A hulladékok eredete és története

Átírás

1 A hulladékok eredete és története Nem meglepő, hogy a szemét gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. A természet körfolyamatai során nem termelődnek felesleges anyagok. A lehullott falevelek, elpusztult élőlények mind-mind visszakerülnek a természetes körfolyamatokba, tápanyagul, nyersanyagul szolgálnak a többi élőlény számára. A természet hulladékmentesen dolgozik! Azoknak az anyagoknak egy része, amelyeket a mindennapi életünk során hulladéknak tekintünk, s kidobunk a kukába, a természetes folyamatok révén hasznosulhatnának is (pl. a szerves hulladékok: ételmaradékok, növényi részek stb.). Tehát a szemét alapvetően az ember tevékenysége során keletkezik, s ebben az értelemben olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a keletkezés helyén már nem hasznosíthatók, szennyezik a környezetet, természetet... Az első szeméttelepek Az első hulladéklerakót a régészek tárták fel Norvégiában: egy 320 méter hosszú, 65 méter szélességű és 8,5 méter magasságú szeméthalmot találtak, amely jórészt csontokból, cserepekből és hamuból állt. Eleink olykor-olykor begyújtották a kupacot, bizonyára, hogy megszabaduljanak a kellemetlen szagoktól és csökkentsék a szemét által elfoglalt helyet. Az antik világ Talán meglepőnek tűnik, de a görög kultúra (i. e körül) már ismerte a vízöblítéses toalett elvét. Számos ókori városban épültek vízelvezető rendszerek is, ahová a fürdők és a konyhák szennyvizét vezették. A szilárd hulladékot trágyaként hasznosították. Az ókori Róma i. e. 600-tól rendelkezett a Cloaca Maximával, amely egy 4 méter magas csatorna volt. Ezen kívül léteztek a szervezett szemétszállítás és a hulladéküzlet csírái is. Sötét középkor A mai hulladékkezelés, hulladékgazdálkodás nagyon sok elemét hordozó római-görög kultúrához képest a középkor ebben a tekintetben is vagy visszalé- 1

2 2 pést jelentett. A fekáliát és egyéb hulladékokat nemes egyszerűséggel az utcára borították. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között napirenden voltak a tömegpusztító járványok, a pestis, a kolera. Johann Wolfgang Goethe így foglalta össze tapasztalatait az 1786-os Velencéről:... A szemetet ugyan tilos a lagunákba önteni, de az esőnek nem lehet megtiltani, hogy az utcasarokra lökött szemetet bele ne mossa a lagunákba, és ami még rosszabb be ne dugítsa a lefolyókat. Ha kiadósan esik, a főterek víz alá kerülnek: kellemetlen mocsok. Mindenki káromkodik és szitkozódik. Ám ha ismét szépre fordul az idő, senki sem gondol többé a tisztaságra... Párizs városa volt az első, amely felismerte az összefüggést a hulladék és a járványok között, így 1843-tól magánvállalkozások szállították el a városból a szemetet. Csak az egész Európát végigpusztító kolerajárványok után szánták rá magukat az emberek s miután Robert Koch kimutatta a közvetlen összefüggést a higiéniai viszonyok és a betegségek közt, hogy foglalkozzanak a hulladékproblémával, megszervezzék a városi szemétszállítást és a csatornahálózatokat, s újra feltalálják a vízöblítéses WC-t Párhuzamok és különbségek a XX. század végével A hulladékok összetételében található a legnagyobb különbség: míg a régebbi korok hulladéka főként szerves alapú volt, addig a jelené nagy mennyiségben tartalmaz életre közvetlenül veszélyes anyagokat, természetidegen, nem lebomló maradékokat. Így a szakszerűtlenül tárolt hulladékok, illegális lerakók ugyanúgy veszélyeztetik az ivóvízbázisokat, ugyanúgy szennyezik a talajt, levegőt, mint egykor. Jelentős különbség az is, hogy manapság a szerves alapú, tehát biológiai úton lebomló (komposztálható) maradványok is haszontalannak minősülnek, azaz a kukában és a lerakókon kötnek ki. Természetesen a mennyiségi jellemzők is gyökeresen megváltoztak. Például az Amerikai Egyesült Államok polgárai fejenként háromnegyed tonna hulladékot termelnek egy év alatt, míg a magyarok fél tonnát.

3 A hazai hulladéktermelés áttekintése Hazánkban évente (nagyságrendileg) 80 millió tonna szilárd hulladék keletkezik, melyből kb. 75 millió tonna termelési (ipari és mezőgazdasági) és közel 5 millió tonna a települési hulladék. Folyékony hulladékból (szennyvíz) kb millió m 3 keletkezik évente (ez csak a szennyvízcsatornákon át elvezetett mennyiség!) ban a befogadóba tisztítatlanul bocsátott szennyvíz napi mennyisége 726 ezer m 3 volt. Magyarországon az évek során felhalmozódott hulladék mennyisége kb. 500 millió tonna, amelynek nagy részét szakszerűtlen módon tárolják az ország különböző pontjain. Mi történik a szeméttel? A települési szilárd hulladék 82%-a szervezett gyűjtőhálózatokon keresztül kerül az ország közel 2700 lerakójára. Ezen hulladéklerakók mindössze 10%-a felel meg az aktuális környezetvédelmi és közegészségügyi előírásoknak: azaz a szemét nincs megfelelően szigetelve, szivárog, légszennyező hatású, vagy nincs megfelelő módon elzárva, őrizve a telep. Hazánkban sajnos jelentős az illegális hulladéklerakás is. Ebben az esetben a tájképi romboláson túl az időjárás viszontagságainak is maximálisan ki van téve a hulladék. A benne lévő mérgező anyagokat a csapadékvíz akadálytalanul mossa be a talajba, talajvízbe, s a szerves bomlás során keletkező metán közismerten hozzájárul a klímaváltozáshoz. Gyakran hallhatunk arról, hogy a hulladékot égetni is lehet, s ezzel energia termelhető. Ez azonban az érem egyik oldala. Égetőművet gazdaságosan üzemeltetni legalább kétszázezer háztartás megléte esetén érdemes, így nem csoda, hogy kommunális hulladékot egyedül Budapesten égetnek. A technológia alkalmazása ellen is számos érv szól: a gáznemű légszennyező anyagok teljes körű visszatartása megoldatlan (megoldhatatlan?) probléma, s ennek egészségügyi hatásai is kiszámíthatatlanok. A kommunális hulladékban egyre markánsabban jelentkező műanyagok elégetésekor például olyan anyagok szabadulnak fel, mint például az emberiség történetének legveszélyesebb mérgei, a dioxinok és furánok. A visszamaradt égetőművi pernye, salak, hamu pedig mérgező összetevők egész sorát tartalmazó anyag, amelynek elhelyezése, ártalmatlanítása alapkövetelmény. Nem túlzás kijelenteni, hogy égetéssel pusztán a hulladék kémiai összetétele, mérgezettségi foka változik, s a probléma újratermelődik. 3

