakciós illeték költségének megfizetése mellett ) továbbítja a MISZK-nek. A szakértő költségjegyzékében jelenik meg fizetendő költségként, miközben nem a szakértő bevétele. Ismerve a kirendelő hatóságok gyakorlatát, amelyben számos esetben jelölik meg a rendelkezésre álló vagy letétbe helyezett összeget, nagy a valószínűsége, hogy a szakértő számára ez a költség-elem úgy jelenik meg, hogy az elérhető szakértői díj összegét csökkenti. Hasonlóan a pénzügyi tranzakciós díjhoz, vagy a "telefonadóhoz", amely úgy indult, hogy azt a multik fizetik és úgy fejeződött be, hogy ennek költségét átterhelték a fogyasztóra. Ezek miatt határozottan javasoljuk, hogy az "általános költségátalány"-t a szakértői költségjegyzék- és /vagy számla alapján a kirendelő állapítsa meg és utalja át a MISZKnek. A PISZK Elnöksége úgy látja, hogy a szakértői törvény jelenlegi tervezete törekszik a szakértői kamara működésének javítására és ehhez a célhoz rendeli az eszközöket. Úgy látjuk, a Törvény a központosítást és az ellenőrzést, valamint a szigorítást helyezi a központba, elismerjük, azzal a céllal, hogy a szervezet működési zavarait kiküszöbölje, hatékonyabb és jogszerűbb működést garantáljon. Ennek során azonban oly mértékben korlátozza a Kamara jogait, olyan költséges megoldásokat javasol, illetve olyan területen is átfogó és költséges ellenőrzési mechanizmust tervez bevezetni, amely megkérdőjelezi az optimális cél elérését. Így például a 3 évenkénti minősítés ( minőségbiztosítási rendszer ) egy olyan mértékű minősítő szervezet hatalmas leterheltségű működtetését tételezi fel, amelynek költségei a tervezetben nincsenek modellezve. Emlékeztetnénk rá, a pedagógusok minősítését eredetileg két évente tervezték elvégezni. Jelenleg elegendőnek tekinti a szabályozás az öt évenkénti minősítést, miközben a minősítési munkát a pedagógusoknál ezért (is) fizetett munkatársak végzik. Évi fő korrekt szakmai minősítése egy három fős szakmai bizottságnak a felkészüléssel együtt legalább egy 8 órás munkanapot kitölt ( a véleményekben

5 5 többen legalább 2 napban jelölték meg a szükséges idő-igényt). Az évi kb. 260 munkanap alapján évi 1100 minősítést legalább 4,2 minősítő bizottság ( 12,6 fő) tud elvégezni, ha az év minden egyes (munka) napján nem csinál mást, mint minősít. Ha életszerűbben közelítünk a kérdéshez és feltételezzük, nem főállású minősítők minősítik a szakértőket ( azonfelül nyilván 3 fő nem kompetens valamennyi szakterületen), számolunk az ebben a korban már mindenki számára járó évi 30 munkanap szabadsággal, a 230 munkanap figyelembevételével és mondjuk heti egy minősítési nappal, akkor kis kerekítéssel 23 darab 3 fős bizottságnak ( kb. 70 fő és a kiesők helyett tartalék tagok ) minden héten ( szabadsággal nem érintett 48 hét) fegyelmezetten egy fő minősítését el kell végeznie. Ez a fő minden munkahetének legalább 20 %-át minősítéssel tölti, amikor pénzkereső tevékenységet nem tud végezni. Elvárható-e ilyen mértékű áldozatvállalás a minősítő bizottságok tagjaitól? Ha nem várható el, akkor csak a Ft/óra díjjal számolva a 3 főre vetítve az napi Ft, 1100 minősítésre vetítve kis kerekítéssel 106 millió Ft. Ha úgy véljük, a részbeni kompenzáció erős szakmai elhivatottság esetén esetleg "elvárható" lehet, akkor is 50 % "ajándék" mellett is 50 milliós tétel lehetne a költségtérítés. A fegyelmi eljárások tervezett szabályozása reakció az egyes területi kamarák etikai bizottságai, etikai tanácsai nem jogszabályszerű működésére. A tervezet, amennyiben a megfogalmazottakat pontosan értjük, 15 fős Fegyelmi Bizottság, 70 fős fegyelmi listát, 5 fős etikai albizottságot rendel felállítani. Az etikai albizottság ezzel a létszámmal csak akkor lesz képes ellátni feladatát, ha az eljárások döntő többsége fegyelmi eljárásban zajlik, amit jelenleg még nem látunk. Ha rosszul mérte fel a jogalkotó a lehetséges megoszlást, a törvény által megszabott 5 fő áthághatatlan szűk keresztmetszetté válhat, emiatt az etikai albizottság létszámának felfelé történő "kinyitása" szerintünk elkerülhetetlen. Évi kb db elsőfokú etikai üggyel számolhatunk, így a személyi háttér a fegyelmi eljárásokban úgy tűnik, megnyugtatóan biztosítható, amennyiben feltételezzük, hogy lesz a kb fős szakértői körből elegendő jelölt, aki ezt a munkát hajlandó lesz vállalni. Erre a kérdésre nem lehet automatikusan igennel válaszolni. Ha feltételezzük, hogy egy ügyre átlagosan 30 munkaórát fordítanak a Bizottságok, akkor az a Ft-os óradíjjal, 180 ügy esetén évi kb. 21,5 millió Ft költséget jelent. Ezen túlmenően nem számoltunk a MISZK Titkárság megerősítésének, a Főtitkár és főtitkári titkárság költségeivel, amely takarékos számítás szerint is több tízmilliós tétel lehet. Miután valamennyi költséget a szakértők fizetnek, az általános költségátalány is konkrét szakértői munkához ( szakvéleményhez ) kapcsolódik, úgy látjuk, a szakértői költségátalányból kell fedezni a működés-működtetés túlnyomó részét. A PISZK Elnökség határozott álláspontja, hogy az alaptagdíj tovább nem emelhető. Úgy látjuk, a szakértőknek az általános költségátalányból valószínűleg az alaptagdíjat akár két-háromszorosan meghaladó nagyságú pénzösszeget kell "kitermelniük" szakvéleményeikkel. Megjegyezzük, reméljük, nem ebbe a körbe tartozó bevétel a szakértőként történő tárgyaláson részvétele alapján fizetett költségtérítés, miután a tervezet a "szakvélemény elkészítése után járó " általános költségátalányról beszél. Ugyanígy reméljük, az utólag feltett kérdésekre készített "szakvélemény kiegészítése" munkából járó díj szintén nem tartozik majd azon bevételek közé, amely után "szakvélemény elkészítése után járó " általános költségátalányt kell fizetni. Miután azonban a Kamara és hivatali szervezetének működtetése ilyen módon a szakértők munkájának eredményeként termelődő bevételből történik, kevéssé

