Csupán egy szűkszavú jegyzőkönyvi bejegyzés tudósít az április 5-én lezajlott népgyűlésről: Egy pár ezerre menő közönség a városház udvarán és

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Csupán egy szűkszavú jegyzőkönyvi bejegyzés tudósít az 1848. április 5-én lezajlott népgyűlésről: Egy pár ezerre menő közönség a városház udvarán és"

Dóra Vinczené
8 évvel ezelőtt
Látták:

1 A zsidók kiűzése Március végén, április első napjaiban feszült légkör uralkodott a városban. Székesfehérvár lakossága is részese volt azon mozgalmaknak, amelyek a pozsonyi diéta törvényjavaslatainak uralkodói szentesítését követelték. Ezzel egy időben jelentkeztek a zsidó kereskedőket és iparosokat elmarasztaló megnyilatkozások is. A kereskedelem és az ipar terén jelentkező nehézségek, a pénz- és hitelviszonyok gyors romlása zsidóellenes hangulatot lobbantottak fel. Nem kizárólag helyi sajátosság volt a negatív közhangulat. Zsidóellenes megmozdulásra került sor több jelentős városban, így Pozsonyban, Kassán, Szombathelyen, Veszprémben és Pesten. A Pozsonyban március 19-én kirobbant zsidóüldözést az váltotta ki, hogy az országgyűlés valláskülönbség nélkül adott választójogot a polgároknak. Az a veszély fenyegette az izraelitákat, hogy kiutasítják őket az országgyűlésnek is helyt adó szabad királyi városból. Nemcsak az országgyűlési követek tiltakoztak a történtek ellen, hanem a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány is. Április 3-án a törvényhatóságokhoz eljuttatott rendeletben arra hívták fel a figyelmet, hogy fékezzék meg a zsidóellenes mozgalmakat. A rend fenntartására felszólító leiratban a kedélyek lecsillapítására törekedtek. Arról szóltak, hogy a zsidók új jogokat nem kaptak, nem is kapnak a következő országgyűlésig, csupán eddigi jogaikban tartatnak meg. Két nappal a rendelet kibocsátása után Székesfehérváron népgyűlés határozott; a zsidók három nap alatt hagyják el a várost. Közvetlen és közvetett okok egyaránt szerepet játszottak a határozathozatalkor. A közvetlen okokra fentebb utaltunk, a közvetettek abból fakadtak, hogy az 1840:29. tc. becikkelyezését követően a város lakosságának iparos és kereskedő rétege fennhangon, sokszor a tanácsot is támadó megnyilatkozásokban tiltakozott az izraeliták letelepedése ellen. 65

Ezzel egy időben jelentkeztek a zsidó kereskedőket és iparosokat elmarasztaló megnyilatkozások is.

2 Az évi adókivetés adatai alapján a megtelepedett zsidó kereskedő és iparos családfők száma elérte a 70 főt. Többségük gabonakereskedelemmel foglalkozott, de volt közöttük ötvösmester, szeszgyártó, olajgyártó, vaskereskedő, dohánykereskedő és szabómester is. Üzleteiket hat osztályba sorolták: elsőrendűnek bizonyult 3, másodosztályúnak 15, harmadosztályúnak 26, negyedosztályúnak 24, ötödosztályúnak 12 és hatodosztályúnak 12. A 70 kereskedő és iparos 92 üzlethelyiség tulajdonosa volt. Egy üzlettel 50-en rendelkeztek, két üzletet 19-en, három üzletet ugyancsak 19-en vezettek, s csupán egy kereskedő mondhatott 4 üzletet a magáénak. 56 A statisztikai adatokból is levonható a következtetés: a város kereskedelmi életét fellendítették, s a lakosság ellátásában is jelentős szerepet töltöttek be. Pulszky Ferenc 66

Üzleteiket hat osztályba sorolták: elsőrendűnek bizonyult 3, másodosztályúnak 15, harmadosztályúnak 26, negyedosztályúnak 24, ötödosztályúnak 12 és hatodosztályúnak 12.

3 Csupán egy szűkszavú jegyzőkönyvi bejegyzés tudósít az április 5-én lezajlott népgyűlésről: Egy pár ezerre menő közönség a városház udvarán és csarnokaiban egybegyűlvén számosan követelték, hogy a zsidók ügye iránt tanácskozás tartassék, mi is megtörténvén, közel harmadfél óráig tartott ingerült vitatkozás után a népgyűlés többsége az izraeliták ellen ellenszenvvel viseltetvén, elhatározta, hogy azok három nap alatt április 9-ig a városból kimenjenek, s az falragaszokkal közhírré tétessék, s ezzel a népgyűlés eloszlott. 57 A népgyűlés többsége kierőszakolta határozat a jelenlevőknek tehát nem egyhangú állásfoglalása volt. Bizonysággal az sem állapítható meg, kik voltak a félrevezetett tömeg hangadói, s az sem, kik ellenezték az izraelitákat megbélyegző és földönfutókká tevő határozatot. A népgyűlést követően azonban nem került sor az üzlethelyiségek felgyújtására, kirablására s pogromhangulat sem uralkodott a városban. A népgyűlés határozatáról április 7-én értesült a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány (MOIB). Miskey Ferenc polgármester arról számolt be, hogy a polgárok ingerültsége a zsidók ellen nem csillapodott, s a bizottmányi körlevél iránti engedelmesség is megtagadtatott. A városból érkező hírek határozott intézkedésre késztették a MOIB-ot. Pulszky Ferencet kormánybiztosi teljhatalommal Székesfehérvárra rendelték. Katonai megerősítés is érkezett a városba, s engedelmességre kötelezték a megyei és a városi törvényhatóságot. 58 Április 8-án érkezett a kormánybiztos Székesfehérvárra, s másnapra népgyűlést hirdetett. Az április 9-én Mórról megérkező lovasság a helyben állomásozó katonai alakulattal karöltve biztosította a rendet. Pulszky, miután tájékozódott a zsidóüldözés okairól, egy helybeli kereskedőt, aki a zsidóellenes hangulat és a népgyűlési határozat fő értelmi szerzőjének tartottak, magához rendelt. Letartóztatását és bebörtönzését küldetése sikeres teljesítésétől tette függővé. Több ezres tömeg várta a megyeháza előtti téren április 9-én a népgyűlés megnyitását. Pulszky megismételte a MOIB április 67

