A KONTINENTÁLIS KLÍMÁN KIPRÓBÁLT, MAGYARORSZÁGON TESZTELT

Átírás

1 A KONTINENTÁLIS KLÍMÁN KIPRÓBÁLT, MAGYARORSZÁGON TESZTELT CÍMŰ KNOW-HOW LEÍRÁSA A leírást készítette: Dr. Schmidt Gábor DSc BUDAPEST 2008.

2 A KONTINENTÁLIS KLÍMÁN KIPRÓBÁLT, MAGYARORSZÁGON TESZTELT CÍMŰ KNOW-HOW LEÍRÁSA A leírást készítette: Dr. Schmidt Gábor DSc A know-how tárgya A Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt know-how azon szabadföldi dísznövények tematikus vizsgálatát és certifikációs rendszerét foglalja magában, melyek a Kárpát-medencében és/vagy az ahhoz hasonlóan kontinentális területeken tartós szabadföldi kiültetésre leginkább alkalmazhatók. Jelen leírás elsősorban a magyar nemesítésű, illetve a Magyarországon szelektált vagy honosított fásszárú dísznövényekre (díszfák, díszcserjék, fenyőfélék) vonatkozik, de értelemszerűen, a többi szabadföldi dísznövény esetében is felhasználható. A know-how végterméke A piackutatás esélyeit növelő, módszeresen bevezetett logó és bizonyítvány, melyeket csakis (a későbbiekben részletezett ökológiai paramétereknek megfelelő) magyar termékek kaphatnak. A bizonyítvány kérelmezése önkéntes, és azt a megbízható minőség érdekében periodikusan meg kell újítani. A Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt bizonyítványt kiadja: A Magyar Dísznövények Fajtagondnoksága, mint független szakmai testület A Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt bizonyítvány kiadásában résztvevő szervezetek A Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt bizonyítvány kiadásában a szabadföldi dísznövények teljes termékpályáját képviselő valamennyi szervezet képviselteti magát, nevezetesen: - a termesztői szakmai szervezetek, - a felhasználói szakmai szervezetek, - az állami, szakmai felügyeleti és szakoktatási szervezetek. Ezek tételes felsorolását a jelen know-how leírás későbbi részei tartalmazzák. Megjegyzendő, hogy a felsorolt szervezetek, javasolt képviselők nevei a 2008-as állapotot tükrözik. A későbbiekben az elnevezések változhatnak, a mindenkori helyzetnek megfelelően. A know-how gazdasági és ökológiai indokoltsága A témának gazdasági szempontból két alapvető aspektusa van: - a termesztési és - a marketing aspektusa. Más szóval: Termeszteni csak azt szabad, ami a térségben kiültetve hosszú távon életképes, megmarad. Ez a térség nem csak Magyarországot, nem is csak a Kárpát-medencét, hanem Európa tőlünk keletre fekvő területeit (Románia, Ukrajna, Oroszország nagy része) is jelenti, ahol a miénkhez hasonló kontinentális klíma uralkodik. Potenciálisan tehát óriási (csaknem 200 millió fős) felvevő piacot jelent! Marketingmunkára pedig azért van szükség, hogy a potenciális felhasználók inkább ezeket a magyar termékeket vegyék meg a Nyugat-Európából behozott, néha látványosabb, de mindenképpen igen jól, sőt agresszívan reklámozott francia, holland, dán stb. fajták helyett. A Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt know-how mindkét célnak eleget tesz: 1

3 - egyrészt, megbízható módszert szolgáltat a kontinentális klímába és talajokon alkalmas magyar szelekciók felkutatására, értékelésére és rendszeres ellenőrzésére, - másrészt, mint márkanév (logóval ellátva) elősegíti ezen növények piacra jutását és értékesítését, rövid távon Magyarországon és a Közép-Kelet-Európai térségben, hosszabb távon pedig a Föld több kontinentális klímájú (és fizetőképes) országában is. A know-how előzményei, szakmai megalapozottsága Hazánkat, szélsőséges klimatikus és talajadottságai szinte predesztinálják a stresszártalmakat elviselő növények kiválasztására és elterjesztésére. Ilyen stresszártalmak a nálunk gyakran előforduló szárazság, a nyári hőség, a téli kemény és szeszélyes hideg, a sovány, homokos vagy esetenként káros sókkal terhelt szikes talaj, nagyvárosainkban, különösen Budapesten pedig a városklímából eredő stressz-hatások: mint a por és a szennyezett levegő. Őshonos flóránk az elmúlt tízezer év során kiszelektálta magából azokat a fajokat, amelyek a természetes klíma szélsőségét elviselik, később pedig, népi szelekciók útján begyűjtésre és spontán elterjesztésre kerültek azok az őshonos vagy külhonos növények, amelyek edzettségük mellett különös díszértékükkel is kitűntek. A hazánk kontinentális klímáját tűrő (hungarikum jellegű) dísznövények felhasználását ezért nem csak érzelmi kötődések (magyar táj magyar növénye) hanem józan megfontolások és rideg gazdasági érdekek is indokolják. Magyarországon a dísznövények nemesítésének több mint 150 éves múltja van. Az első nemesítők az uradalmi kertészek, majd egyes árutermelő kertészek voltak, javarészt spontán módszerekkel (a kertben- kertészetben fellelt új és szép típusok kiemelése, felszaporítása). A spontán hazai szelekciós nemesítés az 1950-es évektől vált tudatossá és módszeressé. Ekkor kezdődött ugyanis a szervezett, intézményi dísznövénykutatás, két kutató-műhelyben: a Kertészeti Főiskolán és a Kertészeti Kutató Intézet Dísznövény Osztályán. Mindkét kutatóműhelynek Domokos János tanszékvezető volt az irányítója, akinek koncepciója korát messze megelőzte. Ennek lényege a magyar klímaadottságok kihasználásában csúcsosodott ki. A magyar tájak vad növényeinek kultúrába vonása mellett a magyar hagyományok újjáélesztésére épülő, az éghajlati előnyöket kihasználó virágmag-termesztést tekintette legfontosabb kutatási területnek. A Domokos János által kialakított koncepció napjainkban időszerűbb, mint valaha volt: Magyarországon és a világon is előtérbe kerültek az akkor jövőbe vetített szempontok, ugyanakkor veszélybe kerültek természeti növényi értékeink is. További előny, hogy szemben a nyugat-európai luxusklímában nemesített fajtákkal, a tőlünk délkeletre és keletre eső, nagy kiterjedésű, kontinentális klímájú országok (Ukrajna, Oroszország, stb.) számára hosszú távon a magyar fajták felhasználása jelenti a kedvező megoldást, számunkra pedig az óriási potenciális felvevő piacot. Mivel az akkor és azóta nemesített fajták jelentős része gyakorlatilag kontroll nélkül került ki az országból és a kontroll jogi oldala ma is erősen hézagos, fennáll a veszélye annak, hogy a hazánkban természetben megtalálható, valamint a spontán vagy tudatos nemesítés útján előállított genetikai kincsekből nem hazánk, hanem a nálunk élelmesebb és tőkeerősebb külföldi országok vagy cégek profitáljanak. A know-how részletes leírása A Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt know-how szempontjából számba jövő növénycsoportok A Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt know-how szempontjából számba jövő növényeket különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk: Származás szerint: - Őshonos - Észak-Amerikai - Közép-Ázsiai 2

