Budapesti éjszaka. A magazinja. Te hol lazulol? Bulikörkép Gyros a 906-oson Fellépôhelyek A Körúttól öt percre

Átírás

1 A magazinja INGYENES / 2. évfolyam 3. szám / október Budapesti éjszaka Te hol lazulol? Bulikörkép Gyros a 906-oson Fellépôhelyek A Körúttól öt percre

2 TARTALOM Döglött lovon a patkó? A tandíjtól nem lesz gazdagabb a felsôoktatás 4 Te hol lazulol? szórakozásszociológiai mikrotanulmány 8 Éjszakai túlélôtúra gyros-fanoknak 12 Interjú Lukács Péter gitárossal 17 Fellépnél? 19 Koncerthelyszínek Magyarok a csúcson 22 k2 expedíció Alternatív londoni útikalauz 25 Apokalipszis most 29 interjú puzsér róberttel A szerk. Mit hozott az ôsz? Kritikus tömeget, tandíjat és tandíj-tüntetéseket. S még mit? Óriási közönyt. Mindenkit hidegen hagy, hogy van legalább harmincezer biciklista, aki kerékpárutakat és élhetôbb várost szeretne. Ma láthatólag senkit sem érdekel, hogy egyetlen hallgatói szervezet, sôt a legtöbb szakértô sem ért egyet a tandíj bevezetésével és annak mértékével. Senkit, aki helyzetébôl adódóan változtathatna valamit ezeken. Mást nem nagyon tehetünk, minthogy nem búsuljuk szét magunkat a hirtelen jött ôsz hétköznapi mocsokságain. Körülnéztünk tandíj-fronton, majd nincs más hátra, mint elôre felkiáltással belevetettük magunkat a budapesti éjszakába! Rock-kocsmák, éjszakai gyrosozás, szórakozó-helyszínelés. Nos, jíkomón. Támogatóink IGEN Alapítvány MADS diákmunka IMPRESSZUM IgenHír.hu magazin Kiadja: az IGEN Egyesület. Felelôs kiadó: Bethlenfalvy Gábor Megjelenik: szemeszterenként kétszer Terjesztés: budapesti közép- és felsôoktatási intézményekben. Arculat és tördelés: Tangram-Zim Kreatív Ügynökség Nyomdai munkák: D-Plus Kft. Címlapfotó: stock.xchng A szerkesztôség címe: 1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8. III. lph. II. em. 10. Telefon/fax: (1) igenhir@igenhir.hu Web: Hirdetésfelvétel: hirdetes@igenhir.hu fôszerkesztô: Réti László Munkatársaink: Borbás Barnabás, Constantinovits Milán, Deák Endre, Kasek Zsanett, Hadházi Balázs, Szántó Daniella ISSN

3 REFLEKTOR Döglött lovon a patkó? - a tandíjtól nem lesz gazdagabb a felsôoktatás Bár az elsô tandíjas évfolyam már az egyetemi padokat koptatja, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) ismét FER-ellenes kampányba kezdett országszerte. Fordíthat a diákmozgalom, vagy pusztába kiáltott szó minden tüntetésen felemelt hang? Merre folyik a bolognai folyamat? Hazavágyódik-e a külhonba szakadt magyar diák? Lapunk a felsôoktatási átalakítások és következményeik nyomában. Mióta tavaly ôsszel véget értek a hallgatói tüntetések, és a Fidesz bejelentette hét igenes népszavazási programját, a szûkebb értelemben vett tandíj-téma és a felsôoktatási finanszírozás kérdése gyakorlatilag kiesett a nyilvánosság látószögébôl. Pedig a szakmai vita tovább folytatódott: a HÖOK benyújtotta alternatív finanszírozási csomagját az OKM-nek, májusban pedig Bokros Lajos, volt pénzügyminiszter rukkolt elô felsôoktatási reformkoncepcióját összefoglaló javaslatgyûjteménnyel. Idôközben az is kiderült, hogy a korábbi tervekkel ellentétben nem lesz tandíjmentes még a legjobban teljesítô tizenöt százalék sem. Többen legyünk, avagy kevesebben? Idén huszonnégyezerrel kevesebben próbáltak bejutni a felsôoktatásba, pedig ugyanannyian érettségiztek, mint 2006-ban. Ez azért elég kemény szám, holott a felsôoktatás azért még ugyanaz maradt, sôt, a felvételi eljárás is olcsóbb lett mondta lapunknak Miskolczi Norbert, a HÖOK elnöke. A diploma tekintélyvesztése és az idôsebb (vagyis nem frissen érettségizett) korosztály apadása mellett nyilvánvalóan a tandíj bevezetésének is oroszlánrésze van mindebben. Sokan üdvözölhetik a fejleményt, akik korábban az ötmillió diplomás országa és a több bölcsésztöbb munkanélküli szlogenek visszhangoztatása közepette egészséges visszatartó erôt vártak a tandíjtól. Ám a bolognai folyamat új megvilágításba helyezi a kérdést. Hogy miért? A rendszer lényege az, hogy a bachelor (BA) képzés a közoktatás része. Tizenkét év tanulás és az érettségi nem ad elég tudást ahhoz, hogy a hallgató kellô sikerrel tudjon a munkaerôpiacon szerepelni, ezért viszonylag nagyobb rétegeknek kell a BA képzésben részt venni. Az igazi szelekció a BA és a master szint közt kell, hogy legyen, tehát a bolognai logikában kifejezetten káros, ha csökken a bachelor képzésbe beiratkozott hallgatók száma. - válaszolt kérdésünkre Mátyás László közgazdász, a Közép-Európai Egyetem rektorhelyettese. Az érvelés szerint a felsôoktatást (de legalábbis annak elsô három évét) éppen, hogy hozzáférhetôbbé kellene tenni a diákok számára, a bolognai folyamat jellegének megfelelôen. Ország Havi minimálbér 2005 (euro) Tandíj (euro) Svédország 2565 Nincs tandíj Luxenburg 1570 Nincs tandíj Hollandia Franciaország Belgium Ciprus 702 Nincs tandíj Görögország 627 Nincs tandíj Málta 603 Nincs tandíj Spanyolország 570 Nincs tandíj Csehország 284 Nincs tandíj Lengyelország 244 Nincs tandíj Magyarország Észtország 230 Nincs tandíj Litvánia Lettország 171 Nincs tandíj Ausztria Nincs 363 Forrás: HÖOK Tüntetni, tüntetni, tüntetni Több egyetemi nagyvárosos után a hallgatói képviselet idén is a fôvárosba tervezi legnagyobb demonstrációját október elején. Miskolczi Norbertet, a HÖOK elnökét a tüntetéssel kapcsolatos elvárásairól kérdeztük. Mit lehet ezzel elérni? A diákok láthatóan csak tüntetnek aztán hazamennek. Nem. A hallatók tüntetnek, és utána visszamennek az egyetemre. Mi a különbség? A hallgatói mozgalom nem a tüntetések idejére áll össze, egy ilyen demonstráció pedig nem önigazolás. Érezhetô, hogy egyre több diákot foglalkoztat a téma, nekik pedig sokkal több lehetôségük van hallatni a hangjukat: családban, közösségekben, az egyetemi folyosókon vitatkozva, a helyi HÖK-ökön keresztül. Az elsô BA-s, tandíjjal sújtott hallgatók már megkezdték tanulmányaikat. Nyilvánvalóan látszik, hogy elégedetlenek, és az újabb felvettekkel majd egyre többen lesznek. Egységesen fellépô hallgatói mozgalommal, alkalmasint szavazópolgárral nem lehet nem számolni; roppant társadalmi nyomás ez. Márpedig ha az ember el akar érni valamit úgy, hogy közben ô maga nem politikai szervezet, azt csak társadalmi nyomással tudja megtenni. A politikusoknak általában egyetlenegy mutatószáma van: mennyien szavaznak rá és mennyien nem. Ha bent van diák a felsôoktatásban, és nem akarnak tandíjat fizetni, de közben emlékeznek rá, hogy a tandíj idején ki volt kormányon, akkor nem fognak rájuk szavazni. Ha ebbe belegondolnak, az már csak elég erôs nyomás számukra, és végre tárgyalóasztalhoz ülnek a HÖOK-kal, egyenrangú partnernek tekintve minket. Külföldön jobban megéri Bár statisztika errôl eddig nem készült, de az idén tapasztalt létszámcsökkenésben bizton szerepet játszhat az is, hogy a tandíj hírére és hatására a tehetôsek közül sokan választottak külföldi egyetemet. Ennek oka, hogy egy nyugati országban sem kell nagyságrendekkel többet fizetni a magyar tandíjnál, ám az ott megszerzett diploma piaci szempontból sokkal versenyképesebb. Ha valaki magyar állami intézményben havi átlag tízezer forintért tanul, de azt látja, hogy egy erôsebb német egyetemen ezt havi húszezer forintért is megteheti, még jó, hogy az iránytûje inkább nyugat felé fog mutatni. Ha pedig teljes tanulmányi idejét kint tölti, és kapcsolatrendszere is ott alakul ki, akkor minimális esélyekkel fogja hazahozni és itthon kamatoztatni tudását. A tandíjas rendszer itthoni meggyökeresedésével rövid idôn belül drasztikusan megnôhet ezt az utat választók száma. Minden mércével irreális A tandíjjal szemben megfogalmazott egyik leggyakoribb kritika annak nagyságrendje. Kezdettôl ismert, hogy európai viszonylatban is magas lesz a magyar tandíj (ld. táblázatunkat). Mátyás László arra is emlékeztetett, hogy a hazai oktatás minôségéhez viszonyítva sem állja meg a helyét: Közgazdaságtani fogalommal ezt mondják irreális árazásnak. Vagyis a magyar felsôoktatásban évi százezer forint tandíj nem a szolgáltatás szintjének megfelelô. Mindeközben az is látható, hogy az állam az elkövetkezendô három évben több mint kétszáztízmilliárd forintot fog költeni a felsôoktatásra; a tandíj pedig ennek csupán töredékét fogja kitenni: harmincmilliárd forintot (a három év alatt felvettek számát figyelembe véve, évi százezer forinttal számítva). Állami költségvetési szempontból ott, ahol ezermilliárdos nagyságrendû tételek forog- REFLEKTOR