4 4 A hulladékégetés nem hulladékgazdálkodás! A keletkező települési folyékony hulladék közel háromnegyed részét csatornahálózatokon keresztül vezetik a szennyvíztisztítókba. A szennyező anyagok nagy részét zsírok, cukrok, fehérjék, mosó- és tisztítószerek jelentik, de jelentős a papír mennyisége is. Az ipari és mezőgazdasági hulladékok mennyisége a szocialista nehézipar visszaesésével jelentősen mérséklődött. Ám az elavult, korszerűtlen technológiák alkalmazása még így is aránytalanul sok szemetet produkál. Nem ritka az illegális-félillegális kibocsátás. Komposztálóüzemek hiánya folytán jelenleg a húsipari hulladékok feldolgozása, takarmányként való hasznosítása megoldott. A veszélyes hulladékok vagy azok bomlástermékei közvetlen veszélyt jelentenek a környezetre és az élővilágra. Magyarországon évente 2.,5 millió tonna keletkezik, és ehhez járul még évi 1 3 millió tonna vörösiszap, amely az alumíniumgyártás mellékterméke. A mai magyar veszélyeshulladék-helyzetről szinte lehetetlen reális képet nyújtani, hiszen az adatok nehezen hozzáférhetők, s nem túl hitelesek. (Elméletben a veszélyes hulladékok minden grammjáról, minden milliliteréről számot kellene adni a termelőnek.) A háztartási hulladék Ez az a hulladéktípus, amely általunk termelődik, öszzetételét, mennyiségét valamennyiünk befolyásolja életmódján, fogyasztási szokásain keresztül. Az átalakuló gazdaság, a fogyasztásra berendezkedett társadalom, a bevásárlóközpontok megjelenése mind-mind közvetlenül érintette a hulladék menynyiségét és minőségét, ezáltal Magyarország környezeti állapotát is. Fogyasztási, vásárlási szokásaink átalakultak az utóbbi évtized során, az áruházak polcain soha nem látott áruválaszték jelent meg, általánossá váltak a termékreklámok, s más, fogyasztásra, vásárlásra buzdító közvetlen vagy közvetett kampányok a leárazástól a kupakpontos akciókig. A fogyasztás, vásárlás mindennapos tevékenysége az önkifejezés egyik eszközévé vált. Az összefüggés világos: minél nagyobb mérvű a fogyasztás, annál több hulladék termelődik.

5 Mi van a kukában? A választék széles. Érdemes mindenkinek végiggondolni, hogy mi mindent dob ki egy hét leforgása alatt... kiolvasott újságok, kiürült üvegek, műanyag palackok, kimerült elemek, gyógyszermaradékok, kiégett villanykörték, ételmaradék, kiürült fémdobozok (konzerv, üdítő), rossz ruhák, üres vegyszeres, illatszeres flakonok, mosó- és tisztítószerek csomagolásai, használt zsírok és olajok... no és a sehová be nem sorolható, ún. társított csomagolóanyagok, a Tetra, Combi stb. dobozok, amelyek karton-műanyag-fém összepréselt kombinációi. Ebből a felsorolásból is látható, hogy a lakosságnál termelődő szemét bőséggel tartalmaz veszélyes összetevőket is, amelyeknek nem lenne szabad a lerakókra kerülniük... A háztartási hulladék összetétele Érdemes röviden áttekinteni, hogy egy átlag háztartás milyen típusú hulladékokat termel, ezeknek milyen tulajdonságai vannak, s újrahasznosítási szempontból milyen szerepet játszhatnak, s esetleg hogyan előzhetjük meg a termelődésüket. 1. PAPÍRHULLADÉKOK A papír előállítása élő fákat igénylő, meglehetősen energiaigényes folyamat, amely során mérgező, klórtartalmú melléktermékek (szennyvizek) keletkeznek. Alapvetően három papírfajtát különböztetünk meg: a fekete-fehér és színes újságot és a hullámkartont. (Vigyázat! Az üdítőitalok, ivólevek, tejtermékek csomagolásánál mostanában elterjedt dobozok összepréselt karton-műanyagalumínium kombinációból állnak. Ezek az ún. társított csomagolóanyagok. Alkotóik nehezen választhatók külön, így a doboz újrahasznosítása hatékonyság szempontjából megkérdőjelezhető!) A hulladékpapír tiszta állapotban feldolgozható, értékes másodnyersanyag. Nem kerülhet azonban közéjük idegen anyag (indigó, műanyag, fém, sav, szerves anyag). Pl. a gyorsétkezdékben termelődő, zsiradékkal szennyezett papírokat hiába gyűjtik szelektíven, az már újrahasznosításra alkalmatlan, s így jobb híján a szeméttelepen végzi! Az újrahasznosított papírból készített termékek használatával energiát, pénzt takaríthatunk meg, nem beszélve arról, hogy nem kell újabb fákat kivágni, és nem keletkezik nagy mennyiségű szennyvíz sem (a cellulóz fehérítéséhez mérgező klórvegyületeket használnak). 5