4 Nemesítés illetve beszerzési forrás szerint: a) importált alapfajok b) importált fajták c) saját tudatos nemesítésű fajták d) magyar népi szelekciók A lombozat jellege és a növény felhasználása szerint - lombhullatók - fenyőfélék - lomblevelű örökzöldek - rózsák Az egyes csoportok fontosabb jellemzői az alábbiak: Származás szerinti csoportok Őshonos növények Magyarország klímáját értelemszerűen Magyarország, ill. a Kárpát-medence őshonos növényei bírják a legjobban. Ezek a növények több tízezer éve élnek és spontán szaporodnak a térségben, ezért a Kárpát-medence olykor szélsőséges klímájának sajátosságaihoz kiválóan alkalmazkodtak. Életciklusuk és szaporodási stratégiájuk mintegy lekopírozza a klíma sajátosságait és bebiztosítja a növényt az időnként előforduló anomáliák vagy váratlan események ellen. Ennek ellenére nem az összes őshonos növényéről mondhatjuk azt, hogy bírja a kontinentális klímát, hanem csak azokról, amelyek Magyarország kontinentális klímazónáiban élnek vadon. Mint az 1. sz. melléklet első ábrája mutatja, Magyarország egyes területei, részben a síkvidéki tölgyesek, részben a halom- és dombvidéki tölgyesek, részben a gyertyános-tölgyesek, részben pedig a bükkös erdők övébe tartoznak. Közülük az első, azaz a síkvidéki tölgyesek klímájáról mondhatjuk azt, hogy valóban kontinentális. (Az ebben a két erdőtársulás-csoportban őshonos fás növények listáját a 2. sz. melléklet tartalmazza.) A halom- és dombvidéki tölgyesek klímája már csak részben kontinentális, míg a gyertyánostölgyesek és bükkösek övében a klíma egyre kiegyenlítettebbé válik, fokozódó csapadékkal, kisebb hőmérsékleti ingadozással és egyre erősödő atlantikus hatással. Észak-amerikai származású növények Európában a mérsékelt égövi díszfaiskolai választék elsősorban három nagy géncentrumból származik; - Európa mérséklet égövi területei, a Brit-szigetektől főképp a Kaukázusig bezárólag - Távol-kelet Himaláján túli, rendkívül gazdag dendroflórája, - Észak-Amerika mérsékelt égövi területei, ami földrajzilag elsősorban az USA területének északi kétharmadát és részben Kanada déli sávját foglalja magában. A felsoroltak közül az USA középső részének, az ún. Nagy Platónak (a hajdani magas füvű és alacsony füvű préri területének) növényvilága különösen fontos számunkra. A terület jellemzői a csikorgóan hideg telek, a rövid, olykor átmenet nélküli tavasz és a hirtelen beköszöntő ősz, valamint a szeszélyes, néha igen forró és aszályos, máskor pedig csapadékos nyár. Fás növényei többségének jellemzője ezért: - a nagy fagytűrő képesség, - a nyári szárazság és hőség elviselése, - tavasszal a viszonylag kései kihajtás, 3

5 - ősszel pedig az igen korai lombszíneződés és gyors lombhullás. Szép példák erre: az akác (Robinia pseudoacacia) a lepényfa (Gleditsia triacanthos), az ostorfa (Celtis occidentalis) vagy a szivarfa (Catalpa bignonioides), melyek nálunk is közismerten a legszívósabb fás növények (sokszor a legjobb városi fák) közé tartoznak. Nem egy közülük annyira otthon érzi magát, hogy magjait hullatva meghonosodott, sőt gyomként terjed. A felsorolt növények (és még sok társuk) a tőlünk keletre fekvő térségben is közismert parkfák, sorfák és egyéb parkosítási anyagok, némelyikük pedig komoly erdészeti jelentőséggel is bír. Közép-Ázsia kontinentális területeinek dendroflórája Közép-Ázsia kontinentális területei (Az Altáj előhegyei, Tádzsikisztán, Kazahsztán, Kirgízia) számos tekintetben az USA kontinentális területeihez hasonló szélsőségekkel bírnak, azzal a nagy különbséggel, hogy e vidékről (elsősorban politikai, részben pedig etnikai, vallási okok miatt) sokkal kevesebb növényt sikerült ezidáig honosítani, mint Észak-Amerikából. Különösen értékesek ezért azok a magyarországi tematikus gyűjtemények, amelyet magyar dendrológusaink (még KGST kapcsolataik révén) ezelőtt néhány évtizeddel behoztak és arborétumainkban elhelyeztek. Ilyenek például: a Vácrátóti Arborétum és Botanikus Kert, Kósa Géza által összeállított közép-ázsiai Acer, Cotoneaster, Viburnum gyűjteményei. Ugyancsak itt értékes gyűjtemények találhatók Észak-Korea hideg és száraz területeiről. Egyedülálló értéküket az adja, hogy azokhoz egész a közelmúltig sem a nyugat-európai sem a délkoreai botanikusoknak nem volt hozzáférésük. Nemesítés illetve beszerzési forrás szerinti csoportok: a) importált alapfajok b) importált fajták c) saját tudatos nemesítésű fajták d) magyar népi szelekciók A magyar díszfaiskolai termesztés belső és külső piaca és marketingje szempontjából: a c) és a d) csoport (saját tudatos nemesítésű fajták, magyar népi szelekció) a legfontosabb a) Importált alapfajok Az importált alapfajok esetében általában véve az illető alapfaj geográfiai származása a mérvadó. Itt tehát az előző csoportnál felsorolt szempontok vehetők tekintetbe. Némi módosulást eredményez az illető alapfaj exportáló országának földrajzi elhelyezkedése, amennyiben ez az ország a miénknél enyhébb vagy kiegyenlítettebb klímájú, akkor a típusnál valamivel érzékenyebb, amennyiben viszont zordabb klímájú a típusnál edzettebb populációra számíthatunk. Az illető ország, amennyiben a mag és csemetetermesztés is ott folyik, ugyanis mintegy másodlagos géncentrumként viselkedik minden egyes növényfaj számára. Klímájában az annak megfelelő pára- és vízigényesebb, vagy ezzel ellentétben szárazságtűrőbb vagy hidegtűrőbb típusok szelektálónak ki. Számunkra ilyen szempontból ezért a lengyel, az észak-bulgár (dobrudzsai), az ukrán, a fehér-orosz származásúak a legérdekesebbek. Közülük a jelenlegi politikai helyzetben a lengyel és a bolgár importnak van realitása, de hosszabb távon a másik két térség csemeteimportjára is számítani lehet. b) Importált fajták Magyarország elsősorban Nyugat-Európából importál fajtákat, amelyek túlnyomórészt nyugat-európai, kisebb részt pedig észak-amerikai nemesítésűek. Tudvalevő, hogy Nyugat-Európa legnagyobb részén a magyarországihoz képest luxusklíma uralkodik, az ottani nemesítés elsődleges célja a díszérték és az ottani klímához, talajhoz való alkalmazkodás. Mivel a nemesítő országok klímája a mienkénél jóval kiegyenlítettebb, talajaik pedig savanyú kémhatásúak, új nyugat-európai fajták feltétlenül klímakontrollra szorulnak az elterjesztés előtt, legalább egy 4 éves perióduson át. Korábban még a termesztés szabadföldön folyt, ez az előzetes klímakontroll a díszfaiskolában is megtörtént és kimutatta a kényesebb fajták 4