4 nak, ez tényleg elenyészô összeg (a felsôoktatás ettôl nem lesz gazdagabb), ugyanakkor a hatása borzasztóan nagy, mert jelentôs társadalmi rétegtôl veszi el a továbbtanulás lehetôségét. HiRDETÉS A kilátástalanság már ott is megmutatkozik, hogy idén huszonnyolc-harminc százalékkal többen vették fel a diákhitelt, mint eddig, természetesen legtöbben a maximum összeget igényelve. Várhatóan a tanulás mellett munkával töltött órák száma is nagyban emelkedni fog, ami sok hallgatót a szabadidô elvesztése révén különbözô lehetôségektôl is megfoszt. Hiszen a felsôoktatásban tanulók igen nagy részének életében nem csak az egyetem van: részt vesz civil szervezetben, társadalmi munkát végez, vagy éppen rendszeresen sportol. Mindezen tevékenységek rovására megy az anyagi kényszer miatt a szabadidôre terhelt, nagy óraszámú munkavállalás. Kattints ránk REFLEKTOR Miért tüntessünk? Minden jel arra utal, hogy az idôközben érkezett szakmai kritikák, a hallgatói érdekképviselet elégedetlensége, és a politikai nyomásgyakorlás ellenére sem fordítható meg a tandíj bevezetésének folyamata. Magyarán az elmúlt idôk és a közeljövô tüntetéseinek rövidtávon érdekérvényesítô, közvetlen hatása nem lesz. Szinte biztos azonban, hogy a hallgatói összefogás és az érdekkimutató demonstrációk katalizálják azokat a folyamatokat, amelyek ráirányítják a társadalom figyelmét a felsôoktatás kérdéseire, megértetve, hogy a hallgatóság fontos és nagyszámú réteget képvisel. Nem utolsó sorban persze az elégedetlen hallgatók szavazóerôben is mérhetô súlyt képviselnek, amit a politika nem nézhet levegônek (ld. keretes interjúnkat). De a tematikába a tandíjon túlmenôen fontos bevonni minél szélesebb kört érintô kérdéseket (pl. a diplomák értékvesztése, kollégiumi ellátás minôsége stb.), hogy mind többen érezhessék magukhoz közelállónak a hallgatói mozgalmakat. Borbás Barnabás

5 Te hol lazulol? - szórakozásszociológiai mikrotanulmány Nagysikerû egyetemi sorozatunkat folytatva, most a szórakozási szokásokat térképezzük fel. Szociológiai kutatókommandónk a különféle szórakozóhelyeken lokalizálható hallgatótípusokat vizsgálta, aminek eredményeit egy átfogó tanulmány keretében ismertetjük. Igaz, hogy a bölcsészek a kávéházakban tombolnak? Az állatorvosok valóban kecsketejjel turbósítanak? Kiderül. Térfigyelô Módszerünk: Kívülállókként tettünk szociológiai megfigyeléseket a legnépszerûbb mulatózónákban. Kutatásunk tudományos jellegét a vizsgálat alanyai elôtt szigorúan titkoltuk, szociológiai mikroszkópunkat pedig egy üveg Dreherben rejtettük el. Gyros és Pokolgép - Zöld Pardon A Petôfi-híd budai lábánál fekvô szórakozóhely a nyár leghosszabb fesztiválját ígéri a betérôknek. Minden nap koncert, ezt követôen két színpadon zene, és a beugró csak száz Forint! Mi más kellhet egy éhenkórász szabadbölcsésznek vagy a koleszos vegyészmérnöknek az esti vigadalomhoz? A tipikus zépés egyetemista este nyolc elôtt nem tér be a kerthelyiségbe, hanem letolja még a móriczos éjjel-nappaliban vett három Ászokot és két Túró Rudit. Hogy épp milyen koncert van, számára tökéletesen mindegy: a ritmikus bólogatás éppúgy jó a Pokolgépre, mint Jamie-re. Ritkán csajozik, olyankor is intellektuális énjét veszi elô. Ha sikerül az akció, meghívatja magát gyrosozni a Wikingerbe az akutális altercicával. Italpreferencia: Arany Ászok, nehéz napokon fehérfröccs Csajozási faktor (1-5): 3 csak sör után, Bikinikoncerten Csajozós menedzserek - Bank Dance Hall A Nyugati mellett álló híres Bank Dance Hall az elektronikus zene zsoldosainak erôdítménye; biztos bázis ebben az élôzene uralta világban. Egy hely, ahol a biztonsági ôrök kopaszsága szimpatikus, a koktél megfizethetô és az iwiw-nél is könnyebb megjelölni a csajokat. Egyetemista látogatói egyértelmûen a humánerôforrás-menedzserek, leendô mûvelôdésszervezôk és médiaszakosok közül kerülnek ki. A hallos hallgató számára egyáltalán nem mindegy, hogy milyen muzsikára tombolhat. Szigorúan elkülönülnek az almûfajok árnyalatai is, így például elképzelhetetlen, hogy egy californian fast south trance-hívô együtt bulizzon egy lightcore chill out-ossal. Egy azonban biztos: vastag pénztárcával vegyített könnyed sznobizmusa révén nem jelentenek neki nagy akadályt a futó románcok. Italpreferencia: Sex on the Beach, de rave-hez csak Amoretto and Cream dukál Csajozási faktor: 5 nem téma Nietzsche bodzaszörppel Holdudvar Hiperszonikus világunkban a schilleri romantika kiveszôben van. A mûvészet és az álmodozás oly áhított összefonódása már csak az olvasókönyvek lapjairól köszön vissza. Illetve mégsem! A líralovagok utolsó mentsvára még áll! Ez a Holdudvar. A mulatóhely az ELTE-BTK kampuszán élte gyerekkorát, onnan nôtte ki magát a Margit-szigetre. A Holdudvar holdudvarában filozófusok, összehasonlító irodalomtudósok és pszichológusok találhatók. A tipikus látogató pénztárcájához szabott italt rendel, ami a házi bodzaszörpöt és a Borostyán sört jelenti esetünkben. Társaságban fôleg mélylélektani és balladisztikus társalgást folytat, amit könnyen felismerhetünk az egy szál cigivel a végtelen világûr felé gesztikuláló (és ennek következtében olykor a sörbe hamuzó) kézmozdulataiból. Eme típus ismerkedésére ellenkezô nemû társával közös nietzschei olvasmányélmények nyújtanak kiváló alapot. Ma már szinte szakmai követelmény, hogy minden idelátogató nômemû filosznak legyen Holdudvarlója! Italpreferencia: olcsó sör, szörpök, esetleg citromos ásványvíz Csajozási faktor: 4 intenzív és lélektani

6 Térfigyelô Dj Heineken Livingroom A Livingroom árait tekintve a pofátlan arisztokratikusság és a még átlaghallgatóknak is megengedhetô vékony határán mozog. A berendezés divatos, az ülôhelyek kényelmesek és tánctér is akad bôven. No, és kik adják a tisztelt publikumot? Fôleg medikusok, informatikusok és ifjú közgazdászok járnak ide. Az itteni jellegzetes hallgatófajta ismertetôjele az elegánsan kigombolt színes ing, lányoknál a szelíd estélyibe oltott csillogó top. Szinte egál, hogy Dj Slamper vagy Dj Laca keveri a talpalávalót, hiszen bulizni minden muzsikára képes. Leggyakrabban Malibu likôrrel fût, elôtte Heinekennel alapoz. Kapcsolatépítéssel nem nagyon törôdik, hiszen vagy megrögzött szingli, vagy már foglalt. Tánc és tequila, ez velôs ars poetica-ja. Italpreferencia: Heineken, Malibu, néha egy kis Tequila Silver Csajozási faktor: 2 Dj Slamperre nem lehet csajozni Alterparti Kultiplex Multifunkcionális mulatásra a Kultiplex az ideális hely. Igaz, kicsit túlzottan Pesten van, de az underground élet biztos bunkere már évek óta. A beugró általában ezresbôl megúszható, cserébe alterbandák széles kínálata vár minket. Kultiplexbe járni fôként a filmszakosok, unatkozó jogászok és naiv állatorvosok körében trendi. A kultiplexes diáktípus zenei ízlése roppant szerteágazó, éppoly könnyen hangolja örökmozgó végtagjait az Irie Maffia herfliszólójára, mint a Dust n Bones súlyos riffjeire. Italok terén hasonlóan befogadó: jöhet vörösbor, de nem veti meg a Martini dry-t sem. Ismerkedni altermódon ismerkedik: véletlen sörös leöntések, legütnivalóbb beszólások ( Mennyi van nálad? Nálam is annyi! Óráink együtt járnak, járjunk együtt mi is! ) tarkítják az alkalmi kontaktusépítést. Italpreferencia: minden, ami van, és amit a pénztárca megenged Csajozási faktor: 3 a gyökér szövegeket olykor siker koronázza Puritánság és vizes zsömle Sörcsarnok A szórakozás kevésbé igényes formájának nyújt kiváló terepet a Móricztól alig tíz percre lévô Sörcsarnok. Patinás berendezésû: fém asztalkák, kicsempézett padló, hatalmas belmagasság. Igazi kádárkori retrovedelô ez. A közönség jó részét mûszaki fôiskolások, gépészek és kettes kreditátlag alatt teljesítô bölcsészek alkotják. Emberünket a fellépôk vajmi kevéssé érdeklik, hiszen azok legfeljebb csak alkalmi késelôk és késnyelôk. Kapcsolatlétesítési szokásai meglehetôsen egysíkúak, ugyanakkor rendkívül magas hatásfokúak: a tizedik kör Szalon sör után a csajozás/pasizás habkönnyû. A feneketlen italozáshoz szilárd alapot szolgáltat a szomszéd éjjelnappaliban kapható vizes zsömle, anélkül nem is lenne igazi. Italpreferencia: olcsó sör, szigorlat után viceházmester Csajozási faktor: 5 tanítani kellene Összegzés: Felmérésünk egyértelmû végkövetkeztetése, hogy a szórakozóhelyek típusa és az anyagi lehetôségek alapján preferált italválasztás korrelációban áll a mulatozási attitûddel. A hallgatófajták között megnyilvánuló differencia kategorizálható jelenségeket produkál. Constantinovits Milán HiRDETÉS 10