6 2. FÉMHULLADÉKOK Kevésbé jellemző, hogy a háztartásokban fémhulladék önmagában keletkezzen, főleg elhasználódott, elromlott tartós fogyasztási cikkek (műszaki, háztartási) alkotóelemei tartalmaznak fémeket. De az elromlott csaptelepek, kilukadt csövek, zománcozott lemezek, fehérbádog konzervdobozok is ide tartoznak. Ezen kívül autókarosszériák burkolataként illetve különböző színesfémhulladékként (alumínium, vörösréz stb.) találkozhatunk velük. Ezen területen létezik felvevőpiac, hiszen a színesfémhulladék nagyon értékes másodnyersanyag, s a hulladék eljut a potenciális újrahasznosító helyekre is. A fémeknél hangsúlyosan kell megemlíteni a fém italosdobozok problémáját. Ezek jellemzően alumíniumból készült eldobó csomagolóanyagok, amelyekre számos országban betétdíjat vetettek ki, illetve betiltották őket! Hazánkban egyelőre korlátlanul forgalmazhatóak 3. GUMIHULLADÉK Itt főleg mindennapi közlekedési eszközeink révén termelődik a hulladék, amelyet az építőipar tud hasznosítani útburkolatok előállításához. Az autógumik élettartama egyébként a közismert újrafutózásos módszerrel növelhető, így kevesebb hulladék termelődik és ritkábban. Elterjedt a gumi égetése is, ami súlyos levegőszennyezéssel jár. Soha, semmilyen körülmények között ne tegyünk ilyet, s erre figyelmeztessük embertársainkat is. 4. SZERVES HULLADÉKOK Talán nem is gondolnánk, de kukánk harmadát foglalják el a különböző szerves eredetű hulladékok. Ezek az anyagok mind-mind értékesek számunkra, s rendelkezésünkre áll az a módszer is, amelylyel megoldhatjuk a hasznosításukat. Ez a módszer a komposztálás. Jelentősége, hogy természetes anyagokkal javíthatjuk vele a talaj minőségét. ( E témáról később bővebben szólunk!) 6

7 5. MŰANYAGOK Tipikus civilizációs karriertörténet: a műanyag ipar rengeteg pénzt költött fejlesztésre, a termékek elterjesztésére, a reklámra, ám senki nem foglalkozott azzal, hogy a műanyagok előbb-utóbb hulladékként fognak jelentkezni. Az egykor jól működő betétes rendszerek (visszaváltható üveg) helyett az utóbbi években terjedtek el a különböző műanyagok. Ezen kívül egyéb élelmiszerek, vegyszerek, kozmetikumok egy része, a mosó- és tisztítószerek is műanyagban kerülnek forgalmazásra. Elvileg a fajtatiszta műanyag hulladék feldolgozható, ehhez azonban típusjelöléssel kell ellátni a csomagolóanyagokat. Noha mindennapi életünkben kikerülhetetlenül jelen lévő anyagokról van szó, kívánatos lenne használatuk mérséklése, különös tekintettel a folyékony élelmiszerek csomagolásaira (0,5 2 literes műanyag palackok): visszagyűjtésük megoldatlan, újrahasznosításuk minimális, nem lebomlóak, mérgező adalékanyagokat tartalmaznak, amelyek gyakran kioldódnak a műanyagból, szennyezve a benne tárolt élelmiszert, később a vizeket, levegőt, talajt. Kiváltásukra a betétdíjas rendszerek lennének a legalkalmasabbak, azonban ezek visszaszorítását sajnos a nem megfelelő jogi eszközök is elősegítik. Mindennapi műanyagaink Érdemes röviden áttekinteni a háztartásokban leggyakrabban előforduló műanyagokat, hisz azok összetétele, tulajdonságai jelentősen különbözőek, így hulladékként is másként viselkednek. A polietilén (PE, HDPE, LDPE) és polipropilén (PP) alapanyaga önmagában nem mérgező, azonban a gyártás során számos mérgező adalékanyagot kevernek bele (pl. klór, fényvédő szerek). Felhasználási területük széles: kannák, hordók, ballonok, nem átlátszó palackok, buborékfóliák, kozmetikumok csomagoló-anyaga. A tiszta polietilén fólia anyagában újrahasznosítható (pl. tejeszacskók), ám a szennyezett erre már nem alkalmas. A polietilén-tereftaláttal (PET) Magyarországon visszaváltható műanyag palackként találkozhatunk a leggyakrabban. 7

8 Ez a termék kedvező tulajdonságait ütésálló, UV-álló, szilárd, hőálló a belekevert adalékanyagoknak köszönheti. Az üdítőitalok csomagolására használt PET-palack hamar elöregszik, 4-5 újratöltés után selejtezésre kerül. Egy betétes üveg kb újratöltést bír ki A polisztirol (PS) kemény, átlátszó műanyag, ám vegyszerállósága gyenge. Alapanyagai mérgezőek. Ebből készülnek a tejes-, tejfölöspoharak, mélyhűtött élelmiszerek habosított csomagolásai és a hungarocell termékek. Betonadalékként újrahasznosítható, ám jórészt szerves anyagokkal szennyezetten a szemétlerakókra kerül. A PVC (poli-vinil-klorid) olcsó, átlátszó és vegyszerálló. Emiatt a vegyipar is előszeretettel alkalmazza. Rendkívüli hátránya, hogy égésekor sósav és dioxin szabadul fel. Utóbbi az emberiség történetének legveszélyesebb mérge. A csomagolóipar ezért elkezdte más anyagokkal kiváltani a PVC-t, amelyből egyre inkább tartós termékeket gyártanak (padlók, nyílászárók, csövek). 6. ÜVEG Az egyetlen olyan hulladékfajta, amely külső behatásokra nem változtatja meg a tulajdonságait. Több típusa van: az öblös üveg és a síküveg. Előbbiek a hagyományos befőttes, italos üvegek, utóbbiak az ablaküvegek. Anyagában könnyen újrahasznosítható, könnyen tisztítható, mivel a műanyag palackokkal ellentétben nem veszi át a benne tárolt termékek szag- és ízanyagát (aromasemleges). A folyékony élelmiszerek tárolására különösen alkalmas, mert azzal nem lép reakcióba, minősége sem változik meg a benne tárolt anyagok miatt. Egy-egy üvegpalack újratöltést is kibír, majd azután anyagában újrahasznosítható. A jól működő betétdíjas rendszer összeomlását a multinacionális vállalatok okozták, amelyek nem hajlandóak foglalkozni a betétdíjas göngyölegekkel, hanem eldobó, egyszer használatos csomagolóanyagokat forgalmaznak. Ezzel a csomagolóanyagok szállításának, kezelésének kérdését is sikerült áthárítaniuk a fogyasztóra, hiszen ők fizetik a szemétdíjat. A jövőre nézve döntő fontosságú a meglévő visszaváltható rendszerek támogatása és előnybe részesítése a műanyaggal szemben. 8