6 legfeltűnőbb hibáit. Napjainkban, amikor az úgynevezett szabadföldi termesztés is egyre több mesterséges elemet foglal magában (talajjavítás esetleg teljes mértékben mesterséges termesztő-közeg, öntözés, párásítás, nem egy esetben téli fagyvédelem) ez az előzetes faiskolai kontroll egyre inkább veszít a hatékonyságából. A magyar faiskolában termesztett reklámszöveg ezért nem minden esetben hiteles, különösen vonatkozik ez a konténeres termékekre, amelyek sokszor csak addig szépek (és élnek) amíg a faiskolai árudát elhagyják. Az ország kontinentális területein egy-két éven belül elvesztik díszértéküket, sőt sokszor teljesen el is pusztulnak. c) Saját tudatos nemesítésű fajták Napjainkban tudatos és koncepciózus nemesítés négy helyen folyik: - A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar (a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszékén, (lombhullató díszfák, díszcserjék) - A PRENOR Kertészeti és Parképítő Vállalatnál Szombathelyen (örökzöldek és utcai sorfák) - Az Alsótekeresi Faiskolában (utcai sorfák, örökzöldek) - A Tahi Faiskolában (utcai sorfák) A fentieken kívül még 7-8 helyen állítottak elő fajtát, de csak alkalomszerűen, és spontán szelekció útján. Jelenleg több mint 70 államilag elismert magyar fajtával rendelkezünk, további klónok pedig a felszaporítás, vizsgálat, vagy a fajtabejelentés stádiumában vannak. Valamennyiüknek nagy értéke, hogy szélsőséges (őshonos vagy művi) termőhelyi környezetből származnak (ilyenek például a hazai Sorbus fajok, Tilia tomentosa, a Fraxinus ornus, Prunus tenella, Pyrus pyraster) így feltételezhető, hogy többségük a klímaváltozást is jól viseli majd. E növények nemesítése terén szerzett előnyünket a jövőben is kam)atoztathatjuk. Kontinentális klímánkon végzett munkánk a közeljövőben várhatóan felértékelődik, mivel piacként megjelenhetnek a kelet- és délkelet-európai országok, hosszabb távon pedig az USA kontinentális vidékei is. d) Magyar népi szelekciók Egy sor olyan exóta növény van, ami 50, 100 éve esetleg még ennél is korábban ( éve) Magyarországra került és ajándékozás, vásárlás (vagy lopás) útján és különlegessége valamint jó szaporíthatósága révén a falusi kertekben spontán elterjedt. A meghonosítása óta eltelt idő alatt ezekből a növényekből értelemszerűen mindig csak azokat szaporították, amelyek károsodás nélkül elérték a virágzóképes kort majd virágot és végül csíraképes magot is hoztak. A kezdetben esetleg fagyérzékeny vagy vízigényes növények közül így a generációk során csak a legszívósabb típusok maradtak fent. A keleti tuja (Thuja orientalis) ilyen jellegű szelekciója például már a XIX. század közepén elindult. Eredményeképp a növény teljesen fagytűrővé alakult magyarosított populációja az ország középső és délkeleti részein (például temetőkben) tömegesen elterjedt, néhol még magától is terjed. Még korábbra tehető a szomorú fűz (Salix alba Tristris gyűjtőnéven forgalmazott formáinak) magyarországi fagytűrő formáinak vagy a tiszaháti nyár (Populus nigra var. thevestina) oszlopos és rendkívül fagy és szárazságtűrő fajtáinak spontán kiszelektálása, ill. kiszelektálódása. (Ezek a formák az időszakos vízállású területeken, vagy néha akár falrepedésekben, rossz szigetelésű lapos tetőkön spontán módon is felbukkannak. A közönséges puszpáng már Mátyás király ideje óta kedvelt ültetett növényünk. Számos fajtái közül azok maradtak meg a régi falusi kertekben és temetőkben, amelyeknek legjobb volt a klíma- és talajtűrése. Mintegy 40 éves múltra tekinthet vissza a selyemakác (Albizia julibrissin), 30 éves múltra pedig az arizóniai ciprus (Cupressus arizonica) és részben az örökzöld ciprus (Cupressus sempervirens) ilyen jellegű spontán népi szelekciója. A magyar arborétumok és botanikus kertek évszázados tartamkísérleteinek genetikai tartalékai Magyarországon mintegy 50 olyan arborétum és botanikus kert van melyek fásszárú taxonjainak száma meghaladja a 300-at. Ezek mellett azonban 600-nál is több az arborétumnak is felfogható gyűjteményes közkertek (városi parkok, intézmények kertjei, kastélyparkok stb.) száma. A ben- 5