6 6 indokolható a kiadások olyan szoros főtitkári ellenőrzése, mint amelyet a tervezet tartalmaz. Ezt az ellentmondást is oldaná, ha az általános költségátalány nem jelenne meg a szakértő bevételei között, azt még a költségjegyzék se tartalmazná, annak összegét a kirendelő állapítaná meg és fizetné meg a Kamarának. Másik megoldás lehet, ha a Kamara Elnökségének jóváhagyó döntése szükségeltetne ahhoz, hogy a Főtitkár a saját hivatali szervezetét a szakértői befizetésekből fedezve annak költségét - bővítse, illetve a Főtitkár egyetértési jogát a valóban érdemi stratégiai jelentőségű ügyekre korlátozná a törvény. Jelezni kívánjuk, hogy már most kapunk olyan szakértői észrevételeket idős, hatalmas tapasztalatú szakértő kollégáktól, hogy erősen átgondolják további szakértői működésüket. Komoly veszélye van annak, hogy a részletszabályok megszületése után, vagy a tervezett minősítések idején számosan adják vissza szakértői igazolványukat. Ha ez a folyamat átlép egy határt, a szakértői támogatása az igazságszolgáltatásnak megrendülhet a szakértők számának zuhanásszerű csökkenése miatt. Megjegyezni kívánjuk, hogy hatalmas jelentőségű ügyeket nem szabályoz a végrehajtásra elegendő részletezettséget tartalmazó módon a törvény, a részletszabályokat különböző rendeletekben rendeli kialakítani. Ezek részben jogszabályok, részben kamarai szabályzatok. Az a véleményünk, hogy olyan tömegű kamarai szabályzat megalkotását írja elő a Tervezet rövid határidővel, melynek kimunkálását a MISZK leendő ügyvivő elnökségétől nem tartjuk teljesíthető elvárásnak. Ennek teljesítéséhez komoly jogászi háttér kapacitás bevonása szükséges, amelynek költsége ebben a körben akár több milliós tételként is jelentkezhet. Mindezek után az egyes konkrét szakaszokhoz fűzött megjegyzéseket, módosító javaslatokat kívánjuk az alábbiak szerint megtenni: Megjegyzések, észrevételek a Szakértői Törvény tervezetéhez 1.) Az 5. (4). bekezdés szerint: " Az igazságügyi szakértő, igazságügyi szakértői tevékenység folytatására a névjegyzékbe történő bejegyzéssel válik jogosulttá." A névjegyzéket vezető hatóság a jelenlegi tapasztalatok szerint nem tartja be a névjegyzék vezetésre vonatkozó jogszabály előírásait, nevezetesen számos alkalommal heteket, hónapokat késik a bejegyzéssel. Ennek ilyen konstitutív aktusnál nem szabad előfordulnia. Emiatt javasoljuk, hogy a hivatkozott szakasz egészüljön ki a következő mondattal: "A bejegyzést a 210/2005 (X.5.) Kormányrendelet 3 -sa szerint kell elvégezni." 2.) 9. (4). bekezdés: Javasoljuk hogy egészüljön ki a megküldés határidejére vonatkozó időtartam megjelölésével, azaz pl. "... a névjegyzékbe való felvételről szóló határozat másolatát 5 munkanapon belül megküldi a Kamarának." 3.) A 11. (3) bekezdése szerint a szakértőnek az 1. számú melléklet pontjában foglalt adatai nyilvánosak, azt a névjegyzéket vezető hatóság a portálon közzéteszi. Az 1. számú mellékletben ez szerepel: " az 54. (1) bekezdés szerinti bejelentés ténye az ügyre történő utalással:" Az 54. (1) bekezdésben a következő szerepel: " A szakértő a szakértői vélemény elkészítéséhez szakkonzultáns segítségét, illetve segédszemélyzetet vehet igénybe. A szakvélemény előkészítésében szakértőjelölt működhet közre." A kérdés a következő: Ezek szerint minden alkalommal be kell jelenteni, ha a szakértő egy adott ügyben

7 7 szakkonzultánst vagy segédszemélyzetet vesz igénybe? Előtte vagy utána? Esetleg a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a szakértő a szakértőjelöltjének a szakvélemények elkészítésében lehetséges részvételét jelentse be, ez esetben természetesen előre és általános jelleggel? Javasoljuk részletezze és pontosítsa a jogalkotó ezt a bekezdést. 4.) A Torvény 22. alapján a névjegyzékbe be kell jegyezni: az értékelés ( minőségbiztosítás ) hiányát, "még meg nem történtét", a kiválóan alkalmas, alkalmas és alkalmatlan értékelést "minősítést" is. Alkalmatlan minősítés esetén a minőségbiztosítási bizottság kezdeményezi az igazságügyi szakértő Kamarából való kizárását. A minősítés és az esetleges alkalmatlan minősítés esetén a kizárás ellen a szakértőnek nincs fellebbezési joga. Egy ilyen súlyú döntésnél véleményünk szerint megengedhetetlen a jogorvoslati lehetőség kizárása. Még ha teljes jóhiszeműséggel kizárjuk is azt a lehetőséget, hogy megfelelően összeválogatott bizottság például személyi - üzleti ok, ellenszenv miatt "számoljon le" egy szakértővel, nem tulajdoníthatunk tévedhetetlenséget a minősítő bizottságnak. Ezért vagy a minőségbiztosítási bizottságon belül kéne megteremteni egy fellebbezéssel elérhető másodfok lehetőségét, vagy kinyitni a fellebbezési lehetőséget a Bíróság irányába. A minősítés időleges hiánya nem róható fel a szakértőnek, emiatt e körülmény nyilvánossá tétele indokolatlanul ronthatja e szakértő kirendelésének esélyét. Emiatt az értékelés hiányára történő utalást javasoljuk nem nyilvános adatként kezelni. Javasoljuk e szakasz ilyen értelmű módosítását. 