9 7. TEXTILHULLADÉKOK A háztartásokban nem termelődik túl nagy mennyiségben. A tisztán természetes alapanyagú textilhulladékot az ipar szívesen fogadja, ám a kevert, műanyag-textil alapú termékek felhasználása korlátozott. Gyanítható, hogy a keletkező textilhulladék legnagyobb része a szemétlerakókra kerül. 8. HÁZTARTÁSI VESZÉLYES HULLADÉKOK Különleges kezelést igénylő (veszélyes) hulladékok elsősorban az ipari és mezőgazdasági termelés, felhasználás során keletkeznek. Azonban mindannyiunk háztartásában előfordulnak olyan anyagok, amelyekkel mindenki egy kicsit nagyobb gondossággal bánik (pl. a hypo, az akkumulátor, ragasztók, festékek, oldószerek stb.) Ezek az anyagok és göngyölegeik használat után a többi háztartási hulladék közé kerülnek, noha azzal együtt nem kezelhetőek! Ennek ellenére mégis a kukába kerülnek, azaz ezek is a lerakókon kötnek ki környezeti időzített bombaként. Így viszont a háztartásokból kikerülő veszélyes hulladékok környezetre való veszélyessége is nő, hiszen szakszerű kezelésük, ártalmatlanításuk elmarad, s az időjárás viszontagságainak kitett lerakókon a mérgek akadálytalanul szivárognak a talaj- és élővizekbe, földbe, levegőbe. A jelenlegi jogszabályok értelmében az ipari üzemeknek, vállalkozásoknak a veszélyes hulladék minden grammjáról, minden milliliteréről bevallást kell készítenie a szakhatóság felé. Ez a metódus természetesen a háztartások esetében nem alkalmazható, így a helyi önkormányzatok, illetve a kommunális szolgáltatók felelőssége, hogy valamilyen szelektív gyűjtési technikával (pl. egyes budapesti kerületekben és vidéki nagyvárosokban gyakorolt járdaszéli szelektív gyűjtéssel) a problémát kezelni tudja. Miért veszélyesek ezek az anyagok? Azért, mert alkotóik töményen, koncentráltan tartalmazzák az élővilágra, az emberre és a környezeti elemekre vonatkozó mérgező, fertőző hatást. Általánosságban véve a következőket nem szabadna tenni a veszélyes hulladékokkal: lefolyóba, WC-be önteni, elégetni, háztartási szemétbe dobni, élővizekbe és a talajba juttatni. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy nemcsak maguk az anyagok, hanem göngyölegeik, csomagolóanyagaik is veszélyes hulladéknak minősülnek! 9

10 10 Mi az, ami veszélyes hulladéknak számít? A következőkben részletesen bemutatjuk ezeket az anyagokat, és megpróbálunk rájuk környezetbarát alternatívát kínálni. Elhasznált sütőolaj, zsiradék: főleg növényi eredetű hulladékok. Ma már lehetőség van a szűrés és ártalmatlanítás utáni ipari felhasználásukra. Amit érdemes szem előtt tartani a használatukkal kapcsolatban: nem szabad túlhevíteni, és túl sokszor sütni benne, s érdemes kipróbálni az olaj nélküli sütési módokat is. Gyógyszermaradékok: elvileg a gyógyszertáraknak kötelességük visszavenni. Érdemes a gyógyszerek kiváltásánál csak a felét megvenni, s ha elfogyott, akkor kiváltani a többit. A környezetre fokozottan veszélyes anyagokról van szó! Szárazelem: jellemzően rövid használati idejű termékek, (költségük sokszorosa a hálózati áraménak) így hamar megjelennek a kukában. A bennük levő nehézfémek különösen veszélyesek a környezetre. Eredetük, összetételük sokszor kétséges (külföldi eredetű, piacos elemek). Helyettük ajánljuk az újratölthető akkumulátor-elemeket, amelyek élettartama sokszorosa a klasszikus elemekének. Ha pedig elektronikai termékeket vásárolunk, a kizárólag elemmel működő szerkezetek megvételét elkerülhetjük. Akkumulátor: újrahasznosításuk ma már megoldható. Fontos, hogy minél tartósabbakat vásároljunk, így legalább ritkábban jelentkezik hulladékként. Szakszerűtlenül szétszedni szigorúan tilos, mert az akkumulátorsav belélegezve és bőrre kerülve egyaránt súlyos egészségkárosodást eredményez! Ha illegálisan, ellenőrizetlenül kerül ki a környezetbe, akkor is óriási veszélyt jelent! Fénycsövek, világítótestek, lázmérő, hőmérő: e termékek wolframot illetve higanyt tartalmaznak, amelyek a legveszélyesebb nehézfémek közé tartoznak. Újrahasznosításuk jelenleg nem megoldott, így esetleges szelektív gyűjtésük után legfeljebb átmenetileg tárolhatók. Manapság azonban már széles körben hozzáférhetők a különböző energiatakarékos, lényegesen hosszabb élettartamú világítótestek (kompakt fénycsövek), amelyek mind hulladékgazdálkodási, mind energiahatékonysági szempontból kedvezőbbek számunkra. Háztartási vegyszerek (savak, lúgok, mosó- és tisztítószerek stb.): ezek csomagolása is veszélyes hulladék. Általában a szennyvízzel együtt kerülnek ki a lakásokból, így a kezelésük a szennyvíztelepekre hárul. Léteznek környezetbarát alternatívák, melyekkel használatuk kiváltható.