7 nük található fásszárú genetikai növénykincs csaknem taxont (fajt, fajtát) számlál. További genetikai kincsek őrzői a régebbi és az újabb házikertek, magángyűjtemények. A fenti kerteket ill. azok gyűjtőit, gondozóit a Magyarországi Arborétumok és Botanikuskertek Szövetsége (rövidítve: MABOSZ) fogja össze. Magyarországon a legidősebb arborétumokat és botanikus kerteket, (Szarvas, Alcsút, Vácrátót), mintegy 200 éve (a Tatai Parkot és az ELTE Füvészkertjét csaknem 250 éve) alapították. A tömeges arborétumlétesítés és honosítás azonban az 1867-es kiegyezést és az azt követő gazdasági fellendülés nyomán vette kezdetét. (Ekkor vált divattá az elegáns és dendrológiai ritkaságokban bővelkedő kúriaparkok létesítése, amit már nem csak a főnemesség, de a nagypolgárság egyes képviselői is megengedhettek maguknak.) Az azóta eltelt csaknem 150 év úgy is felfogható, mint egy egész országra kiterjedő másfél évszázados dendrológiai tartamkísérlet. Ezalatt kivételesen kemény telek és kivételesen száraz nyarak egyaránt előfordultak. Ami növényanyag mindezt túlélte, az napjainkban is kiemelt figyelmet érdemel. Némely kivételesen kemény télről (így például az 1939-esről) feljegyzések is maradtak fenn, de módszeres növényfelmérésről csak az es egymást követő kemény telek óta beszélhetünk. A lombozat jellege és a növény felhasználása szerint A lombozat jellege és a növény felhasználása szerint az alábbi csoportokat különböztethetjük meg: - lombhullatók, - fenyőfélék, - lomblevelű örökzöldek, - rózsák. Az egyes csoportok sajátosságait a 3. sz. melléklet tartalmazza. A felsorolt csoportok az árjegyzékben is feltüntetett gyakorlati csoportok. A továbbiakban ezért elsősorban ezen csoportosítás szerint végezzük majd a tűrőképesség meghatározását. A vizsgálatok helyszínei és a tesztelés metodikája A Kontinentális klímán kipróbált és Magyarországon tesztelt márkajelet elnyert növények alapparaméterei: - legalább két kontinentális tél (- 20 C alatti minimum hőmérséklettel min. 2 napon át) - legalább két kontinentális nyár (+ 35 C feletti maximum hőmérséklettel legalább két napon át, valamint 300 mm-nél kevesebb csapadékkal a vegetációs időszakban) Kiegészítő paraméterek még: - mésztűrés (7,0 feletti Ph és 7% leiszapolható mésztartalom) - várostűrés (forró száraz nyár, levegőszennyezés, sózás) Ezen kiegészítő paraméterek a Kontinentális klímán kipróbált és Magyarországon tesztelt márkajelen külön is szerepelnének. A vizsgálatok helyszínei A vizsgálatokat legalább két helyszínen, Magyarország leginkább kontinentális területein és meszes talajon kell elvégezni. Természetesen a kontinentális klíma nem jellemezhető egyszerűen az előbb felsorolt téli minimum és nyári maximum hőmérséklettel valamint csapadékkal. A vizsgálati helyszínek kijelölése során ezért részletesen tekintetbe vettük Magyarország klimatikus viszonyait, talajviszonyait, és dendrológiai körzeteit. Ezek részletes leírását a 4. ill. az 5. sz. melléklet, a 6. sz. melléklet pedig a városklíma jellegzetességeit tartalmazza. A felsoroltak tekintetbe vételével a referencia ill. vizsgálati kiültetésekre javasolt térségek: 6

8 1. Alföld (klíma) Az Alföld középső részei (kb. a Budapest Gyál Hatvan Mezőkövesd Nyíregyháza Derecske Szarvas Kiskunfélegyháza Csanád Budapest vonalon belül) 2. Mezőföld valamint a Kisalföld keleti része (talaj és klíma) A Kis-alföld keleti része alatt a Győr Pannonhalma Esztergom Komárom vonal által bezárt területrész értendő. A két helyszínből célszerű, ha az egyik helyszín városklímával és a városi környezet egyéb stressz körülményeivel is rendelkezik. Az egyes térségekbe konkrétan javasolt vizsgálati helyszínek Alföld (klíma) Arborétumok referenciakertek: BCE Soroksári Központi Törzsültetvénye (homoktalaj, kontinentális klíma) MgSzH Monori Kísérleti Tere (homoktalaj, kontinentális klíma) BCE Szarvasi Arborétum (enyhén szikes talaj, kontinentális klíma) Kecskeméti Arborétum (homok + szikes talaj, kontinentális klíma) Tiszakürti Arborétum (kontinentális klíma + szikes talaj) Erdőtelki Arborétum (kontinentális klíma, elérhető talajvíz, enyhén savanyú talaj) Alföldi nagyvárosok zöldfelületei: Szeged, Kecskemét, Debrecen, Szolnok Mezőföld (talaj) MgSzH Tordasi Kísérleti Tere (erősen meszes talaj, mérsékelten kontinentális klíma, déli forró kitettség) Alsótekeresi Faiskola Bemutatókertje (erősen meszes talaj, mérsékelten kontinentális klíma) Mezőföldi nagyvárosok zöldfelületei: Székesfehérvár, Sárbogárd, Paks, Dunaújváros Nagyváros (talaj + városklíma) BCE Budai Arborétuma (meszes talaj, különösen forró városklíma) Budapest fasorai (erősen szennyezett környezet, városklíma) Maguk a vizsgálatok, a gyakorlati tesztelés módját illetően alapvetően két módon történhetnek: 1. A már kiültetésben meglévő (régebben nemesített) anyagok vizsgálata. Ez a vizsgálat a nemesítőknél, honosítóknál illetve referencia-parkosításokban visszamenőlegesen is megoldható. 2. Az újonnan termesztésbe vont anyagok esetében: Elhelyezés referenciaültetvényben vagy közparkban, majd megfigyelés egészen addig, amíg két hideg telet, két meleg nyarat nem kap (ez kb. 3-4 év!). A Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt márkanév elnyerésének ill. odaítélésnek folyamata (certifikációs eljárás) A Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt márkanév elnyerésének ill. odaítélésnek folyamata az alábbi lépéseket foglalja magában: 1. Bejelentés a márkajelre a Magyar Dísznövények Fajtagondokságához 2. A megfelelés elbírálása 3. A márka (certifikáció) kiadása 4. A megfelelés 3-4 évenkénti rendszeres ellenőrzése 7