5.) A 38. (2) bekezdése szerint a szakértő az ügyre vonatkozó tényekről és adatokról "csak a hatóság, továbbá az adatok kezelésére jogosult más szerv vagy személy részére nyújthat tájékoztatást". Ugyanezen szakasz (4) bekezdése szerint a kirendelt szakértő az ingatlan helyrajzi számát is jogosult megismerni. E megfogalmazás szerint az ingatlan értékbecslő vajon milyen mélységben jelölheti meg ( mutathatja be ) szakvéleményében az adóhatóság által megadott ingatlan adatokat? Adott ügyben vajon az Alperes, Felperes "adatok kezelésére jogosult személy"? Amennyiben a válasz igen, nincs probléma, ha nem, akkor a titokvédelem és az a követelmény, hogy a szakvéleménynek a felek által ellenőrizhetőnek kell lennie, feloldhatatlanul ütközik egymással. Ahhoz ugyanis, hogy az ingatlanról készült szakvéleményt ellenőrizni lehessen, szükség van az ingatlan és környezete ( utca- szomszédos épületek ) megismerhetőségére. E második esetre a javaslat: a szakértő számára a titoktartásra vonatkozó figyelmeztetés mellett legyen lehetőség a cím és helyrajzi szám szakvéleményi megjelenítésére. 6.) A 38. (5) bekezdése szerint a szakértő az összehasonlító értékadatokat "területi szempontból összefüggő további kisajátítások során is felhasználhatja". A szűkítés véleményünk szerint indokolatlan. Javasoljuk, hogy az összehasonlító adatok felhasználásának lehetőségét terjessze ki a törvény a kisajátítási célon túli felhasználhatóságra, valamennyi kirendelésnél legyen lehetősége a szakértőnek az egyszer már jogszerűen megkapott adatok felhasználására. Ez adott esetben olcsóbbá ( nem kell az adatkérés díját a kirendelő hatóságnak, vagy a feleknek megfizetni) és gyorsabbá ( nem kell a NAV adatszolgáltatás kb. 2 hetét kivárni ) teheti az eljárást, a szakértői közreműködést. Csak a kisajátításra szűkíteni ezt a lehetőséget indokolatlan. Emiatt javasoljuk a bekezdés olyan értelmű módosítását, hogy a szakértő "más kirendelések teljesítése során is felhasználhatja az összehasonlító értékadatokat."

8 8 7.) A törvény lehetőséget ad magánszakvélemény készítésére, amelyek segítik, esetenként tehermentesítik az igazságszolgáltatást és az abban dolgozó szervezeteket. Javasoljuk, fontolja meg a jogalkotó, hogy az érvényes magánszakértői szakvéleményi megbízással rendelkező igazságügyi ingatlan-értékelő szakértő kaphasson lehetőséget a NAV ingatlan adattárából való adatkérésre - esetleg azzal a szűkítéssel, hogy a konkrét összehasonlító adatokat azonosításra teljes mértékben alkalmas formában csak a Bíróság vagy más Hatóság felkérésére és számára adhassa meg. Az igazságügyi szakértőket gyakran keresik meg azzal, hogy perek elkerülése érdekében állapítsák meg egyegy ingatlan piaci értékét. Ehhez ma nem kaphatnak NAV szerződéses összehasonlító adatokat, amely miatt rákényszerülnek a kínálati adatok használatára, amelyek jóval bizonytalanabbak, esetlegesebbek, nagyobb tévedési lehetőséget hordoznak - s emiatt az értékelői munka nem is tekinthető szakvéleménynek, csupán ingatlan értékelésnek. Az egyébként bizalmi személynek számító igazságügyi szakértő titoktartásra kötelezett, így magánszakértői szakvéleményben az előzőleg ismertetett módon történő adatok megismerése és szakvéleményi felhasználása nem sértene jogot, viszont társadalmilag hasznos lenne. 8.) A Törvény 43. (4) bekezdése szerint : "A szakértő köteles a tudomására jutásától számított tíz napon belül - az igazságügyi szakértő öt napon belül - közölni a hatósággal, ha..." feladata elvégzése valamely akadályba ütközik. A különbségtétel alapján az eseti szakértőnek az akadályközlésre kétszer annyi időt biztosít a Törvény, mint az igazságügyi szakértőnek. Vajon miért is? Javasoljuk, azonos időtartam álljon rendelkezésre az eseti szakértőnek és az igazságügyi szakértőnek is. 9.) A 47. tartalmazza a szakértői díjjal kapcsolatos szabályokat. Ezekkel kapcsolatban általában le kell szögezni, hogy a kirendelő - szakértő viszonyrendszerben a szakértő abszolút alárendelt viszonyban van, még az amúgy jogszerűen járó díja kifizetése tekintetében is. Emiatt a szabályozásnak indokolt lenne automatizmusokat tartalmaznia, amely nem igényli a szakértő aktív beavatkozását, amellyel esetleg "magára haragítja" a kirendelőt. Így nagyon hasznos, hogy a Törvény tartalmazza, hogy a jogerős határozattal megállapított szakértői díjat az eljáró szakértő által benyújtott számla alapján 30 napon belül - ( 3). bekezdés - ki kell fizetni. Amennyiben ez nem történik meg, a szakértőt külön felszólítás hiányában is megilleti ( megillethetné ) a Törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamat - (4). bekezdés-. Hasznos lenne, ha a Törvény az ezt megelőző szakaszokra is tartalmazna előírásokat és azokat nem a Pp-ből kéne "kiszedegetni", így itt lenne hasznos határidőzni, hogy a szakvélemény leadását követő mennyi napon belül kell a Hatóságnak a díjhatározatot meghoznia, azt a GH-nak megküldeni, mennyi időn belül kell a GH-nak a szakértőt értesíteni, hogy a számlát kibocsáthatja. Ezek hiányában jelenleg egészen elképesztő időtartamok telnek el esetenként az egyes eljárási cselekmények között. Javasoljuk a késedelmi kamat bevezetését arra az esetre is, ha a kirendelő hatóság ( bíróság ) nem tartja be a Pp. szerinti határidőket a költségjegyzékkel kapcsolatos feladatai során. További módosítási javaslatként hasznos lenne azt a helyzetet rendezni, amikor a szakértő szakvéleményi költségjegyzékét valamelyik érintett fél megfellebbezi, gyakran csak azért, mert számára a szakvélemény kedvezőtlen s "törleszt" a szakértőnek. Ilyenkor a díjhatározat másik bírósági fórumra kerül, a kifizetés hónapokat ( akár évet ) is csúszik. Ha ez tömegessé válik, akár szakértői hiányt is okozhat. Javasoljuk, hogy amennyiben a költségjegyzéket az eljáró fórum jóváhagyja, a sikertelenül fellebbező fél például legyen köteles törvény szerinti késedelmi kamatot fizetni erre az időszakra.