11 Piperecikkek, kozmetikumok: a felhasználásukból keletkező hulladék mennyisége nem jelentős, nagyobb gondot okoznak a kiürült flakonok, mivel a csomagolás itt is veszélyes hulladéknak minősül. Ugyanakkor különböző, növényi eredetű kozmetikumok használatával elkerülhető a veszélyes hulladék folyamatos termelése. Fáradtolaj, olajos hulladékok: mivel ezen anyagok csomagolása is veszélyes hulladék, fontos, hogy megfelelő kezelésben részesüljenek. A benzinkutaknál általában le lehet(ett) adni a kiürült csomagolóanyagokat, míg a gépkocsik javíttatásánál előnyben lehet részesíteni a szervizeket, amelyeknek a veszélyes hulladék minden grammjával el kell számolni! Növényvédő, gyom- és rovarirtó, gombaölő szerek: használatuk panelházas övezetben teljesen felesleges. Nagy környezeti veszélyességű mérgekről van szó, melyek csomagolóanyagai is veszélyes hulladékok. Használatuknál fokozott óvatosság szükséges. Fontos, hogy csak mértékkel használjuk őket, és ha lehet, a környezetbarát változatokat keressünk. Barkácsolási segédanyagok (festék, oldószer, hígító, lakk): csomagolásuk, göngyölegeik szintén veszélyes hulladékok, egészséget súlyosan károsító anyagok. Fontos, hogy csak azt a szükséges mennyiséget tároljuk otthonunkban, amit rövid időn belül felhasználunk. Elektronikai hulladékok: meglehetősen új elem a kommunális hulladékban, ám mennyisége évről évre növekszik. Egy átlagos európai háztartásban kb kg össztömegű elektronikai eszköz található, amelyből évi kg hulladék keletkezik. Ezek összetételében dominánsak a műanyagok és különböző minőségű fémek. Az olajradiátorok és a hűtőszekrények klórozott-fluorozott szénhidrogéntartalmuk miatt (CFC, HCFC) hulladékai különleges elbánást igényelnek. Általában azt tanácsolhatjuk, minél hosszabb élettartamú elektronikai termékeket válasszunk, hogy minél ritkábban keletkezzen elektroszemét. Eldobható pelenka: a hetvenes évek elejétől kezdett elterjedni ez a tipikusan civilizációs megoldás. Azóta elértünk odáig, hogy egy átlag nyugat-európai csecsemő 1 tonna fekáliával szennyezett pelust produkál, mire szobatisztává válik. Az eldobható pelenkával szemben reális alternatívát kínál a mosható nadrágpelenka, amely egyrészt több babát is kiszolgál, másrészt pedig töredékére csökkenthető a veszélyes hulladék mennyisége is. 11

12 A HÁZTARTÁSI HULLADÉKOK JELENTŐSÉGE Bár a keletkező összes szilárd hulladéknak csak egy viszonylag kis részét képezi a kommunális hulladék (évi 106 millió tonnából kb. évi 6 millió ), a témakör a mindennapi életünkben ennél jóval nagyobb szerephez jut. Ennek okai: A háztartási hulladék témája majd minden állampolgárt közvetlenül érint, hiszen a hulladéktermelés és eldobás mindennapos ténykedésük része. Ezt a hulladékfajtát ott, helyben kell kezelni, s ezért a települési önkormányzat tartozik felelőséggel. Ha mélyére nézünk a problémának, a következő összefüggéseket fedezhetjük fel életmódunk és a hulladéktermelés között: 1. Mindennek mi fizetjük meg az árát! Majd mindenért, amit ma szemétbe dobunk, korábban pénzt kellett kiadnunk. Szinte hihetetlen, de tény, hogy egy-egy termék fogyasztói árának 10 50%-át teszi ki annak tényleges előállítási és nyersanyagköltsége A szállítás, a reklámozás, a csomagolás, az eladó-viszonteladó profitja pedig mind-mind a mi zsebünket terheli! A folyamat végén ott van a szemétdíj, a lerakás költsége, amelyet szintén ránk, fogyasztókra hárít a kereskedelem. A kérdés önmagától adódik: miért én fizessek a mammutcégek milliós-milliárdos reklámkampányaiért? 2. Elfogyóban a Föld! Az elfogyasztott anyagi javakhoz a Föld gyorsan fogyó nyersanyagkészleteit használjuk fel gyártásuk jelentős energiafelhasználással és környezetszennyezéssel jár. A tiszta, egynemű hulladék értékes másodnyersanyag elégetésük, szemétbe dobálásuk felelőtlen pazarlás. 3. A termelési hulladék többszöröse a kommunálisnak! A termék kukába kerülő hulladéka legtöbbször elenyésző ahhoz a hulladékmennyiséghez képest, mint amennyi a termék gyártása során keletkezett ipari hulladék. 12