megtörténvén, közel harmadfél óráig tartott ingerült vitatkozás után a népgyűlés többsége az izraeliták ellen ellenszenvvel viseltetvén, elhatározta, hogy azok három nap alatt április 9-ig a városból

4 3-ai rendeletét, majd szólt kormánybiztosi megbízatásáról. Nevezetesen: a törvényes szabadság és rend érdekében a zsidók személy- és vagyonbiztonságát korlátozó április 5-i határozat megsemmisítéséről. Közbekiáltások zavarták a rendet, de a kormánybiztos igen határozott magatartása, a törvények tiszteletét követelő beszéde és a tömeget körülvevő katonaság jelenléte elhallgattatta az ellenállást szítókat. Pulszky a zsidóellenes határozatot megsemmisítette. Utasította a polgármestert, hogy hívja vissza az elmenekülteket, s a zsidók elöljárójával hivatalosan is tudassa az április 9-i határozatot. A város vezetőinek és polgárainak egy része sérelmesnek találta a rendelkezést. Küldöttségük azt kérte a kormánybiztostól, hogy az elűzöttek minden demonstráció nélkül, éjszaka térjenek vissza a városba. 59 A városi csendválasztmány április 10-i ülésének egyetlen tárgya a személy- és vagyonbiztonság megszilárdítása volt. A nemzetőrségre várt a kivezényelt katonai egységek mellett a rend biztosítása, a további konfliktusok megelőzése. Az 1600 összeírt nemzetőr közül 150 fő rendszeresen fegyvergyakorlatot végzett. A felfegyverzettek kiválasztásánál vagyoni és osztályszempontok domináltak, mert valamennyien a tisztesebbek osztályából kerültek ki. Már nem találkozunk azzal a radikális nézettel, amelyet a városi csendválasztmány március végén képviselt. A csendválasztmány határozata értelmében megkezdődött az alattomosan, hatósági engedelem nélkül a városba belopódzott izraeliták öszszeírása. Pulszky intézkedéseit követően nyílt összeütközésekre nem került sor; a város vezetői és polgárai a zsidók visszaköltözésekor ellenállást ugyan nem tanúsítottak, de a megkülönböztető határozatok, eljárások hónapokig megfigyelhetők voltak a tanács és a különböző választmányok munkájában. Különösen a csendválasztmány szállt szembe a városban élő zsidó kereskedőkkel: törvényellenes végzésben tiltotta meg a nemzetőrségbe történő felvételüket. 60 Hamarosan a város vezetői, de különösen Hamvasy került a támadások kereszttüzébe. Őt gyanúsították azzal, hogy az 68

Közbekiáltások zavarták a rendet, de a kormánybiztos igen határozott magatartása, a törvények tiszteletét követelő beszéde és a tömeget körülvevő katonaság jelenléte elhallgattatta az ellenállást

5 április 5-én hozott határozatról értesítette a miniszteri bizottságot. A Hamvasy ellen indított támadás alaptalannak bizonyult, az április 18-i népgyűlés előtt bebizonyosodott, hogy a polgármester és a főjegyző tájékoztatta a MOIB-ot. Május 7-én a városháza udvarán gyülekező tömeg a népgyűlés határozatát a miniszteri bizottsággal tudató levél és válaszlevelek felolvasát követelte. A tanács tagjai kezdetben elzárkóztak a követelés teljesítésétől, de miután az ingerültség fokozódását tapasztalták, engedélyezték a dokumentumok felolvasását. Ezt követően az árulót, bűnöst kereső tömeg lecsendesült, csendben feloszlott. 61 A kereskedő és az iparos polgárság által felszított zsidóellenes hangulat több mint egy hónapon át tartotta feszültségben a város lakosságát. Pulszky Ferenc kormánybiztos körültekintő eljárása, majd a város vezetőinek az ismételten jelentkező negatív megnyilatkozásokat csírájában elfojtó magatartása elősegítette a zsidó családok helyzetének megváltozását. 69

Május 7-én a városháza udvarán gyülekező tömeg a népgyűlés határozatát a miniszteri bizottsággal tudató levél és válaszlevelek felolvasát követelte.

Hasonló dokumentumok

A virilizmus érvényesülése a debreceni törvényhatósági bizottság szervezetében /1872-1929/

A virilizmus érvényesülése a debreceni törvényhatósági bizottság szervezetében /1872-1929/ Ölveti Gábor Magyarországon a dualista államberendezkedés a polgári társadalom kialakulásának és fejlődésének