9 9 10.) Ugyancsak a 47. (2). bekezdése szerint: a szakértő köteles "b) a költségeit tételesen, számlával alátámasztottan igazolni és c) megjelölni az általános költségátalány mértékét." Ez a jelenlegi megfogalmazáshoz képest nem jelentéktelen változás. Az eddigiek során a költségek tételes, számlával alátámasztott igazolása helyett a kialakult bírósági, hatósági gyakorlat szerint mód volt 35%-os átalány költségtérítés kérelmezésére, amely általánosan elterjednek volt tekinthető. A 3/1986 (II.21.) IM rendelet szerint: A költségátalány 10. (1) 40 Az igazságügyi szakértő, az igazságügyi szakértői intézmény és a szaktanácsadó részére a számlával nem igazolható, de szükségszerűen felmerülő költségeinek (posta, telefon, irodaszer stb.) fedezésére költségátalányt kell megállapítani. A költségátalány a szakértő munkadíjának 35%-a, de legfeljebb százezer forint. A Törvény tervezett módosítása és a hivatkozott rendelet költségátalányra vonatkozó része között új ellentét látszik megjelenni. A Törvény csak a számlával alátámasztott tételes költségelszámolást látszik ismerni, így a hatályban lévő IM rendelet ellentmondásba kerül a megalkotni tervezett Törvénnyel. Amennyiben a feloldás tervezett módja az IM rendelet szerinti költségátalány törlése lenne, óvnánk e lépéstől a jogalkotót. Javasoljuk, az IM szerinti költségátalány kerüljön a törvénybe, c) pontként: vagy a költségeit külön jogszabályban szabályozott költségátalány szerint számolhatja el... s a jelenlegi c) pont számozása d) pontra változik. 11.) Maximálisan üdvözlendő a költségelőleg 48. -béli szabályozása. A kisebb összegű díjak esetében a szakértő anyagi biztonságát, a várható költségek valódi előlegezését jól szolgálná, ha a forintos abszolút határ változatlanul hagyása mellett a költségelőleg százalékát a várható költség 50 %-ra emelné a javaslat, vélhetőleg ez a módosítás nem döntené romba a kirendelők gazdálkodását. 12.) A 49. (3) bekezdéshez: Határozottan javasoljuk, hogy az "általános költségátalány"-t a szakértői költségjegyzék- és /vagy számla alapján a Kirendelő állapítsa meg és utalja át a MISZK-nek. 13.) Javasoljuk a negyedévenkénti statisztikai kötelezettséget évenkénti kötelezettségre módosítsa a jogalkotó. Amennyiben az általános költségátalányt a kirendelő fizeti, értelmét veszti a negyedévenkénti adatszolgáltatás, a megfelelő statisztikai háttérhez elegendő lenne az évi statisztika. Erre az esetre persze a Törvényben valamennyi pontot módosítani kell, amely negyedéves statisztikai kötelezettségről szól. 14.) A 49. szerint a szakértő a ( bevezetni tervezett )z általános költségátalányt befizeti vagy átutalja a Kamarának, mégpedig a negyedéves statisztikai adatszolgáltatással egyidejűleg. Amennyiben a jogalkotó nem fogadja el azt a megoldást, hogy a kirendelő utalja a Kamarának ezt az összeget, akkor javasoljuk kiegészíteni a szakaszt azzal, hogy a szakértő számára megfizetett díjból kell az általános költségátalányt megfizetni - azaz semmi esetre se támogatható, hogy a szakértőket az ÁFA fizetéshez hasonló gyakorlatra kényszerítse a Törvény, azaz a még be sem folyt bevételből legyen köteles általános költségátalányt fizetni. 15.) Az 51. (1) és (2) bekezdésének szigorú alkalmazása egy sor ügyben és helyzetben ellehetetleníti a szakértő munkáját. Így például egy könyvszakértő egy adott ügyben egy cég iratainak tanulmányozása során óhatatlanul számos személyi adattal is találkozik - s ha ezeket

10 10 csak az érintett személy írásbeli hozzájárulásával lehet kezelni, nincs mód előzetes vizsgálatra. Nincs mód a hatósági eljárás elkerülésére, a szabály "ráhúzza" az igazságszolgáltatásra azt az ügyet, amely esetleg kezelhető lett volna egy magánszakértői szakvéleménnyel. A már említett ingatlanszakértői magánszakvéleménynél pedig azonnal kizárja a szerződéses NAV adatok megismerhetőségét. Emiatt e szakasz újra gondolását és átfogalmazását javasoljuk. 16.) Az 53. szerint egy sor esetben a ( kirendelő ) hatóság a névjegyzéket vezető hatóságnak jelenti az ott írt tényeket, illetve véleményt. A tények bizonyíthatók, a ( kirendelő hatósági ) vélemény ( a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával ellentmondó, egyébként helyességéhez nyomatékos kétség fér ) azonban vélemény, nem egyértelmű tény. Ezen állítással szemben a Törvény nem engedi a bizonyítást a szakértő részéről, pedig nem zárható ki, hogy a szakvélemény jó, csak a kirendelő tudása hiányos, vagy egyszerűen téved. A Törvény nem rendezi, hogy e bejelentésről az érintett szakértő kap-e tájékoztatást. Miután e bejelentések jogkövetkezménye ( "szankciója") az egyébként kötelező minőségbiztosítás soron kívüli lefolytatása, a szakértő fellebbezési jogának mellőzése még elfogadható kompromisszum, hiszen a döntően szakmai képviselőkből álló bizottság bizonyíthatja a szakvélemény szakmai helyességét és hibátlanságát akár a bejelentéssel szemben. A szakértő tájékoztatását azonban a bejelentésről feltétlenül indokoltnak tartjuk, a bejelentésről való tudomásszerzés a határidők pontosabb betartására ösztönzi és szorítja a szakértőt, így javasoljuk, a Törvénybe kerüljön be ilyen esetekre, hogy a névjegyzéket vezető hatóság tájékoztatja a szakértőt a bejelentésről. 