13 A HULLADÉKTERMELŐ ÁLLAMPOLGÁR A kommunális hulladék tehát jellemzően a termelési és fogyasztási folyamat végén, a háztartásban keletkezik. Otthoni fogyasztási szokásaink és a keletkező hulladékainkhoz való viszonyunk meghatározó a szemét mennyiségére és összetételére nézve. Vásárlói döntéseink, szelektív gyűjtésre való hajlamunk közvetlenül, környezettudatosságunk és kritikus fogyasztói magatartásunk pedig közvetve hat ki a hulladékgazdálkodásra. De igaz ez fordítva is: a hulladékok megelőzését szolgáló döntéseinket az áruválaszték milyensége, a kereskedelem hozzáállása nagyban behatárolja. Tapasztalataink szerint mindannyiunkban megvan a jó szándék, az a pozitív hajlam, hogy valami hasznosat tegyünk a környezetünkért. A baj az, hogy elfelejtettük: hogy a szerves anyagot vissza lehet juttatni a természetbe, hogy hulladékügyben a megelőzés a legolcsóbb és legfontosabb és a kidobálás helyett hasznosabb az újrahasználat vagy az újrahasznosítás, hogy a termékek egy része veszélyes anyagokkal terhelt, melyek a lerakókon aktivizálódva a jövő nemzedék életfeltételeit rontják. Azonban a pozitív hozzáállás kevés, ha nem tudjuk vagy nem akarjuk megtalálni azokat az (anyagi és nem anyagi) lehetőségeket, melyekkel közvetlenül is érdekeltté válhatunk az együttműködésben. 13

14 14 MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGEK A hulladék-megelőzés, avagy hogyan lesz a reklámból szemét? A legjobb hulladék az, ami meg sem termelődik! A nem létező szemét nem szennyez és nem kerül pénzbe. Az imént már utaltunk rá, hogy egy-egy termék előállítása korántsem kerül annyiba, mint amennyi végül az ára lesz, s hogy egy sor járulékos költséget is a vásárlóra hárítanak. Ebből a szempontból nagyon fontos megvizsgálnunk a reklámok szerepét. Reklám, Te mosolygó hulla! Hazánkban a rendszerváltás előtt is létezett a reklám intézménye, ám a kilencvenes évek elejétől valósággal elszabadult a pokol. A sajtóban, rádióban, televízióban, a társadalmi és sporteseményeken lassan fontosabbak lesznek a hirdetések, mint maga a rendezvény, a műsor. Szabad a piac, így megfelelő korlátozóeszközök híján a reklám befurakszik minden pillanatunkba, erőszakosan, gátlástalanul mosva át az agyakat: fogyassz, vegyél, s aztán dobd el! Érdemes megfigyelni, milyen is a termékreklám természete: szívesen szerepeltet kisgyermeket, állatot, bomba nőt, ismert színészt, hogy javítsák a termék kelendőségét, sűrűn látható, amint laboreredményekre, szakmai szervezetek véleményére ( Zabhegyezők Világszövetsége ), közvélemény-kutatási adatokra hivatkozik, hogy a hitelesség látszatát keltse, egy-egy termék birtoklása pozitív érzéseket és érzelmeket ígér ezzel rombolva emberi kapcsolatainkat. A reklám igazi funkciója a termékről szóló fontos információk reális, elfogulatlan közlése lenne. Ehelyett azonban nem létező csúcsérzésekről, birtoklással kapcsolatos élményekről van szó. Egy olyan életstílust próbál a reklámipar kívánatossá tenni, amelynek lényege, hogy minél gyakrabban cseréljük ruhatárunkat, autónkat, háztartási eszközeinket, használati tárgyainkat, akkor is, ha erre nincs szükség. A fogyasztók java azonban nem képes ilyen életstílust fenntartani, így a folyamatos csábításnak kitett emberek hamar úgy érzik, hogy elhibázták életüket A teljesíthetetlen, kielégíthetetlen vágyak rosszkedvet, haragot, agressziót gerjesztenek... Közben az áru valós használati értékéről, egészségügyi és környezeti vonatkozásairól egy hangot sem

15 hallhatunk (hacsak a gyártó érdeke nem azt kívánja). A termékreklám valódi természetét hűen jellemzi egy francia reklámügynökség vezetőjének ars poeticája: A reklám feladata, hogy ráébressze a fogyasztót legrejtettebb vágyaira. Ezeknek a felszínre hozásával teremti meg a vásárlási kedvet, a mi hanyatló fogyasztói társadalmunk egyedüli motorját (Jacques Séguéla, Euro-RSCG) Ne feledjük: A reklám a legnagyobb közvetett adó! A csomagolóanyagokról A háztartási hulladék java részét a csomagolóanyagok teszik ki. Céljuk a figyelemfelkeltés, így színesek, csicsásak, sokszor a ráfestett életképek is a nélkülözhetetlenséget sugallják A csomagolás a reklámhoz hasonlóan már rég nem tölti be eredeti küldetését. Hiszen egykoron a csomagolás az áru szállíthatóságát és tárolhatóságát segítette elő. A célszerű, olcsó, hosszú életúttal rendelkező csomagolóanyagokat felváltotta a drága, a csicsás, a felesleges, és nagy mértékben tért hódítottak a különböző műanyagok is. Ezek sokszor többe kerülnek magánál a benne tárolt terméknél is! A CSOMAGOLÓANYAGOK TÍPUSAI: Egyutas (eldobó) csomagolások: azonnal a szemétbe kerülnek, így rengeteg nyersanyag, energia, pénz megy veszendőbe, ráadásul a környezetet is terhelik (fémdobozos és műanyagpalackos italok, a fém-műanyag-karton összetételű üdítős és tejesdobozok társított csomagolóanyagok-, kiporciózott élelmiszerek habtálcái, tejfölös-joghurtos műanyag pohárkák ). További közös tulajdonságuk, hogy az ilyen csomagolóanyagok gyártói semmiféle felelősséget nem vállalnak az általuk létrehozott hulladékért. Az egyutas csomagolások legproblematikusabb formája az úgynevezett társított csomagolóanyag (Tetra és Combi-akármik), amelybe ivóleveket, tejtermékeket töltenek. Összepréselt karton-polietilén-alumínium kombinációról van szó, melynek alkotóelemei szétválasztása energia- és vízigényes. Másrészt a karton anyagául szolgáló fa skandináv eredetű (szállítás és erdőirtás!), a műanyag kőolajszármazék, az alumínium gyártásának melléktermékei (vörösiszap) pedig veszélyes hulladékok. 15