7 URBÁNUS TÚLÉLÔTÚRA Módszerünk: Gyros-tesztelô kommandónk olyan étkezdéket keresett, amik éjjelnappal nyitva tartanak, gyrost árusítanak, és valamely, a budapesti bulinépség által zsúfoltan használt éjszakai buszjárat (respect BKV!) útvonalába esnek. A betevô minôségét ötös gyros-skálánkon jeleztük. Túránk az Örs vezér terén indul: mindjárt az aluljáróból kijôve, sréen jobbra, a Sugárnál húzódik meg egy igazi retro-hangulatot árasztó gyrosos bódé, melyet magas, oszlopon terpeszkedô reklámhamburger hivatott népszerûsíteni. Elôtte néhány talponálló asztalka, hogy helyben is tömhessünk. Bár még érezni a levegôben a nappali zsivajt és a sorban álló tömeget, éjjel szerencsére elsôre kiszolgálnak. A gyros egy-két mócsingosabb falattól eltekintve finom, hagyma és savanyú rendben, a csípôs is odatesz, de mindez 570 forintért mégis kissé drága. A hely amúgy multifunkcionális, ehetünk csirkehúst, hot-dogot, hamburgert is. Akinek ez sem lenne elég, nem messze ott az éjjel-nappali kocsma és a játékterem is. Mi viszont a kezdôlöket után útra kelünk, hiszen startolnak az elsô éjszakai járatok. Beletelik egy idôbe, mire a 908-as letesz a Blaha Lujza téren, de megéri, mert itt rögtön két gyrosost is találtunk, pont egymás mellett. A megállóhoz közelebbi neve fô a kreativitás! Gyrosét- Gyros a 906-oson - éjszakai túlélôtúra, gyros-fanoknak A nyár zimankós ôszbe fulladt, ránk szakadt a félévkezdés is, tulajdonképpen az egyetlen vigasz reménytelen helyzetünkben az évközi városi éjszakázások hangulatának újjáélesztése. Sehonnan valahová tartó holdvilágos házalások, koncert után éjbe nyúló tévelygések, hajnalig érô parkbéli beszélgetések rendes lezárása: egy jót kajálni valahol. Persze a hamburger lejárt lemez, így a városi esték kísérô ellátmánya visszavonhatatlanul a gyros lett. Éjszakai buszra szálltunk, ízeket gyûjteni. terem alias Restaurant. Bent egy hatalmas tükörrel szemben foglalunk helyet. Ennek elônye, hogy a szájból kihulló húsdarabok landolási helyérôl hamarabb szerezhetünk tudomást, mint az étterem közönsége. De ha épp nincs kedvünk szembesülni saját fejünkkel, néhány szék az utcafronton is van. A gyros 500 Ft, ízre perfekt, nem esik szét, a zöldség sem fonnyadt, viszont az adag nem túl nagy de semmi vész, a piac nyitott, ha méretesebb gyrost szeretnénk burkolni, ott a konkurencia a szomszédban. 907-essel folytatjuk a túrát, így néhány perc alatt az Astorián vagyunk. A táj kihalt, az aluljáróban nyújtózkodó csövesek pihennek, a Három Testvér gyrosozóban azonban meglepôen aktív a társasági élet. A fél-török fônök rontja kissé a légkört modorával (vagy annak hiányával); fennhangon osztja a nôi alkalmazottakat. Megkapjuk a betevôt (kerek 500 forint), jó zsírosnak látszik; kolléganônk húzza is a száját miatta. Kimenni nem érdemes, mert még éjjeltájt is sok autó zúg erre; bent fogyasztunk. Tényleg zsíros, de ízes, zöldséges lapocka oldalas lábszár felsál JÓHELY Fotó: Hajba Dávid

8 URBÁNUS TÚLÉLÔTÚRA Találtunk egy járatot: 914-es. Összeköti az Astoriát és Nyugatit. Utóbbi helyen kétszer is megáll, persze mi az elônytelenebb ponton (Teréz krt.) szállunk le. Vándorlás az aluljáró felé (figyelem, Pest bûnözési forrópontja!), ahol a Bankból kiszédülô droggerek és a ránk kacsintó zsebesek helyett inkább az éjjel-nappali zöldséges ejt zavarba piaci alapon nem értjük. (Karfiolt eladni éjjel kettôkor kb. annyira lehetetlen, mint egy zoknit beszélni tanítani.) Hamar megleljük a gyrosost is. Sehol egy vevô rajtunk kívül esetleg tudnak valamit: kicsit fura a hús, ordas nagy mócsingok lógnak, a szószból sem jut elég. Csak nagyon szorult helyzetben ajánljuk. Szájízünk nem a legjobb, gyorsan tovább is állunk, átélni a 906-os életérzést. A legzsúfoltabb éjszakai járat népszerûsége még mindig töretlen, egymás hegyén-hátán a buliból közlekedô suhancok: itt az éjszakai jegyellenôrzésnek kb. annyi az értelme, mint a nem vízálló pohárnak. Bemutatjuk a bérletet, aztán préselôdünk. A Moszkva tér elôtt még egy stop: a Széna téren vár a Jeff Büfé. A kis bodé kis hölgyet rejt, aki precízen betartja a gyroskészítés íratlan szabályait. Az eredmény: egy ízvilágát tekintve átlagos gyros, hátránya viszont, hogy az öntetek túl hígak és eláztatják a pitát. Nem árt, ha van nálunk zsebkendô, de jobb híján majd a buszülés kárpitja is megteszi. punk is éppen tömi a búráját; nem valami szép. Minden óra negyedkor indul a 960-as, már csak ezért is sietünk. Hopp, majdnem egybôl a körteret célozzuk, pedig a Déli pályaudvarnál is van keresnivaló. A kiszemelt büfé fent található a peronoknál, ha a vonatok felé nézünk, akkor a jobb oldalon. A gyorsétkezde a szerényen hivalkodó Gyros King nevet viseli, és 499 forintért árulja a betevôt. A köretminôség nem a legjobb, talán csak a jófajta pita kompenzál. Az összképet a pályaudvar törzslakói, a vilmoskörtével illatosító, mattrészegen cirkuláló csövesek árnyalják. Még ugyanitt, de a túloldali lépcsôkön lesétálva (vagyis a 18-as villamos vágánya felé) leljük a másik zabáldabódét, a Turkish Gyrost. Igazi gyorstüzelésû kajahajó egyszemélyes legénységgel. A finomság 500 Ft-ba fáj: az elôzôhöz képesti egy emelet süllyedés egy forint emelkedéssel egyenértékû. A húst rendesen átsütik, nincs vele gond. Folytatva a nagy gyros-holokausztot, rekordidô alatt értünk a következô 960-assal a Móricz Zsigmond körtérre, a budai éjszakai élet másik központjába. Ehelyütt két gyrosozó is áll, méghozzá egymással szemben, mintegy szimbolizálva örökös szembenállásukat a kiskereskedelmi árverseny kaporszagú küzdôterén. Elsônek a McDonald s melletti Wikingerbe tértünk be. Szellôs kék enteriôr nádszékekkel, csak sajnos az asztalok java ragad, és a törzsközönség sem túl rokonszenves. A rendelt gyrosra várni kell, sokan vannak így éjjel három körül is. Minôségi panaszunk nem lehet; csípésfaktor rendben, a hús puha és omlós. A nagy gondot csak az okozza, hogy egyszerûen nem lehet csöpögtetés nélkül elfogyasztani; igen, a Wikingeres gyros 590 forintét folyik. Revansot kell venni, ez tûrhetetlen! Irány szintén a körtéren a majdnem szemközti Eker! A kicsi üzlethelyiségben le lehet ugyan ülni, viszont érdemesebb a teraszon (utcára pakolt asztalok) helyet foglalni, ott kevésbé füllesztô a klíma. Az Eker tiszta, a kiszolgálás gyors, a gyros pedig elég tömött. A török vendégmunkások ugyan nem értenek meg mindent elsôre, de legalább kedvesen bólogatnak. A csípôs finomság kerek 500 forint, de a Wikingerben sokkal jobb a pita. Gyros túránk végére értünk. A túlzabáltság érzetének kellemetlen, de biztos tudatában állítjuk: Budapesten nincs olyan hely, ahonnan ne lehetne elérni egy jó gyrosozót valamelyik éjszakai járattal. Legyünk körültekintôk, de ne higgyünk DNS-vegyített szószok lokális legendáiban. Részünkrôl reméljük, tudtunk újat mondani, néhány élménnyel tippeket adni. Urbánus túlélôtúra legközelebb is, de most Rajtatok a sor. Szevasztok. HiRDETÉS URBÁNUS TÚLÉLÔTÚRA Aztán elkövettünk egy nagy hibát. A Moszkva téren jól ismertük korábbról a hamburgerest a metrókijáratnál, de ô valahogy mindig hamburgeresként élt az emlékeinkben. Egy ideje viszont úgy érezhette: nem lehet, hogy ne törjön be a gyros-piacra. És mi megkóstoltuk ezt is (mindent az Olvasóért). Hiba volt: pinceszagú csalamádé, a húsnál nettó felmosórongy íz. Ha nem az ízlésünk ficamos (reméljük), akkor ez rémes. Mellettünk egy elnyûtt Utunk vége felé egyre nehezebb szeretettel gondolni egy jól megpakolt, húsos gyrosra, de erôt véve magunkon megnéztük, mit (t)ehet a Zöld Pardonból Pest felé gyalogló kiskamasz. Megint 906- os, megint arcodatbetöröm típusú ellenôrök, megint kapatos népség az utastérben. A boráros téri aluljáróban (figyelem, bûnözési forrópont kettô!) szép lassan elkezdtünk félni, pedig társaságban voltunk, (ámbár az eddig elfogyasztott mennyiségektôl mindannyian bénák). A büfé kiszolgálása gyors (ez itt lényeges szempont), az ellátmány is jó ízû, csak a környezet zavaró. Tipp: biztonságosabb, ha csak a gyrosra szánt 450 forint van a zsebünkben