17.) A Törvény 65. -a szabályozza a szünetelést. Az igazságügyi szakértőnek igazolnia kell, hogy "ügyeit befejezte." Javasoljuk megfogalmazni, a szünetelés esetében mikor tekinthető egy ügy befejezettnek. Amikor a szakvélemény leadásra kerül? Amikor annak díját kifizetik? Amikor az ügy jogerősen lezárul? Előfordul, hogy a szakvélemény díjának megfizetésére a szakvélemény leadását követően hónapokkal ( akár évvel ) később történik. Ahogy az adatkezelésnél megtörtént, indokolt lenne a Törvényben tisztázni, hogy mikor ( milyen aktushoz köthetően ) tekinthetjük az "ügyet befejezettnek". Egy-egy bonyolultabb ügyben a szakértő a szakvélemény leadását követően hónapokkal is meghallgatható - szakértőként, felszólítható kiegészítő szakvélemény írására. Van rá példa, hogy az alapszakvélemény díja kifizetését követően kerül sor ( nem a szakértő hibájából, hanem új elemek eljárásba emelése miatt ) kiegészítő szakvélemény készítésére, amelynek új díja van. E körben felmerülő probléma, ha a már szünetelő szakértő meghallgatását rendeli el például a Bíróság. Tanúként a szakértő nem lenne jogosult szakértői kérdésekre válaszolni. Megoldás lehet, ha a Törvény nevesíti, hogy a szünetelő szakértő a leadott szakvéleményével kapcsolatban a folyamatban lévő ügyben szakértőként hallgatható meg - s ekkor megilletik a szakértőt megillető díjak s kötelezik a szakértőt kötelező előírások. 18.) A Törvény 66. (1) bekezdés b) pontja szerint: "a 43. (4) bekezdésében foglalt kötelezettségét három alkalommal nem teljesítette " akkor a szakértő tagságát egy évre fel kell függeszteni. A hivatkozott szakaszban a "késedelmes bejelentések" vannak, illetve a "homályos stb. " szakvélemény. Miután ez egy meglehetősen súlyos jogkövetkezmény, feltétlenül indokolt lenne annak az időtartamnak a törvényi szabályozása, hogy mennyi időn keresztül szedheti össze ezeket a "hibapontokat" a szakértő. Ha határidő nélkül, akkor a szabályozás nem ismeri el az elévülést

11 11 s súlyosabban ítéli meg a késedelmes bejelentést a szakértő vonatkozásában, mint pl. az emberölést, ahol van szabályozott elévülési idő. Mindezek miatt javasoljuk a 2 évet, azaz ha a szakértő 2 éven belül gyűjti össze a 3 hibapontot, akkor érhesse ez a szankció, illetve ha a bejelentés "homályos stb. " szakvélemény miatt született, a minőségbiztosítási tanács megfelelt illetve jól megfelelt minősítése zárja ki a hibapontok közül azt a bejelentést. Ez utóbbi esetben a minősítés során a kifogásolt szakvélemény kötelezően kerüljön be a vizsgált anyagok körébe. 19.) A 72. (5) bekezdését javasoljuk a következők szerint módosítani: Az elnökség által előkészített és a Küldöttgyűlés által elfogadott szabályzatokat a 129. (1) bekezdésben meghatározott jóváhagyást követően a Kamara honlapján közzé kell tenni. 20.) 76. (1). bekezdés. Javasoljuk a Főtitkár előzetes hozzájárulásának kivételét a Törvényből a Számvizsgáló Bizottság tagjainak megválasztásánál, ellenkező esetben a Főtitkárt beszámolóját, munkáját ) is ellenőrző bizottság tagjainak megválasztása főtitkári döntéstől függne, ami több, mint aggályos. 21.) 77. (2) c.) szerint a minőségbiztosítási bizottság tagjának olyan személy választható meg, akinek a "megválasztását megelőzően fegyelmi vagy etikai felelősségét fegyelmi vagy etikai eljárásban jogerősen nem állapították meg." Itt újra probléma a határidő nélküliség, azaz esetleg 3-4 évtizedes működése alatt a szakértő egyetlen megrovás büntetése is kizárná a választhatóságot, amely ebben formában a már leírt okok miatt aránytalanul súlyos szabályozás lenne. Javasoljuk a megfelelő határidő tűzését a pontban! 22.) 88. (2) bekezdés b) pont: A szabályozás szubjektív megítélésre ad módot abban a tekintetben, hogy az etikai vétség mikor minősül fegyelmi vétségnek, bármennyire is a fegyelmi tanács, mint testület dönt a kérdésben. Konkrétabb feltételeket kellene megállapítani. 23.) 93. (1) bekezdés: javasolt módosítás: A fegyelmi eljárást lefolytató fegyelmi tanács három tagból áll, melyből egy fő kamarai tag a fegyelmi bizottság tagjai közül, ) 94. (2) bekezdés: pontosítani kell az utolsó mondatot, mivel a 108. kimondja, hogy vizsgálóbiztost a fegyelmi listáról kell kijelölni: a vizsgálóbiztost a fegyelmi tanács jelöli ki a fegyelmi listáról, és nem a kamara tagjai közül általában. Javasoljuk pontosítani. 25.) 94. (3) bekezdés: a titoktartási kötelezettség alóli felmentést a fegyelmi bizottság adja meg. A fegyelmi bizottság egy 15 főből álló testület fegyelmi tanácsokban járnak el, a titoktartás alóli felmentést véleményünk szerint - a fegyelmi bizottság elnöke, vagy a fegyelmi tanács adhat. Javasoljuk, hogy a MISZK Elnöksége legyen jogosult tájékoztatást kérni a folyamatban lévő ügyekről, amelyet az illetékes fegyelmi - etikai tanács elnöke köteles legyen megadni. 26.) 95. (4) bekezdés: a fegyelmi eljárás alá vont szakértő mennyi időn belül terjeszthet elő kizárási indítványt. Javasoljuk szabályozni. 27.) 95. (5) bekezdés: a kizárási indítványról mennyi időn belül hoz határozatot az elnökség, vagy a fegyelmi bizottság. Javasoljuk szabályozni.