16 16 Összességében az alapanyagok bányászata, a doboz gyártása, használata, majd hulladékká válása során minden szinten állandó hulladéktermelés folyik, a folyamat végén pedig a csomagolóanyag a szeméttelepen végzi Többutas csomagolások: ennek tipikus példája a betétes üveg. Az ital alkalommal újratölthető palackban van, majd elöregedése esetén anyagában újrahasznosítható. Ebben az esetben szilárd hulladék termelődésről nem beszélhetünk. Ez a megoldás jó a környezetnek, a vásárlónak, de nem jó a multinacionális vállalatnak, amely nem óhajt pénzt és munkaerőt pazarolni a visszagyűjtő hálózatra, a betétdíjra, a göngyölegekkel való foglalatoskodásra. Jelek és feliratok Bizonyára mindenki ismeri az alábbi jeleket és feliratokat, amelyeket különböző csomagolóanyagokon fedezhetünk fel: 1. Eldobó palack felirat az újrahasznosítás jelével (pl. 0,33 literes Theodora Quelle ásványvíz): ez csupán a visszaforgatás lehetőségét jelöli, nem pedig azt, hogy a palack hulladéküvegből készült. 2. Der Grüne Punkt ( Zöld Pont ; német import termékek jelölése, de olykor magyarokon is feltűnik, pl. a Detki Állatfigurás Gyerekkeksz): Németországban érvényes jelzés, ami szintén az újrahasznosítás lehetőségére utal. Hazánkban semmiféle jelentősége nincs, viszont hazai termékeken alkalmazva a fogyasztók megtévesztésére kiválóan alkalmas! 3. Ha kiürül a doboz, tapossa laposra : a társított csomagoló anyagokon (Tetra-, Combi-akármik) néha előforduló felirat. De a laposra préselés a doboz környezetterhelő jellegén mit sem változtat! 4. Szemetesbe hulladékot dobó figura (alkalmilag Védd a természetet! felirattal társul): ez is tipikusan megtévesztő jel és felirat, hisz sugallja a termék és/vagy csomagolóanyag környezetbarát voltát, ám nem jelenti azt, hogy valóban az is...

17 5. Az újrahasznosítás jele műanyag típusjelöléssel: csupán az illető műanyag csomagolás újrahasznosításának lehetőségére utal, s nem arra, hogy a termék másodnyersanyag-műanyagból készült. 6. Ózonbarát spray: a szimbólum azt jelképezi, hogy a szórópalack hajtógáza nem tartalmaz ózonkárosító freont, tehát ebből a szempontból környezetbarát. E jelképeket és társaikat törvényi szabályozás (jogvédettség) hiányában szinte korlátlanul alkalmazhatják a cégek, s élnek is a lehetőséggel, mert az öko, bio, zöld jelek és jelzők a termék eladhatóságát segítik. Magyarországon a Cédrus jel az, amely jogilag védett, törvényesen alkalmazható jelölés, amivel a termék környezetbarát jellegére utalhatnak a gyártók! Ha a Kedves Olvasó elfogad tőlünk egy-két jó tanácsot, kérjük fontolja meg az alábbiakat: A reklámmal és a csomagolással mindig legyünk kritikusak! Megvan az a szabadságunk, hogy eldönthetjük, mit akarunk vásárolni, eldönthetjük, valóban szükségünk van-e az adott termékre, végiggondolhatjuk, terméket szeretnénk vásárolni vagy csomagolást? A komposztálás A folyamat során mikroorganizmusok segítségével természetes úton bomlik le a szerves hulladék, s a végeredmény magas szervesanyag-tartalmú, morzsalékos, földszerű anyag. Használhatjuk talajjavításra, tápanyag-utánpótlásra, de közvetlenül is felhasználható cserépben, ültetőedényekben. Ha meggondoljuk, hogy a háztartási hulladékok 35 50%-a komposztálható szerves anyag, rögtön látszik, hogy milyen mennyiségű értékes szerves termék megy veszendőbe. 17

18 18 Mi kerülhet a komposztba? Minden növényi eredetű háztartási hulladék: zöldség- és gyümölcsmaradvány, ételmaradékok, hervadt virág, kávézacc, apróra tört tojáshéj, könnyen foszló papír, toll, szőr, gyapjú, állatok forgácsalma, fahamu és a kerti hulladékok (lehullott levelek, nyesedék, kaszálék). Vigyázzunk arra, hogy beteg, fertőzött növényi maradványok és tarackok, valamint fém, üveg, műanyag ne kerüljön a komposztba! Hogyan komposztáljunk? A felaprított, kevert szerves hulladékot a kert egy árnyékos sarkában rétegenként terítsük ki a szabad talajfelszínre (építhetjük domb vagy prizma formájúra is, illetve jól szellőző komposzttárolót is használhatunk). A kiszemelt területet egy ásónyomnyira fel kell lazítani, a felszínre forgácsot, szalmát terítsünk. Erre kerüljön a konyhai szerves hulladék, kerti zöldhulladék, fahamu vagy állati trágya. E rétegek közé érdemes egy kis agyagos földet is rakni. Ezeket a rétegeket addig ismételjük, amíg el nem éri a kb. 1 méteres magasságot. A jó komposztban apróbb és nagyobb darabok kerülnek egymás mellé. Fontos, hogy rétegenként alaposan locsoljuk meg a komposztot. Az elkészített dombot havonta jól meg kell forgatni. Így korhadással, hőtermelődés közben mintegy fél év alatt lebomlik. 2 hónap pihentetés után állaga és illata az erdei földére emlékeztetővé válik. Szelektív hulladékgyűjtés, hulladékudvar Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a háztartási szilárd hulladékot fajtánként válogatva gyűjtjük és tároljuk, majd azok újrahasznosításra kerülnek. Ennek legfontosabb feltétele, hogy a külön gyűjtött hulladék (azaz másodnyersanyag) ne szennyeződjön idegen anyagokkal, mert egyébként az már újrahasznosításra alkalmatlanná válik. Tipikus példa erre a gyorsétkezdék szelektív hulladékgyűjtése, amikor a zsírral, olajjal és ételmaradékkal szennyeződött papírt gyűjtik külön. Azonban az ilyen szennyezett papír már nem alkalmas újrahasznosításra. Ahhoz, hogy a szelektív gyűjtőrendszerek megfelelően üzemeljenek, begyűjtőhálózat (állampolgár-hulladék átvevő) szükséges, valamint megfelelően kiépített feldolgozóipar. Ennek hiányában értelmetlenné válik a szelektív hulladékgyűjtés. Ezért szükség lenne az állam beavatkozására, a