9 Részletezve: 1. Bejelentés a márkajelre a Magyar Dísznövények Fajtagondnokságához A bejelentés a márkajelre önkéntes, abban az esetben kerül rá sor, ha a bejelentő a márkajel odaítélését piacilag előnyösnek ítéli meg. Mint korábban szó volt róla, a márkajelre bejelenthetők alapfajok, importált fajták, saját fajták és népi szelekciók egyaránt. A bejelentésnek tartalmaznia kell: - az illető növény nemesítési fok szerinti csoportba sorolását (lásd. előbb) - származását (őshonos, külhonos, külhonosság esetén eredeti elterjedési terület, valamint a magcsemete konkrét származási országa) - saját nemesítés esetén a növényfajta ill. -fajtajelölt - részletes morfológiai leírását, a hasonló fajtáktól való morfológiai megkülönböztető bélyegek kihangsúlyozásával, - a vele kapcsolatos eddigi tűrőképességi tapasztalatok vagy mérések dokumentációját (amennyiben van ilyen), - az esetleg már létező referenciakiültetéseket, ahol a növény tűrőképessége akár visszamenőleg is kontrollálható. A Fajtagondnokság a beérkezett adatokat bizalmasan kezeli és erről a bejelentővel adatvédelmi megállapodást köt. A megállapodás feltétlenül tartalmazza: - azon információk körét, amelyeket a Fajtagondnokság reklám céljából előzetesen közzé tehet (pl. a illető növény fotója, előnyös tulajdonságai), valamint - azon információkat, amelyek feltétlen üzleti titkot képeznek és külső személynek nem adhatók tovább. Ilyen lehet pl. az illető saját szelektálású növény származása, szaporítási és nevelési technológiai sajátosságai, kiváltképp pedig a fellelhetősége (a referencia ültetvényekben is!). 2. A megfelelés elbírálása A megfelelés elbírálása történhet: - az ún. gyorsított eljárási folyamattal, valamint - a normál eljárási folyamattal. A gyorsított eljárási folyamatra akkor van mód, ha a bejelentett növény már legalább 6 éve két kontinentális klímájú referenciahelyen kiültetésben megtalálható. Ebből egy referenciahely lehet akár a nemesítő telephelye a másik pedig valamelyik kontinentális területi park, arborétum vagy magánkert legalább 3 egyeddel a bejelentett növényből. A növények állapota alapján, valamint a terület talaj- és klimatikus viszonyainak ismeretében szakértő bizottság az esetek többségében visszamenőleg is képes megállapítani, hogy a bejelentett növény megfelel-e a Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt márkanévvel szemben támasztott követelményeknek. A normál eljárási folyamatra általában újdonságok esetében van szükség (saját szelekció, ill. saját faj ill. fajtaimport) és normális viszonyok között legalább 4 évig tart. Magában foglalja: - a bejelentett növény 3-3 egyedének kiültetését 2 kontinentális magyarországi körzetbe (lásd fentebb), - megfigyelését addig, amíg a kiültetett és megeredt növények takarás nélkül legalább két kontinentális telet és kontinentális nyarat át nem vészelnek. 8

10 A vizsgált paraméterek: - új hajtásnövekedés évente (sudár és oldalvezérek) - fenofázisok: - kihajtás - kilombosodás - virágzás - magérlelés - termésérlelés - lombszíneződés - lombhullatás, lombváltás (örökzöldeknél) - lombozat egészségügyi állapota: (perzselés, ill. fagykár %-os aránya) - augusztus elején, szeptemberben - a tél elmúltával - egészség - díszérték, 1-5-ös skálán - lombszín - virágdísz, (-szín teltség borítottság) - termésdísz - különleges forma (gömb, oszlop, tojás, stb.) Fontos szempont, hogy az adott növény fenti tulajdonságai mennyire tekinthetők állandónak pl. a nemesítés helyén leírtakhoz (az eredeti fajtaleíráshoz) képest. A Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt fajok ill. fajták ökológiai minimum paraméterei (fajokkal fajtákkal szembeni elvárások) Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt minősítést kaphatnak a szabadföldi dísznövények, amennyiben: - díszértékük eléri vagy meghaladja az átlagot - újdonság-értékűek - bírják a kontinentális síkvidékek meszes talaját (ph 7-7,5) - klímatűrésüket legalább 2-2 az átlagosnál hidegebb télen és az átlagosnál forróbb és szárazabb nyáron bizonyították Számszerűsítve a klímatűrést: Lombhullatók Lomblevelű örökzöldek Fenyőfélék Tél - 20 C ig - 18 C ig - 20 C ig hó nélküli részek fagyott talajon nem károsodtak Betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenállóak vagy toleránsak Chamaecyparis Gyökér- és törzsrothadás (Phytophthora cinnamomni) Fenyőtakácsatka (Oligonychus ununguis) Borókapajzstetű (Carulaspis juniperi) Tujaaknázómoly (Argyresthia thuiella) Borókaszú (Phloeosinus aubei) Juniperus Rozsdagombák (Gymnosporangium clavariaeforme, G. sabinae) Ágelhalás (Kabatina juniperi) Nyár +35 C; 40 % Rh, 300 mm csapadék a vegetációs időszakban, ill. 540 mm csapadék az egész év során (ph 7-7,5) 9