9 HiRDETÉS Menj a zenébe! - interjú Lukács Péter gitárossal 96-os Ki mit tud? gyôzelme rajongói körökben legendává vált, a The Rock Band gitárosaként az egyik legkeresettebb hazai zenész lett, a Bikini pedig új lendületét köszönheti neki Lukács Peta vitathatatlanul a mai magyar zenei színtér egyik leginkább figyelemreméltó gitárosa. Interjúnkban a rock n roll-életrôl, a magyar pop mélyrepülésérôl, a Bikini hétköznapjairól és a European Mantráról is kérdeztük. ZENÉSZ 16 Igaz, hogy az elsô Bikini koncerted elôtt mindenestül egyszer próbáltatok? Ha nem is egyszer, legfeljebb kétszer. Egy hétfôi napon hívott fel Lojzi (Németh Alajos, basszusgitáros), kedden adta oda a megtanulandó felvételeket, szerdán és csütörtökön próbáltunk egy jót, szombaton pedig irány a koncert. Nem piskóta. Igazság szerint nem volt nehéz. Zenéjüket, a legnagyobb slágereket (amibôl nem kevés van) már korábban is ismertem. A sessionzenélés sem volt idegen számomra: mármint a helyzet, hogy gyorsan kell megtanulni valami újat. Ugyan eredetileg csak a nyári turnéra beszéltük meg az együttmûködést, hamar kiderült, hogy hosszú távon is mûködni fog a dolog. Elôször kissé megijedtem, hiszen tudtam, hogy a Bikininek nagyon sok koncertje van, tehát relatív sok elfoglaltsággal jár, és nem tudtam, hogy az egyéb dolgaimnak ez mennyire mehet a rovására. Milyen a hangulat mostanság a zenekarban? Külön találkozni, iszogatni viszonylag keveset jártunk össze, de ez érthetô, hiszen rengeteget játszunk. Egy zenekarban, aminek évi száz-százharminc fellépése van, a közösség egyáltalán nem csak arról szól, hogy ki milyen profi zenész, vagy mit csinál a zenekarban. Az csak egy szerep, ami egy koncerten másfél óráig tart. Elôtte viszont utazunk három-négy órát, meg utána is hazafele: hogy abban az idôszakban mi történik, ha nem is legfontosabb, de legalább olyan lényeges; el tudjuk-e viselni egymás hülyeségeit, egymás lábszagát, a fáradtságot. Fotó: Pacziga Linda

10 ZENÉSZ Elôzô zenekarod, a Rock Band háza táján ismét peregnek az események (új tagok, visszatérôkoncert). Velük tartod a kapcsolatot? Nehéz errôl beszélni, mert nyílt titok, hogy voltak komoly feszültségek a zenekar felbomlásakor. Zefi (Zeffer András zenekarvezetô) betegsége tett pontot a dolog végére, és bár a kórházban többször felhívtam és találkoztunk is azóta, ez a formáció biztos nem fog így többet összeállni. A rock n roll gitáros szerepe mellé rock n roll-élet dukál. Nálad is? Módjával. Világéletemben arany középútra törekvô ember voltam, ami nem jelenti azt, hogy ebbe nem férnek bele idônként szélsôséges dolgok, de abszolút nem vagyok az a rock n roll csávó, mint a nagy öregek. Sokszor egymás után három-négy koncert is lemegy alkohol nélkül. A European Mantránál például nem is mûködik másként, ott különleges koncentráció és odafigyelés kell. Általában annak vagyok a híve, hogy a piálás ne menjen a zene rovására. Tudhatjuk rólad, hogy szereted az igényes popzenét is, mégis egy ízben így nyilatkoztál: a mai napig is egyetlen hang után meg lehet mondani, hogy magyar-e az adott popnóta. Súlyos a helyzet? Nincs mit szépíteni, nagyon rossz véleménnyel vagyok a magyar popzenérôl. Nyugaton ha zeneileg nem is valami csúcsteljesítmény a pop, de kôkemény profizmus süt a hangszerelésbôl. A lemezek kilencven százaléka olyan mesteri minôségben van felvéve, hogy elképesztô. Míg egy jó jazz zenekarnál a zenei rész elviszi a balhét, és nem is tûnik fel annyira, hogy a hangzás gyatrább, addig a popnál a megszólalás jóval nagyobb jelentôséggel bír. Magyarországon ócska a popzene, mert silány zenészek, vagy egyáltalán nem is zenészek készítik, és a tetejébe még rosszul is szól. Nagyon ritka kivételek azért akadnak, számukra persze tisztelet, de rettentô messze vagyunk a nyugati szinttôl. Azért volt részed nem egy hazai popos produkcióban Persze, ezt nem is tagadom. De csak olyan Megasztáros meghívásaim voltak, ahol Presser Gábor kért fel. Ott a minôséggel nem volt probléma. De az szinte kizárt, hogy közülük bárkivel hosszabb távú zenei kapcsolat jöhessen létre. A Megasztár számomra a magyar zene megcsúfolása. Nem is az emberekkel van probléma, hanem a tálalással, és fôleg azzal, amire tanítják és nevelik a mûsorok alatt ezeket az énekeseket; azt egyenesen kikérem magamnak. Kortárs fúziós zenét játszó zenekarotoknak, a European Mantrának milyenek az esélyei itthon? Nem mondanám, hogy a Mantra hobbizenekar, mert bizonyos szempontból nagyon sok idôt töltünk vele, de nincsenek illúzióink. Tudjuk, hogy ebbôl soha nem fogunk megélni, sôt, amit eredetileg terveztünk, hogy esetleg külföld felé terjeszkednénk, még az sem mûködik. Úgy tûnik, Magyarországról ez szinte lehetetlen. Miért? Máshonnan talán egyszerûbb? Angliában ez úgy mûködik, hogy ha egy amerikai zenekar be akarja tenni a lábát hozzájuk (lemezeladás, koncertezés), akkor addig nem állnak szóba velük, amíg a zenekar kiadója alá nem ír egy szerzôdést, hogy cserébe kivisz egy angol produkciót az USÁ-ba. Ez valami szakszervezetféleség, ami Angliában mûködik, és odafigyel a saját zenészeire. Magyarországon ilyen egyáltalán nincsen. Erre a legjobb példa a Sziget fesztivál, ahol a külföldi arcok orrba-szájba játszhatják magukat, magyar zenekarok pedig szinte csak azért vannak, hogy kitöltsék a köztük levô idôt. Itthon majd minden szervezô csak a külföldi elôadókra hajt; szívják el a lemezvásárló-erôt és koncertbevételt a hazaiaktól. A magyar zenekaroknak esélyük sincs, hogy ez esetleg fordítva is megtörténjen. Vagy csak nagyon ritkán, nagyon minimális körülmények között. Elég sok tanítványod van a következô zenész-generációból. Rajtuk mit látsz: eljô a magyar zenei megváltás kora? Hígulást látok. Igen, vannak állati tehetséges fiatalok, de ugyanúgy érvényesülési gondokkal küzdenek. Ugyanúgy a sokkal tehetségtelenebb, ellenben agresszívabb fellépésû és erôszakosabb arcok fognak vályúhoz jutni. Bízom benne, hogy valami változni fog, de sajnos nem látom, hogy javulna a helyzet. Ettôl függetlenül - bár naivság - egyfolytában reménykedem. Na akkor három gyors kérdés: - Satriani vagy Gilmour? Hmmm Egyik sem. Pontosabban mindkettô. Fellini vagy Tarantino? Tarantino. Pengetve kitartani, vagy kitartva pengetni? Pengetve kitartani. B. B. Fellépnél? Zenekari interjú tipikus kérdése: - Hogy kerültetek be a köztudatba? Gyakori válasz: - Hát, elkezdtünk játszani kisebb-nagyobb helyeken, aztán többször visszahívtak minket, meg egyre többen hallgattak, végül egy producer felfigyelt ránk Az underground zenekarok nagy csapdája az elsô koncertek jó helyre, megfelelô idôpontra történô szervezése. Ebben próbálunk most segíteni. Mottó: a körúttól öt percre! Filter Otherground Music Pub Budapest, Dohány u. 84 Nem egész három perc séta a Blahától a Dohány utca Almássy utca sarkán lévô pincehelység. Alapvetôen három részre osztható: kocsma, koncertterem, és a csendes-ülôs hátsó szoba. A bejutáshoz csak fel kell venni a kapcsolatot a koncertszervezôvel. Egyetlen kikötés van: a Sátán Habzószájú Vérebei-stílusú, romboló dark-hardrock-metál zenék nem passzolnak a hely profiljához, így az ilyen zenekarok inkább keressenek másik helyet. Akik azonban civilizáltabban adják elô magukat, azoknak egy háromszázötven fôs hely adatik, százötven fôre hitelesített koncerthelyiséggel, 24 m 2 -es színpaddal, ami big bandnek kicsi, de amúgy remekül el lehet rajta férni. Mindez 2500 W-os, nyolcsávos Behringer keverôvel, énekcuccal, két-két monitor, illetve kifelé szóló ládával, valamint fénytechnikával megtámogatva. Ha materiális erôforrásaink szûkösek, jelképes öszszegért erôsítô és komplett dobcucc is bérelhetô (jelképes = HUF, tényleg baráti). A hely 500 Ft-ot kér a koncertlátogatóktól, de ha a zenekar úgy gondolja, ôérte akár hétszázat is kifizet a rajongótábor, megteheti, hogy annyit kér. A hejehuja legkorábban hét órától, legkésôbb tizenegy óráig szólhat, utána DJ keveri a talpalávalót. A fogyasztást illetôen korrekt a hely, 370-es sörárral, és kettôt fizet hármat kap akcióval szûk költségvetés esetén is jó hangulatba lehet kerülni. Élôzene hétfô-kedd-csütörtök-szombaton van, szerdán reggae klub, pénteken Depeche Mode klub. Kontakt: Csányi Péter 20/ Pokol Angyalai kíméljenek, a többieknek maga a nagybetûs TUTI. After Music Club Budapest, Nyár u. 6 Maradjunk a Blaha környékén. A Nyár utcában, a Dohány utca után egy lépcsô vezet le az After Music Clubba. Ez a kellemes, posztromantikus, szalonszerû pincehelyiség éjjel nappal várja a vendégeket. Zenekarok ellenben csak este nyolckilenc órától, szigorúan tizenegyig játszhatnak. A bejutás személyes egyeztetés útján történik, de jó tudni, hogy két-három hónapra elôre kell szólni. A már korábban említett vehemensebb, sötét stílusok kedvelôinek ez a hely sem lesz a Mekkája: ZENÉSZ