19 feldolgozóipar támogatására, illetve a nagy szennyezők negatív gazdasági szabályozókkal (ökoadókkal) történő korlátozására. Bár a szelektív gyűjtés csupán egy eszköz a hulladékgazdálkodás területén, alkalmazásával csökken a lerakókra kerülő hulladék mennyisége, a másodnyersanyag-felhasználás kíméli a Föld véges ásványkincs-készleteit, energiát és pénzt takarítunk meg a gyártástól a felhasználásig. A termelődött hulladékot a keletkezési helyén érdemes szelektíven gyűjteni. Ismert módszer még a kevert hulladék utólagos válogatása is, ám ez lényegesen kevesebb sikerrel kecsegtet, hisz a vegyes hulladék már szennyeződött a keveredés során. Mit érdemes szelektíven gyűjteni? elsősorban azokat a háztartási és intézményi hulladékokat, amelyek maradéktalanul visszavezethetők a természet körforgásába ( szerves anyagok komposztálása). funkcióját betöltött, tartós és újrahasználható termékeket, csomagolásokat (pl. az üveg). a típusjelöléssel ellátott, fajtánként elkülöníthető, tiszta műanyag hulladékokat. a különböző papírhulladékokat. háztartási veszélyes hulladékokat a szakszerű ártalmatlanítás érdekében, s azért, hogy minél kevesebb kerüljön a kommunális hulladékba. A hulladékudvar Ennek a megoldásnak még nincsenek nagy hagyományai Magyarországon. Az eddigi tapasztalatok alapján ez a szelektív hulladékgyűjtési modell jól alkalmazható a nagyvárosok tömbházas övezeteiben itt a házi válogatás még megoldható, ám a tárolás már kevésbé, ahol egy hulladékudvar egyfajta megoldási lehetőséget kínál a szemétproblémára. Csak a papír, műanyag, üveg és fém különgyűjtésével felére csökkenthető a háztartási szilárd hulladék mennyisége! Ha ezen felül még a szerves anyagok komposztálására is van lehetőség, akkor további 30%-tól szabadulhatunk meg. Tehát kis odafigyeléssel ötödére csökkenthető a háztartásunkból kikerülő szemét mennyisége! További előny, ha a hulladékudvar be tudja fogadni a háztartások veszélyes hulladékát is, amelyeket így szakszerű kezelésre lehetne átadni. 19

20 20 Mit hozhat a jövő? Röviden a nulla hulladék (zero waste) elképzelésről A nulla hulladék jövő bemutató elképzelés, amely a természetes ciklusok mintájára olyan rendszerben gondolkodik, amelyben minden hulladék egyben nyersanyag is. A nulla hulladék a terméktervezés és a termékkezelés egy módja. Célja a hulladékok és a felhasznált anyagok mennyiségének és veszélyességének csökkentése. Kíméli és visszanyeri a nyersanyagokat, ezeket nem égeti el és nem küldi lerakóra. A nulla hulladék alkalmazásával megszűnik minden olyan hulladék földbe, vízbe vagy levegőbe juttatása, amely veszélyeztetheti a földi létet, az embereket, az állatokat és a növényeket. A nulla hulladék elnevezést olyan országok, régiók és városok alkalmazzák hulladékgazdálkodásukban, amelyek felismerték, hogy a hulladéklerakásra és hulladékégetésre alapozó hulladékgazdálkodás több szempontból is megbukott, és már nem tartható tovább. A hulladékégetés és a hulladéklerakás ugyanis gazdaságtalan, környezet- és egészségkárosító kezelési módok, az égetés emellett még különösen drága is. A nulla hulladék terv eszközei a hulladékmegelőzés, az újrahasználat, a komposztálás és az újrafeldolgozás (ld. lent részletesebben). Ahhoz, hogy az újrafeldolgozástól a megelőzés felé tudjunk haladni, nem elég csak a hulladékok kezelésével foglalkoznunk, hanem a terméktervezést is át kell alakítanunk. Ez elsősorban ipari feladat, azonban a változásnak a helyi vállalkozók és a kereskedők tevékenységének befolyásolásával, valamint a lakosság szemléletformálásával az önkormányzatok is jelentős katalizátorai lehetnek. A nulla hulladék terv sok hulladékgazdálkodási szakembert irritál. Idealisztikus elképzelésnek tartják, és azt hangsúlyozzák, hogy a mai lerakók már nagyon korszerűek, az energiahasznosító művek (égetők) pedig a hulladékkezelés mellett energiát is termelnek. Ebből az érvelésből látszik, hogy ezek a szakemberek még meg sem értették azt a problémát, amelyből a zero waste elképzelést támogatók már a kiutat keresik. Néhány ország, régió és város konkrét nulla hulladék célokat fogadott el, így pl. Új-Zéland, Fülöp-szigetek, San Francisco, Bath (UK), North East Somerset (UK). Ezekben az esetekben a nulla hulladék még csak nulla lerakás -t, azaz a 100%-os újrafeldolgozás elérését jelenti 5 15 év alatt. A program elindítását követő években folyamatosan növelik az újrafeldolgozási arányokat. A flamand régió, a japán Kamikatsu városa és az ausztrál Canberra már 70%-os újrafeldolgozást tudott megvalósítani. A nulla hulladék terv tehát folyamatos törekvés arra, hogy a keletkező hulladék mennyisége fokozatosan nullára csökkenjen.