12 12 28.) 95. (6) bekezdés: a kizárási indítvány elutasítása miatt benyújtott keresetet nem a határozat meghozatalától számított harminc napon belül, hanem a kézbesítéstől számított harminc napon belül lehessen benyújtani. Javasoljuk módosítani (7) bekezdés: A határozat felülvizsgálatát a megyékben működő közigazgatási és munkaügyi bíróságok is végezhetnék nem csak a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság. Tekintve, hogy a fegyelmi tanácsok területen is működhetnek nem csak Budapesten. Javasoljuk módosítani. 30.) 99. (3) bekezdés : A fegyelmi ügyekért felelős elnök helyettes és az elnökség mennyi időn belül köteles megvizsgálni a panaszt, és dönteni a fegyelmi eljárás kezdeményezéséről? Nincs határidő kikötve, javasoljuk szabályozni. 31.) 100. (1) bekezdés: a fegyelmi eljárási díj összege kevés, mivel az eljárás teljes költsége ennél sokkal nagyobb lehet, főleg ha beleértjük a közreműködő személyek költségtérítését is. Javaslat: a MISZK Alapszabályában szabályozott módon és mértékben javasoljuk módosítani. 32.) 103. (3) bekezdés : A hiánypótlás beérkezését követően a fegyelmi bizottság elnökének nincs határidő kikötve arra hogy kijelölje az eljáró fegyelmi tanácsot. 8 nap lenne a célszerű. Javasoljuk szabályozni. 33.) 104. (3) Nincs fellebbezési határidő kikötve. 15 napos fellebbezési határidő kikötése a célszerű, és szokásos. Javasoljuk szabályozni. (4) bekezdés: Az elnökség a fellebbezést hány napon belül köteles elbírálni? Itt sincs határidő kikötve! Javasoljuk szabályozni. 34.) 105. (2) bekezdés: A fegyelmi tanács hány napon belül hoz határozatot az eljárás megindításának megtagadásáról? Határidő nincs kikötve! Javasoljuk szabályozni. 35.) 106. A kamarai tagság eljárás alatti felfüggesztése ellen a törvény szövegében nem jelenik meg a szakértő jogorvoslati lehetősége, a kommentárban viszont szerepel jogorvoslat. Javasoljuk a Törvényben szabályozni. 36.) 112. Az igazgatási kontrollt gyakorló jegyzőkönyvvezető főtitkár általi kijelölése képzett, igazgatási ismeretekkel rendelkező jegyzőkönyvvezetői apparátus rendelkezésre állását feltételezi. Különösen a vidéken folyó eljárások esetében érdekes ez. Nem tartalmazza a törvény, hogy a jkv. vezetőnek kamarai tagnak kell-e lennie? Szabályozás hiányában ez nem lesz feltétel. Ha nem ez a cél, javasoljuk szabályozni. 37.) 152. (4) bekezdése: A területi kamarák megszűnését követően a fennmaradt első- és másodfokú eljárások lefolytatására a Kamara etikai bizottsága rendelkezik hatáskörrel. Ez alapján az első és másodfokú eljárást is ugyanazon etikai bizottság folytatja le, ez ellentétes az általános jogelvekkel és a tisztességes eljáráshoz való joggal. Azt sem tartalmazza a tv., hogy etikai ügyekben is lehet-e az elsőfokú döntést követően bírósághoz fordulni, úgy mint a fegyelmi ügyek esetében. Javasoljuk szabályozni. A törvény tervezetében megjelölt határidők a fegyelmi eljárások idejét véleményünk szerint - nem rövidítik le. Ezen kívül a törvényben a határidők előírása nem történik következetesen, mivel nem mindenhol ír elő határidőt a tervezet ahol kellene, vagy ezt a végrehajtási

13 13 rendeletben fogják később részletesen rendezni. A fegyelmi bizottság keretén belül öttagú etikai albizottság működik. Az öttagú etikai albizottság az egész ország területére vonatkozóan kevés, hiszen a fegyelmi bizottság által kijelölt fegyelmi tanács az eljárását területen is folytathatja. Az etikai albizottságnak is hasonló elven kellene működni, elegendő számú taggal. Ha jól értelmeztük, az albizottság tagjait a fegyelmi bizottság tagjai közül választják, a fegyelmi bizottság tagjai aránytalanul leterhelté válnak. A fegyelmi listára minden szakmai tagozat öt igazságügyi szakértőt delegálhat, ez a 9/2006 (II.27.) IM rendeletet (Kompetencia rendelet) figyelembe véve 14 szakmai tagozatot jelenthet, ez alapján 70 igazságügyi szakértő alkothatja a fegyelmi listát. A szakmai tagozatok delegálhatják a listára a szakértőket, célszerű lenne itt is figyelni a területi elosztásra, mivel a vizsgáló biztosokat, és az etikai tanácstagok egy részét a listáról kell kijelölni, és nem mindegy költség szempontjából, hogy a vizsgálóbiztosnak és a tanácstagoknak milyen távolságra kell utaznia. 38.) A 106. (1) bekezdése szerinti hat hónapos felfüggesztés semmibe veszi az "ártatlanság - nem bűnösség vélelmét". Javasoljuk törölni ezt a bekezdést! 39.) A 123. (3) bekezdésben javasoljuk a fegyelmi büntetés nyilvántartásának törlését a fegyelmi büntetés joghatályának, következményének megszűnésével egyidejűleg. 40.) A Törvény 68..(3) "A küldöttgyűlés a) kizárólagos hatáskörébe tartozik a Kamara szerveibe a tisztségviselők és a tagok megválasztása valamint visszahívása," Tisztázni kell, hogy kik a tisztségviselők, egy precíz pontos felsorolással pl. a 2. -ban, s így tisztázható, hogy a kamara elnöke tisztségviselő-e. Ha igen, akkor ellentétes a 72..