11 nem lehet üvöltetni a muzsikát, az önfeledt pogózáshoz pedig kicsi a koncertterem. A technika nem hagy maga után kívánnivalót: belsô technikus, énekerôsítés, referencia pedig a Heaven Street Seven; rendszeresen fellépnek itt. Belépô nincs, a zenekar felelôssége, hogy kellô mennyiségû közönséget toborozzon, akik szomjuk oltása közben megtermelik az üzemeltetéshez szükséges financiális javakat. És nem kell megijedni, e rendszer ellenére nincsenek horribilis árak: pohár ászok 230, de jóllakni ne itt akarjunk. Kontakt: Maróti Dániel 20/ (este hat után hívható) Leharcolt szalonhangulat; alter és egyéb betépett zenét játszók kedvence lehet. detni kell a koncertet orrba-szájba, de hát mi mást csinál egy zenekar, amikor nem zenél? A koncertet hat-hét óra körül el kell kezdeni, és tizenegyig be kell fejezni. Ezalatt az idô alatt 350-ért sört, 500-ért whiskyt, 300-ért Royal vodkát ihatunk. Kontakt: Bíró András , vagy koncertszervezes@rocktogon.hu Inverz Filter, lélekbúvárok messze kerüjék. Nekik ott van mellette a Vörös Oroszlán. Asylum Pince Budapest, Mátyás u. 7. Henry J. Beans Pub Budapest Szent István krt. 13. Fészek Mûvészklub Budapest, Kertész u. 36. ZENÉSZ Rocktogon Budapest, Mozsár u. 9. Igazi rejtvény, hogy vajon hol lehet: valamivel több, mint három perc az Oktogontól a Mozsár utcában meghúzódó klub. Amilyen kicsi a bejárat, olyan nagy a belsô tér: elöl egy pult, utána üldögélôs-álldogálós hely, aztán a koncerttér, s a mögött még egy pult, asztalokkal, padokkal, székekkel. Háromszázan kényelmesen, négyszázan szûkösen férnek be. Bejutni többféleképpen lehet: vagy elôzenekarként, vagy önerôbôl, ez esetben viszont kilencven ember a minimum, akik miatt kinyitnak. Egy ötfôs zenekar kényelmesen elfér a színpadon. Elég csak a hangszereket hozni, a többi (énekcucc, kontroll, keverô, fénytechnika) a helyiek dolga. Tolerálnak mindenféle stílust, szóval ha valahol, akkor itt lehet zúzni, hörögni, rituális áldozatot bemutatni: elvégre Rocktogon A belépô 600 Ft; az ebbôl befolyó összeg felét pedig a zenekar kapja: lehet számolgatni. Cserébe hir- Total Metal Klub néven is szokott futni a körúttól hét percre lévô (Lónyay u. Mátyás u. sarka) rockkocsma, ahol aztán tényleg mindent lehet, mármint ami a zenét illeti. Bejutás személyes egyeztetés útján, de romantikus nyálgépek ne próbálkozzanak: fôképp gitáros zenéket várnak, a keményebb fajtából, és csak szombaton. Ha bomlanának utánunk a tömegek, vigyázzunk: ide csak a legkiváltságosabb száz ember jöhet le, mert nincs több hely. A színpad öt fô számára még éppen optimális. Az éneket kihangosítják, keverô van, monitor pedig felesleges: bôven hallja magát mindenki. Zenekara válogathatja, hogy mennyire sarcolja meg a rá kíváncsi nagyérdemût, de a pofátlanság határain belül kéretik ügyködni. Ha megvan a száz ember, akkor este hét órától - szokatlan módon - csak tízig lehet eget rengetni, utána már csak halk minimál-mütyürködés mehet. Kontakt: a névtelenség leple alá rejtôzött koncertszervezô: 20/ , vagy totalmetal@fre .hu Pokol Angyalai, szombatonként ide! Gitárnélküliek kizárva. A Jászai Mari tér és a Nyugati között félúton, a körúton található ez a western hangulatot árasztó hely. Hatalmas: a földszinten egy étterem kap helyet; az alagsorban van maga a tombolda. Minden zenekart tárt karokkal várnak a Halál és Pusztulástól a Buci Maci Soft Rock Bandig, a szomszédok miatt sajnos elég rövid idôre. Hétkor nyit a pult, ami fél nyolcas koncertkezdést jelent. Az utolsó számnak 21:55-ig véget kell érnie. Ha maximalisták vagyunk, akkor kétszázötven embert tudunk leráncigálni, de akkor a küzdôtéren hering-pogo lesz. A színpadon egy hét fôs zenekar fér el hasonló körülmények között; ötfôs formáció esetén kifejezetten szellôsen, kényelmesen lehet muzsikálni. A rajongói sarcot a zenekar és a koncertszervezô alkudja ki, általában Ft lesz a vége (rangosabb zenekaroknál akár 800 Ft-ra is felmehet a belépô ára). Dobokat, mikrofont, alapokat, meg persze hangszereket kell vinnie a fellépni vágyó zenekarnak. Ezt négy böhöm hangfallal, valamint egy nyolccsatornás keverôvel hintik a nép pajesza mögé, szóval aki tombolni akar, itt megteheti. Annál is inkább, mert az árak a frekventált elhelyezkedés ellenére meglepôen barátiak, korsó Ászok 350, ugyanez pohárba 250 jó magyar forint. Kontakt: schleki@chello.hu Tökölôsebb zenekarok itt gyúrhatnak. Erôs western hatás. A Dob utca Kertész utca sarkán, a körúttól nagyjából negyven másodpercre áll a kívülrôl igen impozáns külsejû klub, mely nevéhez méltóan kellôen elborult hangulatot áraszt. (Persze csak ha lemegyünk pincébe, mert belépve a bejárati kapun, dönthetünk, hogy szalon, vagy underground lesz az este programja). A pince technikai felszerelttsége meggyôzô: 4000 wattos yamaha erôsítô, 32 sávos keverô, monitorok, énekerôsítés. Zenekari szempontból hátrány, hogy a színpad már-már japánosan miniatürizált: egy öttagú banda már kicsit lelóg róla. Ugyanakkor a hely szintén nem ordenáré méreteibôl fakadóan viszonylag kevés emberrel is teltház-érzésünk lehet. Ha kiszáradnánk, 400 Ft-ért juthatunk hozzá egy korsó sörhöz (Dréher). Induló bandaként vasárnap vagy hétfôn tudunk fellépni. A belépô árát a zenekar határozza meg, a bevétel szintén az övé! (De azért óvartosan a pofátlan lehúzással!) A kedd jam-nap: mindenki beszállhat az örömzenélésbe saját hangszerén. Szerdán befutottabb underground zenekarok játszanak, csütörtöktôl szombatig pedig neves zenekarok koptatják a Fészek színpadját. Ez az elsô lépés a világhír felé: a Fészekben ugyanis mindenki lehet elôzenekar! Kontakt: Hegyi Tibor 20/ Igazi mûvészi-zenei erôtér. ZENÉSZ