11 Ágtetű (Cinaria juniperi) Fenyőtakácsatka (Oligonychus ununguis) Teknős pajzstetvek (Lecanidae) Borókapajzstetű (Carulaspis juniperi) Tujaaknázómoly (Argyresthia thuiella) Borókaszú (Phloeosinus aubei) Larix Vörösfenyő mikoszferellás tűhullása (Mycosphaerella laricina) Vörösfenyő hipodermellás tűhullása (Hypodermella laricis) Vörösfenyőrák (Dasyscypha willkommii) Rozsdagombák (Melampsora spp.) Duglászfenyőrák (Phomopsis pseudotsugae) Vörösfenyőtripsz (Taeniothrips laricivorus) Fenyőtakácsatka (Oligonychus ununguis) Zöld lucfenyő-gubacstetű (Sacchiphantes viridis) Toboztetű (Adelges laricis) Vörösfenyő-tokosmoly (Coleophora laricella) Picea Szerbluc tűelhalása Tűlevélhullás Ezüstfenyő rügyelhalása (Cucurbitaria piceae) Lucfenyő-tűkarcgomba (Lophodermium macrosporum) Fenyőtűrozsda (Chrysomyxa abietis) Fenyőhólyagrozsda (Chrysomyxa ledi) Lucfenyő-tobozrozsda (Thekospora areolata) Lucfenyő szeptóriás hajtáselhalása (Septoria parasitica) Kis lucfenyő-örvöspajzstetű (Physokermes hemicryphus) Nagy lucfenyő-örvöspajzstetű (Ph. piceae) Örvös fenyőpajzstetű (Ph. inapinatus) Lucfenyő-gubacstetű (Sacciphantes abietis) Zöld lucfenyő-gubacstetű (Sacciphantes viridis) Toboztetű (Adelges laricis) Szitkafenyő-levéltetű (Liosomaphis abietina) Gyapjas fenyőgyökértetű (Pachypappella piceae) Fenyőlevéldarázs (Pristiphora abietina) Fenyőtakácsatka (Oligonychus ununguis) Fenyősövény-tükrösmoly (Epinotia nanana) Lucfenyő-fészeksodró (E. tedella, E. rubiginosa) Amerikai lucfenyő-aknázómoly (Pulicalvaria piceaella) Fenyőkéreg-aknázómoly (Laspeyresia pactolana) Fenyőhajtásmoly (Cacoecia histrionana) Pinus Fenyő kukurbitáriás betegsége (Cucurbitaria pithyophila) Fenyőcsúcselhalás (Cenangium abietis) Feketefenyő-elhalás (Scleroderris lagerbergii) Tűkarcgomba (Lophodermium pinastri) Erdeifenyő-levél hólyagrozsdája (Coleosporium senecionis) 10

12 Fenyő-hólyagrozsda (Cronartium asclepiadeum syn. C.flaccidum) Öttűsfenyők hólyagrozsdája (Cronartium ribicola) Fenyőágak görbülése (Melampsora pinitorqua) Fehér pajzstetű (Leucaspis pusilla, Anamaspis loewi, A. pini, Lepidosaphes newsteadi) Fenyő gyapjastetű (Pineus pini) Sztróbuszkéregtetű (Pineus strobi) Fenyőágtetű (Cinaria sp.) Nagy fenyőháncsszú (Myelophilus piniperda) Kis fenyőháncsszú (Myelophilus minor) Kalló cserebogár (Polyphylla fullo) Fenyőilonca (Rhyacionia buoliana, syn. Evetria buoliana) Erdeifenyő-hajtásszövőlepke (Rhyacionia duplana) Fenyőrügyrontó lepke (Blastethia turionella) Erdeifenyő vetési bagolylepke (Scotia vestigialis) Fenyőlevéldarázs (Acantholyda hieroglyphica) Erdeifenyő-szövődarázs (Acantholyda pinivora) Fésűs fenyődarázs (Diprion pini) Fenyőrontó darázs (Diprion sertifer) Fenyőtű-gubacsszúnyog (Thecodiplosis brachyntera) Taxus Thuja Tiszafarügy-gubacsatka (Cecidophyes psilaspis) Tiszafa-gubacsszúnyog (Taxomyia taxi) Tiszafa-kéregtetű (Eulecanium crudum) Tiszafa-teknőspajzstetű (Parthenolecanium pomeranicum) Barázdáshátú vincellérbogár (Otiorrhynchus sulcatus) Tuja hajtáselhalása (Kabatina thujae) Didimaszcellás betegség (Didymascella thujina) Tujagubacsatka (Trisetacus thujae) Tujaaknázómoly (Argyresthia thuiella) Ciprusfélék levéltetűje (Cupressobium juniperum) Borókapajzstetű (Carulaspis juniperi) Életfa-teknőspajzstetű (Parthenolecanium fletcheri) Lombhullatók Acer Lisztharmat (Uncinula aceris, Phyllosticta guttata) Juhar tintafoltossága (Rhytisma acerinum) Juharfák ágelhalása (Septogloeum hartigianum) Szögletes levélfoltosság (Cylindrosporium acerellum, C. platanoides, C. pseudoplatani) Vészes hervadás (Verticillium albo-atrum) Juharfa-sörtéstetű (Periphyllus aceris) Sörtés juharlevéltetű (P. testudinaceus) Juharpajzstetű (Phenacoccus aceris) Ezüstjuhar-gubacsatka (Eriophyes quadripes) Aesculus 11

13 Vadgesztenye-levélbarnulás (Guignardia aesculi) Vadgesztenye mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella hippocastani). Vadgesztenye-aknázómoly (Cameraria ohridella) Bokrétafaatka (Oxypleurites carinatus) Amygdalus Monilíniás betegség (Monilinia laxa) Berberis Lisztharmat (Microsphaera berberidis) Gabonarozsda (Puccinia graminis) Berberiszrozsda (Puccinia arrhenatheri) Sóskaborbolya-levéltetű (Liosomaphis berberidis) Hosszú teknőspajzstetű (Parthenolecanium persicae) Borbolyafélék levéldarazsa (Arge berberidis) Betula Buxus Nyírfa-boszorkányseprű (Taphrina betulina, T. turgida) Nyírlevelek fodrosodása (Taphrina betulae) Lisztharmat (Phyllactinia corylea, Microsphaera betulae) Nyírfarozsda (Melampsoridium betulinum) Hajtáselhalás (Myxosporium devastans) Nyírfalevéltetű (Euceraphis punctipennis) Puszpángrozsda (Puccinia buxi) Puszpáng levélbolha (Psylla buxi) Puszpángszúnyog (Monarthropalpus buxi) Puszpángtakácsatka (Euritetranychus buxi) Puszpángvirágrügy-gubacsatka (Eriophyes canestrinii var. tricheutes) Puszpángrügy-gubacsatka (Eriophyes buxi) Cerasus Vírusos betegség Baktériumos rák Mézga kiválás Blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella jaapii) Valzás ágelhalás (Valsa cincta, Valsa leucostoma) Levéllikasztó betegség (Clasterosporium carpophilum) Csonthéjasok levélatkája (Vasates fockeui, V. cornutes) Levéltetvek (Aphidoidae) Pajzstetvek (Coccoidea) Lombrágó hernyók Levéldarazsak (Tenthredinidae) Monilíniás betegség (Monilinia laxa) Cornus Lisztharmat (Erysiphe tortilis, Phyllactinia guttata) Veresgyűrű som szeptóriás levélfoltossága (Septoria cornicola) Somlevéltetű (Anoecica corni) 12