(2) bekezdésével. A Törvény 72. (2) bekezdése szerint: "Az Elnökség tagjai közül megválasztja a Kamara elnökét." A Törvény 142. (1) bekezdése szerint : "A Kamara első tisztségviselőit általános, egyenlő választójog alapján, egyfordulós választási eljárásban, közvetlenül, négy évre választják, titkos szavazással." A 142. (1) bekezdése szerint: "A Kamara első tisztségviselőit az alakuló ülésen július 1. napján választják. A küldöttgyűlést az ügyvivő testület elnöke hívja össze." A 150. (1) bekezdése szerint: "Amennyiben ugyanarra az egyéni tisztségre - az elnöki tisztséget kivéve - több jelölt kapott azonos számú érvényes szavazatot... " ad (1) "A Kamara első tisztségviselőit általános, egyenlő választójog alapján, egyfordulós választási eljárásban, közvetlenül, négy évre választják, titkos szavazással." Ennek ellentmondóan a tisztségviselőket közvetve választják, a küldöttek útján a (3) bekezdés szerint. A szakaszok összevetése kapcsán teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy a tisztségviselőket, a Kamara elnökét ezek után mely szerv, milyen módon választja. Javasoljuk, hogy a jogalkotó ezt döntse el, magunk támogatjuk akár a Kamarai Elnök valamennyi tag által történő választását, de a a Küldöttgyűlés általi választást is elfogadhatónak tartjuk, az Elnökség által történő választást viszont nem. 41.) A küldöttgyűlés a jelenlegi helyzethez képest jelentősen "kiüresedik" egy sor hatáskör az Elnökséghez kerül. Olyan szabályzatok megalkotása és elfogadása is elnökségi hatáskörbe kerül, amely idáig a Küldöttgyűlésnél volt és logikailag oda is tartozik. Látható a szándék, hogy az Elnökségnek"fogakat" adjanak akár a Küldöttgyűlés eddigi jogköreinek elvonása árán. Ha a miniszteriális szándékok ellenére nem összetartó, együttdolgozó, hanem terméketlen vitákat folytató elnökség jönne a választás során létre, a túlsúlyosra fazonírozott

14 14 elnökség megbéníthatja a szervezetet. Márpedig nagyon üdvös lenne elkerülni a "kamarából kar" variációnak még a lehetőségét is. Megfontolásra javasoljuk a legfontosabb szabályzatok elfogadásának jogát visszaadni a Küldöttgyűlésnek, elkerülve a buktatót, hogy a hatáskör szűkítés miatt "operett" Küldöttgyűlés alakuljon ki. 42.) A kasszakulcsot a Törvény szerint a Főtitkár kezeli, akit a Miniszter jóváhagyásával lehet kinevezni és felmenteni. A törvényből nem látni, hogy az Elnökségnek, illetve az Elnöknek egyáltalán vannak-e jogai a pénzügyeket illetően, vagy egy ceruza megvásárlása is a Főtitkáron keresztül történik. Nem lenne szerencsés, ha az Elnökség és a Főtitkár hatásköri vitákat folytatna. Viszont az sem tekinthető optimális megoldásnak, ha az Elnökségnek abszolút nem lenne hatásköre pénzügyeket érintő kérdésekben. A főtitkár a Törvény szerint a 80." (2) bekezdés - a tervezetben téves az (1) bekezdésre hivatkozás - e.) pontja szerinti feladata: "gondoskodik a gazdasági vezetői feladatok ellátásáról " keretében jogosult titkárt kinevezni. Vajon minek is kell külön titkár, amikor a Kamarának van könyvelője, Számvizsgáló Bizottsága és főtitkára, illetve vélhetően hivatali apparátusa? Költségtakarékossági és praktikus okokból javasoljuk e pont törlését. 43.) Egy jól átgondolt és ilyen módon működtetett minősítési rendszer végső soron jól szolgálhatja az igazságszolgáltatás érdekeit. Úgy látjuk, a jelenlegi javaslat több ponton még jelentős átgondolásra, a feladatok és az ahhoz szükséges eszközrendszer összehangolására szorul. Miután bizonyos szakterületeken már működik az öt éves ciklusú kreditrendszer, illetve a három éves időszak alatt kivitelezhetetlennek tűnik a szükséges számú szakértő minősítése, amennyiben a jogalkotó feltétlenül ragaszkodik a minőségbiztosítási rendszer bevezetéséhez, javasoljuk a törvényben előírt minőségbiztosítási időszak háromról öt évre emelését. 44.) ad.18 és következő szakaszok: Az igazságügyi szakértő munkájának az értékelése több elvi és gyakorlati gondot vet fel, annak ellenére, hogy alapvetően helyes irányba kívánja a szakértői testületet mozdítani: Az első és lényeges kérdés, hogy a szakértő feladata alapvetően a hatósági eljárás segítése. Ez pedig a hatósági iratok értékelése nélkül alappal nem tehető meg. Ehhez a vizsgálók rendelkeznek-e megfelelő szakismerettel? vö. 18.,.(3) bek. Következő kérdés az adott eljárásba való betekintés jogának kérdése, mely további jogi szabályozást igényel. A harmadik és nem lényegtelen kérdés, hogy ki lehet vizsgáló, mi biztosítja azt a szakmai megbízhatóságot, mely alapot ad a minősítésre. Gondoljunk csak olyan helyzetre, hogy pl. a vizsgált szakértő tudományos fokozattal rendelkező, a vizsgálónak pedig megengedjük ennek hiányát? A szakértői meghatározás szerint a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel kell feladatát teljesíteni. Ebben az esetben a tudományos hierarchia szabályát is be kellene tartani, mint pl. a katonai büntető eljárásnál? A negyedik kérdés szükségszerűen felveti a konkurencia kérdését, hisz az igazságügyi szakértői tevékenység nem is mindig mellékesen jövedelemszerző tevékenység, ahol a vizsgáló és a vizsgált szükségszerűen egymás konkurenciái. Ettől a perctől kezdve az elfogulatlan eljárás már szinte kizárt is. Ötödik kérdés pedig egy praktikus kérdés, hogy kinek van erre energiája? Következésképpen a legrosszabb az lenne, hogy megalapozatlan, rutinszerű eljárásokra kerülne sor, bármilyen eredménnyel.