12 K2 Magyarok a csúcson KALANDOR Mécs László hegymászó, a K2-Gasherbrum I. magyar expedíció társszervezôje a hûvös szeptemberi idô ellenére rövidnadrágban érkezett. Éppen futni volt, most azonban szokása ellenére, súlyok nélkül. Laci a Hidden Peak meghódításáról, a K2-rôl, valamint a hegymászás veszélyeirôl és szépségeirôl mesélt nekünk. A hegymászó két barátjával, Erôss Zsolttal és Kollár Lajossal hozta létre azt a kezdeményezést, melynek célja, hogy a világ összes 8000 méter feletti csúcsára feljussanak magyarok. Számos expedíció után, idén nyáron, az immár tizenegy tagúra bôvült csapat Pakisztánban, a Karakum-Himalájában könyvelhette el nyolcadik sikerét. Ha megfagy a levegô Több ezer méter magasságban három hét kell ahhoz, hogy az ember szervezete hozzászokjon a ritkább levegôhöz, hogy akklimatizálódjon. Azért van ott lihegés. Idén a rossz idôjárási viszonyok nem tették könnyûvé a csapat helyzetét, bár ôk már nagyobb hidegeket is megtapasztalhattak. Elôfordult olyan eset, amikor a mínusz huszonöt Celsius fokig hitelesített hômérô a sátorban bedurrant. Hogy lehet ezt kibírni? - kérdeztük. Laci elmondása szerint a sátorban, hálózsákba bújva nem lehet hideg: ha ott fázol, akkor valami nincs rendben. Bár a hó szigetel, arra is vigyázni kell, hogy a sátrat éjjel nehogy betemesse. Megtörtént már az is, hogy az éjszaka közepén kellett kimászniuk havat lapátolni. A fagyások is gyakoriak lehetnek, ha az ember nem figyel kellôen. Ezen az expedíción ilyesmi szerencsére nem történt. Az orrot, ujjat, lábujjat nem nehéz elveszíteni ilyen helyzetben. Ha már nem érzed egy testrészed, mozgatni kell, serkenteni a vérkeringést. Már léteznek erre a célra kifejlesztett tabletták is, legjobb mégis, ha meleg helyre tudod tenni (Például a másik hasára ). Fagyáskor a fagyott rész elôször sötétedni kezd, majd fekete lesz, mintha üszkösödne. Felolvasztani azonban csak akkor szabad, ha biztosan melegen tudjuk tartani. Amennyiben a felolvadt testrész visszafagy, tragikus következményekkel járhat. Egy túrán az egyik társuk így veszítette el a nagylábujját. Nyolcezer fölött Ilyen viszontagságok hallatán felmerül a kérdés, hogy mi az, ami ezeknek az embereknek mégis erôt ad, hogy folytassák a mászást, vállalják a további megpróbáltatásokat? Természetesen a kihívás, hogy képesek vagyunk-e rá. vallja Laci. Júliusban, mikor elindultak felfelé Hidden Peak-re (8068 m), már több hete készültek rá. Hajnalban keltek fel, hogy még a délutáni olvadás elôtt visszaérjenek a táborba. Az idôjárási viszonyok miatt megszûnt a rádió-összeköttetésük, így nem tudták ôket értesíteni, hogy mégsem tanácsos elindulni. Amint kivilágosodott, látták, hogy fent, a csúcsnál nincs minden rendben, nem kedvez az idô. Egy olasz csapat már felettük járt, de mégse vállalták a kockázatot, visszafordultak. ôk még élni akarnak! Ennek ellenére Laci közelebbrôl akarta látni, mi a helyzet fent. Bár intett a többieknek, hogy jöjjenek, azonban ôk is visszafordultak. Elmondása szerint az elsô óra volt szörnyû. Akkor még nem voltam biztos benne, hogy fel akarok-e menni. Azért nem könnyû ennyi készület után csak úgy hátat fordítani a csúcsnak. Aztán döntött. Egy ilyen az életveszélyes helyzetben gondol-e az otthoniakra? kérdeztük meg. Ám ô csak arra koncentrált, hogy minden pillanatban kész legyen cselekedni, ugrani, ha jön egy lavina. Végül szerencsésen feljutott a csúcsra. Fent állni a világ tetején és látni, hogy a több ezer méter magas hegyek mind a lábad elôtt hevernek, fantasztikus érzés lehet. Ez egy olyan dolog, amit nem érthet meg más, csak aki megtapasztalja. Kilenc nappal késôbb, jobb idôben, a többiek is feljutottak a Hidden Peak-re. A K2 lábainál A csapat augusztusra tervezte a K2 meghódítását. Ezen a területen meglepôen sok az emberi csontváz. - mondja Laci. Nagy lelki erôre volt szüksége a csapatnak, ebbôl a szempontból is. Különösen, mert nem sokkal az expedíció elôtt egy német, egy cseh és egy japán hegymászó is életét veszítette a közelben. A veszélyes idôjárás miatt azonban mégsem indultak neki a világ második legmagasabb, s egyben legnehezebb hegycsúcsára. A gyilkos hegyet eddig mindössze kétszázötven embernek sikerült megmásznia, magyar azonban nem volt közöttük. Ide egyelôre nem készülnek visszatérni. A Broad Peak (8047m) megmászásával fejezte be végül idei programját a K2-Gasherbrum I. expedíció, a következô erôpróbát pedig Nepálba tervezik. Minden évben változik az expedíción résztvevôk száma, de hat-hét ember az ideális állítja Laci. Fent a táborban, különleges körülmények között, a civilizációtól elzártan, megváltozik az emberek viselkedése. A csapat összetartása rendkívül fontos, ezért igyekeznek csak személyes ismerôsöket hívni, akikben meg tudnak bízni. Az idén pontosan ilyen okokból adódott néhány nehézség, a csapat ugyanis nem volt összeszokott. Új csúcsok elôtt A hegymászó csapat tagjai különbözôképpen növelik teherbírásukat, mindannyian másképp edzenek, nincs meghatározott közös edzéstervük. Fontos a napi rendszeres mozgás, hogy fittek legyenek testben és lélekben egyaránt. Különbözô emberek, különbözô helyekrôl, különbözô életekkel, de egy nemzetbôl, egy céllal: feljutni a csúcsra! Zetelaki Réka KALANDOR