14 Köszméte-araszoló (Abraxas grossulariata) Cotoneaster Baktériumos hajtásszáradás (Erwinia amylovora) Levél- és gyökérelhalás (Phytophthora sp.) Fomopsziszos levélfoltosodás (Phomopsis cotoneastri) Zöld almalevéltetű (Aphis pomi) Vértetű (Eriosoma lanigerum) Pajzstetvek (Coccoidea) Takácsatkák Crataegus Baktériumos hajtásszáradás (Erwinia amylovora) Lisztharmat (Phyllactinia mespili, Podosphaera crataegi) Galagonya-levélfoltosság (Diplocarpon maculatum) Rozsda (Gymnosporangium confusum, G. clavariaeforme) Pókhálós gyümölcsfamoly (Scythropia crataegella) Galagonya gubacsszúnyog (Dasyneura crataegi) Levéltetű (Aphidoidae) Pajzstetű (Coccoidea) Levélbogarak Atkák Euonymus Lisztharmat (Microsphaera euonymi) Pókhálós kecskerágómoly (Hyponomeuta cognatella) Fekete répalevéltetű (Aphis fabae) Kecskerágó-pajzstetű (Unaspis euonymi) Fraxinus Kőrislevélsodró bolha (Psyllopsis fraxini) Kőrisbogár (Lytta vesicatoria) Kőrisgömbormányos (Stereonychus fraxinii) Kőrisgubacsatka (Aceria fraxinivora) Levél- és pajzstetvek Hedera Xantomónászos betegség (Xanthomonas hederae) Fillosztiktás levélfoltosodás (Phyllosticta hedericola) Vermikuláriás levélfoltosság (Vermicularia trichella) Fekete répalevéltetű (Aphis fabae) Pajzstetvek (Planchonia arabidis, Aspidiotus hederae) Atkák (Bryobia kissophila, B. praetiosa, Tetranychus urticae) Téli hidegre érzékeny a H. canariensis, H. colchica és fajtáik. Laurocerasus Babérmeggy glöospóriumos levélfoltossága (Gloeosporium phacidiellum) Levéllikasztó betegség (Clasterosporium carpophilum) Ligustrum 13

15 Vírusos betegség Foltbetegség (Microsphaera ligustri) Kéregelhalás (Myxosporium cingulatum) Fagyallevéltetű (Myzodes ligustri) Kőrisbogár (Lytta vesicatoria) Fagyalszender (Sphinx ligustri) Fagyaltripsz (Dendrothrips ornatus) Lonicera Lonicera-lisztharmat (Microsphaera lonicerae) Tatárlonc-levéltetű (Hyadaphis tataricae) Mahonia Rozsda (Cumminsiella sanguinea) Levélfoltosság (Phyllosticta mahoniae) Borbolyafélék levéldarazsa (Arge berberidis) Malus Vírusos, mikoplazmás betegségek Baktériumos rák, baktériumos hajtásszáradás Almavarasodás (Venturia inaequalis) Almalisztharmat (Podosphaera leucotricha) Levéltetvek, pajzstetvek Takácsatkák Pókhálós almamoly (Hyponomeuta malinellus) Üvegszárnyú almafalepke (Synanthedon myopaeformis) Platanus Színes faüszög (Ceratocystis fimbriata f. sp. platani) Platán gnomóniás betegsége (Apiognomonia veneta) Platán-csipkéspoloska (Corythusa ciliata) Platánmoly (Lithocolletis platani) Prunus Korábban a Rosaceae családon belül az összes csonthéjas termésű fajt ebbe a nemzetségbe sorolták. Az 1958-as Montreali Botanikai Kongresszuson a nemzetséget önálló alcsalád rangjára emelték (Prunoidae néven) és fajait 7 különálló nemzetségbe sorolták. Ezt az új nomenklatúrát sok ország és még több faiskola nem vette át, jelenleg pedig kompromisszumként a régi és az új elnevezést egyaránt érvényesnek tekintik. Jelen leírás a hazai botanikusok állásfoglalásával összhangban, a montreali elnevezéseket alkalmazza, annál is inkább, mert az így elkülönített nemzetségek szaporítása és nevelése is különbözik egymástól. Ennek megfelelően a megváltozott nevű Prunus fajok a következők: Régi név Új név Prunus amygdalus Amygdalus communis P. avium Cerasus avium P. davidiana Persica davidiana P. cerasus Cerasus vulgaris P. x cistena Cerasus x sistena P. fruticosa Cerasus fruticosa 14

16 Régi név Új név P. glandulosa Cerasus glandulosa P. incisa Cerasus incisa P. kurilensis Cerasus kurilensis P. laurocerasus Laurocerasus officinalis P. mahaleb Cerasus mahaleb P. mohácsyana Cerasus mohácsyana P. padus Padus avium P. persica Persica vulgaris P. pseudocerasus Cerasus preudocerasus P. serotina Padus serotina P. serrulata Cerasus serrulata P. subhirtella Cerasus herincquiana P. tenella Amygdalus nana P. triloba Amygdalus triloba P. yedoensis Cerasus yedoensis Ebben a bekezdésben csak a Prunus alnemzetségbe sorolt szilvatermésű fajok betegségeit, kártevőit soroljuk fel: Mézga kiválás Vírusos betegség Baktériumos rák Szilvarozsda Levéllikasztó betegség (Clasterosporium carpophilum) Csonthéjasok levélatkája (Vasates fockeui, V. cornutes) Levéltetvek (Aphidoidae) Pajzstetvek (Coccoidea) Lombrágó hernyók Levéldarazsak (Tenthredinidae) Pyracantha Baktériumos hajtásszáradás (Erwinia amylovora) Varasodás (Venturia pyracanthae) Pyrus Vírusos betegségek Baktériumos hajtáshervadás Körterozsda (Gymnosporangium sabinae) Közönséges körtelevélbolha (Psylla piri) Levéltetvek (Aphidoidae) Pajzstetvek (Coccoidea) Robinia Salix Klorózis Vírusos betegség Akácpajzstetű (Parthenolecanium corni) Csipkézőbogarak (Sitona ssp.) Akácgubacsatka (Vasates sp.) 15