15 15 Mindezekből folyóan azt tartanánk célravezetőnek, ha ez az eljárás nem rendszeres tevékenység lenne, hanem csak a 19..(2) bekezdésében írt esetben. Ez így elég kivételes eljárás lenne, de ki tudná szűrni az alkalmatlanokat a testületből. A kivételes helyzethez lehetne kivételes körültekintéssel bizottságot is felállítani. Pl. analógia útján lehetne alkalmazni a 35..(1) bekezdése szerinti válogatási feltételt. Javasoljuk, hogy a minősítési eljárást csak a Törvény 19. (2) bekezdése szerint alkalmazzák, s ekkor a 35. (1). bekezdésnek megfelelő válogatási feltételek betartásával. 45.) ad.45. (5) "A szakvéleményben jogkérdésben nem lehet állást foglalni." Helyesebb megfogalmazás szerint: A szakvéleményben a szakértő jogkérdésben nem foglalhat állást, erre irányuló kirendelői kérdésre nem adhat választ, hanem utalnia kell e szabályra. Nagyon sokszor ugyanis a kirendelő teszi fel a jogi minősítés kérdését. Javasoljuk e bekezdés szabályozását a következők szerint: A szakvéleményben a szakértő jogkérdésben nem foglalhat állást, erre irányuló kirendelői kérdésre nem adhat választ, hanem utalnia kell e szabályra. 46.) ad.49.. (1) "A Kamarát az igazságügyi szakértői szervezetrendszer fenntartásának, az ezzel kapcsolatos igazgatási és nyilvántartási tevékenység végzésének, az igazságügyi szakértői működéssel kapcsolatos közfeladatai ellátásának érdekében, továbbá a jogszabály által a Kamara hatáskörébe utalt, egyéb feladatok ellátásának érdekében a szakértő által készített szakvélemény elkészítése után járó általános költségátalány illeti meg." E megfogalmazás szerint úgy a kirendelés, mint a megbízás után költségátalányt kell a szakértőnek fizetni. Nem kevésszer az igazságügyi szakértő pl. a szakmai kamara mérnök kamara, építész kamara, stb. által is nyilvántartott, s jogosultsággal rendelkező szakértő. Nehéz a konkrét szétválasztása ha egyáltalában indokolt az egyébként igazságügyi szakértő szakvéleménye, s a mérnök kamarai szakértő szakvéleménye között, hisz pl. az egyik feltétele a másik meglétének. Ezért célszerű lenne az általános költségátalányt csak a kirendeléses ügyekre előírni, vagyis ahol igazságügyi szakértői véleményt terjeszt elő a szakértő, a magánszakvéleményre viszont nem. Javasoljuk, általános költségátalányt csak a kirendelés alapján teljesített ügyek után legyen szükséges fizetnie a Kirendelőnek. 47.) ad.50.. (3) "A vizsgálatot a hatóság és a Kamara is kezdeményezheti" Javasoljuk pontosítani: a kirendelő hatóság, mert a hatóság itt a névjegyzéket vezető hatóság. Ez vonatkozik a 25. alcímre is. 48.) Ad.57.. (1) "A Kamara önkormányzati elven alapuló, az igazságügyi szakértők érdekeit képviselő köztestület. A Kamara képviseleti, ügyintézői szervezettel és önálló költségvetéssel rendelkezik. Köztestületként az igazságügyi szakértői tevékenység tudományos művelésének támogatásával, a szakmai és fegyelmi elvek meghatározásával és érvényesítésével, valamint a szakértők képviseletével kapcsolatos közfeladatokat látja el." El kell dönteni, hogy csak ennyi a Kamara feladata, mert ha igen, akkor az ezzel ellentétes feladatait mellőzni kell a törvényből, pl. minősíti a szakértőket. Javasoljuk az 57. (1) bekezdésben foglalt feladatok és a tényleges feladatok összehangolását. 49.) ad.85.. A módszertani levél kidolgozására rendelt bizottságba szükséges legyen meghívni egy vagy több eljárásjogászt, annak érdekében, hogy az adott módszertani levél szinkronban legyen a hatályos eljárási törvényekkel, s a nemzetközi gyakorlattal. Ugyanígy kötelező legyen meghívni az adott szakterület elismert tudományos fokozattal rendelkező

16 16 aktív tagját annak érdekében, hogy a tudomány tekintetében is biztosítható legyen a korszerűség. A meghívottaknak ne legyen szavazati joguk, csak észrevételükkel segítsék a döntéshozatalt. A módszertani levél szövegtervezetét elfogadás előtt kötelező legyen megküldeni az adott szakterületet felügyelő miniszternek, akinek észrevételét kötelező legyen a bizottságnak megtárgyalni. 50.) 90..(1) "A Kamarából való kizárás esetén az elnökség a jogerős határozatot öt napon belül megküldi a névjegyzéket vezető hatóságnak a névjegyzékből történő törlés céljából." Nincs szinkronban a 119. és 121. rendelkezéseivel, mert a fegyelmi határozat eljárásjogilag nyomban jogerőre emelkedik, s a jogkövetkezményét viszont akkor lehet alkalmazni, ha nem élt a bírósági felülvizsgálat jogával, vagy a bírósági döntés jogerősen helybenhagyta a fegyelmi határozatot. Így csak ez után van helye a nyilvántartásba bevezetni. Javasoljuk, ehhez igazodóan szabályozza a javaslat a határidőt. 51.) ad.115..(4) "Ha a határozat meghozatala és írásba foglalása nem ugyanazon időpontban történik, a határozatot az aláírásban akadályozott tag helyett a tanács elnöke - e minőségének feltüntetése mellett - aláírhatja." Meg kell különböztetni az érdemi határozatot, s annak írásba foglalt kiadmányát. Az érdemi határozatot mindig a döntést hozó tanácstagok sajátkezűleg aláírják. A kiadmányt írhatja alá, mint kiadmányozó a tanács elnöke, amennyiben a tanács tagjai az aláírásban akadályozva vannak. Javasoljuk az ennek megfelelő módosítást. 52.) ad.116..(2) "A fegyelmi tanács elnöke a határozatot és indokait szóban kihirdeti. A határozatot a kihirdetéstől számított nyolc napon belül írásba kell foglalni, és azt az írásba foglalástól számított öt napon belül kézbesíteni kell a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőnek, a Kamara elnökének a névjegyzéket vezető hatóságnak és a kezdeményezőnek." A fegyelmi tanács elnöke a meghozott határozat rendelkező részét, s a jogorvoslatra vonatkozó kioktatást szóban kihirdeti, s szóban indokolja. A kihirdetés előtt a döntés rendelkező részét már írásba kellett foglalni, s azt a tanács tagjainak alá kellett írniuk, ez után jöhet csak a kihirdetés. Javasoljuk a szakasz ennek megfelelő módosítását. 53.) ad a) "aki az igazságügyi szakértők etikai kódexe szabályait megszegi vagy..." Valamennyi magatartásfajtánál csak a szándékos és a súlyosan gondatlant kell etikailag pönalizálni. Javasoljuk az a.) pont kiegészítését a "szándékosan és súlyosan gondatlanul" pontosítással.