13 KALANDOR Szigetországba diákzsebbel Alternatív londoni útikalauz Le kell szögeznünk az elején: Londonba utazni ma már nem számít sznobságnak. Elérhetô jegyárakon repülhetünk a szigetország központjába, ami az utóbbi években kedvelt turistacélponttá vált. Pedig a közhiedelem szerint a város ködös, zsúfolt, az angolok pedig merevek, zárkózottak, ráadásul minden méregdrága. Valóban így lenne? Utánajártunk: londoni útikalauz, diákzsebre kalibrálva. Igen, sajnos a közhiedelem mindegyik állítása megállja a helyét. Ennek ellenére valljuk, hogy megéri Londonba látogatni. Elvégre a világ korábbi központjáról, Európa legnagyobb metropoliszáról van szó. Ha vesszük a fáradságot, és bejárjuk, erôsen el fogunk gondolkozni azon, hogy Budapest hány évszázaddal ezelôtt rekedt meg a történelmi fejlôdés zsákutcájában. Meg hogy mégis; mi az a világváros. Senkit nem akarunk szürke geográfiai adatokkal untatni, ám a tisztánlátás kedvéért néhány tényt érdemes felsorolni. London hétmillió lakónak ad otthont, az agglomerációban pedig további milliók élnek. Európa ötszáz legnagyobb cégébôl száz itt székel, és a londoni tôzsde nagyobb forgalmat bonyolít, mint a tokiói és a New Yorki-i együttvéve. London idén nyáron a cserkész-világtalálkozó miatt került az újságok címlapjára, a közelben lévô Hylands Parkban negyvenezer cserkész táborozott együtt, köztük ötszázhatvanöt magyar is. Labirintus a föld alatt Egy ekkora városban nem lehet egyszerû az egyik helyrôl a másikra eljutni gondolhatnánk, de a tapasztalat mást mutat. A BKV elhúzhat a Fidzsiszigetekre, hiszen a Transport for London ötszáz buszvonalat tart fenn, és metrójáratain naponta több mint hárommillió ember utazik. Minden különösebb fennakadás nélkül. A filmekbôl ismert emeletes piros buszok már csak két retrovonalon járnak. A metró a legérdekesebb jelenség: tizenkét vonalon kétszázhetvenöt megállója van, és több mint ötven helyen lehet járatot váltani. Minden állomásra elektronikus kapurendszeren keresztül juthatunk be, ahol nagydarab negédes négerek vigyázzák a rendet. (Vagyis bliccelni abszolút nem lehet.) A metrókocsikat már kevesebb dicséret illeti, majdnem csô formájúak (londoni szlengben ezért is nevezik a metrót The Tube - nak), és nehéz bennük elférni. Viszont a rendszer gyors, és minden állomáson felzúg a legendás Mind the gap! felszólítás a hangosbemondóból. London összes szegletébe eljuthatunk metróval, így a Heathrow reptérre is: ne csodálkozzunk, ha a legkülvárosabb külvárosban ötlik szembünkbe a piros-kék Underground-tábla! A repterekrôl változó nehézségû a városba jutás. A Lutonról ingyen buszjárat megy, a Heathrow gyorsvasút- és metrómegállóval is rendelkezik (bár ez utóbbi egy óra alatt visz be minket), a Gatewick és a Stansted reptéri expresszei tizennégy fontot kóstálnak. Tipp 1: A tömegközlekedés drága: a megoldás az, ha három és fél fontért csoportos gyerekjegyet veszünk. A lényeg, hogy közösen kell megvennie minimum tíz fônek, de utána egyénileg is lehet használni. Fonvtos, hogy ne bénázzunk az érvényesítésnél, mert akkor odajönnek segíteni a felvigyázók, és leleplezôdünk. Tipp 2: A londoniak nem ismerik a metro vagy subway elnevezést, így útbaigazításra az undeground javallott. Különben még egy szendvicsboltba vagy az újságoshoz küldenek minket. Amit kár lenne kihagyni London bôvelkedik a látnivalókban: urbánus túlélôknek, kultforradalmároknak, és partiharcosoknak egyaránt tud mit nyújtani. Fontos tudni, hogy minden állami múzeum és kiállítás - az idôszakosak kivételével - ingyenes. Elôször a city-t érdemes felkeresni: jó kiindulási pont a Trafalgar Square. Itt áll a National Gallery, amely ingyenes szájtátásra és hanyattvágódásra ad lehetôséget félszáz termen keresztül olyan mesterek munkáival, mint Da Vinci, Van Gogh, vagy Monet. Innen pár megálló busszal a British Museum, amirôl nehéz elfogultság nélkül írni: röviden, ez a világ legjelentôsebb múzeuma. Periklész fejszobra, az egyiptomi múmiák vagy Marx széke is ebben az épületben található. Meg sok minden más, amit az angol gyarmatosítók összeharácsoltak, amit az angolok az emberiség sok évezredes történelmébôl kimenekítettek. A Trafalgartól nyugatra terül el a West End: ez London bevásárlónegyede és legdrágább része. Itt van a Piccadilly Circus, az éjszakai élet epicentruma, és számos színház, meg mozi. Jobbára musicalek mennek, de elcsíphetjük az Agatha-mû, az Egérfogó sokezredik elôadását is. A közelben magasodik Európa legnagyobb játékáruháza, figyelemre méltó választékkal. A West Endtôl nem messze, a The Mall nevû vörösköves sugárút végében található a Buckingham Palace, a vicces mikrofonsapkás ôrökkel. A palota szép, megéri betérni. Ha kisétálunk a Temze-partra, fenséges látvány fogad minket: hidak és felhôkarcolók tömege, elôttük a belváros panorámájával. A parton áll, félig a vízbe nyúlva a Westminster, a Big Bennel. Szemben a gigantikus óriáskerék, a százharmincöt méteres London Eye forog, ahol tizenöt fontért félórás panorámatúrát tehetünk a város felett. Néhány metrómegállóval odébb a Tower magasodik, ide nem éri meg bemenni, mert drága, és kívülrôl is épp elég szép. Mellette látható a Tower Bridge, a híres felnyíló híd. (Megnyugtatunk mindenkit: amíg rajta állunk, nem fog felnyílni.) A South Kensingston metróállomásról könnyen elérhetô a Science Museum, egyedülálló tudománytörténeti érdekességekkel, mellette pedig a Natural History Museum, ahol nagyon ajánlott a földrengésszimulátor kipróbálása (igazi megrázkódtatás). A Baker Streetre érdemes Sherlock Holmes elmékmúzuma miatt ellátogatni, illetve Madam Tussad csodás viaszkiállítása is a közelben van, potom húsz fontért. Ha a kulturharcba még nem fáradtunk bele, érdemes metróval Southwarkig utazni, ugyanis innen közelíthetô meg az Imperial War Museum, ami militarymániásoknak, ifjúgárdistáknak és hadtörténelem szakosoknak kötelezô: igazi világháborús tankok, torpedók és kiváló tárlat a D-napról. Amennyiben pihenni vágyunk, a parkokat kell felkeresnünk! Itt van máris a St. James Park: mindenféle magas cukifaktorral bíró egzotikus állat lakozik ben- KALANDOR A rovat támogatója

14 HiRDETÉS KALANDOR ne, amik szabadon etethetôek. A Green Park és a Hyde Park nyugágyakkal is szolgál, ezek azonban egy fontba fájnak. (Tipp: amíg nem jön a jegyszedô, lehet ingyen terpeszkedni, késôbb pedig máshová átfeküdni, ha nagyon ingyenélôk vagyunk.) A Hyde Park taván (Serpentine Lake) tizenkét fontért vízibiciklizhetünk, a park keleti sarkában pedig számos szórakozóhelyet találunk. Bulizni lehet amúgy a szintén itt álló Hard Rock Caféban is, de ez sznobság. Javasoljuk inkább a London Bridge megálló környéki bárokat, vagy a külvárosi pubokat. Tipp 1: Ha ránk jön a szükség, kiváló ingyenvécét találunk a Trafalgar téren. Hihetetlen, de kulturált. Tipp 2: A Trafalgar téren capoera-bemutatók mennek és egész nap különbözô koncertek örvendeztetik a nagyérdemût. Sör, virsli, fagyi Mint hangsúlyoztuk, London drága. Nem kicsit, nagyon. Egy pint sör egy pubban (kicsit több mint fél liter) öt-tíz fontba kerül, ami a tízszerese az itthoni áraknak. Ezért csak kóstolónak javasoljuk. Helyette vegyünk inkább dobozos sört, amik félliteres kiszerelésben, nagyobb tételben véve darabonként fél-másfél fontból megúszható. Beszerezési helynek a városban mindenütt jelenlévô Tesco vagy Morrisons diszkontokat ajánljuk. Kajaügyileg szintén e két áruházláncra támaszkodjunk, ha olcsón akarjuk megúszni. Melegkajára a KFC a legjobb; a Mekire köröket ver árban és laktatóságban. Szinte bárhol fellelhetjük. Négy és fél fontért egész tisztességes menüt kapunk. Ilyen jó ár/érték aránnyal csak a Goose pubokban találkoztunk, így azokat is javasoljuk ebéd céljából. Fagylaltot a belvárosban ehetünk, de a gyorséttermek gombócai is elfogadhatóak: egy-két fontért már nyalhatunk is. Amire figyeljünk: London veszélyes. Az Oxford Street környékén bolgár és román zsebmetszôk dolgoznak, a külvárosokban pedig sok a drogdealer, szélhámos, fôleg a bevándorlók körében. London balra tart. Már ami a közlekedést illeti. Elôször mindig jobbra nézzünk, mert jó eséllyel onnan jön az autó. Szerencsére a felfestések segítenek. London szmogos és hiányzik felôle az ózonréteg. Vagyis napszemüveg nélkül nyáron ne nagyon mászkáljunk, mert kimarja a szemünket a klíma. London szeszélyes idôjárású. Ritkán esik, de akkor nagyon. Általában borult az idô, és este villámgyorsan lehûl a hômérséklet, öltözzünk rétegesen! Végül: London megéri. A oldalon egész olcsó jegyeket (átlagosan Ft) találunk ebbe a világvárosba. Rengeteg látnivaló, igazi monumentális megalopolisz vár minket, és a nyelvgyakorlás sem utolsó szempont. Gépre hát! C. M. Igen Média Mûhely médiatanfolyam Mitôl hír a hír? Mi teszi a jó újságírót? Hogyan bánjunk a nyilvánosság eszközeivel? Ilyen a kérdésekre adnak választ az Igen Egyesület októberben induló, tízhónapos médiatanfolyamának elôadói. Tervezett témakörök: bevezetés az újságírói mûfajokba, helyzet- és írásgyakorlatok, szerkesztôséglátogatás közéleti lapok és elektronikus médiumok mûhelyeiben. Tandíj: egy évre forint. Jelentkezés és bôvebb információ a tanfolyam@igenhir.hu címen, illetve a es telefonszámon. KALANDOR 26