17 Fűzfavarasodás (Venturia chlorospora) Rozsda (Melampsora spp.) Nagy nyárfalevelész (Melasoma populi) Kis nyárfalevelész (Melasoma tremulata) Közönséges levélbarkó (Phyllobius oblongus) Fehér kagylóspajzstetű (Chionaspis salicis) Fűzfa boszorkányseprűje (Eriophyes triradiatus) Levéltetvek (Aphidoidae) Levéldarazsak (Tenthredinidae) Sophora Eperfapajzstetű (Pseudaulacaspis pentagona) Japánakác-magdarázs (Eurytoma sophorae) Sorbus Syringa Szemzéselhalás (Diplodia sp., Cystospora sp., Fusarium sp.) Hajtáshervasztó darázs (Janus compressus) Levéltetvek (Aphidoidae) Pajzstetvek (Coccoidea) Farontó lepke (Cossidae) Vírusos betegség Baktériumos hajtáshervadás (Pseudomonas syringae) Lisztharmat (Oidium syringae) Orgona aszkohitás betegsége (Ascochyta syringae) Pajzstetvek (Coccoidea) Lombrágó bogarak Fagyaltripsz (Dendrothrips ornatus) Kőrisbogár (Lytta vesicatoria) Orgonamoly (Xanthospilapteryx syringella) Orgona levélatkák (Aceria saalasi, Phyllocoptes massalongoi, Tetra balási) Orgona-gubacsatka (Aceria lőwi) Tilia Ulmus Hárs levélfoltossága (Mycosphaerella millegrana) Levélfoltosodás (Gnomonia tiliae) Kéregfekély (Pyrenochaeta pubescens) Hárslevéltetű (Eucallipterus tiliae) Hársszender (Smerinthus tiliae) Hárstakácsatka (Schizotetranichus tiliarium) Hársgubacsatka (Eriophyes tiliae) Hárslevélatka (Vasates ballei) Pajzstetvek (Coccoidea) Szilfavész (Ceratocystis ulmi) Tüskés szilfapajzstetű (Gossyporia spuria) Szil hólyagos gubacstetve (Schizoneura lanuginosa) Szil zacskós gubacstetve (Tetraneura ulmi) 16

18 Viburnum Levélfoltosság (Ascochyta viburni) Répalevéltetű (Aphis fabae) Labdarózsa levélbogár (Galerucella viburni) Az esetleges károsítás mértékét (fagytól, melegtől, szárazságtól és egyéb tényezőktől) elsősorban a föld feletti növényrészeken kell megállapítani, 1-5-ös skálán. A vizsgálatokat végző személyeket delegáló testületek: Budapesti Corvinus Egyetem 1118 Budapest, Villányi út Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH, korábban OMMI) 1024 Budapest, Keleti Károly u. 24. Szakmai szövetségek: Dísznövény Szövetség és Terméktanács 1118 Budapest, Villányi út Magyar Arborétumok és Botanikuskertek Szövetsége (MABOSz) 1083 Budapest, Illés u 25. Zöldtetőépítők Országos Szövetsége 1118 Budapest, Villányi út Termelő v. faiskolai szövetségek Nyugat-Dunántúli Díszfaiskolák Egyesülete 9707 Szombathely, Béke tér. 1. Közép-magyarországi Faiskolások Egyesülete Magyar Rózsatermesztők Egyesülete 3771 Szeged, Hősök tere 5. Felhasználói szövetségek Magyar Kertészeti Árudák Egyesülete 1118 Budapest, Villányi út Magyar Kertépítő és Fenntartó Vállalkozók Országos Szövetsége 1149 Budapest, Mogyoródi út Magyar Önkormányzati Főkertészek, Díszkertészek, Kertépítők és Parkfenntartók Szövetsége 1118 Budapest, Villányi út Magyar Faiskolai Árudák Egyesülete 1112 Budapest, Budaörsi út 1092/5 hrsz. A márkanév odaítélése A gyorsított vagy normál certifikációs folyamat végén, annak pozitív eredménye esetén a Magyar Dísznövények Fajtagondnoksága határozott időre odaítéli a Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt márkanevet. Kiegészítő minősítés lehet még a mésztűrő ill. a várostűrő megjelölés. A márkanév hatályosságának javasolt időtartama 3 év, ezután az igénylő kérésére gyorsított eljárással (egyszeri ellenőrzés) további 3 évvel, a későbbiekben pedig 4-4 évvel meghosszabbítható. A márkanévvel ellátott növény paramétereinek pontos meghatározása: - részletes faj, ill. fajtaleírás (szöveges, az EU illetve az MgSzH előírásainak megfelelően), - a fajta megjelenésének fotó dokumentációja, - DNS vizsgálat eredménye, - egyéb megkülönböztető bélyeg(ek). 17

19 A márkanév megjelölése A márkanév megjelölése: Kontinentális klímán kipróbált, Magyarországon tesztelt elnevezéssel és márkajellel történik. (Márkajel mellékelve.) Budapest, június 16. Dr. Schmidt Gábor DSc egyetemi tanár, tanszékvezető 18

20 MELLÉKLETEK 1. sz. Melléklet Magyarország klímazonális növénytársulásai 1. ábra Magyarország dendrológiai körzetei és zonális erdőtársulásai (Babos I., 1951 és 1954; Danszky I., ; Zólyomi B., 1981; Pócs T., 1981 és Terpó A., 1972 munkáinak felhasználásával összeállította Schmidt G.) 1. Kisalföld; 2. Alföld; 3. Északi-középhegység; 4. Dunántúli-középhegység; 5. Dél-Dunántúl; 6. Nyugat- Dunántúl (Rajz. Földi H.) 19