15 pokalipszis most A Gang címû kulturális ketrecharc az mtv-n kemény tizenöt adást élt meg, számomra mégis fontos: utána kaptam a lehetôséget, hogy rádiómûsort vezessek. A Szélsôközép meg a Cenzor azóta már halott. Aztán Demokrácia Rt is voltunk fél évig. Két hónapja lettünk Apokalipszis Rt, amikor befejeztük a napi politizálást, és globális kérdésekkel kezdtünk foglalkozni. Nincs is már olyan mûsorsáv, amiben ne vezettem volna mûsort; mindez cirka két év leforgása alatt. - Puzsér Róberttel, a PontFm 88.1 mûsorvezetôjével beszélgettünk. A névcsere - Demokrácia Rt-rôl, Apokalipszis Rt-re - csupán koncepcióváltás, hogy nem a napi politikai eseményekrôl van szó, vagy szerinted már aktuális a végítéletrôl beszélni? A politikai cirkusz lealacsonyít minket is, pedig a Demokrácia Rt-ben napi szinten ez kötött le. Éreztük, hogy nem lehet négy évig ezzel foglalkozni; ezzel kelni és feküdni. Pedig a hallgatóság vevô erre: az emberek identitást akarnak a médiától. Kész véleményeket akarnak. Pont úgy, ahogy nem szeretnek külön marhahúst, paradicsomot, hagymát és ketchupot vásárolni, inkább bemennek a gyorsétterembe, hamburgert venni. Ugyanez történik a politikai médiában is. Az emberek nem szeretnek bemenni a hír ABC-be, és megvásárolni pár hírt, amibôl kialakítanak egy olyan véleményt, ami aztán a sajátjuk. Az emberek instant véleményeket szeretnek kapni. Bolgár Györgytôl, Aczél Endrétôl, Bencsik Andrástól, Bayer Zsolttól. A mi célunk az, hogy szétzúzzunk minden instant véleményt. Újabb instant véleményekkel? Olyan instant véleményekkel, amik nem igazodnak a politikai paletta két véleményblokkjához. Manapság ha hamburgert akarsz zabálni, ha tetszik, ha nem, vagy McDonald s-os hamburgert veszel, vagy Burger Kingest. Kevesen vannak, akik harmadik hamburgert keresnek. Vagy Fidesz-KDNP véleményt vásárolsz, vagy MSZP-SZDSZ-est. Ki az, aki mást képvisel a médiában? Kóczián Péter. Jó, de ô nem fogalmaz meg véleményt. Létezik szélsôközép nézet; hogy lehet valami szélsô is meg közép is? És te amúgy szélsôséges vagy? Nem. A szélsô a jelzôje a középnek. Valami, ami középen van, szélsôségesen megfogalmazva. A Hogyan? - kérdésre a válasz: Szélsô. A Mi? - kérdésre a válasz: Közép. Ha szélsôséges lennék, akkor azt mondanám, hogy középszél, vagy valami ilyesmi. Jó, akkor beszéljünk a szélsôséges megfogalmazásról. A vitakultúra és beszédstílus, amit a mûsorban megvalósítasz, honnan ered? Ez az én belsô égésem. Az én habitusom, a saját valómból fakad, és a piacon úgy tûnik, eladható. Fôleg azért, mert mindenki jópofizik. Mindenki kedélyeskedik. Az egész média. Mindenki azt akarja, hogy rajongjanak érte. Vagy úgy akarja elérni, mint Csonka Pici, vagy úgy, mint Lakat T. Károly. Vagy Lakat T. Károly, vagy Csonka Pici ez a két stratégia. Szerintem ez az embereket valahol már irritálja. Mindenkit rettenetesen irritál. Ezért keresik ennek a hangvételnek az alternatíváját. Hogy gondolod, hogy te a piacon eladható vagy? A kapitalizmusban tökmindegy, hogy mit gyártasz, a lényeg, hogy valami új legyen, amit más nem kínál, és hogy el tudd adni. Amikor véget ért az államszocializmus, volt egy olyan termék, hogy a Kommunizmus Utolsó Lehelete. Egy üres konzervdoboz, de mindenki megvette: nekem is van otthon. Nekünk Napfogyatkozáskor Bezárt Sötét van. Na látod. Ez egy geg, egy vicc. Nekem pedig itt ez a médiaszerep, amit kitaláltam, és ami mögül nem is igazán lóg ki az arcom, mert tulajdonképpen ilyen vagyok. De ez kompatibilis azzal a médiavákuummal, amiben mozgok. Más ezt nem csinálja. Miért? Mert mindenki kapcsolatokat jópofizik össze magának: ebbôl épül az egész patriarchális, begyepesedett, ócska, alapvetôen urambátyám típusú magyar médiaosztály. Engem viszont a kapcsolatok nem igazán érdekelnek. 29 INTERJÚ

16 interjú Fotók: PontFm Mi a bajod a politikai elittel? Vicc az egész. Olyan, mint egy nagy játéktér. A jobboldal az ötvenhatos meccset játssza újra gombfoci mérkôzésen: az egyik oldalon a büdös kommunisták, a másikon a nemzet. A baloldal a varsói gettólázadást, ahol az egyik oldalon vannak zsidók, a kommunisták, illetve a szabad gondolkodásúak, a másikon pedig a mocskos nácik. Nem foglalkoznak velünk, csak ezzel a meccsel. Miért? Mert nekik nincsen alternatívájuk. Ha a másik oldalon nácik vannak, akkor nem merül fel kérdésként, hogy milyen ez az egészségügyi reform. Mert ez most a történelem legfontosabb pillanata, amikor a mocskos nácikkal kell megvívni. Ugyanez a másik oldalon: most vívjuk meg, amit 56-ban elvesztettünk. És aki mellébeszél, az hazaáruló. A lényeg, hogy ne a ma kérdéseirôl beszéljünk. Nem érdekel, hogy õk mennyire veszik komolyan ezt a játékot. Nem vagyok hajlandó jelentôséget tulajdonítani annak, hogy vajon Recsk- és Auschwitz-fóbiás emberek hergelik-e a teljes magyar társadalmat, vagy egyszerû politikai kalandorok. De azért szavazni szoktál? Igen, elmentem. De hogy nem csak sodrófát rajzolok a szavazólapra, azt sosem garantálom. Térjünk vissza az apokalipszis témájához, ami a mûsorotokban is állandó téma. Hogy látod: az emberiség civilizációs jellegébe kódoltan ott van környezetének lerombolása, vagy visszafordítható folyamatok játszódnak, és csak az utat tévesztettük el? Szerintem visszaút nincs. Viszont megtalálható az a pont, ahol valóban drasztikusan megváltozott minden, ahol az emberiség a pusztítás és felélés útjára lépett, ez pedig a felvilágosodás kora. Az a pont, amikor a tudomány lépett a vallás helyére. Amikor tudományos jelleget öltött a világ értelmezése. Amikortól az ember, aki a története során mindvégig átalakította a környezetét, olyan eszközök birtokába jutott, amelyek által globális méreteket tudott ölteni ez az átalakítás. De más oldalról, szellemtörténetileg is meghatározó volt a felvilágosodás; amikor az ember kimondta azt, hogy Isten nem létezik. Ezzel az aktussal az ember megistenült, és léte többé már nem eszköz volt, hanem cél. A nyugati civilizáció meggyôzôdésem szerint itt futott félre. Ha nincs Isten, akkor mi van a halál után? Akkor bizony a halál után jön a nagy semmi. És ha jön a nagy semmi, akkor para van: mi a teendô? Mit tegyünk, ha egyszer egész életünkben megyünk a semmi felé; gyakorlatilag haldoklunk? Semmit sem tehetünk, ettôl pedig pánikba esünk. A pánik hatására belekapaszkodunk mindenbe, amit találunk magunk körül, hátha az majd megtart. Persze, hiába kapaszkodsz mondjuk a luxusautódba,az is zuhan, és lehet, hogy tovább lesz autó, mint te ember, de rajtad az sem segít, hisz a sírgödörbe egy faládában eresztenek majd le, nem pedig az Audi A8-asodban. Az ember félelmében mégis görcsösen kapaszkodik mindenbe, mert nem maradt számára más. Szerintem ez a félelem hozta létre a fogyasztói társadalmat. Az emberiség elvesztette az öröklét képzetét, és elkezdett felhalmozni. Miért? Mert egy életem van. Mindjárt meghalok. Egyszer élünk : sürgôsen felhalmozni és fogyasztani kell. Még kell, és még kell, még és még. Mi ez, ha nem haláltánc? Hogy ez törvényszerû-e? Igen, mert megtörtént. Az emberiség történetében az egyik civilizáció pusztulása a másik civilizáció alapjait veti meg. Ha ugyanis egy civilizáció elpusztul, akkor a rendszer nyitott kifelé. Egy nyitott rendszerbe be tudnak jönni kívülrôl új erôforrások: emberanyag, kulturális hatások. De a globalizálódott világban nincs kívül, mert a bolygó zárt rendszer. Ha ezt elpusztítjuk szennyezéssel és háborúkkal, nincs honnan bejönnie újnak: bármerre nézünk, végtelen ûr vesz körül minket. Elérkeztünk a lehetôségeink végpontjához. Vége, kampó. Ez az, amit én apokalipszisnek hívok. Különbözik mindattól, amit a történelemben bármikor is megéltünk. Úgy tûnik, a megoldást nagyon nehéz lesz megtalálni - ha lesz megoldás egyáltalán. Erre mindeddig semmilyen jel nem utal. Hadházi Balázs, Borbás Barnabás

17 urbánus túlélôtúra 32